"Szilánkosodik létezésünk, szálkái egyre kegyetlenebbül szúrnak: nem tompítja már a fájdalmat a kereszt felemelő kegyelme sem. Fásult hit marad helyette, s lassan szétforgácsolódik és sebez az is.” (Cseh K.)
Farkas Oszkár (Miskolc, 1936.08.25.-Nyíregyháza, 2009.10.30.)
Farkas Oszkár Miskolcon hét gyermekes családban három nővére, két bátya után 1936. augusztus 25.-én született. A három nővére családot alapított, legidősebb bátya Tibor a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum után a Debreceni Agrártudományi Egyetemen okleveles mezőgazdasági mérnöki végzettséget, Attila bátya a Szolnoki Verseghy Állami Gimnázium után a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsész karán középiskolai tanári diplomát, a húga Ibolya a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanítói oklevelet szerzett. Magda nővére 1970-ben 46 évesen, Attila bátyja 1997-ben eltávoztak az élők sorából.(3.)
Farkas Oszkár a „Memorabiliák” című önéletrajzi írásának „Csendes napok” részében a gyermekéveit is bemutatja. „ Még ennék…, de hat testvérem is éhes. Porcelán tányérom fényében nézem gyermekarcom. Anyám szedőkanalával a fazék alját kavargatja. Állva evett vagy csak úgy tett. Szeme a mi kis tányérjainkat kutatta.” „ Sürög-forog a konyha körül még karcsú, mosolygós anyám kenyeret szel, s az asztalkendő alá rejti a kést. És csak tőle, ma is csak tőle, fillérre beosztott napjaink fényleni kezdenek.” A Farkas gyermekek az apjukat ritkán látták, amikor virradt, már munkába ment, amikor megérkezett már sötét volt. A vasárnapokon a három fiú apjukkal mentek a templomban, Oszkár a kisebbik fia az apja előtt, két nagyobb fia mellette, lépésüket az apjukhoz igazítva mentek. Az apa büszke volt a három fiára.(3.)
A „Könnyű szívvel” részben a rongylabdával való játékra, a bicikli küllő, gumi nélküli kerekével történő karikázásra emlékszik vissza. „A mezítlábos nyár utcára csalta az eddig szobában sínylődő gyerekhadat. Csapatokat szerveztünk és önfeledten rúgtuk a selyemharisnyába, pamutzokniba tömött, rongyokból készült labdát az ablakunk alatti lankás árokparton.” „A karikázás igazi, férfias kihívás volt. Ügyességet, gyorsaságot követelt meg versenyzőitől. Futottunk is porban, betonon lelkünk szakadtáig a győzelemért. Győzni- a karikahajtásban nem elégséges csak a gyors láb, a kitartó futás. Külön tudomány! Legyen könnyű, tökéletesen kör alakú és nyolcasnak még véletlenül sem szabad volt benne lenni. A legjobb karika, a „versenykarika” a küllőit vesztett biciklikerék volt. A szabály törvény volt, amit minden körülmények között megtartottunk. Mert ez játék volt, igazi játék!”(3.)
Kondor Magdolna Farkas Oszkár felesége 1940.szeptember 18.-án Kapuváron született. A férjével együtt a Kapuvári Állami Gimnáziumban tanultak, ott ismerkedtek meg, amiből diákszerelem lett. Kondor Magdolna a Budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán végzett, Oligofrénpedagógia-Pszichopedagógia tanári oklevelet szerzett. A Farkas család Kislétán töltött időszakában, a nyugdíjba vonulásáig, 1995-ig a Kislétai Állami Általános Iskola gyógypedagógusként dolgozott. Farkas Oszkár és Kondor Magdolna házasságot Kapuváron 1960. szeptember 3.-án kötöttek, négy gyermekük született.
