A Tatz László festőművész a Kisléta, Máriapócs, Pócspetri közös vasútállomásán, a Máriapócsi Vasútállomás szolgálati lakásában született és így kötődik a három község lakóihoz, a helytörténetük kiemelkedő, példaértékű festőművésze. Ismerjük meg Tatz László festőművész festményeit, munkásságát és ápoljuk emlékét, legalább egy emléktábla elhelyezésével.
A Máriapócsi születésű Tatz László festőművész élettörténetének jobb megismerése céljából hasznosítottam az ARCANUM Digitális Tudománytárat, ADT, a HUNGARICANA adatbázisát, az Internet keresési lehetőségeit, a Magyar Országos Levéltár 1037 Budapest, Lángliliom u. 4. alatt lévő kutatótermében a Máriapócsi Római Katolikus Fiók Egyház anyakönyvi nyilvántartását vezető Pócspetri Római Katolikus Egyház anyakönyvi nyilvántartását tartalmazó A 0882 számú dobozát.
Máriapócsi római katolikus templom, gótikus eredetű, 14. század első felében épült.
A római katolikus születési anyakönyvi nyilvántartásban megtaláltam Tatz László születésére vonatkozó adatokat. 1888. június 4.-én Máriapócson született, a keresztelést július 8.-án Krick Mihály Eger-Szalóki káplán végezte. Szülők: édesapja Tacz Antal római katolikus, állomás-főnök, Máramaros megye Bustyaháza-ról származik, édesanyja Marszó Etelka. Lakás Mária-Pócs vasútállomás. Keresztszülők: Czitrovszky Ferenc, Tacz Terézia.
Tatz László édesapja „cz”-vel írta a vezeték nevét. A keresgélés során a Magyarországi tiszti cím- és névtár 1888. 7. évfolyamában megtaláltam a Máriapócsi munkahelyét: „c/. Nyíregyháza-Mátészalka h. é. vasút. Mária-Pócs: Tacz Antal, állomásvezető.” A Máriapócsi munkahelyének időtartamára nem találtam adatokat. A Belügyi Közlöny 1899. januári számában a m. kir. belügyminiszter Szatmár vármegyében Szatmár-Zsadányiba Tucz Antal állomásvasúti állomási előjárót anyakönyvvezetővé kinevezte. A Magy. kir. Posta és Távírda Rendeletek Tárában a felmentetek között szerepelt Tacz Antal Szatmár-Zsadány pályaudvari postamester 1900. október 22. dátummal. Az Interneten a családkutató lista 10. lapja tartalmazza, hogy Tacz Antal 1846-ban született Bustyaházán, felesége Marszó Etelka született Nyíregyházán 1857-ben, házasságot kötöttek 1880. január 26-án, nyolc gyermekük született. Mária /1881/, Lajos /1882/, Anna /1883/, Julianna /1884/, Sándor /1885/, László /1888/, Ilona /1890/, Kálmán /1893/. Bustyaháza jelenleg Ukrajna része, Kárpátontúli terület, Técsői járás, Tisza jobb partján fekszik, 1910-ben 2056, ma 8500 lakosa van, ebből 400 magyar.
Máramaros megyei Bustyaháza, Tacz Antal születésének helyszíne, részlet.
Tatz László elemi iskoláira még nem leltem rá. A középiskolát a Szatmári Kir. Katholikus Főgimnáziumban végezte. A SZAMOS Szatmár 1906. június 3., Vasárnapi számában olvasható. „Rajzkiállítás helybeli kir. kath. főgimnázium növendékeinek a szokásos évi rajzkiállítása június 21.-én. Különösen említésre méltó Tatz László mert érettségizett ifjú képei, amelyek valóban művészi színvonalon állnak”. A Szatmári Kir. Kath. Főgimnázium 1906-1907 évi értesítője szerint 1906. június 5-9-ig volt megtartva az érettségi vizsga szóbeli része, amelyen Tatz László is részt vett.
