Kisléta község története

„Milyen csodálatos, hogy mindenki, legyen kicsi, vagy nagy

közvetlenül tehet azért, hogy legyen igazságosság,

                               és mindenki részesülhessen is belőle”. /Anne Frank/

Fekete Józseffel 2013. január közepén beszélgettem, amikor felkerestem a lakásán. A feleségét, Konyári Mártikát személyesen ismertem, pár év volt közöttünk. Az anyaggyűjtés során felmerült bennem, hogy mivel édesapja a Gencsy család kistanyai birtokán főgépész volt, és a helyszínen laktak, esetleg a hagyaték között található kistanyai fénykép vagy egyéb írásos anyag. A férje, Jóska átment a szomszéd szobába, hogy megnézze a fényképeket, de nem találta, megjegyezte „biztos a gyerekek foglalkoztak vele”. Felvettem a kapcsolatot Jóska lányával, Fekete Adriennel. Segítségével a következő fényképeket kaptam meg, amit még egyszer hálásan köszönök.

Fekete József, Fekete Adrien, Konyári Márta

Konyári András (bal oldalon)

Fekete József 1934-ben született, a beszélgetésünk időpontjában 79 éves, a felesége több éve meghalt, a lánya Debrecenben lakik, pedagógus, fia nemzetközi cégeknek európai képviselőjeként dolgozik, Nyíregyházán lakik, négy unokája van. A beszélgetésünk több órán keresztül nagyon jó légkörben zajlott, a családjainkat kölcsönösen ismertük, a munkánk során volt közös területünk. A Debreceni Agrártudományi egyetemen végzett, később növényvédelmi szakmérnöki végzettséget szerzett. Munkaviszonyban volt a Kállósemjéni Növényvédő Állomással, a Nyíregyházi Növényvédő Állomással, a Nyírségi Dohánytermelési Rendszerrel. Kitüntetett propagandista volt, a kitüntetés alkalmával hosszan beszélgetett Kádár Jánossal. Jelenleg nyugdíjasként, egyedül él, 4 hektár szántóval, 1 hektár almával rendelkezik. A lakása a kislétai Bogáti út 21. alatt volt. A beszélgetés során több témát érintettünk, közös ismerősökre emlékeztünk. A háború előtti időkre is jól emlékszik. A római katolikus iskolában több testvéremmel és hét zsidó gyerekkel együtt járt az összevont osztályban, Bagaméri Erzsébet volt a tanító. Szomszédjukban egy zsidó család lakott.

Nagy Ferenc „Holocaust Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében” című tanulmánya szerint a zsidók letelepítése a következők szerint alakult. A középkori Magyarországon a zsidók letelepítésének joga királyi privilégium volt, amit a földesuraknak csak kivételes esetekben engedett át. Gróf Károlyi Sándor 1724-ben Nagykárolyba és Erdődre telepített zsidókat. A zsidók letelepedésének első szakaszát a török kiűzésétől a Lengyelország felosztását követő évekig /1772/ számíthatjuk. Szabolcsban 1746-ban 57 zsidó család kérte, hogy ne emeljék az adójukat, 1770-ben 235 család lakott ott. A betelepedések második szakasza 1785 és az 1840-es évek között történt. Az 1848-as összeírás szerint a legtöbben Galíciából jöttek. Szabolcsban csaknem tízszeresre növekedett a számuk, 10.661 fő-re. Az ezt követő évtizedekben tovább nőtt a zsidók száma, de ez részben a természetes szaporulat, részben pedig a Monarchián belüli természetes migráció eredménye. Szabolcs megyében 1891-ben az összlakosság 8,6%-a zsidó, 1920-ig növekszik a számuk /25.748/, majd 1944-ig fokozatosan csökken, az összlakosság 10%-ára. A zsidók jogait korlátozó, úgynevezett „zsidótörvények” /1938, 1939, 1941/ a nácibarát, jobboldali politika fokozatos térnyerését bizonyították.

Sajnálatos módon II. világháború eseményeinek sorába tartozik a magyarországi zsidók deportálása. Az első deportálásra 1941 nyarán került sor. Ebben az időszakban még 40-50 ezer zsidó menekült érkezett az országba. 1941-től az ország német megszállásáig 16-17 ezer zsidó vándorolt ki. Az ország akkori területéről összességében 490 ezer főt deportáltak, ebből 130 ezren tértek vissza, a túlélők, de haza nem térők száma legalább 50 ezer fő. A nyilvántartások szerint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei izraelita vallású lakosságnak a holokauszt miatti vesztesége 28.207 fő, amelyet esetleg változtathat a kivándorlók, a visszavándorlók, más területre települtek száma. A megye izraelita vallású lakosainak száma 1930-ban 35.018 fő, 1941-ben 32.029 fő, 1949-ben 3.822 fő.

Az 1941. évi közigazgatási beosztás szerint Kisléta település lakosainak és az izraelita vallású népesség száma a következők szerint alakult: az összes népesség száma 1880-ban 1284 fő, 1941-ben 1899 fő. Az izraelita vallású népesség száma 1840-ben 45 fő, 1880-ban 112 fő, 1910-ben 100 fő, 1920-ban 101 fő, 1930-ban 68 fő, 1941-ben 53 fő. A zsidó gyerekek jelentős része a Római Katolikus Iskola-Kápolnában működő elemi iskolába jártak. Az előmeneteli és mulasztási naplók közül a megyei levéltárban az 1922/23-as tanév III. osztályra vonatkozó napló szerint a következő zsidó gyerekek jártak az osztályba, összesen 13 fő: Neufeld Etelka /sz.: 1914.12.02./, Króhn Margit /sz..1914.06.05./, Róth Menyhért /sz..1914.03.14./, Katz Gizella /sz.:1914.03.15./, Króhn Pál /sz.:1812.08.10./, Csilla Julia /sz.:1912.11.10./, Gross Sarolta /sz.:1913.03.25./, Neufeld Rózsika /sz.:1910.07.25./, Gross irén /sz.:1910.02.08./, Karfunkel Lajos, Rosenfeld Adolf /sz.:1910.04./, Csillag Zsigmond /sz.:1910.01.06./, Króhn Lujza /sz.:1909.08.09./. 1944. áprilisban a kislétai zsidókat a Nyíregyháza mellett lévő Nyírtelekhez tartozó Varjúlaposra, a gyűjtőtáborba vitték, ahonnan legvégül Auschwitzba kerültek. A településen 1949-ben 4 izraelita élt.

A Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán a „Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április” címmel jelent meg, amely digitalizálásra került és hozzáférhető. A hitközség Kislétán fiókhitközségként működött. 1944-ben 42 zsidót írtak össze, anyakönyvezető rabbijuk és gondnokuk nem volt. A kiadvány 848. oldalán, 1885-ben Nyírbátor anyakönyvi kerület székhelyeként, 360 anyakönyvi kerület számmal van feltüntetve, amelyhez többek között Kis-Léta, Máriapócs, Pócs-Petri is tartozott. A 882. oldalon „V. Tiszántúli /Debrecen/ Községkerület”-hez tartozott Nyíregyháza is, ezen belül „Nyírbátor szórványa: Kisléta, Nyírbogát” van feltüntetve.

A Magyar Országos Levéltár budapesti, III. kerületi Lángliliom utcai kutatótermében a kislétai Zsidó Fiókhitközség nyilvántartása alapján 1876-1885 között a születési anyakönyvben 45 fő, a házasok anyakönyvében 7 fő, a halálozási anyakönyvben 29 fő adatát találtam meg. A meglévő és látható adatokat kijegyzeteltem. A nyírbátori Izraelita Anyahitközség 1886-1895 között a kislétai zsidókra vonatkozó születési anyakönyveiben 8 főre, halálozási anyakönyveiben 2 főre találtam adatokat. A Kisléta község 1895-1962 közötti halálozási anyakönyv nyilvántartása alapján az utólag bejelentett 1944. évi zsidó áldozatok létszáma 34 fő, a kislétai Zsidó Temetőben helyeztek örök nyugalomra 69 főt, ebből 6 fő adatainak kiegészítése indokolt. Az eddigi gyűjtőmunkám szerint a kislétai Zsidó Temetőben összesen 100 főt helyeztek örök nyugalomra.

Fekete József, Kisléta, 2014.

Fekete József a kislétai zsidó családokra is jól emlékezett. Kérésemre a családokra emlékeztünk. Króhn Jutka / Dávidovics Jutka/ a szomszédjukban lakott, egy évvel volt fiatalabb, 1935-ben született. A kislétai zsidó családok összegyűjtéséről részletesen beszélt. 1944. április 23. környékén, a Máriapócson lévő csendőrörs tagjai foglalkoztak a zsidók gyűjtésével. Króhn Jutka anyák napján szavalta volna Reviczky Gyula: „Imakönyvem” című versét. Elindulásuk előtt átadta Jóskának és az anyák napján ő szavalta, ma is kívülről tudja a verset, amit el is mondott. Króhn Jutka, az elvitt kislétai zsidók emlékére, Fekete József tiszteletére a verset a következőkben idézem:

Reviczky Gyula: Imakönyvem

Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt épp, a kedves akác
Virágozott a ház előtt.
A lemenő nap fénysugara
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál,
És vélem együtt sírt szegény.

Hogy elmosódtak a betűk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midőn ez imakönyvből
Még az anyám imádkozott.
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajamból egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.

Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem… Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.

Az Úr imádságát ütöm fel
(Kísérőm a nehéz úton),
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, ó, Jézusom!
Imádság kell a szenvedőnek,
Akit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.

Jutkát a többi családdal együtt négy lovas kocsival a nyírteleki Varjúlaposra vitték csendőrök kíséretében. Jóska azt is tudta, hogy Króhn Jutka levelet írt a tanítónőnek és kérte a bizonyítványának a megküldését, mivel Németországba mennek dolgozni és gondolta, biztos tudja majd hasznosítani. Jóska nem tudja, hogy a bizonyítvány el lett-e küldve. Jóska Varjúlapost Nyíregyháza mellettiként említette, ami fedi a valóságot.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei napilapban olvastam a Nyírtelekhez tartozó Varjúlaposon történő holokauszt áldozataira való emlékezést. A Varjúlaposon korábban kialakított gyűjtőtáborban 1939-ben nemzeti érzelmű Kárpát-ukrajnai személyeket tartottak fogva. 1939. december 27. és 1940. január 10. között a német megszállás ellen elmenekülő lengyeleknek átmeneti otthont nyújtott. A Nyírtelekhez tartozó Varjúlaposon /a Dessewffy-birtok egyik majorsági központjában/ a gyűjtőtábor elsők között 1944. április 16-án a gettózással egy időben kezdte meg a működését. A gyűjtőtábor története 1944. május 2-án véget ért, a foglyokat, a zsidó származású magyarokat koncentrációs táborokba szállították, csak a halottak maradtak a tanyaközpont kis temetőjében. 2013. április 16-án, kedden 14 órától a Nyírteleki Önkormányzat megemlékezést tartott a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapja alkalmából.

A zsidók koncentrációs táborokba történő szállítása, 1944.

A Fekete Jóska által a kislétai zsidókról elmondottakat a következők szerint rögzítem: 1. Davidovics Dávid, felesége Gizella, szikvízüzeme volt. 2. Weinberger András lókereskedő, két gyereke volt. 3. Grósz Miksa hentes, Svarc Pál unoka náluk volt. Vasárnap az édesapja Budapestről Kislétára jött és elvitte Budapestre, kedden indult a lovas kocsi. A csendőrök Fekete Jóskát is felkeresték Svarc Pál miatt, de ő nem tudott tájékoztatást adni, Svarc Pál így menekült meg. 4. Naufeld Ignác szatócs, fűszeres üzlete volt, három lánya volt. 5. Króhn Pál munkaszolgálatos volt a fronton, így menekült meg. 6. Króhn Imre szellemi fogyatékos volt, őt elvitték. 7. Isinger Imre tojásfelvásárló volt, szegényesen éltek, a tisztasági fürdő náluk üzemelt. A fia megmaradt, Budapesten munkaszolgálatos volt. 8. Weinberger Ignác, családja nem volt, „csenzár”, felhajtó volt, nagyon szerette a hagymát és a zsíros kenyeret.

Zsidó család háza, Kisléta, 2016./PL/

A kislétai Krónh Pál családjának egy részét, édesanyját, több testvérét is gyűjtőtáborba vitték. Az Országos Földhitelintézet Birtokpolitikai Főosztálya Z 135. törzsszámon, az 1942.09.30.-i véghatározat alapján -Króhn László halála után- a Króhn testvérek, Króhn Miklós, Króhn Margit, Króhn Lujza, Króhn Imre, Krónh Pál és édesanyjuk, özv. Króhn Lászlóné nevén földterület szerepel. Krónh Pál nevén 12 kataszteri hold 15 négyszögöl található. 1944-ben áldozatokká váltak özv. Króhn Lászlóné, Króhn Imre, Króhn Miklós. A Szabad Nép 1948. szeptember 11.-i számában foglalkozik Króhn Pállal is, aki az Magyar Doldozók Pártja nevében kezdeményezte Kislétán a szövetkezet megalakítását, valamint az MDP járási bizottságának tagja volt. A jó szándékot, a kezdeményezést nem vették szívesen, inkább kuláknak nevezték, a nép ellenségének tekintették. Króhn Pál és családja az 1950-es években Nyíregyházára költözött, a nagytelekkel rendelkező családi házat Mikó Károly vásárolta meg, a telek egyik részére Mikó László épített családi házat.

A kislétai Króhn Pál Pócsi úti családi háza, a bádogtető eredeti, 2018. /PL./

A kislétai holokauszt áldozatainak nyilvántartott adatait a Holokauszt Emlékközponttól /1094 Budapest, Páva u. 39./ sikerült megkapni. Nagyon szépen köszönöm Nagy Adélnak az Emlékközpont munkatársának, hogy a telefonbeszélgetés után e-mailben az áldozatok adatait megküldte.

A Kisléta Község halálozási anyakönyvének /1895-1962/, a Holokauszt Emlékközpont adatai alapján Kisléta község 1944. évi 39 fő zsidó áldozatai a következők:

1. CSILLAG DEZSŐ /1893-1944/, anyja Katy Mária, 2. DAVIDOVICS BÉLA /1903-1944/, anyja Schleizenberger Róza, 3. DAVIDOVICS BÉLÁNÉ /1914-1944/, anyja Freud Berta, 4. DAVIDOVICS DÁVID /1896-1944/, 5. DAVIDOVICS DÁVIDNÉ /1905-1944/, anyja Berger Mária, 6. DAVIDOVICS JUDIT /1935-1944/, anyja Króhn Margit, 7. GRÓSZ MIKSA MÁJERNÉ /1884-1944/ 8. GRÓSZ MIKSA MÁJER /1880-1944/ 9. GRÓSZ MIKSA /1907-1944/, anyja Hőnig Frida, 10. GRÓSZ IRÉN /1910-1944/, anyja Hőnig Frida, 11. GRÓSZ SAROLTA /1913-1944/, anyja Hőnig Frida 12. GRÓSZ MAGDA /1918-1944/, anyja Hőnig Frida, 13. GRÓSZ MIKLÓS /1924-1944/, anyja Hőnig Frida, 14. EHRENREICH MENYHÉRT /1870-1944/, anyja Csendes Julianna 15. FRIED SÁNDOR /1924-1944/, anyja Róth Berta Borbála, 16. FRIED HERMAN /1926-1944/, anyja Róth Berta Borbála, 17. FRIED LÁSZLÓ /1928-1944/, anyja Róth Berta Borbála, 18. FRIED TIBOR /1930-1944/, anyja Róth Berta Borbála, 19. ÖZV. FRIED ÉLIÁSNÉ /1893-1944/, 20. ÖZV. KRÓHN LÁSZLÓNÉ /1884-1944/, anyja Bek Fáni, 21. KRÓHN MIKLÓS /1904-1944/, anyja Freud Berta, 22. KRÓHN IMRE /1910-1944/, anyja Freud Berta, 23. NEUFELD MENYHÉRT /1882-1944/, anyja Schlesinger Mária, 24. NEUFELD MENYHÉRTNÉ /1887-1944/, 25. NEUFELD SÁRA /1912-1944/, anyja Schönberger Nelli, 26. NEUFELD JÓZSEF /?-1944/, anyja Schönberger Nelli, 27. NEUFELD ILONA /?-1944/, anyja Schönberger Nelli, 28. NEUFELD RÓZA /1917-1944/, anyja Schönberger Nelli, 29. RÓTH MENYHÉRT /1916-1944/, anyja Neufeld Ilona, 30. RÓTH JÓZSEF /1894-1944/, 31. RÓTH JÓZSEFNÉ /1895-1944/, 32. RÓTH ERZSÉBET /1930-1944/, anyja Neufeld Ilona, 33. WEINBERGER JÓZSEF /1894-1944/, anyja Jakabovics Fáni, 34. WEINGERBER JÓZSEFNÉ /1898-1944/, anyja Steinberger Julia, 35. WEINGERBER LÁSZLÓ /1923-1944/, anyja Hőnig-Kandel Sarolta, 36. WEINBERGER SÁNDOR /1928-1944/, anyja Hőnig-Kandel Sarolta, 37. WEINBERGER ANDRÁS /1933-1944/, anyja Hőnig-Kandel Sarolta, 38. JAKABOVICS LÁSZLÓNÉ /1910-1944/, anyja Schönberger Nelli, 39. ROÓZ DEZSŐNÉ /1907-1944/, anyja Schönberger Nelli.

Sajnálatos, hogy egy ordas, embertelen eszme áldozataivá váltak, az élő kislétai emberek nem feledkezhetnek meg róluk, bízom benne, hogy a méltó emlékezés feltételei rövid időn belül megteremtődnek.

Az áldozatok és a többi zsidó Kisléta község életének szerves részeként, megértésben, békében, együttműködésben, harmóniában élték a mindennapjaikat. Hozzájárultak Kisléta gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődéséhez. Napjainkban is sokan vannak a kislétaikak és az elszármazottak között, akik szívesen emlékeznek az áldozatokra, rokonaikra, az általuk is megélt időszakokra. Hálásan köszönöm Fekete Jóskának, Bunyáné Bihari Erzsikének és másoknak is, hogy emlékeiket megosztották velem. Az áldozatok között a legidősebbek voltak Ehrenreich Menyhért 74 éves, Grósz Miksa Májer 64 éves. Króhn Lászlóné, 60 éves, gazdálkodó, a fia és családja 1945 után a kislétai Pócsi utcán a szomszédunkban laktak, a fiatalok között különböző kötődések voltak. Az áldozat unokájával Króhn Lacival az utca gyerekei gyakran játszottak, még az utcán a mély árokban is. Fájdalmas, felejthetetlen emlék számomra, hogy Laci 5 éves korában az utcán, a pártház előtt egy vontató alá esett. Sajnos olyan súlyosan megsérült, hogy életét vesztette. Nyugodjon békében! Laci édesanyja az általános iskolában 5. osztályos koromban engem is tanított. Az áldozatok között a legfiatalabb Davidovics Judit volt, 9 éves, aki Fekete Jóskával a római katolikus iskolában együtt tanult. Jóska a legutóbbi találkozásunkkor is nagy lelkesedéssel beszélt Juditról. A sors kegyetlenségét fokozza az áldozatok között lévő kisebb-nagyobb családok együttes elvesztése. A Weinberger család esetében a szülők mellett a 11 éves András, a 16 éves Sándor, a 21 éves László is az áldozatok között található.

Kovács Jánostól tudtam meg, hogy a haláltábort megjárt Brenner Béláné a máriapócsi Idősek Otthonában él. A kislétai zsidó áldozatok emlékére tervezett emlékmű átadására, az emlékműsorra terveztük, hogy Erzsike nénit meghívjuk. A kislétai Római Katolikus Egyház történetéről beszélgettem Pásztor Károly 87 éves nyugalmazott plébánossal, amikor kiderült, hogy Erzsike nénit rendszeresen látogatja, sajnos a végtagok betegsége miatt három éve nem tud járni, ágyhoz kötött. A máriapócsi II. János Pápa Idősek Otthonában 2018. március 18-án, vasárnap délután meglátogattam Brenner Bélánét, született Róth Erzsébettet. Az életem egy különös eseményének, ajándékának tartom, hogy a 95 éves, szellemileg friss Erzsike nénivel hosszan, higgadtan, megélt embertelen tények, fájdalmak birtokában, egy sötét korszakról, a szerető családról beszélgethettem. Penészlekről 1944-ben a csendőrök kiséretében lovaskocsival szállították a családjával Szatmárnémetibe, innen vasúti marhavagonokban a lengyelországi auschwitzi táborba az esti órákban kerültek, 24 óra sem telt el, amikor édesanyja és négy testvére már nem volt az élők sorában. A lengyelországi haláltáborból 1945-ben került vissza, családot Nyírbátorban alapított, két fiúgyermeke született, gyermekei, több unokája szeretetét nap, mint nap tapasztalhatja. Az Amerikában élő 90 éves testvérével telefonon tartja a kapcsolatot. A máriapócsi II. János Pál Idősek Otthona lakóinak, dolgozóinak mindennapjait megismerve, tapasztalva, az időjárási frontok kedvezőtlen hatásait észlelve, a TV csatornák nézésén keresztül tájékozódik a külvilágról.

Brenner Béláné, született Róth Erzsébet, Máriapócs, 2018. /PL/

A kislétai zsidó áldozatok emlékére 2018. május 6-án átadásra kerülő emlékmű, emlékműsor vonatkozásában Erzsike néni segítőkészsége újabb lelkesedést jelentett számomra. A lengyelországi Auschwitzról szóló Az ember könyve című könyvét, a 90. szülinapjára az unokája által készített fényképalbumot kölcsön adta, az ökomenikus istentisztelet szervezésében hasznos tanácsokat adott. Megfogadtam, hogy a lehetőségekhez mérten tartom a kapcsolatot Brenner Bélánéval, Erzsike nénivel. Az első találkozásunkra hálás szívvel gondolok, Erzsike néni mindennapjai békében, szeretetben teljenek.

