Kisléta község története

Szabolcs Vármegye az ősök lakhelye.

Az apai és anyai ágon az őseim Szabolcs vármegyében születtek és éltek. Az apai ágon a szülők dédnagyapám és dédnagymamám Nagykállóban, az akkori Szabolcs vármegye székhelyén laktak és dolgoztak. Nagyapám szintén Nagykállóban született, Kislétára nősült, az özvegyül maradt anyja, dédnagymamánk, özvegy Pénzes Györgyné, Kállai Terézia Nagykállóból Kislétára költözött. Anyai ágon Nagyapám, Hajdú Pál Tiszalökön született, Kótajba lakott, nagymamám Hajdú Pálné, Bencsik Mária Kislétán született, Kállósemjénben lakott. Kállósemjénhez tartozó Gyulaházi tanyán alapítottak családot. Édesapám Kislétán alapított családot, először Kislétán, majd a Gencsy tanyán, Kistanyán, végül újra Kislétán laktak. A szüleim, a család tagjai, tizenegy gyerek szorosan kötődik Kislétához a hozzátartozó Kistanyához, Nyírbátori Járáshoz, Nyírbátorhoz, a környező községekhez, Pócspetrihez, Máriapócshoz, Kállósemjénhez, Nyírbogáthoz, Nyírgelséhez.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Magyarország északkeleti részén foglal helyet. A mai megye területe 1950-ben Szabolcs-Ung és Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegye közigazgatási egyesítésével alakult ki, az államalapítástól ezen időpontig egy sor területi változáson esett át /Frisnyák 1993: 13/. Az Árpád-kor folyamán a mai megye területén három Árpád-kori vármegye, Borsova, Szabolcs és Szatmár osztozkodott. Borsova vármegye azonban az 1241-es tatárjárás után felbomlott, a Tiszától keletre fekvő része Bereg néven önállósult, a Tiszától nyugatra fekvő harmadát pedig Szabolcshoz csatolták. Ezzel a Tiszántúl egyik legnagyobb nemesi vármegyéjévé nőtte ki magát, mely kisebb területi változásokkal egészen 1876-ig változatlan maradt /Németh 1986: 115/. A három vármegye együttes területe 15547 km2 volt, ebből Szabolcs 5968 km2-el a legnagyobb tette ki.

Szabolcs vármegye székhelye 1747-ben 129 évig Nagykálló lett. A Kállay-család engedte át azt a telket a vármegyének /évenkénti fizetség fejében/, amelyen a Kállói megyeház 1769-re felépült. Szabolcs vármegye négy főszolgabírói járásra tagolódott: Kisvárdai-, Dadai-, Nyírbátori-, és Nádudvari Járásra. A Szabolcs vármegye székhelyét 1876-ban áthelyezték Nyíregyházára.

A Szabolcs vármegyében a járások alakulása: 1. Dadai alsó járás, székhelye Tiszalök. 2. Dadai felső járás, székhelye Gáva. 3. (a korábbi Dadai közép járás) Kisvárdai járás, székhelye Kisvárda (a korábbi Kisvárdai alsó járás). 4. Nagykállói járás, székhelye Nagykálló. 5. Nyírbátori járás, székhelye Nyírbátor (a korábbi Nyírbátori alsó járás). 6. Nyírbogdányi járás, székhelye Kemecse (a korábbi Dadai felső járás). 7. Tiszai járás, székhelye Mándok (a korábbi Kisvárdai felső járás). 8. Ligetaljai járás (1907-ben szervezték), székhelye Nyíracsád, majd 1926-tól Nyíradony. 9. Nyírbaktai járás (1912-ben szervezték az egykori Nyírbátori felső járás területén), székhelye Nyírbakta, majd 1930-tól (amikor ez Lórántházával egyesült) Baktalórántháza.

A járásokhoz tartozó községek:

I. Bogdányi járás, 20 községgel, köztük 7 nagyközség: Demecser, Kemecse, Kótaj, Nagy-Halász, Nyír-Bogdány, Oros, Pazony. Körjegyzőségi székhelyek: Gégény, Kék, Ramocsaháza, Tét, Tura, Vas-Megyer.

II. Dadai alsó járás, 13 községgel, köztük 7 nagyközség: Szent-Mihály, Tisza-Büd, Tisza-Dada, Tisza-Dob, Tisza-Eszlár, Tisza-Lök, Tisza-Polgár. Körjegyzőségi székhelyek: Csobaj, Ptrügy, Tisza-Ladány.

III. Dadai felső járás, 14 községgel, köztük 10 nagyközség: Balsa, Berczel, Buj, Gáva, Ibrány, Nagyfalu, Paszab, Rakamaz, Timár, Vencsellő. Körjegyzőségi székhely: Kenézlő.

IV. Kisvárdai járás, 19 községgel, ezek közt 5 nagyközség: Dombrád, Gyulaháza, Karász, Kis-Várda, Tass. Körjegyzőségi székhelyek: Ajak, Döge, Fényes-Litke, Kanyár, Pap, Pátroha, Petneháza.

V. Nagykállói járás, 19 községgel, köztük 10 nagyközség: Apagy, Balkány, Bököny, Kálló-Semjén, Mártonfalva, Nagy-Kálló, Napkor, Nyír-Acsád, Nyír-Adony, Uj-Fehértó. Körjegyzőségi székhelyek; Hugyaj, Mihálydi, Szakoly, Szent-György-Ábrány.

VI. Nyírbátori járás, 23 községgel, köztük kilenc nagyközség: Bogát, Encsencs, Gyulaj, Kis-Léta, Mária-Pócs, Nyír-Bátor, Nyír-Béltek, Nyír-Lugos, Pócs-Petri. Körjegyzőségi székhelyek: Levelek, Nyír-Bakta, Nyír-Mada, Ó-Fehértó, Piricse, Vaja.

VII. Tiszai járás, 25 községgel, köztük két nagyközség: Mándok, Tornyos-Pálcza. Körjegyzőségek: Bezdéd, Eperjeske, Eszény, Gyüre, Kis-Báka, Kopócs-Apáti, Őr-Ladány.

Rendezett tanácsú város: Nyíregyháza, amely egyszersmind a vármegye székhelye.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Tiszai járást felosztották a Kisvárdai és a Vásárosnaményi járások között. Ugyanekkor a Dadai felső járás is megszűnt, de területéből néhány Nyíregyháza környéki községgel kiegészítve létrehozták az új Nyíregyházi járást. Szintén ekkor igazították az összes járás elnevezését a székhelyéhez. A tanácsrendszer bevezetésekor Szabolcs-Szatmár megye tizenegy járásra, Baktalórántházai-, Csengeri-, Fehérgyarmati-, Kemecsei-, Kisvárdai-, Mátészalkai-, Nagykállói-, Nyírbátori-, Nyíregyházi-, Tiszalöki- és Vásárosnaményi Járás oszlott.

Ezt követően 1983-ig a tizenegyből öt járás szűnt meg: a Kemecsei (1956-ban), a Csengeri (1969-ben), a Baktalórántházi és a Tiszalöki (1970-ben) végül a Nagykállói (1978-ban). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez hat járás tartozott (Fehérgyarmati, Kisvárdai, Mátészalkai, Nyírbátori, Nyíregyházi és Vásárosnaményi).

Nagy József /1929.05.01.-1958.02.28./ Kislétai születésű, 1956-os mártír.

Fekete Józseffel az 1956-os eseményekről beszélgetve külön megkért nézek Nagy József után. Egyszerű munkásember volt, nem tudja mi lehetett vele 1956-ban. Az interneten találtam Untitled Document anyagot és a következő szöveget tartalmazza:

„Nagy József Kislétán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született. 1941-ben fejezte be a hat elemit, ezt követően segédmunkásként dolgozott Szabolcsban. Munkahelyeit a jobb fizetés reményében sűrűn váltogatta: volt vagonrakodó a MÁV-nál, segédmunkás a Demecseri Keményítőgyárban és a pesti Papírfeldolgozó Vállalatnál, villanyszerelő az ÉVISZ-nél. 1950-ben behívták katonának. Szolgálatát Vácott töltötte. 1952-ben őrvezetőként szerelt le. Ezután másfél évig járőrszolgálatot teljesítő rendőr volt, de az alacsony fizetés miatt 1954 decemberében leszerelt, és a Csepel Vas- és Fémműveknél helyezkedett el szállítómunkásként. 1956. október 26-án jutott fegyverhez a csepeli rendőrkapitányság elfoglalásakor. Csatlakozott egy Pestről teherautón jött kb. húszfős fegyveres csapathoz, akik Kalamár Józsefet, Csepel tanácselnökét keresték, azzal gyanúsították, hogy október 24-én agyonlőtt egy tüntetőt. Miközben hiába keresték a tanácselnököt, az előlük láthatólag menekülni próbáló Bordás András, Kossuth-díjas esztergályos vonta magára a fegyveresek figyelmét. Üldözőbe vették az ismeretlent, bekerítették, és ekkor Nagy József célzás nélkül elsütötte felé a fegyverét. Bordás András azonnal meghalt. A csoport ezután a Duna-ághoz ment, ahol híreik szerint ÁVH-sok akartak átkelni Csepelre. Csatárláncban közelítették meg a partot, amikor géppuskasorozat érte őket. A Nagy József mellett haladó férfit találat érte, mire Nagy eldobta fegyverét, és hazament. 1957. március 15-én tartóztatták le. Első fokon gyorsított eljárás során mozgalomban való részvétel és gyilkosság vádjával 1957. június 14-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa húsz év börtönbüntetésre mérsékelte, tettét nem gyilkosságnak, hanem szándékos emberölésnek minősítve. Az ítélet ellen a Legfőbb Ügyész törvényességi óvást nyújtott be. Ennek nyomán a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának Népbírósági Törvényszéke 1958. február 20-án újratárgyalta az ügyet, és helyreállította az eredeti, első fokú ítéletet. Február 28-án kivégezték.”

Nagy Gyöngyvér Csíkszeredáról 2015. január 27.-én írt Kisléta község története oldal idővonalára: „Tudják-e a Kislétaiak, hogy mekkora személyiséggel büszkélkedhetnek? Kisléta szülöttje Mezei József festő, aki Petőfi Sándornak volt a barátja, akit 1846-ban meg is festett. Bem József tüzértisztjeként részt vett az 1848-as forradalom és szabadságharcban. A Szatmári egyházmegye számára 50 oltárképet készített.” A Facebook-on 2013-ban indítottam el „Kisléta község története” oldalt, ahol több összeállított Kisléta történetével kapcsolatos anyagot jelentettem meg. Az oldalt több mint 400-an kedveleik, sokan az oldal alakításában is részt vesznek. Nagy Gyöngyvér által feltett kérdésre válaszolva, be kellett vallanom, hogy Mezei József Kisléta kötődéséről nem tudtam, a tájékozódásom szerint a Kislétaiak sem tudtak. Mezei József Kisléta születésű élettörténetének-, munkásságának feldolgozásában 2015. január 27.-e jelentett fordulatot. Mindezekért hálás köszönettel tartozom a Csíkszeredai Nagy Gyöngyvérnek Mezei József testvérének ükunokájának. Nagy Gyöngyvér kutatásának, szervezésének köszönhetően Muhi Sándor szerkesztésében „Mezei József” című könyv 2015 végén megjelent. Közben Kisléta község híres emberei között Mezei Józsefről 15 oldalas összefoglaló anyagot állítottam össze. A Megyei Levéltárban Helmeczi Aliz segítségével „Szabolcsi honvédek aranykönyve 1848-49” című könyvet áttanulmányozhattam és annak alapján összeállítottam „1848-as szabadságharc Kislétai résztvevői” című anyagot. Az egyre több ismeret birtokában 2015 év másodi felében határoztam el, hogy a Kisléta születésű Mezei József és az 1848-49-es szabadságharcban részt vett Kislétaiak emlékére emlékmű felállítását kezdeményezem.

Az emlékmű, emlékkiállítás, emlékműsor költségeinek fedezetét tisztázva / elszármazott Hajdu Károllyal vállaltuk/ a Kisléta Község Önkormányzatának jegyzőasszonyához, Lánczi Juliannához, 2016.01.25.-én küldtem el Mezei József és 48-49-es emlékmű felállítási kérelmemet három melléklettel. A jegyzőasszonytól 2016.02.17.-én kaptam választ, hogy a képviselő testület megtárgyalta az emlékmű felállítását. Az emlékmű helyének meghatározása mellett műszaki leírást, a rögzítés biztonságának leírását kérték. 2016.02.24.-én a műszaki leírást, axonometrikus rajzot, kiegészítést megküldtem. A jegyzőasszonytól 2016.03.21.-én kaptam választ, hogy a képviselő testület jóváhagyta a benyújtott dokumentumokat. Az emlékmű készítését Domonkos Sándor a Nyírbogáti kőfaragóval ekkor tudtam véglegesíteni. Először telefonon közöltem a véglegesítést, majd 2016. március 31.-én Nyírbogáton megállapodást kötöttünk. Ekkor már rendelkeztem egy árajánlattal, amelyet a MÁRVIMPEX AS EQUIPMENT KFT. 1108 Budapest. Kozma u. 9-11. alatti cég 2016. január 27.-én adott. Domonkos Sándor kőfaragó korábbi munkáit ismerve, kedvező árajánlata alapján döntöttem mellette. A Mezei József 18x24 cm-es porcelán fényképét felvállaltam, hogy Budapesten elkészítettem. Két ajánlat után személyesen kerestem fel a Dekormánia Stúdió-t 1147 Budapest, Telepes u. 12. cím alatt, ahol 2016. március 18.-án megrendeltem Mezei József porcelán fényképét. Mezei József emlékkiállítási anyagot folyamatosan készítettem. A4-es és A3-as üvegezett képkeretbe helyeztem el a fénykép és egyéb anyagok másolatát, összesen 34 darabban. Az üvegezett kereteket először áruházban vásároltam, majd megkerestem a gyártót, Gaál Péter képkeretezőt Nyíregyházán, Szent István u. 38. szám alatt, ahol kedvezőbb áron vásároltam meg a hiányzó üvegezett képkereteket. „Mezei József emlékkiállítás Kisléta, 2016.május 15.” feliratot Budapesten Varga János, REKLÁM DEKOR cégnél rendeltem meg, határidőre el is készült.

Az emlékmű avatási ünnepségre vonatkozó meghívó első változatát 2016.04.10.-én, a végleges változatot április 15.-én állítottam össze. A meghívó véglegesítése előtt felkért közreműködők pozitív válaszát akkor és most is jó eső érzéssel fogadtam. A Görög Katolikus Egyház lelkésze Orosz Árpád, a Református Egyház lelkésze Szerencsi Éva az emlékmű megszentelését, megáldását, az időponthoz való alkalmazkodást is szívesen fogadták. Dr. Bene János Nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója az ünnepi megemlékezés mellett az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatos emlékkiállítást is elvállalta, 12 darab 100x200 cm-es tablót, 2 darab díszegyenruhát, 1 darab 1848-as szabadságharci zászlót biztosított. Kovács János Iránytű Klub-zenekar vezetője az egy órás emlékműsort, Nagy Gyöngyvér Mezei József testvérének ükunokája Csíkszeredáról az emlékmű leleplezését, koszorúzását, Jakabné Harcsa Erzsébet Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon igazgatója, Prof. Dr. Fülesdi Béla, Hajdu Károly, Rácz István /leleplezését is/ elszármazott Kislétaiak az emlékmű koszorúzását vállalták el. A meghívóból több mint 250 darabot számítógépen készítettem, jelentős részét borítékba tettük. Célul tűztem ki, hogy az elszármazottakon, a vendégeken kívül az ünnepségen minél több Kislétai vegyen részt. Az intézményeket személyesen kerestem fel, a létszámtól függően több meghívót hagytam az intézmény vezetőjénél és kértem a dolgozók, tanulók mozgósítását.

Az emlékmű avatási ünnepséggel kapcsolatban jelentkező feladatok egyeztetése, elosztása céljából szervező bizottságot hoztunk létre. Tagok voltak: Esztári Lászlóné, Orosz Mihályné, Ujfalusi Béláné, Holpné Terdik Mónika, Bunyáné Bihari Erzsébet, Rácz István, Szilágyi Imre, Pénzes László. Az egyeztetésre a következő időpontokban került sor: 2016.04.13. Szerda 17 óra, 2016.04.27. Szerda 17 óra, 2016. 05.11. Szerda 17 óra. A szervező bizottsági tagok lelkiismeretes munkát végeztek, a sikeres ünnepség érdekében a vállalt és kapott feladatokat mindenki maximálisan igyekezett teljesíteni. A meghívó első változatát a kétszeri sikertelen találkozás után az emlékmű kijelölt helyén Dr. Szabó László alpolgármesternek adtam át. Az ünnepségi program részletes egyeztetésére nem volt idő. A találkozás helyszínén többek között megemlítettem, hogy az emlékmű, emlékkiállítás, emlékműsor jelentkező költségeit Hajdu Károly-al közösen magunkra vállaltuk, kértem a 120 főre vonatkozó állófogadás költségeit az önkormányzat szíveskedjen megára vállalni. Az alpolgármester úr válaszolta, hogy megoldjuk, mindég meg szokták oldani. Később a képviselőtestületi tagok egy havi tiszteletdíjukat felajánlották, amit több vállalkozó kiegészített. Az emlékmű avatási ünnepségen a ki hangosítást, szózat lejátszását, fényképkészítést Kovács Zsolt általános iskola titkára megfelelő színvonalon megoldotta. Nagy Gyöngyvér Mezei József testvérének ükunokája az ünnepségen történő részvételét csak úgy tudta vállalni, hogy Csíkszeredáról Szatmárnémetiig vonattal utazik és innen Esztári László a művelődési Ház vezetőjének férje vállalta Kislétára történő hozatalát, majd a visszavitelt. Úgy érzem a Kislétaiak nevében is mondhatom, hogy minden erkölcsi és anyagi támogatást, az ünnepséggel kapcsolatos szervezési feladatokat, a végzett munkát, a közreműködést hálásan köszönjük.

