Kisléta község története

Nemzetközi Cigányság Zászlója

Dr. Kustár Péter kislétai református lelkész Kislétán szolgált időszakának /1969-1987/ helytörténeti témákit keresve találtam a NÉPSZAVA cikkre.

A NÉPSZAVA 1977. június 7-én megjelent számában Szenes Imre újságíró „Mi is emberi módon akarunk élni” című cikke a kislétai cigány népcsoport 161 tagjának mindennapjaiba ad betekintést, jellemezve a kislétai cigányok történetének e korszakát. A leírtakat tanulságosnak tartom, ezért a következőkben közzé teszem.

„Mi is emberi módon akarunk élni...”

„Mint cseppben a tenger, úgy tükrözi Kisléta 161 cigánya e népcsoport Szabolcs megyei helyzetét. A keresőképesek többsége már állandó vagy alkalmi munkából él. Jó néhányan viszont bűncselekmények miatt börtönben ülnek. A dolgozók egyharmada még a faluszéli telepen lakik, és már alig várja, hogy az igényelt kedvezményes kölcsönből idén felépüljön szerény, háromhelyiséges saját téglaháza. Amikor Orosz József tanácselnökkel e telepre látogattam, a kis lurkóktól körülvett asszonyok nyomban a házépítés felől faggatóztak. Néhányan megmutatták a telkük és az OTP-kölcsön papírjait — hozzáfűzve, hogy férjük most is dolgozik; ők meg tsz-tagok, de éppen gyes-en vannak az újabb gyerekkel. Az egyik viskóból előkerült a 25 éves Balogh József, a MÁV kelenföldi pályamunkása, aki hét közben az ottani szálláson lakik. Most még nincs a vasútnál, mert mint mondja: három nap szabadságot kért, hogy nádat vágjon kunyhója tetejére. Az elnök megkérdi: — Ha így dolgozik, hogyan lesz az új házhoz saját pénze?

Változás a cigánysoron — Az meglesz — mondja bizonytalanul és közli, hogy neki nem kell az új cigányházakhoz kijelölt Bocskai utcai telkekből, mert a falu más részén már vett egy 300 négyszögöles telket. — Ha már házat építünk, nem kívánunk cigányok közt lakni, mi is emberi módon akarunk élni... És az új házba, a saját munkánkat is beleadjuk... Visszaemlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt még arról írtam: cigányok a részükre szétszórtan épült új házak kedvéért sem akartak elszakadni közösségüktől — és szinte rájuk kellett kényszeríteni a jobbat. Később már sok cigány felismerte, hogy a telepi közösségeik szintén visszahúznák őket; most már félnek, hogy a jobb házakkal kialakuló új cigánysoron ismét a múltba zuhannának. Jogos aggodalom ez, mert erre is akadnak példák. — Az új házaikat nem tudjuk elkülönítve építtetni — jegyzi meg a tanácselnök. — Döntően azért, mert a faluban nincs annyi szétszórt üres vagy eladó telek. Emiatt egy-két utca végén új teleksort parcelláztunk részükre. Örülünk hát, ha némelyek máshol jutnak házhelyhez. A Bocskai utca végén már öt új cigányház áll és folytatásaként ide épülnek a még putri lakók újabb otthonai. Általában étkezéshez vagy tároláshoz is használható nagyobb előtérből nyílik a normálméretű lakószobájuk és konyhájuk. A 44 éves, ötgyermekes Magyar Mihály pályamunkás már két éve ilyen házban él. A régi sárból vert telepi kuckójához képest valóságos palotának érzi. Ő még analfabéta, de férjezett 19 éves lánya és veje már hat osztályt végzett, az utóbbi pedig szintén a nyíregyházi vasútnál dolgozik. Az ifjú párnak ugyanitt van háza, s igen örülnek, hogy a családalapítást már ilyen emberi hajlékban kezdhették.

Orgován József és családja háza a Bocskai utcában épült az elsők között /PL. 2018/

Magyar Mihály bevezet tisztes szerénységgel bútorozott szobájukba, hellyel kínál a pamlagon, s megmutatja a falon a családi képeket, a táskarádiót, mint bizonyságát civilizálódó életüknek. A festett betonpadlózatra most készülnek szőnyeget vásárolni. A felesége is dolgozik. És tervezik: előbb-utóbb külön kamrát és fürdőszobát is építenek házukhoz. — Mert én már tizenhárom éve egyfolytában a vasútnál dolgozom, azelőtt meg tsz-tag voltam. Házunk 500 négyszögöles telkén kertészkedünk, és mint tavaly — idén ismét vállalunk sertéshizlalást. Most már beiratkoztam a vasúti dolgozók iskolájába is. Már nagyon röstellem, hogy még nem tudok írni-olvasni. A 12 éves fiam az ötödik osztályba jár, és vele már elvégeztetem a teljes általános iskolát, hogy utána szakmát is tanulhasson...

Az emelkedés mintája. Az emelkedés e mintája erősen vonzza a még viskólakókat. Sőt, némelyek már a túlszárnyaláson töprengenek. Ennek eleven megtestesítője a fiatal Rézműves Sámuelné, aki a többiektől eltérően oly tiszta ruhában, ápolt hajjal toppant elénk a telepen. Mintha nem is itt élne. Megtudtam, elvégezte a nyolc általánost, a férje szintén kelenföldi pályamunkás, hetente egyszer jár haza, most is dolgozik és havi átlagban 2500-at keres. Négy kicsinye közül az egyik elsős, a másik már harmadikos. Amikor meglátja a tanácselnököt — első kérdése az: — Tessék, mondani, volna-e mód, hogy a gyerekek miatt mi nagyobb házat építhessünk? És nem a Bocskai utcában, mert a nagynénémtől ajándék telket kaptunk a falu más részén... — Persze, nagyobbat is építhetnek, ha a hozzávaló kölcsönhöz nagyobb előtakarékosságuk lesz és maguk is beledolgoznak. — Mi is így gondoltuk. Kíváncsi lettem a telket ajándékozó nagynénjére is. A tanácselnök elkalauzol hozzájuk a nem cigányok lakta Kállai utca 32- be, egy két szoba-konyhás, átlag méretű parasztházhoz. Csorba Elemér, a hatvanévesnek látszó, borostás arcú házigazda — valójában csak 49 éves és leszázalékolt nyugdíjas. Az olajvezetékek építésénél dolgozott, mint segédmunkás, azelőtt pedig tsz- tag volt. — 19 évi folyamatos munka után mentem nyugdíjba, és amíg dolgoztam, 4,5 ezret is megkerestem, most pedig 2159 forint a járadékom. A telket még 1967-ben 8000 forintért vettük egy régi, rossz házzal, de a helyére akkor még csak egyszobás újat építettünk.

Sikeres ,,vegyes házasság”. — Addig anyáméknál laktunk, aki nemrég meghalt —, egy kunyhóban — szólt közbe a felesége. — Aztán a telket az unokahúgomnak ajándékoztuk. Hadd másszanak ki ők is a nyomorúságból... — Igaz, mi is csak 1974-ben jutottunk oda, hogy házunkhoz még egy szobát és nyári konyhát építsünk — folytatta a férje. Akkor már magasabbra is emelték a falát és a tető cserepét palára cserélték, mert az jobb, tartósabb. Az átépítés 80 ezerbe került, ebből 30 ezer a saját megtakarításuk volt, a többi az OTP-től; most 400 forint a havi törlesztésük, de 500-at fizetnek, hogy hamarabb túl legyenek rajta. Megmutatja rendes bútorzatú lakásukat, mindkét szobában nagy képernyőjű tv van. Az egyik szobát férjezett lányuk, Körtvélyesi Antalné lakja két gyerekével. A férje nem cigány, kőműves a szakmája. Egy ideig Pesten laktak. Az asszonyka akkor szövőnő volt, de amióta gyes-en van, hazajöttek. A férje itthon dolgozik, s ideiglenesen a szüleinél laknak. — Mert az uram családi segítséggel már felépítette háromszobás, összkomfortos külön házunkat — büszkélkedett Körtvélyesiné, a karján ülő szőke kicsinyével. — Most már csak a külső-belső vakolás és a szerelés van hátra. Övék a falu első vegyes házassága. Nagyon jól élnek egymással, mert — mint az asszonyka hozzáfűzi —: neki már a szülei is dolgos emberek. A tanácselnök meg is jegyzi; — Ha már mindnyájan ilyenek lennének, hazánkban már nem is létezne cigánykérdés. — Így van — igazolja Csorba Elemér. — Az én családomról példát vehetnek. Mind a négy felnőtt gyermekem már nyolc osztályt végzett és dolgoznak. A 18 éves fiam most másodéves kőműves tanuló Pesten. Beszélgetésünk közben idejött Rézművesné is. Halkan megjegyezte: „Bácsikám, én már magukról veszek példát...” Szenes Imre

Hálás vagyok a sorsnak, hogy Kisléta község helytörténetével, őseim történetével foglalkozhatom. A Kislétai Református Egyházközség helytörténetével korábban kezdtem el foglalkozni. Napjainkban Dr. Kustár Péter kislétai református lelkész, tudós, sokoldalú ember élettörténetével, munkásságával foglalkozva egyre több  egyházközségre, református elemi népiskolára vonatkozó helytörténeti anyagra leltem rá. Minden anyag megismerése újabb  sikerélmények mellett a személyes vonatkozás esetén mély érzéseket is kiváltanak.

A nagyapám még  a kislétai helvét hitvallás, illetve a református egyházközséghez tartozó családban született, a római katolikus felesége lett, ezt követően a leszármazottak római katolikusok egyházközséghez tartoztak. A  kislétai üknagyapám Pénzes Mihály /1778-1838/ nyolc gyerekével együtt a református egyházközséghez tartoztak.

Nagy meglepetés, jó érzés volt, mikor a református egyházközség egyik 1837 évi kimutatásában /amely tartalmazza a hívek az egyházközségnek adott gabonát vékában, pénzt garasban, szénabért garasban/ megtaláltam üknagyapám nevét, Pénzes Mihályt, úgy éreztem, mintha láthattam volna, én is jelen lettem volna.

Az 1837-ben és 1844-évben felvett kimutatást megosztom, hátha mások is rátalálnak őseikre.   

Budapest, 2020. január 27.

A Kisléta község helytörténetéhez kapcsolódó anyaggyűjtésem során Szabadi István a „Pócsi reformátusok /Templomfoglalás Máriapócson/” című dolgozat irodalomjegyzékében olvastam „Kustár Péter kislétai lelkész 1976-os anyaggyűjtése a helyi református egyház történetéről /TtRELI.8.2.16.” Az eddigi munkám során nem sikerült az irodalmi jegyzékben található anyagot megismerni. A Dr. Kustár Péterrel kapcsolatos emlékünnepség szervezése során Dr. Kustár Zoltán a kérésemre az anyagot megküldte, amit a kislétaiak nevében is hálásan köszönöm. Az 1976-ban készült anyagot megosztom, hogy jobban megismerjük Kisléta helytörténetét.

Dr. Kustár Péter a kislétai református egyház szolgálata-, tudományos munkája-, a héber önképzőkör vezetése-, rendszeres szakelőadások tartása-, a szoborkészítés-, a versírás-, a kertészkedés-, a tíz gyermek nevelése mellett Kisléta, református egyház helytörténetével is foglalkozott, levéltárban megtalálható anyagot állított össze. A kutató munkájával Kisléta helytörténetéhez, őseink megismeréséhez új maradandó ismeretekkel járult hozzá.

„Dr. Kustár Péter: KISLÉTA. Nyírségi egyházmegye. 1976.évi gyűjtés

2./ Mely időpontra tehető a kislétai református gyülekezet életének kezdete?

A reformált gyülekezeti élet kezdetéről pontos adatok nincsenek. Arról is csak véletlen folytán tudunk, hogy 16o5-ben ki volt a gyülekezet lelkipásztora. Az egyházmegyei jegyzőkönyv tanúsága szerint ekkor fosztották meg tisztségétől Bagdi Péter kislétai lelkészt, mert egy embert puskával agyonlőtt. Erős reverzális mellett, hogy puskát nem használ, és bort nem iszik, visszaveszik ugyan, de a kezdeti időkről ezen kívül semmit sem tudunk.

3./ A kislétai református egyházközség vázlatos története.

A ma kb. 5oo lelket számláló egyházközséghez névleg hozzátartozik még Máriapócs és Pócspetri is, mint szórványok. Nagyközségi szinten a három Község Közigazgatásilag is összetartozik.

Az egyházközség régmúltjáról nagyon hiányosak az adataink. Nagymáté Albert 1897-ben jegyezte le az egyházközség rövid történetét, de mint megjegyzi:" Az 1831-iki torony építéskor minden a községnél és egyháznál akkor meglevő levelek, iratok a torony alapkőjének letételekor annak déli zárókőjénél kerített üregbe nagy bölcsen /sic/ elfalaztattak." Igy ő is csak az egyházmegyei jegyzőkönyvek gyér adataira támaszkodik. Az első adat 16o5-ből való fegyelmi jellegű feljegyzés, miszerint az egyházközség akkori lelkészét Bagdi Pétert hivatalától megfosztották, mivel egy embert puskával agyonlőtt, majd szigorú kötelezvény mellett, hogy puskát többé nem használ, és bort nem iszik, visszavették. Az 1649. évről keltezett jegyzőkönyv tartalmazza a lelkészi és tanitói díjleveleket és tanúskodik arról, hogy ebben az időben Máriapócs és Pócspetri, mint önálló anyaegyházközségek tartattak számon.

A gyászévtized idején erőszakos templomfoglalások zajlanak Máriapócson és Pócspetriben, de a kislétai egyházközség sikeresen védi meg fegyverrel templomát. Éppen emiatt német helyőrséget küldtek a község nyakára.

1. II. Rákóczi Ferenc 1oo nemesi levéllel ismeri el a seregében harcoló kislétai reformátusok hazaszeretetét.

Mária Terézia uralkodása idején a nagybirtokos nemesség katolizálása hozta magával a máriapócsi és pócspetri református egyházközségek végleges megszűnését. A Rákóczi szabadságharc idején ugyanis templomaikat visszakapták és még 1741-ben az akkor adományozott úrvacsorai cinkanna tanulsága szerint még virágzó egyházközség létezett. Röviddel ezután a Klokuticky család katolizálásával változott meg a hely­zet, kiknek mindhárom községben voltak birtokaik, de főleg Pócspetriben. E család fegyveres jobbágyai foglalták el a pócsi református templomot,és a katolikusoknak, kik mindmáig bírjak e régi kis gót stílű templomot. Pócspetriben már nehezebb volt a helyzet, mert ott református birtokos nemesség lakott. Ekkor a nevezett család, kinek Kislétán is voltak birtokai, Léta területén kétszer akkora birtokokat ajánlott fel a petri nemeseknek, mint ottani birtokaik csak költözzenek át Kislétára. Ami meg is történt. Helyükre katolikus svábokat telepítettek. Ezáltal Pócson és Pócspetriben a református egyházközség gyakorlatilag meg is szűnt, Kislétán viszont megerősödött.

Az 1781-es türelmi rendelet után építik át és bővítik ki a régi Árpádkori templomot. Az 18o1 évi népszámlálás adatai szerint Kislétán 519 református lélek, Máriapócson 6o, Pócspetriben 18, összesen kb. 6oo. 1827-31-ig épül a régi fatorony helyén a mai kőtorony. 1848-ban új lelkészlakás.

1945-ig a kislétai református Gencsy család az egyházközség patrónusa. 1929-ben az egyház eddigi 5 hold földjéhez Gencsy Albert 55 kat.hold földet ad az egyháznak, melyből 2o-at lelkészi és 2o-at tanitói javadalomként kezelnek. 1951-ben orgonát építtet Tatár Sándor malomtulajdonos és veje Brösztl Gáspár. 1929- ben épül fel az új iskola és II. tanitói állást is szerveznek. Előzőleg l91o-ben a parókiát is újjáépítik.

