Kisléta község története

Törőcsik Mari (Pataki Mari), Soós Imre (Bíró Máté)

Törőcsik Mari (1935-2021) halála alkalmával a Duna TV 2021. április 16-án műsorra tűzte a „Körhinta” című filmet. A Monte Carloi ATP 1000 tenisztornán az egyik negyed döntőt megnézve kapcsoltam át a Duna TV-re, ahol a „Körhinta” című magyar filmet végig megtudtam nézni. A nyolcvan éves koromnál fogva hálás vagyok sorsnak, hogy megélhettem Törőcsik Mari háromszoros „Kossuth díjas” színésznő pályafutását. Az 1953-as események alapján a forgatókönyvet Sarkadi Imre „A kútban” című, 1954-ben megjelent novellája alapján Fábri Zoltán és Nádasy László írta, a film 1955-ben Fábri Zoltán rendezésében készült, 1956-ban került a mozikba. A film harmadszori megnézése mellett azért döntöttem, hogy a színésznőre, a szerepeire, munkásságára, az általam megélt szép emlékekre tisztelettel, szeretettel emlékezzek.

A „Körhinta” a magyar filmek közül is kiemelkedő, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon (1956.04.23.-05.10. között tartott) a 39 nagyjátékfilmek egyikeként tűzték műsorra, és a legnagyobb értékű „Arany Pálma” díjra jelölték. A Magyar Filmművészek Szövetsége 1968-ban beválasztotta a tizenkét legjobb film közé.

  Soós Imre (Bíró Máté). Törőcsik Mari (Pataki Mari)

A film ma esti megnézése után az az érzésem volt, hogy 1956-ban, 1980-as években és a mostani megnézésem során más-más hatást éltem meg, más-más érzéseket váltott ki. A szórakoztató, kikapcsolódó hatása, a történetének megismerése, megértése, az eszmei mondanivalója mellett most éreztem a legjobban mennyire fontos társadalmi problémát, emberek közötti érdekkülönbséget, a múlt, a történelem által táplált megszokás és a fejlődés, az új iránti törekvések közötti ellentétek hogyan jelentkeztek 1953-ban és a magyar történelem során.

A szövetkezeti mozgalom az 1880 évek második felében indult, Nyírbátorban a Takarékszövetkezet 1872-ben alakult meg. Az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló törvényt 1898-ban fogadták el. Ezt követően létrejött a HANGYA Termelő- Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetek központja. 1920-ban már vidéken, községekben is megalakultak a HANGYA Szövetkezetek. Prohászka Ottó (1858-1927) püspök szövetkezei gondolatait megismerve értjük meg igazán a szövetkezet lényegét: „Azért kell szocializmus, vagyis társas szövetkezés, mert az egyes ember meg nem állhat, s elfújja őt a gazdasági verseny, de azért is, mert az embert társadalomba teremtette az Isten, hogy ne legyen porszem, hanem hatalmas épület, hogy ne legyen széltől söpört, földön futó levél, hanem törzsökös tölgyfa. Az emberiség egy nagy test, az emberi társadalom nagy szervezet, következőleg gazdasági téren is szervezettnek, összefüggő testületnek kell lennie; ezt a célt a szövetkezés által érjük el.” (Iránytű, 41. l.) 1945 után megalakultak a földműves szövetkezetek, az általános népszövetkezetek, a termelőszövetkezetek.

Az 1945 utáni földosztást követően 1949-ben megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése. A földel rendelkező és földdel nem rendelkező emberek önként, saját kézű aláírásukkal szentesítve léptek be a szövetkezetbe, utólagos minősítés szerin több helyen erőltetett formában, de véleményem szerint a demokratikus elveket figyelemmbe vették. A rövid idő alatt tömegével létrejött különböző típusú szövetkezetek működési feltételei kezdetben erősen hiányosak voltak, ami különböző problémákat okozott. Ezért 1953-ban törvény biztosította demokratikusan a tagok kilépési lehetőségeit.

A „Körhinta” ezt az időszakot választotta témájául. Az egyéni, magántulajdonon alapuló szövetkezeti tevékenység mindig legdemokratikusabb forma volt. Magyarországon kívül más országokban még mindig megszokott gazdálkodási, tevékenységi forma. Magyarországon 1959-61-ben újra előtérbe került a szövetkezeti, termelőszövetkezeti forma, kiemelt szervezéssel, önkéntes alapon, demokratikusan általánossá vált, amely a vidék, a vidéki emberek egyre jobb megélhetését biztosította, a községek települések meghatározó tényezőjévé váltak, az elvándorlás megszűnte, a helyi munkalehetőség biztosított lett, az értelmiség aránya kedvezően növekedett, vidéken is lehetett értelmes életet megélni. A magyar mezőgazdaság, élelmiszeripar több mint húsz év alatt, 1980-as évekre világszínvonalúvá vált, elsősorban a termelőszövetkezetek a háztáji gazdálkodás integrálásával nemzetközileg is elismert eredmények valósultak meg.

A rendszerváltás után Magyarország külső ország kényszere nélkül önállóan alakíthatta a mindennapjait, alapozhatta meg a társadalom jövőjét. Ennek ellenére a demokratikusnak mondott hatalom törvénnyel, diktatórikusan felszámolta a termelőszövetkezeteket, a szövetkezeti tagokat, mint tulajdonosokat –ez esetben a magántulajdont nem tartották szentnek- nem kérdezték meg, nem dönthettek, aláírásukra nem volt szükség. A termelőszövetkezet felszámolásának, megszüntetésének megvalósítását gyakorlatilag nem ellenőrizték, helyi végrehajtók a saját kedvük és érdekük szerint valósították meg.

A korábbi termelőszövetkezeti tagokat, annak családtagjait jelentősen megkárosították: Voltak szövetkezetek ahol a tagok üzletrészét az üzletrész névértékének 10 %-ért visszavásárolták, voltak helyek ahol az újonnan alakult szövetkezet vásárolta meg, amit a törvény nem tett volna lehetővé, majd a vezetők maguk között elosztották. A szövetkezeti tagok részére a tulajdonukba marad földterületeket osztatlan közös tulajdonba helyezték el, gyakran szétforgácsolva, 2-3 hektárt is négy-öt táblába helyezték el, előfordult, hogy 2,5 aranykoronát külön táblába jelölték ki, talán azért, hogy ha kedve lenne a tulajdonosnak gazdálkodni nehogy megtudja valósítani. Volt olyan örökös, akit az osztatlan közös tulajdonról nem is értesítették. Az új szövetkezet az osztatlan közös tulajdonban lévő földterületek bérleti díját potom összegben határozta meg, például 1994-ben aranykoronánként 100 forint, Szabolcs megyében a hektáronkénti 10 aranykoronás föld esetében 1000 forint bérleti díjat jelentett.

A rendszerváltás évében (1989) a mezőgazdaság az akkori GDP 13,7 %-t állította elő, a munkaerő 17,4 %-t foglalkoztatta, az exportbevételek 22,8 %-t tette ki, addig az ezredfordulót követő évekre az agrárgazdaság súlya jelentősen mérséklődött, a GDP-ből való részesedés már 3,6-4,0 % körül alakul. A foglalkoztatottaknak az 1990 évek elején a mezőgazdaság 11 %-t, 460.000 főt adta, 2008. évre 4,5%-ra, 174.000 főre esett vissza.

Soha nem fogom tudni megérteni, hogy változás, rendszerváltás miért nem a korábbi állapothoz mérten a fejlődést, a társadalom többségének a javát szolgálja. Ezzel szemben több területen száz ével korábbi elavult, igazságtalan állapotokat állították vissza, nagyon nagy veszteség árán. Mit jelentett ez a vidékjelentős részének: A termelőszövetkezet felszámolásával nagyon sok munkahely megszűnt. A munkavállalók jelentős része munkanélküliévé vált, később időszaki napszámos, közmunkás lett. Az értelmiség aránya jelentősen lecsökkent, pedagógushiány állott elő, az iskolák színvonala csökkent. A mezőgazdaság szerkezete rossz irányba változott, az állattenyésztés sok helyen megszűnt, a teljesen gépesített növénytermesztés vált uralkodóvá. A nagymérvű EU támogatásokból a vidékre fordított mértéke szakmailag elhibázott volt, nem szolgálta a korábban megszűnt munkahelyek pótlását, a rendszerváltás előtti települések élhetősége nagyon sokat romlott. Egy példát szeretnék megemlíteni: egy 1800 fős községben két egyház együtt több mint százmillió forintot kaptak közösségépítésre, eredményét szinte nem lehetett látni. A legnagyobb bajnak tartom, hogy a pályázati pénzek felhasználása nem ellenőrzött formában történik.

Nagyon fontos feladatnak mutatkozik, hogy a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban elhibázott döntéseket, a kialakult igazságtalanságokat, a romló életkörülmények okait meg kell vizsgálni és a megfelelő következtetések alapján átlátható, a fejlődést szolgáló intézkedéseket meg kell hozni.

A Bodrogközi Állami Gazdaság Helytörténetét Ápoló Közösség szervezésében, Fazekas András, Kerchner József közreműködésével megszerveztük az állami gazdaság helytörténetének ápolása céljából a volt központi épületre emléktábla elhelyezését.

 Az emléktábla elhelyezésére emlékünnepség keretében 2018. december 15-én, szombaton 11 órakor került sor.

Az ünnepség szózattal kezdődött, majd a következő program szerin tartottuk meg: 1. Assisi Szent Ferenc imádsága: Ima-t előadta Gyulai József író, költő, nemzetközileg elismert szakember. 2. Az emléktáblát leleplezte Laczkó Sándor, Berei Ferencné volt állami gazdasági dolgozók. 3. Az emléktáblát megszentelte és megáldotta Páll Miklós görögkatolikus parókus, Bereczki Miklós római katolikus plébános. 4. Az ünnepi megemlékezést Pénzes László mondta. 

5. Az emléktáblánál három megemlékezési koszorút helyezett el Lakiné Emri Mária, Fazekas András, Rácz János, Molnár József, Joósz György, Kerchner József volt állami gazdasági dolgozók. Az emlékünnepség kötetlen beszélgetéssel az Új Bástya Rendezvény Centrum Konferenciateremben folytatódott (Szent Erzsébet utca 3.)