Az emlékmű avatási ünnepség előtt 2016. május 11.-én betegen, /vírus és baktériumfertőzéssel/ érkezem Kislétára, a szükséges gyógyszereket szedtem, az utolsót az ünnepség napján vettem be. Az ünnepségig rám háruló, jelentkező feladatokat igyekeztem elvégezni. A szervező bizottsággal az utolsó megbeszélést megtartottuk, az emlékmű utolsó munkálatait egyeztettem, az elszámolását elvégeztük, a Művelődési Házban csütörtökön fogadtam Dr. Bene Jánost a Nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatóját, aki a kollégájával véglegesítették az 1848-49-es szabadságharc kiállítási anyagát, Pénteken a feleségemmel, Dr. Herczku Erzsébettel a Mezei József emlékkiállítási anyagát felraktuk a falra. Május 14.-én szombaton Csíkszeredáról megérkezett Nagy Gyöngyvérrel, Mezei József Mária testvérének ükunokájával 15 órakor találkoztam. Először a Művelődési Házban mentünk, ahol a kiállítást és a folyamatban lévő munkát megtekintettük. Ezt követően Kisléta község központjában sétát tettünk, többek között megtekintettük az elkészült emlékművet, a görög katolikus templomot, ahol Mezei Józsefet megkeresztelték. Máriapócs központjába is ellátogattunk, megtekintettük a kegytemplomot, a Bazilita Rend 1800-a években működtetett iskoláról beszélgettünk. A korábbi kapcsolatunk alapján felhívtam Teofán Atyát, hogy Mezei József rendhez járt iskolai éveiről, nyilvántartásról érdeklődjem, sajnos nem tartózkodott Máriapócson, a Csíksomlyói búcsún vett részt. Nagy Gyöngyvérrel folytatott több órás beszélgetésünk nagyon hasznos, felejthetetlen számomra, újabb lendületet adott Kislétai születésű Mezei József élettörténetével kapcsolatos anyagok gyűjtéséhez.

A Kislétaiak, az elszármazott Kislétaiak, a szervezők, az emlékmű avatási ünnepségen részt venni kívánók nagy várakozással várták május 15.-t, Pünkösd Vasárnapját, az emlékmű avatási ünnepség napját. Az emlékmű letakarva készen állt az ünnepi leleplezésre, megszentelésére, megáldására, a Művelődési Házban Mezei József emlékkiállítása, az 1848-49-es szabadságharc emlékkiállítása várta az érdeklődőket. Az Iránytű Klub-zenekar és a Nyugdíjas Egyesület tagjai Kovács János vezetésével több hónapon keresztül felkészültek az emlékműsor előadására. Az aranyat érő májusi csendes eső a hét második felében többször áztatta a határt, Kisléta területét. Pénteken késő délutáni órában az átvonuló esőfelhők közben szivárvány jelent meg Kisléta feletti égen, mintha jelezni akarná Pünkösd Ünnepének eljövetelét, krisztus mennybemenetelének és a Szentlélek kiáradásának ünnepét, Mezei József és 1848-49-es szabadságharcban részt vett Kislétaiak emlékmű avatásának ünnepét. Szombaton is többször csendes, áztató esőnek, az akácvirágzásának, az azzal együtt járó akácvirág illatának lehettünk a tanúi.

Kisléta község feletti szivárvány, 2016.05.13. Péntek./ PL/

Kisléta község központja a várakozás pillanatában, 2016.05.14. /Fénykép: Nagy Gyöngyvér/

Az emlékmű avatási ünnepség előtti napon. 2016.05.14. /Fénykép: Nagy Gyöngyvér/.

Pünkösdvasárnap, 2016. május 15.-én a reggeli órákban kisebb felhők között a nap sugarai biztató jelei voltak az emlékmű avatási ünnepségre, eső nélküli napunk volt. Az egyházi szentmiséken a Kislétaiak mellett több elszármazott Kislétai, meghívott vendég is részt vett. A 9 óra 30 perckor kezdődő református istentiszteletre bejelentkezett Dr. Bene János Nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója, Mezei József Mária testvérének ükunokája Nagy Gyöngyvér Csíkszeredáról, Jakabné Harcsa Erzsébet a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon igazgatója. A feleségemmel, Dr. Herczku Erzsébettel úgy döntöttünk, hogy mi is a református istentiszteleten veszünk részt. Az úrvacsorával együtt tartott istentiszteleten a szokásosnál többen vettek részt. Szerencsi Imréné lelkészasszony a misén üdvözölte a vendégeket, megemlékezett az 1848-49-es szabadságharcban részvett Kislétaiakról. A görög katolikus templomban a szentmisét Orosz Árpád lelkész tartotta, a helybelieken kívül itt is voltak az elszármazott Kislétaiak, többek között Hajdu Károly elszármazott Kislétai, az emlékmű ünnepség egyik anyagi támogatója is.

Emlékmű avatási ünnepség, Kisléta, 2016.05.15. /Fénykép: Nagy Gyöngyvér/

Az emlékmű avatási ünnepség 11 órát követő párperccel a szózat elhangzásával kezdődött. Az emlékmű leleplezésére felkértem Nagy Gyöngyvért Mezei József Mária testvérének ükunokáját és Rácz Istvánt elszármazott Kislétait. A leleplezés után rövid taps, majd felkértem Szerencsi Imrénét a református lelkészt és Orosz Árpádot a görög katolikus lelkészt az emlékmű megszentelésére, megáldására. A görög katolikusi szertartás szerint az emlékművön szereplő 1848-49-es szabadságharcban részt vett Kislétaiak nevét felsorolta és az emlékművet megszentelte. A református lelkész a szabadságharcban részvett Kislétaiakról megemlékezett, majd megáldotta az emlékművet. A római katolikus lelkész távolléte miatt papírra vetett gondolatait az ünnepségen nem tudtam felolvasni –az utolsó pillanatban kapott boríték miatt -, amit most idézek: „Kedves Ünneplők! 4 ünnepi pünkösdi szent misénk végzése közben szeretettel vagyok ott lelkemben és a pünkösdi Szentlélekben. Az ünnepelt lelkében lángolt a hazaszeretet tüze és keresztségekor a végleges hazába is elhívatott. Istentől sokirányú tehetséget kapott, ami nem mehet feledésbe. Magam is láttam a Csomaközi templom szent István oltárképét és nagybányai képeit is láttam zarándokokkal. Ez a most emelt emlékmű, amit tegnap fél 3-kor, Nyírbogáti szolgálatomra haladva megáldottam, a község forradalmi emlékhelye is lesz. A Szentlélek áldja meg égi bölcsességgel és tudással mindazokat, akik a szülőföld iránti szeretetet és jó értelemben vett büszkeségünket akarták tovább mélyíteni kutatásukkal, felfedezésükkel és az emlékhely elkészítésével. Mélységes sajnálatom, hogy a kötelességteljesítés máshová szólít. Minden jelenlévőnek áldott pünkösdi ünnepeket kívánok: Horváth János római katolikus lelkész. Kállósemjén, Pünkösd szombatjának estéjén. Horváth János sk.”

Emlékmű leleplezése, Nagy Gyöngyvér, Rácz István, Pénzes László. /F: Kovács Fanni/

Emlékmű megszentelése, megáldása.

Orosz Árpád görög katolikus-, Szerencsi Imréné református lelkész./F: Kovács Fanni/

A köszöntőt mondja Pénzes László Kisléta község története oldal szerkesztője./F:NGy/

A Kislétai születésű Mezei József és az 1848-49-es szabadságharcban rész vett Kislétaiak emlékmű avatási ünnepségi köszöntőmet a következők szerint, mondtam el. „Bartos Mihály Mezei József élettörténetének kutatója az általam küldött meghívóra küldött válaszából idézve: „Különösen lélekemelő számomra, hogy éppen ere a napra tették Mezei Józsefre és az egykori 48-as hazafiakra való megemlékezést. Ahogy a pünkösd ünnepköre a feltámadt Krisztus menybemenetelének és a Szentlélek kiáradásának ünnepe, úgy legyen ez a nap Kisléta hős fiainak is megdicsőülése!” Tisztelt Jelenlévők! A Kislétai születésű Mezei József festőművész, költő, 1848-49-es szabadságharc tüzérfőhadnagya, Petőfi Sándor barátja és az 1848-49-es szabadságharc Kislétai résztvevői emlékére készült emlékmű avatási ünnepség, az emlékműsor, az emlékkiállítás alkalmával a szervezők, a közreműködők, az erkölcsi, anyagi támogatók nevében őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntöm a részvevőket, a térség országgyűlési képviselőjét, Máriapócsi, Pócspetri, Nyírbogáti vendégeinket, a média jelen lévő képviselőit.

Kisléta község történetének feltárásában, anyagok gyűjtésében több Kislétai nevével lehet találkozni. Téglási Ferenc több témában gyűjtött anyagot, Ujfalusi Ferenc elbeszéléseit is felhasználta / 1960. március 11.-én 100 éves korában hunyt el/. Madácsi Károly Kisléta határrészeinek, dűlőinek, tanyáinak kézzel történő papírra vetése, a ma élőknek is érdekes olvasmány. Bihari Beáta egyetemi szakdolgozata is gyarapította Kisléta történetéhez kapcsolódó anyagok gyűjtését. Napjainkban is vannak, akik Kisléta község történetének teljesebbé tételéhez az ismereteikkel hozzá tudnak járulni. Dr. Fazekas Árpád volt Kislétai körzeti orvos, orvostörténész munkáiban több helyen találkozunk Kisléta kapcsolatával. Dr. Jósa Istvánnal részletesen foglalkozott.

Napjainkban az internet adta lehetőséget felhasználva Kisléta község történetének oldalát a Facebookon több éve megnyitottam, közel 500 kedvelője van, a www.kisleta.blog.hu szintén több éve Kisléta község történetével is foglalkozik. Öröm számomra, hogy az interneten napjainkban egyre többen foglalkoznak Kisléta község történetével. Kívánom, hogy Kisléta község történetére való emlékezés, példaértékű korszakának ápolása, ünneplése legyen része a mindennapjainknak, mint a májusi aranyat érő eső, a Nyírségi illatos akácvirágzás. A Csíkszeredai Nagy Gyöngyvér Mezei József Mária testvérének ükunokája, a Csíki Múzeum munkatársa, először 2015. január közepén jelentkezett be a Kisléta község történeti oldalra, ekkor hívta fel a figyelmemet Mezei Józsefre. Kiemelkedő szerepe van benne, hogy Muhi Sándor szerkesztésében 2015 végen megjelent „Mezei József” című könyv, valamint a mai emlékünnepségünket is segítette a munkája.

Kisléta község történetének vannak példaértékű, fényes időszakaszai, az 1800-as éveket is ilyenek tekintem. Dr. Jósa István 50 évig Szabolcs vármegye főorvosa, 1807-1837-ig Kislétáról irányította a vármegye egészségügyét, Kislétán, Kállósemjénben, Nagykállóban különös ispotályt hozott létre. Kislétát az orvosi tevékenységével, tudományos munkájával, irányító-szervező munkájával a térség, a vármegye központjává tette. A Kisléta születésű Telepi György /1800-1885/ színész, festőművész, író vándorszínészként kezdte, a magyar nyelvű színház létrehozásában aktívan rész vett. A színház belső működését saját tervezésével segítette. A Nemzeti Színház örökös tagja lett. Gencsy Albert /1842-1932/ Kislétai földbirtokos, 1800 kataszteri holdon korának megfelelően fejlett színvonalon gazdálkodott. A Nyírvíz-Szabályozó Társulat választmányi tagjaként a Nyírség vízszabályozásában jelentős szerepet vállalt. Az országgyűlés közlekedési tagjaként a Nyírséget átszelő Nyíregyháza-Mátészalka-Zajta vasútvonal aktív részvevőjeként működött közre. Egyike annak a három főnek, aki hazahozatták Kossuth Lajos hamvait Turinkból. A nyírbátori választókerületben háromszor választották országgyűlési képviselőnek. Mezei Józsefnek /1823-1882/, az 1848-49-es szabadságharc Kislétai résztvevőinek szelleme erősítette az időszak példaértékét.

Kisléta község példaértékű, fényes történelméből, a híres szülötteinek munkásságából, szellemükből tanulva tegyünk többet Kisléta alkotó mindennapjaiért. Ahhoz, hogy Kisléta községnek megfelelő színvonalú jövője is legyen, növelni kell a tisztességes megélhetést nyújtó munkahelyek számát. Fogjunk össze!”

Az emlékmű avatási ünnepség részvevői. /Fénykép: Nagy Gyöngyvér/

A köszöntő után Dr. Bene János Nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatóját kértem fel az ünnepi megemlékezés megtartására. Amennyiben a teljes szöveg rendelkezésemre fog állni, úgy a Kisléta község története oldalra felfogom tenni.

Ünnepi megemlékezését tartja Dr. Bene János Nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója. /F: NGy/

Emlékmű avatási ünnepség résztvevői. /Fénykép: Nagy Gyöngyvér/

Mezei József /1823-1882/ Kislétai születésű festőművész, az 1848-49-es szabadságharcban részt vett Kislétaiak tisztelete, példaértékű munkásságuk, szelleműk ápolása jeléül a részükre állított emlékművön koszorút helyezett el: Kisléta Község Önkormányzata részéről Madácsi Imre polgármester, Kisléta Község Története Internet Oldala részéről Pénzes László, Rácz István, Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon részéről Jakabné Harcsa Erzsébet igazgatónő, Csíkszeredáról Mezei József testvérének ükunokája Nagy Gyöngyvér, elszármazott Kislétaiak nevében Prof. Dr. Fülesdi Béla, Hajdu Károly.

Koszorúját helyezi el Mezei József Mária testvérének ükunokája Nagy Gyöngyvér. /F: SzI/

Koszorút helyezi el Prof. Dr. Fülesdi Béla, Hajdu Károly. /F: SzI/

Pénzes László, Nagy Gyöngyvér, Hajdu Károly a koszorúzást követően. Kisléta, 2016.05.15./F:Sz I/

Dr. Pénzes János, Budapest, 1987.

Dr Pénzes János testvérbátyám a Kislétához tartozó Kistanyán ötödik gyerekként 1931.március 8-án született. A nyugdíjba vonulását követően 1993-ban a visszaemlékezéseit „Ami a feledés rostáján fennmaradt” címmel állította össze. A kézzel írott 69 oldalas anyag számítógépen történő leírását elvállaltam, majd Tóth Béla barátom egybefűzte. Az anyag leírásakor és a bátyámra történő emlékezésem írása előtti elolvasásakor is nagy hatással volt rám. Dr. Pénzes János okl. agrárközgadász, Kisléta díszpolgára, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Megyei Tanácsának tíz évig elnöke bemutatásakor hiteles csak akkor lehetek, ha az általa leírtakat figyelembe veszem, esetenként konkrétan idézem.
Az első fejezetben „Volt egyszer egy Kistanya”-ban részletes bemutatja a tanyát, az ott töltött gyerekéveit. Gyerekkorában a Kistanyán 20 cseléd és családja élt. Valamennyien a Gencsy uradalomnak dolgoztak; 6 uradalmi dohánykertészként, 7 béresként, 3 kocsisként 1 gépészként. A házak, amelyben laktak két, vagy három család közös pitvaros, egy-egy szobából állt. A Kistanya épületeit, működését segítő berendezéseket, fákat, fasorokat részletes felsorolta; az egymás mellet futó két akácfasor, a bekötő földút mentén lévő hatalmas jegenyefasor, nagy átmérőjű ásott kút, cselédházak elhelyezkedése, ló-, és ököristálló, szérűskert, csűr, sertésólak főzőépülettel, süllyesztett gádoros istállók, eperfák.
A Kistanyai gyerekek csoportosan gyalog, télen uradalmi lovas kocsival jártak a három kilométerre lévő Kislétai iskolába. Az iskolába járás mellett hamar megismerte a mezőgazdasági munkát, amiben rendszeresen a testvéreivel együtt részt kellett venni.
1942-ben osztálytársaival /Tóth Miska, Fazekas Sanyi, Pénzes József/ beiratkoztak a Nyírbátori polgári iskolába. A Kistanyához 12 km távolságra lévő Nyírbátorba nap, mint nap gyalog, kerékpárral, elvétve lovas kocsival mentek. Károly bátyánk ebben az időben Bokor cipészmesternél szerzett cipész szakmát, majd Budapesten munkalehetőséget, a felszabadult kerékpárt János örökölte, ezt követően rendszeresen kerékpárral járt a polgári iskolába. 1943 nyarán csúcs munka volt, a rozs, búza keresztek asztagba hordása folyt, közben igényként jelentkezett a részes aratók zsákokba szedett részek hazaszállítása. Az istállóban lévő két bivallyal a részek hazaszállítását elvállata. A rakott szekérrel elindultak hazafelé, amikor a bivalyok a megszokott úton a csibehúr tábla irányába fordultak. János a zsákokról hátul lemászott és elől jól irányba terelte a bivalyokat, majd elől akarta felmászni a szekérre, de megcsúszott és a kerék elé esett, a bal lábán át ment a kerék, fordult egyet, a hátát már csak súrolta. Pista bátyám ájultan a hátán vitte haza. Az orvoshoz mentek Nyírbogátra, Kállósemjénbe, ellátták sokáig lábadozott, komolyabb következménye nem volt. A második világháborút Kistanyán és az iskolába járva élte át. Utólag is sok élményt mesélt, amire már én is emlékszem. 1946 júniusában véget ért a polgári iskola négy éve.