1945 után sem csökken, a templomba járok és úrvacsorázók száma és a hívek önkéntes adományaiból a legszükségesebb egyházi dolgokra mindig telik.

Az adatkérőlap kislétai református egyházközség esetében

az 1./, 6./, 8./, 9./, lo./,11./, 13./,14./,15./,16./,17./ és 18./ pontjaira a válasz nemleges.

4./ A kislétai református egyházközség lelkipásztorai.

Bagdi Péter 16o5

Szoboszlay József 1665

Liszkay Mátyás 1668

Csengeri György 1746

Katona István 1787

Sas Mihály Káplán 1810

Miskolcy Szíjgyártó István 1814

Biró Mihály 1817

Id. Liszkay István 1817-1839

Novajkay Dénes 1839-1851

Szécsi Mihály 1851-1857

Ifj. Liszkay István 1857-1863

Szabó Ferenc 1863-1876

Nagymáté Albert 1876-1897

Szakáts József 1897-1936

Baráth Mihály 1936-1968

Börzsönyi József 1968-1969

Dr. Kustár Péter 1969-

5./ A kislétai református egyházközség temploma.

Az egyházközség temploma Árpádkori eredetű, ma azonban helyén kívül ebből a jellegéből semmit sem őriz. Többször átépítették. Legutoljára az 178o-as években úgy hogy eredeti falrészeket vagy műemléknek számító épülettöredékeket ma már nem tartalmaz. Ezt az 1974. évi műemléki falvizsgálat megállapította és ennek a lapján törölte is a Műemléki Felügyelőség a műemléki listáról. Az 1974. évi templom felújítás során az addig stílusára jellegtelen keskeny ablakok kiszélesíttettek és egységes formára vágattak.

7./ A kislétai református egyházközség klenudiumai.

Van egy nyilvántartott aranyozott gótikus kehely a XV. századból. Korábban a Nyírbátori Múzeumban volt kiállítva, van egy XVII. századi úrvacsoráztató és egy beteg úrvacsoráztató kehely ezüstből, mindkettő szerepelt az 1938-as Kiállításon. A XVIII. századból két ónkanna és 3 óntányér maradt ránk, mindezeket az egyházközség jelenleg a külön e célra készült vitrinben őrzi a lelkészi hivatalban.

12./ A kislétai református egyházközség, írott krónikája.

Az 1889-95. évi V. anyakönyv kötéslapjaira írta Nagymáté Albert 1897-ben Balkányba való áthelyezésekor a kislétai egyház addigi történetét. Ő utána Szakáts József majd veje Baráth Mihály lett a lelkész, ki 1968-ban ment nyugdíjba. 1974-ben a jelenlegi lelkész kérésére Ő írta meg apósa és saját idejéről a gyülekezet életének, rövid történetét. Így a kislétai egyházközség életének története röviden és kéziratos formában, de az utolsó évtizedtől eltekintve megvan. Meg kell jegyezni, hogy egyik esetben sem tudományos igényű monográfiáról van szó, hanem néhány oldalas kéziratról csupán.”

KISLÉTA

"Kisléta /szabolcsi egyházmegye./. 1592-ben ref. egyháza volt. A tractus 1597. évi jegyzőkönyvében lelkészi fizetését említik. Lelkészei: 1637. június 14-én ordinálták Báthory Istvánt, 1667. június 26-án Csúzai Mátyást, 1686. szeptember 18-án Vásárhelyi Istvánt.” 485. Emberi. m. 624.1. Tóth S. i.m. 278.1. Barcsa II. 271.1.

„Kisléta /szabolcsi egyházmegye/. Az egyházkerületi Jegyzőkönyv szerint 1736-ban anyaegyház volt. Lelkészei; 1712. szeptember 28-án ordinálták Gacsályi Mártont, 1759. május 22-én Peleskei Miklóst, 1760-ban a togátus deákokkal való viszálya miatt megdorgálták, 1760. augusztus 12-én ordinálták Viski Pap Pált, 1761. október 6-án Nérezi Mihályt.” Ehkjkv. II. 16.1. Barcsa II: 271.1

„Kisléta /Ny./

Az egyházközség keletkezésének idejére vonatkozólag megbízható adatok nem maradtak fenn, de ennek kialakulása az 1500-as évek másodig felére tehető, mert 1605-ben már Bagdi Péter lelkészének ügyét tárgyalták a nagykárolyi zsinaton. Temploma az Árpád-kori időkből ered és régi avarkori temető felett emelkedik. Az egyházközség kialakulása és kiszélesítése érdekében hosszú idő óta jelentős szerepet játszottak a Mikó, Baán, Bessenyei, Rádi, Tatár, Ujfalusi, Bagaméri, Petneházy, Böszörményi, Tisza, Egri, Ari és Dékmár-csládok tagjai, kiknek leszármazottai ma is jelentős alkotó tagjai az egyháznak. 1649-ben a mai szórványok: Máriapócs és Pócspetri önálló egyházak voltak, de a renegát Klobusiczky-Család zaklatásai elől a református nemesek elmenekültek. A Báthory Zsófia által fegyverrel elvett templomot II Rákóczi Ferenc adta vissza 1704-ben, de a községek nem tudtak már kellően megerősödni és igy 1804-tól Máriapócs és Pócspetri, mint szórványok csatlakoztak Kisléta anyaegyházhoz. Kéttanerős iskolájának tanitói: 0láh Tibor kántor-tanító és dr. Papp Sándorné Baka Ilona tanítónő. Vezető lelkész Baráth Mihály. A széleskörű és jelentős bel misszió keretében működő Református Leányegylet és Nőegylet vezetője Baráth Mihályné, a lelkész neje, mig az Ifjúsági Egyesület és vallá­sos egyesülések a lelkipásztor vezetése alatt működnek. A községnek kb. 1900 lakosa van, melynek mintegy 35 százaléka református és számuk emelkedő irányú. Az egyházközség fő gondnoka Gencsy Károly földbirtokos, gondnoka Madácsy Péter, kiknek munkássága mellett 19 tagú presbitérium intézi az egyház gazdasági ügyeit.” Zoványi: TRET.II .162.1.

 A Tatz László festőművész a Kisléta, Máriapócs, Pócspetri közös vasútállomásán, a Máriapócsi Vasútállomás szolgálati lakásában született és így kötődik a három község lakóihoz, a helytörténetük kiemelkedő, példaértékű festőművésze. Ismerjük meg Tatz László festőművész festményeit, munkásságát és ápoljuk emlékét, legalább egy emléktábla elhelyezésével. 

A Máriapócsi születésű Tatz László festőművész élettörténetének jobb megismerése céljából hasznosítottam az ARCANUM Digitális Tudománytárat, ADT, a HUNGARICANA adatbázisát, az Internet keresési lehetőségeit, a Magyar Országos Levéltár 1037 Budapest, Lángliliom u. 4. alatt lévő kutatótermében a Máriapócsi Római Katolikus Fiók Egyház anyakönyvi nyilvántartását vezető Pócspetri Római Katolikus Egyház anyakönyvi nyilvántartását tartalmazó A 0882 számú dobozát.

Máriapócsi római katolikus templom, gótikus eredetű, 14. század első felében épült.

A római katolikus születési anyakönyvi nyilvántartásban megtaláltam Tatz László születésére vonatkozó adatokat. 1888. június 4.-én Máriapócson született, a keresztelést július 8.-án Krick Mihály Eger-Szalóki káplán végezte. Szülők: édesapja Tacz Antal római katolikus, állomás-főnök, Máramaros megye Bustyaháza-ról származik, édesanyja Marszó Etelka. Lakás Mária-Pócs vasútállomás. Keresztszülők: Czitrovszky Ferenc, Tacz Terézia.

Tatz László édesapja „cz”-vel írta a vezeték nevét. A keresgélés során a Magyarországi tiszti cím- és névtár 1888. 7. évfolyamában megtaláltam a Máriapócsi munkahelyét: „c/. Nyíregyháza-Mátészalka h. é. vasút. Mária-Pócs: Tacz Antal, állomásvezető.” A Máriapócsi munkahelyének időtartamára nem találtam adatokat. A Belügyi Közlöny 1899. januári számában a m. kir. belügyminiszter Szatmár vármegyében Szatmár-Zsadányiba Tucz Antal állomásvasúti állomási előjárót anyakönyvvezetővé kinevezte. A Magy. kir. Posta és Távírda Rendeletek Tárában a felmentetek között szerepelt Tacz Antal Szatmár-Zsadány pályaudvari postamester 1900. október 22. dátummal. Az Interneten a családkutató lista 10. lapja tartalmazza, hogy Tacz Antal 1846-ban született Bustyaházán, felesége Marszó Etelka született Nyíregyházán 1857-ben, házasságot kötöttek 1880. január 26-án, nyolc gyermekük született. Mária /1881/, Lajos /1882/, Anna /1883/, Julianna /1884/, Sándor /1885/, László /1888/, Ilona /1890/, Kálmán /1893/.  Bustyaháza jelenleg Ukrajna része, Kárpátontúli terület, Técsői járás, Tisza jobb partján fekszik, 1910-ben 2056, ma 8500 lakosa van, ebből 400 magyar.

Máramaros megyei Bustyaháza, Tacz Antal születésének helyszíne, részlet.

Tatz László elemi iskoláira még nem leltem rá. A középiskolát a Szatmári Kir. Katholikus Főgimnáziumban végezte. A SZAMOS Szatmár 1906. június 3., Vasárnapi számában olvasható. „Rajzkiállítás helybeli kir. kath. főgimnázium növendékeinek a szokásos évi rajzkiállítása június 21.-én. Különösen említésre méltó Tatz László mert érettségizett ifjú képei, amelyek valóban művészi színvonalon állnak”. A Szatmári Kir. Kath. Főgimnázium 1906-1907 évi értesítője szerint 1906. június 5-9-ig volt megtartva az érettségi vizsga szóbeli része, amelyen Tatz László is részt vett.

Tatz László a közép iskoláját a Kir. Kath. Főgimnáziumban végezte /1902-1906/.

Budapest székhellyel működő Országos M. Kir. Képzőművészeti Főiskola 1910-1911-ről kiadott Évkönyve szerint az intézet két címet is használhatott: A/. „Szépművészeti Akadémia”, B/. „Rajztanárképző Főiskola”. A felvételezés rajztanári, rajztanítói, szobrászati, művészeti szakra történt, korhatár 16 év, polgári, vagy középiskolai végzettséggel, az általános rendes tanfolyam négy éves. A Képzőművészeti Főiskola igazgatója Szinnyei Merse Pál, a Festészeti Mesteriskola igazgatója Benczúr Gyula. A Szépművészeti Akadémia tanárai óraadók mellett: Balló Ede, Olgyai Viktor, Zemplényi Tivadar festőművészek. A Szépművészeti Akadémia növendékei között az első félévben, a második félévben szerepel Tatz László IV. éves. a Szépművészeti Akadémiára 1908-1912 között járt, Balló Ede festőművész volt a tanára. Az összes művésznövendékek száma az első félévben 101, ebből 69 férfi, a második félévben 96, ebből 65 férfi. A Képzőművészeti Főiskolához tartozott a Szolnoki Művész-Egyesület telepe is, ahol Tatz László többször részt vett az alkotások létrehozásában.

Még mint Balló növendék próbálkozott meg a kiállítással 1912-ben, a Műcsarnok tavaszi tárlatán mikor egyik képével elnyerte a Harkányi-díjat. Ugyanazon év téli kiállításán pedig egyik képét megvették a király részére. E sikerek következménye képen a kormány megbízta báró Eötvös Loránd, a világhírű tudós és volt miniszter arcképének elkészítésével.

1913-ban Párisba megy, hol Lucien Simonnál és Ménard Renénél, tanul, Párisból pályázik a Benczúr mesteriskolájában üresedésben levő műteremre, melyet meg is nyer s így miután még egy nagyobb utazást tesz Spanyolországban és Itáliában, a háború előtti télen hazajön, hogy elfoglalja a Benczúrnál nyert műtermet. Azonban alig dolgozik valamit, mert mindenféle zavaró momentumok gátolják munkájában. Sőt pár hónap múlva, amikor kitört a háború, máról holnapra hirtelen ki kellett költöznie műterméből is, melyet hadikórház céljára foglaltak le.

Kiállításon csak 1916-ban lép fel újra, hol két szenzációs képpel lepte meg a művészet iránt érdeklődőket, egyiket a király, másikat a Szépművészeti Múzeum vásárolja meg. Ugyanakkor megnyeri a Lipótvárosi Kaszinó díját. Művei elismerést és megbecsülést szereztek neki művésztársai körében is, akik nemsokára a Műcsarnok bíráló bizottságába zsűritaggá választották. Még nagyobb feltűnést keltett az 1918 évi téli tárlaton a „Fiatal nő képe" című festménye, melyet az Árkosi Benkő-féle díjjal tüntettek ki. Hasonló sikere volt 1919 télen a „Készülődés" című vásznának.

A két forradalom őt is megzavarta a nyugodt munkában, sőt arra kényszeríti, hogy elhagyja, az országot Hollandiába megy, honnan nem régen jött vissza és megrendezi a jelen kollektív kiállítását, melyen újabb képei mellett ott láthatók nagyobbára a korábbi díjnyertes és kitüntetett művei is.”

A Nemzeti Szalonban 1920 májusában KIÁLLÍTOTT MŰTÁRGYAK JEGYZÉKE szerint a kiállított 68 darab olajfestmény eladására kizárólag Kató Kálmán műtáros van feljogosítva. A vételár 25 %-a vásárláskor, a többi 75% pedig 14 napon belül, legkésőbb azonban a kiállítás bezárásakor fizetendő.

Ezt követően az eddig fellelt anyagok alapján a további életútját kívánom követni. A Hunyady-Aldobrandini ösztöndíjjal 1923-ban három hónapig Rómában volt, 1924-ben New York és Washingtonban a nyilvános gyűjteményeit nézte meg, a hazatérte előtt, újabb három hónapot töltött Rómában.

A Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője 1931. július 15.-én megjelent 65. évf., 158. száma idézések részében olvasható Taz László idézése a következők szerint: „Idézés. 254510/3. 1931. szám. A budapesti központi kir. járásbíróság közhírré teszi, hogy Kefe és Ecsetáru Rt. felperesnek Tatz László alperes ellen 4800 pengő tőke és járulékai iránt indított perében a per felvételére és érdemleges tárgyalására határnapot tűzött ki és felhívta a feleket, hogy 1931. augusztus 11. napján délelőtt 9 órakor hivatalos helyiségében (Markó-utca 25. szám, földszint 33. ajtószám alatt) jelenjenek meg, egyszersmind pedig Tatz László Budapesti, Személynök- utca 7. szám alatti alperes részére — aki ismeretlen helyen tartózkodik — ügygondnokul dr. Hajdú Miklós ügyvédet (lakik Pozsonyi-ut 4/a.) nevezte ki. A bíróság felhívja az alperest, hogy a fent megjelölt határnapon és órában képviseletre jogosult és igazolt meghatalmazott által jelenjen meg, mert ellenkező esetben az ügygondnok fog helyette eljárni. Budapest, 1931. évi június 20. napján. A budapesti központi kir. járásbíróság. F 13937 „ A tárgyalás következményével nem találkoztam.

