Kisléta község története

Dr. Kustár Péter a 18 évi kislétai gyülekezeti munkája-, a tíz gyermek nevelése-, a szobrászkodás-, a festészet-, a mintaszerű gyümölcsösi munka mellett kiemelkedő tudományos munkát is végzett, több munkatársával a kislétai találkozások szellemi, tudományos műhelyé alakult. Dr. Kustár Péter és családja által a Kislétán eltöltött 1969 és 1987 közötti időszak a Kisléta község helytörténetének, a Kislétai Református Egyház történetének kiemelkedő, példaértékű időszaknak tekinthető. Az adott időszakban a kislétaiak a tudományos munkáját, csak részben ismerhették. A halála után 32 évvel fontosnak tartom, hogy a kislétai emberek Dr. Kustár Péter református lelkészt, édesapát, tudóst, sokoldalú embert minél jobban megismerjék és emlékét ápolják.

Dr. Kustár Péter: DEKALÓGUS című munkája ugyan 1963-ban készült, azonban kislétai református templomban, a prédikációiban, a hívek találkoztak a Kustári dekalógus /tízparancsolat/ magyarázatával. A DEKALÓGUS című munkája elektronikos formában a Sárospataki Református Teológiai Akadémia gondozásában 2015-ben jelent meg. /docplager.hu 46972220-kusterpeter-dekalogus/. Az elektronikus változathoz előszót a kislétai műhely rendszeres részvevője Enghy Sándor 2015. november 2.-án írt.

Az előszót és a DEKALÓGUS tartalomjegyzékét közreadom:

„Isten és ember szövetségének alapokmánya

Sajátos előszó egy sajátos műhöz

Hónapok óta próbálok nekifohászkodni ennek az írásnak. Több művet vezettem már be, hasonló módon, de ezt most más. Mert a gyökereimről van szó és színt is kell vallanom néhány dologban. Aki e sorokat olvassa, kérem, ne sértődjön meg! Legmerészebb gondolatomban sem szeretném, ha bárkinek bármi rosszul esne, semmi jogom nincs bárkit is megbántani, még abban az esetben sem, ha esetleg bátorságom lenne hozzá. Csak hálát adni akarok és hitvallást tenni. Szubjektív módon. Mert hát hogy is lehetne bármit másképp írnom. Mondom ezt azután, hogy Emanuel Tovot hallgattam Sárospatakon a szubjektivitásról. Arról, hogy minden tudományos eredmény, a legnagyobb tudósok kutatása it is beleértve, mindenestül fogva csak szubjektív. Én ehhez hozzáteszem a következőt: bár szubjektív lenne. Úgy, hogy az ember önmagát adja, és nem csak azért publikál, tudományosan, hogy a publikációs lista szaporodjon. Igen, néha ez az érzésem, amikor egy-egy tanulmányt olvasok. Teológiai szférában még azt is hozzáteszem, hogy legtöbbször tudományos eredményeinkkel nem óhajtunk a szöveg trancsírozásán túllépve, következmények szintjén sem eljutni a gyülekezetig. Még kevésbé tekintjük hitvallásnak írásainkat. Pláne nem állásfoglalásnak a Biblia alapján, meggyőződéssel.

Nos ezért nagydolog számomra Kustár Péter életműve, mely megjelenik Dekalógus magyarázatában, mint csepp a tengerben. Ez 1963-ban látott napvilágot, a Református Egyetemes Konvent által hirdetett pályázatra, magában hordozva a műfaj és a kor sajátosságait, elmondva mindazt, ami grammatikai felismerések alapján elmondható. Bátran kimondom, aki ezt a magyarázatot nem ismeri, nem értheti sem a Dekalógust, sem az adott korban kötelezően kimondott üzenet megszólalásának logikáját, felelősségét.

Hálám először hadd szóljon Csomós József püspöknek, aki szorgalmazta ennek a műnek a közzétételét. Hálás vagyok Kustár Péter családjának, aki ebben az elektronikus formában való megjelenéshez hozzájárult, rám testálva ennek felvezetését. Hadd kezdjem személyeskedéssel. 1977-1978 körül jutottam el először Kislétára. Csomós János annyit lelkendezett Péterről, a héberről, a gondolkodásáról, hogy nem tudtam ellenállni. Aztán teljesen lenyűgözött az, amit láttam és hallottam. Például Zsuzsa a reggelijével, az ebéddel. Amikor otthon elmeséltem, máris a következő alkalommal vittem haza a receptet. A calvadosét is. Az is kislétai formában volt akkor csak az igazi. A gyerekek nevelése volt a következő csoda. Humorral, fegyelemmel, következetességgel. Még az esti imádság módját is hazahoztam. Ezért értékeltük együtt a napot, azzal a kérdéssel: na, ki milyen volt ma? És beszéltünk a jóról, meg a rosszról. A kert a szobrokkal volt a következő tanulság. Micsoda művészi megfogalmazása és megformálása volt a gondolatok testet öltött sokaságának. Soha nem láttam ilyen hajlított, egybekerekedő formákat. Ráadásul a kert és az udvar harmonikus egységében. El sem lehetett képzelni Péter szobrai nélkül azt, ami ott volt. Egyszerűen része volt a teljességnek.

Mi kicsik, hogy néhányunkat említsek –Csomós János, József, és László, Miskolczy József, Balajthy József, Kádár Ferenc és Péter, Pocsai Ferenc, Fehér János –nem győztük csodálni a nagyokat, akik mindent tudtak: Börzsönyi József, Fekete Csaba, Hadházy Antal. Ahogy ők egész nap tudtak. Számomra kislétai gondolat volt, hogy a héber ige, az nem időkategória, perfektum és imperfektum, hanem aspektus, meghatározóval, gondolati támponttal és megértendővel. Péter teljesen megbabonázott bennünket azzal, ahogy a szöveget kezelte, pipázva, tanmesékkel, alapviccekkel és mindezt halálosan komolyan.

A kérdés annyiramagával ragadott, hogy elkezdtem gyűjteni az irodalmat és a bizonyítékokat Péter tételeinek igazolására.

Csak néhányat:

Talstra, E.: Tense, mood, aspectand clause connections in Biblical Hebrew: a textual approach in Journal of  Northwest Semitic Languages, 23.,1997/2, 81-103.

Joosten, J.: Do the finite verbal forms in Biblical Hebrew express aspect? in. The Journal of the Ancient Near Eastern Society, 29.2002, 49-70.

Furuli, R. J.: A new understanding of  the verbal system of  classical Hebrew: an attempt to distinguish between semantic and pragmatic factors, Oslo, 2006.

Tsumura, D. T.: Tense and aspectof  Hebrewverbs in 2 Samuel 7:8-16-from the point of  view of  discourse grammar, in Vetus Testamentum, 60.2010/4, 641-654.

Matheus, F.: Ein jegliches hat seine Zeit: Tempus und Aspekt im biblisch-hebra ischen Verbalsystem, KUSATUB1, Kampen, 2011.

Joosten, J.: The verbal system of Biblical Hebrew: a new synthesis elaborated on the basis of classical prose, Jerusalem, 2012.

A legérdekesebb, hogy azóta sem találok jobbat, biblikusabbat. Annak ellenére, hogy a teológiai oktatásban alig látom jeleit a kislétai gondolatnak aspektus tekintetében. Nem baj, mi csináljuk, valljuk, próbálkozunk vele. A felsorolt mai irodalom után már látom, hogy Péter akkor korát messze túlhaladó módon látta a grammatika még ma is kusza útvesztőit. A héber igerendszerről, aspektusról alkotott műve akár ma is megjelenhetne és ugyanúgy korát megelőzve új lenne, s még mindig lenne mit rendbe tennie a héber igerendszer terén. Péter Dekalógusát ismerem. Végig magyaráztam annak alapján a Tízparancsolatot Pácinban, Hajdúböszörményben és Abaújszántón.

Amikor mi Péter haláláig Kislétára jártunk, ez a munka már készen volt, de csak hivatkozások szintjén foglalkoztunk vele. Akkor Sámuel volt a téma. Ami megdöbbentett Péter munkájában, az az volt, amit ma nem csinálunk. Az Ige magyarázatának tudományos módszereit elvittük a prédikációig a legapróbb részletekkel együtt. Erről áradoztunk a szószékeken valamennyien, hogy a Biblia egy nagy csoda, összefüggéseivel együtt és abban minden a helyén van. Ezért is képes arra, hogy helyre tegyen mindent.

A kislétai kapcsolatok kiállták az idő próbáját, mert akik oda jártak, a szívük mélyén együtt maradtak. Lehet, hogy alig találkozunk, de sem a feladatok, sem a távolság nem választanak el bennünket egymástól. A péteri grammatikai felfogás ott van állásfoglalásainkban, döntéseinkben, s tovább visszük és képviseljük Péter grammatikai felfogását. Ezért is vágyakozunk egymás társaságára egészen bizonyosan, a közös mércék miatt.

Nem szeretném azt megérni, hogy látom semmivé válni a kislétai csapatszellemet, vagy amikor úgy tűnik, hiába voltunk együtt, mert nem vert bennünk gyökeret a kislétai gondolatok természetessége és nem tették maradandóvá kapcsolatainkat. A sértődés, értetlenség mindig szomorú, köztünk százszorosan az lenne, mert a múlt komolyságát kérdő jelezné meg. De hát mindig is ez volt a nagy dolgok ismérve: a maradandóság minden megsemmisítő erővel szemben. Ezt átélni és megélni az igazi kiváltsága ennek az örökséghordozásnak.

Mi most Sárospatakon hitvallást teszünk a Dekalógus megjelentetésével, amikor a kislétai örökséget visszük tovább. Olyan rossz nem lehetett az, ha Bázelben lehetett belőle doktorálni, ott, ahol ilyen nevek fordultak meg akkortájt, mint Barth, Cullmann, Jenni. Igen, Péter mesélt is róluk. Nos, a Dekalógus péteri értelmezése egyszerűen fantasztikus. Átsüt rajta a grammatikai csoda. Nem lehet kihagyni. Olyan gondolkodás jelenik meg benne, mely igehirdetéseinknek vérátömlesztést jelent, ha engedjük magunkat befolyásoltatni általa. Patak hálás a Kustár életműért, a magvetésért, a gyümölcsökért. A mű közzététele állásfoglalás és hitvallás: így érdemes a szöveghez nyúlni. Másképp minek? Természetesen 1963 régen volt. Azóta sok minden változott, de a péteri úton bizonyítom, lehet tovább haladni. Sőt, számomra csak ezen az úton lehet, felelősen, gondolatainkat tisztességesen vállalva, hozzátéve a magunkét. Az Úr elvégzi, amit magára vállalt az ilyenekkel, mert ma is azokat keresi, akikkel lehet és érdemes csodát tenni. Grammatikailag is.

