Kisléta község története

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség tagjainak, reformátusok, római katolikusok, a Kislétai elszármazottak, a Kislétai régi, ősi Gebri-, Fekete-, Pásztor-, Bihari-, Papp-, Bencsik-, Pénzes-, Mikó-, Popovics-, Lánczi-, Madácsi-, Tóth-, Esztári-, Bokor-, Angyal-, Verba-, Rácz-, Gorzó-, Szilágyi-, Pataki-, Áncsák-, Hajdu-, Böszörményi-, Reszkető-, Dani-, Demeter-, Lengyel-, Truczkó-, Ignácz-, Farkas-, Laza-, Bakó-, Varga-, stb. családok leszármazottai, a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon lakói, a Máriapócsi, Pócspetri ismerősök, barátok, teniszpartnerek, vendégek jelenlétében a Szent Mihály tiszteletére tartott Templombúcsún a szentmise, a felújított templomtorony süvegének megszentelése, a végleges helyére helyezése, Telepi György emlékünnepségen szülőházára elhelyezett emléktábla leleplezése, megszentelése, koszorúzása, a szülőházában összeállított emlékkiállítás megnyitása példázza az összetartozást, a közös erőfeszítést, a görög katolikus egyház-, Kisléta község történetének, az ősök, az elszármazottak emlékének ápolását, tiszteletét, az egyház, a község alkotó fejlődését.

Szentmise, Sivadó László, Dr. Soltész János, Orosz Árpád

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközséget 1730 körül Olsay Mihály helynök alapította. Az egyház-, a templom történetének megismerése alapján kézzel fogható az egyházközség tagjainak, Kisléta község erőfeszítéseinek, közös munkáinak mindenkori eredményei. Kisléta község a környezetében elsők között nagyközségként, önálló gazdálkodással működött. A rendelkezésre álló leírások szerint az egyházközség először 1753-ban sövényfalú, szalmával fedett templommal rendelkezik. 1769-ben fatemplom épült, 156 ember befogadására volt alkalmas. A plébániát is ekkor építették fából. 1774-ben fából készült iskolát is összeírtak, ekkor kezdték meg a kántor-tanítói lakás fából történő építését. A fatemplom, a parókia 1769-ben a község költségén épül. Az új téglatemplom 1794-1801 között valósul meg, homlokzati tornyot 1820 körül építenek hozzá. A templom villámcsapás következtében 1905-ben leégett. Az újjáépítésére 1906-ban Szaplonczay György lelkész irányításával, országos összefogással kerül sor. 1917-ben a három harangból kettőt hadi célra elreflavizáltak, egyet 1923-ban pótolt az egyház.

A szentmise résztvevői.

A viharkár miatt folyamatban lévő templom felújítás Orosz Árpád lelkész szerint újabb 100 évre készül. A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség hívei, a Kislétaiak, a támogatók 100 évre vonatkozó templom felújítással, az egyházközség működés feltételeinek megteremtésével a történelem részévé válnak. A Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsú keretében a felújított templomtorony süvegének megszentelése, a helyére emelése a jelenlévő ünnepelteknek felemelő érzés, felejthetetlen emlék. Köszönet és hála Orosz Árpád parókus, lelkésznek, az egyház tagjainak, minden közreműködőnek, valamennyi támogatónak, Kislétainak.

Templomtorony süvegének megszentelése, helyére emelése.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség eddig nyilvántartott 29 lelkésze az egyházközség működtetése, a hívek szolgálata mellett aktívan hozzájárultak Kisléta község fejlődéséhez, Kisléta község történelmének alakulásához. A nyilvántartott lelkészek közül szeretném megemlíteni Telepi György színész, festőművész, a Nemzeti Színház örökös tagjának nagyapját Telepianovich Timóteust 10 évig /1794-1804/, édesapját Telepianovich Antalt 18 évig /1804-1822/, Barna Andrást 32 évig /1836-1868/, Szaploncszay Györgyöt 20 évig /1890-1910/, Rajkovich Pált 44 évig /1918-1962/, Keresztes Gábort 13 évig /1962-1975/, Lippai Csabát 13 évig /1992-2005/ szolgálták a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség híveit. A lelkészek értéket teremtő-, példamutató munkáját tiszteljük, hasznosítsuk, emléküket ápoljuk.

Telepi György /Kisléta, 1800.10.07. – Tard, 1885.08.12./ színész, festőművész, sokoldalú színházi szakember, Nemzeti Színház örökös tagjára a Kisléta község történetéhez az anyaggyűjtésem kezdeti időszakában leltem rá. Ezt követően a Magyar Országos Nemzeti Levéltár 1037 Budapest, Lángliliom utca 4. szám alatti kutatóteremben, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárban, a Görög Katolikus Egyházi Püspökség Nyíregyházi Levéltárában, a Miskolci Herman Ottó Múzeumban, a Miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban, a különböző kiadványok között, az Interneten a kapcsolódó oldalakon kiemelten gyűjtöttem a hozzá kapcsolódó anyagokat, ismereteket. A gyűjtő munkám során mindenütt segítőkész szakemberekkel találkoztam, mindez a lelkesedésemet pozitívan befolyásolta. Az általam összegyűjtött anyagok alapján összeállított írásos munkám után célul tűztem ki, hogy Telepi György Kislétai szülőházára emléktáblát helyezünk el, szülőházában emlékkiállítást hozzunk létre az emlékek ápolása, a Kislétaiak ismeretének bővítése céljából.

Telepi György /Kisléta, 1880.10.07.-Tard, 1885.08.12./

A Kislétai Görög Katolikus Egyház 2015. augusztus egyik vasárnapi szentmiséje után a templom előtti lelkészi elköszönéskor a feleségemmel, Erzsikével együtt találkoztam Orosz Árpád parókussal, az egyház lelkészével. A bemutatkozás után átadtam az általam összeállított Kisléta Görög Katolikus Egyház történetére, Telepi Györgyre vonatkozó írásos anyagot. Ezt követően kértem az Atyát, hogy szíveskedjen hozzájárulni Telepi György szülőházára 2015.október 7.-én emléktábla elhelyezéséhez, az egyház irattárában történő betekintésemhez. Az emlékkiállítási tervemet közölve, az Atya közölte a lelkészi lakás tanácskozó termében meg lehet csinálni, amit örömmel elfogadtam. A pozitív válaszok után az Atya javasolta, hogy a Telepi György emlékünnepsége a templombúcsú napján, 2015. november 8.-án legyen, amit szintén elfogadtam. Az Atya a közelben lévő Bunyáné Bihari Erzsébetet, az egyházközség jegyzőnőjét odahívta és megkérte, hogy legyen a segítségemre, Erzsike elfogadta. A Telepi György emlékünnepség után állítom, hogy Erzsike közreműködésével valósulhatott meg.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház iratárában több olyan anyagot találtam, amely a templom történetével, az egyház működésével, a görög katolikus iskola, kántor-tanítók történetével az eddig rendelkezésemre álló anyagot, ismeretet tudtam bővíteni, a Kisléta Község Történet Internet Oldal a Kislétaiak, a Kislétai elszármazottak, őseink tiszteletére, emlékük ápolására jól tudja használni.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség Testületének tagjaival, híveivel, személy szerint Orosz Árpád lelkésszel, Bunyáné Bihari Erzsébet jegyzőnővel az együttműködésünket példa értékűnek tartom, hálás köszönetem ez úton is szeretném kifejezni.

Békési Gábor philológus Telepi Györgyöt bemutató ünnepi előadását mondja.

Telepi György Kislétai szülőházára elhelyezendő emléktáblát általam meghatározott szöveggel, 2015. október 7. időpontra Domonkos Sándornál Nyírbogáton rendeltem meg, a költséget magamra vállaltam. Az emléktábla határidőre elkészült, Telepi György születésnapjára a szülőházára felhelyezésre került. Bunyáné Bihari Erzsike a leleplezéséig gondoskodott a letakarásáról.

A Telepi György emlékünnepség Orosz Árpád parókus, Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkészének ajánlása alapján a Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsún bonyolódott le. A szentmise keretében hangzott el Békési Gábor philológus Telepi Györgyöt bemutató ünnepi előadása. A felújított templomtorony süvegének a helyére emelése előtti megszentelése után Telepi György emléktábláját Ónodi Csilla Telepi György ükunokája leplezte le. Ezt követően az emléktáblát Sivadó László, Lakatos László görög katolikus papok, Horváth János római katolikus pap, Orosz Árpád a Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkésze jelenlétében Dr. Soltész János szentelte meg. Az emléktábla alsó részére koszorút helyezett el: Kisléta Község Történet Internet Oldal, a leszármazottak nevében Ónodi Csilla ükunoka, a Kislétai Görög Katolikus Egyház nevében Orosz Árpád parókus, a Kislétai Önkormányzati Testület nevében Madácsi Imre polgármester.

Telepi György emléktábla megszentelése, koszorúzása.

Telepi György Kislétai szülőházában tervezett emlékkiállítás megvalósítása érdekében először a Miskolci Herman Ottó Múzeum philológusával, Békési Gáborral vettem fel a kapcsolatot. Békési Gábor Telepi Györgyre vonatkozó kutatási anyagát a múzeum kiadványában olvastam és ez befolyásolta, hogy hozzáforduljak. Békési Gábor philológussal történt első telefonon történt beszélgetésünk alkalmával ígéretet tett az emlékkiállítás támogatására és az ünnepi előadás megtartását is elvállalta. Telepi György Kislétai szülőházában tervezett emlékkiállítás megvalósítása induláskori nehézségek ellenére gördülékenyen, de szerény kivitelezési formában, minimális anyagból létrejött. Békési Gábor megjegyezte kis kiállítás lesz, de szolgálhatja a célt. Ezt követően az együttműködésünk jól szolgálta Telepi György emlékünnepség megvalósulását. Több, min 35 darab posztert készített és bocsátott az emlékkiállítás rendelkezésére.

Kiállított Telepi György: „1878-as Miskolci nagy árvíz”, másolat.

Telepi György emlékkiállításból részlet.

Az általam összegyűjtött anyagból 13 darab A/4-es, 1 darab A/3-as méretű fénykép másolatot készítettem és üveges keretbe helyeztem, ezzel és Miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyvével, Hegedüs Géza „Kulcsra zárt szobában” című könyvvel járultam hozzá a szerény, kis emlékkiállításhoz. Ezen kívül saját kézi palackozású, egy karton Cabernet Sauvignon vörösbor, Telepi György emlékcímkével állt az ünneplők rendelkezésére. A tervezett több festmény felhasználása helyett, egy másolati festményt „1878 évi Miskolci nagy árvíz”-t állítottunk ki. A festmény eredete a Miskolci Herman Ottó Múzeumban található. Print Andrea Képzőművészeti Osztályvezető közreműködésével megkaptuk a festmény nagy felbontású fotóját, utólag is hálás köszönet érte. Pénzes Kata lányom és férje Nagy István Zoltán közreműködéssel, barátjuk Mollár Gabriella Debrecenből származó, jelenleg Budapesten élő grafikus, festőművész a családom számára másolatot készített, amelyet 2014. március 10.-én születésem 73.-ik évfordulóján kaptam meg. Az emlékkiállítási anyagok - a paplak tanácskozó termében - a felhelyezését, elrendezését Bunyáné Bihari Erzsike, Szilágyi Imre és mások segítségével, feleségemmel, Erzsikével állítottuk össze.

Máriapócsi, Pócspetri ismerősök, barátok, tenisztársak a kiállításon.

A templomtorony felújított süvegét közben előkészítették a daru helyreemeléséhez. A jelenlévő ünneplők felemelő-, felejthetetlen érzéssel követték, hogy a templomtorony süvege hogy emelkedik és kerül a helyére. A Kislétai Görög Katolikus Egyház felújított templomtornya mintaszerűen példázza, hirdeti az egyházközség híveinek, a Kislétai emberek, a Kislétai elszármazottak összetartozását, összefogását, a közös értékteremtő munkájukat.

Telepi György emlékkiállítását egyre többen felkeresték. A Máriapócsi, Pócspetri ismerősöknek, barátoknak, tenisztársaknak az emlékkiállítást röviden bemutattam és a feltett kérdésekre válaszoltam. Az újabb látogatók esetében az udvaron lévő Békési Gábor philológust kértem meg, hogy a tájékoztatót tartsa meg.

Békési Gábor philológus tájékoztatóját tartja.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház a meghívottak részére fogadást adott. A fogadás Bunyáné Bihari Erzsike az egyházközség jegyzőjének vezetésével, közreműködésével magas színvonalon valósult meg.

Az istentiszteleten a Kisléta Község Történet Internet Oldal nevében, az összekötő beszédemben mondottakat szeretném itt is rögzíteni. A Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsú, a Kislétai születésű Telepi György színész, festőművész, sokoldalú színházi szakember, a Nemzeti Színház örökös tagja szülőházára elhelyezett emléktábla, a szülőházában összeállított emlékkiállítás meggyőződésem szerint jól szolgálja a Kislétai ősöknek, a Kisléta község történetének emlékét, a jobb megismerését, a ma élő Kislétaiak, a Kislétáról elszármazottak tiszteletét. Kívánom, hogy a Kislétai példamutató ősöknek, a Kisléta község példamutató történetének szelleme hassa át Kisléta község jelenét, fejlődését, jövőjét.

Kisléta Község Története Internet Oldal szerkesztője Pénzes László.

Budapest, 2015.11.20.

Görög Katolikus Egyházi Iskola, Községi Gondozási Központként működik. 2013.

2015. augusztus közepén részt vettem a Kislétai Görög Katolikus Egyház vasárnapi szentmiséjén. A szentmisét ifj. Orosz Árpád lelkész tartotta. Az előzetes tervemnek megfelelően sikerült találkoznom a lelkésszel, kértem a támogatását Telepi György emléktábla elhelyezésére, emlékkiállítás megtartására és az egyház irattárába történő betekintésem lehetőségére. A kéréseimre pozitív választ kaptam, a helyszínen lévő Bunya Jánosné, Bihari Erzsébetet, jegyzőt megbízta, hogy segítse a munkámat. Az irattárban talált, az egyházi iskolára vonatkozó anyagokat feldolgoztam és összefoglaló jelleggel rögzítettem.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház 1912 előtt a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyében, a Szabolcs vármegyében fekvő Máriapócsi Esperesi Kerülethez tartozott. Az 1905 évi egyházi leltár az egyházi iskolára vonatkozó adatokat is tartalmaz. Az 1774 évi összeírásban fából készült új iskolát is összeírtak. 1769-ben a kántortanítói lakás fából való építését megkezdték, ami egy szobából, előszobából és kamrából fog állni. A különálló iskola Tirczák Gyula püspök, Szaplonczay György lelkész időszaka alatt téglából, vályogból, zsindelytetővel, egy tanteremmel, előszobával 1903-ban épült. Mérete: 10 m hosszú, 8 m széles, 4 m magas. Az iskolai felszerelések: órarend 1, Szabolcs vármegye térképe 1, fali térképek Magyarország 4, Európa 1, Ázsia 1, Afrika 1, Amerika 1, Ausztrália 1, természetrajzi képek 31, fali olvasótáblák 24, számológép 1, fekete tábla 1, iskolapad 16, asztal 1, szék 1, felvételi napló 1, előmeneteli mulasztási napló 1, Néptanítók lapja 2 évf., ruhafogas 2, kályha 1, ablak 4, ajtó 2, zár 2, kulcs 2.

A Kislétai Görög Katolikus Hitközség 1920. augusztus 1.-én hitközségi gyűlést tartott. Rojkovich Pál görög katolikus lelkész, iskolaszéki elnök javasolja, hogy a hitközség új iskolát építsen. A hitközség a jelenlévő 43 aláírással a javaslatot elfogadta és felhatalmazta az iskolaszéki elnököt a terv és költségvetés elkészíttetésére. A hitközség az építkezés költségeit önkéntes adományokra alapozta. Az ajánlatok átvételével Gebri János főgondnok, a pénz kezelésével Dani Péter és Papp János pénztárnokok lettek megbízva. a különböző intézkedések megfogalmazása mellett, rögzítésre került, hogy az új iskola alapja 1920-ban elkészüljön, az egész iskola építése 1921 tavaszán befejeződjön. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskola tervrajzát Hajdúdorogi püspök Miklósy István 1921. április 17.-én, 982/1921 szám alatt jóváhagyta. Rojkovich Pál iskolaszéki elnök és Molnár Emmánuel iskolaszéki jegyző aláírásával 1921. június 6.-án a m. kir. Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kérvénnyel fordultak az iskola építési államsegély kiutalásáért. Az egy tantermes iskola megépült.

Tervrajz a Görög Katolikus Elemi Iskoláról, 1921.02.10.

A Kislétán építendő Görög Katolikus Elemi Iskola második tanterem hozzáépítésével kapcsolatos költségvetést találtam az irattárban. Az iskola bővítésére vonatkozó költségvetést a m. kir. Vallás és Közoktatási Minisztérium Műszaki Ügyosztálya 9000 pengőben 1928.12.5.-én hagyta jóvá. Az elemi iskola toldalék épületének felülvizsgálati jegyzőkönyvet 1930. március 17.-én vették fel. A jegyzőkönyvet a Nyíregyházi m. kir. Államépítészeti Hivatal képviseletében Grosz Zoltán kir. főmérnök, felülvizsgáló, a Kislétai Görög Katolikus Egyház képviseletében Rojkovich Pál lelkész, Papp János főgondnok írta alá. A szerződött munka tényleges befejezésének időpontja 1929. szeptember 20. A hiánypótlásokra 500 pengő lett visszatartva. Az eredeti tervtől eltérően az égetett vörös tégla helyett a „Bóni” Gyártelep mész homoktéglája lett felhasználva. 1941-ben 2 szobás tanítói lakás épült. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskola, építési államsegélybe részesült 1928-ban 7000 pengő, 1939-ben 6000 pengő, 1941-ben 2000 pengő.

Egy tanterem hozzáépítési tervrajz, tervezte Erkulenz Ernő okl. építészmérnök, 1928.09.12.

