A Kisléta község helytörténetéhez kapcsolódó anyaggyűjtésem során Szabadi István a „Pócsi reformátusok /Templomfoglalás Máriapócson/” című dolgozat irodalomjegyzékében olvastam „Kustár Péter kislétai lelkész 1976-os anyaggyűjtése a helyi református egyház történetéről /TtRELI.8.2.16.” Az eddigi munkám során nem sikerült az irodalmi jegyzékben található anyagot megismerni. A Dr. Kustár Péterrel kapcsolatos emlékünnepség szervezése során Dr. Kustár Zoltán a kérésemre az anyagot megküldte, amit a kislétaiak nevében is hálásan köszönöm. Az 1976-ban készült anyagot megosztom, hogy jobban megismerjük Kisléta helytörténetét.
Dr. Kustár Péter a kislétai református egyház szolgálata-, tudományos munkája-, a héber önképzőkör vezetése-, rendszeres szakelőadások tartása-, a szoborkészítés-, a versírás-, a kertészkedés-, a tíz gyermek nevelése mellett Kisléta, református egyház helytörténetével is foglalkozott, levéltárban megtalálható anyagot állított össze. A kutató munkájával Kisléta helytörténetéhez, őseink megismeréséhez új maradandó ismeretekkel járult hozzá.
„Dr. Kustár Péter: KISLÉTA. Nyírségi egyházmegye. 1976.évi gyűjtés
2./ Mely időpontra tehető a kislétai református gyülekezet életének kezdete?
A reformált gyülekezeti élet kezdetéről pontos adatok nincsenek. Arról is csak véletlen folytán tudunk, hogy 16o5-ben ki volt a gyülekezet lelkipásztora. Az egyházmegyei jegyzőkönyv tanúsága szerint ekkor fosztották meg tisztségétől Bagdi Péter kislétai lelkészt, mert egy embert puskával agyonlőtt. Erős reverzális mellett, hogy puskát nem használ, és bort nem iszik, visszaveszik ugyan, de a kezdeti időkről ezen kívül semmit sem tudunk.
3./ A kislétai református egyházközség vázlatos története.
A ma kb. 5oo lelket számláló egyházközséghez névleg hozzátartozik még Máriapócs és Pócspetri is, mint szórványok. Nagyközségi szinten a három Község Közigazgatásilag is összetartozik.
Az egyházközség régmúltjáról nagyon hiányosak az adataink. Nagymáté Albert 1897-ben jegyezte le az egyházközség rövid történetét, de mint megjegyzi:" Az 1831-iki torony építéskor minden a községnél és egyháznál akkor meglevő levelek, iratok a torony alapkőjének letételekor annak déli zárókőjénél kerített üregbe nagy bölcsen /sic/ elfalaztattak." Igy ő is csak az egyházmegyei jegyzőkönyvek gyér adataira támaszkodik. Az első adat 16o5-ből való fegyelmi jellegű feljegyzés, miszerint az egyházközség akkori lelkészét Bagdi Pétert hivatalától megfosztották, mivel egy embert puskával agyonlőtt, majd szigorú kötelezvény mellett, hogy puskát többé nem használ, és bort nem iszik, visszavették. Az 1649. évről keltezett jegyzőkönyv tartalmazza a lelkészi és tanitói díjleveleket és tanúskodik arról, hogy ebben az időben Máriapócs és Pócspetri, mint önálló anyaegyházközségek tartattak számon.
A gyászévtized idején erőszakos templomfoglalások zajlanak Máriapócson és Pócspetriben, de a kislétai egyházközség sikeresen védi meg fegyverrel templomát. Éppen emiatt német helyőrséget küldtek a község nyakára.
- II. Rákóczi Ferenc 1oo nemesi levéllel ismeri el a seregében harcoló kislétai reformátusok hazaszeretetét.