Hála és köszönet a gépelésért Szilágyiné Bartha Beátának.

Hála a szöveg ellenőrzéséért fiának Kustár Zoltánnak. Hála újfent a családnak, hogy magunkénak tekinthetjük ilyen formában e megjelenő művet.

Köszönet Asztalos Józsefnek a digitális formáért, Teológiánk vezetésének, Füsti-Molnár Szilveszter rektornak a honlapon való megjelenés engedélyéért, valamint Rácsok Andrásnak, az egész munka koordinálásáért. Technikailag még csak annyit: a mű nem esett át mai értelemben vett lektoráláson, a szöveg, a Szerző iránti tiszteletből változatlan maradt és csak a legszükségesebbeket javítottuk.

SÁROSPATAK, 2015. nov. 2.

Enghy Sándor”

„TARTALOMJEGYZÉK

RÖVIDÍTÉSEK

ELŐSZÓ

I.TUDOMÁNYTÖRTÉNETI BEVEZETÉS

1. Melyik korból származik a szövetség alapokmánya?
2. A történeti keret szerkezete és kora
3. AZ EXODUS 19:1–20:22

FEJEZETEINEK FORDÍTÁSA ÉS MAGYARÁZATA

A./ A szöveg fordítása

B./ A szöveg magyarázata:

1. Hely-és időmeghatározás: 19:1–2
2. Jahve tudtul adja, mi az akarata népével: 19:3–8
3. Jahve bejelenti, hogy az egész nép szeme láttára megjelenik a Sinai hegyen: 19:9–15
4. Jahve megjelenésének leírása a harmadik napon: 19:16–19
5. Izrael meggyőződik Jahve és Mózes kapcsolatáról: 19:20–24
6. Mózes és a nép együtt hallgatja meg Jahve teljes szeretetakaratát: 19:25–20:1
7. A nép ezek után teljesen megbízik Mózesben és várja Jahve további rendelkezéseit: 20:18–22

C./ A szövetség alapokmánya:

1. A szövetség alapokmányának bevezetése: 20:22.

Az első szövetségszabály: 20:2+33.

A második szövetségszabály: 20:2+4–64.

A harmadik szövetségszabály: 20:2+75.

A negyedik szövetségszabály: 20:2+8–116.

Az ötödik szövetségszabály: 20:2+127.

A hatodik szövetségszabály: 20:2+138.

A hetedik szövetségszabály: 20:2+149.

A három utolsó szövetségszabály: 20:2+15–17

III. HOGYAN ÉS MIBEN AD ELIGAZÍTÁST A SZÖVETSÉG ALAPOKMÁNYA SZÁMUNKRA

1. Egyház és a kijelentés
2. Egyház és a történelem
3. Egyház és az emberiség”

„docplager.hu  46972220-kustarpeter-dekalogus”

Gencsy címer

Gencsy Ferenc /1768-1851/ altábornagy

A Gencsy címer: Egy gödény saját vérével táplálja fiókáit, alatta egy levont sisakrostélyú páncél felső, fején királyi koronával. Ettől lentebb egy címerpajzs, benne ismét egy gödény fiókáit táplálja. Az együttest barokkos díszítés fogja közre.

Az őseim, nagyapám, édesapám, nagybátyáim és családjaik munkalehetőségeit, megélhetésüket a Gencsy család biztosította. Akik az érintett időszakban a legnagyobb földbirtokosok voltak. Őseim gazdasági cselédként, napszámosként, lovas kocsisként, béresként, vadőrként, parádés kocsisként, dohánykertészként, tanyagazdaként stb. végeztek munkát. Kisléta és az őseim története elválaszthatatlan a Gencsy család történetétől.

Tiszafüred történetének leírásában és Dr. Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Szabolcs vármegye nemes családjai című műben találtam, hogy a gencsi és érmihályfalvi Gencsy család Szatmár vármegye hasonnevű Gencs helységéből származik. 1381-ben Gencsy András királyi adománylevelet kapott több szentlőrinci birtokrészre, 1428-ban Gencsy János fiaival, Istvánnal és Orbánnal, rokonaival határjáró parancsot eszközöltek ki Zsigmond királytól. A határjárást a leleszikonvent még abban az évben teljesítette. 1551-ben pedig Gencsy János és társai nyertek új adománylevelet Gencs falura. Az adomány 1587-ben és 1611-ben megújításra került. Gencsy Zsigmond Rákóczi Ferenc ezredes kapitánya, 1704-ben Mihályfalván nyert részbirtokokat. Gencsy Zsigmond tevékenyen részt vett a felkelő hadjáratokban, a fejedelem egy nemesi lovasezred parancsnokságát bízta rá. Gencsy Zsigmond hazaszeretetét, szabadságszeretetét, a fejedelemhez való hűségét 1706. július 28-án életének feláldozásával pecsételte meg. Rákóczi fejedelem és Károlyi Sándor generális gondoskodtak az özvegy Balázsi Katáról, aki 1711-ben Pálffy Jánostól oltalom levelet nyert. A fiát, Sámuelt II. Rákóczi Ferenc fejedelem tanítatta, az adománylevelekben a család anyagi biztonságról is gondoskodott, Érmihályfalván birtokot adományozott. A család idővel átszármazott Szabolcs vármegyébe és Téth, Kis-Léta, Szakoly, Balkány községben bírt földesúri joggal. Gencsy Zsigmond 1784-ben Szabolcs vármegye táblabírája. Gencsy Ferenc /1768-1851/ altábornagy, 1813-ban Galíciában hadosztályparancsnok és altábornagy. Gencsy Albert 1842-ben Új-Fehértón született, 1892-96 és 1896-1901 között országgyűlési képviselő a közlekedési bizottság tagja, jogász korában Somossy Ignácz országgyűlési képviselő mellett dolgozott, 1880-ban a felső szabolcsi evangélikus református egyház tanácsbírája lett. 1881-ben a Nyírbátori Kerület képviselőjévé választották, ettől kezdve a kerületet képviseli.

A kislétai Gencsy /Gencsy és Érmihályfalvi/ családnak az egyik ága Szabolcsból Borsodba és onnan, házasság útján, a Józsa György leszármazói, az Okolicsányiak révén jöttek az újabb korban Hevesbe, Tiszafüredre, ahol Gyula /†870/ birtokos volt. Gyula fia József /†885/ szintén tiszafüredi birtokos, leánya Ilona, Sipos Miklós császári és királyi kapitány neje ugyanitt birtokos. A Gencsy Zsigmondhoz kötődő kislétai Gencsy Károly elődei (édesapja, nagyapja) is gazdálkodással foglalkoztak, Kislétán 1800 kataszteri holdon, a község határának felén gazdálkodtak.

Lajos Miklós írása alapján Érmihályfalva, Bihar megyei kisváros a megye észak-nyugati határán terül el, fontos vasúti és közúti csomópont Nagyvárad és Szatmár között, nemzetközi határátkelő Magyarország irányában közúton és vasúton. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint 10.438 lakosa van, amelyből 8832 magyar, 1340 román, 213 cigány és 23 más nemzetiségű.

Az interneten ráleltem Gencsy Tibor / GENCSY de GENOS ET ÉRMIHÁLYFALVA/ családfájára, amelyet kiegészítettem a Rácz István által összeállított családfával.

1. Gencsy Zsigmond Rákóczi Ferenc egy mezei nemes lovasezred parancsnokságát bízta rá. Gencsy Zsigmond gyermeke 1/1. Gencsy Sámuel /1698-Balkány, 1752.12.19./ Felesége Újhelyi Krisztina /1709-Balkány, 1759.07.08./. Gencsy Sámuel gyermeke 1/1/1. Gencsy Zsigmond /1723-Balkaány, 1807.02.24/. Felesége Tolnay Erzsébet /1742-Balkány, 1807.06.09./. Gencsy Zsigmond gyerekei: 1/1/1/1. Gencsy Lajos /Balkány, 1764.06.07.-Balkány, 1838.06.14./, 1/1/1/2. Gencsy László /Balkány, 1763.01.14.-Balkány, 1833.01.29./, 1/1/1/3. Gencsy Mária /Balkány, 1766.05.-Balkány, 1788.09.04./, 1/1/1/4. Gencsy Ferenc /Balkány, 1768.09.16.-Alsózsolca, 1851.05.01./, 1/1/1/5. Gencsy Sámuel /Balkány, 1773.12.18.-Balkány, 1845.12.29./, felesége Losonczy Borbála /Sajószentpéter, 1786.03.13.-Balkány, 1811.11.10./. Gencsy Sámuel az 1800-as években jelentős kislétai birtokot szerzett a Gulácsy és a Barkóczy családoktól. Gencsy Sámuel gyerekei: 1/1/1/5/1. Gencsy Ferenc /Pest, 1823.12.05.-Balkány, 1885.07.30./, 1/1/1/5/2. Gencsy Zsigmond /Balkány, 1820.10.22.-Balkány, 1883.06.26./, 1/1/1/5/3. Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.- Kisléta, 1887.06.24./, felesége Szunyogh Amália /Újfehértó, 1821.08.08.-Kisléta, 1870.05.01./. Gencsy Károly vette meg Dr. Jósa István Szabolcs vármegye főorvosának 400 holdas kislétai birtokát. Gencsy Károly gyerekei: 1/1/1/5/3/1. Gencsy László /Miskolc, 1841.09.23.-Budapest, 1874.12.22./, 1/1/1/5/3/2. Gencsy Sámuel /Kisléta, 1854.04.02.-1906.10./, 1/1/1/5/3/3. Gencsy Amália /Újfehértó, 1847.09.17.-Nyíregyháza, 1888.05.06./, 1/1/1/5/3/4. Gencsy Viola /Kisléta, 1850.11.02.-Újfehértó, /, 1/1/1/5//3/5. Gencsy Albert /Újfehértó, 1842.09.14.-Nagyhalász, 1932.06.20./. Gencsy Albert gyerekei: 1/1/1/5/3/5/1. Gencsy Julianna /Budapest, 1884.07.09.- Budapest, 1956.01.16./, 1/1/1/5/3/5/2. Gencsy Károly /Budapest, 1888.12.02.-Dévaványa, 1950./, felesége Ujfalussy Eszter /Balatonalmádi, 1896.12.31.- Nyírmihálydi, 1971.11.07./. Gencsy Károly a kislétai 1800 holdas földbirtok irányítását 1923-ban vette át. Gencsy Károly gyerekei: 1/1/1/5/3/5/2/1. Gencsy Éva /Kisléta, 1919.09.16.-Charlottesville, 1997.03.19./, 1/1/1/5/3/5/2/2. Gencsy Klára /Kisléta, 1921.10.01.-Salzburg, 1990.05.19./ 1/1/1/5/3/5/2/3. Gencsy Tibor /Kisléta, 1917.05.28.-Budapest, 2007.07.20./, felesége Frein Klotilda /Budapest, 1927.07.19.-Szentendre, /. Gencsy Tibor gyerekei: 1/1/1/5/3/5/2/3/1. Gencsy Klára, Bethlen Béláné /1962-/, 1/1/1/5/3/5/2/3/2. Ráczné Gencsy Éva /1962-/.