Farkas Oszkár feleségével és három gyerekével, Zsolt, Csilla, Viktor
Farkas Zsolt 1962. február 17,-én született, érettségi után üvegtechnikus szakmát tanult, házasságkötés után két leánya született. Farkas Erika a Nyíregyházi Főiskolán Biológia-Földrajz szakos tanári diplomát szerzett, majd felsőfokú angol nyelvvizsgát tett. Később Olaszországba Lengstein Dorfba ment dolgozni, házasságkötés után két gyermeke Oliver, Izabell született. Farkas Ágnes Közgazdasági Szakközép Iskolát végzett, házasságkötés után két gyermeke Emma, Márton született, Vámosgyörkön élnek. Farkas Zsolt 2014. szeptember 7.-én sajnos az élők sorából eltávozott.
Farkas Naddi 1963. április 23.-án betegen született, 1965. december 19.-ig élt.
Farkas Viktor 1965. május 31.-én született, a Szombathelyi Főiskolán a Művelődésszervező-Szociális Szervező Szakon végzett, Sárospatakon keramikus végzettséget szerzett, a Debreceni Egyetem Szociálpedagógusi Szak végzése folyamatban van. A Kislétai Ápoló-Gondozó Otthonban 1987-óta dolgozik, a Kislétai Asztalitenisz Sportegyesület elnöki tisztét 2016-óta látja el, a megyei I. osztályban II. helyezést elért csapat tagjai: Farkas Viktor, Pásztor Mihály, Konyhás János, Magyar Tamás, Pénzes György, Pénzes Ádám, Pénzes Géza, Újfalusi Béla, Kovács József. Házasságot kötött, egy gyermekük, Hanna az általános iskola nyolcadikos tanulója Kislétán, családiházban Kislétán élnek.
Farkas Viktorral a nyári találkozásunk a Kisléta Hajnal utcai családi házukban telefonhívásom után valósult meg, vittem magammal az addig édes apjáról összeállított anyagot. Megérkezésem után a kerámia szakmához tartozó eszközökkel, gépekkel ismerkedtem, majd a nappaliban folytattuk a beszélgetést. A beszélgetés, a kapott könyvek, később a család adatainak megküldése jelentősen hozzájárultak az édesapja élettörténetének, munkásságának teljesebb összeállításához. A találkozásunk alkalmával tapasztalt harmonikus családi életet, az édesapja, a család, az ősök emlékének ápolását, a Sárospatakon megszerzett keramikus szakmához való vonzalmát, az általa készített keramikus tárgyak változatosságát, a kislétai közösségi életben történő lelkes részvételét jó eső érzéssel nyugtáztam.
Farkas Hanna, Farkas Viktor, Farkas Viktorné 2020. (PL.)
Farkas Viktor keramiai alkotásai
Kislétai Asztalitenisz Sportegyesület versenyzői:
Farkas V., Pásztor M., Konyhás J., Magyar T., Pénzes Gy.
Farkas Csilla Baktalórántházán 1966. október 1.-én született, Nyíregyházán Gyógyszerkiadó Szakasszisztensként dolgozik, férjhez menetele után, két fia született, Tamás Informatikus, Dávid Debrecenben Környezetvédelmi Mérnöki Szakon végzett, családot alapított 2020. július 4.-én.
Farkas Csilla az Édesanyjával
Farkas Oszkár általános iskolai tanári oklevelet a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett. A pedagógus pályáját Kapuváron kezdte. Szabolcs megyébe 1966-ban került, először Baktalórántházán tanított, majd a Tiszadobi Gyermekvárosban nevelőként dolgozott. Az Apagyi – Nyírtéti Állami Általános Iskola igazgatója 1973- 1975 között. A Berkeszi Gyermekotthon vezetője 1975-1980 között. 1980-tól a Kislétai Állami Általános Iskola tanáraként, nyugdíjba vonulásáig, 1996-ig 16 évig dolgozott. A családjával a Kislétai Görögkatolikus Templom melletti volt görögkatolikus tanítói lakásban, a Bogáti úton lakott. A nyugdíjas éveit Nyíregyházán élte. Az ÚT HAZÁIG című versében írja: „Nem voltam soha sehol sem idegen, /sem őshonos, csak vándor, kinek mindig valahonnan/ valahová vezetett az út. E térképtelen táj felett /nem volt utakat keresek. Nem vagyok /idegen. Hallom, hogy velem sír az útszélre taposott /virág, amíg a lélek szakadékjai felett egyensúlyoz /a szívem; Rám vigyáz.”(3.)
