„Amit színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünket.” (Petőfi S.: Színészdal)
Telepi György, eredetileg Telepianovich György színész, festőművész, díszlettervező, színházi technikus, drámaíró és fordító, a Nemzeti Színház örökös tagja kislétai görögkatolikus lelkész fiaként született 1800. október 7-én. Az eddig fellelt dokumentumokban a születés időpontjával kapcsolatban különböző adatok szerepelnek, a valós időpontnak a Kislétai Görög Katolikus Egyház nyilvántartását lehet elfogadni. A nyilvántartás szerint Plank Bella 1939-ben kikérte a Kislétai Görög Katolikus Egyház születési anyakönyvi kivonatának másolatát, melyben születési időpontként 1800. október 7. szerepel. Szülei: apja Telepianovich Antal, anyja Turzay (Thúrzó) Anna. Hat testvére született: József (1805), Julianna (1806), Veronika (1811), Terézia (1814), István-József (1816), Borbála (18239. Nagyapja 1795-1804 között pasztorizált a kislétai parókiájában, utóda fia 1804-1823 között. Apja átlagon felüli anyagi viszonyokkal és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezhetett, kedvező lehetősége volt fiának megfelelő oktatást, utazást, gazdasági pártfogókat biztosítani. A Telepi névrövidítés, névmagyarosítás már a nagyapja írásos gyakorlatában is megfigyelhető, de véglegesen csak Györgynél maradt meg. A gyermekei pedig már Telepynek írták nevüket az akkori romantikus igényeknek megfelelően. A Telepi név a Zemplén megyei Telepócz/Telepovce kisközségre utal, ezek szerint helységnévből képzett tulajdonnév.
A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint: „Telepi György (Kisléta, 1797–Tard, 1885. aug. 12.): színész, díszletfestő, színház technikus, fordító, drámaíró. 1818-ban írnok volt Szatmár vármegyében, itt csatlakozott Megyeri Károly társaságához. 1820-tól festőként és színmesterként is foglalkoztatták. 1825-ben tagja volt a pozsonyi országgyűlési társaságnak. 1829–1833 között Kassán, 1833–37-ben a budai Várszínházban játszott, mint vezértag. 1837–39-ben a Pesti Magyar Színház alapító tagja, színész és díszítmény-felvigyázó. 1839–1841 között az operaháború miatt vidéken játszott. 1841-től 1855-ig a Nemzeti Színház tagja. Egyike volt a vándorszínészet ezermestereinek, színpadot tervezett és alakított ki. 1834-ben tervet készített a Pesti Magyar Színház számára, 1847-ben átépítette a Kolozsvári Színház színpadát, 1854-ben színpadot épített és nézőteret díszített Szabadkán. Díszletet tervezett és festett, többek között 1847-ben az aradi és 1857-ben a miskolci színház részére, továbbá technikai látványosságokat („ködfátyolképek”) is készített. Hat eredeti műve mellett 21 átültetését tartjuk számon. Színészként népszerű komikus volt. F.Sz. Szokol (Birch–Pfeiffer: A szebeni erdő); Miklós (Töpfer: Világ divatja); Kisbíró (Kisfaludy K.: Pártütők); Ugróczi (Jakab I.: Falusi lakodalom); Korlát (Goldoni: Két úr szolgája); Lumpáci vagabundus (Nestroy); Ruskó (Telepi Gy.: Borsszem Jankó).”
Telepi György kisebbik leányának, Antónia-Georginának az unokája, Ónodyné Ágoston Éva Antónia a 2001. március 27-i Színház Világnapjára összeállította az Emlékezés a Családi Krónikából című írást, melyből megtudhatjuk, hogy Telepi György középiskoláit Nagykárolyban, majd Szatmáron végezte. A Szatmári diákok 1610-1852 című kiadvány III. A Püspöki Líceum Hallgatói 1804-1851 című része szerint a líceum kétéves bölcseleti tagozattal rendelkezett, a hatosztályos gimnáziumtól független intézmény volt, tanulója csak a gimnázium hatodik osztályát, tehát a humanista tagozatot is elvégzett diák lehetett. 1852-től a líceum a hatosztályos gimnáziummal egyesült és nyolcosztályos főgimnáziummá alakult. A kiadvány 268. oldalán 1815 évben, az I. éves filozófusok névsorában az 544. sorszám alatt van feltüntettve: „Telepianovits Georgius, 15, gc, Ruthenus, Kiss Léta, c. Szabolcs, Antonius, parochus ibidem.” A 269. oldalon 1816 évben, a II. éves filozófusok között az 564. sorszám alatt van feltüntetve: „Telepianovits Georgius, 16, gc, Ruthenus, Kiss Léta, c. Szabolcs, Antonius, parochus ibidem.” (A tanuló neve után életkor, vallási hovatartozása, nemzete, szülőfaluja, megyéje, apja neve, foglalkozása, lakhelye szerepel). Külföldön Bécsben két évig teológiára járt, tanult nyelveket, festészetet, előadó művészetet, operát, színházat látogatott, tanulmányozta a színpad működését, technikai berendezéseit. Telepi György vizuális szemléletével és páratlan műszaki, technikai érzékével és felkészültségével, sokoldalúságával vált ki kortársai közül. A sokoldalú színészt, az első magyar díszletfestőként tartják számon. Erődi Jenő szerint: „Valóságos gyöngye volt a vándortársulatoknak, mint festő, díszítő, gépész, építész, kellékes, tűz-, fény- és árnyjátékos.”
A Pesti Magyar Színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. 1840. augusztus 8-áig működött ezen a néven, majd a társulat neve Nemzeti Színházra változott. A Pesti Magyar Színház név 2000. szeptember 1-jén született újjá, az új Nemzeti Színház megépülésekor, mivel az újonnan megnyíló intézmény nem vette át a nagy múltú társulat egészét. Így, bár társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és az azt őrző színészekből állt, helyzete a mai napig sok küzdelemre, vitára ad okot. A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című operájával nyitott. Első igazgatója Bajza József volt. A színház Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az 1840. évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény. A Pesti Magyar Színházat alig fél esztendővel megnyitása után teljes műszaki csőd fenyegette, noha egy neves müncheni szakember nevéhez fűződnek a színház gépészeti munkálatai. Herr Schütz „gépelyei” azonban felmondják a szolgálatot. A színház vezetői Telepi Györgyre bízták a színpadtechnikát, aki új gépészeti berendezéséket tervezett és készített.