Az „Óra Újság” 19. évf., 82. számában, 1933. április 11.-én Szente László újságíró egy rövid cikket jelentetetett meg: „A „Boldog Völgy“. Rövid ideig élt Hongkongban még egy orosz fogságból Kínába került magyar ember, Tatz Ede /helyesen Tatz Kálmán/, a Pekingi Schainin & Co. Eantoni képviselője. Tatz néhány hónap óta Hongkong temetőjének, a Happy Valiey-nek (Boldog völgy) lakója. Sokáig betegeskedett, súlyos tüdőbajával egyik kórházból a másikba küldözgették, míg végre néhány hónappal korábban Komor Siegfried kezdeményezésére, összegyűjtötték számára az útiköltséget, hogy hazautaztassák Magyarországra. A nagy örömtől felfrissülve, boldogan lépett a hajóra, hogy egy órával későbben lesújtva térjen vissza a Kowloni Kinai negyedben lévő szegényes lakásába. A hajóorvos nem vállalta érte a felelősséget és így a kapitány nem volt hajlandó a súlyosan beteg embert a hajóra venni. Szegény Tatz három nappal később meghalt. Bátyja, Tatz László festőművész körülbelül két évvel korábban ment ki Kínába, s jelenleg Cantonban él.” A cikk alapján Tatz László 1931-ben vándorolhatott ki Kínába.

Tatz Kálmán /1893-1932/ Tatz Lászlónak legfiatalabb testvére. Lászlóhoz hasonlóan a középiskoláját Debrecenben és a Szatmárnémeti Kir. Kat. Főgimnáziumban tanult. A festészet, a szobrászat iránt érdeklődött. A háború az ő életét is befolyásolta, orosz hadifogságból Kínába szökött, amit iskola társa, háborús bajtársa, Sándor Pál szeri Kínában szobrászkodással foglalkozott. Az Ulan-Ude-i Antonina menekült társát 1925-ben feleségül vette, három gyermekük született, Tiencsinben művész társaival készül fotó. A november 10-én kelt halotti bizonyítvány szerint 39 évesen magyar művész tuberkulózisban és szívelégtelenségben meghalt.

Tatz Kálmán /1893-1932/

„Egy magyar utazó Kantonban, 1932-ben” című internes anyagban olvasható, hogy Kovrig János magyar újságíró és utazó 1932 októberében érkezik Kínába. Egy könyvbe számol be élményeiről „A sárga kontinensen déltől északig” címmel. Az internetes anyag Kovrig Jánost Kantonba kíséri el. Sámin /Shameen/ szigeten találkozott egy magyar festővel.  A külföldi hatalmak kezelésébe átengedett területek, koncessziók szerepe fontos volt a központi Kínai kormány számára. Kovrig János Kantonban ezek egyikébe is ellátogatott, Sámin /Shameen/ szigetére. Sámin kis, hosszúkás sziget, házakkal majdnem teljesen beépítve, csak a közepén van fasoros út teniszpályákkal és a folyóparton szűk futball-, golfpálya és egy kis park. Az egész olyan kicsi, hogy még a Katonban élő hétszáz európainak sem nyújt elegendő helyet. A sziget mintegy két harmadrészben angol és egy harmadrészben francia fennhatóság alatt áll, de a kettő nincs egymástól elválasztva. Többnyire csak akkor lehet megtudni, ha rendőrrel találkoznak. Tökéletes a nyugalom, csend, tisztaság uralkodik a szigeten.

Kanton, Sámin szigete, Tatz László műtermének helyszíne, 1932.

 Kovrig János újságíró a Sámin szigeten találkozik Tatz László festőművésszel, a műtermében meglátogatta. Kanton város rendelésére Szun Jat-szen nagyméretű képét akkor fejezte be. Szun Jat-szen /1866-1925/, aki 1912 elején a frissen kikiáltott Kínai Köztársaság első köztársasági elnöke lett, a Kuomintang megalapítója.

Kanton, Sámin szigete, Francia templom. 1932.

Tatz Lászlónak saját akadémiája volt, „Hong Kong Fne Arts Academy” néven. Tanítványai elégedettek voltak a „mesterrel”, olyan tanár, aki összemérhető a kontinentális művészekkel. Mervay Mátyás Hongkongban és Sanghajban végzett kutatásai szerint Tatz László Kínában először Kantonban festett, majd 1929. január 19-én érkezhetett meg Hongkongba, egy Sanghajt január 17-én elhagyó gőzösön. Az akadémiája 1933 szeptemberében új helyszínre költözött, 8 Des Voeux Rd címre. 1934. június 21-én a San Francisco irányában közlekedő Tatsuta Maru fedélzetén elhagyta Hongkongot és Sanghajba utazott, ahol több mint három évig élt és alkotott, rövidesen a híres Astor House Hotelben műterme van, decemberben megnyitja a School of Fine Arts nevű iskoláját. 1937 áprilisában nagy visszhangot keltett, hogy küldetésének tekinti az „Ázsiai Szépség Galériájának” felállítását.

A küldetését nem tudta megvalósítani, mert 1937 szeptemberében Japán megtámadta Kínát, ezzel kitört az ázsiai második világháború. ezek után az emberek ezreivel hagyták el Sanghajt. Tatz László is Hongkongon, Johannesburgon keresztül Fülöp-szigetekre érkezett az új lakóhelyére.

A „Színházi Élet” 1938/24. számában találtam „Tatz László Hongkongban élő magyar festőművész portréja Sándor Tiborné Wertheimer Györgyiről”

Tatz László munkásságát a következő festményekkel szeretném bemutatni:

Tatz László: Arcképtanulmány, Horkányi-díj nyertese

Tatz László: Zagyva híd, egy szolnoki művésztelepről, 1911

  Tatz László: Pobobizen Zeng, 1910

Tatz László: Drei Portraits von Chinesen

Tatz László: Blouin Art Sales

Tatz László: Szun Jast szen /1866-1925/, első Kinai Köztársaság elnöke, 1932

Tatz László: Portait eines Chinesen, 1936

Tatz László: Fiatal Kinai szépség, Shanghajban festette, 1937

Miklóssy András fogathajtó, Petróczi Ferenc szíjgyártó

„Az ember mindenkori legnemesebb hódítása a ló.”/Comte De Buffon/

A Kislétához kötődő 1969-1987 közötti helytörténeti eseményeket keresgélve szerencsére gyakran találok kiemelkedő, példaértékű történéseket, amit az utódok szívesen megismernek, a részvevők szép emlékként tekintenek rá. A Máriapócson, a „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet által szervezett fogathajtó bajnokságokra, a Kislétai, Máriapócsi, Pócspetri szövetkezeti tagok közreműködésére, a hazai és országos versenyzőkre érdemes, megérdemlik, hogy emlékezünk rájuk. Máriapócson az első Országos Fogathajtó Bajnokságot 1985, június 21-23-án bonyolították, 1987 évi országos bajnokságon már a hazai versenyzőknek is volt sikerélményük. A NÉPSPORTBAN 1987. augusztus 2.-án megjelent cikket közreadom, hogy ápoljuk Máriapócs, Kisléta, Pócspetri kiemelkedő helytörténetét, hogy utólag is tisztelegjünk a szervező, közreműködő embere, a hazai versenyzők előtt és kiemelten gondoljuk, köszönetünket fejezzük ki a hazai legeredményesebb versenyzőjére, áldozatos munkájára, Miklóssy Andrásra.

„Léta, Petri, Pócs…A helybeliek félszavas értelmezése-nekik teljes értelmű faluképet jelent. Az egykori Gencsy-birtok „Kislétai rekord őztrófeája”, a hírhedté vált „Pócspetri ügy”, a világhírű pápalátogatást is eredményező „Máriapócsi könnyező Mária-kép” tájegységi legendáriumának megismerése közben, egykor fogatverseny sorozatokkal is tisztelegtünk e jólelkű lakóközösség előtt.” /Váci Ernő az Országos Fogathajtó Bajnokság elnöke/

„Miklóssy nyerte a fogathajtást

Lovassport

Közel hétezer néző helyezkedett el Máriapócson az akadályoknál, amikor az E-szakasz rajtjához érkezett az első fogat. Bozsik elsőként, Bálint másodikként, Bárdos nyolcadikként rajtolt. A változatos terep nehéz feladat elé állította a hajtókát. Váczi Ernő szövetségi kapitány meg is jegyezte: „A verseny első szakaszain a mély homok és a meleg kifárasztotta a lovakat, ide már bágyadtan érkeznek.”

A rendezők az E-szakasz 7.7 km-es távjára összesen hét akadályt állítottak fel. ezek közül a 1—2—3-as és a 4-es látótávolságban volt egymástól, így a közönség jól áttekinthette a versenyt. Az akadálysoron először a hangulatos Cigánytábor következett, amelynek közepén a kislétai zenekar játszott és színes ruhába öltözött lányok táncoltak, énekeltek.

A nézők figyelme elsősorban a válogatottak hajtását kísérte. Az akadályok között a legnehezebbnek talán a 2-es számú Erdei tekergő bizonyult, ott szűk területen, a fák között négy kaput kellett meghajtani. A „nagyok” közül Bozsik 41, Miklóssy 42, Fintha 39, Bárdos pedig 49 másodperc alatt teljesítette feladatát. Balszerencsésen versenyzett Bálint, aki a cél előtt néhány méterrel a hetes számú akadálynál pályát tévesztett, így a kizárás sorsára jutott. Finthának a hármas számú, Atka elnevezésű akadállyal gyűlt meg a baja. A hortobágyi hajtó kocsija ugyanis felborult a domboldalon, s bár folytatni tudta a versenyt, jelentős hátrányba került. Az elit kategória nyolc indulója között a rajtnál talán Miklóssy András volt a legidegesebb. Később már megnyugodott, remek formában versenyzett, valamennyi akadályt lendületesen hajtotta meg és 66 hibaponttal fejezte be a versenyt. Ügy tűnik, újabb tehetséges fogathajtó tette le névjegyét a honi mezőnyben.

— Jól mentek a dolgok, összejött minden — mondta az egyébként halk szavú fogathajtó. Eredmények. Maratonhajtás: 1. Miklóssy (Máriapócsi Rákóczi MGTSZ) 66, 2. Bárdos (Szilvásvárad) 68, 3. Bozsik (Tápiószentmárton) 73, 4. Fintha (Hortobágy) 127, 5. dr. Sebestyén (Apajpuszta) 186, 6. Kovács (Mátészalka) 217. Az összetett verseny állása: 1. Bárdos 139, 2. Bozsik 142, 3. Miklóssy 187. /Kovács György/”

Szoboravatás, Kisléta, 1978.03.29.

A Kisléta község 1969-1987 közötti időszakkal /Dr. Kustár Péter református lelkész Kislétán töltött időszaka/ foglalkozva találtam meg Kovács Erzsébet Kislétán is élő, alkotó szobrászművész „Anya gyermekével” című szobrának 1978. március 29-én történő felavatását /Szabolcs-Szatmári Szemle 1978/2. szám/. A szobor leleplezésekor mondott felavatási beszédet, valamint a Képes Újság, 1984.03.31. 13. számában „Anya gyermekkel” című cikket Kisléta község helytörténetének ápolása céljából megosztom. A szoborra való hivatkozása mellett a cikk tartalma, mondanivalója is hatással volt, amely még mindig aktuális.

„ERDEI LÁSZLÓNÉ: Takács Erzsébet „Anyaság" című szobrának felavatására*

Örömmel és szeretettel üdvözlöm a megjelenteket, a Szabolcs megyei tanács, a máriapócsi tanács és Kisléta képviselőit, valamint a gyermekotthon vezetőit, dolgozóit abból az alkalomból, hogy az otthon kertjében méltó helyére kerül Takács Erzsébet „Anyaság” című szobra.

Örömöm kettős; szól a tanács nagyvonalú áldozatkészségének, amellyel a gyermekotthon lakóit és dolgozóit megkülönböztetett figyelemben részesíti, és az otthon vezetőivel együtt az életre felkészítés, a lélekformálás felelősségteljes gondjaiban az érzelmi és esztétikai nevelés fontos feladatát is szívén viseli.

Gyümölcsöző együttműködésüknek újabb jele és maradandó eredménye ez a nagyméretű, monumentális műalkotás, mely tartalmában is a legmélyebb és a legmeghittebb, halálig tarló emberi kapcsolatnak, az anyai szeretetnek örök szimbóluma.

A mű alkotója Takács Erzsébet SZOT-díjas szobrászművész. Maga is faluról, Mezőkövesdről indult, hogy merészen nekivágjon az ismeretlenségnek és koldusszegényen, de hittel telve, a buktatóktól nem mentes művészéletet válassza. Az egykori matyó hímzőlány az ország fővárosába, Budapestre került, kétkezi munkásként készült fel a nagy csatára, a művészet fellegvárának meghódítására. Ma, az ország felszabadulása után három évtizeddel se könnyű annak a kétkezi dolgozónak a dolga, aki a művészpályát választja. Takács Erzsébet nő létére, nehéz körülmények közepette, éjt, napot eggyé tevő munkával, hajthatatlan szívóssággal, töretlen lelki erővel szerezte meg a választott hivatás mesterségbeli ismereteit, vált úrrá a művészi közlés szakmai eszközein, tanulta meg az ábrázolás, mintázás, formázás és öntés fortélyait. Több mint húsz esztendeje faragja, alakítja, önti szobrait, domborműveit, plakettjeit. Közben sokáig még nehéz fizikai munkával kereste kenyerét, így nőtt jelentékeny művésszé. Tevékenységét megértő munkáskollektívák, társadalmi szervezetek támogatták; alapanyagnak követ, fát kapott, hogy szobrait megfaragja. A budapesti Láng gyáriak maguk közé fogadták, alkotómunkáját ma is több szocialista brigádjuk tiszteletbeli tagjaként folytatja.

Az üzemi közösség, a termelőmunka légköre segítette abban, hogy biztosan haladjon a modern művészet kanyargós útjain. Művészete szervesen fejlődött. Legfőbb tanítómestere a természet, műveinek örökké visszatérő témája az ember. Ihletét a legtisztább forrásból, gyermekkora környezetéből a paraszt- és munkáséletből meríti. A proletársors megedzette, elkötelezett művészként a termelőmunka légkörében útját hamar megtalálta. Hitvallója és szószólója átalakuló, formálódó munkásosztályunknak, melynek örömeit, bajait közelről, saját mindennapjaiból is ismeri.

Szobrait általában kőből, vagy fából faragja. Összefogott, szűkszavú mintázással, erőteljesen örökíti meg mai életünk megteremtőit, a parasztokat, ipari és mezőgazdasági munkásokat. Döbbenetes erővel jellemzett portréiban az egyéni vonásokon túl is magukra ismernek nézői, mert fában, kőben, ólomban vagy bronzban tenyérnyi, vagy életnagyságú művekben egyaránt napjainkat formáló élményanyagot dolgoz fel közérthetően, mégis ünnepélyesen, erőteljes, csak a lényeget, a tartalmi mondanivalót hangsúlyozó, realista formákkal.

Az élet egyetemét megjárt művész tevékenyen részt vesz minden olyan közösségi mozgalomban, amely elősegíti képzőművészetünk szocialista szellemű újjászületését, műveivel elősegíti a kultúrától eddig távolmaradottak közeledését a modern művészet sokszor bonyolult problémáihoz.

„Anyaság” című szobra is ezt akarja. A mai művészet nyelvén, egy sokat megélt művész szivárványos élmény anyagával ábrázolja az anyát, tömör, nagy formákkal, egyszerű, mély és igazi művészettel. Nem az ünnepi köntöst viselő, elvont, művészet glóriájával övezett anyát testesíti meg benne, hanem mindnyájunk anyját, az erőset, az életet adót, aki hajnalban kelve, éjfélkor fekve, gondokkal a vállán is vidáman, féltve, óva neveli gyermekét; az anyát, a szeretet soha ki nem apadó forrását, szív melegét maga körül árasztó örök emberiesség, együtt érző humánum szimbólumát.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében adom át a szobrot rendeltetésének, hogy mindenki örömét lelje benne, aki rátekint.

• Elhangzott 1978. március 29-én Kislétán, a szobor felavatása alkalmából.”

