Kisléta község története

"Szilánkosodik létezésünk, szálkái egyre kegyetlenebbül szúrnak: nem tompítja már a fájdalmat a kereszt felemelő kegyelme sem. Fásult hit marad helyette, s lassan szétforgácsolódik és sebez az is.” (Cseh K.)

Farkas Oszkár (Miskolc, 1936.08.25.-Nyíregyháza, 2009.10.30.)

Farkas Oszkár Miskolcon hét gyermekes családban három nővére, két bátya után 1936. augusztus 25.-én született. A három nővére családot alapított, legidősebb bátya Tibor a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum után a Debreceni Agrártudományi Egyetemen okleveles mezőgazdasági mérnöki végzettséget, Attila bátya a Szolnoki Verseghy Állami Gimnázium után a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsész karán középiskolai tanári diplomát, a húga Ibolya a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanítói oklevelet szerzett. Magda nővére 1970-ben 46 évesen, Attila bátyja 1997-ben eltávoztak az élők sorából.(3.)

Farkas Oszkár a „Memorabiliák” című önéletrajzi írásának „Csendes napok” részében a gyermekéveit is bemutatja. „ Még ennék…, de hat testvérem is éhes. Porcelán tányérom fényében nézem gyermekarcom. Anyám szedőkanalával a fazék alját kavargatja. Állva evett vagy csak úgy tett. Szeme a mi kis tányérjainkat kutatta.” „ Sürög-forog a konyha körül még karcsú, mosolygós anyám kenyeret szel, s az asztalkendő alá rejti a kést. És csak tőle, ma is csak tőle, fillérre beosztott napjaink fényleni kezdenek.” A Farkas gyermekek az apjukat ritkán látták, amikor virradt, már munkába ment, amikor megérkezett már sötét volt. A vasárnapokon a három fiú apjukkal mentek a templomban, Oszkár a kisebbik fia az apja előtt, két nagyobb fia mellette, lépésüket az apjukhoz igazítva mentek. Az apa büszke volt a három fiára.(3.)

A „Könnyű szívvel” részben a rongylabdával való játékra, a bicikli küllő, gumi nélküli kerekével történő karikázásra emlékszik vissza. „A mezítlábos nyár utcára csalta az eddig szobában sínylődő gyerekhadat. Csapatokat szerveztünk és önfeledten rúgtuk a selyemharisnyába, pamutzokniba tömött, rongyokból készült labdát az ablakunk alatti lankás árokparton.” „A karikázás igazi, férfias kihívás volt. Ügyességet, gyorsaságot követelt meg versenyzőitől. Futottunk is porban, betonon lelkünk szakadtáig a győzelemért. Győzni- a karikahajtásban nem elégséges csak a gyors láb, a kitartó futás. Külön tudomány! Legyen könnyű, tökéletesen kör alakú és nyolcasnak még véletlenül sem szabad volt benne lenni. A legjobb karika, a „versenykarika” a küllőit vesztett biciklikerék volt. A szabály törvény volt, amit minden körülmények között megtartottunk. Mert ez játék volt, igazi játék!”(3.)

Kondor Magdolna Farkas Oszkár felesége 1940.szeptember 18.-án Kapuváron született. A férjével együtt a Kapuvári Állami Gimnáziumban tanultak, ott ismerkedtek meg, amiből diákszerelem lett. Kondor Magdolna a Budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán végzett, Oligofrénpedagógia-Pszichopedagógia tanári oklevelet szerzett. A Farkas család Kislétán töltött időszakában, a nyugdíjba vonulásáig, 1995-ig a Kislétai Állami Általános Iskola gyógypedagógusként dolgozott. Farkas Oszkár és Kondor Magdolna házasságot Kapuváron 1960. szeptember 3.-án kötöttek, négy gyermekük született.

Farkas Oszkár feleségével és három gyerekével, Zsolt, Csilla, Viktor

Farkas Zsolt 1962. február 17,-én született, érettségi után üvegtechnikus szakmát tanult, házasságkötés után két leánya született. Farkas Erika a Nyíregyházi Főiskolán Biológia-Földrajz szakos tanári diplomát szerzett, majd felsőfokú angol nyelvvizsgát tett. Később Olaszországba Lengstein Dorfba ment dolgozni, házasságkötés után két gyermeke Oliver, Izabell született. Farkas Ágnes Közgazdasági Szakközép Iskolát végzett, házasságkötés után két gyermeke Emma, Márton született, Vámosgyörkön élnek. Farkas Zsolt 2014. szeptember 7.-én sajnos az élők sorából eltávozott.

Farkas Naddi 1963. április 23.-án betegen született, 1965. december 19.-ig élt.

Farkas Viktor 1965. május 31.-én született, a Szombathelyi Főiskolán a Művelődésszervező-Szociális Szervező Szakon végzett, Sárospatakon keramikus végzettséget szerzett, a Debreceni Egyetem Szociálpedagógusi Szak végzése folyamatban van. A Kislétai Ápoló-Gondozó Otthonban 1987-óta dolgozik, a Kislétai Asztalitenisz Sportegyesület elnöki tisztét 2016-óta látja el, a megyei I. osztályban II. helyezést elért csapat tagjai: Farkas Viktor, Pásztor Mihály, Konyhás János, Magyar Tamás, Pénzes György, Pénzes Ádám, Pénzes Géza, Újfalusi Béla, Kovács József. Házasságot kötött, egy gyermekük, Hanna az általános iskola nyolcadikos tanulója Kislétán, családiházban Kislétán élnek.

Farkas Viktorral a nyári találkozásunk a Kisléta Hajnal utcai családi házukban telefonhívásom után valósult meg, vittem magammal az addig édes apjáról összeállított anyagot. Megérkezésem után a kerámia szakmához tartozó eszközökkel, gépekkel ismerkedtem, majd a nappaliban folytattuk a beszélgetést. A beszélgetés, a kapott könyvek, később a család adatainak megküldése jelentősen hozzájárultak az édesapja élettörténetének, munkásságának teljesebb összeállításához. A találkozásunk alkalmával tapasztalt harmonikus családi életet, az édesapja, a család, az ősök emlékének ápolását, a Sárospatakon megszerzett keramikus szakmához való vonzalmát, az általa készített keramikus tárgyak változatosságát, a kislétai közösségi életben történő lelkes részvételét jó eső érzéssel nyugtáztam.

Farkas Hanna, Farkas Viktor, Farkas Viktorné 2020. (PL.)

                 Farkas Viktor keramiai alkotásai                                                    

Kislétai Asztalitenisz Sportegyesület versenyzői: 

Farkas V., Pásztor M., Konyhás J., Magyar T., Pénzes Gy.

Farkas Csilla Baktalórántházán 1966. október 1.-én született, Nyíregyházán Gyógyszerkiadó Szakasszisztensként dolgozik, férjhez menetele után, két fia született, Tamás Informatikus, Dávid Debrecenben Környezetvédelmi Mérnöki Szakon végzett, családot alapított 2020. július 4.-én.

Farkas Csilla az Édesanyjával

Farkas Oszkár általános iskolai tanári oklevelet a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett. A pedagógus pályáját Kapuváron kezdte. Szabolcs megyébe 1966-ban került, először Baktalórántházán tanított, majd a Tiszadobi Gyermekvárosban nevelőként dolgozott. Az Apagyi – Nyírtéti Állami Általános Iskola igazgatója 1973- 1975 között. A Berkeszi Gyermekotthon vezetője 1975-1980 között. 1980-tól a Kislétai Állami Általános Iskola tanáraként, nyugdíjba vonulásáig, 1996-ig 16 évig dolgozott. A családjával a Kislétai Görögkatolikus Templom melletti volt görögkatolikus tanítói lakásban, a Bogáti úton lakott. A nyugdíjas éveit Nyíregyházán élte. Az ÚT HAZÁIG című versében írja: „Nem voltam soha sehol sem idegen, /sem őshonos, csak vándor, kinek mindig valahonnan/ valahová vezetett az út. E térképtelen táj felett /nem volt utakat keresek. Nem vagyok /idegen. Hallom, hogy velem sír az útszélre taposott /virág, amíg a lélek szakadékjai felett egyensúlyoz /a szívem; Rám vigyáz.”(3.)

A második része a „Memoráblis memorale” az orgonaépítés történetével, az orgona szerkezetének, működésének ismertetésével, édesapja Farkas Károly (1904-1980) orgona-, és harmóniumépítő munkásságával foglalkozik. (8.)

Farkas Károly (1904.02.10.-Nyíregyháza, 1980.09.08.)

Farkas Oszkárnak „TEMPLOMOK ÉS ORGONÁK szolgálatában egy életen át” című könyve 2001-ben jelent meg, amely két részből áll: -Az elő része „Memorábiliák” a család különböző időszakainak életével, történéseivel, a gyerekek mindennapjaival-, a háború légihíradójával, az árván maradt leánygyerek sorsával, a lányok bújtatásával, a családi otthon feltörésével, a jegyrendszerrel, a pengő elértéktelenedésével, a cserevilággal, a stabilizációval, az új pénz hatásával foglalkozik.

A háború utáni újrakezdéssel a Memorábiliák Stabilizácó részben foglalkozva írja: „A folyók medrükbe visszatérnek. Csendesülő sodrában az időnek kimerészkedünk az élet iszamlós partjára. A boltok berozsdált lakatait, redőnyeit már olajozzák. Jelek. Életjelek. Bizonyságjelek a hányódtatás, a kétség nehéz ideje után. Apám szerszámait törölgeti. Simul-e még kezéhez a fogó, a kalapács, a sípkiszedő, a hangolókulcs? Simogatja, mint aki ismét magához akarja dédelgetni.” Az Apja ismét Szolnokra járt dolgozni az Állami Zeneiskolában. Az önálló munkák is megkezdődtek. A Dévaványai Római Katolikus Templom orgonáját kellett rendbe hoznia, a Törökszentmiklósi Római Katolikus Templom orgonáját generáljavításba kellett részesítenie. A jelentkező munkák alapján a család élete lassan, de egyre biztonságosabbá vált.(3.)

Farkas Oszkár a Memorábilis memoriale előszavában írja: „Íme egy emberpár élete családja lélektükrében. Az apa, ki családja és munkája hű szolgája volt, s az anya, ki szerető társ, családmegtartó, nevelő erő tudott lenni mind haláláig.” Az orgonaépítés története, az orgona szerkezetének és működésének ismertetése, édesapja, Farkas Károly orgona építésével, javításával öt megyében, hatvanhét egyházközség espereseinek, plébánosainak, lelkészeinek elismerő, dicsérő sorainak, nyolcvankét munkahely, templomhely összegyűjtése egyedi, különös, tiszteletre méltó, a téma iránt érdeklődőknek, az egyházközségek híveinek, felejthetetlen emlék, szép ajándék, a helytörténetüknek részévé lett. A könyv hátoldalán a következőket írja:

/8/

Farkas Oszkár apja 1980. szeptember 8.-án, 76 évesen csendesen eltávozott, az anyja 1991. szeptember 17-én, 89 évesen békésen elaludt.

Farkas Oszkár 1975-1980 között Berkeszen a II. Rákóczi Ferenc Éltalános Iskola és Gyermekotthon vezetőjeként dolgozott. A Berkeszi Gyermekotthont 1954-ben létesítették, hosszú időn keresztül jelentős szellemi, anyagi támogatással fényes időszakig jutott. A gyermekotthon Farkas Oszkár időszakában kezdett az általános iskolával közösen, egy intézményként működni. A gyermekotthon új 8 általános iskolai tanteremmel bővült 1974-ben, ezt követően II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gyermekotthonként működött, a községnek és a gyermekotthonnak közös általános iskolája lett. A több mint 300 fővel működő gyermekotthon az általános iskolával együtt a nevelés és oktatás vonatkozásában is országos szinten kiemelkedő eredményeket értek el. A megyei és országos sajtó többször foglalkozott a közös intézménnyel, az elért eredményekkel. A berkeszi gyermekotthonban rendszeresek voltak képzőművész alkotótáborok, könyvtári olvasótermet, kölcsönzőt alakítottak ki, több mint tízezer kötet ált rendelkezésre, a gyermekek közül a nyári időszakban sokan különböző táborokban vettek részt, a téli szünidőben tartalmas programokat szerveztek, az egészségnevelési napokon a berkeszi tanulók a modelliskola egészségi nevelését mutatták be. A gyermekotthonban elért eredményeket az 1980-ban megrendezett fennállásának 25 éves jubileumra érkező lakók, családtagok bizonyították. A Kelet- Magyarország 2001.11.30. számában Ladányi Tót Lajos újságíró Lengyel László igazgatóval beszélgetett a berkeszi iskola történetéről. Az „Otthon, gyermekotthon, lakásotthon” című cikk a következőképpen kezdődik: „Az enyészet az úr abban az egykor impozáns kastélyban, amelyben negyvenöt éven keresztül otthonosan mozogtak a lakói.” 1999-ben megszűnt. Sajnos nem kevesen vannak, akik életük során megtapasztalták, hogy emberi erőfeszítéssel, jelentős szellemi, fizikai, anyagi befektetéssel elért kiváló eredmények egyik napról a másikra semmivé válnak, a társadalomnak jelentős kárt okozva mindezt a részvevőknek nagyon nehéz elviselni. Vallom, hogy az ember szükségszerűsége: értelmes, értékes életet élni, a múltat valósághűen megismerni, megérteni, tapasztalatait a jelent építése, bővítése során hasznosítani, a múlt és a jelen együtt határozza meg a jövőt, a közösségek, a társadalom életminőségét.(7.)

Vay kastény, Berkeszi Gyermekotthon (1954-1999).

Farkas Oszkár a Kislétai Állami Általános Iskolában földrajz, testnevelő tanárként 1980-tól 1996-ig dolgozott. A volt tanítványai, munkatársai szívesen emlékeznek rá.

Farkas Oszkár élettörténetével, munkásságával foglalkozva, anyaggyűjtés közben, a facebookon Farkas Viktorné oldalán, Kustár Péter által feltett 1980-ban készült osztályképen többek között Farkas Oszkár is szerepel. A facebookon megosztva a sok érdeklődő, reagálás alapján úgy ítélem meg, hogy az osztálykép Kisléta község helytörténetének része. Az fényképen lévők, az érdeklődő hozzászólásaik alapján, a fényképen láthatókat sikerült megnevezni és így teljesértékűvé vált.

A tanárok ülősorban balról jobbra: Farkas Oszkár, Balogh István, Szabó Árpád, Császár Zoltán igazgató, Orosz Mihályné, Kiss Béla, Tóth Lászlóné. A lányok balról jobbra: Balogh Mária, Szúcs Erika, Orosz Márta, Kocsis Ilona, Dankó Julianna, Csordás Katalin, Bessenyei Valéria, Magyar Ildikó, Bessenyei Marika, Oláh Ilona, Vajda Éva, Bíró Mária. A fiuk balról jobbra: Szántai Miklós, Kustár Péter, Böszörményi László, Boros András, Pénzes György, Derzsi Mihály, Balázs Elek, Fekete János, Soós István, Oxi Gábor, Magyar Attila, Bunya István.

Farkas Oszkár 1982-től rendszeresen publikált: Hajdú-Bihari Napló, Pedagógusok Lapja, Kelet-Magyarország, Szabolcs-Szatmári Szemle, Kortárs, Élet és Irodalom, Kelet Felől, , Kláris, Kethano Drom, Lungro Drom és más lapokban, folyóiratokban. Több gyűjteményes kötetben is megjelentek művei: Holdrajz-óra, 1983. Ikarosz készülődik, 1987. Kezemben a piros alma, 1988. Gondjainkra bízva, 1991. István király szerelmei, 1993. Szabolcs Szatmár-Bereg Irodalmi Topográfiája, 1996. Kislexikon, 1997. Kláris-antológia, 1996. Válogatás a kortás cigány irodalom alkotóinak írásaiból a középiskolák számára, 1999. Képes irodalmi lexikon, 2001. Somnura-Jelek, 2002. Élet-naptár, 2003. Kortás írók arcképcsarnoka, 2003. Önálló kötetben megjelent művei: Királyvíz, 1975. Csorog az Isten könnye, 1997. Gyertyák-ünneplőkben, 2000. Templomok és orgonák szolgálatában egy életen át, 2001.(1.)

Mezei József kislétai születésű festő, költővel kapcsolatos anyaggyűjtésem során a Szabolcs-Szatmár-Bereg topográfiájában Mezei József után következett a Kislétához kötődő Farkas Oszkár tanár, költő. Ezt követően az élettörténetével, munkásságával kapcsolatban kezdtem anyagokat gyűjteni, nemrég fiától a Kislétán élő Farkas Viktor Oszkártól kaptam az apjára vonatkozó anyagokat. Az önálló verses köteteit terveztem, hogy megvásárlom. Az interneten történt többszöri keresgélés alapján „Csorog az Isten könnye” című könyvét a Libri-Shopline Nyrt. antikvár részlegénél 2016. február 4-én vásároltam meg. A kötetben szereplő verseit már többször olvastam.

A kötetet lektorálta Cseh Károly (1952-2013) költő, műfordító, a Magyar Írószövetség tagja a „Részleges kegyelem” című előszavában írja: „Szilánkosodik létezésünk, szálkái egyre kegyetlenebbül szúrnak: nem tompítja már a fájdalmat a kereszt felemelő kegyelme sem. Fásult hit marad helyette, s lassan szétforgácsolódik és sebez az is. A töredező lét krónikásától is csak pársoros szisszenésekre és vagy felfénylésekre futja, a veszendő igék idején.” „Szavaikat hallva-olvasva már nem is sajognak annyira elviselhetetlenül a világ szálkaszúrásai. Megváltás és feloldozás helyett ennyit adhat csak mostanában a költő. Részleges kegyelmet. Farkas Oszkár sem marad adósunk vele.”(6.)

Cseh Károly (Borsodgeszt, 1952.-Mezőkövesd, 2013.)

A „Csorog az Isten könnye” című versében írja: „Valaha emberi társakra vágytam, most: egyetlen kihűlt szobámban az utat nézem, az őszi utat. Ablakom üvegén, csorog, csorog az Isten könnye.” A verses kötetben a család tagjaihoz is gondolatokat, érzéseket, emlékeket, tiszteletet fogalmaz meg. „Anyám arca: tisztán, élesen. Szeme íriszen beragyogja a mennyt.” Csilla lányának „Halandó vagyok, mint mindannyian, de négy unokám, lányom halhatatlan csillagok.” A fazekas Viktor fiának: „Kezed nyomát az égetett agyagban bokályok, kaspók, virágok:-arcom vonásait: arcod.” Zsolt fiának: „Abban a csöndben szónak, sírásnak nincs helye. Terítsétek meg a damaszttal az asztalt, üljétek körbe a fényben.” A feleségének: „Raboddá szelídültem” című versében írja: „Rejts csak tenyeredben hű rabtartóm, fehércselédem, kinek rabja voltál valaha: raboddá szelídültem.” „Hová lesznek?” című versében: „Hová lesznek a felfűzött gyöngysorok, a szorgos kezek az alabástrom vállak, a hattyúnyak, a mellek templomi gótikája, az engedelmesen arcunkba hajló gerincek íve, a gyönyör gyehennás völgye? Szétgurulnak, s mi vaksi, pisla szemmel tapogatunk négy kopár falat.”(6.)

A verses kötet első oldala.(6.)

A „Csorog az Isten könnye címet viselő kötetének megjelenését követően a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 1998. 3. számában Futaky László a következőket írja: „Farkas Oszkártól nem idegen a gyermekversek világa, otthonosan mozog a mondókák játékos szófordulataira építő lírai eszközök műhelyében, elsősorban azonban az élet drámaian kemény tényeivel való ütközés, szembesülés készteti megszólalásra, s keres feloldódást, próbálja megtalálni a lélek békéjét az alkotási folyamatban. Az élet sebesüléseket osztó harcaiban, ahol alig van hova menekülni, kérdések foglalkoztatják, másfelől a magárahagyottság érzésével való viaskodás.” Az emberi létfeloldhatatlan diszharmóniája kapcsán mégsem a zuhanás vak mélységét érezzük, érzékeljük, hanem a felülemelkedés nemes eleganciáját.” „A Feloldozás részben a rövid kis kompozícióiban az életút végéhez közeledő, esettségében is rátarti férfi szólal meg a romlatlan ideálok igézetétől béklyózottan, megértéssel, megadással.”(4.)

Az Új-Kelet 1997.09.06.-i számában Berki Antal írja: „Farkas Oszkár érett fejjel, 1982-ben kezdett közölni. Valószínű azért, mert akkor gyűlt össze benne az a mondanivaló. amit már nem lehetett visszafojtani, ami kikövetelte magának a nyilvánosságot. A Csorog az Isten könnye című kötet is igazolja ezt a kései megszólalást. A versek mindegyike könyörgés egy jobb, tartalmasabb élet lehetőségéért.” Az újság a „Morzsolódom” című versét is közli. „ Morzsolódom, mint ujjaim között a föld, s leszek vánkosa hangyáknak, gyökereknek. Készülök én is e hitványuló időből, mert hazug eszmék kényszerzubbonyában öltöztetve kényszerek labirintusában bolyongónak képességeink… Igazulni csak magához tud itt a lélek, mert fenyeget, akár az Isten, fenyeget minket az űr.”(5.)

Farkas Oszkárt közeli barátság és munkatársi kapcsolat fűzte Ratkó József (1936-1989) József Attila-, Szabó Lőrincz-, Radnóti-, Váci Mihály-, SZOT-, Magyar Örökség díjas költőhöz, aki „biztatta, ösztönözte, s időnkét felpiszkálta alkotói kedvét”. Ratkó József „fogadott szülőföldjén”, Szabolcsban, vidéken maradt, a Kelet-Magyarország című napilapnál újságíró, végül haláláig Nagykállóban a járási könyvtár vezetője volt, a nemzedéke, az úgynevezett „hetek” legjobbjai között tartották számon.(2.)

Ratkó József (Budapest, 1936.-Debrecen,1989.)

Farkas Oszkár tanár, író, költő élettörténetével, munkásságával, az oktató-nevelői, írói, költői tevékenységével marandadandót alkotott, napjainkban is példaképként szolgál, hogy hogy lehet a háború utáni, nehéz körülmények között, az újjáépítés követően teljesértékű emberré válni, szolgálni az embereket, gyerekeket, a mindennapokat, munkájával helytörténetet csinálni. Az anyag összeállításával szerettem volna hozzájárulni a jobb megismeréséhez és az emlékének ápolásához.

Irodalomjegyzék:

            1.Bódi Zsuzsanna: Magyarországi cigány írók és költők munkássága. (Magyar Művelődési I. 2006.)

2. Katona Béla: Sz-Sz-B irodalmi topográfiája. 1996.
3. Farkas Oszkár: Memorabiliák című önéletrajzi írása.
4. Sz-Sz-Beregi Szemle: 1983. 18.évf. 1. szám, 1989. 24. évf. 1. szám, 1998. 33. évf. 3. szám.
5. Berki Antal: LAPOZGATÓ. Új-Kelet 1997.09.06.
6. Farkas Oszkár: Csorog az Isten könnye. Nyíregyháza, 1997.
7. Kelet-Magyarország napilap: 1976.06.30., 1977.09.14., 1979.07.25., 1979.12.29., 1980.05.13.
8. Farkas Oszkár: Templomok és orgonák szolgálatában egy életen át. 2001.
9. Farkas Oszkár: KIRÁLYVÍZ. 1995.
10. Arcok és énekek verses antológia - 2009.
11. Farkas Viktor által összeállított szöveges rész, beszélgetéskor elhangzottak, fényképek

Pénzes József nyugállományú ezredes
Kisléta, 1931.05.28. - Nyíregyháza, 2020.07.28.

Nyíregyháza
Északi Temető
Főbejárati ravatalozó
- 2 -
Pénzes József nyá. ezredes (1931-2020)
(Ravatalozó, 2020.08.12. 11,00)

Tisztelt Gyászoló Család ! Rokonok, Barátok, volt
Katonatársak!
Végtisztességen megjelentek!

Fájdalommal és megtört szívvel, szívből jövő együttérzéssel
állunk itt Pénzes József nyugállományú ezredes, a drága volt
férj, apa, nagyapa és dédnagyapa, a jó rokon, barát és ismerős, a
katonatárs ravatala körül, amelyen nyugszik immár porait
tartalmazó urnája.
A hír, amely életének végét adta tudomásunkra, bár nem volt
váratlan, de mégis megdöbbentően hatott számunkra. Előbb
csak annyit tudtunk, hogy 89 évesen elhunyt, majd azt is, hogy
ma veszünk Tőle végső búcsút. Nehéz felfogni a felfoghatatlant.
Nagy fájdalom terheli szívünket elvesztése miatt.
„Mi dolgunk a világon?” - teszem fel a kérdést Vörösmarty
Mihály szép verssorával. „Küzdeni erőnk szerint a
legnemesbekért” - felelek rá a nagy költő válaszsorával.
Tisztán, becsületesen, humánusan élni minden embernek
önmagával és a társadalommal szembeni legfőbb kötelessége. A
családunkért élni, dolgozni, küzdeni szintén a legfontosabb
emberi feladataink közé tartozó kötelességünk.
Nagyobb közösségért dolgozni, a szülőhely, a lakóhely, a haza
boldogulásáért céltudatos törekvéssel tenni, alkotni az egyéni
célok megvalósítása mellett, a családért való munka mellett az
igazán nemes cselekedet.
- 3 -
Az egyéni céljaink megvalósítása, a gondok, bajok mellett a
közösségért élni, dolgozni, a közösség gondját-baját, ügyesbajos
dolgait a magunké mellé venni eszményi, példás
cselekedet.
Hiszem, hogy Ő küzdött a költő szerinti „legnemesbekért”.
Ember volt Ő, ki roppant energiával küzdve tört a jobbra, és
égette önmagát hivatása és családja érdekében. Fiatal évei,
tevékeny kora gondtalan életet biztosított családja számára.
Szeretete teremtett földi javakat. Tündökölt fiatalon, ereje
teljében, ámde az évtizedek múlásával az erő egyre kopott,
elhalványult, mígnem elmúlt. Küzdelmes volt az út, mely véget
ért, fáradt teste megpihenni tért.
A búcsú, a végtisztesség percei elénk idézik alakját, tetteit,
életpályáját, tevékenysége minden örömét és bánatát.
Emlékezésül most gondoljuk vissza életének azon főbb
állomásait, amikor még közöttünk élve, járva
megtapasztalhattuk munkájának eredményeit, tartalmas emberi
értékeit, hogy mi, hátramaradók erőt meríthessünk a holnap
folytatásához.
Tisztelt Gyászoló Közösség!