Telepi György sok színháztörténeti eseménynek volt részese, tanúja. Bánk bán első színrevitelekor együtt szerepelt (Kassán 1833-ban) Kántornéval, Dérynével, Egressyvel, Megyerivel, később ő lett a Lear király Bolondja. Előtte senki nem játszotta magyar nyelven a szerepet. A nyersebb komikai feladatok vonzották. A magyar realista színpad úttörői között emlegetik Lendvayékkal, Egressyvel, Megyerivel együtt. A leghíresebb szerepe volt a Hugli borbély (Két pisztoly), ezt a bohózati alakot ötvenéves színészi jubileumán újra életre keltette a Nemzeti Színház színpadán. Ekkor Szigligeti köszöntötte, ezüst serleget, babérkoszorút nyújtottak neki át. A Miskolci Nemzeti Színház kortináját ő festette a Diósgyőri vár látképével. Utolsó nagy munkája 1854-ben az új Szabadkai Színház színpadának tervezése és berendezése.
Telepi György (1800-1885), színész, festőművész, drámaíró, fordító
Telepi Györgynek négy felesége volt: Bohus Jozefa, Vermes Eszter, Csányi Zsozsó színésznők, és Kozmonszky Mária. Az első feleségétől Károly fia, a másodiktól Amália, a negyediktől Mária és Antónia nevű lánya született. Telepi Károly (1828-1906) Barabás Miklós mellett tanulta a festészetet, és híres tájkép- és portréfestő vált belőle. (Érdekesség, hogy Barabás Telepi Györgynél, Károly édesapjánál kezdte festői tanulmányait.) Nyugdíjba vonulása után Miskolcra költözött, és Diósgyőr, később Tibolddaróc előjárója, községi bírója lett. Telepy Mária, Telepi György lánya Tardon lakott, férje Szilvássy János tardi jegyző, egy leányt és négy fiúgyermeket neveltek. Több gyermeküknek Mária testvére, Plank Sándorné Antónia, Egerlövő jegyzőjének felesége volt a keresztanya.
Telepi György 1876-ban került özvegyen Mária leányához Tardra. Ekkor még aktív volt, szerelt, festett, műfordított, Tibolddarócon az oltárkép festésével is megbízták. Tard község lakosai között igen nagy tiszteletnek örvendett. Az egyházi anyakönyvi nyilvántartásokban keresgéltem Telepi György születésével és halálozásával kapcsolatos adatokat. Mivel egy református pap gyermekeként Kislétán született, a református nyilvántartásban néztem meg először, sikertelenül. A Békési Gábor által írt Telepi György a dokumentumok tükrében című anyagból kiderül, hogy a Kislétai Görög Katolikus templomban keresztelték meg. Később a Magyar Országos Levéltárban Tard község római katolikus anyakönyvi nyilvántartását tartalmazó „A 1358”-as mikrofilmet kértem ki. A halottak anyakönyvi nyilvántartásában megtaláltam Telepi Györgyöt. A nyilvántartásban szereplő adatokat igyekszem a látottaknak megfelelően visszaadni következők szerint: Folyószám 88. A meghalás éve hava, napja: 1885. augusztus 12. Az ő hitvestársának vagy szülőinek neve és állapota: T Telepy György Kozmonszky Mária özvegye. Származása és lakhelye, ház-szám: Kis-Létha Szabolcs m., Tard 2. Életkora: 91 év. Vallása: Rk.
Telepi György halotti anyakönyvi nyilvántartása
Betegsége vagy egyéb halál neve: szívszélhűdés. Részesült-e a haldoklók szentségeiben: részesült. A temetés helye és napja: Tard augusztus 14. Az eltemető neve és hivatala: Mosoray Antal K. püspök, a helyi plébános segédkezett mellette. Tardon a 2. szám alatt lévő épület falára, ahol Telepi György 9 évig lakott (a jelenlegi Polgármesteri Hivatal) 2001. október 7-én emléktáblát helyeztek el.
Emléktábla Tardon, 2013. Telepi György, idős korában
Az emléktábla felirata: „EBEN A HÁZBAN LAKOTT ÉLETE UTOLSÓ ÉVEIBEN TELEPY GYÖRGY KISLÉTA 1794-TARD 1885. SZÍNÉSZ, A VÁNDOR SZÍNTÁRSULAT VEZÉRALAKJA, DÍSZLETTERVEZŐ ÉS FESTŐJE. A MAGYAR NYELVŰ SZÍNHÁZ EGYIK MEGALAPÍTÓJA. A NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA.”
A kereszteltek anyakönyvében Telepi Máriának és férjének Szilvássy Jánosnak, helybeli jegyzőnek Tardon 1885. március 13-án Mária, 1887. május 13-án Gizella, 1891. július 9-én Béla nevű gyermekük született.
Felhasznált irodalom: 1. Székely György: Magyar színházművészeti lexikon – Telepi György. Budapest: Akadémiai Kiadó (1994). 2. Gyarmati Béla: Egy hajdanvolt színházi mindenes, Telepi György.
A Békési Gábor által összeállított „Maradok szeretve tisztelő barátod…” Telepi György a dokumentumok tükrében tartalmazza a műveinek felsorolását és 54 darab levelezését. Líráját versgyűjteménye, versnaplója tartalmazza. Színműveiből hat darabot, fordításokból, átdolgozásokból huszonnyolcat, szerepeiből tizenhármat, festményeiből, színpadképeiből tizenegyet sorol fel.
Színművei: 1. A tankóczi pusztavár, vagy a földalatti kísértetek (vígj. 3 felv.). 2. Hívatlan képíró (vígj. 5 felv.) 3. Borsszem Jankó, Tüneményes rege (2 felv., énekkel és tánccal, zenéje Pály Elektől) 4. A vadon titka (színj. 3 felv.) 5. A munkácsi vár 6. Erdői veszedelem Szerepei: 1. Hugli borbély (Szigligeti, Két pisztoly) 2. Kurtalábi (Bájrózsa) 3. Ugróczi (Jakab I., Falusi lakodalom) 4. Víg feri (Régi Pénzek) 5. Simplicius (Garaboncziás diák) 6. Gildenstern (Hamlet) 7. Napszámos (Árpád ébredése) 8. Korlát inas (C. Goldoni: Két úr szolgálja) 9. Szokol (Birch-Pfeiffer: A Szebeni erdő) 10. Miklós (Töpfer: Világ divatja) 11. Kisbíró (Kisfaludy K.: Pártütők) 12. Lumpacius vagabundus (Nestroy: Lumpacius vagy a 3 jómadár) 13. Ruskó (Telepi Gy.: Borszem Jankó) Stb.
