- A cigányok történetéből
„A sötétség képtelen kiűzni a sötétséget, csak a fény képes rá.
A gyűlölet képtelen kiűzni a gyűlöletet, csak a szeretet képes rá.” /Martin Luther King/
A Magyar Néprajzi Társaság Értesítőjében (ETHNOGRAPHIA, Budapest, 1914) Szalay Béla „Cigánytörténeti adatok” címmel foglalkozik a cigánykédéssel, a történetüket megvilágító újabb adatok közlésével tárgyalja a cigányság korai történeti szakaszát. A korábbi leírások, a Fessler-féle nézet, melyet a Pallas-Lexikon is vall, szerint a cigány közösség /nép/ először 1417-ben került hazánkba. Szalay Béla kutatásai szerint már a XIV. században az okiratok említik a Zigan nevű családokat, utóbb községeket. A Századokban olvashatunk a cigány községekről: a Zemplén vármegyében lévő Egyházas-Czigány községről 1377-ből, a Szabolcs vármegyében lévő cigány községekről 1329-ből, stb. Magyarországon minden bizonnyal a XIV. században már sok cigány élt. Határozottan bizonyítva van, hogy jóval 1417 előtt 1339-ben már jelentős cigány tolvajlás volt Magyarországon és Törökországban. Az egyik banda a török-magyar határ környékén tanyázott és a két országban barangoltak.
Cigány férfi, nő és gyerek, rajz 1550-ből /Predari Francesco: Origine e vicende dei Zingari stb. Milano, 1841. után/
Az ETHNOGRAPHIA 1934. 45. évfolyamának „Népélet” c. rovatában Dömötör Sándor Mióta muzsikusok Magyarországon a cigányok címmel hosszasan foglalkozik a cigányok történetével. Leírása szerint Magyarországon a cigányok, mint a törökök elől menekülő, szerencsétlenül járt, sajnálatraméltó keresztyének, barátságos fogadtatásban részesültek. Zsigmond király 1423-ban egy védlevelet adott számukra, mely biztosította önkormányzatukat és engedélyt adott kenyerük becsületes úton való megkeresésére, Magyarországon, szabadon érvényesülhettek mindenfelé. Bolyki Miklós a Vadászlapban /1909.XXX.4.1./ írja, hogy Zsigmond király a Gellérthegy aljába cigányokat telepít, Mátyás király sok cigányt sorozott be a fekete seregbe, főleg soraikból toborozta híres pattantyúsait, tüzéreit.
A cigányok megjelenése idején sok helyen gyér volt a lakosság, a földbirtokon hiány volt a munkáskézben. Egyrészük becsületes foglalatoskodással hasznosította magát a főúri várak, a nemes úri kastélyok környékén. Leginkább szegkovácsolással, eszkábakészítéssel, teknővájással, kemencetapasztással, vályogvetéssel, kolompárosodással, pecérséggel, miskárolással, szénagyűjtéssel, postálkodással, kengyelfutással, azokkal az ügyeskedésekkel, amikben kiválóságra tettek szert. Voltak azonban a hadi szakmákban jártasabb cigányok, akik jól értettek a golyóöntéshez, puskaportöréshez, puskák, ágyúk reparálásához és így a katonaságnak is hasznos szolgálatokat tettek. Bercsényi Miklós 1669-ben zálogba adta Kisvárda várát a várhoz tartozó cigányokkal együtt egy gazdag szabolcsi nemes családnak.
A magyar nép a helységeknek azt a részét, ahol a cigányok vándorútjuk közben megpihentek vagy letelepedtek a cigányokról nevezték el. Budán a Várhegy nyugati lábánál elterülő részt Cigányvárosnak, Vésztőn Cigánybécs, Hajdúhadházán Cigányzug, Poroszlón Cigánygödör, Battonyán Cigánylapos, Hajdúböszörményben Cigánytelep, sok helyen Cigánysor, Nyírbátorban Téglaszín, Kunhegyesen Hatház stb.
Dózsa György kivégzése cigány hóhérok által cigányzene mellett, XVI. századbeli metszet a Magyar Nemzeti Múzeum Apponyi Szakkönyvtárában Taurinus Stephanus „Stauromachia”-jának /Bécs, 1519/ címlapján
A török kiűzését, a Rákóczi szabadságharcot követően a magyarországi cigányok XVIII. századi története tulajdonképpen a szabályozásukra irányuló kísérletek története. A III. Károly király 1724. évi híres rendelete mellett, Mária Terézia uralkodása alatt kezdődött a szabályozás igazi munkája, amelynek főbb elemei: a törvényhatóságok kötelesek a cigányok letelepítéséről gondoskodni /1760/; a „cigány” népnevet el kell törölni, a cigányokat fel kell venni a céhekbe és telket kell nekik adni /1761/; a cigányokat be lehet sorozni katonának /1762/; a cigányok öltözködésében is kötelesek a környezetükhöz alkalmazkodni /1763/; a cigányokat össze kell írni és úrbéri szolgálatra kell kötelezni, a kóborlók kunyhóit le kell rombolni /1767/; csak a letelepedett cigányoknak adhatnak a törvényhatóságok útlevelet /1769/; a törvényhatóságok félévenként kötelesek jelentést készíteni a cigányokról /1772/. A szabályozás munkáját II. József is folytatta.
