A falusi ivóvízellátás 100 éves fejlődéséről a Magyar Hidrológiai Társaság Történeti Bizottsága és a Magyar Víziközmű Szövetség 2014. november 20-án emlékülést tartott. Az előadások alapján a falusi vízellátás történetébe tekinthettünk be. A falusi vízellátással először 490 éve 1517-ben Verbőczi István foglalkozott. Magyarországon az ivóvízellátása vonatkozásában az Alföld volt a legelhanyagoltabb terület. A XIX. század második felétől az artézi kutak jelentették a megoldást, ebben Zsigmond Vilmosnak volt úttörő szerepe.
Dr. Koltay József A harmadik honfoglalás-vízvezeték a községekben címmel nagyon igényes, alapos tájékoztató anyagot állított össze. Az előadó méltatata a vízi közmű társulat elmúlt évtizedekben elért eredményeit, melyen belül kiemelte a Szabolcs megyei vízmű építési programot. A vízmű építési programja az 1960-as években kezdődött meg. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az 1970-es években a vízmű beruházások eredményeként 10 év alatt több mint 110 településen fejeződött be a vízhálózat kiépítése. A Regionális Vízművek Zrt. adatai szerint 2007-ben a közüzemi vízellátást szolgáló 114 vízművet és az azokhoz kapcsolódó távvezeték és elosztó hálózatokat 25 üzemeltető szervezet működteti a megyében. A megye közüzemi vízellátására jellemző adatok: ellátott települések száma 229 db, vízművek száma 114 db, ebből üzemel 105 db, vízkezelési technológiával rendelkező művek 94 db, tisztítási kapacitás 185.811 m³/nap, mélyfúrású kutak száma 369 db, közüzemi vízelosztó hálózat hossza 3.720 km, ellátottság/bekötöttség 99/91%.
A közegészségügyi szervek tevékenysége az egészséges ivóvízért témában Dr. Schiefner Kálmán tartott előadást. 1927-ben alakult meg az Országos Közegészségügyi Intézet, törekvése volt, hogy a településeken zöldkeresztes, jó ivóvíz táblával ellátott és ellenőrzött víznyerő kutak legyenek. 1932-ben 12.000 kút közül /7 város, 193 község/ 300 volt ivóvíz minőségű. A rossz ivóvíz minőség következményei voltak: a golyva, a fogszuvasodás, a csecsemő elhalálozás, a sporadikus vízfertőzések, járványok. 1942 jellemző adatai: 48.000 ásott, fúrt kút; 8 millió lakos vízellátása; kifogásoltság 25%. 36 településben /város, község/ 2 millió lakos vezetékes ivóvíz ellátása; kifogásoltság 26%. 1945-ben az ivóvíz vizsgálatok eredményei nem javultak. 1960-ban 1.000 településen még nem volt jó ivóvizet adó közkút. Míg a csatornázás 5.000 évvel ezelőtt kezdődött, addig a magyar községek csatornázása 50 ével ezelőtt. Az ország csatornázottsága 1948-ban 18%-os /csak a városok/, a falvak csatornázása 1955-ben kezdődött. Jelenleg az ivóvíz ellátás további problémája az EU határértékektől való eltérés az arzén, a nitrogén vegyületek, a bór, a fluorid, a vas, a mangán paramétereiben, ez több mint 4 millió lakost érint. Az előírásoknak megfelelő minőségű vízzel ellátott lakások aránya 68%.
