Szabolcs megye lakossága 1880-tól 1920-ig 119.675 emberrel növekedett. Az összevont megyében /Szabolcs, Szatmár, Bereg/ a népesség közel 40 év alatt 306.000 lélekkel gyarapodott, természetes szaporodás útján 384.000 fővel növekedett volna. Ebből a lélekszámból azonban kb. 76.290 személy /19,2%/ Budapesten és a régióhoz közel eső városokban keresett megélhetést. A belső vándorláson kívül Szabolcs megyéből 1868-tól az első világháborúig kb. 32-42.000 ember vándorolt ki Amerikába. Az első világháború után létrehozott két megyében /Szabolcs, Ung/ a természetes szaporodással további kb. 174.000 fővel növekedett volna az itt élő népesség, de a foglalkoztatási, a megélhetési lehetőségek hiánya újabb 53.000 embert mozdított el a lakhelyéről. Az 1860-as évektől 1940-ig a vándorlások mérlegét Sárfalvi Béla a következők szerint összegezte: „A fővárost és Pest megyét együtt ez idő alatt csaknem 1,2 millió vándorlási többlet növelte. Valamennyi többi megye vándorlási mérlege negatív, de nagyságrendben nagyon különböztek. Az élen – az 1950. évi területre és népességre vetítve – Szabolcs-Szatmár megye áll 135.000 elvándorlóval.”

Szabolcs-Szatmár megyében az 1949. január 1-jei, valamint az 1960. január 1-jei népszámlálások alapján a népesség és a belső vándorlás a következők szerint alakult. A megyében a népesség 11 év alatt 28.365 fővel /5,1%/ növekedett, összesen 586.449 fő volt. A természetes szaporodás 105.000 fő /18,8%/, a különbözet adja az elvándorlók számát, 76.630 főt /13,7%/. A két népszámlálás között Magyarország népessége 756.245 fővel, 8,2%-al növekedett, Budapesten 13,5%-al, az északi ország részben 12,7%-al. Ez azt jelenti, hogy az egyes országrészek, települések népességének tényleges alakulásában a belső vándorlásnak volt döntő szerepe. A Nyírbátori Járásban a természetes szaporodás 10.348 fő /20,1%/, a tényleges szaporodás 1.269 fő /2,5%/, a vándorlási különbözet 9.079 fő /17,6%/. Kisléta Község estebén az elvándorlás 391 fő (19,7%), a tényleges szaporodás 39 fő (2%).

A vándorlás /migráció/ a népesség lakóhely-változtatása.

A magyarországi belső, külső vándorlások, ingázások Kisléta községben is jelentkeztek. Mértékükre a különböző időszakokban konkrét adatokat nem találtam. A fogadó országok adatai tekinthetők a leghitelesebbeknek. Ezek szerint 1871-1913 között 1.815.117 magyarországi bevándorlót regisztráltak. Az Amerikai Egyesült Államokba 1920-1928 között 28.454, az 1930-as években 5.739 személy vándorolt ki Magyarországról. Kanadában az 1920 utáni két évtizedben 37.000-el növekedett a kanadai magyarság lélekszáma és így elérte az ötven ezret.

A NYÍRVIDÉK 1926. február 7-én számol be a kivándorlással kapcsolatos visszaélésekről. A Szabolcs megyei, Nyírbátori Járás rossz viszonyai közepette, megélhetési nehézségek miatt az Amerikába történő kivándorlásra megnőtt az igény. A kivándorlásokat a nyíregyházi Farkas-Schwarcz Miklós szervezte. Kislétáról Kubába 10 főt utaztattak ki. A levélben pozitív dolgokról számoltak be, gazdálkodnak, nem sokára már birtokot is fognak vásárolni. A pozitív információk egyre jobban megnövelték a kivándorlási igényt. Fejenként 135 dollárért útlevelet és Kuba szigetére szóló hajójegyet kaptak. A kivándorlók létszámának növekedésével megnövekedtek a sikertelenségek, nehézségek, problémák, aminek következtében többen vissza is tértek. A kislétaiak közül félreértések miatt börtönbe is kerültek, majd rendeződött a helyzetük.

Az 1926. február 28-án megjelent HARANGSZÓ-ban olvasható, hogy a Magyarországról, Kislétáról kivándorolt Amerikában élő párnak, Vanicskó Józsefnek és feleségének Ignát Juliának megszületett a 15. gyermeke.

Az Esti Kurir 1938. 08. 05-én megjelent 175. számában a budapesti Vigadóban megrendezett Magyarok Világkongresszusának alkalmából „Amerikában megbecsülik, és szívesen látják a magyarokat” című cikkben a Kislétáról 1902-ben az észak-amerikai Egyesült Államokba kivándorolt Ari Menyhért fia, Ari Albert részletesen beszámolt a történetéről. New Jersey államban, Trentonban született, a különböző iskolák elvégzése után, 1930-ban szerezte meg az építészmérnöki végzettséget. A pénzügyminisztériumban igazgatóhelyettesként dolgozik. A kivándorlók először fizikai munkával biztosították a megélhetésüket. Ahogy nőtt az iskolát végzettek száma, úgy nőtt a különböző szintű állami alkalmazottak száma, tíz év alatt 5 főről 75 főre. Összefoglalásképpen megfogalmazta, hogy „Amerikában megbecsülik, és szívesen látják a magyarokat.”

A Kisléta községet érintő dinamikus belső vándorlások, elsősorban állandó jellegű mozgások, később jelentkeztek a népszámlálások adataiban. A kezdeti ingázók később telepedtek le az új helyen, a szakmát tanulók, középiskolába, egyetemekre járó fiatalok állandó lakhelynek Kislétát jelentették be. A munkaviszony létesítése után változtatták meg az állandó lakhelyt. Kisléta lakosainak száma 1941-től 1899 főről 1960-ig 2026 főre, 127 fővel növekedett, a csökkenés ezt követően kezdődött meg 1990-re 1726 főre, azaz 300 fővel csökkent.

A magyarországi vándorlások családomat, testvéreimet szinte teljes mértékben érintették. Pénzes István a munkahelyeire ingázott (Sajóbábony, Budapest), majd helyben, Kislétán volt villanyszerelő. Pénzes Pál Nyírbátorban tanult szakmát, majd Budapesten az Egyesült Izzóban dolgozott, utolsó éveiben Fóton lakott. Dr. Pénzes János Nyírbátorban, Nyíregyházán, Budapesten tanult, Vencsellőn, Nyíregyházán, Budapesten dolgozott, lakott, majd élete utolsó éveiben Veresegyházán lakott. Pénzes György Budapesten tanult szakmát, dunai hajósként dolgozott, Győrben lakott. Pénzes Anna Nyíregyházán tanult szakmát, munkahelye, állandó lakhelye is ott volt. Pénzes József Nyíregyházán, Budapesten tanult, Nyíregyházán dolgozott és lakik. Én magam Nyíregyházán, Budapesten tanultam, Nyíregyházán, Sárospatakon, Budapesten dolgoztam, Budapesten lakom. Pénzes Piroska Pócspetriben, Máriapócson dolgozott és lakik.

A belső vándorlók közül azok, akik véglegesen elköltöztek, az ún. „elszármazottak”, sokáig megőrizték kislétai kapcsolataikat a családhoz való kötődésüknek köszönhetően. Az elszármazottak a családi eseményekre; esküvőkre, keresztelőkre, ballagási ünnepségekre, ünnepnapi /Húsvét, Karácsony, Halottak napja, stb./ családi összejövetelekre, nagyobb munkavégzésekre /szőlő szüret, almaszedés, kukoricatörés, stb./, szülői látogatásokra haza, Kislétára látogattak. A látogatások alkalmával megismerkedhetek a kislétai emberek életével, mindennapi problémáikkal, Kisléta község rendezvényeivel, változásaival. Az elszármazottak a család változásával, a szülők elhalálozásával, idősebb koruk nehézségeinek jelentkezése miatt is egyre kevesebbet látogatnak haza, Kislétára. A szülőhelyhez, a gyermekévekhez, a megélt eseményekhez, az ismert rokonokhoz, a kislétai emberekhez, Kisléta községhez azonban érzelmi kötődésük, tiszteletük, hálájuk egyre erősebb és mélyebb.

Kisléta község vezetői a különböző korokban igyekeztek az elszármazottakkal rendezvényeken személyesen kapcsolatokat tartani. Az elszármazottak részére szervezett évenkénti találkozások különböző mértékben valósultak meg. Az 1970-es években Orosz József Kisléta tanácselnök kezdeményezésére az elszármazottak minden év Húsvétot követő első napon találkoztak, a találkozók hasznos eszmecserét jelentettek a résztvevők részére. Az elsők között 1973-ban megtartott találkozóról Orosz József, Öcsi a találkozásunk alkalmával is nagy lelkesedéssel beszélt. A rendelkezésemre bocsátott fényképek alapján a kislétai elszármazottak 1973. évi találkozóján a következők vettek részt: Dr. Szilágyi Éva Debrecen, Dr. Szilágyi Gyöngyi Debrecen, Dr. Szilágyi János Debrecen, Dr. Papp Kálmán Eger, Fazekas Sándor Budapest, Pénzes József ezredes Nyíregyháza, Gebri Gábor Nyírbátor, Orosz János Kisléta, Kocka Mihály Nyíregyháza, Pásztor István Nyírbátor, Pénzes József testnevelő tanár Nyíregyháza, Fazekas Péter Nyíregyháza, Vajda Albert Nagykálló, Piránszki Sándor, Mikó János Kisléta, Paszternák József Máriapócs, Madácsi Károly Kisléta, Fekete József Kisléta, Danku Miklós Kisléta, Angyal Géza Kisléta, Orosz József Kisléta.

               Fazekas P., Pénzes J., Gebri P., Fazekas S., Dr. Szilágyi J.,  Pénzes J., Madácsi K., Paszternák J., 1973. 

Dr. Szilágyi Gy., Dr. Szilágyi J., 1973.

                    Pénzes J., Pásztor I., Fekete J., 1973.                         

Madácsi K., Angyal G., 1973.

Pásztor I., Dr. Papp K., Vajda A., 1973.                   

Dr. Szilágyi É., Dr. Szilágyi Gy., 1973.

A Kisléta községből elszármazottak rétegződését foglakozás, iskolai végzettség, vagyon, életkörülmények, életmód stb. szerint csoportosíthatjuk, amely összhangban vannak az országos adatokkal, tendenciákkal. A munkássághoz 1960-ban országos szinten az aktív keresők 43%-a tartozott, amely 1973-1983 között számottevően növekedett. A mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak aránya a férfiaknál 13%-ra, nőknél 12%-ra csökkent. Az önálló parasztság 1970-ben 1,2% volt, a korábbi önálló parasztságból és mezőgazdasági munkásokból egységes termelőszövetkezeti parasztság jött létre. A jelentősen kibővült iskoláztatási rendszer lehetővé tette, hogy egyre többen szerezzenek közép-, és felsőfokú végzettséget. Dinamikusan növekedett a szellemi foglalkoztatásúak, a vezetők aránya. A magyar társadalom, Kisléta község lakosainak, elszármazottainak szerkezete alapvetően átalakult, a családok, egyének társadalmi pozíciója, gazdasági viszonya, foglalkoztatása, lényeges változáson ment keresztül.

Az 1950-1960-as évek szerkezeti változásai jelentősen felerősítették a nemzedékek közötti mobilitási folyamatokat, ennek eredményeként a keresők 60%-ának más volt a társadalmi csoportja, mint a szüleinek. Hosszabb időszakra visszatekintve megállapítható, hogy ezekben az években kerültek a legnagyobb arányban a munkás, illetve paraszt származásúak az értelmiségi, vezetői rétegbe. A kislétai születésű felsőfokú végzettséget szerzők, illetve vezetői beosztásban tevékenykedők közül a következőket sorolom fel (a teljesség igénye nélkül): 1. Dr. Szilágyi János /1926. 07. 10.-/ gyógyító, kutató orvos, 2. Dr. Tóth Mihály /1931. 08. 04.-/ urológus főorvos, apja Tóth György dohánykertész, anyja Kocsis Julianna, 3. Dr. Papp Kálmán /1933. 07. 16.-/ főorvos, 4. Dr. Szilágyi Gyöngyi /1943.- / orvos, 5. Dr. Szilágyi Éva fogorvos, 6. Dr. Mikó Ibolya Reumatológiai Rehabilitáció főorvos, 7. Dr. Angyal Géza / 1961. 01. 02./ nőgyógyász szakorvos, apja Angyal Géza tanár, anyja Bokor Irén tanítónő, 8. Dr. Varga László /1937. 10. 06.-/ gyógyszerész, apja Varga Károly gépész, anyja Szabó Mária, 9. Fazekas Sándor /1930. 10. 17.-/ tanár, apja Fazekas György földműves, anyja Popovics Ilona, 10. Verba György /1931. 03. 19.-/ építészmérnök, apja Verba György gazdasági cseléd, anyja Áncsák Mária, 11. Baráth Mihály /1936. 10. 06.-/ tanár, apja Baráth Mihály református lelkész, anyja Szakács Mária, 12. Dr. Pénzes János /1931. 03. 08.-/ agrárközgazdász, apja Pénzes István uradalmi gazda, anyja Hajdu Anna, 13. Pénzes József /1931. 05. 28-/ katonatiszt, apja Pénzes György földműves, anyja Veres Mária, 14. Angyal Géza Lajos /1933. 07. 25.-/ tanár, apja Angyal Géza gépész, anyja Bakó Margit, 15. Hajdu András /1934. 09. 04.-/műszaki tanár, apja Hajdu András uradalmi vadőr, anyja Kalavé Mária, 16. Pénzes József /1938. 07. 29.-/ testnevelő tanár, apja uradalmi gazda, anyja Hajdu Anna, 17. Angyal Péter /1965. 03. 19./ mérnök, apja Angyal Géza tanár, anyja Bokor Irén tanító

30/1. Kislétai Földmíves Szövetkezet

A NÉVJEGYZÉK című kiadvány tartalmazza a Kislétai Földmívesszövetkezet kivonatos szabályzatát a következők szerint: „A Nyíregyházi tvszk 1946.IX.24. Cg. 321 146/1 számon korlátolt felelősségű szövetkezet az 1946. szeptember 13. napján megtartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Tartama: határozatlan idő.

A szövetkezet célja, hogy a tagoknak egyéni tulajdonukat alkotó ingatlanukon folytatott okszerű gazdálkodását, a termeléshez szükséges beszerezéseket, a termények feldolgozását a kölcsönösség és a szövetkezeti ügyvitel előnyeinek biztosításával elősegítse, a tagok gazdasági, társadalmi és művelődési érdekeit egyébként is szolgálja. A szövetkezet feladata, hogy céljának megvalósítása érdekében az igénybevett Gencsi Károly birtokhoz tartozó, kisajátított, de egyéni juttatás céljára fel nem használható gazdasági felszerelést, gépeket, mezőgazdasági ipari üzemeket, gazdasági épületeket és cselédlakásokat, szövetkezeti ház céljára jutatott parkot, kastélyt, lakóházat, osztatlanul maradó rizsföldeket, továbbá mindazokat a javakat, amelyek a fennálló, vagy ezután hatályba lépő földbirtok politikai jogszabályok értelmében szövetkezeti tulajdonba jutnak, átvegye, kezelje, tagjai javára hasznosítsa.

A szövetkezet a mezőgazdasági ipari növények /cukorrépa, kender, rost-, és olajlen, rizs, napraforgó, stb./, vagy más mezőgazdasági termények termelésének előmozdítása, illetőleg a külön jogszabályokban megállapított termelési kötelezettség teljesítésének megkönnyítésének céljából az érdekelt tagok hozzájárulásával az egyéni, vagy közös gazdálkodás irányítását és vezetését is ellátja, termelési szerződések létesítésében közreműködhetik, azok létrejövetelét közvetlen kötelezettség vállalásával elősegítheti. A szövetkezet tagjai termelési érdekeit előlegek és kölcsönök folyósításával is szolgálhatja, főleg az alapszabály 48. §-ában meghatározott módozatok mellett. A szövetkezet tagjai szükségletének fedezésére nem tagoktól is vásárolhat, a tagjai által neki átadott terményeket nem tagoknak is eladhatja. A szövetkezetnél jegyezhető üzletrészek névértékét 4 forintban állapították meg. A tag a szövetkezet üzletrész kötelezettségeiért az általa jegyzett üzletrész egyszeres erejéig, az a tag pedig, akinek üzemi központi vagyonilletősége van, ezen felül vagyonilletőségével is felel. Az igazgatóság legalább 3, legfeljebb 15 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaivá választották: Laza János, Bihari István, Orosz József, Áncsák János.” A szövetkezet cégének jegyzésére jogosultakat is szabályozták.

30/2. Kislétai Általános Népszövetkezet

A Nyíregyházi tvszk 1946.XI.11. Cg. 373. 1509/1 számon nyilvántartott korlátolt felelősségű szövetkezet az 1946. október 29. napján megtartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Az alapszabály a következőket tartalmazza. Székhelye Kisléta. Tartama: határozatlan idő. A Szövetkezet célja: a tagok színvonalának emelése, jövedelmének fokozása a kölcsönös segítés alapján. A cél érdekében a szövetkezet üzletköre a következőkre terjed ki. 1. Értékesíti a tagok termelvényeit a lehetőségekhez képest az érdekeltek bevonásával. 2. Beszerzi mindazokat az anyagokat, mezőgazdasági gépeket, növényvédelmi szereket stb., amelyekre tagjainak szüksége van. 3. Mezőgazdasági termények, általában mezőgazdaságból származó nyersanyagot feldolgozó ipari üzemet létesít, illetve vesz igénybe a törvényes lehetőségeken belül. 4. Általában az összes mezőgazdasági termények vétele és eladása a mezőgazdasági üzem fenntartásához szükséges állatok, gépek stb. vétele, beszerzése, eladása, a mezőgazdasági munkások számára esetleg csere útján a szükséges alsó-felső ruházat, lábbeli, tűzifa, haszonfa, szén beszerzése. Az esetleg később alkotandó szövetkezeti boltban gyarmatáru, festék árú, vas, porcelán, üveg, olaj és különféle szesztermékek árusítása.

A szövetkezetnél jegyezhető üzletrészek névértéke darabonként 4 forint. A tag a szövetkezet kötelezettségeiért az általa jegyzett üzletrész névértékéig felelős. Az igazgatóság legalább 3, legfeljebb 10 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaivá választották: Batra János, Pál János, Petneházi Lajos, Tóth Mihály, Reszkető György, Lakatos László. A cég jegyzése is szabályozva van.

30/3. A mezőgazdasági termelőszövetkezet megalakulása

A Kislétai Állami Gépállomás megalakulásával párhuzamosan 1949 szeptemberében 90 kataszteri holdon megalakult a Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport, első elnöke Esztári Mihály. A Szabad Föld 1950. február 5-én megjelent számában már arról számolnak be, hogy hatvan család lépett be a Rákóczi termelőcsoportba. A Magyar Dolgozók Pártja kislétai szervezetének titkára, Mikó János által szervezett összejövetelen foglalkoztak a termelőcsoport létszámának bővítésével. Az összejövetelen jelen voltak: ifj. Esztári Mihály DÉFOSZ helyi szervezetének titkára, Madácsi Mária édesapja a gépállomás kovácsa, Barta János, Nagy Lajos cipész, Baán Albert szabó, Ilonka István ácsmester, Csánk László borbély, és mások. A jelenlévők többsége példával előjárva kijelentette, hogy belép a termelő csoportba.

A kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport 1951 telén alakult meg, első elnöke Bagaméri Lajos. A község először 1952-ben lett termelőszövetkezeti község. A termelőszövetkezet alapját a földnélküli fiatalok rakták le. Kezdetben a földhöz jutott cselédek, a régi gazdálkodók nem akarták a szövetkezetet. A környező községekben először megalakult szövetkezetek:

Kislétai Rákóczi Termelőcsoporti szervezők /Szabad Föld, 1950. 02. 05./

Ebben az időszakban a helyzet adta lehetőséggel a kislétai emberek is éltek, sokan eljártak tanulni, dolgozni. Munka közben szakmákat tanultak, a középiskolát, egyetemet végzettek száma ugrásszerűen megemelkedett. A cigány lakosság jelentős része is eljárt dolgozni, új élet reményében.

Az uradalmi cselédek, iparosok /uradalmi gépészek, kovácsok, kerékgyártók stb./, a község önálló kisiparosai /Linzenbold János kovács, Kárpa János ács, Szabó Péter kovács stb./ egy bizonyos átmenet után alkalmazkodtak, jól szolgálták a szövetkezet munkáját. Megjegyzem, hogy Kárpa János ács Nagykállóból, Szabó Péter kovács Nyírpazonyból került Kislétára. Kisléta községben magas volt a cséplőgéppel rendelkező tulajdonosok száma. Angyal Géza a Gergelyffy tanyán, Nemeserdőn, Újfaluréten, Tóth János, Tóth András, Barta János a környéken végezték a cséplést. A fentieken kívül cséplőgéppel rendelkezett Szabó Gyula a Debreceni utcán, Horváth Sándor a Pócsi utcán, Kiss István a Gelsi utcán. A Gencsy uradalom cséplőgépe is a községben maradt. Mikó Károly fiatalon Nyírbátorban vásárolt cséplőgépet és azzal vett részt a cséplésben. A cséplőgépeket át kellett adni a megalakult gépállomásnak, nem maradhattak magántulajdonban.

Az kislétai munkaerő közül egyre kevesebben jártak el más vidékre dolgozni, mivel a termelőszövetkezetben telepített gyümölcs, elsősorban alma, a nagy területen termesztett dohány, állattenyésztés, egyre több ipari tevékenység helyben biztosított munkalehetőséget.

30/4.  A kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport

Az Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoporttal kapcsolatos ismeretanyagot a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltár dokumentumai alapján gyűjtöttem össze. 1952-ben az I. és II. negyedévre pénzügyi terv készült. Az üzemi kiadásokra összesen 302.016 forint, hitelfelvételként 302.016 forint szerepel. A pénzügyi tervhez különböző adatok lettek mellékelve. A közös gazdálkodásban 994 kataszteri hold szántó, 26 kh rét, legelő, 25 kh szőlő, 58 kh egyéb szerepel. A termesztett növények tavaszi kalászos 30, gumós és gyökérnövény 175, olajos növény 60, hüvelyesek 2, zöldségfélék 20, egyéb 243 kataszteri hold. Az állatállomány közül feltüntetésre került tehén 26 db, fejős tehén 12 db, növendék 20 db, ökör 4 db, igásló 10 db, tenyéssz juh 59 db. A családok száma 158, a tagok száma 272 fő. Az 1952. I. negyedévi pénzügyi tervet 1952. február 11-én keltezték, aláíró elnök Bagaméri Lajos, könyvelő Bényei Pálné, munkabizottsági tagok Andicsku József, Varga Miklós. Az első mérleget 1952. október 31-i dátummal készítették megadott nyomtatványon. A mérleg szerint az aktívák és passzívák összege 1.315.607 forint. Az egy munkaegységre eső részesedés 1,9 kg búza, 3,65 kg árpa, 0,55 kg kukorica, 0,9 kg kukoricaszár, 0, 16 kg cukor, 1,5 liter olaj, 1,04 kg burgonya és 4,65 forint készpénz. A mérleget Bagaméri Lajos elnök, Gebri Magdolna könyvelő, Sitku Sándor, Szilágyi Ferenc, Madácsi István intézőbizottsági tagok írták alá. A járási begyűjtési miniszteri meghatalmazott Saviczki János 1952. december 5-én „A beadási kötelezettség teljesítése a mérleg és leltárak szerint biztosítva.” megjegyzéssel írta alá.

A kimutatások között egy kézzel írt jegyzőkönyv is található, amely 1952. december 1-jén készült a kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport irodahelyiségében. Jelen voltak az intézőbizottság és a brigádvezetők: Szilágyi Ferenc, Andicsku József, Áncsák János, Varga Miklós, Kulcsár Lajos, Bagaméri Lajos elnök, Pásztor Miklós agronómus, Truckó József, Orosz András, Pataki Károly brigádvezetők. „Az elnök elvtárs üdvözli a megjelenteket és az intézőbizottsággal ismerteti a zárszámadással kapcsolatosan, hogy egy munkaegységre 4,65 forint esik. Ezt követően Áncsák János javasolja és kéri az intézőbizottság tagjait, a brigádvezetőket, hogy legalább 8 forint essen egy munkaegységre, mert vannak olyan tagok, hogy egy fillért sem fognak kapni, sőt még az adóságot sem járja le. Ezzel szemben kérjük a Mezőgazdasági Osztálynak a segítségét és további kérelmét”. A jegyzőkönyvet aláírta Truckó József, Áncsák János, Andicsku József, Bagaméri Lajos.