A második része a „Memoráblis memorale” az orgonaépítés történetével, az orgona szerkezetének, működésének ismertetésével, édesapja Farkas Károly (1904-1980) orgona-, és harmóniumépítő munkásságával foglalkozik. (8.)
Farkas Károly (1904.02.10.-Nyíregyháza, 1980.09.08.)
Farkas Oszkárnak „TEMPLOMOK ÉS ORGONÁK szolgálatában egy életen át” című könyve 2001-ben jelent meg, amely két részből áll: -Az elő része „Memorábiliák” a család különböző időszakainak életével, történéseivel, a gyerekek mindennapjaival-, a háború légihíradójával, az árván maradt leánygyerek sorsával, a lányok bújtatásával, a családi otthon feltörésével, a jegyrendszerrel, a pengő elértéktelenedésével, a cserevilággal, a stabilizációval, az új pénz hatásával foglalkozik.
A háború utáni újrakezdéssel a Memorábiliák Stabilizácó részben foglalkozva írja: „A folyók medrükbe visszatérnek. Csendesülő sodrában az időnek kimerészkedünk az élet iszamlós partjára. A boltok berozsdált lakatait, redőnyeit már olajozzák. Jelek. Életjelek. Bizonyságjelek a hányódtatás, a kétség nehéz ideje után. Apám szerszámait törölgeti. Simul-e még kezéhez a fogó, a kalapács, a sípkiszedő, a hangolókulcs? Simogatja, mint aki ismét magához akarja dédelgetni.” Az Apja ismét Szolnokra járt dolgozni az Állami Zeneiskolában. Az önálló munkák is megkezdődtek. A Dévaványai Római Katolikus Templom orgonáját kellett rendbe hoznia, a Törökszentmiklósi Római Katolikus Templom orgonáját generáljavításba kellett részesítenie. A jelentkező munkák alapján a család élete lassan, de egyre biztonságosabbá vált.(3.)
Farkas Oszkár a Memorábilis memoriale előszavában írja: „Íme egy emberpár élete családja lélektükrében. Az apa, ki családja és munkája hű szolgája volt, s az anya, ki szerető társ, családmegtartó, nevelő erő tudott lenni mind haláláig.” Az orgonaépítés története, az orgona szerkezetének és működésének ismertetése, édesapja, Farkas Károly orgona építésével, javításával öt megyében, hatvanhét egyházközség espereseinek, plébánosainak, lelkészeinek elismerő, dicsérő sorainak, nyolcvankét munkahely, templomhely összegyűjtése egyedi, különös, tiszteletre méltó, a téma iránt érdeklődőknek, az egyházközségek híveinek, felejthetetlen emlék, szép ajándék, a helytörténetüknek részévé lett. A könyv hátoldalán a következőket írja:
/8/
Farkas Oszkár apja 1980. szeptember 8.-án, 76 évesen csendesen eltávozott, az anyja 1991. szeptember 17-én, 89 évesen békésen elaludt.