„Anya gyermekével” a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon /PL 2013./

„: Anya gyermekkel

Elválni egyszerű. Kölcsönös megegyezéssel egy-két hét, vagy hónap. A bíróság „kimondja a válást” és utána ...

Igen, a válás után kezdődik a neheze. Meg kell osztozni a lakáson és meg kell osztozni a gyermeken. Az osztozkodás, veszekedés, marakodás, huzavona, amelynek rendszerint az asszony és a gyermek vallja a kárát — még akkor is, ha övék marad a lakás. A férfi elmegy, az asszony ottmarad egyedül vagy másod, harmad, negyedmagával, a gyermekekkel.

A gyermekek váláskor még rendszerint kicsik: ápolni, nevelni, tanítani kell őket — ez mind-mind az asszony gondja. A férfi fizeti a gyermektartást — ha fizeti, ha nem, akkor behajtják rajta — esetleg időnként „a látogatás napján” visz a gyerekeknek egy zacskó cukrot vagy valami kis játékot és ezzel részéről az ügy be van fejezve. Szabad ember. Az asszony pedig viszi a gyerekeket a bölcsődébe, az óvodába, aztán rohan, hogy el ne késsen a munkából. Néha otthon kell maradnia, mert hol az egyik gyermek beteg, hol a másikkal van valami baj. A főnöke ferde szemmel néz rá, pont akkor hiányzik, amikor szükség volna a munkájára. Tovább tanulni nem tud, szakmailag elmarad. Ölik a gondok, bajok, gyötrelmek. Amire a gyerekek felnőnek, megöregszik.

A férfi, válás után, ha akar, új életet kezd. Feleségnek valót talál eleget; ha egyik nem válik be, keres másikat. Az asszony — gyermekkel — ha csinos, kellene a férfiaknak, de nem feleségnek. Feleségül venni valakit gyermekkel, vagy gyermekekkel, nem nagyon vonzó dolog. Előfordul, de kevesen vállalkoznak rá.

Nem tudom, hány édesanya neveli egyedül a gyermekeit, de biztos nagyon sok. És én csak csodálni, tisztelni tudom őket. Takács Erzsébet szobrászművésznek van egy alkotása „Anya gyermekével”: bennem örökké él ez a szobor és mindig a gyermekeiket egyedül nevelő édesanyákra emlékeztet. Egyik gyermek az anya karján, másik öleli a térdét és a három figura képzeletbeli fátyollal burkolódzik egybe, mintha összenőtek volna. Az egyedül maradt édesanyáknak és gyermekeiknek nincs más választásuk, mint az egymásba kapaszkodás, az egymásba fonódás. Ők még ma is az árvaság jelképei. Bár ma már nem fenyegeti őket veszély, nem kell félniük az éhségtől, a sorskivetettségtől, de azért a többségükben valahol ma is árvák. Ügy is hívják őket — nagyon találóan — „csonka család”. Mert a család az emberek szemében megszokottan csak akkor egész, ha együtt van benne apa, anya és a gyermek.

Elválni könnyű, de tovább élni egy édesanyának — gyermekkel — nehéz.

Nehéz sors a gyermekeit egyedül nevelő édesanya sorsa még akkor is, ha van támasza: szülők, testvérek, barátok, akik néha megértők, néha nem, de — ha kell — segítenek. Segítenek elviselni a gondokat, a fizikai terheket, de nem tudnak segíteni a lélek terheinek elviselésében. Sokszor szabadulást jelent a rossz házasság vége. De az egyedül maradás — az anyai gondokkal együtt — mindig nagy megpróbáltatás, és ezt csak az tudja, aki érzi. Az arcokon talán nem mindig látszik, de a szívekben ott van a fájdalom.

Természetesen vannak kivételek. A nők között is akadnak könnyelműek, felelőtlenek. De én most nem róluk beszélek, hanem a többségről, azokról, akik türelemmel és felelősséggel viselik sorsukat, akik szeretik a gyermekeiket és ha fáj - dalommal, szenvedéssel is, de panasz nélkül áldozzák fel fiatalságukat a gyermekeikért.

Ha teljes a család, akkor is a legtöbbet vállaló tagja az édesanya, aki összefogja a vérszerinti kötődésben élő kis közösséget. De az én szememben az anyai jelképek közül a legszebb, a legtiszteletreméltóbb a csonka család édesanyja: aki egyszemélyben családfő, kenyérkereső, gondviselő, aki néha százféle gonddal, bajjal küzdve — a szabadságról és szórakozásról lemondva — neveli gyermekeit. Lehet, hogy a hálátlan kölyök sohasem méltányolja majd az anyai áldozatot, de akkor is ő — az édesanya — a győztes, aki a pokol tűzében is képes tovább élni és tovább segíteni az életet.

Övezze hát tisztelet és társadalmi megbecsülés!"

.

Kislétai Református Egyház Temploma, belső részlet

A „Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944-II.” /Szerkesztette Szabadi István, megjelent 2016, Debrecen-Nagyvárad/ kötetben olvastam Baráth Mihály kislétai református lelkész önéletrajzát.

Baráth Mihály 1936-1968 között, 32 évig, elődje Szakáts József 1897-1936 között 39 évig, Nagymáté Albert 1876-1897 között 21 évig, összesen 82 évig kislétai református lelkészként szolgálták az Istent, az egyházat, az elemi iskolát, a gyülekezet híveit a kislétai embereket, a különböző szervezeteket, a nehéz körülményekhez viszonyítva is kiemelkedő, példaértékű munkát végeztek, Kisléta helytörténetének alakulását pozitíven befolyásolták.

A Kislétai Görögkatolikus Egyház esetében Telepi György /1800-1885/ színész, festőművész, író, a Nemzeti Színház örökös tagjának az édesapja, nagyapa 1794-1822 között 28 évig, Rojkovich Pál 1918- 1942 között 44 évig, összesen 72 évig szolgáltak Kislétán, és az Isten szolgálata mellett a kislétai emberekkel helytörténetet csináltak. 

A lelkészek hosszú távú helyben lakással, különleges tehetséggel, példamutatással tud, az Isten szolgálata mellett  a keresztény embereknek, a településnek irányt, célt mutatni, lelki támogatást adni és a közös munkálkodással egy kedvezőbb holnapot megvalósítani. A közös célok megvalósulása, a kedvező fejlődés érdekében a vezető munkájának tiszteletben tartása, a kölcsönös tisztelet, alkalmazkodás, megbocsátás, a mindennapok tetteknek szentelését elengedetlennek tartom.

A közöltek alapján is vallom, hogy a helytörténet megismerése, értékelése, megfelelő következtetések levonása segítheti a jelenkor alakítását, megalapozhatja a jövő építését. 

A Baráth Mihály kislétai református lelkész önéletrajzát megosztom, hogy emlékezzünk a Kislétán szolgált időre és tanuljunk belőle.

„Kisléta

Baráth Mihály

Születtem Csorváson (Békés vármegye) gazdálkodó családból. Atyám: Baráth András, anyám: Gergely Ágnes. Mindkét szülő római katolikus volt, de a tiszta felfogású, mondhatni lélekben megreformált katholikusok közé tartoztak, akik a jelenlegi Katholicizmus igen sok visszásságát mélyen elítélik.

Iskoláimat Gyulán kezdtem meg, mégpedig a „Szabadkai” tanyán levő pusztai iskolában, mivel ott volt birtoka édesatyámnak, amit nagyatyámtól örökölt. Az elemi iskolai ismereteket kemény küzdelmek árán szereztem meg, lévén jó másfél kilométerre tőlünk az iskola, de amit mégis igen szerettem. Ott jártam mind a 4 osztályt s innen kerültem be a gyulai róm.kath. gimnáziumba, amelyet nagyanyám házából látogattam. A jobb tanulók közé tartoztam, mégis az V. elvégzése után fejembe vettem, hogy elmegyek szerzetesnek Erdélybe a ferencesek közé, erre ösztönzött többek közt 2 iskolatársam is, akik engem megelőztek e téren. Elhatározásomat tett követte: franciskánus lettem, de első pillanattól kezdve beállt a viaskodás lelkemben: ez nem nekem való hely, el innét! Hosszú évek küzdelméből csak ez a vágy erősödött meg bennem: másutt, nem a kolostor falai közt hirdesd az Isten országát! Tudatalatti ösztön bujkált bennem s ez elemi erővel nyert érvényesülést akkor, amikor 3 esztendei papságom idején felvehettem az összeköttetést boldogemlékezetű Baltazár Dezső tiszántúli református püspökkel, akinek biztosítása, segítsége, bátorítása volt eszköz az Úristen kezében, hogy a katolikus egyházból kitérve, de a Krisztus igazi egyházával, főleg az evangéliummal összeforrva induljak el egy olyan útra, amelyen megtartóm csak a Krisztus és az ő kegyelme lehetett.

Most itt vagyok a kislétai református egyházban 1936. január 5. óta. Lélekben megerősödve, boldog családi körben hirdetem az Isten csodálatos dolgait s építem tovább az Ő útmutatása mellett elődöm, id. Szakáts József egyházát. 1935. dec. 17-én feleségül vettem hivatali elődöm Szakáts József leányát: Máriát. Nyugodt, békességes családi életünket 3 élő (egy kislányunk meghalt) fiúgyermekkel áldotta megy az Úr.

Építő munkám kemény küzdelmekkel szembe szállva kell végeznem, mivel és iskolaépítésből eredő egyházunk anyagi romlás szélén áll. Máriapócs országos búcsújáró hely erősen érezteti hatását, azon felül évek óta kikezdte egyházunkat valami álpietizmus, mely több egyháztagot elszédített. Itteni működésem óta ez az áramlat, Istennek hála, megszűnt. Megszerveztem az Ifjúsági és Leány Egyesületet, szépen virágzik Nőegyesületünk s Bibliakörünk. Iskolánkban – mivel a haza hívó szavára szinte állandóan fegyverben van, kántortanítónk- a tanítást több éven át megosztom a tényleg működő tanerővel. Azon felül ügyvezetője vagyok a helybéli Hangya Szövetkezetnek, helyi vezetője a Magyar Élet Pártja helyi tagozatának, tagja a Közellátási bizottságnak, leventeoktató egyletnek s legújabban a Bajtársi Szolgálat vezetője, valamint tagja a községi képviselőtestületnek.

Munkámat minden téren tőlem telhetőleg hívő keresztyéni és református lelkipásztori türelemmel s odaadással igyekszem betölteni, tudva, hogy erre hívott el engem az én Uram. Míg időt enged e földön: egyedül övé legyen általam végrehajtott kegyelméért a hála és dicsőség!

Kisléta, 1942. augusztus 20. „

Szabolcs vármegyében a Mária Terézia-féle úrbérrendezés 1772-ben történt meg. A Kis-Léta helységnek urbarioma harminc oldalon, 1066 sorszámmal 1773-ban készült el, amely kilenc punctomból, kézzel írott részekből és három oldal táblázatból áll. A fejléc tartalma: sorszám, kereszt- és vezetéknév, a jobbágy helynek minősége, a jobbágy helynek belső, külső mivolta (pozsonyi mérőre való, szántó, rét), esztendőbeli szolgálat, vagy robot (marhás robot, helyette kézi szolgálat), kilenced, adózások (esztendőbeli árenda, fa, fonyás, kifőzött vaj, kappan, csirke, tojás), belső házhely és rétek után kilencedet nem kell adni. A táblázatban 36 jobbágy, adózó szerepel 278 1/8 hold szántóval, 52 hold réttel, évente 429 nap marhás robottal vagy helyette 930 nap kézi szolgálat. Legtöbb jobbággyal gr. Barkóczi János rendelkezett, kilenc jobbágya közül 5 esetében 2/8-ad, 4 esetében 4/8-ad formában végezték a munkájukat. A jobbágyok szántóföldje 8-tól 17 holdig változott, a marhás robot két marhával 13–tól 26 napig változott, legtöbb szántóföldje Lengyel Istvánnak és Laza Jánosnak volt (17-17 hold). Gr. Haller Józsefnek kilenc jobbágya volt, akik 9-18 közötti holddal rendelkeztek. Egy jobbággyal rendelkeztek Dessewffy, Ary, Penczy, Zolranioid, Osvain, Baán, Pulaczanai, Nagy, Szalay.

Az Entz Géza által szerkesztett Szabolcs-Szatmár Megye Műemlékei II. kötetének 63. oldalán, Kisléta története alcím alatt szerepel, hogy a XVII. század végén 18, 1720-ban 11 jobbágyot írtak össze a faluban. A nyilvántartások szerint a jobbágyfelszabadításkor Kislétán 35 földesúr birtokán 1055 fő élt.

A nyíregyházi Jósa András Múzeum 26. kiadványa /1988/ tartalmazza: A Dél-Nyírség és a Hortobágy Melléke parasztjainak vallomását 1772-ből. Községenként kilenc kérdésre kellett választ adni. Kislétán (Kiss-Léta, Kis-Létha) a Jármy Mihály, Balasko Ferenc, Apagyi István által összeírt kilenc pontban megfogalmazott kérdésekre adott válaszokból összefoglaló jelleggel a következőket tartom fontosnak rögzíteni. Az összeírás időpontjában urbarium, contractus nem volt, melyek szerint a jobbágyok és zsellérek a földesuraiknak robotot szolgálnának, vagy adóznának. A lakosok részben örökös, részben szabad menetelű jobbágyok és zsellérek voltak, akik robotoztak, illetve napszámot szolgáltak, adózásra is kötelesek voltak.

A szabad menetelű jobbágyok különböző módon tették kötelezettségüket, adózásukat. 1. Gróf Barkóczi János excellentiájánál évente négy rénes forintot fizettek, és egész erővel két nap szántottak. 2. Báró Dessőffy Sámuel nagyságánál évente 12 napot gyalog szerben szolgáltak, 2 rénes forintot fizettek. 3. Gróf Haller József nagyságánál évente gyalog szerben kilenc napot, egész erővel szántásban szolgáltak, 2 rénes forintot fizettek. 4. Zoltany Péterné asszonynak gyalog szerben hat napot, szántásban négy napot szolgáltak, hét marjást fizettek. 5. Gencsy Zsigmond úr egy örökös jobbágya, amikor csak kellett, mindenkor robotozott, a szabad menetelű jobbágyai egész erővel hat nap szolgáltak, hét marjást fizettek. 6. Osváth Imre úrnak Gencsy Zsigmond úrhoz hasonlóan szolgáltak. 7. Báan László úrnak egész erővel tíz napot szolgáltak. 8. Gróf Klobusiczky István nagyságának évente 10 marjást fizetett. 9. Gulácsi Ambrusné asszonynak örökös jobbágya a kívánalmaknak megfelelően robotozott. 10. Madácsi György úrnak évente 4 rénes forintot fizettek. 11. Nagy Benjámin úrnak évente 6 rénes forintot fizettek. A jobbágyoknak és zselléreknek a robotra való menetelének és visszajövetelének ideje a napszámba nem számított be. A lakosok minden termésből kilencedet adtak a földesúrnak, ezen kívül minden jobbágy egy-egy zsákot és egy-egy karácsonyi tyúkot adott.

Az összeírók anyagán az időpontnak 1772. október 29. van megjelölve, főbírónak Papp János, esküdteknek Demeter Mihály, Kis Demeter, Szilágyi János, Czirják Miklós szerepel.

A Szabolcs megyei 1796-ból származó pásztorösszeírás szerint Kislétán 7 fő juhász, 3 fő csordás, 12 fő számadó, a pásztorok közül 8 fő falubeli, 4 fő szomszéd falubeli.