A mérleg 17. számú melléklete a 156 fő, 24.699,11 forint földjáradékát tartalmazta. Egy főre legkevesebb 12 forint, legtöbb 511,4 forint jutott. Az elnök részére 1800, a könyvelő részére 1440, az agronómus részére 1440 forintot javasolt a bizottság. A mellékletet ifjú Madácsi Péter, Sitku Sándor, Szilágyi Ferenc, Gebri Magdolna írta alá. A 228 tag részesedését a 1-6. mellékletek tartalmazták. A természetbeni juttatásokból a fejenként tartalmazott mennyiségek közötti eltérések búzánál 20-646 kg, rozsnál 36 -1168 kg, kukoricánál 6-228 kg, szálastakarmánynál 9-410 kg, takarmányrépánál 10-377 kg, burgonyánál 10-347 kg, készpénznél 51-2190 forint.

Mérleget 1958. évvel bezárólag találtam. Az elnök 1953-ban Lakatos László, könyvelő Hajdu Józsefné, munkabizottsági tagok Gorzó László, Szilágyi Ferenc, Madácsi István. 1964-ben elnök Vajda István, könyvelő Hajdu Józsefné. 1955-ben a levéltárban lévő mérlegen elnöki aláírás nincs, könyvelő Hajdu Józsefné. 1957-ben és 1958-ban elnök Szemán József, könyvelő Nagy József. A mérlegekben szereplő adatok alapján a változásokat a következő táblázatban állítottam össze.

Az 1956. évben kilépett tszcs tagok elszámolásáról Nagy Miklós könyvelő 1957. január 14-én kimutatást készített. A kimutatásban szereplő negyven fő neve mellett fel vannak tüntetve az Állami Mezőgazdasági Gépállomás és a Magyar Nemzeti Bank felé meglévő tartozások. A negyven fő a gépállomás felé 6.372, a MNB felé 63.111, összesen 69.383 forinttal tartoztak.

30/5. A Kislétai Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

A megyei levéltárban található a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet 1960. január 27-én 13 órakor megtartott alakuló üléséről készült jegyzőkönyv. Tárgyként szerepel „A TSz vezetőség beszámolója az eddig végzett munkáról, valamint a tsz vezetőség újraválasztása és a belépett tagok felvétele.” Jelen vannak: Kertész János a Megyei Tanács VB részéről, Bagaméri Béla a Járási Pártbizottság részéről, Koda János a Járási Tanács VB részéről, 370 tsz tag az új belépőkkel együtt, a tagság 75%-a. Mikó János elnök beszámolójával kezdődött az alakuló közgyűlés. A beszámoló foglalkozott a tsz 1949-től történő fejlődésével, megállapította, hogy évről évre erősödött. A beszámoló végén felolvasta a 225 család nevét, akik kérték a felvételüket, akiket a közgyűlés egyhangúan felvett a soraiba.

Áncsák Pál a közgyűlés levezető elnöke kezdeményezte a háromtagú jelölő bizottság megválasztását. Megválasztásra került Esztári Mihály, Egri Sándor, Szilágyi Ferenc. A közgyűlés egyhangúan a termelőszövetkezet igazgatóságába választotta a következőket: Mikó János, Egri Sándor, Esztári Mihály, Vass József, Besenyei Ferenc, Tamás Mihály, Ignácz János, Pallagi Piroska és Madácsi István. Elnöknek Mikó Jánost, elnökhelyettesnek Egri Sándort, az ellenőrzőbizottság tagjainak Sitku Sándort, Oláh Eleket, Fazekas Györgyöt, elnöknek Sitku Sándort választották meg. A fegyelmi bizottság elnökének Farkas Sándort, tagjainak Varga Jánost, D. Pataki Károlyt, a szociális bizottság elnökének id. Bagaméri Sándort, tagjainak özv. Popovics Györgynét, Pankotai Istvánt. A leltározó bizottság (13 fő) elnökének Mikó János lett megválasztva.

A közgyűlésről készült jegyzőkönyvet aláírta: a jegyzőkönyvvezető Nagy Lajos, a közgyűlés elnöke Áncsák Pál, az elnök Mikó János. Hitelesítők Bán Albert, Egri Sándor, a másolat hiteléül Neumányi Mária. Az alakuló közgyűlés 16 órakor került bezárásra.

Az 1963. és az 1968. évi termelőszövetkezetre vonatkozó jegyzőkönyvet Mikóné Lengyel Piroska bocsátotta a rendelkezésemre – hálás köszönet érte. Megjegyzem, hogy a Kislétai Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetre vonatkozó zárszámadó közgyűlések és a küldöttgyűlések jegyzőkönyvei a megyei levéltárban is fellelhetőek.

Az 1962. évről szóló zárszámadó közgyűlést 1963. január 23-án állattenyésztési brigádértekezlet, 1963. január 24-én Gyümölcs- és Szőlőtermelési brigádértekezlet, 1963. február 4-én Bihari, Orosz, és Tamás brigádértekezlet, 1963. február 5-én Dani és Reszkető brigádértekezlet előzte meg, amelyeknek a napirendjén szerepelt az 1962. évi munka értékelése és az 1963. évi anyagi érdekeltségi rendszer. A brigádértekezleteket a rendelkezésre álló jegyzőkönyvek szerint tanulmányoztam, melyek részletezésétől eltekintek. Az 1963. február 7-én tartott Zárszámadási Közgyűlést a jegyzőkönyv alapján igyekszem bemutatni. Napirendi pontok voltak: 1. az 1962. évi zárszámadási beszámoló ismertetése, előadó Mikó János elnök. 2. Az Ellenőrző Bizottság beszámolója, előadója Fazekas György. 3. Az 1963. évi termelési terv ismertetése, előadó Ignácz Imre. 4. Az 1963. évi premizálási javaslat ismertetése, az 1962. évi verseny kiértékelése, előadó Madácsi Károly. 5. Bejelentések, kérdések. Jelen voltak: a termelőszövetkezeti tagok 95%-a; a Járási Tanács VB részéről Balogh József VB elnökhelyettes; a Járási Tanács Mezőgazdasági Osztály részéről Raffay Zoltán mg-i osztályvezető; a Járási Pártbizottság részéről Gyarmati György, Tabi József; az OTP részéről Lórán György; a Községi Tanács részéről Hajas Györgyné, Esztári Mihály. Hozzászólók: Megyesi Kálmán, Danku Miklós, Madácsi István, Balogh József, Orosz József, Madácsi Károly, Egri Sándor, Lóránt György, Esztári Mihály.

A válaszadás után a közgyűlés a 11 pontban megfogalmazott határozati ajánlatot elfogadta. A jegyzőkönyvet aláírta Danku Miklós levező elnök, Ari Imre, Lakatos Pál hitelesítők, Tassi Julianna jegyzőkönyvvezető. A beszámolók mellékelve voltak. A beszámolóból idézek: „A közösségünk életében döntő fordulat következet be, amikor 1960. januárjában a község lakosságának döntő többsége, azaz 98%-a megértette, hogy a felemelkedés útja csakis a nagyüzemi mezőgazdaság, vagyis a termelőszövetkezet.” „Az 1960. évi beinduláskor voltak problémák, amelyeket sikerült megoldani, igen sok akkori probléma ma már csak emlék számunkra.”

Az 1962. évi gazdasági mutatókat a következőkben foglalom össze. Létszám 417 tag, ebből 159 nő, a munkában rendszeresen részt vett 311 tag, a családok száma 400. A létszámban a besegítő családtagok nem szerepelnek. Az összes földterület 3264 kataszteri hold, aranykorona értéke 17.244, egy holdra 5,28 aranykorona jut. 1962-ben szántón 44 hold szőlőtelepítés valósult meg. Egy főre 5,9 hold, egy dolgozóra 8,3 hold jut. Vetésterület: kenyérgabona 750 hold, szemes takarmány 425 hold, ipari növények 330 hold, burgonya 175 hold, szálastakarmány 86 hold, egyéb 164 hold. Terméseredmények: búza 8,37 q/kh, rozs 6 q/kh, ősziárpa 14 q/kh, kukorica 14 q/kh, burgonya 67 q/kh, cukorrépa 156 q/kh, napraforgó 4,34 q/kh, édes csillagfürt 4,8 q/kh, lucernaszéna 27 q/kh. Állattenyésztés mutatói: szarvasmarha 170 db, ebből tehén 55 db, sertés 656 db, ebből anyakoca 106 db, juh 515 db, ebből anya 295 db, ló és csikó 52 db, szaporulat borjú 52 db, malac 891, bárány 249 db, hízósertés 357 db, hízó marha 43 db, baromfi 10.000 db, tejtermelés 110.902 liter, gyapjú 2175 kg.

A termelőszövetkezet pénzgazdálkodása: az összes árubevétel 6.419.000 Ft, áru értékesítése 5.761.000 Ft, állami jóváírás 127.714 Ft. Beruházás 638.805 Ft, ebből épületre 292.034 Ft, gépvásárlásra 282.409 Ft, gazdasági felszerelésekre 48.479 Ft. A fel nem osztható szövetkezeti alap 665.166 Ft-tal, a biztonsági alap 284.417 Ft-tal növekedett. A termelőszövetkezet tiszta vagyona 7.252.000 Ft, a növekedés 1.085.000 Ft. A tagok részére felosztott részesedés összesen 4.349.000 Ft, 1961-ben 2.972.000 Ft. A teljesített munkaegység 94.916, egynek az értéke 45,81 Ft. A zárszámadás után munkaegységre 1.361.561 Ft, prémium címén 405.212 Ft, földjáradék címén 85.919 Ft, jutalmakra 18.400 Ft került kifizetésre.

A termelőszövetkezetben küldöttgyűlést három alkalommal tartottak. 1963. május 30-án megtartott küldöttgyűlésen napirenden szerepelt a tavaszi munkák, a növényápolás, az aratásra történő felkészülés, valamint a fegyelmi ügyek és egyebek. A küldött tagok 95%-ban voltak jelen, hozzászólók 9 fő, jegyzőkönyvvezető Neumányi Mária, a jegyzőkönyvet aláírta Mikó János elnök és két hitelesítő Orosz József, Dani József. A küldöttgyűlés 12 pontban fogalmazta meg határozatait, amelyből a következőket emelem ki. A 3. pontban K. K. tsz tag háztáji területét 1 kh-ról 800 ölre csökkentik, mivel a közös munkából nem veszi ki a részét. A 6. pont szerint a kiránduló tagok részére az autóbusz fizetése mellett 50-50 Ft-ot biztosítanak. A 7. pont szerint az alma elszállításához szükséges ládákra 640.000 Ft göngyöleghitelt biztosítanak. A 8. pont szerint a Zetorosok jogtalan munkaegység beírását és elszámolását attól vonják le, aki azt elszámolta, illetve igazolta. A 9. pont szerint B. A. és M. I. raktárosok 4-4 munkaegység levonásban részesülnek. A 10. pont szerint A. I. takarmányos a tsz kukoricájának eltulajdonításáért /zsebben tsz kukoricát akart elvinni/ az évi prémiumának 50%-át levonják. A 11. pont szerint B. F. tehenész 2 db borjú elhullásáért 400 Ft kártérítést köteles fizetni. A 12. pont szerint a tsz 14 nap fizetett szabadságot biztosít azon tagok részére, akik a közös munkából becsületesen kiveszik a részüket.

A küldöttgyűlésről készült jegyzőkönyv a következő mellékleteket tartalmazza: beszámoló a tavaszi mezőgazdasági munkák végrehajtásáról; kettő darab jegyzőkönyv a fegyelmi bizottsági ülésről /1963. május 16./; megállapodás a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet és Orosz Mihály és Nagy Gyula agrármérnök jelöltek között, amely 1963. február 8-án jött létre. A megállapodás szerint a tsz alkalmazza O. M. és N. Gy., mint agrármérnök jelölt gyakornokokat 1963. július 1-jétől 1963. december 31-ig. 1964. január 1-jétől december 31-ig. O. M. agrár főmérnöki /Főagronómusi/, N. Gy. agrármérnöki /agronómusi/ beosztásban. A megállapodás b. pontja szerint O. M. 1963. július 1-jétől december 31-ig havi 35 munkaegységet a tsz munkabér címén jóváír és a munkaegység terv szerinti értékének 80% -t havonta készpénzben fizeti ki. 1964. január 1-jétől terv szerint 3.200 Ft értéknek megfelelő mennyiségű munkaegységet jóváír és ennek 80%-át havonta készpénzben kifizeti.

Küldöttgyűlést 1963-ban augusztus 13-án és november 14-én tartottak még, amelyekkel nem foglalkozom, de szervesen kötődnek a termelőszövetkezet következetes működéséhez.

Az öt évvel későbbi 1968. évi küldöttközgyűléseken hozott jelentősebb változást hozó határozatokat a következőkben foglalom össze. Az 1968. március 15-i határozatok: a 2. pont szerint megerősítik a termelőszövetkezet jövedelemelosztására vonatkozó készpénzes munkadíjazást /36 igen, 4 nem/. Az 5. pont szerint határozatilag megerősítik a traktorosok részére az elmúlt évben is alkalmazott munkanormákat és a 70-80 Ft-os műszaknormánkénti díjazást, melynek 80%-át minden hónapban kifizetnek. A 7. pont szerint hozzájárul, hogy a termelőszövetkezet elnöke a Máriapócsi Zöldmező termelőszövetkezetben is ellássa az elnöki teendőket. Az 1968. július 24-i határozatok: A 2. pont szerint határozatilag megerősítik Nyírbátorban és Kislétán megvalósítandó borkimérő helyek megvalósítását. Az 1968. december 12-én hozott határozatok: A 4. pont szerint Madácsi Károly a személyzeti munkával kapcsolatos feladatok ellátásáért 200 Ft-os jutalomban részesüljön. A 6. pont szerint megvásárolható egy darab Volga típusú személygépkocsi 115.000 Ft-ért. A 8. pontban hozzájárulnak a Máriapócsi Zöldmező Termelőszövetkezettel közösen megépítésre kerülő 120 vagonú alma hűtőház megépítéséhez és az ezzel felmerülő költségek fizetéséhez.

Az 1968. január 26-án megtartott zárszámadó közgyűlés napirendi pontjai: 1. Az 1967. évi zárszámadási beszámoló, előadó Mikó János. 2. Ellenőrzési Bizottság beszámolója, előadó Madácsi Károly. 3. Alapszabály jóváhagyása, előadó Kovács László. 4. Az 1967. évi zárszámadási mérleg ismertetése, előadó Takács Jánosné. 5. Verseny kiértékelés, előadó Ignácz János. A készült jegyzőkönyvet Mikó János elnök, Bihari József, Orosz András hitelesítők, Neumányi Mária jegyzőkönyvvezető írta alá. A zárszámadási közgyűlés határozatában elfogadta a napirendi pontokat, valamint a 8. pontban határozatilag megerősíti a termelőszövetkezeti társulást a központi sertéshizlaló létrehozásához, amelyet hét termelőszövetkezet hoz létre társulási alapon 3.000 férőhelyes nagyságban, 70%-os állami támogatás mellett a Máriapócsi Keverőüzem mögött lévő területen.

A jegyzőkönyvhöz mellékelt „Az 1967. évi zárszámadó közgyűlés beszámolójából” a következőket rögzítem /a számok mellett zárójelben az 1962. évi szint szerepel/: a taglétszám 414 fő /417/, évközi belépések száma 26 fő, kizárt tagok 45 fő. A tagok számának kor szerinti megoszlása 60 év feletti 160 fő, 50-60 év közötti 69 fő, 40-50 év közötti 70 fő, 30-40 év közötti 64 fő, 20-30 év közötti 43 fő. Az összes árbevétel 11.175.000 Ft /6.419.000 Ft/, bruttó jövedelem 8.080.000 Ft, ebből a tagok részesedése 5.690.000 Ft /4.349.000 Ft/, felhalmozásra került 2.523.000 Ft. Az összes vagyon 33.225.000 Ft /7.252.000 Ft/, 1967. évi növekedés 2.762.000 Ft, halmozott termelési érték 17.427.000 Ft, az összes munkaegység felhasználása 80.7000 /94.916/.

A Kislétai Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet 1975. februári vezetőségi értekezletének hét napirendi pontja között szerepelt az 1974. évi zárszámadás is. A többi napirendi pont: 2. Szocialista brigádmozgalom, 3. Versenymozgalom megtárgyalása, 4. Nagycsaládosok, öregek jutalmazása, 5. Az 1975. évi szerződések jóváhagyása, 6. Be—kilépők megtárgyalása, 7. kitüntetések jóváhagyása.

30/6. Máriapócsi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

A termelőszövetkezetek megalakulását követően a sok tsz-ből községenként egy lett, majd több község termelőszövetkezetéből alakult egy mezőgazdasági termelőszövetkezet. A máriapócsi szövetkezetekről a megyei levéltárban a Békeszerető Termelőszövetkezeti Csoport 1952. október 31-i mérlegét találtam meg, elnökként Takács Mihály, könyvelőként Lászlófi János volt feltüntetve. A Jézus Szíve Termelőszövetkezet 1956. október 31-i mérlegét is megtaláltam, aláírás nem szerepelt rajta. Az egyik családi beszélgetés alkalmával tudtam meg, hogy az elnök Gábor András volt, de nem sokáig működött. A feltüntetett adatokból a következőket rögzítettem: összes területe 1002,7 hold, ebből szántó 770,1 hold, háztáji 100,4 hold, családok száma 1148, tagok száma 1561 fő, a munkaegységeket teljesítők száma 1561 fő, teljesített munkaegység 412.898, gépállomási traktorosok 5.984, összesen 418.882. Az 1975. évi három község termelőszövetkezeteinek egyesülése előtt Máriapócson a Zöldmező Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működött, 1973-ban és 1974-ben Lazók Mihály volt az elnök. Ezt megelőzően a Máriapócsi Zöldmező Mg Termelőszövetkezet elnöki beosztásában Mikó János közel egy évig volt. Mikó János részéről a munkakör visszaadása Királyházi János részére 1969. május 30-án felvett jegyzőkönyvben történt meg. Átadók voltak a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet részéről Kovács László főagronómus, Gonda János közgazdász. A Máriapócsi Zöldmező Mg. Termelőszövetkezet részéről Királyházi János elnök, Lazók Mihály agronómus, Spisák István, Tóth Mihály vezetőségi tagok. Az átadás-átvételkor a felvett jegyzőkönyv szerint, 1969. július 1-jén a termelőszövetkezetnek az állóeszköz bruttó értéke 11.444.000 Ft, amelyből 3.725.000 Ft állami támogatás, 2.637.000 Ft értékcsökkenési leírás, bruttó jövedelem 7.209.000 Ft, ebből a tagok részesedése 4.583.000 Ft.

A Máriapócs, Pócspetri, Kisléta községekben működő termelőszövetkezetek 1975-ben egyesültek Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven, Máriapócs székhellyel, elnöke Paszternák József a korábbi Pócspetri szövetkezet elnöke. A megyei levéltárban lévő 1976. évi mérlegbeszámolóban a következő adatokat találtam: összes terület 5.267 hektár, ebből szántó 3.282, gyümölcsös 362, erdő 776 hektár, a szántó átlagos aranykorona értéke 11,6. Taglétszám 1271 fő, ebből 794 fő dolgozó, 447 fő járadékos és nyugdíjas, a nők aránya 372 fő (40%), alkalmazott 85 fő, szakmunkás 114 fő, betanított munkás 127 fő, középiskolát végzett 46 fő, főiskolát 15 fő, egyetemet 8 fő végzett, 19 fővel volt tanulmányi ösztöndíj. A gazdálkodással kapcsolatos adatok, zárójelben az 1989. évi adat szerepel: összes bevétel 120,2 millió /679,4/, összes ráfordítás 100,2 millió, tiszta eredmény 20 millió /35,7/ forint. Az állóeszköz értéke 135,2 millió /503,6/, készletek értéke 32,8 millió /103,3/, a vagyon 107,7 millió /298,2/, beruházás 18,6 millió forint. Növénytermesztés hozamai: dohány 177 hektár, 15,85 q/ha, kukorica 30 q/ha /100/, búza 25 q/ha /60/. A háztáji és kisegítő gazdaságból felvásárolt tej 584.282 liter, alma 17 vagon, vágómarha 34 db, sertés 101 db, növendék bika 136 db. Szociális juttatások járadékos tagoknak 237.930, nagy családosoknak 62.400, segély 46.500, házassági segély 22.00, szülési segély 309.328, betegségi segély 1.114.186 forint.

Az 1985. évi mérleg adatok alapján a 364,5 /100%/ millió forint árbevételből a növénytermesztés 77,3 /21,2%/, állattenyésztés 58,4 /16%/, ipari tevékenység 77,8 /21,3%/, építőipari tevékenység 22,2 /6%/, kereskedelmi tevékenység 6,5 /1,8%/ millió forint. Az állóeszköz bruttó értéke 229, a forgóalap összege 84,2, beruházás 25, nyereség 24,6 millió forint. A legnagyobb nyereséget az ipari tevékenység hozta: 15,5 millió forintot. Az állatállomány összetétele átlaglétszámban: szarvasmarha 1.058 db, tehén 261 db, sertés 2.344 db, juh 5.514 db, ló 96 db. A hízósertés alapanyag vásárlás 2.593 db, hízósertés értékesítése 2.977 db. A dolgozók éves létszáma 963 fő, munkadíj színvonala 56.237 forint.

A termelőszövetkezet működtetése során a különböző fórumok előre meghatározott formában és rendszerességgel valósultak meg. A vezetői értekezletek kéthavonta, előre meghatározott írásos munkaterv szerint voltak megtartva. A megyei levéltárban is megtalálható az 1988. december 28-án megtartott vezetői értekezleten felvett jegyzőkönyv szerint jelen vannak a vezetőségi tagok részéről Paszternák József elnök, Somos József termelési elnökhelyettes, Miterli János közgazdasági elnökhelyettes, Muszák Mihályné tag, Laczkóné Petróczi Olga, Gorzó István, Zelenyák Miklós, Bényei László, Heflin Antalné, Linzenbold András, Áncsák Jánosné, id. Mikó János. Tanácsi joggal részvevők Belicza Julia személyzeti vezető, Mikó Jánosné alapszervezet titkára, Királyházi János EB elnök, Kovács István belső ellenőr Kusnyér László KISZ titkár, Palóczy Lajos főkönyvelő. Elfogadott napirendi pontok: 1. Beszámoló a szociális és érdekvédelmi bizottság tevékenységéről és feladatairól. Előadó Mikó Jánosné a bizottság elnöke. 2. A küldöttgyűlések és a vezetőségi értekezletek 1989. évi munkatervének megtárgyalása. Előadó Paszternák József. 3. 1989. évi bér és jövedelem szabályozás elfogadása. Előadó Somos József, Miterli János. 4. Egyebek. A vezetői értekezleten 16 darab vezetői határozat született (a 126/1988 számtól 142/1988 számig). A határozatokban szereplő feladatokhoz határidőt, felelősöket jelöltek meg. A napirendi pontokhoz írásos anyagok készültek. A mellékelt anyagok különböző színvonalon készültek. A vezetői értekezletek szervezése, ütemezése, bizonylatolása mintaszerű. A vezetői értekezletről készült anyagokat külön dossziéba helyezték és iktató számmal látták el, az 1988. 12. 28-án tartott vezetői értekezlet iktató száma 3-6/1988.

Az 1980-as években a termelőszövetkezeti tagok száma 1400 fő, a foglalkoztatott tagok és alkalmazottak száma összesen 980 fő. A termelőszövetkezet gyenge minőségű, 11,6 aranykoronás, 5658 hektár földterületen gazdálkodott. A gabona termesztését világszínvonalon valósította meg. Az egyesüléskori hozamok többszörösére emelkedtek. A 150-200 hektáron termelt dohány a háztáji termelést jól kiegészítette, a háztáji összes termelési értéke évente 28-35 millió forint körül alakult. A téli alma termesztésében, az állattenyésztésben is kiemelkedő eredményeket értek el. A létrehozott ipari üzemek: építőrészleg, papírzsák készítő üzem, varroda, lakatos üzem, cipőfelsőrész készítő üzem, fűrészüzem, folyékony műtrágya üzem, valamint a dohánytermesztési rendszer jól kiegészítették az alaptevékenységet, földművelést, az összes termelési érték 30-36%-át állították elő. A termelőszövetkezet a három községben élő emberek százainak biztosított megélhetést, munkalehetőséget. A dolgozók szociális ellátása magas színvonalú volt. A munkába járást több autóbusz biztosította. A szorgalmas, tisztességes fizikai dolgozókat jól szolgálta a felsőfokú, középfokú végzettségű szakember létszám.

