1322-ben a Hont-Pázmány nembeli Ders fia László és a Balog-Semjén nembeli Semjén Mihály fia osztoztak Léta birtok használata felet. Erdőd 1306-ban a Hont-Pázmány nembeli Bánki Lökös unokái kezén volt és beolvadt a község határába. 1322-ben Nagymartoni Pál országbíró egynegyed részben volt a falu birtokosa. Petri Lőrinc fiai 1336-ban csatolták Erdődöt az ő Léta nevű birtokukhoz. 1352 óta Léta falu Pócs tartozékaként a Guth-Keled ágak osztozkodásának tárgya volt. A Szaniszlófi ág örökölte Póccsal együtt, majd ismét visszakerült az Ecsedi ághoz. 1410-ben Parlagy, 1458-ban a Petri Ders, 1460-ban a Bogáthy, 1465-ben a Kállay családok uralták /Dr. Borovszky/
A XIV. században a Báthory-család a Tiszántúl egyik legnagyobb és országos szerepet vivő főúri családjai közé emelkedett. Ebben az időszakban Kis-Létha a Báthory család birtokaként szerepel. Az 1433-ban és 1446-ban a Báthoryak osztozkodásánál is szerepel.
A rovásadó-jegyzék 1549. évi összeállításában Szabolcs megyében megtalálható a birtokmegosztás birtokosonként és helységenként. Szabolcs megyében a legnagyobb birtokos Báthori András tárnokmester volt, 17 helységben összeírt 340 portájával, 181 jobbágyával, 91 új jobbágyával, 35 szolgájával. Az egyházi testületek közül az Egri káptalanon kívül a Váradi püspöknek és káptalannak volt Szabolcsban jelentősebb számú 226 portája, a megyei porták 5,8 %-a. Szabolcs megyében a 100 portán felüli birtok 1716 /44,4%/, 11-100 porta közti birtokok 1484 /38,4%/, 0-10 porta közti birtokok 665 /17,2%/. Kisléta /Kysleta/ birtokosai 1549-ben: 1. Báthori András 6 porta, 7 jobbágy, 1 szolga. 2. Báthori Farkas 2 porta, 5 jobbágy, 1 szolga. 3. Kállay Vitéz János 5 porta, 6 jobbágy. 4. Özv. Dersy Máténé 3 porta, 1 jobbágy. 5. Dersy Jób 3 porta, 4 jobbágy. 6. Dersy Ferenc 2 porta, 2 jobbágy. 7. Dersy Ambrus 2 porta, 5 jobbágy. 8. Császári Ferenc 2 porta, 1 jobbágy. 9. Komoróczy György 2 porta.
A megyei levéltárban található 1515. október 12-én keltezett oklevél tartalmazza Bátori András és testvérei, valamint Kölcsei László közötti birtokcserét: „A leleszi konvent tanúsítja, hogy Bátori András és testvére, valamint Kölcsei László birtokot cseréltek. A megegyezés szerint Kölcsei László a Bátori testvéreknek átadja Kölcsén levő tizenegy és fél, név szerint felsorolt, jobbágyok által lakott telkét, Farkas Mihály nemesi kúriájának negyedét, Milotán öt jobbágytelket, Nagyszekeresen tizenhat jobbágytelket, valamint Csécsén levő birtokrészt. Bátori András viszont átadja Kislétán és Encsencsen lévő birtokait és ezen felül fizet hatszáz forintot.”.