Farkas Oszkár 1975-1980 között Berkeszen a II. Rákóczi Ferenc Éltalános Iskola és Gyermekotthon vezetőjeként dolgozott. A Berkeszi Gyermekotthont 1954-ben létesítették, hosszú időn keresztül jelentős szellemi, anyagi támogatással fényes időszakig jutott. A gyermekotthon Farkas Oszkár időszakában kezdett az általános iskolával közösen, egy intézményként működni. A gyermekotthon új 8 általános iskolai tanteremmel bővült 1974-ben, ezt követően II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gyermekotthonként működött, a községnek és a gyermekotthonnak közös általános iskolája lett. A több mint 300 fővel működő gyermekotthon az általános iskolával együtt a nevelés és oktatás vonatkozásában is országos szinten kiemelkedő eredményeket értek el. A megyei és országos sajtó többször foglalkozott a közös intézménnyel, az elért eredményekkel. A berkeszi gyermekotthonban rendszeresek voltak képzőművész alkotótáborok, könyvtári olvasótermet, kölcsönzőt alakítottak ki, több mint tízezer kötet ált rendelkezésre, a gyermekek közül a nyári időszakban sokan különböző táborokban vettek részt, a téli szünidőben tartalmas programokat szerveztek, az egészségnevelési napokon a berkeszi tanulók a modelliskola egészségi nevelését mutatták be. A gyermekotthonban elért eredményeket az 1980-ban megrendezett fennállásának 25 éves jubileumra érkező lakók, családtagok bizonyították. A Kelet- Magyarország 2001.11.30. számában Ladányi Tót Lajos újságíró Lengyel László igazgatóval beszélgetett a berkeszi iskola történetéről. Az „Otthon, gyermekotthon, lakásotthon” című cikk a következőképpen kezdődik: „Az enyészet az úr abban az egykor impozáns kastélyban, amelyben negyvenöt éven keresztül otthonosan mozogtak a lakói.” 1999-ben megszűnt. Sajnos nem kevesen vannak, akik életük során megtapasztalták, hogy emberi erőfeszítéssel, jelentős szellemi, fizikai, anyagi befektetéssel elért kiváló eredmények egyik napról a másikra semmivé válnak, a társadalomnak jelentős kárt okozva mindezt a részvevőknek nagyon nehéz elviselni. Vallom, hogy az ember szükségszerűsége: értelmes, értékes életet élni, a múltat valósághűen megismerni, megérteni, tapasztalatait a jelent építése, bővítése során hasznosítani, a múlt és a jelen együtt határozza meg a jövőt, a közösségek, a társadalom életminőségét.(7.)
Vay kastény, Berkeszi Gyermekotthon (1954-1999).
Farkas Oszkár a Kislétai Állami Általános Iskolában földrajz, testnevelő tanárként 1980-tól 1996-ig dolgozott. A volt tanítványai, munkatársai szívesen emlékeznek rá.
Farkas Oszkár élettörténetével, munkásságával foglalkozva, anyaggyűjtés közben, a facebookon Farkas Viktorné oldalán, Kustár Péter által feltett 1980-ban készült osztályképen többek között Farkas Oszkár is szerepel. A facebookon megosztva a sok érdeklődő, reagálás alapján úgy ítélem meg, hogy az osztálykép Kisléta község helytörténetének része. Az fényképen lévők, az érdeklődő hozzászólásaik alapján, a fényképen láthatókat sikerült megnevezni és így teljesértékűvé vált.
A tanárok ülősorban balról jobbra: Farkas Oszkár, Balogh István, Szabó Árpád, Császár Zoltán igazgató, Orosz Mihályné, Kiss Béla, Tóth Lászlóné. A lányok balról jobbra: Balogh Mária, Szúcs Erika, Orosz Márta, Kocsis Ilona, Dankó Julianna, Csordás Katalin, Bessenyei Valéria, Magyar Ildikó, Bessenyei Marika, Oláh Ilona, Vajda Éva, Bíró Mária. A fiuk balról jobbra: Szántai Miklós, Kustár Péter, Böszörményi László, Boros András, Pénzes György, Derzsi Mihály, Balázs Elek, Fekete János, Soós István, Oxi Gábor, Magyar Attila, Bunya István.
Farkas Oszkár 1982-től rendszeresen publikált: Hajdú-Bihari Napló, Pedagógusok Lapja, Kelet-Magyarország, Szabolcs-Szatmári Szemle, Kortárs, Élet és Irodalom, Kelet Felől, , Kláris, Kethano Drom, Lungro Drom és más lapokban, folyóiratokban. Több gyűjteményes kötetben is megjelentek művei: Holdrajz-óra, 1983. Ikarosz készülődik, 1987. Kezemben a piros alma, 1988. Gondjainkra bízva, 1991. István király szerelmei, 1993. Szabolcs Szatmár-Bereg Irodalmi Topográfiája, 1996. Kislexikon, 1997. Kláris-antológia, 1996. Válogatás a kortás cigány irodalom alkotóinak írásaiból a középiskolák számára, 1999. Képes irodalmi lexikon, 2001. Somnura-Jelek, 2002. Élet-naptár, 2003. Kortás írók arcképcsarnoka, 2003. Önálló kötetben megjelent művei: Királyvíz, 1975. Csorog az Isten könnye, 1997. Gyertyák-ünneplőkben, 2000. Templomok és orgonák szolgálatában egy életen át, 2001.(1.)
