Pénzes József nyugállományú ezredes
Kisléta, 1931.05.28. - Nyíregyháza, 2020.07.28.
Nyíregyháza
Északi Temető
Főbejárati ravatalozó
- 2 -
Pénzes József nyá. ezredes (1931-2020)
(Ravatalozó, 2020.08.12. 11,00)
Tisztelt Gyászoló Család ! Rokonok, Barátok, volt
Katonatársak!
Végtisztességen megjelentek!
Fájdalommal és megtört szívvel, szívből jövő együttérzéssel
állunk itt Pénzes József nyugállományú ezredes, a drága volt
férj, apa, nagyapa és dédnagyapa, a jó rokon, barát és ismerős, a
katonatárs ravatala körül, amelyen nyugszik immár porait
tartalmazó urnája.
A hír, amely életének végét adta tudomásunkra, bár nem volt
váratlan, de mégis megdöbbentően hatott számunkra. Előbb
csak annyit tudtunk, hogy 89 évesen elhunyt, majd azt is, hogy
ma veszünk Tőle végső búcsút. Nehéz felfogni a felfoghatatlant.
Nagy fájdalom terheli szívünket elvesztése miatt.
„Mi dolgunk a világon?” - teszem fel a kérdést Vörösmarty
Mihály szép verssorával. „Küzdeni erőnk szerint a
legnemesbekért” - felelek rá a nagy költő válaszsorával.
Tisztán, becsületesen, humánusan élni minden embernek
önmagával és a társadalommal szembeni legfőbb kötelessége. A
családunkért élni, dolgozni, küzdeni szintén a legfontosabb
emberi feladataink közé tartozó kötelességünk.
Nagyobb közösségért dolgozni, a szülőhely, a lakóhely, a haza
boldogulásáért céltudatos törekvéssel tenni, alkotni az egyéni
célok megvalósítása mellett, a családért való munka mellett az
igazán nemes cselekedet.
- 3 -
Az egyéni céljaink megvalósítása, a gondok, bajok mellett a
közösségért élni, dolgozni, a közösség gondját-baját, ügyesbajos
dolgait a magunké mellé venni eszményi, példás
cselekedet.
Hiszem, hogy Ő küzdött a költő szerinti „legnemesbekért”.
Ember volt Ő, ki roppant energiával küzdve tört a jobbra, és
égette önmagát hivatása és családja érdekében. Fiatal évei,
tevékeny kora gondtalan életet biztosított családja számára.
Szeretete teremtett földi javakat. Tündökölt fiatalon, ereje
teljében, ámde az évtizedek múlásával az erő egyre kopott,
elhalványult, mígnem elmúlt. Küzdelmes volt az út, mely véget
ért, fáradt teste megpihenni tért.
A búcsú, a végtisztesség percei elénk idézik alakját, tetteit,
életpályáját, tevékenysége minden örömét és bánatát.
Emlékezésül most gondoljuk vissza életének azon főbb
állomásait, amikor még közöttünk élve, járva
megtapasztalhattuk munkájának eredményeit, tartalmas emberi
értékeit, hogy mi, hátramaradók erőt meríthessünk a holnap
folytatásához.
Tisztelt Gyászoló Közösség!
Pénzes József 1931. május 28-án született az akkor 1873 lelket
számláló Kisléta községben, Szabolcs vármegyében. A
kenyérkereső 45 éves földműves apa, György és Veres Mária
háztartásbeli anya nagy örömére 11. gyermekként látta meg a
napvilágot. A keresztségben a görögkatolikus egyházközség
plébánosa, Rojkovich Pál áldotta meg. Egy lánytestvére volt,
Piroska. A családban heten élték meg a felnőtt kort.
- 4 -
A család megélhetése a közel fél falu területét birtokló gencsi és
érmihályfalvi Gencsy Károly földbirtokos gazdaságában szerzett
jövedelemtől függött. József gyerek- és serdülőkorában saját
bőrén tapasztalta meg a kiszolgáltatottság érzését.
