Martonyi József által írt „Szabolcs vármegye közoktatás ügye.” szerint a XIII. század végén Szabolcs vármegyében a borsovai főesperességnek 33 plébániája van. Ebben a korban a plébániák és parochiális iskolák, az apátságok, monostorok voltak a keresztény hitnek és művelődésnek a terjesztői. A XIV. század első felében Nyír-Bátorban minorita szerzetesrend volt, a Nagybányai anyakolostornak volt alárendelve. A zárdában, a városban is volt népoktatás. A nagykállói tekintélyes egyház mellett volt elemi iskola, a mohácsi vészig virágozhatott. A XVI. századi reformáció időszaka alakult protestáns egyházak mellett létesültek az első protestáns iskolák, Nyírbátorban, Kisvárdán, Nagykállóban, Nyíregyházán. A XVIII. szádi ellenreformáció időszakában a katolikus iskolák kerültek előtérbe.
A múlthoz képest hatalmas lendületet vett az iskolaügy, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz hatálybalépésével. A vármegyei közigazgatási bizottság által kiadott részletes utasítás szerint minden községben elkészült a tanköteles gyerekek névjegyzéke, megalakultak az iskolaszékek, képzettebb tanítókat alkalmaztak, az állam nagyobb segélyeket biztosított, az egyház, a községek részéről is nagyobb részvételvállalás valósult meg. A vármegye tanügye is fellendült. 1897-ben, a megyében 4 állami iskola, 14 községi iskola, 81 római katolikus, 53 görög katolikus, 131 evangélikus református, 16 ág. ev., 17 izr., 2 magán iskola van. Az iskola jellege szerint 317 elemi népiskola, 1 polgári, 6 iparos tanoncz, 1 alsó kereskedelmi iskola, 10 kisdedóvoda, 9 gyermekmenedékhely, 27 pusztai iskola, 6 gazdasági ismétlő iskola van. A felsorolt iskolákban 368 tanító működik, ebből 330 képesített, 38 nem képesített, férfi 349, nő 19. 1897. évben tanköteles gyermekek száma 45.663, iskolába jár 34.836. Az oktatásra fordított 222.575 forint, az összeghez az állam 14.491 forinttal járult, a többit község és egyház fedezte. Szabolcs vármegyének elsőként két középiskolája van: Nagykállói Állami Gimnázium és a Nyíregyházi ág. h. ev. Főgimnázium.
Az önképzés, az önsegélyezés, egyes tanügyi kérdéseknek megvitatása, minta előadásoknak tartása, pályakérdéseknek kitűzése, a tanítók között a testületi szellemnek és az összetartozandóság érzetének emelése céljából 1871-ben a „Szabolcs megyei és hajdú kerületi felekezet nélküli tanítóegylet”-, 1876-ban „Szabolcs megyei hitfelekezet nélküli tanítóegylet” alakul. A szegény, ellátás híján levő iskolaköteles gyermekek, felekezetre való tekintet nélkül a neveltetésük elősegítése érdekében 1881-ben „Felekezet nélküli népnevelési egyesület” alakult. A felekezet nélküli, általánosnak nevezhető, tanítóegyesületen kívül létezik még „Felső szabolcsi ev. ref. tanítóegylet”.
A vármegyében a tanítók díjazása és jövedelme a vallásfelekezeti különbség nélkül alakult: szolgálati lakás, készpénzbeli fizetés, termények, szántóföldek használatának joga, kántori teendőkért járó stolárék, harangozásért megszabott illeték. A Nagykállói Egyházban a rektornak 1725-ben meghatározott járadék: 50 forint készpénz, élelmezés, 16 köböl búza, 1 forint gyermekenként, só, egy pár csizma, egy hízott sertés, temetésért 24 krajcár, temetésért énekkel 48 krajcár, fa amennyi szükséges. A kisebb községek és egyházak tanítóinak fizetése alig hasonlítható.
