Szabolcs megye lakossága 1880-tól 1920-ig 119.675 emberrel növekedett. Az összevont megyében /Szabolcs, Szatmár, Bereg/ a népesség közel 40 év alatt 306.000 lélekkel gyarapodott, természetes szaporodás útján 384.000 fővel növekedett volna. Ebből a lélekszámból azonban kb. 76.290 személy /19,2%/ Budapesten és a régióhoz közel eső városokban keresett megélhetést. A belső vándorláson kívül Szabolcs megyéből 1868-tól az első világháborúig kb. 32-42.000 ember vándorolt ki Amerikába. Az első világháború után létrehozott két megyében /Szabolcs, Ung/ a természetes szaporodással további kb. 174.000 fővel növekedett volna az itt élő népesség, de a foglalkoztatási, a megélhetési lehetőségek hiánya újabb 53.000 embert mozdított el a lakhelyéről. Az 1860-as évektől 1940-ig a vándorlások mérlegét Sárfalvi Béla a következők szerint összegezte: „A fővárost és Pest megyét együtt ez idő alatt csaknem 1,2 millió vándorlási többlet növelte. Valamennyi többi megye vándorlási mérlege negatív, de nagyságrendben nagyon különböztek. Az élen – az 1950. évi területre és népességre vetítve – Szabolcs-Szatmár megye áll 135.000 elvándorlóval.”
Szabolcs-Szatmár megyében az 1949. január 1-jei, valamint az 1960. január 1-jei népszámlálások alapján a népesség és a belső vándorlás a következők szerint alakult. A megyében a népesség 11 év alatt 28.365 fővel /5,1%/ növekedett, összesen 586.449 fő volt. A természetes szaporodás 105.000 fő /18,8%/, a különbözet adja az elvándorlók számát, 76.630 főt /13,7%/. A két népszámlálás között Magyarország népessége 756.245 fővel, 8,2%-al növekedett, Budapesten 13,5%-al, az északi ország részben 12,7%-al. Ez azt jelenti, hogy az egyes országrészek, települések népességének tényleges alakulásában a belső vándorlásnak volt döntő szerepe. A Nyírbátori Járásban a természetes szaporodás 10.348 fő /20,1%/, a tényleges szaporodás 1.269 fő /2,5%/, a vándorlási különbözet 9.079 fő /17,6%/. Kisléta Község estebén az elvándorlás 391 fő (19,7%), a tényleges szaporodás 39 fő (2%).
A vándorlás /migráció/ a népesség lakóhely-változtatása.
A magyarországi belső, külső vándorlások, ingázások Kisléta községben is jelentkeztek. Mértékükre a különböző időszakokban konkrét adatokat nem találtam. A fogadó országok adatai tekinthetők a leghitelesebbeknek. Ezek szerint 1871-1913 között 1.815.117 magyarországi bevándorlót regisztráltak. Az Amerikai Egyesült Államokba 1920-1928 között 28.454, az 1930-as években 5.739 személy vándorolt ki Magyarországról. Kanadában az 1920 utáni két évtizedben 37.000-el növekedett a kanadai magyarság lélekszáma és így elérte az ötven ezret.
A NYÍRVIDÉK 1926. február 7-én számol be a kivándorlással kapcsolatos visszaélésekről. A Szabolcs megyei, Nyírbátori Járás rossz viszonyai közepette, megélhetési nehézségek miatt az Amerikába történő kivándorlásra megnőtt az igény. A kivándorlásokat a nyíregyházi Farkas-Schwarcz Miklós szervezte. Kislétáról Kubába 10 főt utaztattak ki. A levélben pozitív dolgokról számoltak be, gazdálkodnak, nem sokára már birtokot is fognak vásárolni. A pozitív információk egyre jobban megnövelték a kivándorlási igényt. Fejenként 135 dollárért útlevelet és Kuba szigetére szóló hajójegyet kaptak. A kivándorlók létszámának növekedésével megnövekedtek a sikertelenségek, nehézségek, problémák, aminek következtében többen vissza is tértek. A kislétaiak közül félreértések miatt börtönbe is kerültek, majd rendeződött a helyzetük.
Az 1926. február 28-án megjelent HARANGSZÓ-ban olvasható, hogy a Magyarországról, Kislétáról kivándorolt Amerikában élő párnak, Vanicskó Józsefnek és feleségének Ignát Juliának megszületett a 15. gyermeke.