                   Váncsa Jenő MÉM miniszter, 1986.                           

 Lázár György miniszterelnök, 1984.

Kisléta, Pócspetri, Máriapócs közös termelőszövetkezete a Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet országos szinten is kiemelkedő munkájáért több szakmai, erkölcsi elismerésben részesült: 1990-ig kilenc évben Kiváló Termelőszövetkezeti elismerést kapott. 1983. augusztus 19-én a MÉM Termelés Nagydíját Dr. Vendég Ferenc miniszterhelyettes adta át. 1986. május 6-án a Minisztertanács Vörös Zászlaját Váncsa Jenő MÉM miniszter adta át. 1985. április 2-án az elnök Paszternák József Állami Díjban részesült. 1984. március 14-én a termelőszövetkezetet Lázár György miniszterelnök látogatta meg.

A Máriapócsi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Sportegyesület Lovas Szakosztályának versenyzői 1980-tól 1990-ig a Területi Fogathajtó Bajnokságokon, Országos Fogathajtó Bajnokságokon több elismerésre méltó eredményt értek el. Az elért helyezések egyértelműen mutatják, hogy Kelet-Magyarországon a lovas szakosztály versenyzői az élmezőnybe tartoztak, kiemelkedően jó munkát végeztek. A Területi Fogathajtó Bajnokságot 1984-ben, az Országos Fogathajtó Bajnokságokat 1985-ben, 1986-ban, 1987-ben Máriapócson, a termelőszövetkezet pályáján rendezték meg. 2004-ben Pénzes László, Paszternák József, Kovács János közreműködésével A lótartás és a fogathajtás Máriapócsi története /1979-2004/ címmel anyag lett összeállítva. Az anyagban Váci Ernő a magyar fogathajtó válogatott kapitányának közölt Zsurmák című írásából idézek: „Léta, Petri, Pócs a helybeliek félszavas értelmezése, nekik teljes értelmű faluképet jelent. Az egykori Gencsy-birtok „Kislétai” rekord őztrófeája, a hírhedtté vált „Pócspetri” ügy, a világhírű, pápalátogatást is eredményező „Máriapócsi” könnyező Mária-kép tájegységi legendáriumának megismerése közben, egykor fogatverseny sorozatokkal is tisztelegtünk e jólelkű lakóközösség előtt.”

30/7. A Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer/1979-1990/

A gazdasági társaság, Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer néven, kislétai székhellyel az 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján négy megyére kiterjedően 60 taggal 5594 hektár dohányterületen 1979–ben alakult meg. A tagok megyénkénti elhelyezkedése: Szabolcs-Szatmár megye 45 tag 4326 hektárral, Hajdu-Bihar megye 12 tag 1078 hektárral, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2 tag 160 hektárral, Heves megye a Füzesabonyi Állami Gazdaság 30 hektárral. A vállalatok, intézmények közül tagok: a Dohányipari Vállalatok Trösztje, a Debreceni Dohánykutató Intézet, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat. A gazdasági társaság közös képviselője és székhelye a Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet, Máriapócs, Bátori út 27.

A kislétai székhellyel működő Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer tevékenységi köre volt: a korszerű dohánytermesztési technológiák kimunkálása, alkalmazásának bevezetése; a rendszerszerű dohánytermeléshez szükséges feltételek biztosítása; a tevékenységgel összefüggő gépjavítás, szervizszolgáltatás, technológiai szaktanácsadás; a dohánytermelést végző szellemi és fizikai dolgozók képzése, továbbképzése; a dohánytermeléssel kapcsolatos elemző, értékelő munka végzése; közreműködés az ágazat fejlesztésében.

A tagok vagyoni hozzájárulása a termesztett dohányterület szerint: 30-100 hektárig 50.000 forint, 101-150 hektárig 70.000 forint, 150 hektár felett 90.000 forint. A Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer szervezeti felépítése: Ügyvezető Igazgató, Technológiai Osztály, Műszaki Szolgáltató Osztály, Műszaki Ellátó Osztály, Közgazdasági Osztály. A szellemi foglalkoztatottak száma meghaladta a 15 főt, a fizikai dolgozók száma 20 fő körül alakult. A szakmai tanfolyamok megtartásának feltételeit kialakították. A képzésen, továbbképzésen 1979-ben 195 fő vett részt. A szolgáltató tevékenység keretében 1979-ben 28 darab dohánykombájnt és munkagépeit, 237 darab szárítót javítottak meg, 96 db szárító építésében, beüzemelésében vettek részt. A javítási és a belkereskedelmi tevékenységgel a megjelölt évben 5.198 millió forint árbevételt értek el.

A kislétai székhellyel működő Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer 1979-től a Máriapócsi Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet szétválásáig, 1990-ig működött. Az anyag összeállításában segítségemre volt Paszternák László a rendszer volt dolgozója, aki a régi anyagokat a rendelkezésemre bocsátotta, ezúton is hálás köszönet érte.

A falusi ivóvízellátás 100 éves fejlődéséről a Magyar Hidrológiai Társaság Történeti Bizottsága és a Magyar Víziközmű Szövetség 2014. november 20-án emlékülést tartott. Az előadások alapján a falusi vízellátás történetébe tekinthettünk be. A falusi vízellátással először 490 éve 1517-ben Verbőczi István foglalkozott. Magyarországon az ivóvízellátása vonatkozásában az Alföld volt a legelhanyagoltabb terület. A XIX. század második felétől az artézi kutak jelentették a megoldást, ebben Zsigmond Vilmosnak volt úttörő szerepe.

Dr. Koltay József A harmadik honfoglalás-vízvezeték a községekben címmel nagyon igényes, alapos tájékoztató anyagot állított össze. Az előadó méltatata a vízi közmű társulat elmúlt évtizedekben elért eredményeit, melyen belül kiemelte a Szabolcs megyei vízmű építési programot. A vízmű építési programja az 1960-as években kezdődött meg. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az 1970-es években a vízmű beruházások eredményeként 10 év alatt több mint 110 településen fejeződött be a vízhálózat kiépítése. A Regionális Vízművek Zrt. adatai szerint 2007-ben a közüzemi vízellátást szolgáló 114 vízművet és az azokhoz kapcsolódó távvezeték és elosztó hálózatokat 25 üzemeltető szervezet működteti a megyében. A megye közüzemi vízellátására jellemző adatok: ellátott települések száma 229 db, vízművek száma 114 db, ebből üzemel 105 db, vízkezelési technológiával rendelkező művek 94 db, tisztítási kapacitás 185.811 m³/nap, mélyfúrású kutak száma 369 db, közüzemi vízelosztó hálózat hossza 3.720 km, ellátottság/bekötöttség 99/91%.

A közegészségügyi szervek tevékenysége az egészséges ivóvízért témában Dr. Schiefner Kálmán tartott előadást. 1927-ben alakult meg az Országos Közegészségügyi Intézet, törekvése volt, hogy a településeken zöldkeresztes, jó ivóvíz táblával ellátott és ellenőrzött víznyerő kutak legyenek. 1932-ben 12.000 kút közül /7 város, 193 község/ 300 volt ivóvíz minőségű. A rossz ivóvíz minőség következményei voltak: a golyva, a fogszuvasodás, a csecsemő elhalálozás, a sporadikus vízfertőzések, járványok. 1942 jellemző adatai: 48.000 ásott, fúrt kút; 8 millió lakos vízellátása; kifogásoltság 25%. 36 településben /város, község/ 2 millió lakos vezetékes ivóvíz ellátása; kifogásoltság 26%. 1945-ben az ivóvíz vizsgálatok eredményei nem javultak. 1960-ban 1.000 településen még nem volt jó ivóvizet adó közkút. Míg a csatornázás 5.000 évvel ezelőtt kezdődött, addig a magyar községek csatornázása 50 ével ezelőtt. Az ország csatornázottsága 1948-ban 18%-os /csak a városok/, a falvak csatornázása 1955-ben kezdődött. Jelenleg az ivóvíz ellátás további problémája az EU határértékektől való eltérés az arzén, a nitrogén vegyületek, a bór, a fluorid, a vas, a mangán paramétereiben, ez több mint 4 millió lakost érint. Az előírásoknak megfelelő minőségű vízzel ellátott lakások aránya 68%.

A kislétai emberek, állatok ivóvíz ellátását a XIX-XX. században elsősorban az ásott kutak biztosították. Az ásott kutak különböző formában valósultak meg: a vízadó rétegig kézzel kiásott kút oldalát kezdetben fával rögzítették, majd betonból készült kútgyűrűket helyeztek el. A vízkiemelő szerkezet legelterjedtebb formája a kétkarú emelő elvén működő gémeskút, Magyarországra a török hódoltság idején jutott el. A gémeskút részei: 1. kútágas, villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, 2. kútgém, vastengelyen forog, az emelő szerepét tölti be, 3. kútostor, a kútgém kútgödör fölé nyúló végére erősítik, 4. abronccsal erősített favödör, a kútostor végére erősítik /gyakran egyszerű fémvödör volt/, 5. nehezék, kő vagy fatuskó, a vödör súlyának ellensúlyozására szolgál. A mélyebb vízadó réteg esetében a vízkiemelő szerkezetet kerekes formában oldották meg. A kút fölé fából hengert helyeztek el, amelyre lánc, vagy kötél tekeredett fel, kerékkel, hajtókarral történő forgatása közben, a vízzel telt vödör a kút mélyéből a kiemelés helyzetébe került. A vizes vödör felhúzására különböző csigás szerkezeteket is használtak.

Vasdobra tekeredő lánc,     

Csigás felvonó       

Kerékkel hajtott fahenger

Szüleim 1929-től a Kislétához tartozó Kistanyán laktak, a tanya elrendezését korábban leírtam. A cselédlakásunk közös pitvaros, egyszobás volt. A tanya közepén lévő gémeskút a tanyasi emberek, cselédek /12-16 család/ és az állatok ivóvíz és az egyéb víz szükségletét is ellátta. Az állatok részére az ásott kút mellett itatóvályú volt elhelyezve.

Gémeskút

Ásott kút betongyűrűvel

A világháború után a szüleim Kistanyáról 1945-ben Kislétára a Pócsi út 22. szám alatt lévő családi házba költöztek. Ekkor négy éves voltam, és a költözésből csak annyira emlékszem, hogy a lovas szekér hátuljában ültem és Kislétára, a faluba beérve végig figyeltem a házakat, vajon melyik ház lesz a miénk. Az udvaron gémeskút volt, a vize rossz ízű volt, ivásra nem használtuk. A gémeskút mellett kezdetben az állatok itatására vályú állt rendelkezésre, később a vödörből itattuk a szarvasmarha állatokat, nyáron a kútnál, télen az istállóban. A sertések részére az istállóban, a baromfiállomány részére a baromfiólban volt az itató vályú. Az egyik sógornőm még napjainkban is emlegeti, amikor hatodikos koromban a kútvízből melegítettem és szappannal mostam meg a hajam, a szappan összecsomósodott, a hajam szinte összeragadt. Előzőleg a sógornőmnek megígértem, hogy a hajam milyen jól fog állni, sajnos az ígéretemből semmi nem lett.

Az ivóvizet a Piactéren, a Pócsi út, a Debreceni út, a Bogáti út, a Kállói út találkozásánál lévő fúrtkútról /fúrtkút/, 500 m-ről vizeskannában, többnyire a gyerekek hordták. A kislétai fúrtkút vízét megszoktam, később a középiskolából, egyetemről hazajövetelemkor mindig jobban esett a hazai ivóvíz. Az ivóvíz vizeskannában, az egyéb célt szolgáló gémeskúti víz vödörben, a konyhában deszkából kialakított tárolón voltak elhelyezve. A kislétai Piactéren lévő első köztéri fúrt, pumpás kutat az 1930-as években, a másodikat a Debreceni út és a Vörös hadsereg út keresztezésében Esztári Mihály bácsi háza, a Vörös Hadsereg út 2. előtt az 1950-es években létesítették.

A 2015. március 27-én történt adatgyűjtés alkalmával a Vörös Hadsereg út 2. szám alatt lévő ház előtt a felújított pumpás kutat üzemképes állapotban találtam.

A Vörös Hadsereg út elején lévő pumpás fúrtkút

A Dózsa György út végén lévő pumpás fúrtkút, 2015.

A Gencsy kastély vízellátását, valamint a Brösztl malom és telep vízellátását egy-egy fúrt kút és ásott kutak biztosították.

Az 1954 és ’56 között, 13-15 éves koromban nyaranta a termelőszövetkezetben a kapás növények nyári lóvontatású ekekapával történő húzatásában vettem részt. Egy ekekapát egy ló vontatott, legtöbbször három lovas szekérrel, hat lóval mentünk a művelendő táblába. A húzatás közben két ló között, bal és jobb kézzel is egy-egy ló kantárját fogtam és így vezettem a két lovat, az ekekapa szarvát egy-egy felnőtt ember fogta. A munkások ivóvíz szükségletét reggel vizeskannában vittük a munkahelyre. Ebédidőben a lovak a kihozott takarmányból ettek, az emberek a hideg ebédjüket fogyasztották el. A 8-10 órás munkanap fárasztó volt számomra, de kárpótolt, hogy délben a lovakat lóhátra ülve vihettük el itatni, s egyben az emberek vizeskannáját is felfrissítettük. A kézi kapálások, gyümölcs betakarítások időszakában sok ember végzett közel egy helyen munkát. Az ivóvíz szükségletüket lóval vagy géppel mozgatható 500 literes fahordóban, később duplafalú tartályban biztosították.

Almaszüretelők ivóvíz biztosítása, fahordóban

Duplafalú ivóvíztartály

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács hosszú távú tervével összhangban a kislétai vízmű megépítésére a SZAVICSAV 1971-ben kapott megbízást. A kivitelezési terv alapján a vállalat dolgozói a jubileumi szocialista munkaversenyben vállalták, hogy 1975. augusztus 20-ra megépítik a vízművet és a négy és fél kilométer hálózatot, tizenöt közkifolyót helyeznek el, jó vízzel látják el a közintézményeket, óvodát, orvosi rendelőt, iskolákat. A Kelet-Magyarország 1975. március 18-i számában, A NAP HÍREI rovatban a kislétai kútfúrásról jelent meg fénykép a következő aláírással: „Kislétán kétszáznégy méter mély kutat fúrnak a SZAVICSEV dolgozói. A kút percenként 6-800 liter vizet fog adni, s ezzel megoldja a falu ivóvíz ellátását.” „A SZAVICSAV dolgozói a vállalást teljesítették, a vízmű átadása megtörtént, nincs többé szükség a gémeskútra.”

Kislétai kútfúrás, 1975.

A Kislétai Vízmű átadása, 1975. 08. 20.

A 150 m³-es glóbusz a református lelkészi lakás kertjében, 2015. /PL/

A VÍZMŰ telephelyét a Gencsy kastély kertjének a Brösztl-i kerttel határos részén alakították ki. A Víz és Csatornamű címe: 4325 Kisléta, Pócsi út 50. Az épületben vannak a szivattyúk, szűrők, a működtető pult, a szociális helyiségek. Az épület nyugati oldalán 2 db 100-100 m³-es alacsony víztározó van.

VÍZMŰ Telep, 2015.

A Kislétai VÍZMŰ átadásán rész vett Dr. Pénzes János a Megyei Tanács elnöke, Kisléta szülötte.

Gyerekek: Reszkető András, Vass Sándor, Havasi Margit, Vince Péter, Barkaszi Péter, Téglási György, Kustár Hajnalka, Kustár Péter, Lengyel László, Fodor György, 1975. 08. 20.

A kislétai vízművet először a SZAVICSAV működtette, majd 1995-től a Kislétai Polgármesteri Hivatal, 2012-től a Tiszamenti Regionális Vízművek ZRT működteti. Az 2015. évi adatgyűjtés alapján három mélyfúrású kút van. 1975-ben 250 m mély, 440 l/p kapacitású kút tartalékként szerepel, a 2000-ben fúrt 242 m mély, 870 l/p kapacitású kút üzemel, a harmadik kút üzemen kívül van. A településen 12 darab közkifolyó működik. Az adatgyűjtés során a vízmű telepen jelentős felújítás folyt. Az új szűrő kialakítása mellett az épületet teljesen felújítják. A szűrők működtetésével az EU előírásokat is kielégítő vízminőséget tudnak biztosítani. A szűrőket ötévente kell cserélni.

A szivattyú helyiségben folyik a felújítás, 2015.

A nyílászárók cseréje, 2015.

Az irányító központ, Tisza Sándor

„A korai nevelés a legfontosabb. Amit az ember gyermekként lát,

az segíti életében, hogy a jó felé orientálódjék.” /Brunszvik Teréz/

Kislétai Napköziotthonos Óvoda, 2013. /PL/

Brunszvik Teréz első „kisdedóvó intézetét”, az úgynevezett „Angyalkertet” Magyarországon, Budán a Krisztinavárosban, a Mikó utcában 1828-ban, édesanyja budai bérházában nyitja meg. Az „Angyalkertet” 2-7 éves korú gyerekek látogatták, és angliai mintára férfitanítók vezették. A foglalkozások imákkal és énekkel kezdődtek, majd világi ismereteket nyújtó tananyag következett. Az első négy óvodát Brunszvik Teréz személyesen irányította 1832-ig, amikor a Budai Jótékony Nőegylet felügyelete alá kerültek. Ezek után is fáradhatatlanul tovább dolgozott, újabb és újabb óvodák létesítését szorgalmazta. Brunszvik Teréz az elsők között volt a világon, aki a figyelmét a 2-5 éves korú gyerekekre irányította, tudván, hogy ez a korszak milyen fontos a későbbi felnőttkor számára: „A korai nevelés a legfontosabb. Amit az ember gyermekként lát, az segíti egész életében, hogy a jó felé orientálódjék.”

Brunszvik Teréz /Pozsony, 1775.07.27.-Duka, 1861.09.23./

A Brunszvik Teréz által létrehozott „Budapesti Kisdedóvókat Terjesztő Egyletet” a nádor 1834-ben betiltotta. 1836-ban gróf Festetich Leó ideiglenes elnöksége alatt megalakult a „Kisdedóvókat Magyarországon Terjesztő Egylet”. Már az alakuló ülésen elhatározták az első kisdedóvókat képző intézet felállítását. Jelentős változást hozott a kiegyezés és az óvoda ügyének elkötelezett P. Szathmáry Károly színrelépése. P. Szathmáry Károly 1874-ben létrehozta az „Országos Kisdedóvó Egyesületet”, 1875-ben törvénytervezetet terjesztett elő. Az óvodák ismét terjedni kezdtek, 1891-re az országban 881 óvoda működött. 1887. április 2-án a m. kir. belügyminiszter 20,101. szám alatt az összes vármegyei hatóságokhoz körrendeletet intézett a kisdedóvók /gyermekkertek/ és menedékházak ügyében.

A miniszter a fennálló kisdedóvodák feletti főfelügyelet gyakorlására és új kisdedóvodák felállítására a 654. szám alatti rendeletével az egész ország területére kiterjesztendő hatáskörrel 1881. július 7-tel miniszteri biztosnak P. Szathmáry Károlyt nevezte ki. A belügyminiszter a körrendelet mellékleteként a törvényhatóságoknak megküldte P. Szathmáry Károly, az Országos Kisdedóvó Egyesület titkára által összeállított „Piros könyv” című művet, amely a kisdedóvás eszméjét volt hivatott népszerűsíteni.

1831. Szathmáry Károly /Szilágysomlyó, 1831.07.24. – Budapest, 1891.01.14./

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 43.672. szám alatt valamennyi vármegye közigazgatási bizottságához körrendeletet intézett a kisdedóvásról szóló 1891. XV. törvénycikk 4. §-a értelmében a kisdedóvodákba, vagy a gyermek-menedékházakba járásra kötelezett 3-6 éves gyermekek összeírása tárgyában. Az 1891. évi XV. t.cz kimondja, hogy a kisdedóvás feladata: a 3-6 éves gyermekeket egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni, másfelől rendre és tisztaságra szoktatni, valamint ügyességüknek, értelműknek és kedélyüknek korukhoz mért fejlesztése által, őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni. Őry Csaba A magyar óvodaügy történetéhez című anyagában olvasható, hogy országos szinten az 1894/94. tanévben az óvodák száma 1771, óvodás korúak 1.071.757, az óvodás korúak közül családi gondozásban részesülők 752.384, óvodába járásra kötelezett 319.373 /34,2%/, óvodába járók 134.831 /12,4 %/.

Az Ország-Világ 1885.03.07.-i 10. számában, „Vidéki élet” alcím alatt a következők olvashatók: „KISDEDÓVÓK SZABOLCS megyében. SZABOLCS megye tanfelügyelője felhívást intézett a megye nagybirtokosaihoz kisdedóvók felállítása érdekében. A Szabolcs megyei nép általában szegény s a maga erejéből nem képes kisdedóvókat állítani. A tanfelügyelő reméli, hogy a megyei nagybirtokosok a hazafias ügyet erkölcsi és anyagi támogatásukban fogják részesíteni.” A Nyírvidék 1896./3. számának melléklete szerint az 1894/95. tanév tanügyi állapotáról szóló kir. tanfelügyelői kimutatást a Nyírvidék című hivatalos heti lapban történő közzétételét Kállay András, főispán rendelte el. Mely szerin Szabolcs vármegyében 9 kisdedóvoda, 8 gyermek menedékhely, 9 kisdedóvónő, 8 gyermek-menedékházvezető volt. Szabolcs vármegyében az óvodák és menedékházak számának alakulása: 1900-ben 12, 1902-ben 19, 1907-ben 21, 1912-ben 28, 1925-ben 30, 1940-ben 33, 1944-ben 35.

A 400/1948 Korm. számú rendelet szerint négy csoportot kell megkülönböztetni a gyűjtőnéven napközi otthonnak nevezett kisdedóvó intézmények között: I. Napközi otthonos óvoda. II. Óvoda. III. Napközi otthon. IV. Nyári napközi otthon. A nyári napközi otthonok a működési adatok szerint 1950. június-július hónapokban Kislétán 60 fő, Máriapócson 32 fő, Nyírbogáton 40 fő részére biztosítottak helyet. A Kislétai Nyári Napközi Otthonban a szakácsnői feladatokat többek között a Pócsi utcán lakó Varga Miklósné látta el.

Harcsa Tiborné Hornyák Katalin nyugalmazott óvónő 1934-ben Hajdúszoboszlón született, 1963-ban végezte el az Óvónőképző Főiskolát, 1989. évi nyugdíjba vonulásáig Hajdúszoboszlón, Nyíregyházán óvónőként dolgozott, több éven keresztül Szabolcs-Szatmár megyében vezető óvodai szakfelügyelő volt. Az óvodatörténeti gyűjtést megyei szakfelügyelőként kezdte az 1980-as években. Munkája révén 1990. november 23-án Nyíregyházán, egy óvoda épület lakatlan szolgálati lakásában megnyílt az Óvodamúzeum, amely megkapta a múzeumi működési engedélyt. A múzeum 1955-ben Martonvásárra költözött a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézet tulajdonában lévő Brunszvik család kastélyának parkjába. Harcsa Tiborné Hornyák Katalin élete nagy részét a közel 200 éves magyar kisdedóvás tárgyi és szellemi hagyatékának megmentésére, megőrzésére és bemutatására szentelte.

Harcsa Tiborné Hornyák Katalin, 2013.

Martonvásári Óvodamúzeum /részlet/

A Nyírvidék 1888.10.14./42. számban „Elismerés egy tanítónak” cím alatt olvasható: „Papp Bertalan Kis-létai ev. ref. tanító a községében a tavasszal gyermek-menedékhelyet szervezett, s annyira meg tudta kedveltetni az intézményt községe lakosaival, hogy a nyáron át a menedékhelynek 60-70 növendéke volt. A közigazgatási bizottság legutóbb tartott ülésén örvendesen vette tudomásul a kir. tanfelügyelőnek az ügyre vonatkozó jelentését, s elismerését fejezte ki a derék tanító iránt. Zoltán János alispán pedig fölhívta a járás főszolgabíróját, hogy a Kis-Léta község képviseletét ez ügy istápolására buzdítsa.” Papp Bertalan /1830-1899/ Kisléta község ev. ref. kántor néptanító a Nyírbátori Járás tanítói részére előadásokat, gyakorlati bemutatókat tartott a kisdedóvodák, gyermek-menhelyek működéséről, felállításuk módjáról.