A Vertse K. Andor által írt Szabolcs vármegye és Nyíregyháza Címtár 204. oldalán a 40. sorszám alatt Kisléta 1927. évi adatai a következők szerint olvashatóak. Az adatok mellé zárójelbe tettem a hasonló kiadású 1948-as adatokat. A Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára 979. oldalán található Kislétára vonatkozó 1924. évi adatokat szintén megjelöltem /Budapest, 1924/. Lakosainak száma 1943 fő (1919), ebből római katolikus 126 fő (275), görögkatolikus 890 fő (822), ág.h.ev 3 fő, izraelita 39 fő (5). Előjáróság: Nánási Dobos Miklós községi főjegyző, a közigazgatási tanfolyamot Debrecenben 1908-ban végezte, 1924-től kislétai főjegyző, református egyházgondnok, levente egyleti elnök, a testnevelési bizottság elnöke, régi Hajdu nemes család sarja. Községi jegyző: Arendánszky Gyula (1924). Segédjegyző: Kecskés Mihály (1924). Bagaméry Menyhért községi bíró, a község előjáróságának 30 éve dolgozik, egyházi presbiter, a családja az 1860-as években nyerte el a nemességet. Dani Péter Tv bíró. Madácsy István pénzkezelő. Mikó János közgy. Esküdtek: Pap János, Madácsy Péter, Tisza Károly, Mikó Lajos, Kulcsár Sándor. Lelkészek: Szakács József református lelkész, a teológiát Debrecenben 1889-ben fejezte be, Kislétán 1897-től működik, a Hangya elnöke és ügyvezető igazgatója, családja a Rákócziak idejében kapta a nemességet; Rojkovics Pál görögkatolikus plébános, 1915-ben szentelték fel, 1918-óta működik Kislétán, községi képviselő, 1922-ben nevezték ki parochossá, Hangya igazgatósági tag, a népművelés elnöke, ősi nemesi család sarja. Tanítók: Pázsit Sándor református, Gebri Mihály görögkatolikus, Jankó Gizella római katolikus. Postamester: Gönczy Julianna. A Posta részére összeállított Rendeletek Tárában 96.312/3 számon leltem rá, hogy 1937. április 1-jével a Kislétai Postahivatal átalakult Postaügynökséggé. 1942. november 1-jével a Kisléta Postaügynökséget Postahivatallá visszaalakították. A kislétai Postahivatal kiegészítésre került az újonnan nyílt távíró- és távbeszélőhivatalokkal, a táviratkézbesítésre felhatalmazott vasúti távíró-hivatalokkal. 1942 októberében a kislétai Postahivatalhoz Kiss Erzsébetet postaügynökké nevezték ki.

Kislétai Postahivatal 2013. /PL/

Az 1924-es adatok alapján az ebben az időszakban működő szolgáltatók a következők. Italmérők, kocsmárosok: Neufejd Menyhért, Horváth Sándor, Demeter Mihály, Karfunkel Éliás Krizsán György. Malomtulajdonos: Tatár Sándorné. Szatócsok: Horváth Sándor, Kulcsár Lajos, Neufeld Menyhért, Neufeld Ignác, Róth József, Özv. Hőnig Mórné. Cipész: Bagaméry Albert, Hoch Zoltán, Bihari István, Dekmár Sándor, Feuerstein Mór, Nagy Sándor, Sitku József. Vegyeskereskedő: Neufeld József, Neufeld Menyhért.  Kőműves: Forró József. Ács: Havas András. Gebri János. Kerékgyártó: Fekete Mihály, Milota János. Kovács, gépészkovács: Linzenbold János, Szabó Gyula, Váradi József, Angyal Géza, Bokor János.

Fekete István kovácsműhelye, Kisléta 2018. /PL/

Hentes, mészáros: Szilágyi Sándor, Grósz Miksa Cséplőgép tulajdonos: Bihari József, Kiss István Szikvízgyár: Herschkovics Sámuel Szülésznő: Tatár Károlyné Földbirtokosok: 100 hold felett Gencsy Károly 1860 hold, özv. Króhn Lászlóné 246 hold. Birtokosok: 50-100 holdig Kulcsár Jánosné, Tisza Sándor 56 hold. Kisbirtokosok: 20-50 holdig Dani Péter 20 hold, Petneházy Imre 34 hold, Demeter Sándor 26 hold, Pataky Károly 26 hold, Cs. Popovics György 26 hold, Mikó Lajos, Papp Sándor 18 hold, Fekete József 20 hold, Mihalicsku László, Egri Sándor, Tatár Sándor 25 hold, Takács Péter 16 hold, Üveges Sándor 15 hold. A község határa 3832 hold (3822), ebből szántó 3063 hold (3126), legelő 119 hold (23), (rét 188), erdő 168 hold (243), használhatatlan 202 hold (205), (kert és szőlő 47). Állatállomány: ló 240, tehén 463, bika 4, ökör 48, szamár 2, juh 118, sertés 718. Gőzcséplő és motoros szántó Hoffer 1, Schrautzgcs 1, Ford motoros szántó 1. Az 1948-as adatok szerint a jegyzői hivatal tagjai: vezető jegyző Molnár Béla, segédjegyző Hadházi Béla, irodatiszt Kónya János, jegykezelő Petneházy Vilma. Postamester Kiss Erzsébet, református lelkész Baráth Mihály, görögkatolikus lelkész Rojkovics Pál. Szövetkezetként működtek: a Hangya Szövetkezet, a Népi Szövetkezet, a Földmíves Szövetkezet.

A Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára alapján Kisléta népességének alakulása (év/népesség száma): 1785/670, 1828/1479, 1857/1294, 1870/1608, 1880/1284, 1890/1411, 1900/1655, 1910/1647, 1920/1724, 1930/1872, 1941/1899, 1949/1987, 1960/2026, 1970/1939, 1980/1762, 1990/1726. A népesség összetételére vonatkozó adatok 1880-tól találhatóak meg; ebben az évben a magyar mellett 21 szlovák, 17 rutén, 7 német, 66 egyéb van feltüntetve. 1890-ben csak 3 szlovák és 9 egyéb, 1900-ban 2 szlovák, 1 egyéb, 1920-ban 2 német, 32 cigány, 1 egyéb, 1930-ban 1 német, 2 egyéb, 1941-ben 1 német, 1980-ban 1 cigány, 1990-ben 124 cigány van feltüntetve.

1784 és 1787 között végezték az első Magyarországi népszámlálást, amely községenként is tartalmaz adatokat. Kisléta esetében név szerint a gr. Barkóczi család szerepel, továbbá 130 család, 99 ház, 670 tényleges népesség van feltüntetve. A község határa a fellelt adatok alapján (hold/év): 615/1870, 3.832/1927, 3.822/1948.

1322-ben a Hont-Pázmány nembeli Ders fia László és a Balog-Semjén nembeli Semjén Mihály fia osztoztak Léta birtok használata felet. Erdőd 1306-ban a Hont-Pázmány nembeli Bánki Lökös unokái kezén volt és beolvadt a község határába. 1322-ben Nagymartoni Pál országbíró egynegyed részben volt a falu birtokosa. Petri Lőrinc fiai 1336-ban csatolták Erdődöt az ő Léta nevű birtokukhoz. 1352 óta Léta falu Pócs tartozékaként a Guth-Keled ágak osztozkodásának tárgya volt. A Szaniszlófi ág örökölte Póccsal együtt, majd ismét visszakerült az Ecsedi ághoz. 1410-ben Parlagy, 1458-ban a Petri Ders, 1460-ban a Bogáthy, 1465-ben a Kállay családok uralták /Dr. Borovszky/

A XIV. században a Báthory-család a Tiszántúl egyik legnagyobb és országos szerepet vivő főúri családjai közé emelkedett. Ebben az időszakban Kis-Létha a Báthory család birtokaként szerepel. Az 1433-ban és 1446-ban a Báthoryak osztozkodásánál is szerepel.

A rovásadó-jegyzék 1549. évi összeállításában Szabolcs megyében megtalálható a birtokmegosztás birtokosonként és helységenként. Szabolcs megyében a legnagyobb birtokos Báthori András tárnokmester volt, 17 helységben összeírt 340 portájával, 181 jobbágyával, 91 új jobbágyával, 35 szolgájával. Az egyházi testületek közül az Egri káptalanon kívül a Váradi püspöknek és káptalannak volt Szabolcsban jelentősebb számú 226 portája, a megyei porták 5,8 %-a. Szabolcs megyében a 100 portán felüli birtok 1716 /44,4%/, 11-100 porta közti birtokok 1484 /38,4%/, 0-10 porta közti birtokok 665 /17,2%/. Kisléta /Kysleta/ birtokosai 1549-ben: 1. Báthori András 6 porta, 7 jobbágy, 1 szolga. 2. Báthori Farkas 2 porta, 5 jobbágy, 1 szolga. 3. Kállay Vitéz János 5 porta, 6 jobbágy. 4. Özv. Dersy Máténé 3 porta, 1 jobbágy. 5. Dersy Jób 3 porta, 4 jobbágy. 6. Dersy Ferenc 2 porta, 2 jobbágy. 7. Dersy Ambrus 2 porta, 5 jobbágy. 8. Császári Ferenc 2 porta, 1 jobbágy. 9. Komoróczy György 2 porta.

A megyei levéltárban található 1515. október 12-én keltezett oklevél tartalmazza Bátori András és testvérei, valamint Kölcsei László közötti birtokcserét: „A leleszi konvent tanúsítja, hogy Bátori András és testvére, valamint Kölcsei László birtokot cseréltek. A megegyezés szerint Kölcsei László a Bátori testvéreknek átadja Kölcsén levő tizenegy és fél, név szerint felsorolt, jobbágyok által lakott telkét, Farkas Mihály nemesi kúriájának negyedét, Milotán öt jobbágytelket, Nagyszekeresen tizenhat jobbágytelket, valamint Csécsén levő birtokrészt. Bátori András viszont átadja Kislétán és Encsencsen lévő birtokait és ezen felül fizet hatszáz forintot.”.

1611-ben Báthory Gábor több területével együtt Kis-Léthát is Lónyay Zsigmondnak engedte át. Lónyay Zsigmond Királytelket és Szentmihályt, valamint a hozzátartozó részbirtokokat (Acsád, Adony, Ábrány, Fejértó, Léta, Magy, Nyíregyháza fele része, Parlag stb.) 1650-ben alkotott végrendeletével Lónyay Gáborra hagyta. A Bessenyeiek Berczelt bírták. Lónyay Gábor (Nagylónyai és Vásárosnaményi nemes és gróf) Szatmár vármegyéből származik. Első ismert őse Gurg, 1060 körül; ennek utóda Jakab, Berenczei Nanes fia, szatmári főispán, 1285-ben Lónya birtokába jutott. A család 1414-ben Lök, Eszlár, Gyomán, Bagos és Szt.-Péter birtokosa. Lónyay Zsigmond, krasznai főispán, 1627-ben bárói rangra emeltetett; Lónyay Menyhért miniszterelnök 1871-ben grófi rangot nyert. András 1620-ban Kállói kapitány volt. A grófi ág Tuzsér, Eszeny és Ágtelek birtokosa, ezen felül a rétközi uradalmat is bírja.

Kisléta 1567-ben török uralom alatt állt, magyar urai Laskay Bálint, Dersfy Jób özvegye, Zay Ferenc, Szakoly György, Báthory Miklós, Komoróczy János. Ebben az időszakban összesen 10 porta volt adózó, a többit a törökök felégették. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve /XLI. 1999./ szerint az 1681-ben rögzített adatok alapján Kisléta 1674-től hódolt község volt, első hódítója Izmai Rez, 1681-ben Mahmuth Iszpaja, adó 1750 Ft. Az első török uruk egyszer kirabolta Kislétát, egy rabot ejtett. Később eladta Mahmuth Iszpaja Töröknek. A kislétaiaknak éves adóban készpénzt, 5 üszőt, vajat, egyéb javakat és a császári adót kellett adniuk.

Ary András, Samu és József, valamint az előbbi unokájának nemessége 1581-ben átruháztatott Ary Boldizsárra, ennek fiára, Jánosra és testvéreire. A család Balkány és Kis-Léta községekben bírt földesúri joggal. Címer: kékben, zöld alapon álló páncélos, veres-nadrágos és sárga-csizmás vitéz, jobbjában kivont kardot tart, a pajzs felső jobb sarkában fél ezüst-hold és a felső bal sarokban hatszögű aranycsillag ragyog. Sisakdísz: két veres, arany csillaggal megrakott sas-szárny között könyöklő s görbe kardot tartó páncélos kar. 1650-ben a falu birtokának fele része Dóry Mihály és Balkányi Pál tulajdonában van. Néhány év múlva Lövey Jánost is említik birtokosként.

Kis-Létha területét 1689-ben Barkóczy György zálogba vette, majd leányával, Krisztinával egy része Károlyi Sándor kezére kerül. Károlyi (Nagy-Károlyi gróf), a család eredete a Nyitra vármegyei kötetben van leírva. 1458-ban Gemzse és Mada birtokában találjuk; az 1549. évi összeírás alkalmával 22 porta birtokosa. Károlyi Sándor 1712-ben nyert adományt a bátori, baktai, nyíregyházi stb. uradalmakra. A kislétai Barkóczy Család a Dr. Borovszky Samu által szerkesztett könyv szerint Szabolcs vármegye nemesi családjai közé tartoztak. A leírás alapján Barkóczy /Szalai báró és gróf/ Vas vármegye hasonnevű helységéből származik. A XVI. században került a Tisza vidékére. Törzse Barkóczy László zempléni alispán /1582/ fiaitól a család három ága származott le. Barkóczy László /†1659/ Beregi főispántól az idősebb grófi és bárói ág, a Barkóczy Ferencz Zempléni alispántól az 1600-as évek elején virágzó bárói ág származik, a Barkóczy János ágának unokáival véget ért. Az idősebb ágból Barkóczy László 1655-ben bárói, fia Barkóczy Ferencz 1687-ben grófi rangra emeltetett. Az ifjabb ágból Barkóczy Zsigmond királyi táblabíró 1772-ben nyert bárói rangot. A legfelsőbb elhatározással 1887. július 17-én Hadik Endre gróf, Barkóczy János gróf unokája a Hadik-Barkóczy kettős név viselésére szerzett jogosultságot. Tagjai közül Barkóczy Ferencz 1687-ben Kállai kapitány, Barkóczy István 1667-79-ben főispán, Barkóczy János 1759-82-ben főispán, Barkóczy Ferencz 1745-61 ben Egri püspök, utóbb esztergomi érsek.

A XVII. század közepén a vármegye legnagyobb birtokosai a Rákóczyak voltak. I. Rákóczy György 1645-ben neje Báthori Zsófia után királyi adományt nyert az Ecsedi várhoz tartozó bátori, nyíregyházi, vencsellői stb. uradalmakra. Ezen uradalmakhoz a következő helységek és birtokok tartoztak: Bátor mezőváros, Léta, Levelek, Pród, Tedej, Pócs, Bakta Lórántháza, Gyulaj, Lugos, Téth, Királytelke, Vencsellő, Timár, Büd, Kisfalu, Böszörmény, Nyíregyháza, Nyír-Fejértó, Rakamaz, Szent-Mihály és Nyír-Adony (Szirmay, Szatmár vm. II. 72.). A megyei levéltár szerint I. Rákóczi György 1664. február 18-i patenslevele, amelyet kislétai táborból küldött Nagykállói várőrséghez. II. Rákócsi Ferenc három izben is megfordult Bátorban és 1708. november 17.-én Kislétán is járt. A kuruc háborúk idején a Nyírség a Rákócziak egyik fontos központja volt, mind katonai, mind gazdasági szempontból.

