Az állami mezőgazdasági gépállomások szerepe. A háború alatt a mezőgazdasági igaerő 50%-a esett ki a termelésből, a motorizáció alacsony fokon állt, hazai mezőgazdasági gépgyártás alig volt, az importhoz pénz nem állt rendelkezésre. 1947 januárjában megkezdték az Állami Mezőgazdasági Gépszolgálat szervezését. 1947 novemberében Kisszálláson megalakult az első gépállomás. Az állami gépállomások hálózata 1952-re épült ki, 1948 végén 110, 1952 végén 364, 1961-ben 235, 1964-ben 143 gépállomás működött. A gépállomások a termelőszövetkezeteknek és a mezőgazdasági szakcsoportoknak dolgoztak, de végeztek munkát az egyéni gazdák számára is. Mezőgazdasági szakembereket alkalmaztak. A gépi technika tulajdonjogának, a használata fölötti rendelkezési jogának elszakítása a földhasználati jogtól 1956-ra konfliktusok forrásává vált. Nem állt rendelkezésre elegendő gép, a gépállomások bevételeiket az államnak fizették be, a kiadásaikat az állam finanszírozta. 1957. április 1-jétől át kellett térni a vállalati jellegű önálló elszámolásra. 1956–tól oldották a gépvásárlási tilalmakat és korlátokat, a termelőszövetkezetek egyre több gépet vásároltak. Az 1960-as évek közepén a gépállomásokat átszervezték: gépalkatrészt gyártók, javítóműhelyek, a vidéki iparfejlesztés bázisai lettek, egy részük gépjavító állomássá alakult át, saját géppark nélkül.
A kislétai Állami Gépállomás központi épülete /1948-tól/
A Kislétai Állami Mezőgazdasági Gépállomás a Gencsy Kastély területén 1948-ban alakult meg. A Nyírbátori járásban Kislétán és Encsencsen először alakult meg a gépállomás, legfontosabb volt a termőföld gépi művelésének a megoldása. Madácsi Károly kislétai lakossal történt beszélgetés alapján a Kislétai Állami Mezőgazdasági Gépállomáshoz Kisléta, Máriapócs, Pócspetri, Nyírgyulaj, Nyírbogát, Nyírderzs községek tartoztak. Az első igazgató Bocskai Sándor nagyhalászi, a főgépész Bihari János nagykállói, a főagronómus Czirják András, a főkönyvelő Gere János, Zsarnai andrás üzemi titkár volt. Mivel nem messze laktunk a gépállomáshoz, gyakran a többi gyerekkel a bejáratnál voltunk és figyeltük a ki-bemenő gépeket. Csodálattal néztük a gépállomás főgépészét, mikor az új, piros, lemezvillás Csepel motorral bravúrosan forgolódott.
A Kislétai Állami Mezőgazdasági Gépállomás dolgozói, vezetői /Bocskai László féyképe/
A kislétai traktorosok a jobbak közé tartoztak, megemlítve Sipos Béla, Böszörményi Albert, Bunya György, Bunya László, Lánczi András, Orosz Gyula, Orosz György, Lengyel Ferenc, Mikó Károly, Mikó Lajos és sokan mások. Női traktorosok voltak: Vajda Julianna, Karóckai Piroska, Szántó Irma, Boros Anna. A május 1-jei felvonulásokon a Kislétai Állami Gépállomás is részt vett feldíszített erőgépeivel, munkagépeivel.
A Kislétai Állami Gépállomás május 1-jei felvonulása, Konyári András, 1948.
A megyei levéltárban a kislétai 1945-ös földosztás iratait tanulmányozva találkoztam egy 1950. január 5-én a Kislétai Állami Gépállomás hivatalos helyiségében felvett jegyzőkönyvvel. A helyszíni szemle során a Szabolcs vármegyei Földhivatal részéről Béres Sándor gépkocsi előadó, a Kislétai Állami Gépállomás részéről Bacskai Sándor igazgató és Zsardai Sándor volt jelen. A jegyzőkönyv szerint a helyszíni szemle alkalmával megállapítást nyert, hogy a gépállomásnak kimért területen található 92, 93, 94, 97, 100, 101, 108, 109, 115, 116, 119, 121, 124, 129 leltárszámú 14 darab felépítményre a gépállomás igényt tart. A Gencsy kastélyhoz tartozó kert Pócsi út melletti részén a gépállomási dolgozók részére 3 szolgálati lakást, a kastély közelében a gépek tárolására, javítására új épületeket építettek.