A Nyírvidék 1889.09.15./37. számában olvasható, hogy Velkey Pál kir. tanfelügyelő a közigazgatási bizottságnak előterjesztést nyújtott be a gyermek-menedékházak helyzetéről. Felsorolta azokat a községeket, ahol a gyermek-menedékházak felállítására, működésére költségvetésileg megszavazott összegek rendelkezésre álltak. Kisléta község is köztük volt 10 forinttal.

A Nyírvidék 1890.08.17. 33. számában közli: „Egy derék tanító érdemeit, jegyzőkönyvében kifejezett köszönete nyilvánításával méltányolta a vármegye közigazgatási bizottsága legutóbbi ülésén. E derék ember Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító, ki a nyári iskolai szünidők alatt negyedik éve már, hogy gyermekmenhelyt tart fenn és vezet községében. A közigazgatási bizottság - elismerésinek publikálásán kivül - az országos kisdedóvó egyesület figyelmét is fel fogja hívni, a gyermekóvás e lelkiismeretes bajnokára, kérve részére anyagi segítséget.”

A Pesti Hírlap 1890. február 5-i száma szerint az Országos Kisdedóvó Egyesület február 2-i ülésén Tisza Kálmánné elnöklete alatt a fővárosi és vidéki óvodák, menedékházak részére segélyt szavaztak meg. A kislétai gyermek-menedékház 25 forint segélyben részesült.

A Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1941.01.16./12. számában „Vitéz Jékei Ferencné elismerő oklevéllel tüntetett ki egy tanítónőt” cím alatt olvasható: „Az Egyesült Női Tábor elnöksége élénk figyelemmel kísérte a tanítók munkáját. Kislétán Bagaméri Erzsébet tanítónő napközi otthonban, gyermekfoglalkozásokban fejtett ki rendkívül jelentős munkásságot, amelyért dr. Vitéz Jékei Ferencné, az Egyesült Női Tábor elnöke elismerő oklevéllel tüntette ki a kiváló tanítónőt.”

A kislétai 50 férőhelyes óvoda bővítésével kapcsolatos tervet, anyagot Kisléta Község Önkormányzatának levéltárában tanulmányoztam. A Kisléta, Debreceni út 16. szám alatt, az úttal párhuzamosan elhelyezkedő, a járda vonalában előkerttel rendelkező házban Hajdu András és családja lakott. Édesanyám, Hajdu Anna Hajdu András testvére volt, a két család rendszeres kapcsolatban volt. A Hajdu család legkisebb gyerekével, Hajdu Károllyal egyidősek voltunk, egy osztályba jártunk, unokatestvérként, jó barátként az iskolán kívül is sokat voltunk együtt. Hajdu András egykori házának, a hozzá tartozó teleknek és a szomszédos ingatlannak a felhasználásával alakították ki a Kislétai Óvodát, amelynek egyik épületrésze 1964-ben épült meg. Az épületrészben helyezkedett el egy 75 férőhelyes óvodai foglalkoztató és az iskolai tanulókat kiszolgáló konyha, étkező, amelyek jó állapotban voltak. A második részben két óvodai egység volt található, amelyek rossz műszaki állapotuk, korszerűtlenségük miatt lebontásra vártak.

A Kisléta, Debrecen út 16. alatt lévő óvoda bővítési tervét a Szabolcs-Szatmár Megyei Beruházási Vállalat /4401 Nyíregyháza, Kórház út 1/a/ a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Tervező Irodától, a NYÍRTERV-től /4401 Nyíregyháza, Bercsényi út 4./ rendelte meg, majd a Máriapócsi Nagyközségi Közös Tanács VB Szakigazgatási Szervének műszaki ellenőre 1979. május 3-án hagyta jóvá. A „Kisléta 50 férőhelyes óvodaépítés munkaközi színtű kiviteli tervének egyeztetése.” tárgyú jegyzőkönyv tartalmazza az óvodát képviselők nevét, Darvai Józsefnét, Pataki Lászlónét. A terv szerint megvalósítandó létesítmények: óvodaépület, meglévő épület átalakítása, tereprendezés-térburkolás, külső vízhálózatok, szennyvízcsatorna, külső elektromos hálózat. A telek mérete 3416 m2, a bővített épületrész alapterülete összesen 233,64 m², bruttó alapterülete összesen 272,9 m², beépített légtér összesen 692,1 m³, az építmények költségeinek fő összege 4.499.762 forint.

A kislétai 50 férőhelyes óvoda bővítési beruházása 1987-88-ban valósult meg, az átadás-átvételi jegyzőkönyv felvételére Kislétán, 1988. december 1-jén került sor, a műszaki ellenőr Béres Csaba volt.

A Kislétai Napköziotthonos Óvodát a Kisléta Község helytörténetével foglalkozva 2013-ban kerestem meg. Az óvodát Darvai Józsefné megbizott óvodavezhető készségesen bemutatta, majd a munkatársaival közösen is beszélgettünk. Az óvda fentartója a Kisléta Község Önkormányzata, 4325 Kiosléta, Debreceni utca 2. Az unokáim révén ismerem a III. kerületi óvodák egy részét, ennek tapasztalatai alapján megjegyeztem, hogy a Kislétai Naplöziotthonos Óvoda a fővárosi óvodák színvonalán van.

Foglalkozási terem részlete 2013. /PL/

Kisléta Napköziotthonos Óvoda, Darvai Józsefné, Bunya Mihályné, Sitku Pálné /Tóth Éva/ 2013. /PL/

Irodalmi jegyzék:

1. Őry Csaba: A magyar óvodaügy történetéhez.
2. Néptanítók Lapja. XXX. évfolyam 21. szám. Budapest, 1897.05.27.
3. Statisztikai Évkönyv 1898.
4. NYÍRVIDÉK Melléklete 1896. 3-ik számához.
5. Ország-Világ 1885.03.07. 10. szám
6. NYÍRVIDÉK 1888.10.14. 42. szám.
7. Magyarország Rendeletek Tára 1887. 1891.
8. Bemutatjuk Harcsa Katalint a Martonvásári Óvodamúzeum alapítóját. 2013.
9. Nyári napközi otthonok működési adatai Szabolcs-Szatmár megyében. 1950.
10. Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörében indult gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében /1867-1950/
11. Kislétai Óvoda bővítésére vonatkozó irattári anyagok

„Bizony, bizony mindenkinek levegővel és igazsággal kell újjászületnie.” / János Evangéliuma/

Helvét Hitvallás. A Magyar Református Egyház története tükrözi Magyarország történetét. Kezdetben a reformáció magyarországi terjesztésének a legeredményesebb eszköze a prédikáció volt. A vándorprédikátorok járták a vidéket és a nép nyelvén hirdették a Szentírás igéit. Az idegen nyelvű igehirdetés helyett a nemzeti nyelvű igehirdetés a mindennapi élet része lett. A 16. század utolsó évtizedeire a protestáns vallásúak a lakosság jelentős részét tették ki. A nyugati reformátori mozgalmak legnagyobb tanítóinak méltó magyarországi képviselői voltak Dévai Bíró Mátyás, Szegedi Kis István, Sztárai Mihály, Ozorai Imre, Méliusz Juhász Péter Debrecen püspöke.

A reformáció helvét iránya gyorsan terjedt, főleg Debrecenben és környékén. 1561-ben érkezett Debrecenbe a nyomdájával együtt Huszár Gál a Felvidék reformátora. Méliusz Juhász Péter e sajtó segítségével több helvét hitvallási iratot, egyházi rendtartást és számos más egyházi művet jelentett meg. A debreceni egyházi élet képe határozottan követte a zürichi mintát. Az istentisztelet központja Istennek a nép nyelvén hirdetett igéje lett. A helvét irányú reformáció a közrend, a társadalmi élet, az iskola, a jogrendszer, a nép testi és lelki egészsége iránt is nagy érdeklődést, segítőkészséget tanúsított. Madácsi Károly kislétai lakos szerint a magyarok vallásának tekintették. Kislétán is működött a Helvét Hitvallás.

A fellelt nyilvántartások szerint őseim, ük nagyszüleim Pénzes Mihály /1778-1838/ és Pataki Mária /1785-1854/, a született nyolc gyerek helvét hitvallásúak voltak. Nagyapámat, Pénzes Györgyöt /1857-1889/ az édesanyja Kállai Terézia /1826-1910/ után római katolikus vallásúnak keresztelték, ezt követően a családunk a római katolikus vallást gyakorolta.

Az egyház szervezetének egységesítése után az 1567-es Debreceni Zsinat a II. Helvét Hitvallás elfogadásával mérföldkőnek számított a kelet-magyarországi területen élő református egyházak számára. A Magyarországi Református Egyház megerősödését szolgálta a teljes Biblia magyar nyelvre történő lefordítása. Károli Gáspár gönci lelkipásztor munkatársaival és pártfogóival elkészítette és Vizsolyban kinyomtatta az első magyar teljes Szentírást 1590-ben. A Magyarországi Református Egyház átélte a 17. századi ellenreformáció korszakát, az 1781-ben II. József német-római császár által kiadott Türelmi Rendeletet, az első presbitériumok megalakulását, az egységes országos egyház 19. században történő létrejöttét, a további küzdelmeket a vallásszabadságáért, az I. és II. világháborút, az 1956-os forradalmat, a rendszerváltó időket.

A mai Kislétai Református Templomot 1336-ban Szent János apostol tiszteletére, római katolikus templomként szentelték fel. A 16. század közepén a reformáció eredményeként, az 1567-es Debreceni Zsinaton a Helvét Hitvallás elfogadásával, a teljes Biblia magyar nyelven történő megjelenésével, a kelet-magyarországi református egyházak megerősödésekor a Kislétai Katolikus Templom a Kislétai Református Egyház tulajdonába kerül át. Ebben az időszakban Kisléta lakosainak jelentős része a református egyházhoz tartozott. Az ellenreformáció, a Báthory család birtokainak gyarapodása hatásaként 1671-ben Báthory Zsófia fegyverrel vette el a templomot a reformátusoktól és visszaadta a katolikusoknak. A Kislétai Templom sorsa az 1704. évi Ónodi Országgyűlés napirendjére került, ahol olyan döntés született, hogy a templomot a reformátusok használhatják.

Református templom

Szószék

A máriapócsi rekatolizáció, a templom visszafoglalása meghatározó jelentőségű volt a református egyház működésére nézve. Szabadi István A pócsi reformátusok: templomfoglalás Máriapócson /1766/ című anyagában olvasható, hogy a helyiek szerint a „Kistemplomot” használta a pócsi reformátusság a 16. századtól 1766-ig. Báthory Zsófia az 1660-as években a császári csapatok tokaji és kállói helyőrségeinek katonai erejével erőszakos templomfoglalásokat hajtott végre, többek között Pócsott és Pócspetriben is. A kisvárdai lelkész és esperes felterjesztése alapján a két falu református templomát Báthory Zsófia elfoglaltatta, a szomszédos Kisléta viszont fegyverrel megvédte templomát, ezért küldtek német helyőrséget a község nyakára. Máriapócson 1667-ben a református templom visszakerült a római katolikus egyházhoz. A Máriapócsról áttelepült református egyházalkotó családoknak minden bizonnyal jelentős szerepük volt a Kislétai Református Egyházközség kialakulásában és kiszélesítésében: a Tisza, Egri, Mikó, Baán, Bessenyei, Rádi, Tatár, Ujfalusi, Bagaméri, Petneházy, Böszörményi és Ari családok.

A kislétai sokszögzáródású, támpilléres szentélyű református templom a nyilvántartások szerint a gótikus templom helyén épült 1801-ben téglából, tornya és bővítése késő barokk stílusban 1831-33-ban készült el. A templom szentélye és a hajó nagyrésze mai állapotában is gótikus jellegű. Ez kívül és belül egyaránt látszik. A sisak gömbje fölötti szélzászló 1831-es évszámot mutat. A Templom bejárata a hajó nyugati végéhez épített, osztópárkányokkal 3 szintre tagolt harangtorony tengelyében nyílik. A torony sarkai lekerekítettek, az alsó két szinten lizéna párok, a harngszinten jónfejezetes falpilaszterpárok keresztezik az oldalakat, a harangszinten oldalanként 1-1 hasonló ablak nyílik. A hajó háromszögű oromzattal kapcsolódik a toronyhoz. A templom déli részén 2-2 darab félköríves záródású ablak nyílik, közöttük egy vaskos támpillérel. A poligonális záródású keleti végét, sarkain 4 darab támpillér erősíti. A körbefutó főpárkánya felett kontyolt nyeregtető hódfarkú palafedéssel van befedve.

Szabadi István szerkesztésében „A Máramarosi és Szabolcsi Református Egyházmegyék vagyonösszeírási jegyzőkönyvei. 1809.” címmel 2017-ben jelent meg Debrecenben, a PENTAPRINT-Bihar nyomda készítésében. Szabadi István a bevezetőben rögzíti, hogy az 1791. évben született meg az a 26. törvénycikk, mely általában rendezte a magyarországi vallásügyi kérdéseket, azon belül biztosította a protestáns felekezetek szabad vallásgyakorlatát. A törvény 12. pontja szól az egyházi ingatlanokról, azok felméréséről. A kiadvány 124 oldalán található „A Kis Létai Református Szent Ekklésiának mind ingó, mind pedig fekvő jószágai, rövideden feljegyezve így következik:” A feljegyzés tartalmát a mai nyelvezettel írom le.

1. Parókián található a templom egy fa toronnyal, a toronyban három harang lakik. A nagyobbik /harmadfél mázsás/ 1790-ben, a középső /48 fontos/ 1777-ben készült a Ref. N. Sz. Ekklésia költségén, a kisebbiket 1637-ben öntették Kis Mátyás, Kelemen Tamás és Kotsis János költségén.
2. A Parókián fekszik két prédikátori ház, egyik új, a másik régi, rektori és oskola ház, egy mészárszék.
3. A parókia területe két köblös nagyságú.
4. A Ref. Sz. Ekklésia által foglalt temető területe egy köblös.
5. A külső földek a prédikátor számára műveltetett a Sz. Ekklésia: a Gelsi határban 4 köblös, a Fajszó hegy környékén 4 öblös, az Omlás hegyegyen 4 öblös, ezen a helyen a prédikátor 6 köblöst és 2 vékást, a Vadmeggyesben 1 köblöst.
6. A rektor számára a nevezett helyeken mindenütt egy-egy köblös.
7. Az N. Sz. Ekklésia a maga számára műveltet a Gelsi határban 4 köblös, a Fajszó hegyen 2 köblös, az Omlás hegyen 1 köblös.
8. A Sákramentomokhoz tartozó eszközök: három abrosz, nyolc keszkenő, két cin kanna, a 8 iccés nagyobbikat 1772-ben a Kis Létai Ref. N Sz. Ekklésia által öntetett, a kisebbik más fél iccés, négy pohár, 2 cink, 2 ezüst, 4 cin tányér, egy agentiális bádog persej.

„Költ a Kis Létai Reformata Nemes Szent Ekklésiába, 1809 Március 6 napján.”

A jegyzőkönyvet aláírták: Liszkai István prédikátor, N. Bihari András kurátor, N. Bagaméri László kurátor ,első Consistoriális személy N. Pataki Ferentz.

Megjegyzés: 1.. Egy köblös föld 1100-1200 négyszögöl, egy magyar hold. 2. Egy icce 7-8 dl. 3.

A Kislétai Ev. Ref. Egyháztanács a templom és tornyának külső-belső feljítását elfogadta. Nagymáté Albert lelkész és Tisza Menyhért gondnok aláírásával a Nyírvidék, 1891.04.26. 17. számában a felújítás kivitelezésére hirdetmény jelent meg. A templom és a torony javítására vonatkozó részletes költségvetést, egyéb feltételeket a Szabolcs vármegye építészeti hivatala készítette.

A Kislétai református templom műemléki védelem alatt áll, azonosító száma 8269, törzsszáma 6136, helyrajzi száma 521, település KSH kódja 28477.

A Kislétai Református Egyház új lelkészlakás építésére árajánlatot a Nyírvidék, 13. számában, 1910.03.27-én hirdetés formájában kért.

Az első világháborúig három harang volt a toronyban. A világháborúban, a Hadügyi Igazgatás 1916-tól rendelte el a harangok és egyéb tárgyak rekvirálását, az összegyűjtött anyagokat, fémeket Kassára a császári és királyi tüzérségi anyagraktárba szállították. A Református Templom két harangját is leszerelték és a többi fémhez hasonlóan a háború céljára használták fel. Az 1920-as években az amerikai és a helyi gyűjtés révén vásárolták meg a jelenlegi nagyharangot.

A toronyban lévő harangok

A templom belső részlete

A műemlék jellegű református templom részére az orgona felállítására való döntés 1913-ban született meg, orgona alapot hoztak létre, a Nyírvidék szerint Péczely Sándor Kisléta község főjegyzője 50 koronát adományozott. Végül az Angster József által készített orgonáját 1931-ben a korán elhunyt Brösztl Gáspár feleségének Brösztlné, született Tatár Piroska emlékére állította Tatár Sándor és neje Géressy Terézia és vejük Brösztl Sándor. A református gyülekezet az orgona felújítását 2011. november 13-án ünnepi istentiszteleten ünnepelte meg. Az orgonát halott állapotából Koppány Zoltán orgonaépítő élesztette újjá. Az orgona felújítása során új orgonamotort, új bőrözést, billentyűzetborítást, filcezést, és egyéb javításokat kellett elvégezni. A felújítás összköltsége 1.633.100 forint volt. A felújított orgonát az ünnepi istentiszteleten Kerekes Sándor orgonaművész, zenetanár szólaltatta meg először.

A Kislétai Református Templom orgonája

Emléktábla

A Brösztl család egy részét gyerekkorunk alapján a testvéreim jól ismerték. Jóska bátyám Nyíregyházán felvette a kapcsolatot Brösztl Juliannával és ismereteink bővítésében szívesen állt rendelkezésre, a családról régi fényképeket is átadott. A Kislétai Református Egyház nemigen tart kapcsolatot velük. Biztos vagyok benne, hogy a családjuk által is adományozott orgona felújításának, újbóli működtetésének igen örülnek.

Kisléta település az 1941. évi közigazgatási beosztás szerint az összes népesség száma 1880-ban 1284 fő, 1949-ben 1987 fő, a református vallásúak száma 1880-ban 469 fő, 1890-ben 588 fő, 1900-ban 624 fő, 1910-ben 616 fő, 1920-ban 639 fő, 1930-ban 717 fő, 1941-ben 725 fő, 1949-ben 750 fő.

„A Magyarországi Református Egyház 1948-1952 között állami tulajdonba kerülő ingatlaniak kimutatása egyházkerületeként és egyházmegyénként” című anyag összeállítását Kormos László végezte. Megjelent 1994. Debrecen, kiadó TtREL. A Tiszántúli Egyházkerület Középszabolcsi egyházmegye kimutatásában 47 egyház szerepel, a Kislétai Református Egyházközség államosításával kapcsolatos adatait a 12. sorszám a következők szerint tartalmazza: egyházi föld 51 kh. 75 négyszögöl, 147,97 aranykorona, lelkészi föld 34 kh. 338 négyszögöl, 198,61 aranykorona, kántori föld 9 kh. 295 négyszögöl, 51,91 aranykorona, összesen 95 kh. 308 négyszögöl, 397,89 aranykorona.

Kovácsné Somogyi Katalin lelkipásztor, Madácsi Péter gondnok ideje alatt a Kislétai Református Egyház lelkipásztorairól a bejárati ajtó után a baloldalon 2007-ben emléktáblát helyeztek el. Az emléktáblán a következő lelkipásztorok vannak feltüntetve: 1. Bagdi Péter 1605, 2. Szoboszlai Péter 1665, 3. Liszkai Mátyás 1668, 4. Csengeri György 1746, 5. Katona István 1787, 6. Sas Mihály káplán 1810, 7. Miskolci Szíjgyártó István 1814, 8. Bíró Mihály 1817, 9. Id. Liszkai István 1817-1839, 10. Novajkay Dénes 1839-1851, 11. Szécsi Mihály 1851-1857, 12. Ifj. Liszkay István 1857-1863, 13. Szabó Ferenc 1863-1876, 14. Nagymáté Albert 1876-1897, 15. Szakáts József 1897-1936, 16. Baráth Mihály 1936-1968, 17.Börzsönyi József 1968-1969, 18. Dr. Kustár Péter 1969-1987, 19. Id. Koós Csaba 1988-1988, 1988-2011 között Pusztai Endre, Kovácsné Somogyi Katalin, Vass László, Bíró Tamás, Sipos Brigitta, 2011-től Szerencs Imréné.

A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárrában a Debreceni Református Kollégium diáknévsora /1518-1850/, az osztályzati sorjegyzéke /1820-1850/ alapján:

- A kislétai református lelkészének, id. Liszkai Istvánnak fia ifj. Liszkay István teológiát 1829/30, 1830/31, 1831/32-es tanévben, jogot 1829/30, 1832/33, 1833/34-es tanévben, filozófiát 1826/27, 1827/28, 1828/29, 1832/33, 18933/34-es tanévben tanult. A kislétai református gyűlekezetnél 1857-1863 között, 6 évig szolgált. A Liszkai József nevű fia szintén 1832-37 között tanult, teológiát, jogot, filozófiát.

- A kislétai születésű Bán János is a Debreceni Kollégiumban 1832-37 között tanult szintén teológiát, jogot, filozófiát, a szülő/gyám neve, foglalkozása után Pater István főnemes/ főbirtokos szerepel.

A kislétai ev. ref. iskola felépítésére előirányzott 6037 korona helyett Mihalecz János /Nyírbátor/ 4700 koronával tett ajánlata 1908 februárban lett elfogadva. Az elemi iskolához egy tanterem, szertár, előtér építésére 1929 áprilisában hirdettek versenytárgyalást.

„A hívők pásztorokat akarnak, jó pásztorokat,

Akik nem különböznek a nyájuktól, és szolgálnak.” /Ferenc pápa/

A mai Kislétai Református Templomot 1336-ban Szent János apostol tiszteletére, római katolikus templomként szentelték fel. A 16. század közepén a reformáció eredményeként, az 1567-es Debreceni Zsinaton a Helvét Hitvallás elfogadásával, a teljes Biblia magyar nyelven történő megjelenésével, a kelet-magyarországi református egyházak megerősödésének időszakában a Kislétai Római Katolikus Templom a Kislétai Református Egyház tulajdonába kerül át. Ebben az időszakban Kisléta lakosainak jelentős része a református egyházhoz tartozott. Az ellenreformáció, a Báthory család birtokainak gyarapodása hatásaként 1671-ben Báthory Zsófia fegyverrel vette el a templomot a reformátusoktól és visszaadta a katolikusoknak. A Kislétai Templom sorsa az 1704. évi Ónodi Országgyűlés napirendjére került, ahol olyan döntés született, hogy a templomot a reformátusok használhatják. A Kislétai Római Katolikus Egyház hivei a templomot római katolikusként 1336 és 1567 között 231 évig, 1667 és 1704 között 37 évig, összesen 268 évig használták.

Kislétai Római Katolikus Kápolna, 2013./PL/

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség megalakulását követően, a téglatemplom megépítése után a Pócspetri Római Katolikus Egyházközségnek a Kislétai Római Katolikus Fiókegyházközségként működő hívek részére minden hónap negyedik vasárnapján a Kislétai Görög Katolikus Templomban a Pócspetriből kijáró római katolikus plébános tartott szentmisét. A Kislétai Római Katolikus Filiában Madácsi András, Madácsi György és Madácsi Tamás grófok a kegyurak. A Pócspetri Római Katolikus Anyaegyházközség plébánosai szolgálták a Kislétai Római Katolikus Fiókegyház híveit: 1. Budaházy András 1771-1778, 2. Orbán János 1779, 3. Paulai Ferenc 1779-1805, 4. Putzkaller József 1805-1818, 5. Tiller János 1818-1859, 6. Támár Imre 1859-1861, 7. Verzár István 1861-1879, 8. Csernátony Gyula 1879-1883, 9. Szücs József 1884-1887, 10. Holló Mihály 1887-1907, 11. Dr. Baranyai József 1907-1936, 12. Scsavnyiczky István 1936-1941, 13. Fekete Béla 1941-1945, 14. Asztalos János 1945-1948, 15. Udvarhelyi János 1948, 16. Bolehovszky Dezső 1949-1951, 17. Gondos István 1951-1953, 18. Stefány Károly 1953-1961, 19. Kádár István 1961-1969, 20. Bur Gábor 1969-1974, 21. Kassa László 1974-1983, 22. Kovács János 1983-1988, 23. Drabánt Sándor 1988-1989, 24. Pásztor Károly 1989-2010. 25. Horváth János 2010-.