Kisléta közelében először Máriapócson a görög katolikus Bazilita rend működtetett iskolát. A nagykállói és nyíregyházi gimnázium után, mint magasabb tanintézet kiemelhető a Szent Mihály arkangyalról nevezett 1749- ben megtelepedett Pócsi Bazilita Rendi Görög Katolikus Szerzetesek által fenntartott és ellátott házi hittani intézet. Az 1770-es évektől Máriapócson rendi teológiai és filozófiai kurzus folyt. A rend egyetlen világiakat is tanító intézménye is működött, ahol az ismeretszerzésnek kétféle útját kínálták: a grammaticalis és urbano-nacionalis iskolákban történő tanulást.
Gróf Károlyi Antal a Nagyváradi Tankerület Főigazgatója ajánlatára 1780 év táján Nemzeti Iskola állíttatott fel, kántortanító-képzőintézettel együtt. A Máriapócsi Iskola a környék egészére nagy hatással volt, 7-16 éves fiatalokat vonzott Nyíregyházáról, Nyírderzsről, Nyírkarászról, Nyírlugosról, Nyírpilisről, Érpatakról, Timárról, Létáról, Orosról, Hajdúdorogról, Baktalórántházáról, Petneházáról, Bökönyből, stb. A Máriapócsi négyosztályos iskolában 1803-ban, mintegy 30 településről 102 tanuló tanult, I-II. osztályban 63 fő, III-IV. osztályban 39 fő, 85 görög katolikus, 16 római katolikus, 1 református. A tanulók jelentős részének nemzetisége magyar volt, vallása pedig görög katolikus. A nagyváradi tankerületben lévő máriapócsi mezővárosi jogú iskolában járt tanulókról 1803-ban készült kimutatás szerint Kislétáról az 1. és 2. osztályba jártak: 1. Theodorus Olajos 12 éves, görög vallású, magyar tanuló, édesapja Alexander Olajos, 2. Stephanus Modatsi 11 éves, római vallású, magyar tanuló, édesapja Martinus Modatsi, a 3. és 4. osztályba jártak: 1. Georgius Demeter 13 éves, görög vallású, román tanuló, édesapja Alexander Demeter, 2. Joannes Popovts 12 éves görög vallású, magyar tanuló, édesapja Joannes Popovits. A parókiális vagy kisiskolák /népiskolák/ tananyaga az abc elsajátítását, az írás-olvasás, a katekizmus, a liturgia illetve a szent énekek elsajátítását jelentette. A liturgia nyelve egyházi szláv nyelv volt, a magyar nyelvű egyházközségek kisiskoláiban is tanították az „orosznak” mondott egyházi szláv nyelvet.
Gróf Károlyi Ferenc az 1857 és 58-ban kelt levelek tanulsága szerint a Pócsi birtokát, minden jogaival együtt a Pócsi Görög Katolikus Templom, Zárda és Szent Bazilita-Rendi Szerzeteseknek adományozta, ezt követően hűséges szolgái voltak a tanügynek is. 1893-ban minden külső segély nélkül, a kor igényeinek megfelelő iskolai épületet építettek, 6 osztályból álló elemi iskolát tartottak fenn. Az 1800-as évek elején is Kislétáról többen jártak a Mária-Pócsi Egyházi Elemi Iskolában. Többek között a Kislétai Mezey András gazdatiszt fia, Mezei József 1830 évek elején járt Mária-Pócsi Elemi Iskolába. Mezei József /1823.05.11.-1882.09.08./ Kislétán született, festőművész, költő, Bem táborában tüzér főhadnagya, a harcokban Petőfi Sándorral is részt vett. Részletesebben külön részben foglalkozom vele.
Görög Katolikus Bazilita-Rend Mária-Pócsi Népiskolája, felvétel 1890-es években.