A szatmári békekötés után, az ország helyreállítási munkálatai közepette, a XVII. század folyamán a nemesi kiváltságokkal űzött visszaélések megszüntetése, az adóalanyoknak szaporítása céljából elrendelt nemesi vizsgálatokkal 1725-ben készült el Szabolcs vármegye, mely vizsgálatok folyamán az alábbi Kislétát is érintő családok igazolták nemességüket, az eredeti címerlevél felmutatása mellett. A családnév után zárójelbe tett évszám az adományozási évet jelenti. Farkas /1629/, Márky /1668/, Vajda /1715/. Az első nemesi vizsgálatok eredménye nem elégítette ki az intéző köröket, ezért 1755-ben új, országos nemesi összeírás rendeltetett el. Ebbe az összeírásba Szabolcs vármegye az összes birtokos- és 268 aralista-nemességen kívül még a főpapokat és a főrangúakat is felvette. A felsorolt birtokos családok közül a Kislétához kötődő családok: Báthory, Gencsy, Jósa, Lónyay.

Farkas címer

Károlyi címer

Lónyai címer

A Dr. Borovszky Samu által szerkesztett, Szabolcs vármegyéről megjelent kiadvány szerint a XVIII. század második és a XIX. század első felében Kislétának birtokosai voltak: Thassy, Agárdy, Vajda, Ujfalussy, gr. Barkóczy, Bessenyey, Tisza, Bihary, Éva, Farkas, Jósa, Márky, Mikó, Gencsy, gr. Dessewffy, gr. Haller, Gulácsi, Bogáti, gr. Hadik-Barkóczy Endre, Tatár, Brösztl Gáspár család.

Dessewffy címer

Ujfalussy címer

A Szabolcs vármegye történeti leírása szerint az Ujfalussy család a XV. században tűnik fel Kenézlő, Eszlár, Érkete földesuraként. Hasonnevű család a XVII. században telepedett le Ó-Pályi helységben, ezen kívül Balkány, Kis-Léta, Mihálydi, Martonfalva községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül Ujfalussy Mihály /1710/ szolgabíró, Újfalussy Miklós 1843-ban követ, utóbb Szatmár vármegye alispánja, 1868-ban főispán, Ujfalussy Lajos 1848-49-ben országgyűlési képviselő, Ujfalussy Sándor császári és királyi kamarás, Szatmár vármegye főispánja, Ujfalussy Zoltán megyei királyi erdőfelügyelő. A család címere: kékben zöldalapon, csőrében patkót tartó hattyú. Sisak dísz: görbe kardot tartó griff. Takarók: kékarany-veresezüst.

 A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség története

Jézus Virágvasárnapi tapasztalatai és üzenetei:

„Elhatalmasodott a képmutatás, a nép nem látja a bűnt bűnnek.

Jobbítsátok meg útjaitokat, tetteiteket.

Ne bízzatok a hazug szavakban.

Az embertársaitokat igazságosan itéljétek meg.”

A Kislétai Görög Katolikus Templom Délkeleti oldala /2013., PL./

 25/1. A hajdúdorogi püspökség létesítésének története

A hajdúdorogi püspökség megalakulása előtt a magyar görögkatolikusok magyar nyelv használatát az egyházi hatóságok régóta megtűrték. A Makói Egyházban azt követően, hogy Papp-Szilágyi püspök betiltotta a magyar nyelv használatát, 1868. április 16-án Farkas Lajos elnökletével megalakult a Görög Katolikusok Állandó Végrehajtó Bizottsága. A kongresszusokon a görögkatolikus püspökség létrehozása érdekében különböző hatóságokhoz fordultak. A fáradozásuknak annyi eredménye lett, hogy 1873. szeptember 17-én a magyar nyelvű görögkatolikus hívek részére Hajdúdorogon Danilovics János kanonok vezetésével a Munkácsi Püspökség kebelében Püspöki Külhelynökség létesült. 1896-ban, a millenniumi ünnepségek évében Farkas Pál a végrehajtó bizottság élén újabb kezdeményezésekkel állt elő sikertelenül. A Görög Katolikusok Országos Bizottságának megalakulása és kezdeményezése a magyar nyelvű püspökség létrehozására sokáig nem járt sikerrel. A hajdúdorogi egyházmegye létesítésére 1912. június 8-án kelt „Christifideles graeci” bulla, illetőleg az 1913. évi XXXV. t.-c alapján került sor. A magyar görög katolikus egyházmegye nyelvéül az ógörög nyelvet tették meg, de kimondásra került, hogy az összes magyar görög katolikusok részére alakították, beleértve a románság közé ékelődött még megmaradt magyar nyelvű görög katolikus szigeteket is. A szabolcsi, szatmári, zempléni főesperesség mellett tizenegy esperesi kerület alakult. A máriapócsi esperesi kerület esperese Damjanocics József, a hozzátartozó egyházak Kisléta mellett Biri, Kállósemjén, Levelek, Máriapócs, Napkor, Nyírbakta, Nyírgyulaj, Nyírbátor.

25/2. A görög katolikusok története

Véghső Tamás leírása szerint „a görög katolikusok azok a bizánci szertartású keresztények, akik a katolikus egyházzal teljes egységben élnek.” Az elnevezésben a „görög” szó a bizánci szertartásra, a „katolikus” pedig a Római Apostoli Székkel való egységre utal. Magyarországon mintegy 300 ezer görög katolikus hívő két egyházkormányzati egységben él. Az egyik a Hajdúdorogi Egyházmegyében nyíregyházi székhellyel, a Hajdúdorogon lévő püspöki székesegyházzal, a másik a Miskolci Apostoli Exarchátusban miskolci székhellyel és székesegyházzal. Elsőként a Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítására került sor, ahová a Kislétai Görög Katolikus Egyház is tartozik.

Több évtizedes kitartó küzdelem után Ferenc József király, mint a magyar katolikus egyház főkegyura 1912. május 6-án alapította meg a Hajdúdorogi Egyházmegyét a magyar ajkú és identitású görög katolikusok számára. Az egyházmegyéhez 162 parókia került besorolásra a munkácsi, az eperjesi, a nagyváradi, a gyulafehérvári, a fogarasi, a szamosújvári és az esztergomi egyházmegyékből. Egy hónappal később X. Szent Piusz pápa is jóváhagyta a „Christifideles graeci” kezdetű bullájával. A Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítása előtt a magyar görög katolikusok a munkácsi, eperjesi, gyulafehérvári, fogarasi, szamosújvári, nagyváradi liturgikus nyelvű egyházmegyékben éltek. A Hajdúdorogi Egyházmegye első püspökévé Miklósi István sátoraljaújhelyi parókust nevezte ki az uralkodó, a felszentelésére 1913. október 5-én Hajdúdorogon került sor.

Az első világháború előszeleként 1914. február 23-án a debreceni ideiglenes püspöki hivatalban felrobbant pokolgép megölte Miklósy püspök három közvetlen munkatársát, Jaczkovics Mihály helynököt, Slepkovszky János püspöki titkárt és Csatth Sándor jogtanácsost. A bombamerénylet szálai a román elkövetőkön keresztül az orosz titkosszolgálathoz vezettek. Ezt követően Miklósy István püspök székhelyét Nyíregyházra helyezte át.

Miklósy István püspök

Dr. Dudás Miklós püspök

A Hajdúdorogi Egyházmegye első püspöke Miklósy István 1937-ben halt meg. Utódját Dudás Miklós bazilika szerzetes személyében 1939-ben XII. Piusz pápa nevezte ki. Dudás Miklós megyés püspök 1950-ben Nyíregyházán Papnevelő Intézetet és Hittudományi Főiskolát alapított. 1965. november 19-én Rómában, a Szent Péter Bazilikában Dudás Miklós püspök magyar nyelvű Szent Liturgiát mutatott be több száz püspök előtt, akik a II. Vatikáni Zsinat tanácskozásán vettek részt. A zsinat ekkor döntött, hogy a római katolikus egyházban az addigi kizárólagos latin mellett a nemzeti nyelv is használható a liturgiában. A családunk a kislétai görög katolikus templomba járt istentiszteletre, valamennyien tapasztaltuk a változást. Dudás Miklós megyéspüspök 1972. évi halála után utódja Timkó Imre lett, aki mellé a Szentszék Keresztes Szilárd püspök személyében segédpüspököt állított. 1988-tól a Hajdúdorogi Egyházmegyét és a Miskolci Apostoli Kormányzóságot 2008-ig Keresztes Szilárd vezette. 2008-ban a Szentszék Kocsis Fülöp szerzetest nevezte ki a Hajdúdorogi Egyházmegye megyéspüspökévé és a Miskolci Apostoli Exarchátus kormányzójává.

Dr. Timkó Imre /Budapest, 1920.08.13.-Nyíregyháza, 1988.03.30./ a Hajdúdorogi Egyházmegye harmadik püspöke. Pappá Nyíregyházán szentelték 1945. december 9-én. VI. Pál pápa, 1975. január 10-én hajdúdorogi püspökké és miskolci apostoli kormányzóvá nevezte ki. 1975. február 8-án Szegedi Joachim kőrösi püspök szentelte püspökké. A hajdúdorogi püspöki időtartalma 1975-1988.

Dr. Keresztes Szilárd /Nyíracsád, 1932.07.19.-/ a Hajdúdorogi Egyházmegye negyedik püspöke. Pappá Nyíregyházán 1955. augusztus 7-én Dudás Miklós püspök szentelte, püspökké Nyíregyházán 1975. február 8-án Timkó Imre szentelte. Hajdúdorogi segédpüspök 1975-1988 között, A Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke 1988-2007 között.

Dr. Timkó Imre /1920.08.13.-1988.03.30./

Dr. Keresztes Szilárd /Nyíracsád, 1932.07.19./

A Szentatya, Ferenc Pápa a bizánci rítusú katolikusok számára 2015. március 20-án megalapította a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat. A Hajdúdorogi Egyházmegyét Debrecen székhellyel metropolitai székké emelte, amelynek első metropolitájává Excellenciás és Főtisztelendő Kocsis Fülöpöt nevezte ki. A metropolitai beiktatást S. Em. Leonardo Sandri biboros végezte el 2015. március 23-án, hétfőn. Kocsis Fülöp Szegeden 1963. január 13-án született. 1998. november 6-án tette le a szerzetesi fogadalmát Hajdúdorogon, Keresztes Szilárd megyés püspök előtt. Püspökké Keresztes Szilárd püspök Hajdúdorogon szentelte. Miskolci apostoli kormányzó 2008-2011 között, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke 2008-2015 között, Hajdúdorogi metropolita 2015-től.

A pápa a Miskolci Apostoli Exarchátust egyházmegyei rangra emelte, megtéve a Hajdúdorogi Egyházmegye szuffragáneus egyházmegyéjévé, amelynek első püspökévé Orosz Atanázt nevezte ki.

Továbbá megalapította a bizánci rítusú katolikusok számára a Nyíregyházi Egyházmegyét, Szabolcs-Szatmár Bereg megye közigazgatási területével, a Hajdúdorogi Metropolitai Széket szuffragáneuává téve. A Szentatya, Ferenc pápa 2015. október 31-én Főtisztelendő Szocska Ábelt OSBM urat, a Miskolci Egyházmegye apostoli adminisztrátorává, apostoli kormányzójává nevezte ki, a Hierarchák Tanácsában való részvételi joggal. Szocska A. Ábel OSBM Nagyszőlősön született, 1972. szeptember 24-én. 1996-ban belépett a Nagy Szent Bazil Rendbe, majd 2000. szeptember 30-án Máriapócson pappá szentelték.

Kocsis Fülöp /1963.01.13.-/ metropolita

Szocska Ábel / 1972.09.24.-/apostoli kormányzó

25/3. A Kislétai Görög Katolikus Egyház története

Páll István Az Észak-Tiszántuli románsága a 18-19. században című kiadványa szerint a Kállay család 1735-ben Kislétára görög katolikus románokat költöztetett. Egyházközségüket a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség címen a Pócsi Templomot építtető Olsay Mihály helynök 1739-ben alapította. 1753-ban sövényfalú, szalmával fedett templomot említenek. A későbbi források fatemplomról írnak, megfelelő felszereléssel el volt látva, 156 ember befogadására volt alkalmas, 1770-es években már erős felújításra szorult. Az 1774. évi összeírás szerint a mellette lévő paplakot, plébániát 1769-ben fából építették, de az összeíráskor még nem volt befejezve. A leírás szerint ablakokkal és ajtókkal gyengén volt felszerelve, kemencéje, mellékhelyiségei nem voltak, külső, belső vakolásra, meszelésre szorult. A kántortanító lakásának építését megkezdték, egy szobából, előszobából és kamrából fog állni. Ebben az időszakban egy fából készült új iskolát is összeírtak.

Belső templomrészlet Ikonosztánizonnal

Szószék /2013. PL./

A Görögkatolikus Szemle 1943. 21. száma, május 23-án ADALÉKOK c. részében foglalkozik a kislétai paróchiával. „Az 1774. évi összeírás szerint körülbelül 35 évvel korábban, tehát 1730 körül létesült a paróchia. Kegyura nincs. Az egyházi fundus kiszakítása a kegyurakat illeti; gróf Barkóczy Jánost, Klobusiczky Istvánt, Dezsőffy Sámuelt, Szentiványi Klárát, Zoltán Istvánt és Gentsy Zsigmondot. A fa templomot a paróchia felállításával egyidejűleg, 1769-ben a község költségén építették, tetőfedésre, torony vagy harangláb felállítására s majdnem teljes reparálásra szorul, a szükséges felszerelésekkel utcunque el van látva. Megfelelő kelyhe azonban nincsen, a paróchus mindezideig ólom-kelyhet használt. Egy szertartási könyv, a triodion hiányzik. Perselypénz jövedelme 4 frt.

Az 1774. évi összeírás szerint a paróchus jövedelme: a belső fundusból 1 frt., a vetésből 6 frt., stólából keresztelések után 17 krajcárjával 1 frt. 41 kr., ab oratione et aspersione lustrali in domo puerperae 5 krajcárjával 2 frt. 26 1/2 kr., felnőttek temetése után 40 krajcárjával 80 kr., kolediból 30 kr., minden gazdától és zsellértől egy, összesen 28 pozsonyi mérő párbérgabona, 50 krajcárjával, 14 frt. Bogáth leányegyházától 40 krajcár mindössze. A paróchus összes jövedelme 33 frt. 14 kr. A kántortanító jövedelme: a stólából esketések után 10 krajcárjával 56 kr., gyermekek temetéséből 10 krajcárjával 20 kr., koledából 15 kr., 14 véka párbér értéke 7 frt. Összes jövedelme 8 frt. 11 kr. A harangozó a temetések alkalmával való harangozásért kap egy esztendőben 40 krajcárt.”

A Kislétai Görög Katolikus Egyház az 1905. évben felvett leltár időszakában a Munkácsi Görög katolikus Egyházmegyéhez tartozó Szabolcs vármegyében fekvő Máriapócsi Esperesi kerülethez osztott, szabad adományozású Kislétai III. osztályú Görög Katolikus Egyházként van feltüntetve.

A misealapítványra vonatkozó adatokkal először itt találkoztam. Jósa István 1761-ben alapított szent misealapítványa elsőként van feltüntetve, az 1000 koronát az Ungvári Alapítványi Alapok kezelte, kamatának 60 korona van feltüntetve. Az elvégzendő szent misék száma 27, ideje minden hó 1-jén és a római katolikus ünnepeken, a Jósa család meghalt és élő tagjaiért. Az általam talált misealapítványok: 1. 1908. április 19. Alapító Oklevél szerint Orosz Péter 200 koronát tett a szent mise alapítványba, évenként egy szent misét tartalmazott. Aláírók: id. Orosz Péter, Szaplonczay György, Nádasy László, kezelő Munkács megyei alapítványkezelő. 2. 1917. február 8. Misealapítványi Oklevél szerint Szilágyi András 100 korona alapítvány, évenként egy mise, március 9. napján, aláírók Szilágyi András, Varga István, Lecza Jánosné, Véghseő István, jóváhagyta Miklósy István püspök, aláírta özv. Hornyák Jánosné, Szilágyi András, Szabó József, Véghseő István, jóváhagyó Damjanovics Tivadar püspök helyettes. 3. 1917. július 22. Özv. Hornyák Jánosné 200 korona alapítvány, évente egy szent mise bemutatására. A misealapítványokat a szentélyben függő misetáblázat tartalmazta, amely napjainkban már nem található ott.