1611-ben Báthory Gábor több területével együtt Kis-Léthát is Lónyay Zsigmondnak engedte át. Lónyay Zsigmond Királytelket és Szentmihályt, valamint a hozzátartozó részbirtokokat (Acsád, Adony, Ábrány, Fejértó, Léta, Magy, Nyíregyháza fele része, Parlag stb.) 1650-ben alkotott végrendeletével Lónyay Gáborra hagyta. A Bessenyeiek Berczelt bírták. Lónyay Gábor (Nagylónyai és Vásárosnaményi nemes és gróf) Szatmár vármegyéből származik. Első ismert őse Gurg, 1060 körül; ennek utóda Jakab, Berenczei Nanes fia, szatmári főispán, 1285-ben Lónya birtokába jutott. A család 1414-ben Lök, Eszlár, Gyomán, Bagos és Szt.-Péter birtokosa. Lónyay Zsigmond, krasznai főispán, 1627-ben bárói rangra emeltetett; Lónyay Menyhért miniszterelnök 1871-ben grófi rangot nyert. András 1620-ban Kállói kapitány volt. A grófi ág Tuzsér, Eszeny és Ágtelek birtokosa, ezen felül a rétközi uradalmat is bírja.
Kisléta 1567-ben török uralom alatt állt, magyar urai Laskay Bálint, Dersfy Jób özvegye, Zay Ferenc, Szakoly György, Báthory Miklós, Komoróczy János. Ebben az időszakban összesen 10 porta volt adózó, a többit a törökök felégették. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve /XLI. 1999./ szerint az 1681-ben rögzített adatok alapján Kisléta 1674-től hódolt község volt, első hódítója Izmai Rez, 1681-ben Mahmuth Iszpaja, adó 1750 Ft. Az első török uruk egyszer kirabolta Kislétát, egy rabot ejtett. Később eladta Mahmuth Iszpaja Töröknek. A kislétaiaknak éves adóban készpénzt, 5 üszőt, vajat, egyéb javakat és a császári adót kellett adniuk.
Ary András, Samu és József, valamint az előbbi unokájának nemessége 1581-ben átruháztatott Ary Boldizsárra, ennek fiára, Jánosra és testvéreire. A család Balkány és Kis-Léta községekben bírt földesúri joggal. Címer: kékben, zöld alapon álló páncélos, veres-nadrágos és sárga-csizmás vitéz, jobbjában kivont kardot tart, a pajzs felső jobb sarkában fél ezüst-hold és a felső bal sarokban hatszögű aranycsillag ragyog. Sisakdísz: két veres, arany csillaggal megrakott sas-szárny között könyöklő s görbe kardot tartó páncélos kar. 1650-ben a falu birtokának fele része Dóry Mihály és Balkányi Pál tulajdonában van. Néhány év múlva Lövey Jánost is említik birtokosként.
Kis-Létha területét 1689-ben Barkóczy György zálogba vette, majd leányával, Krisztinával egy része Károlyi Sándor kezére kerül. Károlyi (Nagy-Károlyi gróf), a család eredete a Nyitra vármegyei kötetben van leírva. 1458-ban Gemzse és Mada birtokában találjuk; az 1549. évi összeírás alkalmával 22 porta birtokosa. Károlyi Sándor 1712-ben nyert adományt a bátori, baktai, nyíregyházi stb. uradalmakra. A kislétai Barkóczy Család a Dr. Borovszky Samu által szerkesztett könyv szerint Szabolcs vármegye nemesi családjai közé tartoztak. A leírás alapján Barkóczy /Szalai báró és gróf/ Vas vármegye hasonnevű helységéből származik. A XVI. században került a Tisza vidékére. Törzse Barkóczy László zempléni alispán /1582/ fiaitól a család három ága származott le. Barkóczy László /†1659/ Beregi főispántól az idősebb grófi és bárói ág, a Barkóczy Ferencz Zempléni alispántól az 1600-as évek elején virágzó bárói ág származik, a Barkóczy János ágának unokáival véget ért. Az idősebb ágból Barkóczy László 1655-ben bárói, fia Barkóczy Ferencz 1687-ben grófi rangra emeltetett. Az ifjabb ágból Barkóczy Zsigmond királyi táblabíró 1772-ben nyert bárói rangot. A legfelsőbb elhatározással 1887. július 17-én Hadik Endre gróf, Barkóczy János gróf unokája a Hadik-Barkóczy kettős név viselésére szerzett jogosultságot. Tagjai közül Barkóczy Ferencz 1687-ben Kállai kapitány, Barkóczy István 1667-79-ben főispán, Barkóczy János 1759-82-ben főispán, Barkóczy Ferencz 1745-61 ben Egri püspök, utóbb esztergomi érsek.
