Pénzes Anna, Elsőáldozó,1944.
Pénzes Anna, 1972.
Hetedik gyerekként, első lányként 1935. október 8.-án Kislétán született. Az általános iskolát a Kislétai Római Katolikus Iskolában 1944-ben kezdte meg, tanítója Bagaméri Erzsébet, „Római Kisasszony” volt. Ekkor az első hat osztály egy tanterembe járt, egy tanító oktatta őket. Az iskolák államosítását követően az osztályok külön tanterembe tanultak, az ötödik osztálytól több tanító, tanár tanította őket. Az általános iskola nyolc osztályát Kislétán 1952-ben fejezte be. Ez év szeptemberében kezdte meg a Nyíregyházi Kereskedelmi és Közgazdasági Középiskolát, kollégiumi bentlakással. A beköltözése előtt Édesapám jegyezte meg „Annuska, a házékessége elkerül az otthoni háztól.” A nyári szünetekben többször a Kislétai „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodáján dolgozott. A szövetkezeti munka során az ott dolgozó állatorvos, Bomberák, annyira megkedvelte, hogy feleségül akarta venni, Anci a szülők akarata ellenére nemet mondott, amiből kisebb-nagyobb feszültségek adódtak. A történtek befolyásolhatták, hogy Anci nem alapított családot. Az érettségi után, 1956-ban egy életre a könyvszakmához szegődött. Először a Nyíregyházi SZÖVOSZ Könyvesboltját vezette, majd a Budapesti Földműves szövetkezet Könyvterjesztő Vállalat dolgozójaként vezette a Nyíregyházi Könyvesboltot.
Kislétai Barátokkal, Kisléta.
Pénzes Anna középiskola osztálytársai.
Szabó György a Kelet-Magyarország újságírójának szerkesztésében 1987. február 16.-i számban „EGY HÉT-HÉT KÉRDÉSE” című rovatban a következők jelentek meg: „A pozsonyi helytartótanács 1772-ben határozatot hozott, hogy „Mindenki, aki magát könyvkereskedésre szánja, azt előbb kellőképpen tanulja meg: ezért köteleztetik valamely szabadalmazott könyvkereskedőnél hat évet, mint tanuló eltölteni.” Így ismerte el, hogy a könyvkereskedés igen nehéz foglalkozás. Hogy kezdte Ön? – kérdeztem Pénzes Annát, a Nyíregyházi áfész könyvesboltjának vezetőjét. A Nyíregyházi áfész könyvesboltja 1956 júniusában nyílt. Érettségi bizonyítványomon éppen csak megszáradt a tinta és én elvállaltam e bolt vezetését. Akkor nem tartottam különös tettnek, ma úgy gondolok vissza rá, hogy vakmerő lépés volt. Ahogy fokról fokra ismerkedtem a szakmával, éreztem, hogy nagyobb jelentőségű dologba kezdtem, mint ahogy a vállalkozás pillanatában gondoltam. A kezdéshez a könyvek iránti vonzalmamból nyertem bátorságot, és merítek ma is erőt a könyvkereskedésből könyvterjesztéssé gazdagodott foglalkozás gondjainak, terheinek viseléséhez. Ugyanis ma már nem csupán kereskedés-értékesítés a dolgunk, hanem a könyv terjesztése és az azért végzendő közművelődési tevékenység is.
Már köztudott, hogy éppen ebben a többrétűvé nemesedett tevékenységben értek el most kitűnő eredményt: elsők lettek a Könyvértékesítő Vállalat és a SZÖVOSZ által meghirdetett versenyben. Hogy szánták rá magukat a versenyben való részvételre?
A cikkbeli fényképe, 1987.