A kislétai Zsidó Temetőt feleségemmel, Dr. Herczku Erzsébettel és hatéves unokámmal, Nagy Lénával 2017. augusztus 2-án, szerdán kerestük fel. Utána a kislétai Polgármesteri Hivatalban érdeklődtem a temető helyrajzi számáról, a tulajdonviszonyáról, sajnos sikertelenül. A hivatalban lévő polgármester, Pénzes Sándor Károly bejelentkezés nélkül fogadott. Kértem a zsidótemető rendbetételének támogatását, megígértem, hogy a kislétai zsidótemető helyrajzi számát, tulajdonviszonyát a nyírbátori Körzeti Földhivatalnál megérdeklődöm. Másnap a délelőtti órákban sikerült a zsidótemető adatait megismerni: helyrajzi száma 111/4, fekvése külterület, területe 3399 m2, tulajdonos Kislétai Önkormányzat, a hivatalos helyszínrajzot 3000,- forint ellenében kiváltottam, ebből megismerhető a pontos elhelyezkedése. Közel „L” alakú, közúttal, magánúttal, szemétteleppel, a 112/3, 112/4, 112/5 helyrajzszámú földterületekkel határos, a kerülete kb. 306 m.

Kislétai Zsidó Temető, Nagy Léna, 2017.08.02./PL/

Megkerestem Bíró Sándort, a Nyír-Birtok Kft. Geodéziai Vállalkozás ügyvezetőjét, hogy a temető kimérése felől érdeklődjem. Mint mindig, most is nagyon készségesen állt a rendelkezésemre. Tudomása szerint anyagi segítséget lehet kapni a kiméréshez, több példa is van rá. Megadta a zsidó temetők kimérésével foglalkozó nevét, Szücs Szabó Lászlóét, aki a telefonhívásomat szívesen fogadta, közölte, hogy Romániában van, de ha visszajön, visszahív. Személyes találkozásunk 2017. augusztus 21-én valósult meg Budapesten. Az általam összeállított anyagot, a temető helyszínrajzát átadtam. A névjegykártyájából megtudtam, hogy Szabó úr a Heritage Alapítvány az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért /HFPJC/ képviselője. Megígérte, hogy a kislétai Zsidó Temető helyreállítása érdekében a szükséges lépéseket megteszi, az általam közöltekkel egyetértett.

A kislétai Zsidó Temető elhanyagoltságát, gondozatlanságát siralmas volt látnunk. Ez az állapot történelmi okokra is visszavezethető, továbbá annak is betudható, hogy ma már zsidók nem élnek Kislétán. Egyre többen foglalkoznak a község helytörténetével, ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a zsidó temető állapota is jó irányba változzon. Széchenyi István a következőket mondta: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg a múltját, nézd meg a temetőit.” Megjegyzem, a többi kislétai temető körbe van kerítve, rendezett, ápolt, a korábban kialakított tér felújítása folyamatban van. A ravatalozó felújítása több éve napirenden van, sajnos eddig nem valósult meg.

Ezért is határoztam el, hogy mindent megteszek, hogy megvalósuljon a kislétai zsidó temető megújulása, a sírok helyreállítása, a temető kimérése, körbekerítése, hogy a Varjúlaposra, majd Auschwitzba szállított zsidók, a holokauszt áldozatainak emlékére emlékmű állítására kerüljön sor, azon kislétaiak tiszteletére, akik a zsidó temetőbe lettek eltemetve, de nyomukra nem találunk, emléktábla legyen elhelyezve. Ehhez a hozzátartozók, a Heritage Alapítvány az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért /HFPJC/ képviselőjének, a kislétai intézmények, civil szervezetek, alapítványok, a kislétai emberek, az elszármazottak, az egyházak, a Kisléta Község Képviselőtestület, a polgármester közreműködésére, támogatására, összefogására van szükség.

A Nyírséget átszelő vasútvonal története

A Nyírséget átszelő Nyíregyháza – Mátészalka - Zajta-vasútvonal a MÁV 113-as számú, egyvágányú, nem villamosított 101 km hosszú, 1435 mm nyomtávolságú, 60 km/h maximális haladási sebességű vasútvonala. A ma ismert vonal elődjének Nyíregyháza és Mátészalka közötti vonalszakaszát a Szabolcs vármegyei HÉV társaság építette. A társaság első 56,9 km hosszú vasútvonalát 1887. augusztus 20-án nyitották meg. A vasútvonal Szatmárnémeti és Fehérgyarmat közötti másik szakaszát, a Szatmár – Fehérgyarmati HÉV társaság építette. A 39 km hosszú vasútvonalat 1898. augusztus 25-én adták át.

A vasútvonal megépítése hozzájárult a térség személy-, és teherszállításának fejlődéséhez. Elsősorban a vidék mezőgazdasági áruinak szállítását szolgálta. A személy-, és teherszállítás volumene fokozatosan növekedett, csúcspontját az 1990. évi rendszerváltást megelőző években érte el. A rendszerváltást követően az áruszállítás folyamatosan csökkent, majd teljesen megszűnt és a közútra lett áttéve. A személyszállítás szintén folyamatosan csökkent, napjainkban jelentős részét átvette az autóbusz. A háborút követő években a családunk Nyírbátorba, Nyíregyházára, az ország más tájaira vonattal közlekedett. A Kisléta, Máriapócs, Pócspetri községek közös vasútállomása a műút mellett épült fel, baloldalán 1,5 km-re Kisléta, jobboldalán 1 km-re Máriapócs, és 2,5 km-re Pócspetri helyezkedett el. A három község lakosainak jelentős száma az első időszakban gyalog közlekedett a vasútállomás és az otthona között. Napjainkban autóbusz járat van.

A Fehérgyarmat – Zajta közötti személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltással megszűnt, azonban a 2010/2011. évi menetrendváltással 2010. december 12-én újraindult.

Motorvonat

A máriapócsi Vasútállomás

A 2009-es vonalbezárással tervben volt a Nyíregyháza-Nyírbátor szakasz bezárása is, de ez a vonalszakasz kikerült a végleges listából. A személy- és teherszállítás a rendszerváltás után megalapozott koncepció nélkül lett irányítva, a pénzhiány vezérelte a döntéseket, mindez jelentős károkat okozott az országnak

Az állami mezőgazdasági gépállomások szerepe. A háború alatt a mezőgazdasági igaerő 50%-a esett ki a termelésből, a motorizáció alacsony fokon állt, hazai mezőgazdasági gépgyártás alig volt, az importhoz pénz nem állt rendelkezésre. 1947 januárjában megkezdték az Állami Mezőgazdasági Gépszolgálat szervezését. 1947 novemberében Kisszálláson megalakult az első gépállomás. Az állami gépállomások hálózata 1952-re épült ki, 1948 végén 110, 1952 végén 364, 1961-ben 235, 1964-ben 143 gépállomás működött. A gépállomások a termelőszövetkezeteknek és a mezőgazdasági szakcsoportoknak dolgoztak, de végeztek munkát az egyéni gazdák számára is. Mezőgazdasági szakembereket alkalmaztak. A gépi technika tulajdonjogának, a használata fölötti rendelkezési jogának elszakítása a földhasználati jogtól 1956-ra konfliktusok forrásává vált. Nem állt rendelkezésre elegendő gép, a gépállomások bevételeiket az államnak fizették be, a kiadásaikat az állam finanszírozta. 1957. április 1-jétől át kellett térni a vállalati jellegű önálló elszámolásra. 1956–tól oldották a gépvásárlási tilalmakat és korlátokat, a termelőszövetkezetek egyre több gépet vásároltak. Az 1960-as évek közepén a gépállomásokat átszervezték: gépalkatrészt gyártók, javítóműhelyek, a vidéki iparfejlesztés bázisai lettek, egy részük gépjavító állomássá alakult át, saját géppark nélkül.

A kislétai Állami Gépállomás központi épülete /1948-tól/

A Kislétai Állami Mezőgazdasági Gépállomás a Gencsy Kastély területén 1948-ban alakult meg. A Nyírbátori járásban Kislétán és Encsencsen először alakult meg a gépállomás, legfontosabb volt a termőföld gépi művelésének a megoldása. Madácsi Károly kislétai lakossal történt beszélgetés alapján a Kislétai Állami Mezőgazdasági Gépállomáshoz Kisléta, Máriapócs, Pócspetri, Nyírgyulaj, Nyírbogát, Nyírderzs községek tartoztak. Az első igazgató Bocskai Sándor nagyhalászi, a főgépész Bihari János nagykállói, a főagronómus Czirják András, a főkönyvelő Gere János, Zsarnai andrás üzemi titkár volt. Mivel nem messze laktunk a gépállomáshoz, gyakran a többi gyerekkel a bejáratnál voltunk és figyeltük a ki-bemenő gépeket. Csodálattal néztük a gépállomás főgépészét, mikor az új, piros, lemezvillás Csepel motorral bravúrosan forgolódott.

A Kislétai Állami Mezőgazdasági Gépállomás dolgozói, vezetői /Bocskai László féyképe/

A kislétai traktorosok a jobbak közé tartoztak, megemlítve Sipos Béla, Böszörményi Albert, Bunya György, Bunya László, Lánczi András, Orosz Gyula, Orosz György, Lengyel Ferenc, Mikó Károly, Mikó Lajos és sokan mások. Női traktorosok voltak: Vajda Julianna, Karóckai Piroska, Szántó Irma, Boros Anna. A május 1-jei felvonulásokon a Kislétai Állami Gépállomás is részt vett feldíszített erőgépeivel, munkagépeivel.

A Kislétai Állami Gépállomás május 1-jei felvonulása, Konyári András, 1948.

A megyei levéltárban a kislétai 1945-ös földosztás iratait tanulmányozva találkoztam egy 1950. január 5-én a Kislétai Állami Gépállomás hivatalos helyiségében felvett jegyzőkönyvvel. A helyszíni szemle során a Szabolcs vármegyei Földhivatal részéről Béres Sándor gépkocsi előadó, a Kislétai Állami Gépállomás részéről Bacskai Sándor igazgató és Zsardai Sándor volt jelen. A jegyzőkönyv szerint a helyszíni szemle alkalmával megállapítást nyert, hogy a gépállomásnak kimért területen található 92, 93, 94, 97, 100, 101, 108, 109, 115, 116, 119, 121, 124, 129 leltárszámú 14 darab felépítményre a gépállomás igényt tart. A Gencsy kastélyhoz tartozó kert Pócsi út melletti részén a gépállomási dolgozók részére 3 szolgálati lakást, a kastély közelében a gépek tárolására, javítására új épületeket építettek.

A Szabad Nép 1950. február 18.-i, 42. szombati számában Zsarnai András a Kislétai Állami Gépállomás üzemi titkára „Mi a gépállomás dolgozói is büszkék vagyunk a termelőszövetkezetre.” címmel írt a gépállomás és a községi termelőcsoportok kapcsolatának kezdeti nehézségeiről. A gépállomáshoz tartozó öt községben ekkor már működtek termelőcsoportok. „A gépállomásokra nem csak szántás vetés, hanem jelentős politikai munka is hárul”. Pócspetriben az első időszakban a gépállomási gépeknek nem engedélyezték a munkát. A III. mintájú termelőszövetkezeti csoport 126 holdon, 22 taggal alakult meg, rövid idő alatt 150 holdra növekedett, a terület növekedése után a gépállomási gépek is dolgozhattak a területen. „Egy kicsit mi, a gépállomás dolgozói is büszkék vagyunk erre a termelőcsoportra. Minden másnap ellátogatunk a községbe és sokat beszélgetünk a dolgozó parasztokkal. Meghallgatjuk gondjaikat, segítjük őket ügyes-bajos dolgaikban.” A máriapócsi termelőcsoport 12 fővel alakult meg, létszáma gyakran változott, egyre több stabil tagja lett. A 190 hold őszi gépi munkáit a gépállomás maradék nélkül elvégezte. „Balaska Imre termelőcsoporttag büszkén újságolta, hogy az együttesen elkészített üzemterv ismeretében nyugodtan várják a tavaszi munkákat.” A Szabad Föld 1950. március 12.-i számában a kislétai Sitkó András beszámol, hogy milyen nehézkesen gazdálkodott két tehénnel a 12 hold földjén, majd a gépi szántásra való áttérés után terméseredménye a holdankénti 20 mázsa kukoricáról 42 mázsára növekedett.

A Szabad Föld 1950. július 30-án megjelent számában a „200-250 mázsás napi eredmények a cséplőgépeknél” címmel közölt cikkben olvasható: „Lengyel Ferenc kislétai traktorista 1000-es cséplőszekrényével naponta átlag 200 mázsa gabonát csépel. Eredményét annak tulajdonítja, hogy a verseny lendületét át tudta vinni a cséplőbrigád minden egyes tagjára.”

A Szabad Föld 1951. szeptember 23.-i számában a kislétai születésű Bakó Róza írta meg hogyan lett a Kislétai Állami Gépállomáson traktoros, majd a mezőgazdasági iskola elvégzése után a gépállomáson körzeti mezőgazdász. Az általa írt cikkben részletesen beszámolt, hogy a pócspetri születésű Vencsák Erzsébet hogyan lett a Kislétai Állami Gépállomás traktorvezetője. A beszélgetésük után bejelentette „Én is megyek hozzátok a gépállomásra.”

A Kislétai Állami Gépállomás szolgálati lakása /PL. 2013./

A gépállomás időszakában gépszínnek épült, átalakított épület /PL. 2014./

A Szabad Föld, a „magyar dolgozó parasztság hetilapja” rendszeresen beszámolt a gépállomások munkájáról, életéről, helyzetéről. A X. évfolyam 16. száma, 1954.04.18-án a megye 27 gépállomásának munkaversenyében élenjáró a Nyírbátori Járásban működő Encsencsi-, Kislétai Gépállomásról írt. Külön kiemelten foglalkozott az egyénileg gazdálkodók segítségével. Az egyéni gazdálkodókkal szántásra az Encsencsi Gépállomás 1250 holdra, a Kislétai Gépállomás 850 holdra kötött szerződést, az időarányosan végzett szántás jól haladt, 42 traktor folyamatosan szántott. A rendszeres találkozások során a munkát hátráltató tényezőket igyekeztek megszüntetni: A Kislétai Gépállomás által bérbe adott 14 kis vetőgépet a bérbevevőnek nem kellett minden nap a telepre bevinni, az udvaron lévő szerves trágyát az este beállított pótkocsira hamarabb fel lehetett rakni.

A Szabad Nép 231. számában, 1951.10.03-án Kovács István, a Szabolcs megyei Gépállomások Igazgatóságának vezetője, többek között a Kislétai Gépállomás kovácsának, Madácsi Ferenc kiemelkedő munkájáról is írt. Madácsi Ferenc kovács a segédkováccsal együtt 40 nagy ekét, vagy 60 kisekét is megélezett egy nap.

A kislétai Gencsy kastély a gépállomás működését szolgálta. Az irodák mellett a női és férfi traktorosoknak meleg-hideg vízzel ellátott szállót, a kulturális rendezvények megtartására színpaddal ellátott nagytermet alakítottak ki. Kisléta község kulturális központja lett, előadásokra, néptánc bemutatókra, rendezvények megtartására, asztaliteniszezésre került sor. Idősebb testvéreimmel gyakran asztaliteniszeztünk a teremben. A kastélyhoz tartozó kertet Népkertnek hívtuk, a hétvégeket gyakran töltöttük ott. A Kisléta község lakosai nagyobb ünnepségeket a Népkertben rendezték meg. A lakásunk közelsége lehetővé tette, hogy gyerekként a szabadidőnket a Népkertben töltsük el.

Kisléta, 1948.május 1. Népkert, fellépő fiatalok: Pénzes József, Pénzes Piroska, Hajdu Piroska, Bakó Róza, Verba György, Bencsik József, Nagy János, Reszkető György stb.

                                                „A föld az állam köztulajdona, és mint ilyen

                                           a nemzeti jólétet van hivatva szolgálni.” /Simon Ferenc, 1898./

14/1. A megye parasztságának küzdelme a megélhetéséért

A megye parasztsága elkeseredett harcot folytatott megélhetésének javulásáért. 1437-ben elbukott Tarpai Márton felkelése, a „Nyírségi paraszt királynak” akasztófa, harcostársainak megcsonkítás lett a büntetése.

1514-ben a „bő gatyájú” Nagy György toborozta és vezette volna Dózsa táborába Szabolcs parasztjait. A megyei bandériumok leverték ezt a felkelést is. A parasztok bűneit ezek után még éveken keresztül nyomozták és büntették. Vizsgálatot tartottak 1520. január 14-én Kiskálló faluban is, ahol az egyik tanú elmondta, hogy Nagy György ott volt a keresztesek között mikor Miske faluba mentek egy nemesi háznak lerombolására. A kislétai kiszálláskor, 1520. január 15-én a kislétai birtokos Bogáthy Miklós jobbágya, Varjas Mihály vallomása szerint az egyik barátja a zavargások idején megszólította: „Kedves testvérem, Varjas Mihály, a keresztesekkel kell tartanunk, hozzájuk kell mennünk.” „Hát, ha oda kell menni, akkor menjünk bátran” –felelte Varjas. „Másképp nem lehet tenni ebben a dologban. Mindenképen hozzájuk kell csatlakozni.” El is ment barátjával a kurucokhoz. Varjas Mihály elmondta azt is, hogy Miske faluba mentek és ott a templomban találkozott Máté pappal és Nagy Györggyel. Márki Sándor Dózsa György 1470-1514. című kiadványa bizonyítja, hogy Szabolcs-Szatmár megye parasztjai, köztük kislétaiak is Nagy Györggyel és Máté pappal az élen csatlakoztak Dózsa György táborába.

1703-ban a Tiszahát kurucai mozdultak meg Esze Tamás vezetésével. 1703 májusában Rákóczit a Brezáni várban kereste fel tarpai jobbágya, Esze Tamás, hogy a felkelésre váró parasztok üzenetét elvigye. „Csak parancs és zászló kell” ­­– mondta Esze Tamás – és a fej nélküli sokaság hadseregé alakul”. Rákóczi elfogadta az ajánlatot és „Istennel a hazáért és szabadságért” feliratú zászlók alatt fegyverbe szólított minden igazi magyart. Hiába hullott a kurucok vére, a Rákóczi szabadságharc elbukott, s utána még remény sem maradt életük jobbra fordulásához.

1790-ben a szabolcsi parasztok dekrétumában hangzott fel az egész ország parasztságát fegyverbe szólító szó, azonban nem lett folytatása.

1848-49-ben a szabolcs-szatmári emberek birtokba akarták venni a földet, helyette börtönbüntetést kaptak. Táncsics Mihály az 1848-49-es forradalom időszaka alatt a Munkások Újságjának főszerkesztője volt. A lap valóságosan létező tömegigényt elégített ki. Különösen sok szó esik a földkérdésről, a dézsmáról és a robotfizetésről, a hűbéri viszonyok megszüntetésére irányuló intézkedésekről. Táncsics Mihály javasolta a 2000 holdon felüli birtokok szétosztását a nincstelenek, a földnélküli jobbágyok között. Kiállt a földfoglaló magyarok mellett, akik maguk igyekeztek érvényt szerezni jogaiknak. Az ismétlődő paraszti földfoglalások ellen vésztörvényszéket hirdettek ki.

Börtönbe jutottak 1897-98 földosztó agrárszocialistái is. Simon Ferencz az egyik legfontosabb kérdésnek a földkérdést tartotta: „A föld az állam köztulajdona, és mint ilyen a nemzeti jólétet van hivatva szolgálni.” Vallotta, hogy az állami birtokok, a főpapi birtokok, hitbizományok elegendő lehetőséget biztosítanak, hogy a vidéki éhező emberek sorsát megoldják. A törekvésük nem élt célba, szervezetüket a hatalom folyamatosan felszámolta, egy részüket börtönbe helyezte. Így kerültek a kislétai szocialisták is letartóztatásba, börtönbe (a következő részben részletesen foglalkozom velük).

Az 1919-es forradalmi parasztjaira is bot, börtön és bitó jutott a föld helyett.

14/2. A Horthy rendszer földosztása Kislétán

Az első nagyobb földosztás Kislétán az 1926:XXXVI. tc. alapján történt. Romsics Ignác leírása szerint „A Horthy-rendszer első és legjelentősebb szociálpolitikai alkotása, az ún. Nagyatádi-Rubinek féle földreformtörvény 1920-ban született. Végrehajtása azonban a húszas évek végéig elhúzódott, s az ország termőterületének mindössze 8,5 százalékát érintette. Ám a szétosztott 1 200 000 holdból még így is több mint százezer törpebirtokos és kisparaszt, valamint közel kétszázezer földtelen napszámos részesedett 1-3 holdnyi parcellákkal. Bár ekkora birtokokból a magyar éghajlati és talajviszonyok közepette nem lehetett megélni, arra mégis kiválóan alkalmasak voltak, hogy a földmunkások munkaerejének és munkaidejének egy részét lekössék, s a magántulajdon, a polgári rend tiszteletét a legszegényebb paraszti rétegek körében is növeljék. Ezért az 1920-as földreform jelentős mértékben hozzájárult a háború és a forradalmak alatt föleszmélt parasztság átmeneti megnyugvásához, így végső soron a rendszer politikai megerősödéséhez.”

