„Bizony, bizony mindenkinek levegővel és igazsággal kell újjászületnie.” / János Evangéliuma/
Helvét Hitvallás. A Magyar Református Egyház története tükrözi Magyarország történetét. Kezdetben a reformáció magyarországi terjesztésének a legeredményesebb eszköze a prédikáció volt. A vándorprédikátorok járták a vidéket és a nép nyelvén hirdették a Szentírás igéit. Az idegen nyelvű igehirdetés helyett a nemzeti nyelvű igehirdetés a mindennapi élet része lett. A 16. század utolsó évtizedeire a protestáns vallásúak a lakosság jelentős részét tették ki. A nyugati reformátori mozgalmak legnagyobb tanítóinak méltó magyarországi képviselői voltak Dévai Bíró Mátyás, Szegedi Kis István, Sztárai Mihály, Ozorai Imre, Méliusz Juhász Péter Debrecen püspöke.
A reformáció helvét iránya gyorsan terjedt, főleg Debrecenben és környékén. 1561-ben érkezett Debrecenbe a nyomdájával együtt Huszár Gál a Felvidék reformátora. Méliusz Juhász Péter e sajtó segítségével több helvét hitvallási iratot, egyházi rendtartást és számos más egyházi művet jelentett meg. A debreceni egyházi élet képe határozottan követte a zürichi mintát. Az istentisztelet központja Istennek a nép nyelvén hirdetett igéje lett. A helvét irányú reformáció a közrend, a társadalmi élet, az iskola, a jogrendszer, a nép testi és lelki egészsége iránt is nagy érdeklődést, segítőkészséget tanúsított. Madácsi Károly kislétai lakos szerint a magyarok vallásának tekintették. Kislétán is működött a Helvét Hitvallás.
A fellelt nyilvántartások szerint őseim, ük nagyszüleim Pénzes Mihály /1778-1838/ és Pataki Mária /1785-1854/, a született nyolc gyerek helvét hitvallásúak voltak. Nagyapámat, Pénzes Györgyöt /1857-1889/ az édesanyja Kállai Terézia /1826-1910/ után római katolikus vallásúnak keresztelték, ezt követően a családunk a római katolikus vallást gyakorolta.
Az egyház szervezetének egységesítése után az 1567-es Debreceni Zsinat a II. Helvét Hitvallás elfogadásával mérföldkőnek számított a kelet-magyarországi területen élő református egyházak számára. A Magyarországi Református Egyház megerősödését szolgálta a teljes Biblia magyar nyelvre történő lefordítása. Károli Gáspár gönci lelkipásztor munkatársaival és pártfogóival elkészítette és Vizsolyban kinyomtatta az első magyar teljes Szentírást 1590-ben. A Magyarországi Református Egyház átélte a 17. századi ellenreformáció korszakát, az 1781-ben II. József német-római császár által kiadott Türelmi Rendeletet, az első presbitériumok megalakulását, az egységes országos egyház 19. században történő létrejöttét, a további küzdelmeket a vallásszabadságáért, az I. és II. világháborút, az 1956-os forradalmat, a rendszerváltó időket.
A mai Kislétai Református Templomot 1336-ban Szent János apostol tiszteletére, római katolikus templomként szentelték fel. A 16. század közepén a reformáció eredményeként, az 1567-es Debreceni Zsinaton a Helvét Hitvallás elfogadásával, a teljes Biblia magyar nyelven történő megjelenésével, a kelet-magyarországi református egyházak megerősödésekor a Kislétai Katolikus Templom a Kislétai Református Egyház tulajdonába kerül át. Ebben az időszakban Kisléta lakosainak jelentős része a református egyházhoz tartozott. Az ellenreformáció, a Báthory család birtokainak gyarapodása hatásaként 1671-ben Báthory Zsófia fegyverrel vette el a templomot a reformátusoktól és visszaadta a katolikusoknak. A Kislétai Templom sorsa az 1704. évi Ónodi Országgyűlés napirendjére került, ahol olyan döntés született, hogy a templomot a reformátusok használhatják.