Elemi népiskolák történetével többek között Felshősné Csiszár Sarolta is foglalkozott. Az elemi iskolák 19. század eleji történetéhez a következőket szeretném rögzíteni. A reformáció idején az ország jelentős területein a református egyház szerepe megnövekedett, így volt ez Kislétán is. A falvak tanítói a nagy hagyománnyal rendelkező anyaiskolákból kerültek ki. A térségünkben az anyaiskola a Debreceni-, Sárospataki Református Kollégiumok voltak. A falvak iskoláiban vagy rektorokat, vagy „oskola mestereket” alkalmaztak. A rektorokat az anyaiskolák képezték ki. A rektoriákra vonatkozó rendszeres utasítást először 1792-ben foglalták törvénybe. A törvény szerint a rektorjelöltnek az alkalmasságáról vizsgát kellett tenni, a vizsgán a helyi előjáróság egy küldötte elnökölt. A tanításra való alkalmasságról bizonyságlevelet kaptak. Az „oskola mester” képzéséről, akik csupán írni, olvasni tudó emberek voltak, maga az egyházmegye gondoskodott. A rendszeres vizsgáztatásáról az egyházmegye gondoskodott. A szervezett tanítóképzésről csak 1825-tól kezdve lehet beszélni.
Az elemi iskola négy osztályos volt. Négy év alatt kellett elsajátítani az elemi ismereteket. A tanulók meg tanultak írni, olvasni, számolni a négy alapművelettel, elemi földrajzi és történelmi ismeretekre tettek szert. Akik nem tanultak tovább, még két évet jártak az ismétlő iskolába. A gyermekek az elemi iskolában tanulták meg az alapvető viselkedési normákat is. Az iskolaév a gazdasági évhez igazodott: „ A Vakációk légyenek a szokás szerint aratáskor, Júliusnak körülbelül 22-ik napjától fogva három hétig. Szüretkor két hétig, és Szerdán, Szombaton délután.” 1805-ben több egyház konkrétan meghatározta, hogy évenként, a hét napjain, délelőtt, délután mit kell elsajátítani a tanulóknak. Az iskolák felügyeletére nagy gondot fordítottak. Ezt elsősorban a helybeli előjáróság és a pap, másodsorban az egyházmegye által erre kinevezett tanítók, harmadsorban az egyházkerület végezte. A legfontosabb a helybeli felvigyázók munkája volt. Feladatuk volt minden héten egy-két alkalommal meglátogatni az iskolát és az ott tapasztaltakról feljegyzést készíteni. A tanítókat minden évben minősítették.
„A Debreceni Református Egyház Tanítóképző Intézetének s vele kapcsolatos gyakorló Iskolának és Internátusnak ÉRTESÍTŐJE az 1915-1916-dik iskolai évről.„, XLII. évfolyam, szerkesztette Nagy Gyula, igazgató, 48 oldalán lévő kimutatásban, 30. sorszám alatt a növendék neve Szakács Mária, szülője Szakács József lelkész, Kisléta. Ebben az időszakban Kislétáról nagyon kevesen jutottak el tanítóképzőbe.
A közoktatás történetéhez a Kislétai Római Katolikus Elemi Mindennapi Iskola Előmeneteli és Mulasztási Naplókat, a Kuknyó János által szerkesztett, 1999-ben megjelent Megyei Közoktatási Millenniumi Emlékkönyvet, egyéb helyről összegyűjtött ismereteket használtam fel.
A XIX. század fordulójától három egyházi iskola működött, görög katolikus, római katolikus, református. A Kislétai Görög Katolikus Egyház történetének összeállításakor találkoztam a Kislétai Görög Katolikus Egyházra vonatkozó 1774 évi összeírással. Az Összeírás szerint a Kislétai Görög Katolikus Egyházat 1730 körül alapították, 1753-ban sövényfalú, szalmával fedett templomot említenek, 1770-es években már erős felújításra szorul, a paplakot, plébániát 1769-ben fából építették, a kántortanító lakásának építését megkezdték, fából készült új iskolát is összeírtak /1774-ben/.
A gimnázium ösztöndíjasa Fazekas Sándor.