Kozár Mihály kántortanító 1893.július 1.-től dolgozik Kislétán. Az 1893. június 6.-án készült „Díjlevél”-ben a következők vannak rögzítve: 1. A görög katolikus kántor-tanító Kozár Mihály Kisléta községben 1893. július 1.-től van alkalmazva. Előzőleg 2 évig, mint segéd-tanító Ópályi községben működött. 2. A kántor-tanító javadalmazásához tartozik 16 kataszteri hold 383 négyszögöl föld, amelynek kataszteri évi tiszta jövedelme 54 frt. 12 kr. 3. Párbér minden földes gazda páronként 1 véka gabona, összesen 40 véka gabona. Zsellérek és családok fizetnek páronként ½ véka tengerit, összesen 24 véka tengeri. Összesen 75 frt. 4 kr. jelent. 4. Stóla, állítólagos jövedelem 47 frt. 5. Tandíj az egyházi pénztárból 100 frt. 6. Ismétlő iskolára 20 frt. Összes bevétel 293 frt. 64 kr. A levonások után a kántor-tanító javadalmazása 271 frt. 64 kr.

Nádasy László tanító szolgálati idő kezdete 1896. október 1. Született 1874. október 13. Tanítói oklevelet Ungváron, egyházi jellegű iskolában 1896-ban szerezte.

Molnár Emmánuel kántor-tanító Kislétán 1912. október 1.-től működik. 1890-ben született. Tanképesítő oklevél kiállítása Ungváron, 1905. június 17. Első kántor-tanítói állásának időpontja 1905. október 25. „Díjlevél”, kiállítva 1911.november 28. alapján 1. Készpénzbeli jövedelme tandíjból az adóhivataltól 300 korona, stóla jövedelem 94 korona. 2. Ingatlanok jövedelme a kántori munkáért 16 hold 383 négyszögöl szántó, rét, legelő, kert, 108,24 korona. 3. Természetbeni járandóságok 10 mázsa rozs, 100 korona, 6 mázsa tengeri, 45,60 korona. 4. Be nem számítható jövedelem, lakás, istálló, kert, ismétlői iskoladíj 40 korona. 5. Államsegély 414 korona, korpótlék 100 korona. Összesen 1001 korona 84 fillér. Katonai szolgálatra a Munkácsi Honvéd Kiegészítő Parancsnokságra vonult be. A kényszernyugdíjazási eljárás alapján 1923. november 1.-től véglegesen nyugdíjba ment.

Neumányi Gizella 1917. szeptember 1.-től 1918. június 30.-ig - Molnár Emmánuel „a háború alatt tényleges katonai szolgálatot teljesít”- segéd tanítói állást lát el. A Szabolcs vármegye Közigazgatási Bizottsága 2027/1918 számú levele alapján az alkalmazás idejére havi 60 korona, 1917. szeptember és október havára havi 50 korona, a többi hónapokra havi 80 korona háborús segélyt állapított meg. Az elemi népiskola tanítói oklevelet 1915-ben a Debreceni Svetits Intézetben kapta meg.

Gebri Mihály kántor-tanító az iskolánál 1922.szeptember 1.-től működik. A kántor-tanítói oklevelet 1922.június 27.-én, Nyíregyházán, 389/1922. számon állították ki, plusz kántori képzésben vett részt. Született 1902. június 25., görög katolikus, nős, hat gyereke van. A görög katolikus iskolaszéki gyűlésen, 1923.08.04.-én, a „Néptanítók” lapjában meghirdetett pályázat után az iskolaszék kántor-tanítónak választja meg. Az iskolaszéki tagok voltak: Rojkovich Pál iskolaszéki elnök, Papp János jegyző, Gebri János és Bokor Mihály gondnokok, Áncsák Sándor, Cs Popovics György, Dani József, Dani Péter, Demeter Mihály, Lengyel Pál, Papp János, Popovics Miklós, id. Truczkó György, ifj. Truczkó János, Reszkető Mihály, Varga Péter. A Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozó Szabolcs vármegye területén Máriapócsi Esperesi kerületbe osztott Kislétai Görög Katolikus Egyház Népiskolájánál rendszeresített kántor-tanítói állomásra megválasztott, az egyházmegyei püspöki kormány által kinevezett Gebri Mihály részére kiadott „Díjlevél”-ben szereplő adatok alapján az összes jövedelme megegyezik az elődje Molnár Emmánuel kántor-tanító jövedelmével, 1001 korona 84 fillér. A kerületi esperes Gebri Mihály Kislétai kántor-tanítót 1939.december 18.-án címzetes igazgatóvá nevezte ki.

Laskay Jenőt Nyíregyházi lakost, okleveles elemi iskolai tanítót a Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskolához rendes tanítóvá, második tanítónak 1929. szeptember 13.-ával kinevezték. Született 1892.06.10., tanítói oklevél kelte 1915.06.09.

Az elemi iskolák részére előírt statisztikai kimutatásokból a rendelkezésre állókból, a következők szerint összefoglalókat készítettem.

Statisztikai Kimutatás az 1903/4. tanévre. Kelt: Kisléta 1904. június 27. Aláírta: Nádasy László tanító, Szaplonczay György iskolaszéki elnök. Az állam a tanító fizetéséhez 214 korona arányban járul hozzá. Mindennapi iskolában négy osztályba járók 92 fő /47 fiú, 45 leány/, általános ismétlő iskolába járók 34 fő /16 fiú, 18 leány/, mindösszesen 126 fő. Az iskola bevételei: - tan- és beiratkozási díjak 200 K, - segélyek és járulékok 314 K, - községi segélyek és járulékok 27 K, - összes bevétel 565 K. Az iskola kiadásai: - fizetés készpénzben 414 K, - korpótlékok 100 K, - fűtés, világítás, tisztogatás, javítás 40 K, - szegény tanulók segélyezése 11 K, - összesen kiadás 465 K.

Statisztikai Kimutatás az 1916/1917. tanévre. Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskolában négy osztályba járó tanulók: 38 fő /23 fiú, 15 leány/. Aláíró: Neumányi Gizella.

Statisztikai Kimutatás az 1936/1937. tanévre. Kislétai görög Katolikus Elemi Népiskolába hat osztályba járók 118 fő / 61 fiú, 57 leány/, az ismétlő, továbbképző tanulói három osztályba 51 fő /23 fiú, 28 leány/. Iskola tanszemélyzete: Rojkovich Pál I.-VI., Laskay Jenő IV.-VI., Gebri Mihály I.-III.

Statisztikai adatok 1939. október 1. Mindennapi iskolába járó tanulók 107 fő hat osztályban /60 fiú, 47 leány/, továbbképzőbe járó tanulók 48 fő három osztályban /25 fiú, 23 leány/. A feltett kérdésekre adott válaszok. kielégítő-e a tanulók táplálkozása? válasz nem/10 % jó/, ruházata? válasz nem / 15 % jó/, tan- és írószerekkel ellátás? válasz nem /40 % jó/.

Statisztikai adatok a mindennapi iskolába járó tanulókról 1940, 1941, 1942, 1943 tanévben:

Sor-szám Év Nem Osztály
I. II. III. IV. V. VI. Összesen
1. 1940 Fiúk 15 12 10 10 10 10 67
2. Leányok 9 5 13 9 8 6 50
3. 1940 Összesen 24 17 23 19 18 16 117
4. 1941 Fiúk 10 14 13 9 7 10 63
5. Leányok 6 10 4 11 8 8 47
6. 1941 Összesen 16 14 17 20 15 18 110
7. 1942 Fiúk 3 13 10 11 9 6 52
8. Leányok 9 5 10 3 9 8 44
9. 1942 Összesen 12 18 20 14 18 14 96
10. 1943 Fiúk 20 1 12 10 9 9 61
11. Leányok 13 6 5 11 3 7 45
12. 1943 Összesen 33 7 17 21 12 16 106

A Népiskolai Épületek Állapotára vonatkozó 1942. október 1.-i adatok: két tantermes 62 m2, 60 m2, udvar 822 m2, kert 1110 m2, épült 1921-ben egy tanterem, 1929-ben plusz egy tanterem, alapja kő szigetelve, fal egyik vályog, másik tégla, tető bádog, tanterem padozata deszka, belmagassága 3,8 m, állapota jó.
A tanulók táplálkozása 1940-ben 40 % rossz, 50 % gyenge, 1941-ben 50 % rossz, 40 % gyenge, 1942-ben 60 % rossz, 30 % gyenge, 1943-ban 30 % rossz, 60 % gyenge. A tanulók ruházata 1940-ben15 % rossz, 70 % gyenge, 1941-ben 50 % rossz, 40 % gyenge, 1943-ban 40 % rossz, 30 % gyenge, 1943-ban 30 % jó.
12 évet betöltött fiatalok, de az elemi iskola VI. osztályát nem végezte el 1932-ben 7 fő, 1935-ben 5 fő, 1937-ben 6 fő, 1939-ben 5 fő.

A Kislétai Görög Katolikus Iskola minden évben költségvetéssel rendelkezett, amelyet az iskolaszék hagyott jóvá. Az irattárban talált költségvetések és a jóváhagyást tartalmazó jegyzőkönyvek közül az 1926 évit ismertetem. Az 1926 évi költségvetést és az iskolai adó kivetését 1925. december 5.-én hagyta jóvá az iskolaszék. Jelen voltak: Rojkovich Pál lelkész, iskolaszéki elnök, Gebri Mihály jegyző, Papp János, Dani József és Bokor Mihály gondnokok, Dani Péter, Demeter Mihály, Popovics Miklós, Cs. Popovics György, Truckó György, Áncsák Sándor, Truckó János, Varga Péter, Varga István, Lengyel Pál, reszkető Mihály iskolaszéki tagok. A költségvetésben bevételként szerepel; iskola mulasztási birságból 170.000 korona, kivetendő iskolai adóból 3.302.250 korona, összesen bevétel 3.472.250 korona, kiadásként szerepel; tanítói nyugdíjra 2.040.000 korona, tanítói ház adójára 280.000 korona, iskola kisebb javítására 400.000 korona, iskola szolga fizetésére 170.000 korona, fűtőanyagra 500.000 korona, nyomtatványokra 30.000 korona, előre nem láthatókra 52.250 korona, összesen kiadás 3.472.250 korona. Az iskolai adót újból meg kellett állapítani, mert a püspök nem hagyta jóvá, mivel a tanköteles gyerekek után egy korona volt megállapítva. Az új megemelt iskolai adó 1926. július 11.-én lett megállapítva; a lelkésznek fizetett 2 véka párbér esetén 2,1 korona, az 1 vékások1,05 korona, ½ vékások 0,525 korona. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskola 1926 évi iskolai adónak „Kivetési lajstroma” szerint 183 fő részére 3.337.950 koronát tartalmaz. Az iskolai adó arany koronában van megadva, a költségvetés koronában szerepel.

Kislétai Görög Katolikus Egyház Kántor-tanítói lakása, 2015.

Budapest, 2015. október.

„HANGYA” Szövetkezet Kislétán.

A Nyíregyházi Takarékpénztári Egyesület, alakuló közgyűlését 1862.08.17.-én tartották, elsőként a megyében. A Takarékpénztár másodikként Nagykállóban 1865.10.01.-én jött létre. A további pénzintézetek a következő években alakultak meg: 1869-ben 2, 1872-ben 2, 1882-ben 1, 1883-ban 1, 1886-ban 1, 1892-ben 3, 1894-ben 1, 1897-ben 1, 1898-ban 1, ezen kívül 5 hitelszövetkezet működött.

Kislétához közel Nyírbátorban 1872-ben alakult meg a Takarékszövetkezet 130.000 korona alaptőkével, vezérigazgatója Szikszay József. Az igazgatóságában a város, a közeli vidék képviseltette magát. A betéteik meghaladják a 600.000 koronát, tartalék tőkéje 80.000 korona. A Nyírbátori Népsegélyező Egylet 1892-ben, mint szövetkezet alakult meg, elnöke Deme Ignácz, ügyvezetője Balogh Ferenc. A részjegyzők tőkéjük után 6 % kamatozásban részesültek, a részjegyzékek 400.000 korona felett volt. Ebben a korban vidéki pénzintézetek voltak: Tiszaalpáriban, Tiszalökön, Büd-Szent-Mihályon, Dombrádon, Újfehértón, Balkányon, Nyírmadán.

Az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló törvényt 1898-ban fogadták el. Ebben az évben létrejött a Termelő- Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetek „HANGYA” központja. „A „HANGYA” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja ELSŐ 25 ÉVE” című a „HANGYA” saját kiadása 1923-ban jelent meg, amelyet a Megyei Levéltárban, Nyíregyházán tanulmányozhattam. A „HANGYA” Szövetkezet 1898. január 23.-án, 50.000 korona alaptőkével alakult meg. Az igazgatóság 12 főből, a felügyelő bizottság 4 főből állt, a vezérigazgató Balogh István. A „HANGYA” szövetkezetek számának alakulása: 1898-ban 29 db., 1906-ban 676 db., 1914-ben 1276 db., 1922-ben 1969 db. A „HANGYA” alaptőkéjének fejlődése: 1898-ban 16.000 Korona, 1906-ban 707.800 Korona, 1914-ben 2.486.700 Korona, 1922-ben 611.134.500 Korona.

A „HANGYA” kötelékébe tartozó szövetkezetek száma Szabolcs vármegyében 113 darab.

A Kislétai HANGYA Szövetkezet 1920-ban alakult meg. Az évi forgalma másfél millió korona. A Kislétai HANGYA Szövetkezetben 1922-ben ügyvezető igazgatója Rojkovich Pál görög katolikus lelkész, később a Hangya igazgatósági tag, az 1931-es nyilvántartás szerint a Hangya elnöke és ügyvezető igazgatója Szakáts József református lelkész, a Hangya felügyelő bizottsági tagja volt Sitku József, 1927-ben a Hangya pénztárnoka Zilahy Julia.

A második világháború előtti időszakban Magyarország valamennyi településén jelen voltak a HANGYA szövetkezetei, székházai, kereskedelmi átvevő-helyei, hitelszövetkezeti partnerségei. A HANGYA fél évszázadon keresztül gazdasági alapról indult ki és legszélesebb társadalmi rétegeket fogott össze. 1940-ben a tagszövetkezeteinek száma meghaladta a 2.000, 700.000 taggal, 30 konzervgyárral, 20 ipari üzemel, 400-nál több bolttal rendelkezett.A HANGYA Szövetkezetek a korában jelentősen hozzájárult elsősorban a vidék fejlődéséhez.

                                                  Piactéren lévő Kislétai HANGYA.

 Az apai és anyai ágon az őseim Szabolcs vármegyében születtek és éltek. Az apai ágon a szülők dédnagyapám és dédnagymamám Nagykállóban, az akkori Szabolcs vármegye székhelyén laktak és dolgoztak. Nagyapám szintén Nagykállóban született, Kislétára nősült, az özvegyül maradt anyja, dédnagymamánk, özvegy Pénzes Györgyné, Kállai Terézia Nagykállóból Kislétára költözött. Anyai ágon Nagyapám, Hajdú Pál Tiszalökön született, Kótajba lakott, nagymamám Hajdú Pálné, Bencsik Mária Kislétán született, Kállósemjénben lakott. Kállósemjénhez tartozó Gyulaházi tanyán alapítottak családot. Édesapám Kislétán alapított családot, először Kislétán, majd a Gencsy tanyán, Kistanyán, végül újra Kislétán laktak. A szüleim, a család tagjai, tizenegy gyerek szorosan kötődik Kislétához a hozzátartozó Kistanyához, Nyírbátori Járáshoz, Nyírbátorhoz, a környező községekhez, Pócspetrihez, Máriapócshoz, Kállósemjénhez, Nyírbogáthoz, Nyírgelséhez.

A jelenlegi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Magyarország északkeleti részén foglal helyet. A mai megye területe 1950-ben Szabolcs-Ung és Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegye közigazgatási egyesítésével alakult ki, az államalapítástól ezen időpontig egy sor területi változáson esett át /Frisnyák 1993: 13/. Az Árpád-kor folyamán a mai megye területén három Árpád-kori vármegye, Borsova, Szabolcs és Szatmár osztozkodott. Borsova vármegye azonban az 1241-es tatárjárás után felbomlott, a Tiszától keletre fekvő része Bereg néven önállósult, a Tiszától nyugatra fekvő harmadát pedig Szabolcshoz csatolták. Ezzel a Tiszántúl egyik legnagyobb nemesi vármegyéjévé nőtte ki magát, mely kisebb területi változásokkal egészen 1876-ig változatlan maradt /Németh 1986: 115/. A három vármegye együttes területe 15547 km2 volt, ebből Szabolcs 5968 km2-el a legnagyobb tette ki. Szabolcs vármegye székhelye 1747-ben 129 évig Nagykálló lett. A Kállay-család engedte át azt a telket a vármegyének /évenkénti fizetség fejében/, amelyen a Kállói megyeház 1769-re felépült. Szabolcs vármegye négy főszolgabírói járásra tagolódott: Kisvárdai-, Dadai-, Nyírbátori-, és Nádudvari Járásra. A Szabolcs vármegye székhelyét 1876-ban áthelyezték Nyíregyházára.

A Szabolcs vármegyében a járások alakulása: 1. Dadai alsó járás, székhelye Tiszalök. 2. Dadai felső járás, székhelye Gáva. 3. (a korábbi Dadai közép járás) Kisvárdai járás, székhelye Kisvárda (a korábbi Kisvárdai alsó járás). 4. Nagykállói járás, székhelye Nagykálló. 5. Nyírbátori járás, székhelye Nyírbátor (a korábbi Nyírbátori alsó járás). 6. Nyírbogdányi járás, székhelye Kemecse (a korábbi Dadai felső járás). 7. Tiszai járás, székhelye Mándok (a korábbi Kisvárdai felső járás). 8. Ligetaljai járás (1907-ben szervezték), székhelye Nyíracsád, majd 1926-tól Nyíradony. 9. Nyírbaktai járás (1912-ben szervezték az egykori Nyírbátori felső járás területén), székhelye Nyírbakta, majd 1930-tól (amikor ez Lórántházával egyesült) Baktalórántháza.