Református templom
Szószék
A máriapócsi rekatolizáció, a templom visszafoglalása meghatározó jelentőségű volt a református egyház működésére nézve. Szabadi István A pócsi reformátusok: templomfoglalás Máriapócson /1766/ című anyagában olvasható, hogy a helyiek szerint a „Kistemplomot” használta a pócsi reformátusság a 16. századtól 1766-ig. Báthory Zsófia az 1660-as években a császári csapatok tokaji és kállói helyőrségeinek katonai erejével erőszakos templomfoglalásokat hajtott végre, többek között Pócsott és Pócspetriben is. A kisvárdai lelkész és esperes felterjesztése alapján a két falu református templomát Báthory Zsófia elfoglaltatta, a szomszédos Kisléta viszont fegyverrel megvédte templomát, ezért küldtek német helyőrséget a község nyakára. Máriapócson 1667-ben a református templom visszakerült a római katolikus egyházhoz. A Máriapócsról áttelepült református egyházalkotó családoknak minden bizonnyal jelentős szerepük volt a Kislétai Református Egyházközség kialakulásában és kiszélesítésében: a Tisza, Egri, Mikó, Baán, Bessenyei, Rádi, Tatár, Ujfalusi, Bagaméri, Petneházy, Böszörményi és Ari családok.
A kislétai sokszögzáródású, támpilléres szentélyű református templom a nyilvántartások szerint a gótikus templom helyén épült 1801-ben téglából, tornya és bővítése késő barokk stílusban 1831-33-ban készült el. A templom szentélye és a hajó nagyrésze mai állapotában is gótikus jellegű. Ez kívül és belül egyaránt látszik. A sisak gömbje fölötti szélzászló 1831-es évszámot mutat. A Templom bejárata a hajó nyugati végéhez épített, osztópárkányokkal 3 szintre tagolt harangtorony tengelyében nyílik. A torony sarkai lekerekítettek, az alsó két szinten lizéna párok, a harngszinten jónfejezetes falpilaszterpárok keresztezik az oldalakat, a harangszinten oldalanként 1-1 hasonló ablak nyílik. A hajó háromszögű oromzattal kapcsolódik a toronyhoz. A templom déli részén 2-2 darab félköríves záródású ablak nyílik, közöttük egy vaskos támpillérel. A poligonális záródású keleti végét, sarkain 4 darab támpillér erősíti. A körbefutó főpárkánya felett kontyolt nyeregtető hódfarkú palafedéssel van befedve.
Szabadi István szerkesztésében „A Máramarosi és Szabolcsi Református Egyházmegyék vagyonösszeírási jegyzőkönyvei. 1809.” címmel 2017-ben jelent meg Debrecenben, a PENTAPRINT-Bihar nyomda készítésében. Szabadi István a bevezetőben rögzíti, hogy az 1791. évben született meg az a 26. törvénycikk, mely általában rendezte a magyarországi vallásügyi kérdéseket, azon belül biztosította a protestáns felekezetek szabad vallásgyakorlatát. A törvény 12. pontja szól az egyházi ingatlanokról, azok felméréséről. A kiadvány 124 oldalán található „A Kis Létai Református Szent Ekklésiának mind ingó, mind pedig fekvő jószágai, rövideden feljegyezve így következik:” A feljegyzés tartalmát a mai nyelvezettel írom le.
- Parókián található a templom egy fa toronnyal, a toronyban három harang lakik. A nagyobbik /harmadfél mázsás/ 1790-ben, a középső /48 fontos/ 1777-ben készült a Ref. N. Sz. Ekklésia költségén, a kisebbiket 1637-ben öntették Kis Mátyás, Kelemen Tamás és Kotsis János költségén.
- A Parókián fekszik két prédikátori ház, egyik új, a másik régi, rektori és oskola ház, egy mészárszék.
- A parókia területe két köblös nagyságú.
- A Ref. Sz. Ekklésia által foglalt temető területe egy köblös.