A Horthy rendszer idején, 1927-ben igénylés alapján, Kislétán is osztottak földet az Országos Földosztó Bizottság előírásai alapján. A Kisléta község határában fekvő birtokokból 1927-ben kiosztott földek:

Az 1927-ben Kislétán kiosztott házhelyekből és mezőgazdasági földterületekből öt csoport részesült:

1. A hadirokkantak, hadi özvegyek és hadiárvák csoportjában tizenhét fő 7 kh, 568 négyszögölben, 44,83 aranykoronában részesült. Név szerint: Ács Mihály, özv. Áncsák Jánosné, Bagaméri Sándor, özv. Bencsik Jánosné, özv. Demeter Miklósné, Dudics János, Gorzó Péter, Lazók Mihály, Lengyel Ferenc, Pataki József, Pataki Péter, Pataki Sándor, Puhala András, Kádi Julia és Etel hadi árvák, Simon Sándor és Eszter hadi árvák, id. Tisza Károly, özv. Tolmács Józsefné.
2. A földnélküli munkások csoportjában összesen 83 kh, 12792 négyszögölt, 348,25 aranykoronát osztottak ki 84 fő részére, ebből 46 fő házhelyet kapott. A csoport egy részét felsorolom: Ari József, Ari Péter, Ari Sándor, Bakó András, Bécsi József, Bencsik János, Bencsik Mihály, Bessenyei Ferenc, Bessenyei Lajos, Blazsán János, Özv. Bunya Jánosné, Dékmár József, Oszunda Kurják István, ifj. Esztári Mihály, Farkas Pál, Fekete Péter, Fodor Bertalan, Fujdel János, Gebri György, Gorzó János, özv. Hajdu Pálné született Bencsik Mária 280, 1,49 aranykorona, házhely, Havasi Mihály, Ignácz János, Ignácz László, özv. Ignácz Pálné, Janek György, Janek László, Káposztási Imre, Karóczkai György, stb.

III. A törpebirtokosok csoportjában 38 kh, 6614 négyszögölt, 212,13 aranykoronát 21 fő között osztottak ki. Név szerint: Baranyai Gábor, Bokor György, Bokor János, Dreskó János, Farkas János, Gebri János, Kóródi Ferenc, Kovács Albert, ifj. Kovács György, Kovács Károly, Madácsi István, ifj. Madácsi Péter, Mikó Károly, Molnár Mihály, Orosz Mihály, Piránszki Lajos, Popovics György, Tisza Bertalan, Tóth Mihályné, Varga János, özv. Viszokai Györgyné.

1. A közalkalmazottak, iparosok és kereskedők csoportjában 5 kh, 2275 négyszögölt, 20,24 aranykoronát 9 fő részére osztottak ki. Név szerint: Baán Sámuel, Bagaméri Albert, Fekete Mihály, Feuerstein Mór, Kis János, Madácsi Ferenc, Medgyesi Kálmán, Papp Kálmán, özv. Tatár Károlyné.
2. Különféle célokra 93 kh, 5428 négyszögölt, 235,31 aranykoronát osztottak ki. A kislétai gazdasági ismétlő iskola részére 1438 négyszögölt, 7,6 aranykoronát, a kislétai jegyzői javadalomra 9 kh, 1168 négyszögölt, 38,13 aranykoronát, a kislétai Levente Egyesület részére 1438 négyszögölt, 8,25 aranykoronát, a kislétai Legeltetési Társulat részére 80 kh-at, 162,41 aranykoronát, a kislétai Urbéres Birtokosság részére 4 kh, 1384 négyszögölt, 18,92 aranykoronát osztottak ki.

Házhelyek részére összesen I., II., III., IV. csoportban 55 házhelyet, 9 kh, 1410 négyszögölt, 89,77 aranykoronát, mezőgazdasági földterületnek 265 kh, 1410 négyszögölt, 868,79 aranykoronát, közutakra 6 kh, 36 négyszögölt, 28,65 aranykoronát osztottak ki. Mindösszesen 281 kh, 159 négyszögölt, 1010,43 aranykoronát.

A kimutatásokban szereplő, kiosztandó területeket az Országos Földbirtokrendező Bizottság hitelesítette 17205/1930 O.F.B szám alatt 1930. április 10-én.

Az igényelhető földterület nagysága 1-4 kataszteri hold között lehetett, előfordult, hogy egy holdat is kaptak, például Vitéz Lengyel Ferenc. Az igénylő tagok legelőt is igényelhettek, a legelőt igénylők 80 holdat kaptak. A 80 hold legelőt a Gencsy birtokból, a Nagyvölgy dűlőből mérték ki. A kimért legelőre „Legeltetési Társulat” alakult, elnöke Madácsi Péter volt, 1928-1948 között működött. A társulat egy apaállatot tartott fenn, melynek a gongozója Szabó Sándor, felügyeletét a járási gazdasági felügyelő látta el. A Krón-tagból 50 holdat osztottak ki. A kiosztott területen vegyes gazdálkodás folyt. A szőlőtelepítés révén kialakult egy 10 holdas zártkert. Szőlőt telepített többek között Vajda Menyhért, Vajda Sándor, Madácsy Péter, Bihari Gusztáv, Bencsik Mihály, Ari Sándor, Mikó András, Ignácz János, Papp György, Lengyel Pál, Fodor Bertalan, Gorzó Család és még sokan mások.

A Nyírvidék című lap 1925. június 20-i számában „Az O.F.B. újabb ítéletei Szabolcs vármegyében” címmel adott tájékoztatást a következők szerint: „A vármegyei gazdasági főfelügyelőség az Országos Földosztó Bizottság által május hó folyamán hozott ítéletekről a következőket jelentette: Az O.F.B. ebben a hónapban ítéletet hozott Kisléta községre, ahol Gencsy Albert és Gencsy Károlytól 257 kh, a máriapócsi Szent Bazil-rend máriapócsi ingatlanjaiból 35 kh, özv. Gyulaházi Samuné és társai tulajdonából 70 kh, özv. Krón Lászlónétól 15 kh megváltását rendelte el. A máriapócsi Szent Bazil-rend kárpótlandó Gencsy Albert ingatlanából, aki viszont Krón Lászlóné földjéből nyert kárpótlást.”

Az 1936:XXVII. tc. alapján a kormány 270 ezer holdon kisbirtok, 150 ezer holdon kisbérlet létesítését 25 év alatt irányozta elő. Az intézkedés döntően népesedéspolitikai indíttatású volt. Az agrártársadalom szegénységét szociográfiákban mutatták ki. A népi írók közül lényegében csak Illyés Gyula volt az, aki a népesedéspolitikai szempontokkal kiemelten foglalkozott. A kislétai lakosok között nagy volt a földigénylés, ennek csökkentése érdekében a kállósemjéni Gyulaházi birtok Nagylaposi területéből 70 holdat mértek ki 27 kislétai ember között. 1941-ben 5 kislétai hadiözvegy részére 15 holdat osztottak ki. Ugyan több igénylő volt, de nem volt kimérhető terület.

14/3. Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

A nyíregyházi Jósa András Múzeum 1965-1966 évben megjelent 8-9-es Évkönyve foglalkozik Szabolcs-Szatmár megye 1945. évi földreformjával, melynek felhasználásával a megyére vonatkozó földreformot a következőkben foglalom össze. Szabolcs-Szatmár megye mindig mezőgazdasági jellegű volt. A megye mezőgazdasági művelésre alkalmas területének nagy részét közép- és nagybirtokok foglalták el. A KSH Megyei Igazgatóságának kimutatása szerint 1935-ben a megye földterületének 47,2%-a 1240 földbirtokos kezén volt. A megye lakosságának döntő többségét kitevő falusi lakosságnak alig volt saját földje. A földműves lakosság helyzetét súlyosbította az a körülmény, hogy az országban a megye népessége növekedett a legjobban. Az 1930. évi népszámlálás szerint Magyarország 8.688.319 lakosából 4.499.393 fő, 51,8% tartozott a mezőgazdasági foglalkozáshoz. Az ország mezőgazdasági munkásréteg összetételét mutatja a következő számsor:

-A mezőgazdasági cselédek száma /kereső és eltartott/                                        599.622

-A birtok- és bérletnélküli munkások száma /keresők és eltartottak/                    955.621

-A 1 kh-on aluli birtokkal, vagy bérlettel rendelkező napszámosok száma             1.093.030

-A 1-5 kat. holdas törpebirtokosok száma                                                               52.700

                                                                                                          Összesen:            2.972.740.

Az 1935. évi birtokstatisztikai felvétel adatai alapján, Magyarországon 1.634.407 földbirtok 16.081.844 kataszteri holddal rendelkezett, az átlagos földbirtok nagyság 9,9 kataszteri hold volt. Szabolcs és Ung vármegyékben a földbirtokok száma és a földbirtokok területe nagyságcsoportok szerint a következő:

Ebben az időszakban országos szinten 2,8 millió kat. hold bérleti kezelésben van, az összes földbirtok területének 17,5 %-a. Szabolcs és Ung vármegyékben a 84.460 birtokból 4.970 birtok haszonbérben van, 5,3 %-a, a 807.517 kat. holdból 142.915 kat. hold haszonbérben van, 17,6 %-a. A korlátolt forgalmú birtokok száma 19.483, területe 4.360.623 kat. hold volt.

A megye lakossága 1900-tól 1938-ig egyharmadával növekedett, az elrettentő halálozási statisztika ellenére is. A Szabó Tibor, Kemmer Éva, Edvi Tibor által összeállított A felnőttkor elérésének esélyei című anyag szerint az összes halálozásból az újszülött, csecsemő, kisded és a felnőttkor halálozása a férfiaknál: 1867-ben 40,3%, 1899-ben 47,6%, 1900-ben 35,3%, 1918-ban 54,6%, 1919-ben 28,5%, 1945-ben 65,3%, 1967-ben 0,5%, 2005-ben 99,2%. A nőknél az újszülött, csecsemő, kisded és felnőttkor halálozása: 1867-ben 36,5%, 1899-ben 49,9%, 1900-ben 37,9%, 1918-ban 59,2%, 1919-ben 25,5 %, 1945-ben 65,9 %, 1967-ben 0,5 %, 2005-ben 99,3%. A 19. század végéig a 20. század elejéig a megszületett gyermekek több mint a fele nem érte el a felnőttkort. (Megjegyzés: újszülött 0-30 nap, csecsemő 1-12 hónap, kisded 1-3 év, felnőttkor 19 év fölött.) A fertőző betegségek a születéskor várható élettartam alakulását kedvezőtlenül befolyásolták. A harmincas években Magyarországon az írástudatlanságban a megye 65.805 analfabétájával az első helyen állt.

1945. március 18-án hivatalos lapban megjelent a 600/1945.M.E. számú rendelet „A nagybirtok megszüntetésével és a földműves nép földhöz jutatásáról”. A rendelet célja az volt, hogy „az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózatában és az Ideiglenes Nemzeti Kormány Nyilatkozatában lefektetett elvek és megadott felhatalmazás alapján a nagybirtok rendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földműves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet.” A földreform rendelet végrehajtása tárgyában a földművelésügyi miniszter 33000/ 1945. FM számú rendeletet adott ki. A földosztási törvény értelmében az Országos Földbirtokrendező Tanács, a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok, a Községi Földigénylő Bizottságok alakultak. Az 1945. évi földreform során az országban 660.000 mezőgazdasági munkás, cseléd és dolgozó paraszt részesült összesen 3.300.000 kataszteri hold földjutatásában.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a földreform 466.300 kataszteri holdra terjed ki. Ebből személyeknek 341.500, állami gazdaságoknak 3.900, erdőgazdaságoknak 65.600, községi kezelésű gazdaságoknak 37.500, egyéb /házhely stb./ 17.800 kataszteri hold jutott. Földjuttatásban részesült 58.715, házat kapott 2.668, házhelyhez jutott 24.442 személy.

14/4. Az 1945. évi földosztás Kislétán

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltárban a Kislétai Községi Földigénylő Bizottság működéséről egy dossziéban találtam anyagokat (különböző leveleket és a földhözjutottak névsorát). A földigénylő bizottság 244 fő részére juttatott földet. A név szerinti földjuttatást egy előrenyomtatott, fejléccel ellátott, kilenc oldalon kézzel írott névsorban tüntették fel. Az oldalak fejléce a következőket tartalmazza: 1. Sorszám, 2. Neve/felesége neve/, 3. lakhelye, 4. életkora, 5. foglalkozása, 6. nagyobb juttatásban részesült a R.36.§.1. pontja értelmében, 8. esetleges kiosztási sorszáma, a Községi Földigénylő Bizottság javaslata szerint kiosztott birtokrészlet 9. művelési ága és területe, 10. szántó és rét, 11. szőlő és gyümölcsös/kert/, 12. összesen. A Megyei Földbirtokrendező Tanács határozata alapján jutatott birtokrészlet 13. művelési ága és területe, 14. szántó és rét, 15. szőlő és gyümölcs/kert/, 16. összesen. Az oldalanként feltüntetett nevek sorszáma, az oldalon összesen jutatott földterülete a következő: 1. oldal, 1-30 sorszám, 186 kh 800 négyszögöl; 2. oldal 31-60 sorszám, 85 kh 800 négyszögöl; 3. oldal, 61-90 sorszám, 131 kh; 4. oldal 91-120 sorszám, 136 kh 800 négyszögöl; 5. oldal 121-149 sorszám, 107 kh; 6. oldal, 150-179 sorszám, 99 kh 800 négyszögöl; 7. sorszám, 180-209 sorszám, 255 kh 800 négyszögöl; 8. oldal, 210-233 sorszám 12 kh 24 négyszögöl; 9. oldal, 234-244 sorszám, 45 kh 800 négyszögöl. A kilenc oldalon összesen 1056 kataszteri hold és 4824 négyszögöl földterületet 244 fő részére mértek ki, átlagosan egy főre 4,33 kataszteri hold és 19,77 négyszögöl jutott. Az első oldalon 10. sorszám alatt szerepelnek a szüleim Pénzes István, Hajdu Anna, akik estében 9+3 kataszteri hold jutatott föld van feltüntetve. A plusz területre a nyolc gyerek miatt az R. 36. §. 1. pontja értelmében volt lehetőség.

A Kislétai Községi Földigénylő Bizottság a „Juttatási névsor a községben földhöz juttatásban részesült igényjogosultakról /I.Vr.41.§./” 1945. október 20-tól 24-ig közszemlére tette ki. A névsort, Pénzes Károly elnökhelyettes írta alá, Kisléta, 1945. október 24.-i keltezéssel.

A földosztáshoz készült kislétai felmérés szerint megállapításra került: 1. Az eddig földművelésből élő nincstelen családok száma. Név szerint fel vannak sorolva a gyermektelenek, 13 fő neve van megjelölve. 2.  A négynél több gyermekkel, de földdel nem rendelkező családok: 47 ilyen család van felsorolva. 3. A négynél több gyerekkel rendelkező családok, akiknek a földterülete nem haladja meg a 15 holdat: 80 család van felsorolva; az is rögzítésre került, hogy hány hold földet igényelnek. 4. Kik voltak partizánok az orosz hadseregben: nem volt. 5. Kik jelentkeztek az új demokratikus hadseregbe: Gencsy Tibor, Mikó Miklós. 6. Kik voltak baloldaliságuk, kommunista magatartásuk miatt internálva: senki. 7. Hány család maradt föld nélkül a földosztás után és hány hold földet igényelnek egyenként és összesen. 8. Van-e a szomszéd község határában nagybirtok, amelyből a falunak juttatni lehetne. Máriapócs községben a Szt. Bazilika Rend Monostor, Kállósemjén községben özv. Gyulaházi Miklósné és Kál Hegedüs Zoltán. 9. Milyen pártok vannak a községben és hány tagjuk van: „Pártok megalakulva nincsenek”. 10. Van-e a községben földműves szakszervezet: nincsen. 11. Van-e kommunista párt: nincsen. 12. Kik foglalkoznak a faluban földméréssel: Ary Imre törpebirtokos, Magyar József mezőgazdasági munkás, vagyontalan. 13. Vannak-e a községben olyanok, akik még nem mértek földet, de úgy érzik, hogy tudnának mérni.

13. Kisléta község történetéhez a határrészek, dűlők nevével kapcsolatban feljegyzést készített Madácsi Károly /2013. 04. 19./, amelyet az anyag összeállításánál figyelembe vettem. Kisléta község határa téglalap alakú, észak déli irányban terjed. A határ a Bók Matyi hídtól a Hordós kúti hídig tartott. A különböző törvények miatt a kislétai határ többször változott. Az északi részen elcsatoltak, a nyugati részen a Kállósemjén határból visszacsatoltak földterületet. Jelenleg közigazgatási területe 2.200 hektár. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal adatait, a Bakó Andrásné tulajdonában lévő, 1896-ban Kisléta határáról készült kataszteri térképet, az 1987-ben Jakab L. és Kálnási Á. Által készített Kisléta földrajzi nevei című anyagot is felhasználva a kislétai határrészek és dűlők elnevezései a következők:

1. Hosszúrét, nagyobb terület, az alakjáról kapta a nevét: Belsőtag, Vajas hegy, Keskeny, Tóth János lapos, Csikós, Forrás, Mogyorós, Igástó, Bunker tábla. 2. Fábián hegy, nagy terület, több részre oszlik, a Fábián nevű családról kapta a nevét: Kistanya, Temetőtábla, Bakrét, Fejes kút, Gelsi úti tábla, Zsidó temető, Öreggyümölcsös tábla, Borház tábla, Lajos hegy, Ürgés, Nyakas hegy. 3. Barkóczi tag, nagy tagosított birtok, a Barkóczy grófoké volt, a Gencsy család vásárolta meg: Tanya, Jegyző tag, Fenyves tábla, Versenypálya, Fűzkút, Borsós, Kenyérváró hegy, Lőtér, Új legelő. 4. Mocsolya I., mocsaras, lapos, nádtermő terület volt, egy részét szántják: a Vasúttól északra, Csemetekert, Görbeháza. 5. Mocsolya II.: Őrház tábla, Dohányos tanya, Szigetoldal, Csikós.

Nemesi Birtokosság Kismezői I. rész, kis nemesek tulajdonában volt: 1. Petri úti dűlő: a Gencsy kastély és környéke, Malom, Keresztrész, Petri út. 2. Kápolna: Baglyos hegy, Csikókert. 3. Gödrök: Agyagbánya, Régi cigány telep, Lucernás. 4. Veresek: Talaja veres színű, Vízmű telep. 5. Északi-, Déli völgy: Nagykút, Régi csordaitató, Delelőhegy. 6. Kaskakút: Vadvizes terület. 7. Kapus: A dűlő alakja kapus. 8. Benevölgy: Létai délen, Pócsi északon. 9. Hegyes hegy: Kisparcellák.

Nemesi Birtokosság II. rész. A község délnyugati része, közel 100 holdas terület. Egy része a Szakolyi út, Vörös hadsereg út, Jókai Mór utca, Ady Endre utca lett. Itt volt a kislétai gazdák zártkertje, 32 hektár. A kert keleti része Doktor kert, Dr. Jósa István tulajdona volt. A középső része kevésbé volt alkalmas szőlőtermesztésre, a külső rész kiválóan alkalmas volt szőlőtermesztésre, a tábla többi része erősen futóhomokos terület, ma már erdő. A gróf Barkóczi tulajdonában lévő részt a Gencsy család vásárolta meg. A további határrészek. 1. Hágó hegy: 4-8 osztályú földek, heterogén terület. 2. Nyíres: nagy része jól termő terület. 3. Szekercés: erősen homokos. 4. Hordós kút: ma erdőterület. 5. Pásztor kút: futóhomokos, vizenyős terület, jelenleg erdő. 6. Tisztavölgy: 80%-ban futóhomok. 7. Törzsökös: futóhomok, erdő. 8. Omláshegy: korábban szőlő, jelenleg erdő.

Urbárium (parasztok tagja) és az egyházi földek (református, római, görögkatolikus egyház birtoka, Pap tag) területe. A község határának nyugati részén helyezkedik el. Az Urbáriumot a parasztok tagjaként is említették. Az Úrbéres dűlők adatai. 1. Pincés: Halom úti terület. Északi és déli része is középkötött mindent termő terület. 2. Nádas völgy: közép kötött vályogtalaj, mindent termő. 3. Olajos kút: északi része közép kötött talaj, a déli része gyep, talajvizes. 4. Kaszáló: belterülete közép kötött, vizes talaj, középen és hátul erdő, kevés rét van. Az Úrbéres területen helyezkedtek el az egyházak, görögkatolikus /46 kh/ és református /45 kh/ földterületei, konkrétan a Paptagban, a Nádas völgyben, az Olajos kúton, a Kaszálóban, az 225 hektárból 55 hektár.

Kislétához tartozó tanyák /KSH/: 1913-1944; Mocsolya-tanya, 1913-1952; Gencsytanya, Vadmeggyestanya (korábban Csendestanya, Hőnigtanya, Krónhtanya, több lakóház, gazdasági épület, ispánlakás tartozott hozzá), 1913, 1952; Nagyvölgytanya (korábban Barkóczy-tanya, Bleiertanya), 1926; Kistanya (Külsőtag gazdasági központja, cselédházak, gazdasági épületek tartoztak hozzá), Krónhtanya (Vadmeggyestanya), 1926-1944; Barkóczy-tanya (cselédház, ispánlakás, istálló, csűr volt benne, felszámolva).