Pénzes János polgári iskolás,1942.

  Pénzes János érettségi tabló fényképe, 1951.

A Nyíregyházi Állami Mezőgazdasági Gimnázium Kertgazdasági Tagozata /1946-1951/ az ország első szakközépiskoláját 1946 szeptemberében kezdte meg. Nagylelkesedéssel vett részt a középiskola életében. Kiemelkedően tanult, sportolt, kulturális munkát végzett. A kollégiumban egy ideig Váci Mihály volt a kollégium igazgatója, aki egy életre szóló hatással volt rá. 1948-ban Gyulán, a népi táncversenyen második helyezést értek el, a kosárlabda csapattal jól szerepeltek. 1949-ben Budapesten részt vett a harmadik Világ-Ifjúsági-Találkozón. Az érettségi után, 1950-ben, három osztálytársával a Csaholci Állami Gazdaságban töltötték a közel két hónapos gyakorlati időt.

1950. Csaholci ÁG.

Toló kapálás az osztálytársakkal, 1949.

1951-től Budapesten az Agrártudományi Egyetemet /1951-1955/ kezdte meg. Az első évben az általános képzésben vett részt, majd az Agrárközgazdasági Karon, Gödöllőn végezte a tanulmányait. Az egyetem megkezdése előtti tanfolyamon tartós barátság alakult ki Muts Rudival, Erdélyi Lajossal, Kis Jóskával, Szániel Imrével, akiket később én is megismertem. A munkájukkal valamennyien hozzájárultak a kor fejlődéséhez, véleményem szerint kiemelkedő munkát végeztek.

Budapest, 1952. Balról: Kis József, Pénzes János, Szániel Imre, Muts Rudolf, Erdei Lajos.

Kis József a Bodrogközi Állami Gazdaság igazgatójaként, majd a Borsod-Heves megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának a vezetője volt, tudományos munkát is végzett, megszerezte az egyetemi doktori címet. Szániel Imre a Szegedi Kutató Intézet vezetőjeként szolgálta a mezőgazdaság új növényfajták iránti igényét, az elméleti és gyakorlati kutatást. Muts Rudolf a különböző beosztásai mellett a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium főosztályvezetőjeként is dolgozott. Erdei Lajos az Állatorvostudományi Egyetemen egyetemi docensként végzett munkát, megszerezte a filozófia doktori címet.

Pénzes János, felesége Ábrahám Erzsébet, 1953.

Az egyetemen, 1953-ban Ámbrahám Erzsébettel megismerkedett, december 26.-án Túrkevén Házasságot is kötöttek, ahol Édesanyám, Anci, Pista bátyám feleségével is részt vett. A kollégiumban külön kis szobát biztosítottak a számukra. 1951-től az egyetemen katonai oktatásban is részesült, nyáron viszont egy hónapos katonai gyakorlaton vett részt. A diploma munkáját „Túrkeve monográfiája és munkaerőmérlege” címmel választotta, amit jeles eredménnyel védett meg. 1955 elején az Agrárközgazdasági Kar, végzős hallgatóinak képviseletében, három hallgató társával az akkori Földművelési Minisztérium minisztere Erdei Ferenc fogatta. A kiemelkedő szakember, tudós, előadó, a mezőgazdaság jó ismerője, a terület tudatos irányítója a találkozásuk alkalmával is nagy hatással volt a végzős hallgatókra.
Az egyetemi diploma kézhezvétele előtt a Gépállomások Országos Főigazgatójától állás ajánlatot kapott. A választási lehetőség Vencsellő-, Demecseri-, Nagyhalászi Gépállomás igazgatói munkaköre között volt, amelyekből a Vencsellői Gépállomást választotta /1955.03.01.-1960.12./. A Vencsellői Gépállomás működési területéhez tartozó községek a Tisza mentén helyezkedtek el, Tiszanagyfalutól Nagyhalászig. A környező 11 község szövetkezeteinek, mezőgazdasági termelőknek kellett a gépi munkát végezni. A gépállomás dinamikusan fejlődött, egyre több erő és munkagép állt rendelkezésre. A korszakra jellemző gépek napjainkban muzeális értékűek. Például: Lanz-Buldog, Zetor 25K erőgépek, kévekötő aratógépek, stb. A gépállomáson kialakított laboratórium a talajvizsgálaton, a takarmányvizsgálaton keresztül jól szolgálta a szakszerű tápanyag utánpótlást, az állatok takarmányozását. Mind nagyobb mértékben igényelték a szolgáltatásait a körzeten kívüli üzemek is. A mindennapi munka mellett Vencsellő közéletébe is aktívan bekapcsolódott, kulturális rendezvények szervezésében, tánccsoport alakításában, a labdarúgócsapat működtetésében. Első gyerekük, János Bence 1956. június 29.-én, a második gyerek László Tamás 1960. január 9.-én született. Az 1956-os események a Vencsellői időszakára estek. Az 1955. március 1.-én kezdődött igazgatói munkakör 1960 év végéig tartott.

1957. Vencsellő, első szülött fiával.

1969. Kisléta, Pócsi u.22., Gliba Endréné
Jánoska, Pénzes János. Pénzes Istvánné, Cirike, János, Gabi, Jóska, Évike, Julika.

Ezt követően Jámbor Miklós kezdeményezésére a Pest megyei Pártbizottságon / 1960.12.-1965.05./ politikai munkatársként dolgozott, a munkahelyére, Budapestre Szigetszentmiklósról jár be, mivel ott kaptak lakást. A kialakult munkamegosztás alapján hozzátartozott a mezőgazdasági gépállomások, a felvásárló és feldolgozó vállalatok, a pénzügyi és banki szervek és a biztosítók. Ebben az időszakban kezdte el a „Állami készletgyűjtés rendszerének továbbfejlesztése” című doktori disszertáció kimunkálását. A védés és a vizsgák letétele után 1965 elején doktorrá avatták. 1965. május elején a Pest megyei Tanács megválasztotta elnökhelyettesnek/1965.05.-1972. június 2./. A mezőgazdasági reform ekkor kezdődött meg. Aktívan részt vett az új szövetkezeti- és földtörvény kidolgozásában, majd bevezetésében, alkalmazásában. A szövetkezetek dinamikus fejlődésnek indultak, a kiegészítő tevékenységük általánossá vált. A hétvégi telkek, üdülők a Soroksári Duna-ágban, a Szentendrei szigeten, a Budai hegyekben, más területeken szaporodása felgyorsult. A dinamikusan fejlődő Pest megye esetenként súrlódásokat hozott magával. Például az új megyei irányító kórház helyszínének kijelölése. A főváros vezetőivel nem sikerült az építési területben megállapodni. Kerepestarcsa és Gödöllő között folyt a vita, míg nem hatalmi szóval döntöttek Kerepestarcsa mellett.

Ráckevei Tsz-ben, Dr. Dimény Imre MÉM vezetésével, 1970.

A visszaemlékezésében külön fejezetben „Szabolcs-Szatmár megye az 1970-es évtizedben” címmel foglalkozott az ottani munkájával. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács 1972. június 2.-án elnökévé választotta. A megyei tanácselnöki munkakört 1972.06.02.-1981.10.30. között látta el. A bevezető részben a következőket írja le: „Jól ismertem szülőmegyémet, szűkebb hazámat, hiszen ott gyerekeskedtem, ott jártam elemi, polgári, majd középiskolába. Az egyetem elvégzése után öt éven keresztül ott dolgoztam a Vencsellői Mezőgazdasági Gépállomáson. Eszmélésemtől kezdve fájóan vettem tudomásul, hogy az országnak ez a keleti térsége a legelmaradottabb. A második világháború előtt itt volt a legtöbb földbirtokos és uradalmi cseléd, ebben a megyében volt a legtöbb analfabéta. A gazdasági szerkezet hosszú történelmi szakaszban feudális jellegű volt. 1945 előtt valóságos ipari üzem nem működött. 1965-ig csak a megyeszékhelynek, Nyíregyházának volt városi rangja. A második világháborút követően még sokáig a 230 település közül csak 13 rendelkezett vezetékes vízzel. A falvak villamosítása is csak az 1940-es évek végén fejeződött be. A megye helyzetét és rangsorát a „fekete vonattal” illették hosszú időn keresztül. Az egy oldalú gazdasági szerkezet miatt több tízezer ember ingázott a Budapesti, Miskolci, Debreceni munkahelyekre. Mindezek ellenére mégis büszke voltam arra, hogy Kölcsey, Bessenyei, Krudi, Móricz, Váci - és még sorolhatnám- itt született, vagy élt és alkotott, gazdagították a magyar- és világirodalmat.” „Az országnak ezen a távol keleti részén gyönyörű szépségét mutogatja a táj és a történelmi múltra figyelmeztetnek a múzeumok és emlékhelyek. A távolról jött emberek is csodálják a szőke Tiszát, a makrancos Szamos és Túr folyó által szabdalt területeket, a Vajai és Kisvárdai vár romjait, a Szabolcsi földvár történelmet idéző különlegességeit, a Csarodai és Tákosi templom évszázados építészeti remekeit.” „Minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy a megye lakosságának segítsek az emberibb feltételek kialakításában és rész vegyek a gyorsabb ütemű fejlesztésben."

1973. Nyírbátor várossá avatása.

Nyíregyházi 107-es iskola átadása.

Az első feladatként az ágazatok elemzésére, a hosszú távú fejlesztési koncepciók kimunkálásra került sor. Ennek alapján egységesebbé vált a terület- és településfejlesztés felfogása, a soron lévő feladatok meghatározása. Az eredmények folyamatosan jelentkeztek. A vízmű beruházások eredményeként közel 10 év alatt 100 településen fejeződött be a vízhálózat kiépítése. A várossá fejlesztendő településeken a szennyvíz csatorna építése folyamatosan napirenden volt.

Balsa, 1974. Törpe vízmű átadása.

Gávavencsellői Tanácsháza üzembe helyezése. 1976.

Az évtized végére a tervezett települések városi rangot kaptak, így a városok száma elérte a tízet. Ebben az időben lett város Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Záhony, Nagykálló, Tiszavasvári, Csenger. A megye iparosítása is dinamikusan fejlődött, önálló gyárak, gyáregységek jöttek létre. Az 1970-ben az iparban foglalkoztatott 35.000 fő 1980-ra 100.000 fő fölé emelkedett. Az állóeszközök értéke 4,5 milliárd Ft-ról 18,5 milliárd Ft–ra, a termelési érték 7,2-ről 32 milliárd Ft-ra növekedett. Az ipar növekedésével a települések infrastruktúrája is kedvezően alakult. Az élelmiszeripar is az alapanyagokhoz alkalmazkodva szintén fejlődött: Nyíregyházi Tejipari Vállalat, Mátészalkai Tejporgyártó Üzem, Hűtőtárolók, Alma légyártó Üzemek, stb. Az egészségügyi, oktatási, kulturális beruházások megvalósulása: Nyíregyházán 300 ágyas pavilon, Fehérgyarmaton új kórház, Kisvárdai-, Mátészalkai kórházak bővítése, korszerűsítése valósult meg. Néhány év alatt több ezer hellyel bővült az óvoda és bölcsődék férőhelye. A Nyíregyházi, Mátészalkai, Kisvárdai szakmunkásképző iskola és több általános és szakközépiskola épült. Felépült a megyei könyvtár, művelődési központ, több városban művelődési központ létesült, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház rekonstrukciója, újraindítása sikerélmény volt a Nyíregyháziaknak. A Sóstón, állandó kiállítási pavilon épült, kialakult az ifjúsági park, a vadaspark, vidámpark. Rendszeressé vált az őszi gyümölcskarnevál, a labdarúgó csapat bekerült az NB I-be.

Nyíregyháza észak-alföldi régióban, nyirség központjában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekszik, megye jogú város, megyeszékhely, lakosainak száma 117.832. Nyíregyházát 1209-ben Nyír néven említik először, 1786-ban mezővárosi rangot kapott, ekkor a lakosainak száma 7.500. A 19. században a Dessewffy és a Károlyi családoktól Nyíregyháza pénzen megváltotta magát. 1837-ben különleges királyi kiváltságot kapott. A vasútvonal 1858-ban elérte a várost. 1876-ban Szabolcs megye székhelye lett. Vasúti Kapcsolatai közül a legfontosabb a 100-as, Budapest-Záhony közötti kétvágányú, villamosított fővonal, amelyből itt ágazik ki a Tokaj felé vezető 100c számú, a Mátészalka felé vezető 113-as számú és Vásárosnaményba vezető 116-os számú vasútvonal. Nyíregyháza a végállomása a Tiszalökig közlekedő személyvonatnak. Az állomás mellől indultak a Nyírvidéki Kisvasút vonatai Dombrádra és Balsára.

,
Nyíregyháza lakosainak száma a gazdasági fejlődés függvényében változott:
1900 év       1920 év      1949 év       1960 év       1970 év      1980 év       2010 év
33.204 fő     44.850 fő    56.336 fő    65.007 fő     81.949 fő    108.235 fő   117.832 fő
0%               135%         125%         115%           126%          132%          108%
Megjegyzés: az előző oszlopban lévő fő %-ban mutatja a létszámnövekedést

Az 1970-es években testvérbátyám Dr. Pénzes János Szabolcs-Szatmár megye Megyei Tanács elnöki beosztását tíz évig töltötte be. Az időszaka alatt Nyíregyháza gazdasága, kulturális, egészségügyi, sport élete, lakosainak száma dinamikusan fejlődött

Ebben az időszakban a családommal Sárospatakon dolgoztam és laktam. Nyíregyházára rendszeresen jártunk, a Nyíregyházán élő három testvéremmel, annak családjaival rendszeres kapcsolatunk volt, öröm volt számomra is, hogy Nyíregyháza és a megye pozitív változáson megy keresztül.

Az országos szervezetekkel, kormány tagjaival, minisztériumok szakembereivel folyamatos, építőjellegű kapcsolata alakult ki. A hosszú távú fejlesztési koncepció, konkrét tervek támogatásában, megvalósításában komoly segítséget biztosítottak. Minden Budapesti találkozás, a megyében történt látogatások alkalmat biztosítottak a konzultációkra, a törekvések megerősítésére. A Megyei Tanács elnökeként minden lehetőséget megragadott szülő hazája, Szabolcs-Szatmár megye, Nyíregyháza fejlődésének anyagi támogatására. Kádár János 1974 évi Moszkvába utazásakor, Záhonyban a szokásos búcsúztatása után Dr. Pénzes János megyei tanács elnöke a vasútállomás éttermében Dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterrel beszélgetett, a feladatokat sorolva a miniszter megkérdezte János mondj két olyan dolgot, amit sürgősen meg kell oldani, a válasz azonnal következett; a Tiszavasvári úti, Debreceni úti vasúti feljáró megépítése. A két felüljáró tervének véglegesítés azonnal elkészült, az építés rövidesen megkezdődött. A Nyíregyháziak közül még többen emlékeznek, amikor a két helyen hangjelzéssel működő sorompós vasúti átkelő volt, „Tizenöt percen túl is zárva tartható!” felirattal. A Nyíregyháziak nevében utólag is köszönetemet fejezem ki a döntést hozóknak, a kivitelezőknek.

1976. Lázár György a kormány elnöke az almaszüreten.

Kádár János átutazóban Nyíregyházán.