A névadó Telepi György
A miskolci A város Lapja MiNap 2011. szeptember 24-i számában jelent meg a névadó Telepi Györgyről egy rövid cikk, amely a következőt írja: „Az Előhegy és a Kiss tábornok utcák között észak-déli irányú, keletről, a Lankás nyugatról a Vörös utca által határolt út. (Az 1950-es évektől Hejőcsabán volt névadó, jelenlegi helyére az 1992. évi utcanévadások és átnevezések idején került.) A névadó Kislétán született, színművész, fordító és drámaíró. 1820-tól festőként és színmesterként ismerjük, de ott volt az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen is. A Pesti Magyar Színház alapító tagja, 1841-1855 között pedig a Nemzeti Színház tagja. Az 1857. évi miskolci színházmegnyitóra ő tervezte és festette a díszleteket, megfestette a diósgyőri várat, ezt az ábrázolást a második világháborúig őrizték az utódok. 1855-től községi bíró lett Diósgyőrben, néhány emléktárgyát a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum őrzi. (1794-1885 között élt, eredeti neve Telepianovics volt, Tardon temették el. Öt eredeti munkája és számos fordítás maradt az utókorra.) D.I.”
Telepi György nyíregyházi szereplése
A Nyíregyháza Színháztörténetének Levéltári Forrásai 1813-1893 című anyagban találtam meg, hogy a Sátoraljaújhelyben tartózkodó színész-társaság igazgatói, Balla Károly és Telepi György levélben fordultak Nyíregyháza vezetőihez a társulat előadásainak megtartásáért a következők szerint:
„1839. szeptember 9. Prj_ V. A. 102/a - 10/90. No. 957 . Ta: A jelenleg Újhely városában tartózkodó színész-társaság igazgatói Nztes Balla Károly és Telepi György, "néhány színdarabjainak előadhatását városunkban megengedhetni kérik." Hat: "Hogyha városunkban előmenetelüket reménylik, 3 vagy 4 heti itt múlatás s erényes daraboknak előadása megengedtetik."
- szeptember 9. Prj_ V.A. 102/b - 30/110. No. 43.
5z: Az előző határozat folytán megírt főjegyzői levél: "Kedves Igazgató urak! A mai napon velünk közlött folyamodólevelük felolvastatván, hogyha az igazgatóságuk alatt levő Ns. színésztársaság városunkban valami előmenetelt reményi, régibb esmeretséginknél fogva örömmel adunk engedelmet itt, 3-4 hetekig mulathatni, s közönségünket erényes színdarabjaikkal mulattathatni - de a kocsmáitatás joga haszonbérbe lévén kiadva, minden ah-hoz tartozó jótéteményekkel, s így a nagyvendégfogadó, termével együtt is, Mlgos gróf Dessewffy Emil Úrnak, az annak kivehetése módja iránt a mostani vendégfogadóssal szükséges lesz értekezni, aki felhivattatván, úgy nyilatkozott, hogy ingyen ugyan nem, de jutányos bér mellett az ottani alkalmat(osságot) ki fogja rövid időre adhatni, ami tehát csak egyezkedés útján lészen vagy lehet a címzett társaság egyik vagy másik tagja által kieszközölhető”.
Jókai Mór tardonai elrejtése
Jókai Mór az 1948-49–es szabadságharc utáni elrejtéséről a Jókai Mór élete és kora című anyagban találtam leírást Laborfalvy Róza a Nemzeti Színház ünnepelt színésznője kereste a lehetőségét, hogy férje Jókai Mór elrejtését megoldja. „Végre a kis kövér Telepi György, a színház komikusa tanácsolta neki a legjobb helyet, Tardona községet a borsodi hegyek közt, ahol a felesége nővére, Csányiné lakik. Itt olyan biztonságban lesz, mintha az észak-amerikai prérikben volna.” Tardona a Sajó völgyétől oldalt, a hegyektől körbezárva fekszik a kis falú. Elrejtett zúg, alacsony házikók a völgykatlanban, kis patak szeli át. A falu felső végén állt a Csányi Benjáminné háza. Jókainé elfogadta Telepi György ajánlatát, majd megszervezték a leutazását. Rákóczy János vállalkozott az odafuvarozásra. A leírás szerint a bakon erős nézésű, nagy bajuszú kocsis, Rákóczy János és egy csinos szőke inas, Jókai Mór ült, hátul pedig a feltűnő szépségű, magas, sugártermetű úrhölgy, Laborfalvy Róza dobozok, táskák, bőröndök sokasága közt helyezkedett el. Csányiék, Csányi sógora, Rácz Endre, a Tardonai pap nagy szívességgel fogadták a vendégeket. A kocsist, Rákóczy Jánost másnap már Csányi, mint cselédjét a gömöri Runyára ismerőseihez vitte. Néhány nap múlva Csányi kocsija Jókainét Miskolcra szállította, aki sietett Pestre, mert játszani kellett a Nemzeti Színházban. Jókai Mór Tardonán biztonságban érezhette magát.
Jókai Mór miskolci beszéde 1883-ban: „Én Tardonán bujdokoltam. Áldottak legyenek azok a szép bükkfák, amik bennünket elrejtegettek, de még áldottabb legyen a nép, mely titkunkat megőrizte, a veszélyt elhárította rólunk, házát vendégszeretettel nyitá meg előttünk, akkor midőn a vendéglátás tilalmas volt, s szeretetével enyhité lesújtó bánatunkat. Holtamig emlékezetes marad rám nézve ez a szép vidék.” Jókai Mór a következőképpen jellemezte a magyar színház ,,mindenesét”, az első jelentős magyar színpad technikust, Telepi Györgyöt: ,,Ő volt a Nemzeti Színház kedvenc komikusa (…) gömbölyű arc, gömbölyű alak és amellett csupa elevenség, villogó szemeivel, hegyes szemöldökeivel, és kicsiny, hegyes bajuszával, mintha négy szemöldöke vagy négy bajusza lett volna, ő volt a megtestesült magyar humor”. Jókai Mór a következőt írja A barátfalvi lévita című művében: „Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr; hatszáz hold erdő birtokosa. Kis szántóföldjét maga szántotta fiaival. Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el. A falut Tardonának hívták (…)”
Hegedüs Géza (1912-1999) író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár a Kulcsra zárt szobában című regényének (Corvina Kiadó, 1969) „Üldözöttek” című fejezetében Jókai Mór, Telepi György tardonai tartózkodásával, Muraközy János gerillakapitány, bujdosó nevén Johann Fekete festő Tardonára történő megérkezésével, Jókai Mór arcképének megfestésével, Laborfalvy Róza Jókai Mór igazi nevére szóló hamis papírokkal történő megérkezésével foglalkozik. Telepi Györgyöt külön igyekszik bemutatni.