 A helytörténeti emlékünnepségen részvevők megnevezésével is szeretném tiszteletemet, hálámat kifejezni az összes állami gazdasági dolgozónak, az újabb találkozásunk erősítette az emlékeinket, az összetartozás érzését. Csákóné Ilike, Berei Ferencné Marika, Csoma Magdolna, Lakiné Emri Mária, Czél Lászlóné Gyöngyike, Keresztes Marika, Fazekas Andrásné, Fazekas András, Laczkó Sándor, Molnár József, Gyulai József, Rácz János, Joósz György, Kerchner József, Fedor Gyula, Novák József, Petruska János, Téglás István, Dr Takács András, Dr. Takács Andrásné, Goreczki Gábor, Fenyvesi András, Fenyvesi Andrásné Marika, Winkler János, Eiben György,

Az emlékünnepség résztvevői (részlet)

 Az ünnepi megemlékezés a következők szerin hangzott el:

„A magyar történetírásában, kutatásában résztvevők többségénél lehet olvasni, hogy a történelmünk, a helytörténetünk valós, tényszerű ismerete teszi lehetővé a jelen történéseinek megértését, hogy a múlt dicsősége képezi a jelen alapját, hogy a jelenkor közös munkája ad reményt, kitartást és alapozza meg a Szent Istváni Keresztény Magyarország, a magyar emberek nyugatos jövőjét.

A nyugdíjas éveimben, több mint 15 éve foglalkozom a szülőföldem, az iskoláim, a munkahelyeim helytörténeti anyagainak gyűjtésével, feldolgozásával. A Facebookon több helytörténettel kapcsolatos oldalt és egy blogot működtetek. „Az agrárium története” oldalra a Bodrogközi Állami Gazdaságról több részt és fényképet tettem fel.

A Bodrogközi Állami Gazdaság első elődje az Állami Gazdaságok Nemzeti Vállalata Györgytarlón 1948-tól működött, aminek ebben az évben van a 70 éve. A Sárospataki- és a Bodrogközi Állami Gazdaság egyes üzemrészeiből 1955. december 31-én megalakult a Bodrogközi Állami Gazdaság Sárospatak székhellyel, ennek is rövidesen 63 éve lesz.

A Bodrogközi Állami Gazdaság helytörténete része a Magyarország történetének, valamint Sárospatak-, Bodrogköz helytörténetének. Az állami gazdaságban dolgozók munkájukkal, tevékenységükkel valamennyien hozzájárultak az állami gazdaság történetének alakulásához.

A Bodrogközi Állami Gazdaságban 1967 és 1987 között eltöltött időt életem legszebb időszakának tekintem, felejthetetlen számomra. Utólag is, ma is hálás vagyok a sorsnak, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Bodrogközi Állami Gazdaság kollektívájához tartozhattam, részese lehetem a közös sikerélményeknek, hogy közösen alakíthattuk a helytörténetét.

Szocialista brigád kirándulása. Guggolósor Sinka István, Espák Miklós, Hornyák László, Krakomperger Gyula, Lendák István, Géczi József. Állósor Bene Ferencné Eta néni, Kasai Sándorné, Kasai Sándor, Berei Ferencné, Berei Ferenc, Laczkó Sándor, Laczkó Sándorné, Espák Miklósné, Csoma Magdolna, Lendák Istváné, Krakomperger Gyuláné, Szabóné, Julika, Hornyák Lászlóné, Berta Józsefné, Berta József. Eger, 1983.06.30.

A kiváló, példaértékű, tisztelt és szeretett állami gazdasági szakemberek közül sajnos többen a földi életről elköltöztek. Úgy érzem, hogy tiszteletünket, köszönetünket, hálánkat nem csak a temetőben, a sír mellett fejezhetjük ki, hanem egy emléktábla elhelyezésével, a Bodrogközi Állami Gazdaság helytörténeti hagyományainak ápolásával, a még élő állami gazdasági közösség összetartozásával, egymás tiszteletével, a nézeteltérések elfelejtésével is.

A TRAUTSON KÖNYVELŐIRODA a tulajdonosa a Sárospatak, József Attila utca 29. alatt lévő ingatlannak, a volt Bodrogközi Állami Gazdaság központjának. Az EMLÉKTÁBLA kihelyezéshez a tulajdonos hozzájárulása szükséges, ezért fordultam Rák Tamás és Rákné Stumf Enikő ügyvezető tulajdonosokhoz. Az állami gazdaság közössége nevében nagy megtiszteltetésnek tartom a lehetőséget, köszönetemet és hálámat ez úton szeretném kifejezni a tulajdonosoknak, hogy két levélváltás, telefonbeszélgetés után engedélyezték az EMLÉKTÁBLA kihelyezését, az ünnepélyes átadását.

Itt is szeretném a Sárospataki Művelődési Ház igazgatójának, Csatlósné Komáromi Katalinnak a köszönetemet kifejezni az ünnepség hangosításáért, a közreműködésért és a kötetlen beszélgetési programunkhoz a terem biztosításáért.

Állami gazdaságok magyarországi története

A második világháború után az állami gazdaságokat 1948-tól kezdték szervezni, feladata volt az egész ország mezőgazdasági termelésének és állattenyésztésének korszerű és minőségi alapjainak lerakása. Az állami gazdaságok száma 1954. évben 494, az 1960-as évekre a számuk 300 felett volt és a területük elérte 970.000 ha-t. A termelői árak rendezése, a szakemberellátás javulása, az eszközök és termelő berendezések növekedése jelentős eredménynövekedéssel járt.  1967 évre kialakult a nagyüzemi jellegük, megszilárdult szerkezetük. 1970-es évekre kombinátok jöttek létre. Az állami gazdaságok jelentős szerepet töltöttek be a gazdaságok közötti kooperáció és integráció szervezésében, az iparszerű termelési rendszerek kialakításában. 1980-ra 120 alá csökkent a számuk, a termelésük volumene, színvonala viszont jelentősen növekedett, a magyar mezőgazdaságban meghatározó szerepük volt.

Bodrogközi Állami Gazdaság kialakulásának története

A Bodrogközi Állami Gazdaság jogelődje volt a Sárospataki Református Főiskola Bálványos-i, Györgytarló-i birtokai.

A mai Györgytarló korábban Györgytarló-puszta és környéke Lórántffy Zsuzsanna révén került a Rákóczi család birtokába. A birtok, 4747 hold, ebből Györgytarlón 2201 hold, Bálványoson 363 hold volt. A település neve I. Rákóczi György emlékét őrzi. A fejedelemasszony a Kollégiumnak adományozta, ezért sokáig főiskolai birtokként tartották számon.

A Főiskolai Birtok irányítását a Gazdasági Választmány (GV) végezte, 1923-ban az elnöke Trócsányi József. A Sárospataki Főiskola birtokainak kataszteri jövedelme alacsony, 3 korona 39 fillér volt. Az okszerű gazdálkodás megvalósításával 1923-ban Bálványoson 363 holdat, 1926-ban Györgytarlón 800 holdat, összesen 1163 holdat saját kezelésbe vettek. A saját kezelésen kívüli területeket haszonbérletbe és feles művelésre adták ki.

A házi kezelésben vett területek központjává a Györgytarló-i Nagy-tanyát tették, ügyintéző vezetője Valádi Béla lett. Az 1927-es jelentésből kitűnik, hogy a birtokon rendes üzemtervszerű gazdálkodást folytattak (kalászos, tengeri, burgonya, dohány, takarmányok, sertéstenyésztés, tehenészet, gulya marha, legelőbérlet). A Kollégium fenntartásában fontos helyet foglalt el a birtokból származó jövedelem. A Kollégium, mint jogi személy, e szempontból mezőgazdasági birtokosnak számított. A Györgytarló-i területen, 1933 őszén 25 holdas gyümölcsöt, almát, diót telepítettek. Az 1936-38-as években a Kollégium gazdasági életének gerincét jelentő Közpénztár bevételének 72 %-a a birtokok gazdálkodásából származott. A korábbi tőke kamatoztatása helyett a fő jövedelmet a nagybirtokok gazdálkodása jelentette.

A Bodrogközi Állami Gazdaság kialakulása:

- 1948–tól az Állami Gazdaságok Nemzeti Vállalata néven, Györgytarlón, 506 holdon működött.

- 1949 márciusában megalakult a Gyümölcstermelési Nemzeti Vállalt 91 hold területtel, része volt Baksai Herszényi féle gyümölcsös és a főiskola Györgytarlói gyümölcsöse.

- 1949 decemberében az Állami Gazdaság Nemzeti Vállalatához került Páterhomok, Lápló-tanya, Piti és Katona- féle birtok.

- 1949. december 8-án a Gyümölcstermelési Nemzeti Vállalatot átvette az Állami Gazdaságok megyei Központja, így alakult ki a Bálványosi Állami Gazdaság.

- Az 1951. –évi tagosítás után a gazdasághoz került Őrszem, Érhát, Várhomok és Nyerges –tanya.

- 1951. január 1-vel megalakult a Sárospataki Állami Gazdaság szőlő és gyümölcs hasznosításával, valamint a Bálványosi Állami Gazdaság szántóföldi növénytermesztéssel.

- 1953. január 1-vel a Sárospataki Állami gazdasághoz került a Bálványosi-, és a Tolcsvai Állami gazdaság összesen 3.281 hold területtel.

- 1955.december 31-vel a Sárospataki- és a Bodrogközi Állami Gazdaság egyes üzemrészeiből megalakult a Bodrogközi Állami Gazdaság Sárospataki székhellyel.

- 1958. január 1-vel a Zemplénagárdi Állami Gazdaságot a Bodrogközi Állami gazdasághoz csatolták.

A termelőszövetkezetek területi elhelyezése (1961-62-ben) után

- 1964-ben a véglegesen kialakult Bodrogközi Állami Gazdaság a Tisza, a Bodrog folyó és a Szlovákiai határ között, Bodrogközben, alacsony ártéri talajon, kisebb homokszigeteken terül el, szétszórt formában 54 km átlóval, tíz község határában 7538 hold területtel. A talajadottságai öntés és réti talajok típusába tartoznak, de ezeken belül különböző változatok fordulnak elő. A gazdaság talajainak nagy része a nehezen művelhető talajtípusokhoz sorolható. Az éghajlati viszonyait általánosságban a szélsőség jellemzik, a csapadék mennyisége az alföldre jellemző 480-600 mm között mozog.

Javaslom, hogy a Bodrogközi Állami Gazdaság elődeivel együtt a 46 éves történéséből közösen gyűjtsük össze a meghatározó, példaértékű, a fejlődését szolgált eseményeket, a működésével összefüggő fényképeket és ápoljuk Sárospatakhoz, Bodrogközhöz kötődő helytörténetét.

Ahogyan Magyarország-, Sárospatak-, Bodrogköz történetének ugyanúgy a Bodrogközi Állami Gazdaság 46 éves helytörténetének is voltak kiemelkedő, példaértékű, fényes időszakai, elismert közösségei, személyei, amelyek-akik méltóak arra, hogy az utódok megismerhessék, amire valamennyien büszkék lehetünk.