Kisléta község népességének számának vallás szerinti alakulása:

A kislétai iskola történetéről a legrégebbi, 1823. évi feljegyzés szerint a századfordulótól három iskola, egy görögkatolikus, egy református és egy római katolikus iskola működött. A Kislétai Római Katolikus Iskolába jártak a római katolikus vallásúak mellett az izraelita vallású gyerekek is.

A NYÍRVIDÉK 1904.11.13-án megjelent 46. számában a szerkesztő „A magyarság megerősítése Szabolcs vármegyében” témában kapott olvasói levelet a következők szerint tette közé: „Vettük és közöljük a következő sorokat: Tisztelt Szerkesztő Úr! Becses lapja hasábjain „A magyarság megerősítése Szabolcs vármegyében” cím alatt cikkíró úr dicséretre méltóan fejtegeti igazságait, midőn közművelődésünk szintjének emelése végett két szükségletre mutat rá: egyik minél több tanyasi iskola felállítása, a másik a zugiskolák irtása. Rámutatva ezen igazságra az éppen e téren uralkodó ázsiai állapotunkat óhajtom feltüntetni, midőn a Kislétai Római Katolikus Iskoláról szólok. A 70 tanköteles gyermek befogadására egy 4-5 méter széles és ugyanannyi hosszú terem szolgál, melynek területéből nagyon sokat elfoglal a vályogból épített padkás kemence. A különben is padlózatlan helyiség nem régen béres lakás volt. Elképzelhető, hogy mennyire felel meg ez a mai kor igényének. Így nem erősödünk. Hanem ismerve Tanfelügyelő úr nemes törekvéseit és az illetékes körök áldozat készségét, reméljük, hogy minden lehetőt elkövetnek arra nézve, hogy a bajon segítsenek. Lehetséges, hogy az iskolafenntartó egyházmegyének a legmesszebbmenő jóindulata és szándéka meg van, azonban anyagiakkal nem rendelkezik, de ezen segíteni okvetlen kellene.”

A Kislétai Római Katolikus Iskola-Kápolna Baranyai József plébános irányításával 5.934 korona 2 fillér költséggel, cseréptetővel 1907-ben épült fel. A költségből 2.839 korona 61 fillér egyházmegyei segély volt.

A Római Katolikus Iskola-Kápolna története szorosan kötődik a családomhoz. Az elemi iskolát édesapám, öt testvérem, édesapám két testvére ebben az iskolában járták ki. Három testvéremmel ebben az iskolában kezdtük az elemi iskolát, majd az 1948-as államosítás után a nyolcosztályos általános iskolát az átalakult Kislétai Állami Iskolában fejeztük be.

A római katolikus iskola előmeneteli és mulasztási naplói közül az 1911/12, 1914/15, 1915/16, 1916/17, 1922/23-as tanévre vonatkozó naplót a megyei levéltárban tekintettem meg.

Az 1922/23-as tanévre vonatkozó naplóban szereplő III. osztályban tanulók közül a következőket sorolom fel, a név mellett zárójelben a születési idő szerepel: 1. Neufeld Etelka /1914.12.02./, apja Neufeld Menyhért, kereskedő. 2. Króhn Margit /1914.06.05./, anyja özv. Króhn Lászlóné, földbirtokos. 3. Róth Menyhért /1914.03.14./, apja Róth József, kereskedő. 4. Katz Gizella /1914.03.15./, anyja Katzné, kereskedő. 5. Neufeld Jenő /1914.07.14./, apja Neufeld Ignácz, kereskedő. 6. Króhn Pál /1812.08.10./, anyja özv. Króhn Lászlóné, földbirtokos. 7. Csillag Julia /1912.11.10./, apja Csillag Ferenc, kereskedő. 8. Gross Sarolta /1913.03.25./, apja Gróss Miksa, mészáros. 9. Neufeld Rózsika /1910.07.25./, apja Neufeld Menyhért, kereskedő. 10. Gross Irén /1910.02.08./, apja Gróss Miksa, mészáros. 11. Karfunkel Lajos, apja Krarfunkel Éliás, kereskedő. 12. Rosenfeld Adolf /1910.04./, apja Rosenfeld Adolf, napszámos. 13. Csillag Zsigmond /1910.01.06./, apja Csillag Ferenc, napszámos. 14. Króhn Lujza /1908.09./. apja Króhn Lászlóné földbirtokos.

Az 1915/16 iskolai évben az elemi mindennapi iskola I-V osztályának előmeneteli és mulasztási naplójában szereplőknek csak a neveit sorolom fel: 1. Brenner Mózes. 2. Bencsik Erzsébet. 3. Pénzes Anna. 4. Farkas Pál. 5. Terdik György. 6. Baranyay Erzsébet. Az 1911/12 iskolai évben: 1. Bencsik János. 2. Bencsik Mária. 3. Pénzes Ilona. 4. Rácz István.

A Kislétai Római Katolikus Iskola Tanítói: A Heti Szemle 1902.10.22-i, 43. száma szerint a Kislétai Római Katolikus Elemi Iskolához tanítónak október 16-án Dombrádi Piroska okl. tanítónőt választották meg, az anyaggyűjtésem szerint 1907-ben a nagytótfalui iskolába helyezték át.

A 1920 és 30-as évek egy részében Jankó Gizella tanítónő tanított a római elemi iskolában. A 9. sorszámú Előmeneteli és Mulasztási Naplót, amelyet 1922. szeptember 25-én kelteztek, tanítóként Jankó Gizella írta alá. A tanulók közül megemlítem I. osztályos Pénzes Jánost, született 1915. január 15-én, apja Pénzes György, kocsis; Linzelbold Jánost, született 1914. július 14., apja Linzelbold János, kovács. A NYÍRVIDÉK 1923.11.17-i, 261. számban olvasható, hogy Jankó Gizella tanítónő miniszteri elismerésben és köszönetben részesült a „népies ismeretterjesztő és állampolgári nevelést célzó szabadelőadásokért”.

A megyei levéltárban látott előmeneteli és mulasztási naplók szerint, 1923-ban, 1917-ben, 1916-ban, 1915-ben, 1914-ben, 1912-ben a római katolikus elemi iskola igazgatója, az iskolaszéki elnök Dr. Baranyai József /1907-1936/ római katolikus lelkész, tanítója Patakiné Szegedi Ilona volt. Patakiné Szegedi Ilonáról bővebb ismeretre nem tudtam szert tenni. A Néptanítók Lapja 51. évfolyamának 34. számában, 1918.08.22-én megjelent hirdetés: „Kisléta /Szabolcs m./ római katholikus fiókegyház tanítói állomására, melynek javadalma: 2 szobás lakás mellékhelyiségekkel, kert, iskola pénztárából 104 K, a többi államsegély; kötelessége: I-VI. vegyes osztályok és ismétlőiskola vezetése, tanítók és tanítónők részére pályázat hirdettetik. Választás szeptember 1-én. Pályázatok Római kath. iskolaszék Kisléta címre küldendő. /4580-I-1/”

A Néptanítók Lapja 1927.10.15-én megjelent számában hirdetett tanítói állás: „Kisléta /Szabolcs vm./ fiókegyház, r. kath. iskolánál tanítói állás. Javadalom: természetben lakás, helyi járandóság 10 százalék, többi államsegély. Pályázhatnak férfi- és nőtanítók. Választás okt. 10. Kérvények Pócspetri pleb. hivatalba küldendők. /628/”

A Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei, 1931 című kiadványban olvasható, hogy Kislétán a római katolikus iskola tanítónője 1927-től Bagaméry Erzsébet, ősi bihari család sarja, aki a tanítóképzőt a „SVETITS” Debreceni Római Katolikus Leányiskolában végezte. Bagaméry Erzsébet tízenkét társával 1926. június 23-án, 24-én, és 25-én gyakorlati és szóbeli képesítő vizsgát tettek. A Nemzeti Vallás és Közoktatási Minisztérium képviseletében dr. Schwartz Gusztáv rákospalotai prelátus-plébános volt jelen. Tudomásom szerint a római katolikus elemi iskolába az iskolák államosításáig, 1948-ig tanított.

A Kislétai Római Katolikus Iskola-Kápolna külső falán lévő emléktábla, 2013. /PL/

A jelenlegi Római Katolikus Kápolna külső falára elhelyezett emléktábla röviden rögzíti a Kislétai Római Iskola-Kápolna történetét. Baranyai József plébános vezetésével 1907-ben épült fel, 1948-ig, 40 évig működött elemi iskolaként és kápolnaként. Az iskolák államosítása után 1948-tól 1997-ig az összevont volt egyházi iskola részeként szolgálta az oktatást. A rendszerváltás után az államosított egyházi tulajdonokat vissza lehetett igényelni. A kislétai római katolikus hívek megszokták, hogy havonta a görögkatolikus templomban voltak a latin szertartású szentmisék, ezért kezdetben nem volt igényük a változásra. Pásztor Károly plébános úgy gondolta, hogy a visszaigénylési lehetőséget még egyszer a hívek elé tárja. A görögkatolikus templomban az egyik szentmise után a hívek megtárgyalták: az egykori egyházgondnok felesége, Lengyelné a visszaigénylés mellé állt, majd szavazással a többi hívek is támogatták. Ezt követően Pásztor Károly plébános elindította a kápolna visszaigénylését, ami sikerrel járt.

1997-ben Pásztor Károly a Kislétai Római Katolikus Fiókegyház plébánosának a kezdeményezésére, az egyházmegye, a hívek anyagi támogatásával, Pénzes Sándor polgármester építő brigádjával, Farkas Zoltán vállalkozóval, Fekete István, Angyal Géza, Angyal Gézáné, Böszörményi Albertné és a görög katolikus, római katolikus hívek közreműködésével a rossz állapotban lévő volt római katolikus iskolát Római Katolikus Kápolnává alakították át, és ettől kezdve csak kápolnaként működik. A kislétai katolikus hívek mellett sok külső támogatásban részesült a felújítás. A harangot korábban Czike Imre budapesti ciszterci szerzetes atya a vajai templomnak ajándékozta, a baktalórántházai plébánia garázsából Pásztor Károly plébános közreműködésével került a kislétai kápolnához. A Fájdalmas Szűzanya oltárkép a görög katolikus templomból, Lippai Csaba parókus hozzájárulásával került a Kápolnába. A Kápolna felújítási tervét Som András önkormányzati tervező készítette el ellenszolgáltatás nélkül. A németországi Europaicher Hilfsfonds titkár, Tempfli Imre anyagi támogatásával kezdődött meg a felújítás. A kápolna oltárát, ambóját, szentségtartóját Szabó Sándor Hodászi esperes, plébános adományozta. A szentségház közepén lévő kétszárnyú ajtó, melyet 1944-ben Foerk Ernő tervezett, búzakalásszal és szőlődíszítéssel a vállaji templomból került a kápolnába. A kápolna padjait Gergely József Mátészalkai művész diákjaival készítette. A keresztút képei Prokop Péter római pap, festőművész keresztútjának másolatai, keretezését Gergely József végezte. A kápolna kerítését, a belső udvart Angyal Géza és felesége Irénke tervezte. A Kislétai Római Katolikus Kápolnát Bosák Nándor megyéspüspök 1997. szeptember 21-én szentelte fel. Szentmisék minden vasárnap 11 óra 30 perckor és minden kedden este voltak.

Kislétai Római Katolikus Kápolna, belső részlet, 2013./PL/

Pásztor Károly pápai prelátus, nyugalmazott plébános a Kislétai Római Katolikus Egyházközség híveit 1989-től 2010-ig, 21 évig szolgálta. Az egyházközség történetének összeállításakor a Pásztor Károly nyugalmazott plébános által írt anyagot is felhasználtam, amiért hálás köszönetemet ezúton is szeretném kifejezni.

Pásztor Károly /Vállaj, 1931.09.06.-/ pápai prelátus, ny. plébános

Pásztor Károly Tempfli Teréz és Uhl /Pásztor/ István gyermekeként, Vállajon szerény és egyszerű körülmények között jött a világra. Az édesapjának korai halála a család nehézségeit tovább növelte. A mindennapokban tapasztalta meg, hogy miért kell bátyja kiskabátját nagykabátként hordani, csak felnőtt korában tapasztalta meg, milyen érzés új cipőben, új kabátban járni. A vállaji elemi iskolás években Láng Gyula plébános segítette, Egerben Tempfli Gyula egyengette útjait. A háború miatt Nagykállóban folytatta tanulmányait, majd ismét Egerben. Egerben érettségizett, teológiát végzett, 11 évet töltött a Papnevelő Intézetben. Pappá dr. Endrei Mihály 1955. június 19-én szentelte. Az állomásról első szolgálati helyére, Abádszalókra /1955-56/ gyalog ment, Edelényben /1956-57/, a jászsági Jászkiséren /1960-62/, a hideg télben gyakran ment gyalog misére, hittanórákra. A későbbi szolgálatainak helyei: Demecser /1958-60/, Jászkisér, Miskolcs-Diósgyőr /1962-63/, Nagykálló /1963-65/, Egyek /1965-66/, Eger /1966-70/, Baktalórántháza /1970-89/, Pócspetri /1989-2010/. A baktalórántházai 19 évi szolgálata után Pócspetriben szolgált a legtöbbet, 21 évet. A szolgálatainak első időszakában káplánként, 1970-től plébánosként szolgált. Címei, kitüntetései: 1989: C. esperes, 1986: pápai prelátus, 1999-2008: esperes /Nagykállói Esperesi kerület/, 2009: C. apát.

Pásztor Károlyt Jézust követő, szelíd és alázatos szívű, Isten és a hívők szolgálójaként ismertem meg. A Kislétai Római Katolikus Fiókegyházközség hívei is megtapasztalhatták elhivatottságát a hívek szolgálata, közösségük fejlődése iránt. Fáradhatatlanul foglalkozott a gyerekekkel, fiatalokkal, idősekkel, betegekkel.

Bosák Nándor püspök a Kislétai Római Katolikus Fiókegyházközséget a Pócspetri Római Katolikus Anyaegyháztól a Kállósemjéni Római Katolikus Anyaegyházhoz 2008-ban csatolta át. A lelkészi szolgálat Horváth János kállósemjéni kerületi espereshez, plébánoshoz tartozik.

Horváth János /Geszteréd 1954.04.28.-/ esperes, plébános

Horvát János a Kislétai Római Katolikus Fiókegyházközség plébánosa Geszteréden 1954. április 28-án született, pappá Egerben 1977. június 19-én szentelték fel. A szolgálati helyei: Füzesabonyban káplán 1977-78, Kisvárdán káplán 1978-80, Miskolc Mindszenten káplán 1980-81, Tiszadadán plébános 1981-91, Nyírbátorban plébános 1991-2008, Nagykállói kerületben helyettes esperes 2007-08, Kállósemjénben plébános 2008-tól. Címei, kitüntetései: C. kanonok 2002-től, esperes a nagykállói kerületben 2008-tól.

A Kislétai Római Katolikus Kápolna állapotát az idő megviselte, Horváth János plébános Som Andrással felújítási tervet készítetett, amely a pályázaton sikeresen szerepelt, ennek eredményeként a kápolna kívül-belül felújításra került, új ablakokkal, új tetőzettel lett ellátva. A kislétai római katolikus hívek a közösségükben egyre jobban érzik magukat, szívesen részt vesznek közös búcsún és kiránduláson.

A felújított Kislétai Zsidó Temető, 2019.04.26.

A felújított Kislétai Zsidó Temető vasárnapi ünnepélyes átadása előtt, a polgármester úrral egyeztetett időpontban, április 26-án pénteken öt közmunkással, Áncsák Jánossal, Kocsis Bertalannal, Madai Péterrel, Erdei Miklóssal, Tisza Istvánnal, kis tehergépkocsival, a szükséges eszközökkel elvégeztük az utolsó simításokat. Ezek után megnyugvással, jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy a következetes munkának meg lett az eredménye, és abban bíztunk, hogy az ünnepélyes átadás napján nem fog esni az eső.

A Művelődési Házban tartandó Kisléta Község Helytörténeti Kiállítás megnyitójának, az állófogadás helyszínének előkészítése szombaton fejeződött be. Délutáni megérkezésemkor az előkészítési munkálatok már a vége felé tartottak (Holpné Terdik Mónika, Orosz Mihályné, Újfalusi Béláné, Bihari Anita, Szemán Mihályné részvételével). A helyszínen Dr. Szabó László alpolgármesterrel, Kisléta körzeti orvosával is találkoztam. Az előkészületekkel teljes mértékben elégedett voltam.

A felújított Kislétai Zsidó Temető ünnepélyes átadásának napján esőre ébredtünk, a várakozással ellentétben az átadási ünnepségen végig esett. A feleségemmel Dr. Herczku Erzsébettel gépkocsival éppen a temetőhöz tartottunk, amikor észrevettük az esernyő alatt gyalogló Kocsisnét, ezért megálltam és felvettük. Beszélgetés közben derült ki, hogy ő az édesanyja Kocsis Bertalannak, akitől a temető felújításában sok segítséget kaptam. A temető bejáratánál már ott voltak Bihari Anitáék, akik a zászlókat hozták, a zászlók elhelyezése közben Kovács János Csaba is megérkezett az akkumulátoros erősítővel, hangszóróval. Kisléta Község Önkormányzata 10 óra 30 perc után az átadási ünnepségen résztvevők egy részét a községháza mellől autóbusszal szállította a helyszínre. Az Iránytű Gazdaságfejlesztő Klub elnöke, a Pócspetri Önkormányzat polgármestere egy-egy ki buszt biztosítottak a máriapócsi, pócspetri résztvevők számára.

A felújított Kislétai Zsidó Temető ünnepélyes átadása 11 óra után kezdődött el a Szózat és a Zsidó Himnusz lejátszásával. Reviczky Gyula: Miatyánk című versét Szűcs Anasztázia, Rohály Benjámin a Dr. Jósa István Általános Iskola tanulói adták elő.

Szűcs Anasztázia, Rohály Benjámin

Az ünnepi köszöntőt Kisléta Község Önkormányzatának polgármestere, Pénzes Sándor Károly mondta:

Pénzes Sándor Károly

„Tisztelt Jelenlévők! Kedves Vendégeink!

A Kisléta Község Képviselőtestülete nevében a felújított Kislétai Zsidó Temető átadási ünnepségen a megjelent kislétaiakat, az elszármazottokat, kedves vendégeinket tisztelettel és szeretettel köszöntöm.

Külön is szeretném megköszönni, hogy a felújított Kislétai Zsidó Temető ünnepélyes átadásához a jelenlétükkel, a téma iránti elkötelezettségükkel hozzájárultak:

1. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány Kuratóriumi Elnökének Szabó Györgynek a „Zsidó temetők rekonstrukciós program” meghirdetését, a támogató döntésüket.
2. Az Alapítvány az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért Magyarországi képviselőjének, Szűcs Szabó Lászlónak a vallási szaktanácsadó munkáját, a védnökség vállalását.
3. A MAZSIHISZ Vidék Temetőrendezési vezetőjének, Tamás Péternek, Tóth Ákos főszerkesztőnek a támogatását.
4. A Nyíregyházi Zsidó Hitközség vezetőjének Fӓrber Györgynek, Rosenfeld Dániel Imre kántornak, Kertész Gábornak a rendezvényen való közreműködésüket.
5. Az IRÁNYTŰ Gazdaságfejlesztő Klub elnökének, Kovács János Csabának a közreműködését.

Tisztelettel köszöntöm Seszták Oszkárt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnökét, Tamás Györgyöt Pócspetri Önkormányzatának polgármesterét, Orosz Árpádot, parókust Kisléta Görög Katolikus Egyházközség lekészét, Pásztor Károlyt, pápai prelátust, nyugalmazott plébánost, aki 21 évig szolgálta a Kislétai Római Katolikus Fiókegyházközség híveit.

Kedves Vendégeink!

Megtiszteltetésnek tartom, hogy a Kislétai Zsidó Temető első korszaka, 75 éves működést követő 67 éves kedvezőtlen időszak után, az összefogással, közös munkával a mai naptól elfogatható időszakot indíthatunk el, kulturált környezetet kapott a zsidó temető. Újabb lépést tettünk Kisléta Község múltjának, helytörténetének méltó ápolásában.

A Kislétai Zsidó Temető felújításában érdekelt szervezeteknek, a munkát végző vállalkozóknak, dolgozóknak köszönöm a munkájukat.

Kisléta, 2019.április 28.”

Az ünnepség résztvevőit Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke is köszöntötte. Többek között felidézte, hogy gyermekkorában sokat hallott a szüleitől a magyar-zsidó együttélésről. Elmondta továbbá, hogy a történelem szégyenteljes időszaka miatt pótolnunk kell a hiányokat. Ilyen például a kislétai zsidó temető felújítása is, mely lehetővé teszi, hogy a hajdanán itt élő virágzó zsidó közösségre méltó módon emlékezhessünk.

Seszták Oszkár a Sz-Sz-B megyei közgyűlés elnöke

A Nyíregyházi Zsidó Hitközség nevében Fӓrber György, a hitközség vezetőjének megbízásából Kertész Gábor köszöntötte az ünnepségen részvevőket.

Kertész Gábor, Nyíregyházi Zsidó Hitközség

A Nyíregyházi Zsidó Hitközség kántora, Rosenfeld Dániel Imre a Magyar-Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság elnöke zsidó szertartást mutatott be, majd a sófárral köszöntötte az ünnepség résztvevőit.

Pénzes László helytörténeti kutató, Rosenfeld Dániel Imre kántor

A sófár egy ősi zsidó hangszer, egyszerű kosszarv, amelyet kürt módjára szólaltatnak meg. A kosszarv emlékezteti a zsidókat arra a kosra, amelyet Ábrahám feláldozott fia helyett. Mózes I. könyve 22. fejezet 13. Károli Gáspár fordítása szerint: „És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett”. A mai zsidóság életében csak az elul és tisri hónapokban van jelen a sófár. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatást követő egyházak életében Isten dicsőítésében jelentős szerepe van.

Az ünnepség részvevőinek egy része

Ezt követően jómagam szólaltam fel, beszédemben a Kislétai Zsidó Temető rövid történetét mondtam el.

Tisztelt Jelenlévők!

A zsidó vallásúak számának alakulása Kisléta községben: 1840-ben 45 fő, 1880-ban 112 fő, 1910-ben 100 fő, 1920-ban 101 fő, 1930-ban 68 fő, 1941-ben 53 fő, 1944-ben 42 fő. Az 1924-ben készült Magyarország címtára szerint a kislétai zsidó családok foglalkozása: gazdálkodó (3), kereskedő (4), mészáros (3), napszámos (3), szatócs, cipész, szikvizes, tojásfelvásárló, lókereskedő, tanító (1-1). A zsidó gyerekek többsége a Római Katolikus Iskola-Kápolnában működő elemi iskolába jártak. A Kisétai Zsidó Fiókhitközség a nyírbátori zsidó anyahitközséghez tartozott.

Az ünnepség résztvevői

A zsidók Kisléta község életének szerves részeként, megértésben, békében, együttműködésben, harmóniában élték a mindennapjaikat. Hozzájárultak Kisléta község működéséhez, gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődéséhez. Sajnálatos, hogy közülük 39-en 1944-ben egy embertelen eszme áldozatává váltak. Az emlékük ápolására 2018. május 6-án emlékművet állítottunk és emlékműsorral emlékeztünk az áldozatokra.

A „Kislétai zsidók történetéből” címmel, 2017 augusztusában összeállított írásomban még kívánságként fogalmaztam meg a Kislétai Zsidó Temető felújítását, a Kislétai Zsidó Áldozatok emlékművének létrehozását. Ekkor még nem tudtam, hogy mennyien fogják közreműködésükkel támogatni a cél megvalósulását: az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért Alapítvány, a kislétai intézmények, civil szervezetek, alapítványok, a kislétai emberek, az elszármazottak, az egyházak, a barátok, Kisléta Község képviselőtestülete, a polgármester. A mai napon, 2019. április 28-án, jóleső érzéssel jelenthetem be, hogy a kívánságom teljesült.