Mária Terézia uralkodása idején a nagybirtokos nemesség katolizálása hozta magával a máriapócsi és pócspetri református egyházközségek végleges megszűnését. A Rákóczi szabadságharc idején ugyanis templomaikat visszakapták és még 1741-ben az akkor adományozott úrvacsorai cinkanna tanulsága szerint még virágzó egyházközség létezett. Röviddel ezután a Klokuticky család katolizálásával változott meg a helyzet, kiknek mindhárom községben voltak birtokaik, de főleg Pócspetriben. E család fegyveres jobbágyai foglalták el a pócsi református templomot,és a katolikusoknak, kik mindmáig bírjak e régi kis gót stílű templomot. Pócspetriben már nehezebb volt a helyzet, mert ott református birtokos nemesség lakott. Ekkor a nevezett család, kinek Kislétán is voltak birtokai, Léta területén kétszer akkora birtokokat ajánlott fel a petri nemeseknek, mint ottani birtokaik csak költözzenek át Kislétára. Ami meg is történt. Helyükre katolikus svábokat telepítettek. Ezáltal Pócson és Pócspetriben a református egyházközség gyakorlatilag meg is szűnt, Kislétán viszont megerősödött.
Az 1781-es türelmi rendelet után építik át és bővítik ki a régi Árpádkori templomot. Az 18o1 évi népszámlálás adatai szerint Kislétán 519 református lélek, Máriapócson 6o, Pócspetriben 18, összesen kb. 6oo. 1827-31-ig épül a régi fatorony helyén a mai kőtorony. 1848-ban új lelkészlakás.
1945-ig a kislétai református Gencsy család az egyházközség patrónusa. 1929-ben az egyház eddigi 5 hold földjéhez Gencsy Albert 55 kat.hold földet ad az egyháznak, melyből 2o-at lelkészi és 2o-at tanitói javadalomként kezelnek. 1951-ben orgonát építtet Tatár Sándor malomtulajdonos és veje Brösztl Gáspár. 1929- ben épül fel az új iskola és II. tanitói állást is szerveznek. Előzőleg l91o-ben a parókiát is újjáépítik.
1945 után sem csökken, a templomba járok és úrvacsorázók száma és a hívek önkéntes adományaiból a legszükségesebb egyházi dolgokra mindig telik.
Az adatkérőlap kislétai református egyházközség esetében
az 1./, 6./, 8./, 9./, lo./,11./, 13./,14./,15./,16./,17./ és 18./ pontjaira a válasz nemleges.
4./ A kislétai református egyházközség lelkipásztorai.
Bagdi Péter 16o5
Szoboszlay József 1665
Liszkay Mátyás 1668
Csengeri György 1746
Katona István 1787
Sas Mihály Káplán 1810
Miskolcy Szíjgyártó István 1814
Biró Mihály 1817
Id. Liszkay István 1817-1839
Novajkay Dénes 1839-1851
Szécsi Mihály 1851-1857
Ifj. Liszkay István 1857-1863
Szabó Ferenc 1863-1876
Nagymáté Albert 1876-1897
Szakáts József 1897-1936
Baráth Mihály 1936-1968
Börzsönyi József 1968-1969
Dr. Kustár Péter 1969-
5./ A kislétai református egyházközség temploma.
Az egyházközség temploma Árpádkori eredetű, ma azonban helyén kívül ebből a jellegéből semmit sem őriz. Többször átépítették. Legutoljára az 178o-as években úgy hogy eredeti falrészeket vagy műemléknek számító épülettöredékeket ma már nem tartalmaz. Ezt az 1974. évi műemléki falvizsgálat megállapította és ennek a lapján törölte is a Műemléki Felügyelőség a műemléki listáról. Az 1974. évi templom felújítás során az addig stílusára jellegtelen keskeny ablakok kiszélesíttettek és egységes formára vágattak.
7./ A kislétai református egyházközség klenudiumai.
Van egy nyilvántartott aranyozott gótikus kehely a XV. századból. Korábban a Nyírbátori Múzeumban volt kiállítva, van egy XVII. századi úrvacsoráztató és egy beteg úrvacsoráztató kehely ezüstből, mindkettő szerepelt az 1938-as Kiállításon. A XVIII. századból két ónkanna és 3 óntányér maradt ránk, mindezeket az egyházközség jelenleg a külön e célra készült vitrinben őrzi a lelkészi hivatalban.