A példaértékű, kiemelkedő, fényes időszakaiból választva a következőket:

1. A Piti-tanyán a pecsenye kacsa előállítása a törzsállománytól a keltető állomáson keresztül. A Piti-tanyai pecsenye kacsa előállításának komplex technológiáját a Szarvasi Állami Gazdaságban adaptálták a Piti-tanyai szakemberek közreműködésével. A valódi végterméket a minőségi kacsa sültet a központ alagsorában lévő ebédlőben, Szendreiné Erzsike-néniék jóvoltából gyakran fogyaszthattuk, aminek országos híre volt.
2. A Páterhomoki Tejelő Szarvasmarha Telep példaértékű eredményei a mesterséges megtermékenyítésben, a brucellózis mentesítésében, a telep korszerűsítésében, a Poligon fejőház megvalósításában is megmutatkozott.
3. A gyümölcstermesztésben: országos szinten kiemelkedő körte termesztése, a Sárospataki Jonatán almafajta, a 400 vagonos hűtőház létrejötte és üzemeltetése, gyümölcsvelő és rostoslé gyártása, tartályládás vizes ürítő házi készítése, a csökkentett lé mennyiséggel történő permetezés, a kerten belüli GEV ládák, tartályládák gépi mozgatása, üzemi előjelzésen alapuló növényvédelem.

Almaszüretelők, középen Egyed János, a csúcson Laczkó Sándorné Márta, Baksa, 1958

4. A Páterhomoki Központi Gépműhely kialakítása, működtetése, részegységek felújítása, újak gyártása. Az elektromos energiagazdálkodás mintaszerű megvalósulása.
5. Ipari Főágazat-, Budapesti Építési Főágazat kialakítása, működtetése.
6. A Bodrogközi Állami Gazdaság gesztorságával működő Borsodi Gyümölcstermesztési Rendszer, 14 üzemben 2796 ha gyümölcsös termesztését integrálta.
7. A Bodrogközi Állami Gazdaság önálló egységeinek beszámoltatási rendszerének, értékelő-elemző munkájának mintaszerű megvalósulása.
8. A Bodrogközi Állami Gazdaság átlagos állományi létszáma megközelítette az 1000 főt, ennyi embernek adott munkát, a mindenkori életszínvonalnak megfelelően biztosította a megélhetésüket. Az állami gazdaságból elkerült szakemberek minden szinten (a szakmunkástól a miniszterig) példa értékűen ellátták a munkájukat.

Nagy megtiszteltetés, lelki megnyugvást jelenthet számunkra, hogy a közösen elhelyezett EMLÉKTÁBLA előtt, a Bodrogközi Állami Gazdaság 46 éves történetére való emlékezés gyanánt közösen fejet hajthatunk, koszorút helyezhetünk el.

„A BODROGKÖZI ÁLLAMI GAZDASÁG HELYTÖRTÉNETI ÜNNEPSÉGÉT AJÁNLOM AZ ÁLLAMI GAZDASÁGI DOLGOZÓK, MAG TIBOR, DR. KIS JÓZSEF, LEHÓCZKI LÁSZLÓ, DR. RUDOLF IMRE IGAZGATÓK EMLÉKÉRE, TISZTELETÉRE!”

(A könyvről készült fénykép a valódi színt nem adja vissza)

A Kisléta Község történetéhez kapcsolódó anyaggyűjtésemet, kutatásomat befolyásolta az apai-, és anyai ágon, több nemzedéken keresztül a kislétai kötődésem, a Kisléta község helytörténetének kiemelkedő, példaértékű, fényes, szomorú időszakainak, egyéneinek megismertetése, emlékük ápolása, a kislétai ősök, a kislétai alkotó emberek, a Kislétáról elszármazottak iránti tiszteletem és hálám.

A helytörténeti anyagok gyűjtésének helyszínei Magyar Országos Levéltár Lángliliom úti Óbudai Kutatóterem, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Nyíregyháza, Nyíregyházi Jósa András Múzeum, Miskolci Herman Ottó Múzeum, Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum, a Görög Katolikus Egyház Nyíregyházi Levéltára, a Kislétai Görög Katolikus Egyház Levéltára, Kislétai Református Egyház Levéltára, Kisléta Község Önkormányzata anyakönyvi kivonatai. A digitalizált tudományos folyóiratok, napilapok, hetilapok, levéltári iratok, könyvtári kiadványok fellelhető helyei: ARCANUM Digitális Tudománytár, HUNGARICANA, MAPIRE.
 

Kisléta Községgel kapcsolatos helytörténeti tevékenységemet segítő személyek: Dr. Bene János, Helmeczi Aliz, Tóth Ákos, Szabó György, Smil Sz. Szabó, Ferber György, Tamás Péter, Jakabné Harcsa Erzsébet, Madácsi Károly, Fekete József, Angyal Géza, Angyal Gézáné, Bunyáné Bihari Erzsébet, Mikóné Ferenczi Erika, Böszörményi Albertné Julika, id. Madácsi Imre, Dr. Vörösné Papp Éva, Orosz Árpádné Gebri Katalin, Prof. Dr. Fülesdi Béla, Dr. Kustár Zoltán, Orosz Árpád, Pásztor Károly, Szerencsi Imréné, Horváth János, Farkas Viktor Oszkár, Dr. Orosz József, Birta Ferencné, Bethlen Béláné Gencsy Klára, Ráczné Gencsy Éva, Mikó Jánosné Lengyel Piroska, Rácz István, Pásztor Károly, Verba György, Pénzes József, Dr. Pénzes János, Paszternák Józsefné. Esztári Lászlóné, Ujfalusi Béláné, Orosz Mihályné, Szilágyi Imre, Esztári Mihályné Julika, Takács Györgyné Erzsike, Bunya István, Herczku Pálné, Domonkos Sándor, Pénzes Sándor Károly, Hajdu Károly, Nagy Gyöngyvér, Békési Gábor, Kovács János Csaba és sokan mások.
 

A könyv nyomdai költségét támogatták: 1. Léta Trans Műszaki kft vezetője Kelemen István Kisléta 100.000 ft. 2. KRISZ-RI 9985 Könyvelő Betéti Társa Orosz József Kisléta Bogáti u. 42. 50.000 ft. 3. Dr. Szilágyi Éva Debrecen 20.000 ft. 4. Böszörményi Albertné Kisléta 10.000 ft. 5. Böszörményi Johanna és Bettina Kisléta 10.000 ft. 6. Angyal Péter Székesfehérvár 5.000 ft. 7. Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratórium elnöke Szabó György 250.000 ft. 8. Pócspetri Iránytű Klub-zenekar tagjai Sitku Angéla, Baloghné Kövesdi Anita, Kovács Fanni, Májer Józsefné Margó, Bukta János, Balogh Béla, Sitku (Vilu) Zsolt, Tamás György, Kovács János 100.000 ft. 9. Pócspetri VILU-PET 2000 Kft. ügyvezetője Sitku Zsolt 100.000 ft. 10. Máriapócs Hungaricum Vendégház Panzió tulajdonosa Kovácsné Tamás Ildikó 100.000 ft. 11. Böszörményi Erdészeti Szövetkezet vezetője Böszörményi László Pócspetri 100.000 ft. 12. Máriapócsi Tenisz Klub tagjai: Linzenbold Sándor 5.000 ft., Linzenbold Gábor 10.000 ft., Kerékgyártó András 20.000 ft., Neményi Zsolt 20.000 ft., Orosz István 50,000 ft., Kovács János 50.000 ft. 13. Nyíregyháza Kovács Klíma és Villanyszerelés tulajdonosa Kovács Dániel 20.000 ft. 14. Fazekas András Sárospatak 20.000 ft. 15. Margit Lajos Budapest 2.500 ft. 16. Paulik András Gyöngyös 20.000 ft. 17. Böszörményi Albert Pócspetri 10.000 ft. 18. Pénzes László Budapest 1.041.000 ft.

A könyvnyomtatás költségéhez való hozzájárulóknak a Kisléta község helytörténete, a helytörténeti emlékek ápolása iránt érdeklődők nevében itt is köszönetemet fejezem ki, az anyagi áldozatvállalásuk nélkül a könyv nyomtatása nem valósulhatott volna meg.

A „Kisléta Község Történetéből” című könyv végleges formában Kovács János Csaba szerkesztő, Pénzes Katalin lektor, Varga Marcell borítótervező közreműködésével valósult meg.

 A közreműködő, segítő, támogató intézményeknek, szervezeteknek, személyeknek hálás köszönetemet fejezem ki.

A „Kisléta Község Történetéből” című könyv kereskedelmi forgalomban nem jelenik meg. A nyomdai költséghez anyagi áldozatot vállalóknak a köszönetem kifejezése mellett a könyvből egy példányt juttatok el.

Kisléta község helytörténetének feltárásában, emlékek ápolásában meglévő jelentős lemaradást közös erőfeszítéssel, kedvező hozzáállással sikerült csökkenteni. A további helytörténeti tevékenységhez anyaggyűjtéshez, kutatáshoz, emlékek ápolásához, emlékmű felállításához, emléktáblák elhelyezéséhez, emlékünnepségek szervezéséhez, Kisléta Község Állandó Helytörténeti Kiállítás megvalósulásához a szervezeteknek, intézményeknek, egyéneknek Támogatási Szerződésen keresztül támogatási lehetőséget szeretnék biztosítani. „Kicsi támogatás is szép, nemes gesztus, elkötelezettség Kisléta község helytörténetének ügye mellett.” A további támogatóknak a „Kisléta Község Történetéből” című könyvet biztosítom.

Budapest, 2021.március 03.

Telepi György (Kisléta,1800.10.07. Tard, 1885. 08.12.)

Ahogyan Magyarországnak, Szabolcs megyének úgy Kisléta községnek, a Kislétai Görögkatolikus Egyháznak is vannak kiemelkedő, példaértékű, fényes, kevésbé fényes időszakai, egyénei. A mindennapjainkban minél jobban, tényszerűen, valósághűen megismerjük történetünket, helytörténetünket, őseinket, a múltunkat, és a megfelelő tanulságokat levonjuk, annál jobban megértjük a jelen történéseit, annál tudatosabban tehetünk a jövő kedvező alakulásáért.

Telepi György a Nemzeti Színház örökös tagja, festő, díszletfestő, drámaíró, műfordító, a színészet, a színház fejlődését befolyásoló sokoldalú, szervező, irányító szakember, a Kisléta község görögkatolikus egyház lelkészének családjában 220 éve, 1800. október 7.-én született. A Kislétai Görögkatolikus Egyházközség lelkésze volt a Nagyapja (1794-1804), Édesapja (1804-1822). A Nagyapja időszakában 1794-1801 között a téglatemplom épül, az Édesapja időszakában 1820 körül a téglatemplomhoz homlokzati tornyot építenek. A templom előzménye:1753 sövényfalú, szalmával fedett, 1769 fatemplom. Telepi György a Szatmárnémeti Püspöki Liceum filozófus hallgatójaként tanult, Bécsben két évig teológiára jár, tanult nyelveket, festészetet, előadóművészetet, operát. Páratlan műszaki, technikai felkészültséggel rendelkezett.