A szakmaválasztáshoz annak idején elég volt a könyvek iránti vonzalom adta bátorság és a fiatalos vállalkozó kedv. E kettőn kívül hasznosítható előzményekkel nem rendelkeztem. Az első évben 275 ezer forint volt a boltforgalma. Most a több tízszerese. Tehát közben gyűltek a tapasztalataink és a versenyben való részvételhez a bátorságot ezek adták. Bevallom, hogy a részvétel bejelentése után és verseny közben, mint minden kockázatvállalásnál, voltak izgatott óráim, támadtak kétségeim: jól döntöttem-e, amikor beneveztem, nem fogunk-e felsülni? A munkatársaim hasonlóképpen éreztek, tehát azonosultak. Ez biztató volt. A verseny 1985. október 19.-én kezdődött. S ahogy múlt az idő és erőfeszítéseink nyomán eredmények kezdtek mutatkozni, úgy gyarapodott a reményünk, kezdtünk hinni, majd bízni, hogy nem vallunk szégyent. Mozgalmas volt az egész év: februárban mezőgazdasági könyvhónap, áprilisban megyei gyermek könyvhónap, költészet napja, május-júniusban ünnepi könyvhét, augusztus-szeptemberben tankönyvszezon, októberben őszi megyei könyvhetek, műszaki és közgazdasági könyvnapok… Voltak író,olvasó találkozók, rendhagyó irodalmi órák könyvkiállítással, vásárral és árusítással… A verseny időszakában 147 ilyen rendezvényük volt. Persze ezek csak tevékenységünk egyik területének eseményei. A versenyben értékelték a forgalom növekedését, a bizományosi könyvterjesztést, a könyvkészlet összetételét, az irodalmi rendezvényeket, a bolt és a közművelődési intézmények kapcsolatát, a bolt szakrendjét és kulturáltságát, a propaganda- és reklámtevékenységet… Most amikor a verseny időszakát felidézem, olyan érzésem van, mint a magasugrónak – visszanéz a lécre, mert nem meri elhinni, bár megtett minden tőle telhetőt, hogy átlendült felette… Az elmondottakból érzem, hogy egy kis közösség teljesítményéről van szó. Az jutalmazták az első díjjal? Igen! 1986-ban 17 millió 266 ezer forint forgalmat értünk el. Ez csaknem hatvanháromszorosa az 1957. évi forgalomnak. Együtt, az olvasókért vállalt és becsülettel teljesített közös munka gyümölcse ez. Arra mutat, hogy olyan munkatársaim vannak, akik teljes emberként dolgoznak, és mindig számíthatok rájuk.
Az ember a könyv segítségével jut el a kultúrához és a kulturáltsághoz, a könyv segíti az emberek tudatának átalakítását. Ebből kell kiindulnia a könyvterjesztésnek. Ebben minden elért eredmény kiindulási lehetőség. Mit tervez a jövőre?
A szakmaválasztás idején csodálkozva néztem a megyei boltok forgalmát és úgy éreztem, hogy olyat mi talán soha nem fogunk elérni. Most tudom már, hogy a leg tiszteletre méltóbb eredmény mögött nem rejtőzik csoda – szorgalommal, erőfeszítéssel el lehet érni. Hiszem, hogy a mi kis kollektívánk ezután is így cselekszik és a jövőben is lesznek hasonló eredményeink.”
Anci Nővérem a megjelent cikk idején az 52. –ik évében volt, a könyvszakmában eltöltött 31 év alatt a forgalom 63 szorosára, a 17 millió forint feletti alakulása, a megye bizományosi könyvterjesztés csúcsára emelése, az irodalmi rendezvények általánossá tétele, az írók, költők-olvasók találkozásainak tömeges megszervezése, a Budapesti Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat és a SZÖVOSZ által meghirdetett országos versenyben elért első helyezés a könyvszakma csúcsát, magas színvonalát jelentette. Az Anci következetes, kitartó, fáradságot nem kímélő, csak a könyvszakmának szentelt élete meghozta az eredményt.
A Tokaji SZÖVOSZ Kereskedelmi Tanulóképző Iskolában 1961. július 1.-én vegyesbolti eladói, 1963. december 15.-én könyvesbolt eladói Szakmunkás Bizonyítványt kapott. Először a Nyíregyháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Nyíregyházi Könyvesboltját, majd 1966. január 1.-től a Budapesti / V. kerület, Petőfi Sándor u. 3./ központtal működő Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat dolgozójaként vezette ugyanazon Nyíregyházi Könyvesboltot. A kiemelkedő munkájáért több alkalommal erkölcsi, Kiváló Dolgozó kitüntetésben és anyagi elismerésben részesült.