Dr. Pénzes János Szabolcs-Szatmár megyében betöltött elnöki funkciójában sem felejtette el, hogy Kislétán született, a községet rendszeresen látogatta, a vezetőkkel, a Kislétaiakkal a kapcsolata élővé vált. Kislétán egyedül élő édesanyját gyakran kereste fel. A Szabolcs-Szatmár megye távlati koncepciójának, terveinek megvalósításával összhangban Kisléta község is részese volt a fejlődésnek. Kisléta község önálló vízműve 1975. augusztus 20.-án került átadásra, a Dr. Jósa István Állami Iskola hat tanteremmel 1982-ben épült meg. A Gencsy Kúriában 1957-ben létrehozott 20 fős Ápoló Gondozó Otthon 1976-ban két egyenként 100-100 férőhelyes pavilon résszel bővült, a férőhelyek száma 220 főre emelkedett, a foglalkoztatottak száma jelentősen megemelkedett. A Kislétát Nyírbogáttal összekötő földút az 1970-es években szilárd burkolattal lett kiépítve. A Kislétaiak, a Kislétáról elszármazottak, ha hozzáfordultak ügyes, bajos dolgaikkal a szigorú erkölcsi normáin belül mindég igyekezett segíteni.

A Nyíregyházán székelő egyházi vezetőkkel rendszeres volt a kapcsolata. A Hajdúdorogi Egyházmegye püspökével, Timkó Imrével /püspök 1972-1988/ évente találkozott, kölcsönösen tájékoztatták egymást, kiemelkedő egyházi rendezvényen a meghívás alapján részt vett. A Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkészét, Rojkovich Pált /aki 1918-tól negyven évig szolgát Kislétán/ és gyerekeit, Istvánt, Mancit jól ismerte és tisztelete.

A Fővárosi Tanács 1981. október 30.-án funkcionális elnökhelyettesévé választotta. A munkaköréhez a fejlesztés, pénzügyi, gazdálkodási, munkaerő gazdálkodási, kereskedelmi és idegenforgalmi területek tartoztak. Aktívan rész vett a tanácsi rendszer reformjának kidolgozásában, részese volt a főváros fejlesztésének. A fővárosnál az aktív életpályája végével a tanácsi rendszer is megszűnt, bekövetkezett a politikai rendszerváltás.
Az 1980-as évek előtti fővárossal kapcsolatban a következőket írta a visszaemlékezésében: „A nagyarányú városfejlesztést kísérő feszültségek ellenére Budapest jelentősen gazdagodott és dinamikusan fejlődött. Az országban elfoglalt helye és szerepe mind jobban meghatározóvá, egyben országos viszonylatban aránytalanná vált. Nem túlzás azt mondani, hogy világvárossá nőtte ki magát, amit külföldön is elismertek és méltattak. Mindez csak úgy volt elérhető, hogy a központi szervek a vidék rovására kiemelt figyelmet és anyagi eszközöket fordítottak Budapest fejlesztésére. Ennek eredménye volt, hogy felborult az ország arányos terület és településfejlődése. Az ország lakosságának közel negyede Budapesten él, miközben a vidéki települések egy része fokozatosan elnéptelenedik. Időközben felismerést nyert a túlzott centralizáció káros hatása. Elkezdődött a fővárosi ipar decentralizálása, a vidék iparosítása, a tudományos és oktatási intézmények megyeszékhelyekre való telepítése, illetve újak építése.”

A Fővárosi Tanácsnál töltött időszakában minden gond és probléma ellenére a rendszerváltást megelőző évtizedben Budapest figyelemreméltóan fejlődött. Az ország kedvezőtlenebbé váló gazdasági helyzetében is megfelelően működtek az intézmények és kielégítően üzemelt a főváros. Közel 10 év alatt a főváros 120 milliárd forint összeget fejlesztésre, 260 milliárd forint összeget fenntartásokra és felújításokra fordított. A tanácsi közüzemi vállalatok is jelentős összegekkel segítették az infrastruktúra fejlesztését, a város üzemeltetését. A rendelkezésre álló fejlesztési források felhasználásával 1990 végéig 7.190 bölcsődei és 19.190 óvodai hely létrehozására, 3.026 általános és 797 középiskolai tanterem építésére került sor. A kereskedelmi boltok alapterülete 312.800 m2-el bővült, 14 szálloda építése és rekonstrukciója fejeződött be. A felépült és átadott lakások száma 143.740.

Dr. Pénzes János az eredményes munkája alapján kapott kitüntetései.

1. 1964.10.26. A „Munka Érdemrend ezüst fokozata”. Adományozó Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Elnöke Dobi István, titkára Kiss Károly. Száma XIV-4/53/1964.
2. 1970.11.07. A „Munka Érdemrend arany fokozata”. Adományozó Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Elnöke Losonczi Pál, titkára Cseterki Lajos. Száma XX-9/57/1970.
3. 1973.03.01. „Kiváló Munkáért Érem arany fokozata”. Adományozó Magyar Honvédelmi Szövetség. Főtitkár Kis Lajos.
4. 1977.04.04. „A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata”. Adományozó a Magyar Népköztársaság Kormánya. Honvédelmi miniszter Czinege Lajos. Száma 0122/1977 HM.
5. 1980.11.07. A „Munka Érdemrend arany fokozata”. Adományozó Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Elnöke Losonczi Pál.
6. 1988.11.07. „Szakszervezeti Munkáért arany fokozat”. Adományozó Szakszervezetek Országos Tanácsa. Főtitkára Gáspár Sándor.
7. 1989.12.04. „A Magyar Köztársaság aranykoszorúval dísztett Csillagrendje”. Adományozta Magyar Köztársaság Ideiglenes Elnöke Dr. Szűrös Mátyás. Száma VI-/61/1989.
8. 2005.08.19. „PRO COMITATU kitüntető díj”.Adományozta Szabolcs- Szatmár-Bereg Megye Közgyűlése. A Megyei Közgyűlés elnöke Gazda László.

János bátyám a felelősségteljes munkája közben is szakított időt a családjára, szüleire, testvérei, a kikapcsolódást, pihenést szolgáló vadászatra, teniszezésre. A sok történetre nem akarok kitérni, de a személyes kötődésemet szeretném érinteni. János bátyám a családba ötödik gyerekként, én kilencedik gyerekként tíz évvel később jöttem e világra. A felnőtté válásomat követően szinte nem tudok, olyan születésnapot, hogy ne találkoztunk volna és ne személyesen köszöntjük egymást és családtagjainkat. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor 1981-ben felajánlotta, hogy Nyíregyházán, a Sóstón együtt ünnepeljük az 50 éves, illetve 40 éves születésnapunkat. Később Budapesten a 60 éves, az 50 éves, majd a 80 éves és 70 éves közös születésnapunkat a kezdeményezésemre a Római Lakótelepi lakásunkban a testvérekkel, szűkebb családtagokkal közösen tettük emlékezetessé. A 85 éves, 75 éves születésnapunkon a feleségekkel együtt Veresegyházai lakásukban találkoztuk. A beszélgetés során kiemelten szerepelt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Nyíregyháza, Kisléta.

Nyíregyháza, 50 és 40 éves születésnap, 1981.

Dr. Pénzes János 70.-ik születésnapján köszönti Családja és Testvérei. Veresegyháza, 2001.

A családunk körülményeiből eredően az első percektől kezdve a tagjai kötődtek egymáshoz. A közös élmények, a közös játékok, a közös gyerekkorban jelentkező mezőgazdasági munka, az iskolába járás emlékei, az egymást segítő szellemi és anyagi támogatás, az egymás iránti segítőkészség, a hétvégi telkeken történő találkozások, kertészkedések, a közös szőlő vásárlása, mustkészítés, borkészítés, borpalackozása, a közös vadászatok, különböző sportolások, a rendszeres találkozások, beszélgetések, az egész életünket végig kíséri.
János bátyámhoz történő kötődésemet erősítette, mikor Kislétán gyerekkoromban a dohánypajtában elaludtam, otthon tartózkodott, a jövetelekor felébredtem, üdvözöltük egymást, ő megölelgetett, amit nem tudok elfelejteni. Az életemet meghatározó első lépésemet ő indította el, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum Gépész tagozatára történő jelentkezésemet elindította és sikerrel is járt. A középiskolában a kollégiumi díjat ő fizette. Nyíregyházán a kollégiumban gyakran felkeresett, ami kezdetben különösen jólesett, mivel a szüleim nem tudtak hozzám bejönni.
A felelősségteljes munka mellett kikapcsolódást, pihenést jelentett számára a vers szeretete, napjainkban is számtalan verset kívülről ismer, és szívesen idézi. A nagy családunk életének változásáról a bevezetőben következőket írja: „A Horthy Magyarországon a sokgyerekes család, elsősorban a gazdasági cselédek, a szegényparasztok és munkások körében volt jellemző. Ők biztosították a népszaporulatot, a nemzet fenntartását, az értéket teremtő munkaerőt és közülük került ki az ország védő katonák döntő többsége.” Ezzel kapcsolatban idézi Váci Mihályt, akit személyesen ismert, Nyíregyházán kollégiumi igazgatója volt, az egyik leggyakrabban idézett költője „Övék az ország hogy pusztáit benépesítsék: hogy rögeikbe kapaszkodjanak: ne hordja el vihar-idő, el ne vaduljon a hon.”
A fizikai állóképességét, a kikapcsolódását a rendszeres mozgással, sporttal, kertészkedéssel oldotta meg. A középiskolában kiemelkedően kosarazott, gyerekkoromban az asztali teniszezésben sokat tanultam tőle, szívesen csinált szinte minden sportot, aktív munkája során rendszeressé vált a teniszezés. Szívesen szervezte és aktívan részt vett a tenisz összejövetelen, gyakori volt a szilveszteri teniszverseny, a teniszversenyeknek gyakori színhelye volt Nyíregyháza és Budapest.
Budapestre 1987-ben kerültem fel, a teniszezés tanulása hamar terítékre került, amit János bátyám alapvetően befolyásolt. A kezdeti időszakban felajánlotta, hogy egy-egy alkalommal teniszezünk velük, a csapatával, amit elfogadtunk, ekkor még nagy különbség volt közöttünk, János a hálónál kiválóan ütötte a labdát, azt a szintet a mai napig nem tudtam elsajátítani. Az aktív teniszezés időszakában rendszeressé vált a Veresegyházán és a Nánási úti Teniszakadémián történő két csapat közötti teniszverseny, ahol kupa, oklevél is kiosztásra került. Sajnos János bátyámat ért agyvérzés után a teniszezése elmaradt.

Dr. Pénzes János évfolyamtársaival, Aranydiploma átvételekor, Gödöllő, 2005.

Dr. Pénzes János, testvérbátyámhoz való kötődésemen túl gyerekkoromtól kezdve példakép volt számomra. A szakmája, a munkája iránti elkötelezettsége, a vezetői készsége, az erkölcsi mércéje, munkaköreinek magas színvonalú ellátása, sikerorientáltsága, az ügyek, a feladatok iránti alázata felejthetetlen számomra. A kisebb, nagyobb közösségekkel beosztottként, vezetőként mindég a fejlődést, a pozitív változást, az emberek jobb körülményeinek megvalósítását szolgálta, 85 éves születés napján úgy érzem, mondhatom hozzájárult az emberek történelmének, Pest megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Budapest főváros, Kisléta község történelmének formálásához. Gondolom, sokak nevében köszönetem fejezhetem ki.

Budapest, 2016. március 8.

Pénzes József ny. ezredes. Nyíregyháza, 2013.12.10.

Pénzes József rövid fiatalkori történései.

Született 1931. május 28-án Kisléta községben Pénzes György és Veres Mária gyermekeként, a született tizenegy gyerek közül a legfiatalabb. A tíz fiú és az egy lány közül négyen korán haltak el. Heten megélték a felnőtt kort. A család Gencsy Károly földbirtokos négy családos közös pitvaros cselédházban szinte leirthatatlan szegénységben, nélkülözésben, egy szobában sok gyerekkel zsúfoltan éltek. Az apa Pénzes György, amikor uradalmi gazda lett a Hajnal utcába költözött szintén cselédlakásba, ami kétlakásos közös pitvaros volt. Ebből a lakásból járt József a Kislétai általános, majd a Nyírbátori polgári iskolába. Az általános iskola befejező évében, mint kitűnő tanulót papi pályára akarták irányítani. Szatmárnémetibe küldik, ahol a felvételi nem járt sikerrel. A pedagógusi pálya, a nevelési tevékenység volt a legszimpatikusabb számára. A szülei éppen ezért a tanulmányi útját a Nyírbátori polgári iskolába történő beíratásával indították el. Bízva abba, hogy majd tovább tanul valamelyik tanító, vagy tanárképző iskolába, feltéve, ha bírják anyagilag. A Nyírbátori polgári iskolába Kislétáról történő bejárás a szegény gyerekeknek további gondot okozott, a tízen kettő kilométeres távolság, a természetbeni tandíj, az esetleges albérlet. A kezdeti időben az édesapja lovas kocsival igyekezett beszállítani, de ha reggel félnyolcig nem sikerült az iskola kapujáig megérkezni, akkor csak 10-20 tenyeres büntetés megkapása után tudott bejutni. Menetközben nagyon szegényes albérletet találtak, ahol rövid ideig unokatestvérével Pénzes Jánossal –az édes testvéremmel- voltak. Az albérlet egy szobából állt és együtt laktak egy idős asszonnyal, aki egész éjjel olajos mécses mellett mindig csinált valamit, evett, ivott, mosakodott. A fiuk meg gyakran játszottak, esetleg verekedtek. A nyírbátori polgári iskolának és albérletnek a második világháború vett véget. A polgári iskolát a második világháború után 1947-ben Nyíregyházán fejezi be. Az iskola folytatásában támogatta István testvére, aki Nyíregyházán lakott és a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott.

Négy testvér édesanyjukkal, György, Piroska, Édesanyjuk, József, Károly.

Pénzes József megszaporodott családja a Gencsy birtokon feles dohánykertészkedésbe kezdett. Józsefnek is, az iskolai szünetekben ki kellett venni a részét a mindennapi munkából. Ekkor szerzett szomorú tapasztalatokat az akkori életminőségből. Az egyik alkalommal a család a Vajas hegyre dohányt törni ment, Józsefre bízták a két tehénnek a lekaszált csibehúr tarlón történő legeltetését. A nagyon meleg nyári napon a tehenek a fasorba rohantak a legyek ellet történő védekezés miatt. Közben parádés kocsiján megjelent Gencsy Károly és hangosan, kiabálva kérdezte kié a tehén, és ki az a kölyök? A kocsis Putera Mihály megmondta, hogy Pénzes György fia. A nagyságos úr odahívta és kérte a sapkáját, a sapka átadásakor kinyúlt a görbebotjával és a nyaka közé vágott, majd tovább hajtatott. Az apja, Gyuri bátyám sietett oda, de már nem tudott Gencsy Károllyal beszélni. Este kellett a sapkáért menni, de József édesapja nem tudott a nagyságos úrral beszélni, a komornyik kiadta a sapkát, később kiderült, hogy húsz pengő volt a büntetés. Ez a történet egy életre megmaradt, a gyerekeket a fizikai bántalmazás súlyosabban érinti, különösen, ha érdemtelenül kapja. A hasonló esetek az 1930-40-es években gyakoriak voltak.

A pedagógusi pálya iránti vonzalom megmaradt és a polgári iskola után, 1947-ben jelentkezett a Nyíregyházi Líceum és Tanítóképzőbe, ahová felvételit nyer. A tanítóképzőben elvégzett egy év után 17 évesen, 1948 nyarán önként jelentkezett a Néphadsereg Tiszti Iskolájába. Az iskola megkezdése előtt egy év sorkatonai szolgálatot, Piliscsabán kellett teljesítenie.

Kisléta, 1948.május.01. Népkert, fellépő fiatalok.

Pénzes József, Pénzes Piroska, Hajdu Piroska, Bakó Róza, Verba György,
Bencsik József, Nagy János, Reszkető György, stb.

Hosszú katonai szolgálat rövid története /1948.10.25.-1989.01.01./.

A Piliscsabai, Várpalotai és a Nagykanizsai helyőrségekben történő szolgálata után őrvezetőként a Pécsi Gyalogos Tiszti Iskolába helyezik, ahol növendék őrmesterként szolgálva 1951 áprilisában kiváló minősítéssel alhadnagynak avatják, ezt követően a Nagykanizsai Ezredhez századparancsnoki beosztásba helyezik. Napjainkban is úgy érzi, alig húszévesen egy teljes hadrendben feltöltött ezred kötelékében a századparancsnoki beosztást ellátni komoly feladatként sikeresen teljesítette.

A hadsereg fejlesztésével egy időben megkezdődött a csapatok diszlokálása, átcsoportosítása. Pénzes József fiatal hadnagyot századával, az ezredével együtt Nagykanizsáról a Szabadszállási Helyőrségbe helyezik át /1951-52/. A kiképzést szervezeten beindították, a százada vezetésével a kapott feladatokat jól oldották meg. A végzett munkája alapján az illetékes szervek ezredszintű ifjúsági vezetőnek jelölték, amely alapján a tagság egyhangúlag megválasztotta. A Nagykanizsai ismeretség alapján Vass Máriát 1951 decemberében feleségül vett. A családalapítás, a fiúk, József 1952-ben történt megszületése után 1953-ban kérte Nagykanizsára történő visszahelyezését, amit a minisztérium támogatott. Edit lányuk 1955-ben született. A Nagykanizsára érkezés időszakában a seregtest vezetésének javaslatára az ezred személyi állományának tagsága megválasztotta a pártszervezet vezetőjének.