Mezei József kislétai születésű festő, költővel kapcsolatos anyaggyűjtésem során a Szabolcs-Szatmár-Bereg topográfiájában Mezei József után következett a Kislétához kötődő Farkas Oszkár tanár, költő. Ezt követően az élettörténetével, munkásságával kapcsolatban kezdtem anyagokat gyűjteni, nemrég fiától a Kislétán élő Farkas Viktor Oszkártól kaptam az apjára vonatkozó anyagokat. Az önálló verses köteteit terveztem, hogy megvásárlom. Az interneten történt többszöri keresgélés alapján „Csorog az Isten könnye” című könyvét a Libri-Shopline Nyrt. antikvár részlegénél 2016. február 4-én vásároltam meg. A kötetben szereplő verseit már többször olvastam.
A kötetet lektorálta Cseh Károly (1952-2013) költő, műfordító, a Magyar Írószövetség tagja a „Részleges kegyelem” című előszavában írja: „Szilánkosodik létezésünk, szálkái egyre kegyetlenebbül szúrnak: nem tompítja már a fájdalmat a kereszt felemelő kegyelme sem. Fásult hit marad helyette, s lassan szétforgácsolódik és sebez az is. A töredező lét krónikásától is csak pársoros szisszenésekre és vagy felfénylésekre futja, a veszendő igék idején.” „Szavaikat hallva-olvasva már nem is sajognak annyira elviselhetetlenül a világ szálkaszúrásai. Megváltás és feloldozás helyett ennyit adhat csak mostanában a költő. Részleges kegyelmet. Farkas Oszkár sem marad adósunk vele.”(6.)
Cseh Károly (Borsodgeszt, 1952.-Mezőkövesd, 2013.)
A „Csorog az Isten könnye” című versében írja: „Valaha emberi társakra vágytam, most: egyetlen kihűlt szobámban az utat nézem, az őszi utat. Ablakom üvegén, csorog, csorog az Isten könnye.” A verses kötetben a család tagjaihoz is gondolatokat, érzéseket, emlékeket, tiszteletet fogalmaz meg. „Anyám arca: tisztán, élesen. Szeme íriszen beragyogja a mennyt.” Csilla lányának „Halandó vagyok, mint mindannyian, de négy unokám, lányom halhatatlan csillagok.” A fazekas Viktor fiának: „Kezed nyomát az égetett agyagban bokályok, kaspók, virágok:-arcom vonásait: arcod.” Zsolt fiának: „Abban a csöndben szónak, sírásnak nincs helye. Terítsétek meg a damaszttal az asztalt, üljétek körbe a fényben.” A feleségének: „Raboddá szelídültem” című versében írja: „Rejts csak tenyeredben hű rabtartóm, fehércselédem, kinek rabja voltál valaha: raboddá szelídültem.” „Hová lesznek?” című versében: „Hová lesznek a felfűzött gyöngysorok, a szorgos kezek az alabástrom vállak, a hattyúnyak, a mellek templomi gótikája, az engedelmesen arcunkba hajló gerincek íve, a gyönyör gyehennás völgye? Szétgurulnak, s mi vaksi, pisla szemmel tapogatunk négy kopár falat.”(6.)
A verses kötet első oldala.(6.)