Tardona jelenleg Észak-Magyarország régióhoz, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, Kazincbarcikai kistérséghez tartozik. Teljes népessége 1041 fő (2014.01.01.), területe 12,23 km². Jókai Mór Tardonán történő tartózkodásának emlékét mintaszerűen ápolják.
Muraközy János: Jókai Mór Tardonán, 1849.
Jókai Mór Művelődési Otthon és Könyvtár, 2014.
Tisztelgésünk Telepi György előtt
Tervünk, hogy ellátogassunk Telepi György sírhelyéhez és a miskolci Színészmúzeumba, feleségemmel, Erzsikével (Dr. Herczku Erzsébet) 2013. szeptember 27-én, egy pénteki napon valósult meg. 7 óra után indultunk, első megállóhelyünk Mezőkövesden keresztül haladva, a régi 3-as főútról balra fordulva a 3 km-re lévő Tard községben a Római Katolikus Egyház temetője volt, ahol Telepi György temetkezési helye van. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Telepi György sírhelyét a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a következők szerint: „Tard, Római Katolikus Temető Telepi György: festő, díszlettervező, színész, író, Született 1800, Meghalt 1885., Telepi György 31885 Tard díszlettervező, festőművész, író, műfordító, színész. Született Kisléta 1800. október 7.” A Tard község egyik hegyoldalában lévő temetőben Telepi György a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított sírjánál egy csokor virággal a kislétaiak nevében is tiszteletünket fejeztük ki. Útban a község központja felé megálltunk a Római Katolikus Egyház templománál, ahol Telepi György is hallgatott istentiszteletet. Telepi György utolsó kilenc évét legidősebb lányánál, Telepy Máriánál, és annak férjénél Szilvássy János tardi jegyzőnél élte le. Az épület jelenleg a Polgármesteri Hivatalnak ad helyet, a falán elhelyeztt Telepi Györggyel kapcsolatos emléktábla előtt is tisztelettel emlékeztünk a kislétai születésű, korának kiemelkedő egyéniségére.
Telepi György sírhelye, Tard, 2013. 09. 27. (PL) Tardi Római Katolikus temető
Telepi György lakhelye 1876-1885 között (PL) Tardi Római Katolikus Templom, 2013. 09. 27. (PL)
Tard községből Mezőkeresztesen keresztül az M3-as autópályán Miskolcra mentünk a Miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárának, a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Színháztörténeti és Színészmúzeumának állandó kiállításának megtekintése céljából. A budapesti indulásunk előtti napon sikerült telefonon beszélni Lábas Józsefnével, Margóval. Családjaink az 1960-as, ’70-es években baráti viszonyban voltak. 1987-ben, Budapestre való költözésünk után kapcsolatunk szinte teljesen megszakadt. Indulás előtt úgy döntöttünk, szívesen találkoznánk velük újra. A telefon beszélgetéskor Margót meghívtuk a képtár és színészmúzeum meglátogatásra, amit szívesen elfogadott. 11 óra körül érkeztünk meg miskolctapolcai lakásukra, kölcsönösen tájékoztattuk egymást az elmúlt évek alakulásáról, majd elindultunk a program megvalósítására. Ugyan 1975-től öt évig Miskolcon laktunk, bőven ránk fért Margó útmutatása. Először a Herman Ottó Múzeum Képtárához mentünk, emlékeztem, hogy valamikor az MSZMP megyei székháza volt. Az első emeleten lévő képtárat kérésünkre szívesen kinyitották. A végén jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy kár lett volna kihagyni. Telepi György olajfestményét, az 1878. évi miskolci nagy árvíz c. képet nem tudtuk megnézni, mert nem volt kiállítva, a raktárban volt, és az illetékes, Print Andrea képzőművészeti osztályvezető nem volt jelen. A tervezett reprodukálási engedélyről sem tudtunk tájékozódni, viszont kaptam egy elérhetőséget. A kiállításról engedéllyel fényképet készítettem. Remélem, legközelebb Telepi György festményét is meg tudjuk nézni.
Munkácsi Mihály: Mennyezetkép II. (1885)(PL) Fényes Adolf: Szolnoki utca (1904) (PL)
A Szinva-patak mellől, ahol a kocsit hagytuk, gyalog mentünk a Miskolci Nemzeti Színház melletti Déryné utcában lévő Színháztörténeti és Színészmúzeumhoz. Beszélgetésünk során visszaemlékeztünk, hogy az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején Sárospatakról az állami gazdaság dolgozóival többször jöttünk autóbusszal a Miskolci Nemzeti Színházba; ezeket a színházprogramokat Margó szervezte. A Színészmúzeum bejáratánál szinte ismerősként fogadtak, mikor Telepi Györggyel kapcsolatban érdeklődtem. A kísérőnk megmutatta a Telepi Györggyel kapcsolatban kiállított anyagokat, és míg Margó és Erzsike végigjárták a kiállítást, én lejegyeztem Telepivel kapcsolatos dolgokat, majd engedéllyel fényképeket készítettem. Az állandó kiállításról 2010-ben készült Múzeumi vezetőből, Hódolván Tháliának… címmel két példányt vásároltam, melyeket emlékül aláírtunk.
A Telepi György 36 éves színészi pályája emlékére adományozott serleget a következő felirattal látták el: „Telepi Györgynek, veterán színésznek életpályái tevekénységéért 1855. évi október 19.” A Nemzeti Színház ajándék serlege Telepi György 70. születésnapjára a következő felirattal van ellátva: „Telepi György a Nemzeti Színház dráma tagja 1871.” A vidéki vándorévek után többen a Nemzeti Színház tagjai lettek, néhányukat a játszóhelyükön is megidéznek. A kiállításon láttuk Nagy Ignác Tisztújítás című vígjátékának előadásáról a Fushsthaller Lajos által készített metszeteket. Az egyik metszet felső részének jobb oldalán látható Telepi György. A Múzeumi vezető tartalmazza a Színészek tízparancsolatát. A kiadvány szerint „A házirend részletével, a színészek tízparancsolatával érzékeltetjük, hogy a színtársulat erősödésével, a kőszínházak emelésével a vándorévek bohémélete halványult, s az intézményi jelleg erősödött.”