Pénzes József családja, Edit, József, Manyi, Jóska, 2005.02.16.

Jóska, József, Edit.

1955 nyarán a Budapesti Katonai Akadémiára helyezik, az 1956-os felkelést az akadémia hallgatójaként érte meg, az iskolát 1960-ban ősszel fejezte be. A diplomáját 1960 szeptemberében, főhadnagyi rendfokozatban a honvédelmi miniszter és a minisztériumi vezető beosztású tábornokainak jelenlétében védte meg. Ezt követően az Egri Ezredhez helyezik, ahol 1960-1966 között az előző beosztását folytatva dolgozott. A munka közben az Egri Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakát elvégzi. A Gyöngyösi Hadosztályon töltött rövid idő után 1967-ben a Nyíregyházi Lövész Szakosztály Parancsnokság kötelékébe kerül át. A tiszti ranglétrát végig járva 1980-ban ezredesi rendfokozatba léptetik elő. Az utolsó hivatásos tiszti beosztása Kiskunfélegyházán volt, ahol a magasabb egység parancsnok helyettesi beosztását látja el.

Ünnepi Állománygyűlés Megyei Tanács Elnökével, Zászló átadás, 1980.
Dr. Pénzes Jánossal Pénzes József

A katonai szolgálat befejezése után 1989. január 1.-vel, 57 éves korában nyugállományba helyezik, ezt követően Nyíregyházán telepedik le. A hosszú katonai szolgálat alatt családjával tízen kétszer költözött új lakásba. A felesége több éven keresztül a Jósa András Megyei Múzeum dolgozója volt, gyógyíthatatlan betegségben 2005-ben halt meg.

Pénzes József munkájának elismerése képen az illetékes szervektől több esetben elismerésben és kitűntetésben részesült.

Pénzes József nyugalmazott ezredes nyugdíjas élete.
Az 1989. június 1.-től a nyugdíjas éveiben az 1973-ban a fia, József apósától Napkoron vásárolt hoby kertre több időt tudott fordítani, szívesen kertészkedett. A vörösborkészítés olyan magas szintre sikerült emelnie, hogy a készült pár tíz liter borból, szórakozásból benevezett a Miskolci borversenyre, ahol nagy sikerélménye volt, mikor az aranyérem átvételéhez szólították. Sajnálja, hogy napjainkban nem tud kertészkedni, zöldséget, szőlőt termelni, mivel a környéken vannak, akik tudják mikor fogyasztható a zöldség, mikor érik a különböző fajtájú szőlő.
A polgári életben két évig a Nyírségi Nyomda polgárvédelmi és tűzvédelmi előadóként alkalmazta. Ezt követően több évig Nyíregyháza egyik újságárus pavilonjában dolgozott.

A közösség, a társaság, a barátok hiánya miatt úgy döntött 1999-ben a Honvédszakszervezet Nyugdíjas Csoport tagjai sorába lép, ahol nagyon jól érezi magát, sok lelkes taggal találkozott. A közös munka alapján 2003-ban a közösség vezetőjének választották, ennek már tíz éve. A közösségért, a környezetéért, a jóért, a pozitív fejlődésért, az előrehaladásért még mindég szívesen dolgozik. Kívánom, hogy egészsége még sokéig tegye lehetővé, és legyen benne sok sikerélménye.

80. Születésnapi köszöntő, Városi Önkor.

A Honvédszakszervezet tagozatának kirándulása.

2007 szeptemberében másodszor is megnősült, feleségül vette Vékony Erzsébetet, aki nyugállományú zászlós. A nyugállományúak körében végzett munkájáért a Honvédelmi Miniszter két alkalommal tűnte ki.

Szülő falujáért, Kisléta községért, az ott élő emberekért aktív és nyugdíjas éveiben szívesen végzett plusz munkát, segített, akit csak tudott. Kislétai embereket, Kisléta történetét érdeklődve figyeli. Az általános iskolával kiemelkedően foglalkozott, hasznos eszközöket, tárgyakat juttatott a részére. A Kislétáról elszármazottak találkozóját szívesen támogatta és aktív részvevője volt. A közös családunk, őseink felkutatásában sokat segített.

Úttörő avatás Kislétán.

Házasságkötés, Kislétán, 2007.09.15.

Pénzes József nyugalmazott ezredes mindég tudta honnan indult, milyen családban nevelkedett, hol született. Szüleit rendszeresen látogatta, testvéreivel folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Sajnos a szülei és testvérei már nem élnek, a temetőben látogatja őket. Édesapja 1966-ban, Édesanyja 1971-ben halt meg, Kislétai temetőben nyugszanak. A testvérei szintén nem élnek, György, Károly Piroska Kislétán, István Nyíregyházán, János Debrecenben, Sándor Budapesten nyugszik. Nyugodjanak békében.

Pénzes László.

Az "Élettörténetem, munkásságom hetvenöt éve" című anyagot a családom feleségem, Dr. Herczku Erzsébet, lányaim Ágnes, Katalin, unokáim Varga Réka, Varga Marcell, Varga Ábel, Nagy Léna, Nagy Vince, testvéreim, rokonaim, osztálytársaim, iskolatársaim, munkatársaim, barátaim, szomszédaink, Kisléta község története, Kislétai emberek, Kislétai elszármazottak tiszteletére állítottam össze a köszönet és hála jeléül.

I. Önéletrajzom adatai.
1. Személyes adataim:
Név:                  PÉNZES LÁSZLÓ,
Születési idő:    1941.03.10. Tizenegy gyermekes család kilencedik gyerekeként, Kislétához tartozó Gencsy       Károly földbirtokos tanyáján, Kistanyán közös pitvaros, egy szobás cselédlakásban születtem.
Születési hely: Kisléta / Szabolcs-Szatmár megye /
Lakcím:           1031 Budapest, Vízimolnár u., Telefon,06-30-.
Családi állapot: Nős, felesége született dr. Herczku Erzsébet belgyógyász szakorvos. Gyerekek: Ágnes orosz, angol szakos nyelvtanár, született 1970.02.07., Katalin angol, olasz szakos nyelvtanár, született 1982.06.22. Unoka: Varga Réka, született 1996.10.03., Varga Marcell született 1999. 04. 08., Varga Ábel, született 2005.03. 06., Nagy Léna született 2011.08.19., Nagy Vince született 2016.04.06.

Édesapám, Pénzes István /1897-1965/: 2 éves korában édesapja, 12 éves korában édesanyja halt meg, György   testvére nevelte. Első világháborúban császári katonaként harcolt. Négy elemi iskolát végzett. Gencsy Károly uradalmában cseléd, napszámos, lovas kocsis, parádés kocsis, tanyagazda. Nyolc hold juttatott földön gazdálkodott, termelőszövetkezeti tagként dolgozott. „A gyermekekhez kötődő szeretete, a gyermekek tanításának, többre vitelének elkötelezettsége, szorgalma, nyugalma és türelme példaként él bennünk.”/PL./

Édesanyám, Hajdu Anna /1901-1985/ egy osztályt végzett, édesapja 1906-ban 5 éves korában különös  körülmények között halt meg, öten maradtak árvák. Példaértékű szorgalmával, odaadásával nevelte és látta el a családot. Termelőszövetkezeti taggént is dolgozott.

Testvéreim: Pénzes István /1922-1961/, felesége Tóth Julianna, második világháborúban 11 hónapig első arcvonalban harcolt, villanyszerelő végzettségű, mezőgazdasági munkavállalóként-, villanyszerelőként dolgozott.
                Pénzes Károly /1925-1944/ cipész végzettségű, Budapesten cipészként dolgozott.
          Pénzes Pál /1927-2013/, feleségei +Bors Gizella, +Kertész Katalin, dr. Rákóczi Mária, géplakatos végzettségű, a Budapesti Egyesült Izzóban elektromos műszerészként dolgozott.
           Dr. Pénzes János /1931-/, felesége Ábrahám Erzsébet Ágnes, okl. agrárközgazdász végzettségű, munkahelyei; Vencsellői Állami Gépállomás igazgatója, Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Tanács elnöke, Budapesti Fővárosi Tanács elnökhelyettese.
           Pénzes György /1933-2012/, felesége Kurdy Éva, géplakatos végzettségű, MAHART-nál Dunai hajósként, műszaki vezető beosztásban dolgozott.
            Pénzes Anna /1935-2014/ középfokú kereskedelmi végzettségű, Nyíregyházán könyvesbolt vezetőként dolgozott.
            Pénzes József /1938-/, felesége Czékman Julianna, testnevelőtanár végzettségű, Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán tanszékvezetőként dolgozott.
             Pénzes Piroska /1944-/, férjei +Tamás György, Paszternák József, kereskedelmi végzettségű, Pócspetriben boltvezetőként, a termelőszövetkezetbe adminisztratív munkakörben dolgozott.
             Pénzes Sándor /1920-1940/ 20 éves korában-, Pénzes Klára /1955/ csecsemő korában halt meg.

2. Iskolai képzésre-, szakképesítésre vonatkozó adataim:
          1947-1955. Kislétai Állami Általános Iskola. 8 általános iskola, 1955.06.18.
          1955-1959. Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum
                           Okl. mezőgazdasági gépésztechnikus, száma 24/1959.
          1959-1964. Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar, Budapest.
                           Okl. mezőgazdasági gépészmérnök, száma 24/1964.
          1966-1969. Budapesti Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyam Szakmérnöki Tagozat.
                           Okl. munkavédelmi szakmérnök, száma 24/1970.
          1978-1979. MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet, Budapest.
                          Szocialista Gazdaságpolitikai Szakosító, száma 104633/1979.
          1996.        Budapesti Árutőzsde, Brókertanfolyam
                          Alkuszi Bizonyítvány, száma 960205-8.
          2001.        Ingatlanközvetítői Szaktanfolyam,
                          Ingatlanközvetítő-értékbecslő, száma 9907V/2001.
          2014.        Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kar, Gödöllő
                         Díszoklevél Aranyoklevélről, Gödöllő, 2014.06.21.

3. Munkahelyeim-, munkaköreim adatai:
        1964-1967. Tiszavasvári Gépjavító Állomás gyakornok, Mátészalkai Gépjavító Állomás üzemmérnök,                          Nyíregyházi Gépállomások Igazgatósága körzeti mérnök.
       1967-1987. Bodrogközi Állami Gazdaság főmérnök, ÁGOK Borsod-Heves megyei Igazgatóság-,                    Szikszói Állami Gazdaság-, Bodrogközi Állami Gazdaság termelési-igazgatóhelyettes.
       1987-1992. Budapesti Dohányfermentáló Vállalat, igazgató.
       1992-1995 TABKERSZ Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgató.
       1995-1999. Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság, főosztályvezető-helyettes.
       2000.06.09.- Nyugdíjas.
       2000-2011. TABKERSZ Kft., Ingatlaniroda, ügyvezető.
       2003-        Őstermelő, 18 ha családi terület, Pócspetriben.

4. Mozgalmi-, közösségi tagságaim:
1951-1955. Magyar Úttörő Szövetség, őrsvezető, rajtanácselnök.
1957-1959. Mezőgazdasági Technikum Kollégiuma, Diákbizottsági Tanács elnöke.
1958-2000. Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete, Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete.
1958-1964. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség.
1965-1989. Magyar Szocialista Munkáspárt.
1977-1987. Magyar Agrártudományi Egyesület.
1988-1992. Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület.

4. Kitüntetéseim:
1971.04.04. Bodrogközi Állami Gazdaság „Kiváló Dolgozó”, igazgató Kiss József.
1972.04.04. Bodrogközi Állami Gazdaság „Kiváló Dolgozó”, igazgató Kiss József
1976.05.18. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Kiváló Újító Ezüst fokozata.
1977.12.21. Magyar Agrártudományi Egyesület, „Aranykoszorús”, főtitkár Klenczner András.
1977.03.15. MÉM, „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója”, száma 45.330/1977, miniszter Romány Pál.
1983.09.29. Belügyminiszter, „Tűzbiztonsági érem” arany fokozata, miniszter Horváth István.

Nyelvtudásom: Magyar: Anyanyelv. Angol: három évi tanulás. Orosz: ötévi évi tanulás.
Számítógépes ismeretem: Felhasználói programok: Microsoft Word, Microsoft Excel, Internet.

5. Lakásaim:
1964-1965. Tiszavasvári Gépjavító Vállalat, Üzemen belül, asztalos műhely melletti szoba.
1965-1967. Mátészalka, Szücs András igazgatóval laktam együtt. Nyíregyháza, Pampuch István évfolyamtársamtól bérbevett szoba.
1968-1974., 1981-1988. Sárospatak, Sport u. 3., szolgálati lakás, majd megvásároltuk.
1975-1981. Miskolc, Bércalja u. 1., szolgálati lakás.
1988-1989. Budapest, Tárna u. 1-3., szolgálati lakás.
1989-         Budapest, Római úti Lakótelep, társasház.

6. Érdeklődési területem:
- Vezetésszervezés, szervezet működtetése, munkaszervezés.
- Mezőgazdaság-, élelmiszergazdaság története.
- Kisléta község története.
- Kislétai Pénzes család története.
- Vadgazdálkodás, sportvadászat.
- Dohánytermesztés története.
- Sport, asztalitenisz, tenisz, stb.

Mezőgazdasági Technikum, Nyíregyháza, Rákóczi u. 53. 1959.

Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar, Budapest, Villányi u. 27-29./PL./

 
Asztalitenisz verseny a Római úti Lakótelepen, Budapest, 1994.

Máriapócsi teniszbarátok között, 2011.

Lakóház, Sárospatak, Sport u. 3., 1978. /PL./

Lakóház, Miskolc, Bércalja u. 1., 1981. /PL./

Lakóház, Budapest, Tárna u. 1-3., 1988. /PL./

Társasház, Budapest, Római úti Lakótelep, 2012. /PL./

II. Tanulmányaim, értékelő-, elemző anyagaim, kiadványokban megjelent témáim, a gyakorlatban megvalósított új módszerek, eljárások, technológiák.

Az állami gazdaságokhoz kötődő témák:

1. A Bodrogközi Állami Gazdaság gyümölcsöseiben a gépi anyagmozgatás megvalósítása. 1968.
2. A gépi munkák munkaműveletenkénti igény-kapacitás mérleg évenkénti, havi bontásban történő összeállítása. A gépcsoportos üzemeltetés, kampányonkénti program alapján történő megvalósítása.
3. Az erőgépek, önjárógépek, tehergépkocsik hajtóanyag fogyasztásuk alapján, központi servízben történő olajcserés karbantartás végzése. Az erő-, munkagépek, tartozékok gépudvarokban történő szakszerű tárolása.
4. A részegységek, alkatrészek felújításának, gyártásának megvalósítása.
5. A csökkentett lé mennyiséggel történő permetezés megvalósítása.1968. /Petruska János, Pénzes László/.
6. A traktorvezető és a vezetőfülke harmonikus kapcsolatának kialakítása. 1969.
7. A gépjárművek, erő- és munkagépek, egyéb gépek üzemeltetésével, karbantartásával, tárolásával, javításával kapcsolatos értékelés, elemzés a Bodrogközi Állai Gazdaságban, 1971.
8. A munkaszervezés fejlesztése a Borsod-Heves megyei állami gazdaságokban. 1976.
9. A szociológiai vizsgálatok hasznosítása az állami gazdaságok vezetésben. 1977.
10. A húsmarhatartás tapasztalatai a Borsod-Heves megyei állai gazdaságokban. 1978.
11. A tartályládás vizes ürítő fejlesztése, kivitelezésének megvalósítása. 1984. /Joósz György, Pénzes László/.
12. A Polygon fejőház munkaszervezési vizsgálata. 1985.
13. A tejtermelő tehenészet helyzetének alakulása. 1986. /Lakiné Emri Mária, Pénzes László/
14. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemi támogatás, üzemviteli támogatás alakulása. 1981-1986. /Csoma Magdolna, Lakiné Emri Mária, Pénzes László/.
15. A gyümölcsös üzemi előrejelzés alapján történő gazdaságos növényvédelme. 1982. /Fazekas András, Pénzes László/. Stb.