Tatz László a közép iskoláját a Kir. Kath. Főgimnáziumban végezte /1902-1906/.
Budapest székhellyel működő Országos M. Kir. Képzőművészeti Főiskola 1910-1911-ről kiadott Évkönyve szerint az intézet két címet is használhatott: A/. „Szépművészeti Akadémia”, B/. „Rajztanárképző Főiskola”. A felvételezés rajztanári, rajztanítói, szobrászati, művészeti szakra történt, korhatár 16 év, polgári, vagy középiskolai végzettséggel, az általános rendes tanfolyam négy éves. A Képzőművészeti Főiskola igazgatója Szinnyei Merse Pál, a Festészeti Mesteriskola igazgatója Benczúr Gyula. A Szépművészeti Akadémia tanárai óraadók mellett: Balló Ede, Olgyai Viktor, Zemplényi Tivadar festőművészek. A Szépművészeti Akadémia növendékei között az első félévben, a második félévben szerepel Tatz László IV. éves. a Szépművészeti Akadémiára 1908-1912 között járt, Balló Ede festőművész volt a tanára. Az összes művésznövendékek száma az első félévben 101, ebből 69 férfi, a második félévben 96, ebből 65 férfi. A Képzőművészeti Főiskolához tartozott a Szolnoki Művész-Egyesület telepe is, ahol Tatz László többször részt vett az alkotások létrehozásában.
Még mint Balló növendék próbálkozott meg a kiállítással 1912-ben, a Műcsarnok tavaszi tárlatán mikor egyik képével elnyerte a Harkányi-díjat. Ugyanazon év téli kiállításán pedig egyik képét megvették a király részére. E sikerek következménye képen a kormány megbízta báró Eötvös Loránd, a világhírű tudós és volt miniszter arcképének elkészítésével.
1913-ban Párisba megy, hol Lucien Simonnál és Ménard Renénél, tanul, Párisból pályázik a Benczúr mesteriskolájában üresedésben levő műteremre, melyet meg is nyer s így miután még egy nagyobb utazást tesz Spanyolországban és Itáliában, a háború előtti télen hazajön, hogy elfoglalja a Benczúrnál nyert műtermet. Azonban alig dolgozik valamit, mert mindenféle zavaró momentumok gátolják munkájában. Sőt pár hónap múlva, amikor kitört a háború, máról holnapra hirtelen ki kellett költöznie műterméből is, melyet hadikórház céljára foglaltak le.
Kiállításon csak 1916-ban lép fel újra, hol két szenzációs képpel lepte meg a művészet iránt érdeklődőket, egyiket a király, másikat a Szépművészeti Múzeum vásárolja meg. Ugyanakkor megnyeri a Lipótvárosi Kaszinó díját. Művei elismerést és megbecsülést szereztek neki művésztársai körében is, akik nemsokára a Műcsarnok bíráló bizottságába zsűritaggá választották. Még nagyobb feltűnést keltett az 1918 évi téli tárlaton a „Fiatal nő képe" című festménye, melyet az Árkosi Benkő-féle díjjal tüntettek ki. Hasonló sikere volt 1919 télen a „Készülődés" című vásznának.
A két forradalom őt is megzavarta a nyugodt munkában, sőt arra kényszeríti, hogy elhagyja, az országot Hollandiába megy, honnan nem régen jött vissza és megrendezi a jelen kollektív kiállítását, melyen újabb képei mellett ott láthatók nagyobbára a korábbi díjnyertes és kitüntetett művei is.”
A Nemzeti Szalonban 1920 májusában KIÁLLÍTOTT MŰTÁRGYAK JEGYZÉKE szerint a kiállított 68 darab olajfestmény eladására kizárólag Kató Kálmán műtáros van feljogosítva. A vételár 25 %-a vásárláskor, a többi 75% pedig 14 napon belül, legkésőbb azonban a kiállítás bezárásakor fizetendő.