A színészetet Szatmár Vármegyében a vándorszíntársulatnál kezdte, Debrecenben és Nagyváradon Balla Károllyal irányította a vándorszíntársulatot, volt a Kolozsvári Színháznál, Szabadkai Színháznál, a Miskolci Nemzeti Színháznál, a Pesti Magyar Színháznál, majd a Nemzeti Szinháznál. 1837-39-ben a Pesti Magyar Színház alapító tagja, a Nemzeti Színháznak 1841-1855 között tagja. A magyar színjátszás nagyjaival játszott együtt: Déryné, Egressy, Megyeri, stb. A színjátszás mellett 1847-ben a Kolozsvári Színház színpadját átépítette, 1854-ben Szabadkán színpadot építtet, nézőteret díszített, 1847-57 között a Miskolci Színház részére díszletet tervezett és festett, a Pesti Magyar Színház színpadtechnikáját a tervei alapján építik újra. „Valóságos gyöngye volt a vándortársulatoknak, mint festő, díszítő, gépész, kellékes, tűz és árnyjátékos.”

Az 1848-49-es szabadságharc után Jókai Mórné, Laborfalvy Róza kereste meg és az ő tanácsára a Borsodi hegyek közt lévő Tardonát, felesége nővére, Csányiné lakását ajánlotta Jókai Mór elrejtésére. Jókai Mór írásaiban többször foglalkozott a Tardona-i időkkel.

A Miskolci Herman Ottó Múzeum kutatója Békesi Gábor által összeállított „Maradok szeretve tisztelő barátod…” tartalmazza a műveinek felsorolását: versgyűjtemény, versnaplója, 6 színmű, 28 darab mű fordítását, átdolgozás, festményeiből, színpadképeiből 11-t sorol fel.

A Kislétán született Telepi György a vándorszínjátszás megerősödésében, a megalakult színházak fejlődésében, a színházi társulatok működési feltételeinek megteremtésében, a színházi előadásoknak a közösségek alakításában, szórakoztatásában kiemelkedően, példamutatóan részt vett. Szabadidejében festett, közéleti tevékenységet is vállalt. Emlékét különböző helyen és formában ápolják.

Telepi György szülőhelyén is büszkék lehetünk élettörténetére, munkásságára megérdemli, hogy folyamatosan ápoljuk emlékét, legyen követendő példaképünk.

Kisléta, 2020. október 11.

„Amit színpadon

A népnek hirdetünk,

Ne hazudtolja meg

                                      A cselekedetünket.” (Petőfi S.: Színészdal)

Telepi György, eredetileg Telepianovich György színész, festőművész, díszlettervező, színházi technikus, drámaíró és fordító, a Nemzeti Színház örökös tagja kislétai görögkatolikus lelkész fiaként született 1800. október 7-én. Az eddig fellelt dokumentumokban a születés időpontjával kapcsolatban különböző adatok szerepelnek, a valós időpontnak a Kislétai Görög Katolikus Egyház nyilvántartását lehet elfogadni. A nyilvántartás szerint Plank Bella 1939-ben kikérte a Kislétai Görög Katolikus Egyház születési anyakönyvi kivonatának másolatát, melyben születési időpontként 1800. október 7. szerepel. Szülei: apja Telepianovich Antal, anyja Turzay (Thúrzó) Anna. Hat testvére született: József (1805), Julianna (1806), Veronika (1811), Terézia (1814), István-József (1816), Borbála (18239. Nagyapja 1795-1804 között pasztorizált a kislétai parókiájában, utóda fia 1804-1823 között. Apja átlagon felüli anyagi viszonyokkal és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezhetett, kedvező lehetősége volt fiának megfelelő oktatást, utazást, gazdasági pártfogókat biztosítani. A Telepi névrövidítés, névmagyarosítás már a nagyapja írásos gyakorlatában is megfigyelhető, de véglegesen csak Györgynél maradt meg. A gyermekei pedig már Telepynek írták nevüket az akkori romantikus igényeknek megfelelően. A Telepi név a Zemplén megyei Telepócz/Telepovce kisközségre utal, ezek szerint helységnévből képzett tulajdonnév.

A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint: „Telepi György (Kisléta, 1797–Tard, 1885. aug. 12.): színész, díszletfestő, színház technikus, fordító, drámaíró. 1818-ban írnok volt Szatmár vármegyében, itt csatlakozott Megyeri Károly társaságához. 1820-tól festőként és színmesterként is foglalkoztatták. 1825-ben tagja volt a pozsonyi országgyűlési társaságnak. 1829–1833 között Kassán, 1833–37-ben a budai Várszínházban játszott, mint vezértag. 1837–39-ben a Pesti Magyar Színház alapító tagja, színész és díszítmény-felvigyázó. 1839–1841 között az operaháború miatt vidéken játszott. 1841-től 1855-ig a Nemzeti Színház tagja. Egyike volt a vándorszínészet ezermestereinek, színpadot tervezett és alakított ki. 1834-ben tervet készített a Pesti Magyar Színház számára, 1847-ben átépítette a Kolozsvári Színház színpadát, 1854-ben színpadot épített és nézőteret díszített Szabadkán. Díszletet tervezett és festett, többek között 1847-ben az aradi és 1857-ben a miskolci színház részére, továbbá technikai látványosságokat („ködfátyolképek”) is készített. Hat eredeti műve mellett 21 átültetését tartjuk számon. Színészként népszerű komikus volt. F.Sz. Szokol (Birch–Pfeiffer: A szebeni erdő); Miklós (Töpfer: Világ divatja); Kisbíró (Kisfaludy K.: Pártütők); Ugróczi (Jakab I.: Falusi lakodalom); Korlát (Goldoni: Két úr szolgája); Lumpáci vagabundus (Nestroy); Ruskó (Telepi Gy.: Borsszem Jankó).”

Telepi György kisebbik leányának, Antónia-Georginának az unokája, Ónodyné Ágoston Éva Antónia a 2001. március 27-i Színház Világnapjára összeállította az Emlékezés a Családi Krónikából című írást, melyből megtudhatjuk, hogy Telepi György középiskoláit Nagykárolyban, majd Szatmáron végezte. A Szatmári diákok 1610-1852 című kiadvány III. A Püspöki Líceum Hallgatói 1804-1851 című része szerint a líceum kétéves bölcseleti tagozattal rendelkezett, a hatosztályos gimnáziumtól független intézmény volt, tanulója csak a gimnázium hatodik osztályát, tehát a humanista tagozatot is elvégzett diák lehetett. 1852-től a líceum a hatosztályos gimnáziummal egyesült és nyolcosztályos főgimnáziummá alakult. A kiadvány 268. oldalán 1815 évben, az I. éves filozófusok névsorában az 544. sorszám alatt van feltüntettve: „Telepianovits Georgius, 15, gc, Ruthenus, Kiss Léta, c. Szabolcs, Antonius, parochus ibidem.” A 269. oldalon 1816 évben, a II. éves filozófusok között az 564. sorszám alatt van feltüntetve: „Telepianovits Georgius, 16, gc, Ruthenus, Kiss Léta, c. Szabolcs, Antonius, parochus ibidem.” (A tanuló neve után életkor, vallási hovatartozása, nemzete, szülőfaluja, megyéje, apja neve, foglalkozása, lakhelye szerepel). Külföldön Bécsben két évig teológiára járt, tanult nyelveket, festészetet, előadó művészetet, operát, színházat látogatott, tanulmányozta a színpad működését, technikai berendezéseit. Telepi György vizuális szemléletével és páratlan műszaki, technikai érzékével és felkészültségével, sokoldalúságával vált ki kortársai közül. A sokoldalú színészt, az első magyar díszletfestőként tartják számon. Erődi Jenő szerint: „Valóságos gyöngye volt a vándortársulatoknak, mint festő, díszítő, gépész, építész, kellékes, tűz-, fény- és árnyjátékos.”

A Pesti Magyar Színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. 1840. augusztus 8-áig működött ezen a néven, majd a társulat neve Nemzeti Színházra változott. A Pesti Magyar Színház név 2000. szeptember 1-jén született újjá, az új Nemzeti Színház megépülésekor, mivel az újonnan megnyíló intézmény nem vette át a nagy múltú társulat egészét. Így, bár társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és az azt őrző színészekből állt, helyzete a mai napig sok küzdelemre, vitára ad okot. A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című operájával nyitott. Első igazgatója Bajza József volt. A színház Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az 1840. évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény. A Pesti Magyar Színházat alig fél esztendővel megnyitása után teljes műszaki csőd fenyegette, noha egy neves müncheni szakember nevéhez fűződnek a színház gépészeti munkálatai. Herr Schütz „gépelyei” azonban felmondják a szolgálatot. A színház vezetői Telepi Györgyre bízták a színpadtechnikát, aki új gépészeti berendezéséket tervezett és készített.

Telepi György sok színháztörténeti eseménynek volt részese, tanúja. Bánk bán első színrevitelekor együtt szerepelt (Kassán 1833-ban) Kántornéval, Dérynével, Egressyvel, Megyerivel, később ő lett a Lear király Bolondja. Előtte senki nem játszotta magyar nyelven a szerepet. A nyersebb komikai feladatok vonzották. A magyar realista színpad úttörői között emlegetik Lendvayékkal, Egressyvel, Megyerivel együtt. A leghíresebb szerepe volt a Hugli borbély (Két pisztoly), ezt a bohózati alakot ötvenéves színészi jubileumán újra életre keltette a Nemzeti Színház színpadán. Ekkor Szigligeti köszöntötte, ezüst serleget, babérkoszorút nyújtottak neki át. A Miskolci Nemzeti Színház kortináját ő festette a Diósgyőri vár látképével. Utolsó nagy munkája 1854-ben az új Szabadkai Színház színpadának tervezése és berendezése.

Telepi György (1800-1885), színész, festőművész, drámaíró, fordító

Telepi Györgynek négy felesége volt: Bohus Jozefa, Vermes Eszter, Csányi Zsozsó színésznők, és Kozmonszky Mária. Az első feleségétől Károly fia, a másodiktól Amália, a negyediktől Mária és Antónia nevű lánya született. Telepi Károly (1828-1906) Barabás Miklós mellett tanulta a festészetet, és híres tájkép- és portréfestő vált belőle. (Érdekesség, hogy Barabás Telepi Györgynél, Károly édesapjánál kezdte festői tanulmányait.) Nyugdíjba vonulása után Miskolcra költözött, és Diósgyőr, később Tibolddaróc előjárója, községi bírója lett. Telepy Mária, Telepi György lánya Tardon lakott, férje Szilvássy János tardi jegyző, egy leányt és négy fiúgyermeket neveltek. Több gyermeküknek Mária testvére, Plank Sándorné Antónia, Egerlövő jegyzőjének felesége volt a keresztanya.