Alapfokú ismereteit szülőfalujában, a görög katolikus elemi
népiskolában sajátította el kitűnő eredménnyel. Előmenetele
alapján a kántortanító és a lelkész javaslatára a papi hivatásra
buzdították. A szülők beleegyezésével Szatmárnémetiben
felvételizett, amely nem járt sikerrel. Tehetsége kárba ne
vesszen, előteremtették a feltételeket mindahhoz, hogy később
pedagógusi pályára léphessen, megkezdte 4 éves polgári iskolai
tanulmányait Nyírbátorban. Előbb, mint bejáró, majd
albérlőként sajátította el a középszintű műveltség
megszerzéséhez, a továbbtanuláshoz szükséges tudást. A
második világháború eseményei folytán az iskolai képzést
Nyíregyházán István testvére anyagi támogatásával folytatta,
ahol a végbizonyítványt is kezébe vehette. Történt mindez az
1947. esztendőben.
Tanulmányait a Nyíregyházi Állami Líceum és Tanítóképzőben
folytatta, ahol egy oktatási évet végzett, ugyanis a közoktatási
kormányzat a tanítóképzés reformjával az intézmény nevét
megszüntette, az oktatást más tartalommal átformálta.
A megváltozott körülmények választás elé állították.
Felelősen
döntött további életéről, még a nyár folyamán felkereste a
Reviczky Imre ezredes vezette 23. nyíregyházi honvéd
kiegészítő parancsnokságot, ahol felvételét kérte a Néphadsereg
Tiszti Iskolájába.
5 -
Négy hónapot fizikai munkával töltött el a szülői háznál.
Október 25-én innen vonult be sorkatonai szolgálatának
megkezdésére Piliscsabára a lövész ezredhez. Az alap- és
szakkiképzést követően Várpalotán a pácéltörő tüzérosztálynál
folytatta a kiképzést, majd Nagykanizsára helyezték egy újabb
lövészezredhez szolgálatvezetői beosztásba.
1950. április ötödikétől Pécsett a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolán
volt növendék. 1951. április 4-én tiszti fogadalmat tett,
alhadnaggyá avatásával egy időben a honvédelmi miniszter
hivatásos állományba nevezte ki. Első szolgálati helyét korábbi
alakulatánál, Nagykanizsán a 49. lövészezrednél
századparancsnok-helyettesként foglalta el. Félév elteltével
alakulata a hadsereg átszervezése során áttelepült teljes személyi
állományával és technikai eszközeivel Szabadszállásra. A
rábízott feladatokat lelkiismeretesen hajtotta végre, 1952. április
4-én hadnaggyá előléptette a honvédelmi miniszter, két hét
múlva az ezred ifjúsági vezetőjévé választották meg. Családi
okok miatt kérte visszahelyezését Nagykanizsára. Elöljárói
kérelmét támogatták, 1953. újévtől a régi helyőrségben, de a 29.
lövészezrednél folytatta szolgálati feladatait, mígnem következő
év novemberétől az ezred pártszervezetének vezetését látta el.
Elöljárói úgy ítélték meg, hogy katonai, szakmai és vezetői
ismereteinek szélesítését a Zrinyi Miklós Katonai Akadémián
szerezheti meg. 1955 és 1960 között a magasabb képesítés
birtokába jutott. Közben az 1956-os események kezdetétől egy
éven át a nagykanizsai ezred egyik zászlóaljánál végzett
felvilágosító munkát.
- 6 -
Az akadémián szerzett ismeretekkel felvértezve Egerben a 6.
gépkocsizó lövészezrednél hat éven keresztül bizonyította
rátermettségét.
A szolgálati teendő ellátása mellett az Egri
Tanárképző Főiskolán 1966-ban történelem-magyar szakos
tanári diplomát szerzett. Gyöngyösön a képesítés birtokában
magasabb beosztást látott el.