Pénzes József 1931. május 28-án született az akkor 1873 lelket
számláló Kisléta községben, Szabolcs vármegyében. A
kenyérkereső 45 éves földműves apa, György és Veres Mária
háztartásbeli anya nagy örömére 11. gyermekként látta meg a
napvilágot. A keresztségben a görögkatolikus egyházközség
plébánosa, Rojkovich Pál áldotta meg. Egy lánytestvére volt,
Piroska. A családban heten élték meg a felnőtt kort.
- 4 -
A család megélhetése a közel fél falu területét birtokló gencsi és
érmihályfalvi Gencsy Károly földbirtokos gazdaságában szerzett
jövedelemtől függött. József gyerek- és serdülőkorában saját
bőrén tapasztalta meg a kiszolgáltatottság érzését.
Alapfokú ismereteit szülőfalujában, a görög katolikus elemi
népiskolában sajátította el kitűnő eredménnyel. Előmenetele
alapján a kántortanító és a lelkész javaslatára a papi hivatásra
buzdították. A szülők beleegyezésével Szatmárnémetiben
felvételizett, amely nem járt sikerrel. Tehetsége kárba ne
vesszen, előteremtették a feltételeket mindahhoz, hogy később
pedagógusi pályára léphessen, megkezdte 4 éves polgári iskolai
tanulmányait Nyírbátorban. Előbb, mint bejáró, majd
albérlőként sajátította el a középszintű műveltség
megszerzéséhez, a továbbtanuláshoz szükséges tudást. A
második világháború eseményei folytán az iskolai képzést
Nyíregyházán István testvére anyagi támogatásával folytatta,
ahol a végbizonyítványt is kezébe vehette. Történt mindez az
1947. esztendőben.
Tanulmányait a Nyíregyházi Állami Líceum és Tanítóképzőben
folytatta, ahol egy oktatási évet végzett, ugyanis a közoktatási
kormányzat a tanítóképzés reformjával az intézmény nevét
megszüntette, az oktatást más tartalommal átformálta.
A megváltozott körülmények választás elé állították.

Felelősen
döntött további életéről, még a nyár folyamán felkereste a
Reviczky Imre ezredes vezette 23. nyíregyházi honvéd
kiegészítő parancsnokságot, ahol felvételét kérte a Néphadsereg
Tiszti Iskolájába.
 5 -
Négy hónapot fizikai munkával töltött el a szülői háznál.
Október 25-én innen vonult be sorkatonai szolgálatának
megkezdésére Piliscsabára a lövész ezredhez. Az alap- és
szakkiképzést követően Várpalotán a pácéltörő tüzérosztálynál
folytatta a kiképzést, majd Nagykanizsára helyezték egy újabb
lövészezredhez szolgálatvezetői beosztásba.
1950. április ötödikétől Pécsett a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolán
volt növendék. 1951. április 4-én tiszti fogadalmat tett,
alhadnaggyá avatásával egy időben a honvédelmi miniszter
hivatásos állományba nevezte ki. Első szolgálati helyét korábbi
alakulatánál, Nagykanizsán a 49. lövészezrednél
századparancsnok-helyettesként foglalta el. Félév elteltével
alakulata a hadsereg átszervezése során áttelepült teljes személyi
állományával és technikai eszközeivel Szabadszállásra. A
rábízott feladatokat lelkiismeretesen hajtotta végre, 1952. április
4-én hadnaggyá előléptette a honvédelmi miniszter, két hét
múlva az ezred ifjúsági vezetőjévé választották meg. Családi
okok miatt kérte visszahelyezését Nagykanizsára. Elöljárói
kérelmét támogatták, 1953. újévtől a régi helyőrségben, de a 29.
lövészezrednél folytatta szolgálati feladatait, mígnem következő
év novemberétől az ezred pártszervezetének vezetését látta el.
Elöljárói úgy ítélték meg, hogy katonai, szakmai és vezetői
ismereteinek szélesítését a Zrinyi Miklós Katonai Akadémián
szerezheti meg. 1955 és 1960 között a magasabb képesítés
birtokába jutott. Közben az 1956-os események kezdetétől egy
éven át a nagykanizsai ezred egyik zászlóaljánál végzett
felvilágosító munkát.
- 6 -
Az akadémián szerzett ismeretekkel felvértezve Egerben a 6.
gépkocsizó lövészezrednél hat éven keresztül bizonyította
rátermettségét.

A szolgálati teendő ellátása mellett az Egri
Tanárképző Főiskolán 1966-ban történelem-magyar szakos
tanári diplomát szerzett. Gyöngyösön a képesítés birtokában
magasabb beosztást látott el.
A szolgálat érdekében 1967-től folyamatosan, 20 éven keresztül
a nyíregyházi 15. gépesített lövészhadosztály állományában
teljesítette a haza iránti elkötelezettségét. A rendfokozati
ranglétrán is haladva elérte szolgálatteljesítésének csúcsát, a
honvédelmi miniszter ezredessé léptette elő.
A rá vonatkozó nyugdíjkorhatár elérésével a HM hivatásos
állományban határozatlan ideig visszatartotta, egyidejűleg
Kiskunfélegyházán az MN Tartalékképző Alakulatok
Parancsnokságán biztosított részére osztályvezetői beosztást.
Széles látókört igénylő feladatát az 1989. június 1-jén
bekövetkezett nyugállományba helyezéséig becsülettel itt
teljesítette.
Pénzes József nyugállományú ezredes katonatársunk, bajtársunk
a több, mint 40 éves katonai szolgálati viszonya alatt esküje
szerint élt. Részletet idézek:

„ A katonai ismereteket elsajátítom.
Példaadóan viselkedem és a fegyelmet minden törvényes
eszközzel fenntartom. Alárendeltjeimről legjobb tudomásom
szerint gondoskodom. … Békében és háborúban egyaránt
népünk igaz fiához méltó módon viselkedem, becsülettel élek és
halok.” Idézet vége. A szöveg jellemzéseiben visszatükröződik.
Munkáját mindvégig nagy odaadással végezte. A személyi
állomány körében elismerést vívott ki magának.
- 7 -
Jó munkabírású, következetesen tevékenykedő, lelkiismeretes.
Valamennyi beosztásába gyorsan beilleszkedett. A munka
végzése során törekedett a követelményeknek megfelelő új és
hatékony módszerek keresésére és példamutató erőfeszítéseket
tett azok elterjesztésére.
Ismereteit folyamatosan gyarapította. A könyv- és újságolvasást
napi szinten művelte. A már korábban is említett katonai és
polgári képesítések megszerzése mellett szakirányú főiskolai
tanulmányokat is folytatott (1973), sőt elvégezte a vezetőképző
tanfolyamot is (1983).
Hatékonyan tervezte-szervezte az állomány oktatását,
tájékoztatását a napi eseményekről, továbbá nagy gondot
fordított a közművelődésre.
Jó emberi tulajdonságokkal rendelkezett, szerénységével,
emberközelségével, kezdeményező képességével jó kapcsolatot
teremtett nem csak a személyi állomány különböző
kategóriáival, de a területi szervekkel is. Minden beosztásában
eredményesen dolgozott és gazdag gyakorlati tapasztalatait jól
hasznosította.
A honvédelmi miniszter 14 esetben részesítette kitüntetésben,
közte két alkalommal kiérdemelte a Kiváló Szolgálatért
Érdemrendet. Ezen kívül az ifjúságért, árvízvédelemért,
vöröskeresztes munkáért emlékérmet és a haza szolgálatáért
érdemérem arany fokozatát adományozta részére. 50.
születésnapján dísztőrrel ismerte el addigi életútját.
Számos más elismerést- dicséretet, pénz- és tárgyjutalmat
vehetett át szolgálati ideje alatt.
- 8 -
Tisztelt Gyászoló Közösség!
Életének meghatározó időszaka, amikor fiatal alhadnagyként 20
évesen, szolgálati helyén a dunántúli városban megismert Vass
Marikának megkérte a kezét, szerelme igent mondott. Felelős
döntéssel elhatározták, hogy életüket összekötik. 1951.
december 22-én Nagykanizsán anyakönyvvezető elé vezette
szíve választottját. A házasságukból 1952-ben fiúgyermekük
József, és 1955-ben leánygyermekük Edit született. Gyermekei
öt unokával ajándékozták meg. Három dédunokája mosolya is
bearanyozta életét.
Katonás fegyelmezettségre, munkaszeretetre, kitartásra, egymás
iránti tiszteletre és szeretetre nevelte őket. Sorsukat az utolsó
pillanatig figyelemmel kísérte. Számukra igyekezett a
biztonságos hátteret biztosítani.
A szülői házat rendszeresen látogatta. Édesapját 1966-ban,
édesanyját 1971-ben veszítette el. 1973-ban Napkoron hobbytelket
vásárolt. A génjeiben hordozott földszeretetével virágzó
kertészetet és szőlészetet alakított ki családja örömére.
Testvéreit gyermeki ragaszkodással és tisztelettel szerette. Bár
közülük néhányan korán szétszóródtak az országban, kereste az
alkalmat a találkozásokra, szorgalmasan ápolta kapcsolatait
rokonaival. Mára már csak a temetőlátogatások maradtak:
szülőfalujában, városunkban, Debrecenben és a fővárosban.
Harmonikus kapcsolatban élt feleségével, aki Nyíregyházán a
Jósa András Múzeumnak volt alkalmazottja. Bensőséges
szeretettel gondoskodott feleségéről, mígnem gyógyíthatatlan
betegségben 2005-ben őt is örökre elvesztette.
Az unokákkal töltött idő mellett olvasási szokásairól továbbra
sem mondott le, környezete elismerte a világról alkotott
naprakész ismereteit.
- 9 -
Saját könyvtára mellett lakókörzeti könyvtárból kölcsönzött is,
alapvetően a történelem, kiemelten a hadtörténelem érdekelte.
Mellette a szépirodalmat is kedvelte.
Nyugállományba vonulása nem okozott törést életében.

Előbb a Nyírségi Nyomda foglalkoztatta két éven át polgári védelmi és
tűzvédelmi előadóként, majd a város frekventált helyén
újságárus pavilonban néhány évet dolgozott.
Kereste azt a közeget, ahol ismerősökkel, barátokkal
találkozhat. 1999-ben felkereste a sokak által Tiszti Klubként
ismert Magyar Honvédség Helyőrségi Klubját, ahol a
Honvédszakszervezet Nyugállományú tagozata nyíregyházi
csoportjának lett tagja. Négy év elteltével a tagság bizalmát
élvezve elvállalta a csoport vezetését. Csatlakozott a
nyugdíjasok megyei, majd városi szövetségéhez, ahol az
ellenőrző bizottság elnöki funkcióját éveken át betöltötte.
Később a Civil Fórumnak is tagja lett.
Munkabírását bizonyítja, hogy az intézményben működő, heti
rendszerességgel találkozó Fegyveres Erők és Rendvédelmi
Szervek Nyugdíjas Klubjának tagságát is ekkor vállalta el.
Rövidesen a közösség beválasztotta vezetőségébe. Előadásokat
tartott, rendszeres levezető elnöke volt a közgyűléseknek.
Hasznos munkát végzett a tervezés, szervezés, irányítás
területén. A régiós, városi sport- és kulturális versenyeken
eredményesen szerepelt, végezte a nyugállományúak egészségi
és szociális állapotának felmérését. Ellátta elhunyt bajtársaink
végtisztességének méltó megadásakor a gyászszertartások
szónoki teendők ellátását. Pártoló tagként támogatta a
„Segítsünk Egymáson” Alapítványt.
- 10 -
Részt vett közös koszorúzásokon, az MH 5. Bocskai István
Lövészdandár és a Hajdúhadházi Bázis rendezvényein.
Folyamatosan képezte magát, ismereteit továbbadta, környezetét
is ösztönözte a nyugdíjas élet hasznos eltöltésére. Mint kiskerttulajdonos,
fizikai munkából is kivette részét, kertes házának
környezetét karbantartotta, tapasztalatait megosztotta a
Kertbarát kör összejövetelein, házi borversenyeken zsűrizett,
régiós versenyeken-Miskolcon-arany minősítést is elért. Szívén
viselte a szlovák társ katonai nyugdíjas klub vezetőségével a
kapcsolattartást.
Az egyesület elnöksége javaslatára tevékenységét a honvédelmi
miniszter az Aranykor Ezüst, és Honvédelemért Kitüntető Cím
II. fokozatával, míg a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége
Elnöke „BEOSZ Pajzzsal” ismerte el.
Szülőfalujáról nemcsak nosztalgiázott, de anyagi-erkölcsi
támogatásával segítette mindazokat, akik igényt tartottak rá.
Gyakran megfordult a településen, kiemelt figyelmet fordított az
általános iskolai tanulókra. Résztvevője volt a Kislétáról
elszármazottak találkozójának. László nevű unokatestvérét a
családfa-kutatásban segítette.
A széleskörű ismeretség során a civilszervezetekben végzett
teendők mellett megkeresték a korábbi kormánypárt városi
szervezetének tagjai még regnálásuk idején azzal, hogy szívesen
látnák soraikban is. Kérésüknek eleget téve közöttük is
hasznosan tudta szabadidejét eltölteni.
80 és 85. születésnapján többek között köszöntötte a legfelsőbb
katonai vezetés és Nyíregyháza város polgármestere is.
- 11 -
Bármennyire is lekötötte a közösségért végzett munka, a
családdal való kapcsolattartás, özvegy emberként lakásában
egyedül élve magányosnak érezte magát. Hiányzott, hogy
valakivel napi örömeit, gondjait megossza.
Útját a szerencse egyengette. Még a gyöngyösi szolgálat alatt
találkozott először a vencsellői származású Vékony Erzsébettel,
aki szintén hivatásos katonaként szolgált. Nyugállományban és
a közösségi életben gyakrabban találkoztak, barátságuk tovább
erősödött, olyannyira, hogy elhatározták, életközösségre lépnek.
Komoly szándékkal jelentek meg Kislétán az anyakönyvvezető
előtt, aki megállapította, házasságkötésüknek akadálya nincs,
2007. szeptember 15-én Őket házastársaknak nyilvánította.
Családjaik tiszteletben tartották és elfogadták szüleik döntését.
A több, mint 12 év alatt kéz a kézben segítették megnövekedett
családjukat, együtt örültek sikereiknek. A társasági életből
jócskán kivették részüket.
Józsefnél 10 évvel ezelőtt orvosi szakrendelésen urológiai és
kardiológiai elváltozásokat állapítottak meg. Szívpanaszai és
magas vérnyomása a folyamatos gyógyszeres kezelés mellett
romlani kezdtek, eseti rosszulléteket okoztak.
Március 26-án éjszaka lakásukon rosszul lett és a mentők a Jósa
András kórházba sürgősségi betegellátási osztályra szállították.
A kardiológián szívinfarktust diagnosztizáltak. Fájdalmai szűnni
nem akartak, a körültekintő vizsgálatok daganatos betegséget
jeleztek és sajnos, rosszindulatúnak bizonyultak. Az alkalmazott
terápia egy hónap után sem volt kedvező. Súlyosbította
helyzetét a koronavírus okozta látogatási tilalom. Hozzátartozói,
de még a felesége sem találkozhatott vele. Itt teltek el a húsvéti
ünnepek.
 12 -
A kórházi ágyszám csökkentéssel egyidőben április 27-én
átszállították a Sóstói úti Kórház ápolási osztályára. Állapota
stabilizálódott, fájdalmai erős gyógyszeres kezeléssel enyhültek.
Nagy öröm volt, hogy 89. születésnapnapját külön engedéllyel
feleségével személyesen együtt ünnepelhette, fogadhatta a
telefonos jókívánságokat. A látogatási tilalom feloldásával
Erzsike nap, mint nap 10 órától az engedélyezett ideig vele volt.
Így történt ez július hó 28-án is: Amikor kitárult a kórterem
ajtaja, az imádott férj szíve utolsót dobbant. Bekövetkezett a
megmásíthatatlan esemény. Megállapították: Pénzes József
nyugállományú ezredes 10 óra 0 perckor rosszindulatú, áttétes
daganatos betegség következményeként 89 évesen örökre itt
hagyott bennünket. Azon a végzetes napon már nem tudta
feltenni szokásos kérdését: „Mikor mehetek már haza?” A
választ nem érhette meg, tartalmas élete véget ért, a nemlétbe
szenderült.
Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Közösség !
Drága halottunk útja ezzel az élet végállomásához érkezett, a
kegyetlen halál elragadta közülünk. Sajnos eljött a biztosan
tudott, de igazán sohasem várt perc. Búcsúzni kell.
A végső búcsú perceiben megrendülten állunk ravatala előtt.
Eljöttünk, hogy mély tisztelettel elköszönjünk tőle.
Itt vannak szeretett családja tagjai, az ő bánatuk a legnagyobb,
hiszen a legsúlyosabb veszteség őket érte.
Búcsúzik fia József és felesége Dr. Pénzesné Magdika, korábbi
gyermekei: Bettike és édesanyja Mária, Piroska árvaságban, a
kis Józsika és édesanyja Ica.
 13 -
Búcsúzik lánya Edit, férje Dr. Bakai István, gyermekeik:
Roland és családja a három dédunokával,
István és párja.
Búcsúzik második felesége Erzsike.
Búcsúznak unokatestvérei családjaikkal.
Búcsúzik nászasszonya özvegy Bakai Istvánné.
Búcsúznak özvegyének gyerekei: Csabi és családja,
Tamás és családja.
Búcsúznak özvegyének unokái Makara Csaba és Milán.
Búcsúzik sógornője Nagyné Vékony Katalin.
Búcsúzik a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi
Nyilvántartó Parancsnokság. Elköszönnek a volt katonatársak,
bajtársak.
Búcsúzik a Honvédszakszervezet.
Búcsúzik a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas
Szervezetek Szövetsége.
Búcsúzik a Nyíregyháza és Térsége Nyugdíjas Szövetség.
Búcsúzik az MSZP Nyíregyházi Szervezete.
Búcsúznak szomszédai.
-14 -
Búcsúznak szülőfalujának, Kislétának rá emlékező lakói.
Búcsúznak még: jelen és távollévő egykori munkatársak,
barátok, a közeli és távoli ismerősök, a végtisztességet tevő
gyászoló közösség.
Végül tisztelettel búcsúzom a Fegyveres Erők és Rendvédelmi
Szervek Nyugdíjas Klubjának tagsága és „Segítsünk Egymáson”
Alapítványa nevében.
Drága Halottunk, Tisztelt Gyászolók!
Vigasztalódjunk! Fogadjuk el a megmásíthatatlant! A halál
bármennyire ijesztő is, senkit nem szakíthat el teljesen. Ez adjon
mindnyájunknak erőt a mély gyászban, emléked ápolására,
szeretteid gyámolítására, abban a tudatban, hogy csak a tested
tért meg, de a lelked nem, így a Te életed is tovább él azon
nevelés, gondoskodásra tanítás, végtelen szeretet és odaadás
eredményeként, melyet Te adtál nekünk búcsúzóknak.
Kedves Jóska Bátyám!
Engedd meg, hogy a Te felejthetetlen Erzsikéd által választott
sorokkal erősítsem meg búcsúnkat:
Lelked, mint a fehér galamb,
csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk
már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt
a legfényesebb te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben
örökké itt maradsz.
 15 -
Katonai esküd szerint éltél, dolgoztál, szolgáltad hazádat. Tiszti
fogadalmad betartottad. Haláloddal életutad, érdemeid a
Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi
Nyilvántartó Parancsnokság parancsnoka a 14/2020 számú
parancsában a „Katonai szolgálat halottjává” minősített.
Mély tisztelettel hajtjuk meg fejünket ravatalod előtt.
Őrizze álmod a szerető emlékezés!
Nyugodj békében!

Szluk István nyá. őrnagy

Dr. Kustár Péter /Budapest, 1938.09.03. – Kisléta, 1987.09.20.//14./

Dr. Kustár Péter /1938-1987/ a Debreceni Református Teológiai Akadémia oktatója, a kislétai református egyház lelkésze, az Ószövetség-, a bibliai héber nyelvészet és a grammatika-, a Szentírás-, a Biblia magyarázatának tudósa, a teológusok-, a lelkészek exegetikai / a Biblia magyarázatának tudománya / kislétai önképzőkör vezetője, a kislétai lelkészi szolgálata során a tudományosan előkészített igehirdetés megvalósítója, a Kisléta község helytörténetével is foglalkozó, a kisplasztika-, a terrakotta szobrok készítője, a versek írója, a kislétai parókia kertben a gyümölcstermesztés művelője, a nagycsaládi-, a gyülekezeti-, a kislétai különböző közösségek harmóniájának megteremtője. A sokoldalú, kiemelkedő, példaértékű embert élettörténetének helyszínei alapján szeretném bemutatni. Dr. Kustár Péter élettörténetével kapcsolatos, legfontosabb helyszíneinek rövid bemutatásával kezdem: Budapest, Dunavecse, Kunszentmiklós, Debrecen, Bázel, Kisléta. /1./

Budapest: Magyarország fővárosa, Pest megye székhelye, az ország politikai-, kulturális-, kereskedelmi-, ipari-, közlekedési központja, a Duna két partján fekszik, XXIII kerületből áll, népessége 1970-ben 2.001.083 fő, 2019-ben 1.752.286 fő, területe 525,1 km2. Dunavecse: Dél-Alföldi régióban, Bács-Kiskun megyében, Kunszentmiklósi Járásban helyezkedik el, városi rangja van /2004/, népessége 3.769 fő /2018.01,01./, területe 66,77 km2. Kunszentmiklós: Dél-Alföldi régióban, Bács-Kiskun megyében helyezkedik el, Kunszentmiklósi Járás központja, népesség 8.248 fő /2018.01.01./, területe 172,11 km2. Debrecen: Kelet-Magyarországi régióban, Észak-Alföldi statisztikai régióban, Hajdu-Bihar megyében helyezkedik el, megyeszékhely, Debreceni Járás székhelye, megye jogú város, népessége 201.432 fő /2018.01.01./, területe 461,666 km2. Bázel: Svájc Észak-Nyugati részén, Svájc-német-francia hármas határnál, a Rajna két partján elterülő város, Basel-Stadt Kanton fővárosa, népessége 177.596 fő, területe 22,75 km”. Kisléta: Észak-Alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyírbátori Járásban, Nyíregyházától 32 km-re, helyezkedik el, jogállása község, állandó népessége 1970-ben 1.920 fő, népsűrűsége 87,8 fő/km2, a Nyírbátori Járás 20 települése közül az ötödik helyen van, területe 22 km2, nevét az oklevelek 1322-ben említik először.

Dr. Kustár Péter hét gyermekes család harmadik gyermekeként született. Az apai ágon az ősei: 1. Nagyapja Kustár János /Monor, 1847.04.23.- ?/, felesége Bán Lidia /Monor, 1853.02.10.-?/, gyermekük 1.1. Kustár József /Monor, 1876.10.15-1935/, felesége Dvornyiczky Borbála /Dunavecse, 1880.03.06.-1959/, gyermekeik 1.1/1. Kustár Manci, 1.1/2. Kustár Magdi. 1.2. Kustár János /1902-1952/, felesége Hejtzmanek Lujza, gyermekük 1.2/1. Kustár János /1932-1982/, felesége Harmat Erzsébet, gyermekeik János, Gyöngyvér. 1.3. Kustár Borbála /1904-1989/, férje Dallos Sándor. Az édesapja kilenc gyermekes családban született: 1.4. Kustár Sándor /Dunavecse,1905.05.07.-1968/ kereskedelmi alkalmazott, felesége Szabados Klára /Dunavecse, 1906.03.06.-1996/ varrónő. 1.4/1. Kustár Klára /1936.0109.-2009./, férje Dubovszky István, gyermekük Dubovszky Bernadett, férje Veres András. 1.4/2. Kustár Sándor /1937.05.06.-?/, felesége Csekei Irén, gyermekeik Sándor, Klára. 1.4/3. Kustár Péter /Budapest, 1938.09.04.-Kisléta, 1987.09.20./ felesége Barta Zsuzsanna Mária /Debrecen, 1945.-/. 1.4/4. Kustár József /1940.04.09.-1972./, felesége Fischer Anna, gyermekük Györgyi. 1.4/5. Kustár Zsuzsa /1942-/ férje Haraszti László, gyermekeik Klára, Janka, Bence. 1.4/6. Kustárt Dániel /1945.-/ felesége Miklán Rozália, gyermekeik Rozina, Emília. 1.4/7. Kustár István /1948.-/ felesége Major Erzsébet, gyermekeik Blanka, Dalma. 1.5. Kustár Lídia. 1.6. Kustár Mihály, gyermekek Mihály, Ferenc, Lujza. 1.7. Kustár Ferenc. 1.8. Kustár Imre /1912-1964/ felesége Doór Julianna, gyermekeik Judit Imre. 1.9. Kustár Károly /1919-1974/, felesége Szvoboda Magdolna, gyermekeik Károly, László, Erzsébet.

Dr. Kustár Péter gyermekei /10 fő/, unokái /25 fő/: 1.4/3.1. Kustár Zsuzsanna /Debrecen, 1964.-/ férje Dr. Bordás Lajos, gyermekeik Veronika, Boglárka, Taksony József, Koppány Levente, Keve, Blanka, Torda. 1.4/3.2. Kustár Péter /Debrecen,1966,-/ felesége Szilicsány Krisztina, gyermekeik Péter, Sára, Gergő. 1.4/3.3. Kustár Katalin /Debrecen, 1967-/ férje Barta Róbert, gyermekeik Áron, Máté, Viola. 1.4/3.4. Kustár Zoltán /Debrecen, 1968.-/ felesége Kéki Márta, gyermekeik Zsófia, Annamária, Dániel. 1.4/3.5 Kustár Gábor /Kisléta, 1970-/ felesége Almási Zsuzsa, gyermekeik Lídia, Gábor. 1.4/3.6. Kustár Ágnes /Kisléta, 1972-/ férje Beszterczey András, gyermekeik András, Ádám, Dávid, Tamás. 1.4/3.7. Kustár György / Kisléta, 1980-/ felesége Rácz Vera, gyermekeik Hanna, Balázs, Dávid. Örökbe fogadott gyermekek: 1.4/3.8. Kustár László /1982-/. 1.4/3.9. Kustár Enikő /1982-/. 1.4/3.10. Kustár Attila /1983-2001/./13./

Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse/11./

 Dr. Kustár Péter a Dunavecsei Református Polgári Fiú és Leányiskolában 1944 és 1952 között tanult. A Dunavecsei Református Elemi Iskola a református templom mellett, a református egyház tulajdonában és működésében állott. A fiúkat rektorok, a papi pályára készülő ifjak, a lányokat végzett teológusok külön oktatták. A fiúkat tanító rektorok névsora 1690-től rendelkezésre áll. A presbitérium döntése alapján az iskolát, épületével, szolgálati lakásaival együtt 1869-ben a községnek adták át. A dunavecsei község miután az elemi iskolát nem tudta fenntartani 1903-ban az államnak átadta. 1906-ban új iskolaépületet építettek. A Református Polgári Fiú és Leányiskolát 1917-ben a reformáció 400-éves évfordulóján alapították. A későbbi iskolaépület gróf Teleki József az egyházkerületi fő gondnok és Dr. Platthy György országgyűlési képviselő közbenjárására az állami támogatással, kölcsönnel építették, 1929-ban került átadásra. Az intézmény ekkor vette fel Gróf Teleki József nevét. Az 1948-as államosítás után 2001-ben épült 18 tanterem, 5 szaktanterem, 1 fejlesztő terem, könyvtár, sportcsarnok, tornaterem, sport udvar. Az iskola Petőfi Sándor nevét 1996-ban vette fel./11./

A Dunavecsei Petőfi Sándor Általános Iskola intézmény vezetőjéhez, Squor Máriához 2019. december 21.-én levélben fordultam Dr. Kustát Péternek fellelhető általános iskolai nyilvántartás rendelkezésemre bocsássa érdekében. A válaszlevelet 2020.február 25.-én kaptam meg. Mellékelten megküldésre került a Dunavecsei Állami Általános Iskola nyolcadik osztály részére kiállított ANYAKÖNYV, amely három részből áll: I. rész az Anyakönyv megnyitása 1951. december 4.-én történt, aláírta Naszály Sándor igazgató, Dienes Sándor osztályvezető. II.-III. részben rögzítésre kerül a félévi és évvégi elbírálási eredmények egyeztetése az osztályozási és mulasztási napló adataival, a tanulmányi értesítőbe bejegyzett adatokkal. Az első és a második félév adatait összeolvasta Dienes Sándor osztályvezető, Wéber Henrik, Birkás Sándor nevelők, bejegyzéseket ellenőrizte 1952. február 6.-án és 1952.június 20.-án Naszály Sándor igazgató. A 11 lapszám, 31. sorszámon tartalmazza Kustár Péter tanuló személyi adatait, az előmenetelét a félévben és évvégén./11./

Kustár Péter általános iskola nyolcadik osztályának előmenetele 1952-ben. /11./

Dunavecsei Petőfi Sándor Általános Iskola /11./

 Dr. Kustát Péter a Kunszentmiklósi Baksai Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola elődje volt, az 1950-51-es tanévtől a névváltozás következtében a Kunszentmiklósi Állami Damjanich János Általános Gimnáziumnak, amelyben a tanulást 1953-ban IV A osztályban kezdte meg, 1957. június 20-án tett érettségi vizsgát, kitűnő eredménnyel. /12./

Dr. Kustár Péter érettségi tablója, Kustár Péter alulról, balra a második sor, balról a második/12./

 Az érettségi tabló szerint igazgatója Pataky Imre, igazgató helyettese Majoros József, osztályfőnöke Toma János, ezen kívül nyolc férfi tanár, egy női tanár és 25 fiú, 5 lány osztálytársa volt.