Bodrogközi Állami Gazdaság központja, Sárospatak, József A. u. 5-7. 1968. /PL./

Borsod-Heves megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága, Miskolc, Baross G. u. 27-29. /2015. PL./

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalathoz kötődő témák:

1. A dohánytermelés helyzete és célkitűzései. /Magyar Dohányújság 1989/
2. Az 1989 évi termésű dohányok vírusfertőzöttsége, az ebből eredő károk mértéke és a szerzett tapasztalatok. /Víruskonferencia 1989/
3. A dohánytermesztés, dohányellátás helyzete a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál. /Magyar Dohányújság 1990/
4. Dohánytermesztési Napok, az első HUNGAROTAB 91’ a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat szervezésében /Magyar Dohányújság 1991/.
5. Lehet kedvező eredménnyel dohányt termeszteni /Magyar Mezőgazdaság 1990/.
6. A dohánytermelők helyzete a múltban és a jelenben. /HUNGAROTAB 91’, Dohánytermesztési Napok.
7. A dohánytermelésének története Magyarországon. 2003. /Facebook, www.madosz.hu /
8. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat története. 2003. /Facebook, www.madosz.hu /
9. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat története 1987-1992 között. 2003./Facebook, www.madosz.hu /
10. A Magyar Dohányújság szerkesztőbizottságban négy évig, 1988-1992 között rovatvezetőként tevékenykedtem.

11. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál munkatársaimmal nemzetközileg is elismert új technológiákat, eljárásokat, vezetési, szervezési módszereket valósítottunk meg.
Az öntözés különböző módszerei, vektorháló alatti vetőmag előállítása, vírusmentes körzet kialakítása, táphengeres palántanevelés, fermentálás korszerűsítése, 200 kg-os bálák készítése, modern dohányosztályozó, a hagyományos dohányraktárak anyagmozgatásának gépesítése, új dohányszárítók gyártása, a dohánytermelők erkölcsi és anyagi ösztönzése, Dohánybeváltó Üzemek önálló gazdálkodás feltételeinek megteremtése, a Dohánybeváltó Üzemek termeltetési ágazatainak teljesítmény szerinti díjazása, a külföldi tanulmányutak, több hónapos külföldi munkavégzés rendszeressé tétele /USA, Kanada, Olaszország, Portugália, stb./, a Dohánybeváltó Üzemek, a dohánytermelők szemléinek tervszerű megtartása, értékelése, az alaptevékenység mellett a kiegészítő, egyéb tevékenység dinamikus fejlődése, stb.

12. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat nevében a dohány termesztési technológiájának, szárított dohánylevelek manipulációjának-, fermentálásának-, kiszerelésének fejlesztése érdekében együttműködést alakítottunk ki:
- Universal Leaf Tobaccó, Richmond, Virginia, USA.
- Godioli és Bellanti S.p.A., Citta di Castella, Itály. A fermentáló üzem korszerűsítésében vettek részt.
- Észak-Karolina Állami Egyetem Kutató Szolgálata, Raleigh, North Carolina, USA.
- Ontarioi Hővel Fermentált Dohányt Termelők Marketing Szövetsége, Tillsonborg, Ontarió, Canada.
- Veronai Dohánytrmelési Szövetkezet /Cooperatíva tabacch Verona/, amely 25 farmert foglal magában és 3-4 ezer hektáron dohányt termelnek.
- „Bulk-Tobac”, Gas-Fired Productb INC. Charlotte, USA, akitől az amerikai szárító gyártásának jogát átvettük.

13. Az egyéb tevékenységek is hozzájárultak, hogy a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat öt év alatt, 1987-1992 között a nettó árbevétel 590 millió Ft-ról 900 millió Ft-ra, a felhasznált bértömeg 49,492 millió Ft-ról 95,6 millió Ft-ra, az átlagkereset 62.232,-Ft/fő/év-ről 221.142,-Ft/fő/év-re, az vállalati eredmény 37,627 millió Ft-ról 103 millió Ft-ra növekedett, a létszám 865 főről 454 főre csökkent.

Budapesti Dohányfermentáló Vállalat központja, Budapest, Tárna u. 1-3. 1991. /PL./

 
Szolnoki Dohányfermentáló Üzem rendezvényén, 1991.

Dohánytermesztő Farmon, Kanada, 1991.

A Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaságnál összeállított elemző, értékelő anyagok, szabályzatok, javaslatok:

1. A Társaság gazdálkodásával, gazdaság biztonsági tartalékolásával kapcsolatos elemző táblázatok. 1995. /Ari Lajosné dr., Benkő Noémi, Pénzes László/.
2. A Kereskedelmi és Iparkamarával, szövetségekkel történő együttműködés helyzete. 1995.
3. Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi tv. alapján a Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság és a terméktanácsok közötti együttműködési lehetőségek. 1995.
4. A Társaság három éves stratégiai tervének készítéséhez javaslat. 1995.
5. A Társaság Kapcsolatszervezésének /PR/, Arculatépítésének és Reklámtevékenységének Szabályzata. 1995.
6. Az élelmiszeripari-, mezőgazdasági termékek gazdaságbiztonsági tartalékolásának helyzete. 1995.
7. Javaslat a társasági telepek csoportosítására, üzemszerű – önelszámoló egységként – működtetésére. 1996.
8. Idegenhelyi Tárolás Szabályzata. 1997.
9. A Controlling Rendszer Szabályzata. 1997
10. A Leltározás, Leltárértékelés, Selejtezés Szabályzata. 1997.
11. A tároló telepek 1997 évi létszám gazdálkodásának értékelése. 1998.
12. A Gyarmati Raktártelep tevékenységének, munkaszervezésének, a telepi szervezet működésének értékelése. 1998.

Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság központja, Budapest, Vámház körút 2. 1999. /PL./

Az őstermelői tevékenység során összeállított elemző, értékelő anyagok:

1. Az őstermelők működésének nehézségei. A közösségi termelők országos, Budapesten megtartott értekezletén elhangzott előadásom, 2009.12.12.
2. A Pócspetri Nagylapos-táblán, 15 hektáron termesztett napraforgó 2012 évi tapasztalatai.
A PR 64 J 04 napraforgó fajta 2012 évi hozama 38,63 q/ha.
3. A Pócspetri Nagylapos-táblán, 15 hektáron termesztett kukorica 2014 évi tapasztalatai. A DKC 4795 kukorica fajta 2014 évi hozama 111,66 q/ha.

Pócspetri Nagylapos-tábla, napraforgó, 2012. /PL./

Pócspetri Nagylapos-tábla, kukorica, 2014. /PL./

 
A vadgazdálkodással, sportvadászattal kapcsolatban összeállított anyagaim:

1. Kárelhárítási vaddisznóvadászat az Aggteleki-hegységben. 199.07.6-7. Megjelent a Nimród Vadászújság internet oldalán.
2. Őzbak vadászata a párzási időszakban. Nimród Vadászújság, 2013. augusztus, 101. évfolyam 8. szám.
3. Vadkárelhárítás Szalonnán. Nimród Vadászújság, 2014. február, 102. évfolyam 2. szám.
4. Emlékoszlop avatása a Mohos Menti Vadásztársaságnál. 214. szeptember, 102. évfolyam 9. szám.
5. Mátrai vadászélmények 2005-2008 években.
6. Vaddisznóvadászat és borospince az Aggteleki-hegységben, 2003.11-12-13.
7. Vadkárelhárítás Csereháton, 2011.06. 16-17-18-19.
8. A Pócspetri Kovászsziget 10-es és 29-es magasles melletti vadföld 2002-2003 évi alakulása.

Pócspetri, Kovászsziget melletti vadföldön a csicsóka, 2002. /PL./

Pócspetri, Kovászsziget melletti vadföldben lévő zab a 10-es magaslesről, 2003. /PL./

Összeállítás alatt lévő, kiadás előtti könyvszintű anyagaim:
1. Kisléta község történetéből. www.kisleta.blog.hu , Facebook.
2. Kislétai Pénzes család történetéből. www.kisleta.blog.hu , Facebook.
3. Vadgazdálkodás, sportvadászat egy élettörténetben. Facebook.

Az őseim a feltárt 300 év alatt Kisléta történetének, Szabolcs vármegye történetének, Magyarország történetének sok, különböző, időnként ellentétes korszakát élték meg. Üknagyapám Pénzes Mihály szántó-vetőként kilenc gyereke alapított családot. Dédnagyapám Pénzes György Szabolcs vármegye központjában, Nagykállóban a vármegye alkalmazottja, börtönőrként alapított családot. Nagyapám Pénzes György Gencsy Károly Kislétai földbirtokán cselédként alapított családot, öt gyerekből három élte meg a felnőtt kort. Édesapám Pénzes István Gencsy Károly birtokán különböző munkakör mellett alapított családot, tizenegy gyermekből kilenc érte meg a felnőttkort, nyolc alapított családot, négy fő szakmunkás végzettséget, két fő középfokú végzettséget, három fő egyetemi végzettséget szerzett.
Abban a korszakban éltem, amikor a szegény munkás, paraszt gyerekek a továbbtanulás vonatkozásban pozitív diszkriminációban részesültek. Én is ennek és szorgalmamnak köszönhetem, hogy tovább tanulhattam, egyetemet végezhettem, okl. mezőgazdasági gépészmérnöki, okl. munkavédelmi szakmérnöki, különböző szakmai tőzsdei alkuszi, ingatlanközvetítő-értékbecslői végzettséget szerezhettem.

Hetvenöt év távlatában úgy ítélem meg, hogy munkámmal, család alapításával, családom tagjainak munkájával hozzájárultunk, hogy a munkahelyünk, környezetünk, Magyarország dinamikusan fejlődjön. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben az időszakban élhettem, aktív tagja lehettem a társadalomnak.

Budapest, 2016.03.10.

A Kislétai zsidók 1944-es elhurcolása.

Fekete Józseffel 2013. január közepén beszélgettem a lakásán történő felkeresése után. A feleségét, Konyári Mártikát személyesen ismertem, pár év volt közöttünk. Az anyaggyűjtés során felmerült bennem, hogy édesapja a Gencsy Család Kistanyai birtokán főgépész volt és a helyszínen laktak esetleg a hagyaték között található Kistanyai fénykép, vagy egyéb írásos anyag. A férje Jóska átment a szomszéd szobába, hogy megnézze a fényképeket, de nem találta, megjegyezte „biztos a gyerekek foglalkoztak vele”. Fekete József 1934-ben született, 79 éves, a felesége több éve meghalt, a lánya Debrecenben lakik, pedagógus, fia nemzetközi cégeknek európai képviselőjeként dolgozik, Nyíregyházán lakik, négy unokája van. A beszélgetésünk több órán keresztül nagyon jó légkörben zajlott, a családjainkat kölcsönösen ismertük, a munkák során volt közös területünk. A Debreceni Agrártudományi egyetemen végzett, később növényvédelmi szakmérnöki végzettséget szerzett. Munkaviszonyban volt a Kállósemjéni Növényvédő Állomással, a Nyíregyházi Növényvédő Állomással, a Nyírségi Dohánytermelési Rendszerrel. Kitüntetett propagandista volt, a kitüntetés alkalmával hosszan beszélgetett Kádár Jánossal. Jelenleg nyugdíjasként, egyedül él, 4 hektár szántóval, 1 hektár almával rendelkezik. A lakása a Kislétai Bogáti út 21. alatt van. A beszélgetés során több témát érintettünk, közös ismerősökre emlékeztünk. A háború előtti időkre is jól emlékszik. A római katolikus iskolában több testvéremmel és hét zsidó gyerekkel együtt járt az összevont osztályban, Bagaméri Erzsébet volt a tanító. Szomszédjukban egy zsidó család lakot. A Kislétai zsidó családokra is jól emlékezett. Kérésemre a családokra emlékeztünk. Krón Jutka / Dávodovics Jutka/ a szomszédjukban lakott, két ével volt fiatalabb. A Kislétai zsidó családok összegyűjtéséről részletesen beszélt. 1944. április 23.-a környékén, a Máriapócson lévő csendőrőrs tagjai foglalkoztak a gyűjtéssel. Krón Jutka az anyák napján szavalta volna a Reviczky Gyula: „Imakönyvem” című versét. Az elindulásuk előtt átadta Jóskának és az anyák napján ő szavalta, ma is kívülről tudja a verset, amit el is mondott.

Krón Jutka, az elvitt Kislétai zsidók emlékére, Fekete József tiszteletére a verset a következőkben idézem: Reviczky Gyula: Imakönyvem

Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt épp, a kedves ákác
Virágozott a ház előtt.
A lemenő nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál,
És vélem együtt sírt szegény.

Hogy elmosódtak a betűk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midőn ez imakönyvből
Még az anyám imádkozott.
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.

Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem… Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.

Az Úr imádságát ütöm fel
(Kísérőm a nehéz úton),
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, ó, Jézusom!
Imádság kell a szenvedőnek,
Akit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.

Jutkát a többi családdal együtt négy lovas kocsival, a Pócspetri és Máriapócsi családokkal külön lovas kocsival a Nyírteleki Varjúlaposra vitték, a csendőrök kisérték. Jóska azt is tudta, hogy Krón Jutka levelet írt a tanítónőnek és kérte a bizonyítványának a megküldését, mivel Németországba mennek dolgozni és gondolta biztos tudja hasznosítani. Jóska nem tudja, hogy a bizonyítvány ellet-e küldve. Jóska Varjúlapost Nyíregyháza mellettiként említette, ami fedi a valóságot. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei napilapban olvastam a Nyírtelekhez tartozó Varjúlaposon történő holokauszt áldozataira való emlékezést. A Varjúlaposon korábban kialakított gyűjtőtáborban 1939-ben nemzeti érzelmű Kárpát-ukrajnai személyeket tartottak fogva. 1939. december 27. és 1940. január 10. között a német megszállás ellen elmenekülő lengyeleknek átmeneti otthont nyújtott. 1944. április 16. és május 5. között itt vártak a zsidó származású magyarok, hogy koncentrációs táborba szállítsák őket. 2013. április 16.-án, kedden 14 órától a Nyírteleki Önkormányzat megemlékezést tartott a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapja alkalmából.

A csendőrök által elvitt Kislétai zsidók: 1. Davodovics Dávid, felesége Gizella szikvízüzeme volt. 2. Veinberger András lókereskedő, két gyereke volt. 3. Grósz Miksa hentes, Svarc Pál unoka náluk volt. Vasárnap az Édesapja Budapestről Kislétára jött és elvitte Budapestre, Kedden indult a lovas kocsi. A csendőrök Fekete Jóskát is felkeresték Svarc Pál miatt, de ő nem tudott tájékoztatást adni, Svarc Pál így menekült meg. 4. Naufeld Ignác szatócs, fűszeres üzlete volt, három lánya volt. 5. Krón Pál munkaszolgálatos volt a fronton, így menekült meg. 6. Krón Imre szellemi fogyatékos volt, őt elvitték. 7. Isinger Imre tojásfelvásárló volt, szegényesen éltek, a tisztasági fürdő náluk üzemelt. A fia megmaradt, Budapesten munkaszolgálatos volt. 8. Veinberger Ignác, családja nem volt, „csenzár”, felhajtó volt, nagyon szerette a hagymát és a zsíros kenyeret.

                                                                     Pénzes Anna, Elsőáldozó,1944.

                                                                   Pénzes Anna, 1972.

Hetedik gyerekként, első lányként 1935. október 8.-án Kislétán született. Az általános iskolát a Kislétai Római Katolikus Iskolában 1944-ben kezdte meg, tanítója Bagaméri Erzsébet, „Római Kisasszony” volt. Ekkor az első hat osztály egy tanterembe járt, egy tanító oktatta őket. Az iskolák államosítását követően az osztályok külön tanterembe tanultak, az ötödik osztálytól több tanító, tanár tanította őket. Az általános iskola nyolc osztályát Kislétán 1952-ben fejezte be. Ez év szeptemberében kezdte meg a Nyíregyházi Kereskedelmi és Közgazdasági Középiskolát, kollégiumi bentlakással. A beköltözése előtt Édesapám jegyezte meg „Annuska, a házékessége elkerül az otthoni háztól.” A nyári szünetekben többször a Kislétai „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodáján dolgozott. A szövetkezeti munka során az ott dolgozó állatorvos, Bomberák, annyira megkedvelte, hogy feleségül akarta venni, Anci a szülők akarata ellenére nemet mondott, amiből kisebb-nagyobb feszültségek adódtak. A történtek befolyásolhatták, hogy Anci nem alapított családot. Az érettségi után, 1956-ban egy életre a könyvszakmához szegődött. Először a Nyíregyházi SZÖVOSZ Könyvesboltját vezette, majd a Budapesti Földműves szövetkezet Könyvterjesztő Vállalat dolgozójaként vezette a Nyíregyházi Könyvesboltot.

                                                        Kislétai Barátokkal, Kisléta.

                                               Pénzes Anna középiskola osztálytársai.