16/1. Id. Gencsy Károly kislétai földbirtokos

Id. Gencsy Károlynak nagy érdemei voltak a kislétai gazdálkodás megalapozásában. Az utódok és az alkalmazottak nagy tisztelettel emlékeznek rá, a megye közéletének kiemelkedő vezetője volt. A kutatásaim során talált anyagokból a következőket teszem közzé.

Az egyik felmérés szerint a füredi fürdő látogatásából Szabolcs vármegye földbirtokos–dzsentri rétege sem szorult ki, ám számuk elenyésző. Közülük viszont állandó vendége volt Fürednek a földbirtokos Gencsy család: 1857-ben id. Gencsy Károly szolgájával és szobalányával Kislétáról, 1869-ben Gencsy Ferencné leányával, majd férje, Gencsy Ferenc Balkányról, 1908-ban özvegy Gencsy Béláné és Ella leánya ugyancsak Balkányról nyaralt a Balatonnál. Rajtuk kívül a reformkortól Szabolcs megye meghatározó nemesi családjai közé tartozó Elek família képviselői közül említést érdemel Elek Mihály földbirtokos, aki 1872-ben utazott Füredre Nyíregyházáról, a községi tisztviselők közül pedig 1906-ban Bartos László községi jegyző Ajakról.

Id. Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.-Kisléta, 1887.06.24./ halálával a Nyírvidék 1887.06.26.-ai számában foglalkozott. „A vármegyeházán kitűzött gyászlobogó jelenti, hogy a vármegyei közéletünknek egy általánosan ismert és tisztelt alakja: Id. Gencsy Károly kislétai földbirtokos meghalt. Halála, melyre hosszas betegeskedése és magas kora folytán, úgy kiterjedt családja, mint nagyszámú barátai és tisztelői el voltak készülve, e hó 24-én, pénteken következett be Kislétán, hol a 76 éves öregúr már hosszú idő óta betegeskedett. Id. Gencsy Károly fiatalabb éveiben s különösen addig, míg a vármegye székhelye Nagykállóban volt, élénk részt vett a megyei ügyek intézésében. A közgyűléseken mindig megjelent, élénk tevékenységet fejtett ki a különféle bizottmányok munkálkodásaiban, s mint a vármegyei autonómia tántoríthatatlan híve tüntette ki magát. Egy ízben ellenzéki képviselő jelöltje is volt a nyírbátori kerületnek, de Vécsey József báró ellenében kissebségben maradt. De mindenekfölött jó gazda volt, ki azzal a csaknem általános áramlattal szemben, melynek vármegyénkben és az egész országban annyi jómódú család áldozata lett, nem csak meg tudta őrizni ősi vagyonát, de sőt megszaporította is. Pedig kislétai udvara mindig, mint vendégszerető magyar ház volt ismeretes. A régi magyar életnek egy hamisítatlan, tiszteletre méltó alakja tűnt el az ő halálával. Gyermekei, széles körű rokonsága s a barátoknak és tisztelőknek nagy száma, kik ravatalát körülállják, az igaz fájdalom könnyeit hullatják koporsója felett.”

Id. Gencsy Károly elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: „Gencsy Albert s neje Gencsy Etel, leánya: Juliska, Gencsy Amália s férje Hegedüs Ede törvényszéki bíró gyermekei: Zoltán és Erzsike. Gencsy Viola és férje Nezdroviczky Jenő s gyerekei: László, Pali, Sándor, Ilona, és Károly. Gencsy Sámuel és neje Molnár Ilona s leánya Márta, vigaszt nem ismerő keserű fájdalommal tudatják, a legjobb apának, nagyapának, apósnak néhai gencsy és érmihályfalvi Id. Gencsy Károlynak folyó év június hó 24-én, élete 76-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi részei f. év június hó 27-ik napján, délután 3 órakor fognak az evangélikus református egyház szertartásai szerint, Kislétán a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Kisléta, 1887. június hó 24-én. Béke és nyugalom a kedves porokra!”

16/2. Gencsy Albert kislétai földbirtokos

Gencsy Albert kúriája

Az uradalom Gencsy Albert idejében /1893-1923/ is jelentősen növekedett. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Gencsy Albert a nyírbátori választási kerületben országgyűlési képviselő volt. Jelentős szerepet vállalt a Nyíregyháza-Mátészalka vasútvonal megépítésében. A Szabolcsi Agarász Egyletnek 1895-1913 között elnöke, az Országos Agarász Szövetség igazgatósági tagja.

A „NYÍRVIDÉK” 1903.10.04-én 40. számban megjelent Gencsy Albert Kislétai földbirtokos leányának Gencsy Juliskának és Jármy Jánosnak Kislétán 1903. szeptember 29-én tartott „Fényes esküvő”-jéről a következőkben idézett beszámoló.

„Fényes esküvő. Jármy János vármegyei tb. aljegyző múlt hó 29-én tartotta esküvőjét Gencsy Juliska kisasszonnyal, Gencsy Albert kedves leányával. Letűnt, elhanyatlott napsugaras idős képet idézte föl ez a minden izében régi magyar módi szerint megtartott lakodalmi ünnep, melyről a következő tudósítást közöljük: A múlt hó 29-én esküdött örök hűséget szíve választottjának Gencsy Julikának, Jármy János megyei tisztviselő. Két ősi régi szabolcsi úri család törzsének virágzó ifjú hajtása mindkettő. A deli vőlegény is, az angyaljóságú szépséges menyasszony is, kiket a legköltőibb szerelem fűzött egymáshoz addig is. Az ünnepélyes szertartás déli 12 órakor a menyasszonyi háznál, a polgári kötéssel kezdődött, mit az ottani anyakönyvvezető Pécely Sándor teljesíteti, szép beszédet intézve ez új párhoz, a két család legközelebbi rokonságához tartozó fényes közönség előtt. Násznagyok voltak Sárközy Aurél Kőin Komárom megye főispánja a menyasszony, — és Jármy Miklós a vőlegény részéről. Nyoszolyó asszonyok Sárközy Aarélné, özv. Gencsy Béláné, özv. Hegedűs Edéné és Nozdroviczky Jenőné úrhölgyek. A polgári kötés megtörténte után a körülbelül 60 tagból álló úri társaság 35, őszi szokás szerint selyem kendőkkel, szalagokkal, csokrokkal virágokkal fényesen feldíszített fogaton, melyek közt 15 négyes volt, a Kislétai ev. ref. templomhoz hajtatott, elöl a pálcás vőfély tisztét teljesítő Kallay Emillel s a templomtér kapujától a templomig vezető úton két oldal paronként megálló vőfélyei és koszorús leányok által képezett sorfal között, az örömapa nyomában a hófehér hosszú uszályos selyembe öltözött menyasszony fivére karján, követve vőlegényétől, belépett az ősrégi szentegyházba, hol már az esketési szertartást teljesítő helyi lelkész Szakács József, Görömbey Péter esperes és Nagymáté Albert e. megyei főjegyző társaságában várta a nászsereget. A templomi harmónium megható hangjai mellett elhelyezkedett csakhamar a padokba s aztán a vőlegény és menyasszony az úr asztala elé lépett s a hozzájuk intézett megható s költői fordulatokban gazdag beszéd és ima után, elmondta a szent esküt, s lett örökre egymásé szíve szerint.

A szertartás bevégzése után ugyanazon rendben, mint ahogy jött, hazament a fényes társaság s ősi szokás szerint úgy d. u. 2 óra körül kezdetét vette a lakodalmi ebéd. A negyedik fogásnál megkezdte a tósztok sorát Jármy Miklós, folytatta Sárközy Aurél, mindkettő az új párért ürítve poharát, majd Újhelyi régi barátjáért az örömapáért s később az örömanyáért ivott, Görömbey esperes az örömszülőket, Nagymáté Albert az ifjú sarjadékaikban most egyesült két régi szabolcsi kurucz — Gencsy és Jármy családokat éltette, a házigazda igazán poétikus szép beszédben összes vendégeiért. Ifjú Patay a hölgyekért, Szakács József a még nem házas ifjakért emeltek poharat.

Ebéd után felzúgott aztán a Benczy Gyula zenéje s vidám derültségben s felemelő ünnepélyes hangulatban mulatott aztán az úri társaság, közbe-közbe hallgatva az ősi tárogató mélabús hangjait, mígnem egyszer csak a vőlegény násznagya az örömanyával megkezdte a táncot. A jó példát követte az ifjúság s alig végeztek el egy-egy tüzes csárdást újra kezdték a másikat kivilágos virradtig, mikor a vendégsereg szétoszlott a vendégszerető ház falai közül. Meg kell itt jegyeznem, hogy a régi magyar urak szép szokása szerint az örömapa megvendégelte a falu szegényeit s a gazdaságában alkalmazott cselédséget is. Spectator.”