A szolgálat érdekében 1967-től folyamatosan, 20 éven keresztül
a nyíregyházi 15. gépesített lövészhadosztály állományában
teljesítette a haza iránti elkötelezettségét. A rendfokozati
ranglétrán is haladva elérte szolgálatteljesítésének csúcsát, a
honvédelmi miniszter ezredessé léptette elő.
A rá vonatkozó nyugdíjkorhatár elérésével a HM hivatásos
állományban határozatlan ideig visszatartotta, egyidejűleg
Kiskunfélegyházán az MN Tartalékképző Alakulatok
Parancsnokságán biztosított részére osztályvezetői beosztást.
Széles látókört igénylő feladatát az 1989. június 1-jén
bekövetkezett nyugállományba helyezéséig becsülettel itt
teljesítette.
Pénzes József nyugállományú ezredes katonatársunk, bajtársunk
a több, mint 40 éves katonai szolgálati viszonya alatt esküje
szerint élt. Részletet idézek:
„ A katonai ismereteket elsajátítom.
Példaadóan viselkedem és a fegyelmet minden törvényes
eszközzel fenntartom. Alárendeltjeimről legjobb tudomásom
szerint gondoskodom. … Békében és háborúban egyaránt
népünk igaz fiához méltó módon viselkedem, becsülettel élek és
halok.” Idézet vége. A szöveg jellemzéseiben visszatükröződik.
Munkáját mindvégig nagy odaadással végezte. A személyi
állomány körében elismerést vívott ki magának.
- 7 -
Jó munkabírású, következetesen tevékenykedő, lelkiismeretes.
Valamennyi beosztásába gyorsan beilleszkedett. A munka
végzése során törekedett a követelményeknek megfelelő új és
hatékony módszerek keresésére és példamutató erőfeszítéseket
tett azok elterjesztésére.
Ismereteit folyamatosan gyarapította. A könyv- és újságolvasást
napi szinten művelte. A már korábban is említett katonai és
polgári képesítések megszerzése mellett szakirányú főiskolai
tanulmányokat is folytatott (1973), sőt elvégezte a vezetőképző
tanfolyamot is (1983).
Hatékonyan tervezte-szervezte az állomány oktatását,
tájékoztatását a napi eseményekről, továbbá nagy gondot
fordított a közművelődésre.
Jó emberi tulajdonságokkal rendelkezett, szerénységével,
emberközelségével, kezdeményező képességével jó kapcsolatot
teremtett nem csak a személyi állomány különböző
kategóriáival, de a területi szervekkel is. Minden beosztásában
eredményesen dolgozott és gazdag gyakorlati tapasztalatait jól
hasznosította.
A honvédelmi miniszter 14 esetben részesítette kitüntetésben,
közte két alkalommal kiérdemelte a Kiváló Szolgálatért
Érdemrendet. Ezen kívül az ifjúságért, árvízvédelemért,
vöröskeresztes munkáért emlékérmet és a haza szolgálatáért
érdemérem arany fokozatát adományozta részére. 50.
születésnapján dísztőrrel ismerte el addigi életútját.
Számos más elismerést- dicséretet, pénz- és tárgyjutalmat
vehetett át szolgálati ideje alatt.
- 8 -
Tisztelt Gyászoló Közösség!
Életének meghatározó időszaka, amikor fiatal alhadnagyként 20
évesen, szolgálati helyén a dunántúli városban megismert Vass
Marikának megkérte a kezét, szerelme igent mondott. Felelős
döntéssel elhatározták, hogy életüket összekötik. 1951.
december 22-én Nagykanizsán anyakönyvvezető elé vezette
szíve választottját. A házasságukból 1952-ben fiúgyermekük
József, és 1955-ben leánygyermekük Edit született. Gyermekei
öt unokával ajándékozták meg. Három dédunokája mosolya is
bearanyozta életét.