12./ A kislétai református egyházközség, írott krónikája.
Az 1889-95. évi V. anyakönyv kötéslapjaira írta Nagymáté Albert 1897-ben Balkányba való áthelyezésekor a kislétai egyház addigi történetét. Ő utána Szakáts József majd veje Baráth Mihály lett a lelkész, ki 1968-ban ment nyugdíjba. 1974-ben a jelenlegi lelkész kérésére Ő írta meg apósa és saját idejéről a gyülekezet életének, rövid történetét. Így a kislétai egyházközség életének története röviden és kéziratos formában, de az utolsó évtizedtől eltekintve megvan. Meg kell jegyezni, hogy egyik esetben sem tudományos igényű monográfiáról van szó, hanem néhány oldalas kéziratról csupán.”
KISLÉTA
"Kisléta /szabolcsi egyházmegye./. 1592-ben ref. egyháza volt. A tractus 1597. évi jegyzőkönyvében lelkészi fizetését említik. Lelkészei: 1637. június 14-én ordinálták Báthory Istvánt, 1667. június 26-án Csúzai Mátyást, 1686. szeptember 18-án Vásárhelyi Istvánt.” 485. Emberi. m. 624.1. Tóth S. i.m. 278.1. Barcsa II. 271.1.
„Kisléta /szabolcsi egyházmegye/. Az egyházkerületi Jegyzőkönyv szerint 1736-ban anyaegyház volt. Lelkészei; 1712. szeptember 28-án ordinálták Gacsályi Mártont, 1759. május 22-én Peleskei Miklóst, 1760-ban a togátus deákokkal való viszálya miatt megdorgálták, 1760. augusztus 12-én ordinálták Viski Pap Pált, 1761. október 6-án Nérezi Mihályt.” Ehkjkv. II. 16.1. Barcsa II: 271.1
„Kisléta /Ny./
Az egyházközség keletkezésének idejére vonatkozólag megbízható adatok nem maradtak fenn, de ennek kialakulása az 1500-as évek másodig felére tehető, mert 1605-ben már Bagdi Péter lelkészének ügyét tárgyalták a nagykárolyi zsinaton. Temploma az Árpád-kori időkből ered és régi avarkori temető felett emelkedik. Az egyházközség kialakulása és kiszélesítése érdekében hosszú idő óta jelentős szerepet játszottak a Mikó, Baán, Bessenyei, Rádi, Tatár, Ujfalusi, Bagaméri, Petneházy, Böszörményi, Tisza, Egri, Ari és Dékmár-csládok tagjai, kiknek leszármazottai ma is jelentős alkotó tagjai az egyháznak. 1649-ben a mai szórványok: Máriapócs és Pócspetri önálló egyházak voltak, de a renegát Klobusiczky-Család zaklatásai elől a református nemesek elmenekültek. A Báthory Zsófia által fegyverrel elvett templomot II Rákóczi Ferenc adta vissza 1704-ben, de a községek nem tudtak már kellően megerősödni és igy 1804-tól Máriapócs és Pócspetri, mint szórványok csatlakoztak Kisléta anyaegyházhoz. Kéttanerős iskolájának tanitói: 0láh Tibor kántor-tanító és dr. Papp Sándorné Baka Ilona tanítónő. Vezető lelkész Baráth Mihály. A széleskörű és jelentős bel misszió keretében működő Református Leányegylet és Nőegylet vezetője Baráth Mihályné, a lelkész neje, mig az Ifjúsági Egyesület és vallásos egyesülések a lelkipásztor vezetése alatt működnek. A községnek kb. 1900 lakosa van, melynek mintegy 35 százaléka református és számuk emelkedő irányú. Az egyházközség fő gondnoka Gencsy Károly földbirtokos, gondnoka Madácsy Péter, kiknek munkássága mellett 19 tagú presbitérium intézi az egyház gazdasági ügyeit.” Zoványi: TRET.II .162.1.
