Kisléta község története

                                                „A föld az állam köztulajdona, és mint ilyen

                                           a nemzeti jólétet van hivatva szolgálni.” /Simon Ferenc, 1898./

14/1. A megye parasztságának küzdelme a megélhetéséért

A megye parasztsága elkeseredett harcot folytatott megélhetésének javulásáért. 1437-ben elbukott Tarpai Márton felkelése, a „Nyírségi paraszt királynak” akasztófa, harcostársainak megcsonkítás lett a büntetése.

1514-ben a „bő gatyájú” Nagy György toborozta és vezette volna Dózsa táborába Szabolcs parasztjait. A megyei bandériumok leverték ezt a felkelést is. A parasztok bűneit ezek után még éveken keresztül nyomozták és büntették. Vizsgálatot tartottak 1520. január 14-én Kiskálló faluban is, ahol az egyik tanú elmondta, hogy Nagy György ott volt a keresztesek között mikor Miske faluba mentek egy nemesi háznak lerombolására. A kislétai kiszálláskor, 1520. január 15-én a kislétai birtokos Bogáthy Miklós jobbágya, Varjas Mihály vallomása szerint az egyik barátja a zavargások idején megszólította: „Kedves testvérem, Varjas Mihály, a keresztesekkel kell tartanunk, hozzájuk kell mennünk.” „Hát, ha oda kell menni, akkor menjünk bátran” –felelte Varjas. „Másképp nem lehet tenni ebben a dologban. Mindenképen hozzájuk kell csatlakozni.” El is ment barátjával a kurucokhoz. Varjas Mihály elmondta azt is, hogy Miske faluba mentek és ott a templomban találkozott Máté pappal és Nagy Györggyel. Márki Sándor Dózsa György 1470-1514. című kiadványa bizonyítja, hogy Szabolcs-Szatmár megye parasztjai, köztük kislétaiak is Nagy Györggyel és Máté pappal az élen csatlakoztak Dózsa György táborába.

1703-ban a Tiszahát kurucai mozdultak meg Esze Tamás vezetésével. 1703 májusában Rákóczit a Brezáni várban kereste fel tarpai jobbágya, Esze Tamás, hogy a felkelésre váró parasztok üzenetét elvigye. „Csak parancs és zászló kell” ­­– mondta Esze Tamás – és a fej nélküli sokaság hadseregé alakul”. Rákóczi elfogadta az ajánlatot és „Istennel a hazáért és szabadságért” feliratú zászlók alatt fegyverbe szólított minden igazi magyart. Hiába hullott a kurucok vére, a Rákóczi szabadságharc elbukott, s utána még remény sem maradt életük jobbra fordulásához.

1790-ben a szabolcsi parasztok dekrétumában hangzott fel az egész ország parasztságát fegyverbe szólító szó, azonban nem lett folytatása.

1848-49-ben a szabolcs-szatmári emberek birtokba akarták venni a földet, helyette börtönbüntetést kaptak. Táncsics Mihály az 1848-49-es forradalom időszaka alatt a Munkások Újságjának főszerkesztője volt. A lap valóságosan létező tömegigényt elégített ki. Különösen sok szó esik a földkérdésről, a dézsmáról és a robotfizetésről, a hűbéri viszonyok megszüntetésére irányuló intézkedésekről. Táncsics Mihály javasolta a 2000 holdon felüli birtokok szétosztását a nincstelenek, a földnélküli jobbágyok között. Kiállt a földfoglaló magyarok mellett, akik maguk igyekeztek érvényt szerezni jogaiknak. Az ismétlődő paraszti földfoglalások ellen vésztörvényszéket hirdettek ki.

Börtönbe jutottak 1897-98 földosztó agrárszocialistái is. Simon Ferencz az egyik legfontosabb kérdésnek a földkérdést tartotta: „A föld az állam köztulajdona, és mint ilyen a nemzeti jólétet van hivatva szolgálni.” Vallotta, hogy az állami birtokok, a főpapi birtokok, hitbizományok elegendő lehetőséget biztosítanak, hogy a vidéki éhező emberek sorsát megoldják. A törekvésük nem élt célba, szervezetüket a hatalom folyamatosan felszámolta, egy részüket börtönbe helyezte. Így kerültek a kislétai szocialisták is letartóztatásba, börtönbe (a következő részben részletesen foglalkozom velük).

Az 1919-es forradalmi parasztjaira is bot, börtön és bitó jutott a föld helyett.