Telepi György részére 1855.10.19. (kisebbik) (PL) 70. születésnapjára, 1871. (nagyobbik) (PL)
Telepi György halálának időpontját (1885. augusztus 12.) a Tard községbeli Római Katolikus Egyház nyilvántartása pontosan rögzíti. Születési időpontjaként más-más dátum szerepel a különböző forrásokban. Wikipédia szerint „Kisléta, 1794 körül-Tard, 1885. augusztus 12.”, a Magyar Színházművészeti Lexikon szerint Kisléta, 1797, a BAZ megyei Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szerint 1800. október 7., a 70. születésnapjára a Nemzeti Színháztól kapott ajándék serlegén lévő felirat szerint „Telepi Györgynek a Nemzeti Színház drámatagja 1871.” A bejegyzések szerint az 1800. október 7. látszik valós dátumnak. Békési Gábor „Maradok szeretve tisztelő barátod…” Telepi György dokumentumainak tükrében című anyaga megerősíteni látszik, hogy a Kislétai Görög Katolikus Egyház nyilvántartása szerint 1800. október 7-én született.
ábas Józsefné, Margó, Pénzes Lászlóné, Erzsike Jelenet a Tisztújítás c. előadásból, 1843.(PL)
Telepi György a Vasárnapi Újságban, 1871.
A Vasárnapi Újság 18. évfolyamának 1871. április 2-i, 14. számában Telepi Györgyről megjelent cikket a következőkben közlöm:
A Vasárnapi Újság fejléce, megjelent 1853-1921 között
„Március 26-án kegyeletes ünnepélyt ült a Nemzeti Színház, egy rég nyugdíjazott tagjának ötvenéves jubileumát. Telepi György volt az ünnepelt, ki már 1855-ben, tehát ezelőtt tizenhat évvel lépett megérdemelt nyugalomba, de 74 éves kora daczára ma is elég életerővel s rugékonysággal rendelkezik arra, hogy még egyszer fellépjen ama deszkákra, melyeken ha nagyobbszerű diadalokat nem aratott is, elég vidám nevetést idézett elő arra, hogy jó emlékezetében éljen azon nemzedéknek, mely évtizedek előtt mindennapi látogatója volt Thalia Kerepesi-úti templomának, s hogy e jó emlékezet megfoghatóvá tegye azon újabb nemzedék előtt is, mely őt talán akkor látta először, midőn, utolszor lépett a közönség elé.
A napi sajtó is kész szívvel hozza meg szerény koszorúját a derék veteránnak, s mi arcképe és rövid életrajza közlésével akarjuk őt színészi jubileuma alkalmával megtisztelni.
Telepi György a múlt század fia még 1800-ben született Kis-Létán. Apja lelkész lévén, fiát is a szent szolgálatára akará nevelni, hogy egykor utódja lehessen. Közel levén Nagy-Károly, majd Szatmár, e helyeken kezdé s folytatta gimnáziumi tanulmányait. De a teológiára nem mutatott hajlamot, s inkább a polgári pályán kívánt maradni. Hogy mégis tollal keresse kenyerét, a Szatmár megyei főjegyzői irodába lépett s írnokoskodott. Nagy-Károlyban a megye székhelyén. Jó kedélyű, az élet nevetséges vonásait ellesni s tréfálni tudó ifjú volt, ép oly nagy hajlammal, mint határozott tehetséggel arra, a mit még akkor „komédiásság”-nak neveztek. Ekkor fordult meg Nagy-Károlyban Megyeri Károly színtársulata s a fiatal írnok ellenállhatatlan vágyat érze megmozdulni szívében a színészi élet iránt, mely akkor a csekély elismerés osztogatta gyér koszorúk alatt tíz annyi tövist rejtegetett, mint amennyi levele volt. Megyeriék tovább mentek a vándor pályán, de nem vitték magukkal Telepi kedvét a színészethez. Inkább maga ment utánuk, s már 1821-ben Székes-Fehérváron meg is kezdé színészi működését. Az 1825.-i híres országgyűlés alatt Pozsonyban játszott s komikai ezen által már akkor feltűnt. Egyébként is használható tagja volt a színtársulatnak. Telepi szenvedélyes festő volt, a bár a művészet ez ágában a mélyebb képzettség és iskolázás hiánya meglátszott rajta, arra nagyon is elég tehetséggel, s ügyességgel bírt, hogy az akkor igényeknek megfelelő színfalakat és díszleteket fessen. Festett is nagy szorgalommal, ügyességgel és gyorsasággal, úgy, hogy például 1837-ben, közvetlenül a Nemzeti Színház megnyitása előtt, a budai társaság azon részét, mely Székes-fehérvárra vonult, egészen ő látta el díszletekkel, s negyedfél hónap alatt tizenöt egész díszletet festett papirosból és az első rendű tagok nélkül szűkölködő társaság gyöngeségét nagyban pótolta a látványosság által. De még nem vagyunk a Nemzeti Színház megnyitásánál.
Telepi 1828-ban Debrecenben és Nagyváradon Balla Károllyal együtt igazgatott, aztán egy állandó színház reménye által kecsegtetve Kassára ment; midőn három év múlva az itteni társaság kétfelé vált, s a drámai tagok jobb részével együtt Budára jött. Buda a központi Nemzeti Színház előcsarnoka volt. Mint Szigligeti a jubileum alkalmával tartott rövid üdvözlő beszédében mondá: „Az úttörők sorsa volt: hogy tűrjenek, a jutalmat önmagukban keressék s azon magas önérzetben találják föl, hogy a magyar színészetnek nemcsak művészi, de nemzeti hivatása is van; s hogy a vándorlásnak útja végre is ide fog vezetni, a főváros állandó műcsarnokába. Ez volt eszménye, reménye, vigasza minden régi jó magyar színésznek.”
Ez volt Telepinek is, ki már Budán is a vezértagok közé tartozott, nem annyira szerepkörénél fogva, mely az alsóbbrendű burleszk komikum volt, melyet egyébiránt ép oly jól betöltött, mint az elsőrendű tagok bármelyike a magáét, mint inkább tevékenységénél fogva, mely őt a társaságnál, mint színjátszót, díszítőt, festőt, rendezőt, egyaránt nélkülözhetetlenné tette. S valóban Megyerivel, Kántornéval, Pályval, ők voltak a budai társaság vezértagjai, kik 1833-ban, most is, hát még akkor, mennyire német Budán a magyar múzsákat megtelepítették s Pestről a magyar színkedvelőket nemcsak oda csalni, de állandóan oda bilincselni képesek voltak, s így a fővárosban állandó közönséget teremtettek a nemzeti színészetnek.