Telepi György 1876-ban került özvegyen Mária leányához Tardra. Ekkor még aktív volt, szerelt, festett, műfordított, Tibolddarócon az oltárkép festésével is megbízták. Tard község lakosai között igen nagy tiszteletnek örvendett. Az egyházi anyakönyvi nyilvántartásokban keresgéltem Telepi György születésével és halálozásával kapcsolatos adatokat. Mivel egy református pap gyermekeként Kislétán született, a református nyilvántartásban néztem meg először, sikertelenül. A Békési Gábor által írt Telepi György a dokumentumok tükrében című anyagból kiderül, hogy a Kislétai Görög Katolikus templomban keresztelték meg. Később a Magyar Országos Levéltárban Tard község római katolikus anyakönyvi nyilvántartását tartalmazó „A 1358”-as mikrofilmet kértem ki. A halottak anyakönyvi nyilvántartásában megtaláltam Telepi Györgyöt. A nyilvántartásban szereplő adatokat igyekszem a látottaknak megfelelően visszaadni következők szerint: Folyószám 88. A meghalás éve hava, napja: 1885. augusztus 12. Az ő hitvestársának vagy szülőinek neve és állapota: T Telepy György Kozmonszky Mária özvegye. Származása és lakhelye, ház-szám: Kis-Létha Szabolcs m., Tard 2. Életkora: 91 év. Vallása: Rk.

Telepi György halotti anyakönyvi nyilvántartása

Betegsége vagy egyéb halál neve: szívszélhűdés. Részesült-e a haldoklók szentségeiben: részesült. A temetés helye és napja: Tard augusztus 14. Az eltemető neve és hivatala: Mosoray Antal K. püspök, a helyi plébános segédkezett mellette. Tardon a 2. szám alatt lévő épület falára, ahol Telepi György 9 évig lakott (a jelenlegi Polgármesteri Hivatal) 2001. október 7-én emléktáblát helyeztek el.

                                             Emléktábla Tardon, 2013.                             Telepi György, idős korában

Az emléktábla felirata: „EBEN A HÁZBAN LAKOTT ÉLETE UTOLSÓ ÉVEIBEN TELEPY GYÖRGY KISLÉTA 1794-TARD 1885. SZÍNÉSZ, A VÁNDOR SZÍNTÁRSULAT VEZÉRALAKJA, DÍSZLETTERVEZŐ ÉS FESTŐJE. A MAGYAR NYELVŰ SZÍNHÁZ EGYIK MEGALAPÍTÓJA. A NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA.”

A kereszteltek anyakönyvében Telepi Máriának és férjének Szilvássy Jánosnak, helybeli jegyzőnek Tardon 1885. március 13-án Mária, 1887. május 13-án Gizella, 1891. július 9-én Béla nevű gyermekük született.

Felhasznált irodalom: 1. Székely György: Magyar színházművészeti lexikon – Telepi György. Budapest: Akadémiai Kiadó (1994). 2. Gyarmati Béla: Egy hajdanvolt színházi mindenes, Telepi György.

A Békési Gábor által összeállított „Maradok szeretve tisztelő barátod…” Telepi György a dokumentumok tükrében tartalmazza a műveinek felsorolását és 54 darab levelezését. Líráját versgyűjteménye, versnaplója tartalmazza. Színműveiből hat darabot, fordításokból, átdolgozásokból huszonnyolcat, szerepeiből tizenhármat, festményeiből, színpadképeiből tizenegyet sorol fel.

Színművei: 1. A tankóczi pusztavár, vagy a földalatti kísértetek (vígj. 3 felv.). 2. Hívatlan képíró (vígj. 5 felv.) 3. Borsszem Jankó, Tüneményes rege (2 felv., énekkel és tánccal, zenéje Pály Elektől) 4. A vadon titka (színj. 3 felv.) 5. A munkácsi vár 6. Erdői veszedelem Szerepei: 1. Hugli borbély (Szigligeti, Két pisztoly) 2. Kurtalábi (Bájrózsa) 3. Ugróczi (Jakab I., Falusi lakodalom) 4. Víg feri (Régi Pénzek) 5. Simplicius (Garaboncziás diák) 6. Gildenstern (Hamlet) 7. Napszámos (Árpád ébredése) 8. Korlát inas (C. Goldoni: Két úr szolgálja) 9. Szokol (Birch-Pfeiffer: A Szebeni erdő) 10. Miklós (Töpfer: Világ divatja) 11. Kisbíró (Kisfaludy K.: Pártütők) 12. Lumpacius vagabundus (Nestroy: Lumpacius vagy a 3 jómadár) 13. Ruskó (Telepi Gy.: Borszem Jankó) Stb.

A névadó Telepi György

A miskolci A város Lapja MiNap 2011. szeptember 24-i számában jelent meg a névadó Telepi Györgyről egy rövid cikk, amely a következőt írja: „Az Előhegy és a Kiss tábornok utcák között észak-déli irányú, keletről, a Lankás nyugatról a Vörös utca által határolt út. (Az 1950-es évektől Hejőcsabán volt névadó, jelenlegi helyére az 1992. évi utcanévadások és átnevezések idején került.) A névadó Kislétán született, színművész, fordító és drámaíró. 1820-tól festőként és színmesterként ismerjük, de ott volt az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen is. A Pesti Magyar Színház alapító tagja, 1841-1855 között pedig a Nemzeti Színház tagja. Az 1857. évi miskolci színházmegnyitóra ő tervezte és festette a díszleteket, megfestette a diósgyőri várat, ezt az ábrázolást a második világháborúig őrizték az utódok. 1855-től községi bíró lett Diósgyőrben, néhány emléktárgyát a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum őrzi. (1794-1885 között élt, eredeti neve Telepianovics volt, Tardon temették el. Öt eredeti munkája és számos fordítás maradt az utókorra.) D.I.”

Telepi György nyíregyházi szereplése

A Nyíregyháza Színháztörténetének Levéltári Forrásai 1813-1893 című anyagban találtam meg, hogy a Sátoraljaújhelyben tartózkodó színész-társaság igazgatói, Balla Károly és Telepi György levélben fordultak Nyíregyháza vezetőihez a társulat előadásainak megtartásáért a következők szerint:

„1839. szeptember 9. Prj_ V. A. 102/a - 10/90. No. 957 . Ta: A jelenleg Újhely városában tartózkodó színész-társaság igazgatói Nztes Balla Károly és Telepi György, "néhány színdarabjainak előadhatását városunkban megengedhetni kérik." Hat: "Hogyha városunkban előmenetelüket reménylik, 3 vagy 4 heti itt múlatás s erényes daraboknak előadása megengedtetik."

1839. szeptember 9. Prj_ V.A. 102/b - 30/110. No. 43.

5z: Az előző határozat folytán megírt főjegyzői levél: "Kedves Igazgató urak! A mai napon velünk közlött folyamodólevelük felolvastatván, hogyha az igazgatóságuk alatt levő Ns. színésztársaság városunkban valami előmenetelt reményi, régibb esmeretséginknél fogva örömmel adunk engedelmet itt, 3-4 hetekig mulathatni, s közönségünket erényes színdarabjaikkal mulattathatni - de a kocsmáitatás joga haszonbérbe lévén kiadva, minden ah-hoz tartozó jótéteményekkel, s így a nagyvendégfogadó, termével együtt is, Mlgos gróf Dessewffy Emil Úrnak, az annak kivehetése módja iránt a mostani vendégfogadóssal szükséges lesz értekezni, aki felhivattatván, úgy nyilatkozott, hogy ingyen ugyan nem, de jutányos bér mellett az ottani alkalmat(osságot) ki fogja rövid időre adhatni, ami tehát csak egyezkedés útján lészen vagy lehet a címzett társaság egyik vagy másik tagja által kieszközölhető”.

Jókai Mór tardonai elrejtése

Jókai Mór az 1948-49–es szabadságharc utáni elrejtéséről a Jókai Mór élete és kora című anyagban találtam leírást Laborfalvy Róza a Nemzeti Színház ünnepelt színésznője kereste a lehetőségét, hogy férje Jókai Mór elrejtését megoldja. „Végre a kis kövér Telepi György, a színház komikusa tanácsolta neki a legjobb helyet, Tardona községet a borsodi hegyek közt, ahol a felesége nővére, Csányiné lakik. Itt olyan biztonságban lesz, mintha az észak-amerikai prérikben volna.” Tardona a Sajó völgyétől oldalt, a hegyektől körbezárva fekszik a kis falú. Elrejtett zúg, alacsony házikók a völgykatlanban, kis patak szeli át. A falu felső végén állt a Csányi Benjáminné háza. Jókainé elfogadta Telepi György ajánlatát, majd megszervezték a leutazását. Rákóczy János vállalkozott az odafuvarozásra. A leírás szerint a bakon erős nézésű, nagy bajuszú kocsis, Rákóczy János és egy csinos szőke inas, Jókai Mór ült, hátul pedig a feltűnő szépségű, magas, sugártermetű úrhölgy, Laborfalvy Róza dobozok, táskák, bőröndök sokasága közt helyezkedett el. Csányiék, Csányi sógora, Rácz Endre, a Tardonai pap nagy szívességgel fogadták a vendégeket. A kocsist, Rákóczy Jánost másnap már Csányi, mint cselédjét a gömöri Runyára ismerőseihez vitte. Néhány nap múlva Csányi kocsija Jókainét Miskolcra szállította, aki sietett Pestre, mert játszani kellett a Nemzeti Színházban. Jókai Mór Tardonán biztonságban érezhette magát.

Jókai Mór miskolci beszéde 1883-ban: „Én Tardonán bujdokoltam. Áldottak legyenek azok a szép bükkfák, amik bennünket elrejtegettek, de még áldottabb legyen a nép, mely titkunkat megőrizte, a veszélyt elhárította rólunk, házát vendégszeretettel nyitá meg előttünk, akkor midőn a vendéglátás tilalmas volt, s szeretetével enyhité lesújtó bánatunkat. Holtamig emlékezetes marad rám nézve ez a szép vidék.” Jókai Mór a következőképpen jellemezte a magyar színház ,,mindenesét”, az első jelentős magyar színpad technikust, Telepi Györgyöt: ,,Ő volt a Nemzeti Színház kedvenc komikusa (…) gömbölyű arc, gömbölyű alak és amellett csupa elevenség, villogó szemeivel, hegyes szemöldökeivel, és kicsiny, hegyes bajuszával, mintha négy szemöldöke vagy négy bajusza lett volna, ő volt a megtestesült magyar humor”. Jókai Mór a következőt írja A barátfalvi lévita című művében: „Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr; hatszáz hold erdő birtokosa. Kis szántóföldjét maga szántotta fiaival. Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el. A falut Tardonának hívták (…)”

Hegedüs Géza (1912-1999) író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár a Kulcsra zárt szobában című regényének (Corvina Kiadó, 1969) „Üldözöttek” című fejezetében Jókai Mór, Telepi György tardonai tartózkodásával, Muraközy János gerillakapitány, bujdosó nevén Johann Fekete festő Tardonára történő megérkezésével, Jókai Mór arcképének megfestésével, Laborfalvy Róza Jókai Mór igazi nevére szóló hamis papírokkal történő megérkezésével foglalkozik. Telepi Györgyöt külön igyekszik bemutatni.