14/2. A Horthy rendszer földosztása Kislétán

Az első nagyobb földosztás Kislétán az 1926:XXXVI. tc. alapján történt. Romsics Ignác leírása szerint „A Horthy-rendszer első és legjelentősebb szociálpolitikai alkotása, az ún. Nagyatádi-Rubinek féle földreformtörvény 1920-ban született. Végrehajtása azonban a húszas évek végéig elhúzódott, s az ország termőterületének mindössze 8,5 százalékát érintette. Ám a szétosztott 1 200 000 holdból még így is több mint százezer törpebirtokos és kisparaszt, valamint közel kétszázezer földtelen napszámos részesedett 1-3 holdnyi parcellákkal. Bár ekkora birtokokból a magyar éghajlati és talajviszonyok közepette nem lehetett megélni, arra mégis kiválóan alkalmasak voltak, hogy a földmunkások munkaerejének és munkaidejének egy részét lekössék, s a magántulajdon, a polgári rend tiszteletét a legszegényebb paraszti rétegek körében is növeljék. Ezért az 1920-as földreform jelentős mértékben hozzájárult a háború és a forradalmak alatt föleszmélt parasztság átmeneti megnyugvásához, így végső soron a rendszer politikai megerősödéséhez.”

A Horthy rendszer idején, 1927-ben igénylés alapján, Kislétán is osztottak földet az Országos Földosztó Bizottság előírásai alapján. A Kisléta község határában fekvő birtokokból 1927-ben kiosztott földek:

Az 1927-ben Kislétán kiosztott házhelyekből és mezőgazdasági földterületekből öt csoport részesült:

1. A hadirokkantak, hadi özvegyek és hadiárvák csoportjában tizenhét fő 7 kh, 568 négyszögölben, 44,83 aranykoronában részesült. Név szerint: Ács Mihály, özv. Áncsák Jánosné, Bagaméri Sándor, özv. Bencsik Jánosné, özv. Demeter Miklósné, Dudics János, Gorzó Péter, Lazók Mihály, Lengyel Ferenc, Pataki József, Pataki Péter, Pataki Sándor, Puhala András, Kádi Julia és Etel hadi árvák, Simon Sándor és Eszter hadi árvák, id. Tisza Károly, özv. Tolmács Józsefné.
2. A földnélküli munkások csoportjában összesen 83 kh, 12792 négyszögölt, 348,25 aranykoronát osztottak ki 84 fő részére, ebből 46 fő házhelyet kapott. A csoport egy részét felsorolom: Ari József, Ari Péter, Ari Sándor, Bakó András, Bécsi József, Bencsik János, Bencsik Mihály, Bessenyei Ferenc, Bessenyei Lajos, Blazsán János, Özv. Bunya Jánosné, Dékmár József, Oszunda Kurják István, ifj. Esztári Mihály, Farkas Pál, Fekete Péter, Fodor Bertalan, Fujdel János, Gebri György, Gorzó János, özv. Hajdu Pálné született Bencsik Mária 280, 1,49 aranykorona, házhely, Havasi Mihály, Ignácz János, Ignácz László, özv. Ignácz Pálné, Janek György, Janek László, Káposztási Imre, Karóczkai György, stb.

III. A törpebirtokosok csoportjában 38 kh, 6614 négyszögölt, 212,13 aranykoronát 21 fő között osztottak ki. Név szerint: Baranyai Gábor, Bokor György, Bokor János, Dreskó János, Farkas János, Gebri János, Kóródi Ferenc, Kovács Albert, ifj. Kovács György, Kovács Károly, Madácsi István, ifj. Madácsi Péter, Mikó Károly, Molnár Mihály, Orosz Mihály, Piránszki Lajos, Popovics György, Tisza Bertalan, Tóth Mihályné, Varga János, özv. Viszokai Györgyné.

1. A közalkalmazottak, iparosok és kereskedők csoportjában 5 kh, 2275 négyszögölt, 20,24 aranykoronát 9 fő részére osztottak ki. Név szerint: Baán Sámuel, Bagaméri Albert, Fekete Mihály, Feuerstein Mór, Kis János, Madácsi Ferenc, Medgyesi Kálmán, Papp Kálmán, özv. Tatár Károlyné.
2. Különféle célokra 93 kh, 5428 négyszögölt, 235,31 aranykoronát osztottak ki. A kislétai gazdasági ismétlő iskola részére 1438 négyszögölt, 7,6 aranykoronát, a kislétai jegyzői javadalomra 9 kh, 1168 négyszögölt, 38,13 aranykoronát, a kislétai Levente Egyesület részére 1438 négyszögölt, 8,25 aranykoronát, a kislétai Legeltetési Társulat részére 80 kh-at, 162,41 aranykoronát, a kislétai Urbéres Birtokosság részére 4 kh, 1384 négyszögölt, 18,92 aranykoronát osztottak ki.