- A külső földek a prédikátor számára műveltetett a Sz. Ekklésia: a Gelsi határban 4 köblös, a Fajszó hegy környékén 4 öblös, az Omlás hegyegyen 4 öblös, ezen a helyen a prédikátor 6 köblöst és 2 vékást, a Vadmeggyesben 1 köblöst.
- A rektor számára a nevezett helyeken mindenütt egy-egy köblös.
- Az N. Sz. Ekklésia a maga számára műveltet a Gelsi határban 4 köblös, a Fajszó hegyen 2 köblös, az Omlás hegyen 1 köblös.
- A Sákramentomokhoz tartozó eszközök: három abrosz, nyolc keszkenő, két cin kanna, a 8 iccés nagyobbikat 1772-ben a Kis Létai Ref. N Sz. Ekklésia által öntetett, a kisebbik más fél iccés, négy pohár, 2 cink, 2 ezüst, 4 cin tányér, egy agentiális bádog persej.
„Költ a Kis Létai Reformata Nemes Szent Ekklésiába, 1809 Március 6 napján.”
A jegyzőkönyvet aláírták: Liszkai István prédikátor, N. Bihari András kurátor, N. Bagaméri László kurátor ,első Consistoriális személy N. Pataki Ferentz.
Megjegyzés: 1.. Egy köblös föld 1100-1200 négyszögöl, egy magyar hold. 2. Egy icce 7-8 dl. 3.
A Kislétai Ev. Ref. Egyháztanács a templom és tornyának külső-belső feljítását elfogadta. Nagymáté Albert lelkész és Tisza Menyhért gondnok aláírásával a Nyírvidék, 1891.04.26. 17. számában a felújítás kivitelezésére hirdetmény jelent meg. A templom és a torony javítására vonatkozó részletes költségvetést, egyéb feltételeket a Szabolcs vármegye építészeti hivatala készítette.
A Kislétai református templom műemléki védelem alatt áll, azonosító száma 8269, törzsszáma 6136, helyrajzi száma 521, település KSH kódja 28477.
A Kislétai Református Egyház új lelkészlakás építésére árajánlatot a Nyírvidék, 13. számában, 1910.03.27-én hirdetés formájában kért.
Az első világháborúig három harang volt a toronyban. A világháborúban, a Hadügyi Igazgatás 1916-tól rendelte el a harangok és egyéb tárgyak rekvirálását, az összegyűjtött anyagokat, fémeket Kassára a császári és királyi tüzérségi anyagraktárba szállították. A Református Templom két harangját is leszerelték és a többi fémhez hasonlóan a háború céljára használták fel. Az 1920-as években az amerikai és a helyi gyűjtés révén vásárolták meg a jelenlegi nagyharangot.
A toronyban lévő harangok
A templom belső részlete
A műemlék jellegű református templom részére az orgona felállítására való döntés 1913-ban született meg, orgona alapot hoztak létre, a Nyírvidék szerint Péczely Sándor Kisléta község főjegyzője 50 koronát adományozott. Végül az Angster József által készített orgonáját 1931-ben a korán elhunyt Brösztl Gáspár feleségének Brösztlné, született Tatár Piroska emlékére állította Tatár Sándor és neje Géressy Terézia és vejük Brösztl Sándor. A református gyülekezet az orgona felújítását 2011. november 13-án ünnepi istentiszteleten ünnepelte meg. Az orgonát halott állapotából Koppány Zoltán orgonaépítő élesztette újjá. Az orgona felújítása során új orgonamotort, új bőrözést, billentyűzetborítást, filcezést, és egyéb javításokat kellett elvégezni. A felújítás összköltsége 1.633.100 forint volt. A felújított orgonát az ünnepi istentiszteleten Kerekes Sándor orgonaművész, zenetanár szólaltatta meg először.
A Kislétai Református Templom orgonája
Emléktábla
A Brösztl család egy részét gyerekkorunk alapján a testvéreim jól ismerték. Jóska bátyám Nyíregyházán felvette a kapcsolatot Brösztl Juliannával és ismereteink bővítésében szívesen állt rendelkezésre, a családról régi fényképeket is átadott. A Kislétai Református Egyház nemigen tart kapcsolatot velük. Biztos vagyok benne, hogy a családjuk által is adományozott orgona felújításának, újbóli működtetésének igen örülnek.
