„Milyen csodálatos, hogy mindenki, legyen kicsi, vagy nagy
közvetlenül tehet azért, hogy legyen igazságosság,
és mindenki részesülhessen is belőle”. /Anne Frank/
Fekete Józseffel 2013. január közepén beszélgettem, amikor felkerestem a lakásán. A feleségét, Konyári Mártikát személyesen ismertem, pár év volt közöttünk. Az anyaggyűjtés során felmerült bennem, hogy mivel édesapja a Gencsy család kistanyai birtokán főgépész volt, és a helyszínen laktak, esetleg a hagyaték között található kistanyai fénykép vagy egyéb írásos anyag. A férje, Jóska átment a szomszéd szobába, hogy megnézze a fényképeket, de nem találta, megjegyezte „biztos a gyerekek foglalkoztak vele”. Felvettem a kapcsolatot Jóska lányával, Fekete Adriennel. Segítségével a következő fényképeket kaptam meg, amit még egyszer hálásan köszönök.
Fekete József, Fekete Adrien, Konyári Márta
Konyári András (bal oldalon)
Fekete József 1934-ben született, a beszélgetésünk időpontjában 79 éves, a felesége több éve meghalt, a lánya Debrecenben lakik, pedagógus, fia nemzetközi cégeknek európai képviselőjeként dolgozik, Nyíregyházán lakik, négy unokája van. A beszélgetésünk több órán keresztül nagyon jó légkörben zajlott, a családjainkat kölcsönösen ismertük, a munkánk során volt közös területünk. A Debreceni Agrártudományi egyetemen végzett, később növényvédelmi szakmérnöki végzettséget szerzett. Munkaviszonyban volt a Kállósemjéni Növényvédő Állomással, a Nyíregyházi Növényvédő Állomással, a Nyírségi Dohánytermelési Rendszerrel. Kitüntetett propagandista volt, a kitüntetés alkalmával hosszan beszélgetett Kádár Jánossal. Jelenleg nyugdíjasként, egyedül él, 4 hektár szántóval, 1 hektár almával rendelkezik. A lakása a kislétai Bogáti út 21. alatt volt. A beszélgetés során több témát érintettünk, közös ismerősökre emlékeztünk. A háború előtti időkre is jól emlékszik. A római katolikus iskolában több testvéremmel és hét zsidó gyerekkel együtt járt az összevont osztályban, Bagaméri Erzsébet volt a tanító. Szomszédjukban egy zsidó család lakott.
Nagy Ferenc „Holocaust Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében” című tanulmánya szerint a zsidók letelepítése a következők szerint alakult. A középkori Magyarországon a zsidók letelepítésének joga királyi privilégium volt, amit a földesuraknak csak kivételes esetekben engedett át. Gróf Károlyi Sándor 1724-ben Nagykárolyba és Erdődre telepített zsidókat. A zsidók letelepedésének első szakaszát a török kiűzésétől a Lengyelország felosztását követő évekig /1772/ számíthatjuk. Szabolcsban 1746-ban 57 zsidó család kérte, hogy ne emeljék az adójukat, 1770-ben 235 család lakott ott. A betelepedések második szakasza 1785 és az 1840-es évek között történt. Az 1848-as összeírás szerint a legtöbben Galíciából jöttek. Szabolcsban csaknem tízszeresre növekedett a számuk, 10.661 fő-re. Az ezt követő évtizedekben tovább nőtt a zsidók száma, de ez részben a természetes szaporulat, részben pedig a Monarchián belüli természetes migráció eredménye. Szabolcs megyében 1891-ben az összlakosság 8,6%-a zsidó, 1920-ig növekszik a számuk /25.748/, majd 1944-ig fokozatosan csökken, az összlakosság 10%-ára. A zsidók jogait korlátozó, úgynevezett „zsidótörvények” /1938, 1939, 1941/ a nácibarát, jobboldali politika fokozatos térnyerését bizonyították.
Sajnálatos módon II. világháború eseményeinek sorába tartozik a magyarországi zsidók deportálása. Az első deportálásra 1941 nyarán került sor. Ebben az időszakban még 40-50 ezer zsidó menekült érkezett az országba. 1941-től az ország német megszállásáig 16-17 ezer zsidó vándorolt ki. Az ország akkori területéről összességében 490 ezer főt deportáltak, ebből 130 ezren tértek vissza, a túlélők, de haza nem térők száma legalább 50 ezer fő. A nyilvántartások szerint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei izraelita vallású lakosságnak a holokauszt miatti vesztesége 28.207 fő, amelyet esetleg változtathat a kivándorlók, a visszavándorlók, más területre települtek száma. A megye izraelita vallású lakosainak száma 1930-ban 35.018 fő, 1941-ben 32.029 fő, 1949-ben 3.822 fő.