Tardona jelenleg Észak-Magyarország régióhoz, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, Kazincbarcikai kistérséghez tartozik. Teljes népessége 1041 fő (2014.01.01.), területe 12,23 km². Jókai Mór Tardonán történő tartózkodásának emlékét mintaszerűen ápolják.

Muraközy János: Jókai Mór Tardonán, 1849.

Jókai Mór Művelődési Otthon és Könyvtár, 2014.

Tisztelgésünk Telepi György előtt

Tervünk, hogy ellátogassunk Telepi György sírhelyéhez és a miskolci Színészmúzeumba, feleségemmel, Erzsikével (Dr. Herczku Erzsébet) 2013. szeptember 27-én, egy pénteki napon valósult meg. 7 óra után indultunk, első megállóhelyünk Mezőkövesden keresztül haladva, a régi 3-as főútról balra fordulva a 3 km-re lévő Tard községben a Római Katolikus Egyház temetője volt, ahol Telepi György temetkezési helye van. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Telepi György sírhelyét a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a következők szerint: „Tard, Római Katolikus Temető Telepi György: festő, díszlettervező, színész, író, Született 1800, Meghalt 1885., Telepi György 31885 Tard díszlettervező, festőművész, író, műfordító, színész. Született Kisléta 1800. október 7.” A Tard község egyik hegyoldalában lévő temetőben Telepi György a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított sírjánál egy csokor virággal a kislétaiak nevében is tiszteletünket fejeztük ki. Útban a község központja felé megálltunk a Római Katolikus Egyház templománál, ahol Telepi György is hallgatott istentiszteletet. Telepi György utolsó kilenc évét legidősebb lányánál, Telepy Máriánál, és annak férjénél Szilvássy János tardi jegyzőnél élte le. Az épület jelenleg a Polgármesteri Hivatalnak ad helyet, a falán elhelyeztt Telepi Györggyel kapcsolatos emléktábla előtt is tisztelettel emlékeztünk a kislétai születésű, korának kiemelkedő egyéniségére.

Telepi György sírhelye, Tard, 2013. 09. 27. (PL)                          Tardi Római Katolikus temető 

  Telepi György lakhelye 1876-1885 között (PL)           Tardi Római Katolikus Templom, 2013. 09. 27. (PL)

Tard községből Mezőkeresztesen keresztül az M3-as autópályán Miskolcra mentünk a Miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárának, a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Színháztörténeti és Színészmúzeumának állandó kiállításának megtekintése céljából. A budapesti indulásunk előtti napon sikerült telefonon beszélni Lábas Józsefnével, Margóval. Családjaink az 1960-as, ’70-es években baráti viszonyban voltak. 1987-ben, Budapestre való költözésünk után kapcsolatunk szinte teljesen megszakadt. Indulás előtt úgy döntöttünk, szívesen találkoznánk velük újra. A telefon beszélgetéskor Margót meghívtuk a képtár és színészmúzeum meglátogatásra, amit szívesen elfogadott. 11 óra körül érkeztünk meg miskolctapolcai lakásukra, kölcsönösen tájékoztattuk egymást az elmúlt évek alakulásáról, majd elindultunk a program megvalósítására. Ugyan 1975-től öt évig Miskolcon laktunk, bőven ránk fért Margó útmutatása. Először a Herman Ottó Múzeum Képtárához mentünk, emlékeztem, hogy valamikor az MSZMP megyei székháza volt. Az első emeleten lévő képtárat kérésünkre szívesen kinyitották. A végén jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy kár lett volna kihagyni. Telepi György olajfestményét, az 1878. évi miskolci nagy árvíz c. képet nem tudtuk megnézni, mert nem volt kiállítva, a raktárban volt, és az illetékes, Print Andrea képzőművészeti osztályvezető nem volt jelen. A tervezett reprodukálási engedélyről sem tudtunk tájékozódni, viszont kaptam egy elérhetőséget. A kiállításról engedéllyel fényképet készítettem. Remélem, legközelebb Telepi György festményét is meg tudjuk nézni.

  Munkácsi Mihály: Mennyezetkép II. (1885)(PL)                           Fényes Adolf: Szolnoki utca (1904) (PL)

A Szinva-patak mellől, ahol a kocsit hagytuk, gyalog mentünk a Miskolci Nemzeti Színház melletti Déryné utcában lévő Színháztörténeti és Színészmúzeumhoz. Beszélgetésünk során visszaemlékeztünk, hogy az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején Sárospatakról az állami gazdaság dolgozóival többször jöttünk autóbusszal a Miskolci Nemzeti Színházba; ezeket a színházprogramokat Margó szervezte. A Színészmúzeum bejáratánál szinte ismerősként fogadtak, mikor Telepi Györggyel kapcsolatban érdeklődtem. A kísérőnk megmutatta a Telepi Györggyel kapcsolatban kiállított anyagokat, és míg Margó és Erzsike végigjárták a kiállítást, én lejegyeztem Telepivel kapcsolatos dolgokat, majd engedéllyel fényképeket készítettem. Az állandó kiállításról 2010-ben készült Múzeumi vezetőből, Hódolván Tháliának… címmel két példányt vásároltam, melyeket emlékül aláírtunk.

A Telepi György 36 éves színészi pályája emlékére adományozott serleget a következő felirattal látták el: „Telepi Györgynek, veterán színésznek életpályái tevekénységéért 1855. évi október 19.” A Nemzeti Színház ajándék serlege Telepi György 70. születésnapjára a következő felirattal van ellátva: „Telepi György a Nemzeti Színház dráma tagja 1871.” A vidéki vándorévek után többen a Nemzeti Színház tagjai lettek, néhányukat a játszóhelyükön is megidéznek. A kiállításon láttuk Nagy Ignác Tisztújítás című vígjátékának előadásáról a Fushsthaller Lajos által készített metszeteket. Az egyik metszet felső részének jobb oldalán látható Telepi György. A Múzeumi vezető tartalmazza a Színészek tízparancsolatát. A kiadvány szerint „A házirend részletével, a színészek tízparancsolatával érzékeltetjük, hogy a színtársulat erősödésével, a kőszínházak emelésével a vándorévek bohémélete halványult, s az intézményi jelleg erősödött.”

Telepi György részére 1855.10.19. (kisebbik) (PL)      70. születésnapjára, 1871. (nagyobbik) (PL)

Telepi György halálának időpontját (1885. augusztus 12.) a Tard községbeli Római Katolikus Egyház nyilvántartása pontosan rögzíti. Születési időpontjaként más-más dátum szerepel a különböző forrásokban. Wikipédia szerint „Kisléta, 1794 körül-Tard, 1885. augusztus 12.”, a Magyar Színházművészeti Lexikon szerint Kisléta, 1797, a BAZ megyei Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szerint 1800. október 7., a 70. születésnapjára a Nemzeti Színháztól kapott ajándék serlegén lévő felirat szerint „Telepi Györgynek a Nemzeti Színház drámatagja 1871.” A bejegyzések szerint az 1800. október 7. látszik valós dátumnak. Békési Gábor „Maradok szeretve tisztelő barátod…” Telepi György dokumentumainak tükrében című anyaga megerősíteni látszik, hogy a Kislétai Görög Katolikus Egyház nyilvántartása szerint 1800. október 7-én született.

  ábas Józsefné, Margó, Pénzes Lászlóné, Erzsike          Jelenet a Tisztújítás c. előadásból, 1843.(PL)

Telepi György a Vasárnapi Újságban, 1871.

A Vasárnapi Újság 18. évfolyamának 1871. április 2-i, 14. számában Telepi Györgyről megjelent cikket a következőkben közlöm:

A Vasárnapi Újság fejléce, megjelent 1853-1921 között

„Március 26-án kegyeletes ünnepélyt ült a Nemzeti Színház, egy rég nyugdíjazott tagjának ötvenéves jubileumát. Telepi György volt az ünnepelt, ki már 1855-ben, tehát ezelőtt tizenhat évvel lépett megérdemelt nyugalomba, de 74 éves kora daczára ma is elég életerővel s rugékonysággal rendelkezik arra, hogy még egyszer fellépjen ama deszkákra, melyeken ha nagyobbszerű diadalokat nem aratott is, elég vidám nevetést idézett elő arra, hogy jó emlékezetében éljen azon nemzedéknek, mely évtizedek előtt mindennapi látogatója volt Thalia Kerepesi-úti templomának, s hogy e jó emlékezet megfoghatóvá tegye azon újabb nemzedék előtt is, mely őt talán akkor látta először, midőn, utolszor lépett a közönség elé.

A napi sajtó is kész szívvel hozza meg szerény koszorúját a derék veteránnak, s mi arcképe és rövid életrajza közlésével akarjuk őt színészi jubileuma alkalmával megtisztelni.

Telepi György a múlt század fia még 1800-ben született Kis-Létán. Apja lelkész lévén, fiát is a szent szolgálatára akará nevelni, hogy egykor utódja lehessen. Közel levén Nagy-Károly, majd Szatmár, e helyeken kezdé s folytatta gimnáziumi tanulmányait. De a teológiára nem mutatott hajlamot, s inkább a polgári pályán kívánt maradni. Hogy mégis tollal keresse kenyerét, a Szatmár megyei főjegyzői irodába lépett s írnokoskodott. Nagy-Károlyban a megye székhelyén. Jó kedélyű, az élet nevetséges vonásait ellesni s tréfálni tudó ifjú volt, ép oly nagy hajlammal, mint határozott tehetséggel arra, a mit még akkor „komédiásság”-nak neveztek. Ekkor fordult meg Nagy-Károlyban Megyeri Károly színtársulata s a fiatal írnok ellenállhatatlan vágyat érze megmozdulni szívében a színészi élet iránt, mely akkor a csekély elismerés osztogatta gyér koszorúk alatt tíz annyi tövist rejtegetett, mint amennyi levele volt. Megyeriék tovább mentek a vándor pályán, de nem vitték magukkal Telepi kedvét a színészethez. Inkább maga ment utánuk, s már 1821-ben Székes-Fehérváron meg is kezdé színészi működését. Az 1825.-i híres országgyűlés alatt Pozsonyban játszott s komikai ezen által már akkor feltűnt. Egyébként is használható tagja volt a színtársulatnak. Telepi szenvedélyes festő volt, a bár a művészet ez ágában a mélyebb képzettség és iskolázás hiánya meglátszott rajta, arra nagyon is elég tehetséggel, s ügyességgel bírt, hogy az akkor igényeknek megfelelő színfalakat és díszleteket fessen. Festett is nagy szorgalommal, ügyességgel és gyorsasággal, úgy, hogy például 1837-ben, közvetlenül a Nemzeti Színház megnyitása előtt, a budai társaság azon részét, mely Székes-fehérvárra vonult, egészen ő látta el díszletekkel, s negyedfél hónap alatt tizenöt egész díszletet festett papirosból és az első rendű tagok nélkül szűkölködő társaság gyöngeségét nagyban pótolta a látványosság által. De még nem vagyunk a Nemzeti Színház megnyitásánál.