A járásokhoz tartozó községek: I. Bogdányi járás, 20 községgel, köztük 7 nagyközség: Demecser, Kemecse, Kótaj, Nagy-Halász, Nyír-Bogdány, Oros, Pazony. Körjegyzőségi székhelyek: Gégény, Kék, Ramocsaháza, Tét, Tura, Vas-Megyer. II. Dadai alsó járás, 13 községgel, köztük 7 nagyközség: Szent-Mihály, Tisza-Büd, Tisza-Dada, Tisza-Dob, Tisza-Eszlár, Tisza-Lök, Tisza-Polgár. Körjegyzőségi székhelyek: Csobaj, Ptrügy, Tisza-Ladány. III. Dadai felső járás, 14 községgel, köztük 10 nagyközség: Balsa, Berczel, Buj, Gáva, Ibrány, Nagyfalu, Paszab, Rakamaz, Timár, Vencsellő. Körjegyzőségi székhely: Kenézlő. IV. Kisvárdai járás, 19 községgel, ezek közt 5 nagyközség: Dombrád, Gyulaháza, Karász, Kis-Várda, Tass. Körjegyzőségi székhelyek: Ajak, Döge, Fényes-Litke, Kanyár, Pap, Pátroha, Petneháza. V. Nagykállói járás, 19 községgel, köztük 10 nagyközség: Apagy, Balkány, Bököny, Kálló-Semjén, Mártonfalva, Nagy-Kálló, Napkor, Nyír-Acsád, Nyír-Adony, Uj-Fehértó. Körjegyzőségi székhelyek; Hugyaj, Mihálydi, Szakoly, Szent-György-Ábrány. VI. Nyírbátori járás, 23 községgel, köztük kilenc nagyközség: Bogát, Encsencs, Gyulaj, Kis-Léta, Mária-Pócs, Nyír-Bátor, Nyír-Béltek, Nyír-Lugos, Pócs-Petri. Körjegyzőségi székhelyek: Levelek, Nyír-Bakta, Nyír-Mada, Ó-Fehértó, Piricse, Vaja. VII. Tiszai járás, 25 községgel, köztük két nagyközség: Mándok, Tornyos-Pálcza. Körjegyzőségek: Bezdéd, Eperjeske, Eszény, Gyüre, Kis-Báka, Kopócs-Apáti, Őr-Ladány. Rendezett tanácsú város: Nyíregyháza, amely egyszersmind a vármegye székhelye.

Az 1950 es járásrendezés során, június 1-jén a Tiszai járást felosztották a Kisvárdai és a Vásárosnaményi járások között. Ugyanekkor a Dadai felső járás is megszűnt, de területéből néhány Nyíregyháza környéki községgel kiegészítve létrehozták az új Nyíregyházi járást. Szintén ekkor igazították az összes járás elnevezését a székhelyéhez. A tanácsrendszer bevezetésekor Szabolcs-Szatmár megye tizenegy járásra, Baktalórántházai-, Csengeri-, Fehérgyarmati-, Kemecsei-, Kisvárdai-, Mátészalkai-, Nagykállói-, Nyírbátori-, Nyíregyházi-, Tiszalöki- és Vásárosnaményi Járásra oszlott.

Ezt követően 1983-ig a tizenegyből öt járás szűnt meg: a Kemecsei (1956-ban), a Csengeri (1969-ben), a Baktalórántházi és a Tiszalöki (1970-ben) végül a Nagykállói (1978-ban). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez hat járás tartozott (Fehérgyarmati, Kisvárdai, Mátészalkai, Nyírbátori, Nyíregyházi és Vásárosnaményi).

Szabolcs Vármegye tájai. A Tisza, Szamos és Túr hosszú idővel elfoglalták a mai medrüket, a Bodrog pedig magához ragadta az addig a Nyírségen átfolyó vizeket. A szél közbe dolgozott, a hordalékkúp lapos hátáról, a folyók száraz medréből kifújta a homokot és buckákba halmozta. A víz és a szél alakította a lapos kúpot homokdombos vidékké. A szatmári-beregi területen a kanyargó folyók kisimították a hordalékkúpokat, csak kisebb buckákat hagytak meg a régi táj emlékeként. Így alakultak ki a Nyírség futóhomokos hordalékkúpsíkságra és a Tisza ártérvidékére. A Nyírség 62 %-kal /3662 km2/, az Ártéri síkság 38 %-kal /2274 km2/ részesedik a megye területéből. A két természetföldrajzi tájegység további kistájakra tagolható: Nyírség, Tiszahát, Rétköz, Mezőség, Szamoshát és az Ecsedi láp. A nyírségi futóhomok vastagsága rendkívül változó 0,3 métertől 32 méterig. A Nyírség az alföldi tájak közül az egyik legváltozatosabb és legszebb terület, a felszíni formák sokféleségéből következően. A felszínformák közül a jellemzőek: a szélbarázdák /különböző szélességű mélyedések 100-700 m, 1500 méteres szélbarázdák is kialakultak/, a garmadák /parabola alakú és hosszanti, hossza 80-200 m, magassága 3-8 m, 3-6 tagból áll, garmada mező/, akkumulációs homokmezők /Nyírgelse határában a Hoportyó 182 m magas /, a homokgerincek /maradékgerincek/, a deflációs maradványok, a folyóvölgymaradványok /Kisebb-nagyobb tavak képződnek, Pl.: Nyíregyházi Sóstó/. Az ősidőkben, a népvándorlás időszakában, a vármegyében sok vizes terület, mocsaras világ volt, a nyílt vizeket szaporította a sok tó, amely az esőből, hóléből gyűlt össze, a települések közötti mozgás egyik legfontosabb módszere volt a csónakkal való közlekedés. A terület mezőgazdasági művelésre alkalmatlan volt.

A Nyírségnek a legrégibb része összefüggő erdő volt. Ma már csak maradványai vannak ennek az ősi világnak. Egyetlen nagyobb tölgyes a Tornyospálcai Pálca-erdő, Bátorligeten a Nyírség összes jellegzetes tájrészleteit megtaláljuk, a széles füves buckákat, a laposokat, a zsombékosokat, a láperdőket, a nyíreseket, tölgyeseket, a virághímes réteket. A Nyírség ősi tó-, láp- és mocsárvilágának megszüntetése, a lefolyástalan, pangó vizek elvezetésére 1806-ban, Kállay Miklós, Szabolcs vármegye alispánjának kezdeményezésére a „vármegyei árok építésével indult, majd a Rétköz árteret átszelő Belfőcsatorna, 1879-től 1883-ig a 91 km hosszú Lónyai-főcsatorna, három évre hat darab főfolyás 750 km hosszban épült meg. A betorkoló főfolyások hossza: Vajai főfolyás 47 km, Máriapócsi főfolyás 37 km, Bogdányi főfolyás 5 km, Sényői főfolyás 18 km, Kállói főfolyás 55 km, Érpataki főfolyás 46 km, Simai főfolyás 32 km hosszú. A lecsapoló csatornák építése egészen 1939-ig tartott. A Lónyai-csatornához tartozó nyírvíz levezetőárkok /főfolyások/ mellett az alsó, keleti és közép nyírvíz-belvíz levező rendszerek is kiépültek. Így a Nyírség belvízlevező csatornáinak hossza meghaladja a 3200 km-t. A Tiszát 1846-tól 1853-ig védőgátak közé szorították. A Nyírvíz Szabályozó Társulat 1879-ben alakult meg és ekkor készült el a Nyírség vízszabályozásának terve. Az övcsatornát először Nyírvíz-gyűjtőcsatornának nevezték el, később a Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat akkori elnökéről, Gróf Lónyay Menyhért korábbi miniszterelnökről Lónyay-főcsatornának keresztelték át. A Lónyay-főcsatornának a legkeletibb eredési ága a Karász-Gyulaházi-csatorna, ami belefolyik a Kár- tavi-csatornába, mint a másik fő eredési ág. A Kár- tavi-csatorna egyesül a Vajai-főfolyással, lényegében itt kezdődik a Lónyay-főcsatorna.

                            Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjének területi megosztása. 

                                             Pénzes István, 1919. /1897.10.29.-1965.10.29./

Édesapám, Pénzes István Nyíregyházától 30 km-re eső Kislétán a XIX. század végén 1897. október 29.-én született. Születésének időpontjában édesanyja 30 éves, édesapja 40 éves. Nagyon korán az árvák kenyerét ette. 2 éves korában, 1899. december 2-án édesapja, 12 éves korában, 1909. november 17-én édesanyja halt meg. A családban hat gyerek született, három gyerek György, Mária István korán, gyerekkorban meghalt, a testvérek közül hárman élték meg a felnőttkort. Édesapám volt a legfiatalabb, legidősebb bátyja, Gyuri bátyja, id. Pénzes György /1886-1966/ Veres Máriával /1887-1981/ Kislétán, Pénzes Károly Veres Borbálával Álmosdon alapított családot. Az árván maradt édesapánk Gyuri bátyám családalapítása után a katonai bevonulásig Gyuri bátyjánál nevelkedett. Gyuri bátyám „Gencsy Nagyságos Úrnál” végzett különböző munkát, volt parádés kocsis is.

                                       Pénzes István születési anyakönyvi kivonat, 1897.10.29.

Az első világháborúban Kislétáról és környező településekről sokan részt vettek. A katonák Galíciában, Bukovinában, az olasz, majd újra az orosz fronton harcoltak. Galícia: Közép-európai történelmi régió, a Habsburg Birodalom legnagyobb, legnépesebb és legészakibb tartománya volt 1772 és 1918 között, jelenleg Lengyelország és Ukrajna között oszlik meg. 1772-ben Lengyelország első felosztásakor Bukovina északi része /Kelet-Galícia/ Ausztriához került, 1775-től Bukovina önálló tartomány, hivatalos neve Bukovinai Hercegség, 1849. március 4-től osztrák koronatartomány, Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után 1918. november 28-án egyesül a Román Királysággal. 1914 augusztusától jöttek hírek, értesítések elsősorban az 5. gyalogezredbeli esetekről. Voltak családok, akiknek a fiuk, voltak, akiknek az apjuk, voltak, akiknek a férjük elestéről érkezett értesítés. A háborúban részt vettek emlékére, tiszteletére az egyik katonai dalból idézek: „Mikor megyek Galícia felé, Még a fák is sírnak. Rengő nyárfa hullatja levelét, Az is engem sirat. Százhúsz éles nyomja a vállam, Szívemet a búbánat. El kell menni messze a csatába. Szívemet megöli a bánat, babám, Szívemet megöli a bánat.”

Édesapám az első világháborúban császári katonaként Galíciában vett részt. Galíciában harcoltak, amikor a raj részére ennivalóért ment és egy akna a közelében csapódott be, a légnyomás több méterre eldobta és sokáig a havas földön feküdt. A légnyomás az életét végig kísérte, időnként fekvő beteg is volt. A Galíciai harcok során az egyik alkalommal egy különítmény agyon akarta lőni, de rendkívüli körülményben sikerült a különítmény vezetőjéhez eljutni, aki megmentette az életét. A háború után újból behívták katonának. Budapesten szolgált, volt az Újpesti Gázgyárnál őrségben, ekkor a kápolnában lakott, később a várban is teljesített szolgálatot, ekkor az Üllői úti barakkban volt a szállása.

 Édesapánk nagyapja, dédnagyapám Pénzes György Kislétán 1821. november 27.-én született, helvét hitvallású, átköltöztek Nagykállóba, ahol vármegyei szolgaként börtönőr volt. Felesége, dédnagymamám, Kállai Terézia, Pénzes Györgyné római katolikus 1826-ban Nagykállóban született, háztartásbeli. A Pócspetri Római Katolikus Egyház születési nyilvántartása szerint az 54 és 55 sorszám alatt „Clára” és Julianna szerepel, akiket 1853. augusztus 10.-én a születésnapjukon kereszteltek meg. A szülőknek latinul „Georgia Pénzes” és Theresia Kállay” van megjelölve. Lakhelyként Kisléta, Sub N 126. van feltüntetve. A születést követően az iker lánygyerekek nem sokáig éltek. A nyilvántartás szerint nagyapánk már Nagykállóban született. Özvegy Pénzes Györgyné, Kállai Terézia, dédnagymamám férje halála után, vagy hamarabb Kislétára visszaköltözött, mivel a fia itt alapított családot. A halotti nyilvántartás szerint dédnagymamám Kislétán 1910. október 23.-án du. 6 órakor, 84 éves korában halt meg.

A dédnagyapám Pénzes György adatait többször napirendre vettem, s végül a római katolikus nagyapám születési nyilvántartásában a többszöri tanulmányozás után kiderült, hogy az édesapja Helvét Hitvallású. Ezt követően a Magyar Országos Levéltárban a Kislétai református A 2505 számú mikrofilmet tanulmányoztam, ami újabb adatokra derített fényt. A Kislétai Református Egyház nyilvántartásában megtaláltam Pénzes Mihályhoz kapcsolódó adatokat. Az eddigi adatok alapján Pénzes Mihály Pataki Máriával 1804. januárban Kislétán alapítottak családot. A születési anyakönyvi nyilvántartás szerint született gyerekek: 1805. július 28.-án Pénzes István korán meghalhatott, 1806. augusztus 7.-én Pénzes Mihály, 1809. február 7.-én Pénzes János, 1812. július 16.-án Pénzes István, 1816. április 30.-án Pénzes Erzsébet, 1818. évben Pénzes István, 1821. november 27.-én Pénzes György, 1825. április 23.-án Pénzes Julianna.

                                 Pénzes Mihály és Pataki Mária házassága, 1804.01.

                                                   Pénzes Mihály halála, 1838.01.23.

Az egyeztetés után megállapítható, hogy a Pénzes Mihály gyerekeként született Pénzes György a dédnagyapám, Pénzes Mihály viszont az üknagyapám, a felesége a gyerekek anya Pataki Mária az üknagymama. Az ötödik gyerekként született Pénzes Erzsébet Oláh Jánossal alapított családot, 39 évesen 1855. augusztus 21.-én halt meg. A halotti anyakönyv szerint Pénzes Mihály üknagyapám 1838. január 23.-án halt meg, foglalkozása szántó-vetőként van megjelölve. A halálkori korát jelentő számból hatvan évet olvastam ki, ha ez igaz, akkor a születési időpontja 1778 évre tehető. Ebben az időszakban foglalkozásként van megjelölve a munkás, szántó-vető, cseléd, napszámos, béres, summás. A szánt-vet; földet művel, földművesként dolgozik. A szántó-vető földművesnek számít. Több településen a szántó-vető munkákat lovakkal végezték. Az üknagyapám szántó-vető, földműves foglalkozást végzett, több igás lóval rendelkezett.

A Kislétához kapcsolódó „Honismeret” címmel Téglási Ferenc 1995. december 21.-i keltezéssel összeállított másfél oldalas anyagot a levéltári kutatásai, az idősebb Kislétai emberek visszaemlékezései, a saját tapasztalatai alapján végezte. A családunk története alapján új ismeretre tettem szert. Téglási Ferenc Kislétai tanár a Béke utcai háza szomszédjában lakott Ujfalusi Ferenc, aki 1960. március 11.-én 100 éves korában hunyt el. Újfalusi Ferenc elmondásai szerint a Béke -, és Gyöngyvirág utca között rövid telkek húzódnak, ahol korában Bogáti nagyságos úr majorja volt, amit a levéltárban talált anyagok megerősítettek. Ara is emlékezett, hogy a Gyöngyvirág utcán volt a Pénzes Kapu vagy Pénzes Udvar, ide csatlakozik a Dózsa György utca. Itt egy több családból álló Pénzes nevezetű família lakott, innen kapta e kis térség a nevét. Az általam végzett kutatás megerősíti a Téglási Ferenc megállapításait. Ük nagyszüleim Pénzes Mihály /1778-1838/ és Pataki Mária /1785-1854/ házasságot kötöttek 1804. január hónapban. A házasságból nyolc gyerek született, öt gyerek érte meg a felnőtt kort és alapított családot. A gyerekek közül legtöbb, öt gyerek negyedikként született Pénzes Jánosnak lett. A dédnagyapám Pénzes György hetedik gyerekként, 1821. november 27.-én született, aki családalapítás után Nagykállóban Szabolcs vármegye székhelyén vármegyei szolgaként dolgozott.

                                    Pénzes György születési nyilvántartása, 1821.11.27.

A hatodikként született Pénzes Istvánnak a születési dátumát a házassági nyilvántartásból kalkuláltam ki, akinek a születési anyakönyvi nyilvántartását nem találtam meg, de az házassági anyakönyvi nyilvántartás szerint Kislétán 1843. január 23. –án 25 évesen házasságot kötött a 22 éves Tóth Máriával. Szülőkként rögzítésre került Pénzes Mihály, Pataki Mária, illetve Tóth Mihály, Balóczi Borbála. Tanuk voltak Madácsy György és Varga József.

Vármegyei szolga történetét Héjja Julianna Erika vármegyei arcontológiai kutatásai alapján tekintettem át. A török hódoltság után újjászerveződéstől 1950-ig terjedő időszak arcontológiai feldolgozás szempontjából négy korszak különíthető el: 1. a kezdetektől 1849-ig, 2. 1849-1860-ig, 3. 1860/1861-1871/1872-ig, 4. 1871/1872-1950-ig. A vizsgált vármegyei apparátust hármas tagolás szerint valósult meg: 1. Tisztviselők, 2. Szaktisztviselők, 3. Szolgaszemélyzet. A szegődményes alkalmazottakat /vármegyei cselédek/, szolgaszemélyzeteteket érintő adatgyűjtés különösen sok nehézségbe ütközik. A szegődményes alkalmazottak voltak a csendbiztos, tömlöctartó, megyei katonák, kovács, lovász, hóhér, kéményseprő, kertész. Az alispán fogadta fel és bocsátotta el a törvényhatósági szolgákat, különös tekintettel a kiszolgált katonákra és honvédekre. A kötelességeit megfelelően teljesítő szolgát élethossziglan alkalmazták. A Békés vármegye szolgaszemélyzetének alakulása: 1. 1877-ben 1-1 fő- és alispáni, 7 főszolgabírói tiszti hajdú, 5 hivatalszolga, 30 lovas csendlegény. 2. 1897-ben 1-1 házfelügyelő és kapus, 10 tiszti hajdú, 8 központi hivatalszolga. 3. 1908-ban 1-1 házfelügyelő, kapus, gépkezelő, gépszolga, 7 központi hivatalszolga, 4 udvaros, 7 főszolgabírói tiszti hajdú, 7 útkaparó. 4. 1936-ban 5 első-, 7 másodosztályú altiszt, és 5 kisegítő szolga. Dédnagyapánk, Pénzes György Nagykállóban vármegyei szolgaként börtönőr beosztásban dolgozott, amit Pénzes József unokatestvéremtől, Gyuri bátyám fiától tudtam meg.