Az 1941. évi közigazgatási beosztás szerint Kisléta település lakosainak és az izraelita vallású népesség száma a következők szerint alakult: az összes népesség száma 1880-ban 1284 fő, 1941-ben 1899 fő. Az izraelita vallású népesség száma 1840-ben 45 fő, 1880-ban 112 fő, 1910-ben 100 fő, 1920-ban 101 fő, 1930-ban 68 fő, 1941-ben 53 fő. A zsidó gyerekek jelentős része a Római Katolikus Iskola-Kápolnában működő elemi iskolába jártak. Az előmeneteli és mulasztási naplók közül a megyei levéltárban az 1922/23-as tanév III. osztályra vonatkozó napló szerint a következő zsidó gyerekek jártak az osztályba, összesen 13 fő: Neufeld Etelka /sz.: 1914.12.02./, Króhn Margit /sz..1914.06.05./, Róth Menyhért /sz..1914.03.14./, Katz Gizella /sz.:1914.03.15./, Króhn Pál /sz.:1812.08.10./, Csilla Julia /sz.:1912.11.10./, Gross Sarolta /sz.:1913.03.25./, Neufeld Rózsika /sz.:1910.07.25./, Gross irén /sz.:1910.02.08./, Karfunkel Lajos, Rosenfeld Adolf /sz.:1910.04./, Csillag Zsigmond /sz.:1910.01.06./, Króhn Lujza /sz.:1909.08.09./. 1944. áprilisban a kislétai zsidókat a Nyíregyháza mellett lévő Nyírtelekhez tartozó Varjúlaposra, a gyűjtőtáborba vitték, ahonnan legvégül Auschwitzba kerültek. A településen 1949-ben 4 izraelita élt.
A Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán a „Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április” címmel jelent meg, amely digitalizálásra került és hozzáférhető. A hitközség Kislétán fiókhitközségként működött. 1944-ben 42 zsidót írtak össze, anyakönyvezető rabbijuk és gondnokuk nem volt. A kiadvány 848. oldalán, 1885-ben Nyírbátor anyakönyvi kerület székhelyeként, 360 anyakönyvi kerület számmal van feltüntetve, amelyhez többek között Kis-Léta, Máriapócs, Pócs-Petri is tartozott. A 882. oldalon „V. Tiszántúli /Debrecen/ Községkerület”-hez tartozott Nyíregyháza is, ezen belül „Nyírbátor szórványa: Kisléta, Nyírbogát” van feltüntetve.
A Magyar Országos Levéltár budapesti, III. kerületi Lángliliom utcai kutatótermében a kislétai Zsidó Fiókhitközség nyilvántartása alapján 1876-1885 között a születési anyakönyvben 45 fő, a házasok anyakönyvében 7 fő, a halálozási anyakönyvben 29 fő adatát találtam meg. A meglévő és látható adatokat kijegyzeteltem. A nyírbátori Izraelita Anyahitközség 1886-1895 között a kislétai zsidókra vonatkozó születési anyakönyveiben 8 főre, halálozási anyakönyveiben 2 főre találtam adatokat. A Kisléta község 1895-1962 közötti halálozási anyakönyv nyilvántartása alapján az utólag bejelentett 1944. évi zsidó áldozatok létszáma 34 fő, a kislétai Zsidó Temetőben helyeztek örök nyugalomra 69 főt, ebből 6 fő adatainak kiegészítése indokolt. Az eddigi gyűjtőmunkám szerint a kislétai Zsidó Temetőben összesen 100 főt helyeztek örök nyugalomra.
Fekete József, Kisléta, 2014.
Fekete József a kislétai zsidó családokra is jól emlékezett. Kérésemre a családokra emlékeztünk. Króhn Jutka / Dávidovics Jutka/ a szomszédjukban lakott, egy évvel volt fiatalabb, 1935-ben született. A kislétai zsidó családok összegyűjtéséről részletesen beszélt. 1944. április 23. környékén, a Máriapócson lévő csendőrörs tagjai foglalkoztak a zsidók gyűjtésével. Króhn Jutka anyák napján szavalta volna Reviczky Gyula: „Imakönyvem” című versét. Elindulásuk előtt átadta Jóskának és az anyák napján ő szavalta, ma is kívülről tudja a verset, amit el is mondott. Króhn Jutka, az elvitt kislétai zsidók emlékére, Fekete József tiszteletére a verset a következőkben idézem:
Reviczky Gyula: Imakönyvem
Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.
Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt épp, a kedves akác
Virágozott a ház előtt.
A lemenő nap fénysugara
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál,
És vélem együtt sírt szegény.
Hogy elmosódtak a betűk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midőn ez imakönyvből
Még az anyám imádkozott.
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajamból egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.
Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem… Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.
Az Úr imádságát ütöm fel
(Kísérőm a nehéz úton),
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, ó, Jézusom!
Imádság kell a szenvedőnek,
Akit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.
Jutkát a többi családdal együtt négy lovas kocsival a nyírteleki Varjúlaposra vitték csendőrök kíséretében. Jóska azt is tudta, hogy Króhn Jutka levelet írt a tanítónőnek és kérte a bizonyítványának a megküldését, mivel Németországba mennek dolgozni és gondolta, biztos tudja majd hasznosítani. Jóska nem tudja, hogy a bizonyítvány el lett-e küldve. Jóska Varjúlapost Nyíregyháza mellettiként említette, ami fedi a valóságot.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei napilapban olvastam a Nyírtelekhez tartozó Varjúlaposon történő holokauszt áldozataira való emlékezést. A Varjúlaposon korábban kialakított gyűjtőtáborban 1939-ben nemzeti érzelmű Kárpát-ukrajnai személyeket tartottak fogva. 1939. december 27. és 1940. január 10. között a német megszállás ellen elmenekülő lengyeleknek átmeneti otthont nyújtott. A Nyírtelekhez tartozó Varjúlaposon /a Dessewffy-birtok egyik majorsági központjában/ a gyűjtőtábor elsők között 1944. április 16-án a gettózással egy időben kezdte meg a működését. A gyűjtőtábor története 1944. május 2-án véget ért, a foglyokat, a zsidó származású magyarokat koncentrációs táborokba szállították, csak a halottak maradtak a tanyaközpont kis temetőjében. 2013. április 16-án, kedden 14 órától a Nyírteleki Önkormányzat megemlékezést tartott a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapja alkalmából.
A zsidók koncentrációs táborokba történő szállítása, 1944.
A Fekete Jóska által a kislétai zsidókról elmondottakat a következők szerint rögzítem: 1. Davidovics Dávid, felesége Gizella, szikvízüzeme volt. 2. Weinberger András lókereskedő, két gyereke volt. 3. Grósz Miksa hentes, Svarc Pál unoka náluk volt. Vasárnap az édesapja Budapestről Kislétára jött és elvitte Budapestre, kedden indult a lovas kocsi. A csendőrök Fekete Jóskát is felkeresték Svarc Pál miatt, de ő nem tudott tájékoztatást adni, Svarc Pál így menekült meg. 4. Naufeld Ignác szatócs, fűszeres üzlete volt, három lánya volt. 5. Króhn Pál munkaszolgálatos volt a fronton, így menekült meg. 6. Króhn Imre szellemi fogyatékos volt, őt elvitték. 7. Isinger Imre tojásfelvásárló volt, szegényesen éltek, a tisztasági fürdő náluk üzemelt. A fia megmaradt, Budapesten munkaszolgálatos volt. 8. Weinberger Ignác, családja nem volt, „csenzár”, felhajtó volt, nagyon szerette a hagymát és a zsíros kenyeret.
Zsidó család háza, Kisléta, 2016./PL/
A kislétai Krónh Pál családjának egy részét, édesanyját, több testvérét is gyűjtőtáborba vitték. Az Országos Földhitelintézet Birtokpolitikai Főosztálya Z 135. törzsszámon, az 1942.09.30.-i véghatározat alapján -Króhn László halála után- a Króhn testvérek, Króhn Miklós, Króhn Margit, Króhn Lujza, Króhn Imre, Krónh Pál és édesanyjuk, özv. Króhn Lászlóné nevén földterület szerepel. Krónh Pál nevén 12 kataszteri hold 15 négyszögöl található. 1944-ben áldozatokká váltak özv. Króhn Lászlóné, Króhn Imre, Króhn Miklós. A Szabad Nép 1948. szeptember 11.-i számában foglalkozik Króhn Pállal is, aki az Magyar Doldozók Pártja nevében kezdeményezte Kislétán a szövetkezet megalakítását, valamint az MDP járási bizottságának tagja volt. A jó szándékot, a kezdeményezést nem vették szívesen, inkább kuláknak nevezték, a nép ellenségének tekintették. Króhn Pál és családja az 1950-es években Nyíregyházára költözött, a nagytelekkel rendelkező családi házat Mikó Károly vásárolta meg, a telek egyik részére Mikó László épített családi házat.