Az 1850. évi népszámlálás szerint a cigányok száma 140.000, az 1857. évi népszámlálás szerint a cigányok száma 143.000, 1893. január 31-én 280.000 cigány élt az országban. Ebben a félévszázadban az ország lakossága 30%-kal, a cigányoké 100%-kal nőtt. A különbség elsősorban a cigányok esetében a Romániából bevándorlóknak tulajdonítható. Az 1944-es német megszállás előtt a 200.000 főre becsült cigányság döntőtöbbségben letelepedett életmódot folytatott. 1971-ben Kemény István kutatása szerin a cigányok száma 320.000.
A cigánykérdés 1945 után öt évig a cigányügy, a cigányok helyzetének rendezését célzó tervek homlokterében a cigánynépesség szociális és egészségügyi állapota állt. 1956 után a cigánykérdés a cigányok foglalkoztatása irányába tolódott el. 1957-re a Munkaügyi Minisztériumnak, a Megyei Tanácsok Munkaügyi Osztályainak lett meghatározó szerepe. A cigánykérdésben több kormány rendeletet, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága több határozatot hozott. A rendeletek, határozatok, intézkedések következtében a cigánynépesség szociális, egészségügyi állapota, munkalehetőségei, lakhatási körülményei, az írni-olvasni tudók száma folyamatosan javult. Egy 1971-ben végzett kutatás szerint a cigányok száma 320.000, a munkaképes korú férfiak 85%-a foglalkoztatottá vált, a cigány családfők 11%-a szakmunkás, 10%-a betanított munkás, 44%-a segédmunkás, 13%-a mezőgazdasági fizikai dolgozó, 3%-a napszámos, 6%-a önálló, segítő családtag vagy alkalmi munkás. A munkaképes korú nők foglalkoztatottsága az 1980-as évek elejére 50%-ra emelkedett. Összességében megállapítható, hogy a 80-as évek végére a cigányság helyzete az előző évtizedekhez képest jelentősen megváltozott, sok cigányember számára megnyílt a felemelkedés lehetősége.
A Néprajzi Értesítő 1962. 44. számában jelent meg Erdős Kamill „Fémműves cigányok” munkája. A fémműves cigányok tevékenységének gyűjtése mellett a Néprajzi Múzeum részére műhelyfelszerelések, szerszámok, tárgyak gyűjtésére is sor került. Erdős Kamill négy csoportot különböztet meg: edényfoltozók, kovácsok, csengőöntők, szegkovácsok. Kislétán vándoriparosként, bádogosként többen dolgoztak, Samu Bácsira, fiára, Pityura magam is emlékszem.
Edényfoltozás
20/1. A kislétai cigányokról készült felmérés
Magyarország történeti statisztikai helységnévtára szerint Kislétán az össznépesség mellett három évben van cigány feltüntetve: 1920-ban 32 fő, 1980-ban 1 fő, 1990-ben 124 fő, az 1957. és 1959. évi felmérések szerint 77 fő van rögzítve, a NÉPSZAVA 1977.06.07.-i száma 161 fő cigányt írt le. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB által 1957-ben és 1959-ben községsorosan végeztetett felmérések a megyék között egyedülállóak. 1957-ben a cigányok közel 90 %-a telepeken élt. A cigány népesség nagy része nem beszélt cigányul, a hagyományosnak nevezett mesterségekhez már csak kevesen értettek, egyre kevesebben gyakorolták.
„A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében, az 1950-es években” című anyagot a Magyar Nemzeti Levéltár kiadványában / II. közlemény 45. Nyíregyháza, 2015./ az interneten tanulmányoztam. A cigány népességgel kapcsolatos felmérést, az anyagok összeállítását a községi tanácsok végezték. A felmérés során a „Családi lap” formanyomtatványt alkalmazták.
A Kisléta községi Tanács végrehajtóbizottsága az összeállított anyagot levél kíséretében a következők szerint küldte meg a Megyei Tanács VB Elnökének 1957. november 28.-ai keltezéssel.
„1.90. Kisléta 1957. november 28.
Kisléta községi Tanács Végrehajtóbizottságától.
552/1957. Tárgy: Cigányok helyzetének megjavítása. 1091/1957. Ein.
Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB. Elnökének.
Nyíregyháza, Beloiannisz tér 5.
Melléklet:11. drb. Családi lap. 3. drb. Feljegyzés (a falu lakosságához hasonló életmódot folytató cigány családokról). 1. db. Leírás (a község területén levő cigány telepről).
A fenti számra hivatkozva az alábbi javaslattal élek: véleményem az, hogy a cigányság helyzetét meg tudjuk javítani, hiszen már igen sok esetben tettünk kellő intézkedéseket ezek iránt. A nyár folyamán a községi körorvosunkkal megbeszélve a cigányság helyzetét megállapítottuk, hogy igen komoly gondot kell, hogy fordítsunk rájuk. A helyszínre kimenve felmértük a hiányosságokat, és a cigányokkal megbeszélve ezt felhívtuk a figyelmüket, hogy mindenki a saját portája körül a legnagyobb rendet teremtsen. Minden egyes család készítsen magának WC-t, és ez meg is történt. Van egy közös kút a telepen, ami igen rossz állapotban van, és ezt a kutat meg akarjuk csináltatni, hogy az használható legyen, hogy ne kelljen messze járni ivóvízért. Most jelenleg az a kút nincs lefedve és minden szenny belekerül. A jövő nyár folyamán szeretnénk a cigány telepet körül befásítani, tehát valamilyen formában szépíteni a telepet. Igen sokat foglalkozunk velük olyan formában is, hogy rendesen dolgozzanak, álljanak munkába, hiszen erre meg van a lehetőségük. Vannak egyes cigány családok, melyek a telepen kívül laknak, és bizony rendes életmódot folytatnak, rendesen dolgoznak. Az egyik családfő a községben tehénpásztor, és itt meg van a dolgozók többsége elégedve [vele], tehát helyét megállja.