                                  Pénzes György nagyapám születésének egyházi nyilvántartása, 1857.02.12.

Pénzes György nagyapám Nagykállóban született, római katolikus, gazdasági cseléd, mezőgazdasági béres, élt 1857.02.12.- 1899.12.02. között, 42 éves korában Kislétán hasi hagymáz betegségben halt meg. Az árván maradt gyerekek György 12 éves, Károly 9 éves, István 2 éves. A felesége Farkas Anna, görög katolikus, született Kislétán, élt 1867-1909.11.17. között, 41 éves korában, tüdőgümőkórban halt meg. A teljesen árvaságban, mindkét szülőt elveszített gyerekek György 22 éves, Károly 19 éves, István 12 éves. A nagyszüleim családjában született gyerekek, az első gyereket György névre keresztelték 1886. január 6.-án, Kislétán született, nyilvántartási sorszáma 2., keresztszülők Lecza János, Szilágyi Julianna, sajnos 1886. január 25.-én meghalt. Nem érték meg a felnőttkort Mária 1892. június 25.-én, Kislétán született, keresztszülők Verba János és Linzenbold, keresztelte Szaploncai György görög katolikus lelkész, István 1894. december 1.-én Kislétán született, a család lakása a Gencsy uradalomban volt, 89. sorszámon van nyilvántartva, keresztszülők Verba János és Linzenbold Borbála. A gyerekeket keresztszülőként Verba János és felesége Linzenbold Borbála keresztelte, a két szülő kölcsönösen kereszteltek, komaságban voltak.

Nagyapám Pénzes György halála után nagymamám Farkas Anna 33 éves korában 1900. április 24.-én férjhez ment a 39 éves Verba Jánoshoz. Nagymamám gyerekei ekkor György 13 éves, Károly 10 éves, István 3 éves. Verba Jánosnak szintén három kiskorú gyereke volt György, Mária /Orosz Mihályné/, Ilona /Tóth Jánosné/. A szüleim, a családunk a mostoha gyerekekkel, családjukkal felnőttkorban is közeli rokonságban, jó kapcsolatban voltak, rendszeresen jártak egymáshoz. Verba György és felesége keresztszülők voltak. A gyerekek, mostoha unokatestvérek kölcsönösen keresztapának, keresztanyának szólították a szülőket.

Édesapám, Pénzes István, /1897.10.29.-1965.10.15./ ősei és leszármazottai.

1. Pénzes Mihály /1778-1838/, felesége Pataki Mária /1785-1854/, született gyerekek: 1/1. Pénzes István /1805-/, 1/2. Pénzes Mihály /1806-/, 1/3. Pénzes János /1809-1859/, felesége Kóródi Anna, született gyerekek 1/31. Pénzes Mária /1842.07.07.- 1842.07.08./, 1/32. Pénzes Borbála /1843.0922.-1843.10.10./, 1/33. Pénzes György /1849.03.19.-1852.10.23./, 1/34. Pénzes Julianna /1852.06.20.-/, 1/35. Pénzes György /1858.06.29.-/. 1/4. Pénzes István /1812.07.16.-/, 1/5. Pénzes Erzsébet /1816-1855/, férje Oláh János, 1/6. Pénzes István /1818-/ első felesége Tóth Mária, házasság 1843.01.23., a felesége meghalt 1872.09.01.-én, a második felesége Kóródi Ágnes házasságot kötöttek 1872.12.01.-én, 1/7. Pénzes György /1821.11.27.-/, felesége Kállai Terézia /1826-1910/, 1/8. Pénzes Julianna /1825-1857/

2. /1/7./ Pénzes György /1821.11.27.-/, felesége Kállai Terézia /1826-1910/, született gyerekek: 2/1. Pénzes Klára /1853-1853/, 2/2. Pénzes Julianna /1853-1853/, 2/3. Pénzes György /1857-1889/, felesége Farkas Anna /1867-1909/

3. 2/3./ Pénzes György /1857-1889/, felesége Farkas Anna /1867-1909/, született gyerekek: 3/1. Pénzes György /1886-1886/, 3/2. Pénzes György /1887-1966/, felesége Veres Mária /1887-1981/, 3/3. Pénzes Károly /1890-/, felesége Veres Borbála, 3/4. Pénzes Mária /1892-1892/, 3/5. Pénzes István /1894-1894/, 3/6. Pénzes István /1897-1965/, felesége Hajdu Anna /1901-1985/.

4. 3/6./ Pénzes István, édesapám Kislétán született, 1897.10.29.-1965.10.15., 68 éves korában halt meg. A felesége Hajdú Anna, született Szakolyban, 1901.01.27.-1985.05.10., 84 éves korában halt meg. Kislétán született gyerekek: 4/1. Pénzes Sándor /1920.10.-1940.02.24./, 4/2. ifj. Pénzes István /1922.12.16.-1963.10./, felesége Tóth Julianna /1924.10.17, 4/3. Pénzes Károly /1925.02.12.-1944-ben nyoma veszett/, 4/4. Pénzes Pál /1927.06.28.-2010./, feleségei Bors Gizella, Kertész Katalin, Dr. Rákóczi Mária, 4/5. Dr. Pénzes János /1931.03.08.-/ felesége Ábrahám Erzsébet Ágnes, /1933.01.31.-/, 4/6. Pénzes György /1933.02.25.-2012.12.23./, felesége Kurdy Éva, 4/7. Pénzes Anna /1935.10.08.-2014.07.16./, 4/8. Pénzes József /1938.07.27.-/, felesége Czékman Julianna /1941.08.10.-/, 4/9. Pénzes László /1941.03.10.-/, felesége Dr. Herczku Erzsébet /1942.12.10.-/ 4/10. Pénzes Piroska /1944.06.11.-/, férjei Tamás György /1939.03.20.-1979./, Paszternák József /1936.02.07.-/, 4/11. Pénzes Klára /1950.-1950./.

Dr. Papp Kálmán, 1952.

Dr. Papp Kálmán, 2008.

A Kislétai Község Polgármesteri Hivatalában rendelkezésemre bocsátott születési nyilvántartások alapján Dr. Papp Kálmán Szabolcs megyei Kislétán 1933. július 16.-án született. A Kislétai Görög Katolikus Egyház templomában keresztelték meg. Édesapja Papp Kálmán kőműves, 33 éves korában a 25 éves Lukács Ilonával alapított családot. Madácsi Károlytól tudtam meg, hogy Kálmán nagyapja, Papp György kovács volt, testvére Papp Lajos dohánykertészként dolgozott. A Papp család görög katolikus vallást gyakorolta. A Kislétai Görög Katolikus Egyház 30 képviselő testületi tag 1932. februári választásakor Kálmán édesapját, Papp Kálmánt is testületi taggá választották. Dr. Papp Kálmán Kislétán, a Debreceni úton lévő családi házukban született.

Dr. Papp Kálmán szülőháza, Kisléta.

Papp Család: Kálmán, Édesanya, Géza, Édesapa. 1952

Kálmánnak egy testvére volt Géza. Géza is családot alapított, Klárika volt a felesége. Korán fiatalon elköltöztek a másvilágra. Az elmenetelüket Kálmán „Elmentetek” című versben írta meg. A versből idézve: „Mindketten elmentetek És el sem köszöntetek! Könyörtelen betegség Végzett veletek.” „Egyszerre mentetek el Hisz együtt éltetetek És egymásnak egykoron Hűséget esküdtetek!” „Nyugodjatok hát békében odalenn És ragyogjon a szeretet csillaga A közös sírban is Szüntelen, fényesen!” Papp Gézánéknál két gyerek született Zsolt és Tibor. Zsolt családjával, három gyerekkel Szentendrén, Tibor családjával, két gyerekkel Nyíregyházán laknak.

Papp Géza, Kálmán.

Elszármazottak Találkozója, Pásztor I., Dr. Papp K., Vajda A. Kisléta,1973.

Dr. Papp Kálmán életével több versében foglalkozik, amelyeket igyekeztem figyelembe venni. Az elmei iskola öt osztályát szülőfalujában, Kislétán a Görög Katolikus Egyház Elemi Népiskolájában 1940-45 között végezte el. Ebben az időszakban az I.-III. osztályt Gebri Mihály kántor-tanító tanította. A statisztikai adatok szerint 1940-ben I. osztályban 15 fiú, 1941-ben II. osztályban 14 fiú, 1942-ben III. osztályban 10 fiú, 1943-ban IV. osztályba 10 fiú járt.
Ezt követően szülei a Nagykállói M. Kir. Állami Szabolcs Vezér Gimnáziumba íratták be. Az általános iskola VI., VII., VIII. osztályát itt járta ki. A gimnáziumot ugyanabban az iskolában 1948-52 között végezte, közben 1950-ben a neve Nagykállói Állami Budai Nagy Antal Általános Gimnáziumra változott. A Nagykállói iskolába vonattal járt be, a házuk és a vasútállomás között lévő 2 kilométer utat este, reggel gyalog tette meg. A tanárairól „Az utolsó csengetés”, az „50 éves érettségi találkozónkra” című verseiben ír. Osztályfőnöke Csorba József, aki az 50 éves érettségi találkozón is részt vett. A versben felidézte a múltat, az iskolás éveket, osztálytársait, tanárait. A Nagykállói iskolás évekre esett a szörnyű háború, édesapja a frontra került, a Kislétai otthonukban édesanyjával voltak együtt, a petróleumlámpa hol égett, hol nem, pislákolva adta a fényt és annál tanulta a latint, magyart, zenét és a többi tárgyakat. Az első napon Fiál János mellé ültette az apja, majd Illés Sanyi volt a padtársa, megemlíti Szücs Margót, Verát, szívesen emlékszik vissza a sok közös éneklésekre. „Most köszöntelek titeket Kikkel együtt éltünk meg Küzdelmes éveket És nem felejtettük egymást S a kedves emlékeket S ha munkánk gyümölcsét látjuk Akkor nem volt ez hiába!”. A versekben szerepel Tóni Bácsi a latin tanár, Rácz István, Horváth Miklós történelem tanár, Farkas tanár úr, Toma Alajos, Tamáskovics Hajnalka francia tanárnő, M. Büki B. István, Kürti tanárnő, Tatos István tornatanár. Az 55 éves érettségi találkozón, 2007-ben részt vett. „Az 55 éves érettségi találkozónkra” című versében foglalkozik a találkozóval. „Bizony iskolatársaim Sok idő telt el A ballagásunk óta! De a remény és szeretet Összetart bennünket És semmi sem törheti meg Barátságunk És megvallott hitünket”. „Kívánom, hogy éljetek Boldogan és egészségesen”.

55 éves érettségi találkozó, Nagykálló, 2007.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemre 1952-58 között járt, orvosi diplomát „Cum Laude” /dicsérettel/ minősítéssel szerezte meg. Az „Életutam” című versében írja „Nehéz volt az egyetem S bizony ez „megkarcsúsít”! Egy hónapos gyakorlaton Kolozsváron voltam s a klinikán itt biz’ sokat tanultam”. Szakorvosi képesítést 1971-ben csecsemő- és gyermekgyógyászatból, 2000-ben üzemorvostanból, 1990-ben igazságügyi orvos szakértésből szerzett. 2008-ban aranydiplomában részesült. Az „Aranydiplomára” című verset ez alaklomra írta. Az évfolyamnak csak egy 25 éves találkozója volt. Az évfolyamból 47 fő nem részesülhetett aranydiplomában, mert örök álmukat alusszák odalenn, a csendes temetőben. Itt említi meg, hogy több évfolyamtársával az egyetemi csapatban játszott az NB-II-ben, amire utólag is büszke volt. A vers utolsó részébe írja: „Hiszem barátaim Hogy ma gazdagabbak lettünk Egy kitörölhetetlen csodás emlékkel Évfolyamtársaim! Jó volt együtt lenni Itt most Veletek Kívánom, hogy egészségben És boldogságban éljetek Most elbúcsúzunk egymástól Isten Veletek! Ő kísérjen utatokon És boldogok legyetek!”

Az egyetemi évei után az orvosi munkáját a Vásárosnaményi Kórház Gyermekosztályán kezdte meg. Nem kérdezték meg, hogy akar-e Vásárosnaményba menni, az egyetem után oda küldték. A kórházban lakott, egy szobás „lakosztály”-on. Két évi gyermekosztályi munka után szeretett volna Nyíregyházi Kórházba menni, de főorvosa nem támogatta. A nemleges válasz követően döntött úgy, hogy Heves megyébe megy dolgozni, 1960-ban kinevezték Parádra körzeti orvosnak, Péterkén három évig volt főorvos. Az időszakról így vall: „Abban az időben cipeltem Igen sok terhet én! Munkámat elláttam Végig becsülettel S a betegek öveztek Végig szeretettel”. „Mit mondhat az ember 70 évesen” című versében is visszaemlékszik Parádra, a sok barátra: „Hálát adva Istennek Hogy egészségben élünk Hogy dolgozhatunk És küzdünk egymásért És semmitől sem félünk Éltünk napsugárban És zord fellegekben Keveset az alföldön Inkább a hegyekben A parádi emlékek Oly csodásak voltak Emlékszem a betegek hálaként Oly sok mindent hoztak Most is sokat gondolunk Bodonyra, s Parádra És nem utolsósorban Parádsasvárra A sok-sok barátra S egymást visszavárva ezután jött Eger”. „És most boldogan élünk A várvédő Egerben Ahol folydogál az Eger patak A megszokott medrében”. „Hát mit mondhat az ember A hetvenévesen Mikor már kenyere javát megette És sok álmát aludta már Mélyen, s csendesen És kereste kenyerét Sokszor keservesen De reménykedik az ember Hetvenévesen Mert a remény csillaga Ott ragyog továbbra is odafenn Szépen, s fényesen.”

Parádi lakás és orvosi rendelő.

Vizsgálat közben.

1968-ban Szabó és Csapó főorvosok kezdeményezésre Egerben, Felnémeten lett gyermekorvos. 1971-ben Eger város főorvosa, az egészségügy városi gazdája, Eger város Egészségügyi Osztályát tizenegy és félévig vezette. Erről az időszakról a versében a következők szerint ír: ”És szereztem ott magamnak Sok-sok szép emléket Gyors ütemben fejlődött Ekkor Eger város Csebokszári egésze épült fel Mely most Észak-város S ekkor már az utak többsége Már nem volt többé sáros! Bölcsődék épültek s orvosi rendelő Gyönyörű kórház is épült Mely a város büszkesége És sok embernek gyógyult itt meg Számos betegsége S elismerést kaptam „félszázat””. 1982-ben újból gyermekorvos lett Lajosvárosban. Öt év után 1987-ben a Heves megyei Rendőrfőkapitányságnál ajánlatot kapott gyógyító-alapellátó orvosi munkakörre. A sok marasztalás ellenére, a sok mérlegelés után az ajánlatot elfogadta. A rendőrség orvosi munkája mellett a rendőrség bűnügyi szakértői munkáját is ellátta. A nyugdíjba menetele után még 2007-ig a munkáját ellátta. 50 éves munkaviszonyt elérve fejezte be a pályáját. A rendőrségen 20 év és öt hónapot dolgozott, az utolsó rendelés által kiváltott gondolatokat, érzéseket versben fogalmazta meg. Több helyen megvallotta, hogy a munka, a gyógyítás mindennél fontosabb volt számára, akkor örült a legjobban, ha a betegeket a kontrolok során gyógyultnak találta. Az utolsó rendelésen, amikor a beteget beszólította elérzékenyült, a szíve összeszorult, volt mire emlékeznie az 50 év gyógyító munkáiból. „É most, amikor A rendelő ajtaját Végleg bezárom Az itt szerzett emlékeket Most szívembe zárom.” A pályájáról a versében a következőt írja: „Boldog vagyok azért Hogy orvos lehettem! S megtettem a betegekért Mindent, mit tehettem És hogy az életben Ily’ ember lehettem Azért a szülőknek A családnak és munkatársaknak hála”.

Megyei Rendőr-főkapitánysági munkatársakkal.

Dr. Papp Kálmán orvosi rendelőben.

A verseiből egyértelműen megállapítható, hogy a munka és a gyógyítás volt számára a legfontosabb. A legnagyobb elismerésnek a gyógyult betegek köszönetét tekintette. Az önéletrajzában felsorolt kitüntetései: 1. Munka Érdemrend Ezüst fokozata. 2. Kétszer az Egészségügy Kiváló Dolgozója. 3. Kétszer a Vöröskeresztes Munkáért Arany fokozat. 4. Eger Város Egészségügyéért. 5. Négyszer Belügyminiszteri Dicséret és Jutalom. 6. Háromszor Honvédelmi Miniszteri Kitüntetés.

A Heves Megyei Hírlap 2013. június 12., Szerda, XXIV. évfolyam, 135. számban „ Egykori orvos kollégájukra emlékeztek” című cikk foglalkozik vele, hogy Dr. Papp Kálmánra a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság több, min húsz évig volt munkatársai hogy emlékeznek. Az Egri Szent György Nyugdíjas Rendőr Egyesület tagjai már öt éve Dr. Papp Kálmán tiszteletére Emléknapot véradással egybekötve tartanak. Kaló József nyugalmazott rendőr alezredes, az egyesület főtitkára felidézte: „Dr. Papp Kálmán elismert gyógyító, igaz barát és példamutató közösségi ember volt.”