A kislétai Króhn Pál Pócsi úti családi háza, a bádogtető eredeti, 2018. /PL./
A kislétai holokauszt áldozatainak nyilvántartott adatait a Holokauszt Emlékközponttól /1094 Budapest, Páva u. 39./ sikerült megkapni. Nagyon szépen köszönöm Nagy Adélnak az Emlékközpont munkatársának, hogy a telefonbeszélgetés után e-mailben az áldozatok adatait megküldte.
A Kisléta Község halálozási anyakönyvének /1895-1962/, a Holokauszt Emlékközpont adatai alapján Kisléta község 1944. évi 39 fő zsidó áldozatai a következők:
- CSILLAG DEZSŐ /1893-1944/, anyja Katy Mária, 2. DAVIDOVICS BÉLA /1903-1944/, anyja Schleizenberger Róza, 3. DAVIDOVICS BÉLÁNÉ /1914-1944/, anyja Freud Berta, 4. DAVIDOVICS DÁVID /1896-1944/, 5. DAVIDOVICS DÁVIDNÉ /1905-1944/, anyja Berger Mária, 6. DAVIDOVICS JUDIT /1935-1944/, anyja Króhn Margit, 7. GRÓSZ MIKSA MÁJERNÉ /1884-1944/ 8. GRÓSZ MIKSA MÁJER /1880-1944/ 9. GRÓSZ MIKSA /1907-1944/, anyja Hőnig Frida, 10. GRÓSZ IRÉN /1910-1944/, anyja Hőnig Frida, 11. GRÓSZ SAROLTA /1913-1944/, anyja Hőnig Frida 12. GRÓSZ MAGDA /1918-1944/, anyja Hőnig Frida, 13. GRÓSZ MIKLÓS /1924-1944/, anyja Hőnig Frida, 14. EHRENREICH MENYHÉRT /1870-1944/, anyja Csendes Julianna 15. FRIED SÁNDOR /1924-1944/, anyja Róth Berta Borbála, 16. FRIED HERMAN /1926-1944/, anyja Róth Berta Borbála, 17. FRIED LÁSZLÓ /1928-1944/, anyja Róth Berta Borbála, 18. FRIED TIBOR /1930-1944/, anyja Róth Berta Borbála, 19. ÖZV. FRIED ÉLIÁSNÉ /1893-1944/, 20. ÖZV. KRÓHN LÁSZLÓNÉ /1884-1944/, anyja Bek Fáni, 21. KRÓHN MIKLÓS /1904-1944/, anyja Freud Berta, 22. KRÓHN IMRE /1910-1944/, anyja Freud Berta, 23. NEUFELD MENYHÉRT /1882-1944/, anyja Schlesinger Mária, 24. NEUFELD MENYHÉRTNÉ /1887-1944/, 25. NEUFELD SÁRA /1912-1944/, anyja Schönberger Nelli, 26. NEUFELD JÓZSEF /?-1944/, anyja Schönberger Nelli, 27. NEUFELD ILONA /?-1944/, anyja Schönberger Nelli, 28. NEUFELD RÓZA /1917-1944/, anyja Schönberger Nelli, 29. RÓTH MENYHÉRT /1916-1944/, anyja Neufeld Ilona, 30. RÓTH JÓZSEF /1894-1944/, 31. RÓTH JÓZSEFNÉ /1895-1944/, 32. RÓTH ERZSÉBET /1930-1944/, anyja Neufeld Ilona, 33. WEINBERGER JÓZSEF /1894-1944/, anyja Jakabovics Fáni, 34. WEINGERBER JÓZSEFNÉ /1898-1944/, anyja Steinberger Julia, 35. WEINGERBER LÁSZLÓ /1923-1944/, anyja Hőnig-Kandel Sarolta, 36. WEINBERGER SÁNDOR /1928-1944/, anyja Hőnig-Kandel Sarolta, 37. WEINBERGER ANDRÁS /1933-1944/, anyja Hőnig-Kandel Sarolta, 38. JAKABOVICS LÁSZLÓNÉ /1910-1944/, anyja Schönberger Nelli, 39. ROÓZ DEZSŐNÉ /1907-1944/, anyja Schönberger Nelli.