A gyerekek iskolába járása kielégítő, igen ritkábban fordul elő, hogy egy-egy gyerek hiányzik az iskolából. Voltak idők a múlt években, mikor ez igen nehezen ment nálunk, de az utóbbi időben, amint említettem kielégítő.
Kisléta, 1957. november 28.-án. Nagy Lajos vb. titkár”
A Kisléta község cigány lakosainak 1957. és 1959. évi adatait a Nyírbátori Járás szerinti csoportosításából gyűjtöttem össze a következők szerint:
Sor.sz. Megnevezés 1957 év 1959 év
- Családok száma 11 16
- Családtagok száma
- férfi 41 20
- nő 36 19
- összesen: 77 39
- Születettek száma
- 1952 év és ezután 24 /1946-1953/ 20
- 1944-1951 18 /0-6 év/ 18
- 1898-1943 35 -
- összesen: 77 77
- Családtagok közül
- nőtlen, hajadon 56
- házasságban 16
- életközösségben 5
- 1898-1943-ban születettek közül
- állandó alkalmazásban 0 /tsz+ipar/ 4
- Munkanélküli férfi 2 16
nő 4 19
- összesen: 6 39
- alkalmi munka munkavállaló férfi 15
nő 14
- időszaki, alkalmi munkavállaló
- sármunkás 12 10
--vándoriparos 2 /cséplési munkás/ 2
- napszámos 15 7
- összesen: 29 19
- Iskolákba járók száma 7 10
- Iskolákba nem járók száma 11 10
- 1943 előtt születettek közül
- írni, olvasni tudó 4
- írni, olvasni nem tudó 31
- Házasságon kívül született gyerekek
-atya nevét viseli 6
- atya nevét nem viseli 7
- Lakások
- gyenge 6
- föld feletti putri 11
- telek községi 11
A kislétai cigány családok közül 3 család a község lakosságához hasonló életmódot folytatott. A többi cigány család a Kállói út végén, a község központjától 700 m-re kialakult Cigánytelepen 6 gyenge minőségű lakásban, 11 föld feletti putriban lakott. A Cigánytelepen WC, latrina volt, 1 db fedetlen, betongyűrűs kút rossz állapotban. id. Balogh Miklós bíróként, vajdaként tevékenykedett a telepen. 1957-ben a 11 családban élő 77 fő közül állandó alkalmazásban senki nem volt, 1959-ben 16 családban már 4 fő állandóan dolgozott. 1957-ben a 29 fő időszaki, alkalmi munkavállaló közül sármunkás 12 fő, vándoriparos 2 fő, napszámos 15 fő. A kislétai Cigánytelep mellett /cigány gödrökben/, majd a község több területén végeztek vályogvetést, többek között a Pócsi utca és a termelőszövetkezeti istállók közötti területen. Az analfabéta tanfolyamra 1955-ben Magyar József, Papp Miklós járt. A Közegészségügyi Járványügyi Állomás egészségőr kiképzését Csorba Elemér, lakatos Dániel végezte el. A zenéhez értő cigányok cigányzenekarban zenéltek.
20/2. Vályogvetés, vert fal készítése
A vályog /pelyvás sárból vetővel, vályogvetővel készített szárított agyagtégla/ az 1600-as évektől ismert és használt építőanyag. A vályogépítkezés fában szegény, kővel nem rendelkező, vályogvetésre alkalmas földben, agyagban gazdag vidékre jellemző. A vályogot deszkából készült fenekes, fogós ládaféle eszközzel, a vályogvetőkkel vetik, általában 32x15x12 cm méretben. A vályogvetőgödrökben a kiásott agyagot kapával összevágják, majd vízzel jól lelocsolják. Az így nyert sarat behintik pelyvával, vagy törekkel, vagy tört szalmával, majd bekapálják. A bekapált sarat rövid ideig állni hagyják, utána megtapossák. A jól összedolgozott, öreg sarat az előre megvizezett, pelyvával behintett vályogvetőbe gyömöszölik, a tetejét megvizezik, kézzel lesimítják. Ezt követően a vályogvetőt a vetőhelyre viszik, ott felemelve megfordítják és egy gyors, erőteljes mozdulattal a sorba vágják. A formázott sár kijön a vetőből és a kivetett vályogot sorba állva egy hétig szikkadni hagyják. Általában egy heti szikkadás után felállítják, vagy oldalukra borogatják és így szárad egy újabb hétig. A kiszikkadt vályogot gúlázzák, majd a szállítási helyről az építkezés helyszínére szállítják. A vályogból épített falakat sima sárral tapasztják, vagy vakolják.