Szabó György a Kelet-Magyarország újságírójának szerkesztésében 1987. február 16.-i számban „EGY HÉT-HÉT KÉRDÉSE” című rovatban a következők jelentek meg: „A pozsonyi helytartótanács 1772-ben határozatot hozott, hogy „Mindenki, aki magát könyvkereskedésre szánja, azt előbb kellőképpen tanulja meg: ezért köteleztetik valamely szabadalmazott könyvkereskedőnél hat évet, mint tanuló eltölteni.” Így ismerte el, hogy a könyvkereskedés igen nehéz foglalkozás. Hogy kezdte Ön? – kérdeztem Pénzes Annát, a Nyíregyházi áfész könyvesboltjának vezetőjét. A Nyíregyházi áfész könyvesboltja 1956 júniusában nyílt. Érettségi bizonyítványomon éppen csak megszáradt a tinta és én elvállaltam e bolt vezetését. Akkor nem tartottam különös tettnek, ma úgy gondolok vissza rá, hogy vakmerő lépés volt. Ahogy fokról fokra ismerkedtem a szakmával, éreztem, hogy nagyobb jelentőségű dologba kezdtem, mint ahogy a vállalkozás pillanatában gondoltam. A kezdéshez a könyvek iránti vonzalmamból nyertem bátorságot, és merítek ma is erőt a könyvkereskedésből könyvterjesztéssé gazdagodott foglalkozás gondjainak, terheinek viseléséhez. Ugyanis ma már nem csupán kereskedés-értékesítés a dolgunk, hanem a könyv terjesztése és az azért végzendő közművelődési tevékenység is.

Már köztudott, hogy éppen ebben a többrétűvé nemesedett tevékenységben értek el most kitűnő eredményt: elsők lettek a Könyvértékesítő Vállalat és a SZÖVOSZ által meghirdetett versenyben. Hogy szánták rá magukat a versenyben való részvételre?

                                                                A cikkbeli fényképe, 1987.

A szakmaválasztáshoz annak idején elég volt a könyvek iránti vonzalom adta bátorság és a fiatalos vállalkozó kedv. E kettőn kívül hasznosítható előzményekkel nem rendelkeztem. Az első évben 275 ezer forint volt a boltforgalma. Most a több tízszerese. Tehát közben gyűltek a tapasztalataink és a versenyben való részvételhez a bátorságot ezek adták. Bevallom, hogy a részvétel bejelentése után és verseny közben, mint minden kockázatvállalásnál, voltak izgatott óráim, támadtak kétségeim: jól döntöttem-e, amikor beneveztem, nem fogunk-e felsülni? A munkatársaim hasonlóképpen éreztek, tehát azonosultak. Ez biztató volt. A verseny 1985. október 19.-én kezdődött. S ahogy múlt az idő és erőfeszítéseink nyomán eredmények kezdtek mutatkozni, úgy gyarapodott a reményünk, kezdtünk hinni, majd bízni, hogy nem vallunk szégyent. Mozgalmas volt az egész év: februárban mezőgazdasági könyvhónap, áprilisban megyei gyermek könyvhónap, költészet napja, május-júniusban ünnepi könyvhét, augusztus-szeptemberben tankönyvszezon, októberben őszi megyei könyvhetek, műszaki és közgazdasági könyvnapok… Voltak író,olvasó találkozók, rendhagyó irodalmi órák könyvkiállítással, vásárral és árusítással… A verseny időszakában 147 ilyen rendezvényük volt. Persze ezek csak tevékenységünk egyik területének eseményei. A versenyben értékelték a forgalom növekedését, a bizományosi könyvterjesztést, a könyvkészlet összetételét, az irodalmi rendezvényeket, a bolt és a közművelődési intézmények kapcsolatát, a bolt szakrendjét és kulturáltságát, a propaganda- és reklámtevékenységet… Most amikor a verseny időszakát felidézem, olyan érzésem van, mint a magasugrónak – visszanéz a lécre, mert nem meri elhinni, bár megtett minden tőle telhetőt, hogy átlendült felette… Az elmondottakból érzem, hogy egy kis közösség teljesítményéről van szó. Az jutalmazták az első díjjal? Igen! 1986-ban 17 millió 266 ezer forint forgalmat értünk el. Ez csaknem hatvanháromszorosa az 1957. évi forgalomnak. Együtt, az olvasókért vállalt és becsülettel teljesített közös munka gyümölcse ez. Arra mutat, hogy olyan munkatársaim vannak, akik teljes emberként dolgoznak, és mindig számíthatok rájuk.

Az ember a könyv segítségével jut el a kultúrához és a kulturáltsághoz, a könyv segíti az emberek tudatának átalakítását. Ebből kell kiindulnia a könyvterjesztésnek. Ebben minden elért eredmény kiindulási lehetőség. Mit tervez a jövőre?

A szakmaválasztás idején csodálkozva néztem a megyei boltok forgalmát és úgy éreztem, hogy olyat mi talán soha nem fogunk elérni. Most tudom már, hogy a leg tiszteletre méltóbb eredmény mögött nem rejtőzik csoda – szorgalommal, erőfeszítéssel el lehet érni. Hiszem, hogy a mi kis kollektívánk ezután is így cselekszik és a jövőben is lesznek hasonló eredményeink.”

Anci Nővérem a megjelent cikk idején az 52. –ik évében volt, a könyvszakmában eltöltött 31 év alatt a forgalom 63 szorosára, a 17 millió forint feletti alakulása, a megye bizományosi könyvterjesztés csúcsára emelése, az irodalmi rendezvények általánossá tétele, az írók, költők-olvasók találkozásainak tömeges megszervezése, a Budapesti Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat és a SZÖVOSZ által meghirdetett országos versenyben elért első helyezés a könyvszakma csúcsát, magas színvonalát jelentette. Az Anci következetes, kitartó, fáradságot nem kímélő, csak a könyvszakmának szentelt élete meghozta az eredményt.

A Tokaji SZÖVOSZ Kereskedelmi Tanulóképző Iskolában 1961. július 1.-én vegyesbolti eladói, 1963. december 15.-én könyvesbolt eladói Szakmunkás Bizonyítványt kapott. Először a Nyíregyháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Nyíregyházi Könyvesboltját, majd 1966. január 1.-től a Budapesti / V. kerület, Petőfi Sándor u. 3./ központtal működő Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat dolgozójaként vezette ugyanazon Nyíregyházi Könyvesboltot. A kiemelkedő munkájáért több alkalommal erkölcsi, Kiváló Dolgozó kitüntetésben és anyagi elismerésben részesült.

                                                 Pénzes Anna, Pénzes József, 1959.

A családhoz történő ragaszkodása mintaszerű, a szüleivel, testvéreivel rendszeres kapcsolatot tartott. Jóska öcsét a középiskolai éveiben anyagilag is támogatta, a Nyíregyházi munkavégzés időszakában huzamosabb ideig közös albérletben laktak. Esetenként Jóska a túlzott törődést nem szívesen viselte. Később Jóska családjával szintén Nyíregyházán telepedett le, ez is lehetővé tette, hogy rendszeresen találkozzanak. János Bátya közzel tíz évig a munkaköre következtében Nyíregyházán lakott, a családi eseményeket, megemlékezéseket közösen ünnepelték meg. A testvérek közül a született gyerekeknek keresztanyaságot vállalt: Pista esetében Katalin, Pali esetében Attila, Gyuri estében Évike, Piroska esetében Gyuri gyereknek. A szülőháztól távoli családi eseményekre is igyekezett elmenni: János, Cirike Túrkevei esküvőjére, Gyurka, Jóska Budapesti esküvőjükre, a született gyerekek meglátogatására, a katonáskodó testvérek meglátogatására. Anci nyugdíjba vonulását követően Jóska segítségére egyre több esetben volt szüksége.

                                 Pénzes Anna, Keresztfia, Tamás György, 1966.

 Anci Nővéremmel az iskolai éveim alatt szintén szoros volt a kapcsolatunk. A budapesti tartózkodása alatt legtöbbször közös programot szerveztünk, többször, színházba mentünk. Nyíregyházán történt átutazásaim alkalmával az albérletében mindég volt szálláshelyem. A családalapításomat követően, Sárospatakon, Miskolcon, Budapesten 1968-tól egyedül, a karácsonyi ünnepeken gyakran édesanyámmal látogatott meg. A nyári üdüléseinken többször részt vett.

                                           Pénzes Anna, Pénzes Katalin, Pénzes Ágnes.

A munkája alapján a szakszervezetétől több esetben üdülési lehetőséget kapott, amit mindég kihasznált. A külföldi utazási lehetőségei, az általa szervezett utak jól szolgálták a munka közbeni pihenéseket. A Kállósemjénből származó távoli rokonok, Tóth család révén többször USA-ban is kikapcsolódott. A családi eseményeken és egyéb rendezvényeken nagyon szeretett táncolni, szívesen táncoltunk együtt, a sokszori közös táncunk jó összhangot eredményezett.

Az életének 1990-es évek végén jelentkező viselkedési, egészségügyi hiányosságok miatt kivizsgálásra, Budapestre, a családomhoz került, amelyről a hozzám tartozóimnak 1999. június 18.-án levélben számoltam be. A következőkben a levelet egy az egyben ismertetem. „ Tisztelt Testvéreim, Sógornőim, Sógorom! Anci testvérünk, Pénzes Anna született 1938.10.08., anyja neve Hajdu Anna betegségének kivizsgálására, gyógykezelése miatt a családomhoz került. Az eddigi szóbeli tájékoztatásunkon kívül kötelezettségemnek tartom, hogy írásban is tájékoztassalak benneteket. Az Anci családunknál eltöltött ideje a következő: 1999. január 30-tól március 25.-ig, április 28-tól május 21-ig, június 5-től június 18-ig. Piroska Húgoméknál 1999. januárban és március 25-től április 28-ig, János Bátyáméknál 1999. május 21-től június 5-ig tartózkodott. Ancit 1999. január hónapban Piroskánknál nagy nehézségekkel lehetett rávenni, hogy kivizsgálásra, gyógykezelésre, Budapestre velem jöjjön. Az Anci Budapesti kivizsgálását, gyógykezelését Erzsike, feleségem közreműködésével, segítségével végeztük a következők szerint: 1. 1999. február 4.-én International Medical Center / Nemzetközi Egészségügyi Központ /, 1062 Budapest, Dózsa György u. 112., Országos Pshychiátriai és Neurológiai Intézet, Stroke Ambulancia. Dr. Szegedi Norbert főorvos rendelésén vett részt. A személyes vizsgálaton túlmenően elkészült a koponya CT vizsgálata, a Doppler Echo color duplex UH vizsgálata. A vizsgálat után a főorvos úr 2x1 mg. Rivotril nyugtatót javasolt, valamint az Agyérbetegek Országos Központjában pszichológiai vizsgálatot kezdeményezett, amit elfogadtunk. 2. Az Agyérbetegek Országos Központja, Budapest, Hűvösvölgyi u. 116. alatt Pataki Ilona pszichológus hetente kétszer pszichológiai vizsgálatot végzett. A vizsgálatok számunkra is meglepő eredményt hozott, az órát nem ismerte, a napot nem tudta, alapvető számtani műveleteket nem tudott megoldani, stb. A pszichológiai vizsgálat alapján Dr. Szegedi Norbert főorvos gyógyszereket írt fel / Ziprexa 10 mg. 2x1 tabletta, Notropil 1200 mg. 2x2 tabletta, Zolift 50 mg. reggel 1 tabletta/, infúzió kúrát javasolt 10 alkalommal 1999. március 2-től március 12-ig, ami meg is valósult. A gyógyszer beállítása, az infúzió hatásának ellenőrzése céljából a főorvos úr háromszor vizsgálta meg. 3. Az International Medical Service / Nemzetközi Gyógyászati Szerviz/ 1035. Budapest, Vihar u. 29. Kardiológiai Szakrendelésén a következő időpontokban vett rést: 1999. február 26.-án EKG vizsgálat Dr. Pongó Éva, ultrahang vizsgálat prof. Dr. Kékes Ede. A vizsgálat után 2x150 mg. Rytmonorm szedését javasolták a jelentkező ritmuszavar miatt. 1999. március 10. én a Holter 24 órás monitorozáshoz a ABPM monitor felhelyezése megtörtént. 1999. március 18-án a kardiológiai szakvélemény összeállításra került. A zárójelentés rendelkezésre áll. 4. A labor vizsgálatokat Erzsike, a feleségem intézte. A vérvétel itthon történt, a labor vizsgálatok a Péterfy Sándor és a Szent Margit Kórházban történt. 5. 1999. április 29.-én Dr. Szegedi Norbert főorvosnál felülvizsgálaton vett részt. Az elme vonatkozásában javulást, a memória vonatkozásában változást nem állapított meg. 6. 1999. június 12.-én az Agyérbetegek Országos Központjában Dr. Szegedi Norbert főorvosnál vizsgálaton vett részt. A vizsgálat alapján megállapodás történt, hogy 1999. június 18.án Pénteken a kórházba befeküdve további részletes vizsgálatot végeznek, indokolt esetben infúzió kúrát is alkalmazni fog. Az Anci eddigi orvosi kivizsgálása és gyógykezelés alapján a következők állapíthatók meg: Az elme vonatkozásában időszakonként a korábbiakhoz viszonyítva tapasztalható volt javulás. A memória vonatkozásában javulás nem volt tapasztalható. A korábbiakhoz hasonlóan időszakonként van jobb és van rosszabb helyzet. A kora délutáni órákban gyakrabban jelentkezik feszültség, ingerlékenység, csomagolási-, menési-, ügyintézési kényszer. A lakásban és a lakáson kívül tájékozódása továbbra is rossz. A februári, márciusi hónaphoz viszonyítva június hónapban gyakrabban előfordul, hogy az érdeklődése, aktivitása jobb volt. 18 óra után gyakran előfordult, hogy a televíziót érdeklődéssel nézte, konkrét megalapozott kérdése, véleménye is volt. Sajnos továbbra is van időszak, amikor hallucinál, valótlan dolgokat mond, hallottakat jelenben képzeli. A mosakodásnál, fogmosásnál, öltözködésnél irányításra szorul. A főorvos úr javaslata és a mi tapasztalatunk is megerősítette, hogy felügyelet nélkül nem hagyható, a családban történő tartózkodása jelen időszakban elviselhetőbb számára, mint a kórház bármilyen formája. A „Memória Alapítvány” kiadványait tanulmányozva megismertem a szellemi hanyatlás időbeni felismerését, az Alzheimer kór három stádiumát, a gyógyíthatatlan betegséggel járó lelki és magatartási zavarokra ható gyógyszereket. Minél jobban megismerjük a betegséget, a beteget annál jobban hozzájárul, hogy ne legyen örök lelkiismeret furdalásunk, hogy könnyebben elfogadjuk saját haragunkat, türelmetlenségünket, elérzékenyülésünket, indulatainkat, érzéseinket betegünk irányában. Ancinak az emberi életvitelhez segítségre, kisebb, nagyobb testvéri pozitív hozzáállásra van szüksége. Tudom minden testvéremnek meg van a saját családja, élete, problémái, nehézségei, ezek mellett természetesen meg van a család által nyújtott boldogsága, öröme, sikerélménye. Az Anci egészségi állapotának változását előre nem tudhatjuk, de sorsát azonban testvéri-, sógornői-, sógori ajánlással, közösen kell alakítanunk, mivel ő erre nem képes. A részvételünk mértéke a saját lehetőségeinktől függ, de a döntések meghozataláért jó lenne, ha közös felelőséget tudnánk vállalni. A három hónap nem volt könnyű időszak, de a családom, Erzsike, a gyerekek pozitív hozzáállásával Anci orvosi kivizsgálásával, gyógykezelésével járó munkát igyekeztünk lelkiismeretesen megoldani. A fentieket a tájékoztatásotok céljából állítottam össze. Szeretettel köszöntöm az egész családot; Laci. Budapest, 1999. június 18.”

Anci Nővérem Budapestről Piroska Húgomhoz, Máriapócsra került. A Húgom sokáig ápolta, gondozta, de a Nővérem betegségének súlyosbodása miatt, valamilyen otthonba történő elhelyezése vált szükségessé. A testvéreim több lehetőséget megnéztek, azonban Piroska Húgom úgy döntött, ha a Pócspetriben üzemelő otthon tudja fogadni, akkor, azt helyezzük előtérbe. Bizonyos összeg befizetése után az elhelyezése megoldódott. A 70.-ik születésnapját az otthonban érte meg. Piroska szervezésében az lakásukban ünnepeltük meg. Ekkor még tudott járni, pár szó még elhagyta a száját, tartós együttlét után úgy érzem megismert. Piroska Húgom rendszeres látogatja, mindég azt visz enni, amit szeret, és könnyen eltudja, fogyasztani. Napjainkban, 78 éves korában ágyhoz kötött, székben kiültetve tud lenni, etetni kell, beszélni nem tud, egy-egy jelzését megértve Piroska örömmel újságolja. Az Pócspetri Öregek Otthon vezetőjének, dolgozóinak lelkiismeretes munkája, megfizethetetlen, ilyen otthonnal még nem találkoztam. Az Annuska, a testvérek, rokonok nevében hálásan köszönjük, kívánom, hogy azt a sok odaadást, jóságot az életük során soksorosan kapják vissza.

                                                 Pénzes Anna 70.-ik Születésnapja.

                                      Paszternák Józsefné, Piroska, Anci, Erzsike, 2005.

               A Pócspetri Szociális Otthon előtt, Pénzes Anna, Pénzes Lászlóné. 2005.