Sajnálatos, hogy egy ordas, embertelen eszme áldozataivá váltak, az élő kislétai emberek nem feledkezhetnek meg róluk, bízom benne, hogy a méltó emlékezés feltételei rövid időn belül megteremtődnek.
Az áldozatok és a többi zsidó Kisléta község életének szerves részeként, megértésben, békében, együttműködésben, harmóniában élték a mindennapjaikat. Hozzájárultak Kisléta gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődéséhez. Napjainkban is sokan vannak a kislétaikak és az elszármazottak között, akik szívesen emlékeznek az áldozatokra, rokonaikra, az általuk is megélt időszakokra. Hálásan köszönöm Fekete Jóskának, Bunyáné Bihari Erzsikének és másoknak is, hogy emlékeiket megosztották velem. Az áldozatok között a legidősebbek voltak Ehrenreich Menyhért 74 éves, Grósz Miksa Májer 64 éves. Króhn Lászlóné, 60 éves, gazdálkodó, a fia és családja 1945 után a kislétai Pócsi utcán a szomszédunkban laktak, a fiatalok között különböző kötődések voltak. Az áldozat unokájával Króhn Lacival az utca gyerekei gyakran játszottak, még az utcán a mély árokban is. Fájdalmas, felejthetetlen emlék számomra, hogy Laci 5 éves korában az utcán, a pártház előtt egy vontató alá esett. Sajnos olyan súlyosan megsérült, hogy életét vesztette. Nyugodjon békében! Laci édesanyja az általános iskolában 5. osztályos koromban engem is tanított. Az áldozatok között a legfiatalabb Davidovics Judit volt, 9 éves, aki Fekete Jóskával a római katolikus iskolában együtt tanult. Jóska a legutóbbi találkozásunkkor is nagy lelkesedéssel beszélt Juditról. A sors kegyetlenségét fokozza az áldozatok között lévő kisebb-nagyobb családok együttes elvesztése. A Weinberger család esetében a szülők mellett a 11 éves András, a 16 éves Sándor, a 21 éves László is az áldozatok között található.
Kovács Jánostól tudtam meg, hogy a haláltábort megjárt Brenner Béláné a máriapócsi Idősek Otthonában él. A kislétai zsidó áldozatok emlékére tervezett emlékmű átadására, az emlékműsorra terveztük, hogy Erzsike nénit meghívjuk. A kislétai Római Katolikus Egyház történetéről beszélgettem Pásztor Károly 87 éves nyugalmazott plébánossal, amikor kiderült, hogy Erzsike nénit rendszeresen látogatja, sajnos a végtagok betegsége miatt három éve nem tud járni, ágyhoz kötött. A máriapócsi II. János Pápa Idősek Otthonában 2018. március 18-án, vasárnap délután meglátogattam Brenner Bélánét, született Róth Erzsébettet. Az életem egy különös eseményének, ajándékának tartom, hogy a 95 éves, szellemileg friss Erzsike nénivel hosszan, higgadtan, megélt embertelen tények, fájdalmak birtokában, egy sötét korszakról, a szerető családról beszélgethettem. Penészlekről 1944-ben a csendőrök kiséretében lovaskocsival szállították a családjával Szatmárnémetibe, innen vasúti marhavagonokban a lengyelországi auschwitzi táborba az esti órákban kerültek, 24 óra sem telt el, amikor édesanyja és négy testvére már nem volt az élők sorában. A lengyelországi haláltáborból 1945-ben került vissza, családot Nyírbátorban alapított, két fiúgyermeke született, gyermekei, több unokája szeretetét nap, mint nap tapasztalhatja. Az Amerikában élő 90 éves testvérével telefonon tartja a kapcsolatot. A máriapócsi II. János Pál Idősek Otthona lakóinak, dolgozóinak mindennapjait megismerve, tapasztalva, az időjárási frontok kedvezőtlen hatásait észlelve, a TV csatornák nézésén keresztül tájékozódik a külvilágról.