Pénzes Anna, Pénzes József, 1959.
A családhoz történő ragaszkodása mintaszerű, a szüleivel, testvéreivel rendszeres kapcsolatot tartott. Jóska öcsét a középiskolai éveiben anyagilag is támogatta, a Nyíregyházi munkavégzés időszakában huzamosabb ideig közös albérletben laktak. Esetenként Jóska a túlzott törődést nem szívesen viselte. Később Jóska családjával szintén Nyíregyházán telepedett le, ez is lehetővé tette, hogy rendszeresen találkozzanak. János Bátya közzel tíz évig a munkaköre következtében Nyíregyházán lakott, a családi eseményeket, megemlékezéseket közösen ünnepelték meg. A testvérek közül a született gyerekeknek keresztanyaságot vállalt: Pista esetében Katalin, Pali esetében Attila, Gyuri estében Évike, Piroska esetében Gyuri gyereknek. A szülőháztól távoli családi eseményekre is igyekezett elmenni: János, Cirike Túrkevei esküvőjére, Gyurka, Jóska Budapesti esküvőjükre, a született gyerekek meglátogatására, a katonáskodó testvérek meglátogatására. Anci nyugdíjba vonulását követően Jóska segítségére egyre több esetben volt szüksége.
Pénzes Anna, Keresztfia, Tamás György, 1966.
Anci Nővéremmel az iskolai éveim alatt szintén szoros volt a kapcsolatunk. A budapesti tartózkodása alatt legtöbbször közös programot szerveztünk, többször, színházba mentünk. Nyíregyházán történt átutazásaim alkalmával az albérletében mindég volt szálláshelyem. A családalapításomat követően, Sárospatakon, Miskolcon, Budapesten 1968-tól egyedül, a karácsonyi ünnepeken gyakran édesanyámmal látogatott meg. A nyári üdüléseinken többször részt vett.
Pénzes Anna, Pénzes Katalin, Pénzes Ágnes.
A munkája alapján a szakszervezetétől több esetben üdülési lehetőséget kapott, amit mindég kihasznált. A külföldi utazási lehetőségei, az általa szervezett utak jól szolgálták a munka közbeni pihenéseket. A Kállósemjénből származó távoli rokonok, Tóth család révén többször USA-ban is kikapcsolódott. A családi eseményeken és egyéb rendezvényeken nagyon szeretett táncolni, szívesen táncoltunk együtt, a sokszori közös táncunk jó összhangot eredményezett.
Az életének 1990-es évek végén jelentkező viselkedési, egészségügyi hiányosságok miatt kivizsgálásra, Budapestre, a családomhoz került, amelyről a hozzám tartozóimnak 1999. június 18.-án levélben számoltam be. A következőkben a levelet egy az egyben ismertetem. „ Tisztelt Testvéreim, Sógornőim, Sógorom! Anci testvérünk, Pénzes Anna született 1938.10.08., anyja neve Hajdu Anna betegségének kivizsgálására, gyógykezelése miatt a családomhoz került. Az eddigi szóbeli tájékoztatásunkon kívül kötelezettségemnek tartom, hogy írásban is tájékoztassalak benneteket. Az Anci családunknál eltöltött ideje a következő: 1999. január 30-tól március 25.-ig, április 28-tól május 21-ig, június 5-től június 18-ig. Piroska Húgoméknál 1999. januárban és március 25-től április 28-ig, János Bátyáméknál 1999. május 21-től június 5-ig tartózkodott. Ancit 1999. január hónapban Piroskánknál nagy nehézségekkel lehetett rávenni, hogy kivizsgálásra, gyógykezelésre, Budapestre velem jöjjön. Az Anci Budapesti kivizsgálását, gyógykezelését Erzsike, feleségem közreműködésével, segítségével végeztük a következők szerint: 1. 1999. február 4.