A gimnázium elődjét 1679-ben alapították, 1767-től iskolai anyakönyvet vezettek. A fenntartó az elemi iskolás besorolásából 1814-ben kiemelte és önálló költségvetéssel rendelkezett, első nyomtatott értesítője 1854-ben jelent meg, az egyház élére 1866-ban Baksay Sándor került, 1886-ban felépült a ma is álló öreg gimnázium északi szárnya, az iskola Baksay Sándor nevét 1926-ban vette fel, a kétszintes új gimnázium 1932-ben került átadásra, az államosítására 1948. június 4-én került sor, 1962-1972 között növényvédő-gépész iskolaként működött, 1964-re felépült az iskola legújabb szárnya, 1989-ben a Baksay Sándor nevét újra felvette, a nyolcosztályos tagozat 1990-91-es tanévben indult, a Kunszentmiklósi Református Egyház tulajdonába, újra 1992. április 1-től került. /12./

Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola, Kunszentmiklós /12./

 Dr. Kustár Péter a Debreceni Református Teológiai Akadémián 1957-1962 között tanult. A teológiai évei alatt a Debreceni Egyetem Sportkör szertornász versenyzője, 1961-től a teológiai akadémia szertornász szakkörének vezetője. Az első lelkészképesítő vizsgáját jeles eredménnyel 1962. október26-án tette le, a dolgozatát „Izráel honfoglalása” címmel nyújtotta be. A második lelkészképesítő vizsgát, kitűnő eredménnyel 1963. szeptember 26-án tett, a vizsgadolgozatának címe: „A II. Krón 1-7. fejezeteinek fordítása és magyarázata.” A teológiai éveinek végén egy rövid ideig besegít Dr. Módis László mellett az Ószövetségi Tanszék munkájában, majd Aranyos Zoltán tanársegédet 1962.január 2-tól 31-ig helyettesíti. A Debreceni Nagytemplom Keleti egyházközségben 1963. augusztus 1-től Dr. Bartha Tibor mellett segédlelkész, 1963. október 27-től a Debreceni Nagytemplom Északi egyházközségben Dr. Dezső László mellett 1965 júliusáig segédlelkész. Először 1965 júliusától, mint tudományos és adminisztratív munkatárs, majd Dr. Módis László professzor mellet 1966. október 1-től az Ószövetségi Tanszék tanársegédjeként a Debreceni Református Teológiai Akadémia tudományos, oktatói, nevelői munkájában tevékenykedik. /1./

A teológiai képzés 1950. december 31-én a Debreceni Tudományegyetemből kivált és a Magyarországi Református Egyház független akadémiájaként működött tovább, a Debreceni Református Teológiai Akadémia néven. Elődei: 1912-ben létrejött a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem, melynek egyik karjaként a Református Hittudományi Kar működött, névváltozás következtében az egyetem nevei voltak Tisza István Tudományegyetem, Debreceni Tudományegyetem. A Debreceni Református Kollégium 1538-as alapítás után teológiai oktatás folyt. Utóda: a rendszerváltás után az Akadémia megkapta az egyetemi rangot, 1996-tól Debreceni Református Hittudományi Egyetem néven, jelenleg társult intézménye a Debreceni Egyetemnek, három intézete működik Teológiai Intézet tanszékeivel, Kölcsey Ferenc Tanítóképző Intézet tanszékeivel és a Kutatóintézeteivel.

A Collegium Doctorum, a magyar református teológia 2013 év IX. évfolyamában, DOKUMENTUM rovatban „A Doktorok Kollégiuma negyven évvel ezelőtti megalakulása” címmel foglalkozik a Zsinati Tanács határozataival. 1972. szeptember 18.-án meghatározta a Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktori Kollégiumának Szervezeti és Működési Szabályzatát, mely szerint a DK tagjai alkotják a DK közgyűlését, a DK tagjait első ízben a Zsinati Tanács, a továbbiakban a DK közgyűléseinek a jelölése alapján a Zsinati Tanács szótöbbséggel választja a tudomány terén folyamatosan és eredményesen munkálkodó teológiai doktorok és doktoranduszok közül. Az 1972. október 17-én tartott Zsinati Tanács megválasztotta a Doktori Kollégium tagjait. Többek között a Magyarországi Református Egyház teológiai doktorai és magántanárai közül 26 főt, közöttük van „Dr. Kustár Péter /Kisléta/”. /9./

Debreceni Református Kollégium

 Dr. Kustár Péter és Bartha Zsuzsanna Mária 1964. március 7-én házasságot Debrecenben kötött. Barta Zsuzsanna Mária édesapja lelkész, édesanyja tanítónő, hárman voltak testvérek. Édesapja Hajdúnánáson és Hosszúpályiban szolgált, az utolsó munkahelyről több mint harminc év után ment nyugdíjba. Barta Zsuzsanna Mária a Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, ezt követően a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában dolgozott. Dr. Kustár Péterrel kötött házasága után elsősorban családanyaként a gyermekek nevelésével foglalkozott. Debrecenben négy gyermekük Zsuzsanna /1964/, Péter /1966/, Katalin /1967/, Zoltán /1968/ születik. /1./

Dr. Kustár Péter a HEKS ösztöndíjával a Bázeli Egyetem /1459-ben II. Pius pápa alapította, 1532-től folyamatosan működik, magyar diákok a 18. századtól rendszeresen tanulnak az egyetemen / teológia karán 1967. november 27. és 1968.július 4. között folytatott tanulmányokat, ahol E. Jenni, H.-J. Stoebe, O. Cullmann, K. Bart előadásait hallgatta. A héber nyelvészet terén végzett kutatásait Ernst Jenni professzor irányítása és témavezetése mellett folytatja Bázelben. Az ószövetségi fő tárgy mellett újszövetségi /Oscar Cullmann/ és óegyháztörténeti /Bo Reicke/ mellék tárgyakból is vizsgázott. Ernst Jenninél a héber nyelv mellett ugaritit és akkádot is hallgatott. A tanévet azonban alapvetően a doktori értekezése megírásának szentelte. A disszertációjának címe: Aspekt im Hebraischen. A német nyelvű értekezését el is készítette, a kinn tartózkodása alatt be is nyújtotta. Bázelben 1969. október 29-én a szóbeli doktori vizsgáit letette, a doktori téziseit „insigni cum laude” minősítéssel megvédte, a doktorátussal 1969. november 11-én a hazaérkezése után az Ószövetségi Tanszéken folytatta oktatói munkáját. A disszertációja Bázelben 1972-ben jelent meg a Theologische Dissertationen sorozat /szerkesztő: Bo Reicke/ IX. köteteként. /1./

Pál-templom /református/, Bázel

 A Debrecenbe érkezését követően néhány hét múlva az egyházi főhatóság az állásából felmentette és 1969. december 7-től a Nyírségi Egyházmegyéhez tartozó Kislétai Református Egyházhoz lelkipásztornak áthelyezte. Véletlenszerűen rátaláltam Kovács Imre esperes 1969. december 2.-án keltezett levelére, amelyet Börzsönyi József kislétai református lelkésznek küldött a püspök úr nevében a „A kislétai lelkipásztori szolgálatok további vitele” tárgyában. Kérte, hogy Presbitériumot december 7-én vasárnap istentisztelet előtt 10 órára hívja össze, „vasárnap fél tíz óra tájban Dr. Kustár Péter és Feleségével gépkocsin Kislétára” érkeznek, a „presbiteri gyűlés után nevezett atyánkfia szolgál a gyülekezetben”. „A dolgot természeténél fogva és a tél, valamint a közelgő ünnepek miatt galoppozott ütemben kell csinálnunk úgy, hogy a kölcsönös átköltözésetek is reménységünk szerint már a jövő héten megtörténik.” „Isten segítségét remélve, hiszem, hogy a kedves Kisléta ezt a zökkenőt még szeretettel elhordozza és Péterék szolgálatát ott, a Tieteket pedig Debrecenben megáldja az Isten.” A presbiteri ülésen -a felvett jegyzőkönyv szerint- Kovács Imre esperes tájékoztatta a jelenlévőket a felsőbb hatóságok rendelkezéseiről, ahol jelen volt Dr. Kustár Péter, Börzsönyi József lelkészek, Pataki Károly gondnok, Madácsy István, Bagaméri Károly, Madácsi Péter, Olasz Miklós, Szilágyi Sándor, Szilágyi István, Mikó Károly, Tisza István Lánczi László, Varga Károly, Horvát Péter, Kóródi Sándor, Pataki István presbiterek. Az egyházmegye rendes közgyűlésére 1969. december 10.-ére a presbiteri küldötteket megválasztották, Dr. Kustár Péter lerlkészt, Pataki Károly gondnokot, Szilágyi Sándor pénztárost. Az 1969. december 21-i presbiteri gyűlést először Dr. Kustár Sándor vezette, ahol bejelentette, hogy Börzsönyi József lelkésztől milyen leltári tárgyakat vett át. Továbbiakban elfogadták az 1970 évi költségvetést és egyéb ügyeket tárgyaltak. /16./

Dr. Kustár Péter 31. évében, tudományosan megalapozott, alkotói tevékenység teljében a családjával, az 5 éves Zsuzsannával, a 3 éves Péterrel, a 2 éves Katalinnal, az 1 éves Zoltánnal a Kislétai Református Egyház lelkészi lakásába 1969. december 9-én, télen költözött. A kislétai gyülekezet új lelkésze a saját maga, a családja új helyzetét nem választhatta meg, de azt igen, hogy mit és hogyan végezzen el, az a tudatos döntésétől függött. /3./

Dr. Kustár Péter a Kislétai Református Egyház lelkészi szolgálatának 1969 decemberében történő megkezdése előtt -az elődétől eltekintve- a gyülekezet lelkészei tartósan szolgálták a híveket, a kislétai embereket, Baráth Mihály /1936-1968/ 32 évig, Szakáts József /1897-1936/ 39 évig, Nagymáté Albert /1876-1897/ 21 évig, a három lelkész 1876-tól 1968-ig, 92 évig. Dr. Kustár Pétert követően, 18 éve után 1987-től 2011-ig hat lelkész Koós Csaba, Pusztai Endre, Kovácsné Somogyi Katalin, Vass László, Bíró Tamás, Sipos Brigitta helybelakás nélkül látták el a gyülekezet szolgálatát. A kislétai lakónépesség református vallásúak aránya legmagasabb 1890-ben 41, 6 %, a többi időszakban 37 és 38 % között alakult, a megyei adatokhoz viszonyítva /46 és 50 %/ alacsonyabb, az országos adataihoz viszonyítva /20-22 %/ kedvezőbb. Az újabb adatok szerint, 2001 és 2011 évek alapján az országos átlag 15,91 % és 11,61 %, a megyei átlag 2001 évben 47,7 %, a kislétai 2011 évben 28 %. /16./ /15./

A Kisléta község helytörténetével foglalkozva igyekeztem a kiemelkedő, példaértékű, fényes időszakaival, egyéniével foglalkozni, megismertetni, emléküket méltóképpen ápolni. 1967-től Sárospatakon dolgoztam, családot alapítottam, ritkábban jártunk Kislétára. A helytörténeti munkában a Máriapócson élő Piroska húgommal történő emlékezéseink során több kislétai eseményre felhívta a figyelmemet, többek között a református lelkészre, Dr. Kustár Péterre, az édesanyám emlékeit is továbbította. A Kislétai Református Egyházközség történetével kapcsolatos anyag mellett feldolgoztam a Kislétán 25 évig dolgozó református kántor-néptanító Papp Bertalan /1830-1899/ és Nagymáté Albert/1849-1917/ Kislétán 21 évig szolgáló református lelkész élettörténetét, munkásságát.

Kislétai Református Egyház temploma, jobboldalt lelkészi ház, glóbusz, 1975 utáni felvétel

 Dr. Kustár Péter református lelkész Kislétán eltöltött idő /1969-1987/ 18 éve alatt Kisléta község világi helyzetét a következőkben szeretném érinteni. A Kisléta község egészséges ivóvízzel való ellátását biztosító VÍZMŰ 1975. augusztus 20.-án került átadásra. Kisléta termelőszövetkezeti község, a háztáji gazdasággal együtt, Mikó János elnök vezetésével működött, taglétszáma 414 fő. A háromközség, Kisléta, Máriapócs, Pócspetri 1975-ben egyesült szövetkezet 5267 ha területen, 1271 taglétszámmal, 447 járulékos és nyugdíjassal, Paszternák József államidíjas elnökkel, országos szinten is elismert eredménnyel, 9 évben Kiváló Termelőszövetkezeti címmel, Termelési Nagydíj kitüntetéssel, Kislétai központtal Nyírségi Dohánytermelési Rendszer 4414 ha dohánytermesztés integrálásával, jelentős ipari üzemekkel, Kislétán lakatosüzemmel működött. A három község tanácsai is 1975-től Máriapócs központtal közös tanácsként, a kislétai születésű Orosz József tanácselnök vezetésével működött. Erre az időre esett a Kállói út végén lévő cigány-telep felszámolása. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Kislétai Ápoló-Gondozó Otthona 1957. február 1-jén kezdte meg működését. A 100-100 férőhelyes pavilon 1976 évi átadásával az ellátási létszám 210 főre, a dolgozói létszám 1992 évre 182 főre növekedett. A Kislétai Állami Gyermekotthon parkját 1977-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Az új állami általános iskola hat tanteremmel 1982-ben került átadásra, később 4 tanteremmel bővült. Az általános iskola Danku Miklós /1961-1979/, Császár Zoltán /1979-2001/ igazgatók vezetésével, a tanári kar munkájának eredményeként, a felmérések alapján a tanulók /300 fő körül alakult/ a Nyírbátori Járás szintjén mindig jó eredményt értek el, a tovább tanulók, az egyetemet végeztek aránya jelentős volt. A Tanulók létszámának alakulása: 1949-ben 299 fő, 1988-ban 248 fő, 1996-ban195 fő, 2012-ben 151 fő. Takács Erzsébet szobrászművész 1974-től 1982-ig Kislétán lakott és alkotott, alkotásaiból Kislétán is volt kiállítása, a gyűjteményes kiállítása többek között a Nyíregyházi Jósa András Múzeumban 1981-ben valósult meg. Mikó János /1922-1995/ kislétai születésű termelőszövetkezeti elnök 1967-1971 között a 9-es számú választókerület országgyűlési képviselője. Dr. Pénzes János /1931-2019/ kislétai születésű 1972-1982 között 10 évig megyei tanácselnök. Dr. Fülesdi Béla 1961-1985 között 24 évig körzeti orvos, Dr. Vadász Mária 1984-1997 között 13 évig a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon orvos igazgatója, Dr. Verdes Miklós 1978-1989 között görögkatolikus lelkész, római katolikus plébános Bur Gábor, Kassa László 1969-1983 között. Az első EMLÉKTÁBLÁT Dr. Jósa István /1756-1839/ Szabolcs vármegye 50 évig volt főorvosának, első ispotály létrehozójának a Kislétán állott háza helyén 1973. április 24.-én avatták fel. A Kisléta község történetében az állandó népesség száma elérte a 2000 főt, a nyugdíjat biztosító munkahelyek száma, a szakmai-, kulturális-, sport közösségek száma, az értelmiségek aránya a korábbi időszakhoz képest a legkedvezőbb. Az 1980. évi népszámlálás szerint a helyben lakó aktív kereső 712 fő, ebből helyben 418 fő, bejáró 31 fő összesen 449 fő dolgozott, megyén belül eljárt dolgozni 294 fő. Tanár 20 fő, termelőszövetkezeti műszaki értelmiség 35 fő, orvos 2 fő, az időszakban, a termelőszövetkezetben és a háztájiban a legtöbb alma, dohány termett. A Kisléta Nyírbogát közötti földút 1981-ben lett először szilárdburkolatú. Az elszármazott emberek egy része szervezett és egyéb formában visszajártak a községbe, a lehetőségükhöz mérten Kisléta fejlődését, alakulását figyelemmel kisérték, támogatták.

Dr. Kustár Péter a kislétai és a hozzátartozó máriapócsi gyülekezetben a lelkészi szolgálatát tudományos alapossággal, hűségesen, lelkiismeretesen végezte. Az igehirdetéseit tudományos előkészítés, hosszas érlelés előzte meg, ezt követően a szószéken nagyon lényegre törőén, letisztult formában szabadon adta elő. A tömör, egy-egy gondolatot felmutató igehirdetéseit nemcsak a kislétai gyülekezet hallgatta szívesen, hanem a kéziratok, a tanítványok által legépelt formában is közkézen forogtak. A igehirdetéseiből közel háromezer leírt prédikációja / Mózes 1 .2 könyve, Sámuel, Királyok, Krónikák, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Kispróféták, Siralmak, Példabeszédek, Máté, Márk, Lukács, Cselekedetek, Római, Péter, Jakab, János levelei, Jelenések, a János evangéliumának sorozatban magyarázása/ kézirat formájában maradt fenn, amelyek egy része a tanítványok és a fiatal lelkipásztorok jóvoltából gépelt formában is elterjedt. Dr. Kustár Péter: DEKALÓGUS című munkája ugyan 1963-ban készült, azonban a kislétai református templomban, az igehirdetéseiben a hívek találkozhattak a DEKALÓGUS /tízparancsolat/ magyarázatával. A DEKALÓGUS pályamunkájának záró fejezetében írta: „Az Egyház Isten kijelentését nem közvetlenül kapja, hanem a Szentírás által. Ezért legfontosabb dolog a Szentírás pontos megértése. Annak, hogy Isten szeretetakaratát nem értettük és nem értjük világosan, nem a Biblia szövege, hanem mi magunk vagyunk az okai. Minden féle teológiai munka értelme és célja csak a Szentírás szövegének megértése és világos tolmácsolása lehet.” A kislétai gyülekezet szolgálata idején az érdeklődő teológiai hallgatók, lelkésztársak számára exegetikai, héber önképzőkört vezet, amely egyrészt segítséget nyújtott a lelkésztársaknak az Ószövetség értelmezésében, másrészt Dr. Kustár Péter nyelvészeti kutatásainak szakmai háttérműhelyeként is szolgált, igazi szellemi, tudományos műhelyé alakult. A biblia héber igerendszer megfejtésére egészen egyedüli utat talált. Ennek következetes érvényesítése, a megszokottól elszakadó fordítás gyökeres átértelmezést követelt. Ezen dolgozott, az önképzőkör is ezt a célt szolgálta. A résztvevő lelkészek közül néhányukra emlékezve: Enghy Sándor, Börzsönyi József, Fekete Csaba, Hadházy Antal, Csomós János, Csomós József, Csomós László, Miskolczy József, Balajthy József, Kádár Ferenc, Kádár Péter, Pocsai Ferenc, Fehér János. /1./ /6./

      Dr. Kustár Péter palástban       

Lelkészi iroda kegyszeres szekrénnyel, Dr. Kustár P. holland vendéggel/14./

 Dr. Kustár Péter lelkészként az MRE hivatalos fórumain, az egyházmegyei lelkésztestületi üléseken, lelkésztovábbképzésen, ószövetségi szaktanfolyamokon és a Doktorok Kollégiumán rendszeresen tartott szakelőadásokat. A különböző témájú előadásai, bibliatanulmányai, ó- és újszövetségi szövegfordításai többnyire kéziratos formában maradtak fenn. A közel 50 megtartott előadás között egy-egy tanulmány erejéig kitekintett a bibliai archeológia és qumranológia területére, foglalkozott az istentisztelet ószövetségi gyakorlatával, a Példabeszédek könyvének életbölcseletével, a Zsoltárok könyve lelkületével, valamint irt több, megjelenés nélkül maradt könyvismertetést is. Dr. Kustár Zoltán részéről összeállított publikáltalan kéziratok között 1971 és 1985 között Kislétán összeállított 12 anyag is szerepel. A kislétai református egyházközség történetével is foglalkozott, 1976-ban állította össze, amelyre Szabadi István a „Pócsi reformátusok /Templomfoglalás Máriapócson 1776/” című dolgozatában hivatkozik. „Kustár Péter kislétai lelkész 1976-os anyaggyűjtése a helyi református egyház történetéről /TtREL I.8.2.16./”. Dr. Kustár Zoltán édesapja által összeállított anyag másolatát megküldte, amelyet a Kisléta község története blogra /kisleta.blog.hu/ feltettem és megosztottam, hogy minél több kislétai ember és érdeklődő megismerhesse. /1./ /8./

Dr. Kustár Péter kislétai lelkészi munkájáról, életéről több Kislétán élő emberrel beszélgettem. A beszélgetések hozzájárultak, hogy a gyülekezet lelkészének munkáját jobban megismerjem. A szolgálata közben készült több fényképet is rendelkezésemre bocsátottak. A Pataki Sándor temetéséről készült fényképet Farkas Imréné Pataki Irén / általános iskolában volt osztálytársam/, Bécsi Gábor temetésléről készült fényképet Bécsi Gáborné, Nagy Valéria konfirmációjáról készült fényképet Nagy Lajosné /volt kislétai szomszédunk/ bocsátotta rendelkezésemre. /18./

Pataki Sándor temetése

       Bécsi Gábor temetése, Dr. Kustár Péter, Pataki Károly     

Dr. Kustár Péter, Nagy Valéria, 1976

 A református egyházközség szervezetét mintaszerűen irányította, a presbiteri üléseket évente négyszer összehívta, a jegyzőkönyveket saját kezűleg írta meg. A presbiteri gyűlésekről felvett jegyzőkönyvek tartalmazzák a megtárgyalt témákat, tájékoztatókat, a hozott döntéseket, ezek megismerése sok év távlatában is jól érzékeltetik az egyházközség életét, munkáját, az 1975 évig készültek alapján a következőket kívánom kiemelni. Az 1974. január 27.-én az egyházközség presbitériumának ülésén a 8. pontja szerint elfogadásra került tíz pontban a templom megújítására vonatkozó munkák fontossági és kivitelezési sorrendben. Az 1973. június 27.-én elfogadott templomfelújítás megvalósulását nyomon lehet követni az előkészítéstől a megvalósítás befejezéséig, átadásáig. Az egyházmegye építési tanácsadóját, Pásztor László építészmérnököt 1974. február 10.-én bízták meg az előkalkuláció készítésével és a munka műszaki ellenőrzésével. A templom felújításával kapcsolatban beérkezett ajánlatok alapján 1974. március 12.-én döntés született, hogy a különböző munkákat kivel milyen áron végeztetik el. A kőműves munkát 54.285 forintért Pénzes Sándorral, a festő és mázoló munkát /falfestés, bútorfestés/ 13.484 forintért Laza Tiborral, az asztalos munkát 14.000 forintért Nagy Imrével, a bádogos munkát 4.800 forintért, a toronysisak festését 13.000 forintért Békefalvi Sándorral. Az építészmérnök, műszaki ellenőr Pásztor László 1974. május 19.-én számolt be a templom felújításáról: a költségvetési tételek az érvényes árszabályoknak megfeleltek, a vállalt munkák anyagi-, kivitelezési minőség vonatkozásában kifogástalanul lett elvégezve, elismerését fejezte ki a vállalkozóknak, a gyülekezetnek további sikereket kívánt. /16./

A bádogos, festői munkához készített állvány, 1974.

1973. szeptember 30.-án a lelkipásztor beszámol arról, hogy Baráth Mihály nyugalmazott lelkipásztor megírta a gyülekezet utóbbi 100 év idejének történetét, a presbitérium javaslata alapján a gyülekezet Baráth Mihály lelkipásztornak 1.200 forint jutalmat ad, amelyet a délutáni istentiszteleten ünnepélyesen adták át. /16./

                      A fiatal almás, 1974, Kisléta/14./                      

  A termőre fordult almás, Dr. Kustár P., 1982/14./

 Dr. Kustár Péter lelkész 1973. december 2.-án tartott gyűlésen bejelenti, hogy a presbitérium korábbi határozatának megfelelően a parókia kertjének gyümölcsös fásítása megtörtént. 300 db Golden spur almasuháng 4.800 forintért került megvásárlásra, 290 db sövény rendszerben elültetésre került, 10 db-t visszavásároltak, a parkosításra 6 db futórózsa, 40 db bokorrózsa került vásárlásra, elültetésre. /16./ A Golden spur alma kiváló termőképességű, héja vékony, édes, enyhén savas, kissé illatos, kevésbé fagyérzékeny, házikertben sövény rendszerben jó termeszthető. A Kustár család által termesztett ízletes almát, üdítő alma levet, a hatásos calvadost /almaborpárlat/ a vendékek szívesen fogyasztották, később is szívesen emlékeztek rá és beszéltek róla. Az almatermesztés munkálataiban a család tagjai rendszeresen rész vettek, a gyermekek fiatalon csak nézegették, az almafa fejlődését, a termést adó virágzást, az alma egyre nagyobbra történő növekedését, az édesapa által végzett munkákban, később egyre több munkaművelet végzésében aktívan bekapcsolódtak. A közösen termesztett alma, szőlő, egyéb friss gyümölcs íze, édessége, zamata vonzóvá vált a gyermekeknek, szívesen fogyasztották, napjainkra felejthetetlenné, szép emlékké vált számukra.

             Almaszüret a parókia kertjében, 1984/14./     

A munka eredménye csodálatos, Dr. Kustár P./14./

 A szabolcsi-, nyírségi-, kislétai embereknek a vallási-, nemzeti ünnepek mellett a megélt akácfa, akácfasor, akácerdő minden év tavaszi, májusi virágzása, akácvirág illata, az almafa, almáskertek májusi csodálatos, színpompás virágzása felejthetetlen, szép emlék. Sokan vallják nem tavasz a tavasz akácillat nélkül. A langyos májusi estének olyan hangulatot ad, különösen az almafavirág hatásának kiegészülésével, mintha az ember egy elvarázsolt mesevilágban élne. Az alma, dohány termesztés általánossá válása, a termesztési technológia fejlődése a kislétai emberektől is újabb és újabb ismereteket igényelt, a közösségek, az emberek szellemi fejlődését, anyagi biztonságát kedvezően befolyásolta.