Az ezredévi ünnepélyek fénypontja a vármegye közönségének 1896. évi május 11-én Nyíregyházán tartott közgyűlése volt. „Kállay András főispán a nagy számmal egybegyűlt ünneplő közönség jelenlétében megnyitván a közgyűlést, lendületes szónoklattal emlékezett meg a nap jelentőségéről. A főispán után id. Vay Ádám gróf mondott ünnepi beszédet. Mikecz János alispán előterjesztése után az egész közgyűlés az Egyház-térre vonult, hol a vármegye által emelt emlékoszlopot az alispán magas szárnyalású beszéd kíséretében adta át a város polgármesterének. A június 8-iki hódoló díszfelvonulás alkalmával a vármegyei bandériumban a következők vettek részt Liptay Béla zászlótartó vezetése alatt: Bogáthy József, Dessewffy Emil gróf, Gencsy Albert, Gencsy Béla, Gencsy Sámuel, Kállay Emil, Petrovay János, Pongrácz Jenő gróf, Vay Tibor gróf.”

Neumányi Antal tiszttartó, először gróf Lónyay rétközi, majd Elek Dezső, Gencsy Samu Újfehértói birtokát irányította. Gencsy Albert kislétai birtokát 1893-tól vezette. A birtokon mellette több segédtiszt és írnok is megfordult. A korban kiemelkedő színvonalú gazdálkodást folytattak, fejlett állattenyésztés, szőlőt 10 holdon, gyümölcsöst 40 holdon, fenyő és nyárfás 250 holdon, dohány 90 holdon volt. Nyíregyházán a Gencsy-ház, a Széchenyi utca 38. számú sarokháza. A sarokházat Novák Gyula vármegyei jegyző építette 1899 őszén Kéry Gyulával. Gencsy Albert /1841-1932/ kislétai földbirtokos 1931-ben, az akkori tulajdonostól Engel Sámueltől vásárolta meg. Felsőkereskedelmi leányiskola céljára Pisszer János tervei alapján alakították át. Az 1948. évi államosítás után általános iskola kapott helyet benne. Gencsy Albert 90 éves korában, 1932-ben özv. Jármy Jánosné, Gencsy Juliska, leánya Nagyhalászi Homok tanya birtokán halt meg, a családi sírboltban Kislétán, mint Kislétai földbirtokost helyezték örök nyugalomba.

Gencsy Albert-ház, Nyíregyháza, Széchenyi utca 38.

A „Község az úrbéri egyezség után” című anyagban Kállósemjénnel kapcsolatban szerepel, hogy az 1872-1895 között megjelent új földbirtokosok között van Gencsy Amália (Nemeserdő), később Hegedüs Ede és neje Gencsy Amália (Nemeserdő). Jósa András leírásában olvastam, hogy nagyapja Dr. Jósa István kislétai 600 holdas birtokát az apja, Jósa Péter adta el id. Gencsy Károlynak.

16/3. Gencsy Károly kislétai földbirtokos

Gencsy Károly 1923-ban Gencsy Alberttől, édesapjától vette át a birtok irányítását. A Dr. Borovszky Samu által szerkesztett „Magyarország vármegyéi és városai” című anyag szerint Gencsy Albert birtokai Kislétán, Nagyhalászban, Szakolyban, Abonyban helyezkedtek el. Összes területe: 3.500 magyar hold, ebből szántó 3.100 hold, kaszáló 200, erdő 200 hold. Lóállománya: 47 ló, 80 koca, magyar szarvasmarha 240, juh 1000 darab. Dohánytermesztés 90 holdon, egy száraz malmot működtet. Gencsy Károly a gazdálkodás mellett szenvedélyes lovas volt, 132 versenyt nyert. A Gencsy birtok fénykora 1920-ra tehető, amikor a feleség Újfalussy Eszter apja Újfalussy Dezső, megyei főispán igen jó viszonyba került Horthy Miklós kormányzóval és Kállay miniszterelnökkel. Gencsy Károly uradalma döntően befolyásolta Kisléta község lakosságának gazdasági és szellemi fejlődését. A nagybirtokosok elsősorban árutermelést, a kisbirtokosok jelentős mértékben önellátó gazdálkodást folytattak. A Gencsy uradalomban egyre több gépet alkalmaztak, a kisebb területen gazdálkodóknak minimális gép állt rendelkezésre.

A mezőgazdasági gépek mellett Gencsy Károlyné nevén BUICK autó is szerepelt, amelyet a gépész Konyári András vezetett. A Nyírvidék 1929. június 23.-i számában a nyíregyházi Marton és Társa Autóüzeme a hirdetésében felsorolja az autótulajdonosakat, többek között Gencsy Károlynét, született Újfalussy Eszter.

Gencsy Károly időszakában kertészként Bokor Péter, majorgazdaként, a központban lévő magtárak, raktárak kezelőjeként, az állatgondozók, hajtók irányítójaként Verba György, szőlővincellérként Dankó József, erdész és vadőrként Hajdu András, Ujfalusi Ferenc végzett munkát. A Gencsy Kúria a Nemesi birtokosság területén Kislétán, a Pócsi utcában épült ki. A közelben lakott az intéző, a kovács, a kerékgyártó, a kertész, a tanyagazda, a belső cselédek, az inas, a lovász, a parádés kocsis, a tehenészek. A Pócsi utca keleti oldalán a tehénistálló, dohánypajták. A Kállói utcán volt a Barkóczi major két családdal és a dohánykertészekkel Jármi Sándor, Kocsis György, Bakó András, Bencsik András. A Hajnali utcában laktak a dohánykertészek Pénzes György, Pénzes Károly, Pénzes István és a belsőtagi kocsisok és béresek, korábban a száraz malom is itt volt.

A kislétai nevezetességek közé tartozik a XVIII. század második felében Gencsy Sámuel által építtetett, majd Gencsy Albert álal felújított kúria. Később a Gencsy család kastélyaként szerepel, a hozzátartozó kastélyparkkal. 1945 után Gencsy Károly családjának vagyonát az állam kisajátította. A költözésükről személyes emlékem van, hogy a hátsó bejáratnál, a magtárnál egy tehergépkocsi fordult ki a költözési holmikkal.

Konyári András a BUICK autóban, Kistanyai házuk előtt, 1945 előtt

A Gencsy uradalom másik központja a Gencsy tanya, Kistanya. A munkát a tanya gazda irányította, korábban Gömöry Rudolf, 1929-től 1945-ig Pénzes István. A tanyán lakott Konyári András gépész és gépkocsivezető. A gépellátásban kiemelkedő szerepe volt. A gazdálkodásban résztvevők jelentős része a Kistanyán lakott, dohánykertészek, kocsisok, béresek, mezőőrök, cselédek. A cselédek Gencsy uradalmából nem vándoroltak el, tartósan munkalehetőséget, cselédlakást kaptak. Tősgyökeres cselédek, helyi lakosok voltak név szerint a Pénzes, Pankotai, Dékmár, Bencsik, Szemán, Tóth, Toldi, Esztári család. A Magyar Statisztikai Közlemények 83. kötete szerint az 1930. évi népszámlálás szerint a Kislétához tartozó Gencsy tanya /Kis tanya/ népessége 95 fő /magyar nemzetiségű, római katolikus 45, görögkatolikus 31, református 19/ ebből férfi 48 fő, nő 47 fő. A Nagyvölgy /Barkóczy/ és Vadmegyes /Krón/ tanyák népessége 55 fő, Mocsolyatanya 16 fő.

Gencsy Károlynak három gyermeke volt Tibor, Éva, Klára. Gencsy Tibor a kislétai évekről, a lovakról és a szénhordásról a Magyar Nemzetben Hanthy Kinga újságírónak 2001. április 21-én beszél. A ló, agár és puska, végig kísérte az életét. „Arra a kérdésre, végül is miért nem ment el Magyarországról, Gencsy Tibor azt feleli, „a szúnak a fába kell maradnia.” Szívesen beszél az őseiről, akik kiemelkedő katonák voltak, megemlíti, hogy Gencsy Albert az 1848-as párt képviselője volt, egyike annak a három főnek, akik hazahozták Kossuth hamvait Turinból.

Akkoriban a személyek szállítását még nagyobb távolság esetén is ló vontatott járművek végezték. A „NYÍRVIDÉK” 1924. november 7.-i számában a lap tudósítója „Súlyos szerencsétlenség a Kállói úton” címmel számolt be. A kislétai Gencsy Károly földbirtokossal Nyíregyházán történt baleset: „Tegnap este 6 óra tájban majdnem végzetessé válható baleset történt a Kállói-úton a Vásárosnaményi vasútvonal átjárójánál. Egy kétfogatú úrkocsi jött a város felé sebes trappban, amelyen Gencsy Károly kislétai földbirtokos, Gencsy Károlyné született Ujfalussy Eszter úrhölgy, Ujfalussy Lajos földbirtokos és egy huszártiszt ültek. A sötétben egy részeg taligás nekihajtott az úrkocsinak, amely nyomban felborult, a bennülők pedig kiestek belőle. A férfiak nyomban talpra ugrottak, azonban Gencsy Károlynét a taliga rúdja megütötte, ezen kívül agyrázkódást is szenvedett. Gencsy Károlynét nyomban beszállították a szanatóriumba. Sérülése szerencsére könnyebb természetű és így aggodalomra nincs ok. A vigyázatlan taligás ellen megindították az eljárást.”

1945 után Gencsy Károlyt /1888-1952/ Dévaványára telepítették ki, ott is halt meg 64 éves korában. Később Kislétára vitték földi maradványait. Felesége Újfalussy Eszter Balatonalmádiban halt meg, Nyírmihálydiban van eltemetve.

16/3/1. Gencsy Tibor /Kisléta, 1918.05.29.- Budapest, 2007.07.21./ huszár főhadnagy

„Miért nem ment el Magyarországról?