Házhelyek részére összesen I., II., III., IV. csoportban 55 házhelyet, 9 kh, 1410 négyszögölt, 89,77 aranykoronát, mezőgazdasági földterületnek 265 kh, 1410 négyszögölt, 868,79 aranykoronát, közutakra 6 kh, 36 négyszögölt, 28,65 aranykoronát osztottak ki. Mindösszesen 281 kh, 159 négyszögölt, 1010,43 aranykoronát.

A kimutatásokban szereplő, kiosztandó területeket az Országos Földbirtokrendező Bizottság hitelesítette 17205/1930 O.F.B szám alatt 1930. április 10-én.

Az igényelhető földterület nagysága 1-4 kataszteri hold között lehetett, előfordult, hogy egy holdat is kaptak, például Vitéz Lengyel Ferenc. Az igénylő tagok legelőt is igényelhettek, a legelőt igénylők 80 holdat kaptak. A 80 hold legelőt a Gencsy birtokból, a Nagyvölgy dűlőből mérték ki. A kimért legelőre „Legeltetési Társulat” alakult, elnöke Madácsi Péter volt, 1928-1948 között működött. A társulat egy apaállatot tartott fenn, melynek a gongozója Szabó Sándor, felügyeletét a járási gazdasági felügyelő látta el. A Krón-tagból 50 holdat osztottak ki. A kiosztott területen vegyes gazdálkodás folyt. A szőlőtelepítés révén kialakult egy 10 holdas zártkert. Szőlőt telepített többek között Vajda Menyhért, Vajda Sándor, Madácsy Péter, Bihari Gusztáv, Bencsik Mihály, Ari Sándor, Mikó András, Ignácz János, Papp György, Lengyel Pál, Fodor Bertalan, Gorzó Család és még sokan mások.

A Nyírvidék című lap 1925. június 20-i számában „Az O.F.B. újabb ítéletei Szabolcs vármegyében” címmel adott tájékoztatást a következők szerint: „A vármegyei gazdasági főfelügyelőség az Országos Földosztó Bizottság által május hó folyamán hozott ítéletekről a következőket jelentette: Az O.F.B. ebben a hónapban ítéletet hozott Kisléta községre, ahol Gencsy Albert és Gencsy Károlytól 257 kh, a máriapócsi Szent Bazil-rend máriapócsi ingatlanjaiból 35 kh, özv. Gyulaházi Samuné és társai tulajdonából 70 kh, özv. Krón Lászlónétól 15 kh megváltását rendelte el. A máriapócsi Szent Bazil-rend kárpótlandó Gencsy Albert ingatlanából, aki viszont Krón Lászlóné földjéből nyert kárpótlást.”

Az 1936:XXVII. tc. alapján a kormány 270 ezer holdon kisbirtok, 150 ezer holdon kisbérlet létesítését 25 év alatt irányozta elő. Az intézkedés döntően népesedéspolitikai indíttatású volt. Az agrártársadalom szegénységét szociográfiákban mutatták ki. A népi írók közül lényegében csak Illyés Gyula volt az, aki a népesedéspolitikai szempontokkal kiemelten foglalkozott. A kislétai lakosok között nagy volt a földigénylés, ennek csökkentése érdekében a kállósemjéni Gyulaházi birtok Nagylaposi területéből 70 holdat mértek ki 27 kislétai ember között. 1941-ben 5 kislétai hadiözvegy részére 15 holdat osztottak ki. Ugyan több igénylő volt, de nem volt kimérhető terület.