Az Esti Kurir 1938. 08. 05-én megjelent 175. számában a budapesti Vigadóban megrendezett Magyarok Világkongresszusának alkalmából „Amerikában megbecsülik, és szívesen látják a magyarokat” című cikkben a Kislétáról 1902-ben az észak-amerikai Egyesült Államokba kivándorolt Ari Menyhért fia, Ari Albert részletesen beszámolt a történetéről. New Jersey államban, Trentonban született, a különböző iskolák elvégzése után, 1930-ban szerezte meg az építészmérnöki végzettséget. A pénzügyminisztériumban igazgatóhelyettesként dolgozik. A kivándorlók először fizikai munkával biztosították a megélhetésüket. Ahogy nőtt az iskolát végzettek száma, úgy nőtt a különböző szintű állami alkalmazottak száma, tíz év alatt 5 főről 75 főre. Összefoglalásképpen megfogalmazta, hogy „Amerikában megbecsülik, és szívesen látják a magyarokat.”
A Kisléta községet érintő dinamikus belső vándorlások, elsősorban állandó jellegű mozgások, később jelentkeztek a népszámlálások adataiban. A kezdeti ingázók később telepedtek le az új helyen, a szakmát tanulók, középiskolába, egyetemekre járó fiatalok állandó lakhelynek Kislétát jelentették be. A munkaviszony létesítése után változtatták meg az állandó lakhelyt. Kisléta lakosainak száma 1941-től 1899 főről 1960-ig 2026 főre, 127 fővel növekedett, a csökkenés ezt követően kezdődött meg 1990-re 1726 főre, azaz 300 fővel csökkent.
A magyarországi vándorlások családomat, testvéreimet szinte teljes mértékben érintették. Pénzes István a munkahelyeire ingázott (Sajóbábony, Budapest), majd helyben, Kislétán volt villanyszerelő. Pénzes Pál Nyírbátorban tanult szakmát, majd Budapesten az Egyesült Izzóban dolgozott, utolsó éveiben Fóton lakott. Dr. Pénzes János Nyírbátorban, Nyíregyházán, Budapesten tanult, Vencsellőn, Nyíregyházán, Budapesten dolgozott, lakott, majd élete utolsó éveiben Veresegyházán lakott. Pénzes György Budapesten tanult szakmát, dunai hajósként dolgozott, Győrben lakott. Pénzes Anna Nyíregyházán tanult szakmát, munkahelye, állandó lakhelye is ott volt. Pénzes József Nyíregyházán, Budapesten tanult, Nyíregyházán dolgozott és lakik. Én magam Nyíregyházán, Budapesten tanultam, Nyíregyházán, Sárospatakon, Budapesten dolgoztam, Budapesten lakom. Pénzes Piroska Pócspetriben, Máriapócson dolgozott és lakik.
A belső vándorlók közül azok, akik véglegesen elköltöztek, az ún. „elszármazottak”, sokáig megőrizték kislétai kapcsolataikat a családhoz való kötődésüknek köszönhetően. Az elszármazottak a családi eseményekre; esküvőkre, keresztelőkre, ballagási ünnepségekre, ünnepnapi /Húsvét, Karácsony, Halottak napja, stb./ családi összejövetelekre, nagyobb munkavégzésekre /szőlő szüret, almaszedés, kukoricatörés, stb./, szülői látogatásokra haza, Kislétára látogattak. A látogatások alkalmával megismerkedhetek a kislétai emberek életével, mindennapi problémáikkal, Kisléta község rendezvényeivel, változásaival. Az elszármazottak a család változásával, a szülők elhalálozásával, idősebb koruk nehézségeinek jelentkezése miatt is egyre kevesebbet látogatnak haza, Kislétára. A szülőhelyhez, a gyermekévekhez, a megélt eseményekhez, az ismert rokonokhoz, a kislétai emberekhez, Kisléta községhez azonban érzelmi kötődésük, tiszteletük, hálájuk egyre erősebb és mélyebb.
Kisléta község vezetői a különböző korokban igyekeztek az elszármazottakkal rendezvényeken személyesen kapcsolatokat tartani. Az elszármazottak részére szervezett évenkénti találkozások különböző mértékben valósultak meg. Az 1970-es években Orosz József Kisléta tanácselnök kezdeményezésére az elszármazottak minden év Húsvétot követő első napon találkoztak, a találkozók hasznos eszmecserét jelentettek a résztvevők részére. Az elsők között 1973-ban megtartott találkozóról Orosz József, Öcsi a találkozásunk alkalmával is nagy lelkesedéssel beszélt. A rendelkezésemre bocsátott fényképek alapján a kislétai elszármazottak 1973. évi találkozóján a következők vettek részt: Dr. Szilágyi Éva Debrecen, Dr. Szilágyi Gyöngyi Debrecen, Dr. Szilágyi János Debrecen, Dr. Papp Kálmán Eger, Fazekas Sándor Budapest, Pénzes József ezredes Nyíregyháza, Gebri Gábor Nyírbátor, Orosz János Kisléta, Kocka Mihály Nyíregyháza, Pásztor István Nyírbátor, Pénzes József testnevelő tanár Nyíregyháza, Fazekas Péter Nyíregyháza, Vajda Albert Nagykálló, Piránszki Sándor, Mikó János Kisléta, Paszternák József Máriapócs, Madácsi Károly Kisléta, Fekete József Kisléta, Danku Miklós Kisléta, Angyal Géza Kisléta, Orosz József Kisléta.