                                          A szúnak a fába kell maradnia.” /Gencsy Tibor, 2001./

Gencsy Tibor lányai; Gencsy Klára, Gencsy Éva

                                  Gencsy Tiborról a Jósa András Múzeum által megjelentetett önéletrajzot a következőkben közlöm. „Gencsi és Érmihályfalvi Gencsy Tibor a Szabolcs vármegyei Kislétán született 1918. május 29-én. A gimnáziumi érettségi után tényleges katonai szolgálatra, Nyíregyházára, a 4. huszárezredhez vonult be. A tartalékos tiszti iskolát 1938–39-ben végezte el, s 1940. január 1-jén tartalékos zászlóssá léptették elő. Az 1940. évi ténylegesítési próbaszolgálat után 1941. február 4-én átvették a honvédség hivatalos állományába és hadnaggyá léptették elő. A 4/5. lovasszázad I. szakaszparancsnokaként részt vett az erdélyi bevonulásban. 1941. január 16. és április 30. között Pápán ejtőernyős ugrótanfolyam hallgatója volt, közben eredeti századával részese volt a délvidéki hadműveletnek is. 1941. június 30. és november 9. között ugyanezen beosztásban, Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1942. január 6. és május 1. között Pécsett főtiszti tanfolyamon vett részt, majd december 1-jéig Alagra, a Honvéd Versenyistállóhoz vezényelték. 1943-ban Rahón síoktató tanfolyam hallgatója, majd december 1-jéig ismét Alagon versenyzett. Az egyik legeredményesebb versenylovas volt. 1943. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő, novembertől pedig a 4/I. huszárosztály rohamszakaszának vezetésével bízták meg. 1944 tavaszán ismét Alagra vezényelték, de alakulata frontra indulásának hírére visszakérte magát, s 1944. június 19-étől, mint a 4/I. huszárosztály rohamszakasz parancsnoka újból frontszolgálatot teljesített. Augusztus 25-én a lengyelországi Krzestinnél, másodszor pedig Budapestnél sebesült meg, de alosztályánál maradt. 1945. január 15-én a fővárosban elszakadt alakulatától, s jelentkezett a demokratikus honvédségbe. Szerepet vállalt a kincstári javak, s a bábolnai és a kisbéri ménes tenyész csikóinak visszaszerzésében és megmenekítésében. 1945 tavaszán a demokratikus honvédség kötelékében Nyíregyházán a 64. kiegészítő parancsnokság őrszázadának szervezője és parancsnoka, 1945. április 10. és 1946. március 1. között pedig a 18/III. zászlóalj 9. századának parancsnoka volt. 1949. január 24-én B-listára tették. Ezt követően rövid ideig Kislétán, szülei gazdaságában segédkezett, majd Budapesten alkalmi munkákból élt. 1950. március 6-án „illegális határátlépés és valutaüzérkedés” (megszorult helyzetbe került szülei részére értékesített valutát) miatt letartóztatták, majd két év fegyházbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után hat, ill. egy hónapra Kistarcsára, majd Csomára internálták. Ezután a Nádasdladányi tőzegkitermelésen, majd a Bakonyban, mint vadőr dolgozott. 1953-tól Budapesten, ill. Iszkaszentgyörgyön ismét alkalmi munkákból kereste kenyerét. 1955 márciusában Bakonyszentlászlón újból vadőrként helyezkedett el. 1956. január 30-án letartóztatták, s a Budapesti Fővárosi Bíróság szeptember 28-ai határozata alapján „tiltott határátlépés elősegítése, ill. aranytárgy tiltott magánforgalomba vétele és ajándékozása bűntettében” 4 év 6 hónap börtönre ítélte. 1956. november 1-jén kiszabadult, de 1957. március elején újból letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság 1957. június 12-én korábbi büntetését 3 év 6 hónapra mérsékelte, melyet Vácott és Márianosztrán töltött le. A 60-as évek második felében a TÜSPED segédmunkása volt, majd a visegrádi Gizella-majorban dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1984. december 14-ig. Nyugdíjas évei alatt továbbra is vezetett lovas túrákat, vadászokat kísért tolmácsként. Szenvedélyes vadász volt katonaként is, civilben is. A Nyíregyházi Huszártalálkozók rendszeres vendégeként igen sokat tett a magyar huszár emlékének fenntartásáért. 2007. július 21-én hunyt el Budapesten. A közel 100 darabból álló trófeagyűjteményét örökösei a Jósa András Múzeumban helyezték el tartós letétként.”

A Gencsy család sírboltját meglátogattam. A bejárati ajtó helye be van betonozva, mivel korábban feltörték és a hasznosító deszkákat elvitték. A márványtáblán „1241–1991 GENCSY ÉS ÉRMIHÁLYFALVI GENCSY CSALÁD”. Téglási Ferenc 1991-ben írt feljegyzést a kriptáról. Az akkor élő Gencsy Tibor szerint a kripta 200 éves, a kastéllyal egy időben épülhetett. A lejárata egy nyolcszögletű várbástyához hasonlít, a tetején beton csipkézettel. A lejárat mögött egy domb látható, ez a sírkamra földből kidomborodó része. A külső bejárati ajtó fölött a Gencsy család címere látható. A címer: Egy gödény saját vérével táplálja fiókáit, alatta egy levont sisakrostélyú páncél felső, fején királyi koronával. Ettől lentebb egy címerpajzs, benne ismét egy gödény fiókáit táplálja. Az együttest barokkos díszítés fogja közre. A belső ajtó vezet a sírkamrába. A kriptában az idők folyamán 12 temetkezés történt. Többek között ide van eltemetve a kastélyt építtető Gencsy Sámuel, id. Gencsy Károly, Gencsy Albert. Az utolsó temetkezés 1990. december 8-án volt. Gencsy Károlynak / 1888-1952/, a 64 éves korában elhunyt, az uradalom és kastély utolsó urának földi maradványait helyezték örök nyugalomra.

A Gencsy család kriptája, Kisléta, 2012.05.20.

16/4. A Gencsy család és a lóverseny kapcsolata

„Az ember mindenkori legnemesebb hódítása a ló.” /Buffon/

A kislétai határ kb. 50 %-a a Gencsy birtokhoz tartozott. A Gencsy birtoknak a 19. században, a 20. század első felében meghatározó szerepe volt Kisléta község gazdasági fejlődésében, a munkalehetőségek biztosításában. A földbirtok tulajdonosai, irányítói hozzájárultak Szabolcs vármegye, Kisléta környezetének gyarapodásához, a közösségi rendezvények szervezéséhez, lebonyolításához.

A nyilvántartások alapján Gencsy Sámuel /Balkány 1773.12.18.-1845.12.29./ az 1800-as években jelentős kislétai földbirtokokat a Gulácsy és a Barkóczy családoktól vásárolt. A kislétai Gencsy kastély megépítése Gencsy Sámuelhez köthető. Gencsy Sámuel fia Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.-Kisléta, 1887.06.24./ az átvett kislétai földbirtokot jelentősen gyarapította. Gencsy Károly fia Gencsy Albert /Újfehértó, 1842.09.14.-Nagyhalász, 1932.06.20./ a kislétai Gencsy földbirtokot 1893-tól 1923-ig, Gencsy Albert fia Gencsy Károly /Budapest, 1888.12.02.-Dévaványa, 1950./ 1923-tól 1945-ig irányította.

A Gencsyek a lóhoz, a lóversenyhez, a vadászathoz, lovas vadászathoz, agárversenyekhez vonzódtak, aktív résztvevői voltak. Kisléta község határának vadászati jogosultságát 1914-1924 között 100 korona éves bérleti díj fejében Gencsy Albert gyakorolta /Agrártörténeti Szemle 35. évf./. Versenylovak neveléséhez versenyistállót üzemeltettek. Gencsy Károly kislétai földbirtokos szenvedélyes lovas volt, 132 versenyt nyert. A Szabolcs-vármegyei Agarász Egylet 1842-ben alakult meg, a második világháborúig különböző formában működött. A Szabolcsi Agarász Egylet elnöke Gencsy Albert kislétai földbirtokos 1895-1913 között volt. A „NYÍRVIDÉK” Szabolcsi Hírlap 1928. augusztus 28.-i számában a nyíregyházi Korona földszinti termeiben megrendezett Őzagancs Kiállításon külön kiemelésre került Gencsy Károly kislétai kapitális őzagancsa.

Az angol telivér tenyésztése a Gencsy ménesben. A II. Világháború előtt is voltak olyan telivér mének, melyek kitűnő ugróképességű utódokat nemzettek. Ilyen ló volt Ekkehard XX: szürke, angol telivér mén, 1917-ben született a Weiselburgi ménesben. Apja Delaunay XX, francia tenyésztésű telivér, anyját Keila XX-t szintén Franciaországból importálták 4 évesen 1909-ben. Ekkehard XX versenyteljesítménye: 3 évesen hendikepben futott, 4 évesen gát és akadályversenyeken szerepelt, s akadályon versenyeket nyert. 1922-ben véget ért versenypályafutása. Ezt követően először Gencsy Károly ménesébe került fedeztetés céljából.

A „Szabolcsi Hírlap” 1934. május 25.-i számában „Nagy tűz pusztított a kislétai Gencsy uradalomban” címmel jelent meg híradás: „A híres Gencsy istálló 18 telivér lova a tűz martaléka lett. Tegnap este a Gencsy birtok kislétai gazdaságában tűz ütött ki. Az uradalom nagy istállójában, még eddig ismeretlen okokból keletkezett a tűz s percek alatt olyan veszedelmesen terjedt a szénával és szalmával megrakott istállóban, hogy az oltás is lehetetlenné vált. A Gencsy uradalomnak híres verseny istállója porig leégett s benne égett 18 darab válogatottan szép telivér ló is, 18-20 ezer pengő értében. A tűzoltók munkája mindössze arra szorítkozott, hogy az uradalom többi épületeit megmentsék, amit egész éjjeli megszakított munka után sikerült is.”

A „NYÍRVIDÉK” 1910. szeptember 18. 36. számában „Nyíregyházi lóversenyek” címmel jelent meg tájékoztatás. A nyíregyházi új lóversenytéren 1910. szeptember 25-27-én kiállítás keretében rendeztek lóversenyt. A résztvevők nevesebb istállótulajdonosok, az ország elsőrangú úrlovasai voltak. Verseny program: 1. Gazdasági Egyesület díja. Síkverseny. Résztvett Gencsy Károly Buksi és Lepka lován. 2. Elnöki díj. Síkverseny. Indult Gencsy Károly Lepka lovával. 3. Földművelésügyi Miniszter díja. Síkverseny. Indult Gencsy Károly Buksi lovával. 4. Sóstói díj. Gátverseny. 5. Kiállítási nagy akadályverseny.

A „SZAMOS” politikai napilap 1911. október 3.-ai száma 2. oldalán számol be a Szatmári lóversenyről. A gátversenyben Gencsy Károly Buksija lovával az első helyen futott be.