Kisléta település az 1941. évi közigazgatási beosztás szerint az összes népesség száma 1880-ban 1284 fő, 1949-ben 1987 fő, a református vallásúak száma 1880-ban 469 fő, 1890-ben 588 fő, 1900-ban 624 fő, 1910-ben 616 fő, 1920-ban 639 fő, 1930-ban 717 fő, 1941-ben 725 fő, 1949-ben 750 fő.
„A Magyarországi Református Egyház 1948-1952 között állami tulajdonba kerülő ingatlaniak kimutatása egyházkerületeként és egyházmegyénként” című anyag összeállítását Kormos László végezte. Megjelent 1994. Debrecen, kiadó TtREL. A Tiszántúli Egyházkerület Középszabolcsi egyházmegye kimutatásában 47 egyház szerepel, a Kislétai Református Egyházközség államosításával kapcsolatos adatait a 12. sorszám a következők szerint tartalmazza: egyházi föld 51 kh. 75 négyszögöl, 147,97 aranykorona, lelkészi föld 34 kh. 338 négyszögöl, 198,61 aranykorona, kántori föld 9 kh. 295 négyszögöl, 51,91 aranykorona, összesen 95 kh. 308 négyszögöl, 397,89 aranykorona.
Kovácsné Somogyi Katalin lelkipásztor, Madácsi Péter gondnok ideje alatt a Kislétai Református Egyház lelkipásztorairól a bejárati ajtó után a baloldalon 2007-ben emléktáblát helyeztek el. Az emléktáblán a következő lelkipásztorok vannak feltüntetve: 1. Bagdi Péter 1605, 2. Szoboszlai Péter 1665, 3. Liszkai Mátyás 1668, 4. Csengeri György 1746, 5. Katona István 1787, 6. Sas Mihály káplán 1810, 7. Miskolci Szíjgyártó István 1814, 8. Bíró Mihály 1817, 9. Id. Liszkai István 1817-1839, 10. Novajkay Dénes 1839-1851, 11. Szécsi Mihály 1851-1857, 12. Ifj. Liszkay István 1857-1863, 13. Szabó Ferenc 1863-1876, 14. Nagymáté Albert 1876-1897, 15. Szakáts József 1897-1936, 16. Baráth Mihály 1936-1968, 17.Börzsönyi József 1968-1969, 18. Dr. Kustár Péter 1969-1987, 19. Id. Koós Csaba 1988-1988, 1988-2011 között Pusztai Endre, Kovácsné Somogyi Katalin, Vass László, Bíró Tamás, Sipos Brigitta, 2011-től Szerencs Imréné.
A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárrában a Debreceni Református Kollégium diáknévsora /1518-1850/, az osztályzati sorjegyzéke /1820-1850/ alapján:
- A kislétai református lelkészének, id. Liszkai Istvánnak fia ifj. Liszkay István teológiát 1829/30, 1830/31, 1831/32-es tanévben, jogot 1829/30, 1832/33, 1833/34-es tanévben, filozófiát 1826/27, 1827/28, 1828/29, 1832/33, 18933/34-es tanévben tanult. A kislétai református gyűlekezetnél 1857-1863 között, 6 évig szolgált. A Liszkai József nevű fia szintén 1832-37 között tanult, teológiát, jogot, filozófiát.
- A kislétai születésű Bán János is a Debreceni Kollégiumban 1832-37 között tanult szintén teológiát, jogot, filozófiát, a szülő/gyám neve, foglalkozása után Pater István főnemes/ főbirtokos szerepel.
A kislétai ev. ref. iskola felépítésére előirányzott 6037 korona helyett Mihalecz János /Nyírbátor/ 4700 koronával tett ajánlata 1908 februárban lett elfogadva. Az elemi iskolához egy tanterem, szertár, előtér építésére 1929 áprilisában hirdettek versenytárgyalást.