A Szabad Nép 1950. február 18.-i, 42. szombati számában Zsarnai András a Kislétai Állami Gépállomás üzemi titkára „Mi a gépállomás dolgozói is büszkék vagyunk a termelőszövetkezetre.” címmel írt a gépállomás és a községi termelőcsoportok kapcsolatának kezdeti nehézségeiről. A gépállomáshoz tartozó öt községben ekkor már működtek termelőcsoportok. „A gépállomásokra nem csak szántás vetés, hanem jelentős politikai munka is hárul”. Pócspetriben az első időszakban a gépállomási gépeknek nem engedélyezték a munkát. A III. mintájú termelőszövetkezeti csoport 126 holdon, 22 taggal alakult meg, rövid idő alatt 150 holdra növekedett, a terület növekedése után a gépállomási gépek is dolgozhattak a területen. „Egy kicsit mi, a gépállomás dolgozói is büszkék vagyunk erre a termelőcsoportra. Minden másnap ellátogatunk a községbe és sokat beszélgetünk a dolgozó parasztokkal. Meghallgatjuk gondjaikat, segítjük őket ügyes-bajos dolgaikban.” A máriapócsi termelőcsoport 12 fővel alakult meg, létszáma gyakran változott, egyre több stabil tagja lett. A 190 hold őszi gépi munkáit a gépállomás maradék nélkül elvégezte. „Balaska Imre termelőcsoporttag büszkén újságolta, hogy az együttesen elkészített üzemterv ismeretében nyugodtan várják a tavaszi munkákat.” A Szabad Föld 1950. március 12.-i számában a kislétai Sitkó András beszámol, hogy milyen nehézkesen gazdálkodott két tehénnel a 12 hold földjén, majd a gépi szántásra való áttérés után terméseredménye a holdankénti 20 mázsa kukoricáról 42 mázsára növekedett.
A Szabad Föld 1950. július 30-án megjelent számában a „200-250 mázsás napi eredmények a cséplőgépeknél” címmel közölt cikkben olvasható: „Lengyel Ferenc kislétai traktorista 1000-es cséplőszekrényével naponta átlag 200 mázsa gabonát csépel. Eredményét annak tulajdonítja, hogy a verseny lendületét át tudta vinni a cséplőbrigád minden egyes tagjára.”
A Szabad Föld 1951. szeptember 23.-i számában a kislétai születésű Bakó Róza írta meg hogyan lett a Kislétai Állami Gépállomáson traktoros, majd a mezőgazdasági iskola elvégzése után a gépállomáson körzeti mezőgazdász. Az általa írt cikkben részletesen beszámolt, hogy a pócspetri születésű Vencsák Erzsébet hogyan lett a Kislétai Állami Gépállomás traktorvezetője. A beszélgetésük után bejelentette „Én is megyek hozzátok a gépállomásra.”
A Kislétai Állami Gépállomás szolgálati lakása /PL. 2013./
A gépállomás időszakában gépszínnek épült, átalakított épület /PL. 2014./
A Szabad Föld, a „magyar dolgozó parasztság hetilapja” rendszeresen beszámolt a gépállomások munkájáról, életéről, helyzetéről. A X. évfolyam 16. száma, 1954.04.18-án a megye 27 gépállomásának munkaversenyében élenjáró a Nyírbátori Járásban működő Encsencsi-, Kislétai Gépállomásról írt. Külön kiemelten foglalkozott az egyénileg gazdálkodók segítségével. Az egyéni gazdálkodókkal szántásra az Encsencsi Gépállomás 1250 holdra, a Kislétai Gépállomás 850 holdra kötött szerződést, az időarányosan végzett szántás jól haladt, 42 traktor folyamatosan szántott. A rendszeres találkozások során a munkát hátráltató tényezőket igyekeztek megszüntetni: A Kislétai Gépállomás által bérbe adott 14 kis vetőgépet a bérbevevőnek nem kellett minden nap a telepre bevinni, az udvaron lévő szerves trágyát az este beállított pótkocsira hamarabb fel lehetett rakni.
A Szabad Nép 231. számában, 1951.10.03-án Kovács István, a Szabolcs megyei Gépállomások Igazgatóságának vezetője, többek között a Kislétai Gépállomás kovácsának, Madácsi Ferenc kiemelkedő munkájáról is írt. Madácsi Ferenc kovács a segédkováccsal együtt 40 nagy ekét, vagy 60 kisekét is megélezett egy nap.
A kislétai Gencsy kastély a gépállomás működését szolgálta. Az irodák mellett a női és férfi traktorosoknak meleg-hideg vízzel ellátott szállót, a kulturális rendezvények megtartására színpaddal ellátott nagytermet alakítottak ki. Kisléta község kulturális központja lett, előadásokra, néptánc bemutatókra, rendezvények megtartására, asztaliteniszezésre került sor. Idősebb testvéreimmel gyakran asztaliteniszeztünk a teremben. A kastélyhoz tartozó kertet Népkertnek hívtuk, a hétvégeket gyakran töltöttük ott. A Kisléta község lakosai nagyobb ünnepségeket a Népkertben rendezték meg. A lakásunk közelsége lehetővé tette, hogy gyerekként a szabadidőnket a Népkertben töltsük el.
Kisléta, 1948.május 1. Népkert, fellépő fiatalok: Pénzes József, Pénzes Piroska, Hajdu Piroska, Bakó Róza, Verba György, Bencsik József, Nagy János, Reszkető György stb.