Az új téglatemplom 1794-1801 között épült, Telepianovich Timótus szerzetespap, lelkész működésének időszakában /1794-1804/ valósult meg, aki Telepi György nagyapja volt, titulusa Szent Mihály főangyal, amelyhez 1820 körül téglából homlokzati tornyot építettek hozzá. A hajója és a félköríves szentélye nagy része gótikus eredetű.

1905-ben villámhárító híján, villámcsapás következtében tűz keletkezett. Az égő templomból az oltáriszentséget Neumányi Antal, a Gencsy uradalom tiszttartója mentette ki és helyezte el az iskolába, és ott folytatták a szent szolgálatokat. A „Nyírvidék” 1905. június 11-számában „Villám által felgyújtott templom” címmel jelent meg tájékoztatás: „E hó 7-én délután 3 órakor nagy vihar vonult el Kisléta község felett. A villám a vihar közben lecsapott a görög katolikus templom tornyára, s pár pillanat alatt az egész templom lángokban állott. Oltásról alig lehetett szó, mert a gyújtogató villám össze-vissza futotta a templomot, úgy, hogy az épület egyszerre lángba került s nem csak a teteje égett le, de a templom belsejébe is behatolt a tűz, úgy, hogy a felszerelés egy részét is nagy bajjal lehetett csak megmenteni. Elpusztult a templomnak nem régen szerzett szép új csillárja is.”

Neumányi Antal /1857-1952/ Trencséni nemes családból származik, először gróf Lónyay rétközi birtokán, majd Elek Dezső birtokán, később Gencsy Samu újfehértói birtokán, 1893-tól Gencsi Károly kislétai birtokán vezette a gazdaságot. Szabolcs vármegye bizottsági tagja, Kisléta község képviselője. A Kislétai Református Temetőben helyezték örök nyugalomra. A régi temető megszüntetése után az unokái a volt sírhelyénél Emlékhelyet alakítottak ki a Polgármesteri Hivatal engedélyével. Ezzel is hozzájárultak Kisléta község történetének ápolásához, őseinknek, köztük Neumányi Antalnak megérdemlő tisztelet megadásához. A sírhelyről készített fényképet tiszteletadásom jeléül közzéteszem. Példaképül szolgálhat a Kisléta községhez köthető neves emberek emlékének ápolásához.

Sikerült még kimenteni az ikonosztázon / képállvány/ királyi ajtaját. A haranglábak is elégtek, a harangok a toronyból lehullottak, a zuhanás következtében az egyik harang meghasadt. A tűzvészben a templom súlyos károkat szenvedett. A templom újjáépítésére az egész görögkatolikusság gyűjtött. 1906-ban a budapesti Rátay és Benedek Műintézetnél a baldachinos főoltár is elkészült. 1912-ben a rozsnyói festő, Ádám Gyula falképekkel díszítette a fa boltozatokat /később többször is megújították/. Az egysoros ikonosztáziont a 20. század közepén állították be.

Az 1905. évről felvett leltár négy haranggal foglalkozik: 1. harang 225 kg-os, jó állapotú, értéke 850 korona, 2. harang 130 kg-os, jó állapotú, értéke 520 korona, 3. harang 70 kg-os, jó állapotú, értéke 22 korona. A 2. és 3. 1917-ben hadi célra elreflavizáltatott, 948 koronát fizettek érte. Kislétán 1917. március 29-én felvételre került egy bizottsági jegyzőkönyv három harang /kettőt Kislétáról, 134 kg és 103 kg, egyet Pócspetriből 60 kg/ átadás-átvételéről. Jelen voltak a Kassai Katonai Hatóság részéről Ruzek Jarotslav tüzér hadnagy, mint átvevő, az egyház részéről Véghseő Miklós lelkész, mint átadó. A három harang összes súlyának 297kg van feltüntetve, kártalanítás címén a Kassai Cs. és Kir. Katonai Parancsnokság kilogrammonként 4 koronát, összesen 1188 koronát fizetett. Egy harangja maradt a templomnak, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek. 1923-ban egy 137kg-os harangot szerzett be az egyház, amely Szent Miklós tiszteletére lett felszentelve. Jelenleg ez a két harangja van a templomnak. A nagy harangon olvasható, hogy „Öntötte Egri Ferenc Gejőcsben”, található még rajta egy hármas kereszt és egy Szűz Máriát ábrázoló domborítás.

A leégett templom 1906-ban Szaplonczay György kislétai görögkatolikus lelkész vezetésével épült újjá. A templombelső három részre tagolódik: fő rész, szentély, elő hajó. Az ikonosztázionnak /képállvány/ négy alapképe van, egyik Szent Miklóst, a második a Szűz Anyát a Kisded Jézussal, a harmadik a tanító Krisztust, a negyedik a templom védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja.

A Görög Katolikus Hírlap 1906. július 21-én keltezett 29. száma az újjáépített templom szenteléséről a következőket írja: „Folyó hó 15-én szentelte fel püspöki engedéllyel Szaplonczay György kislétai esperes, lelkész az újonnan épült helybeli templomot. A belső berendezés még nincs teljesen kész, de az oltár már egészen fel van építve. Az ünnepélyes alkalomból a nép zsúfolásig megtöltötte az új templomot. Megható jelenség volt, mikor a felszentelési szertartásban a fungáló lelkész hálaimára hívta fel a népet. A hálaimát zokogva mondta el a nép, megköszönve Istennek a vett jókat és kegyelmet. Külön hálaimát mondtak azokért a jószívű adakozókért, akik a templom felépítésének költségeihez adományaikkal hozzájárultak.”

A leégett kislétai görög katolikus templom újjáépítéséhez az egész országban hozzájárultak. Az adakozókról a Nyírvidékben megjelentek közül a következőket említem meg: Rónecz Szaniszló Nyíregyháza 10 kor., Péczely Sándor Kisléta 20 kor., Dósa József Kunszentmárton 20 kor., Balogh Szilárd Rónaszék 50 kor., Vidos Lajos Szombathely 2. kor., Valter Antal Pécs 20 kor., Seifricz István Pécs 10 kor., Mladonoczky János Győr 5 kor., Mikó Menyhért Kisléta 4 kor., gr. Dessewffy Béla, gr. Majláth Béla 20-20 kor., Angyalossy Pál Kisvárda 10 kor., római katolikus plébánia Nyíradony 25 kor., Melles Demeter kanonok Darócz 10 kor., és sokan mások. Nyírvidék 1906. május 20-ai számában az addigi gyűjtés összesen 5240 korona 58 fillér. Az adakozónak minden esetben a szegény hitközség nevében hálás köszönetét fejezte ki Szaplonczay György lelkész.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház 1917-ben felvett leltára szerint: a templom 9 m magas, 9 m széles, 3 m hosszú; a torony 32 m magas, 3 széles, 3 hosszú; a sekrestye 7 m magas, 9 m hosszú, 2 m széles. A három harang súlya 225 kg, 150 kg és 100 kg. A föld ingatlan a belterülettel együtt 14 hold 69 négyszögöl. Az 1954. július 31-én felvett jegyzőkönyv szerint az egyház tisztségviselői: elnök lelkész Rojkovich Pál, jegyző Téglási György, főgondnok Demeter Miklós, algondnok Lakatos Mihály, hitelesítők Truczkó László, Truczkó József. 1954. augusztus 1-jén munkavállalási szerződést kötöttek Benke László festőművésszel a templom belső restaurálására.

Kisharang

Nagyharang

Az egyházi anyakönyvek nyilvántartása 1785-től lelhető fel. Az Országos Levéltárban az anyakönyvi adatokat tartalmazó mikrofilm számát 2013. április 9-én a levéltár egyik munkatársától tudtam meg: A 4635. A Kislétai Görög Katolikus anyakönyvek egy példányban a Nyíregyházi Püspöki Hivatal Levéltárában is megtalálhatóak, a betekintéséhez a levéltár vezetője előzetes engedélyét megadta. A levéltárban 2015. március 25-én Majkrics Tibornéval találkoztam, aki maximális segítséget adott az adatok gyűjtéséhez. A kislétai görög katolikus egyház és a templom történetéhez konkrét anyagokat biztosított: a Görög Katolikus Szemle 21. számát, a Görög Katolikus Hírlap 29. számát, az egyház iratait /1917-es leltár, jegyzőkönyv, munkaszerződés stb./, a lelkészek névsorát. Majkrics Tiborné levéltáros önzetlen segítségét hálásan köszönöm.

A Görög Katolikus Szemle IV. évfolyamának 1993. decemberi, 12. számában Kisléta ünnepe címmel jelent meg a következő: „Ebben az esztendőben kettős ünnepet ültek a Kislétaiak: a templomuk „neve napját” és a felújított ikonosztázion és templomfestés megáldásának ünnepét. A mai hívek újították fel a szép templomuk belsejét az oltártól a kórusig, még az ablakokra is képek kerültek. Mindezt dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök úr a templombúcsú napján áldotta meg a kerület papságának és a kislétai, meg a környékbeli híveknek a részvételével. A munkálatok Lippai Csabának, a lelkésznek szervezésében valósultak meg.”

Kisléta település az 1941. évi közigazgatási beosztás szerinti összes népesség száma 1880-ban 1284 fő, 1949-ben 1987 fő, a görög katolikus vallásúak száma 1880-ban 490 fő, 1890-ben 493 fő, 1900-ban 651 fő, 1910-ben 615 fő, 1920-ban 655 fő, 1930-ban 722 fő, 1941-ben 764 fő, 1949-ben 791 fő.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházban szolgálattevő személyek: 1. 1785-1793 Lutai János, 2. 1793-1794 Banata szerzetespap, 3. 1794-1804 Telepianovich Timóteus szerzetespap, 4. 1804-1822 Telepianovich Antal, 5. 1823-1836 Kerekes András, 6. 1836-1868 Barna András, 7. 1862-1864 Kocsis Martinián kisegítő OSBM, 8. 1867-1868 Papp Marcián kisegítő OSBM, 9. 1868-1870, 10. 1870-1878 Zsidovits János, 11. 1878 Szemán Mihály, 12. 1878-1879 Kály Bertalan, 13. 1879-1890 Vályi Sándor, 14. 1890-1910 Szaplonczay György, 15. 1910-1916 Zahonyay Zsigmond, 16. 1916 Gojdics István káplán, 17. 1917 Véghső Miklós, 18. 1918-1962 Rojkovich Pál, 19. 1962-1975 Keresztes Gábor h. lelkész, majd parókus, 20. 1975-1977 Makláry János, 21. 1978-1989 dr. Verdes Miklós parókus, 22. 1989-1992 dr. Soltész János parókus, 23. 1992-2005 Lippai Csaba parókus, 24. 2005-2007 dr. Papp Tibor parókus, 25. 2007-2009 Káplár János parókus, 26. 2009-2010 Terdik Mihály oldallagos adminisztrátor, 27. 2010-2011 Horváth Tamás parókus, 28. 2011-2013 Terdik Mihály oldallagos adminisztrátor, 29. 2013- ifj. Orosz Árpád adminisztrátor parókus.

25/4. Kislétai Görög Katolikus Egyházi Iskola története

2015. augusztus közepén részt vettem a Kislétai Görög Katolikus Egyház vasárnapi szentmiséjén. A szentmisét ifj. Orosz Árpád lelkész tartotta. Az előzetes tervemnek megfelelően sikerült találkoznom a lelkésszel, kértem a támogatását a Telepi György emléktábla elhelyezésére, az emlékkiállítás megtartására és az egyház irattárába történő betekintésem lehetőségére. A kéréseimre pozitív választ kaptam, a helyszínen lévő Bunya Jánosné Bihari Erzsébet jegyzőt megbízta, hogy segítse a munkámat. Az irattárban talált, az egyházi iskolára vonatkozó anyagokat feldolgoztam és összefoglaló jelleggel rögzítettem.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház 1912 előtt a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyében, a Szabolcs vármegyében fekvő Máriapócsi Esperesi Kerülethez tartozott. Az 1905. évi egyházi leltár az egyházi iskolára vonatkozó adatokat is tartalmaz. Az 1774. évi összeírásban egy fából készült új iskolát is összeírtak. 1769-ben a kántortanítói lakásnak fából való építését megkezdték, ami egy szobából, előszobából és kamrából állt. A különálló iskola Tirczák Gyula püspök, Szaplonczay György lelkész időszaka alatt téglából, vályogból, zsindelytetővel, egy tanteremmel, előszobával 1903-ban épült. Méretei: 10m hosszú, 8m széles, 4m magas. Az iskolai felszerelések: órarend 1, Szabolcs vármegye térképe 1, fali térképek Magyarország 4, Európa 1, Ázsia 1, Afrika 1, Amerika 1, Ausztrália 1, természetrajzi képek 31, fali olvasótáblák 24, számológép 1, fekete tábla 1, iskolapad 16, asztal 1, szék 1, felvételi napló 1, előmeneteli-mulasztási napló 1, Néptanítók lapja 2. évf., ruhafogas 2, kályha 1, ablak 4, ajtó 2, zár 2, kulcs 2.

A Kislétai Görög Katolikus Hitközség 1920. augusztus 1-jén hitközségi gyűlést tartott. Rojkovich Pál görög katolikus lelkész, iskolaszéki elnök javasolta, hogy a hitközség új iskolát építsen. A hitközség a jelenlévő 43 aláírással a javaslatot elfogadta és felhatalmazta az iskolaszéki elnököt a terv és a költségvetés elkészíttetésére. A hitközség az építkezés költségeit önkéntes adományokra alapozta. Az ajánlatok átvételével Gebri János főgondnok, a pénz kezelésével Dani Péter és Papp János pénztárnokok lettek megbízva. A különböző intézkedések megfogalmazása mellett, rögzítésre került, hogy az új iskola alapja 1920-ban elkészüljön, az egész iskola építése 1921 tavaszán befejeződjön. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskola tervrajzát a hajdúdorogi püspök Miklósy István 1921. április 17-én, 982/1921 szám alatt jóváhagyta. Rojkovich Pál iskolaszéki elnök és Molnár Emmánuel iskolaszéki jegyző aláírásával 1921. június 6-án a Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kérvénnyel fordultak az iskola építési államsegélyének kiutalásáért. Az egy tantermes iskola megépült.

Tervrajz a Görög Katolikus Elemi Iskoláról, 1921.02.10.

A Kislétán építendő Görög Katolikus Elemi Iskola második tantermének hozzáépítésével kapcsolatos költségvetést találtam az irattárban. Az iskola bővítésére vonatkozó költségvetést a m. kir. Vallás és Közoktatási Minisztérium Műszaki Ügyosztálya 9000 pengőben 1928.12.5-én hagyta jóvá. Az elemi iskola toldalék épületének felülvizsgálati jegyzőkönyvét 1930. március 17-én vették fel. A jegyzőkönyvet a Nyíregyházi m. kir. Államépítészeti Hivatal képviseletében Grosz Zoltán kir. főmérnök, felülvizsgáló, a Kislétai Görög Katolikus Egyház képviseletében Rajkovich Pál lelkész, Papp János főgondnok írta alá. A szerződött munka tényleges befejezésének időpontja 1929. szeptember 20. A hiánypótlásokra 500 pengő lett visszatartva. Az eredeti tervtől eltérően az égetett vörös tégla helyett a „Bóni” Gyártelep mész homoktéglája lett felhasználva. 1941-ben 2 szobás tanítói lakás épült. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskola, építési államsegélyben részesült 1928-ban 7000 pengő, 1939-ben 6000 pengő, 1941-ben 2000 pengő.