1837-ben megnyílt a Pesti Nemzeti Színház s annak Telepi, 1855-ben történt nyugdíjaztatásáig folyvást tagja volt. A tréfás írásokat, jegyzőket, kántorokat, a „Londoni koldusok” klasszikus Prospektusát, a „Két pisztoly” Hugliját játszotta, s bár burleszk, az aljasba soha át nem csapó valódi kedélyes komikai érvel. Másodrangú szerepkörében mindég elsőrangú kedvencei közé tartozott közönségnek s néhány feledhetetlen alakot teremtvén, a valódi művész nevére is jogcímet nyert.
Színészi működése mellett folytatta festői s díszítői munkásságát is, és pedig úgy a Nemzeti Színháznál, mint a vidéki társulatok, s színpadok számára. S nem egy jobb vidéki színházat látott el díszletekkel és gépezetekkel.
1855-ben, leginkább hangja fogyatkozása miatt, mert elevensége még megvolt, nyugalomba lépett. De henyélni nem tudván, s csekély nyugdíja mellett módja sem igen lévén benne, megint csak hivatalt keresett magának. Talált is, Borsod megyében falusi bíróságot. E tekintélyes minőségben szolgált Diós-Győr és Tibold-Darócz községeknek.
Azon közben fia Károly, -ki, mellesleg mondva Budán mint piezi gyerek lépett föl apja „Borszem Jankó” című látványos színművének ezim szerepében, s kit festőnek neveltetett, magához hívta őt, a régi jó mese szerint törleszteni régi adóságát, mellyel a fiúk apjuknak tartoznak. Azóta fia újpesti házában éldegél a jó öreg, élvezve a jól megérdemlett, nyugalmat.
Színpadra lépésének 50-dik évfordulóján azután meglepte a vágy még egyszer föllépni a deszkákra, melyek egykor neki is egy világot jelentettek. Március 26-án lépett föl utolszor, a „Kék pisztoly”-ban, melyben oly kedvelt s annyiszor megtapsolt Hugli volt egykor. A közönség méltó szívélyességgel fogadta, s a függöny felgördültekkor, midőn gitárral kezében egy kávézó társaság között ül, élénk tapsokkal üdvözlé, melyek a „Pesten jártam iskolába, kukk” – ismeretes dal kissé fátyolozott előadása után megújultak. Az ünnepély azonban a darab első és második felvonása közt érte tetőpontját. A felvonásközi függöny csakhamar felgördült s a „Két pisztoly” egész nagy személyzetét, vegyülve a színház drámai tagjai közül még többekkel (kik ezen este Budán nem voltak elfoglalva) festői csoportozatban láttuk a félévszázados ünnepét ülő veterán körül állni. Ő állt az előtérben; balra tőle Szigligeti, ki őt pályatársai nevében üdvözlendő – jobbra Felekiné, ki neki emlékül babérkoszorút s ezüst bállikomot átnyújtandó volt. A színpadi csoportozat nemcsak népes és festői, de jelentőségteljes, mintegy allegoriai hatású is volt. A „Két pisztoly” egész személyzete azon esti kosztümjében állt ott. Pedig az tarka csoportozat, úri társaság, paraszt nép, szegénylegények, révészek, pandúrok, éji őr, rabok, gazdag színvegyületben. Mintha e csoportozat azt akarná jelenteni, hogy az érdemes veteránt a magyar nép minden osztálya, minden rétege, részvétel kíséri, s szeretettel üdvözli élete alkonyán, pályája határpontjánál, mintha fenn és alatt, a páholy, a földszint, a karzat, sőt az utca és a puszták népe is kiáltaná utána a szívélyes istenhozzád éljenjeit. Úgy is van. Szigligeti üdvöző szavait, néma, de elérzékenyült ölelését, s mint Felekiné az ünnepeltnek az emlékeket átnyujtá, zajos tapsokkal üdvözlé a színház minden zugát betöltő közönség, a taps és éljenzaj nem akart elnémulni, míg a leeresztett függöny háromszor-négyszer fel nem gördült újra, s a veterán meg nem jelent, szótlanul könnyezve s meghajolva köszönni meg a szívélyes fogadást, az utolsót. Most már pihen a fáradt veterán. S ez est emlékét sírjáig fogja őrizni szívében, s utolsó benyomása, mely lelkét eltölté, ez marad a földön. Maradjon még sokáig. –á-r-„
Telepi György festményei közül
Telepi Györgynek több festménye ismert, a Herman Ottó Múzeum őrzi például azt a táblaképet, amely Miskolcot mutatja az 1878. évi nagy árvíz idején. Ez az első Miskolcot ábrázoló olajfestmény. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárától, személy szerint Print Andrea Képzőművészeti Osztályvezető közreműködésével megkaptam a festmény nagyfelbontású fotóját. Pénzes Kata, leányom és férje Nagy István Zoltán közreműködésével, barátjuk Mallár Gabriella Debrecenből származó, jelenleg Budapesten élő grafikus, festőművész Telepi György az 1878. évi Miskolci nagy árvízről készült festményéről, az arról kapott kép alapján a családom számára másolatot készített, amelyet 2014. március 10-én születésem 73. évfordulóján kaptam meg. Telepi 1857-ben a Miskolci Nemzeti Színház megnyitására a díszletek mellett a színház látványos előfüggönyét is megfestette, ami a diósgyőri várat ábrázolja. Ugyancsak a munkája volt a színház színpada és gépezete. Gaál József Szvatopluk című történelmi szomorú játékának jelenetét a Pesti Magyar Színház részére 1839-ben festette (olajfestmény MSZI-SZM59.3422.). A Hegyvidéki táj kirándulókkal c. képet 1875-ben festette (olajfestmény vászonra). Keresgélés közben rátaláltam a Szélmalom című olajfestményére. „A jó térhatású hangulatos nézőtér külön kultúrtörténeti érdekesség a színpadnyílás homlokzatán látható portrésorozat, amelyben Telepi György színigazgató és díszlettervező örökítette meg korának nagy színészeit.” Balról jobbra a színészek Szerdahelyi József, Megyeri Károly, Fáncsy Lajos, Kántorné Engelhardt Anna, id. Lendvay Márton, Szentpéteri Zsigmond, Udvarhelyi Miklós.
Telepi György: Miskolc 1878. évi nagy árvíz Telepi György: Szélmalom
Telepi György: „Szvatopluk” jelenet Telepi György: Hegyvidéki táj kirándulókkal
Telepi György: Budapesten Török u. Telepi György: Színészképek, Debrecen(1865)
2/1. Templombúcsú Telepi György emlékünnepséggel (2015.11.08.)