Agyag, víz, pelyva összedolgozása
Vályogvetés
A vert fal készítéséhez a kötött, agyagos talajok a legalkalmasabbak, a megnedvesítés után növényi anyagokkal, pelyvával, törekkel keverik, majd megdolgozzák, összegyúrják, talicskával az épülő házhoz viszik, lapáttal a zsaluzat közé rakják, megdöngölik. A zsaluzatot több formában készítik, oszlopok közé deszkát helyeznek, minden sor elkészülte után feljebb helyezik. Többek között a Tiszántúlon az oszlopok helyett kalodát, jármot használnak a keret felállítására. A falak alapozását a különböző korokban, vidékeken különböző formában végezték. Napjainkban az alapok tökéletes szigetelése biztosított.
Vert fal készítése
20/3. Mi is emberek vagyunk
A NÉPSZAVA 1977. június 7-én megjelent számában Szenes Imre újságíró „Mi is emberi módon akarunk élni” című cikke a kislétai cigány népcsoport 161 tagjának mindennapjaiba ad betekintést, jellemezve a kislétai cigányok történetének e korszakát. A leírtakat tanulságosnak tartom, ezért a következőkben közzé teszem.
„Mi is emberi módon akarunk élni...”
„Mint cseppben a tenger, úgy tükrözi Kisléta 161 cigánya e népcsoport Szabolcs megyei helyzetét. A keresőképesek többsége már állandó vagy alkalmi munkából él. Jó néhányan viszont bűncselekmények miatt börtönben ülnek. A dolgozók egyharmada még a faluszéli telepen lakik, és már alig várja, hogy az igényelt kedvezményes kölcsönből idén felépüljön szerény, háromhelyiséges saját téglaháza. Amikor Orosz József tanácselnökkel e telepre látogattam, a kis lurkóktól körülvett asszonyok nyomban a házépítés felöl faggatóztak. Néhányan megmutatták a telkük és az OTP-kölcsön papírjait — hozzáfűzve, hogy férjük most is dolgozik; ők meg tsz-tagok, de éppen gyes-en vannak az újabb gyerekkel. Az egyik viskóból előkerült a 25 éves Balogh József, a MÁV kelenföldi pályamunkása, aki hét közben az ottani szálláson lakik. Most még nincs a vasútnál, mert mint mondja: három nap szabadságot kért, hogy nádat vágjon kunyhója tetejére. Az elnök megkérdi: — Ha így dolgozik, hogyan lesz az új házhoz saját pénze?
Változás a cigánysoron — Az meglesz — mondja bizonytalanul és közli, hogy neki nem kell az új cigányházakhoz kijelölt Bocskai utcai telkekből, mert a falu más részén már vett egy 300 négyszögöles telket. — Ha már házat építünk, nem kívánunk cigányok közt lakni, mi is emberi módon akarunk élni... És az új házba, a saját munkánkat is beleadjuk... Visszaemlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt még arról írtam: cigányok a részükre szétszórtan épült új házak kedvéért sem akartak elszakadni közösségüktől — és szinte rájuk kellett kényszeríteni a jobbat. Később már sok cigány felismerte, hogy a telepi közösségeik szintén visszahúznák őket; most már félnek, hogy a jobb házakkal kialakuló új cigánysoron ismét a múltba zuhannának. Jogos aggodalom ez, mert erre is akadnak példák. — Az új házaikat nem tudjuk elkülönítve építtetni — jegyzi meg a tanácselnök. — Döntően azért, mert a faluban nincs annyi szétszórt üres vagy eladó telek. Emiatt egy-két utca végén új teleksort parcelláztunk részükre. Örülünk hát, ha némelyek máshol jutnak házhelyhez. A Bocskai utca végén már öt új cigányház áll és folytatásaként ide épülnek a még putri lakók újabb otthonai. Általában étkezéshez vagy tároláshoz is használható nagyobb előtérből nyílik a normálméretű lakószobájuk és konyhájuk. A 44 éves, ötgyermekes Magyar Mihály pályamunkás már két éve ilyen házban él. A régi sárból vert telepi kuckójához képest valóságos palotának érzi. Ő még analfabéta, de férjezett 19 éves lánya és veje már hat osztályt végzett, az utóbbi pedig szintén a nyíregyházi vasútnál dolgozik. Az ifjú párnak ugyanitt van háza, s igen örülnek, hogy a családalapítást már ilyen emberi hajlékban kezdhették.
Magyar Mihály bevezet tisztes szerénységgel bútorozott szobájukba, hellyel kínál a pamlagon, s megmutatja a falon a családi képeket, a táskarádiót, mint bizonyságát civilizálódó életüknek. A festett betonpadlózatra most készülnek szőnyeget vásárolni. A felesége is dolgozik. És tervezik: előbb-utóbb külön kamrát és fürdőszobát is építenek házukhoz. — Mert én már tizenhárom éve egyfolytában a vasútnál dolgozom, azelőtt meg tsz-tag voltam. Házunk 500 négyszögöles telkén kertészkedünk, és mint tavaly — idén ismét vállalunk sertéshízlalást. Most már beiratkoztam a vasúti dolgozók iskolájába is. Már nagyon röstellem, hogy még nem tudok írni-olvasni. A 12 éves fiam az ötödik osztályba jár, és vele már elvégeztetem a teljes általános iskolát, hogy utána szakmát is tanulhasson...