Dr. Papp Kálmánt 2002-ben Egerben megválasztották fertálymesternek. Szent Apollónia napján február 9-én a testület hivatalban lévő és megválasztott tagjai százráncú köpenyben, szalagos bottal reggeli misén vesznek részt a Bazilikában, mindnyájan átvonulnak a városházára, ahol a polgármester előtt esküt tesznek, majd a főkapitány fertálymesterré avatja a megválasztottakat. Várkonyi György főkapitány által kiadott „Tanulságok a fertálymestereknek” című anyagból: „Szükség van olyan, önzetlen munkára nevelő, emberi kapcsolatokat építő, a hagyományokat ápoló, a saját értékeit, kultúráját ismerő, azt értő, abból táplálkozó, a kor kihívásait szabad emberként elemezni képes, a kérdésekre válaszolni tudó közösségekre, amely ha lassan is, de jó irányba kezdi forgatni a világ kerekét. A fertálymesteri tagság nem diploma vagy származásfüggő. Együtt ül az asztalnál az orvos és a szántóvető, a mérnök és a mesterember. Csak az számít, hogy mit tud a közösségnek adni. Minden közösség olyan és annyit ér, amilyenné a tagjai teszik.” „A Suttogón” című versében foglalkozik a fertálymesterséggel, amikor már öt éve tagja. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága javaslata alapján „Az egri fertálymesterség élőhagyománya” 2014. évben a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felvétetett. A nemzeti jegyzékre vétel megerősíti a Közösségi Kultúra védelmének jelentőségét, a Kulturális Örökség megőrzésének nemzeti szintű elismerését. A felvételt Balogh Zoltán miniszter írta alá 2014. szeptember 19.-én.

Dr. Papp Kálmán.2002.

Egri fertálymesterek százráncú köpenyben, szalagos bottal, 2002.

Dr. Papp Kálmánnak „Nemcsak gyógyítottam…” című verses kötetének második, bővített kiadása 2003-ban jelent meg. Az első oldalra írt mottója: „Hogy öröm legyen És nem sírás Hobbim volt a Versírás”. Az elején a szerzői részben írja: „Nos, mikor kiderült, hogy tovább már nem hallgathatom el ekkor határoztam úgy, hogy szerkesszük meg ezt a kis verses csokrot, amelyet örömmel nyújtok át most az olvasónak megörökítve benne szerelmet, csalódást, örömet, bánatot és sok-sok kedves baráti együttlétet. Tettem mindezt szerényen, szabadon választott stílusban, de őszinte érzelemmel és barátsággal ezerszálú emberi kapcsolatot és kötődést felelevenítve. …kívánok az olvasónak boldog életet. Kívánom, hogy áldja meg a Teremtő egészséggel és minden jóval, ki kezében veszi e verses kötetet.” A verseskötet megjelenést követően tizenkét év után, 74 évesen a lánya Dr. Vörösné Papp Éva jóvoltából vehettem a kezemben. Először átlapozgattam, majd a címek alapján válogattam a verseket és utána olvastam. Később azon vettem észre magam, hogy újra olvasok egy-egy verset, utána elgondolkozva, a szerző érzéseit átvéve, emlékezve a családom-, a közös szülőföldünk Kisléta község-, Szabolcs megye-, Magyarország általunk is megélt történelmére, emlékezve az életútra, a történelmet formáló munkára, eredményekre, a megélt értelmes életre, bizony-bizony többször elérzékenyültem. A verseskötet hátoldalán írja: „Nekem kedves volt Mindaz, amit versben írtam Az életben volt örömöm sok De sokat is sírtam! Bánat is volt bőven És sok-sok keserűség És csak ritkán ragyogott nekem A kéklő csillagos ég De tündökölt a nap Ott fenn az égen”.

Lánczi Julianna jegyző és Popovics Jánosné könyvtáros átveszi a könyveket. 2015.11.05.

Dr. Vörösné Papp Évával történt telefonbeszélgetés után 2015. október 14.-én Férjével együtt találkoztunk az Egri otthonukban. Kisléta község története keretén belül Dr. Papp Kálmán Kisléta születésű orvos, fertálymester, költő élettörténetének feldolgozása céljából jöttünk össze. A hasznos beszélgetés sokat segített az élettörténet teljessé tétele szempontjából. Évike az Édesapja verseskötetéből 24 darabot a rendelkezésemre bocsátott, hogy a Kisléta Község Önkormányzat Iskolai és Községi Könyvtár és a Kislétaiak részére átadjam. A könyvtár részére átadandó kilenc könyvre megállapodást állítottam össze, amit a jegyző Lánczi Julianna, könyvtáros Popovics Jánosné írt alá. A Kislétaiaknak átadandó példányok részére átvételi elismervényt készítettem és aláírás ellenében adtam át. Bízom benne, hogy Dr. Papp Kálmán „Nemcsak gyógyítottam…” című verseskötetéből a Kislétai könyvtár, a Kislétaiak részére átadott 24 példány jól szolgálja a Kislétai születésű Dr. Papp Kálmán élettörténetének-, munkásságának megismerését, példaképként élhet tovább a Kislétaiak előtt. Jól szolgálhatja Kisléta község történetét, a Kislétai ősök-, Dr. Papp Kálmán orvos, fertálymester, költő emlékének, tiszteletének ápolását.

A verseskötet első és hátsó borítólapja, 2003.

Dr. Papp Kálmán házasságot Papácsy Katalinnal Nyíregyházán 1958. október 4.-én kötött, az esküvő a Nyíregyházi Görög Katolikus templomban volt.

Dr. Papp Kálmán és felesége Katalin, 1958 és 2003.

Az első gyerek Ágnes 1959. október 20.-án született, családalapítás után Zsolt és Gábor születése örvendezte a szülőket és nagyszülőket, Keve és Hunor unoka, dédunoka gazdagítottaa a családot. A második gyerek Éva 1962. február 15.-én született, a családjuk két fiúval Balázzsal és Tamással gyarapodott. A harmadik gyerek Gábor 1971. április 17.-én született.

Dr. Papp Kálmán, felesége Katalin és a gyerekek, Ágnes, Éva, Gábor. 1961 és 1972.

A gyerekekkel gyakran látogatták a nagyszülőket Nyíregyházán, Kislétán, ezzel a nagyszülőknek sok-sok boldogságot, a felnőtté vált gyerekeknek szép, felejthetetlen gyerekkori élményt szereztek. „Ahogy teltek, múltak a napok Bánatot is hoztak De az értelem és a virágok Tovább nyiladoztak Egy új nemzedék is felnőtt már Kik üzenetet hoztak Üzenetet és reményt hozva Élőnek s halottnak Kik teli torokból csak békét harsognak Békét az embernek szerte a világon” - „Alkonyatkor” című verséből. Dr. Papp Kálmán szívesen beszélt és írt a megélt mindennapokról, a család életéről, a családban bekövetkezett változásokról, a munkatársakról, a barátokról, az ország, a világ történéseiről. A szüleit rendszeresen látogatta, ünnepnapon, családi eseményeken mindég igyekezett ott lenni, örömet okozni a szeretteinek.

A szülők látogatása Kislétán, 1972.

Kislétai ünnepség.

A felesége Katalin 2007 tavaszán költözött el másvilágra. Az ezt követően írt versei alapján megállapítható, hogy nehezen tudta elviselni a hiányát, az egyedüllétet. Az „Egyszer majd” című versében foglakozik a temetésével és, hogy a párjával a Minorita Templom altemplomában fog nyugodni. „ Egyszer majd… Egy koporsót elhelyeznek Csendben egy sarokba És búcsút vesznek tőlem Szeretteim – zokogva Ott lenn – a Minorita Templom Kriptájában – ott az altemplomban A város főterén áll e templom Ahol elhelyeznek majd Örök nyugalomra”.

Sajnos Dr. Papp Kálmán orvos, fertálymester, költő, elismert gyógyító, elismert közösségi ember, igaz barát, Kislétai-, Szabolcs megyei múltját, szüleit, őseit tisztelő, Kislétai elszármazottak találkozóinak aktív résztvevője, szerető férj, apa, nagyapa, dédnagyapa, Heves megye, Eger szerelmese a földi életútját, teljes életét, alkotó, teremtő, történelmet formáló munkáját 2010 tavaszán befejezte. A versében leírtaknak megfelelően a Dobó téren lévő Egri Minorita Templom - Keleti oldalán az egykori minorita rendház, Nyugati oldalán a Városháza áll – altemplomában, kriptájában felesége, született Papácsy Katalin mellé helyezték örök nyugalomra. Nyugodjanak békébe! Az Egri Minorita Templomhoz kötődik Mezei József /Kisléta, 1923.05.11. – Budafok, 1882.09.08./ festőművész, költő, 1848-as tüzérfőhadnagy, Petőfi Sándor barátja, 1869-ben festett „Szt László vizet fakaszt a sziklából” című festménye, amely a templom kórusán függ.

Egri Minorita Templom.

Altemplom /kripta/ síremléke, 2015.

Az élete során vallott, a verseiben megfogalmazott elveinek mindennapi megvalósításával találkoztam az élete történetének megismerése során. Munkájával, az egészségügyben elért eredményeivel, a kisebb-nagyobb közösségek, intézmények, a családja, barátok szolgálatával, Kisléta község, Szabolcs megye szülőhely történetének tiszteletével, Heves megye, Eger szeretetével, történelmet formáló életével már az életében tisztelték, példakép volt. Szeretnék hozzájárulni, hogy Kisléta község lakosai tiszteljék, őrizzék, ápolják emlékét. Kislétaiak, elszármazottak legyünk büszkék a Kislétai születésű Dr. Papp Kálmánra.

„Az élet tragédiája” című verse első részében írt idézettel zárom Dr. Papp Kálmán élettörténetét: „Küzdeni és bízva bízni Embernek maradni Dolgozni és hinni Többet akarni És még többet tenni Az ember tragédiája ez Melyet a sírig kell vinni Még akkor is ha súlyos a teher És azt alig lehet bírni Embernek maradni És bizakodva bízni Embereknek ígéretét És minden szavát hinni Igen ezt teheted És csak bízzál, csak bízz ember!”.
Budapest, 2015.11.05.

Martonyi József által írt „Szabolcs vármegye közoktatás ügye.” szerint a XIII. század végén Szabolcs vármegyében a borsovai főesperességnek 33 plébániája van. Ebben a korban a plébániák és parochiális iskolák, az apátságok, monostorok voltak a keresztény hitnek és művelődésnek a terjesztői. A XIV. század első felében Nyír-Bátorban minorita szerzetesrend volt, a Nagybányai anyakolostornak volt alárendelve. A zárdában, a városban is volt népoktatás. A nagykállói tekintélyes egyház mellett volt elemi iskola, a mohácsi vészig virágozhatott. A XVI. századi reformáció időszaka alakult protestáns egyházak mellett létesültek az első protestáns iskolák, Nyírbátorban, Kisvárdán, Nagykállóban, Nyíregyházán. A XVIII. szádi ellenreformáció időszakában a katolikus iskolák kerültek előtérbe.
A múlthoz képest hatalmas lendületet vett az iskolaügy, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz hatálybalépésével. A vármegyei közigazgatási bizottság által kiadott részletes utasítás szerint minden községben elkészült a tanköteles gyerekek névjegyzéke, megalakultak az iskolaszékek, képzettebb tanítókat alkalmaztak, az állam nagyobb segélyeket biztosított, az egyház, a községek részéről is nagyobb részvételvállalás valósult meg. A vármegye tanügye is fellendült. 1897-ben, a megyében 4 állami iskola, 14 községi iskola, 81 római katolikus, 53 görög katolikus, 131 evangélikus református, 16 ág. ev., 17 izr., 2 magán iskola van. Az iskola jellege szerint 317 elemi népiskola, 1 polgári, 6 iparos tanoncz, 1 alsó kereskedelmi iskola, 10 kisdedóvoda, 9 gyermekmenedékhely, 27 pusztai iskola, 6 gazdasági ismétlő iskola van. A felsorolt iskolákban 368 tanító működik, ebből 330 képesített, 38 nem képesített, férfi 349, nő 19. 1897. évben tanköteles gyermekek száma 45.663, iskolába jár 34.836. Az oktatásra fordított 222.575 forint, az összeghez az állam 14.491 forinttal járult, a többit község és egyház fedezte. Szabolcs vármegyének elsőként két középiskolája van: Nagykállói Állami Gimnázium és a Nyíregyházi ág. h. ev. Főgimnázium.
Az önképzés, az önsegélyezés, egyes tanügyi kérdéseknek megvitatása, minta előadásoknak tartása, pályakérdéseknek kitűzése, a tanítók között a testületi szellemnek és az összetartozandóság érzetének emelése céljából 1871-ben a „Szabolcs megyei és hajdú kerületi felekezet nélküli tanítóegylet”-, 1876-ban „Szabolcs megyei hitfelekezet nélküli tanítóegylet” alakul. A szegény, ellátás híján levő iskolaköteles gyermekek, felekezetre való tekintet nélkül a neveltetésük elősegítése érdekében 1881-ben „Felekezet nélküli népnevelési egyesület” alakult. A felekezet nélküli, általánosnak nevezhető, tanítóegyesületen kívül létezik még „Felső szabolcsi ev. ref. tanítóegylet”.
A vármegyében a tanítók díjazása és jövedelme a vallásfelekezeti különbség nélkül alakult: szolgálati lakás, készpénzbeli fizetés, termények, szántóföldek használatának joga, kántori teendőkért járó stolárék, harangozásért megszabott illeték. A Nagykállói Egyházban a rektornak 1725-ben meghatározott járadék: 50 forint készpénz, élelmezés, 16 köböl búza, 1 forint gyermekenként, só, egy pár csizma, egy hízott sertés, temetésért 24 krajcár, temetésért énekkel 48 krajcár, fa amennyi szükséges. A kisebb községek és egyházak tanítóinak fizetése alig hasonlítható.
Kisléta közelében először Máriapócson a görög katolikus Bazilita rend működtetett iskolát. A nagykállói és nyíregyházi gimnázium után, mint magasabb tanintézet kiemelhető a Szent Mihály arkangyalról nevezett 1749- ben megtelepedett Pócsi Bazilita Rendi Görög Katolikus Szerzetesek által fenntartott és ellátott házi hittani intézet. Az 1770-es évektől Máriapócson rendi teológiai és filozófiai kurzus folyt. A rend egyetlen világiakat is tanító intézménye is működött, ahol az ismeretszerzésnek kétféle útját kínálták: a grammaticalis és urbano-nacionalis iskolákban történő tanulást.
Gróf Károlyi Antal a Nagyváradi Tankerület Főigazgatója ajánlatára 1780 év táján Nemzeti Iskola állíttatott fel, kántortanító-képzőintézettel együtt. A Máriapócsi Iskola a környék egészére nagy hatással volt, 7-16 éves fiatalokat vonzott Nyíregyházáról, Nyírderzsről, Nyírkarászról, Nyírlugosról, Nyírpilisről, Érpatakról, Timárról, Létáról, Orosról, Hajdúdorogról, Baktalórántházáról, Petneházáról, Bökönyből, stb. A Máriapócsi négyosztályos iskolában 1803-ban, mintegy 30 településről 102 tanuló tanult, I-II. osztályban 63 fő, III-IV. osztályban 39 fő, 85 görög katolikus, 16 római katolikus, 1 református. A tanulók jelentős részének nemzetisége magyar volt, vallása pedig görög katolikus. A nagyváradi tankerületben lévő máriapócsi mezővárosi jogú iskolában járt tanulókról 1803-ban készült kimutatás szerint Kislétáról az 1. és 2. osztályba jártak: 1. Theodorus Olajos 12 éves, görög vallású, magyar tanuló, édesapja Alexander Olajos, 2. Stephanus Modatsi 11 éves, római vallású, magyar tanuló, édesapja Martinus Modatsi, a 3. és 4. osztályba jártak: 1. Georgius Demeter 13 éves, görög vallású, román tanuló, édesapja Alexander Demeter, 2. Joannes Popovts 12 éves görög vallású, magyar tanuló, édesapja Joannes Popovits. A parókiális vagy kisiskolák /népiskolák/ tananyaga az abc elsajátítását, az írás-olvasás, a katekizmus, a liturgia illetve a szent énekek elsajátítását jelentette. A liturgia nyelve egyházi szláv nyelv volt, a magyar nyelvű egyházközségek kisiskoláiban is tanították az „orosznak” mondott egyházi szláv nyelvet.
Gróf Károlyi Ferenc az 1857 és 58-ban kelt levelek tanulsága szerint a Pócsi birtokát, minden jogaival együtt a Pócsi Görög Katolikus Templom, Zárda és Szent Bazilita-Rendi Szerzeteseknek adományozta, ezt követően hűséges szolgái voltak a tanügynek is. 1893-ban minden külső segély nélkül, a kor igényeinek megfelelő iskolai épületet építettek, 6 osztályból álló elemi iskolát tartottak fenn. Az 1800-as évek elején is Kislétáról többen jártak a Mária-Pócsi Egyházi Elemi Iskolában. Többek között a Kislétai Mezey András gazdatiszt fia, Mezei József 1830 évek elején járt Mária-Pócsi Elemi Iskolába. Mezei József /1823.05.11.-1882.09.08./ Kislétán született, festőművész, költő, Bem táborában tüzér főhadnagya, a harcokban Petőfi Sándorral is részt vett. Részletesebben külön részben foglalkozom vele.

                           Görög Katolikus Bazilita-Rend Mária-Pócsi Népiskolája, felvétel 1890-es években.