A Magyar Néprajzi Társaság folyóirat 1943. 1. száma foglalkozik a Nyírség halászatával az 1800-as években. A községek jelentős vízfelülettel rendelkeztek. Kisléta vizei: Nagytó kb. 10 hold, Igástó 50 hold, Bakrét 15 hold, Pásztorkút 30 hold, Omláskút 1 hold, Fickút 60 hold (10 hold Kislétához tartozik), Törzsökös 1 hold, Hosszúrét 30 hold, Forrásrét 10 hold, Olajos kút 20 hold, Disznókút 5 hold, Tisztavölgy 25 hold, Vadmegyes 15 hold, Mocsolya 30 hold, összesen 252 hold. E vizek 1-2-3 méter mélyek voltak és nádasok borították őket. A szájhagyomány szerint a Pásztorkút hínáros volt és egy ember lovastól beleveszett. A vizekben csuka, ponty és veres keszeg élt. Csík és nadály minden vízben volt. A halászok egész évben halásztak, napi 1 kg hal ellenében. Az első katonai felvételek alapján 1782-1785-ben egy 1:192 000 léptékű 43 lapból álló, kéziratos térkép is készült, amelyből a Szabolcs-Szatmár megyére vonatkozó rész a Megyei Levéltár gondozásában 1996-ban jelent meg.

A Kislétára vonatkozó első katonai kéziratos térkép, XXVI.col 15. sect.

Keleti-csatorna, hivatalos neve Léta-Pócspetri-csatorna: a kislétai határ keleti részének vizét gyűjti össze. Több kisebb csatorna, úgynevezett szivárgó csatlakozik bele: Mocsolyai-szivárgó, Igás-tói-szivárgó, Fejes-kúti-szivárgó, Hágó-hegyi-szivárgó, Nagy-tói-szivárgó.

Nyugati-csatorna vagy Mária-kerti-folyás: a kislétai határ nyugati felén halad keresztül. Nagy vízlevezető csatorna. Nyírgelsétől indul, és Kislétán keresztül haladva Pócspetrinél torkollik a Máriapócsi-főfolyásba. Több kisebb oldalág, szivárgó vizét gyűjti össze: Olajos-kúti-szivárgó, Pásztor-kúti-szivárgó, Vadmeggyesi-szivárgó. Nagy-völgy-szivárgó a Mária-kerti-folyás egyik hosszabb oldalága. Nevét a Pócspetri Mária-kert határrészről kapta.

Kislétai temetők: Református-temető (Magyar-temető), Orosz-temető (Görög-temető), Római-temető, Zsidó-temető.

                                                              Pénzes György 2011.03.10.

 Gyuri bátyámmal sokat találkoztam. A szakmánk hasonlóságából eredően a műszaki kérdésekről minden találkozás alkalmával szót váltottunk. A külföldi utak, - elsősorban a Felső Dunán hajózott – utána a Budapesten történt kikötési szünetekben Mátra hajón látogattam meg. A feleségével, Évikével Sárospatakon is meglátogatott. A Budapesti munkaviszonyom ideje alatt gyakran a Római Lakótelepen a lakásunkban keresett fel. A Duna Pesti oldalán lévő hajójavítótól az Újpesti Összekötő Hídon gyalog, vagy kerékpárral jött át. A középiskolában nyugdíjasként gyakorlati oktatást vezetett, amikor az egyik hajón vendégeivel együtt halászléfogyasztáson vettem részt. A gyakori találkozásokból eredően jól ismertem a munkáit, sikerélményeit, problémáit. Az utóbbi időben, sajnos a kórházban is többször találkoztunk.

Szabolcs megyében, Nyírségi tájegységhez tartozó Kislétán, 1933. február 25.-én, hatodik gyerekként született. A hat elemi iskolát Kislétán, a római katolikus egyház iskolájában végezte. 1945 után Kislétán a Dolgozók Iskolájában fejezte be az általános iskola utolsó két osztályát.

Budapesten géplakatos szakmát tanult. A kilencedik kerületben Timót út 3. alatt lévő kollégiumban lakott és innen járt ki Csepelre. A gyár területén, a Fácánosban volt az elméleti és gyakorlati oktatás. A Szerszám Gépgyárban generál javítások folytak. Szorgalma, szakma- szeretette, jó munkája alapján Apró Antal, egy idős szakmunkás magához vette. A forgácsoló részlegben egy köszörűt javítottak, de a munka befejezése után nem működött simán, beremegett, nem tudták megállapítani az okát. Az idős szakmunkás megkérdezte tőle: „Mi a baj?”. Ő megmondta, hogy mi a baj: új tengelyt tettek bele, a tengely hőkezelése nem volt megfelelő, nem volt elég kemény és ezért berágott. Újra szétszedték és ez volt az oka a köszörűgép rázkódásának. A szakvizsga letétele után a gyárban teljesítményre dolgoztak, több idősebb, 30 éves szakmunkás irigyelte a teljesítményét, a jó keresetét.

A Csepeli munkahelyéről, 1954-ben vonult be katonának. A laktanya, ahová bevonult a későbbi Fóti Gyermekvárosban volt. A kiképzés után Sopronba, a határőrökhöz került, innen kihelyezték Fertőrákosra. Az 1956-os események idején, a Csehszlovákia határán, Perecén volt határőr. Az őrsön két fogatos, két hátas ló volt. Kezdetben raktárkezelő, később a többi katona - a szakács helyettesítése után véglegesen - őt választotta szakácsnak. Az 1956-os események alatti cselekmények hírei Miskolcról, más városokból az őrse is eljutott. Az őrs vezetője parancsba adta az őrs területének megvédését, szerencsére fegyveres összecsapásra nem került sor. 1957-ben Anci húga egy hétvégén, a határon meglátogatta, éjszakai szállást az őrsparancsnok szobájában biztosítottak számára. A látogatás után hazaindulva kiadós csomagot készített Anci húgának.

                                                          Pénzes György, Pereces, 1956.

                                        Pénzes Anna, Pénzes György, Pereces, 1956.

A három éves katonai szolgálat után 1957-ben szerelt le. Az életét alapvetően meghatározta, hogy Pali testvérbátya első feleségének nevelő apja, Bors a MAHART telelőjében dolgozott és közreműködésével hajóra került gépkezelőnek. Először a belföldön közlekedő hajókon teljesített gépkezelői feladatokat, a KOSSUTH-, a PETŐFI- KŐRÖS személyhajón, BERETTYÓ gőzös teherszállító hajón. Utólag is szívesen emlékszik vissza a gépészet témában indult tanfolyamra, ahol jó elméleti és gyakorlati tudással rendelkező mérnökök tartottak előadást. A megítélése szerint is nagyon sok ismeretre tett szert. A hajógéptanból, hajóelektromosságból a vizsgáztatást a tengeri hajózás főmérnöke, Forgács vezette. A nyolc vizsgázóból négyen tettek eredményes vizsgát. A hajókra a gépészek beosztását végző Arany Szabó megjegyezte „Gyurikám nem csalódtam magában”. Ezt követően először másod géptiszt, majd gépüzemvezető beosztásban dolgozott a különböző hajókon. A GYŐR teherhajó Deiz motorral, az ESZTERGOM teherhajó két darab svájci gyártmányú kétütemű Sülcet motorral, a KOMÁROM teherhajó lángmotorral volt felszerelve, amelyeket sikerült megfelelően üzemeltetnie. A KOMÁROM teherhajóval hat hónapig a Zuhatagon hajózott.

A Győrújbaráton történt beszélgetésünk során a zuhatag kifejezést, a Duna szakaszait sikerült tisztázni. Őszintén bevallva a témában tájékozatlan voltam. A Dunán zuhatagnak hagyományosan a nagyesésű szakaszokat nevezik. A Dunai Zuhatag esetében minden hajós az Ó-Moldva /Moldva Veche,1048 fkm/ és Szörényvár /Turnu Severin, 931 fkm/ közötti zuhatagos szakaszra gondol, ami a Vaskapu I. erőmű 1973 megépítéséig a Duna legnehezebb hajózható szakasza volt. A hajózás szempontjából a Dunát négy jellemző szakaszra osztják:

1. A Felső-Duna a folyó Gönyű /1791 fkm./ feletti szakasza. A vízlépcsők megépítéséig jellemző a viszonylag nagy áramlási sebesség, a szűk hajózómeder, a szűk hajlatok voltak, amelyek erősen korlátozták a vontatmányok méretét és összeállítását.

2. A Közép-Duna a Gönyű /1791 fkm./ és Ó-Moldva /1048 fkm/ közötti szakasz. Jellemzője a széles meder, a víz közepes áramlási sebessége, a kis vízállásnál előforduló sok zátony és gázoló. A víz esése kilométerenként átlagosan öt-hét centiméter.

3. Az Alsó-Duna szakasz Szörényvártól /931 fkm./ a torkolatig terjed, széles mederrel, kis áramlási sebességgel, zátonyokkal, gázlókkal, szigetekkel.

4. A közép-Dunától az Alsó-Dunát elválasztó rész maga a Zuhatag, ahol a Duna áttör a Déli-Kárpátok és a Balkán hegység között. A hajózást az egyes szakaszokon előforduló nagy esés, a nagy áramlási sebesség, a sziklás meder, az örvények, az akár több száz méter átmérőjű forgók, a keresztirányú áramlások, a különböző sziklazátonyok nehezítik. A mai zsilipek megépítésével, könnyebb volt a szakaszon áthajózni, de továbbra is a legnehezebb, nagyobb odafigyelést követel.

                                                                 Felső-Duna.

                                                      Dunai Zuhatagos szakasz.

                                                            Kazán szoros bejárata.

                                                    Vontató gőzös a Zuhatagon.

A Duna Európának a Volga után a legnagyobb folyója, hossza 2890 km, hajózható Ulmtól Sulináig 2588 km-en. A Dunán szállított áruk össztömege 1987-ben elérte 100 millió tonnát. Egy mai vélemény szerint „A Duna az elherdált lehetőség. Hová tűnt a magyar hajózás?”

A MÁTRA 500 LE vontató motorhajó - Felső-Dunai „Csiribiri” típusú – a Gyurka életéhez tartozik, 25 évig volt üzemvezetője, a sikerélmények sokasságát biztosította számára, az általa megvalósítottakat mások nem tudták ismételni. A hajón nem keletkezett olyan meghibásodás, amit helyszínen, elfogadható időn belül ne tudtak volna megjavítani. A főjavításokat is saját kézzel csinálta, ha a javítóműhelyben volt, a munkát, akkor is ő irányította. A találkozásaink alkalmával mindig beszámolt a munkájáról, sikerélményeiről. A hat hengeres motor a Felső-Dunán meghibásodott, mindenki azt hitte, hogy tartós vesztegelés lesz. A szelepháztetőt leszerelték, látták, hogy egy anya a két fogaskerék közé került, a királytengely /vezérlőtengely/ elállítódott. A vezérlést újraszabályozta, a hibát kijavította, páróra múlva menetkész állapotban voltak.

A Gyurka munkáját a hajó beosztott munkatársai, a MAHART illetékes vezetői is elismerték. Kanyóczki István osztályvezető, kiváló szakembernek tartja, a mai napig is tartják a kapcsolatot. Mikó Jánossal, aki földi, szintén Kislétai, és az osztályon dolgozott mindig jó kapcsolatban volt.

A hajózási munka végzésével párhuzamosan a szakmához kapcsolódó szakközépiskolát elvégezte, érettségit jó eredménnyel tette le. Az aktív nyugdíjas éveiben, a szakközépiskolában, a hallgatók részére gyakorlati oktatást vezetett. A régi hajós ismerősei gyakran hívták a probléma megoldása céljából, kérésre komoly javításokat is végzett.

Az internet segítségével igyekeztem a munkájával kapcsolatos hajók adatait, képeit összegyűjteni. Számára a legtöbb sikerélményt jelentő MÁTRA hajó adatainak képeinek összegyűjtésére kiemelt gondot fordítottam.

MÁTRA 500 LE-S VONTATÓ MOTORHAJÓ / FELSŐ-DUNAI „CSIRIBIRI”-TIPUS/ ADATAI. Állapot: Üzemen kívül. Műszaki adatok: Épült: 1963. MHD Balatonfüredi Gyáregysége, Balatonfüred. Legnagyobb hossz:37,68 m, legnagyobb szélesség:34,23 m, fixpont magasság:5,78 m, oldalmagasság: 2,5 m, legnagyobb merülés: 1,26 m, vízkiszorítás: 243,6, főgép típus: 2xWola 1 DVMa-303, főgép teljesítmény: 2x428 LE, 2x315 kW. Hajótörténete: 1963. MÁTRA, MAHART. Eredetileg 2x250 LE. 1969. Motorcsere révén 2x428 LE teljesítmény. 2000. Selejtezve. 2003. Árverésen értékesítve. 2006. Váci komp mellett lekötve áll. 2007. MÁTRA. Európa Rendezvényiroda Kft. Neszmély. Nagy-Dunai Kikötő. Ismert tulajdonosok: MAHART Magyar Hajózási RT. Budapest. Európa Rendezvény Iroda Kft. Budapest.

                                                  MÁTRA a MHD Balatonfüredi Gyáregységében.

                                                                MÁTRA 1970-es évben.

                             MÁTRA 500 LE vontató motorhajó, Felső Dunai „Csiribiri”.

Gyurka Bátyám Kurdy Évával 1966. június 30.-án kötött házasságot. Egy lány gyerekük született 1967. március 30.-án Győrben. A családdal együtt Győrben laktak, lányuk Évike is Győrben telepedett le, ott van családi házuk. Réti Attilával kötött házasságából Dániel nevű fiuk született. Gyurka Bátyám a találkozásunkkor mindég szívesen és nagyelismeréssel beszélt kislányáról, Évikéről és unokájáról, Daniról.

                                                            Éva, Évike, Gyurka, 1971.

A kislánya, Évike kiváló tanulóként végezte el az általános-, középiskolát, valamint az egyetemet. A mindennapi munka mellett szinte folyamatosan tanult, végzett valamilyen szakiskolát, és végül a doktori disszertációhoz kapcsolódó vizsgákat is sikeresen letette. Évikének a tanulásban szerzett sikerélményei a szüleinek, édesapjának talán még nagyobb sikerélményt, megnyugvást és boldogságot jelentett.

Pénzes György és Neje /1966.06.30./.

                                                        Pénzes Éva, Réti Dániel, 1999.

Dani Nagymamája sokat beszélt a Dani által szeretett ételekről, Nagyapja, Gyurka Bátyám a kórházban is boldogan mondata: Danival szoktuk nézni a Győri ETO meccseket. Ha az ETO csapatnak jó ment mindég szívesen beszélt róla, én meg természetesen mindég rákérdeztem. Dani, unokája szeret sportolni, korán kezdte a teniszezést, gyakran megjegyezte, hogy szeret teniszezni. A legutóbbi beszélgetésünk alkalmával Danitól megtudtam hetente háromszor jár teniszedzésre, de egy-egy módszer begyakorlatozására plusz órát is vesz. Nagy tisztelője vagyok a tenisznek, felnőttként tanultam meg, napjainkban is hetente kétszer két órát játszok párosban, a TV közvetítéseket szívesen nézem. Megjegyeztem Daninak talán összejön egyszer, hogy közösen teniszezzünk.

Gyurka bátyám nyugdíjas éveiben többször kapcsolatba került a különböző egészségügyi szervezettekkel. Már korábban is előfordult, hogy az orra vérezni kezdett, a látogatásakor mi is tapasztaltuk az orrának vérzését, de közölte mindjárt eláll, papír zsebkendőt fogott az orrához, közben hátrahajtotta a fejét, rövid idő után megszűnt a vérzés. Az egyik alkalommal mesélte, hogy az egyik hajón dolgozva a vaslépcsőről leesett, a derekát erősen megütötte, erősen fájt neki. Erzsike a feléségem javasolta célszerű meg vizsgáltatni, röntgenfelvételt csináltatni, nincs e törés. Később a fájás csökkent a vizsgálat elmaradt. A Győri Petz Aladár Megyei Oktató kórházban 1992-ben gyomorfekélyből származó vérzés miatt kezelték. A kórházban 2000-ben újabb vérzés miatt kezelték. A kezelések során többször vérpótlásban részesült. A legutóbbi kórházi kezelés során tumor kutatás történt, a bátyám szerint tévesen tumor került megállapításra, kezelés céljából átvitték egy másik kórházi részleghez. Ekkor már a menése is nehezére esett. Soron kívül a gerincének idegsebészeti beavatkozásra volt szükség. A műtét után intenzív osztályra került, a látogatásunk során igen kedvezőtlen benyomásunk alakult ki, beszélni nem tudtunk vele. Később megnyugvásunkra egyre jobb állapotba került, azonban a két lába lebénult, nem tudott járni. A belgyógyászaton megismert fiatal orvos javasolta és segített a beutalásában neki, hogy a Dunakeszin lévő Rehabilitációs Kórházba menjen, a járásának valamilyen szintű visszaállítása céljából. A kórházban a feleségemmel, Erzsikével vártuk, mentővel hozták, az egyik fekvőhelyről a másikra történő áttételét két betegszállító oldotta meg. Az elhelyezkedése után beszélgettünk, szellemileg teljes friss volt. Nyugdíjasként legfontosabb elfoglaltságomnak tekintettem, hogy rendszeresen látogassam a bátyámat. A kórházakban korábban tapasztalt hiányosságok, ebben a kórházban nagyobb mértékben jelentkeztek, a kiszolgáltatottabb betegek nehezen viselték a hiányosságokat. Gyurka bátyám mindent igyekezett megtenni az újrajárás érdekében, a napi tornákat igényelte, kezdetben segítség nélkül nem tudta egyedül végezni, a segítséget erősen hiányosan kapta meg. Ezt követően szinte mindennap mentem és a napi tornázást együtt csináltuk. Szerencsére személygépkocsival a korábban vásárolt biléta bedobásával lehetett bemenni, közel a Gyurka bátyám tartózkodási helyéhez. Több hét után egy felálló szerkezetben próbálkozott a felállással, sok nehézségek árán nagy öröm volt számunkra, különösen Gyurka bátyának, hogy fel tudott állni. A menés járókával történő gyakorlása után, a rendkívüli akaraterejének köszönhetően egy kisebb botsegítségével meg tanult járni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Máriapócson lakó Piroska húgához mindég szívesen ment és töltött pár napot. Többször előfordult, hogy én is ott voltam és közösen jártuk be a gyerekkori emlékeink színhelyét. Piroskánknál csodálatosan rendbe tartott kertjükben, az udvaron sétált, gyalogolt, nagy örömmel újságolta a bot nélküli menést.

A Budakeszi Kórházban töltött utolsó időszakában, 2003. február 25.-én volt a 70.-ik születésnapja. Nagy nehezen rá tudtam venni, hogy a hosszú kórházi tartózkodás után egy hétvégén jöjjön el hozzánk. A közelben lakó testvéreinknek szóltam tervezett ünnepről.

                                           Pénzes György 70.-ik születésnapja, Bp, 2003. 

A Kata Lányunk esküvőjét Nagy Istvánnal 2010 júliusában, Visegrádon tartottuk. A meghívóra Gyurka bátyámék reagáltak, közölték nem tudnak az esküvőn részt venni, de autóbusszal Budapestre jön, és a végállomáson várjam, egy kisebb bakival sikerült a találkozásunk. A Katának hozott pénzbeli ajándékot átadta és ezt követően a visszainduló autóbuszig közel másfél órát beszélgettünk, a sorstól ezt is ajándéknak tekintem. Nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy a 70.-ik születésnapomra, 2011. március 10.-én Gyurka bátyám feleségével, Évikével eljöttek hozzánk és együtt lehettünk a testvéreinkkel, szűkebb családunkkal. Ezt követően csak beteglátogatáson kórházban, az otthonukban találkoztunk, többségében szellemi frissességben sok régi témáról beszélgettünk. A találkozásokra együtt jött a feleségem Erzsike, többször Piroska húgommal, János bátyámmal, Jóska bátyámmal és feleségével, Julikával mentünk.

Sajnos Gyurka Bátyám betegsége egyre súlyosabbra fordult, s végül 2012. december 24.-én karácsony szentestén eltávozott az élők soraiból. A Győri temetésén a testvérei közül részt vett János bátya, Jóska, Laci öccse, Piroska húga és család tagjai. Nyugodjon Békében.

 Pénzes István földműves napszámos, római katolikus 22 évesen házasságot a görög katolikus 18 éves Hajdu Annával 1919.december 29 –én Kislétán kötött. A házasság kötéskor tanúként jelen volt Farkas János, Holocskós Gyula, a törvény értelmében Arendáczky Gyula anyakönyvvezető nyilvánította házastársaknak. A család először Kislétán a Kállói úton édesanyám testvérével Hajdú András családjával együtt lakott.

                                          Pénzes István, Hajdu Anna házassági anyakönyvi kivonat

Az első gyerek 4/1. Pénzes Sándor 1920 októberében született. Sándor hét éves korában beteg lett, hideg tóban megfürdött, később Gencsy Károly agara megharapta, a harapás miatt Budapestre is felvitték gyógykezeltetni, két évig gipszben volt. 1940. február 24.-én de. 5 órakor 19 évesen tüdőgyulladásban halt meg. Kislétán született 1922. december 16.-án István, 1925.február 12.-én Károly, 1927, június 28.-án Pál. A Kislétai Kistanya, Gencsy birtokára történt 1929-beni kiköltözés után született 1931. március 8.-án János, 1933.február 25.-én György, 1935. október 8.-án Anna, 1938. július 27.-én József, 1941. március 10.-én László, 1944. június 11.-én Piroska. Kislétára 1945-ben költöztünk be Pócsi út 22. alatt lévő családi házban, 1950. november Klára nevű kislány született, aki nem sokáig élt. A családi ház vályogból készült falait utólag a szüleim alákövezték. A ház nagyszobából, konyhából és a hátsószobából állt. A villanyáramot az 50-es évek elején vezettük be. A ház vonalában, folytatásként nyári konyha, és istálló volt. Később dohánypajtát építettünk. Az udvaron ásott, betongyűrűs gémes kút biztosította a vizet, ami ivásra alkalmatlan volt. Az ivóvizet 800 m-re, a piacon lévő fúrt kútból hordtuk.