Az emelkedés mintája. Az emelkedés e mintája erősen vonzza a még viskólakókat. Sőt, némelyek már a túlszárnyaláson töprengenek. Ennek eleven megtestesítője a fiatal Rézműves Sámuelné, aki a többiektől eltérően oly tiszta ruhában, ápolt hajjal toppant elénk a telepen. Mintha nem is itt élne. Megtudtam, elvégezte a nyolc általánost, a férje szintén kelenföldi pályamunkás, hetente egyszer jár haza, most is dolgozik és havi átlagban 2500-at keres. Négy kicsinye közül az egyik elsős, a másik már harmadikos. Amikor meglátja a tanácselnököt — első kérdése az: — Tessék, mondani, volna-e mód, hogy a gyerekek miatt mi nagyobb házat építhessünk? És nem a Bocskai utcában, mert a nagynénémtől ajándék telket kaptunk a falu más részén... — Persze, nagyobbat is építhetnek, ha a hozzávaló kölcsönhöz nagyobb előtakarékosságuk lesz és maguk is beledolgoznak. — Mi is így gondoltuk. Kíváncsi lettem a telket ajándékozó nagynénjére is. A tanácselnök elkalauzol hozzájuk a nem cigányok lakta Kállai utca 32- be, egy kétszoba-konyhás, átlag méretű parasztházhoz. Csorba Elemér, a hatvanévesnek látszó, borostás arcú házigazda — valójában csak 49 éves és leszázalékolt nyugdíjas. Az olajvezetékek építésénél dolgozott, mint segédmunkás, azelőtt pedig tsz- tag volt. — 19 évi folyamatos munka után mentem nyugdíjba, és amíg dolgoztam, 4,5 ezret is megkerestem, most pedig 2159 forint a járadékom. A telket még 1967-ben 8000 forintért vettük egy régi, rossz házzal, de a helyére akkor még csak egyszobás újat építettünk.
Sikeres ,,vegyes házasság”. — Addig anyáméknál laktunk, aki nemrég meghalt —, egy kunyhóban — szólt közbe a felesége. — Aztán a telket az unokahúgomnak ajándékoztuk. Hadd másszanak ki ők is a nyomorúságból... — Igaz, mi is csak 1974-ben jutottunk oda, hogy házunkhoz még egy szobát és nyári konyhát építsünk — folytatta a férje. Akkor már magasabbra is emelték a falát és a tető cserepét palára cserélték, mert az jobb, tartósabb. Az átépítés 80 ezerbe került, ebből 30 ezer a saját megtakarításuk volt, a többi az OTP-től; most 400 forint a havi törlesztésük, de 500-at fizetnek, hogy hamarabb túl legyenek rajta. Megmutatja rendes bútorzatú lakásukat, mindkét szobában nagy képernyőjű tv van. Az egyik szobát férjezett lányuk, Körtvélyesi Antalné lakja két gyerekével. A férje nem cigány, kőműves a szakmája. Egy ideig Pesten laktak. Az asszonyka akkor szövőnő volt, de amióta gyes-en van, hazajöttek. A férje itthon dolgozik, s ideiglenesen a szüleinél laknak. — Mert az uram családi segítséggel már felépítette háromszobás, összkomfortos külön házunkat — büszkélkedett Körtvélyesiné, a karján ülő szőke kicsinyével. — Most már csak a külső-belső vakolás és a szerelés van hátra. Övék a falu első vegyes házassága. Nagyon jól élnek egymással, mert — mint az asszonyka hozzáfűzi —: neki már a szülei is dolgos emberek. A tanácselnök meg is jegyzi; — Ha már mindnyájan ilyenek lennének, hazánkban már nem is létezne cigánykérdés. — Így van — igazolja Csorba Elemér. — Az én családomról példát vehetnek. Mind a négy felnőtt gyermekem már nyolc osztályt végzett és dolgoznak. A 18 éves fiam most másodéves kőműves tanuló Pesten. Beszélgetésünk közben idejött Rézmüvesné is. Halkan megjegyezte: „Bácsikám, én már magukról veszek példát...” Szenes Imre
20/4. Nemzetközi cigány jelképek
Az I. Roma Világkongresszust Londonban 1971. április 8-án tartották. A különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Az I. Roma Világkongresszus elfogadta a nemzetközi cigányság zászlóját, amely kék sávból /jelenti az eget; utal a végtelenségre, szabadságra, lehetőségekre, túlvilági dolgokra, mennyországra, Istenre/, zöldsávból /jelképezi a földet, természetet, növényeket, legelőt; utal a cigányság természet szeretetére, természet közeli életmódjára; jelenti a földi kötöttségeket, adottságokat; a kereszténységben a remény színe, mely a földieket az éghez köti/, vörös kerékből /jelenti a földi igazságszolgáltatást, társadalmi igazságosságot, a lét örök törvényét; jelképezi az utazást, vándorlást, migrációt; a kerék formája és színe jelképezi a lemenő, felkelő napot, az idő ciklikusságát, folyamatos újjászületést; a vörös szín jelképezi az életet, a kiontott vért, áldozatokat/ áll.
A Nemzetközi Cigányság Zászlója, OPRE ROMA! Fel, cigányok!