14/3. Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

A nyíregyházi Jósa András Múzeum 1965-1966 évben megjelent 8-9-es Évkönyve foglalkozik Szabolcs-Szatmár megye 1945. évi földreformjával, melynek felhasználásával a megyére vonatkozó földreformot a következőkben foglalom össze. Szabolcs-Szatmár megye mindig mezőgazdasági jellegű volt. A megye mezőgazdasági művelésre alkalmas területének nagy részét közép- és nagybirtokok foglalták el. A KSH Megyei Igazgatóságának kimutatása szerint 1935-ben a megye földterületének 47,2%-a 1240 földbirtokos kezén volt. A megye lakosságának döntő többségét kitevő falusi lakosságnak alig volt saját földje. A földműves lakosság helyzetét súlyosbította az a körülmény, hogy az országban a megye népessége növekedett a legjobban. Az 1930. évi népszámlálás szerint Magyarország 8.688.319 lakosából 4.499.393 fő, 51,8% tartozott a mezőgazdasági foglalkozáshoz. Az ország mezőgazdasági munkásréteg összetételét mutatja a következő számsor:

-A mezőgazdasági cselédek száma /kereső és eltartott/                                        599.622

-A birtok- és bérletnélküli munkások száma /keresők és eltartottak/                    955.621

-A 1 kh-on aluli birtokkal, vagy bérlettel rendelkező napszámosok száma             1.093.030

-A 1-5 kat. holdas törpebirtokosok száma                                                               52.700

                                                                                                          Összesen:            2.972.740.

Az 1935. évi birtokstatisztikai felvétel adatai alapján, Magyarországon 1.634.407 földbirtok 16.081.844 kataszteri holddal rendelkezett, az átlagos földbirtok nagyság 9,9 kataszteri hold volt. Szabolcs és Ung vármegyékben a földbirtokok száma és a földbirtokok területe nagyságcsoportok szerint a következő:

Ebben az időszakban országos szinten 2,8 millió kat. hold bérleti kezelésben van, az összes földbirtok területének 17,5 %-a. Szabolcs és Ung vármegyékben a 84.460 birtokból 4.970 birtok haszonbérben van, 5,3 %-a, a 807.517 kat. holdból 142.915 kat. hold haszonbérben van, 17,6 %-a. A korlátolt forgalmú birtokok száma 19.483, területe 4.360.623 kat. hold volt.

A megye lakossága 1900-tól 1938-ig egyharmadával növekedett, az elrettentő halálozási statisztika ellenére is. A Szabó Tibor, Kemmer Éva, Edvi Tibor által összeállított A felnőttkor elérésének esélyei című anyag szerint az összes halálozásból az újszülött, csecsemő, kisded és a felnőttkor halálozása a férfiaknál: 1867-ben 40,3%, 1899-ben 47,6%, 1900-ben 35,3%, 1918-ban 54,6%, 1919-ben 28,5%, 1945-ben 65,3%, 1967-ben 0,5%, 2005-ben 99,2%. A nőknél az újszülött, csecsemő, kisded és felnőttkor halálozása: 1867-ben 36,5%, 1899-ben 49,9%, 1900-ben 37,9%, 1918-ban 59,2%, 1919-ben 25,5 %, 1945-ben 65,9 %, 1967-ben 0,5 %, 2005-ben 99,3%. A 19. század végéig a 20. század elejéig a megszületett gyermekek több mint a fele nem érte el a felnőttkort. (Megjegyzés: újszülött 0-30 nap, csecsemő 1-12 hónap, kisded 1-3 év, felnőttkor 19 év fölött.) A fertőző betegségek a születéskor várható élettartam alakulását kedvezőtlenül befolyásolták. A harmincas években Magyarországon az írástudatlanságban a megye 65.805 analfabétájával az első helyen állt.

1945. március 18-án hivatalos lapban megjelent a 600/1945.M.E. számú rendelet „A nagybirtok megszüntetésével és a földműves nép földhöz jutatásáról”. A rendelet célja az volt, hogy „az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózatában és az Ideiglenes Nemzeti Kormány Nyilatkozatában lefektetett elvek és megadott felhatalmazás alapján a nagybirtok rendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földműves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet.” A földreform rendelet végrehajtása tárgyában a földművelésügyi miniszter 33000/ 1945. FM számú rendeletet adott ki. A földosztási törvény értelmében az Országos Földbirtokrendező Tanács, a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok, a Községi Földigénylő Bizottságok alakultak. Az 1945. évi földreform során az országban 660.000 mezőgazdasági munkás, cseléd és dolgozó paraszt részesült összesen 3.300.000 kataszteri hold földjutatásában.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a földreform 466.300 kataszteri holdra terjed ki. Ebből személyeknek 341.500, állami gazdaságoknak 3.900, erdőgazdaságoknak 65.600, községi kezelésű gazdaságoknak 37.500, egyéb /házhely stb./ 17.800 kataszteri hold jutott. Földjuttatásban részesült 58.715, házat kapott 2.668, házhelyhez jutott 24.442 személy.