Ezt követően az eddig fellelt anyagok alapján a további életútját kívánom követni. A Hunyady-Aldobrandini ösztöndíjjal 1923-ban három hónapig Rómában volt, 1924-ben New York és Washingtonban a nyilvános gyűjteményeit nézte meg, a hazatérte előtt, újabb három hónapot töltött Rómában.
A Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője 1931. július 15.-én megjelent 65. évf., 158. száma idézések részében olvasható Taz László idézése a következők szerint: „Idézés. 254510/3. 1931. szám. A budapesti központi kir. járásbíróság közhírré teszi, hogy Kefe és Ecsetáru Rt. felperesnek Tatz László alperes ellen 4800 pengő tőke és járulékai iránt indított perében a per felvételére és érdemleges tárgyalására határnapot tűzött ki és felhívta a feleket, hogy 1931. augusztus 11. napján délelőtt 9 órakor hivatalos helyiségében (Markó-utca 25. szám, földszint 33. ajtószám alatt) jelenjenek meg, egyszersmind pedig Tatz László Budapesti, Személynök- utca 7. szám alatti alperes részére — aki ismeretlen helyen tartózkodik — ügygondnokul dr. Hajdú Miklós ügyvédet (lakik Pozsonyi-ut 4/a.) nevezte ki. A bíróság felhívja az alperest, hogy a fent megjelölt határnapon és órában képviseletre jogosult és igazolt meghatalmazott által jelenjen meg, mert ellenkező esetben az ügygondnok fog helyette eljárni. Budapest, 1931. évi június 20. napján. A budapesti központi kir. járásbíróság. F 13937 „ A tárgyalás következményével nem találkoztam.
Az „Óra Újság” 19. évf., 82. számában, 1933. április 11.-én Szente László újságíró egy rövid cikket jelentetetett meg: „A „Boldog Völgy“. Rövid ideig élt Hongkongban még egy orosz fogságból Kínába került magyar ember, Tatz Ede /helyesen Tatz Kálmán/, a Pekingi Schainin & Co. Eantoni képviselője. Tatz néhány hónap óta Hongkong temetőjének, a Happy Valiey-nek (Boldog völgy) lakója. Sokáig betegeskedett, súlyos tüdőbajával egyik kórházból a másikba küldözgették, míg végre néhány hónappal korábban Komor Siegfried kezdeményezésére, összegyűjtötték számára az útiköltséget, hogy hazautaztassák Magyarországra. A nagy örömtől felfrissülve, boldogan lépett a hajóra, hogy egy órával későbben lesújtva térjen vissza a Kowloni Kinai negyedben lévő szegényes lakásába. A hajóorvos nem vállalta érte a felelősséget és így a kapitány nem volt hajlandó a súlyosan beteg embert a hajóra venni. Szegény Tatz három nappal később meghalt. Bátyja, Tatz László festőművész körülbelül két évvel korábban ment ki Kínába, s jelenleg Cantonban él.” A cikk alapján Tatz László 1931-ben vándorolhatott ki Kínába.
Tatz Kálmán /1893-1932/ Tatz Lászlónak legfiatalabb testvére. Lászlóhoz hasonlóan a középiskoláját Debrecenben és a Szatmárnémeti Kir. Kat. Főgimnáziumban tanult. A festészet, a szobrászat iránt érdeklődött. A háború az ő életét is befolyásolta, orosz hadifogságból Kínába szökött, amit iskola társa, háborús bajtársa, Sándor Pál szeri Kínában szobrászkodással foglalkozott. Az Ulan-Ude-i Antonina menekült társát 1925-ben feleségül vette, három gyermekük született, Tiencsinben művész társaival készül fotó. A november 10-én kelt halotti bizonyítvány szerint 39 évesen magyar művész tuberkulózisban és szívelégtelenségben meghalt.