A IV. Roma Világkongresszus 1990-ben a nemzetközi cigányság nemzeti ünnepévé hivatalosan is április 8-át kiáltotta ki. Az ENSZ e napot a Roma kultúra világnapjává nyilvánította. Az 1971-ben Londonban tartott első Roma Világkongresszuson fogadták el a „Gelem, gelem” című cigány himnuszt.
20/5. A magyar cigány himnusz
Az autentikus cigány dalok közül viszonylag kevés maradt meg lejegyzett formában. Bari Károly a Miskolc melletti Bükkaranyoson 1952. október 1-jén hétgyermekes cigánycsaládban, ötödikként született.
Bari Károly fiatalon
Zsigó Jenő
Miskolcon járt gimnáziumba, a Színművészeti Főiskolán és a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán folytatott tanulmányokat. Bari Károly Kossuth-díjas, Móricz Zsigmond-ösztöndíjas, József Attila-díjas, Déri Tibor-díjas költő, műfordító, folklórkutató, grafikus, a magyar cigány himnusz „Zöld az erdő” című szövegét gyűjtötte és fordította magyarra, a zenéjét Zsigó Jenő /1952. augusztus 25-én zenész cigány családban Nyírbátorban született/ szociológus, népművelő, szerkesztő szerezte.
A magyar cigány himnusz szövege:
Zöld az erdő, zöld a hegy is
A szerencse jön is, megy is
Gondok kése húsunkba vág
Képmutató lett a világ
Egész világ ellenségünk
Űzött tolvajokként élünk
Nem loptunk mi csak egy szöget
Jézus vérző tenyeréből
Isten, könyörülj meg nékünk
Ne szenvedjen tovább népünk
Megátkoztál, meg is vertél
Örök csavargóvá tettél
Isten, könyörülj meg nékünk
Ne szenvedjen tovább népünk
Megátkoztál, meg is vertél
Örök csavargóvá tettél
20/6. A kislétai Orgován József hobbiból festeget
Orgován József és felesége, Csorba Julianna, Kisléta, 2018.02.12. /PL/
A kislétai zsidó áldozatok tiszteletére tervezett emlékmű készítésének elkezdése miatt a tervezettnél korábban, 2018. február 9-én, pénteken a feleségemmel, Dr. Herczku Erzsébettel utaztunk Szabolcs megyébe, Kislétára. A húgomnál, Piroskánál Máriapócson szálltunk meg. Domokos Sándor kőfaragó telefonon kérte a mielőbbi találkozást, mivel a téli hónapokban az emlékmű betűinek készítését meg tudják csinálni és így a május hónapi átadásnak nem lehet akadálya. Már megszoktam, hogy a rendelkezésre álló rövid időt igyekszem jól kihasználni. Családi okok miatt február 13-án kedden vissza kellett utaznunk. A 2. világháborús kislétai katonai áladozatok adatainak összegyűjtése miatt Nyíregyházán, a Sz-Sz-B Megyei Levéltárba kitérőt tettünk. A kislétai halotti anyakönyvi nyilvántartásban sok eltűnt személyt találtunk, de mivel bírósági végzésre jegyezték be őket, egyértelműen nem állapítható meg, hogy katonák voltak-e. A nyilvántartásban találtunk viszont 2 fő kislétai auschwitzi zsidó áldozatot, Jakabovics Lászlónét /1910-1944/, Roóz Dezsőnét /1907-1944/, így 39 főre növekedett a kislétai zsidó áldozatok száma. Szombaton, 10 órakor a kőfaragóval a zsidó emlékmű és két darab emléktábla készítésének részleteiben állapodtunk meg. Régi tervemet, a Bogáti Kúria és környékének kívülről történő megnézését is teljesítettem.
Ezen a napon találkoztam Bunyáné Bihari Erzsikével. Kisléta első, kiemelkedő helytörténeti esemenyeinek lebonyolításában nagyon sok segítséget kaptam tőle. Telepi Györgyről a görögkatolikus templomban történt ünnepélyes megemlékezés, a paplakban az emlékkiállítás összeállítása, az emléktábla elhelyezése, az ünnepség utáni fogadás körülményekhez viszonyítva színvonalas megvalósítása felejthetetlen, újabb lendületet adott számomra. Ezt követően, ha találkozunk Erzsikével, őszinte, tartalmas beszélgetéseket tudunk lefolytatni. Vannak pesszimista gondolataink is, de végül mindig úgy állunk fel: „Kislétáért, a kislétai emberekért mindent meg kell tenni!”. Kedves Erzsike! Nagyon köszönöm Kisléta község helytörténetének kutatásához történő pozitív hozzáállásodat.
A vasárnapi pihenő után Kovács Jánossal 16 órától 21 óráig az aktuális témákról beszélgettünk, Gebe helytörténete, a kislétai zsidó áldozatok emlékművének átadási ünnepsége stb. A Jánossal történő beszélgetéseimet nagyon hasznosnak tartom, a kislétai, pócspetri, máriapócsi helytörténeti gyűjtőmunkám teljessétételében maximális támogatást kapok, színvonalas emlékműsorokkal egészíti ki. Önzetlen segítségét, színvonalas együttműködésünket, országos szinten is kiemelkedő, a résztvevőknek felejthetetlen emlékműsort („Emlékezzünk, hogy emlékeztessünk”), szervezői, rendezői munkáját nem tudom felejteni, meghálálhatatlan. Kedves János! Most is, itt is, köszönöm, köszönöm, köszönöm!