1974. január 27.-én tartott tájékoztató szerint az egyházközség részére 5.000 forintért elektromos harmónia került megvásárlásra, a harang villamosítása 13.000 forintért valósult meg, 1973 évi zárszámadása szerint bevétel 84.934,-forint, kiadás 44.445,- forint. Az egyházközség presbitériumi gyűlésről 1974. november 27.-én felvett jegyzőkönyv 28. pontja foglalkozik az egyházak és a községi
1976. tanács között létrejött megállapodásával, mely szerint az egyházak tulajdonában lévő temetők községi tulajdonban mennek át, a temetkezési rend érintetlenül marad, a felekezeti tagok temetkezése továbbra is díjtalan lesz, kivéve a helyfoglalásokat, az új temető rész zártkertként az egyházközségek tulajdonában marad. A községi tanács az első ravatalozót, a temető körbekerítését 1975 évben megvalósítja, a régi temetőben a fák levágása az egyházközségeket illeti meg. Egyéb témák mellett az egyházközség látogatásáról-, a számvizsgálati ellenőrzéséről felvett jegyzőkönyvek elfogadásra kerültek, hiányosságokat nem tudtak megállapítani. /16./

A kislétai lelkészi szolgálatának időszakában, Hollandiában működő testvéri gyülekezettel együttműködés alakult ki, amely levelezésben, látogatásokban, támogatásokban, szakmai egyeztetésekben nyilvánult meg. A hollandiai testvárgyülekezet Dr. Kustár Péter halála után támogatást nyújtott a Kustár család Debrecenbe költözéséhez, különböző formában segítséget adott a mindennapi élethez. /13/

Beszélgetés a Holland gyülekezet képviselőivel/14./

Dr. Kustár Péter a hívekkel /templom előtt//14./

 Dr. Kustár Péter lelkész a Kislétai Református Egyház tagjai, presbiterek mellet alkotó, emberbaráti, kapcsolatot tartott fenn a különböző szintű vezetőkkel, lelkészekkel, szakemberekkel. Kisléta község, majd a három község közös tanácselnöke Orosz József a beszélgetésünk alkalmával szívesen emlékezett Dr. Kustár Péter kislétai lelkészre, gondolatait írásban is megfogalmazta. Elmondása szerint: rendszeresen találkoztak, beszélgettek Kisléta jelenről, jövőjéről, lehetséges fejlesztésekről. A lelkész úr javasolta az 1975-ben átadott VÍZMŰ glóbuszának a központba helyezését, a szükséges terület biztosításához tevékenyen hozzájárult, a parókia környezetének rendezettsége, hasznosítása példaértékű, igazi szintfoltja volt a község központjának, az almatermesztése a legújabb szakmai követelményeket is kielégítette, elsőként alkalmazta a csepegtető öntözést, voltak, akik földi paradicsomként emlegették, sokoldalúsága felejthetetlen számára, igazi lámpásként élt Kislétán, halálával nagyűrt hagyott Kisléta község életében is. /18./

A Kislétai Görögkatolikus Egyház lelkészével, Dr. Verdes Miklóssal rendszeres kapcsolata volt, a két templombelső lambériája egy időben készült, gyakran közösen találkoztak az asztalos műhelyben Nagy Imre, Bunya János asztalosokkal, János felesége Erzsike biztosított kávé fogyasztása közben hosszas beszélgetések alakultak ki. Nagy Imre református, Bunya János görögkatolikus asztalosok közösen csinálták a református-, a görögkatolikus templom lambériáját. Nagy Imre asztalos készítette a református lelkészi hivatal, tároló szekrényeit, az elhanyagolt parókián még mindig megtalálható. A templom felújítását pályázat hiányában saját erőből, adakozásból valósította meg, állandó irányításával, közreműködésével, a kislétai szakemberek-, a hívek-, a teológushallgatók segítségével. A terrakotta szobrok készítéshez szükséges égető kemencét a Debreceni utcán lakó Papp Kálmán kőművessel készítették el. /18/

Dr. Kustár Péter „a félreeső, párszáz lelkes falúban, kislétai kicsinyke gyülekezetben”, „egy méltatlan helyen” a magas színvonalú lelkészi-, tudományos munkája mellett példát mutatott a gyülekezet híveinek, a kislétai embereknek a templom felújításához szükséges fizikai munka végzésében, a Trabantjával egyedül hozott cement zsákok helyére hordásával, az elakadt Trabant kimentésével, a parókia kertjének soha nem látott rendbetartásával, hasznosításával, mintaszerű művelésével, parkosításával, a gyerekek számára fürdő megépítésével, a terrakotta szobrainak kertbe történő elhelyezésével. /10./ Megmutatta hogyan lehet következetes, hozzáértő munkával a község központjában lévő parókia, lelkészi lakás környezetét „földi paradicsommá” alakítani. Ebben az időszakban a Kislétához hasonló nagyságú községek társadalmi munkában végzett virágültetési versenyben Kisléta község háromszor első helyezést ért el és a község jelentős pénzjutalomban részesült, gyakran elhangzott „virágos Kisléta”.

Dr. Kustár Péter családjában, Debrecenben született négy gyermek után kisléti időszakban született Gábor /1970/, Ágnes /1972/, György /1980/ és három gyermeket örökbe fogadtak Enikőt /1982/, Lászlót /1982/, Attilát /1983/. A kislétai református lelkész, a tíz gyermekes Kustár család életét, gyerekek nevelését, az elért eredményeket a kislétai emberek mellett a családot meglátogatók, a közelebbi ismerősök is mintaszerűnek, példaértékűnek, lenyűgözőnek, egyesek csodának tartották. Enghy Sándor lelkésztársa szerint teljesen lenyűgözte, amit látott és hallott, a gyermekek nevelését csoda jelzővel illette, amikor a humorral, fegyelemmel, következetességgel, az esti imádság-, a nap együtt értékelésének módjával megismerkedett. /6./ /18./ A kislétai Pénzes Istvánné / 1901-1985/, édesanyám /kilencedikként születtem/ a sok gyerekes Kustár papcsaládról nagy tisztelettel, megértéssel, elismeréssel beszélt. Többször találkozott a „nagytiszteletű asszonnyal”, elmondta neki, hogy 11 gyermeket hozott a „napvilágra”, tíz megérte a felnőtkort, előfordult /valamilyen oknál fogva/, hogy a házibaromfinak segített a nyakát elvágni.

                     A Kustár szülők a hat gyermekkel/14./                                 

Kustár család Ági konfirmációjakor/14./

 A nagycsaládok, a tízgyermekes családok gyönyörűséges, esetenként szegényes, nehézségekkel terhes, különböző korszakokban megvalósult életüket igazán, valóságosan csak akkor érthető meg, ha családfenntartóként, édesapaként, édesanyaként, gyermekként részt veszünk a család életében, megtapasztalhatjuk a gyermekkor, a felnőtté válás, a felnőttkor kölcsönösen megnyilvánuló szeretettet, megértést, őszinteséget, segítőkészséget, bátorítást, az értelmes életvitelt, a nehézségeket, netán „törcögéseket”, nézeteltéréseket.

Barta Zsuzsanna Mária családanyként, négy gyermekével, férjével Dr. Kustár Péterrel 24 évesen, 1969 decemberében költözött a kislétai parókiába. Kislétán 18 évig feleségként, édesanyaként szolgálta a növekvő tízgyermekes családot. A gyermekekkel rendszeresen látogatta az istentiszteletet, az ősei kántortanítóit követve a kislétai gyülekezetben a kántori feladatokat orgonálással látta el. A nagytiszteletű asszonyként a község asszonyai, felekezettől függetlenül bizalommal fordultak hozzá. /13./

Dr. Kustár Péter és felesége Barta Zsuzsanna Mária a Kislétai Parókia udvarán/14./

 A nagytiszteletű asszony szívesen foglalkozott a kézi hímzőművészettel, a hagyományőrző mintás hímzett terítők, riselt terítők készítésével, kézi varrásával. A kikapcsolódás, a sikerélmény mellett időnként kisebb bevételt is jelentett. Az 1980-as években a kézzel festett varróládáira az egyik üzem igény tartott. /13./

Riselt terítő, hímzett terítő, minta

A nagytiszteletű asszony férjnek elhalálozása után a gyerekekkel egy évig Kislétán éltek. Kislétáról az egyházkerület és egy holland testvér gyülekezet segítségével Debrecenben kapott lakásba költöztek. Ezt követően Barta Zsuzsanna Mária egyházi özvegyi nyugdíjból, a holland gyülekezet támogatásával nevelte a még négy kiskorú gyereket. Napjainkban is Debrecenben él. /13./

A Kustár gyerekek közül hatan a 8 általános iskolát a színvonalasan működő Dr. Jósa István Állami Általános Iskolában végezték el, György az iskola éveit itt kezdte meg.

A Kustár család hét gyereke a parókia kertjében, Kisléta/14./

 Kustár Zsuzsanna,akit Kislétán Hajnalkaként ismerték. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen angol- orosz szakon tanári diplomát szerzett. A Debreceni református Gimnáziumban angoltanárként végzett munkát. Házasságot Dr. Bordás Lajos orvossal kötött. Az első gyermek megszületését követően a férje az Egyesült Államokban kutató ösztöndíjat kapott, a család kiköltözött. Először New Jersey-ben, később San Antonio-ban laktak. A hét gyermekével napjainkban is ott élnek, 2018-ban megözvegyült. Kustár Péter Nyírbátorban érettségizett, Sárospatakon a szakmunkásképzőben fazekas szakmát tanult. A sorkatonaságra történt bevonulása után másfélévre az édesapja halála miatt kedvezménnyel leszerelt, Kislétán a gyermekotthonban családfenntartóként vállalt munkát. Házasságot 1988-ban kötött, a család Debrecenben történt beköltözése után Karcagon vállalt munkát a kerámia üzemben, majd a téglagyárban. A Szolnoki Főiskola Mezőtúri Tagozatán tájgazdálkodási mérnöki oklevelet szerzett. 2002 évtől a Berekfürdői Polgármesteri Hivatalban dolgozik. Dr. Kustár Zoltán a Debreceni Református Teológiai Akadémián 1988-1991 között tanult, a Bázeli Egyetem teológiai fakultásán 1991-1992-ben ösztöndíjasként tanult, 1992-1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait. Lelkészképesítő vizsgát először 1993-ban, másodszor1994-ben tette le. 1993-1996 között a Halle Wittenberg teológiai fakultáson tanul. 1997-ben kutatói ösztöndíj Halléban, majd a doktori dolgozatát beadta. Tudományos fokozatát PhD 1998-ban kapja meg. 1998-ban adjunktusi, 1999-ben docensi kinevezést kap. Közel-keleti tanulmányúton 2000-ben volt. 2001-ben tanszékvezetői, 2003-ban rektorhelyettesi megbízást kap. Munkahelye Debreceni Református Hittudományi Egyetem, munkabeosztása egyetemi tanár, rektor. A DRHE Hittudományi Doktori Iskola törzstagja /2019/. A kutatási területe a biblia héber nyelv és irodalom Ószövetségi írásmagyarázat Profétizmus, prófétai iratok Ószövetségi szöveghagyományozás Masszóra. Kustár Ágnes a Debreceni Tanítóképző Főiskolát 1993-ban fejezte be, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán 1998-ban oligofrénia szakot végezte el, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon 2016-ban autizmus spektrum pedagógia szakot fejezte be, 2017-ben pedagógus szakvizsgát tett. A lelkész férjével és négy fiúgyermekükkel több szolgálati helyen laktak. Budapesten a Magyarországi Református Egyház Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Budapesti Tagintézményének vezetőjeként végez munkát. A tagintézmény főleg korai fejlesztéssel, illetve autista gyermekek fejlesztésével foglalkozik. Dr. Bartáné Kustár Katalin munkahelye a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Kar Tanulmányi Osztályvezetője. Kustár Gábor szobrászművész, lelkész, Fabula et Figura Műhely bábjátékosa, a Debreceni Református Kollégium Általános iskolájának vallás és rajz tanára. Kustár György Sárospataki Református Teológia Akadémia Újszövetség tanársegédje, 2003-tól gyakorló lelkipásztor, 2014 től a Miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon vallástanára, 2014-től akadémiai közösség munkatársa. Az örökbefogadott három gyerek közül Kustár László és Kustár Enikő ikerpár Németországban élnek, Kustár Attila 20 éves korában tragikus balesetben elhalálozott. /13./

A Kustár családdal, Dr. Kustár Zoltánnal a kapcsolatot 2019 év végén-levélen keresztül vettem fel. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a felvetett témák vonatkozásban kedvező hozzáállást tapasztalhattam. A Dr. Kustár Péter kislétai lelkész ünnepségével kapcsolatos személyes egyeztetésre a Kislétai Polgármesteri Hivatalban 2020. január 15.-én szerdán 15 órakkor került sor. A Dr. Kustár Zoltánnal, Kustár Gáborral, Kustár Katalinnal történt találkozásom marandandó, felejthetetlen élmény számomra. Különösen nagy hatással volt számomra a felújítás alatt álló templom, a Kustár családnak otthont adó parókia belső és külső kert megtekintésekor elhangzott megjegyzéseik, emlékeik felidézése. Az esti szürkület, sötétedés miatt a látogatás sajnos rövid ideig tarthatott, de így is éreztem a templomhoz, a lakásként szolgáló parókiához, annak kertjéhez való kötődésüket, felejthetetlen emléküket. Sokak megfogalmazása-, többek között Tamási Áron szerint is az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahová született, ahol gyermekéveit töltötte, ahol felnőtté vált. Váci Mihály szabolcsi költő az „Akác a forgó szélben” című versében vallja: „Súlyos magként hullottam én a mélybe, átjárt, feszített íze, hűvössége, s ott nyílt ki szívem, mint két sziklevélke, s most átkarolom millió gyökérrel, szívós, görcsösen tartó öleléssel, mint engem nevelt,- nem engedem én el!”

Parókia, a Kustár család otthona, Kisléta /14./

 Akik megélték, vagy megismerték Dr. Kustár Péter Kislétán 1969-1987 közötti 18 évig tartó időszakát, gyülekezeti szolgálatát, tudományos munkáját, alkotó tevékenységét, nevelési-, oktatási gyakorlatát, Kisléta község világi helyzetét, akkor elfogadják, hogy Kisléta község helytörténeteként is kiemelkedő, példaértékű, igazságos, emberi korszakhoz sorolhatjuk, hozzátehetjük „fényes, virágos” időszak volt. Dr. Kustár Péter élettörténetével, munkásságával, mindennapi alkotó tevékenységével, szellemiségével példa értékűen, kiemelkedően hozzájárult Kisléta község helytörténetéhez, kedvező alakulásához, méltó arra, hogy az utódok, a kislétai emberek, a mindenkori gyülekezet tagjai ismerjék, megismerjék, kövessék, emlékét ápolják.

Budapest, 2020.03.31.

Irodalmi jegyzék:

1 .Kustár Zoltán: Kustár Péter életrajza. Megjelent Dr. Kustár Péter: A Krónikák első és második könyvének magyarázata. Budapest, Kálvin János Kiadó, 2004, 165-167.

2. Német Áron: Kustár Péter /1938-1987/. Megjelent Baráth Béla Levente-Fekete Károly/szerkesztők/: Őrállóvá tettelek. Debreceni Református Hittudományi Egyetem, 2019, 396-403.
3. Fekete Csaba: Kustár Péter emlékezete 1938-1987. Megjelent Theologiai Szemle, 1988.1.
4. Kustár Péter: A Dekalógus magyarázata. Exodus, 1963.
5. Kustár Péter: Az Ószövetség megértése. Debrecen. 1988.
6. Enghy Sándor: Dr. Kustár Péter DEKALÓGUS munkájának elektromos változatához írt előszava. 2015.
7. Kustár Péter: A zsoltárok könyvének lelkülete és tartalmi elemei, Kisléta, 1984.
8. Kustár Péter: Kislétai református egyház története./TtREI. I.8.2.16./
9. Collegium Doctorum. Magyar Református Teológia, IX. évf,2013.
10. Miskolczy József: Párhuzamok. Példabeszédek 4:1-27. János 20:1-10.
11. Református Polgári Fiú és Leány Iskola Dunavecse Évkönyvei.
12. Kunszentmiklósi Damjanich János Állami Általános Gimnázium története.
13. Kustár Zoltán: A Kustár családról levélben közöltek. 2020.02.20.
14. Kustár Zoltán: A Kustár család fényképei. 2020.02.20.

15.A népesség száma és megoszlása vallás és nemek szerint. Statisztikai Hivatal

16. Kislétai Református Egyházközség irattári anyagok.
17. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltári anyagokból.
18. Személyes beszélgetések: Bunyáné Bihari Erzsébettel, Esztári Mihályné Kóródi Juliannával, Takács Györgyné Erzsikéve, Nagy Lajosné Piroskával, Orosz Józseffel, id. Madácsi Imrével, Szilágyi Imrével, Farkas Imréné Pataki Irénkével.

30/1. Kislétai Földmíves Szövetkezet

A NÉVJEGYZÉK című kiadvány tartalmazza a Kislétai Földmívesszövetkezet kivonatos szabályzatát a következők szerint: „A Nyíregyházi tvszk 1946.IX.24. Cg. 321 146/1 számon korlátolt felelősségű szövetkezet az 1946. szeptember 13. napján megtartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Tartama: határozatlan idő.

A szövetkezet célja, hogy a tagoknak egyéni tulajdonukat alkotó ingatlanukon folytatott okszerű gazdálkodását, a termeléshez szükséges beszerezéseket, a termények feldolgozását a kölcsönösség és a szövetkezeti ügyvitel előnyeinek biztosításával elősegítse, a tagok gazdasági, társadalmi és művelődési érdekeit egyébként is szolgálja. A szövetkezet feladata, hogy céljának megvalósítása érdekében az igénybevett Gencsi Károly birtokhoz tartozó, kisajátított, de egyéni juttatás céljára fel nem használható gazdasági felszerelést, gépeket, mezőgazdasági ipari üzemeket, gazdasági épületeket és cselédlakásokat, szövetkezeti ház céljára jutatott parkot, kastélyt, lakóházat, osztatlanul maradó rizsföldeket, továbbá mindazokat a javakat, amelyek a fennálló, vagy ezután hatályba lépő földbirtok politikai jogszabályok értelmében szövetkezeti tulajdonba jutnak, átvegye, kezelje, tagjai javára hasznosítsa.

A szövetkezet a mezőgazdasági ipari növények /cukorrépa, kender, rost-, és olajlen, rizs, napraforgó, stb./, vagy más mezőgazdasági termények termelésének előmozdítása, illetőleg a külön jogszabályokban megállapított termelési kötelezettség teljesítésének megkönnyítésének céljából az érdekelt tagok hozzájárulásával az egyéni, vagy közös gazdálkodás irányítását és vezetését is ellátja, termelési szerződések létesítésében közreműködhetik, azok létrejövetelét közvetlen kötelezettség vállalásával elősegítheti. A szövetkezet tagjai termelési érdekeit előlegek és kölcsönök folyósításával is szolgálhatja, főleg az alapszabály 48. §-ában meghatározott módozatok mellett. A szövetkezet tagjai szükségletének fedezésére nem tagoktól is vásárolhat, a tagjai által neki átadott terményeket nem tagoknak is eladhatja. A szövetkezetnél jegyezhető üzletrészek névértékét 4 forintban állapították meg. A tag a szövetkezet üzletrész kötelezettségeiért az általa jegyzett üzletrész egyszeres erejéig, az a tag pedig, akinek üzemi központi vagyonilletősége van, ezen felül vagyonilletőségével is felel. Az igazgatóság legalább 3, legfeljebb 15 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaivá választották: Laza János, Bihari István, Orosz József, Áncsák János.” A szövetkezet cégének jegyzésére jogosultakat is szabályozták.

30/2. Kislétai Általános Népszövetkezet

A Nyíregyházi tvszk 1946.XI.11. Cg. 373. 1509/1 számon nyilvántartott korlátolt felelősségű szövetkezet az 1946. október 29. napján megtartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Az alapszabály a következőket tartalmazza. Székhelye Kisléta. Tartama: határozatlan idő. A Szövetkezet célja: a tagok színvonalának emelése, jövedelmének fokozása a kölcsönös segítés alapján. A cél érdekében a szövetkezet üzletköre a következőkre terjed ki. 1. Értékesíti a tagok termelvényeit a lehetőségekhez képest az érdekeltek bevonásával. 2. Beszerzi mindazokat az anyagokat, mezőgazdasági gépeket, növényvédelmi szereket stb., amelyekre tagjainak szüksége van. 3. Mezőgazdasági termények, általában mezőgazdaságból származó nyersanyagot feldolgozó ipari üzemet létesít, illetve vesz igénybe a törvényes lehetőségeken belül. 4. Általában az összes mezőgazdasági termények vétele és eladása a mezőgazdasági üzem fenntartásához szükséges állatok, gépek stb. vétele, beszerzése, eladása, a mezőgazdasági munkások számára esetleg csere útján a szükséges alsó-felső ruházat, lábbeli, tűzifa, haszonfa, szén beszerzése. Az esetleg később alkotandó szövetkezeti boltban gyarmatáru, festék árú, vas, porcelán, üveg, olaj és különféle szesztermékek árusítása.

A szövetkezetnél jegyezhető üzletrészek névértéke darabonként 4 forint. A tag a szövetkezet kötelezettségeiért az általa jegyzett üzletrész névértékéig felelős. Az igazgatóság legalább 3, legfeljebb 10 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaivá választották: Batra János, Pál János, Petneházi Lajos, Tóth Mihály, Reszkető György, Lakatos László. A cég jegyzése is szabályozva van.

30/3. A mezőgazdasági termelőszövetkezet megalakulása

A Kislétai Állami Gépállomás megalakulásával párhuzamosan 1949 szeptemberében 90 kataszteri holdon megalakult a Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport, első elnöke Esztári Mihály. A Szabad Föld 1950. február 5-én megjelent számában már arról számolnak be, hogy hatvan család lépett be a Rákóczi termelőcsoportba. A Magyar Dolgozók Pártja kislétai szervezetének titkára, Mikó János által szervezett összejövetelen foglalkoztak a termelőcsoport létszámának bővítésével. Az összejövetelen jelen voltak: ifj. Esztári Mihály DÉFOSZ helyi szervezetének titkára, Madácsi Mária édesapja a gépállomás kovácsa, Barta János, Nagy Lajos cipész, Baán Albert szabó, Ilonka István ácsmester, Csánk László borbély, és mások. A jelenlévők többsége példával előjárva kijelentette, hogy belép a termelő csoportba.

A kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport 1951 telén alakult meg, első elnöke Bagaméri Lajos. A község először 1952-ben lett termelőszövetkezeti község. A termelőszövetkezet alapját a földnélküli fiatalok rakták le. Kezdetben a földhöz jutott cselédek, a régi gazdálkodók nem akarták a szövetkezetet. A környező községekben először megalakult szövetkezetek:

Kislétai Rákóczi Termelőcsoporti szervezők /Szabad Föld, 1950. 02. 05./

Ebben az időszakban a helyzet adta lehetőséggel a kislétai emberek is éltek, sokan eljártak tanulni, dolgozni. Munka közben szakmákat tanultak, a középiskolát, egyetemet végzettek száma ugrásszerűen megemelkedett. A cigány lakosság jelentős része is eljárt dolgozni, új élet reményében.

Az uradalmi cselédek, iparosok /uradalmi gépészek, kovácsok, kerékgyártók stb./, a község önálló kisiparosai /Linzenbold János kovács, Kárpa János ács, Szabó Péter kovács stb./ egy bizonyos átmenet után alkalmazkodtak, jól szolgálták a szövetkezet munkáját. Megjegyzem, hogy Kárpa János ács Nagykállóból, Szabó Péter kovács Nyírpazonyból került Kislétára. Kisléta községben magas volt a cséplőgéppel rendelkező tulajdonosok száma. Angyal Géza a Gergelyffy tanyán, Nemeserdőn, Újfaluréten, Tóth János, Tóth András, Barta János a környéken végezték a cséplést. A fentieken kívül cséplőgéppel rendelkezett Szabó Gyula a Debreceni utcán, Horváth Sándor a Pócsi utcán, Kiss István a Gelsi utcán. A Gencsy uradalom cséplőgépe is a községben maradt. Mikó Károly fiatalon Nyírbátorban vásárolt cséplőgépet és azzal vett részt a cséplésben. A cséplőgépeket át kellett adni a megalakult gépállomásnak, nem maradhattak magántulajdonban.

Az kislétai munkaerő közül egyre kevesebben jártak el más vidékre dolgozni, mivel a termelőszövetkezetben telepített gyümölcs, elsősorban alma, a nagyterűleten termesztett dohány, állattenyésztés, egyre több ipari tevékenység helyben biztosított munkalehetőséget.

30/4. A kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport

Az Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoporttal kapcsolatos ismeretanyagot a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltár dokumentumai alapján gyűjtöttem össze. 1952-ben az I. és II. negyedévre pénzügyi terv készült. Az üzemi kiadásokra összesen 302.016 forint, hitelfelvételként 302.016 forint szerepel. A pénzügyi tervhez különböző adatok lettek mellékelve. A közös gazdálkodásban 994 kataszteri hold szántó, 26 kh rét, legelő, 25 kh szőlő, 58 kh egyéb szerepel. A termesztett növények tavaszi kalászos 30, gumós és gyökérnövény 175, olajos növény 60, hüvelyesek 2, zöldségfélék 20, egyéb 243 kataszteri hold. Az állatállomány közül feltüntetésre került tehén 26 db, fejős tehén 12 db, növendék 20 db, ökör 4 db, igásló 10 db, tenyéssz juh 59 db. A családok száma 158, a tagok száma 272 fő. Az 1952. I. negyedévi pénzügyi tervet 1952. február 11-én keltezték, aláíró elnök Bagaméri Lajos, könyvelő Bényei Pálné, munkabizottsági tagok Andicsku József, Varga Miklós. Az első mérleget 1952. október 31-i keltezéssel készítették megadott nyomtatványon. A mérleg szerint az aktívák és passzívák összege 1.315.607 forint. Az egy munkaegységre eső részesedés 1,9 kg búza, 3,65 kg árpa, 0,55 kg kukorica, 0,9 kg kukoricaszár, 0, 16 kg cukor, 1,5 liter olaj, 1,04 kg burgonya és 4,65 forint készpénz. A mérleget Bagaméri Lajos elnök, Gebri Magdolna könyvelő, Sitku Sándor, Szilágyi Ferenc, Madácsi István intézőbizottsági tagok írták alá. A járási begyűjtési miniszteri meghatalmazott Saviczki János 1952. december 5-én „A beadási kötelezettség teljesítése a mérleg és leltárak szerint biztosítva.” megjegyzéssel írta alá.