Elemi népiskolák történetével többek között Felshősné Csiszár Sarolta is foglalkozott. Az elemi iskolák 19. század eleji történetéhez a következőket szeretném rögzíteni. A reformáció idején az ország jelentős területein a református egyház szerepe megnövekedett, így volt ez Kislétán is. A falvak tanítói a nagy hagyománnyal rendelkező anyaiskolákból kerültek ki. A térségünkben az anyaiskola a Debreceni-, Sárospataki Református Kollégiumok voltak. A falvak iskoláiban vagy rektorokat, vagy „oskola mestereket” alkalmaztak. A rektorokat az anyaiskolák képezték ki. A rektoriákra vonatkozó rendszeres utasítást először 1792-ben foglalták törvénybe. A törvény szerint a rektorjelöltnek az alkalmasságáról vizsgát kellett tenni, a vizsgán a helyi előjáróság egy küldötte elnökölt. A tanításra való alkalmasságról bizonyságlevelet kaptak. Az „oskola mester” képzéséről, akik csupán írni, olvasni tudó emberek voltak, maga az egyházmegye gondoskodott. A rendszeres vizsgáztatásáról az egyházmegye gondoskodott. A szervezett tanítóképzésről csak 1825-tól kezdve lehet beszélni.
Az elemi iskola négy osztályos volt. Négy év alatt kellett elsajátítani az elemi ismereteket. A tanulók meg tanultak írni, olvasni, számolni a négy alapművelettel, elemi földrajzi és történelmi ismeretekre tettek szert. Akik nem tanultak tovább, még két évet jártak az ismétlő iskolába. A gyermekek az elemi iskolában tanulták meg az alapvető viselkedési normákat is. Az iskolaév a gazdasági évhez igazodott: „ A Vakációk légyenek a szokás szerint aratáskor, Júliusnak körülbelül 22-ik napjától fogva három hétig. Szüretkor két hétig, és Szerdán, Szombaton délután.” 1805-ben több egyház konkrétan meghatározta, hogy évenként, a hét napjain, délelőtt, délután mit kell elsajátítani a tanulóknak. Az iskolák felügyeletére nagy gondot fordítottak. Ezt elsősorban a helybeli előjáróság és a pap, másodsorban az egyházmegye által erre kinevezett tanítók, harmadsorban az egyházkerület végezte. A legfontosabb a helybeli felvigyázók munkája volt. Feladatuk volt minden héten egy-két alkalommal meglátogatni az iskolát és az ott tapasztaltakról feljegyzést készíteni. A tanítókat minden évben minősítették.
„A Debreceni Református Egyház Tanítóképző Intézetének s vele kapcsolatos gyakorló Iskolának és Internátusnak ÉRTESÍTŐJE az 1915-1916-dik iskolai évről.„, XLII. évfolyam, szerkesztette Nagy Gyula, igazgató, 48 oldalán lévő kimutatásban, 30. sorszám alatt a növendék neve Szakács Mária, szülője Szakács József lelkész, Kisléta. Ebben az időszakban Kislétáról nagyon kevesen jutottak el tanítóképzőbe.
A közoktatás történetéhez a Kislétai Római Katolikus Elemi Mindennapi Iskola Előmeneteli és Mulasztási Naplókat, a Kuknyó János által szerkesztett, 1999-ben megjelent Megyei Közoktatási Millenniumi Emlékkönyvet, egyéb helyről összegyűjtött ismereteket használtam fel.

A XIX. század fordulójától három egyházi iskola működött, görög katolikus, római katolikus, református. A Kislétai Görög Katolikus Egyház történetének összeállításakor találkoztam a Kislétai Görög Katolikus Egyházra vonatkozó  1774 évi összeírással. Az Összeírás szerint a Kislétai Görög Katolikus Egyházat 1730 körül alapították, 1753-ban sövényfalú, szalmával fedett templomot említenek, 1770-es években már erős felújításra szorul, a paplakot, plébániát 1769-ben fából építették, a kántortanító lakásának építését megkezdték, fából készült új iskolát is összeírtak /1774-ben/.

                                          A gimnázium ösztöndíjasa Fazekas Sándor.

                                         A tanítóképző növendéke Szakács Mária.

A Római Katolikus Iskola-Kápolna története szorosan kötődik a családomhoz. Az elemi iskolát édesapám, öt testvérem, édesapám két testvére ebben az iskolában járta ki. Három testvéremmel ebben az iskolába kezdtük az elemi iskolát, 1948-as államosítás után a nyolcosztályos általános iskolát az átalakult Kislétai Állami Általános Iskolában fejeztük be. A jelenlegi Római Katolikus Kápolna külső falára elhelyezett emléktábla röviden rögzíti a Kislétai Iskola-Kápolna történetét. Dr. Baranyai József plébános vezetésével 1907-ben épült fel a Kislétai Római Katolikus Iskola-Kápolna, 1948-ig, 40 évig működött elemi iskolaként és kápolnaként. Az iskolák államosítása után 1948-tól 1997-ig az összevont volt egyházi iskola részeként szolgálta az oktatást. 1997-ben Pásztor Károly plébános a hívekkel Kápolnává alakították és ettől kezdve, csak kápolnaként működik. A Kislétai Római Katolikus Kápolnát Bosák Nándor megyéspüspök szentelte fel.
Az előmeneteli és mulasztási naplók közül az 1911/12, 1914/15, 1915/16, 1916/17-es tanévre vonatkozó naplót tekintettem meg. A naplók szerint I-VI osztály járt együtt. 1911/12 tanévben, iskolában járt tanulók közül: Bencsik János /1903.0117./, Bencsik Mária /1900.07.01./, Pénzes Ilona /1899.05.15., /Rácz István /1910.02.10./. Pénzes Anna /1906.10.15./, Bencsik György /1906.05./.

                           Kislétai Római Katolikus Kápolna külső falán lévő emléktábla,  2013.

Az 1922/23-as tanévre vonatkozó naplóban szereplő III. osztályban tanulók közül a következőket sorolom fel, a név mellett zárójelben a születési idő szerepel: Neufeld Etelka /1914.12.02./, Króhn Margit /1914.06.05./, Róth Menyhért /1914.03.14./, Katz Gizella /1914.03.15./, Króhn Pál /1812.08.10./, Csillai Julia /1912.11.10./, Gross Sarolta /1913.03.25./, Neufeld Rózsika /1910.07.25./, Gross Irén /1910.02.08./, Karfunkel Lajos, Rosenfeld Adolf /1910.04./, Csillag Zsigmond /1910.01.06./, Krón Lujza /0908.09./. Az I. osztályban járt tanulók közül Pénzes János /1915.01.15./, apja Pénzes György kocsis, Linzenbold János /1914.07.14./, apja Linzenbold János kovács, lakás a Kállói úton. Igazgató-tanítóként Jankó Gizella van feltüntetve. A naplók szerint az iskola igazgatója Dr. Baranyay József, tanító Patakiné volt.
A „Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei, 1931.” című anyagban a római katolikus iskola tanítónője 1927-től Bagaméry Erzsébet, ősi Bihari Család sarja, aki a tanítóképzőt Debrecenben végezte. Az 1922/23-as tanévben a görög katolikus iskola tanítója Gebri Mihály, a református iskola tanítója Szabó Gyula.

Az 1922/23-as tanévben a népies ismeretterjesztő előadások keretében 1922. november 19.-től 1923. március 18.-ig 16 előadás lett megtartva. Népművelési titkár Piller József, a hallgatók száma 135 fő, résztvevők ifjak és felnőttek, az előadások helyei a református, görög katolikus, római katolikus iskola, tiszteletdíj 1800 korona. Az előadók Szakáts József református lelkész, Rojkovits Pál görög katolikus lelkész, Szabó Gyula reformátustanító, Gebri Mihály görög katolikus tanító, Neumányi Antal tiszttartó. Az előadások témái közül: „Hazánk romlásának egyik okozója a vallástalanság.” Mi a különbség a szociáldemokrácia és a keresztényszocializmus között.” „ Magyar mezőgazdaság legfontosabb kérdései.” Miért kell nekünk nagy Magyarország.” „ Milyennek kell lenni a jövő magyarjainak.”

„A Magyar Kegyestanítórend Nagykárolyi Gróf Károlyi Gimnáziumának ÉVKÖNYVE az 1943-1944. iskolai évről, az iskola fennállásának CCXX. évében.” Megjelent Nagykároly, 1944. A Nagykárolyi Gimnázium a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság Dunáninnei Kerülethez, a Szatmárnémeti Tankerület Diákotthonhoz tartozott. Az ÉVKÖNYV 21 oldalán olvasható „Országos Magyar Falusi Tehetségmentés Intézőbizottsága a versenyvizsga alapján három 1. o. tanulót utalt be intézetünkbe a Horthy Miklós ösztöndíjalap terhére való taníttatás céljából. Ezek voltak: Fazekas Sándor Kisléta, Szabolcs megye/, Kónya László /Fehérgyarmat, Szatmár megye/, Liptók Endre /Gacsály, Szatmár megye/. Mindhárom kitűnő eredménnyel végezte el az első osztályt.”

A második világháború utáni, az 1948-as államosítástól nyolcosztályos iskola működött, 9 pedagógus 299 tanulót tanított. 1947-48-as tanítási évben az első osztályt a római katolikus, egyházi iskolában végeztem. A Tanulmányi Értesítőmet, Pénzes László névre a Kislétai Állami Általános Iskola 1949. január 19.-én állította ki, Kádár István igazgató aláírásával. 1950-ben három különböző épület 6 tantermében folyt az oktatás. A pedagógusok részére 4 szolgálati lakás állt a rendelkezésre. Osztályfőnökeim, tanítóim voltak: 1947/48-a tanévben Bagaméri Erzsébet, 1948/49-es tanévben Kiss Zsuzsanna, 1949/50-es tanévben Hársfalvi László, Króhn Pálné, 1950/51-es tanévben Króhn Pálné, 1951/52-es tanévben Téglási Mihály, 1952/53-as tanévben Kádár István, Kovács Endréné, 1953/54-es és 1954/55-ös tanévben Karászi Miklós. A tanuló létszám növekedése indokolta, hogy a Tanácsháza kultúrterméből is osztálytermet alakítsanak ki. 1982-ben új 6 tantermes iskola épült, amelyhez egy közepes méretű tornaterem tartozott, később 1996-ban 4 tanteremmel, és sportudvarral bővült. Az iskola neve és címe: Dr. Jósa István Általános Iskola, 4325 Kisléta, Kállói u. 6-8. A tanulók adatai 1996-ban: létszám 195 fő, ebből lány 107, 11 tanulócsoport, hátrányos helyzetű 53 fő, 2 napközis csoport 45 fővel, fogyatékos tanulók száma 19 fő, továbbtanulási arány 90 %-os, 33 % gimnázium, 28 % szakközépiskola, 39 % szakmunkástanuló. Az iskola volt igazgatói: Kádár István 1950-51, Oláh László 1951-52, Karászi Miklós 1952-54, Hársfalvi István 1954-61, Danku Miklós 1961-79.

                                                     Gondozási Központ,2013.

                      Otthonban lakó Madácsi Károly, Kisléta község történetének kiváló ismerője. 2013.

Az új iskola felépülése után a volt egyházi iskolák épületeit különböző célokra hasznosították: A görög katolikus iskola helyén 1993. október 23.-tól szeretet otthon működik, amely bentlakásos otthonként, öregek napközi otthonaként, az egyedül élők ebédellátását biztosítóként működik. A volt református iskolában napközi otthonos óvodát, könyvtárat, imaházat működtetnek. A római katolikus iskola helyén római katolikus kápolna működik.

Volt református iskola, 2013.

                                                       Római katolikus kápolna, 2013.

                                                      Dr. Jósa István Általános Iskola, 2013.

                                          Pénzes Istvánné, 1919. /1901.01.27.-1985.05.10./.

A meglévő adatok alapján először a Kislétai Polgármesteri Hivatalhoz 2012. január 17.-én mentem. Az anyakönyvvezető Lugosi Erika, édesapám őseinek felkutatásában is sokat segített. Gliba Andrásné, született Bencsik Mária nagymama halotti anyakönyvi kivonatát megmutatta, amelyből megállapítható volt a születés helye Kállósemjén, időpontja 1877. október 13., anyja neve Áncsák Mária, halálozás ideje 1971. június 11., a halál oka aggkori végelgyengülés, a bejegyzés ideje 1971. június 13., anyakönyvvezető Bihari Károlyné.

A keresgélést a Kállósemjén Polgármesteri Hivatal anyakönyvvezetőjénél, Fodor Sándornénál folytattam. Először nagymama, Bencsik Mária édesapjának, Bencsik János a halotti nyilvántartását szerettem volna megnézni, azonban az anyakönyvvezető nem találta. A beszélgetésünk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy biztos nem Kállósemjénben halt meg. A továbbiakban a római katolikusi egyháznál a születési nyilvántartását célszerű keresni.

A szerteágazó keresgélés közben az anyakönyvvezető megtalálta Bencsik Mária és Hajdú Pál házasságkötésük anyakönyvi nyilvántartását. Az 1895.-ben az egyházaktól átkerült anyakönyvi nyilvántartások első bejegyzése volt nagymama és nagyapa polgári házassági nyilvántartása. A házasságkötésük alkalmával Hajdu Pál 26 éves, Bencsik Mária 18 éves. A házasságkötés anyakönyvi nyilvántartása szerint a házasságkötés időpontja 1895. november 4. A házasságkötési nyilvántartás szerint Hajdú Pál adatai: született Tiszalökön 1869. november 16.-án, Kótaji lakos, római katolikus, cselédfoglalkozású, apja neve Hajdú György kocsisfoglalkozású, anyja neve Kricska Anna. Bencsik Mária adatai: született Pócspetri 1877. október 13.-án, római katolikus, apja neve Bencsik János cseléd, anyja neve Nascsák Mária, született 1854.-ben, 89 évesen 1943. január 15.-én halt meg Kállósemjénben, bejelentő Bencsik József. Az anyakönyvi bejegyzésekről másolatot nem lehet csinálni, 2000,-Ft-os okmánybélyeg ellenében házassági anyakönyvi kivonatot előreszerkesztett formában lehet kapni, amit kiváltottam. Piroska húgoméknál a régi iratok között keresgélve megtaláltuk az anyai nagyapa és nagyanya házassági anyakönyvi kivonatát, amelyet 1944. február 21.-én váltottak ki.

Anyai nagymama, leánykori nevén Bencsik Mária Pócspetri születésének bejegyzése alapján Piroska húgom fiának felesége Erika segítségével 2012. május 18-án, Pénteken 10 órára bejelentkeztem a Pócspetri Római Katolikus Egyház Lelkészéhez Szenes István Atyához /telefonja: 06-30-689-9938/. Szenes István Atya a bemutatkozásom után készségesen segített, kereste és bemutatta a különböző nyilvántartásokat. A Keresztlevelek Anyakönyve VII. kötet, 289 oldal, 63 sorszám bejegyzései szerint születési ideje 1877. október 13., keresztelés október 14., törvényes gyerek, nem első gyerek, édesapja Bencsik János béres, római katolikus, édesanyja Nascsák Mária római katolikus, lakhely Kis-Léta, keresztszülők Vakár Mihály, Janik Mária, keresztelő plébános Veszár István. A bejegyzésekből megállapítottuk, hogy nem Pócspetriben született, hanem Kis-Létán. A Kislétai római katolikusok a Pócspetri Római Katolikus Egyházhoz tartoztak, a Kislétán szülötteket, Pócspetriben keresztelték meg, később ezért tévesen írták a nyilvántartásba a Pócspetri születést. Az egyik, utolsó rovatban később rögzítésre került „Házasságot kötött Gliba Andrással 1937. július 15.” A Házasultak Anyakönyvében rögzítésre került, hogy Bencsik Mária - Hajdú Pálné – és Gliba András Pócspetribe kötött házasságot, Lakhelyüknek Kis-Léta szerepel, tanuk özvegy Pankotai István, özvegy Bencsik István. Anyai nagymamánk a második házasságát hatvanéves korában kötötte. Az első férje Hajdu Pál 29 éves korában halt meg.

Anyai nagymama, Bencsik Mária testvéreinek, rokonságának tisztázása további kutatást igényel. Paszternák Józsefné, Piroska Húgom elbeszéléséből tudni, hogy Édesanyám a náluk lakott időszakban kérte Rozi nénjének, Bencsik Rozália Kállósemjén - i meglátogatását, mivel betegségéről információt szerzett. Piroska Húgom Édesanyámat elvitte Kállósemjénbe, de Rozi néni már súlyos beteg volt nem tudtak vele beszélgetni, később a temetésén is részt vettek.

A részletesebb kutatást a Magyar Országos Levéltár III. számú épületben, 1037 Budapest, Lángliliom u. 4.-ben 2013. február hónapban beiratkoztam, hogy a mikrofilmek kikérése után az előre meghatározott kérdéseket keresem. A családdal kapcsolatban több adatot sikerült megtalálni, amelyeket beépítettem.

                                 Hajdu Pál, Bencsik Mária házassági anyakönyvi kivonata.

Hajdu Pál, Bencsik Mária házassági anyakönyvi kivonata szerint anyai nagyapám és nagymamám 1895. november 4.-én Kállósemjénben kötöttek házasságot, a polgári nyilvántartás első bejegyzettek lettek. Ebben az időszakban Kállósemjén lakosainak száma dinamikusan növekedett. A nagyszülők is itt találtak megélhetést. Később a Gyulaházi birtokon dolgoztak az öt gyerek is itt született. A Gyulaházi birtok történetét az elbeszélgetésekből, a Kállósemjéni Könyvtárban kapott információkból, Domokos Miklós barátom Kállósemjéni származású, Pócspetri Lakossal személyesen történt felkeresése, a Kállósemjénről megjelent könyv felhasználásával állítottam össze. 1909-ben a Kállósemjéni határban Gyulaházi /Weinberger/ Samu és neje Reizmann Amália 967 katasztrális hold földet vásárolt. 2013. július 15.-én a Kállósemjéni Könyvtárban nagyon szívesen álltak a rendelkezésemre. A légi felvételek alapján pontosítani tudtuk a Gyulaházi földterületeket és a gazdasági majort, tanyát. A Gyulaházi földterületek a Péterhalomtól balra, keletre terülnek el, jelenleg is Gyulaházi földekként jelölik meg. A Gyulaházi-tanya, gazdasági épületek Péterhalomtól jobbra, nyugatra terült el, jelenleg művelt tábla van a helyén.