-én International Medical Center / Nemzetközi Egészségügyi Központ /, 1062 Budapest, Dózsa György u. 112., Országos Pshychiátriai és Neurológiai Intézet, Stroke Ambulancia. Dr. Szegedi Norbert főorvos rendelésén vett részt. A személyes vizsgálaton túlmenően elkészült a koponya CT vizsgálata, a Doppler Echo color duplex UH vizsgálata. A vizsgálat után a főorvos úr 2x1 mg. Rivotril nyugtatót javasolt, valamint az Agyérbetegek Országos Központjában pszichológiai vizsgálatot kezdeményezett, amit elfogadtunk. 2. Az Agyérbetegek Országos Központja, Budapest, Hűvösvölgyi u. 116. alatt Pataki Ilona pszichológus hetente kétszer pszichológiai vizsgálatot végzett. A vizsgálatok számunkra is meglepő eredményt hozott, az órát nem ismerte, a napot nem tudta, alapvető számtani műveleteket nem tudott megoldani, stb. A pszichológiai vizsgálat alapján Dr. Szegedi Norbert főorvos gyógyszereket írt fel / Ziprexa 10 mg. 2x1 tabletta, Notropil 1200 mg. 2x2 tabletta, Zolift 50 mg. reggel 1 tabletta/, infúzió kúrát javasolt 10 alkalommal 1999. március 2-től március 12-ig, ami meg is valósult. A gyógyszer beállítása, az infúzió hatásának ellenőrzése céljából a főorvos úr háromszor vizsgálta meg. 3. Az International Medical Service / Nemzetközi Gyógyászati Szerviz/ 1035. Budapest, Vihar u. 29. Kardiológiai Szakrendelésén a következő időpontokban vett rést: 1999. február 26.-án EKG vizsgálat Dr. Pongó Éva, ultrahang vizsgálat prof. Dr. Kékes Ede. A vizsgálat után 2x150 mg. Rytmonorm szedését javasolták a jelentkező ritmuszavar miatt. 1999. március 10. én a Holter 24 órás monitorozáshoz a ABPM monitor felhelyezése megtörtént. 1999. március 18-án a kardiológiai szakvélemény összeállításra került. A zárójelentés rendelkezésre áll. 4. A labor vizsgálatokat Erzsike, a feleségem intézte. A vérvétel itthon történt, a labor vizsgálatok a Péterfy Sándor és a Szent Margit Kórházban történt. 5. 1999. április 29.-én Dr. Szegedi Norbert főorvosnál felülvizsgálaton vett részt. Az elme vonatkozásában javulást, a memória vonatkozásában változást nem állapított meg. 6. 1999. június 12.-én az Agyérbetegek Országos Központjában Dr. Szegedi Norbert főorvosnál vizsgálaton vett részt. A vizsgálat alapján megállapodás történt, hogy 1999. június 18.án Pénteken a kórházba befeküdve további részletes vizsgálatot végeznek, indokolt esetben infúzió kúrát is alkalmazni fog. Az Anci eddigi orvosi kivizsgálása és gyógykezelés alapján a következők állapíthatók meg: Az elme vonatkozásában időszakonként a korábbiakhoz viszonyítva tapasztalható volt javulás. A memória vonatkozásában javulás nem volt tapasztalható. A korábbiakhoz hasonlóan időszakonként van jobb és van rosszabb helyzet. A kora délutáni órákban gyakrabban jelentkezik feszültség, ingerlékenység, csomagolási-, menési-, ügyintézési kényszer. A lakásban és a lakáson kívül tájékozódása továbbra is rossz. A februári, márciusi hónaphoz viszonyítva június hónapban gyakrabban előfordul, hogy az érdeklődése, aktivitása jobb volt. 18 óra után gyakran előfordult, hogy a televíziót érdeklődéssel nézte, konkrét megalapozott kérdése, véleménye is volt. Sajnos továbbra is van időszak, amikor hallucinál, valótlan dolgokat mond, hallottakat jelenben képzeli. A mosakodásnál, fogmosásnál, öltözködésnél irányításra szorul. A