A kimutatások között egy kézzel írt jegyzőkönyv is található, amely 1952. december 1-jén készült a kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport irodahelyiségében. Jelen voltak az intézőbizottság és a brigádvezetők: Szilágyi Ferenc, Andicsku József, Áncsák János, Varga Miklós, Kulcsár Lajos, Bagaméri Lajos elnök, Pásztor Miklós agronómus, Truckó József, Orosz András, Pataki Károly brigádvezetők. „Az elnök elvtárs üdvözli a megjelenteket és az intézőbizottsággal ismerteti a zárszámadással kapcsolatosan, hogy egy munkaegységre 4,65 forint esik. Ezt követően Áncsák János javasolja és kéri az intézőbizottság tagjait, a brigádvezetőket, hogy legalább 8 forint essen egy munkaegységre, mert vannak olyan tagok, hogy egy fillért sem fognak kapni, sőt még az adóságot sem járja le. Ezzel szemben kérjük a Mezőgazdasági Osztálynak a segítségét és további kérelmét”. A jegyzőkönyvet aláírta Truckó József, Áncsák János, Andicsku József, Bagaméri Lajos.

A mérleg 17. számú melléklete a 156 fő, 24.699,11 forint földjáradékát tartalmazta. Egy főre legkevesebb 12 forint, legtöbb 511,4 forint jutott. Az elnök részére 1800, a könyvelő részére 1440, az agronómus részére 1440 forintot javasolt a bizottság. A mellékletet ifjú Madácsi Péter, Sitku Sándor, Szilágyi Ferenc, Gebri Magdolna írta alá. A 228 tag részesedését a 1-6. mellékletek tartalmazták. A természetbeni juttatásokból a fejenként tartalmazott mennyiségek közötti eltérések búzánál 20-646 kg, rozsnál 36 -1168 kg, kukoricánál 6-228 kg, szálastakarmánynál 9-410 kg, takarmányrépánál 10-377 kg, burgonyánál 10-347 kg, készpénznél 51-2190 forint.

Mérleget 1958. évvel bezárólag találtam. Az elnök 1953-ban Lakatos László, könyvelő Hajdu Józsefné, munkabizottsági tagok Gorzó László, Szilágyi Ferenc, Madácsi István. 1964-ben elnök Vajda István, könyvelő Hajdu Józsefné. 1955-ben a levéltárban lévő mérlegen elnöki aláírás nincs, könyvelő Hajdu Józsefné. 1957-ben és 1958-ban elnök Szemán József, könyvelő Nagy József. A mérlegekben szereplő adatok alapján a változásokat a következő táblázatban állítottam össze.

Az 1956. évben kilépett tszcs tagok elszámolásáról Nagy Miklós könyvelő 1957. január 14-én kimutatást készített. A kimutatásban szereplő negyven fő neve mellett fel vannak tüntetve az Állami Mezőgazdasági Gépállomás és a Magyar Nemzeti Bank felé meglévő tartozások. A negyven fő a gépállomás felé 6.372, a MNB felé 63.111, összesen 69.383 forinttal tartoztak.

30/5. A Kislétai Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

A megyei levéltárban található a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet 1960. január 27-én 13 órakor megtartott alakuló üléséről készült jegyzőkönyv. Tárgyként szerepel „A TSz vezetőség beszámolója az eddig végzett munkáról, valamint a tsz vezetőség újraválasztása és a belépett tagok felvétele.” Jelen vannak: Kertész János a Megyei Tanács VB részéről, Bagaméri Béla a Járási Pártbizottság részéről, Koda János a Járási Tanács VB részéről, 370 tsz tag az új belépőkkel együtt, a tagság 75%-a. Mikó János elnök beszámolójával kezdődött az alakuló közgyűlés. A beszámoló foglalkozott a tsz 1949-től történő fejlődésével, megállapította, hogy évről évre erősödött. A beszámoló végén felolvasta a 225 család nevét, akik kérték a felvételüket, akiket a közgyűlés egyhangúan felvett a soraiba.

Áncsák Pál a közgyűlés levezető elnöke kezdeményezte a háromtagú jelölő bizottság megválasztását. Megválasztásra került Esztári Mihály, Egri Sándor, Szilágyi Ferenc. A közgyűlés egyhangúan a termelőszövetkezet igazgatóságába választotta a következőket: Mikó János, Egri Sándor, Esztári Mihály, Vass József, Besenyei Ferenc, Tamás Mihály, Ignácz János, Pallagi Piroska és Madácsi István. Elnöknek Mikó Jánost, elnökhelyettesnek Egri Sándort, az ellenőrzőbizottság tagjainak Sitku Sándort, Oláh Eleket, Fazekas Györgyöt, elnöknek Sitku Sándort választották meg. A fegyelmi bizottság elnökének Farkas Sándort, tagjainak Varga Jánost, D. Pataki Károlyt, a szociális bizottság elnökének id. Bagaméri Sándort, tagjainak özv. Popovics Györgynét, Pankotai Istvánt. A leltározó bizottság (13 fő) elnökének Mikó János lett megválasztva.

A közgyűlésről készült jegyzőkönyvet aláírta: a jegyzőkönyvvezető Nagy Lajos, a közgyűlés elnöke Áncsák Pál, az elnök Mikó János. Hitelesítők Bán Albert, Egri Sándor, a másolat hiteléül Neumányi Mária. Az alakuló közgyűlés 16 órakor került bezárásra.

Az 1963. és az 1968. évi termelőszövetkezetre vonatkozó jegyzőkönyvet Mikóné Lengyel Piroska bocsátotta a rendelkezésemre – hálás köszönet érte. Megjegyzem, hogy a Kislétai Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetre vonatkozó zárszámadó közgyűlések és a küldöttgyűlések jegyzőkönyvei a megyei levéltárban is fellelhetőek.

Az 1962. évről szóló zárszámadó közgyűlést 1963. január 23-án állattenyésztési brigádértekezlet, 1963. január 24-én Gyümölcs- és Szőlőtermelési brigádértekezlet, 1963. február 4-én Bihari, Orosz, és Tamás brigádértekezlet, 1963. február 5-én Dani és Reszkető brigádértekezlet előzte meg, amelyeknek a napirendjén szerepelt az 1962. évi munka értékelése és az 1963. évi anyagi érdekeltségi rendszer. A brigádértekezleteket a rendelkezésre álló jegyzőkönyvek szerint tanulmányoztam, melyek részletezésétől eltekintek. Az 1963. február 7-én tartott Zárszámadási Közgyűlést a jegyzőkönyv alapján igyekszem bemutatni. Napirendi pontok voltak: 1. az 1962. évi zárszámadási beszámoló ismertetése, előadó Mikó János elnök. 2. Az Ellenőrző Bizottság beszámolója, előadója Fazekas György. 3. Az 1963. évi termelési terv ismertetése, előadó Ignácz Imre. 4. Az 1963. évi premizálási javaslat ismertetése, az 1962. évi verseny kiértékelése, előadó Madácsi Károly. 5. Bejelentések, kérdések. Jelen voltak: a termelőszövetkezeti tagok 95%-a; a Járási Tanács VB részéről Balogh József VB elnökhelyettes; a Járási Tanács Mezőgazdasági Osztály részéről Raffay Zoltán mg-i osztályvezető; a Járási Pártbizottság részéről Gyarmati György, Tabi József; az OTP részéről Lórán György; a Községi Tanács részéről Hajas Györgyné, Esztári Mihály. Hozzászólók: Megyesi Kálmán, Danku Miklós, Madácsi István, Balogh József, Orosz József, Madácsi Károly, Egri Sándor, Lóránt György, Esztári Mihály.

A válaszadás után a közgyűlés a 11 pontban megfogalmazott határozati ajánlatot elfogadta. A jegyzőkönyvet aláírta Danku Miklós levező elnök, Ari Imre, Lakatos Pál hitelesítők, Tassi Julianna jegyzőkönyvvezető. A beszámolók mellékelve voltak. A beszámolóból idézek: „A közösségünk életében döntő fordulat következet be, amikor 1960. januárjában a község lakosságának döntő többsége, azaz 98%-a megértette, hogy a felemelkedés útja csakis a nagyüzemi mezőgazdaság, vagyis a termelőszövetkezet.” „Az 1960. évi beinduláskor voltak problémák, amelyeket sikerült megoldani, igen sok akkori probléma ma már csak emlék számunkra.”

Az 1962. évi gazdasági mutatókat a következőkben foglalom össze. Létszám 417 tag, ebből 159 nő, a munkában rendszeresen részt vett 311 tag, a családok száma 400. A létszámban a besegítő családtagok nem szerepelnek. Az összes földterület 3264 kataszteri hold, aranykorona értéke 17.244, egy holdra 5,28 aranykorona jut. 1962-ben szántón 44 hold szőlőtelepítés valósult meg. Egy főre 5,9 hold, egy dolgozóra 8,3 hold jut. Vetésterület: kenyérgabona 750 hold, szemes takarmány 425 hold, ipari növények 330 hold, burgonya 175 hold, szálastakarmány 86 hold, egyéb 164 hold. Terméseredmények: búza 8,37 q/kh, rozs 6 q/kh, ősziárpa 14 q/kh, kukorica 14 q/kh, burgonya 67 q/kh, cukorrépa 156 q/kh, napraforgó 4,34 q/kh, édes csillagfürt 4,8 q/kh, lucernaszéna 27 q/kh. Állattenyésztés mutatói: szarvasmarha 170 db, ebből tehén 55 db, sertés 656 db, ebből anyakoca 106 db, juh 515 db, ebből anya 295 db, ló és csikó 52 db, szaporulat borjú 52 db, malac 891, bárány 249 db, hízósertés 357 db, hízó marha 43 db, baromfi 10.000 db, tejtermelés 110.902 liter, gyapjú 2175 kg.

A termelőszövetkezet pénzgazdálkodása: az összes árubevétel 6.419.000 Ft, áru értékesítése 5.761.000 Ft, állami jóváírás 127.714 Ft. Beruházás 638.805 Ft, ebből épületre 292.034 Ft, gépvásárlásra 282.409 Ft, gazdasági felszerelésekre 48.479 Ft. A fel nem osztható szövetkezeti alap 665.166 Ft-tal, a biztonsági alap 284.417 Ft-tal növekedett. A termelőszövetkezet tiszta vagyona 7.252.000 Ft, a növekedés 1.085.000 Ft. A tagok részére felosztott részesedés összesen 4.349.000 Ft, 1961-ben 2.972.000 Ft. A teljesített munkaegység 94.916, egynek az értéke 45,81 Ft. A zárszámadás után munkaegységre 1.361.561 Ft, prémium címén 405.212 Ft, földjáradék címén 85.919 Ft, jutalmakra 18.400 Ft került kifizetésre.

A termelőszövetkezetben küldöttgyűlést három alkalommal tartottak. 1963. május 30-án megtartott küldöttgyűlésen napirenden szerepelt a tavaszi munkák, a növényápolás, az aratásra történő felkészülés, valamint a fegyelmi ügyek és egyebek. A küldött tagok 95%-ban voltak jelen, hozzászólók 9 fő, jegyzőkönyvvezető Neumányi Mária, a jegyzőkönyvet aláírta Mikó János elnök és két hitelesítő Orosz József, Dani József. A küldöttgyűlés 12 pontban fogalmazta meg határozatait, amelyből a következőket emelem ki. A 3. pontban K. K. tsz tag háztáji területét 1 kh-ról 800 ölre csökkentik, mivel a közös munkából nem veszi ki a részét. A 6. pont szerint a kiránduló tagok részére az autóbusz fizetése mellett 50-50 Ft-ot biztosítanak. A 7. pont szerint az alma elszállításához szükséges ládákra 640.000 Ft göngyöleghitelt biztosítanak. A 8. pont szerint a Zetorosok jogtalan munkaegység beírását és elszámolását attól vonják le, aki azt elszámolta, illetve igazolta. A 9. pont szerint B. A. és M. I. raktárosok 4-4 munkaegység levonásban részesülnek. A 10. pont szerint A. I. takarmányos a tsz kukoricájának eltulajdonításáért /zsebben tsz kukoricát akart elvinni/ az évi prémiumának 50%-át levonják. A 11. pont szerint B. F. tehenész 2 db borjú elhullásáért 400 Ft kártérítést köteles fizetni. A 12. pont szerint a tsz 14 nap fizetett szabadságot biztosít azon tagok részére, akik a közös munkából becsületesen kiveszik a részüket.

A küldöttgyűlésről készült jegyzőkönyv a következő mellékleteket tartalmazza: beszámoló a tavaszi mezőgazdasági munkák végrehajtásáról; kettő darab jegyzőkönyv a fegyelmi bizottsági ülésről /1963. május 16./; megállapodás a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet és Orosz Mihály és Nagy Gyula agrármérnök jelöltek között, amely 1963. február 8-án jött létre. A megállapodás szerint a tsz alkalmazza O. M. és N. Gy., mint agrármérnök jelölt gyakornokokat 1963. július 1-jétől 1963. december 31-ig. 1964. január 1-jétől december 31-ig. O. M. agrár főmérnöki /Főagronómusi/, N. Gy. agrármérnöki /agronómusi/ beosztásban. A megállapodás b. pontja szerint O. M. 1963. július 1-jétől december 31-ig havi 35 munkaegységet a tsz munkabér címén jóváír és a munkaegység tervszerinti értékének 80% -t havonta készpénzben fizeti ki. 1964. január 1-jétől terv szerint 3.200 Ft értéknek megfelelő mennyiségű munkaegységet jóváír és ennek 80%-át havonta készpénzben kifizeti.

Küldöttgyűlést 1963-ban augusztus 13-án és november 14-én tartottak még, amelyekkel nem foglalkozom, de szervesen kötődnek a termelőszövetkezet következetes működéséhez.

Az öt évvel későbbi 1968. évi küldött közgyűléseken hozott jelentősebb változást hozó határozatokat a következőkben foglalom össze. Az 1968. március 15-i határozatok: a 2. pont szerint megerősítik a termelőszövetkezet jövedelemelosztására vonatkozó készpénzes munkadíjazást /36 igen, 4 nem/. Az 5. pont szerint határozatilag megerősítik a traktorosok részére az elmúlt évben is alkalmazott munkanormákat és a 70-80 Ft-os műszak normánkénti díjazást, melynek 80%-át minden hónapban kifizetnek. A 7. pont szerint hozzájárul, hogy a termelőszövetkezet elnöke a Máriapócsi Zöldmező termelőszövetkezetben is ellássa az elnöki teendőket. Az 1968. július 24-i határozatok: A 2. pont szerint határozatilag megerősítik Nyírbátorban és Kislétán megvalósítandó borkimérő helyek megvalósítását. Az 1968. december 12-én hozott határozatok: A 4. pont szerint Madácsi Károly a személyzeti munkával kapcsolatos feladatok ellátásáért 200 Ft-os jutalomban részesüljön. A 6. pont szerint megvásárolható egy darab Volga típusú személygépkocsi 115.000 Ft-ért. A 8. pontban hozzájárulnak a Máriapócsi Zöldmező Termelőszövetkezettel közösen megépítésre kerülő 120 vagonú alma hűtőház megépítéséhez és az ezzel felmerülő költségek fizetéséhez.

Az 1968. január 26-án megtartott zárszámadó közgyűlés napirendi pontjai: 1. Az 1967. évi zárszámadási beszámoló, előadó Mikó János. 2. Ellenőrzési Bizottság beszámolója, előadó Madácsi Károly. 3. Alapszabály jóváhagyása, előadó Kovács László. 4. Az 1967. évi zárszámadási mérleg ismertetése, előadó Takács Jánosné. 5. Verseny kiértékelés, előadó Ignácz János. A készült jegyzőkönyvet Mikó János elnök, Bihari József, Orosz András hitelesítők, Neumányi Mária jegyzőkönyvvezető írta alá. A zárszámadási közgyűlés határozatában elfogadta a napirendi pontokat, valamint a 8. pontban határozatilag megerősíti a termelőszövetkezeti társulást a központi sertéshízlaló létrehozásához, amelyet hét termelőszövetkezet hoz létre társulási alapon 3.000 férőhelyes nagyságban, 70%-os állami támogatás mellett a Máriapócsi Keverőüzem mögött lévő területen.

A jegyzőkönyvhöz mellékelt „Az 1967. évi zárszámadó közgyűlés beszámolójából” a következőket rögzítem /a számok mellett zárójelben az 1962. évi szint szerepel/: a taglétszám 414 fő /417/, évközi belépések száma 26 fő, kizárt tagok 45 fő. A tagok számának kor szerinti megoszlása 60 év feletti 160 fő, 50-60 év közötti 69 fő, 40-50 év közötti 70 fő, 30-40 év közötti 64 fő, 20-30 év közötti 43 fő. Az összes árbevétel 11.175.000 Ft /6.419.000 Ft/, bruttó jövedelem 8.080.000 Ft, ebből a tagok részesedése 5.690.000 Ft /4.349.000 Ft/, felhalmozásra került 2.523.000 Ft. Az összes vagyon 33.225.000 Ft /7.252.000 Ft/, 1967. évi növekedés 2.762.000 Ft, halmozott termelési érték 17.427.000 Ft, az összes munkaegység felhasználása 80.7000 /94.916/.

A Kislétai Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet 1975. februári vezetőségi értekezletének hét napirendi pontja között szerepelt az 1974. évi zárszámadás is. A többi napirendi pont: 2. Szocialista brigádmozgalom, 3. Versenymozgalom megtárgyalása, 4. Nagycsaládosok, öregek jutalmazása, 5. Az 1975. évi szerződések jóváhagyása, 6. Be—kilépők megtárgyalása, 7.Kitüntetések jóváhagyása.

30/6. Máriapócsi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

A termelőszövetkezetek megalakulását követően a sok tsz-ből községenként egy lett, majd több község termelőszövetkezetéből alakult egy mezőgazdasági termelőszövetkezet. A máriapócsi szövetkezetekről a megyei levéltárban a Békeszerető Termelőszövetkezeti Csoport 1952. október 31-i mérlegét találtam meg, elnökként Takács Mihály, könyvelőként Lászlófi János volt feltüntetve. A Jézus Szíve Termelőszövetkezet 1956. október 31-i mérlegét is megtaláltam, aláírás nem szerepelt rajta. Az egyik családi beszélgetés alkalmával tudtam meg, hogy az elnök Gábor András volt, de nem sokáig működött. A feltüntetett adatokból a következőket rögzítettem: összes területe 1002,7 hold, ebből szántó 770,1 hold, háztáji 100,4 hold, családok száma 1148, tagok száma 1561 fő, a munkaegységeket teljesítők száma 1561 fő, teljesített munkaegység 412.898, gépállomási traktorosok 5.984, összesen 418.882. Az 1975. évi három község termelőszövetkezeteinek egyesülése előtt Máriapócson a Zöldmező Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működött, 1973-ban és 1974-ben Lazók Mihály volt az elnök. Ezt megelőzően a Máriapócsi Zöldmező Mg Termelőszövetkezet elnöki beosztásában Mikó János közel egy évig volt. Mikó János részéről a munkakör visszaadása Királyházi János részére 1969. május 30-án felvett jegyzőkönyvben történt meg. Átadók voltak a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet részéről Kovács László főagronómus, Gonda János közgazdász. A Máriapócsi Zöldmező Mg. Termelőszövetkezet részéről Királyházi János elnök, Lazók Mihály agronómus, Spisák István, Tóth Mihály vezetőségi tagok. Az átadás-átvételkor a felvett jegyzőkönyv szerint, 1969. július 1-jén a termelőszövetkezetnek az állóeszköz bruttó értéke 11.444.000 Ft, amelyből 3.725.000 Ft állami támogatás, 2.637.000 Ft értékcsökkenési leírás, bruttó jövedelem 7.209.000 Ft, ebből a tagok részesedése 4.583.000 Ft.

A Máriapócs, Pócspetri, Kisléta községekben működő termelőszövetkezetek 1975-ben egyesültek Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven, Máriapócs székhellyel, elnöke Paszternák József a korábbi Pócspetri szövetkezet elnöke. A megyei levéltárban lévő 1976. évi mérlegbeszámolóban a következő adatokat találtam: összes terület 5.267 hektár, ebből szántó 3.282, gyümölcsös 362, erdő 776 hektár, a szántó átlagos aranykorona értéke 11,6. Taglétszám 1271 fő, ebből 794 nő dolgozó, 447 fő járadékos és nyugdíjas, a nők aránya 372 fő (40%), alkalmazott 85 fő, szakmunkás 114 fő, betanított munkás 127 fő, középiskolát végzett 46 fő, főiskolát 15 fő, egyetemet 8 fő végzett, 19 fővel volt tanulmányi ösztöndíj. A gazdálkodással kapcsolatos adatok, zárójelben az 1989. évi adat szerepel: összes bevétel 120,2 millió /679,4/, összes ráfordítás 100,2 millió, tiszta eredmény 20 millió /35,7/ forint. Az állóeszköz értéke 135,2 millió /503,6/, készletek értéke 32,8 millió /103,3/, a vagyon 107,7 millió /298,2/, beruházás 18,6 millió forint. Növénytermesztés hozamai: dohány 177 hektár, 15,85 q/ha, kukorica 30 q/ha /100/, búza 25 q/ha /60/. A háztáji és kisegítő gazdaságból felvásárolt tej 584.282 liter, alma 17 vagon, vágómarha 34 db, sertés 101 db, növendék bika 136 db. Szociális juttatások járadékos tagoknak 237.930, nagy családosoknak 62.400, segély 46.500, házassági segély 22.00, szülési segély 309.328, betegségi segély 1.114.186 forint.

Az 1985. évi mérleg adatok alapján a 364,5 /100%/ millió forint árbevételből a növénytermesztés 77,3 /21,2%/, állattenyésztés 58,4 /16%/, ipari tevékenység 77,8 /21,3%/, építőipari tevékenység 22,2 /6%/, kereskedelmi tevékenység 6,5 /1,8%/ millió forint. Az állóeszköz bruttó értéke 229, a forgóalap összege 84,2, beruházás 25, nyereség 24,6 millió forint. A legnagyobb nyereséget az ipari tevékenység hozta: 15,5 millió forintot. Az állatállomány összetétele átlaglétszámban: szarvasmarha 1.058 db, tehén 261 db, sertés 2.344 db, juh 5.514 db, ló 96 db. A hízósertés alapanyag vásárlás 2.593 db, hízósertés értékesítése 2.977 db. A dolgozók éves létszáma 963 fő, munkadíj színvonala 56.237 forint.

A termelőszövetkezet működtetése során a különböző fórumok előre meghatározott formában és rendszerességgel valósultak meg. A vezetői értekezletek kéthavonta, előre meghatározott írásos munkaterv szerint voltak megtartva. A megyei levéltárban is megtalálható az 1988. december 28-án megtartott vezetői értekezleten felvett jegyzőkönyv szerint jelen vannak a vezetőségi tagok részéről Paszternák József elnök, Somos József termelési elnökhelyettes, Miterli János közgazdasági elnökhelyettes, Muszák Mihályné tag, Laczkóné Petróczi Olga, Gorzó István, Zelenyák Miklós, Bényei László, Heflin Antalné, Linzenbold András, Áncsák Jánosné, id. Mikó János. Tanácsi joggal részvevők Belicza Julia személyzeti vezető, Mikó Jánosné alapszervezet titkára, Királyházi János EB elnök, Kovács István belső ellenőr Kusnyér László KISZ titkár, Palóczy Lajos főkönyvelő. Elfogadott napirendi pontok: 1. Beszámoló a szociális és érdekvédelmi bizottság tevékenységéről és feladatairól. Előadó Mikó Jánosné a bizottság elnöke. 2. A küldöttgyűlések és a vezetőségi értekezletek 1989. évi munkatervének megtárgyalása. Előadó Paszternák József. 3. 1989. évi bér és jövedelem szabályozás elfogadása. Előadó Somos József, Miterli János. 4. Egyebek. A vezetői értekezleten 16 darab vezetői határozat született (a 126/1988 számtól 142/1988 számig). A határozatokban szereplő feladatokhoz határidőt, felelősöket jelöltek meg. A napirendi pontokhoz írásos anyagok készültek. A mellékelt anyagok különböző színvonalon készültek. A vezetői értekezletek szervezése, ütemezése, bizonylatolása mintaszerű. A vezetői értekezletről készült anyagokat külön dossziéba helyezték és iktató számmal látták el, az 1988. 12. 28-án tartott vezetői értekezlet iktató száma 3-6/1988.

Az 1980-as években a termelőszövetkezeti tagok száma 1400 fő, a foglalkoztatott tagok és alkalmazottak száma összesen 980 fő. A termelőszövetkezet gyenge minőségű, 11,6 aranykoronás, 5658 hektár földterületen gazdálkodott. A gabona termesztését világszínvonalon valósította meg. Az egyesüléskori hozamok többszörösére emelkedtek. A 150-200 hektáron termelt dohány a háztáji termelést jól kiegészítette, a háztáji összes termelési értéke évente 28-35 millió forint körül alakult. A téli alma termesztésében, az állattenyésztésben is kiemelkedő eredményeket értek el. A létrehozott ipari üzemek: építőrészleg, papírzsák készítő üzem, varroda, lakatos üzem, cipőfelsőrész készítő üzem, fűrészüzem, folyékony műtrágya üzem, valamint a dohánytermesztési rendszer jól kiegészítették az alaptevékenységet, földművelést, az összes termelési érték 30-36%-át állították elő.

A Kislétán működő lakatos üzem 1982- ben kezdte meg az esztergakések gyártását

A termelőszövetkezet a három községben élő emberek százainak biztosított megélhetést, munkalehetőséget. A dolgozók szociális ellátása magas színvonalú volt. A munkába járást több autóbusz biztosította. A szorgalmas, tisztességes fizikai dolgozókat jól szolgálta a felsőfokú, középfokú végzettségű szakember létszám.

                   Váncsa Jenő MÉM miniszter, 1986.                           

 Lázár György miniszterelnök, 1984.

Kisléta, Pócspetri, Máriapócs közös termelőszövetkezete a Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet országos szinten is kiemelkedő munkájáért több szakmai, erkölcsi elismerésben részesült: 1990-ig kilenc évben Kiváló Termelőszövetkezeti elismerést kapott. 1983. augusztus 19-én a MÉM Termelés Nagydíját Dr. Vendég Ferenc miniszterhelyettes adta át. 1986. május 6-án a Minisztertanács Vörös Zászlaját Váncsa Jenő MÉM miniszter adta át. 1985. április 2-án az elnök Paszternák József Állami Díjban részesült. 1984. március 14-én a termelőszövetkezetet Lázár György miniszterelnök látogatta meg.

A Máriapócsi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Sportegyesület Lovas Szakosztályának versenyzői 1980-tól 1990-ig a Területi Fogathajtó Bajnokságokon, Országos Fogathajtó Bajnokságokon több elismerésre méltó eredményt értek el. Az elért helyezések egyértelműen mutatják, hogy Kelet-Magyarországon a lovas szakosztály versenyzői az élmezőnybe tartoztak, kiemelkedően jó munkát végeztek. A Területi Fogathajtó Bajnokságot 1984-ben, az Országos Fogathajtó Bajnokságokat 1985-ben, 1986-ban, 1987-ben Máriapócson, a termelőszövetkezet pályáján rendezték meg. 2004-ben Pénzes László, Paszternák József, Kovács János közreműködésével A lótartás és a fogathajtás Máriapócsi története /1979-2004/ címmel anyag lett összeállítva. Az anyagban Váci Ernő a magyar fogathajtó válogatott kapitányának közölt Zsurmák című írásából idézek: „Léta, Petri, Pócs a helybeliek félszavas értelmezése, nekik teljes értelmű faluképet jelent. Az egykori Gencsy-birtok „Kislétai” rekord őztrófeája, a hírhedtté vált „Pócspetri” ügy, a világhírű, pápalátogatást is eredményező „Máriapócsi” könnyező Mária-kép tájegységi legendáriumának megismerése közben, egykor fogatverseny sorozatokkal is tisztelegtünk e jólelkű lakóközösség előtt.”