Jelenleg a Kislétai Zsidó Temetőnek a Kisléta Község Önkormányzata a tulajdonosa. A működése alatt 1877 és 1952 között 100 halottat temetek ide. Az ezt követő 67 év a Kislétai Zsidó Temetőnek finoman kifejezve nem kedvezett. A helyrajzi száma ugyan nem változott, de a különböző földmérések során a területe változott, a legutóbbi földmérés után több sírhely a határvonalon kívülre estt. Sajnos az intézmények jó szándékát tapasztalva sem volt egyszerű az eredeti állapot visszaállítása, csak a negyedik kitűzési vázrajz után sikerült. Kedvezőtlenül hatott a temető helyzetére, hogy a község szemétgyűjtő helyéül a szomszédos területet jelölték ki, majd annak megszüntetése után többen voltak, akik a temetőt összetévesztették a szemétgyűjtő hellyel, majd az „úgynevezett” rekultiváció során a szemét egy részét, földdel együtt a temetőre tolták. Az idős fák kivágásakor keletkezett kár és egyéb tényezők hatására a 100 sírhelyből 15-öt találtunk meg.

A Kislétai Zsidó Temető felújítására vonatkozó reményt 2018-ban a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány a „Zsidó temetők rekonstrukciós program” első szakaszaként megjelent felhívása adott. Kisléta Község Önkormányzata, a polgármester döntése alapján a pályázat benyújtásra került. A pályázatot a felhívásban megfogalmazott előírások figyelembevételével, az IRÁNYTŰ Gazdaságfejlesztő Klub elnöke, Kovács János Csaba állította össze, a szakmai programhoz, a mellékletekhez szükséges anyagok előkészítésében jómagam is közreműködtem. Az érdekeltek megnyugvására, 2018. augusztus 9-én a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány támogató döntését megkaptuk, amelyet minden közreműködő szakembernek nagyon szépen köszönünk.

Az ünnepség résztvevői

A betonkerítés felállításához szükséges terület előkészítése, a fák kivágása, a bokrok kiirtása (4 fő közreműködő munkájával) különböző okok miatt 2018. november 14-ére tolódott, a beton kerítés felállítása 2018. december 10-én kezdődött meg és 2019. február 10-én fejeződött be. A jelentős földmunka önjáró géppel három különböző időszakban lett elvégezve. A kerítésépítésen, a földmunkán kívül jelentkező teendők elvégzésére márciusban került sor.

A Kislétai Zsidó Temető felújítása során, az igények megfogalmazása után sok segítő szándékkal találkoztam. Kisléta Község Önkormányzat polgármestere a körülményeket, a lehetőségeket figyelembe véve következetesen támogatta, segítette a felújítási munkát, a kezdeti nehézségek után gördülékeny volt a munkakapcsolatunk, ami jelentősen hozzájárult a felújítási munka időre történő befejezéséhez. A munka jellegétől függően rendelkezésre állt megfelelő létszámú közmunkás, több mint 25 fő. Itt szeretném megjegyezni, hogy a közmunkásokkal a közös munkavégzés közben jelentkező nézeteltérések ellenére tisztelettel gondolok rájuk, jelentős mértékben hozzájárultak a temető felújításához. A helyzetük nem megnyugtató, a közmunka bérből, a napszámból nem lehet tisztességesen megélni, nyugdíjra nem, vagy alig számíthatnak.

A Dr. Jósa István Általános Iskola vezetésével összeállított zsidó helytörténeti program sikeresen megvalósult.

A Kislétai Zsidó Temető felújításában részt vett vállalkozóknak, minden közreműködőnek ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet. A hirdetőtáblán, a helytörténeti kiállítási tablón közreműködők a felsorolása megtalálható.

A Kislétai Zsidó Temető felújítását a nehézségek ellenére is szép és nemes feladatként éltem meg. Azt szeretném, ha minél többen megismernék Kisléta község helytörténetének kiemelkedő, példaértékű időszakait, egyéniségeit és emléküket ápolnák. Széchenyi István szavaival szeretném zárni beszédemet: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet menyire becsüli meg a múltját, nézd meg a temetőit.”

Kisléta, 2019. április 28.”

Az ünnepség résztvevői

Ezután került sor a négy síremlék megkoszorúzására és az emlékkövek elhelyezésére zsidó szertartás szerint.

Koszorút helyezett el: Pénzes Sándor Károly Kisléta Község Önkormányzatának polgármestere, Seszták Oszkár a Szabolcs Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, Sajtosné Zemanek Erika a Dr. Jósa István Általános Iskola igazgatóhelyettese, Kovács János Csaba az Iránytű Gazdaságfejlesztő Klub elnöke, Tamás György Pócspetri Község Önkormányzatának polgármestere, Pénzes László Kisléta község helytörténeti kutatója.

Koszorút helyez el: Seszták Oszkár, Pénzes Sándor Károly

Koszorút helyez el: Kovács János Csaba, Tamás György

Az emlékkövek elhelyezése: Fӓrber György, Kertész Gábor

Koszorút helyez el: Dr. Jósa István Általános Iskola, Sajtosné Zemanek Erika

Koszorút helyez el: Kisléta község helytörténetével foglalkozók nevében Pénzes László

Az ünnepi program végén az új és a felújított régi siremlékek megtekintésére került sor.

A temetőben elhelyezett zárt hirdetőtáblára a következő, általam összeállított anyag került kihelyezésre :

„KISLÉTAI ZSIDÓ TEMETŐ

/1877-1952-2019/

CÍME: 4325 Kisléta, Külterület, HRSZ 0111/4

TULAJDONOS: Kisléta Község Önkormányzata

TEMETÉSEK: 1877-1952.

TEMETETTEK SZÁMA: 100 fő.

A FELÚJÍTÁS FELHÍVÁSÁT MEGHIRDETTE: Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, 2018.

A PÁLYÁZATOT BENYÚJTOTTA: Kisléta Község Önkormányzata. Polgármester: Pénzes Sándor Károly, 2018.

A PÁLYÁZATOT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Iránytű Gazdaságfejlesztő Klub, elnöke, Kovács János Csaba, 2018.

A PÁLYÁZATHOZ SZÜKSÉGES SZAKMAI ANYAGOT BIZTOSÍTOTTA: Pénzes László helytörténeti kutató, 2018.

A VALLÁSI SZAKTANÁCSADÓ: Heritage Alapítvány az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért képviselője Smil Sz. Szabó.

A TÁMOGATÓI DÖNTÉS IDŐPONTJA: 2018.08.09. A TÁMOGATÁSI SZERZŐDÉS IDŐPONTJA: 2018.10.13. TÁMOGATOTT ÖSSZEG: 12.000.000,-forint. A FELÚJÍTÁS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK IDŐPONTJA: 2018.11.14.-2019.03.31.

A FELÚJÍTÁST SZERVEZTE, IRÁNYÍTOTTA: a polgármester közreműködésével Pénzes László helytörténeti kutató.

A FELÚJÍTÁSBAN RÉSZT VETT: 1. A Kisléta Község Önkormányzat közmunkásai 25 fővel. 2. A SAJÓ-BÉRGÉP BT. /3770 Sajószentpéter, Harica utca 13./ vezetője Závorszki András. Alvállalkozóként a Rimaszombati SZTANINVESZT 4 fővel, vezetője Nagy Tibor. 3. A nyírbogáti KSB Kft. vezetője Kóródi Sándor, HITACHI FB 100-as géppel, gépvezetője Balogh András. 4. Pellei Attila máriapócsi vállalkozó, a szállított betonkerítés elemeinek leszedésében. 5. Vámos Miklós kislétai vállalkozó tereprendezés földmunka, kerítésnyomvonal kialakításában. JCB típusú földmunkagép, gépvezető Kremper János. 6. Nyírbogáti kőfaragó vállalkozó vezetője Domokos Sándor /4361 Nyírbogát, Batthyányi út 40./, az új síremlékek, névtábla készítésében, felállításában, felszerelésében. 7. A Böszörményi Erdészeti Szövetkezet, /4327 Pócspetri, Pócsi út/, vezetője Böszörményi László 10 fővel a tuskók levágásában, a kerítés mentének rendbetételében. 8. Az ukrajnai Jakab Gábor vállalkozó, 2 fővel a régi 15 darab síremlék helyreállításában. 9. A Colas Északkő Kft /3915 Tarcal, Malom u. 10./, Tamás András, 25 tonna riolittufa zúzottkő szállításában. 10. A Hatvani Csemetekert 20 darab konténeres, erdei fenyő biztosításában. 11. DEKORATŐR Nyíregyháza /Szarvas u. 14./ vezetője Nagymarczi László a nyílttéri és zárttéri hirdető tábla készítésében. 12. Az Iránytű Gazdaságfejlesztő Klub, elnöke Kovács János Csaba a helytörténeti kiállítási tablók készítésében. 13. Dr. Jósa István Általános Iskola, intézményvezető Birta Ferencné, intézmény koordinátora Várnagyné Szkiba Julianna az iskolai zsidó helytörténeti program kidolgozásában, megvalósításában. 14. A Kislétai Gazdabolt vezetője, Szilágyi Imre a különböző anyagok biztosításában. 15. Kisléta Község lakosa Mikóné Ferenczi Erika, fiai Mikó Balázs, Mikó László, mint a temető melletti földterület tulajdonosai a térképezési hiba kijavításához való hozzájárulásukkal.

Kisléta, 2019. március 31.”

Megjegyzés: A fényképeket Dobó Ferenc, Kovács Fanni készítették

A felújított Kislétai Zsidó Temető felújítási ünnepségén a Kelet-Magyarország napilap újságírója és fotósa is részt vett. A Kelet-Magyarország 2019. április 29. hétfői számában az átadási ünnepségről a következő tudósítás jelent meg:

„Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg a múltját,

nézd meg a temetőit.” /Széchenyi I./

Kisléta Község zsidó áldozataira emlékeztünk 2018. május 6-án a kislétai Református Templomban tartott ökumenikus istentiszteleten, a Kislétai Zsidó Áldozatok Emlékművének átadási ünnepségén, az Emlékezzünk, hogy emlékeztessünk zenés, irodalmi, történelmi emlékműsoron. A rendezvényt követő időszakban Kovács János Csabával az Iránytű Gazdaságfejlesztő Klub elnökével beszélgettem, értékeltük a kislétai ünnepséget. Ekkor mérlegeltük a különböző tényezőket, körülményeket, nehézségeket és ezt követően fogalmazódott meg, ha lehetőség adódik, közreműködünk a kislétai zsidó temető felújításában. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány Internet oldalát figyelemmel kísérve találtam meg a „Zsidó temetők rekonstrukciós programja 1. szakaszát”. A „FELHÍVÁS támogatási lehetőségre az európai kulturális örökség részét képező, Magyarország területén található/fellelhető, jelenleg gondozatlan, elenyészőben lévő zsidó sírkertek, sírhelyek rekonstrukciójához, továbbá a kulturális örökség megismerésében, védelmében, megőrzésében való minél szélesebb társadalmi részvétel ösztönzése érdekében, különös tekintettel a fiatal nemzedék kulturális örökséggel kapcsolatos tudása fejlesztésének elősegítésére” című anyagot lemásoltam és áttanulmányoztam. A MAZSÖK ügyintézőjével, Krajcsi Sárával 2018. március 6-án telefonon beszéltem az első szakasz lehetőségéről. Azt javasolta, nem tudni hányan pályáznak, a jó pályázatot a következő évekre is elfogadhatják. A FELHÍVÁSBAN a kérelem benyújtás határidejének 2018. 04.13. volt megjelölve, amit később május végéig meghosszabbítottak. Kovács János Csabával többszöri levélváltás, személyes találkozások után Kisléta Község polgármesterét, Pénzes Sándor Károlyt előre egyeztetett időpontban felkerestük és a pályázat benyújtásának döntése mellett a részleteket is megbeszéltük. A kislétai zsidó temető felújítására vonatkozó pályázat összeállítását Kovács János Csaba vállalta, a szakmai programhoz, a mellékletekhez szükséges anyagok előkészítésében közreműködtem.

A zsidó síremlékek felújításának kivitelezéséről, költségéről a felhívás 2. számú mellékletének figyelembevételével, Domokos Sándor kőfaragó mesterrel a többszöri egyeztetés, helyszíni bejárás után a pályázathoz szükséges végleges anyagot 2018. május 25-én állítottuk össze. A részletes összeállítás tartalmazta a 15 darab sírkő felújítását, a sírkővel nem rendelkező halottak részére 4 darab síremlék állítását. Egy síremléken 15 fő neve és adatai szerepelnek, valamint a temetőre vonatkozó felirat.

A kislétai Zsidó Temető 308,45 m hosszú, 2 m magas, téglamintás betonkerítéssel történő körbekerítésére, egy 2,5 m-es nagykapu, egy 1,2 m-es kiskapu elhelyezésére árajánlatot a SAJÓ-BÉRGÉP BT-től kértem és kaptunk.

A kislétai Dr. Jósa István Általános Iskola intézményvezetőjével, Birta Ferencné Madar Annával többször egyeztettünk az általános iskola zsidó helytörténeti programjának megvalósítására vonatkozó Együttműködési Szándéknyilatkozat összeállításáról.

Az összeállított és a rendelkezésre bocsátott anyagok, a felhívásban megfogalmazott előírások alapján a pályázatot Kovács János Csaba állította össze.

A kislétai Zsidó Temető felújítására vonatkozó pályázat pénzügyi tervében szerepelt /bruttó értékben/: 1. A temető körbekerítése 10.160.000 Ft. 2. A belső utak kialakítása 5.080.000 Ft. 3. 15 darab síremlék helyreállítása 2.095.500 Ft 4. 4 darab új síremlék, 1 darab temetőt megjelölő tábla 952.500 Ft. 5. Az általános iskolai program költsége 317.500 Ft. 6. Mindösszesen 18.605.500 Ft.

A kisétai Zsidó Temető felújításának szakmai programjában szerepel a kérelmező bemutatása, a pályázat előzménye, a temetőre vonatkozó információ, a megvalósítani kívánt tevékenység, a megvalósítás módja, a védnökség vállalása. A felújított kislétai Zsidó Temető vonatkozásában védnökséget vállalt a tulajdonos Kisléta Község Önkormányzata, a Heritage Alapítvány az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért /HFPJC/ magyarországi képviselője Szücs Szabó László. A pályázat mellékletei: 1. Fotómelléklet – Kisléta Zsidó Temető felújításának pályázatához. 2. Pénzes László: a kislétai Zsidó Áldozatok Emlékművének ünnepélyes átadásáról. 3. Pénzes László: a kislétai zsidók történetéből. 4. Pénzes László: Kimutatás a Kisléta Zsidó Temetőben eltemetett halottakról /1876-1962/. 5. Az iskolai közösségi szolgálat programra vonatkozó Együttműködési Szándéknyilatkozat. 6. Kisléta Község Önkormányzata testületi határozatának kivonata. 7. Térképmásolat. 8. Kitűzési vázrajz.

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány 2018. augusztus 9.-ei Támogatói döntése értelmében a meghirdetett pályázati kiírásra Kiséta Község Önkormányzata által benyújtott T-063-1/2017 pályázati azonosítón nyilvántartásba vett „Kisléta zsidó-temető felújítása” elnevezésű pályázat 12.000.000 Ft, azaz tizenkétmilli forint vissza nem térítendő támogatásban részesül. A döntési kikötés: kizárólag megvalósítható támogatott tevékenység, kerítés, sírkövek, közfoglalkoztatás, iskolai közösség, védnökség. A döntés indoklása: A pályázatból a kerítésépítési és sírkőfelújítási részt támogatják. A pályázatban szereplő a kerítésre és a sírkőfelújításra vonatkozó teljes műszaki tartalommal megvalósítandó. Az alacsonyabban megítélt támogatási összeg miatt a pályázónak a döntési kikötéssel megegyezően módosítani kellett a program költségvetését és a szakmai programját, a kiírás által előírt tartalmi követelmények betartása mellett. A szerződéskötést 2018. október 9-ig kell megkötni. A pénzügyi terv módosítása szerint: 1. Temető körbekerítése 8.890.000 forint. 2. Belső utak kialakítása 1.293.000 forint. 3. Síremlékek helyreállítása /15 darab/ 1.143.000 forint. 4. 4 darab új síremlék felállítása 673.100 forint. 5. Temetői névtábla 77.000 forint.

A kislétai Zsidó Temető szemlézése során megállapításra került, hogy a Nyír-Birtok Kft. által készített kitűzési vázrajz szerinti pontok közül egyet nem találtunk meg, a vázrajzon I.-el jelölt sraffozott részen a 0111/2 helyrajzszámú területen a kétoldal találkozási pontja nincs megjelölve, öt darab síremlék a temető vonalától kívülre esik, a temető területe 3399 m2, kerülete 308,45 m. A kitűzési vázrajzzal, a zsidó temető felújításának beindításával kapcsolatban a kislétai polgármesternél, a kitűzési vázrajzot készítő Bíró Sándor ügyvezetőnél, Szücs Szabó László zsidó egyházi képviselőnél, a kerítés építésére ajánlatott tett SAJÓ-BÉRGÉP BT. Ügyvezetőjénél, Závorszki Andrásnál kezdeményeztem 2018. szeptember 5-ére 11 órára szemlével egybekötött egyeztető megbeszélést, amely létre is jött. A helyszíni szemle alapján megállapításra került, hogy a korábban készült kitűzési vázrajz nem fogadható el, mivel öt darab síremlék határvonalon kívülre esik.

A kislétai Zsidó Temető első kitűzési vázrajza

A jelenlévők hozzájárulásával Kisléta Község Önkormányzatának képviseletében a polgármester kérelemmel fordult a Nyírbátori Járási Földhivatalához a kislétai 0111/4 helyrajzszámú földrészlet, a zsidó temető kiigazításáért, a helyszíni állapot kijavításáért. A helyszínen lévők a kérelemmel egyetértettek és aláírták azt. A zsidó temető felújításának határideje 2018. október 30., a szerződés megkötésének végső határideje 2018. október 9., a kivitelezőkkel történő szerződéses megállapodás, a munka elkezdése fontossá tette, hogy a földhivatal minél hamarabb teljesítse a kérelmet. A Nyír-Birtok Kft. ügyvezetője, Bíró Sándor ígéretét bírtuk a részükről elvégzendő feladatok soron kívüli megvalósítására vonatkozóan, Pénzes Sándor Károly polgármester szintén megígérte, hogy személyesen is igyekszik az ügyet felgyorsítani. Mivel a kislétai Zsidó Temető felújítására vonatkozóan a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány támogatói döntéssel rendelkezett, kezdeményeztem a felújítás határidejének tartása érdekében, hogy a kiigazításra vonatkozó földhivatali határozat előtt a kerítés építésére, a síremlékek felújítására, a temető rendbetételére tegyünk intézkedéseket. A polgármester az intézkedésekre, a MAZSÖK-el történő szerződéskötésre csak a földhivatali határozat után látott lehetőséget.

Kislétán a polgármesterrel személyesen egyeztettem 2018. szeptember 20. előtt, az intézkedések megkezdésével tovább sem értett egyet, a földhivatalnál a temető helyszíni állapotának kijavításában nem volt előrehaladás. Megkértem a polgármestert, hogy a földhivatalnál a témában eljárhassak, amibe beleegyezett. A Nyírbátori Földhivatalt felkerestem, sajnos a két fő földmérő tanácskozáson volt. A bent lévő kollégájukkal tudtam beszélni, akitől megtudtam, hogy a kislétai Zsidó Temető területének módosítási ügyében még nem voltak a helyszínen. Ezt követően átmentem Bíró Sándorhoz, aki megerősítette, hogy a földhivatalhoz a kérelmet benyújtotta, amiben a temető kerületének a kiigazítását kérte, az alátámasztott anyagokat mellékelte. Azt is közölte, hogy a határozatot meghozzák, a szomszéd megtámadhatja és tovább húzódik az ügy. A temető melletti erdőrész Mikóné Ferenczi Erika és két fia tulajdonában van. Még aznap felkerestem Erikát, tájékoztattam a helyzetről, a helyszínrajzot is megmutattam, kértem pozitív hozzáállásukat. Ezt követően telefonon felhívtam a Nyírbátori Földhivatal kiigazításáért felelős személyét Mizseiné Drága Brigittát, akivel sikerült megállapodni, hogy 2018. október 1-jén, hétfői napon 8 órakor a földhivatalnál találkozunk az önkormányzat polgármesterével, a szomszédos földtulajdonosokkal, vagy meghatalmazásukkal. A polgármesterrel és Erikával telefonon egyeztettem az időpontot, amelyet elfogadtak. Erikával megállapodtunk, hogy szeptember 30-án szombaton, Kislétán találkozunk, Balázs és László fiai otthon lesznek. A helyszínen egyeztettünk, a meghatalmazást előkészítettem, amely a lakásukon lett aláírva. A földtulajdonosok vállalták, hogy a kislétai Zsidó Temető földrészletének kiigazításához hozzájárulnak és a határozat elleni fellebbezésről lemondanak. A tulajdonosok azt kérték, hogy a módosított területen levágott fát kapják meg, s a polgármester megígérte, haza is szállítják. A földhivatalnál tartott egyeztetésről jegyzőkönyv lett felvéve.

A kislétai Zsidó Temető, Mikó Balázs, Mikó László, 2018.09.30./PL/

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Nyírbátori Járási Hivatala a „Térképezés hiba kijavítása” tárgyú, 695/4/2018 ügyirat számú határozatot meghozta 2018. október 2-án, a földhivatal osztályvezetője, Dr. Kiss Erika írta alá. A zsidó temető 3929 m2-re növekedett. Utólag is köszönet minden közreműködőnek. A végső határidőpontig, 2018. október 9-ig a kislétai Zsidó Temetőre vonatkozó szerződés a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványhoz nem lett visszaküldve, amit október 11-én vettem észre. A polgármesterrel és Kovács János Csabával egyeztetve a szerződés határidő után postázva lett, amit elfogadtak, a keret összeget átutalták.

A kislétai Zsidó Temető második kitűzési vázrajza, 2018.10.02.

A Kisétai Zsidó Temető beton kerítésére /308,45 m hosszan, 2 m magasan, nagy és kis kapuval/ vonatkozó árajánlatot 2018. augusztus 29-én kértem a SAJÓ-BÉRGÉP BT-től. A szeptember 5-én kezdeményezésemre történt egyeztető megbeszélésre a polgármesteri irodában került sor. Az árajánlatra, bruttó 9.678.035 forintra vonatkozóan a véleményemet előadva megfogalmaztam, hogy sokallom a végösszeget és kedvezőbb ajánlatot kértem. Závorszki András a forint árfolyam növekedésére hivatkozva kisebb összegű ajánlatot tett, amire egyértelműen megfogalmaztam, hogy nagyon kevés, nem tudjuk elfogadni. A beszélgetés, egyeztetés után megkérdezték, hogy mi mennyire gondoltunk? A polgármesterrel egymásra néztünk, kisebb szünet után közöltem: a bruttó összegből 1.000.000 forint összeg engedményre gondoltam. Jól jelnek tartottam, hogy nem utasították el, hanem azt közölték: otthon utána számolnak és jelentkeznek. A jelenlévő Szücs Szabó László a Heritage Alapítvány az Európa Zsidó Temetők Megóvásáért képviselője /az ajánlók elmenetele után/ megkérdezte, hogy az ajánlat költsége méterre vetítve mennyi, kiszámoltuk és közöltük. Ő épített temető kerítéseket, a kivitelezőkkel kapcsolatban van. Közölte megérdeklődi, tudnak e kedvezőbb ajánlatot tenni, de megjegyezte, az általunk kapott ajánlatot jónak tartja. Máriapócson Piroska húgom kertjében munkálkodtam, mikor Závorszki András telefonon hívott és közölte, hogy megvizsgálták az ajánlatot, 800.000 forint kedvezményt tudnak adni, de kérte a megrendelés minél hamarabbi megküldését. A megrendelést napokon belül összeállítottam, az elküldésére novemberben került sor.