A „Szatmári Est” 1913. I. évfolyamában a Szatmáron tartott lóversenyről számolt be, „fővárosdit játszottunk egy kicsit.” A lóverseny programja: mezőgazdák versenye, Földművelésügyi Miniszteri díj, Szatmár város díjáért /2000 méteres síkverseny/, vadászverseny /felvonultak a lovak, adott jelre eleresztették a kutyákat, utána a lovasok/, akadályverseny, a legszebb mezőny futama /második Gencsy Károly Szépensiet lován/, az eladó lovak futama. „A nap hősének szerepét ezúttal Kállay Szabolcs vitte, három díjat nyert.” „De talán még inkább megérdemli a nap hőse címet és jelleget Gencsy Károly huszárfőhadnagy, aki az összes versenyekben elsőnek lovagolt be. Hogy ez az egyes lovaknak az érdeme-é és így véletlen szerencséje Gencsy Károlynak, hogy mindig a legjobb lovat lovagolta, vagy az ő lovaglási tudományának az óriási sikere, ehhez egy lóverseny tudósító nem bír elég szakértelemmel.”

A „Vadász- és Verseny Lap” 1918. január 18.-i száma közli az idomítás alatt lévő lovak jegyzékét. A nyilvános idomítótelep Alagon volt, idomár Berényi Ferencz. A jegyzékben szerepel Gencsy Károly lova: Lári-Fári, Lady Cornelie.

„Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szenteltetik.” /Kölcsey Ferenc/

                       Dr. Fazekas Árpád, 2010.                                           

 Dr. Fazekas Árpád plakettje

Dr. Rojkovics Pál kislétai görög katolikus lelkésszel kapcsolatban kerestem anyagokat, amikor a Magyar Marfan Alapítvány hírlevelének, a Marfan Hírmondó I. évfolyamának 3. számára (2010. november-december) bukkantam. A Marfan Hírmondó főszerkesztője, Varró Csilla Dr. Fazekas Árpád nyugdíjas nyíregyházi gyermekkardiológus főorvos úrral, orvos-történésszel beszélgetett a Marfan-szindróma kutatásáról.

A bevezető részben olvasható, hogy Fazekas Árpád Csenger községben született 1924. augusztus 5-én. Édesapja vámtiszt volt, ami a család többszöri költözését jelentette. Édesanyja a híres Bessenyei-család leszármazottja. A gimnáziumot Sátoraljaújhelyen, Munkácson, Kassán végezte, kitűnővel érettségizett. A Debreceni Tisza István Tudományegyetemen 1947. július 5-én avatták Cum laude orvosdoktorrá. Ezt követően négy évig a Debreceni Gyermekklinikán lakott és dolgozott. 1951 novemberétől a Berettyóújfalui Járási Kórház Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztályt, valamint a Fertőző Osztályt vezette. 1956 végén a munkástanácsban vállalt szerepéért munkaköréből felmentették. Ezt követően az első munkahelye Szabolcs-Szatmár megyében, Kislétán volt, ahol 1957. június 6-tól körzeti orvosként közel két évig dolgozott. Ebben az időben a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum Gépészeti szakára jártam, a doktor úrról csak halvány emlékeim vannak. A kislétaiak közül még élnek többen, akik emlékezhetnek rá, konkrét benyomásaik vannak. Kislétáról közel két év múlva Nyíregyházára helyezték körzeti orvosnak, majd a négy gyermekorvost foglalkoztató Megyei Szakorvosi Rendelőintézet főorvosa lett. Vezetésével a kórházban megalakult a Megyei Gyermekszívgondozó Intézet, amelyet húsz éven át /1968-1987/, öregségi nyugdíjazásáig vezetett. A munkavégzés közben három orvosi szakképesítést szerzett: hatósági orvostan 1948, gyerekgyógyászat 1951, gyeremekkardiológia 1980.

Arra a kérdésre, hogy mikor kezdett el az orvostörténelemmel foglalkozni a következő választ adta: „Minden rosszban van valami jó is – tartja a régi mondás. Az egyik első itteni, kislétai betegem, Dr. Rojkovics Pál görög katolikus esperes elmondta, hogy a templomának sekrestyéjében a falon Jósa István mise-alapítványa látható, 1839-ből! Így kezdtem az orvostörténelemmel foglalkozni!”

A szakmai munka mellett sok időt és energiát fordított a tudományos, helytörténeti és más, közéleti publikációkra, az azokkal kapcsolatos kutatásokra. Az egyik 2012. évi beszélgetés alkalmával a következőket mondta: „Eddig 647 kinyomtatott írásomból (benne: 19 könyv!) csak 177 az orvostudományi cikk, a többi pedig helytörténeti, orvostörténeti, kulturális, illetve az 1956-os forradalom történetével (140 cikk és 7 kötet) foglalkozó közlemény. Megírtam a megye orvostörténetét, és az 1956-os forradalom megyei vonatkozásait.” Fontosabb könyvei még: Elhurcoltak /1989/, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 150 éve, Nyíregyháza temetői, Nyíregyháza Erzsébet Kórház centenáriuma, Szlovákok közül-tirpákok közé című munkái. A Szabolcs-Szatmár megyei Orvosföldrajzi Csoportban is aktívan tevékenykedett, 1970-ben, 1974-ben, 1976-ban jó sikerült országos orvosföldrajzi konferenciát rendeztek. Dr. Fazekas Árpád 1976 óta a Magyar Földrajzi Társaság Orvosföldrajzi Szakosztályának vezetőségi tagja.

Irodalmi tevékenységének sikerét jelzi, hogy Nyíregyházán és a megyében kezdeményezésére 22 emléktáblát helyeztek ki, köztük van a Dr. Jósa Istvánnak – aki 50 évig volt Szabolcs vármegye főorvosa, melyből 30 évet Kislétán lakott – kislétai lakásának helyére elhelyezett emléktábla. Felesége, Hadas Irén irodalmi munkásságának aktív támogatója. A megyei Jósa András Múzeum részére közel ezer darabos dokumentációt adományozott.

Dr. Fazekas Árpád feleségével, Hadas Irénnel

Dr. Jósa István /1756-1839/ Szabolcs Vármegye főorvosa, kislétai lakos munkásságának, életének tanulmányozása során találkoztam Dr. Fazekas Árpád orvostörténeti munkájával és fel is használtam azt.

A sorsom úgy alakult, hogy 2017. szeptember 30-án részt vehettem a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Arany-, Gyémánt-, Vas-, Rubin Díszoklevél átadási ünnepségén feleségem, Dr. Herczku Erzsébet Arany Díszoklevél átvétele okán. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy jelen lehettem, amikor az ünnepélyes díszoklevelek kiosztásakor Dr. Fazekas Árpád elsőnek vehette át a 70 év után járó Rubin Díszoklevelet Dr. Mátyus László dékántól.

Dr. Fazekas Árpád, a Rubin Díszoklevél átvétele előtt (első sor, balra az első), Debrecen

Irodalmi jegyzék:

1. Dr. Fazekas Árpád gyermekorvos. Wikipédia.
2. Dr. Fazekas Árpád. Unokáink is olvasni fogják. 2012.
3. „Gyógyított és az igazságért is küzdött.” SZON. hu.
4. „A forradalmat senki sem szervezte, jött magától.” Új Kelet, Hétvégi beszélgetés. 1995.10.21.

„Semmire sem vagyunk jók, ha csak magunknak vagyunk jók.” /Voltaire/

Dr. Szilágyi János a Medicina Thoracalis folyóirat szerzői által 2001. július 10-én tiszteletére összeállított Szilágyi János tanár úr 75 éves című egyoldalas anyagot 2002. augusztus 4-én sajátkezű megjegyzéssel adta át Kisléta jegyzőjének: „Szakmai pályám alkonyán sok szeretettel Magyarné Lánczi Juliannának Kisléta jegyzőjének. Dr. Szilágyi János.” Egy másolati példányhoz az Önkormányzati Hivatalban jutottam hozzá, amelyet a következőkben közlök.

 Dr. Szilágyi János

„Szilágyi János tanár úr 75 éve. Geszteréden született 1926. július 10-én. Paraszt családból származik. Szülei 1936-ban költöztek Kállósemjén Újfalúrétre. Általános iskolai tanulmányait Geszteréden, Kállósemjén Újfalúréten és Kislétán végezte; a középiskolát Nyírbátorban és Nyíregyházán. 1946-ban beiratkozott a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1952-ben szerzett orvosi diplomát. Végzés után a Debreceni Állami Tbc. Gyógyintézetbe, a jelenlegi Tüdőgyógyászati Klinikára nyert kinevezést, ahol 40 évet dolgozott; 1991-ben egyetemi docensként vonult nyugállományba.

A gümőkórjárvány elleni küzdelem azon szerencsés korszakában végezhette orvosi munkáját, amikor is a nagyhatású gátlószerek birtokában úrrá lehetett lenni a rettenetes betegségen, és át lehetett térni az egyéb mellkasi megbetegedések korszerű kivizsgálására és kezelésére. Így vált számára lehetővé az egyéb légzési és keringési megbetegedésben szenvedőkkel való foglalkozás. Több hazai és külföldi gyógyintézetben végzett tanulmányúton szerzett tapasztalatok alapján kiépítette a légzés-keringési laboratóriumot és betegosztályt. Elsőként végzett az egyetemen szívkatéteres vizsgálatot és ideiglenes szívritmuskeltő beültetését. A szívkatéteres vizsgálatok mellett, munkatársaival (Dr. Mészáros Jajos, Marcz István, Dr. Kántor Erzsébet, Dr. Osváth Sándor, Kaló Ilona) rutin diagnosztikai eljárássá fejlesztette az angiokardiográfiát, valamint a retrográd balkamra katéterezést, nyitott Botall-vezeték esetén pedig az a. pulmonális és a jobb kamra retrográd katéterezést.

A vezetése alatt álló légzés-keringési laboratórium és osztály munkájának elismerése is kifejezésre jutott abban, hogy az Egészségügyi Minisztérium 1971-ben a szívsebészet országos fejlesztése keretében „Szívdecentrumot” hozott létre a klinikán. A szívdecentrum kivizsgáló bázisává pedig ezt az egységet jelölte ki. Ez tette lehetővé a Mellkassebészeti Osztályon a szívsebészeti ténykedés beindítását, a későbbiekben pedig több lépcsőben a Kardiológiai Klinika és a Szívsebészeti Klinika megteremtését. A légzés-keringési laboratórium és osztály kiépítése során a mellkasi (tüdő- és szív-) műtétre kerülő betegek preoperatív kivizsgálása mellett lehetővé vált számára a kardiopulmonális kórképek klinikai kórélettani tanulmányozása.