30/7. A Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer/1979-1990/

A gazdasági társaság, Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer néven, kislétai székhellyel az 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján négy megyére kiterjedően 60 taggal 5594 hektár dohányterületen 1979–ben alakult meg. A tagok megyénkénti elhelyezkedése: Szabolcs-Szatmár megye 45 tag 4326 hektárral, Hajdu-Bihar megye 12 tag 1078 hektárral, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2 tag 160 hektárral, Heves megye a Füzesabonyi Állami Gazdaság 30 hektárral. A vállalatok, intézmények közül tagok: a Dohányipari Vállalatok Trösztje, a Debreceni Dohánykutató Intézet, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat. A gazdasági társaság közös képviselője és székhelye a Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet, Máriapócs, Bátori út 27.

A kislétai székhellyel működő Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer tevékenységi köre volt: a korszerű dohánytermesztési technológiák kimunkálása, alkalmazásának bevezetése; a rendszerszerű dohánytermeléshez szükséges feltételek biztosítása; a tevékenységgel összefüggő gépjavítás, szervizszolgáltatás, technológiai szaktanácsadás; a dohánytermelést végző szellemi és fizikai dolgozók képzése, továbbképzése; a dohánytermeléssel kapcsolatos elemző, értékelő munka végzése; közreműködés az ágazat fejlesztésében.

A tagok vagyoni hozzájárulása a termesztett dohányterület szerint: 30-100 hektárig 50.000 forint, 101-150 hektárig 70.000 forint, 150 hektár felett 90.000 forint. A Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer szervezeti felépítése: Ügyvezető Igazgató, Technológiai Osztály, Műszaki Szolgáltató Osztály, Műszaki Ellátó Osztály, Közgazdasági Osztály. A szellemi foglalkoztatottak száma meghaladta a 15 főt, a fizikai dolgozók száma 20 fő körül alakult. A szakmai tanfolyamok megtartásának feltételeit kialakították. A képzésen, továbbképzésen 1979-ben 195 fő vett részt. A szolgáltató tevékenység keretében 1979-ben 28 darab dohánykombájnt és munkagépeit, 237 darab szárítót javítottak meg, 96 db szárító építésében, beüzemelésében vettek részt. A javítási és a belkereskedelmi tevékenységgel a megjelölt évben 5.198 millió forint árbevételt értek el.

A kislétai székhellyel működő Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer 1979-től a Máriapócsi Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet szétválásáig, 1990-ig működött. Az anyag összeállításában segítségemre volt Paszternák László a rendszer volt dolgozója, aki a régi anyagokat a rendelkezésemre bocsátotta, ezúton is hálás köszönet érte.

A koronavírus időszakát élve is foglalkozom Kisléta helytörténetével, kiemelten a Kustár időszakkal /1969-1987/. A történelmünkben, Kisléta helytörténetében is az emberek egészségügyi helyzete, lehetőségei nagyon különbözőek voltak. Úgy érzem, személyes tapasztalat alapján, hogy a második világháború után az egészségügy intézmény rendszere dinamikus fejlődésnek indult. Sokan tapasztalhattuk az áldásos előnyeit. Kisléta község helytörténete alapján, Kislétán először lakott orvos, Dr. Jósa István személyében 1807-1837 között. Szabolcs megye főorvosaként 1787-1837 között Kislétán különös betegek számára ispotájt /kórházat/ hozott létre. Dr. Jósa István főorvos időszakában olyan egészségügyi helyzet volt, hogy orvosként is a született tizennégy gyermekből csak ötöt tudtak felnevelni. Ezt követően Kislétán orvos sokáig nem lakott, nem működött, a máriapócsi-, nyírbogáti orvoshoz jártak a betegek. Kislétán körzeti orvos újra az 1950–es évek másodi részében működött. A kislétai körzeti orvosok közül a következőket említem meg: Dr. Vraukó Tamás, Dr. Fazekas Árpád, Dr. Fülesdi Béla /1961-1985 között, 24 évig/, jelenlegi körzeti orvos Dr. Szabó László. Az egészségügyben különböző szinten, különböző szakmában dolgozó szakemberek munkájának hatékonyságát meghatározza a rendelkezésre álló eszközök, felszerelések mellett az egészségügyi intézmény rendszer működése. Mivel most olvasom Edward Snowden: Rendszer című könyvét, most, itt egy idézetet megosztok: „A hírszerzésnél töltött időszakot azzal a meggyőződéssel fejeztem be, hogy az ország operációs rendszere – a kormány – úgy döntött, hogy akkor funkcionál a legjobban , amikor hibásan funkcionál.”

A Kelet-Magyarország 1972. július 23.-án megjelent, 172. számában Páll Géza újságíró által közölt „Orvos, aki egészségeseket is vizsgál” című cikket olvasva megerősödött bennem, hogy mennyire fontos a betegember az orvosa, az egészségügyi rendszerben vetett bizalma.

Dr. Fülesdi Béla Kisléta község 24 évig /1961-1985/ volt körzeti orvosa, aki a szakmája mellett ember is tudott lenni hozzájárult Kisléta helytörténetének alakításához, méltó arra, hogy emlékezzünk rá, emlékét ápoljuk.

A jegyzőlakás 1910-ben épült. Később orvosi rendelő és lakás.

„Orvos, aki egészségeseket is vizsgál

Dr. Fülesdi Béla csendes kitüntetése

Láthatóan egészséges emberek várakoznak az orvosi rendelő várójában Kislétán. Képzelt betegek? Pihenni akarnak, ezért jöttek dr. Fülesdi Béla körzeti orvoshoz? Két vizsgálat közötti szusszantásnyi szünetben a körzeti orvos pillanatok alatt eloszlatja a kételyeket. Nem ilyen emberek a rendelő látogatói: néhány éve elérték, hogy nemcsak a betegek, hanem az egészségesek is felkeresik a rendelőt. Először hívásra, később már maguktól.

— Először vonakodtak, megijedtek, amikor a papírokat kiküldtük. Azt mondták: ők nem betegek. Akkor mi szükség van rá, hogy megvizsgáljuk őket... — Dr. Fülcsdi Béla azonban nem tágított. Kitartóan magyarázta a falusi embereknek, hogy a betegség, különösen a kezdődő szakaszában, elrejtőzik, nem mindig „mutatja” magát. Ezért szeretnék, ha a falu minden lakója bizonyos időközönként eljönne a rendelőbe és meggyőződne róla, hogy nincs baj. Ha pedig valamit észrevesz az orvos, időben megkezdődhet a gyógyítás, a betegség megelőzése...

Hatszor „megszűrt” falu

Egy év alatt 10254-en fordultak meg a kislétai rendelőben, 618 beteget háznál látott el az orvos, 319-et szak- rendelésre irányított, 71-et pedig kórházba küldött. Egy- egy kislétai lakos hatszor fordult meg a rendelőben. Egy évtizedes orvosi, körzeti ápolónői, védőnői és — nem utolsósorban orvosírnoki — együttes fáradozás eredményeként elkészült Kisléta „betegségtükre”. Ez a tükör egy gondosan vezetett kartonrendszer, amely a község valamennyi lakójának leglényegesebb egészségügyi adatait, az előfordult betegséget, a gyógyulás egész „menetrendjét” tartalmazza.

S aki a gyógyító „menetrend”, a mindennapos gyógyítómunka hátterében áll: 43 éves, őszülő férfi. A debreceni klinikai helyét cserélte fel 1957-ben egy szabolcsi község körzeti orvosi posztjával. Tiszabecsen kezdett, négy évig hat község tartozott hozzá. Nem volt olyan éjjel, hogy ne hívták Volna szüléshez. Még akkor nem épült meg a fehérgyarmati kórház. Örömmel ment — fáradtan is — a kitüntetéssel diplomázott szülész szakorvos. Petróleumlámpa fényénél kellett világra segíteni az újszülöttet.

Mire kigyúlt a villanyfény Becsen 1961-ben már a jelenlegi helyén, Kislétán fogadta az első betegeket. Hat évig rendelt Pócspetriben is; 4600 ember tartozott a körzetéhez. Három éve vették le Petrit, maradt Kisléta.

Rendelője a község

Ez olyan ideális lakossági arány egy körzeti orvosnak, ahol már el lehet kezdeni a megelőző, gondozó munkát — jegyzi meg, mintha csupán ez lenne a magyarázat az 1961 óta elért szép teljesítményre. Az orvos személyisége, hivatásszeretete az, amely elindította a szenvedélyes kutatást, feltérképezést, amelyhez legalább annyira szüksége volt az egyetemen tanult orvosi tudományra, mint a falusi környezetben, Ököritófülpösön magába szívott parasztvilág természetes, őszinte levegője, a parasztemberek szeretete... Szót tudott érteni mindenkivel, s ma már nemcsak a betegségüket ismeri, hanem azt is, kinek mi nyomja a szívét, milyenek a családi körülményei, gondjai...

— Ez a mi nagy előnyünk — magyarázza. Nem a kórlapokról ismerjük a betegeket, hanem a teljes embert és a környezetét, így lehet kézben tartani a betegeket...

Dr. Fülesdi Béla rendelője olyan nagy, mint maga a falu. Megfordul a község minden házában, a tsz méregraktárában, a tejbegyűjtőben, az iskolákban, üzletekben, italboltokban. A tisztaságot, a betegségek megelőzését vizsgálja. De siet a rendelőbe, ha üzenet jön, hogy valaki szegbe lépett, vagy éppen kibírhatatlan fogfájás kínozza. Általános orvos is, amit helyben el lehet végezni, el is végzi, nem küldözgeti a betegeket feleslegesen a szakrendelőbe. Van már a rendelőjében nemcsak röntgenkészülék, rövidhullámra sem kell a távoli helyekre járniuk a betegeknek.

Állandó vendége a helyi művelődési otthonnak is, előadásain telt ház van. Előadás a serdülőkor egészségügyi problémáiról, munka és pihenés, a fogok és betegségei, beszélgetés az alkoholról...

Érdemes orvos

Meglepte-e az érdemes orvosi kitüntetés, melyet az idén egyedül dr. Fülesdi Béla kislétai körzeti orvos kapott megyénkben?

Egy polgári védelmi bemutatón volt Nyírbogáton. Fáradtan érkezett haza, az asztalán ott volt a meghívó: „július 1-én a Semmelweis-teremben...” Nagy kitüntetésnek tartja, s úgy érzi nemcsak a saját munkáját értékelték ezzel, hanem a körzeti ápolónő, a védőnő és az orvosírnokét is. Az orvosírnok a felesége, aki még éjjel is felkel és beírja a beteg lapjára, ha valami fontos eszébe jut, ami napközben kimaradt. Lehet egy apróság, néhány tizedes vérnyomás emelkedés egy idős parasztnéninél. És mégis meg lehet, hogy hihetetlenül fontos, sőt életbevágó.

— A feleségemet illeti az érdemes orvosi cím fele, — mondja mosolyogva.

Még egy epizód tartozik dr. Fülesdi Béla életrajzához. Ez év május 1-i számunkban sárguló újságlapok között lapozgatva idéztünk az 1949. május 1-én megjelent Nyírségi Magyar Népből- „Szatmári parasztfiúk készülnek az egyetemre az érettségi után: Tordai Imre, Olvasztó Sándor, Fülesdi Béla... Jó lenne megkeresni és kivallatni életük alakulásáról a már nem éppen fiatalembereket” — írtuk lapozgatásunk után.

Az ököritói parasztfiú a megye érdemes orvosa lett. Hű maradt a faluhoz. /Páll Géza/”

A Kisléta község helytörténetének 1969-1987 időszakára vonatkozó anyagokat keresgélve találtam meg a Kelet-Magyarország 1979.11.25. 276. számában Csikós Balázs újságíró által jegyzett „A tehenész aranya” című cikket. „A tehenész aranya” a Máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet kislétai állatgondozójának, VAS JÓZSEF-nek az Elnöki Tanács Munka Érdemrend aranyfokozat kitüntetését jelentette. Úgy érzem Vas József is Kisléta helytörténetének alakításában példa értékűen részt vett, megérdemli, hogy emlékezzünk rá, emlékét ápoljuk.

Talán még élnek Kislátán olyan emberek, akik gyerekkorukban a frissen fejt tejet a rocskából kapta, a kisborjú világra jötét, a családban lévő teheneket szekér vontatása érdekében járomba fogását, a takarmányozását, itatását, legeltetését, a falun végig menő csordát közvetlenül megtapasztalta. Vajon napjainkban van annyi szarvasmarha, tehén, borjú, hogy az óvodások, általános iskolások megismerhessék.

„A tehenész aranya”

— Vas József tehenész vagyok — mutatkozik be a szikár, közép magas ember. Az ötvenedik születésnapját jó hatévvel ezelőtt ünnepelte, a kézfogása azonban a sem hazudtolja meg nevét.

—Tizenhárom éves voltam, amikor apámmal már Kislétán, a Gencsy-birtokon dolgoztunk — sorolja életútját. Volt ideje megizmosodni. A szükség adta, hogy rajta kívül még hét testvére szintén serdülőkorban kezdte a nehéz munkát az uradalomban.

Kislétán 1949-ben Vas József is alapító tagja lett a termelőszövetkezetnek. Az alakulás után néhány hónapra megérkezett az első tíz tehén és öt darab üsző, aminek a gondozását ő vállalta. Azóta — 30 éve — a tehenészetben dolgozik.

— Sok mindenen mentünk keresztül, — emlékezik vissza a három évtizedre — 1967-ig kézzel fejtünk. A fejőshez erős kar kell, de én szerettem csinálni, meg egészségem is van hozzá. Eddig összesen hat napot voltam táppénzen.

Az utóbbi 12 évben már villanygép szívja ki a tejet, az itatóvizet sem karon kell már emelgetni. Sőt a nyáron, amikor Vas József a legelőre hajtja a teheneket, ott is villanypásztor segít az őrzésben. A tehenészet nehéz munkája mellett Vas József a közösség szolgálatából is jócskán vállal. A pártvezetőségben termelési felelős. A termelőszövetkezeti mozgalom nagy próbatételén él 1953- ban, majd 1956-ban szóval, tettel egyaránt védte a szövetkezeti vagyont. Majd nem másfél évtizeden át hordta a munkásőrfegyvert. Hosszú ideje tanácstag.

Körzetünkben az emberek húzódoztak a tanácstagságtól. Féltek az ott lakó cigányok problémáitól. Én elvállaltam, meg is választottak és jól kijövök velük. Azóta ők is új házba költöztek. Van közöttük nyugdíjas tsz-tag is.

Amíg Vas József a közösségért, a környezete változásáért dolgozott, ő és családja is más lett. Elvégezte a 8 általánost és volt három hónapos pártiskolán. Téli tanfolyamokon szakmailag állandóan képzi magát. Talán már leírni is közhelynek hat, hogy három szobás, összkomfortos lakásuk van. A községben három éve lett vezeték es víz. A fia vele dolgozik a tsz-ben, mint gépész szakmunkás, a felesége és két lánya Kislétán, egy lánya pedig Pesten egészségügyi dolgozó.

Amikor lapunk november 7-i számában megjelent a hír: az Elnöki Tanács Vas Józsefet, a Máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet állatgondozóját a Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetésben részesítette, sokan csodálkoztak, egyszerű tsz-tag, és ilyen magas kitüntetést kapott? Fizikai dolgozó, de nem „ egyszerű ”, hanem nagyszerű termelőszövetkezeti tag. /Csikós Balázs/”

Kovács Éva újságíró „Barangolás LÉTAI SZINTEK” címmel a Kelet-Magyarország 1988.11.25.-én, az 55. számában Kisléta község, a kislétai emberek helyzetét mutatta be. A közöltek alapján úgy érzem érdemes az okkori Kislétára, a kislétai emberekre, mint Kisléta helytörténetére emlékezni, az akkori időszak emlékét ápolni. Köszönet Kovcs Éva újságírónak a munkájáért.

KISLÉTAI UTCARÉSZLET/ Kovács Éva felvétele/

„Barangolás: LÉTAI SZINTEK

Mondhat bárki' bármit, ez már a tavasz, — gondolom magamban, miközben koptatom a kilométereket. A Kislétára vezető kanyargós út mentén a száraz avar, a letört gallyak közül egyre több üdezöld fűfolt dugja ki a fejét. Reggelente ugyan még belepi a dér, pár órára eltakarja a hó, de ez már csak afféle játék. Március van, s a zöldülő árokparton még a felrebbenő fácánkakas is élénkebbnek tűnik.

A falu takaros portái előtt frissen gereblyézve az utca. Nem csodálkozom. Vidéken nőttem, így tudom: faluhelyen bizony még ma is maga szabta kötelessége mindenkinek, hogy rendbe rakja háza környékét. Nem jöhet úgy a vasárnap, nem érkezhet idegen, hogy a házak előtt, az udvarokon eldobált, odahagyott szemetet találjon és kapjon fel a szél.

A falu nevét jelző tábla után hatalmas park. Az egykori Gencsy kastély előtt évszázados fák hirdetik a múltat. Kisléta egykori földbirtokosa kedvenc időtöltésére, az agarász- és lóversenyre nem csak pénzt, de időt is jócskán áldozott. Külföldre is gyakran kiruccant, ha úgy hozta a kedve. Gencsy grófra persze csak a régi öregek emlékeznek, néha.

A falu másik híres lakójára, dr. Jósa István orvosra azonban annál gyakrabban gondol a falu apraja-nagyja. A főtéren álló általános iskola az egykori megyei főorvosról kapott nevet néhány évvel ezelőtt, lakóházán emléktábla hirdeti nevét. Dr. Jósa István Kislétáról irányította a megye egészségügyét, s itt írta azt a könyvecskét^ is, amelyben a bábaképzés fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról tudósította a szakmabelieket. „Kívánnám, hogy minden helységben oly személyeket választanának ezen tetemes bábái hivatalra, kikben az előszámlálandó tulajdonságok feltaláltatnának...” S hogy milyen bábaasszonyokra volt szükség az 1823-bán írott könyvecske szerint? Fiatalokra, olvasni tudókra, hiszen a „vénasszonyok a tanulásra buták ... akaratosok, megrögzött balítéletűek, erőtlenek, a sok terhes fáradsággal járó munkát nem győznék, a szolgálatból kidőlnek.”

Ha bába nem is, körzeti orvos, ápolónő és védőnő természetesen található a faluban, ahol az apró gyermekek az óvodában, az idősek meg az öregek klubjában töltik az időt, miközben a munkabírók javában dolgoznak. Az itt élők és kívülállók szerint is dolgos nép a létai. A két legfőbb kenyéradó az immár három falut összefogó Rákóczi termelőszövetkezet és a zömmel nőket foglalkoztató egészségügyi gyermekotthon. A másik gazdaság, a munka utáni mellékfoglalkozás, a háztájizás ma már itt is általánossá vált. Talán nincs is olyan család, ahová csak egyfelől jönne a fizetés. Legtöbben a dohánnyal bajlódnak. Több kistermelőnek saját szárítóberendezése van, amelyben a mások termését is beszárítja. A jómódról elsősorban a porták, az újonnan épült házak tanúskodnak. Színes televízió is egyre több szobában, személyautó mind több kapuban található. A többszintes, lépcsős házak némelyike alól szinte már csak a képzeletbeli kacsaláb hiányzik.

Nappal szinte kihalt a falu. Aki teheti, munkáját végzi. A termelőszövetkezet évek óta tisztességes kenyeret ad tagjainak. Az egykori feljegyzés szerint „a birtokosságok irányítását a gazdatanács végezte, a szőlőskertben pedig három fő kertgazda volt, de ezek fizetést nem kaptak”. A mai gazdaság irányítása másfajta feladatot szab. A szövetkezet vezetésében egyre inkább a felsőfokú végzettségű, magas szak képzettségű, diplomás emberek száma növekszik. A feldarabolt határrészek, birtokok helyett most hatalmas táblákat szántanak egybe a Rába Steigerek.

A falu főtere akár egy tömeggyűlésnek is elegendő helyet adna. Orvosi rendelő, könyvtár, kissé távolabb meg a templom öleli körül. Mindezek közül leginkább az iskola hívja fel magára a figyelmet. Nemcsak az előtte lévő kis parkban kiállított harckocsi és tűzoltóautó miatt. Sokkal inkább azért, mert a csendes délutáni órában mindössze innen hallik zsivaj. A pulyasereg hazafelé igyekszik. A divatos dzsekik, márkás farmernadrágok bármelyik városban is megfelelnének. Míg nézem őket, arra gondolok: vajon hányán lesznek közülük a falu majdani vezetői, szakemberei, orvosai?

— A 248 általános iskolásból 29 nyolcadikos végez az idén — mondja Császár Zoltán, az iskola igazgatója, a falu elöljárója. Sajnos, ezúttal a korábbinál valamivel többen, öten nem tanulnak tovább.

Később kiderül: hárman közülük megbuknak, hiszen az előírt követelmény minimumának sem tesznek eleget. Bár bizonyára nem tartanak rá igényt, én elégedett vagyok a létai pedagógusok döntésével. A bukásmentes, iskola érthetetlen mítosza itt végre oszlani kezd. Legyen is így! Akinek nem volt elég nyolc év a teljesíthető követelmények elsajátítására, az kapjon lehetőséget a hosszabbításra. Persze, csak a kívülálló lehet e tárgyban picinykét cinikus.

Császár Zoltán nem az: Ma nagy szükség van arra, hogy a diákok felkészülten hagyják el az általános iskolát. Ezért is nagy öröm számunkra az a nyolc számítógép, amelynek segítségével minden felső tagozatos osztályban bevezethettük a számítógépes szakkört. Idén először látjuk ennek konkrét eredményét. Két diákunk a Nyíregyházán most induló számítógépes programozó szakra jelentkezett.

Az igazgató reméli: diákjai elmennek, szakmát tanulnak, világot látnak, s majd visszajönnek szülőhelyükre.

Szerencsére ma még alig fogy a falu. Hogy is fogyna, mikor mostanában egyre több a lakodalom. Méghozzá nem is akármilyen! A nagy nap előtt hetekig tart a készülődés, szerveződik a csigacsináló, ahová a liszttől kezdve a margarinig mindent elvisznek a meghívott- vendégek. Az éjféli menyasszonytánc után ma már kétszázezer körül mutat a kassza. Hogy mire költi ezt a kisebb vagyont az ifjú pár? Telket vesznek, s házépítésbe kezdenek belőle.

Kislétán aki dolgozik, nem kerüli a munkát, tisztességesen megélhet. Hajtják magukat az emberek, dolgoznak reggeltől estig.

— Terített asztalunk van, ruhánk van, csak a szeretet halt ki az emberek szívéből — mondja erről a 70 éves Dudics Mari néni, aki talán legjobban ismeri a falu életét. Hogy is ne ismerné, hiszen évtizedek óta „fontos hivatalokat” tölt be. Takarított már az iskolában, a tanácson, a gyermek- otthonban, hosszú évek óta pedig ő a harangozó. Százhuszonnégy éves, apró kis házának szobájában beszélgetünk. A hófehér falon körbe szentképek, apró kézimunkák. A magasra stócolt ágyba két dunyha, négy párna bevetve. A kredencen porceláncsészék és metszett poharak várják a vendéget. Az ágy tetején patyolatfehér terítő, szélein finom csipkével. — Oltárterítő — magyaráz Mari néni, aki nem csak a harangszóért, hanem a görög templom tisztaságáért is felelős. Örül kíváncsiságomnak, ezért sorra szedi elő a szebbnél szebb, ropogósra keményített térítőkét, papi ingeket.

Ez még a Rojkovics Pál esperes úré volt — terít ki egy szépen munkált, vastag csipkés miseinget Mari néni. Ahogy elnézem, szép szál ember lehetett az egykori esperes, mert öreg kezeivel alig éri át a hatalmas inget. A kredenc fiókjából megsárgult füzetlapokat tesz elém. — Az életrajzom. Megjárta már a tévét is — teszi hozzá röviden. — Tudja, lakik a faluban egy asszony, akinek ott dolgozik a rokona. Felvitte ezeket Pestre, azzal biztatott, sok pénzt kapok majd érte. Hát nem így lett — mondja nevetve. Azt mondták, ha kiveszem belőle az Istent, Jézust, meg Máriát, akkor lehet róla szó.

Néhány sor után megértem a szerkesztőt. Molnár Ferencné, született Dudics Mária életrajza templomhoz szokott, egyházi stílusban íródott. így aztán aki ismeri, egy percig sem csodálkozik azon, hogy ilyen feltételeknek ő sosem tenne eleget. Letett-hát a „nagy pénzről”, az országos hírnévről.

— Valamikor tizennégyen laktunk ebben a pici házban — emlékezik mosolyogva. — Tiszteltük a szüleinket, azok is szerettek, tiszteltek bennünket. Más idők voltak azok. Fiatalok, öregek összetartottak, az utcában is mindenki törődött a másikkal. Fiúk, lányok együtt szórakoztunk, hancúroztunk munka után. Vasárnap meg? Kimentünk a rétre, bejártuk a határt. Mire a csürhe, a csorda hazajött, nekünk is itthon kellett lenni. Most meg? Dolgozni most is dolgoznak az emberek, de mit érnek vele? Itt vannak ezek a hatalmas házak, csak tudnám, minek építik ezeket ekkorára. Templomba menet a Keringő előtt megyek el minden este. Na, látok eleget. Valamikor három részeges ember volt a faluban, — hajol közelebb, és sorolja a neveket. Most meg? Van akit elvittek az elvonóra is. Na, de ez nem csak Létán van így — nyugtatja szinte önmagát. Hallom, másutt is ilyen a helyzet — int szemével az asztalon heverő apró AIWA zsebrádió felé.

— A múltkor a Napköziben? Vagy Napközben? Na abban a műsorban is azt mondták, sok máma az iszákos ember Magyarországon. Dudics Mari néni 49 éve él özvegyen, de mint mondja, soha nem unatkozott. Mindig volt dolga, munkáért soha nem ment a szomszédba. Egyetlen fiát kőművesnek taníttatta, s ma sem felejti, hogy csodálkozott ezen annak idején a falu.

Az apró szoba asztalán a legfrissebb Kelet-Magyarország.— Régebben a Szabad Földet járattam, hat éve meg ezt. Mindennap végig olvasom. A halálesetnél kezdem, utána a balesetek jönnek.— Érdekel, mi történik körülöttem — mondja. Elmentem a falugyűlésre is. Hozzá ugyan nem szóltam, mert amiről beszélni akartam, elmondták előttem. Tudja, kedves Létán mindenki szereti a rendet. Csak az a baj, hogy a szemetet meg ide, a falu szélére hordják, itt égetik el.

Későre jár, egyre több kapu csapódik. Jönnek haza a munkából, kezdődik a második műszak. Az asszonyok vacsorát készítenek, a férfiak a ház körüli teendőkhöz látnak. Dolgozni kell, hiszen újabb bútort, ruhát, emeletes házat szeretnének. Kell ez is, csak közben nehogy igazolódjon Mari néni szava, s végképp kihaljon lelkükből a szeretet. Kovács Éva”

A „Jóa István-emlékünnepség” című írás Fazekas Árpád orvos, orvostörténész Kislétán is volt orvos munkája a Szabolcs-Szatmári Szemle 1973. 8. évfolyama 3. számában jelent meg. A Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság, a Nyírbátori Báthori Múzeum, a Kislétai Községi Tanács közös rendezésében megtartott ünnepségen Dr. Jósa István Szabolcs vármegye 50 évig volt főorvosának élettörténetéről, munkásságáról emlékkiállítást rendeztek és a Kislétán töltött időszakára /1807-1837/ emléktáblát 1973. április 24.-én ünnepélyes keretek között helyeztek el. Köszönet a szervezőknek, közreműködőknek, részvevőknek.