Telepi 1828-ban Debrecenben és Nagyváradon Balla Károllyal együtt igazgatott, aztán egy állandó színház reménye által kecsegtetve Kassára ment; midőn három év múlva az itteni társaság kétfelé vált, s a drámai tagok jobb részével együtt Budára jött. Buda a központi Nemzeti Színház előcsarnoka volt. Mint Szigligeti a jubileum alkalmával tartott rövid üdvözlő beszédében mondá: „Az úttörők sorsa volt: hogy tűrjenek, a jutalmat önmagukban keressék s azon magas önérzetben találják föl, hogy a magyar színészetnek nemcsak művészi, de nemzeti hivatása is van; s hogy a vándorlásnak útja végre is ide fog vezetni, a főváros állandó műcsarnokába. Ez volt eszménye, reménye, vigasza minden régi jó magyar színésznek.”

Ez volt Telepinek is, ki már Budán is a vezértagok közé tartozott, nem annyira szerepkörénél fogva, mely az alsóbbrendű burleszk komikum volt, melyet egyébiránt ép oly jól betöltött, mint az elsőrendű tagok bármelyike a magáét, mint inkább tevékenységénél fogva, mely őt a társaságnál, mint színjátszót, díszítőt, festőt, rendezőt, egyaránt nélkülözhetetlenné tette. S valóban Megyerivel, Kántornéval, Pályval, ők voltak a budai társaság vezértagjai, kik 1833-ban, most is, hát még akkor, mennyire német Budán a magyar múzsákat megtelepítették s Pestről a magyar színkedvelőket nemcsak oda csalni, de állandóan oda bilincselni képesek voltak, s így a fővárosban állandó közönséget teremtettek a nemzeti színészetnek.

1837-ben megnyílt a Pesti Nemzeti Színház s annak Telepi, 1855-ben történt nyugdíjaztatásáig folyvást tagja volt. A tréfás írásokat, jegyzőket, kántorokat, a „Londoni koldusok” klasszikus Prospektusát, a „Két pisztoly” Hugliját játszotta, s bár burleszk, az aljasba soha át nem csapó valódi kedélyes komikai érvel. Másodrangú szerepkörében mindég elsőrangú kedvencei közé tartozott közönségnek s néhány feledhetetlen alakot teremtvén, a valódi művész nevére is jogcímet nyert.

Színészi működése mellett folytatta festői s díszítői munkásságát is, és pedig úgy a Nemzeti Színháznál, mint a vidéki társulatok, s színpadok számára. S nem egy jobb vidéki színházat látott el díszletekkel és gépezetekkel.

1855-ben, leginkább hangja fogyatkozása miatt, mert elevensége még megvolt, nyugalomba lépett. De henyélni nem tudván, s csekély nyugdíja mellett módja sem igen lévén benne, megint csak hivatalt keresett magának. Talált is, Borsod megyében falusi bíróságot. E tekintélyes minőségben szolgált Diós-Győr és Tibold-Darócz községeknek.

Azon közben fia Károly, -ki, mellesleg mondva Budán mint piezi gyerek lépett föl apja „Borszem Jankó” című látványos színművének ezim szerepében, s kit festőnek neveltetett, magához hívta őt, a régi jó mese szerint törleszteni régi adóságát, mellyel a fiúk apjuknak tartoznak. Azóta fia újpesti házában éldegél a jó öreg, élvezve a jól megérdemlett, nyugalmat.

Színpadra lépésének 50-dik évfordulóján azután meglepte a vágy még egyszer föllépni a deszkákra, melyek egykor neki is egy világot jelentettek. Március 26-án lépett föl utolszor, a „Kék pisztoly”-ban, melyben oly kedvelt s annyiszor megtapsolt Hugli volt egykor. A közönség méltó szívélyességgel fogadta, s a függöny felgördültekkor, midőn gitárral kezében egy kávézó társaság között ül, élénk tapsokkal üdvözlé, melyek a „Pesten jártam iskolába, kukk” – ismeretes dal kissé fátyolozott előadása után megújultak. Az ünnepély azonban a darab első és második felvonása közt érte tetőpontját. A felvonásközi függöny csakhamar felgördült s a „Két pisztoly” egész nagy személyzetét, vegyülve a színház drámai tagjai közül még többekkel (kik ezen este Budán nem voltak elfoglalva) festői csoportozatban láttuk a félévszázados ünnepét ülő veterán körül állni. Ő állt az előtérben; balra tőle Szigligeti, ki őt pályatársai nevében üdvözlendő – jobbra Felekiné, ki neki emlékül babérkoszorút s ezüst bállikomot átnyújtandó volt. A színpadi csoportozat nemcsak népes és festői, de jelentőségteljes, mintegy allegoriai hatású is volt. A „Két pisztoly” egész személyzete azon esti kosztümjében állt ott. Pedig az tarka csoportozat, úri társaság, paraszt nép, szegénylegények, révészek, pandúrok, éji őr, rabok, gazdag színvegyületben. Mintha e csoportozat azt akarná jelenteni, hogy az érdemes veteránt a magyar nép minden osztálya, minden rétege, részvétel kíséri, s szeretettel üdvözli élete alkonyán, pályája határpontjánál, mintha fenn és alatt, a páholy, a földszint, a karzat, sőt az utca és a puszták népe is kiáltaná utána a szívélyes istenhozzád éljenjeit. Úgy is van. Szigligeti üdvöző szavait, néma, de elérzékenyült ölelését, s mint Felekiné az ünnepeltnek az emlékeket átnyujtá, zajos tapsokkal üdvözlé a színház minden zugát betöltő közönség, a taps és éljenzaj nem akart elnémulni, míg a leeresztett függöny háromszor-négyszer fel nem gördült újra, s a veterán meg nem jelent, szótlanul könnyezve s meghajolva köszönni meg a szívélyes fogadást, az utolsót. Most már pihen a fáradt veterán. S ez est emlékét sírjáig fogja őrizni szívében, s utolsó benyomása, mely lelkét eltölté, ez marad a földön. Maradjon még sokáig. –á-r-„

Telepi György festményei közül

Telepi Györgynek több festménye ismert, a Herman Ottó Múzeum őrzi például azt a táblaképet, amely Miskolcot mutatja az 1878. évi nagy árvíz idején. Ez az első Miskolcot ábrázoló olajfestmény. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárától, személy szerint Print Andrea Képzőművészeti Osztályvezető közreműködésével megkaptam a festmény nagyfelbontású fotóját. Pénzes Kata, leányom és férje Nagy István Zoltán közreműködésével, barátjuk Mallár Gabriella Debrecenből származó, jelenleg Budapesten élő grafikus, festőművész Telepi György az 1878. évi Miskolci nagy árvízről készült festményéről, az arról kapott kép alapján a családom számára másolatot készített, amelyet 2014. március 10-én születésem 73. évfordulóján kaptam meg. Telepi 1857-ben a Miskolci Nemzeti Színház megnyitására a díszletek mellett a színház látványos előfüggönyét is megfestette, ami a diósgyőri várat ábrázolja. Ugyancsak a munkája volt a színház színpada és gépezete. Gaál József Szvatopluk című történelmi szomorú játékának jelenetét a Pesti Magyar Színház részére 1839-ben festette (olajfestmény MSZI-SZM59.3422.). A Hegyvidéki táj kirándulókkal c. képet 1875-ben festette (olajfestmény vászonra). Keresgélés közben rátaláltam a Szélmalom című olajfestményére. „A jó térhatású hangulatos nézőtér külön kultúrtörténeti érdekesség a színpadnyílás homlokzatán látható portrésorozat, amelyben Telepi György színigazgató és díszlettervező örökítette meg korának nagy színészeit.” Balról jobbra a színészek Szerdahelyi József, Megyeri Károly, Fáncsy Lajos, Kántorné Engelhardt Anna, id. Lendvay Márton, Szentpéteri Zsigmond, Udvarhelyi Miklós.

Telepi György: Miskolc 1878. évi nagy árvíz                      Telepi György: Szélmalom

Telepi György: „Szvatopluk” jelenet                    Telepi György: Hegyvidéki táj kirándulókkal

Telepi György: Budapesten Török u.              Telepi György: Színészképek, Debrecen(1865)

2/1. Templombúcsú Telepi György emlékünnepséggel (2015.11.08.)

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség tagjainak, reformátusok, római katolikusok, a kislétai elszármazottak, a kislétai régi, ősi Gebri, Fekete, Pásztor, Bihari, Papp, Bencsik, Pénzes, Mikó, Popovics, Lánczi, Madácsi, Tóth, Esztári, Bokor, Angyal, Verba, Rácz, Gorzó, Szilágyi, Pataki, Áncsák, Hajdu, Böszörményi, Reszkető, Dani, Demeter, Lengyel, Truczkó, Ignácz, Farkas, Laza, Bakó, Varga, stb. családok leszármazottai, a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon lakói, a máriapócsi, pócspetri ismerősök, barátok, teniszpartnerek, vendégek jelenlétében a Szent Mihály tiszteletére tartott Templombúcsún a szentmise, a felújított templomtorony süvegének megszentelése, végleges helyére helyezése, a Telepi György emlékünnepségen szülőházára elhelyezett emléktábla leleplezése, megszentelése, koszorúzása, a szülőházában összeállított emlékkiállítás megnyitása példázza az összetartozást, a közös erőfeszítést, a görög katolikus egyház, Kisléta község történetének, az ősök, az elszármazottak emlékének ápolását, tiszteletét, az egyház, a község alkotó fejlődését.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközséget 1730 körül Olsay Mihály helynök alapította. Az egyház, a templom történetének ismeretében kézzel foghatóak az egyházközség tagjainak, Kisléta község erőfeszítéseinek, közös munkáinak mindenkori eredményei. Kisléta község a környezetében elsők között nagyközségként, önálló gazdálkodással működött. A rendelkezésre álló leírások szerint az egyházközség először 1753-ban sövényfalú, szalmával fedett templommal rendelkezett. 1769-ben fatemplom épült, 156 ember befogadására volt alkalmas. A plébániát is ekkor építették fából. 1774-ben fából készült iskolát is összeírtak, ekkor kezdték meg a kántor-tanítói lakás fából történő építését. A fatemplom, a parókia 1769-ben a község költségén épült. Az új téglatemplom 1794-1801 között valósult meg Telepi György nagyapja Telepianovch Timótus lelkészi működése (1794-1804) alatt, homlokzati tornyot 1820 körül építettek hozzá. A templom villámcsapás következtében 1905-ben leégett. Újjáépítésére 1906-ban Szaplonczay György lelkész irányításával, országos összefogással kerül sor. 1917-ben a három harangból kettőt hadi célra elreflavizáltak, egyet 1923-ban pótolt az egyház.