A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség tagjainak, reformátusok, római katolikusok, a kislétai elszármazottak, a kislétai régi, ősi Gebri, Fekete, Pásztor, Bihari, Papp, Bencsik, Pénzes, Mikó, Popovics, Lánczi, Madácsi, Tóth, Esztári, Bokor, Angyal, Verba, Rácz, Gorzó, Szilágyi, Pataki, Áncsák, Hajdu, Böszörményi, Reszkető, Dani, Demeter, Lengyel, Truczkó, Ignácz, Farkas, Laza, Bakó, Varga, stb. családok leszármazottai, a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon lakói, a máriapócsi, pócspetri ismerősök, barátok, teniszpartnerek, vendégek jelenlétében a Szent Mihály tiszteletére tartott Templombúcsún a szentmise, a felújított templomtorony süvegének megszentelése, végleges helyére helyezése, a Telepi György emlékünnepségen szülőházára elhelyezett emléktábla leleplezése, megszentelése, koszorúzása, a szülőházában összeállított emlékkiállítás megnyitása példázza az összetartozást, a közös erőfeszítést, a görög katolikus egyház, Kisléta község történetének, az ősök, az elszármazottak emlékének ápolását, tiszteletét, az egyház, a község alkotó fejlődését.
A Kislétai Görög Katolikus Egyházközséget 1730 körül Olsay Mihály helynök alapította. Az egyház, a templom történetének ismeretében kézzel foghatóak az egyházközség tagjainak, Kisléta község erőfeszítéseinek, közös munkáinak mindenkori eredményei. Kisléta község a környezetében elsők között nagyközségként, önálló gazdálkodással működött. A rendelkezésre álló leírások szerint az egyházközség először 1753-ban sövényfalú, szalmával fedett templommal rendelkezett. 1769-ben fatemplom épült, 156 ember befogadására volt alkalmas. A plébániát is ekkor építették fából. 1774-ben fából készült iskolát is összeírtak, ekkor kezdték meg a kántor-tanítói lakás fából történő építését. A fatemplom, a parókia 1769-ben a község költségén épült. Az új téglatemplom 1794-1801 között valósult meg Telepi György nagyapja Telepianovch Timótus lelkészi működése (1794-1804) alatt, homlokzati tornyot 1820 körül építettek hozzá. A templom villámcsapás következtében 1905-ben leégett. Újjáépítésére 1906-ban Szaplonczay György lelkész irányításával, országos összefogással kerül sor. 1917-ben a három harangból kettőt hadi célra elreflavizáltak, egyet 1923-ban pótolt az egyház.
Szentmise, Sivadó László, Dr. Soltész János, Orosz Árpád
A szentmise résztvevői
A viharkár miatt folyamatban lévő templom felújítás Orosz Árpád lelkész szerint újabb 100 évre készül. A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség hívei, a kislétaiak, a támogatók 100 évre vonatkozó templom felújítással, az egyházközség működés feltételeinek megteremtésével a történelem részévé válnak. A Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsú keretében a felújított templomtorony süvegének megszentelése, a helyére emelése a jelenlévő ünnepelteknek felemelő érzés, felejthetetlen emlék. Köszönet és hála Orosz Árpád parókus, lelkésznek, az egyház tagjainak, minden közreműködőnek, valamennyi támogatónak, kislétainak.
Templomtorony süvegének megszentelése, helyére emelése
A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség eddig nyilvántartott 29 lelkésze az egyházközség működtetése, a hívek szolgálata mellett aktívan hozzájárultak Kisléta község fejlődéséhez, Kisléta község történelmének alakulásához. A nyilvántartott lelkészek közül szeretném megemlíteni Telepi György színész, festőművész, a Nemzeti Színház örökös tagjának nagyapját Telepianovich Timóteust, aki 10 évig (1794-1804), édesapját Telepianovich Antalt, aki 18 évig (1804-1822), Barna Andrást, aki 32 évig (1836-1868), Szaploncszay Györgyöt, aki 20 évig (1890-1910), Rajkovich Pált, aki 44 évig (1918-1962), Keresztes Gábort, aki 13 évig (1962-1975), Lippai Csabát, aki 13 évig (1992-2005) szolgálta a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség híveit. A lelkészek értéket teremtő, példamutató munkáját tiszteljük, hasznosítsuk, emléküket ápoljuk.
Telepi Györgyre (Kisléta, 1800.10.07. – Tard, 1885.08.12.), aki színész, festőművész, sokoldalú színházi szakember, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Kisléta község történetéhez kapcsolódó anyaggyűjtésem kezdeti időszakában leltem rá. Ezt követően a Magyar Országos Nemzeti Levéltár 1037 Budapest, Lángliliom utca 4. szám alatti kutatóteremben, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárban, a Görög Katolikus Egyházi Püspökség Nyíregyházi Levéltárában, a Miskolci Herman Ottó Múzeumban, a Miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban, a különböző kiadványok között, az Interneten a kapcsolódó oldalakon kiemelten gyűjtöttem a hozzá kapcsolódó anyagokat, ismereteket. Gyűjtőmunkám során mindenütt segítőkész szakemberekkel találkoztam, mindez a lelkesedésemet pozitívan befolyásolta. Az általam összegyűjtött anyagok alapján összeállított írásos munkám után célul tűztem ki, hogy Telepi György kislétai szülőházára emléktáblát helyezzünk el, szülőházában emlékkiállítást hozzunk létre az emlékek ápolása, a kislétaiak ismeretének bővítése céljából.
A Kislétai Görög Katolikus Egyház 2015. augusztus egyik vasárnapi szentmiséje után a templom előtti lelkészi elköszönéskor a feleségemmel, Erzsikével együtt találkoztam Orosz Árpád parókussal, az egyház lelkészével. A bemutatkozás után átadtam az általam összeállított Kisléta Görög Katolikus Egyház történetére, Telepi Györgyre vonatkozó írásos anyagot. Ezt követően kértem az Atyát, hogy szíveskedjen hozzájárulni egy emléktábla elhelyezéséhez Telepi György szülőházára 2015. október 7-én, az egyház irattárában történő betekintésemhez. Az emlékkiállítási tervemet megemlítve, az Atya felajánlotta, hogy a lelkészi lakás tanácskozó termében meg lehet csinálni, amit örömmel elfogadtam. A pozitív válaszok után az Atya javasolta, hogy a Telepi György emlékünnepsége a templombúcsú napján, 2015. november 8-án legyen, amit jónak tartottam. Az Atya odahívta a közelben lévő Bunyáné Bihari Erzsébetet, az egyházközség jegyzőnőjét és megkérte, hogy legyen a segítségemre, Erzsike beleegyezett. A Telepi György emlékünnepség után állítom, hogy Erzsike közreműködése kiemelkedően fontos volt a megvalósulásban.