                                                      Péterhalom, cselédlakás, 2013.

                                             Péterhalom, Tanyasi Iskola volt, 2013.

1895-ben Semjénben 361 gazdaság működött 9469 katasztrális holdon, amiből tulajdonbirtok 3013 kataszteri hold /31,8%/, haszonélvezeti birtok 70 kataszteri hold, haszonbérréses birtok 6386 kataszteri hold /67,4%/ volt. Kilenc földbirtokos tulajdonában volt a Semjéni földek 75%-a. Többek között a Kislétai Gencsy Albert a Hegedüs Edéné Gencsy Amália 440 kataszteri holdnak volt a haszonbérlője. A Semjéni földbirtok viszonyokban érezhető változást az 1939. és 1942 évi törvényekkel a zsidó birtokok kiosztása hozott. Többek között az özvegy Gyulaházi Samuné Reizmann Amália, özvegy Gyulaházi Miklósné Modor Kornélia, kiskorú Gyulaházi Vilma és Péter ingatlanaikat az összes tartozékaival együtt kötelesek voltak az államnak átengedni, az OFI pedig 1941-1944-ben kishaszonbérletben kiadta.

Kállósemjén Kossuth u. 137. alatt található a Gyulaházi-kúria /”kastély”/ néven nyilvántartott földszintes épület. Az egyik forrás szerint 1750-es évek körül épült, alapozása vegyes falú, kilencven cm vastagságban téglából és kőből. A földszint feletti vegyes falazat 40-60, illetve 75 cm vastagságban vályogból, téglából és kőből van. A válaszfalak 15 cm vastagságú nagyméretű téglából épültek. Az egyik Kállay leszármazottól 1874. november 30.-án Mándi Ignác és neje, Polatsek Terézia tulajdonába került vételi jogcímen. 1909. december 23.-án Mándiék Gyulaházi /Weinberger/ Samu és felesége, Reizmann Amália gyulaházi lakosnak adták el. A tulajdonjog fele 1938-ban vétel, majd ajándékozás címén egészben Gyulaházi Miklósné Bodor Kornélia Semjéni lakosra szállt, 1940-ben öröklés jogcímen a kiskorú Gyulaházi Vilma és Péter is résztulajdonos lett. 1949-ben a Gyümölcstermelő Nemzeti Vállalat központja lett, 1954-től a Növényvédő Állomás tulajdonába került. 1974-ben a Nagykállói Elme-és Ideggyógyintézet kezelésébe került. 1960-ban, 1970-ben felújításokat végeztek az épületen.

                                                  Gyulaházi-kúria, Kállósemjén, 2013.10.19.

Édesanyám Pénzes Istvánné, született Hajdú Anna 1901. január 27.-én Szakolyban, elhunyt Kislétán, 84 évesen 1985. május 10.-én, az őseinek apai és anyai ágon a következőket sikerült megtalálni.

Hajdu Anna ősei apai ágon.

A Tiszalöki Római Katolikus Egyház nyilvántartása szerint Tiszalökön, 1802. október 30.-án Házasságot kötött 1. Hajdu Sámuel / számítás szerint született 1778-ban/ 24 évesen és Bertli Catherina / számítás szerint született 1783-ban/ 19 évesen. Tanúként van bejegyezve Borbély Georgina, Balogh István. Az egyházi nyilvántartás szerint született gyerekek: 1.1 Hajdu Anna /1802. október-/, 1.2 Hajdu Julianna /1805. március 25.-/, 1.3 Hajdu Mária /1809. február 10.-/, 1.4 Hajdu Barbara /1811. október 13.-/, 1.5 Hajdu Elizabet /1815. május 6.-/, 1.6 Hajdu Mihály /1817. október 5.-/, 1.7 Hajdu Sándor /1820. április 9./.

                    Hajdu Sámuel és Bertli Catherina házasságkötésének nyilvántartása, /1802.10.30./

2. Hajdu Mihály 21 évesen Tiszalökön házasságot kötött 1844. január 8.-án Sipos Sárával 26 évesen. Szülők: Hajdu Sámuel + Bertli Catherina és Sipos József + Sára. Tanuk: Barna András, Juhász István. Az esketést végezte Györgyvéri Borbála. Született gyerekek: 2.1 Hajdu Mihály /1844. június-/, 2.2 Hajdu Sámuel /1847. március 10.-/ szülők Bertli Hajdu György, Sipos Sára, 2.3 Hajdu Mária /1849. január 25.-/ szülők Bertli Hajdu Mihály, Sipos Sára, 2.4 Hajdu György /1850.-/ adatai nem teljes.

3. Hajdu György, első felesége Kuzicska Anna, dédnagymama, második felesége Kricska Anna. Először Tiszalökön, később Kótajban lakott, kocsisként dolgozott. A születő gyerekekről csak egy esetben találtam nyilvántartást, nagyapámról. Hajdu Sámuel és Bertli Catherina házasságkötésük egyházi nyilvántartása.

4. Hajdú Pál született Tiszalökön, római katolikus, cseléd, Kótaji lakos, élt 1869.11.16.-1906.03.02., 37 évesen tragikus körülmények között a Kállósemjénhez tartozó Gyulaházi tanyán az egyik lakodalomban összeverekedett, a fiatalokat szerette volna szét választani, amikor hátulról fém tárgyal többször fejen ütötték, Nyíregyházán a kórházban halt meg. A felesége Bencsik Mária született Kislétán, élt 1877.10.13.- 1971.06.11., 94 évesen Kislétán halt meg. Született gyerekek: 4/1. Hajdu János, 4/2. Hajdu András 4/3. Hajdu Anna /1901-1985/, férje Pénzes István /1897-1965/, 4/4. Hajdu Ilona / /, férje Ivánku Péter / /

                                         Hajdu Pál születésének egyházi nyilvántartása,1869.11.16.

                                              Hajdu Pál halotti anyakönyvi kivonata, 1906.03.02.

Hajdu Anna ősei anyai ágon.

1. Bencsik János, dédnagyapám, cseléd, béres, csűrgazda /1851- /, felesége Nascsák Mária született Kállósemjénben, élt 1854-1943.01.15., 89 éves korában halt meg Kállósemjénben. A házasságot 1873. május 19.-én tartották, a római katolikus Pócspetri Egyház házasultak nyilvántartása szerin a 4.-es sorszám alatt szerepel, Bencsik János 22 éves hajadon, Nascsák Mária hajadon 16 éves, a lakhely Kisléta, szülők anolás Gájtis Ilona, anolás Dorcsáki Anna, tanuk Vanicski András, Dorcsáki József. Kislétán született gyerekek: 1/1. Bencsik Julianna 1873. október 1.-én, nyilvántartási sorszám 53., keresztszülők Vakai Demeter, Janek Mária, lakhely Kisléta tanya, 1/2. Bencsik János 1874. február 7.-én, nyilvántartási sorszám 79., keresztszülők Vakai Demeter, Havasi Julianna, 1/3. Bencsik Mária /nagymama/ 1877. október 13.-án, nyilvántartási sorszám 63., keresztszülők Vakai Mihály, Janik Mária, 1/4. Bencsik József 1880. február 19.-én, keresztszülők Janek Mária, Vakai Mária, lakás Kisléta tanya, keresztelőpap Csernánszky Gyula plébános, 1/5 Bencsik Borbála 1882. március 12., keresztszülők Janek Mária, Vakai Demeter, keresztelte Csernánszky Gyula plébános, 1/6. Bencsik Ilona 1884. május 24.-én, nyilvántartás sorszáma 33, keresztszülők Janik Mária, Vakai Demeter, meghalt 1884. szeptember 24.-én , négy hónapos korában, betegségnek köhögés volt megjelölve, temette Simák Imre Pócspetri kántortanító, 1/7. Bencsik Mihály 1885. augusztus 4.-én, szükségből keresztelte Körtvényesi Eszter bába, pótolta a lelkészt, keresztszülők Janek Mária, Vakai Demeterné, meghalt 1885. augusztus 9.-én, korgyengeségben, 10.-én temette el Simák Imre kántortanító, 1/8. Bencsik Anna 1887. március 31.-én, keresztszülők Vakai Demeter, Janek Mária, keresztelte Dudics Imre görög katolikus segédlelkész, kántortanító. Kállósemjénben történő átköltözés után született gyerekek: 1/9. Bencsik Erzsébet 1890. április 9.-én, keresztszülők Kovács Mária, Mester Mihály, 1/10. Bencsik Mihály 1893. március 7.-én, 48 oldalon, 26 sorszámon nyilvántartott, keresztszülők Kovács Mária, Mester Mihály, keresztelést végezte Ferentzy Bertalan prépost, fő esperes, plébános.

                                Bencsik János és Nascsák Mária házassági nyilvántartása, 1873.05.19.

                                              Bencsik Mária születési nyilvántartása, 1877.10.13.

A Kállósemjéni Római Katolikus Egyház Házasultak nyilvántartásban, 6. oldalon, 11. folyó számon 1892. október 31.-én házasságot kötött K Papp János kocsis, 24 éves és Bencsik Julianna, 17 éves. A férj szülei K Papp János és Borzován Mária, a feleség szülei Bencsik János és Nascsák Mária az anyai nagymamánk szülei. Tanúként van feltüntetve J Páll János földműves és Kéfszóros András dohányos. Így kerültünk rokoni kapcsolatban a Papp családdal.

Angyal Géza matematika-fizika szakos tanár.

Angyal Géza, Nagykálló, 1953.

Angyal Géza, Kisléta, 1993.

A Kislétai Rámai Katolikus Búcsú alkalmával 2015. szeptember 20.-án találkoztam Angyal Gézával és feleségével, Irénkével. Ekkor állapodtunk meg, hogy szeptember 23.-án szerdán 16 órakor felkeresem őket a családi otthonukban. Több mint négy órát jó hangulatban beszélgettünk, az idő nagyon gyorsan elszaladt. Felajánlottam, hogy a találkozásaink-, az átmenetileg rendelkezésemre bocsátott dokumentumok, fényképek alapján az életükről, munkásságukról anyagot állítok össze. A fényképek, újság cikkek a számítógépbe történő beszkenelése, Angyal Pétertől Ispán Sándor Angyal tanár úr tanítványa, munkatársa által írt visszaemlékezésének újbóli elküldése után hozzá is láttam az anyag összeállításához.

Angyal Géza matematika-fizika szakos tanár Szabolcs megyei Kislétán 1933. július 25.-én született. Nagyapja Angyal Géza a Kállósemjénhez tartozó Hegedűs-tanyán dolgozott. Ebben az időszakban Kislétáról sokon vállaltak munkát a tanyán. Édesapja, Angyal Géza /1894-1958.04.18./ gépész-kovács szakmája volt, a községben műszaki értelmiségnek számított, édesanyja Mikó Margit. A családja megélhetését a tulajdonában lévő vontatott erőgéppel /Hoffer Steiner/ és cséplőgéppel a környéken végzett bérmunkából biztosította. Gyerek koromban a családban lévő két tehéntől a felesleges tejet a Debreceni úton Géza bácsiék családi házával majdnem szemben lévő tejcsarnokba tejes kupában hordtuk. Az útról is jól látszott az erőgép és cséplőgép, amit mindég csodáltam. 1952 szeptemberében „fel kellett ajánlani az államnak”, a család Balkányba húzatta el az erőgépet, cséplőgépet, ahol ellenérték nélkül véglegesen átadásra került. Géza édesapja az élete munkájaként beszerzett gépek hiányát élete végéig nem tudta elfelejteni. Géza egyetlen lány testvére Angyal Margit /1932.01.20./ elemi iskolát, polgárit végzett, Reszkető Józseffel alapítottak családot, egy gyerekük született.
Angyal Géza /1894-1958/, 1943.

Angyal Margit, Géza, 1958.

Angyal Géza az iskola hat elemi osztályát, 1939-1945 között a Kislétai Római Katolikus Iskolában végezte el. Az Elemi Népiskolai Értesítő Könyvecske szerint a tanítója Bagaméry Erzsébet, az iskolaszéki elnöki aláírást a mindenkori Pócspetri Római Katolikus Lelkész végezte, az első három osztályban Fekete Béla, a többi osztályban Baranyi Sándor.

A gimnáziumi tanulók részére szolgáló Tanulmányi Értesítőt, Gézának a Nagykállói M. Kir. Állami Szabolcs Vezér Gimnáziumban 1946, február 28.-án állították ki. Az általános iskola 5. osztályát, 1945-46-ban Nagykállóban járta. A 6., 7. általános iskolát 1946-47-ben a Máriapócsi Görög Katolikus Általános Iskolában-, a 8. általános iskolát a Máriapócsi Állami Általános Iskolában végezte. A Máriapócsi iskola évei alatt az iskola igazgatója özv. Szabó Károlyné, osztályfőnöke Majoros Elek. Özv. Szabó Károlynét Pócspetriben, Kislétán is jól ismerték, a Kislétai általános iskolában matematikát tanított többek között nekem is, amit nem tudok elfelejteni. Nagymértékben hozzájárult, hogy a matematikát megszerettem, középiskolában, az egyetemen is szívesen foglalkoztam vele. Özv. Szabó Károlyné az a pedagógus, tanár, nevelő, akit nem lehet elfelejteni. A Máriapócsi Általános Iskolában Kislétáról Angyal Géza mellett Kis Béla, Kékes György, Fekete József is odajárt. A Tanulmányi Értesítő további részében a gimnáziumi évek adatai szerepelnek. Az első évben /1949-50/ a Nagykállói M Állami Szabolcs Vezér Gimnázium-, a második évtől /1950-51/ a Nagykállói Állami Budai Nagy Antal Általános Gimnázium van feltüntetve. A gimnáziumi osztályfőnöke Csorba József, a negyedik évben az igazgatója Várkonyi István. Az Általános Gimnáziumi Érettségi Bizonyítványt reáltagozaton Nagykállóban 1953. június 22.-én 1/1953 számmal, Várkonyi István igazgató és Baditz Károly elnök aláírásával kapta meg.

Osztálytársak: Piránszki S., Kiss B., ? , Angyal Géza, Gebri G., Fekete J., 1953.

Az Egri Állami Pedagógiai Főiskolán 1953-56 között végzett tanulmányai alapján, az Állami Vizsgáztató Bizottság 1956. július7.-i határozata, 199/1956 számon okleveles matematika-fizika szakos általános iskolai tanárrá nyilvánította.

A tanári oklevél megszerzése után a szülőfalújában, Kislétán az Állami Általános Iskolában kezdte meg az oktatói-, nevelői munkáját. Később az átadott új Dr. Jósa István Általános Iskolában folytatta, amit 1993. július 25.-én fejezett be. A szaktantárgyak oktatása, az osztályfőnöki-, igazgatóhelyettesi munkakörök mellett az általános iskolában, a községben időt, fáradságot nem kímélve a szabadidős sportot szervezte és irányította. 1960-as évek másodi felétől a Kislétai Sportegyesület Elnöki feladatát is ellátta.

Ispán Sándor Angyal tanár úr tanítványa, majd kollégája a visszaemlékezésében a következőket írja: „Emlékszem, hogy a helyi tantestület elképzelhetetlen volt nélküle. Nevét tisztelettel ejtette ki az iskola apraja és nagyja egyaránt. Gyermekszeretete, következetessége és munka iránti alázata rendkívüli pedagógussá formálta. Órai szokásai, mozdulatai még mindig frissen élnek bennem. Tanórái élményszámba mentek. Egyszerű, világos és érthető magyarázata mindig magával ragadott bennünket. Már abban az időben is (45-50 évvel ezelőtt) nagy mestere volt a differenciálásnak. Értett hozzá, hogyan kell lekötnie mind az éberek, mind pedig a lankadók figyelmét és sikerélményhez juttatni a legjobbaktól kezdve a legszerényebb képességűekig mindenkit. Röviden: valamennyijükhöz volt „receptje”, „megoldó kulcsa”. Tájékozott és naprakész volt tanítványai családi hátteréről és az esetleges kedvezőtlen változásokra mindig segítő érzékenységgel reagált. Természetéből adódóan a fegyelem alapkövetelmény volt számára. A mindenkori rendbontókkal, rendkívüli diszkrécióval értett szót, értésükre adva, hogy hasonló viselkedésnek nincs helye az Ő környezetében. Nagy gondot fordított a végzős diákokra is. Annak idején nem tudtam elképzelni, hogy miért szinte minden nyolcadikos osztálynak Ő az osztályfőnöke. Aztán később összeállt a kép: ezen a területen is a legnagyobb hozzáértéssel végezte munkáját.

1967-ban végzett Kislétai tanulók tablóképe.

A szellemi tuningon túl nagyon fontosnak tartotta a testi nevelést is. Az ép testben ép lélek olyan fontos és egyértelmű volt számára, mint a levegővétel. Ezért a testnevelés és sport élete kihagyhatatlan részévé vált. Rengeteg versenyre készítette fel és vitte el tanítványait, amelyeken az életre szóló élményeken túl a járási bajnoki címektől az országos helyezésekig sok emlékezetes és tiszteletre méltó eredményeket értek el. Sportberkekben is garanciát jelentett a neve. Amíg ideje engedte, Ő maga is aktív művelője volt. Lelkes és szervező játékával sokszor segítette győzelemre a község labdarúgó csapatát. Aztán mikor befejezte, akkor kezdte el igazán! Az 1960-as évek második felében elvállalta a Kisléta Község Sportegyesületének elnöki tisztét. Ezzel egy olyan időszak vette kezdetét, amely örökre beírta emlékét az akkori emberek szívébe és falu sporttörténetébe egyaránt. Nagy lendülettel látott hozzá ehhez a tevékenységéhez is. Gyakorlások, edzések bevezetésével egyre bővült a csapat létszáma. A sok ügyes fiatal bekapcsolásával az együttese rövid időn belül a járási bajnokság meghatározó közösségévé vált. A törekvéseket látva, a fejlődést érzékelve egyre népesebb lett a szurkolótábor is. Egy-egy hazai mérkőzésen több száz szimpatizáns segítette győzelemre a csapatot és volt részese a győzelmi mámornak. A tennivaló egyre sokasodott, de a lendület nem csappant meg. Megszervezte és irányította az ifjúsági csapat versenyzését is. Mindeközben természetesen a feltételek megteremtését és bővítését is fontos feladatként kezelte. A régi pályát (Kállói út végén) kinőve – amelynek környéke sem volt megfelelő és öltözési helyiség sem állt rendelkezésre – más lehetőséget keresett és talált egy jobb és minőségibb környezet kialakítására. Irányításával egy új szabvány méretű pálya és öltöző épület került megépítésre (jelenleg is ez funkcionál). A kivitelezésben is oroszlánrészt vállalt. Többek között az épület elektromos- és vízvezeték szerelését saját maga végezte sógorai segítségével, miként a pálya körbe fásítását is magára vállalta. Később gyakran még a pálya karbantartása (játéktér vonalazása, fű levágása) is rá hárult. Közben természetesen a versenyek folyamatosan zajlottak, amelyek adminisztrációs tevékenységét is teljesítette. Viszonzásul, hálaként együttese sikert sikerre halmozva rendre szállította a bajnoki címeket.
Kislétai Sportegyesület öltözője, mögötte a futballpálya, 1975.