A kislétai Zsidó Temető betonkerítésének felállításához szükséges terület (a kerítésen belül 1 m, kívül 3 m) előkészítése, a fák kivágása, a bokrok kiirtása, elegyengetése többszöri kezdeményezésemre 2018. november 14-én, szerdán kezdődött meg. A közfoglalkoztatottak részéről az első héten a munkában részt vett: Kocsis Bertalan motorosfűrésszel, a kivágott fák rövid 1,2 m-e hosszúságúra történő darabolása után kis tehergépkocsira való rakodásában, a gally és a kiirtott bokrok csomóra pakolásában, elégetésében Bihari József, Kapus László, a kis tehergépkocsi vezetésében, a terület kimérésében, egyéb munkában Áncsák János. A munkavégzés beindításában, a terület kimérésében, a gallyak kihúzásában, elégetésében péntekig részt vettem. Pénteken 13 óráig tartott a munkavégzés, délelőtt a munkakezdésre kimentem, megállapodtunk a végzendő munkában, utána Máriapócsra mentem, hétvégén hazautaztam Budapestre. Az emberek munkavégzéshez való hozzáállásával, az elvégzett munkával elégedett voltam.

Kapus László, Kocsis Bertalan, Bihari József, Áncsák János, 2018.11.14. /PL/

A 47. héten, november 19-én kezdődő héten nem voltam a helyszínen, ezért a zsidó temető felújítási munkájában nem vettem részt. Az esős idő, egyéb okok miatt a betonkerítés útvonalán a fák, bokrok kivágása, a gallyak elégetése nem fejeződött be.

A kislétai Zsidó Temető felújításával kapcsolatos munka végzésekor a pályázatban megjelölt vallási szervezet képviselőjét, Szücs Szabó Lászlót a Heritage Alapítvány az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért képviselőjét minden esetben értesítettem. A munkálatok megkezdése után a helyszínen találkoztunk, amikor közölte a temető területének, kerületének változásának indokait. Közöltem, hogy a Nyírbátori Földhivatalnak érvényes határozata van, ami alapján a munkát megkezdtük, a határidő sürget bennünket. Válaszként közölte: egy hét múlva rendelkezésre áll az anyag, megjegyeztem, hogy akkor figyelembe lehet venni az új kerítésvonalat, azonban sajnos egy hét múlva nem állt rendelkezésre.

Szücs Szabó Lászlótól telefonértesítését 2018. október 9-én kaptam, miszerint a kislétai Zsidó Temetőre e-mailen elküldetett egy új bemérési helyszínrajzot és egy új kitűzési vázrajzot. Rákérdeztem, hogy mit tudunk vele kezdeni, azt válaszolta, hogy a helyszínen megbeszéljük. A munkát Ujhelyi Károly, /földmérő igazolvány száma: 7297/ Nyíregyházán, 2018. szeptember 28-án készítette. A kitűzött földrészlet adatai: eredeti helyrajziszáma 0221, 0222., nyilvántartott terület 3440 m2, 0 AK, a helyszíni felmérésből és a kataszter térképből felszerkesztett számított terület 4802 m2, eltérés -1362 m2. Az új bemérési helyszínrajzot és az új kitűzési vázrajzott a korábbi kimérést végző szakembernek, Bíró Sándornak megküldtem, választ nem kaptam, személyesen közölte, hogy a munka nem hiteles.

A kislétai Zsidó Temető harmadik kitűzési vázrajza, készült Nyíregyházán

Závorszki András telefonon jelezte, hogy a kislétai Zsidó Temető betonkerítésének építését 2018. december 3-án kezdik, a munka azonban később, december 10-én kezdődött meg. A vallási képviselő, Szücs Szabó László 2018. november 26-án kezdeményezte a zsidó temető kerítésvonalának egyeztetését. A helyszínen találkoztunk Szücs Szabó Lászlóval, Ujhelyi Károly Nyíregyházi földmérővel. Egy új negyedik kitűzési vázrajzot mutattak. A zsidó temető területe 3253 m2, kerülete 260,3 m. A temető telekhatárát körbejártuk. A változást az eredeti helyszínrajzzal, az eredeti kialakításával indokolták. Az észrevételeket elfogadhatónak tartottam, a földút közelségét vetettem fel. Az esetleges elfogadását a polgármesterrel kell egyeztetni, ezért a polgármesteri hivatalban találkoztunk, a megbeszélés után a temető határvonalát a helyszínen közösen tekintettük meg. A helyszíni szemle alapján a polgármester elfogadta a javaslatot. A 2018.12.04-én keltezett vállalkozási szerződésben már a 260 m hosszú betonkerítés szerepel, a költségek arányosan csökkentek, bruttóban 7.454.900 Ft-ra. A további munkák ennek figyelembevételével folytak.

A kislétai Zsidó Temetőben a szemetek összeszedésére, a kisebb gallyak összegereblyézésre, a fák kivágásának, a bokrok irtásának folytatására, a kihordott, csomóra rakott gallyak égetésére a közmunkások közül december 5-én és 6-án többen vettek részt. Név szerint a következők voltak: Balogh Péter, Papp Lászlóné, Lakatos Ilona, Rézműves Gyöngyike, Fodor Dávid Gézáné, Bori Lajosné, Balogh Sarolta, Lakatos Zsolt Tamás, Balogh Emese, Magyar Orsolya, Magyar Csaba, Kapus László, Magyar Norbert, Balogh Miklós. A reggeli munkaelosztás, a szerszámok felvétele után a közel 2 km-re lévő szidó temetőbe az emberek egy része kerékpárral ment. A többieket és a szerszámok egy részét többször fordulva a saját személygépkocsimmal vittem ki. Az emberek egy részének az ebédje a központban volt, a többiek a fizetést délig a központban tudták felvenni, ennek megvalósítása érdekében a személygépkocsimmal délben is többször fordultam. A reggeli munkaelosztások alapján állapítottam meg, hogy három munkahelyi vezető mellett adminisztrációt végzők is voltak, a központban is volt egy felelős személy. A zsidó temetőben folyó munkákhoz nem jutott munkahelyi vezető, nekem kellett a munkát megszervezni, irányítani. Nem volt egyszerű feladat. A személygépkocsi az esti szállításnál nehezen indult be, az utolsó fuvart csak úgy tudtam lebonyolítani, hogy egy kis tehergépkocsi kijött és meghúzott. A személyszállítást a következő napra próbáltam kis busszal megoldani, de nem sikerült, azt mondták „menjenek kerékpárral”. A dolgozók egész napi munkájával többségében elégedett voltam.

Pillanatok a kislétai Zsidó Temető takarítása közben, 2018.11.28. /PL/

A kislétai Zsidó Temető felújításában résztvevő kislétaiak, 2018.11.16.

A kislétai Zsidó Temető negyedik kitűzési vázrajza

Domonkos Sándor kőfaragónál voltam, amikor a házával szembeni telken egy FIAT-HITACHI FB 100-as ásó-tolólapos gép dolgozott. A helyszínen lévő emberektől megtudtam a gép tulajdonosának nevét, telefonszámát. Kóródi Sándor géptulajdonosát többször telefonon kerestem, míg végül ígéretet kaptam a zsidó temető gépi munkájának elvégzésére. Az ásó-tolólapos gép biztosítása érdekében több próbálkozásom is volt: a Pócspetriben élő Májer Zoltántól, Böszörményi Lászlótól, Papp Bertalan máriapócsi polgármestertől érdeklődtem a gép iránt. A javaslatok alapján a Nyírbátorban lévő gép után Linzenbold Miklóstól érdeklődtem, a munkát megnézték, de nem vállalták el. Kelemen István kislétai vállalkozót a kistanyai telepén kerestem, dolgozói segítségével telefonon értem utol, többszöri beszélgetés után sem sikerült gépet intézni. A nyírbogáti Kóródi Sándor gépe 2018. december 11-én kedden 9 órakor érkezett meg, Balogh András volt a vezetője. A zsidó temetőt körbejártuk, megmutattam, hogy mit kell megcsinálni. A temető keleti határvonalán kezdtük a gépi munkát, tuskókat szedett ki és egyengette a kerítés vonalát. A reggeli órákban, 8 óra 30 perckor 6 fő közmunkás érkezett a még megmaradt gally égetésének befejezésére. Szerencsémre Kocsis Bertalan gépi fűrészes is köztük volt, Berti Istvánnal vállalta a temető keleti oldalán a kerítés nyomvonalában lévő tuskók lefűrészelését, a bejáratnál fákat is vágtak le. Közben a gally égetésével foglalkozó 4 főt megkerestem. Mivel láttam, hogy az égetést befejezték, megkérdeztem őket, hogy két fő önkéntes alapon vállalná-e a gép mellett a segítséget, a kimozdított tuskók, gyökerek oldalra húzását. Az egyenkénti kérdezés után mindenkitől nemleges választ kaptam, megköszöntem a válaszokat, visszamentem a géphez. A tuskókat, gyökereket igyekeztem oldalra elhúzni, a gép kezelője többször kiszállt a gépből és közösen csináltuk. A hat ember délben elment, délutáni munkavégzésre már nem jöttek vissza.

FIAT-HITACHI FB 100 gép munka közben, Szücs Szabó László 2018.12.11.

 A vallási szaktanácsadó, Szücs Szabó László 11 órakor érkezett meg, a gép ezek után kezdte meg a korábban a temetőre tolt törmelék, szemét lebontását. Mivel síremlék töredékeket is láttunk, a munkát figyelemmel kellett kísérni. A gépi munka végzésekor a szaktanácsadóval közösen segítettük a munka végzését, a gyökerek elhordását, a felület egyengetését.

Budapesten tartózkodtam, amikor Závorszki András telefonon hívott, hogy közölje, megkezdődik a kerítéselemek kamionnal történő szállítása Szlovákiából. Megkért, hogy a betonelemek lerakásához nagyteljesítményű villásrakodót próbáljak keresni, az ellenértékét a kerítésépítők a helyszínen kifizetik. A kislétai polgármesterrel történt beszélgetés után megtudtam, Kislétán nincs ilyen gép. Emlékeimben élt, hogy a máriapócsi almásban a betakarításkor egy nagykapacitású, önjárós villásrakodó működött. A részleg vezetőjének, Pellei Attilának a telefonszámát ismerősökön keresztül sikerült megtudni. Elmondtam a problémámat, kértem a segítségét, nagy örömömre Pellei Attila segített, a kamionok megérkezésekor mindig Máriapócsról átment Kisétára, a raklapra helyezett betonelemeket a kamionról leemelte, majd sorba lerakta.

A kisétai Zsidó Temető betonkerítésének készítése 2018. december 10-én hétfőn kezdődött meg. Másnap kedden, a helyszínen találkoztam a kivitelezőkkel. Az elkészített kerítésrész alapján kértem, hogy az alsó elemeket talajszintre, inkább egy kicsit süllyesztve kell elhelyezni. A betonkerítés építését a szlovákiai SZTANINVESZT cég végzi, képviseletében négy fő jött Rimaszombat környékéről: Szajkó Gyula, Csépe György, Dankó Béla, Rusznyák István. A betonkeveréshez vizet a polgármester telepéről tudtak a helyszínre vinni. A betonkeverő működtetéséhez szükséges áramot áramfejlesztővel állították elő, a sódert Nyírbátorban vásárolták meg, a kerítés betonelemeit kézikocsival szállították a helyszínre. A betonkerítés építését a karácsonyt megelőző hét közepéig végezték. December 13-án csütörtök reggel találkoztam velük utoljára, mivel a délelőtti órákban Sárospatakra indultam a szervezésemben megvalósulandó emléktábla elhelyezési ünnepségre. A polgármesterrel és Madai Sándorral, a közmunkások munkahelyi vezetőjével a helyszínre mentük, hogy megbeszéljük a munka folytatását, a szükséges emberek biztosítását. Az önjáró ásó-tolólapos gépet lebeszéltem telefonon a tulajdonossal, Kóródi Sándorral. Szücs Szabó László vallási szakember ígérte, hogy továbbra is a helyszínen lesz. A polgármestertől kértem, hogy munkahelyi vezető is legyen jelen, a géphez segítőt biztosítson, megmutattam a gépifűrészelési munkát, a földből kiszedendő drótkerítést, szúrós drótot.

A betonkerítés elemeinek kamionról történő leszedése /PL/

 A 2018. május 6-án a kislétai zsidó áldozatokért rendezett „Emlékezzünk, hogy Emlékeztessünk” című emlékműsorról Kovács János Csaba DVD-t állított össze, amelynek ünnepélyes levetítésére 2018. december 21-én pénteken, a Pócspetri Büszkeség pontban került sor, amelyen feleségemmel, Dr. Herczku Erzsébettel részt vettem. Az ünnepségen „Mit jelent alkotó közösséghez tartozni?” címmel mondtam beszédet.

Az alkalmat kihasználtam, hogy megtekintsem a kislétai Zsidó Temető kerítésépítésének alakulását. A SZTANINVESZT dolgozói a rendelkezésükre álló időt megfelelően kihasználták.

A kislétai Zsidó Temető, 2018.12.21-én, 2019.01.23-án /PL/

A Miskolci Sajó-Bérgép Bt. vezetője, Závorszki András a kislétai Zsidó Temető betonkerítésének építője 2019. január 15-én telefonon közölte, hogy a betonkerítés építését a négy fős brigád január 21-én hétfőn folytatja. A beszélgetés során tájékoztattam, hogy szerdán érkezem a helyszínre és szükségszerűen segítem a munkájukat, a polgármester urat tájékoztatom. Závorszki András hétfőn késő délután telefonon tájékoztatott, hogy a kerítést másfél napig tudják csinálni, mivel a gép a déli határ nyomvonalát nem készítette elő. A kerítés nyomvonalának helyzetéről tájékoztattam, a keleti oldali részt teljes hosszában tudják építeni. A kerítésépítőkkel a közvetlen kapcsolat érdekében az SZTANINVESZT rimaszombati vezetőjének, Nagy Tibornak, a kislétai kerítésépítés munkahelyi vezetőjének, Szajkó Gyulának telefonszámait megkaptam. A munkahelyi vezetővel tisztáztam a munkavégzés lehetőségeit.

A kisétai Zsidó Temető betonkerítésének építésének megtekintésére 2019. január 23-án a délelőtti órákban érkeztem. Az éjszakai hőmérséklet mínusz 8-10 fok, a nappali hőmérséklet is mínusz volt, hóesés is előfordult. A munkahelyi vezetővel a kerítés nyomvonalát végig jártuk, a déli oldal nyomvonalának kialakítását megbeszéltük. A raklapon lévő oszlopokat, elemeket az építkezés megkezdése előtt a máriapócsi bérgéppel a keleti oldalon megfelelő távolságban elhelyezték. A kedvezőtlen időjárás miatt a munkahelyi vezetővel megállapodtunk, hogy hétvégéig maradnak, a következő héten nem jönnek vissza, kedvezőbb idő esetén jönnek és befejezésig, a nagykapu, kiskapu beállításával együtt megcsinálják.

2019. február 1-jén Nagy Tibor telefonon jelezte, hogy a kislétai Zsidó Temető betonkerítésének építését február 4-én hétfőn folytatják, kedden a kapukat leszállítják, majd a befejezésig végzik a munkát. Megígértem, hogy az ásó-tolólapos gép rendelkezésre fog állni, a hátralévő munkát befejezzük. A munka folytatásáról tájékoztattam a polgármestert. A polgármester JCB típusú ásó-tolólapos gépe február 6-án, szerdán 10 óra 45 perctől 15 óráig, csütörtökön 7 órától 10 óráig a kerítés déli nyomvonalát megfelelő színvonalon kialakította, a bejárat előtti területet, a kapun belüli részt tuskótalanította, megfelelő formában elegyengette. Kremper János gépkezelőnek gépi munkáját e úton is szeretném megköszönni.

A kislétai Zsidó Temető ásó-tolólapos munkája, 2019. 02.07. /PL/

Az ígért időpontban a kis- és nagykapu nem érkeztek meg. Zavorszki András február 7-én csütörtökön, dél környékén érkezett meg. Tájékoztatott bennünket, hogy a kapuk nem készültek el, horganyozásuk folyamatban van, a kerítés építését körülbelül másfél hét múlva folytatják, amit jelezni fognak.

A kislétai Zsidó Temető és a kivitelezők: Dankó Béla, Csépe György, Závorszki András, Szajkó Gyula. 2019.02.07.

„Pénzes László helytörténeti kutató köszöntője:

Tisztelettel köszöntöm az „EMLÉKEZZÜNK, HOGY EMLÉKEZTZESSÜNK” című zenés- irodalmi-történelmi műsor előadóit: az IRÁNYTŰ KLUB ZENEKAR tagjait, a KÖZREMŰKÖDŐKET, a PÓCSPETRI NYUGDÍJAS EGYESÜLET ÉNEKKARÁT, az EMLÉKMŰSOR szervezőjét, rendezőjét KOVÁCS JÁNOS CSABÁT.

Tisztelettel megkérem a jelenlévőket, hogy a TETSZÉSNYILVÁNÍTÁST a műsor végén szíveskedjenek megtenni.

Az emlékműsor előtt hallgassuk meg a ZSIDÓ HIMNUSZT!”

„Emlékezzünk, hogy Emlékeztessünk!” Az Iránytű Klub-zenekar zenés irodalmi történelmi műsora     KISLÉTA - 2018 05 06 - 12.00.

Vers: Megemlékezés a holocaust áldozataira

Vetítés: Erzsike néni, egy holokauszt túlélő Nyírbátor közeléből

Harangjáték, 2. Szöveg 1, 3. Nem látlak én téged többé 4. Szöveg 2, 5. Hova tűnt a sok virág 6. Szöveg 3, 7. Miért hagytuk, hogy így legyen 8. Szöveg 4, 9. Zsoltár Anyámnak 10. Szöveg 5, 11. Egy angyal mindent lát Szöveg 6, 12. Rosenberg Dani (Alatta vetítés).

Kovács János Csaba

Megemlékezés a holocaust áldozataira

Üres termekben gyöngyöző falak,
Könnyel áztatnak régmúlt arcokat.
hosszan sorjázó néma családnevek,
ma már csak emlékeket rejtenek.

Szögesdrót mögött kivégzett,
meggyötört lelkű árnyemberek…
méltóságukban sértett, millió lélek,
jövőtől megfosztott, meddő remények…

Bűnvád, rettegés birkózik bennem.
Torkomban szorít a fájdalmas félelem.
Agyamban felvillan gázkamrák zaja…
Merev lábakkal is menekülnék tova.

Mi vagyunk az utókor, s szégyenkezve állunk.
Ha nincs is közöttük testvérünk, barátunk,
emberek voltak mind: férfi, nő és gyermek.
Hajtsunk most fejet az emlékezetnek!

Részlet az emlékműsorból

1. Harangjáték – Hobó: Szóljon a harang…

Mikor az Isten aluszik,
Mikor a pap is hazudik,
Mikor választani indulsz,
Mikor apád ellen fordulsz,
Mikor ellenem vétkezel,
Mikor majd rám emlékezel.

Mikor halált visz a golyó,
Mikor mérget hány a folyó,
Mikor éhen hal egy szegény,
Mikor ölni megy a legény,
Mikor temetik a zenét,
Mikor torkig ér a szemét.

Szóljon a harang, mikor a Múlt visszatér.
Szóljon a harang, mikor a bosszú enni kér.
Szóljon a harang, mikor erdő-mező sír.
Szóljon a harang, mikor tátong már a sír.
Szóljon a harang, mikor a gazdag adni fog.
Szóljon a harang, mikor a gyilkos térdre rogy.
Szóljon a harang, mikor elszorul a szív.
Szóljon a harang, mikor a harag harcba hív.

Mikor Szent Kristóf napja jön,
Mikor a tavasz beköszön,
Mikor csavargók nevetnek,
Mikor szeretők ölelnek,
Mikor el kell mennem tőled,
Mikor majd télen visszatérek.

Mikor kiszárad majd a szám,
Mikor nem másra vársz, csak rám,
Mikor a vesztes megbocsát,
Mikor a hitetlen mond imát,
Mikor bort töltök magamnak,
Mikor nekikezdek az utolsó dalnak.

Szóljon a harang, mikor esőt hoz a szél.
Szóljon a harang, mikor víz folyik, nem vér.
Szóljon a harang, mikor véget ér a gyász.
Szóljon a harang, mikor kezdődik a nász.
Szóljon a harang, mikor a kisgyermek totyog.
Szóljon a harang, mikor nagyapja mosolyog.
Szóljon a harang, mikor a költő születik.
Szóljon a harang, mikor az angyalok elviszik.
Szóljon a harang… Szóljon a harang…

Szóljon a harang… Szóljon a harang…
Szöveg 1.:

1945 szeptemberében, amikor is beköszöntött a zsidó újév, Scheiber Sándor, a pécsi zsinagógában beszélt a megmaradt híveknek. Beszédéből részleteket felhasználva, megzenésített versekkel, dalokkal kiegészítve roskadozó térdekkel, vérző lélekkel és könnyes szemmel indulunk el az emlékek útján, azért, hogy emlékezzünk, és azért, hogy emlékeztessünk.

Találkoztam az úton éhező, rongyos tömegekkel: öregekkel és betegekkel, nőkkel és gyermekekkel, kimerültek voltak, halálfélelem reszketett az ajkukon, halk volt a hangjuk és fáradt volt a szemük nagyon. Megfosztva hajuk ékességétől, a hátuk meggörbült, arcukról eltűnt már az isteni bélyeg, és elpusztult az emberi méltóság. „Honnan?” kérdeztem. És feleltek: „Mi vagyunk a vidék magyar zsidósága: Kiűztek bennünket a hazánkból, ahol születtünk, az otthonunkból, ahol éltünk, Kiűztek bennünket abból az országból, amelyben évszázadok óta éltek őseink, bűnünk az volt, hogy zsidók vagyunk. Elválasztották tőlünk még otthon a munkabíró férfiakat; nincs velünk apánk, férjünk, testvérünk, fiúnk. Nem tudjuk, hová, és nem tudjuk, meddig megyünk. Mint a rabokat, hajtottak bennünket, vagonokba zsúfoltak, mint az állatokat. Nem volt levegőnk, és nem volt vizünk. A kerekek vadul zakatoltak, Vitték, vitték a szegény félholtat, Ki tíz körmét dúlt hajába ásta, Úgy robogott a végállomásra.

Könnyektől homályos szemeim előtt elvonult, a vidékiek nyolcszázezres halálmenete. Senki sem tudhatta, hogy viszont láthatja-e valaha a szeretteit.

Iránytű Klub-zenekar

2. Nem látlak én téged

Nem látlak én téged többé,

Soha, soha sem,

És Te sem látod, hogy érted

könnyes a szemem.

Nevemet hiába mondod,

könnyedet hiába ontod,

Harcok mezején,

valahol te tőled távol,

Ott, ahol senki sem gyászol,

ott halok meg én.

Nem lesz egy tenyérnyi jel sem,

puszta síromon,

Elesett katonák teste

lesz a vánkosom.

Ahová le fognak tenni,

síromra nem borul senki,

Senki, aki él,

tavasz sem fakaszt rám zöldet,

Elfújja rólam a földet,

Messze majd a szél.

Szeretnék még egyszer lenni,

lenni még veled,

Szeretném öledbe tenni,

őszülő fejem.

Szeretnék ajkadon égni,

szeretnék te véled lenni,

Még egy éjszakát,

Azután akármi érhet,

boldogan halok meg érted,

Hitvesem, s Hazám.

Hitvesem, …hm… Hazám.

Szöveg 2.:

Találkoztam az úton kétségbeesett férfiakkal. Kérdésemre elmondták, hogy ők a munkaszolgálatosak. Ökölbe szorított kezükben egy-egy gyűrött lapot szorongattak, övéik utolsó búcsúszavát, amelyet a téglagyárból, az útról, a vagonból bíztak a szélre, vagy a kevés jótevő kézre, amely továbbította. Élni akarunk! – ordították megkínzottan, hogy megkeressük, a mieinket, hogy megbosszuljuk, a halálukat. Találkoztam az úton temetetlen hullahegyekkel, utcákon és tereken, házakban és temetőkben. Néztem, kutattam egyenként őket, mindegyikük egy-egy külön világ volt, családja éke, ezer terv és gondolat teremtője. Ember…Láttam, hogy semmi értéke nincs már az emberi életnek. És ahogy vizsgáltam a borzalmas testhalmokat, ezer hulla mélyéről előtűnt az én áldott Édesapám. Édesapámé, aki - mint a ti édesapátok is – Újév napján, felengedett lélekkel pihent meg, családja körében. Küzdött, dolgozott naphosszat egy életen át, hogy felnevelje gyermekeit. Hát ez a jutalma egy szent életnek – kérdeztem összetörten -, hogy családjától távol kellett lehunynia örökre szemét, hogy temetetlenül feküdjék holttestek tömegében?