14/4. Az 1945. évi földosztás Kislétán

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltárban a Kislétai Községi Földigénylő Bizottság működéséről egy dossziéban találtam anyagokat (különböző leveleket és a földhözjutottak névsorát). A földigénylő bizottság 244 fő részére juttatott földet. A név szerinti földjuttatást egy előrenyomtatott, fejléccel ellátott, kilenc oldalon kézzel írott névsorban tüntették fel. Az oldalak fejléce a következőket tartalmazza: 1. Sorszám, 2. Neve/felesége neve/, 3. lakhelye, 4. életkora, 5. foglalkozása, 6. nagyobb juttatásban részesült a R.36.§.1. pontja értelmében, 8. esetleges kiosztási sorszáma, a Községi Földigénylő Bizottság javaslata szerint kiosztott birtokrészlet 9. művelési ága és területe, 10. szántó és rét, 11. szőlő és gyümölcsös/kert/, 12. összesen. A Megyei Földbirtokrendező Tanács határozata alapján jutatott birtokrészlet 13. művelési ága és területe, 14. szántó és rét, 15. szőlő és gyümölcs/kert/, 16. összesen. Az oldalanként feltüntetett nevek sorszáma, az oldalon összesen jutatott földterülete a következő: 1. oldal, 1-30 sorszám, 186 kh 800 négyszögöl; 2. oldal 31-60 sorszám, 85 kh 800 négyszögöl; 3. oldal, 61-90 sorszám, 131 kh; 4. oldal 91-120 sorszám, 136 kh 800 négyszögöl; 5. oldal 121-149 sorszám, 107 kh; 6. oldal, 150-179 sorszám, 99 kh 800 négyszögöl; 7. sorszám, 180-209 sorszám, 255 kh 800 négyszögöl; 8. oldal, 210-233 sorszám 12 kh 24 négyszögöl; 9. oldal, 234-244 sorszám, 45 kh 800 négyszögöl. A kilenc oldalon összesen 1056 kataszteri hold és 4824 négyszögöl földterületet 244 fő részére mértek ki, átlagosan egy főre 4,33 kataszteri hold és 19,77 négyszögöl jutott. Az első oldalon 10. sorszám alatt szerepelnek a szüleim Pénzes István, Hajdu Anna, akik estében 9+3 kataszteri hold jutatott föld van feltüntetve. A plusz területre a nyolc gyerek miatt az R. 36. §. 1. pontja értelmében volt lehetőség.

A Kislétai Községi Földigénylő Bizottság a „Juttatási névsor a községben földhöz juttatásban részesült igényjogosultakról /I.Vr.41.§./” 1945. október 20-tól 24-ig közszemlére tette ki. A névsort, Pénzes Károly elnökhelyettes írta alá, Kisléta, 1945. október 24.-i keltezéssel.

A földosztáshoz készült kislétai felmérés szerint megállapításra került: 1. Az eddig földművelésből élő nincstelen családok száma. Név szerint fel vannak sorolva a gyermektelenek, 13 fő neve van megjelölve. 2.  A négynél több gyermekkel, de földdel nem rendelkező családok: 47 ilyen család van felsorolva. 3. A négynél több gyerekkel rendelkező családok, akiknek a földterülete nem haladja meg a 15 holdat: 80 család van felsorolva; az is rögzítésre került, hogy hány hold földet igényelnek. 4. Kik voltak partizánok az orosz hadseregben: nem volt. 5. Kik jelentkeztek az új demokratikus hadseregbe: Gencsy Tibor, Mikó Miklós. 6. Kik voltak baloldaliságuk, kommunista magatartásuk miatt internálva: senki. 7. Hány család maradt föld nélkül a földosztás után és hány hold földet igényelnek egyenként és összesen. 8. Van-e a szomszéd község határában nagybirtok, amelyből a falunak juttatni lehetne. Máriapócs községben a Szt. Bazilika Rend Monostor, Kállósemjén községben özv. Gyulaházi Miklósné és Kál Hegedüs Zoltán. 9. Milyen pártok vannak a községben és hány tagjuk van: „Pártok megalakulva nincsenek”. 10. Van-e a községben földműves szakszervezet: nincsen. 11. Van-e kommunista párt: nincsen. 12. Kik foglalkoznak a faluban földméréssel: Ary Imre törpebirtokos, Magyar József mezőgazdasági munkás, vagyontalan. 13. Vannak-e a községben olyanok, akik még nem mértek földet, de úgy érzik, hogy tudnának mérni.