A hosszú betegségét követően 2014. július 16.-án Pócspetriben érte a halál. A temetése 2014. július 18.-án pénteken, Kislétán római katolikus szertartás szerint történt. A Bucsuztatásán, a testvérein, unokatestvérein, közeli és távoli rokonain túlmenően sok barátai, ismerősei, tisztelői is részt vettek. Nyugodjon békében.

 Gencsy Albert id. Gencsy Károly /1811-1887/ és neje Szunyog Amália /1821-1870/ első gyerekként, Újfehértón 1842. szeptember 14.-én született. Középiskoláit Budapesten, a jogot Sárospatakon végezte. 1864-65-ben, mint jurista Somossy Ignácz országgyűlési képviselő mellett végzett munkát. 1867-ben, mint Szabolcs vármegye küldöttje megjelent a koronázási ünnepélyen. 1880-ban a felső-szabolcsi evangélikus református egyház tanácsbírájává, 1889-ben gondnokká választották. Az 1879. március 12.-én megalakult „Nyírvíz - Szabályozó Társulat választmányi tagja. A Nyírséget átszelő Nyíregyháza – Mátészalka - Zajta 101 km hosszú egyvágányú vasútvonal megépülésében jelentős szerepet vállalt. Az átadásra 1887-ben és 1898-ban került sor. Egyike annak a három főnek, akik hazahoztatták Kossuth Lajos hamvait Turinból.

Gencsy Albertet a Nyírbátori választókerületben először 1889. május 31.-én, a Függetlenségi Párt színeiben, 1317 szavazattal egyhangúlag-, 1892. január 29.-én 1009 szavazattal, 82,54 %-ban a Függetlenségi Párt színeiben-, 1896. október 28.-án a Kossuth Pár színeiben 1741 szavazattal egyhangúlag országgyűlési képviselővé választották. Az országgyűlésben a Közlekedési Bizottság tagja volt. Gencsy Albert Szabolcs megyei képviselő családjának és leszármazottainak földbirtoka 1897-ben Nagyhalászban 936, Kislétán 1456, összesen 2392 hold, 1911-ben Nagyhalászban 978, Kislétán 1261, összesen 2239 hold. Gencsy Albert által 1872-1914 között fizetett átlagadó 1446,42 Kr./év, képviselőségének ideje alatt 1434,83 Kr./év, a többi évben 1450,29 Kr./év.

Szilágyi László „Parlamenti képviselők és választók a dualizmuskori Szabolcs vármegyében” című könyvéből vettem az adatokat. A megyében hét választókerület /Kisvárda, Nagykálló, Nyírbátor, Nyírbogdány, Tiszalök, Nyíregyháza, Nádudvar/ volt, ebből a Nyírbátori választókerületre koncentráltam, mivel Kisléta idetartozott. A Kislétához köthető Gencsy Albert képviselő mellett felfigyeltem Mandel Pálra, aki a Nyírbátori kerület Szabadelvű Párt képviselője volt 1875-től 1887-ig és 1901-től 1905-ig, négy alaklommal. A liberális álláspontját a hozzászólásaiban többször kifejtette. Már 1877-ben szót emelt az anyák gyámsági joga, a házasságjog- és vallásszabadság, a halálbüntetés eltörlése /pontosabban a gyilkosság és a felségsértés eseteire korlátozva/ érdekében.

A képviselők választókörét a dualizmus időszakában /1867-1918/ két törvény határozta meg: az 1848. évi V. tc. és az 1874. évi XXXIII. tc.. Az 1848-as törvény az eddigi nemesekre és városi polgárokra korlátozó választójogot az ország akkori 11,2 milliós lakosságának körülbelül 7,1 %-ra terjesztette ki. A választójog feltétele vagy a régi jogosultság, vagy a 300 ezüst értékű ház, föld, vagy az úrbéri értelemben vett 1/4 telek, kézművesként az 1 segéd, gyárosként, kereskedőként a gyár, illetve a kereskedelmi telep, mindezek hiányában legalább 100 ezüst forint évi jövedelem, vagy legalább az értelmiségi hívatás volt. Mindez Svájctól eltekintve a korábbi Európa legalacsonyabb cenzusát jelentette. A választójogosultak száma, a lélekszámhoz viszonyított aránya a kiválasztott választási években, a Nyírbátori választókerületben a következő:

 Sorszám Választások évei  Lélekszám  Választók száma  Arány /%/

       1.              1869            40.234           2. 021                5,02

       2.              1875            39.369           1.535                 3,90

       3.              1884            35.251           1.425                 4,04

       4.             1896             47.263           1.741                 3,68

       5.             1910             52.340           2.298                 4,39

A könyv második bekezdésében Szilágyi László a Szabolcs vármegyei képviselő választásokról /1869-1910/ a következőket írja: „Kérdéseinket politikai szempontból is megfogalmazhatjuk. A visszaélésekkel, korrupcióval, esetenként a hatósági erőszakkal terhelt dualizmus kori választásokban már a kortársak közül is nagyon sokan a magyar demokrácia zsákutcás fejlődésének egyik lehetséges okát, meghatározó tényezőjét látták. A kormánypárt győzelmének erőszakos, furfangos eszközökkel való kikényszerítése újból és újból, nemcsak a fenn hirdetett liberális elveknek mondott ellent, hanem a konzervatív politika tekintélyét is gyengítette. Lehetetlenné tette a parlamenti váltógazdaság kialakulását. Hosszú távon a demokratikus játékszabályok, a politika és az erkölcs érintőleges kapcsolatába vetett hitet tette semmissé. A politika errefelé könnyen tűnhetett úri huncutságnak.”

                                                        Mikó János fiatalkorában

                                           Országgyűlési képviselő korában készült fényképe.

Mikó János Kislétán sokgyermekes szegény családban, első gyerekként, Kisléta déli részén született 1922. május 23.-án. Édesapja Mikó János /-1973/, édesanyja Zilai Erzsébet /-1983/. A nagycsalád 1945 előtt napszámból élt, az 1945-ös földosztáskor gyerekenként egy hold, összesen hét hold földet kaptak, 1949-től a család a szövetkezetben dolgozott. A család múltjáról 2014. április 16.-án, egy szerdai napon Mikó Erzsébettel /született 1928.06.15./, a 86 éves Madai Péternével, a Kisléta központtól nem messze, Kállai utca 1. szám alatt lévő családi házában beszélgettem. A bevásárlásról tartott hazafelé két nagy szatyorral, amik nem voltak könnyűek. A Kislétai „Rákóczi”Termelőszövetkezetben fizikai munkásként dolgozott, 55 évesen ment nyugdíjba, 17.000 forinttal indult a nyugdíja, jelenleg 100.000 forint körül van. A férje már nem él, a fiával és unokájával lakik együtt. A fia 50 év körüli, munkanélküli, nem rég hívták be közmunkára, a 23 éves unokája kőműves végzettsége van, jelenleg a 4 km-re lévő Pócspetri Fatelepre jár naponta kerékpárral, közzel egy éve ott talált munkát. Nehéz fizikai munka, de csinálja, Erzsike néni a nagymamája nagyon elégedett az unokájával. Mikó Jánosnak hat testvére volt, négy fiú és két lány. Mikó Károly/1923-/ felesége Lánczi Julianna, Mikó László /1926-/ felesége Fodor Julianna, Mikó Erzsébet /1928-/ férje Madai Péter, Mikó Géza /1931-/ felesége Vajda Margit, Mikó Mária /1933-/ férje Rácz László, Mikó Lajos /1936-/ felesége Laza Margit.

Mikó János országgyűlési képviselő felesége Havasi Anna, a család alapításakor Kisléta déli részén lévő Nyírgelsei utcában építkeztek, az életük végéig ott laktak. Mikó János eredetileg mezőgazdasági munkás volt, nyolc általános iskolai osztályt végzett, 1945 után bekapcsolódott a mozgalmi munkában, különböző politikai és szakmai tanfolyamokat végzett. A Kislétai szövetkezeti mozgalom beindításától aktív szerepet vállalt. A Magyar Szocialista Munkáspártnak tagja volt. Mikó János az 1959-60-as termelőszövetkezeti szervezés előtt a Kislétai „Rákóczi” Termelőszövetkezet elnöke. Az 1960. január 27.-én tartott alakuló közgyűlésen az újból belépő 225 családdal Kisléta 98 %-os szervezettséggel termelőszövetkezeti község lett. Továbbra is Mikó Jánost a korábbi elnököt választották meg az új elnöknek. A munkakört 1975-ig látta el, a három község, Kisléta, Pócspetri, Máriapócs közös termelőszövetkezetének megalakulásáig. Ezt követően, mint nyugdíjas termelőszövetkezeti elnök sokáig tagja volt az egyesített szövetkezet vezetőségének. Mikó János irányítása alatt a Kislétai „Rákóczi” Termelőszövetkezet a Nyírbátori Járási- megyei, országos szinten is a rossz adottságok ellenére eredményesen működött, dinamikusan fejlődött, az új eljárásokat elsők között vezette be. 1968-ban átvette a Máriapócsi „Zöldmező” Termelőszövetkezet elnöki teendőit is, amit közel egy évig látott el.

Mikó János családjában egy gyerek született, fiát is Mikó Jánosnak nevezték el. A Nyíregyházi Főiskola Gépészeti Karát végezte el, ezt követően az egyesült szövetkezetben dolgozott. Családot alapított, felesége Lengyel Piroska, három gyerekük született. A fiatal Mikó János nagyon fiatalon meghalt, amit a szülei, felesége, gyerekek nagyon nehezen tudtak feldolgozni. Idős Mikó János, a testvére Mikó Erzsébet, Madai Péterné elbeszélése szerint a fia elvesztése, halála nagyon megviselte, belebetegedett, alig étkezett, a gyógyszereket sem mindég vette be, olyan kijelentései is volt, a fia nélkül nem érdemes élnie. Kislétán 1995. április 4.-én halt meg. Nagyon sajnálom, hogy az életét ilyen körülmények között kellett befejezni, nyugodjon békébe.

                                                             Mikó János a fiával.

A Kislétai termelőszövetkezet történetének feldolgozása, a személyes élményeim alapján Mikó János termelőszövetkezeti elnök, országgyűlési képviselő az egyszerűsége mellett kiváló szervező, következetes vezető, erkölcsileg fedhetetlen, a szövetkezetéért, a közösségéért fáradhatatlanul munkálkodó szakember, az új iránti fogékonysága példaértékű az utókor számára is.

Személyes találkozásaim: 1955-ben a termelőszövetkezet központja mögötti táblák egyik fasorán, az első Kislétai futballpálya mellett legeltettem a szüleim két tehenét, amikor gyalog arra járt és hosszan beszélgetett velem, nagyon jól esett az érdeklődése. 1962-ben Budapesten jártam egyetemre és az egyik szakdolgozatban közel 20 oldalon a Máriapócsi Könnyező Szűzanya történetét dolgoztam fel. Személyesen Mikó Jánostól kértem, hogy a gépíró legépelje, amit engedélyezett és szólt is a gépírónőnek, hogy csinálja meg, az eredeti példány még mindég a rendelkezésemre áll. Természetesen a segítségét soha nem tudtam elfelejteni.

A választójog változásának történeti áttekintése: Magyarországon a rendi képviselettel szemben az 1848.V.tc. teremtette meg a népképviselet elvén alapuló országgyűlés választásának lehetőségét. A törvény vagyoni és műveltségi cenzust vezetett be, kizárta a szavazásból a nőket, a vagyontalanokat és a gazdai hatalom alatt állókat, de még így is 3 % fölé emelkedett a szavazásra jogosultak száma. A dualizmus idején /1867-1918/ az 1877-es választójogi törvény módosította a választási rendszert, vagyoni cenzus helyett adócenzust vezetett be, a választára jogosultak száma 7 %-ra emelkedett. 1918-ban a Károlyi-kormány alatt vezették be az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és a nőkre is kiterjedő választójogot. Minden 21. életévét betöltött férfi és minden 24. életévét betöltő nő rendelkezet választójoggal. A nők esetében írni-olvasni tudás is feltétel volt. Ekkor a választásra jogosultak száma 40 %-ra emelkedett, Európában az élvonalba kerültünk. A forradalmak utáni konszolidáció során, az új rendelkezések alapján a lakosság körülbelül 30 %-a rendelkezett választási jogosultsággal. 1922-ben /lex Bethlen/ rendeleti úton a korhatár felemelése /24, illetve30 év/ mellett műveltségi cenzust, 10 éves állampolgárságot, bizonyos idejű helyben lakást, vidéki választókerületekben nyílt szavazást írt elő. 1926. novemberben megszervezik a felsőházat, így kétkamarás parlament jön létre. 1938-ban a választójogi törvény intézményesítette a titkos szavazást, de szigorította az ajánlási rendszert és plurális választójogot vezetett be, a vidéki lakos szavazata 1,58 %-ot ért. A két világháború közötti Magyarországon a választójog korlátozottan érvényesült. 1945. évi VIII. törvény alapján a választásra jogosultak száma elérte a 66 %-ot. Az 1949-es választójogi törvény az egy párti rendszerre épült. A választásra jogosultak száma a Kádár korban nő meg ugrásszerűen, eléri a 80 %-ot.

Az 1967-es országgyűlési és helyi tanácstagi választást március 19-én tartották. Röviden a rendelkezésre álló adatok alapján ezzel foglalkozom, mivel a Kislétai Mikó Jánost ekkor választották meg a Szabolcs-Szatmár megye 9. számú egyéni választókerületében országgyűlési képviselőnek. A választás különlegességét az adta, hogy az 1949-ben bevezetett választási rendszert eltörölték és helyette az 1966. évi III. törvénycikkben foglalt módon Magyarország területét 349 egyéni választókerületre osztották fel. Jelölő szervezet továbbra is kizárólag a Hazafias Népfront (HNF) lehetett. A nem párttagok számára is megnyílt a lehetőség a jelölésre. Húsz év után lehetőség volt a többes jelölés is. Mindegyik jelölt a Népfront programját képviselte. Egyéni programmal sem HNF, sem független jelöltként nem lehetett indulni. Az 1967. március 19.-i választáson 349 országgyűlési képviselőt és 84.508 tanácstagot választottak meg. A választójogosultak száma 7.215.408, ebből 98,8 % élt a szavazati jogával. A Hazafias Népfront jelöltjére 99,7 %, ellenük 0,3 % szavazott. Az összes 349 parlamenti képviselők közül 259 MSZMP tag, 90 pártonkívüli lett. A 84.508 tanácstag választása során 608 választási kerületben volt kettős vagy többes jelölt.

Az országgyűlési könyvtárban, az interneten is fellelhető Országgyűlési napló 1967. I. első kötet 1967.04.14.-1968.12.19., 1967 II. kötet 1969.04.17.-1971.02.10., a 42 ülésnapról készült tájékoztató és mellékletek alapján Magyarország 349 egyéni országgyűlési választókerületből Szabolcs-Szatmár megyében 19 volt. Az országgyűlési választókerületek székhelyei és képviselői a következők voltak: 1. Nyíregyháza, Biszku Béla; 2. Nyíregyháza, Orosz Ferenc; 3. Újfehértó, Polc János; 4. Gáva, Borbély János; 5. Nagyhalász, Váci Mihály; 6. Nyírbogdány, Fülöp János; 7. Nagykálló, Bojtor Miklós; 8. Nyírbéltek, Hornung Mátyás; 9. Nyírbátor. Mikó János; 10. Baktalórántháza, Szviridov Ivánné; 11. Mátészalka, Fekszi István; 12. Nagyecsed, Csürös János; 13. Csenger, Dancs József; 14. Fehérgyarmat, Bánóczi Gyula; 15. Vásárosnamény, Esze Gábor; 16. Nyírtas, Erdei Lászlóné; 17. Záhony, Tóth Géza; 18. Kisvárda, Kovács Magdolna; 19. Tiszalök, Borivó Károly. Az országgyűlés 1. alakuló ülése 1967. április 14. én, Pénteken 11 órakor került megtartásra Dr. Harrer Ferenc korelnök és Kállai Gyula elnökletével. Az országgyűlés elnöke Kállai Gyula, alelnökök Beresztóczy Miklós, Vass Istvánné, jegyzők Galló Ernő, Papp Lajos, Póla Károlyné, Posta László, Polyák János, Prieszol Olga lett. Az országgyűlés négy éve alatt 42 ülést tartottak, a Szabolcs-Szatmár megyei képviselők közül 12 szónokolt, illetve a napirenden lévő témákhoz szólt hozzá: Biszku Béla, Bánóczi Gyula, Borbély Jánosné, Borivó János, Gyürös János, Erdei Lászlóné, Fekszi István, Fülöp János, Hornung Mátyás, Kovács Magdolna, Tóth Géza, Sviridov Ivánné.

A Kislétai Mikó János az országgyűlésben 1967. április 14.-tól 1971. február 10.-ig a Szabolcs- Szatmár megyei 9.-es választókerületet, a Nyírbátori járás tíz községét, Aporliget, Kisléta, Máriapócs, Nyírbátor, Nyírcsászári, Nyírderzs, Nyírgyulaj, Nyírvasvári, Pócspetri, Terem községeket képviselte.