A kislétai emberek, állatok ivóvíz ellátását a XIX-XX. században elsősorban az ásott kutak biztosították. Az ásott kutak különböző formában valósultak meg: a vízadó rétegig kézzel kiásott kút oldalát kezdetben fával rögzítették, majd betonból készült kútgyűrűket helyeztek el. A vízkiemelő szerkezet legelterjedtebb formája a kétkarú emelő elvén működő gémeskút, Magyarországra a török hódoltság idején jutott el. A gémeskút részei: 1. kútágas, villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, 2. kútgém, vastengelyen forog, az emelő szerepét tölti be, 3. kútostor, a kútgém kútgödör fölé nyúló végére erősítik, 4. abronccsal erősített favödör, a kútostor végére erősítik /gyakran egyszerű fémvödör volt/, 5. nehezék, kő vagy fatuskó, a vödör súlyának ellensúlyozására szolgál. A mélyebb vízadó réteg esetében a vízkiemelő szerkezetet kerekes formában oldották meg. A kút fölé fából hengert helyeztek el, amelyre lánc, vagy kötél tekeredett fel, kerékkel, hajtókarral történő forgatása közben, a vízzel telt vödör a kút mélyéből a kiemelés helyzetébe került. A vizes vödör felhúzására különböző csigás szerkezeteket is használtak.
Vasdobra tekeredő lánc,
Csigás felvonó
Kerékkel hajtott fahenger
Szüleim 1929-től a Kislétához tartozó Kistanyán laktak, a tanya elrendezését korábban leírtam. A cselédlakásunk közös pitvaros, egyszobás volt. A tanya közepén lévő gémeskút a tanyasi emberek, cselédek /12-16 család/ és az állatok ivóvíz és az egyéb víz szükségletét is ellátta. Az állatok részére az ásott kút mellett itatóvályú volt elhelyezve.
Gémeskút
Ásott kút betongyűrűvel
A világháború után a szüleim Kistanyáról 1945-ben Kislétára a Pócsi út 22. szám alatt lévő családi házba költöztek. Ekkor négy éves voltam, és a költözésből csak annyira emlékszem, hogy a lovas szekér hátuljában ültem és Kislétára, a faluba beérve végig figyeltem a házakat, vajon melyik ház lesz a miénk. Az udvaron gémeskút volt, a vize rossz ízű volt, ivásra nem használtuk. A gémeskút mellett kezdetben az állatok itatására vályú állt rendelkezésre, később a vödörből itattuk a szarvasmarha állatokat, nyáron a kútnál, télen az istállóban. A sertések részére az istállóban, a baromfiállomány részére a baromfiólban volt az itató vályú. Az egyik sógornőm még napjainkban is emlegeti, amikor hatodikos koromban a kútvízből melegítettem és szappannal mostam meg a hajam, a szappan összecsomósodott, a hajam szinte összeragadt. Előzőleg a sógornőmnek megígértem, hogy a hajam milyen jól fog állni, sajnos az ígéretemből semmi nem lett.
Az ivóvizet a Piactéren, a Pócsi út, a Debreceni út, a Bogáti út, a Kállói út találkozásánál lévő fúrtkútról /fúrtkút/, 500 m-ről vizeskannában, többnyire a gyerekek hordták. A kislétai fúrtkút vízét megszoktam, később a középiskolából, egyetemről hazajövetelemkor mindig jobban esett a hazai ivóvíz. Az ivóvíz vizeskannában, az egyéb célt szolgáló gémeskúti víz vödörben, a konyhában deszkából kialakított tárolón voltak elhelyezve. A kislétai Piactéren lévő első köztéri fúrt, pumpás kutat az 1930-as években, a másodikat a Debreceni út és a Vörös hadsereg út keresztezésében Esztári Mihály bácsi háza, a Vörös Hadsereg út 2. előtt az 1950-es években létesítették.
A 2015. március 27-én történt adatgyűjtés alkalmával a Vörös Hadsereg út 2. szám alatt lévő ház előtt a felújított pumpás kutat üzemképes állapotban találtam.
A Vörös Hadsereg út elején lévő pumpás fúrtkút
A Dózsa György út végén lévő pumpás fúrtkút, 2015.
A Gencsy kastély vízellátását, valamint a Brösztl malom és telep vízellátását egy-egy fúrt kút és ásott kutak biztosították.