A hétfői napra ütemeztem a Kisléta Község helytörténetével kapcsolatos aktuális találkozásaimat. Őszintén be kell vallanom, hogy előzetes bejelentkezés nélkül kerestem meg az aktuális ügy képviselőjét. Először a polgármester úrhoz, Pénzes Sándor Károlyhoz 8 óra előtt tíz perccel érkeztem meg. A találkozás sikerült, tájékoztattam, hogy a zsidó emlékművet, valamint a két emléktáblát megrendeltem, Kovács János vállalta el, hogy benyújtsa a páyázatot a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványhoz, ami befogadásra került. A bizakodás mellett egyéb lehetőségeket is kerestem. Az emlékmű ünnepélyes átadási időpontjaként május 13-mat jelöltünk meg, ám a különböző körülmények mérlegelése után május 6-ra célszerű áttenni. Meg kellett várni az önkormányzat engedélyét az emlékmű és az emléktábla elhelyezésével kapcsolatban. A különböző adatok gyűjtése után a meghívó tervezetet is összeállítottam. A Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon vezetőjét kertestem meg az otthon történetével, és a Gencsy Albert emléktábla elhelyezésével kapcsolatban. A szükséges információ megszerzése után a szükséges intézkedéseket megteszem. A Dr. Jósa István Általános Iskola igazgatónőjét, Birta Ferencnét kerestem fel az emlékmű átadásával, Papp Bertalan kántor-néptanító emléktáblájának leleplezésével kapcsolatban. A beszélgetés során több témát érintettünk. Megmutatta az Orgovány József által készített és az iskolának ajándékozott Dr. Jósa István c. festmény másolatát. Mindjárt megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne felkeresni, nagyon kíváncsi lettem, ki lehet ez a kislétai ember, aki Kisléta helytörténetével így foglalkozik, nevéről cigánynak tételeztem fel, az igazgató nő nem tudta. Azt megtudtam, hogy a lakása a Bocskai úton van. Közösen megtekintettük az iskola szerény helytörténeti anyagát, melyet szeretnék gyarapítani. Az igazgatónővel történt első találkozásunkat hasznosnak ítélem meg, alapját jelentheti egy hasznos együttműködésnek, amit előre is köszönök.
A kislétai Óvoda vezetőjének Takács Györgyné, Erzsikének irányában tartozást éreztem, korábban megígértem, hogy az óvoda történetét feldolgozzuk, igaz akkor konkrét feladatokban nem állapodtunk meg. Szerencsém volt, tudtam találkozni az óvoda vezetőjével, programja volt, de rövid idő alatt megállapodtunk, hogy kölcsönösen megpróbálunk az óvoda történetével kapcsolatban anyagot gyűjteni, remélem, kölcsönösen sikerrel járunk. Amióta Takács Györgyné, Erzsike a kislétai Óvoda vezetője, a közösségi oldalakon az eseményeket figyelve megerősödik bennem, hogy az első találkozás alapján készített fényképek, a látottak alapján jobb benyomásom volt a kislétai Óvodáról, mint az unokám 3. kerületi óvodájáról. Úgy érzem, most a nevelői munka is magas színvonalon áll. A szívemet, lelkemet simogatja az óvoda munkája, példaértékű intézménynek tartom, azt kívánom, hogy sokáig, mindig így legyen. Végül elköszöntem, nem akartam feltartani, de Erzsike még elmagyarázta, hogy jutok a Bocskai útra, Orgovány József lakásához.
Orgován József lakásához a Bogáti úton haladtam, és a második utca balra volt a Bocskai utca. A Bogáti út és a Bocskai út találkozásánál a gyerekkori visszaemlékezésem szerint a baloldali sarkon Kovács József, keresztszüleim, a jobboldali sarkon a Makrai család lakott, Feri és Gyuri velem jártak általános iskolába. A Bocskai úton az első háznál kérdeztem meg, hogy hol van Orgován József háza, a harmadik ház lett megjelölve. A kisajtót megnyitva, a kutya ugatva jött felém, amikor megjelent egy hölgy, kérdésemre közölte, hogy jó helyen járok. Ezt követően kijött Orgován József, akinek bemutatkoztam, és közöltem, hogy a festészetével szeretnék megismerkedni. Betessékelt a házba, a bejárati ajtó után széles előtér volt, jobbra az első ajtón bementük egy szobába. A szoba baloldali falán szekrénysor, középen egy francia duplaszéles heverő, az ajtó melletti egyik sarokban TV, előtte kis asztal hokedlivel, a másik sarokban fatüzelésű kályha volt elhelyezve. A szekrényből több összetekert festmény, könyv került elő, a fényképezéshez történő kifeszítése nehezen oldódott meg, a fiával, Attilával közösen tartották. A család történetének lejegyzetelése céljából leültem az asztalhoz, és folytattuk őszinte beszélgetésünket.