Görög Katolikus Elemi Iskola, két tanteremmel, Kisléta, 1930.

Kozár Mihály kántortanító 1893. július 1-jétől dolgozott Kislétán. Az 1893. június 6-án készült Díjlevélben a következők vannak rögzítve: 1. A görög katolikus kántor-tanító Kozár Mihály Kisléta községben 1893. július 1-jétől van alkalmazva. Előzőleg 2 évig, mint segéd-tanító Ópályi községben működött. 2. A kántor-tanító javadalmazásához tartozik 16 kataszteri hold 383 négyszögöl föld, amelynek kataszteri évi tiszta jövedelme 54 frt. 12 kr. 3. Párbér minden földes gazda páronként 1 véka gabona, összesen 40 véka gabona. Zsellérek és családok fizetnek páronként ½ véka tengerit, összesen 24 véka tengeri. Összesen 75 frt. 4 kr. jelent. 4. Stóla, állítólagos jövedelem 47 frt. 5. Tandíj az egyházi pénztárból 100 frt. 6. Ismétlő iskolára 20 frt. Összes bevétel 293 frt. 64 kr. A levonások után a kántor-tanító javadalmazása 271 frt. 64 kr.

Nádasy László tanító szolgálati idejének kezdete 1896. október 1. Született 1874. október 13. Tanítói oklevelét Ungváron, egyházi jellegű iskolában 1896-ban szerezte.

Molnár Emmánuel kántor-tanító Kislétán 1912. október 1-jétől működik. 1890-ben született. Tanképesítő oklevelét Ungváron, 1905. június 17-én állították ki. Első kántor-tanítói állásának időpontja 1905. október 25. Díjlevele (kiállítva 1911. november 28.) alapján: 1. Készpénzbeli jövedelme tandíjból az adóhivataltól 300 korona, stóla jövedelem 94 korona. 2. Ingatlanok jövedelme a kántori munkáért 16 hold 383 négyszögöl szántó, rét, legelő, kert, 108,24 korona. 3. Természetbeni járandóságok 10 mázsa rozs, 100 korona, 6 mázsa tengeri, 45,60 korona. 4. Be nem számítható jövedelem, lakás, istálló, kert, ismétlői iskoladíj 40 korona. 5. Államsegély 414 korona, korpótlék 100 korona. Összesen 1001 korona 84 fillér. Katonai szolgálatra a Munkácsi Honvéd Kiegészítő Parancsnokságra vonult be. A kényszernyugdíjazási eljárás alapján 1923. november 1-jétől véglegesen nyugdíjba ment.

Erkulenz Ernő okl. építészmérnök tervrajza egy tanterem hozzáépítéséhez, 1928.09.12.

Neumányi Gizella 1917. szeptember 1-jétől 1918. június 30-ig – Molnár Emmánuel a háború alatt tényleges katonai szolgálat teljesítése miatt – segédtanítói állást lát el. Szabolcs vármegye Közigazgatási Bizottsága 2027/1918. számú levele alapján az alkalmazás idejére havi 60 korona, 1917. szeptember és október havára havi 50 korona, a többi hónapokra havi 80 korona háborús segélyt állapított meg. Az elemi népiskola tanítói oklevelét 1915-ben a Debreceni Svetits Intézetben kapta meg.

Gebri Mihály kántor-tanító az iskolánál 1922. szeptember 1-jétől működik. A kántor-tanítói oklevelet 1922. június 27-én, Nyíregyházán, 389/1922. számon állították ki, plusz kántori képzésben vett részt. Született 1902. június 25., görög katolikus, nős, hat gyereke van. A görög katolikus iskolaszéki gyűlésen, 1923. 08. 04-én, a „Néptanítók” lapjában meghirdetett pályázat után az iskolaszék kántor-tanítónak választja meg. Iskolaszéki tagok voltak: Rojkovich Pál iskolaszéki elnök, Papp János jegyző, Gebri János és Bokor Mihály gondnokok, Áncsák Sándor, Cs. Popovics György, Dani József, Dani Péter, Demeter Mihály, Lengyel Pál, Papp János, Popovics Miklós, id. Truczkó György, ifj. Truczkó János, Reszkető Mihály, Varga Péter. A Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozó Szabolcs vármegye területén a Máriapócsi Esperesi kerületbe osztott Kislétai Görög Katolikus Egyház Népiskolájánál rendszeresített kántor-tanítói állomásra megválasztott, az egyházmegyei püspöki kormány által kinevezett Gebri Mihály részére kiadott Díjlevélben szereplő adatok alapján az összes jövedelme megegyezik az elődje Molnár Emmánuel kántor-tanító jövedelmével, 1001 korona 84 fillér. A kerületi esperes Gebri Mihály kislétai kántor-tanítót 1939. december 18-án címzetes igazgatóvá nevezte ki.

Laskay Jenő nyíregyházi lakost, okleveles elemi iskolai tanítót a Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskolához rendes tanítóvá, második tanítónak 1929. szeptember 13-ával nevezték ki. Született 1892. 06. 10., tanítói oklevelének kelte 1915. 06. 09.

Az elemi iskolák részére előírt statisztikai kimutatások közül rendelkezésre állókból összefoglalókat készítettem a következők szerint.

Statisztikai Kimutatás az 1903/04. tanévre. Kelt: Kisléta 1904. június 27. Aláírta: Nádasy László tanító, Szaplonczay György iskolaszéki elnök. Az állam a tanító fizetéséhez 214 korona arányban járul hozzá. Mindennapi iskolában négy osztályba járók 92 fő /47 fiú, 45 leány/, általános ismétlő iskolába járók 34 fő /16 fiú, 18 leány/, mindösszesen 126 fő. Az iskola bevételei: - tan- és beiratkozási díjak 200 K, - segélyek és járulékok 314 K, - községi segélyek és járulékok 27 K, - összes bevétel 565 K. Az iskola kiadásai: - fizetés készpénzben 414 K, - korpótlékok 100 K, - fűtés, világítás, tisztogatás, javítás 40 K, - szegény tanulók segélyezése 11 K, - összesen kiadás 465 K.

Statisztikai Kimutatás az 1916/17. tanévre. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskolában négy osztályba járó tanulók: 38 fő /23 fiú, 15 leány/. Aláíró: Neumányi Gizella.

Statisztikai Kimutatás az 1936/37. tanévre. A Kislétai görög Katolikus Elemi Népiskolában hat osztályba járók 118 fő /61 fiú, 57 leány/, az ismétlő, továbbképző tanulói három osztályba 51 fő /23 fiú, 28 leány/. Iskola tanszemélyzete: Rojkovich Pál I.-VI., Laskay Jenő IV.-VI., Gebri Mihály I.-III.

Statisztikai adatok 1939. október 1. Mindennapi iskolába járó tanulók 107 fő hat osztályban /60 fiú, 47 leány/, továbbképzőbe járó tanulók 48 fő három osztályban /25 fiú, 23 leány/. A feltett kérdésekre adott válaszok. Kielégítő-e a tanulók táplálkozása? válasz nem/10% jó/, ruházata? válasz nem / 15% jó/, tan- és írószerekkel ellátás? válasz nem /40% jó/.

Statisztikai adatok a mindennapi iskolába járó tanulókról az 1940., 1941., 1942., 1943. tanévben:

A Népiskolai Épületek Állapotára vonatkozó 1942. október 1-jei adatok: két tantermes 62 m², 60 m², udvar 822 m², kert 1110 m², épült 1921-ben egy tanterem, 1929-ben plusz egy tanterem, alapja kő szigetelve, fal egyik vályog, másik tégla, tető bádog, tanterem padozata deszka, belmagassága 3,8 m, állapota jó.

A tanulók táplálkozása 1940-ben 40% rossz, 50% gyenge, 1941-ben 50% rossz, 40% gyenge, 1942-ben 60% rossz, 30% gyenge, 1943-ban 30% rossz, 60% gyenge. A tanulók ruházata 1940-ben 15% rossz, 70% gyenge, 1941-ben 50% rossz, 40% gyenge, 1943-ban 40% rossz, 30% gyenge, 1943-ban 30% jó.

A 12 évet betöltött, de az elemi iskola VI. osztályát el nem végző fiatalok: 1932-ben 7 fő, 1935-ben 5 fő, 1937-ben 6 fő, 1939-ben 5 fő.

A Kislétai Görög Katolikus Iskola minden évben költségvetéssel rendelkezett, amelyet az iskolaszék hagyott jóvá. Az irattárban talált költségvetések és a jóváhagyást tartalmazó jegyzőkönyvek közül az 1926. évit ismertetem. Az 1926. évi költségvetést és az iskolai adó kivetését 1925. december 5-én hagyta jóvá az iskolaszék. Jelen voltak: Rojkovich Pál lelkész, iskolaszéki elnök, Gebri Mihály jegyző, Papp János, Dani József és Bokor Mihály gondnokok, Dani Péter, Demeter Mihály, Popovics Miklós, Cs. Popovics György, Truczkó György, Áncsák Sándor, Truczkó János, Varga Péter, Varga István, Lengyel Pál, reszkető Mihály iskolaszéki tagok. A költségvetésben bevételként szerepel: iskola mulasztási bírságból 170.000 korona, kivetendő iskolai adóból 3.302.250 korona, összes bevétel 3.472.250 korona. Kiadásként szerepel: tanítói nyugdíjra 2.040.000 korona, a tanítói ház adójára 280.000 korona, az iskola kisebb javításaira 400.000 korona, az iskolai szolga fizetésére 170.000 korona, fűtőanyagra 500.000 korona, nyomtatványokra 30.000 korona, előre nem láthatókra 52.250 korona, összes kiadás 3.472.250 korona. Az iskolai adót újból meg kellett állapítani, mert a püspök nem hagyta jóvá, mivel a tanköteles gyerekek után egy korona volt megállapítva. Az új megemelt iskolai adó 1926. július 11-én lett megállapítva: a lelkésznek fizetett 2 véka párbér esetén 2,1 korona, az 1 vékások 1,05 korona, ½ vékások 0,525 korona. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskola 1926. évi iskolai adónak „Kivetési lajstroma” szerint 183 fő részére 3.337.950 koronát tartalmaz. Az iskolai adó arany koronában van megadva, a költségvetés koronában szerepel.

Kislétai Görög Katolikus Egyház Kántortanítói lakás, 2015.

25/5. Orosz Árpád parókus köszöntése ezüst miséjén

Orosz Árpád görögkatolikus parókustól meghívást kaptam ezüst miséjére, ahol a köszöntése során a következőket mondtam.

„A „Kislétai Község Története” Információs Civil Szervezet nevében Orosz Árpád parókus, kislétai görög katolikus lelkész ezüst miséjén /2016.11.06./ tisztelettel és szeretettel, Isten áldását kérve köszöntöm a résztvevőket.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség 1730 körüli alapításától, eddig nyilvántartott 29 lelkész vezetésével meghatározó szerepet töltött be; - Kisléta község történetében, - a példaértékű, fényes időszakaszainak létrejöttében, - anyagi, szellemi fejlődésében, - az itt élő emberek lelki megnyugvásában, a vallási, és közerkölcs kedvező alakulásában, - a példaértékű, híres kislétai emberek elindításában.

1. A Kislétai Görög Katolikus Templom először 1753-ban szerepel a nyilvántartásban sövényfalú, szalmával fedett templomként, utána 1769-ben fatemplom épült a helyén, majd Telepi György nagyapja 10 éves papi szolgálatának idején, 1801-re épült meg a tégla templom. Telepi György édesapjának 18 éves papi szolgálatának idején 1822-re épült meg a templomhoz a homlokzati torony.
2. A leégett templom 1906-ban épült újjá Szaplonczay György 20 éves papi szolgálatának idején. Az egyházközségnek a templom építése, szépítése, gyarapítása, felújítása, a harangok pótlása mindig adott munkát.
3. A 215 éves téglatemplom elavulása, továbbá a viharkár miatt 2015-re indokolttá vált a nagyobb mérvű felújítása, az egyházközség működésének feltételeinek újabb több mint 100 évre történő biztosítása.

Orosz Árpád parókus, lelkész vezetésével, az egyházközség híveinek, a kislétai emberek közreműködésével, a Kislétán élő emberek, elszármazottak támogatásával, a Nyíregyházi Egyházmegye kedvező hozzáállásával a templom felújítása megkezdődött. A további munkához Isten áldását kérjük.

4. A Kislétai Görög Katolikus Egyházi Iskola első alkalommal az 1774. évi összeírásban szerepel, fából készült új iskolaként. Egy tanteremmel, előszobával a görög katolikus iskola 1903-ban épült meg téglából, vályogból, zsindelytetővel.

Az új, egy tantermes iskola 1921-ben, a második tanterem hozzáépítésével 1929-ben valósult meg Rojkovich Pál 44 éves papi szolgálatának idején.

5. A Kislétai Görög Katolikus Egyházi Iskolában az 1903/04. tanévben mindennapi iskolában, négy osztályba 92 fő, általános ismétlő iskolába 34 fő, összesen 126 fő járt, egy tanító oktatott. Az 1936/37. tanévben a Görög Katolikus Elemi Népiskolában, hat osztályba 118 fő, ismétlő, továbbképzőbe 51 fő, összesen 169 fő járt, két tanító oktatott. Az 1948-as államosítás után a nyolc osztályban 299 fő tanult 9 fő pedagógussal, 1996-ban a 10 tantermes iskolában 195 fő, 2016-ban 102 fő tanul, 10 fő állandó, 4 fő óraadó tanárral. Kritikussá vált a helyzet, valamit tenni kell.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy Orosz Árpád parókus, lelkész jóváhagyásával, támogatásával, együttműködésével, az egyházközség híveivel, Bunyáné Bihari Erzsébet közreműködésével a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség Telepianovich Timóteus szerzetespap /Nagyapa/, Telepianovich Antal pap /Édesapa/ leszármazottjának fia Telepi György színész, festőművész, író, a Nemzeti Színház örökös tagjának a szülőházára /a Parókiára/ emléktáblát helyeztünk el, valamint egy emlékkiállítást állítottunk össze.

Szocska A. Ábel OSBM apostoli kormányzó, Orosz Árpád parókus, Kisléta 2016.11.06.

2015. november 8-án a Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsún, a szentmisén tartottuk meg Telepi György születésének 215. évfordulójának tiszteletére az emlékünnepséget, az emléktábla leleplezését, megszentelését, koszorúzását, az emlékkiállítás megnyitását.

A kislétai születésű Mezei József – festőművész, oltárképfestő, költő, az 1848-49-es szabadságharc tüzérfőhadnagya, Petőfi Sándor barátja, harcostársa – és az 1848-49 –es szabadságharcban résztvevő kislétaiak emlékművének avatási ünnepségén, az emlékkiállításon, valamint az emlékműsoron Orosz Árpád parókus lelkész és az egyházközség hívei aktívan részt vettek.

2016. május 15-én, Pünkösd ünnepén, Krisztus mennybemenetelének, a Szentlélek kiáradásának ünnepi szentmiséjén Orosz Árpád parókus lelkész megemlékezett Mezei Józsefről, az 1848-49-es szabadságharcban részt vett kislétaiakról, az emlékmű ünnepélyes felavatásán, az emlékművön szereplő 23 fő szabadságharcos nevét felsorolva az emlékművet megszentelte.

Tisztelt Árpád Atya!

A kislétai Gebri Mihály görög katolikus kántor-tanító unokájaként végzett 25 éves papi szolgálatát, a kislétai munkáját nagyon szépen köszönjük.

Az ezüst mise alkalmával Kisléta község, a görög katolikus egyházközség jövőjének kedvező alakulása, a vallásos oktatás és nevelés, a tisztességes megélhetést nyújtó munkahelyek számának növelése, a további sikeres együttműködés érdekében a mindennapi munkájára Isten áldását kérjük, sok sikerélményt és jó egészséget kívánunk.