Tatz Kálmán /1893-1932/
„Egy magyar utazó Kantonban, 1932-ben” című internes anyagban olvasható, hogy Kovrig János magyar újságíró és utazó 1932 októberében érkezik Kínába. Egy könyvbe számol be élményeiről „A sárga kontinensen déltől északig” címmel. Az internetes anyag Kovrig Jánost Kantonba kíséri el. Sámin /Shameen/ szigeten találkozott egy magyar festővel. A külföldi hatalmak kezelésébe átengedett területek, koncessziók szerepe fontos volt a központi Kínai kormány számára. Kovrig János Kantonban ezek egyikébe is ellátogatott, Sámin /Shameen/ szigetére. Sámin kis, hosszúkás sziget, házakkal majdnem teljesen beépítve, csak a közepén van fasoros út teniszpályákkal és a folyóparton szűk futball-, golfpálya és egy kis park. Az egész olyan kicsi, hogy még a Katonban élő hétszáz európainak sem nyújt elegendő helyet. A sziget mintegy két harmadrészben angol és egy harmadrészben francia fennhatóság alatt áll, de a kettő nincs egymástól elválasztva. Többnyire csak akkor lehet megtudni, ha rendőrrel találkoznak. Tökéletes a nyugalom, csend, tisztaság uralkodik a szigeten.
Kanton, Sámin szigete, Tatz László műtermének helyszíne, 1932.
Kovrig János újságíró a Sámin szigeten találkozik Tatz László festőművésszel, a műtermében meglátogatta. Kanton város rendelésére Szun Jat-szen nagyméretű képét akkor fejezte be. Szun Jat-szen /1866-1925/, aki 1912 elején a frissen kikiáltott Kínai Köztársaság első köztársasági elnöke lett, a Kuomintang megalapítója.
Kanton, Sámin szigete, Francia templom. 1932.
Tatz Lászlónak saját akadémiája volt, „Hong Kong Fne Arts Academy” néven. Tanítványai elégedettek voltak a „mesterrel”, olyan tanár, aki összemérhető a kontinentális művészekkel. Mervay Mátyás Hongkongban és Sanghajban végzett kutatásai szerint Tatz László Kínában először Kantonban festett, majd 1929. január 19-én érkezhetett meg Hongkongba, egy Sanghajt január 17-én elhagyó gőzösön. Az akadémiája 1933 szeptemberében új helyszínre költözött, 8 Des Voeux Rd címre. 1934. június 21-én a San Francisco irányában közlekedő Tatsuta Maru fedélzetén elhagyta Hongkongot és Sanghajba utazott, ahol több mint három évig élt és alkotott, rövidesen a híres Astor House Hotelben műterme van, decemberben megnyitja a School of Fine Arts nevű iskoláját. 1937 áprilisában nagy visszhangot keltett, hogy küldetésének tekinti az „Ázsiai Szépség Galériájának” felállítását.
A küldetését nem tudta megvalósítani, mert 1937 szeptemberében Japán megtámadta Kínát, ezzel kitört az ázsiai második világháború. ezek után az emberek ezreivel hagyták el Sanghajt. Tatz László is Hongkongon, Johannesburgon keresztül Fülöp-szigetekre érkezett az új lakóhelyére.
A „Színházi Élet” 1938/24. számában találtam „Tatz László Hongkongban élő magyar festőművész portréja Sándor Tiborné Wertheimer Györgyiről”
Tatz László munkásságát a következő festményekkel szeretném bemutatni:
Tatz László: Arcképtanulmány, Horkányi-díj nyertese
Tatz László: Zagyva híd, egy szolnoki művésztelepről, 1911
Tatz László: Pobobizen Zeng, 1910
Tatz László: Drei Portraits von Chinesen
Tatz László: Blouin Art Sales
Tatz László: Szun Jast szen /1866-1925/, első Kinai Köztársaság elnöke, 1932
Tatz László: Portait eines Chinesen, 1936
Tatz László: Fiatal Kinai szépség, Shanghajban festette, 1937