Hallom a ti panaszotokat is:

Hol találjuk az Édesapánk?

Domb fölötte nem lehet virágos,

Nem nézhet föl, a mélyből, fiához.

Pócspetri Nyugdíjas Egyesület Énekkara

3. Hova tűnt a sok virág?

Hova tűnt a sok virág,
Mi nyílott hegy-völgy réten át.
Hova tűnt a sok virág?
Elhervadt régen.
Hova tűnt a sok virág?
Letarolta sok szép lány

Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hova tűnt a sok szép lány,
Annyi rémült év után.
Hova tűnt a sok szép lány?
Elhervadt régen.
Hova tűnt a sok szép lány?
Gyűrűt váltott mindahány.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hol vannak a katonák,
Kik harcoltak sok éven át.
Hol vannak a katonák?
Elmúltak régen.
Hol vannak a katonák?
Sírjuk felett száz virág.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hova tűnt sok sírkereszt,
Még a szél is sírni kezd.
Hova tűnt sok sírkereszt?
Elkorhadt régen.
Hova tűnt sok sírkereszt,
Szívünk meg nem érti ezt.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Szöveg 3.:

S tovább kérdeztem Édesapám. Többé már nem áldasz meg bennünket ünnepköszöntőn? De ő reám tette bársonyos kezét, amelyet olyan sokszor érzek magamon, és azt mondta: ha hívtok, ott leszek közöttetek, és megáldalak benneteket. Ha az ünnepi asztalnál, felemlítitek a nevem, eljövök, és ti érezni fogjátok, hogy én ott vagyok. Én odaállok az Isten trónusához, és érettetek könyörgök, s ha kell, követelek is. Az apák kérése elől, Isten most már nem zárkózhat el. És visszajövök, odaállok – én az apa – az üldözőitek, a gyilkosaitok, a pribékjeitek, kirablóitok, a hullarablók asztalához és ágyához a legboldogabb percükben, és leszek nékik élő lelkiismeret, és feldúlom a nappalukat és feldúlom az éjszakájuk is. Hogy lássák örök életükre, az üveges szemű halottakat, akik megfagytak, éhen vesztek, összeestek, akiket agyonlőttek.

Tinéktek van virágos, szép szobátok,

Bútorok, képek, szőnyegek.

És van párnátok, paplanos ágyatok.

De nékünk, minden elveszett.

Adjátok vissza elveszett kunyhójuk,

Adjátok vissza szegényeknek újra.

Adjátok vissza a kirabolt temetőket,

A templomot, a kicsiny iskolát,

A csöndes utcát és a gyümölcsfákat,

Hadd éljenek, viruljanak tovább.

A házakat, a rongyos kalibákat,

Az elpusztult virágos kerteket,

Adjátok vissza vigasztaló szóval, Adjátok vissza, emberek!

Adjátok vissza, az ünnepestnek fényét, adjátok vissza az élőket,

akiket elhurcoltatok, a holtakat, akiket meggyilkoltatok.

Adjátok vissza – van-e hatalmatokban? –

az édesanyánkat és az édesapánk, hitvesünk, testvérünk,

vagy ha van bennetek még egy csöppnyi emberség:

a sírhantjukat mondjátok meg, legalább!

4. Miért hagytuk, hogy így legyen

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, sárga rózsa

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Miért hagytuk, hogy így legyen

Virágok közt veled lenni
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem

Az Iránytű Klub-zenekar, a Pócspetri Nyugdíjas Egyesület Énekkara

Szöveg 4.:

S találkoztam az úton, a fővárosban, fegyveres banditáktól kísért csoportokkal, amelyeket télvíz idején a Duna felé vittek; menettel, amelyet a pinceodúk felé hajtottak. Alig tudtam kivenni siettükben elejtett suttogó szavuk: hitmártírok vagyunk, a nyilas terror áldozatai. S ahogy fürkésztem, vizsgáltam a mellettem elsuhanókat, megláttam közöttük az Édesanyám; a szívére mutatott, az anyai szívre és láttam, ahogy átlőtt sebéből vér csorog. Az Édesanyámé, aki – mint a ti édesanyátok is –, ilyenkor éjt-napot fáradozva készült az ünnepre, hogy ragyogjon a ház a templomból hazatérők elé; hogy a megterített asztal hívogatóan köszöntse a család tagjait. Tisztán látom Őt most, amint áldó kezekkel áll az ünnepi gyertyáknál, könnyes szemekkel, mert oly hamar megjelent ott a könny – nem magáért, hanem a gyermekeiért; könyörgő szóval – nem magáért, hanem a gyermekeiért.

Az anyák pedig halhatatlanok.
Csak testet, arcot,

Alakot váltanak;

egyetlen halott sincs közülük;

fiatalok, mint az idő.
Újra születnek,

minden gyerekkel;

megöletnek,

minden halottal

harmadnapra föltámadnak,

mire virradna.

5. 
   Zsoltár Anyámnak

Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

Szöveg 5.:

S találkoztam az úton Istennel. Az angyalok némán hallgattak körötte, mert tudták, hogy Isten szomorú. Eltakarta arcát, mert titkolta könnyét, mely a földre hullt. A nyolcmillió mártírért. S azt mondotta: tudom, miattam van így, ezek az én hitemért haltak meg. Ne lázongjatok azért, és ne forduljatok el Tőlem. Ti sem ismerhetitek Isten útjait.„Térjetek vissza Istenhez, megsebez Ő, de gyógyít is, sebet oszt, de bekötözi azt.” Törött szívnél illőbb kaput az Úr előtt ki tár?

6. Egy angyal mindent lát

Egy arcot látok -
falfehér.
Egy házat látok -
Égig felér.

Uram! Nézd a szivárványt:
az ad reményt.
Add vissza a látványt,
a színek színét.

Szólíts engem -
Mondd miért?
Miért mást büntetsz
az életért.

Uram! Nézd a szivárványt,
hozzád felér.
Védd meg a színeket,
s a gyermekek szívét.

Fent a felhő szélén,
egy angyal mindent lát.
Hogyan járnak a papíron
a színes ceruzák.

Fent a felhő szélén
egy angyal mindent lát,
hogy a világot a Földön,
gyerekek rajzolják.

Kicsiny, hegyezetlen,
színes ceruzák.

Szöveg 6.:

Befejezésként, és elköszönés gyanánt:

Emlékezők /részlet/

7. Rosenberg Dani

37-ben mikor a hősünk,
Dani még a gimibe járt, 
nem sejtette milyen gyorsan
jön majd el a változás.
Járt oda egy másik gyerkőc
úgy hívták Magyar Zoli
mindig lesett Dánielről
mikor jött a nagy doli.
Zoli volt a rámenős szájhős
és legnagyobb riválisa,
Dani volt az osztály első
csak tornából volt hármasa.
Csúfolták is sokan a srácok
pedig tudták hogy jó ember,
de Dani neve kicsit más volt,
úgy hívták hogy Rosenberg.

Refr.1× Ha a vonatok indulnak,
ha a jó napok elmúlnak,
rideg helyeken száguldva, ájultan.
Akár hova visz lesz új nap,
a gonosz oda már nem nyúlhat
a szíved gyertya mit elfújnak,
de meg gyullad.

Eljöttek a kegyetlen évek,
a házmesterné mindenkit feldobott,
egy nagy lakásra volt szüksége
és Dani nagyapja csak hallgatott.
Azt mondta bis hundert und zvanzig,
és kölyökösen pisslogott
végül így szólt: fel kell vennünk,
most a seriff csillagot.
Elvitték a fűszeres Goldsteint,
a zenetanárt Klein Manót,
a házban ő volt a legjobbfej,
és Weiszt a legrégibb lakót,
vitték Zimmermannt az elsőt,
és két lányát Katót, Lizát.
Az irodalmárt Kardos Ernőt,
pedig, ő katolizált.

Refr.1×

Ha a vonatok indulnak,
ha a jó napok elmúlnak,
rideg helyeken száguldva, ájultan.
Akár hova visz lesz új nap,
a gonosz oda már nem nyúlhat
a szíved gyertya mit elfújnak,
de meg gyullad.

A téren Zoli menetet látott,
tudta, hogy még tartozik,
elindult barátjához
a szomszédban lakott Dani
Becsöngetett Rosenbergékhez.
de jött az igazoltatás,
a két nyilas a szobába lépett,
Zoli tudta a folytatást.
A nyilas hosszú listát nézett
és neveket is olvasott,
mikor Dani nevéhez ért el
Zoli azt mondta, hogy én vagyok.
Mikor visszajött még látta az arcát
futott és megállt, Dani 
felemelte mind két karját,
ahogy a Rabi szokott áldani.

Refr.2×

Ha a vonatok indulnak,
ha a jó napok elmúlnak,
rideg helyeken száguldva, ájultan.
Akár hova visz lesz új nap,
a gonosz oda már nem nyúlhat
a szíved gyertya mit elfújnak,
de meg gyullad.

E M L É K M Ű

A KISLÉTA KÖZSÉG ZSIDÓ ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE

„A MINDENNAPJAIKAT BÉKÉBEN, MEGÉRTÉSBEN, HARMÓNIÁBAN KISLÉTÁN ÉLTÉK. A KÖZÖSSÉG JELENÉÉRT, EMBERIBB JÜVŐJÉÉRT TANULTAK, DOLGOZTAK, EGYÜTTMŰKÖDTEK. EGY EMBERTELEN IDŐSZAK ÁLDOZATAI LETTEK. ÉLJÜNK ÉS CSELEKEDJÜNK ÚGY, HOGY SOHA TÖBBÉ ELŐ NE FORDULJON”

/Pénzes László/

KISLÉTA KÖZSÉG ZSIDÓ ÁLDOZATAI:

1. CSILLAG DEZSŐ /1893-1944/
2. DAVIDOVICS BÉLA /1903-1944/
3. DAVIDOVICS BÉLÁNÉ /1914-1944/
4. DAVIDOVICS DÁVID /1896-1944/
5. DAVIDOVICS DÁVIDNÉ /1905-1944/
6. DAVIDOVICS JUDIT /1935-1944/
7. GRÓSZ MIKSA MÁJERNÉ /1884-1944/
8. GRÓSZ MIKSA MÁJER /1880-1944/
9. GRÓSZ MIKSA /1907-1944/
10. GRÓSZ IRÉN /1910-1944/
11. GRÓSZ SAROLTA /1913-1944/
12. GRÓSZ MAGDA /1918-1944/
13. GRÓSZ MIKLÓS /1924-1944/
14. EHRENREICH MENYHÉRT /1870-1944/
15. FRIED SÁNDOR /1924-1944/
16. FRIED HERMAN /1926-1944/
17. FRIED LÁSZLÓ /1928-1944/
18. FRIED TIBOR /1930-1944/
19. ÖZV. FRIED ÉLIÁSNÉ /1893-1944/
20. ÖZV. KRÓHN LÁSZLÓNÉ /1884-1944/
21. KRÓHN MIKLÓS /1904-1944/
22. KRÓHN IMRE /1910-1944/
23. NEUFELD MENYHÉRT /1882-1944/
24. NEUFELD MENYHÉRTNÉ /1887-1944/
25. NEUFELD SÁRA /1912-1944/
26. NEUFELD JÓZSEF /?-1944/
27. NEUFELD ILONA /?-1944/
28. NEUFELD RÓZA /1917-1944/
29. RÓTH MENYHÉRT /1916-1944/
30. RÓTH JÓZSEF /1894-1944/
31. RÓTH JÓZSEFNÉ /1895-1944/
32. RÓTH ERZSÉBET /1930-1944/
33. WEINBERGER JÓZSEF /1894-1944/
34. WEINGERBER JÓZSEFNÉ /1898-1944/
35. WEINGERBER LÁSZLÓ /1923-1944/
36. WEINBERGER SÁNDOR /1928-1944/
37. WEINBERGER ANDRÁS /1933-1944/
38. JAKABOVICS LÁSZLÓNÉ /1910-944/
39. ROÓZ DEZSŐNÉ /1907-1944/

„EMBERTELEN IDŐSZAK NÉLKÜL ÉLJÜK A MINDANNAPJAINKAT!”

ÁLLÍTOTTA: KISLÉTA KÖZSÉG KÖZÖSSÉGE

2018. MÁJUS 06.

Az Emlékműsor végén Szabó György a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány Kuratórium Elnöke fejezte ki a magas színvonalú, tartalmas emlékműsorért köszönetét, elismerését. A jelenlévők tapasztalhatták, láthatták, érezhették Szabó György mélyreható érzéseit. Sokan könnyekkel jutalmazták a felejthetetlen történet, a zsidó áldozatok emlékére összeállított és előadott emlékműsort.

Szabó György, Kovács János

Dr. Riczu Zoltán a Kislétai református templomban, /218.05.06. PL/

Tisztelt emlékezők, kedves megjelentek!

1944-ben április 08-án, a keresztény Húsvét szombatján, -Nagyszombaton (a zsidó időszámítás szerint Niszan hónap 15-én), bejött a zsidók egyik legszentebb ünnepének a Peszachnak, az első napja, - vagyis ünnepeltek a magyar keresztények és a magyar zsidók is,- igaz háborús körülmények között, szűkösen,-de ünnepeltek. Maga a szó, - Peszach, azt jelenti, hogy: elkerülés. Az ünneppel a zsidóság arra is emlékezik (mert ezen az ünnepen több eseményről megemlékeznek), hogy az Egyiptomból való kivonulás előtt a tízedik csapás – vagyis az első szülöttek, halála – elkerülte a zsidók, házait. Ám ahogy talán még inkább ismerjük ez a kovásztalan kenyér ünnepe is (Pászka ünnep), de a tavasz ünnepe, névvel is illetik. Egyike a három zsidó zarándokünnepnek. Amikor még állt a Szentély, az ókorban, ekkor Izrael népe Jeruzsálembe vonult és áldozatot mutatott be Istennek. Minden család egy bárányt áldozott, majd megsütve el is fogyasztották. Ez a nyolcnapos ünnep leginkább a megszabadulás, vagy a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság után, több mint háromezer (3319), évvel ezelőtt kivonultak, Micrájim földjéről, - vagyis Egyiptomból.

A zsidó időszámítás szerint az 1944-es ünnep 5704. Niszan hónap 15-től (04. 08-tól, Húsvét szombattól, - Nagyszombattól), Niszan hónap 22-ig (04. 15-ig), nyolc napon át, a következő szombatig tartott. Az első nap estéjén került sor a hagyományos széderre, a Pe­szach esti ünnepi vacsorára, amikor az előírások szerint-megterített asztalnál ülve a legfiatalabb gyermek feltette és ma is felteszi a „Má nistáná” szavakkal kezdődő kérdéseit, vagyis „miben különbözik ez az este az év többi estéjétől”. Ezek előre meghatározott kérdések és arra valók, hogy a széder- rendezője (többnyire a családfő), elbeszélhesse a kivonulás történetét.

A kérdésekre ugyanis egy egész elbeszéléssel a Haggáda-val válaszolnak, mely egyben a széder lebonyolításának „forgatókönyve” is. Az ünnepet a magyarországi, így a kislétai zsidók is megtartották.

Ezt a kérdést bizonyára a családjában legfiatalabb, 11 éves Weinberger András is feltette édesapjának, Weinberger Józsefnek, azon az estén és Ő teljesítette a parancsolatot, ami úgy szól „És beszéld el gyermekeidnek azon a napon mindazt, ami veled történt, és szólj: Ezért tette az Örökkévaló, amit értem tett, mikor kijöttem Egyiptomból." Az ünnepet köszöntő este legfontosabb célja ugyanis az, hogy a családfő elmesélje gyermekeinek az ősi megszabadulás történetét, hogy továbbadja a hagyományt. Mindenki érezze úgy magát, mintha ő maga szabadult volna ki Egyiptomból. A széder előírása szerint, a szertartás alatt nyitva kell hagyni a lakás ajtaját Illés Próféta számára, -reménykedve az Ő megérkezésében, mert Illés Széder- este minden zsidó házához elmegy, hogy megigyon az ott lakókkal egy pohár bort. 

Azonban 1944. április 16-án, az ünnep elmúltával, vasárnap hajnalban (Niszan hónap 23.), ezen az ajtón nem a Próféta érkezett, a kárpátaljai, a Szabolcs vármegyei, - így a kislétai zsidókhoz sem, hanem kakastollas csendőrök kopogtak. Pár perc időt adtak a készülődésre és ez után kiterelték a lakókat az utcára, köztük Grósz Miksa Majer 6 tagú családját, - aztán a faluban lévő gyűjtőhelyre, onnan a Nyírtelekhez (akkor Királytelek), tartozó Varjúlaposra majd Auschwitzba szállították Őket. Itt, ezen a vidéken, melybe Kárpátalja is beletartozott, kezdődött a magyarországi zsidóság megsemmisítése. Ez volt az „első zsidótlanítási zóna” a Kassa központú VIII. csendőrkerület területe, vagyis a gettósítást az ország keleti területein élő, vidéki zsidókkal kezdték. Ebbe a zónába beletartozott megyénk is. 

Ez egyenes következménye volt annak a politikának, amit az akkor hivatalban lévő magyar kormány folytatott, - vagyis hajlandó volt a zsidókérdés német mintájú megoldására. Ennek jegyében sárga csillaggal megjelölték Őket, elvették vagyonukat, majd az állam, az általa kitaszított Mózes- hitű állampolgárait gettóba zárta, utolsó lépésként Auschwitzba deportálta, a több mint 430.000 vidéki zsidót, ahol döntő többségük kínhalált halt. Így az állam bűnrészes lett feláldozásukban. A Sztójay Döme miniszterelnök vezette kormány példátlan gyorsasággal küldte megsemmisítő táborokba a vidéki zsidóságot. Az államapparátus-és a közigazgatás lelkesen és „példásan” teljesítette ezt a gyalázatos feladatot. Ez a gyorsaság még a németeket is meglepte.

1944. április 16-án, alig egy nappal az után, hogy a szabadulás ünnepe véget ért, a kislétai zsidók útja a rabságba vezetett, az Örökkévalónak áldozatot bemutató emberek, maguk lettek áldozatok, -többségük egészen elégő áldozattá vált (ezt jelenti, a Holokauszt kifejezés). A tavasz eljövetelét nem ünnepelhették, mert számukra az többé sohasem jött el, és a halál most nem kímélte az elsőszülötteket sem, vitt magával mindenkit.

Így, meghalt Grósz Mayer mészáros, Neufeld Menyhért és Róth József, akik vegyeskereskedést vittek, Davidovics Dávid szikvíz gyártó iparos, de meghalt Csillag Dezső is. Ők leszármazottai voltak azoknak a zsidóknak, akik már 1747-ben jelen voltak a településen, 1848-ban: 53 fő volt a lélekszámuk. 1880-ban éltek itt a legtöbben, 112 fő. Az 1941-es népszámlálás 53 zsidót talált itt, az arányuk nem érte el a lakosság 3%-át. Az 1944. évi áprilisi, a német hatóságok parancsára elkészített névsorban 42 ember neve szerepelt. A hitközség hagyományhű, ortodox volt és kicsi, a nyírbátori anyahitközséghez tartozott, se rabbijuk, se anykönyvezető rabbijuk, sem gondnokuk nem volt, és hitközségi adót sem fizetett senki, mert nem volt elegendő jövedelme ahhoz. A vészkorszak elmultával, 1949-ben, 4 fő zsidó lakost jegyzett fel a népszámlálás, -emlékezzünk, 1941-ben 53-an voltak, vagyis ahhoz képest, több mint 90%-uk hiányzott, többségük elpusztult, mint ahogy megsemmisült Szabolcs vármegye zsidó lakosságának döntő többsége is. 1944. június 22-én Borbély Sándor alispán egy jelentésében a következőket írta „június hó 4. napjával a vezetésem alatt álló törvényhatóság területéről minden egyes zsidót elszállítottak” Ez azt jelentette, hogy a kisvárdai gettóban lévő 7013 és a Nyíregyháza környéki gyűjtőtáborokban lévő 15220, összesen tehát: 22233 főt számláló zsidó rabot Auschwitzba szállították. (A pontos létszámot a május 9-i alispáni jelentésből ismerjük, mely szerint, ekkor már „Valamennyien táborban vannak elhelyezve” - olvashatjuk az iratban.) A tragédia beteljesedett. Ám az utókor, mint ahogy a mai napon meggyőződhetünk erről, nem mindig felejt, ezért tiszteletünket fejezzük ki Kisléta község lakosainak, akik úgy döntöttek, hogy megőrzik egykori zsidó polgártársaik emlékét.   

„Historia est magistra vitae” - a történelem az élet tanítómestere, hallottuk az első történelem órán az iskolában, ezzel indokolván a történelem ismeretének fontosságát, - azonban az emberiség sohasem tanult a történelemből újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat.  Aki pedig nem ismeri a múltat és nem tanul belőle, arra ítéltetett, hogy újra átélje azt.

Ami megtörtént azon nem tudunk változtatni, de meg kell emlékeznünk, fel kell idéznünk újra és újra a holokauszt eseményeit, bármennyire fájdalmas is, hogy ne fordulhasson ismét elő. Fel kell idéznünk az elhunytak emléke és emberi méltósága megőrzése okán is.

El kell gondolkodnunk azon, hogy azok közül, akiket legyilkoltak, mennyi Nobel-díjas, mennyi kitűnő orvos, tanár, mérnök, gazda, mesterember lehetett volna, halálukkal mekkora értéktől és tudástól fosztották meg az utókort. Vajon mivel tette volna jobbá az életünket Fried Tibor, vagy Davidovics Judit, akik akkor tizenévesek voltak, - ezt már sohasem tudhatjuk meg?

Az elkövetett szörnyűségek miatt küzdenünk kell az antiszemitizmus ellen. A holokauszt azzal kezdődött, hogy valahol elhangzott egy antiszemita megjegyzés, megjelent egy-két újságcikk, pár plakát és nem lépett fel, nem szólt ellene senki, -majd elmúlik vélekedtek róla. De nem múlt el, egyre inkább megszokott lett és már a pogromok és a gettóbazárás következett és tömeges népírtással végződött. Vigyáznunk kell, mert napjainkban is jelen van, nyíltan és lappangva is, lopakodik a torz eszme, -tapasztalhatjuk ezeket a megnyilvánulásokat. Többnyire szavakban van jelen, de a közel múltban, Franciaországban és Belgiumban már gyilkoltak is, - mert kifejezetten zsidókat akartak megölni.

Ami nagyon elszomorító, hogy az antiszemitizmushoz ma már nincs szükség zsidóra, csak úgy önmagában is létezik.

Ezért arra kell gondolnunk, hogy bárkiből, bármikor lehet zsidó, csak erő és hatalom szükséges hozzá. Azok közül a Nyíregyháza körüli bokortanyákban élő emberek közül, akik 1944 áprilisában és májusában, a zsidókat fuvarozták a gyűjtőtáborba, vagy a vasútállomásra, sokukat novemberben már elnyelte a GULAG- mélye, többségük sohasem tért haza, a málenkíj robotról, - akkor Ők lettek a zsidók. Ki lesz a következő zsidó és ki mondja meg, hogy ki lesz a következő?

Érzékenynek kell lennünk ezekre a jelenségekre, mert napjainkban állandóan látjuk a sok robbantást, lövöldözést, autóval elkövetett gázolást, késelést, a tőlünk nyugatra fekvő országokban, - már szinte megszoktuk ezeket. Ezek már mindenki ellen, nemcsak zsidók ellen irányulnak. Egy-egy ilyen eset után gyertyákat gyújtanak a helyszínen, virágokkal borítják el a környéket, könnyezve, megrendülten elmondják, hogy bátrak vagyunk, nem hagyjuk megfélemlíteni magunkat, nem engedünk az erőszaknak, -és ennyi, többet nem tesznek sem ők (mert talán már nem is tudnak ez ellen tenni), - sem az államuk nem lép fel elég határozottan. Ezen úgygondolom változtatni kell, hiszen közben növekszik az elkövetők bátorsága, elszántsága, hiszen csak ennyi a reakció, - vagyis nincs komolyabb reakció. Elsősorban a saját érdekükben és a saját védelmükben, de a mi védelmünkben is változtatni kell ezen, a nyugati országokban, mert az erőszak tova, terjedhet, és ezt nem akarjuk, mert mi nyugalomban élünk Magyarországon és így is szeretnénk élni!

A zsidósággal megtörtént szörnyűségek ellenére mégis elmondhatjuk, hogy „Am Israel Chaj” Él a zsidó nép!                              

Köszönöm a figyelmüket!