                                       Pénzes István, Pénzes József, Kisléta, Pócsi u. 22.,1952.

                                                      id. Pénzes István, a tehenek kifogása.

A második világháború után a földosztás keretében a nyolc élő gyerek után 8 kataszteri hold földet kapott a család. Édesapám hozzáértése alapján a gazdálkodást két tehénnel kezdte meg. A tehenek végezték a talajmunkát, a szállítási feladatokat. A szekér vontatását a járom közbeiktatásával végezték, a két tehén járomba történő befogását gyakran egyedül végeztem, a tehenek helyükre történő vezetés után a járom felemelésével először az egyik tehén nyakához tettem, majd a járomszeg helyére helyezésével a tehén nyaka a járomban rögzítésre került. A máik tehén nyakát hasonlóan rögzíttettem. Különös hozzáértésre volt szükség a széna, szalma, a learatott, kévébe kötött termény szekérre történő felrakására és rögzítésére. A vendégoldal rudak, kereszt rudak megfelelő elhelyezését mindég édesapám irányította. Az udvarba behordott terményeket kévés kazalba raktuk. A gépállomás létre jöttével a körmös traktor cséplőgéppel járta az utcákat és az udvaron kalákában, a gazdálkodók egymásnak segítve végezték el a termény cséplését. Az egyik udvarunkon történő cséplés alkalmával Verba Gyuri, keresztanyám fia a nyári szünetben itthon tartózkodott és szívesen foglalkozott velem. Keresztanyáméktól a nyakában hozott haza, együtt néztük a cséplést. A kertben lévő finom veres szilvafát is meglátogattuk, amiből jóllaktunk.

A talajművelő eszközök közül rendelkeztünk a két tehénnel vontatott vasekével. A kétkerekű taliga és az eke összhangját a beállítási lehetőségekkel lehetett biztosítani. Az eke gerenda első részének magasságát a zárt ívelt részben szabályoztuk, amellyel a szántás mélységét befolyásoltuk. A gerendán lévő kereszt bal és jobboldalához a taligától kiinduló láncot csatlakoztattuk, amellyel a barázda szélességét állítottuk. Az eke beállítását gyakran édesapámmal közösen csináltuk. A kezdő barázda húzásakor a teheneket vezetni kellett, a következő barázda esetében a vasekét véglegesen beállítottuk. A növények sorközműveléshez használt ekekapa beállítása számomra egyszerűbbnek tűnt, a növényeket nem veszélyeztetve állítottuk be a két kapát, az első kétszárnyú kapa beállításánál a művelés mélységét kellett figyelembe venni.

                                                                 Pénzes Istvánné, 1930.

                                       Pénzes Istvánné gyerekeivel, János, Anna, György, Pál, 1937.

Édesapánk a 4 elemi iskolát elvégezte, ami akkortájt ritkaságszámba ment, jól irt, olvasott és számolt. A Gencsy Károly uradalmában napszámosként kezdte, később lovas kocsis, majd parádés kocsis, 1929-től 1945-ig Gencsy Károly birtokának Kistanyai részén tanyagazdaként dolgozott. A többi cselédekhez viszonyítva valamivel jobban éltünk, kisebb kedvezményben részesültünk, ingyenes tehéntartás, stb., a cselédlakás azonban nem különbözött. A jövedelemből édesapám három helyen egy-egy kishold földet vásárolt, a Nyírbogáti szőlőben vett területet szőlővel beültették, jelentős része borszőlő volt, kisebb része direkt termő, delavári. Édesanyám a szőlő ültetését úgy végezte, hogy a szopós gyereket is kivitte, előfordult, hogy a hátára kötötte. A kis szőlő mélyedésébe gyümölcsfa volt ültetve, jonatán-, batul-, rozmaring alma, szilva. A másik oldalban lévő szőlő elején szeptemberben érő, valószínű boscobak körte és egy nyári cirkás almafa volt, a szőlő végén cseresznye és meggyfa termett. A permetezést rendszeresen végeztük rézgáliccal, kékkővel. Édesapámmal a permetezés, locsolás napján korán tehénszekérrel indultunk, a kádba a rézgálicot belógattuk és mire kiértünk a benne lévő vízben elolvadt. A szüret alkalmával a család ráérő tagjai szívesen segítettek.

                                              Pénzes Istváné, Juci, Pénzes Anna, 1954.

                              Szőlő szüret a Nyírbogáti szőlőben, Pénzes József, 1954.

Édesapám a felszabadulás után egyéni gazdálkodó volt, nyolc hold földen gazdálkodott. A szövetkezet létrejötte után termelőszövetkezetben dolgozott. A nyugdíjas éveiben egyre gyengébb volt, ennek ellenére a háztájiban, minimális szántón, a szőlőben és a ház körül végezte a mindennapi munkáját szántást, vetést, növényápolást, betakarítást, szőlőszüretet, a boroshordók-, a bor kezelését, a tejet adó, az igavonásra is használt két tehén naponkénti ellátását, a nyári hónapokban a legeltetését.

A gyerekekhez kötődő szeretete, az együtt végzett munkák során tapasztalt segítőkészsége, a gyerekek felnőttként történő kezelése, a vélemények meghallgatása, a gyerekek tanításának, többre vitelének elkötelezettsége, a szorgalma, nyugalma és türelme napjainkban is példaképként él bennünk. A gyerekeitől bármit akart, csak kérés formájában közölte, nagyon ritkán emelte fel a hangját, a kezét soha. A gyerekek szorosan kötődtek édesapámhoz, közös élményekről napjainkba is szívesen beszélnek. A térdén ülve valamennyi gyerek hallhatta az általa mondott meséket, történeteket, kedvenc dalait, Fehér László lovat lopott, Hej cigány lány, cigány lány.

Az 57 éves édesapám a másodikos középiskolás Jóska bátyámmal 1954-ben a Taktaharkányi Állami Gazdaságban a megélhetéshez szükséges terményért kézi aratáson vettek részt. Az egyik hétfőn hajnalban gyalog mentek a Máriapócsi Vasútállomásra, késésben voltak és ezért szaladni is kellett. Jóska felugrott, édesapámnak nem sikerült a vonatra felugrani, megcsúszott, visszaesett, szerencsére komolyabb baleset nem történt, a vonattal nem tudott az aratáshoz elmenni.

Az általános iskola utolsó három évében Piroska húgommal tartózkodtunk otthon. A középiskolában Nyíregyházán járó Nővérem Annuska, Bátyám Jóska kollégiumban laktak, csak szünetben és a nyári iskola szünet időszakában tartózkodtak otthon. A családot alapított testvéreim ritkában, ünnepek, szabadságok alkalmával látogattak haza. Az egyetemre jártam, amikor 1961 tavaszán, Húsvét alkalmával öt testvér mellett János felesége, fia, szüleim, nagymamám és Pali első fia is a családi háznál tartózkodott és fényképeket készítettünk.

                                Balról jobbra: Pénzes István, Attila, Jóska, Piroska, Pénzes Istvánné,

                                 János, Jánoska, Cirike, Gliba Endréné, Anci, Laci /1961. Kisléta/

Az egyik dohánytörés alkalmával, általános iskolában ötödikes lehettem, amikor édesapám többedmagával a színdohányt törte. A dohánykórót irtókapával nekem kellett kivágnom, az egyik vágáskor elértem édesapám hátát, az ing leszakadt, a háta vérzett. A sérülés nem volt komoly, de az ijedtségem annál nagyobb volt. A jelenlévők azonnal odajöttek, a vért letörölték, ami nem volt tartós, az inget megigazították. Édesapám odaszólt óvatosabb legyek, arrébb vágjam a dohánykórót. Az általános iskolás korom felső tagozatában gyakran, korán reggel, hajnalban, nyolc óráig kellett kihajtani a teheneket legeltetni. Többször előfordult, hogy édesapám ébresztett, kelj fel Laci, ki kellene hajtani a teheneket, részemről egy fordulat, nyöszörgés, ha nincs kedved, kihajtom én - mondta édesapám és úgy is történt. A legutóbb Gyuri bátyám részéről Győrújbarátban is elmeséltek szerint Pista bátyám a Kistanyán ökrös szekérrel dolgozott édesapám irányítása alatt. Édesapám korán megetette a Csengő és Virág nevű ökröket, megtisztította, befogta őket a szekérbe, megrakta trágyával, Pista még ekkor sem érkezett meg, neki kellett egy fordulót megtenni. Pista a szükséges következtetés levonta, másnap igyekezett időben megérkezni a munkába.

A családba tizenegy gyerek 1920-tól 1950-ig született, nehéz körülmények között nevelkedtek, szerető édesapaként minden lehetségest megtett értük. A nehéz körülmények, cselédsors, a gazdasági világválság, a világháború, szegénység között is a családért édesanyámmal együtt áldozatos munkát végeztek. A gyerekek fejlődése, többre vitele érdekében mindennap igyekeztek a minimális feltételeket megteremteni.

A gyerekek 1945 előtt is iskolába jártak, a 6 elemit elvégezték. Az elemi elvégzése után Nyírbátorban Károly cipész, Pali géplakatos szakmát tanult, János a 6 elemi iskola befejezése után polgáriba folytatta a tanulást. Az 1945 utáni szocialista rendszer nyújtotta tanulási lehetőségeket a többi gyerekek kihasználták. A családnak a tanulás feltételeinek biztosítása már nem jelentett a korábbiakhoz hasonló nehézséget, nagy terhet.

Édesapám 1965. október 15.-t megélt utolsó napon is kukoricát tört édesanyámmal, tehénszekérrel hazaszállította, a padlásra történő felhordását másnapra hagyta, kocsmába nem járt, de ez este elment a közelben lévő kocsmába egy fröccs megivására, éjszaka rövid szenvedés, haláltusa után itt hagyta a szobában lévő édesanyánkat, a távollévő gyerekeit, azok családtagjait, rokonokat, ismerősöket.

Gebri Mihály /1902-1991/

A Telepi György emlékünnepség szervezése során Bunyáné Bihari Erzsikétől tudtam meg, hogy Orosz Árpád parókus, Kislétai Görög Katolikus Egyházközség lelkészének édesanyja Gebri Katalin, akinek az édesapja Gebri Mihály a Kislétai Görög Katolikus Iskola kántor-tanítója volt. A Kislétai Görög Katolikus Egyházi Iskola történetének feldolgozása során több Gebri Mihály kántortanítóra vonatkozó anyagot találtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy Gebri Mihály Kisléta kántortanító élettörténetét a Kisléta község története keretében szívesen összeállítanám. Bunyáné Bihari Erzsike közölte velem, hogy Gebri Katalint a vasárnapi szentmisén láthattam, mivel gyakran jelen van. Felajánlotta a Kisléta Község Önkormányzat szervezésében tartandó „Idősek Világnapi” ünnepségen bemutat neki. Erzsike jóvoltából az ünnepségen a felségem, Dr. Herczku Erzsébettel együtt Gebri Katalin mellett ülhettünk. Orosz Árpádné, született Gebri Katalin a beszélgetésünk során felajánlotta, hogy édesapja Gebri Mihály kántortanító élettörténetének összeállításában segítségemre lesz, aminek nagyon megürültem. Az édesapja által összeállított „Életem” című írást, Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület által 2015-ben kiadott”Pedagógusok Arcképcsarnoka” című könyvet, 10 darab, különböző méretű, Gebri családra vonatkozó fényképeket precízen összecsomagolva Bunyáné Bihari Erzsike közvetítésével eljutatta hozzám. Az átadott írások áttanulmányozása, a fényképeket számítógépen történő szerkesztése után a Magyar Országos Levéltár 1037 Budapest, Lángliliom u. 4. szám alatt lévő kutatóteremben, 2015.11.18.-án kezdtem meg Gebri Mihály őseinek keresését.

A kutatóteremben a Kislétai Görög Katolikus Egyház nyilvántartásáról készült A 4635 számú mikrofilmet a számítógépen lehetett nézni. A Gebri családra vonatkozóan talált adatok alapján Gebri Mihály kántortanító őseire vonatkozóan a következőket találtam meg.
1. Gebri László, felesége Demeter Julianna. Született gyerekek: 1/1. Gebri Julianna, 1836.02.23., 1/2. Gebri Mihály, 1838.07.08.
2. 1/2. Gebri Mihály /1838.07.08.-/. Első felesége Barkaszi Ilona, házasságkötés 1864.03.06., Gebri Mihály 26 éves, Barkaszi Ilona 29 éves, született gyerekek 1/21. Gebri János /1866.09.30.-1950.12.08./. 1/22. Gebri Anna /1867.-/, Tamás Ferenchez ment férjhez 1891.05.26.-án. Második felesége Lazók Erzsébet, házasságkötés 1874.02.12., Gebri Mihály 36 éves, Lazók Erzsébet 40 éves, született gyerek 1/23. Gebri György /1874.11.12.-1879.12.22./.
3. 1/21. Gebri János /1866.09.30.-1950.12.08./, felesége Vajdics Borbála /1873-1917/. Született gyerekek: 1/21/1. Gebri György /1894.04.24.-1983./, 1/21/2. Gebri János /Kisléta, 1899.07.09.-Budapest, 1978.12.14./, 1/21/3. Gebri Mihály / Kisléta, 1902.01.25.-Nyíregyháza, 1991.05.05./, 1/21/4. Gebri Péter / 1904-1943 /

Id. Gebri János középen, fiai György, János, Péter, Mihály, négy menye és unokái,
Kisléta, 1938.

Id. Gebri János sokoldalú egyéniség volt, az ács szakmája mellett, gazdálkodással is foglakozott, a Kislétai Görög Katolikus Egyház sokoldalú ismerője, a közösségi munkából aktívan kivette a részét. 1914-től 1924. január 30.-ig egyházi főgondnokként szolgálta az egyházat, ekkor saját akaratából lemondott. Az egyházi elnök, a görög katolikus lelkész a hitközség nevében köszönetét fejezi ki Gebri János volt főgondnoknak 10 évi önzetlen, lelkiismeretes munkálkodásáért. Ezt követően a Kislétai Görög Katolikus Egyház képviselő tagjaként, Elemi Népiskola Iskolaszéki tagjaként sokáig szolgálta az egyházat. 1932. február hónapban tartott választás után két fiával Gebri Györggyel, Gebri Mihállyal egyszerre volt az egyház képviselő testületének tagja. A gyerekeit görög katolikus egyház szellemében, mintaszerűen nevelte. A gyerekekkel minden vasárnap és ünnepnapon háromszor mentek templomba utrenyére, misére, vecsernyére. A szombati vecsernyét pedig este otthon közösen végezték el. A gyerekek az egyházi énekeket így sajátították el. Szombat délután soha nem dolgozott, négy órakor térden állva, egy óra időtartamban elvégezte az összes rózsafüzért. A rózsafüzér mondása alatt nem lehetett zavarni. Gebri Mihály „Életem” című leírásában emlékszik vissza, hogy az egyik alkalommal a Gencsy Birtok tiszttartója Neumányi Antal az imádkozás közben kérte az udvaron lévő Gyuri fiát, hogy küldje ki az édesapját. A visszaérkezése után közölte, hogy nem jön, mert imádkozik. A legközelebbi találkozásuk alkalmával Neumányi Kálmán mondta „Hívattalak s nem jöttél ki!” A válasz „Nagyobb úrral, beszéltem én akkor, mint a tekintetes úr.” A Kislétai Görög Katolikus Templom ikonosztáziját 1941-ben sok fáradsággal, áldozatkészséggel állította fel, illetve készítette el. Veress Géza festőművész 10 napig dolgozott rajta, mivel a felesége Kocsis Vera rokon volt a munkálatok alatt a Gebri család látta vendégül. Id. Gebri János a gyerekek családalapítása után, a felesége 1917 húsvétkori tüdővészben történt elhalálozását követően a fia Péter családjánál lakott, a szomszédunkban. Az élete utolsó éveiben gyakran láttam az udvaron üldögélni, piócával –sekély vízben élő, vérszívó - a hátán. A kisebb unokáit még a székből is igyekezett figyelemmel kísérni, gyakran feladatokat is adott nekik. Nem szerette, ha a gyerekek nem fogadtak szót, egyszer-egyszer kikelve magából, „Gúzs fogjon meg!”- mondta.
1/211. Gebri György /1894.04.24.-1983. /, felesége Petrován Anna. Kislétán a Vörös hadsereg útján laktak. Született gyerekek: Mihály, György, Anna, Mariska, Gábor, Mancika. A testvére Mihály leírása szerint „Bátyám a családban a legtehetségesebb volt, gyermekkorától minden érdekelte. Mintagazda volt, megelőzve a mai agronómusokat. Szőlő és gyümölcs kezelése mellett nádkötéssel, ácsmunkával, bolti kereskedéssel és még sok mindennel foglalkozott. Ifjú korától vezetett bevétel-kiadási naplót, amibe az időjárási és más lényeges viszonyokat is beirt.” 1917-ben édesapját hadi munkára hívták be, ekkor György irányította a gazdaságot és a családot az édesapja teljes megelégedésére. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Kislétán, Pócsi út 22. szám alatti családi házunk északi szomszédunkban lakó Gebri Péter családját és édesapját gyakran meglátogatta és ekkor én többször láttam. Az egyik alkalommal a házunk előtt, az 1950-es évek elején beszélgetést kezdett. Többek között megkérdezte tudom-e, hogy ki találta fel a C vitamint, természetesen nem tudtam, ő készségesen megmondta a Szentgyörgyi Albert Nobel díjas kutató nevét és több információt mondott róla. Ezt követően soha nem felejtettem el a beszélgetésünket.
1/212. Gebri János /Kisléta, 1899.07.09-Budapest, 1978.12.14/ görög katolikus igazgató-kántortanító. Született gyerekek: Pál, Erzsike, János, Antal, Juliska, Mária, István. Az Ungvári Görög Katolikus Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Kántortanítóként tanított Szabolcsveresmarton, Nyírtasson, 1941-ben Beregszászon elemi iskola igazgató-tanítója. Később Kisvárdán és Érden tanított. Görög katolikus népénekek gyűjtésével, népműveléssel és irodalommal is foglalkozott. Tagja volt a vidéki irodalmi társaságoknak. Írt színdarabokat, cikkeket, novellákat, költeményeket. Az utóbbiak a Görög Katolikus Szlében és a Máriapócsi Naptárban jelentek meg. A görög katolikus egyházi méltóságok Papp Antal érsek, Dudás Miklós püspök, Dr. Timkó Imre püspök jóváhagyásával Gebri János kántortanító összeállításában „Énekeljetek az Úrnak új éneket” címmel Rákoscsabán két kötetes énekes könyve jelent meg 1941-ben. A „Mária Énekek” című könyve Kisvárdán 1947-ben jelent meg. Az egyházát, vallásosságot, az oktatást, az egyházi éneket, az önművelődést élete végéig lelkiismeretesen, mélységes emberszeretettel szolgálta. A Görög Katolikus Szemle 1930. június 1. II. évfolyam 11. számában, a hírek rovatában olvasható: „Nyírtason a nagyböjti időszak folyamán két vallásos estét és egy szülői értekezletet tartottak Rakovszky Gyula lelkész és Gebri János kántortanító. A március 15.-ei ünnepségből, amit a Thass vezér-téren rendezett az összetanítóság, egyházunk szintén kivette a részét Gebri János tanító saját szerzeményű verseivel.”

Gebri Péter családi háza, Kisléta, Pócsi út, 2013.

1/214. Gebri Péter /1904-1943/ terménykereskedő, felesége Lovász Ilona /1909-?/. Született gyerekek. Magdolna /1930-2000/, Péter /1930-2015.12.15./, Endre /1933-2006.07./, László /1935-/. János 1937-2015.04.02./, Ilona gyerekként meghalt. A hat gyermekes édesapát, Gebri Pétert 1942-ban Husztra behívták katonai szolgálatra. A család csomag visszaküldése után értesültek arról, hogy eltűnt. A testvére Gebri Mihály személyesen utazott Husztra, de a haláláról nem tudott meg semmit. Később értesítették a családot, hogy mikor temetik. A temetésre a feleségével együtt utazott az édesapja, a testvérei, György, János, Mihály. A temetést az ottani kanonok végezte, a katonai társai díszőrséget álltak. A gyerekek a testvéreivel együtt az 1980-as évekbe keresték fel az édesapjuk sírját. A második világháború után a Pócsi úton a Gebri család szomszédságában laktunk. A hasonló korú gyerekek gyakran találkoztak és játszottak együtt. Péter János bátyámmal Nyíregyházán a középiskolában osztálytársak voltak, a felvételire kerékpárral közösen mentek be. A felnőtt korban már ritkán találkoztunk, valamennyien elköltöztünk Kislétáról. A nővérem 2014 évi temetésen, 2015-évbeb Telepi György emlékünnepségen, a görög katolikus templomtorony süvegének helyére emelésekor, a templombúcsún találkoztam Péterrel és Lacival. A találkozások felejthetetlen számomra.

Gebri Péter temetése, Huszt, 1943.