Egy olyan „Arany korszak” volt ez, ahol már nem az volt a kérdés, hogy győz-e a csapat, hanem hogy milyen arányban. Már az idegenbeli mérkőzésekre is egyre több szurkoló kísért el bennünket és a meccsek végén kórusban zúgott:

„Nincs jobb csapat a Létai csapatnál, csapatnál,
Mert ottan az Angyal Géza dirigál, dirigál.
Ha dirigál dirigáljon jól teszi, jól teszi,
Mert Őtet az egész csapat szereti, de szereti.”

És ez valóban így is volt. Egyéniségének köszönhetően a szomszéd településekről is szívesen csatlakozott hozzánk, (később ide is nősültek) minden szezonban egy-két jó játékos. Aztán néhány sikeres idény elteltével a csapat egyre erősebben kopogott a megyei II. osztály kapuján. Végül egy sikeres osztályozót követően ez az álom is teljesült. Egy rövid kis megtorpanás után egy eredményesebb időszak jelezte, hogy Angyal Tanár bácsi itt sem vallott szégyent csapatával.

Álló sor: Angyal Géza, Kocsis S., Ispán S., Orosz M., Pancsák J., Pénzes S.
Guggoló sor: Simon I., Ignácz J., Pataki L., Orosz J., Magyar K., Orgován J.
Fekvők:Orosz János, Dzsunyák Pál, „Aranycsapat”.

A sportsikereken túl az emberek kulturális igényeinek kielégítésére is jutott ideje és ereje. A kultúrház vezetőjeként számos érdekes és szórakoztató programot és ismeretszerzésre, művelődésre alkalmas rendezvényt szervezett, amelyek között mindenki megtalálhatta a számára legmegfelelőbbet. Micsoda energia!” A volt tanítványaival, Kislétaiakkal beszélgetve Ispán Sándor által leírtakat minden esetben alátámasztották, egyéni visszaemlékezéseikkel, részvételükkel, sikerélményeikkel kiegészítették, megerősítették.

Az általános iskolai sportban, a község szabadidős sportjában, a labdarúgó csapattal elért eredményekért, kifejtett munkájáért 1980-ban a „Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója” kitüntetésben részesült. A Kisléta Község Polgármesteri Hivatal a község fejlődésének érdekében végzett eredményes munkájáért az elismerését és köszönetét 1993. október 23.-án „Kisléta Községért Díszoklevél”-ben fejezte ki. A Díszoklevelet és az Emlékplakettet ekkor kapta meg Angyal Gézáné, dr. Fülesdi Béla, Dankó Miklós, Gorzó István is. Az Egri Eszterházy Károly Főiskola Angyal Géza „ötven éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységet elismerve” Egerben, 2005. szeptember 10.-én ”Arany Díszoklevél”-et, hatvan éven át kifejtett szakmai tevékenységért 2015. október 12.-én „Gyémánt Oklevelet” adományozott. A Kisléta Község Önkormányzat Képviselő-testülete Angyal Géza aranydiplomás pedagógusnak több évtizedes tanári munkásságáért és a községért tett szolgálataiért elismerése és tisztelete jeléül 2014. 10. 01.-én Díszpolgári Címet adományozott.

Angyal Géza 1959-ben Bokor Irénnel általános iskolai munkatársával családot alapított. Az első gyerekük Géza 1961. január 2.-án született. Az általános iskolát Kislétán, a középiskolát Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban, az egyetemet Debreceni Orvostudományi Egyetemen végezte. Jelenleg a Nyíregyházi Jósa András Oktató Kárházban szülész-nőgyógyász szakorvosként dolgozik. Három gyerek Judit, Ágnes, Virág született.
Angyal Család az első gyerekkel, Gézával, 1962.

A másodi gyerekük, Péter 1965. március 19.-én született. Az általános iskolát Kislétán, a középiskolát Nyíregyházi a Krúdy Gyula Gimnáziumban, az egyetemet a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakát a TITÁSZ-al kötött társadalmi ösztöndíjjal végezte el. A Közgazdasági Egyetemen a szakosítót is elvégezte. A kezdeti időszakban a munkahelye változatos volt: 1. Nyíregyházán a TITÁSZ-nál kezdett, 2. Sátoraljahelyi Dohánygyárban folytatta, ekkor Sárospatakon laktak, 3. Szentpéterváron a dohányiparban vállalt munkát. 4. Jelenleg Székesfehérváron IBM Coneultanting és Acoa Fujikura Ltd. cégnél dolgozik. Három gyerekük van Eszter, Péter, Géza. A nagy szülők nagyon boldogon beszélnek a hat unokáról, az elért eredményekről, a sikerélményeikről, a találkozások pillanatairól.
Angyal Péter és családja.

Angyal Család Péter Ballagásán, 2014.

Angyal Gézáné, született Bokor Irén okleveles tanítónő.

  Bokor Irén, 1946.

Angyal Gézáné, 1993.

Bokor Irén okleveles tanítónő Szabolcs megyében, Kislétán 1935. július 15.-én született. Nagyapja Bokor János kovácsként először Mérkvállajon telepedett le, majd Kislétán a Gencsy birtokán dolgozott, rövid idő után a községben magán kovácsként biztosította a családja megélhetését. Édesapja Bokor Péter /1909-/ Gencsy Károly birtokán kertészként dolgozott. A termelőszövetkezeti időszakban Kislétához tartozó Mocsoján 2 kataszteri holdon kertészkedett. Irénkének két testvére született nővére Manci, öccse Péter. A nővére Dunaharasztiban tanított, a családalapítás után egy fiú gyerekük született, az unokája Londonban dolgozik.

Bokor Péter, 1926. Irénke Édesapja.

Bokor Család; Irén, Anyja, Péter, Apja, Manci, 1939.

Édesapja kiváló szakember volt, a munkája mellett a község közösségi életébe is bekapcsolódott.

Kislétai Levente Kör tagjai az 1920-as években.

Az elemi iskolát Bokor Irén a Kislétai Római Katolikus Egyház Népiskolájában végezte. Tanítója Bagaméry Erzsébet, iskolaszék elnöke a Pócspetri Római Katolikus Egyház lelkésze Fekete Béla, később Baranyi Sándor. A Kislétai hat elemi iskola után Nyíregyházán a négy polgárit végezte. A Nyíregyházi Állami Tanítóképzőben az okleveles tanítói képesítést 1954. július 12.-én kapta meg.

A tanítás megkezdését a munkahelyek változásai, a kinevezések ellenére a munkaviszony létesítésének elmaradása akadályozta meg. Először Hejőcsabára helyezték, de Irénke el sem ment, másodikként Nyíregyháza melletti Rudas-tót jelölték meg, de itt sem dolgozott. A harmadik munkahelyeként Balkány lett megjelölve, mivel szeretett volna szülőhelyén, Kislétán tanítani, a Kislétára helyezett Maxim Lászlóval cserélt, azonban az akkori iskola igazgatója, Karászi Miklós a cserét nem fogadta el. Az első munkahelye Nyírmihálydiban volt, itt kezdte meg a tanítói munkát. Két év után az eredeti akaratának megfelelően a Kislétai Állami Általános Iskolába került és folytatta a Nyírmihálydiban megkezdett tanítói munkát.

Bokor Irén Nyírmihálydi osztályával, 1954.

A Kislétai általános iskolában nagy lelkesedéssel végezte a tanítói, nevelői munkát. Ispán Sándor visszaemlékezésében a következőt írja: Angyal Gézáné, Irénke „aki egy személyben volt nagyszerű társ, remek feleség, gondoskodó anya és ízig-vérig pedagógus. Szakmai igényességével, az új iránti fogékonyságával, a mindig megújuló módszereivel olyan műhelymunkát alakított ki, ahol gyermek és pedagógus egyaránt jól érezte magát. A tantervi követelményeken túl számos vidám próza, zenés és táncos műsort szervezett és tanított be tanítványainak, amelyekkel iskolai, községi és mások által szervezett rendezvényeken szerepeltek nagy sikerrel. Felső tagozatban nagy kedvvel és lelkesedéssel segített a lányok testi nevelését. Kézilabda csapat szervezésével, irányításával és versenyeztetésével tett eleget a lányok sportolási vágyának. Aztán később igazgató helyettesként nagy hozzáértéssel segítette vezető társa munkáját. Életéből neki sem maradt ki a közösség érdekében végzett munka. Magabiztosságáért, talpraesettségéért, őszinteségéért, szókimondó véleményéért, az igazság mellett való kiállásáért a község képviselő testületének volt hosszú ideig meghatározó tagja, ahol mindig várták és kérték segítő és építő véleményét.”

Angyal Gézáné kiránduláson az osztállyal.

Ünnepi rendezvény elnöksége. 1974.
Angyal G., Danku M., Orosz J., Angyal G.-né.

,
Angyal Gézáné Kislétai Állami Iskola egyik osztályával.

Bokor Irénke az iskolai évei alatt, később a tanítói munkakör ellátása mellett is szívesen sportolt. A „Falusi sportolók nagy spartakiádja a Népstadionban” címmel a Szabad Ifjúság 1955. szeptember 9.-én, a VI. évfolyam 212. számában írtak beszámolót. „A magasugrók között akadnak, akik „otthonosan”, mezítláb versenyeznek, mások tornacipőben, de látni szöges cipős atlétát is. A 100 m-es síkfutás női versenyzői közül például senki nem használja a rajtgépet, valamennyien egyszerűen guggolva indulnak.” „Az első ünnepélyes eredményhirdetés a női súlylökésben történik. Kipirult arccal még a küzdelem izgalmainak hatása alatt áll a győzelmi emelvény első helyére a Szabolcs-Szatmár megyei Bokor Irén, aki 9,83 méteres eredményt ért el. Kislétán született s most itt, az általános iskolában tanítónő, egyszersmind a sportélet egyik szervezője.” A Szabolcs-Szatmár megyei Néplap 1955. október 29. szombati számának sport rovatában jelent meg Szenti Jusztina a Magyar Népköztársaság Érdemes sportolójának levele „Levél Bokor Irénnek Székkutasról Kislétára” címmel. A cikkből a következőt idézem: „Mindezeket azért írom, mert láttalak az idei falusi szpartakiád országos döntőjén. Örülök, a súlylökésben és gránátdobásban elért eredményednek. 9,83 méteres súly-, és 49,9 méteres gránátdobásod igen jó eredményt jelent. Meg vagyok győződve arról, hogy egy újabb atléta tehetséggel gazdagítod élsportolóink sokasodó táborát.”

A művelődési miniszter 1989. augusztus 20.-án a közművelődésben végzett kiváló munkájáért „Szocialista Kultúráért” kitüntetésben részesítette. Ötven éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységének elismeréseként az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar 2004. május 4.-én „Aranyoklevelet” adományozott.
Angyal Gézáné, Bokor Irén a Kisléta község önkormányzatának több cikluson keresztül tagja volt. A község fejlődésének érdekében végzett munkájáért 1993. október 23.-án „Kisléta Községért Díszoklevélben” részesült. A Kisléta Község Önkormányzat Képviselő-testülete a több évtizedes tanítói munkásságáért „Díszpolgári Címet” 2014.10.01.-én adományozott.

A fénykép aláírása: A női súlyemelés első három helyezettje mosolyogva nézi a megérdemelt győzelmi érméket. Középen Bokor Irén.

Ispán Sándor a visszaemlékezése utolsó részében írja: Az Angyal Házaspár a kiváló oktató, nevelő munka, a tömegsport, a versenysport, Kisléta művelődése, fejlődése, a Kislétai emberek képviselete érdekében kifejtett kiváló, magas színvonalú, áldozatos, értékteremtő munkájuk, életük példamutató a kisebb-, nagyobb közösségek, egyének számára.
„Mindketten nagy gondot fordítottak a családra is. Gyermekeik számára igyekeztek mindig a képességeiknek megfelelő legjobb feltételeket megteremteni és biztosítani. Két nagyszerű kötelességtudó gyermeket neveltek fel, akik most saját családjaikkal együtt szeretetteljes gondoskodással igyekeznek meghálálni szüleik odaadó szeretetét.”
Angyal Géza, felesége Irénke szülőföldjüket, Kisléta községet, a családjuk és a község őseit, az itt élő embereket tisztelték, a szakmai, pedagógiai, oktatói, közösségi munkájukkal kiemelkedően hozzájárultak a tanítványaik sikerélményeihez, Kisléta község fejlődéséhez. Aktív részvevői voltak Kisléta község történetének alakulásában. Kislétaiak, elszármazottak legyünk büszkék rájuk, tiszteljük, őrizzük, ápoljuk emléküket.
Budapest, 2015.10.21.

Az Első Világháború Kislétai hősi halottai.

A „Szabolcs Vármegye és a közigazgatásilag ideiglenesen hazacsatolt két Ung- és négy Bereg Vármegyei község hadbavonult és az 1914-1918 Világháborúban elesett hősök fiainak NÉVJEGYZÉKE” című kiadvány, a 288 és 289 oldalon az alábbiak szerint tartalmazza a Kisléta hősi halottainak nevét, korát, családi állapotát, katonai fokozatát, a halál helyét és időpontját:

1. Ács János, Kisléta, 19 éves, nőtlen, 11. honvéd gyalog ezred, orosz harctér 1916. 2. Ancsák János, Kisléta, 41 éves, nős, 11. honvéd gyalog ezred, orosz fogság, 1915. április 8. 3. Esztári Gábor, Kisléta, 26 éves, nőtlen, 11. honvéd gyalog ezred, honvéd, orosz harctér, Bukovina, 1916. június. 4. Farkas Mihály, Kisléta, 18 éves, nőtlen, K. n. honvéd gyalog ezred, közvitéz, orosz harctér, 1916. 5. Gedieger Móric, Kisléta, 22 éves, nőtlen, K. n. honvéd gyalog ezred, közlegény, orosz harctér, 1916. 6. Hock Ernő, Ákosfalva, 21 éves, nőtlen, K. n. honvéd gyalog ezred, közvitéz, orosz harctér, 1915. 7.Kóródi Sándor, Kisléta, 27 éves, nős, 5. közös gyalog ezred, közlegény, orosz harctér, 1915. 8. Konyhás János, Kisléta, 40 éves, nős, 5. közös gyalog ezred, közlegény, orosz fogság, 1915. március. 9. Lánczi Ferenc, Kisléta, 26 éves, nőtlen, 11. honvéd gyalog ezred, honvéd, orosz harctér, 1915. 10. Lazók Sándor, Kisléta, 20 éves, nőtlen, 5. közös gyalog ezred, gyalogos, román harctér, 1916. 11. Molnár János, Kisléta, 21 éves, nős, 5. közös gyalog ezred, közlegény, román harctér, 1916. 12. Pap Sándor, Kisléta, 28 éves, nőtlen. 15. közös gyalog ezred, gyalogos, olasz harctér, 1918. október. 13. Rádi Károly, Kisléta, 30 éves, nős, 15. huszár ezred, őrvezető, orosz hadifogoly, 1915. december. 14. Reszkető János, Kisléta, 25 éves,, nőtlen, 11.honvéd gyalog ezred, tizedes, román harctér, 1916.december. 15. Simon István, Kisléta, 45 éves, nős, 11. honvéd gyalog ezred, honvéd, orosz fogság, 1917. 16. Szegedi Péter, Kisléta, 45 éves, nős, 5. gyalog ezred, gyalogos, orosz harctér, 1916. 17. Tamás György, Kisléta, 20 éves, nőtlen, 5. gyalog ezred, gyalogos, orosz harctér, 1916. október. 18. Tamás János, Kisléta, 23 éves, nőtlen, 11. honvéd gyalog ezred, honvéd, orosz harctér, 1918. 19. Truczkó Pál, Kisléta, 38 éves, nős, 11. honvéd gyalog ezred, honvéd, orosz fogság, 1915. 20. Turcsányi Ferenc, Kisléta, 22 éves, nőtlen, 11. honvéd gyalog ezred, honvéd, orosz harctér, 1916. 21. Vajda Pál, Kisléta, 21 éves, nőtlen, 5. gyalog ezred, gyalogos, olasz harctér, 1918. 22. Vastag Miklós, Kisléta, 28 éves, nőtlen, 5. gyalog ezred, közlegény, orosz harctér, 1914. 23. Weisz Ármin, Kisléta, 25 éves, nőtlen, 5. gyalog ezred, közlegény, orosz harctér, 1914.

A 23 fő hősi halott közül legfiatalabb 18 éves Farkas Mihály nőtlen, legidősebb 45 éves Simon István nős, Szegedi Péter nős, 15 fő nőtlen, 8 fő nős. Az orosz harctéren 12 fő, az olasz harctéren 3 fő, a román harctéren 3 fő, orosz hadifogságban 5 fő vesztette életét. A 11. honvéd gyalog ezredben 10 fő, az 5. gyalogezredben 8 fő, a 15. huszárezredben 2 fő, a K. n. honvéd gyalog ezredben 2 fő, a 62. gyalogezredben 1 fő szolgált.