Orgován József és családi házuk, Kisléta, 2018.02.12. /PL/
Orgován József 1960. szeptember 17-én Kislétán, a Kállói utca végén lévő cigánytelepen második gyermekként született, a bátyja János 1957-ben született, a közelükben lakik, fafaragással is foglalkozik, többek között citerát, gitárt készít. Az édesapja korán elvált az édesanyjától. Édesanyja leánykori neve Rézműves Aranka, korán, tüdőbetegségben 47 évesen halt meg. A két gyereket a nagyapjuk, Rézműves Gyula nevelte fel. A testvérével együtt a nyolc általános iskolát Kislétán végezték el. József gyerekkorában a rajzot szerette, szabad idejében is szívesen foglalkozott vele, a festészet iránti vonzalma innen ered. Csorba Juliannával kötött házasságot, három gyermekük született. Orgován Zsanett 1988-ban, fodrász szakmát tanult, férjhez ment, egy gyermekük van, Nyírvasváriban lakik, közmunkás. Orgován Anita 1991-ben született, Nagykállóban ápoló szakmát tanult, Csorba Richárddal családot alapított, egy lány és egy fiú gyermekük van, a házukat a szülők közelében most rendezik be. Orgován Attila 1994-ben született, 8 általános iskolát végzett, majd 2 évig szakmát tanult. A három gyerek után járó szocpol támogatás, 2,2 millió forint fejében egy vállalkozó építette meg a házukat, a beköltözés után költség nem terhelte a családot.
Miből élnek? Kérdésemre adott válasza szerint a havonta kapott 22800 forint szociális juttatásból és napszámból. Szívesen festegetne, de nincs rá igény, egy pár családnak adott el festményt. A napszám lehetősége változó, nincs állandó jelleggel igény rá. A szezonmunkában több a lehetőség, dohányos munkát vállalkozón keresztül, teljesítményben csinálják, a berakott szárítóként osztják vissza a törésben résztvevőknek. Orgován József gyengének tartja a napszámot. A kőművesek mellett szívesebben vállal munkát, a napszám kedvezőbb. A házhoz kert tartozik, amit megművelnek, a konyhára szükséges növényeket, zöldséget megtermelik, állatot nem tartanak. A bevételekkel a felesége gazdálkodik. Helyben csak a legszükségesebbet veszik meg, nagybevásárlásra rendszeresen Nyírbátorba járnak, a nagyüzletekben majdnem fele áron tudnak vásárolni.
A hobbiként űzött festészetéhez felszereltsége hiányos, állványa nincs, a festővásznat az asztalra, vagy keretre kifeszítve fest. A festészethez szükséges anyagok, eszközök beszerzése nehézségekbe ütközik. A festészethez szükséges minimális ismeretet a rajz tanulásakor szerezte meg, ismereteinek bővítéséhez kevés könyvvel rendelkezik. A fejlődését segítő festőtáborban még nem volt, a máriapócsi lehetőséget nem tudta igénybe venni. Javaslatomat, hogy továbbképzéssel többet kellene foglalkoznia, elfogadta. A fejlődését jól szolgálná, ha Kislétán 10 napos festőtábor rendszeresen volna szervezve. A könyvei iránt érdeklődve a szekrényből több könyvet kiszedett. A szekrényben szép rend volt. Az eddig gyűjtött képregényei rendezett formában voltak. Szívesen venné, ha a hiányzó képregényeket pótolni tudná, újakra tehetne szert. A festményei közül egyet láttam, az előszobában a falra kihelyezve.
Orgován József az elő szobában lévő festményével, Kisléta, 218.02.12. /PL/
A búcsúzáskor felajánlottam, hogy ha Kislétára jövök, szívesen meglátogatom, és a festői hobbiát, amiben tudom, támogatom. A közreműködésemmel Orgován József hobbi festegetőnek „A festőművészek nemzetközi alkotótáborában Pócspetriben” 2018.07.29-08.05. között Kovács János, a Pócspetriben működő Iránytű Gazdaságfejlesztő Klub elnökének a pályázat megirásával, Tamás György, Pócspetri polgármesterének, Stefan Gnandt Pócspetriben élő és alkotó festőművész, a tábor művészeti vezetőjének támogatásával sikerült részvennie. Az alkotótábor munkáját lehetőségem volt figyelemmel kísérni: július 29-én a megnyítón részt vettem, augusztus 2-án az alkotótábort működés közben meglátogattam, augusztus 5-én a záró ünnepségen, kiállításon részvettem. Az alkotótáborban történt tisztességes, becsületes részvételéhez, a kerékpárral történt átjáráshoz, három festmény alkotásához, a kiállításon történt szerepléséhez Orgován Józsefnek köszönetem és elismerésemet itt is szeretném kifejezni. Bízom benne, hogy a továbbképzési lehetőségeket később is igénybeveszi.
A kiállítás megnyitója, nemzetközi résztvevők, Pócspetri, 2018.08.05./PL/
Orgován József festményei a kiállításon, Pócspetri, 2018.08.05./PL/
Irodalmi jegyzék:
- Szalay Béla: Czigánytörténeti adatok. Magyar Néprajzi Társaság Értesítője. Bp.,1914.
- A magyarországi cigányok története. Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia.
- Erdős Kamill: Fémműves cigányok. Néprajzi Értesítő. 1962. 44. szám.
- A cigány népesség felmérései Sz.-Sz. Megyében az 1950-es években. Magyar Nemzeti Levéltár kiadványai.
- Dömötör Sándor: Mióta Muzsikusok Magyarországon a cigányok? Ethnographia 45 évf. 1934.
- Szenes Imre: „Mi is emberi módon akarunk élni…”. NÉPSZAVA 1977.06.07.