A „Csorog az Isten könnye címet viselő kötetének megjelenését követően a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 1998. 3. számában Futaky László a következőket írja: „Farkas Oszkártól nem idegen a gyermekversek világa, otthonosan mozog a mondókák játékos szófordulataira építő lírai eszközök műhelyében, elsősorban azonban az élet drámaian kemény tényeivel való ütközés, szembesülés készteti megszólalásra, s keres feloldódást, próbálja megtalálni a lélek békéjét az alkotási folyamatban. Az élet sebesüléseket osztó harcaiban, ahol alig van hova menekülni, kérdések foglalkoztatják, másfelől a magárahagyottság érzésével való viaskodás.” Az emberi létfeloldhatatlan diszharmóniája kapcsán mégsem a zuhanás vak mélységét érezzük, érzékeljük, hanem a felülemelkedés nemes eleganciáját.” „A Feloldozás részben a rövid kis kompozícióiban az életút végéhez közeledő, esettségében is rátarti férfi szólal meg a romlatlan ideálok igézetétől béklyózottan, megértéssel, megadással.”(4.)
Az Új-Kelet 1997.09.06.-i számában Berki Antal írja: „Farkas Oszkár érett fejjel, 1982-ben kezdett közölni. Valószínű azért, mert akkor gyűlt össze benne az a mondanivaló. amit már nem lehetett visszafojtani, ami kikövetelte magának a nyilvánosságot. A Csorog az Isten könnye című kötet is igazolja ezt a kései megszólalást. A versek mindegyike könyörgés egy jobb, tartalmasabb élet lehetőségéért.” Az újság a „Morzsolódom” című versét is közli. „ Morzsolódom, mint ujjaim között a föld, s leszek vánkosa hangyáknak, gyökereknek. Készülök én is e hitványuló időből, mert hazug eszmék kényszerzubbonyában öltöztetve kényszerek labirintusában bolyongónak képességeink… Igazulni csak magához tud itt a lélek, mert fenyeget, akár az Isten, fenyeget minket az űr.”(5.)
Farkas Oszkárt közeli barátság és munkatársi kapcsolat fűzte Ratkó József (1936-1989) József Attila-, Szabó Lőrincz-, Radnóti-, Váci Mihály-, SZOT-, Magyar Örökség díjas költőhöz, aki „biztatta, ösztönözte, s időnkét felpiszkálta alkotói kedvét”. Ratkó József „fogadott szülőföldjén”, Szabolcsban, vidéken maradt, a Kelet-Magyarország című napilapnál újságíró, végül haláláig Nagykállóban a járási könyvtár vezetője volt, a nemzedéke, az úgynevezett „hetek” legjobbjai között tartották számon.(2.)
Ratkó József (Budapest, 1936.-Debrecen,1989.)
Farkas Oszkár tanár, író, költő élettörténetével, munkásságával, az oktató-nevelői, írói, költői tevékenységével marandadandót alkotott, napjainkban is példaképként szolgál, hogy hogy lehet a háború utáni, nehéz körülmények között, az újjáépítés követően teljesértékű emberré válni, szolgálni az embereket, gyerekeket, a mindennapokat, munkájával helytörténetet csinálni. Az anyag összeállításával szerettem volna hozzájárulni a jobb megismeréséhez és az emlékének ápolásához.
Irodalomjegyzék:
1.Bódi Zsuzsanna: Magyarországi cigány írók és költők munkássága. (Magyar Művelődési I. 2006.)
- Katona Béla: Sz-Sz-B irodalmi topográfiája. 1996.
- Farkas Oszkár: Memorabiliák című önéletrajzi írása.
- Sz-Sz-Beregi Szemle: 1983. 18.évf. 1. szám, 1989. 24. évf. 1. szám, 1998. 33. évf. 3. szám.
- Berki Antal: LAPOZGATÓ. Új-Kelet 1997.09.06.
- Farkas Oszkár: Csorog az Isten könnye. Nyíregyháza, 1997.
- Kelet-Magyarország napilap: 1976.06.30., 1977.09.14., 1979.07.25., 1979.12.29., 1980.05.13.
- Farkas Oszkár: Templomok és orgonák szolgálatában egy életen át. 2001.
- Farkas Oszkár: KIRÁLYVÍZ. 1995.
- Arcok és énekek verses antológia - 2009.
- Farkas Viktor által összeállított szöveges rész, beszélgetéskor elhangzottak, fényképek