Katonás fegyelmezettségre, munkaszeretetre, kitartásra, egymás
iránti tiszteletre és szeretetre nevelte őket. Sorsukat az utolsó
pillanatig figyelemmel kísérte. Számukra igyekezett a
biztonságos hátteret biztosítani.
A szülői házat rendszeresen látogatta. Édesapját 1966-ban,
édesanyját 1971-ben veszítette el. 1973-ban Napkoron hobbytelket
vásárolt. A génjeiben hordozott földszeretetével virágzó
kertészetet és szőlészetet alakított ki családja örömére.
Testvéreit gyermeki ragaszkodással és tisztelettel szerette. Bár
közülük néhányan korán szétszóródtak az országban, kereste az
alkalmat a találkozásokra, szorgalmasan ápolta kapcsolatait
rokonaival. Mára már csak a temetőlátogatások maradtak:
szülőfalujában, városunkban, Debrecenben és a fővárosban.
Harmonikus kapcsolatban élt feleségével, aki Nyíregyházán a
Jósa András Múzeumnak volt alkalmazottja. Bensőséges
szeretettel gondoskodott feleségéről, mígnem gyógyíthatatlan
betegségben 2005-ben őt is örökre elvesztette.
Az unokákkal töltött idő mellett olvasási szokásairól továbbra
sem mondott le, környezete elismerte a világról alkotott
naprakész ismereteit.
- 9 -
Saját könyvtára mellett lakókörzeti könyvtárból kölcsönzött is,
alapvetően a történelem, kiemelten a hadtörténelem érdekelte.
Mellette a szépirodalmat is kedvelte.
Nyugállományba vonulása nem okozott törést életében.
Előbb a Nyírségi Nyomda foglalkoztatta két éven át polgári védelmi és
tűzvédelmi előadóként, majd a város frekventált helyén
újságárus pavilonban néhány évet dolgozott.
Kereste azt a közeget, ahol ismerősökkel, barátokkal
találkozhat. 1999-ben felkereste a sokak által Tiszti Klubként
ismert Magyar Honvédség Helyőrségi Klubját, ahol a
Honvédszakszervezet Nyugállományú tagozata nyíregyházi
csoportjának lett tagja. Négy év elteltével a tagság bizalmát
élvezve elvállalta a csoport vezetését. Csatlakozott a
nyugdíjasok megyei, majd városi szövetségéhez, ahol az
ellenőrző bizottság elnöki funkcióját éveken át betöltötte.
Később a Civil Fórumnak is tagja lett.
Munkabírását bizonyítja, hogy az intézményben működő, heti
rendszerességgel találkozó Fegyveres Erők és Rendvédelmi
Szervek Nyugdíjas Klubjának tagságát is ekkor vállalta el.
Rövidesen a közösség beválasztotta vezetőségébe. Előadásokat
tartott, rendszeres levezető elnöke volt a közgyűléseknek.
Hasznos munkát végzett a tervezés, szervezés, irányítás
területén. A régiós, városi sport- és kulturális versenyeken
eredményesen szerepelt, végezte a nyugállományúak egészségi
és szociális állapotának felmérését. Ellátta elhunyt bajtársaink
végtisztességének méltó megadásakor a gyászszertartások
szónoki teendők ellátását. Pártoló tagként támogatta a
„Segítsünk Egymáson” Alapítványt.
- 10 -
Részt vett közös koszorúzásokon, az MH 5. Bocskai István
Lövészdandár és a Hajdúhadházi Bázis rendezvényein.
Folyamatosan képezte magát, ismereteit továbbadta, környezetét
is ösztönözte a nyugdíjas élet hasznos eltöltésére. Mint kiskerttulajdonos,
fizikai munkából is kivette részét, kertes házának
környezetét karbantartotta, tapasztalatait megosztotta a
Kertbarát kör összejövetelein, házi borversenyeken zsűrizett,
régiós versenyeken-Miskolcon-arany minősítést is elért. Szívén
viselte a szlovák társ katonai nyugdíjas klub vezetőségével a
kapcsolattartást.