1/213. Gebri Mihály /1902-1991/ a Kislétai Görög Katolikus Egyháznak 20 évig volt kántor-tanítója Szabolcs megyei Kislétán, nyolc gyermekes családban 1902. június 25.-én született. Az édesapja vallásossága egy életre meghatározta a görög katolikus valláshoz való kötődését. A gazdálkodásból, a földművelésből a családdal együtt már gyerek kora óta kivette a részét. Az elemi iskola öt osztályát a szülőfalujában a Kislétai Görög Katolikus Népi Elemi Iskolájában végezte, első tanítója Nádasi László, őt követte Molnár Emmánuel. Az édesapja kezdeményezésére a hatodik osztályt a Kislétai Római Katolikus Iskolában, 1915-ben fejezte be, tanítója Patakyné Szegedi Ilona. A szülei kerékgyártónak szánták, de az élete úgy alakult, hogy a kívánságának megfelelően tanító lett.
A testvér bátyja János az Ungvári Királyi Görög Szertartású Licensz és Kántortanítóképző Intézetben tanult. Az egyik nyári szünidőben Gyuri bátyjával meglátogatták János testvérüket. Ekkor találkozott Hrabár Bazil hittantanárral. A találkozásuk eredményeként Ungváron a felsőnépiskola első osztályába került. Az akkori rendnek megfelelően a hat elemi után kétévi előkészületi osztály elvégzésével lehetett jelentkezni a tanítóképző első osztályába. Az akarat és a szorgalom révén a kétévi előkészületi osztályt egy év alatt végezte el és így egy évvel korábban kezdte meg a tanítóképző első osztályát. Az „Életem” című írásában beszámol többek között az Ungvári sikereiről is. Az Ungvári Színházban „Ökör Miska” szerepét játszotta el, amiért az Ungvári Közlönyben megjelent a kitüntetése. A szertartást meg kellett tanulni oroszul, egy füzetnyi orosz szöveget szóról szóra megtanulta, ezért”Typik” díjat kapott a velejáró 50 koronával. A Tanácsköztársaság utolsó időszakában, 1919-ben a cseh, román megszállás miatt haza kellett jönniük Ungvárról. Induláskor többen voltak, Csap után az egyik szekérre 21 –en kapaszkodtak fel, köztük volt Dudás Miklós, Oláh Kornél is, Kállósemjéntől csak János bátyjával mentek tovább, majdnem a Kislétai, Kálló utca végén lévő cigánytelephez értek, amikor a románok igazoltatták, nagyon nehezen engedték tovább őket.
A harmadik, negyedik tanítóképző éveit a Nyíregyházi Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézetbe végezte el. Már negyedikes volt, 1921-ben, amikor a képzősök a Koronában műsort adtak elő. Téger tanár úrtól Krüger Aladár: „A herceg csókja” című versét kapta meg, hogy a műsor keretében szavalja el. A leírása szerint a szavalata nagy siker volt, rendkívüli hatást idézett elő, viharos tapssal hálálták meg a jelenlévők. A karzaton lévő Miklósy István püspök, a rendezvény fővédnöke is állva tapsolt. A műsor után az alispán, Mikecz mind két lányával is táncolt. A különböző iskolákban, ebben az időszakban az élelmiszer ellátás szűkös volt. A tanítóképzőben is feladatként jelentkezett, hogy a tanulóknak a mindennapi ebédjük meglegyen. Hálával emlékszik vissza, hogy keddi napon dr. Murányiéknál a Nyírvízpalotában, Szerdai napon a Bujtosra, Pénteken a Sóstói úton dr. Oláh nevű bíróhoz járt ebédelni. A kántortanítói oklevelet 1922. június 27.-én, 389/1922. sorszámon állították ki, amit az igazgató adott át.

Nyíregyházi Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet /1914-1959/

A NYÍRVIDÉK újság 1922. július 1., 43. évfolyam, 146. szám 3. oldalán a Nyírvidék tudósítójától „A nyíregyházi kir. állami tanítóképzőben 23 ifjú nyert tanítói oklevelet.” című cikk jelent meg. „A kir. áll. tanítóképző-intézet Vay Ádám-utcai szerény hajlékában immár a nyolcadik iskolai év küzdelmes munkássága zárult be. Az 1917-ben beiratkozott, de a forradalmak és a román megszállás miatt egy évig szünetelő intézetben négy év helyett öt esztendőre terjedő tanulmány után befejező képesítő vizsgálatra álló ifjak közül 20 rendes és 3 magántanuló nyert tanítói oklevelet. A június hónapban folyó képesítő vizsgálatok miniszteri biztosa Gömöri Sándor menekült Iglói képzőintézeti igazgató volt, aki a vizsgálatok befejeztével kedden délután az ifjú tanítókhoz lelkesítő beszédet intézett. Az igazi jó tanító kellékeit a biztos tudás, szakképzettség mellett főképpen a tanítói rátermettségben, amint ő nevezi: az igazi tanítói lélekben állapítja meg. E nélkül sem oktatás, sem nevelés eredményt nem érhet el. Az igazi tanítói léleknek a mélységes emberszeretet és az igazi, áldozatra kész hazaszeretet a jellemvonása.
Ma mintha kiveszett volna az emberszeretet és áldozatra kész igazi hazaszeretet, gyűlölettel akarják a hazát szolgálni. Az igazi hazaszeretet nem gyűlöl, hanem a Hiszekegy szellemében plántája a feltámadás hitét. Amikor eljön a nagy áldozat órája, az emberszeretettel áthatott hazafiaktól készségesebb áldozatot várhatunk, mint a bosszút hangos szóval hirdetőktől. A beszéd mély hatást váltott ki.

Az oklevelet nyert ifjú tanítók a következők: Arday István, Bajza Tivadar, Bezdek Ferenc, Béres József, Biró János, Dankó Károly, Danics György, Dudás Ferenc, Fábián János, Gebri Mihály, Iroczky Ferenc, Kiss Benő, Kuáver László, Kosztolik Dezső, Körtvélyessy Gyula, Polgár Dezső, Tóth Gyula, Tőke Dénes, Ujhelyi Kálmán, Wienerberger Árpád, Kuzaila Berta, Füsthy Hajnalka, Szudey Géza, Gebri János, és Seszták János tanítók, akik megszállott területen szerezték oklevelüket, honosító képesítő vizsgálatot tettek.

Az oklevelet nyert fiatal tanítói gárda, Gömöri Sándor miniszteri biztos, Dr. Szesztai Zoltán, Füsthy Antal, Blasek Ferenc, Kuzaila Péter igazgató és a tanári testület körében kiválóan sikerült bankettet rendezett, amelyen számos emelkedett szellemű felköszöntő hangzott el. Gömöri Sándor miniszteri biztos, Ujhelyi Kálmán, a tanári testületet Gebri Mihály üdvözölte.”

A Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskolánál Gebri Mihály kántortanító 1922. szeptember 1.-től a nyugdíjaztatását váró Molnár Emmánuel-t a működő hat osztály tanításában helyettesítette. Az első évi tanításhoz nagy lelkesedéssel, szívvel, lélekkel kezdett, aminek megvoltak az eredményei. A gyerekek szívesen hallgatták az előadásait, a hitoktatásait. A tanfelügyelő, Fábry Ignác 1923. május hónapi látogatásakor az elégedettségét fejezte ki, a végén megjegyezte mértéktartással végezze az oktatást, nem kell annyit dolgoznia. Rojkovih Pál egyházi lelkész nagyon elégedett volt a hitoktatásával. Molnár Emmánuel nyugdíjaztatásának elhúzódása ellenére a Görög Katolikus Iskolaszék a betöltendő kántor-tanítóiállásra a „Néptanítók”, iskolaügyi lapban szabályszerű pályázatot hirdetett. A beérkezett két pályázat alapján az iskolaszék 1923. augusztus 4.-én megválasztotta, 1923.szeptember 1.-vel a Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskola kántortanítójának Gebri Mihályt. Az iskolaszéki kántor-tanítóválasztási gyűlésről felvett jegyzőkönyvet 2385/1923. számon, 1923. november 14.-én, a Hajdúdorogi püspök, Miklósy István jóváhagyta. A kántor-tanítói választás alkalmával az iskolaszéki tagok voltak: Rojkovich Pál lelkész elnök, Papp János jegyző, Gebri János és Bokor Mihály gondnokok, Ács Sándor, Cs Popovics György, Dani József, Dani Péter, Demeter Mihály, Lengyel Pál, Papp János, Popovics Miklós, id. Truczkó György, ifj. Truczkó János, Reszkető Mihály, Varga Péter.

Iskolaszéki gyűlésről felvett jegyzőkönyv, 1923.08.04.

Gebri Mihály részére kiadott „Díjlevél”-ben szereplő adatok alapján az összes jövedelme megegyezett az elődje Molnár Emmánuel kántor-tanító jövedelmével; készpénzbeli-, ingatlanok jövedelme, természetbeni járandóságok, be nem számítható jövedelem, államsegély, a felsoroltak összege 1001 korona 84 fillér. Gebri Mihály kántortanítói választása után az iskolaszéki jegyzői feladatokat is ellátta.

A Kislétai kántortanítói időszaka alatt /1922-1943/ a Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskola tanulóinak száma 1916/17 tanévben négy osztályban járók száma 38 fő 1936/37 tanévben hat osztályban 118 főre, háromszorosára növekedett. Az 1921-ben megépült egy 62 m2-es tanterem kicsinek bizonyult, 1929-ben plusz egy 60 m2-es tanterem épült hozzá. 1929. szeptember 13.-ával Laskay Jenőt kinevezték második tanítónak. 1941-ben két szobás tanítói lakás épült. Az 1939. október 1.-i statisztikai adatok szerint az elemi népiskola hat osztályában 107 fő, a továbbképző három osztályába 48 fő, összesen 156 fő járt. A feltett kérdésekre adott válaszok szerint: 1. Kielégítő-e a tanulók táplálkozása? Válasz nem /10 % jó/, 2. A tanulók ruházata? Válasz nem /15% jó/, 3. A tanulók tan- és írószerekkel való ellátása? Válasz nem /40 % jó/. Az 1936/1937. tanévre vonatkozó Statisztikai Kimutatás szerint a hitoktatást I.-VI. osztályban Rojkovich Pál, a I.-III. osztályt Gebri Mihály, a IV.-VI. osztályt Laskay Jenő tanította.

Gebri Mihály kántortanító Kislétai működése során a Kislétai Görög Katolikus Egyház szervezett működése, fejlődése, templom korszerűsítése, iskola építése, bővítése, a görög katolikus hívők száma révén Kisléta községben maghatározó szerepet töltött be. Kisléta község lakosainak száma 1927-ben 1943 fő, ebből 890 fő görög katolikus vallású volt. Az egyház kivetési és levonási 1930 évi kimutatásban 223 fő, az 1925 évi rózsafüzér társulatban 95 fő van feltüntette, az elemi népiskola 1925 évi kivetési lajstromban 183 fő részére 196.350 aranykorona /3.337.950 papír korona/ szerepel.

Gebri Mihály kántorként, tanítóként, iskolaszéki titkárként, egyháztanács tagjaként, helyi népművelési bizottság titkáraként, egyik vezetőjeként, aktív résztvevője a Kislétai Görög Katolikus Egyház, Egyháztanács, Iskolaszék, a Kislétai Népművelési Bizottság mintaszerű működésének. Kisléta község történetében a görög katolikus egyház 1900-1943 közötti időszaka az egyház történetében is egyik legfontosabb, kiemelkedő, anyagi, lelki gyarapodást hozó, napjaink, az utódok számára is példaértékű időszaknak számít. A Kislétaiak, az elszármazottak büszkék és hálásak lehetnek az ebben a korban élt ősökre. Tartsuk kötelezettségünknek, hogy emléküket tiszteljük, ápoljuk és a mindennapi munkákban hasznosítsuk.

Gebri Mihály kántortanítót a Nyírbátori Járás iskolafelügyelőjévé 1938-ban nevezték ki. Hozzátartozott Máriapócs, Nyírbátor, Nyírgyulaj, Pócspetri. Sok kedves emlék kötötte az iskolafelügyelői munkához. Az „Életem” című írásában erről részletesen beszámol. Az iskola tanítói, hallgatói szívesen fogadták, Nyírbátorban az érkezésekor az iskola udvarán énekkarral köszöntötték, Máriapócsi iskola nővérei Szűzanya képével ajándékozták meg, kedves emlékként a lakása falán haláláig őrizte, Bátorligetre az iskola igazgatója, Papp Gedeon mellett Árkossy István görög katolikus lelkész, hitoktató is kikísérte. Az iskolák látogatása során a kollégákat soha nem sértette meg, az volt a szokása, ha hibát észlelt, akkor közölte „Én így csinálnám”, gyakran be is mutatta. A kollégákkal történt találkozások, beszélgetések, véleménynyilvánítások, az oktatási módszerek megismerése kölcsönös előnyökkel jártak, amit be is ismert.

A Hajdúdorogi Püspök, Miklósy István Gebri Mihály kántortanítót 3594/1939 számú intézkedésével címzetes igazgatóvá 1939. december 18.-ával kinevezte.

Gebri Mihály kántortanító János testvérével 1942 nyarán Bikszádon voltak tanfolyamon. A Tanfolyamon résztvevő Jákváry Kálmán népművelési titkár, akinek meghalt a beosztottja, Petrikovits Gyula, ekkor felajánlotta, hogy menjen be a népművelésre. Dudás Miklós püspök jóváhagyása után 1942 őszétől Nyíregyházán a vármegyei népművelésen beosztottként dolgozott. A Kislétaiaktól az egyik mise után búcsúzott el. Rojkovich Pál lelkész az iskola előtt megható beszédben búcsúztatta. Ő sírva is búcsúzott a sok jó tanítványától, a szülőktől, a templomtól. Nem sokáig dolgozott Jákváryval együtt, mert 1944. szeptember 6.-án bombázták Nyíregyházát, majd a többszöri bombázás után, a család vasúton Vámosgyörkre, onnan Atkárra menekült. Jankovics Béla tanító pincéjében élték át a háborút. Vámosgyörkről vasúti vagonban indultak Nyíregyházra, 1945. január 8.-án, hajnalban érkeztek.

A második világháború után „szolgálattételre” jelentkezett a megyeházán dr. Papp György kanonok, tanfelügyelőnél. Feladatként kapta a megye iskoláinak látogatását. Erős János főispántól három nyelven igazolást kapott, hogy támogassák a munkáját. A rossz közlekedés mellett több mint negyven községben kereste fel az iskolákat. Gyakran előfordult, hogy az iskoláig több kiló métert kellett gyalogolni. 1945.szeptember 12.-ével áthelyezték a fiú tanítóképző gyakorló iskolájában. A tanítóképző igazgatója, Dr. Kiss Lajos nagy szeretettel, tisztelettel fogadta, megerősítette, hogy Gábry Bertalannal együtt tartotta érdemesnek a pedagógusállásra. Nagyon jól érezte magát a sikerélményei egymást követték. Mikor Gombos Ferenc miniszteri tanácsos közölte vele, hogy át kell mennie a leány tanítóképzőbe, szerette volna elkerülni. Hogy maradhasson felkereste Orosz Ferenc osztályvezetőt, de ő is azt mondta: „Nem lehet, rád a nőképzőben van szükség, mindenképpen menned kell.” 1948-ban áthelyezték a leány tanítóképző gyakorló iskolájába, ezt is megszokta, megszerette. 1959-ben magalakult felsőfokú tanítóképzőbe nem került át, ezzel megszűnt a kántortanítóvá nevelt tanítóintézettel a munkakapcsolata.

1959-től a Borbányai iskolában két tanévet tanított, innen saját kérésére Antal bokorba helyezték, itt végezte hat és félévig a szeretett tanítói szakmáját. 1967-ben 65 éves korában itt nyugdíjazták. Kovács László iskola igazgatója és Kövér Endre művelődési osztályvezető búcsúztatta. Kövér Endre szavai: „Tudod, mindenkit 60 éves korban nyugdíjazunk, Te 65 vagy s még szívesen hagytunk volna dolgozni, de az Antal bokori gyerekeket viszik a városba, a diákotthonba, a kulcsszámod felszabadul, ezért teszünk nem szívesen nyugdíjba. Eredményes, jó munkádért fogadd hálás köszönetünket, jó egészséget, pihenést kívánunk!” 500 forintos jutalomban részesítették. Kovács László iskolaigazgató búcsú beszédét megkönnyezte: „Kedves Miska Bácsi! Kedves Kartásak! A mai napot találtuk valamennyien alkalmasnak arra, hogy köszönetünket fejezzük ki azért a sok-sok szeretetért, jóságért, mellyel tanítványaidat, kartásaidat elhalmoztad. Egész életpályáddal bizonyítottad, hogy hivatásodat, a tanítói pályát jól választottad. Negyvenöt évvel ezelőtt, amikor először léptél be a Kislétai elemi iskola szerény tantermébe, 110 gyermek leste, figyelte jóságos szavaidat, ismerkedett a betűvetés tudományával. Kislétát, a szülőfalut, a gyermekévek soha el nem múló kedves emlékeit, s az itt töltött 20 évet, szíved mélyén őrzöd. Jó munkádról, becsületes helytállásodról talán az azóta felnőtt generáció tudna beszélni. Amikor 1939-ben a Nyírbátori Járás iskolafelügyelőjének neveztek ki, akkor is elsődleges feladatodnak tartottad, hogy a tanítói kartásaidat – akik nehéz körülmények között dolgoztak – segítsd, jó tapasztalataidat, tanácsaidat átadd. 1942-ben, amikor a megyei népművelésnél dolgoztál, olyan embertől kapták a falu népművelői az irányítást, aki ismerte a vidék és az akkori társadalom nehéz problémáit. A felszabadulás éveiben 1945-ben Szabolcs megye egyetlen iskolalátogatója voltál és sokszor gyalog jártad be ellenőrző munkád során a megye községeinek egyharmadát. Értékes pedagógiai munkásságodat a Nyíregyházi Állami Tanítóképző Intézet gyakorló iskolában gyümölcsöztetted. 1952-től hat évig sok tanítójelölt ismerte meg és leste eltanítási módszereidet, nevelésedet és hallatlan hivatásszeretetedet. Kétévi Borbányai működésed után 1960-ban nagy örömünkre iskolánkhoz, az Antal-bokorba kerültél. Nehéz feladat várt rád, 1-4 összevont osztály vezetése. Naponta Nyíregyházáról kijárás, télen, nyáron, hóban, fagyban, sárban és szélviharban, kerékpáron. Fiatalokat is megszégyenítő lendülettel, bámulatos akaraterővel végezted munkádat szerényen, nem hivalkodva. Osztályod tanulmányi eredménye mindig a jobbak közé tartozott. A gyenge tanulóidtól nem sajnáltad a szabadidődet a tanítás előtti és utáni korrepetálásokra. Helyesen alkalmaztad azt az egyszerű pedagógiai elvet, hogy eredményt elérni csak a szülői ház segítségével lehet. Családlátogatásaid, melyet olyan pontosan végeztél a tanulók minőségi munkáját eredményezte. Tanítványaid és a szülők szeretete emlékezetükbe még hosszú ideig kísérni fog. Az Antal bokori kisiskolában több évtizedes pedagógiai munkádat jól gyümölcsöztetted. Óralátogatásaim alkalmával sok jó módszeredet jegyeztem le, melyet a nevelői közösségnek igyekeztem átadni. Mint a városi összevont alsó tagozati osztályok munkaközösségnek vezetője munkádat példásan láttad el. Sok jól sikerült bemutató tanítás, előadás szervezéséért, irányításáért és levezetéséért hálával és köszönettel tartozunk valamennyien. Egy eseménnyel gazdag életpályát, amelyben annyi sok minden történt, nehéz lenne egész részletesen ismertetni. Erre nem is vállalkozhatom. Csupán egyre vállalkozom, hogy a nevelőtestület és magam nevében a legmagasabb köszönetemet fejezem ki szeretett Miska Bácsinak értékes pedagógiai munkásságáért, gazdag tapasztalataiért, mellyel elősegítette a tantestület munkáját. Ha úgy érzed, pihenésed közben egy hosszú séta jól esne, látogass el közénk; jó szavadra, tanácsaidra mindig számítunk és szeretettel fogadunk. A fáradságos és nehéz munka után következzék a pihenés és egy kicsit kényelmesebb élet időszaka. Ehhez kívánunk valamennyien Miska Bácsinak további jó egészséget és hosszú, boldog életet!”

A nyugdíjazását követő években, 1973-ig a tanítói szakmáját tudta hasznosítani. Szinte másnap már Borbányára hívták helyettesíteni, rövidesen a diákotthonban éjjeli nevelő. 1969. november 1.-től a kertészeti-közgazdasági iskolában iskolatitkár. A Nagycserkeszi iskola igazgatója, Szakács Sándor hívására 2 tanéven át tiszta cigány osztályt tanított. Az elért eredményért évenként 1000 forint jutalmat kapott. A nyugdíj melletti plusz jövedelmek anyagi gyarapodást is jelentett, ami lehetővé tette a házuk kívül-belül történő felújítását, nyáronkénti üdüléseket, Mátrafüreden, Balaton-Aligán, Lillafüreden, Miskolc-Tapolcán.

1973. január 7.-től az Állami Biztosítónál közel tíz évig dolgozott, itt is szerették, tisztelték, példaképként beszéltek róla, jól érezte magát. 1982. április1.-től Dr. Timkó püspök kérésére - „Kell nekünk egy arkangyal, aki vigyázza az álmunkat” - lett a püspöki palota délutáni portása. Egy háromajtós szekrényből egyházi könyveket is árult. Így ír erről az időszakról: „Milyen boldog vagyok én itt, nincs nap, amikor ne érne valami meglepetés, találkozás papjainkkal, a kispapokkal testvéri barátságban élünk, 1982-ben az életem megújult.” A Tanárképzőn 1982-ben a gyémánt diplomát kapta meg. A kitüntetettek nevében ő köszönte meg az elismerést, az esküt tett hallgatókhoz is szólt, a tanítói szakma szépségeiről, nemes feladatáról. A beszédét nagy tapssal fogadták, sokan utólag is elismerésüket fejezték ki.