Brenner Béláné, született Róth Erzsébet, Máriapócs, 2018. /PL/
A kislétai zsidó áldozatok emlékére 2018. május 6-án átadásra kerülő emlékmű, emlékműsor vonatkozásában Erzsike néni segítőkészsége újabb lelkesedést jelentett számomra. A lengyelországi Auschwitzról szóló Az ember könyve című könyvét, a 90. szülinapjára az unokája által készített fényképalbumot kölcsön adta, az ökomenikus istentisztelet szervezésében hasznos tanácsokat adott. Megfogadtam, hogy a lehetőségekhez mérten tartom a kapcsolatot Brenner Bélánéval, Erzsike nénivel. Az első találkozásunkra hálás szívvel gondolok, Erzsike néni mindennapjai békében, szeretetben teljenek.
A kislétai Zsidó Temetőt feleségemmel, Dr. Herczku Erzsébettel és hatéves unokámmal, Nagy Lénával 2017. augusztus 2-án, szerdán kerestük fel. Utána a kislétai Polgármesteri Hivatalban érdeklődtem a temető helyrajzi számáról, a tulajdonviszonyáról, sajnos sikertelenül. A hivatalban lévő polgármester, Pénzes Sándor Károly bejelentkezés nélkül fogadott. Kértem a zsidótemető rendbetételének támogatását, megígértem, hogy a kislétai zsidótemető helyrajzi számát, tulajdonviszonyát a nyírbátori Körzeti Földhivatalnál megérdeklődöm. Másnap a délelőtti órákban sikerült a zsidótemető adatait megismerni: helyrajzi száma 111/4, fekvése külterület, területe 3399 m2, tulajdonos Kislétai Önkormányzat, a hivatalos helyszínrajzot 3000,- forint ellenében kiváltottam, ebből megismerhető a pontos elhelyezkedése. Közel „L” alakú, közúttal, magánúttal, szemétteleppel, a 112/3, 112/4, 112/5 helyrajzszámú földterületekkel határos, a kerülete kb. 306 m.
Kislétai Zsidó Temető, Nagy Léna, 2017.08.02./PL/
Megkerestem Bíró Sándort, a Nyír-Birtok Kft. Geodéziai Vállalkozás ügyvezetőjét, hogy a temető kimérése felől érdeklődjem. Mint mindig, most is nagyon készségesen állt a rendelkezésemre. Tudomása szerint anyagi segítséget lehet kapni a kiméréshez, több példa is van rá. Megadta a zsidó temetők kimérésével foglalkozó nevét, Szücs Szabó Lászlóét, aki a telefonhívásomat szívesen fogadta, közölte, hogy Romániában van, de ha visszajön, visszahív. Személyes találkozásunk 2017. augusztus 21-én valósult meg Budapesten. Az általam összeállított anyagot, a temető helyszínrajzát átadtam. A névjegykártyájából megtudtam, hogy Szabó úr a Heritage Alapítvány az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért /HFPJC/ képviselője. Megígérte, hogy a kislétai Zsidó Temető helyreállítása érdekében a szükséges lépéseket megteszi, az általam közöltekkel egyetértett.
A kislétai Zsidó Temető elhanyagoltságát, gondozatlanságát siralmas volt látnunk. Ez az állapot történelmi okokra is visszavezethető, továbbá annak is betudható, hogy ma már zsidók nem élnek Kislétán. Egyre többen foglalkoznak a község helytörténetével, ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a zsidó temető állapota is jó irányba változzon. Széchenyi István a következőket mondta: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg a múltját, nézd meg a temetőit.” Megjegyzem, a többi kislétai temető körbe van kerítve, rendezett, ápolt, a korábban kialakított tér felújítása folyamatban van. A ravatalozó felújítása több éve napirenden van, sajnos eddig nem valósult meg.
Ezért is határoztam el, hogy mindent megteszek, hogy megvalósuljon a kislétai zsidó temető megújulása, a sírok helyreállítása, a temető kimérése, körbekerítése, hogy a Varjúlaposra, majd Auschwitzba szállított zsidók, a holokauszt áldozatainak emlékére emlékmű állítására kerüljön sor, azon kislétaiak tiszteletére, akik a zsidó temetőbe lettek eltemetve, de nyomukra nem találunk, emléktábla legyen elhelyezve. Ehhez a hozzátartozók, a Heritage Alapítvány az Európai Zsidó Temetők Megóvásáért /HFPJC/ képviselőjének, a kislétai intézmények, civil szervezetek, alapítványok, a kislétai emberek, az elszármazottak, az egyházak, a Kisléta Község Képviselőtestület, a polgármester közreműködésére, támogatására, összefogására van szükség.