A tanítóképző növendéke Szakács Mária.
A Római Katolikus Iskola-Kápolna története szorosan kötődik a családomhoz. Az elemi iskolát édesapám, öt testvérem, édesapám két testvére ebben az iskolában járta ki. Három testvéremmel ebben az iskolába kezdtük az elemi iskolát, 1948-as államosítás után a nyolcosztályos általános iskolát az átalakult Kislétai Állami Általános Iskolában fejeztük be. A jelenlegi Római Katolikus Kápolna külső falára elhelyezett emléktábla röviden rögzíti a Kislétai Iskola-Kápolna történetét. Dr. Baranyai József plébános vezetésével 1907-ben épült fel a Kislétai Római Katolikus Iskola-Kápolna, 1948-ig, 40 évig működött elemi iskolaként és kápolnaként. Az iskolák államosítása után 1948-tól 1997-ig az összevont volt egyházi iskola részeként szolgálta az oktatást. 1997-ben Pásztor Károly plébános a hívekkel Kápolnává alakították és ettől kezdve, csak kápolnaként működik. A Kislétai Római Katolikus Kápolnát Bosák Nándor megyéspüspök szentelte fel.
Az előmeneteli és mulasztási naplók közül az 1911/12, 1914/15, 1915/16, 1916/17-es tanévre vonatkozó naplót tekintettem meg. A naplók szerint I-VI osztály járt együtt. 1911/12 tanévben, iskolában járt tanulók közül: Bencsik János /1903.0117./, Bencsik Mária /1900.07.01./, Pénzes Ilona /1899.05.15., /Rácz István /1910.02.10./. Pénzes Anna /1906.10.15./, Bencsik György /1906.05./.
Kislétai Római Katolikus Kápolna külső falán lévő emléktábla, 2013.
Az 1922/23-as tanévre vonatkozó naplóban szereplő III. osztályban tanulók közül a következőket sorolom fel, a név mellett zárójelben a születési idő szerepel: Neufeld Etelka /1914.12.02./, Króhn Margit /1914.06.05./, Róth Menyhért /1914.03.14./, Katz Gizella /1914.03.15./, Króhn Pál /1812.08.10./, Csillai Julia /1912.11.10./, Gross Sarolta /1913.03.25./, Neufeld Rózsika /1910.07.25./, Gross Irén /1910.02.08./, Karfunkel Lajos, Rosenfeld Adolf /1910.04./, Csillag Zsigmond /1910.01.06./, Krón Lujza /0908.09./. Az I. osztályban járt tanulók közül Pénzes János /1915.01.15./, apja Pénzes György kocsis, Linzenbold János /1914.07.14./, apja Linzenbold János kovács, lakás a Kállói úton. Igazgató-tanítóként Jankó Gizella van feltüntetve. A naplók szerint az iskola igazgatója Dr. Baranyay József, tanító Patakiné volt.
A „Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei, 1931.” című anyagban a római katolikus iskola tanítónője 1927-től Bagaméry Erzsébet, ősi Bihari Család sarja, aki a tanítóképzőt Debrecenben végezte. Az 1922/23-as tanévben a görög katolikus iskola tanítója Gebri Mihály, a református iskola tanítója Szabó Gyula.
Az 1922/23-as tanévben a népies ismeretterjesztő előadások keretében 1922. november 19.-től 1923. március 18.-ig 16 előadás lett megtartva. Népművelési titkár Piller József, a hallgatók száma 135 fő, résztvevők ifjak és felnőttek, az előadások helyei a református, görög katolikus, római katolikus iskola, tiszteletdíj 1800 korona. Az előadók Szakáts József református lelkész, Rojkovits Pál görög katolikus lelkész, Szabó Gyula reformátustanító, Gebri Mihály görög katolikus tanító, Neumányi Antal tiszttartó. Az előadások témái közül: „Hazánk romlásának egyik okozója a vallástalanság.” Mi a különbség a szociáldemokrácia és a keresztényszocializmus között.” „ Magyar mezőgazdaság legfontosabb kérdései.” Miért kell nekünk nagy Magyarország.” „ Milyennek kell lenni a jövő magyarjainak.”