Kutatásának egyik fő területe az 1960-as években a ventiláció és a perfúzió viszony alakulásának tanulmányozása volt a bronchopulmonális kórképekben, ezen belül tüdőgümőkórban és a tüdő rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben. Disszertációját is ebből a témakörből írta és védte meg 1970-ben. Másik nagyobb kutatási témája a „körülírtan világos tüdő” patomorfológiai, patofiziológiai vonatkozásainak tüdőangiográfiás, hemodinamikai és differenciált légzésfunkciós diagnosztikai módszerekkel való tanulmányozása volt. 60 tudományos közlemény jelent meg tollából hazai és külföldi szaklapokban. Számos előadást tartott hazai és külföldi tudományos fórumokon. 1961-62-ben egy évet dolgozott Németországban a Megdeburgi Orvostudományi Egyetem Lostaui Tüdőgyógyászati Klinikáján, ahol a légzéskeringési laboratóriumi fejlesztésében, a hemodinamikai vizsgálatok bevezetésében vett részt. Szakmai munkásságáért itthon 1966-ban „Érdemes Orvos”, 1982-ben „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott; a Németországban végzett szakmai munkájáért a Német Egészségügyi Minisztérium pedig 1982-ben „Koch Róbert emlékérmét és Oklevelet” adományozott részére. 1989-ben „Tüdőgyógyászati, Allergológiai és Immunológiai Megbetegedések” Nemzetközi Alapítványt létesített, amelynek elnöki funkcióját mind a mai napig ellátja. A hagyományosan nagysikerű alapítvány kétévenként rendezett kongresszusai elismertek mind a hazai, mind a külföldi szakmai körökben.

Szakmai ténykedése során számos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település, ezen belül különösen Kisléta és Kállósemjén hozzáforduló betegeit gyógykezelte vagy orvosi tanácsokkal látta el. Segítette a megye fiataljainak egyetemre kerülését, tanulását. Ezen ténykedésének elismeréseként Kisléta /1990/ és Kállósemjén /2000/ községek díszpolgárukká fogadták. 1991-ben vonult nyugdíjba és visszatért szűkebb pátriájába, Kállósemjénbe. Küldetésének megfelelően a munka és család tölti be az életét. Feleségével, Dr. Bene Juliannával együtt gondozzák kertjüket, szervezik a soron következő kongresszusokat, örömmel nevelik a telkükön felváltva nyaraló unokáikat. És mindig jut idejük a tanácsért, segítségéért hozzájuk fordulókra.

Kívánjuk Szilágyi János tanár úrnak, hogy még sokáig jó egészségben szolgálja a magyar tüdőgyógyászat ügyét.”

Dr. Szilágyi János és felesége Dr. Bene Julianna

A debreceni szívsebészet történeti leírásában olvasható, hogy a Nagyerdei Népszanatóriumot Auguszta Mária Lujza /1875-1964/ osztrák főhercegnő magyar királyi hercegnének jelentős szerepével 1914-ben adták át 175 ággyal, később Auguszta Szanatóriumnak nevezték el. Az első világháborúban hadikórházként, a II. világháború után a szanatórium Állami Tüdőbeteggyógyintézetként működött. Majd TBC Klinika néven a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez csatolták, 1968-tól pedig mint Tüdőklinika működik. Ennek a kornak jeles személyisége Pongor Ferenc (1904-1993), aki 1927-1975 között dolgozott az intézetben, 1943-ban magántanári címet kapott, és az Auguszta Szanatórium igazgatója lett. 1955-ben kezdeményezésére indult el az Auguszta DOTE-hoz való csatlakozása. Kiemelkedő eredményeket ért el a chromogén mycobacteriumok mikrobiológiai és klinikai vonatkozásainak vizsgálatával. 1966-tól egyetemi tanári címet szerzett. Ezen időszakban, mint feltörekvő tüdőgyógyászok szereztek hírnevet a szakmának Dr. Szilágyi János, Dr. Kasza Lajos, Dr. Bene Julianna, Dr. Faragó Eszter, Dr. Vezendi Sándor.

A második világháború után államosított Auguszta Szanatóriumban 1948-ban létesítettek mellkassebészeti osztályt, és vezetésével Schnitzler József főorvost bízták meg, aki elsősorban a gümőkór sebészi kezelésével foglalkozott és egyéni módszert dolgozott ki a csont és ízületi tbc kezelésére, bevezette a streptomycin lokális alkalmazását. Ezen új módszerek kidolgozásáért és kiváló eredményeiért 1951-ben Kossuth díjjal tüntették ki, és további elismerésként 1952-ben állami támogatással felépült az új műtőblokk, műtét utáni őrzővel, sterilizálóval és más kiszolgáló helyiségekkel. A mellkassérült betegek ellátása során, szükség esetén a szívsérülések kezelése is megtörtént, az itt szerzett tapasztalatokat eredményesen alkalmazták a később bevezetett szívműtéteknél. „Schnitzler professzor szakmai érdeklődése a 1960-as évek elején a szívsebészet felé irányult és Szilágyi János docens irányításával a légzésfunkciós laboratóriumban bevezetett szív katéteres vizsgálatok teremtették meg a diagnosztikai hátteret a szívsebészet számára. Az első szívkatéterezést 1958-ban Szilágyi János végezte Debrecenben.”

Dr. Szilágyi János által alapított nemzetközi alapítvány halála után, kisebb szünet után újjáalakult és működik. A „Tüdőgyógyászati, Allergológiai és Immunológiai Megbetegedések” (TAIM) Nemzetközi Alapítványa 2013. augusztus 23-án és 24-én tartotta XI. Tudományos Továbbképző Fórumát. Az alapító, Dr. Szilágyi János egyetemi docens eredeti szándékának megfelelően ebben az évben is interdiszciplináris, több szakterület legújabb eredményeit bemutató programot állítottak össze. A tüdőgyógyászaton belül kiemelt szerepet kaptak a tbc, a COPD, az asztma, a tüdőrák és a pulmonális rehabilitáció aktuális kérdései.

A TAIM Nemzetközi Alapítványa által rendezett tudományos konferenciákon a Dr. Szilágyi János által 1996-ban meghirdetett pályázati felhívás alapján a nyertes pályázatok bemutatásra kerültek. A 35 év alatti pályázók anyagi elismerésben részesültek. 2017. augusztus hónapban, Debrecenben megrendezett tudományos konferencián az első pályadíjat megosztva Dr. Szegedi Márta a DE bioanyagtani és fogpótlástani tanszékének tanársegédje és Dr. Hajdú Krisztina a DE bőrgyógyászati tanszékének rezidense kapta. A Dr. Szilágyi János emlékére alapított plakettet az alapítvány kuratóriumának egyik alapító tagja, Dr. Gergely Judit senior oktató kapta.

               Dr. Hajdú Krisztina a pályadíjjal                      

Dr. Szilágyi János emlékére alapított plakett

Dr. Szilágyi Jánosnak két lánytestvére (Mária, Gyöngyi) és két fiútestvére (Mihály, Imre) volt. Dr. Szilágyi Gyöngyi /1943-?/ körzeti orvosként dolgozott, sajnos korán meghalt. Mihály leánya, Dr. Szilágyi Éva, Debrecenben fogszakorvosként dolgozik. Mindketten Kislétán jártak általános iskolába.

Dr. Szilágyi Gyöngyi, Dr. Szilágyi János, Kisléta, 1973.                              

  Dr. Szilágyi Éva

Kislétai ev. ref. templom képeslapról, 1943

Nagymáté Albert /1849-1917/ a Kislétai Ev. Református Egyházközség lelkészi munkája / 1876-1897/ mellett a Felső-Szabolcsi Ev. Ref. Egyházmegye főjegyzőjeként, tanácsbírájaként, espereseként, Szabolcs megye megyebizottsági-, takarékszövetkezet igazgatósági tagjaként is szolgálta a híveket, a kisebb-nagyobb közösségeket.

Édesapja Nagymáté József /1813-1888/ ev. ref. lelkész a Szabolcs megyei Ramocsaházán 1813. május 8.-án született. A Sárospataki Főiskolát kitűnő eredménnyel végezte el. A klasszikus nyelvek ismerete mellett a héber nyelvben alapos jártasságra tett szert. A nagyhírű Somossy János tanár a héber nyelvtanának a sajtó alá történő tisztázását bízta rá. 1937-től három évig a Megyaszón a rektórián volt, innen 1840-ben szülőföldjére, Ramocsaházára segédlelkésznek kerül, 1842-ben lelkészé választják. Házasságot a Nyírbogáti Erdélyi Juliannával 1944-ben köt, három gyerek születik Albert, Mária, Julianna. A lelkészi munkássága alatt kiemelten foglalkozott az iskolaüggyel, a templom felújításával, a szegények sorsával. A tudományt kedvelő, szerény lelkipásztor, családapa 1888. február 12.-ben bekövetkezett halálig a gyülekezetének és családjának élt. /1/

Nagymáté Albertet Kislétai Református Egyházközség lelkészé 1876 májusában választják meg. Házasságot Szűk Borbálával kötött, három gyerek született József, Etelka, Mariska. A lelkészé avatása Debreceni Nagytemplomban 1878. március 11-én 62 társával együtt volt. Az egyházkerület főjegyzőjének esketése után a lelkészek avatása az új lelkipásztorok letérdelve, Révész Bálint püspök, az esperesek kézrátétellel, a püspök imádsága mellett fejeződött be. A Felső-Szabolcsi Egyházmegyéhez tartozó kilenc fő között szerepelt a kislétai Nagymáté Albert. /2/