Tisztelettel emlékezzünk Dr. Jósa István kiemelkedő, példaértékű munkásságára, Kislétán megvalósult első emléktábla állítására.

„Jósa István -emlékünnepség

Dr. Jósa István (1756—1839) volt nemcsak Szabolcs vármegye, hanem az egész Tiszántúl első mai értelemben vett megyei főorvosa. Nagyapja volt dr. Jósa Andrásnak és dédapja dr. Dohnál Jenő nyugalmazott kórházi főorvosnak.

Dr. Jósa István 83 évig élt és ebből 60 évig orvosi tevékenységet folytatott. Az első 10 évben Békés vármegye főorvosa és táblabírája volt Gyula városában, majd 1787— 1837 közötti 50 év alatt Szabolcs vármegye egészségügyét vezette és mai szervezetének alapjait lerakta. Számunkra éppen ez a fél évszázados szabolcsi működése a legfontosabb, amelyet az első húsz évben Nagykálló és 1807-1837 között pedig Kisléta székhellyel végzett.

Régi orvostörténeti mulasztást törlesztettek megyénk orvos-egészségügyi dolgozói, amikor 1973. április 24-én részt vettek a Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság, a Nyírbátori Báthori Múzeum, valamint a Kislétai Községi Tanács közös rendezésében megtartott ünnepségeken. Az ünnepség 2 részből állott és két helyszíne volt.

Gierl, híres budai ötvösmester és építész készítette azt a díszes ezüstserleget, amelyet dr. Jósa István a megye vezetőitől kapott a következő felirattal: „50 éves hivatali fáradozása emlékéül Jósa Istvánnak, 1837-ik esztendő április 17. napján tartott közgyűléséből Szabolcs vármegye Rendei.” Ugyancsak eredetiben került bemutatásra 1799ben Kassán megjelent könyve, amely a sáros-megyei Salvator gyógyforrás hatását elemezte. Továbbá: „Orvosi utasítás Tek. Nemes Zabolch Vmegye Lakosaihoz” 1814, „A veres himlőről” 1823 és ugyancsak Kislétán írt „A helységek bábáinak oktatása”, 1823. című kinyomtatott munkái. Ez utóbbi a legjelentősebb, s a bábaképzést jól szolgálta kérdés-felelet formájában megszerkesztett anyagával.
Délelőtt 10 órakor Nyírbátorban dr. Rajtik Jenő járási főorvos nyitotta meg a Báthori István Múzeumban megrendezett Jósa István-emlékkiállítást. A meglepően nagyszámú érdeklődő előtt dr. Fazekas Árpád főorvos ismertette Jósa István életét, orvosi működésének szervezési, járványügyi majd tudományos vonatkozásait, s bemutatta a kiállított tárgyakat. A kiállítás anyagában első ízben láthatta a közönség a dr. Jósa Istvánt ábrázoló szép olajfestményt, amely ismeretlen festő műve kb. 1800ból. E képet az ízléses meghívón is felhasználták.

A Jósa családdal áll vonatkozásban a múzeum melletti templomban a bejárattól jobbra lévő Jósa-oltár (más néven: Pieta-oltár) is. Ezt ma is a Jósa család címere díszíti, s a felirata szerint 1730-ban készült, tehát régebbi a másik oldalon lévő híres Krucsay-oltárnál is. A Jósa család kriptája is e templomban van, s tudjuk, hogy még 1781-ben is temettek ide családtagot.

A Jósa István-emlékünnepség délután Kislétán folytatódott és 13 órakor emléktábla leleplezésére került sor. Harminc évig lakott Jósa István Kislétán, s nagyon szerette e községet. Legfőbb munkáját itt írta, felesége is itt nyugszik. A mai Bogáti út két oldalán volt birtokuk, valamint szárazmalom is. Az udvarház a Bogáti út 32. sz. alatti ház helyére esett.

Emléktábla azért őriz Jósa István tiszteletét, mert korát messze megelőzve felismerte, hogy a népbetegségek csak az ingyenes orvosi kezelés hozzáférhetővé válása esetén számolhatók fel. E célból a vérbajos betegek gyógyítására kis kórházakat egyet itt Kislétán — hozott létre.

Az emléktábla leleplezésénél megjelent dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke, dr. Magyar János megyei főorvos és az ünnepelt dédunokája: dr. Dohnál Jenő nyugalmazott főorvos is. Jó volt látni, hogy a 2000 lélekszámú Kisléta község apraja-nagyja is ünnepelt, az általános iskola énekkara és kultúrcsoportja kis műsort adott. Valódi népünnepély volt! Akik részt vehettek rajta, nem fogják elfelejteni, életre szóló élményt nyújtott.

Sok törleszteni valónk van még a megye orvostörténeti kutatása terén, de ott Kislétán úgy érezhettük, hogy csökkent az aktualitása dr. Magyary Kossa Gyula 1929. évi megállapításának : . mi magyarok sohasem törődtünk valami sokat a múltunkkal, s régi kultúránk sok-.;ok emléke ma is ott hever feldolgozatlanul.” „

18. A kislétai Tatár és Brösztl malomtulajdonos családok

A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvében jelent meg /27-29.o./ Páll István Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18-19. században című műve. „A malmok a falu életében” című részben egy Kislétára vonatkozó részre is ráleltem. A malmok nemcsak az őrlés színterei voltak, hanem a települések életében, a társas kapcsolatok tartásában is igen fontos szerepet játszottak. Egy 1770-es adat szerint Kislétán a vasárnapi templomi mise után a malomnál többen kártyáztak. Egy-egy jól őrlő malomért néha a szomszédos falvakba is elszekereztek az őrletők, az ottani írott vagy íratlan szokások be nem tartása bizony néha konfliktusok forrásává is válhatott. Az URBÁRIUMOK szerint Kislétán 1674-ben már működött szárazmalom.

A kislétai szárazmalom tulajdonosa 1769-ben Gencsy Zsigmond földbirtokos volt. A Kislétán 1769-ben kelt jegyzőkönyv szerint: „Nztes Török Péter Uram ő Kigyelme Petribűl Kis Létára által jővén oly reggel, hogy maga számára életett őröljön, amint hogy el érkezésével jó reggel az Zsidó Malmában lovait bé is fogatta szolgálja által, de mivel otthon lévő emberek által meg tiltatott, hogy az malomban bé ne fogjon és ne őrőljön, mivel az Magyaroknak nagy innepe vagyon kit eleitűl fogva meg tartottak, azért tellyességgel őrölni nem engednek.” Hiába érvelt Török Péter, hogy „én orosz ember vagyok, nékem nints innepem, az Malom pedig fa, nincs innepe, én bizony ugymond őrölök.” Erőszakkal is megakadályozták ebbéli tevékenységében.

A malom tulajdonosa, Gencsy Zsigmond bizonyságlevele mondta ki a végső szót: „Alább írt vigere praesentium recognoscalom, hogy lévén énnékem Kis Létán ezen Tettes Nem. Zabólcs Vgyében mint Földes Úrnak egy Száraz Malmom; azon Helységben, mint hogy orosz és oláh valláson lévő lakosok is vagynak, attam olly parancsolatot ki, hogy Sátoros Innepeken, ugy mint Karácsony, Hussvét és Pünkösd három napjain, Nagy Pénteken, is senkit is fent írt Száraz Malomban őrölni ne engedjenek. Melly eszerint ki adott parancsolatomrúl adom ezen recognitiomat Kis Léta Lakosok requisitiojára. Sig. Balkány die 20 a febr. 1771. Gencsy Zsigmond.” Az 1800-as évek elején Dr. Jósa István Szabolcs vármegye főorvosának a Kislétai birtokán szárazmalom is működött.

Szárazmalom a XVIII. században

Szárazmalom: meghajtása igaerővel történik, alsó állású, vízszintes meghajtó kerekű, malomházból és keringősátorból állt, a nagy kereket vonó állattal, marhákkal, ökrökkel, lovakkal vontatták körbe, a keringő talpába körülbelül 400 fog /akác-, somfa/ ékelődik be, mely forgatja az orsókat, azok pedig a malomköveket.

A nagy kereket körbe vontatják a lovak

A malmok belécezett tetőszerkezetének befedésére leginkább nádat használtak. Az 1840-es évek statisztikája szerint közel 2/3-ukat fedték náddal, ezt követte a zsindely, a deszka, a zsúp. Vegyes tetőhéjazatok is voltak. 1845-47-ben egy-egy malom fedéséhez a tetőnagyságától függően 1100-4000 kéve nádat használtak fel. Kislétán 1847-ben a leégett épületeket Petrován Demeter „Molnár és nádkötő mester” becsülte fel.

A „Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei 1931.” című könyv szerint Tatár Sándor gőzmalom tulajdonos és földbirtokos, akinek ősei Tatárfalvi előnévvel nemesek voltak, 1888-ban alapította a malmát, amelyet 1908-ban gőzmalommá épített át. A félstabil gőzgép 72-83 lóerős volt. A malom nagyobbítása miatt 1937-ben a félstabil gőzgépet eladásra meghirdették. Tatár Sándor huszonöt holdon gazdálkodást is folytatott, községi képviselőként is tevékenykedett. Az anyaggyüjtés során a Molnárok Lapjával gyakran találkoztam, Tatár Sándor kislétai malomtulajdonos rendszeres használója volt a lapnak, sok informácihoz jutott, rendszeresen használta különböző hirdetésekre. A Molnárok Lapja, Budapest, 1932. január 9-i számában megjelent Tatás Sándor levele is, amelyben a lap előnyeit sorolta fel a különböző árak megjelenését, hasznosságát, a szakmai ismeretek közlését, a szakemberek fejlődését szolgálja, a felvetődő lap megszünése ellen tiltakozott, mivel más lehetőség nincs a speciális információ begyűjtésére. Lányuk, Tatár Piroska révén vejük lett Brösztl Gáspár, ősrégi felvidéki nemes család leszármazottja, aki 48 hónapig harcolt a fronton.

Az első hivatalos statisztikai összeírás szerint, 1863-ban Magyarországon 22132 darab gabonaőrlő malom volt. A fajták szerinti megoszlása: gőzmalom 147, műmalom 70, hajómalom 4301, patakmalom 9173, szélmalom 475, szárazmalom 7966.

A műszaki végzettségű Brösztl Gáspár 1884. október 12-én született (édesanyja Gedeon Margit), a Kassa melletti Mezenléből került Kislétára. Tatár Piroskát vette feleségül. Piroska édesapja a malom üzemeltetése, gazdálkodás mellett kiváló munkát végző asztalos is volt. Munkájának eredményei még napjainkban is fellelhető. Madácsi Károly szerint a Brösztl és a Tatár család kislétai birtoka 40-50 kataszteri hold körül alakult. A Tatár Sándor, majd Brösztl Gáspár termény- és olajmalom a környék lakosainak végzett munkát. Legközelebb hasonló működő malom Újfehértón volt. A második világháború után a malom egy rövid ideig még működött, én is jártam ott. A kisipari jellegű malmokat, így a kislétai Brösztl Gáspár malmát is 1951-ben állami igénybevétellel, 1952-ben pedig megváltással erőltetett ütemben államosították. A kislétai malom tulajdonosát hamis váddal, „közellátás érdekének veszélyeztetése” miatt 1950 januárjában letartóztatták, a Budapesti Országos Büntetőintézetbe került, a Szabad Föld cikket jelentetett meg az eseményről. Szerencsére letartóztatása nem sokáig tartott.

Brösztl-kúria, 2003.

 Brösztl Gáspár felesége, Tatár Piroska korán elhalálozott, emlékére és a kriptár építési engedélyéért 1931-ben szülei és férje orgonát adományozott a kislétai Református Egyház részére. Később Brösztl Gáspár Nagy Irénnel kötött házasságot. A második házasságból született Sándor és Piroska gyerekük. Jóska testvérbátyámmal történt beszélgetéskor megtudtam, hogy ifj. Brösztl Gáspár leányával, Brösztl Julival Nyíregyházán szokott találkozni, nem messze lakik. Julika segítőkész volt, Kisléta község történetének teljessé tétele érdekében a tulajdonában lévő három fényképet a rendelkezésünkre bocsátotta.

Brösztl Gáspár malom tulajdonosa, 1944.

Brösztl Piri, ifj. Brösztl Gáspár, Brösztl Sanyi

A Kislétai malom bejárata a kétszárnyú ajtóval (Balról jobbra: Gépész, Brösztl Gáspár, ifi. Brösztl Gáspár, hátul a malmot igénybevevők, 1944.)

Tatár-Brösztl kripta, Kisléta 2017./PL/

A Brösztl kúria később a helyi „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet központja lett, a telepet a szövetkezet hasznosította. A malmot és olajütőt nem indították újra, később lebontásra került. A Kisléta, Pócspetri, Máriapócs községekben működő termelőszövetkezetek 1975-ben egyesültek, Máriapócsi központtal, mely „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven működött. A kislétai székhellyel 1979-től működő Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer központja 1990-ig volt. A Brösztl kúria napjainkban Idősek Otthona, 241 férőhely áll rendelkezésre tartós bentlakásra, a nappali idősek klubját 20 fő veheti igénybe.

20. A cigányok történetéből

„A sötétség képtelen kiűzni a sötétséget, csak a fény képes rá.

                                  A gyűlölet képtelen kiűzni a gyűlöletet, csak a szeretet képes rá.” /Martin Luther King/

A Magyar Néprajzi Társaság Értesítőjében (ETHNOGRAPHIA, Budapest, 1914) Szalay Béla „Cigánytörténeti adatok” címmel foglalkozik a cigánykédéssel, a történetüket megvilágító újabb adatok közlésével tárgyalja a cigányság korai történeti szakaszát. A korábbi leírások, a Fessler-féle nézet, melyet a Pallas-Lexikon is vall, szerint a cigány közösség /nép/ először 1417-ben került hazánkba. Szalay Béla kutatásai szerint már a XIV. században az okiratok említik a Zigan nevű családokat, utóbb községeket. A Századokban olvashatunk a cigány községekről: a Zemplén vármegyében lévő Egyházas-Czigány községről 1377-ből, a Szabolcs vármegyében lévő cigány községekről 1329-ből, stb. Magyarországon minden bizonnyal a XIV. században már sok cigány élt. Határozottan bizonyítva van, hogy jóval 1417 előtt 1339-ben már jelentős cigány tolvajlás volt Magyarországon és Törökországban. Az egyik banda a török-magyar határ környékén tanyázott és a két országban barangoltak.

Cigány férfi, nő és gyerek, rajz 1550-ből /Predari Francesco: Origine e vicende dei Zingari stb. Milano, 1841. után/

Az ETHNOGRAPHIA 1934. 45. évfolyamának „Népélet” c. rovatában Dömötör Sándor Mióta muzsikusok Magyarországon a cigányok címmel hosszasan foglalkozik a cigányok történetével. Leírása szerint Magyarországon a cigányok, mint a törökök elől menekülő, szerencsétlenül járt, sajnálatraméltó keresztyének, barátságos fogadtatásban részesültek. Zsigmond király 1423-ban egy védlevelet adott számukra, mely biztosította önkormányzatukat és engedélyt adott kenyerük becsületes úton való megkeresésére, Magyarországon, szabadon érvényesülhettek mindenfelé. Bolyki Miklós a Vadászlapban /1909.XXX.4.1./ írja, hogy Zsigmond király a Gellérthegy aljába cigányokat telepít, Mátyás király sok cigányt sorozott be a fekete seregbe, főleg soraikból toborozta híres pattantyúsait, tüzéreit.

A cigányok megjelenése idején sok helyen gyér volt a lakosság, a földbirtokon hiány volt a munkáskézben. Egyrészük becsületes foglalatoskodással hasznosította magát a főúri várak, a nemes úri kastélyok környékén. Leginkább szegkovácsolással, eszkábakészítéssel, teknővájással, kemencetapasztással, vályogvetéssel, kolompárosodással, pecérséggel, miskárolással, szénagyűjtéssel, postálkodással, kengyelfutással, azokkal az ügyeskedésekkel, amikben kiválóságra tettek szert. Voltak azonban a hadi szakmákban jártasabb cigányok, akik jól értettek a golyóöntéshez, puskaportöréshez, puskák, ágyúk reparálásához és így a katonaságnak is hasznos szolgálatokat tettek. Bercsényi Miklós 1669-ben zálogba adta Kisvárda várát a várhoz tartozó cigányokkal együtt egy gazdag szabolcsi nemes családnak.

A magyar nép a helységeknek azt a részét, ahol a cigányok vándorútjuk közben megpihentek vagy letelepedtek a cigányokról nevezték el. Budán a Várhegy nyugati lábánál elterülő részt Cigányvárosnak, Vésztőn Cigánybécs, Hajdúhadházán Cigányzug, Poroszlón Cigánygödör, Battonyán Cigánylapos, Hajdúböszörményben Cigánytelep, sok helyen Cigánysor, Nyírbátorban Téglaszín, Kunhegyesen Hatház stb.

Dózsa György kivégzése cigány hóhérok által cigányzene mellett, XVI. századbeli metszet a Magyar Nemzeti Múzeum Apponyi Szakkönyvtárában Taurinus Stephanus „Stauromachia”-jának /Bécs, 1519/ címlapján

A török kiűzését, a Rákóczi szabadságharcot követően a magyarországi cigányok XVIII. századi története tulajdonképpen a szabályozásukra irányuló kísérletek története. A III. Károly király 1724. évi híres rendelete mellett, Mária Terézia uralkodása alatt kezdődött a szabályozás igazi munkája, amelynek főbb elemei: a törvényhatóságok kötelesek a cigányok letelepítéséről gondoskodni /1760/; a „cigány” népnevet el kell törölni, a cigányokat fel kell venni a céhekbe és telket kell nekik adni /1761/; a cigányokat be lehet sorozni katonának /1762/; a cigányok öltözködésében is kötelesek a környezetükhöz alkalmazkodni /1763/; a cigányokat össze kell írni és úrbéri szolgálatra kell kötelezni, a kóborlók kunyhóit le kell rombolni /1767/; csak a letelepedett cigányoknak adhatnak a törvényhatóságok útlevelet /1769/; a törvényhatóságok félévenként kötelesek jelentést készíteni a cigányokról /1772/. A szabályozás munkáját II. József is folytatta.

Az 1850. évi népszámlálás szerint a cigányok száma 140.000, az 1857. évi népszámlálás szerint a cigányok száma 143.000, 1893. január 31-én 280.000 cigány élt az országban. Ebben a félévszázadban az ország lakossága 30%-kal, a cigányoké 100%-kal nőtt. A különbség elsősorban a cigányok esetében a Romániából bevándorlóknak tulajdonítható. Az 1944-es német megszállás előtt a 200.000 főre becsült cigányság döntőtöbbségben letelepedett életmódot folytatott. 1971-ben Kemény István kutatása szerin a cigányok száma 320.000.

A cigánykérdés 1945 után öt évig a cigányügy, a cigányok helyzetének rendezését célzó tervek homlokterében a cigánynépesség szociális és egészségügyi állapota állt. 1956 után a cigánykérdés a cigányok foglalkoztatása irányába tolódott el. 1957-re a Munkaügyi Minisztériumnak, a Megyei Tanácsok Munkaügyi Osztályainak lett meghatározó szerepe. A cigánykérdésben több kormány rendeletet, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága több határozatot hozott. A rendeletek, határozatok, intézkedések következtében a cigánynépesség szociális, egészségügyi állapota, munkalehetőségei, lakhatási körülményei, az írni-olvasni tudók száma folyamatosan javult. Egy 1971-ben végzett kutatás szerint a cigányok száma 320.000, a munkaképes korú férfiak 85%-a foglalkoztatottá vált, a cigány családfők 11%-a szakmunkás, 10%-a betanított munkás, 44%-a segédmunkás, 13%-a mezőgazdasági fizikai dolgozó, 3%-a napszámos, 6%-a önálló, segítő családtag vagy alkalmi munkás. A munkaképes korú nők foglalkoztatottsága az 1980-as évek elejére 50%-ra emelkedett. Összességében megállapítható, hogy a 80-as évek végére a cigányság helyzete az előző évtizedekhez képest jelentősen megváltozott, sok cigányember számára megnyílt a felemelkedés lehetősége.

A Néprajzi Értesítő 1962. 44. számában jelent meg Erdős Kamill „Fémműves cigányok” munkája. A fémműves cigányok tevékenységének gyűjtése mellett a Néprajzi Múzeum részére műhelyfelszerelések, szerszámok, tárgyak gyűjtésére is sor került. Erdős Kamill négy csoportot különböztet meg: edényfoltozók, kovácsok, csengőöntők, szegkovácsok. Kislétán vándoriparosként, bádogosként többen dolgoztak, Samu Bácsira, fiára, Pityura magam is emlékszem.

Edényfoltozás

20/1. A kislétai cigányokról készült felmérés

Magyarország történeti statisztikai helységnévtára szerint Kislétán az össznépesség mellett három évben van cigány feltüntetve: 1920-ban 32 fő, 1980-ban 1 fő, 1990-ben 124 fő, az 1957. és 1959. évi felmérések szerint 77 fő van rögzítve, a NÉPSZAVA 1977.06.07.-i száma 161 fő cigányt írt le. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB által 1957-ben és 1959-ben községsorosan végeztetett felmérések a megyék között egyedülállóak. 1957-ben a cigányok közel 90 %-a telepeken élt. A cigány népesség nagy része nem beszélt cigányul, a hagyományosnak nevezett mesterségekhez már csak kevesen értettek, egyre kevesebben gyakorolták.

„A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében, az 1950-es években” című anyagot a Magyar Nemzeti Levéltár kiadványában / II. közlemény 45. Nyíregyháza, 2015./ az interneten tanulmányoztam. A cigány népességgel kapcsolatos felmérést, az anyagok összeállítását a községi tanácsok végezték. A felmérés során a „Családi lap” formanyomtatványt alkalmazták.

A Kisléta községi Tanács végrehajtóbizottsága az összeállított anyagot levél kíséretében a következők szerint küldte meg a Megyei Tanács VB Elnökének 1957. november 28.-ai keltezéssel.

„1.90. Kisléta 1957. november 28.
Kisléta községi Tanács Végrehajtóbizottságától.
552/1957. Tárgy: Cigányok helyzetének megjavítása. 1091/1957. Ein.
Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB. Elnökének.
Nyíregyháza, Beloiannisz tér 5.
Melléklet:11. drb. Családi lap. 3. drb. Feljegyzés (a falu lakosságához hasonló életmódot folytató cigány családokról). 1. db. Leírás (a község területén levő cigány telepről).
A fenti számra hivatkozva az alábbi javaslattal élek: véleményem az, hogy a cigányság helyzetét meg tudjuk javítani, hiszen már igen sok esetben tettünk kellő intézkedéseket ezek iránt. A nyár folyamán a községi körorvosunkkal megbeszélve a cigányság helyzetét megállapítottuk, hogy igen komoly gondot kell, hogy fordítsunk rájuk. A helyszínre kimenve felmértük a hiányosságokat, és a cigányokkal megbeszélve ezt felhívtuk a figyelmüket, hogy mindenki a saját portája körül a legnagyobb rendet teremtsen. Minden egyes család készítsen magának WC-t, és ez meg is történt. Van egy közös kút a telepen, ami igen rossz állapotban van, és ezt a kutat meg akarjuk csináltatni, hogy az használható legyen, hogy ne kelljen messze járni ivóvízért. Most jelenleg az a kút nincs lefedve és minden szenny belekerül. A jövő nyár folyamán szeretnénk a cigány telepet körül befásítani, tehát valamilyen formában szépíteni a telepet. Igen sokat foglalkozunk velük olyan formában is, hogy rendesen dolgozzanak, álljanak munkába, hiszen erre meg van a lehetőségük. Vannak egyes cigány családok, melyek a telepen kívül laknak, és bizony rendes életmódot folytatnak, rendesen dolgoznak. Az egyik családfő a községben tehénpásztor, és itt meg van a dolgozók többsége elégedve [vele], tehát helyét megállja.

A gyerekek iskolába járása kielégítő, igen ritkábban fordul elő, hogy egy-egy gyerek hiányzik az iskolából. Voltak idők a múlt években, mikor ez igen nehezen ment nálunk, de az utóbbi időben, amint említettem kielégítő.

Kisléta, 1957. november 28.-án.                                  Nagy Lajos vb. titkár”

A Kisléta község cigány lakosainak 1957. és 1959. évi adatait a Nyírbátori Járás szerinti csoportosításából gyűjtöttem össze a következők szerint:

Sor.sz.     Megnevezés                              1957 év                                1959 év

1. Családok száma 11                                           16
2. Családtagok száma

                       - férfi                                         41                                           20

                         - nő                                          36                                           19

                        - összesen:                               77                                           39

3. Születettek száma

                   - 1952 év és ezután                      24                    /1946-1953/   20

                   - 1944-1951                                  18                    /0-6 év/          18

                  - 1898-1943                                   35                                           -

                  - összesen:                                     77                                           77

4. Családtagok közül

                   - nőtlen, hajadon                         56

                  - házasságban                               16

                 - életközösségben                          5

5. 1898-1943-ban születettek közül

                 - állandó alkalmazásban                0                      /tsz+ipar/       4

                 - Munkanélküli férfi            2                                             16

                                           nő                            4                                             19

- összesen:                                     6                                             39

               - alkalmi munka munkavállaló férfi 15

                                        nő                              14

• időszaki, alkalmi munkavállaló

                            - sármunkás                         12                                           10

                            --vándoriparos                     2          /cséplési munkás/      2

                             - napszámos                        15                                           7

                           - összesen:                             29                                           19

6. Iskolákba járók száma 7                                             10
7. Iskolákba nem járók száma                   11                                           10
8. 1943 előtt születettek közül

                    - írni, olvasni tudó                       4                                            

                 - írni, olvasni nem tudó                  31

9. Házasságon kívül született gyerekek

                 -atya nevét viseli                            6

                  - atya nevét nem viseli                  7

10. Lakások

                    - gyenge                                       6

                   - föld feletti putri                          11

                   - telek községi                               11

A kislétai cigány családok közül 3 család a község lakosságához hasonló életmódot folytatott. A többi cigány család a Kállói út végén, a község központjától 700 m-re kialakult Cigánytelepen 6 gyenge minőségű lakásban, 11 föld feletti putriban lakott. A Cigánytelepen WC, latrina volt, 1 db fedetlen, betongyűrűs kút rossz állapotban.  id. Balogh Miklós bíróként, vajdaként tevékenykedett a telepen. 1957-ben a 11 családban élő 77 fő közül állandó alkalmazásban senki nem volt, 1959-ben 16 családban már 4 fő állandóan dolgozott. 1957-ben a 29 fő időszaki, alkalmi munkavállaló közül sármunkás 12 fő, vándoriparos 2 fő, napszámos 15 fő. A kislétai Cigánytelep mellett /cigány gödrökben/, majd a község több területén végeztek vályogvetést, többek között a Pócsi utca és a termelőszövetkezeti istállók közötti területen. Az analfabéta tanfolyamra 1955-ben Magyar József, Papp Miklós járt. A Közegészségügyi Járványügyi Állomás egészségőr kiképzését Csorba Elemér, lakatos Dániel végezte el. A zenéhez értő cigányok cigányzenekarban zenéltek.