Gebri Mihály /1/213/ /1902.01.25.-1991.05.05./ Kislétai kántortanító házasságot Takács Máriával /1910.06.10.-1979.10.31./ 1926.május 25.-én kötött. A házassági döntés előtt a hagyományoknak megfelelően beszélgetett a testvéreivel, az édesapja véleményét is kikérte, amely egyezett a saját akaratával. Az „Életem” című írásában részletes foglalkozik Mancika megismerésével, Takács tanyai udvarlásával, az eljegyzéssel, esküvővel. Az esküvő után a Takács tanyáról közösen, feleségével hajnali 4 órakor Truczkó Péter szekerén mentek Kislétára a náddal fedett kántortanítói lakásba, itt kezdődött a boldog házaséletük, amely 53 évig és 2 hónapig tartott. A Kislétai Görög Katolikus Egyháztanács 1932. január 19.-én tartott gyűlésről felvett jegyzőkönyv szerint „Az egyháztanács az elnök javaslatához egyhangúlag hozzájárul s kimondja, hogy Gebri Mihály kántortanítót az egyház által bérelt lakásba, Laskay Jenő II-od tanítót pedig 1932. október 1-én az egyházi épületébe helyezi.”

Takács Mária, Gebri Mihály

1. Gebri Mihály és Takács Mária leszármazottai:
1/1. Gebri Jenő.
½. Tuzsonné Gebri Éva, született gyerekek száma 2.
1/3. Telenkóné Gebri Terézia, született gyerekek száma 5.
1/4. Obbágyné Gebri Veronika, született gyerekek száma 5.
1/5. Szabóné Gebri Margit, született gyerek száma 7.
1/6. Oroszné Gebri Katalin, született gyerekek száma 8, László Atanáz 1960, Katalin 1961, Márta 1962, Klára 1963, Árpád 1965, Borbála 1967, Beáta 1973, Szilárd 1981.
1/7. Sivadóné Gebri Márta, született gyerekek száma 7.
1/8. Ifj. Gebri Mihály.
1/9. Gebri József, született gyerekek száma 2.
1/10. Márkuné Gebri Klára, született gyerekek száma 6.
1/11. Törökné Gebri Borbála, született gyerekek száma 5.

Gebri Mihály, felesége, gyerekek, 1959.

A született nyolc lány közül hét kötött házasságot görög katolikus teológussal. 2010-ben a 47 unokából 13 gyermek lett pap, a Gebri családban összesen 24 pap, egy kispap volt. Az unokái közül egy püspök unokája, egy szerzetespap unokája, 9 pap unokája, 9 papné unokája, 4 kispap unokája, 2 papné dédunokája van.

Gebri Mihály Nagy Családja, 1972.

Gebri Mihály és Takács Margit leszármazottai 2000-évben 11 gyerek, 47 unoka, 85 dédunoka.

Gebri Mihály Kislétai görög katolikus kántor-tanító unokája, Gebri Katalin fia Ifj. Orosz Árpád parókus a Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkészi szolgálatát 2013-tól tölti be. A nagyapja nyomdokain haladva szolgálja a Kislétai Görög Katolikus Egyház híveit, a Kislétai embereket. A Kislétai Görög Katolikus Egyház példaértékű történelmének, példaértékű lelkészeinek, a Kislétai példaértékű őseinek szellemét ápolja, a mindennapi, történelmet formáló munkában hasznosítja. Köszönöm a sorsnak, hogy Telepi György Kislétai születésű színész, Nemzeti Színház örökös tagja, festőművész, író /1800-1885/ –Nagyapja kilenc évig, Édesapja 28 évig lelkészként szolgálták a Kislétai Görög Katolikus Egyházat- emlékünnepségét, emléktábla felszentelését, emlékkiállítás megszervezését a közreműködésével valósíthattuk meg.

Ifj. Orosz Árpád parókus Kislétai Görög Katolikus Templomban a szentmisén. 2015.08.09./PL./

A Magyarországon élő görög katolikusok, bizánci szertartású krisztushívők lelki javára és kormányzásának előmozdítására Ferenc Pápa 2015. március 19-én megalapította a Magyarországi Sajátjogú Metropolita Egyházat. A Hajdúdorogi Egyházmegyét Debreceni székhellyel Metropolita Egyház rangjára emelte. A Miskolci Apostoli Exarchátust Egyházmegyei rangra emelte, megalapította a Nyíregyházi Egyházmegyét. Gebri Mihály Kislétai görög katolikus kántor-tanító őseinek, családjának a görög katolikusok, a bizánci szertartású keresztények szelleméhez való kötődésüket, az egyház, a görög katolikus oktatás tárgyi, személyi feltételeinek javítása érdekében kifejtett odaadásukat ismerve nyugodtan állíthatjuk, hogy az ő elkötelezettségük, tevékenységük is hozzájárult a Magyarországi görög katolikusok számára létrehozott magasabb rangú Metropolita Egyház és három egyházmegyei rang létrehozásához. A Kislétaiak, az elszármazottak is büszkék lehetnek arra, hogy Gebri Mihály Kislétai görög katolikus kántor-tanító unokája, Gebri Katalin fia Orosz Atanáz a Miskolci Apostoli Exarchátus Egyházmegye püspökeként szolgálja a görög katolikus híveket.

Orosz Atanáz Miskolci Egyházmegye püspöke./9/

Gebri Mihály Kislétai görög katolikus kántor-tanító munkássága, a családjának és leszármazottainak a különböző közösségekben, a görög katolikus egyházi életben, a társadalomban betöltött szerepük, munkájuk, tevékenységük megfelelően szolgálják a Kislétai őseik emlékét, a Kisléta község példaértékű történelmének szellemét, a Kislétaiak, elszármazottak, környezetünk, mindennapjaink történelmet formáló eseményeit. Valamennyien köszönjük.

IRODALMIJEGYZÉK:
1. Gebri Mihály: „Életem” című írása.
2. Kárácsony Sándor Pedagógiai Egyesület: Pedagógusok arcképcsarnoka. 2015.
3. Tanítóképző Intézet bemutatása. Internet.
4. „A nyíregyházi kir. állami tanítóképzőben 23 ifjú nyert tanítói oklevelet”. NYÍRVIDÉK 43. évf., 146. szám, 1922.07.01.
5. Telenkó Bazil Mihály: A görög katolikus papi dinasztiák kérdéséhez. Internet, 2010.
6. Görög Katolikus Szemle, 1930.06.01., II. évf., 11. szám. Hírek rovatban.
7. Magyar Katolikus Lexikon.
8. Magyar Országos Levéltár Kutatóterme, Budapest: „A 4635” számú mikrofilm.
9. Orosz Árpádné, Gebri Katalin által biztosított anyagok, fényképek.
10. Kislétai Görög Katolikus Egyház irattári anyagai.
Budapest, 2016. január 3.

Pénzes László: Mezei József /1823-1882/ Kislétai születésű, 1848-as tüzérfőhadnagy, festőművész, költő.

Mezei József, önarckép, 1851.

                                                                Mezei József kislányával,Franciska, Anna, Mária, Szeréna.

Nagy Gyöngyvér Csíkszeredáról 2015. január 27.-én írt Kisléta község története oldal idővonalára: „Tudják-e a Kislétaiak, hogy mekkora személyiséggel büszkélkedhetnek? Kisléta szülöttje Mezei József festő, aki Petőfi Sándornak volt a barátja, akit 1846-ban meg is festett. Bem József tüzértisztjeként részt vett az 1848-as forradalom és szabadságharcban. A Szatmári egyházmegye számára 50 oltárképet készített.” A Facebook-on 2013-ban indítottam el „Kisléta község története” oldalt, ahol több összeállított Kisléta történetével kapcsolatos anyagot jelentettem meg. Az oldalt több mint 300-an kedvelik, sokan az oldal alakításában is részt vesznek. Nagy Gyöngyvér által feltett kérdésre válaszolva, be kellett vallanom, hogy Mezei József Kisléta kötődéséről nem tudtam, a tájékozódásom szerint a Kislétaiak sem tudtak. Mezei József Kisléta születésű élettörténetének-, munkásságának feldolgozása, Kisléta község történeteként feldolgozásában 2015. január 27.-e jelentett fordulatot. Mindezekért hálás köszönettel tartozom a Csíkszeredai Nagy Gyöngyvérnek.

A Nagy Gyöngyvér kutatásai alapján megállapította, hogy ükanyja testvére Mezei József. Nagy Gyöngyvér édesanyja édesapjától örökölt egy verseskötetet, amelyben az alábbi dedikálás olvasható: „Murin Andrásné, született Mezei Máriának, kedves húgomnak, Mezei József. 1870.” Nagy Gyöngyvér nagyapjának édesapja Murin János, az ő szülei pedig Murin András és Mezei Mária. / Nagy Gyöngyvértől kapott anyag és 5 fénykép alapján a Régi Szatmár jelentette meg 2014. július 21.-én/. Az irodalmi munkásságával később foglalkozom.

                                        Mezei József beírása a könyvének első oldalára.

Mezei József Kislétai kötődése.

A Magyar Nemzeti Levéltár III. számú épületénél /Óbuda/, 1037 Budapest, Lángliliom u. 4. 2015. február 3.-án ismét beiratkoztam és a kutatóteremben Mezei József születési-, halotti nyilvántartását kerestem. A 2013 évi mikrofilm kikölcsönzéssel történt a keresgélés, több mikrofilmnél megváltozott a módszer, a mikrofilmet nem kellett kikölcsönözni, hanem a rendelkezésre álló számítógépen lehetett a mikrofilm anyagát tanulmányozni. Mivel Mezei József családja római katolikus és Kislétán nem volt működő egyház, hanem a szomszédos Pócspetriben lévő Római Katolikus Egyház által vezetett nyilvántartásokban szerepeltek a Kislétai római katolikusok adatai.

A korábban már tanulmányozott Pócspetri Római Katolikus Egyház A 882, A 883-as mikrofilmek anyagai között, a számítógépen megtaláltam Mezei József születési nyilvántartását, sorszám nincs feltüntetve, külön bekeretezett formában két nyilvántartás szerepel Mezey Józsefé 1823-ban és Eszey Erzsébeté 1834-ben, bennem felmerült, hogy Mezey József bejegyzése később valósulhatott meg. Mezey József születésének, keresztelésének a Pócspetri Római Katolikus Egyház születési nyilvántartásába történt bejegyzésekor az egyházat szolgáló plébános Tiller János volt, aki 1818-tól 1859-ig szolgálta az egyházat. Mezey József 1823. május 11. én Kislétán született, a Kislétai Görög Katolikus Egyház templomában Kerekes András a Kislétai Görög Katolikus Egyház parochusa keresztelte meg. Kerekes András paróchus 1823-tól 1836-ig szolgálta az egyházat. Mezey József keresztnevét Josephus formában tüntették fel, szülei D. Andreas Mezey és Elizabetha Aleksza, keresztelő szülők D. Nicolaus Csobay és Juliana Soltész. Későbbiekben a ma használatos formában használom a neveket. Itt jegyzem meg, hogy születésekor, gyerekkorában „y”-al Mezey József-ként tartották nyilván, felnőtt korában több híres emberhez hasonlóan „i”-vel írta a nevét Mezei József is. A döntését tiszteletben tartva a későbbiekben következetesen „i”-vel írom a nevét. /1/

Az egyházi nyilvántartás szerint 1822. december 28.-án Csobay Miklósnak és Soltész Juliannának Kislétán Terézia nevű gyerekük született, akit Mezey András és Aleksza Erzsébet keresztelt. A két keresztelés alapján Mezey András és Aleksza Erzsébet komaságban volt Csobay Miklóssal és Soltész Juliannával.

                                      Mezei József születésének egyházi nyilvántartása.

Kislétai Görög Katolikus Templom, Mezei József keresztelésének helyszíne, /2014PL/

Mezey András Kislétán gazdatisztként dolgozott. Eddig a munkahelyéről és a lakásukról többet nem sikerült felkutatni. Édesapja fiával, Józseffel gyerek kora óta sokat foglalkozott, atyjától tanult írni, olvasni, szívesen rajzolgatott szénnel és krétával. Kisléta közelében a Szent Mihály arkangyalról elnevezett Pócsi Bazilita-rendű Görög Katolikus Szerzetesek által fenntartott és ellátott házi hittani intézet működött, később elemi iskolát is működtetek. Mezey András Kislétai gazdatiszt a fiát, Józsefet az 1830-as évek elején a szomszéd faluban a Pócsi Bazilita-rendű görög katolikus szerzetesek által működtetett iskolába járattata. Bízom benne, hogy az egyház nyilvántartásában ennek nyomára bukkanok.

„Egy vén eperfa alatt” című versét 1858-ban írta. A vers szerint Kislétai szülőházhoz látogatott és ekkor írhatta a verset. A harmadik versszak: „Itt, alattad ültem én gyakran, Mellettem ült édes anyám, Vagy e házból a nyílt ablakban, Figyelt gondos szemmel reám. A negyedik versszak: „Itt játsztam le a gyermekévek Bú nélküli szép napjait, Midőn még a testben a lélek Csak fejlik, nem gondolkodik.” A hatodik versszak: „Itt ülök most is alattad, Hajh! de nem úgy, mint egykoron; A szép idők rég elhaladtak, A jó anya sírban vagyon.” /8/

Mezey család Miszticén.

Misztice a trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Felvidéki járásához tartozott. 2015-ben Ukrajna Kárpátaljai részén, Ilosvai járásban Ilosvától keletre, Nagyszőlőstől 28 km-re, északkeletre a Nagyszőlős-hegység nyugati oldalán, a Borzsa-folyó bal partján fekvő falu, teljes népessége 2729 fő. Az 1830-as évek közepén Mezey Andrást, Kislétai gazdatisztet a Bereg vármegyei Miszticén Kincstári Sókör-lovaggá nevezték ki. Misztice szerény rutén falu, többségében ruszin lakossal, jelentős volt a magyar kisebbség.

Mezei József gyermek éveit Miszticén folytatta, innen került Máramarosszigetre a Kegyesrendi Gimnáziumba, itt már arcképeket is szívesen festegetett.

A „Szatmári diákok 1610-1852” című kiadvány a József Attila Tudományegyetemen Régi Magyar Irodalmi Tanszékén készült Keserű Bálint szerkesztésében, megjelent az OKTK Kulturális Hagyományainak Feltárása, Nyilvántartása és Kiadása Kutatási Főirány támogatásával 1994-ben, Szegeden. „II. Gimnáziumi diáknévsorok 1814-1843” című rész szerint 1805 januárjában a Helytartótanács Fischer Istvánnak, az előző évben létesített szatmári egyházmegye első püspökének kérésére engedélyezte, hogy a gimnáziumot piarista tanárokkal újra megnyissák. Az 1807-es tanévvel a tanítás az I.-III. grammatikai osztályokkal indult meg. A következő tanévtől már teljes a négyosztályú gimnázium, és megindult a két humanista osztály is. Az iskola neve ettől kezdve: Nagyobb Királyi Gimnázium. Hatosztályos intézményként folyamatosan működött 1852-ig, amikor egyesítették a Püspöki Líceummal, s továbbiakban nyolcosztályos főgimnázium volt. A diáknévsorok 1838-ban a II. éves humanisták névsorának 561. sorszáma alatt található „Mezey Iosephus, 15, rc, Hung., Kis Léta, c. Szabolcs, Andreas, nobilis, regii salis officii obequitator, Misztice, c. Bereg” /A tanuló neve, utána életkor, vallási hovatartozása, nemzete, szülőfaluja, megyéje, apja neve, foglalkozása, lakhelye szerepel/.

„A Szatmári diákok 1610-1852” című kiadvány „III. A Püspöki Líceum Hallgatói 1804-1851.” című rész szerint a líceum kétéves bölcseleti tagozattal rendelkezett, a hatosztályos gimnáziumtól független intézmény volt, tanulója csak a gimnázium hatodik osztályát, tehát a humanista tagozatot is elvégzett diák lehetett. 1852-től a líceum a hatosztályos gimnáziummal egyesült és nyolcosztályos főgimnáziummá alakult. Mezei József a humanista II. osztályát befejezve kerülhetett át a Püspöki Líceum hallgatói közzé. Itt két osztály végzése során a másodévben hittanon kívül tanult matematikát, fizikát, filozófiát, történelmet, mezőgazdaságtant, természetrajzot, építészetet, hidrotechnikát, magyar nyelvet és irodalmat. A Püspöki Líceum hallgatóinak névsora nem teljes, ezért nem találtam Mezei József nevét, ettől függetlenül járhatott a líciumba. /13/

14 éves korában egy regényt írt, mely kéziratban keringet és elveszett. A 15 éves Mezei József az intézeti főnök neve napjára egy három felvonásos színművet írt. A következő évben egy másik tanára tiszteletére egy ötszáz versszakból álló pásztori játékot írt. A bölcseleti-, filozófia tanfolyamot jelesen végezte. A diákévek után tovább tanult a fővárosban, 1846-ban mérnöki vizsgát tett. Itáliában 1847-48-ban másfél évig tanulmányúton volt, ahol Raffaello, Michelangelo, Correggio műveit tanulmányozta és ahonnan, mint ifjú Markó Károly tanítványa tért vissza. /14/
Édesapja 1841-ben tüdővészben meghalt. Ezt követően, 18 évesen, saját szorgalmára hagyatkozva, előbb, mint nevelő, később Daróczy Bálin mérnök mellett mérnök gyakornokként kereste meg a kenyerét. Ebben az időben nem volt módjában, hogy a festészeti tehetségét akadémián kiképezze. Ennek ellenére szenvedéllyel rajzolt, tollal, irónnal acélmetszeteket készített, ekkor kezdett olajjal festeni./14/

Mezei József 1846 augusztusában ismerkedett meg Petőfi Sándorral. Petőfi Sándor 23 évesen Obernyik Károllyal nagyobb körutat tettek Erdélybe. Szatmáron Pap Endrénél poéta barátjuknál vendégeskedtek. Szatmáron Riskó Ignác /1813-1890/ Csengeri születésű költő, Szatmár vármegye aljegyzője, majd főjegyzője Petőfi Sándornak ekkor mutatta be a festő, Mezei Józsefet. Az ő közbenjárására ült modellt a költő, a képet 1879-ben kiadta a „Vasárnapi Újság”.

                                                       Mezei József: Petőfi Sándor.

                                    Petőfi Sándor és Szendrey Julia első találkozásának helye.

Riskó Ignác volt az aki, Nagykárolyban az akkori Szatmár vármegye központjában a Szarvas fogadóban, a táncmulatságon, 1848. szeptember 8.-án Petőfi Sándornak bemutatta a 17 éves Szendrey Júliát, a szerelmét, múzsáját, feleségét.

Mezei József az 1848-as szabadságharcban.

Mezei József „Visszaemlékezések a szabadságharcra” címmel a Vasárnapi Újság 1880, 27. évfolyam 13-23. számában folytatólagosan jelent meg, amelyet Mezei József jegyzeteiből Bodon József állította össze. A bevezető részben írta: „Örök éjszakára levén kárhoztatva, lelkem egészen belemélyedt múltam emlékeibe.” „A kis szürke Bemnek alakja úgy előttem áll, hogy ma is híven le tudnám rajzolni. Szinte látom nemzetünk büszkeségét Petőfit, amint Vízakna utcáján nyargal pejlovával a csatába.” A II. rész szerint: „1846-ban, mint fiatal mérnök dolgozgattam Szatmáron Daróczy Bálintnál. Itt dolgozott Nagy István is, kiből a szabadságharc alatt a Vilmos-huszárok egyik legvitézebb kapitánya és Bemnek kedves embere lett.” Petőfivel történő találkozása: „Petőfit Riskó Ignácz hozta el hozzánk. Riskó kezdeményezésére Petőfi újból eljött hozzám és én lefestettem.” Az 1848-as szabadságharchoz történő csatlakozásáról a következők szerint ír: „Írtam Jenei Dánielnek, a Szatmár megyei önkéntesek őrnagyának, hogy tüzér szeretnék lenni. Forduló postával válaszolt, hogy csak rajta. Tüstént mentem Nagy- Bányára s felcsaptam tüzérnek. Szatmár megye a maga költségén állított ki egy üteg ágyút. Ez már Nagy- Bányán vesztegelt, de egy fia tüzér sem volt mellette. Pestről érkeztek tüzérek, akik az új jelentkezőket betanították. November 23.-án érkeztek meg a borsodi huszárok, jött velük egy üteg ágyú is.” Ebben a részben írja le az első harcokat az ágyuk bevetésével.

Az interneten sikerült a Vasárnapi Újság 1880 év azon számait megtalálni, amelyekben Mezei József „Visszaemlékezések a szabadságharcra” vonatkozó részek megtalálhatók, a részek a következőkkel foglalkoznak: 13. szám, Bp., március 28. I. rész „A bécsi légióról”, II. rész „Hogyan lett tüzér.”; 14. szám, Bp., április 4. III. rész „Győzelmes napok.”; 15. szám, Bp., április 11. IV. rész „Vízaknai csata.”, V. rész „Szász-Sebestől Piskiig.”; 18. szám, Bp., május 2. VIII. rész „Szeben előtt és Szebenben.”; 20. szám, Bp., május 16. X. rész „Hogyan szálltuk meg Becskereket.”; 22. szám, Bp., május 30.;”XI rész „Becskerektől Orsováig.”; 23. szám, Bp., június 6. XII. rész „A havasok közt.”, XIII. rész „Fehérvár bombáztatása.”

