A „Jóa István-emlékünnepség” című írás Fazekas Árpád orvos, orvostörténész Kislétán is volt orvos munkája a Szabolcs-Szatmári Szemle 1973. 8. évfolyama 3. számában jelent meg. A Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság, a Nyírbátori Báthori Múzeum, a Kislétai Községi Tanács közös rendezésében megtartott ünnepségen Dr. Jósa István Szabolcs vármegye 50 évig volt főorvosának élettörténetéről, munkásságáról emlékkiállítást rendeztek és a Kislétán töltött időszakára /1807-1837/ emléktáblát 1973. április 24.-én ünnepélyes keretek között helyeztek el. Köszönet a szervezőknek, közreműködőknek, részvevőknek.
Tisztelettel emlékezzünk Dr. Jósa István kiemelkedő, példaértékű munkásságára, Kislétán megvalósult első emléktábla állítására.
„Jósa István -emlékünnepség
Dr. Jósa István (1756—1839) volt nemcsak Szabolcs vármegye, hanem az egész Tiszántúl első mai értelemben vett megyei főorvosa. Nagyapja volt dr. Jósa Andrásnak és dédapja dr. Dohnál Jenő nyugalmazott kórházi főorvosnak.
Dr. Jósa István 83 évig élt és ebből 60 évig orvosi tevékenységet folytatott. Az első 10 évben Békés vármegye főorvosa és táblabírája volt Gyula városában, majd 1787— 1837 közötti 50 év alatt Szabolcs vármegye egészségügyét vezette és mai szervezetének alapjait lerakta. Számunkra éppen ez a fél évszázados szabolcsi működése a legfontosabb, amelyet az első húsz évben Nagykálló és 1807-1837 között pedig Kisléta székhellyel végzett.
Régi orvostörténeti mulasztást törlesztettek megyénk orvos-egészségügyi dolgozói, amikor 1973. április 24-én részt vettek a Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság, a Nyírbátori Báthori Múzeum, valamint a Kislétai Községi Tanács közös rendezésében megtartott ünnepségeken. Az ünnepség 2 részből állott és két helyszíne volt.
Gierl, híres budai ötvösmester és építész készítette azt a díszes ezüstserleget, amelyet dr. Jósa István a megye vezetőitől kapott a következő felirattal: „50 éves hivatali fáradozása emlékéül Jósa Istvánnak, 1837-ik esztendő április 17. napján tartott közgyűléséből Szabolcs vármegye Rendei.” Ugyancsak eredetiben került bemutatásra 1799ben Kassán megjelent könyve, amely a sáros-megyei Salvator gyógyforrás hatását elemezte. Továbbá: „Orvosi utasítás Tek. Nemes Zabolch Vmegye Lakosaihoz” 1814, „A veres himlőről” 1823 és ugyancsak Kislétán írt „A helységek bábáinak oktatása”, 1823. című kinyomtatott munkái. Ez utóbbi a legjelentősebb, s a bábaképzést jól szolgálta kérdés-felelet formájában megszerkesztett anyagával.
Délelőtt 10 órakor Nyírbátorban dr. Rajtik Jenő járási főorvos nyitotta meg a Báthori István Múzeumban megrendezett Jósa István-emlékkiállítást. A meglepően nagyszámú érdeklődő előtt dr. Fazekas Árpád főorvos ismertette Jósa István életét, orvosi működésének szervezési, járványügyi majd tudományos vonatkozásait, s bemutatta a kiállított tárgyakat. A kiállítás anyagában első ízben láthatta a közönség a dr. Jósa Istvánt ábrázoló szép olajfestményt, amely ismeretlen festő műve kb. 1800ból. E képet az ízléses meghívón is felhasználták.
A Jósa családdal áll vonatkozásban a múzeum melletti templomban a bejárattól jobbra lévő Jósa-oltár (más néven: Pieta-oltár) is. Ezt ma is a Jósa család címere díszíti, s a felirata szerint 1730-ban készült, tehát régebbi a másik oldalon lévő híres Krucsay-oltárnál is. A Jósa család kriptája is e templomban van, s tudjuk, hogy még 1781-ben is temettek ide családtagot.
A Jósa István-emlékünnepség délután Kislétán folytatódott és 13 órakor emléktábla leleplezésére került sor. Harminc évig lakott Jósa István Kislétán, s nagyon szerette e községet. Legfőbb munkáját itt írta, felesége is itt nyugszik. A mai Bogáti út két oldalán volt birtokuk, valamint szárazmalom is. Az udvarház a Bogáti út 32. sz. alatti ház helyére esett.
Emléktábla azért őriz Jósa István tiszteletét, mert korát messze megelőzve felismerte, hogy a népbetegségek csak az ingyenes orvosi kezelés hozzáférhetővé válása esetén számolhatók fel. E célból a vérbajos betegek gyógyítására kis kórházakat egyet itt Kislétán — hozott létre.
Az emléktábla leleplezésénél megjelent dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke, dr. Magyar János megyei főorvos és az ünnepelt dédunokája: dr. Dohnál Jenő nyugalmazott főorvos is. Jó volt látni, hogy a 2000 lélekszámú Kisléta község apraja-nagyja is ünnepelt, az általános iskola énekkara és kultúrcsoportja kis műsort adott. Valódi népünnepély volt! Akik részt vehettek rajta, nem fogják elfelejteni, életre szóló élményt nyújtott.
Sok törleszteni valónk van még a megye orvostörténeti kutatása terén, de ott Kislétán úgy érezhettük, hogy csökkent az aktualitása dr. Magyary Kossa Gyula 1929. évi megállapításának : . mi magyarok sohasem törődtünk valami sokat a múltunkkal, s régi kultúránk sok-.;ok emléke ma is ott hever feldolgozatlanul.” „