Az egyesület elnöksége javaslatára tevékenységét a honvédelmi
miniszter az Aranykor Ezüst, és Honvédelemért Kitüntető Cím
II. fokozatával, míg a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége
Elnöke „BEOSZ Pajzzsal” ismerte el.
Szülőfalujáról nemcsak nosztalgiázott, de anyagi-erkölcsi
támogatásával segítette mindazokat, akik igényt tartottak rá.
Gyakran megfordult a településen, kiemelt figyelmet fordított az
általános iskolai tanulókra. Résztvevője volt a Kislétáról
elszármazottak találkozójának. László nevű unokatestvérét a
családfa-kutatásban segítette.
A széleskörű ismeretség során a civilszervezetekben végzett
teendők mellett megkeresték a korábbi kormánypárt városi
szervezetének tagjai még regnálásuk idején azzal, hogy szívesen
látnák soraikban is. Kérésüknek eleget téve közöttük is
hasznosan tudta szabadidejét eltölteni.
80 és 85. születésnapján többek között köszöntötte a legfelsőbb
katonai vezetés és Nyíregyháza város polgármestere is.
- 11 -
Bármennyire is lekötötte a közösségért végzett munka, a
családdal való kapcsolattartás, özvegy emberként lakásában
egyedül élve magányosnak érezte magát. Hiányzott, hogy
valakivel napi örömeit, gondjait megossza.
Útját a szerencse egyengette. Még a gyöngyösi szolgálat alatt
találkozott először a vencsellői származású Vékony Erzsébettel,
aki szintén hivatásos katonaként szolgált. Nyugállományban és
a közösségi életben gyakrabban találkoztak, barátságuk tovább
erősödött, olyannyira, hogy elhatározták, életközösségre lépnek.
Komoly szándékkal jelentek meg Kislétán az anyakönyvvezető
előtt, aki megállapította, házasságkötésüknek akadálya nincs,
2007. szeptember 15-én Őket házastársaknak nyilvánította.
Családjaik tiszteletben tartották és elfogadták szüleik döntését.
A több, mint 12 év alatt kéz a kézben segítették megnövekedett
családjukat, együtt örültek sikereiknek. A társasági életből
jócskán kivették részüket.
Józsefnél 10 évvel ezelőtt orvosi szakrendelésen urológiai és
kardiológiai elváltozásokat állapítottak meg. Szívpanaszai és
magas vérnyomása a folyamatos gyógyszeres kezelés mellett
romlani kezdtek, eseti rosszulléteket okoztak.
Március 26-án éjszaka lakásukon rosszul lett és a mentők a Jósa
András kórházba sürgősségi betegellátási osztályra szállították.
A kardiológián szívinfarktust diagnosztizáltak. Fájdalmai szűnni
nem akartak, a körültekintő vizsgálatok daganatos betegséget
jeleztek és sajnos, rosszindulatúnak bizonyultak. Az alkalmazott
terápia egy hónap után sem volt kedvező. Súlyosbította
helyzetét a koronavírus okozta látogatási tilalom. Hozzátartozói,
de még a felesége sem találkozhatott vele. Itt teltek el a húsvéti
ünnepek.
12 -
A kórházi ágyszám csökkentéssel egyidőben április 27-én
átszállították a Sóstói úti Kórház ápolási osztályára. Állapota
stabilizálódott, fájdalmai erős gyógyszeres kezeléssel enyhültek.
Nagy öröm volt, hogy 89. születésnapnapját külön engedéllyel
feleségével személyesen együtt ünnepelhette, fogadhatta a
telefonos jókívánságokat. A látogatási tilalom feloldásával
Erzsike nap, mint nap 10 órától az engedélyezett ideig vele volt.