Az utolsó részben Nagy- Bányára történt rendelése is szerepel: „Engem július hó elején Nagy- Bányára rendeltek, hogy a puskapor-malom készletét Kolozsvárra szállíttassam és a malmot erősebb munkásságára serkentsem. Itt ért a Világosi fegyverletétel szomorú híre; a nagy nemzeti drámának már csak utolsó jelenetei folytak le előttem.” „Elmentem a Nagy- Bányai kormánybiztoshoz, hogy mit tegyek. Ez azt felelte: ő már nem kormánybiztos, menjek a térparancsnokhoz. Elmentem ehhez: Ez azt felelte ő már nem térparancsnok, menjek Szatmárra. Elmentem Szatmárra a térparancsnokhoz; ez azt mondta menjek Máramaros- Szigetre, de azt már nem cselekedtem meg, hanem visszaballagtam Nagy- Bányára, s a tüzértiszti egyenruhámat eltettem becses emlékeim közé.” Az osztrák és orosz hadak vezetőjével történt találkozását a következők szerint írja: „Itt láttam, Urbánt az osztrák és orosz hadak élén bevonulni Nagy-Váradra. Egy bányatiszt ismerősöm erőnek erejével rám elisputálta, hogy jelentkezem Urbánnál; neki személyes ismerőse, majd ő bemutat neki. Nagy nehezen ráálltam, s künn a piacon találtuk, ép azon a helyen, ahol nyolc hónappal ezelőtt Bemet láttam először. Mogorván kérdezte tőlem, mi voltam. „ Tüzértiszt”. Keményen végignézett rajtam a sokszor elpaskolt apró ezredes és azt felelte: „Mit csináljak önnel, ha a fejük odavan.”

A harcok mellett festett, verset írt. 1849. január 30.-án Puchner Szelindeknél megtámadta Bem József csapatát, de Zsumay vezetésével a Vilmos-huszárok visszaverték. 1849. február 14.-én Mezei József az irányítása alatt lévő ágyúkat hamarabb vezényelte az egyik völgybe, mint ahogy kellett volna, ezért Czecz ezredes elbocsátotta. Másnap a tüzérek az ágyukat Meggyesen a piacon felállították, ekkor az ezredes visszahívatta Mezeit és azt mondta a hadnagynak: Hallom, hogy ön csinosan fest, hát fessen le engem is. Mezei a vízfestékeit Vízaknán hagyta, mégis kerített festéket és Czecz ezredes arcképe néhány nap múlva elkészült. Temesváron történt, hogy Petőfit német tolmácsként hasznosították, Bem József tábornok Mezei Józsefet ekkor tüzér főhadnaggyá nevezte ki.

Bem József tábornok Erdélyi-hadjárata, táborozásai során Mezei József több festményt készített. Az első festménye Besztercén a Nigrajsz-üteg parancsnokáról készült. Petőfivel 1849. Január 28.-án Szelindeknél találkozott. Petőfivel együtt küldöttséggel együtt járult Bem tábornok elé: kérvén, engedje magát Mezei által megörökíteni. Bem hajthatatlan maradt, később Mezei József emlékezetből festette meg, amely Borsos fényképész másolatában később forgalomba került. Az erdélyi hadjárat során még megfestette: Bem tábornok hadsegédjét, Bayert, tüzérek parancsnokát, Müllert, Popescut román származású honvéd kapitányt, Maróthy János huszárkapitányt, Zágonyi Károly huszárhadnagyot, Mehádián lerajzolta a báró Dőry Pál huszárkapitány lovát, a Csernavölgy rablóbarlangjait. A szabadságharc után Nagybányán festett és verseket írt.

Mezei József festészete.

Mezei József a szabadságharc után Nagybányán vonta meg magát és a festészetnek, versírásnak szentelte ideje jelentős részét. Az ottani római katolikus templom számára megrendelt hat mellékoltár képeinek elkészítését ekkor tervezte meg, amelyet Pesten 1852-ben fejezte be. Pestre először 1850-ben ment, ahol hat hónapig Marastoni Jakab műtermében tanulmányozta a festészetet, a nagy mesterek műveit. Pénze közben elfogyott, ezért ismét visszatért Nagybányára, ahol újabb erővel fogott a festészethez. Két év alatt némi tőkére tett szert, ekkor 1852. február 12.-én, Nagybányán Guzman Paulinát vette feleségül. 1852-ben Pesten a Nagybányai római katolikus templom hat mellékoltárának képeit megfesti, majd a helyszínre viszi. Kislánya Franciska Anna Mária Szeréna 1853-ban született, március 8.-án keresztelték meg. Nagybányán hosszabb betegségbe esik, ezért nem tér vissza Pestre. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye megbízásai alapján mintegy ötven oltárképet, számos arcképet, csendéletet, életképet, tájképeket festett. Nagyon szívesen festett tájképeket, amelyekből többet a Pesti műegylet tárlatában kiállításra került, ezeket az egylet és magánosok megvették.

1857 év őszén Munkácsra ment a Nagy-Lucslai orosz templom négy főképét festeni. Öt hónapi munka után erősen megfázott, szeme megbetegedett. 1858 tavaszán Bécsben hat hétig gyógyíttatta a szemét, de a teljes gyógyulás elmaradt. 1958 őszén a családjával Munkácsra költözött, ekkor több mint négy évig tartózkodott itt. Templom képeket, arcképeket, tájképeket festett. 1962-ben Máramaros- Szigetre ment, utazásakor ismét megfázott, a szemei újra kezdtek gyengülni. 1963. februárban Nagy- Bányán a főoltár képet festette, de a munka ekkor már nagyon nehezen ment, ez volt az utolsó műve.

Muhi Sándor: Mezei József című könyvében, Nagy Gyöngyvér által összeállított az ismert alkotások jegyzéke részben szerepel: Oltárképek 28 darab, közgyűjteményekben található alkotások 13 darab, 1948-as forradalmárok 8 darab, aukcióban felbukkant, magántulajdonban vagy ismeretlen helyen lévő munkák 31 darab, a Pesti Műegylet kiállításain szereplő alkotások 11 darab, a művész megsegítésére kisorsolt képek 9 darab, összesen 100 darab. 

Mezei József festményei közül a következőket sorolom fel: Lovasok /1859, 42X59 cm, olaj, vászon/; Nagybányai táj /41x58 cm, olaj, vászon/; Szentháromság /Nagybánya/, Abonyi testvérek; Pieta /Máramarossziget/; Pieta /Nagybánya, 291x460 cm/; Borromeo Szent Károly /Máramarossziget, 283x460 cm/; Szent István / Csomaköz, 283x460 cm/; Fiatal nő zöld turbánban /75x58,5 cm, olaj, vászon/; Vágtató betyárok /42x58,5 cm, olaj, vászon, 1859/; Nápolyi idill /1850, olaj, vászon/; Petőfi Sándor /1846, Szatmár/; Krisztus rabokat szabadít fel és betegeket gyógyít /1850/; stb.

Mezei József festményei közül a következőket mutatom meg:

                                                                   Nagybányai táj.

                                                                   Nápolyi idill, 1850.

                                                                 Pihenő parasztok.

                                                             Két csikós, 1859.

                                                 Fiatal nő zöld turbánban, 1855.

                                                        Abonyi testvérek.

                                                         Szentháromság, Nagybánya.

                                             Krisztus rabokat szabadít fel és betegeket gyógyít.1850.

Mezei József irodalmi tevékenysége.

A fiatal Mezei József irodalmi, költői, rajzolási, festői készsége, tehetsége korán megmutatkozott. Szénnel, krétával történő rajzolása az írástanulással egy időben jelentkezett, gimnazista korában már arcképeket festett. 14 éves korában regényt-, 15 évesen három felvonásos színművet szerzett, a következő évben ötszáz versből álló pásztori játékot írt. Korán, 18 éves korában, 1841-ben édesapja elhalálozott, a megélhetéséről saját magának kellett gondoskodnia. Kezdetben nevelőként, később mérnök-gyakornokként kereste meg a kenyerét. A kialakult helyzetben nem volt lehetősége a festészeti tehetségét akadémián képezni. Önszorgalomból szenvedéllyel rajzolt tollal és irónnal acélmetszeteket készített, később olajjal kezdett festeni, néhány hónap múlva már arcképeket is készített. Az 1848-as szabadságharc időszakában, a Bem József tábornok vezette Erdélyi hadjáratban tüzérfőhadnagyként harcolt, közben arcképeket festett. A szabadságharc után Nagybányán nagy odaadással festett és verseket írt.

A festői munkája, az utazgatások alatt 1857-ben Munkácson erősen megfázott, amely szembetegséggel járt. 1858 tavaszán Bécsben hat hétig gyógyíttatta magát, aminek következtében a szembetegsége sokat javult. 1858 őszén a családjával Munkácsra költözött és négy évig folytatta a festői munkáját. 1862-ben Máramaros- Szigetre történő utazásakor újra megfázott, sajnos a szeme ismét kezdett gyengülni. 1863-ban Nagybányán a főoltárképet nagyon nehezen tudta befejezni, ez volt az utolsó műve.

A szeme gyógyításával igyekezett foglalkozni; felkereste a Torjai kénes barlangot, 1864 őszén, Budán a dr. Siklósy vízgyógyintézetben is megfordult, sajnos eredmény nem mutatott, a szeme nem javult.

Ezt követően több mint tíz évig Pesten, egyik leghőbb párfogója, a jótékonyságairól ismeretes Szűcs Lajosné – aki Jókai Nagymamájának volt a testvére – keleti fekvésű, szép kétemeletes, háromszintes, az első és második emelet belső körfolyosós, a belső udvar négyszögletes házában, Múzeum körút 5. szám alatt biztosított számára lakást és támogatást. A Nemzeti Múzeummal csak nem átellenben, itt volt Jókai Móréknak a lakásuk is. Innen igyekezett a Pesti és Bécsi orvosokkal gyógyíttatni a szemét, de nem járt sikerrel. Szűcs Lajosné nagylelkű jól tevőjének halála után a megélhetés nehéz gondjaival kellett küzdenie. A megtört Mezei József a költészetben kereset vigaszt.

  Budapest, Múzeum körút 5. számú ház keleti oldala, Mezei József 1865-1877 között itt lakott.

Budapest, Múzeum körút 5. szám alatti ház belső udvara./2015.PL/

Mezei József felhívása: „ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Midőn évek előtt a sors csapása látásomtól megfosztott, s festészeti pályám folytatására képtelenné tett, hazám nemes lelkű hölgyeinek, és fiainak, irányomban, oly nagymérvben tanúsított meleg részvéte, és támogatása, erőt és bátorságot adott lelkemnek a legszomorúbb helyzetében is tovább munkálkodni. E munka terményeit most egy kötet költeménybe közrebocsátani szándékoztam, s bátor vagyok azt a nemes lelkű közönség pártolásába ajánlani. A kötet folyó év decemberében fog megjelenni. Előfizetési ára fűzve 1 forint, díszkötésben 2 forint. Szíves gyűjtőimnek postán, bérmentve fog eszközöltetni. Tisztelettel felkérem a szíves Gyűjtőket és előfizetőket, hogy az előfizetési íveket a pénzzel együtt December 20-ig hozzám beküldeni szíveskedjenek. Pest, 1869 nov. 20-án Mezei József” Háromszéken is közzétették a felhívást és rövid idő alatt 49 megrendelőt írtak össze /Sepsiszentgyörgy 30, Köpec 15, Bikfalva 3, Kilyén 1 példány/. Mezei József: Költeményei, III kiadást ért meg. A kétezer négyszáz előfizetőt három kiadással lehetett kielégíteni. Nagy öröm számomra, hogy a III. kiadásból az antikváriumból sikerült 2015. március 9.-én egy példányt beszerezni.

                                        Mezei József: Költeményei. 1870.

                                                                      Díszkötés.

Mezei József neje megtanulta a postakezelést, 1877-től Promontoron /napjainkban Budafok/ lett postamester, Pestről ideköltöztek. A leírás szerint Mezei József Budafokon hunyt el, a levéltárban, temetői nyilvántartásban kerestem a halálára, sírhelyére vonatkozó adatokat, sajnos nem találtam.

Az interneten megtaláltam Promontor-Budafok Polgárok Gyűjteményének anyagát, ezt követően felvettem a vezetőjével, Fonyódi Ferenccel a kapcsolatot. Fonyódi Ferenc önzetlen segítségéért hálás köszönetem ez úton is szeretném kifejezni. A gyűjtőmunkám során sok hasonló segítőkészséggel találkoztam, a munkában ezek mindég egy újabb lendületet adtak. A levelem után három napra Fonyódi Ferenc a következő választ írta: „Tisztelt Pénzes Úr! Ígéretemnek megfelelően megnéztem a Budafoki Szent Lipót Templom halotti anyakönyveiben az 1882 évben Budafokon elhunytak adatait. Sajnos 1882. szeptember hónapban, nem találtam meg Mezei József nevét. Biztonságból az egész 1882-es évet és az 1881 és 1883 évet is átnéztem, de itt sem találtam. Feltételezhető, hogy Mezei József egy akkori budai kórházban, vagy egyéb helyen hunyt el, ahol saját halotti anyakönyvet vezettek. A régebbi temető a jelenlegi Árpád utca 2. szám területén van, ez betelt és helyén ma egy általános iskola áll, ez 1890-es évek végén épült. Néhány sír átkerült az új temetőbe, ahol kripták létesültek, itt az első temetés 1887-ben volt. Az akkori exhumáláskor a régebben temetettek egy közös sírban, Krisztus feszület alatt nyugszanak. A régi temető halottairól nem találok temető könyvet. A Szent Lipót Plébánia 1879-es évben egy úgynevezett lélek összeírást végzett az akkori Promontoron/Budafokon lakó római katolikus és egyéb vallású, családokról, személyekről. Ebben a plébánián őrzött könyvben, az egyház külön engedélyével megkerestem Mezei Józsefről és Guzman Paulina postamestertől a feljegyzést. A háztulajdonosok osztrák illetőségű borkereskedők voltak. A házat az 1900-as évek elején lebontották és helyén épült fel a Magyar Királyi Pincemester Tanfolyam épülete, ez mai Soós István Borászati Iskola. Üdvözlettel; Fonyódi Ferenc.”

                    Promontor/Budafok Szent Lipót Plébánia 1879 évi összeírásról készült könyv másolta.

Muhi Sándor leírás szerint Mezei József 1882. szeptember 8.-án halt meg, sírja a Kerepesi úti temetőben /Fiumei úti Nemzeti Sírkert/ volt, a parcellát átrendezték, ezért ennek helye ma már ismeretlen. /13/

A Vasárnapi Újság 1882. XXIX. évfolyam, 38. számában, Budapest, szeptember 17.-én Mezei József haláláról a következők jelentek meg: ”Mezey József, a világtalanná lett festő, aki aztán a költészettel foglalkozott, e hó 8-án elhunyt a fővárosban 59 éves korában. A szabadságharcban tüzérfőhadnagy volt, s a festészetben is képzettséggel bírt. E téren sokat lehetett várni tehetségétől, de szembaj lepte meg, az ecsetet félre kellett tennie. Nem sokára tökéletes megvakult. Ekkor a költészetben keresett vigaszt. Meleg érzelmű költeményeit tollba diktálta, s egy kötet néhány év előtt meg is jelent ezek közül. A szépirodalmi lapokban gyakran lehetett nevével találkozni. Az utóbbi éveket Promontoron töltötte. Viszontagságos életéveket neje, született Guzman Paulina osztotta meg vele.”

A gyászjelentés szövege: „Mezey Józsefné, szül. Guzman Paulina úgy saját, mint összes rokonai nevében bánattól mélyen lesújtva tudatja, sokat szenvedett szeretet férjének, MEZEY JÓZSEF 1948-49-iki volt tüzér-főhadnagy, költő és festőművész f. é. szeptember hó 8-án, életének 59. évében, agyszédülés következtében történt gyászos kimultát. A megboldogultnak hűlt tetemei f. hó 10-én d. u. 4 órakor fognak az Üllői úti egyetemi kórodáról a Kerepesi úti temetőbe örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat Promontoron f. hó 11.-én d. e. 10 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Budapest, 1882. szeptember 8. BÉKE PORAI FELETT!”/13/

A Kislétaiak, Kislétáról elszármazottak érezzük kötelességünknek a Kislétai születésű Mezei József festőművész, költő, 1848-as tüzérfőhadnagy példaértékű munkásságának, emlékének ápolását, a példaértékű történelmünk szellemének mindennapjainkban történő jelenlétét.

Irodalmi jegyzék:

1. Magyar Országos Levéltár, Pócspetri Római Katolikus Egyház nyilvántartása, A 882, A 883 mikrofilmek. 2. Sinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 3. Régi magyar festők, Művészet, 1910. 4. Vasárnapi Újság 1880.13-23. száma, Visszaemlékezések a szabadságharcra. 5. Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája. Ungvár. 6. Nagybányai Internet újság: Könyv készül Mezei József festőről. 7. Mezei József – Wikipédia. 8. Mezei József: Költeményei. Pest, 1870. 9. Udvari István: A munkácsi egyházmegye oktatásügye a XVIII. században. 10. Misztice – Wikipédia. 11. Régi Szatmár: Tájékoztató Nagy Gyöngyvértől. 12. Vasárnapi Újság 1882. 38. száma, Mezei József haláláról. 13. Muhi Sándor: Mezei József, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2015.

Az Országos Hírlap II. évfolyam, 110 száma, 1898. április 21.-én „A szabolcsi szocziálisták” címmel tudósít a Kislétai földmunkások zendülésének bírósági tárgyalásáról. A közel 118 évvel korábbi bírósági tudósítást, mint Kisléta község története, a következőkben szeretném ismertetni.

„A Kislétai földmunkások zendülése dolgában ma folytatta a végtárgyalást a Nyíregyházi Törvényszék. Összesen 64 vádlott van, akik közül hatot a vizsgálati fogságból vezettek elő. Mindnyájan beismerik, hogy szocziálisták, és hogy ott voltak abban a csoportban, mely a járásbíróság előtt az elfogott szocziálisták szabadlábra való helyezését követelte. Azzal védekeznek, hogy nem akartak erőszakoskodni, csak kérni akarták az ártatlanul letartóztatott földmívesek szabadlábra helyezését.

Mindenik tiltakozik az ellen, hogy földosztást akart volna, ámbár néhányan beismerik, hogy Várkonyi lapjából azt olvasták, de ők ezt nem helyeselték, s csak a harmados föld helyett feleset, valamint a „taksa” néven ismert ingyenes munka eltörlését követelték.

Van a vádlottak között egy fiatal menyecske is Szegedi Károlyné, ki azzal van vádolva, hogy ő biztatta legjobban a tömeget az erőszakra. Az elnök: Beismeri, hogy erőszakra biztatott? A vádlott: Csak azt mondtam, ha férfi volnék, mennék én is a többiekkel. Az elnök: Azt kiáltotta: „Én szocziálista vagyok!”- Azt mondtam.

Breszka Mihály csizmadiamestertől a Létai szocziálisták elnökétől kérdi az elnök: Maga feltolta magát apostolnak, mindenkit felkért, hogy válasszák meg elnöknek. A vádlott: Nem toltam fel magam, úgy választottak meg. Az elnök: Ki hozta be maguknál a szocziálizmust? –Nem tudom. Csakhogy mindenütt azt beszélték, kell valamit tenni. Az elnök: Hol van most Várkonyi? A vádlott: Nem tudom. Mióta elzártak, nem érintkeztem vele. Az elnök: Pedig azt mondják, itt bujdosik, a maguk rejtegetik őt. A vádlott: Én nem tudok róla semmit.

Gebri József, a szocziálisták jegyzője következett most. Az elnök: Mikor kezdődött maguknál a szocziálizmus? A vádlott: November 24-én. – Ki oktatta magukat? – Kálló-Semjénből jártak fel Pestre, onnan hallottuk. – Mit értett a vagyonegyenlőség alatt, amit Várkonyi hirdetett? Földosztást? – Azt értettük, de nem hagytuk helyben. – Ki volt fenn Várkonyinál? – Kovács Sándor volt. – Mit hozott onnan? – Alapszabályokat és egy rajzot. Valami kör volt, mely határokra volt felosztva. –Akartak földosztást? – Nem. – Hát szegénységükön segíteni? – Igen. – Követelték az urak földjét? – Nem, csak harmados földek helyett feleset követeltünk. – Ha gyülekeztek, kértek szolgabírói engedélyt? – Igen, azt mondotta, hogy tízen-tizenöten mindig összejöhetünk.

Ezután Kovácsi Károly, a Kálló-Semjéni szocziálisták vezérét hallgatták ki. Az elnök: Mikor volt Várkonyinál? A vádlott: Novemberben. – Miért? – Hoztam alapszabályokat és egy rajzot. – Földosztási térkép volt? – Nem, hanem olyan rajz, mely megállapítja, hogy a szocziálista köztársaság létesül, miképp kell megosztani a munkát. – De a hiszékenyek mindig azt hitték, hogy földosztásról van szó. Igaz-e, hogy maga mindig arra izgatott, működjenek törvény ellen is? – Azt nem mondtam. Csak arra biztattam a többieket, hogy ők se vállaljanak olcsóbban munkát, mint mi s ne vegyék el előlünk a földet.

Még vagy húsz vádlottat hallgattak ki. Mindenki tagadta, hogy erőszakoskodott vagy fenyegetőzött volna, s csak azért mentek a tömeggel a járásbíróság elő, hogy kérjék az elfogottak kiengedését.

Ezzel a bizonyítási eljárást befejezték. Szikszay György ügyész tíz vádlottal szemben elejtette a vádat, a többi vádlottra a büntető törvénykönyv 163. és 171 szakaszai értelmében kérte az ítéletet. Kovács Zsigmond védő a vádlottak felmentését kérte, mert sem a hatóság elleni erőszak, sem a felbujtás esete fenn nem forog.

A törvényszék ezután meghozta az ítéletet. A fogva lévő Kovács György, Szegedi Károlyné, Tisza Károly, Soltész János és Vitár Ferencnek büntetését betudták a vizsgálati fogságba. Két vádlottat kéthavi, harmincötöt három heti és egyet hatheti fogházra ítéltek, a többi vádlottat felmentették.
Felebezett az ügyész, a védő és az elítéltek is felebeztek.”

A másolat készült: Budapest, 2015.12.30.