A XVII. század közepén a vármegye legnagyobb birtokosai a Rákóczyak voltak. I. Rákóczy György 1645-ben neje Báthori Zsófia után királyi adományt nyert az Ecsedi várhoz tartozó bátori, nyíregyházi, vencsellői stb. uradalmakra. Ezen uradalmakhoz a következő helységek és birtokok tartoztak: Bátor mezőváros, Léta, Levelek, Pród, Tedej, Pócs, Bakta Lórántháza, Gyulaj, Lugos, Téth, Királytelke, Vencsellő, Timár, Büd, Kisfalu, Böszörmény, Nyíregyháza, Nyír-Fejértó, Rakamaz, Szent-Mihály és Nyír-Adony (Szirmay, Szatmár vm. II. 72.). A megyei levéltár szerint I. Rákóczi György 1664. február 18-i patenslevele, amelyet kislétai táborból küldött Nagykállói várőrséghez. II. Rákócsi Ferenc három izben is megfordult Bátorban és 1708. november 17.-én Kislétán is járt. A kuruc háborúk idején a Nyírség a Rákócziak egyik fontos központja volt, mind katonai, mind gazdasági szempontból.
A szatmári békekötés után, az ország helyreállítási munkálatai közepette, a XVII. század folyamán a nemesi kiváltságokkal űzött visszaélések megszüntetése, az adóalanyoknak szaporítása céljából elrendelt nemesi vizsgálatokkal 1725-ben készült el Szabolcs vármegye, mely vizsgálatok folyamán az alábbi Kislétát is érintő családok igazolták nemességüket, az eredeti címerlevél felmutatása mellett. A családnév után zárójelbe tett évszám az adományozási évet jelenti. Farkas /1629/, Márky /1668/, Vajda /1715/. Az első nemesi vizsgálatok eredménye nem elégítette ki az intéző köröket, ezért 1755-ben új, országos nemesi összeírás rendeltetett el. Ebbe az összeírásba Szabolcs vármegye az összes birtokos- és 268 aralista-nemességen kívül még a főpapokat és a főrangúakat is felvette. A felsorolt birtokos családok közül a Kislétához kötődő családok: Báthory, Gencsy, Jósa, Lónyay.
Farkas címer
Károlyi címer
Lónyai címer
A Dr. Borovszky Samu által szerkesztett, Szabolcs vármegyéről megjelent kiadvány szerint a XVIII. század második és a XIX. század első felében Kislétának birtokosai voltak: Thassy, Agárdy, Vajda, Ujfalussy, gr. Barkóczy, Bessenyey, Tisza, Bihary, Éva, Farkas, Jósa, Márky, Mikó, Gencsy, gr. Dessewffy, gr. Haller, Gulácsi, Bogáti, gr. Hadik-Barkóczy Endre, Tatár, Brösztl Gáspár család.
Dessewffy címer
Ujfalussy címer
A Szabolcs vármegye történeti leírása szerint az Ujfalussy család a XV. században tűnik fel Kenézlő, Eszlár, Érkete földesuraként. Hasonnevű család a XVII. században telepedett le Ó-Pályi helységben, ezen kívül Balkány, Kis-Léta, Mihálydi, Martonfalva községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül Ujfalussy Mihály /1710/ szolgabíró, Újfalussy Miklós 1843-ban követ, utóbb Szatmár vármegye alispánja, 1868-ban főispán, Ujfalussy Lajos 1848-49-ben országgyűlési képviselő, Ujfalussy Sándor császári és királyi kamarás, Szatmár vármegye főispánja, Ujfalussy Zoltán megyei királyi erdőfelügyelő. A család címere: kékben zöldalapon, csőrében patkót tartó hattyú. Sisak dísz: görbe kardot tartó griff. Takarók: kékarany-veresezüst.