Fazekas P., Pénzes J., Gebri P., Fazekas S., Dr. Szilágyi J., Pénzes J., Madácsi K., Paszternák J., 1973.
Dr. Szilágyi Gy., Dr. Szilágyi J., 1973.
Pénzes J., Pásztor I., Fekete J., 1973.
Madácsi K., Angyal G., 1973.
Pásztor I., Dr. Papp K., Vajda A., 1973.
Dr. Szilágyi É., Dr. Szilágyi Gy., 1973.
A Kisléta községből elszármazottak rétegződését foglakozás, iskolai végzettség, vagyon, életkörülmények, életmód stb. szerint csoportosíthatjuk, amely összhangban vannak az országos adatokkal, tendenciákkal. A munkássághoz 1960-ban országos szinten az aktív keresők 43%-a tartozott, amely 1973-1983 között számottevően növekedett. A mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak aránya a férfiaknál 13%-ra, nőknél 12%-ra csökkent. Az önálló parasztság 1970-ben 1,2% volt, a korábbi önálló parasztságból és mezőgazdasági munkásokból egységes termelőszövetkezeti parasztság jött létre. A jelentősen kibővült iskoláztatási rendszer lehetővé tette, hogy egyre többen szerezzenek közép-, és felsőfokú végzettséget. Dinamikusan növekedett a szellemi foglalkoztatásúak, a vezetők aránya. A magyar társadalom, Kisléta község lakosainak, elszármazottainak szerkezete alapvetően átalakult, a családok, egyének társadalmi pozíciója, gazdasági viszonya, foglalkoztatása, lényeges változáson ment keresztül.
Az 1950-1960-as évek szerkezeti változásai jelentősen felerősítették a nemzedékek közötti mobilitási folyamatokat, ennek eredményeként a keresők 60%-ának más volt a társadalmi csoportja, mint a szüleinek. Hosszabb időszakra visszatekintve megállapítható, hogy ezekben az években kerültek a legnagyobb arányban a munkás, illetve paraszt származásúak az értelmiségi, vezetői rétegbe. A kislétai születésű felsőfokú végzettséget szerzők, illetve vezetői beosztásban tevékenykedők közül a következőket sorolom fel (a teljesség igénye nélkül): 1. Dr. Szilágyi János /1926. 07. 10.-/ gyógyító, kutató orvos, 2. Dr. Tóth Mihály /1931. 08. 04.-/ urológus főorvos, apja Tóth György dohánykertész, anyja Kocsis Julianna, 3. Dr. Papp Kálmán /1933. 07. 16.-/ főorvos, 4. Dr. Szilágyi Gyöngyi /1943.- / orvos, 5. Dr. Szilágyi Éva fogorvos, 6. Dr. Mikó Ibolya Reumatológiai Rehabilitáció főorvos, 7. Dr. Angyal Géza / 1961. 01. 02./ nőgyógyász szakorvos, apja Angyal Géza tanár, anyja Bokor Irén tanítónő, 8. Dr. Varga László /1937. 10. 06.-/ gyógyszerész, apja Varga Károly gépész, anyja Szabó Mária, 9. Fazekas Sándor /1930. 10. 17.-/ tanár, apja Fazekas György földműves, anyja Popovics Ilona, 10. Verba György /1931. 03. 19.-/ építészmérnök, apja Verba György gazdasági cseléd, anyja Áncsák Mária, 11. Baráth Mihály /1936. 10. 06.-/ tanár, apja Baráth Mihály református lelkész, anyja Szakács Mária, 12. Dr. Pénzes János /1931. 03. 08.-/ agrárközgazdász, apja Pénzes István uradalmi gazda, anyja Hajdu Anna, 13. Pénzes József /1931. 05. 28-/ katonatiszt, apja Pénzes György földműves, anyja Veres Mária, 14. Angyal Géza Lajos /1933. 07. 25.-/ tanár, apja Angyal Géza gépész, anyja Bakó Margit, 15. Hajdu András /1934. 09. 04.-/műszaki tanár, apja Hajdu András uradalmi vadőr, anyja Kalavé Mária, 16. Pénzes József /1938. 07. 29.-/ testnevelő tanár, apja uradalmi gazda, anyja Hajdu Anna, 17. Angyal Péter /1965. 03. 19./ mérnök, apja Angyal Géza tanár, anyja Bokor Irén tanító