Így történt ez július hó 28-án is: Amikor kitárult a kórterem
ajtaja, az imádott férj szíve utolsót dobbant. Bekövetkezett a
megmásíthatatlan esemény. Megállapították: Pénzes József
nyugállományú ezredes 10 óra 0 perckor rosszindulatú, áttétes
daganatos betegség következményeként 89 évesen örökre itt
hagyott bennünket. Azon a végzetes napon már nem tudta
feltenni szokásos kérdését: „Mikor mehetek már haza?” A
választ nem érhette meg, tartalmas élete véget ért, a nemlétbe
szenderült.
Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Közösség !
Drága halottunk útja ezzel az élet végállomásához érkezett, a
kegyetlen halál elragadta közülünk. Sajnos eljött a biztosan
tudott, de igazán sohasem várt perc. Búcsúzni kell.
A végső búcsú perceiben megrendülten állunk ravatala előtt.
Eljöttünk, hogy mély tisztelettel elköszönjünk tőle.
Itt vannak szeretett családja tagjai, az ő bánatuk a legnagyobb,
hiszen a legsúlyosabb veszteség őket érte.
Búcsúzik fia József és felesége Dr. Pénzesné Magdika, korábbi
gyermekei: Bettike és édesanyja Mária, Piroska árvaságban, a
kis Józsika és édesanyja Ica.
13 -
Búcsúzik lánya Edit, férje Dr. Bakai István, gyermekeik:
Roland és családja a három dédunokával,
István és párja.
Búcsúzik második felesége Erzsike.
Búcsúznak unokatestvérei családjaikkal.
Búcsúzik nászasszonya özvegy Bakai Istvánné.
Búcsúznak özvegyének gyerekei: Csabi és családja,
Tamás és családja.
Búcsúznak özvegyének unokái Makara Csaba és Milán.
Búcsúzik sógornője Nagyné Vékony Katalin.
Búcsúzik a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi
Nyilvántartó Parancsnokság. Elköszönnek a volt katonatársak,
bajtársak.
Búcsúzik a Honvédszakszervezet.
Búcsúzik a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas
Szervezetek Szövetsége.
Búcsúzik a Nyíregyháza és Térsége Nyugdíjas Szövetség.
Búcsúzik az MSZP Nyíregyházi Szervezete.
Búcsúznak szomszédai.
-14 -
Búcsúznak szülőfalujának, Kislétának rá emlékező lakói.
Búcsúznak még: jelen és távollévő egykori munkatársak,
barátok, a közeli és távoli ismerősök, a végtisztességet tevő
gyászoló közösség.
Végül tisztelettel búcsúzom a Fegyveres Erők és Rendvédelmi
Szervek Nyugdíjas Klubjának tagsága és „Segítsünk Egymáson”
Alapítványa nevében.
Drága Halottunk, Tisztelt Gyászolók!
Vigasztalódjunk! Fogadjuk el a megmásíthatatlant! A halál
bármennyire ijesztő is, senkit nem szakíthat el teljesen. Ez adjon
mindnyájunknak erőt a mély gyászban, emléked ápolására,
szeretteid gyámolítására, abban a tudatban, hogy csak a tested
tért meg, de a lelked nem, így a Te életed is tovább él azon
nevelés, gondoskodásra tanítás, végtelen szeretet és odaadás
eredményeként, melyet Te adtál nekünk búcsúzóknak.
Kedves Jóska Bátyám!
Engedd meg, hogy a Te felejthetetlen Erzsikéd által választott
sorokkal erősítsem meg búcsúnkat:
Lelked, mint a fehér galamb,
csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk
már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt
a legfényesebb te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben
örökké itt maradsz.
15 -
Katonai esküd szerint éltél, dolgoztál, szolgáltad hazádat. Tiszti
fogadalmad betartottad. Haláloddal életutad, érdemeid a
Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi
Nyilvántartó Parancsnokság parancsnoka a 14/2020 számú
parancsában a „Katonai szolgálat halottjává” minősített.
Mély tisztelettel hajtjuk meg fejünket ravatalod előtt.
Őrizze álmod a szerető emlékezés!
Nyugodj békében!
Szluk István nyá. őrnagy