„A Magyar Kegyestanítórend Nagykárolyi Gróf Károlyi Gimnáziumának ÉVKÖNYVE az 1943-1944. iskolai évről, az iskola fennállásának CCXX. évében.” Megjelent Nagykároly, 1944. A Nagykárolyi Gimnázium a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság Dunáninnei Kerülethez, a Szatmárnémeti Tankerület Diákotthonhoz tartozott. Az ÉVKÖNYV 21 oldalán olvasható „Országos Magyar Falusi Tehetségmentés Intézőbizottsága a versenyvizsga alapján három 1. o. tanulót utalt be intézetünkbe a Horthy Miklós ösztöndíjalap terhére való taníttatás céljából. Ezek voltak: Fazekas Sándor Kisléta, Szabolcs megye/, Kónya László /Fehérgyarmat, Szatmár megye/, Liptók Endre /Gacsály, Szatmár megye/. Mindhárom kitűnő eredménnyel végezte el az első osztályt.”
A második világháború utáni, az 1948-as államosítástól nyolcosztályos iskola működött, 9 pedagógus 299 tanulót tanított. 1947-48-as tanítási évben az első osztályt a római katolikus, egyházi iskolában végeztem. A Tanulmányi Értesítőmet, Pénzes László névre a Kislétai Állami Általános Iskola 1949. január 19.-én állította ki, Kádár István igazgató aláírásával. 1950-ben három különböző épület 6 tantermében folyt az oktatás. A pedagógusok részére 4 szolgálati lakás állt a rendelkezésre. Osztályfőnökeim, tanítóim voltak: 1947/48-a tanévben Bagaméri Erzsébet, 1948/49-es tanévben Kiss Zsuzsanna, 1949/50-es tanévben Hársfalvi László, Króhn Pálné, 1950/51-es tanévben Króhn Pálné, 1951/52-es tanévben Téglási Mihály, 1952/53-as tanévben Kádár István, Kovács Endréné, 1953/54-es és 1954/55-ös tanévben Karászi Miklós. A tanuló létszám növekedése indokolta, hogy a Tanácsháza kultúrterméből is osztálytermet alakítsanak ki. 1982-ben új 6 tantermes iskola épült, amelyhez egy közepes méretű tornaterem tartozott, később 1996-ban 4 tanteremmel, és sportudvarral bővült. Az iskola neve és címe: Dr. Jósa István Általános Iskola, 4325 Kisléta, Kállói u. 6-8. A tanulók adatai 1996-ban: létszám 195 fő, ebből lány 107, 11 tanulócsoport, hátrányos helyzetű 53 fő, 2 napközis csoport 45 fővel, fogyatékos tanulók száma 19 fő, továbbtanulási arány 90 %-os, 33 % gimnázium, 28 % szakközépiskola, 39 % szakmunkástanuló. Az iskola volt igazgatói: Kádár István 1950-51, Oláh László 1951-52, Karászi Miklós 1952-54, Hársfalvi István 1954-61, Danku Miklós 1961-79.
Gondozási Központ,2013.
Otthonban lakó Madácsi Károly, Kisléta község történetének kiváló ismerője. 2013.
Az új iskola felépülése után a volt egyházi iskolák épületeit különböző célokra hasznosították: A görög katolikus iskola helyén 1993. október 23.-tól szeretet otthon működik, amely bentlakásos otthonként, öregek napközi otthonaként, az egyedül élők ebédellátását biztosítóként működik. A volt református iskolában napközi otthonos óvodát, könyvtárat, imaházat működtetnek. A római katolikus iskola helyén római katolikus kápolna működik.
Volt református iskola, 2013.
Római katolikus kápolna, 2013.
Dr. Jósa István Általános Iskola, 2013.