Szentmise, Sivadó László, Dr. Soltész János, Orosz Árpád

A szentmise résztvevői

A viharkár miatt folyamatban lévő templom felújítás Orosz Árpád lelkész szerint újabb 100 évre készül. A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség hívei, a kislétaiak, a támogatók 100 évre vonatkozó templom felújítással, az egyházközség működés feltételeinek megteremtésével a történelem részévé válnak. A Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsú keretében a felújított templomtorony süvegének megszentelése, a helyére emelése a jelenlévő ünnepelteknek felemelő érzés, felejthetetlen emlék. Köszönet és hála Orosz Árpád parókus, lelkésznek, az egyház tagjainak, minden közreműködőnek, valamennyi támogatónak, kislétainak.

Templomtorony süvegének megszentelése, helyére emelése

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség eddig nyilvántartott 29 lelkésze az egyházközség működtetése, a hívek szolgálata mellett aktívan hozzájárultak Kisléta község fejlődéséhez, Kisléta község történelmének alakulásához. A nyilvántartott lelkészek közül szeretném megemlíteni Telepi György színész, festőművész, a Nemzeti Színház örökös tagjának nagyapját Telepianovich Timóteust, aki 10 évig (1794-1804), édesapját Telepianovich Antalt, aki 18 évig (1804-1822), Barna Andrást, aki 32 évig (1836-1868), Szaploncszay Györgyöt, aki 20 évig (1890-1910), Rajkovich Pált, aki 44 évig (1918-1962), Keresztes Gábort, aki 13 évig (1962-1975), Lippai Csabát, aki 13 évig (1992-2005) szolgálta a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség híveit. A lelkészek értéket teremtő, példamutató munkáját tiszteljük, hasznosítsuk, emléküket ápoljuk.

Telepi Györgyre (Kisléta, 1800.10.07. – Tard, 1885.08.12.), aki színész, festőművész, sokoldalú színházi szakember, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Kisléta község történetéhez kapcsolódó anyaggyűjtésem kezdeti időszakában leltem rá. Ezt követően a Magyar Országos Nemzeti Levéltár 1037 Budapest, Lángliliom utca 4. szám alatti kutatóteremben, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárban, a Görög Katolikus Egyházi Püspökség Nyíregyházi Levéltárában, a Miskolci Herman Ottó Múzeumban, a Miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban, a különböző kiadványok között, az Interneten a kapcsolódó oldalakon kiemelten gyűjtöttem a hozzá kapcsolódó anyagokat, ismereteket. Gyűjtőmunkám során mindenütt segítőkész szakemberekkel találkoztam, mindez a lelkesedésemet pozitívan befolyásolta. Az általam összegyűjtött anyagok alapján összeállított írásos munkám után célul tűztem ki, hogy Telepi György kislétai szülőházára emléktáblát helyezzünk el, szülőházában emlékkiállítást hozzunk létre az emlékek ápolása, a kislétaiak ismeretének bővítése céljából.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház 2015. augusztus egyik vasárnapi szentmiséje után a templom előtti lelkészi elköszönéskor a feleségemmel, Erzsikével együtt találkoztam Orosz Árpád parókussal, az egyház lelkészével. A bemutatkozás után átadtam az általam összeállított Kisléta Görög Katolikus Egyház történetére, Telepi Györgyre vonatkozó írásos anyagot. Ezt követően kértem az Atyát, hogy szíveskedjen hozzájárulni egy emléktábla elhelyezéséhez Telepi György szülőházára 2015. október 7-én, az egyház irattárában történő betekintésemhez. Az emlékkiállítási tervemet megemlítve, az Atya felajánlotta, hogy a lelkészi lakás tanácskozó termében meg lehet csinálni, amit örömmel elfogadtam. A pozitív válaszok után az Atya javasolta, hogy a Telepi György emlékünnepsége a templombúcsú napján, 2015. november 8-án legyen, amit jónak tartottam. Az Atya odahívta a közelben lévő Bunyáné Bihari Erzsébetet, az egyházközség jegyzőnőjét és megkérte, hogy legyen a segítségemre, Erzsike beleegyezett. A Telepi György emlékünnepség után állítom, hogy Erzsike közreműködése kiemelkedően fontos volt a megvalósulásban.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház irattárában több olyan anyagot találtam, amely a templom történetére, az egyház működésére, a görögkatolikus iskola, kántor-tanítók történetére vonatkozott, az eddig rendelkezésemre álló anyagokat, ismereteket tudtam bővíteni, a Kisléta Község Története című Internetes oldal bővítésére, a kislétaiak, a kislétai elszármazottak, őseink tiszteletére, emlékük ápolására jól tudtam használni.

Az együttműködésünket a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség Testületének tagjaival, híveivel, személy szerint Orosz Árpád lelkésszel, Bunyáné Bihari Erzsébet jegyzőnővel példaértékűnek tartom, hálás köszönetem ezúton is szeretném kifejezni.

Békési Gábor philológus a Telepi Györgyöt bemutató ünnepi előadását mondja

Telepi György kislétai szülőházára elhelyezendő emléktáblát az általam meghatározott szöveggel, 2015. október 7-i időpontra Domonkos Sándor kőfaragó mesternél Nyírbogáton rendeltem meg. Az emléktábla határidőre elkészült, Telepi György születésnapjára a szülőházára felhelyezésre került. Bunyáné Bihari Erzsike a leleplezéséig gondoskodott a letakarásáról.

A Telepi György emlékünnepség Orosz Árpád parókus, Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkészének ajánlása alapján a Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsún bonyolódott le. A szentmise keretében hangzott el Békési Gábor philológus Telepi Györgyöt bemutató ünnepi előadása. A felújított templomtorony süvegének a helyére emelése előtti megszentelése után Telepi György emléktábláját Ónodi Csilla, Telepi György ükunokája leplezte le. Ezt követően az emléktáblát Sivadó László, Lakatos László görög katolikus papok, Horváth János római katolikus pap, Orosz Árpád a Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkésze jelenlétében Dr. Soltész János szentelte meg. Az emléktábla alá koszorút helyezett el: a Kisléta Község Története Internetes oldal, a leszármazottak nevében Ónodi Csilla ükunoka, a Kislétai Görög Katolikus Egyház nevében Orosz Árpád parókus, a Kislétai Önkormányzati Testület nevében Madácsi Imre polgármester.

Telepi György emléktábla megszentelése, koszorúzása

Telepi György kislétai szülőházában tervezett emlékkiállítás megvalósítása érdekében először a Miskolci Herman Ottó Múzeum philológusával, Békési Gáborral vettem fel a kapcsolatot. Békési Gábor Telepi Györgyre vonatkozó kutatási anyagát a múzeum kiadványában olvastam és ennek alapján fordultam hozzá. Békési Gábor philológussal történt első telefononbeszélgetésünk alkalmával ígéretet tett az emlékkiállítás támogatására és az ünnepi előadás megtartását is elvállalta. A Telepi György kislétai szülőházában tervezett emlékkiállítás megvalósítása az induláskori nehézségek ellenére gördülékenyen, de szerény kivitelezési formában, minimális anyagból jött létre. Békési Gábor megjegyezte, hogy kis kiállítás lesz, de szolgálhatja a célt. Ezt követően az együttműködésünk jól szolgálta a Telepi György emlékünnepség megvalósulását. Több, min 35 darab posztert készített és bocsátott az emlékkiállítás rendelkezésére.

Az általam összegyűjtött anyagból 13 darab A/4-es, 1 darab A/3-as méretű fényképmásolatot készítettem és üveges keretbe helyeztem, ezzel és a Miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyvével, Hegedüs Géza Kulcsra zárt szobában című könyvével járultam hozzá a szerény méretű emlékkiállításhoz. Ezen kívül egy kartonnyi, általam palackozott és Telepi György emlékcímkével ellátott Cabernet Sauvignon vörösbor állt az ünneplők rendelkezésére. A tervezett több festmény felhasználása helyett, egy másolati festményt, az 1878. évi Miskolci nagy árvízt állítottuk ki. A festmény eredetije a Miskolci Herman Ottó Múzeumban található. Az emlékkiállítási anyagokat a paplak tanácskozó termében Bunyáné Bihari Erzsike, Szilágyi Imre és mások segítségével, feleségemmel, Erzsikével helyeztük fel, rendeztük el.

A templomtorony felújított süvegét közben előkészítették a daru helyreemeléséhez. A jelenlévő ünneplők számára felemelő, felejthetetlen élmény volt, ahogy a templomtorony süvege emelkedett és a helyére került. A Kislétai Görög Katolikus Egyház felújított templomtornya mintaszerűen példázza, hirdeti az egyházközség híveinek, a kislétai emberek, a kislétai elszármazottak összetartozását, összefogását, a közös értékteremtő munkáját.

Telepi György emlékkiállítását egyre többen keresték fel. A máriapócsi, pócspetri ismerősöknek, barátoknak, tenisztársaknak az emlékkiállítást röviden bemutattam és a feltett kérdésekre válaszoltam. Az újabb látogatók esetében az udvaron lévő Békési Gábor philológust kértem meg, hogy a tájékoztatót tartsa meg.

A kiállított Telepi György: 1878-as Miskolci nagy árvíz             Részlet aTelepi György emlékkiállításából

Máriapócsi, pócspetri ismerősök, barátok, tenisztársak a kiállításon

A Kislétai Görög Katolikus Egyház a meghívottak részére fogadást adott. A fogadás Bunyáné Bihari Erzsike az egyházközség jegyzőjének vezetésével, közreműködésével magas színvonalon valósult meg.

Az istentiszteleten a Kisléta Község Története Internetes oldal szerkesztőjeként összekötő beszédemben mondottakat szeretném itt is rögzíteni. „A Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsú, a Kislétai születésű Telepi György színész, festőművész, sokoldalú színházi szakember, a Nemzeti Színház örökös tagja szülőházára elhelyezett emléktábla, a szülőházában összeállított emlékkiállítás meggyőződésem szerint jól szolgálja Telepi György emlékének ápolását, a kislétai ősöknek, Kisléta község történetének jobb megismerését, a ma élő kislétaiak, a Kislétáról elszármazottak iránti tiszteletet. Kívánom, hogy a kislétai példamutató ősöknek, Kisléta község példamutató történetének szelleme hassa át Kisléta község jelenét, fejlődését, jövőjét.”