főorvos úr javaslata és a mi tapasztalatunk is megerősítette, hogy felügyelet nélkül nem hagyható, a családban történő tartózkodása jelen időszakban elviselhetőbb számára, mint a kórház bármilyen formája. A „Memória Alapítvány” kiadványait tanulmányozva megismertem a szellemi hanyatlás időbeni felismerését, az Alzheimer kór három stádiumát, a gyógyíthatatlan betegséggel járó lelki és magatartási zavarokra ható gyógyszereket. Minél jobban megismerjük a betegséget, a beteget annál jobban hozzájárul, hogy ne legyen örök lelkiismeret furdalásunk, hogy könnyebben elfogadjuk saját haragunkat, türelmetlenségünket, elérzékenyülésünket, indulatainkat, érzéseinket betegünk irányában. Ancinak az emberi életvitelhez segítségre, kisebb, nagyobb testvéri pozitív hozzáállásra van szüksége. Tudom minden testvéremnek meg van a saját családja, élete, problémái, nehézségei, ezek mellett természetesen meg van a család által nyújtott boldogsága, öröme, sikerélménye. Az Anci egészségi állapotának változását előre nem tudhatjuk, de sorsát azonban testvéri-, sógornői-, sógori ajánlással, közösen kell alakítanunk, mivel ő erre nem képes. A részvételünk mértéke a saját lehetőségeinktől függ, de a döntések meghozataláért jó lenne, ha közös felelőséget tudnánk vállalni. A három hónap nem volt könnyű időszak, de a családom, Erzsike, a gyerekek pozitív hozzáállásával Anci orvosi kivizsgálásával, gyógykezelésével járó munkát igyekeztünk lelkiismeretesen megoldani. A fentieket a tájékoztatásotok céljából állítottam össze. Szeretettel köszöntöm az egész családot; Laci. Budapest, 1999. június 18.”
Anci Nővérem Budapestről Piroska Húgomhoz, Máriapócsra került. A Húgom sokáig ápolta, gondozta, de a Nővérem betegségének súlyosbodása miatt, valamilyen otthonba történő elhelyezése vált szükségessé. A testvéreim több lehetőséget megnéztek, azonban Piroska Húgom úgy döntött, ha a Pócspetriben üzemelő otthon tudja fogadni, akkor, azt helyezzük előtérbe. Bizonyos összeg befizetése után az elhelyezése megoldódott. A 70.-ik születésnapját az otthonban érte meg. Piroska szervezésében az lakásukban ünnepeltük meg. Ekkor még tudott járni, pár szó még elhagyta a száját, tartós együttlét után úgy érzem megismert. Piroska Húgom rendszeres látogatja, mindég azt visz enni, amit szeret, és könnyen eltudja, fogyasztani. Napjainkban, 78 éves korában ágyhoz kötött, székben kiültetve tud lenni, etetni kell, beszélni nem tud, egy-egy jelzését megértve Piroska örömmel újságolja. Az Pócspetri Öregek Otthon vezetőjének, dolgozóinak lelkiismeretes munkája, megfizethetetlen, ilyen otthonnal még nem találkoztam. Az Annuska, a testvérek, rokonok nevében hálásan köszönjük, kívánom, hogy azt a sok odaadást, jóságot az életük során soksorosan kapják vissza.
Pénzes Anna 70.-ik Születésnapja.
Paszternák Józsefné, Piroska, Anci, Erzsike, 2005.
A Pócspetri Szociális Otthon előtt, Pénzes Anna, Pénzes Lászlóné. 2005.
A hosszú betegségét követően 2014. július 16.-án Pócspetriben érte a halál. A temetése 2014. július 18.-án pénteken, Kislétán római katolikus szertartás szerint történt. A Bucsuztatásán, a testvérein, unokatestvérein, közeli és távoli rokonain túlmenően sok barátai, ismerősei, tisztelői is részt vettek. Nyugodjon békében.