A Kislétai Görög Katolikus Egyház irattárában több olyan anyagot találtam, amely a templom történetére, az egyház működésére, a görögkatolikus iskola, kántor-tanítók történetére vonatkozott, az eddig rendelkezésemre álló anyagokat, ismereteket tudtam bővíteni, a Kisléta Község Története című Internetes oldal bővítésére, a kislétaiak, a kislétai elszármazottak, őseink tiszteletére, emlékük ápolására jól tudtam használni.
Az együttműködésünket a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség Testületének tagjaival, híveivel, személy szerint Orosz Árpád lelkésszel, Bunyáné Bihari Erzsébet jegyzőnővel példaértékűnek tartom, hálás köszönetem ezúton is szeretném kifejezni.
Békési Gábor philológus a Telepi Györgyöt bemutató ünnepi előadását mondja
Telepi György kislétai szülőházára elhelyezendő emléktáblát az általam meghatározott szöveggel, 2015. október 7-i időpontra Domonkos Sándor kőfaragó mesternél Nyírbogáton rendeltem meg. Az emléktábla határidőre elkészült, Telepi György születésnapjára a szülőházára felhelyezésre került. Bunyáné Bihari Erzsike a leleplezéséig gondoskodott a letakarásáról.
A Telepi György emlékünnepség Orosz Árpád parókus, Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkészének ajánlása alapján a Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsún bonyolódott le. A szentmise keretében hangzott el Békési Gábor philológus Telepi Györgyöt bemutató ünnepi előadása. A felújított templomtorony süvegének a helyére emelése előtti megszentelése után Telepi György emléktábláját Ónodi Csilla, Telepi György ükunokája leplezte le. Ezt követően az emléktáblát Sivadó László, Lakatos László görög katolikus papok, Horváth János római katolikus pap, Orosz Árpád a Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkésze jelenlétében Dr. Soltész János szentelte meg. Az emléktábla alá koszorút helyezett el: a Kisléta Község Története Internetes oldal, a leszármazottak nevében Ónodi Csilla ükunoka, a Kislétai Görög Katolikus Egyház nevében Orosz Árpád parókus, a Kislétai Önkormányzati Testület nevében Madácsi Imre polgármester.
Telepi György emléktábla megszentelése, koszorúzása
Telepi György kislétai szülőházában tervezett emlékkiállítás megvalósítása érdekében először a Miskolci Herman Ottó Múzeum philológusával, Békési Gáborral vettem fel a kapcsolatot. Békési Gábor Telepi Györgyre vonatkozó kutatási anyagát a múzeum kiadványában olvastam és ennek alapján fordultam hozzá. Békési Gábor philológussal történt első telefononbeszélgetésünk alkalmával ígéretet tett az emlékkiállítás támogatására és az ünnepi előadás megtartását is elvállalta. A Telepi György kislétai szülőházában tervezett emlékkiállítás megvalósítása az induláskori nehézségek ellenére gördülékenyen, de szerény kivitelezési formában, minimális anyagból jött létre. Békési Gábor megjegyezte, hogy kis kiállítás lesz, de szolgálhatja a célt. Ezt követően az együttműködésünk jól szolgálta a Telepi György emlékünnepség megvalósulását. Több, min 35 darab posztert készített és bocsátott az emlékkiállítás rendelkezésére.
Az általam összegyűjtött anyagból 13 darab A/4-es, 1 darab A/3-as méretű fényképmásolatot készítettem és üveges keretbe helyeztem, ezzel és a Miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyvével, Hegedüs Géza Kulcsra zárt szobában című könyvével járultam hozzá a szerény méretű emlékkiállításhoz. Ezen kívül egy kartonnyi, általam palackozott és Telepi György emlékcímkével ellátott Cabernet Sauvignon vörösbor állt az ünneplők rendelkezésére. A tervezett több festmény felhasználása helyett, egy másolati festményt, az 1878. évi Miskolci nagy árvízt állítottuk ki. A festmény eredetije a Miskolci Herman Ottó Múzeumban található. Az emlékkiállítási anyagokat a paplak tanácskozó termében Bunyáné Bihari Erzsike, Szilágyi Imre és mások segítségével, feleségemmel, Erzsikével helyeztük fel, rendeztük el.
A templomtorony felújított süvegét közben előkészítették a daru helyreemeléséhez. A jelenlévő ünneplők számára felemelő, felejthetetlen élmény volt, ahogy a templomtorony süvege emelkedett és a helyére került. A Kislétai Görög Katolikus Egyház felújított templomtornya mintaszerűen példázza, hirdeti az egyházközség híveinek, a kislétai emberek, a kislétai elszármazottak összetartozását, összefogását, a közös értékteremtő munkáját.
Telepi György emlékkiállítását egyre többen keresték fel. A máriapócsi, pócspetri ismerősöknek, barátoknak, tenisztársaknak az emlékkiállítást röviden bemutattam és a feltett kérdésekre válaszoltam. Az újabb látogatók esetében az udvaron lévő Békési Gábor philológust kértem meg, hogy a tájékoztatót tartsa meg.
A kiállított Telepi György: 1878-as Miskolci nagy árvíz Részlet aTelepi György emlékkiállításából
Máriapócsi, pócspetri ismerősök, barátok, tenisztársak a kiállításon
A Kislétai Görög Katolikus Egyház a meghívottak részére fogadást adott. A fogadás Bunyáné Bihari Erzsike az egyházközség jegyzőjének vezetésével, közreműködésével magas színvonalon valósult meg.
Az istentiszteleten a Kisléta Község Története Internetes oldal szerkesztőjeként összekötő beszédemben mondottakat szeretném itt is rögzíteni. „A Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsú, a Kislétai születésű Telepi György színész, festőművész, sokoldalú színházi szakember, a Nemzeti Színház örökös tagja szülőházára elhelyezett emléktábla, a szülőházában összeállított emlékkiállítás meggyőződésem szerint jól szolgálja Telepi György emlékének ápolását, a kislétai ősöknek, Kisléta község történetének jobb megismerését, a ma élő kislétaiak, a Kislétáról elszármazottak iránti tiszteletet. Kívánom, hogy a kislétai példamutató ősöknek, Kisléta község példamutató történetének szelleme hassa át Kisléta község jelenét, fejlődését, jövőjét.”