Az 1954 és ’56 között, 13-15 éves koromban nyaranta a termelőszövetkezetben a kapás növények nyári lóvontatású ekekapával történő húzatásában vettem részt. Egy ekekapát egy ló vontatott, legtöbbször három lovas szekérrel, hat lóval mentünk a művelendő táblába. A húzatás közben két ló között, bal és jobb kézzel is egy-egy ló kantárját fogtam és így vezettem a két lovat, az ekekapa szarvát egy-egy felnőtt ember fogta. A munkások ivóvíz szükségletét reggel vizeskannában vittük a munkahelyre. Ebédidőben a lovak a kihozott takarmányból ettek, az emberek a hideg ebédjüket fogyasztották el. A 8-10 órás munkanap fárasztó volt számomra, de kárpótolt, hogy délben a lovakat lóhátra ülve vihettük el itatni, s egyben az emberek vizeskannáját is felfrissítettük. A kézi kapálások, gyümölcs betakarítások időszakában sok ember végzett közel egy helyen munkát. Az ivóvíz szükségletüket lóval vagy géppel mozgatható 500 literes fahordóban, később duplafalú tartályban biztosították.
Almaszüretelők ivóvíz biztosítása, fahordóban
Duplafalú ivóvíztartály
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács hosszú távú tervével összhangban a kislétai vízmű megépítésére a SZAVICSAV 1971-ben kapott megbízást. A kivitelezési terv alapján a vállalat dolgozói a jubileumi szocialista munkaversenyben vállalták, hogy 1975. augusztus 20-ra megépítik a vízművet és a négy és fél kilométer hálózatot, tizenöt közkifolyót helyeznek el, jó vízzel látják el a közintézményeket, óvodát, orvosi rendelőt, iskolákat. A Kelet-Magyarország 1975. március 18-i számában, A NAP HÍREI rovatban a kislétai kútfúrásról jelent meg fénykép a következő aláírással: „Kislétán kétszáznégy méter mély kutat fúrnak a SZAVICSEV dolgozói. A kút percenként 6-800 liter vizet fog adni, s ezzel megoldja a falu ivóvíz ellátását.” „A SZAVICSAV dolgozói a vállalást teljesítették, a vízmű átadása megtörtént, nincs többé szükség a gémeskútra.”
Kislétai kútfúrás, 1975.
A Kislétai Vízmű átadása, 1975. 08. 20.
A 150 m³-es glóbusz a református lelkészi lakás kertjében, 2015. /PL/
A VÍZMŰ telephelyét a Gencsy kastély kertjének a Brösztl-i kerttel határos részén alakították ki. A Víz és Csatornamű címe: 4325 Kisléta, Pócsi út 50. Az épületben vannak a szivattyúk, szűrők, a működtető pult, a szociális helyiségek. Az épület nyugati oldalán 2 db 100-100 m³-es alacsony víztározó van.
VÍZMŰ Telep, 2015.
A Kislétai VÍZMŰ átadásán rész vett Dr. Pénzes János a Megyei Tanács elnöke, Kisléta szülötte.
Gyerekek: Reszkető András, Vass Sándor, Havasi Margit, Vince Péter, Barkaszi Péter, Téglási György, Kustár Hajnalka, Kustár Péter, Lengyel László, Fodor György, 1975. 08. 20.
A kislétai vízművet először a SZAVICSAV működtette, majd 1995-től a Kislétai Polgármesteri Hivatal, 2012-től a Tiszamenti Regionális Vízművek ZRT működteti. Az 2015. évi adatgyűjtés alapján három mélyfúrású kút van. 1975-ben 250 m mély, 440 l/p kapacitású kút tartalékként szerepel, a 2000-ben fúrt 242 m mély, 870 l/p kapacitású kút üzemel, a harmadik kút üzemen kívül van. A településen 12 darab közkifolyó működik. Az adatgyűjtés során a vízmű telepen jelentős felújítás folyt. Az új szűrő kialakítása mellett az épületet teljesen felújítják. A szűrők működtetésével az EU előírásokat is kielégítő vízminőséget tudnak biztosítani. A szűrőket ötévente kell cserélni.
A szivattyú helyiségben folyik a felújítás, 2015.
A nyílászárók cseréje, 2015.
Az irányító központ, Tisza Sándor