20/2. Vályogvetés, vert fal készítése

A vályog /pelyvás sárból vetővel, vályogvetővel készített szárított agyagtégla/ az 1600-as évektől ismert és használt építőanyag. A vályogépítkezés fában szegény, kővel nem rendelkező, vályogvetésre alkalmas földben, agyagban gazdag vidékre jellemző. A vályogot deszkából készült fenekes, fogós ládaféle eszközzel, a vályogvetőkkel vetik, általában 32x15x12 cm méretben. A vályogvetőgödrökben a kiásott agyagot kapával összevágják, majd vízzel jól lelocsolják. Az így nyert sarat behintik pelyvával, vagy törekkel, vagy tört szalmával, majd bekapálják. A bekapált sarat rövid ideig állni hagyják, utána megtapossák. A jól összedolgozott, öreg sarat az előre megvizezett, pelyvával behintett vályogvetőbe gyömöszölik, a tetejét megvizezik, kézzel lesimítják. Ezt követően a vályogvetőt a vetőhelyre viszik, ott felemelve megfordítják és egy gyors, erőteljes mozdulattal a sorba vágják. A formázott sár kijön a vetőből és a kivetett vályogot sorba állva egy hétig szikkadni hagyják. Általában egy heti szikkadás után felállítják, vagy oldalukra borogatják és így szárad egy újabb hétig. A kiszikkadt vályogot gúlázzák, majd a szállítási helyről az építkezés helyszínére szállítják. A vályogból épített falakat sima sárral tapasztják, vagy vakolják.

Agyag, víz, pelyva összedolgozása

Vályogvetés

A vert fal készítéséhez a kötött, agyagos talajok a legalkalmasabbak, a megnedvesítés után növényi anyagokkal, pelyvával, törekkel keverik, majd megdolgozzák, összegyúrják, talicskával az épülő házhoz viszik, lapáttal a zsaluzat közé rakják, megdöngölik. A zsaluzatot több formában készítik, oszlopok közé deszkát helyeznek, minden sor elkészülte után feljebb helyezik. Többek között a Tiszántúlon az oszlopok helyett kalodát, jármot használnak a keret felállítására. A falak alapozását a különböző korokban, vidékeken különböző formában végezték. Napjainkban az alapok tökéletes szigetelése biztosított.

Vert fal készítése

20/3. Mi is emberek vagyunk

A NÉPSZAVA 1977. június 7-én megjelent számában Szenes Imre újságíró „Mi is emberi módon akarunk élni” című cikke a kislétai cigány népcsoport 161 tagjának mindennapjaiba ad betekintést, jellemezve a kislétai cigányok történetének e korszakát. A leírtakat tanulságosnak tartom, ezért a következőkben közzé teszem.

„Mi is emberi módon akarunk élni...”

„Mint cseppben a tenger, úgy tükrözi Kisléta 161 cigánya e népcsoport Szabolcs megyei helyzetét. A keresőképesek többsége már állandó vagy alkalmi munkából él. Jó néhányan viszont bűncselekmények miatt börtönben ülnek. A dolgozók egyharmada még a faluszéli telepen lakik, és már alig várja, hogy az igényelt kedvezményes kölcsönből idén felépüljön szerény, háromhelyiséges saját téglaháza. Amikor Orosz József tanácselnökkel e telepre látogattam, a kis lurkóktól körülvett asszonyok nyomban a házépítés felöl faggatóztak. Néhányan megmutatták a telkük és az OTP-kölcsön papírjait — hozzáfűzve, hogy férjük most is dolgozik; ők meg tsz-tagok, de éppen gyes-en vannak az újabb gyerekkel. Az egyik viskóból előkerült a 25 éves Balogh József, a MÁV kelenföldi pályamunkása, aki hét közben az ottani szálláson lakik. Most még nincs a vasútnál, mert mint mondja: három nap szabadságot kért, hogy nádat vágjon kunyhója tetejére. Az elnök megkérdi: — Ha így dolgozik, hogyan lesz az új házhoz saját pénze?

Változás a cigánysoron — Az meglesz — mondja bizonytalanul és közli, hogy neki nem kell az új cigányházakhoz kijelölt Bocskai utcai telkekből, mert a falu más részén már vett egy 300 négyszögöles telket. — Ha már házat építünk, nem kívánunk cigányok közt lakni, mi is emberi módon akarunk élni... És az új házba, a saját munkánkat is beleadjuk... Visszaemlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt még arról írtam: cigányok a részükre szétszórtan épült új házak kedvéért sem akartak elszakadni közösségüktől — és szinte rájuk kellett kényszeríteni a jobbat. Később már sok cigány felismerte, hogy a telepi közösségeik szintén visszahúznák őket; most már félnek, hogy a jobb házakkal kialakuló új cigánysoron ismét a múltba zuhannának. Jogos aggodalom ez, mert erre is akadnak példák. — Az új házaikat nem tudjuk elkülönítve építtetni — jegyzi meg a tanácselnök. — Döntően azért, mert a faluban nincs annyi szétszórt üres vagy eladó telek. Emiatt egy-két utca végén új teleksort parcelláztunk részükre. Örülünk hát, ha némelyek máshol jutnak házhelyhez. A Bocskai utca végén már öt új cigányház áll és folytatásaként ide épülnek a még putri lakók újabb otthonai. Általában étkezéshez vagy tároláshoz is használható nagyobb előtérből nyílik a normálméretű lakószobájuk és konyhájuk. A 44 éves, ötgyermekes Magyar Mihály pályamunkás már két éve ilyen házban él. A régi sárból vert telepi kuckójához képest valóságos palotának érzi. Ő még analfabéta, de férjezett 19 éves lánya és veje már hat osztályt végzett, az utóbbi pedig szintén a nyíregyházi vasútnál dolgozik. Az ifjú párnak ugyanitt van háza, s igen örülnek, hogy a családalapítást már ilyen emberi hajlékban kezdhették.

Magyar Mihály bevezet tisztes szerénységgel bútorozott szobájukba, hellyel kínál a pamlagon, s megmutatja a falon a családi képeket, a táskarádiót, mint bizonyságát civilizálódó életüknek. A festett betonpadlózatra most készülnek szőnyeget vásárolni. A felesége is dolgozik. És tervezik: előbb-utóbb külön kamrát és fürdőszobát is építenek házukhoz. — Mert én már tizenhárom éve egyfolytában a vasútnál dolgozom, azelőtt meg tsz-tag voltam. Házunk 500 négyszögöles telkén kertészkedünk, és mint tavaly — idén ismét vállalunk sertéshízlalást. Most már beiratkoztam a vasúti dolgozók iskolájába is. Már nagyon röstellem, hogy még nem tudok írni-olvasni. A 12 éves fiam az ötödik osztályba jár, és vele már elvégeztetem a teljes általános iskolát, hogy utána szakmát is tanulhasson...

Az emelkedés mintája. Az emelkedés e mintája erősen vonzza a még viskólakókat. Sőt, némelyek már a túlszárnyaláson töprengenek. Ennek eleven megtestesítője a fiatal Rézműves Sámuelné, aki a többiektől eltérően oly tiszta ruhában, ápolt hajjal toppant elénk a telepen. Mintha nem is itt élne. Megtudtam, elvégezte a nyolc általánost, a férje szintén kelenföldi pályamunkás, hetente egyszer jár haza, most is dolgozik és havi átlagban 2500-at keres. Négy kicsinye közül az egyik elsős, a másik már harmadikos. Amikor meglátja a tanácselnököt — első kérdése az: — Tessék, mondani, volna-e mód, hogy a gyerekek miatt mi nagyobb házat építhessünk? És nem a Bocskai utcában, mert a nagynénémtől ajándék telket kaptunk a falu más részén... — Persze, nagyobbat is építhetnek, ha a hozzávaló kölcsönhöz nagyobb előtakarékosságuk lesz és maguk is beledolgoznak. — Mi is így gondoltuk. Kíváncsi lettem a telket ajándékozó nagynénjére is. A tanácselnök elkalauzol hozzájuk a nem cigányok lakta Kállai utca 32- be, egy kétszoba-konyhás, átlag méretű parasztházhoz. Csorba Elemér, a hatvanévesnek látszó, borostás arcú házigazda — valójában csak 49 éves és leszázalékolt nyugdíjas. Az olajvezetékek építésénél dolgozott, mint segédmunkás, azelőtt pedig tsz- tag volt. — 19 évi folyamatos munka után mentem nyugdíjba, és amíg dolgoztam, 4,5 ezret is megkerestem, most pedig 2159 forint a járadékom. A telket még 1967-ben 8000 forintért vettük egy régi, rossz házzal, de a helyére akkor még csak egyszobás újat építettünk.

Sikeres ,,vegyes házasság”. — Addig anyáméknál laktunk, aki nemrég meghalt —, egy kunyhóban — szólt közbe a felesége. — Aztán a telket az unokahúgomnak ajándékoztuk. Hadd másszanak ki ők is a nyomorúságból... — Igaz, mi is csak 1974-ben jutottunk oda, hogy házunkhoz még egy szobát és nyári konyhát építsünk — folytatta a férje. Akkor már magasabbra is emelték a falát és a tető cserepét palára cserélték, mert az jobb, tartósabb. Az átépítés 80 ezerbe került, ebből 30 ezer a saját megtakarításuk volt, a többi az OTP-től; most 400 forint a havi törlesztésük, de 500-at fizetnek, hogy hamarabb túl legyenek rajta. Megmutatja rendes bútorzatú lakásukat, mindkét szobában nagy képernyőjű tv van. Az egyik szobát férjezett lányuk, Körtvélyesi Antalné lakja két gyerekével. A férje nem cigány, kőműves a szakmája. Egy ideig Pesten laktak. Az asszonyka akkor szövőnő volt, de amióta gyes-en van, hazajöttek. A férje itthon dolgozik, s ideiglenesen a szüleinél laknak. — Mert az uram családi segítséggel már felépítette háromszobás, összkomfortos külön házunkat — büszkélkedett Körtvélyesiné, a karján ülő szőke kicsinyével. — Most már csak a külső-belső vakolás és a szerelés van hátra. Övék a falu első vegyes házassága. Nagyon jól élnek egymással, mert — mint az asszonyka hozzáfűzi —: neki már a szülei is dolgos emberek. A tanácselnök meg is jegyzi; — Ha már mindnyájan ilyenek lennének, hazánkban már nem is létezne cigánykérdés. — Így van — igazolja Csorba Elemér. — Az én családomról példát vehetnek. Mind a négy felnőtt gyermekem már nyolc osztályt végzett és dolgoznak. A 18 éves fiam most másodéves kőműves tanuló Pesten. Beszélgetésünk közben idejött Rézmüvesné is. Halkan megjegyezte: „Bácsikám, én már magukról veszek példát...” Szenes Imre

20/4. Nemzetközi cigány jelképek

Az I. Roma Világkongresszust Londonban 1971. április 8-án tartották. A különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Az I. Roma Világkongresszus elfogadta a nemzetközi cigányság zászlóját, amely kék sávból /jelenti az eget; utal a végtelenségre, szabadságra, lehetőségekre, túlvilági dolgokra, mennyországra, Istenre/, zöldsávból /jelképezi a földet, természetet, növényeket, legelőt; utal a cigányság természet szeretetére, természet közeli életmódjára; jelenti a földi kötöttségeket, adottságokat; a kereszténységben a remény színe, mely a földieket az éghez köti/, vörös kerékből /jelenti a földi igazságszolgáltatást, társadalmi igazságosságot, a lét örök törvényét; jelképezi az utazást, vándorlást, migrációt; a kerék formája és színe jelképezi a lemenő, felkelő napot, az idő ciklikusságát, folyamatos újjászületést; a vörös szín jelképezi az életet, a kiontott vért, áldozatokat/ áll.

A Nemzetközi Cigányság Zászlója, OPRE ROMA! Fel, cigányok!

A IV. Roma Világkongresszus 1990-ben a nemzetközi cigányság nemzeti ünnepévé hivatalosan is április 8-át kiáltotta ki. Az ENSZ e napot a Roma kultúra világnapjává nyilvánította. Az 1971-ben Londonban tartott első Roma Világkongresszuson fogadták el a „Gelem, gelem” című cigány himnuszt.

20/5. A magyar cigány himnusz

Az autentikus cigány dalok közül viszonylag kevés maradt meg lejegyzett formában. Bari Károly a Miskolc melletti Bükkaranyoson 1952. október 1-jén hétgyermekes cigánycsaládban, ötödikként született.

Bari Károly fiatalon

Zsigó Jenő

Miskolcon járt gimnáziumba, a Színművészeti Főiskolán és a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán folytatott tanulmányokat. Bari Károly Kossuth-díjas, Móricz Zsigmond-ösztöndíjas, József Attila-díjas, Déri Tibor-díjas költő, műfordító, folklórkutató, grafikus, a magyar cigány himnusz „Zöld az erdő” című szövegét gyűjtötte és fordította magyarra, a zenéjét Zsigó Jenő /1952. augusztus 25-én zenész cigány családban Nyírbátorban született/ szociológus, népművelő, szerkesztő szerezte.

A magyar cigány himnusz szövege:

Zöld az erdő, zöld a hegy is

A szerencse jön is, megy is

Gondok kése húsunkba vág

Képmutató lett a világ

Egész világ ellenségünk

Űzött tolvajokként élünk

Nem loptunk mi csak egy szöget

Jézus vérző tenyeréből

Isten, könyörülj meg nékünk

Ne szenvedjen tovább népünk

Megátkoztál, meg is vertél

Örök csavargóvá tettél

Isten, könyörülj meg nékünk

Ne szenvedjen tovább népünk

Megátkoztál, meg is vertél

Örök csavargóvá tettél

                        20/6. A kislétai Orgován József hobbiból festeget

Orgován József és felesége, Csorba Julianna, Kisléta, 2018.02.12. /PL/

A kislétai zsidó áldozatok tiszteletére tervezett emlékmű készítésének elkezdése miatt a tervezettnél korábban, 2018. február 9-én, pénteken a feleségemmel, Dr. Herczku Erzsébettel utaztunk Szabolcs megyébe, Kislétára. A húgomnál, Piroskánál Máriapócson szálltunk meg. Domokos Sándor kőfaragó telefonon kérte a mielőbbi találkozást, mivel a téli hónapokban az emlékmű betűinek készítését meg tudják csinálni és így a május hónapi átadásnak nem lehet akadálya. Már megszoktam, hogy a rendelkezésre álló rövid időt igyekszem jól kihasználni. Családi okok miatt február 13-án kedden vissza kellett utaznunk. A 2. világháborús kislétai katonai áladozatok adatainak összegyűjtése miatt Nyíregyházán, a Sz-Sz-B Megyei Levéltárba kitérőt tettünk. A kislétai halotti anyakönyvi nyilvántartásban sok eltűnt személyt találtunk, de mivel bírósági végzésre jegyezték be őket, egyértelműen nem állapítható meg, hogy katonák voltak-e. A nyilvántartásban találtunk viszont 2 fő kislétai auschwitzi zsidó áldozatot, Jakabovics Lászlónét /1910-1944/, Roóz Dezsőnét /1907-1944/, így 39 főre növekedett a kislétai zsidó áldozatok száma. Szombaton, 10 órakor a kőfaragóval a zsidó emlékmű és két darab emléktábla készítésének részleteiben állapodtunk meg. Régi tervemet, a Bogáti Kúria és környékének kívülről történő megnézését is teljesítettem.

Ezen a napon találkoztam Bunyáné Bihari Erzsikével. Kisléta első, kiemelkedő helytörténeti esemenyeinek lebonyolításában nagyon sok segítséget kaptam tőle. Telepi Györgyről a görögkatolikus templomban történt ünnepélyes megemlékezés, a paplakban az emlékkiállítás összeállítása, az emléktábla elhelyezése, az ünnepség utáni fogadás körülményekhez viszonyítva színvonalas megvalósítása felejthetetlen, újabb lendületet adott számomra. Ezt követően, ha találkozunk Erzsikével, őszinte, tartalmas beszélgetéseket tudunk lefolytatni. Vannak pesszimista gondolataink is, de végül mindig úgy állunk fel: „Kislétáért, a kislétai emberekért mindent meg kell tenni!”. Kedves Erzsike! Nagyon köszönöm Kisléta község helytörténetének kutatásához történő pozitív hozzáállásodat.

A vasárnapi pihenő után Kovács Jánossal 16 órától 21 óráig az aktuális témákról beszélgettünk, Gebe helytörténete, a kislétai zsidó áldozatok emlékművének átadási ünnepsége stb. A Jánossal történő beszélgetéseimet nagyon hasznosnak tartom, a kislétai, pócspetri, máriapócsi helytörténeti gyűjtőmunkám teljessétételében maximális támogatást kapok, színvonalas emlékműsorokkal egészíti ki. Önzetlen segítségét, színvonalas együttműködésünket, országos szinten is kiemelkedő, a résztvevőknek felejthetetlen emlékműsort („Emlékezzünk, hogy emlékeztessünk”), szervezői, rendezői munkáját nem tudom felejteni, meghálálhatatlan. Kedves János! Most is, itt is, köszönöm, köszönöm, köszönöm!

A hétfői napra ütemeztem a Kisléta Község helytörténetével kapcsolatos aktuális találkozásaimat. Őszintén be kell vallanom, hogy előzetes bejelentkezés nélkül kerestem meg az aktuális ügy képviselőjét. Először a polgármester úrhoz, Pénzes Sándor Károlyhoz 8 óra előtt tíz perccel érkeztem meg. A találkozás sikerült, tájékoztattam, hogy a zsidó emlékművet, valamint a két emléktáblát megrendeltem, Kovács János vállalta el, hogy benyújtsa a páyázatot a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványhoz, ami befogadásra került. A bizakodás mellett egyéb lehetőségeket is kerestem. Az emlékmű ünnepélyes átadási időpontjaként május 13-mat jelöltünk meg, ám a különböző körülmények mérlegelése után május 6-ra célszerű áttenni. Meg kellett várni az önkormányzat engedélyét az emlékmű és az emléktábla elhelyezésével kapcsolatban. A különböző adatok gyűjtése után a meghívó tervezetet is összeállítottam. A Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon vezetőjét kertestem meg az otthon történetével, és a Gencsy Albert emléktábla elhelyezésével kapcsolatban. A szükséges információ megszerzése után a szükséges intézkedéseket megteszem. A Dr. Jósa István Általános Iskola igazgatónőjét, Birta Ferencnét kerestem fel az emlékmű átadásával, Papp Bertalan kántor-néptanító emléktáblájának leleplezésével kapcsolatban. A beszélgetés során több témát érintettünk. Megmutatta az Orgovány József által készített és az iskolának ajándékozott Dr. Jósa István c. festmény másolatát. Mindjárt megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne felkeresni, nagyon kíváncsi lettem, ki lehet ez a kislétai ember, aki Kisléta helytörténetével így foglalkozik, nevéről cigánynak tételeztem fel, az igazgató nő nem tudta. Azt megtudtam, hogy a lakása a Bocskai úton van. Közösen megtekintettük az iskola szerény helytörténeti anyagát, melyet szeretnék gyarapítani. Az igazgatónővel történt első találkozásunkat hasznosnak ítélem meg, alapját jelentheti egy hasznos együttműködésnek, amit előre is köszönök.

A kislétai Óvoda vezetőjének Takács Györgyné, Erzsikének irányában tartozást éreztem, korábban megígértem, hogy az óvoda történetét feldolgozzuk, igaz akkor konkrét feladatokban nem állapodtunk meg. Szerencsém volt, tudtam találkozni az óvoda vezetőjével, programja volt, de rövid idő alatt megállapodtunk, hogy kölcsönösen megpróbálunk az óvoda történetével kapcsolatban anyagot gyűjteni, remélem, kölcsönösen sikerrel járunk. Amióta Takács Györgyné, Erzsike a kislétai Óvoda vezetője, a közösségi oldalakon az eseményeket figyelve megerősödik bennem, hogy az első találkozás alapján készített fényképek, a látottak alapján jobb benyomásom volt a kislétai Óvodáról, mint az unokám 3. kerületi óvodájáról. Úgy érzem, most a nevelői munka is magas színvonalon áll. A szívemet, lelkemet simogatja az óvoda munkája, példaértékű intézménynek tartom, azt kívánom, hogy sokáig, mindig így legyen. Végül elköszöntem, nem akartam feltartani, de Erzsike még elmagyarázta, hogy jutok a Bocskai útra, Orgovány József lakásához.

Orgován József lakásához a Bogáti úton haladtam, és a második utca balra volt a Bocskai utca. A Bogáti út és a Bocskai út találkozásánál a gyerekkori visszaemlékezésem szerint a baloldali sarkon Kovács József, keresztszüleim, a jobboldali sarkon a Makrai család lakott, Feri és Gyuri velem jártak általános iskolába. A Bocskai úton az első háznál kérdeztem meg, hogy hol van Orgován József háza, a harmadik ház lett megjelölve. A kisajtót megnyitva, a kutya ugatva jött felém, amikor megjelent egy hölgy, kérdésemre közölte, hogy jó helyen járok. Ezt követően kijött Orgován József, akinek bemutatkoztam, és közöltem, hogy a festészetével szeretnék megismerkedni. Betessékelt a házba, a bejárati ajtó után széles előtér volt, jobbra az első ajtón bementük egy szobába. A szoba baloldali falán szekrénysor, középen egy francia duplaszéles heverő, az ajtó melletti egyik sarokban TV, előtte kis asztal hokedlivel, a másik sarokban fatüzelésű kályha volt elhelyezve. A szekrényből több összetekert festmény, könyv került elő, a fényképezéshez történő kifeszítése nehezen oldódott meg, a fiával, Attilával közösen tartották. A család történetének lejegyzetelése céljából leültem az asztalhoz, és folytattuk őszinte beszélgetésünket.

Orgován József és családi házuk, Kisléta, 2018.02.12. /PL/

Orgován József 1960. szeptember 17-én Kislétán, a Kállói utca végén lévő cigánytelepen második gyermekként született, a bátyja János 1957-ben született, a közelükben lakik, fafaragással is foglalkozik, többek között citerát, gitárt készít. Az édesapja korán elvált az édesanyjától. Édesanyja leánykori neve Rézműves Aranka, korán, tüdőbetegségben 47 évesen halt meg. A két gyereket a nagyapjuk, Rézműves Gyula nevelte fel. A testvérével együtt a nyolc általános iskolát Kislétán végezték el. József gyerekkorában a rajzot szerette, szabad idejében is szívesen foglalkozott vele, a festészet iránti vonzalma innen ered. Csorba Juliannával kötött házasságot, három gyermekük született. Orgován Zsanett 1988-ban, fodrász szakmát tanult, férjhez ment, egy gyermekük van, Nyírvasváriban lakik, közmunkás. Orgován Anita 1991-ben született, Nagykállóban ápoló szakmát tanult, Csorba Richárddal családot alapított, egy lány és egy fiú gyermekük van, a házukat a szülők közelében most rendezik be. Orgován Attila 1994-ben született, 8 általános iskolát végzett, majd 2 évig szakmát tanult. A három gyerek után járó szocpol támogatás, 2,2 millió forint fejében egy vállalkozó építette meg a házukat, a beköltözés után költség nem terhelte a családot.

Miből élnek? Kérdésemre adott válasza szerint a havonta kapott 22800 forint szociális juttatásból és napszámból. Szívesen festegetne, de nincs rá igény, egy pár családnak adott el festményt. A napszám lehetősége változó, nincs állandó jelleggel igény rá. A szezonmunkában több a lehetőség, dohányos munkát vállalkozón keresztül, teljesítményben csinálják, a berakott szárítóként osztják vissza a törésben résztvevőknek. Orgován József gyengének tartja a napszámot. A kőművesek mellett szívesebben vállal munkát, a napszám kedvezőbb. A házhoz kert tartozik, amit megművelnek, a konyhára szükséges növényeket, zöldséget megtermelik, állatot nem tartanak. A bevételekkel a felesége gazdálkodik. Helyben csak a legszükségesebbet veszik meg, nagybevásárlásra rendszeresen Nyírbátorba járnak, a nagyüzletekben majdnem fele áron tudnak vásárolni.

A hobbiként űzött festészetéhez felszereltsége hiányos, állványa nincs, a festővásznat az asztalra, vagy keretre kifeszítve fest. A festészethez szükséges anyagok, eszközök beszerzése nehézségekbe ütközik. A festészethez szükséges minimális ismeretet a rajz tanulásakor szerezte meg, ismereteinek bővítéséhez kevés könyvvel rendelkezik. A fejlődését segítő festőtáborban még nem volt, a máriapócsi lehetőséget nem tudta igénybe venni. Javaslatomat, hogy továbbképzéssel többet kellene foglalkoznia, elfogadta. A fejlődését jól szolgálná, ha Kislétán 10 napos festőtábor rendszeresen volna szervezve. A könyvei iránt érdeklődve a szekrényből több könyvet kiszedett. A szekrényben szép rend volt. Az eddig gyűjtött képregényei rendezett formában voltak. Szívesen venné, ha a hiányzó képregényeket pótolni tudná, újakra tehetne szert. A festményei közül egyet láttam, az előszobában a falra kihelyezve.

Orgován József az elő szobában lévő festményével, Kisléta, 218.02.12. /PL/

A búcsúzáskor felajánlottam, hogy ha Kislétára jövök, szívesen meglátogatom, és a festői hobbiát, amiben tudom, támogatom. A közreműködésemmel Orgován József hobbi festegetőnek „A festőművészek nemzetközi alkotótáborában Pócspetriben” 2018.07.29-08.05. között Kovács János, a Pócspetriben működő Iránytű Gazdaságfejlesztő Klub elnökének a pályázat megirásával, Tamás György, Pócspetri polgármesterének, Stefan Gnandt Pócspetriben élő és alkotó festőművész, a tábor művészeti vezetőjének támogatásával sikerült részvennie. Az alkotótábor munkáját lehetőségem volt figyelemmel kísérni: július 29-én a megnyítón részt vettem, augusztus 2-án az alkotótábort működés közben meglátogattam, augusztus 5-én a záró ünnepségen, kiállításon részvettem. Az alkotótáborban történt tisztességes, becsületes részvételéhez, a kerékpárral történt átjáráshoz, három festmény alkotásához, a kiállításon történt szerepléséhez Orgován Józsefnek köszönetem és elismerésemet itt is szeretném kifejezni. Bízom benne, hogy a továbbképzési lehetőségeket később is igénybeveszi.

A kiállítás megnyitója, nemzetközi résztvevők, Pócspetri, 2018.08.05./PL/

Orgován József festményei a kiállításon, Pócspetri, 2018.08.05./PL/

Irodalmi jegyzék:

1. Szalay Béla: Czigánytörténeti adatok. Magyar Néprajzi Társaság Értesítője. Bp.,1914.
2. A magyarországi cigányok története. Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia.
3. Erdős Kamill: Fémműves cigányok. Néprajzi Értesítő. 1962. 44. szám.
4. A cigány népesség felmérései Sz.-Sz. Megyében az 1950-es években. Magyar Nemzeti Levéltár kiadványai.
5. Dömötör Sándor: Mióta Muzsikusok Magyarországon a cigányok? Ethnographia 45 évf. 1934.
6. Szenes Imre: „Mi is emberi módon akarunk élni…”. NÉPSZAVA 1977.06.07.