A fellelt nyilvántartások szerinti tisztségeit a következőkben foglalom össze: 1880. szeptember hónapban a Felső-Szabolcsi Egyházmegye közgyűlése a főjegyző választás mellett, Nagymáté Albertet kislétai lelkészt aljegyzőnek választotta. /3/ A Felső-Szabolcsi Ev. Ref. Egyházmegye köz- és számvevőszéki gyűlése 1888. szeptember 3-6-án Nagymáté Albert kislétai lelkipásztorát főjegyzőnek, 1893. október 17-18-án, Kisvárdán tartott számvevőszéki gyűlésen tíz évre egyházmegyei tanácsbírának, egyházmegyei főjegyzőnek-, a kislétai Gencsy Albert kislétai földbirtokost, országgyűlési képviselőt szinté tíz évre egyházmegyei gondnoknak megválasztják, ekkor választják meg Gencsy Albertet, Nagymáté Albertet lelkészjelölő bizottsági tagoknak is. /6/ A Szabolcs megyei bizottsági tagok 1895. november 16-i választásán a megválasztott megyebizottsági tagok között szerepelt Nagymáté Albert kislétai lelkész is. A Szabolcs megyei bizottsági tagok között csekély számú kormánypárti tag, inkább függetlenségi pártiak vannak. /4/ Nagymáté Albert kislétai lelkész 1896-ban megbízottként esperesi feladatokat lát el, majd az esperes helyetteseként tevékenykedik. /5/ A Magyar Királyi Honvédség Rendeleti Közlöny alapján „Nagymáté Albert ramocsaházi illetőségű 1873. február 15-én a m. kir. honvéd-lelkészek II. csoportja 35. zlj. szabolcsi állományában” nyilván van tartva. A Rendeleti Közlöny 1881.02.17. 4. számában a következők vannak rögzítve: „Nagymáté Albert szab. áll. hev. hitv. honvéd-segédlelkész a 35-ik zászlóaljtól a szatmári 41-ik zászlóaljhoz.”/7/ A Balkányi Takarékpénztár Rt. /1897-1927/ igazgatósági tagjaként 18 évig, haláig tevékenykedett. A Szabolcs megyei Balkányi Ev. Ref. Egyházközség lelkészi munkakörét 1897. október 17-től 20 évig, haláláig látta el. A beiktatását, a templom kulcs, biblia, kehely átadását Elek Dániel lelkész, egyházmegyei tanácsbíró végezte. /8/

Nagymáté Albert a Kislétai Ev. Református Egyházközség lelkészi szolgálatának időszakában /1876-1897/ az egyházközség híveinek száma az 1880 évi 469 fő, 1890 évi 588 főre, 1900 évi 624 főre, 33 %-al dinamikusan növekedett, a templom és tornyának javítása megvalósult. A kislétai egyházközség-, az ev. református elemi iskola működésénék színvonala a környezetében kiemelkedő, példaértékű. A lelkészi szolgálata alatt 1800 évtől 1897-ig, 17 évig együtt dolgozott a kiváló, példaértékű kántor-néptanítóval Papp Bertalannal /1830-1899/, akinek a munkásságát megyei szinten is elismerték. A Felső Szabolcsi Ev. Ref. Tanítók Egyesülésének közgyűlésén 1889. 10. 03-án Nyíregyházán Horváth István, az egyesület elnöke /Nyíregyházi tanító/ Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító 40 éves munkásságának tiszteletére ünnepi beszédet mondott. Ezt követően a példaértékű néptanítót Kislétán is köszöntötték, ahol a sok köszöntő mellett jelen volt családjával Nagymáté Albert lelkész is. Többek között megalapítója a tanítói özvegy árva gyámpénztárnak, az első gyermekmenhely működtetője, a vidéki felekezetnélküli népnevelési egyesület kezdeményezője.

Kisléta református lelkészi lakás, 2013./PL/

Velkey Pál királyi tanfelügyelő 1892 decemberében végzett ellenőrzése során megállapította, hogy a kislétai ev. ref. iskola tantermei elégé tágas, felszerelésük azonban hiányos, az iskolába járást, a tanítást szorgalommal gyakorolják, az iskolaszéki elnök az iskolába járást, a tanítás menetét nagy figyelemmel és gondossággal ellenőrzi. /16/ A kislétai vegyes elemi iskola nyomtatott értesítőt adott ki. Az értesítő elején Bijkay Imre tanító egy „tanítási mintát” közöl. Ezután az elmúlt iskolai év történetére vonatkozó adatok, tanított tantárgyak, a növendékek névsora, osztályzatai következnek, végül az év folyamán az iskola javára történt adakozások szerepelnek. Az iskola 65 növendéke közül 12-en hiányosan jártak iskolába, az értesítő ezen névsorát is tartalmazza. /17/

Nagymáté Albert ev. ref. lelkész, iskolaszéki elnök a tanítói hivatal betöltésére, 1897 elején a Néptanítók Lapjának 2. számában pályázatot a következők szerint hirdetett „Fizetés: 358 frt. havonként készpénzben az egyháztól pontosan kiszolgáltatva; és egy 5 hektoliter bort termő szőlő használata. 1898 évtől a fizetés 400 frtra emeltetik. Kötelesség: az I— VI. elemi vegyes népiskola vezetése, isteni tiszteletnél, temetésnél énekvezéri teendők teljesítése.” /9/

A Kislétai Ev. Ref. Egyháztanács a templom és tornyának külső-belső kijavítását elhatározta. Nagymáté Albert lelkész és Tisza Menyhért gondnok aláírásával a Nyírvidék, 1891.04.26. 17. számában a felújítás kivitelezésére hirdetmény jelent meg. A templom és a torony javítására vonatkozó részletes költségvetést, egyéb feltételeket a Szabolcs vármegye építészeti hivatala készítette. A Közép-Szabolcsi Református. Egyházmegye Nyíregyházán 1911. április 25-26-án megtartott közgyűlésén Görömbei Péter esperes részéről kiemelésre került Nyírgyulaj és Kisléta egyházaknak örvendetes, példaértékű megújulása. A Kislétai Református Egyház Gencsy Albert gondnok 4000 korona adományával, a buzgó lelkipásztorral „nemes példaként ragyognak a hívek előtt”. /10/

Kisléta piactér, mögötte a református templom, 1943

A Felső-Szabolcsi Egyházmegye kettéválasztása ügyében először Nagymáté Albertnek és Szikszai András javaslata jelent meg, majd Korocz József vezetésével 1909 februárjában megalakul a szétválasztási bizottság és javaslatot tesz a kettéválasztásra. /11/ A Sárospataki Református Lapok V. évfolyam, 30. számában, 1909. július 25-én Nagymáté Albert egyházmegyei tanácsbíró aláírásával a „Határozati javaslat a felső-szabolcsi református egyházmegye 1909 évi július hó 27-én a kettéválás végleges tárgyában tartandó gyűlésére” címmel jelenik meg. A javaslat alapján a Felső-Szabolcsi Református Egyházmegye 95 egyháza szétválik a Nyírségi Református Egyházmegyére Nyíregyháza központtal, 47 egyházzal és Felső-Szabolcsi Református Egyházmegyére Kisvárda központtal, 48 egyházzal. A határozati javaslatot a gyűlésen jóváhagyták, ennek megfelelően a Kislétai Református Egyházközség a Nyírség Református Egyházmegyéhez tartozik. /12/

Nagymáté Albert a lelkészi munkája, a különböző tisztségek ellátása mellet a lapokban közéleti-, helytörténeti-, történeti témában írásai, tanulmányai rendszeresen megjelentek.

A Petneházy család két címeres nemes levelét Thaly Kálmán hosszú időn keresztül kutatta, kereste a Szabolcs megyében lakó Petneházyaknál, de a történelmi ereklyét nem találta meg. A Pesti Hírlap a Fővárosi Lapok számoltak be, hogy a Petneházy család két legrégebbi címeres nemes levelét Kislétán lakó Petneházy Imre tulajdonait, Nagymáté Albert ev. ref. elkész Thaly Kálmán kutatón keresztül a Magyar Tudományos Akadémiára megküldte. Az egyik címer levelet Zsigmond Király adta ki Konstancában, a másik címer levelet Mátyás király Budán 1462-ben állította ki. A Petneházy családról Nagymáté Albert által írtakon kívül több irodalmat találtam, amiket érdemes részletesen megismerni. A Pócsi református birtokos nemes családok 1670-től kezdtek Kislétára költözni és a református egyház kiszélesítésében jelentős szerepet vállaltak. Ezen nemes családok között volt a Petneháyí család is. A Petneházy család címeres nemes leveleit Thaly Kálmán az Ipolyi Arnold elnöklete megtartott történelmi társulat ülésén mutatta be, utána a Budavár 200 éves évfordulója alkalmából rendezett kiállítás rendelkezésére bocsátották. /13,14,15,16/

1462. Császár István és a Petneházy–család címere 1462.

Nagymáté Albert ev. református lelkész a helytörténeti témában gyűjtött anyagjaiból több cikk a NYÍRVIDÉK lapban jelent meg: 1. A NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA Egy jelenet a kuruc világból. 2. NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA A Petneházy család címeres nemes levelei. 3. A NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA Egy derék könyv /Írta Lukács Ödön ev. ref. lelkész: Nyíregyháza szabad királyi város története/. 4. „A magyar nemzet keletkezése” című, a Millenniumra írt munkája a „Vármegyénk őslakossága” címmel nyolc részletben 1909 évben a Nyírvidékben jelent meg. 5. Egy temetés Nyírbátorban 1631-ben. /ifj. gróf Bethlen István/. Nyírvidék, 6. szám, 1889.02.10. 6. Emléklapok Balkány nagyközség múltjából és jelenéből. Nyíregyháza, 1913. 7. Nagymáté Albert: Ádám és Éva mythosa, az indus szentkönyvek megvilágításában. Nyírvidék 40-41. szám. 1914., Egyetemes Fiológiai Közlöny 1914. XXXVIII. évf.

Nagymáté Albert haláláról a Nyírvidék napilap több formában is beszámolt. A 1917. július 3-án közölte a halálhírét, hogy hosszú szenvedése után 68 éves korában, Balkányban meghalt, temetése június 30-án megtörtént. A hagyatéki tárgyalásának körülményeiről 1919-ben számoltak be.

Nagymáté Albert /1849-1917/ a Kislétai Ev. Református Egyházközség 21 évi lelkészi munkája / 1876-1897/, egyházmegye főjegyzőjeként, egyházmegye tanácsbírájaként-, espereseként, megyebizottsági-, takarékszövetkezet igazgatósági tagjaként végzett munkája, a helytörténeti gyűjtő munkája alapján megérdemli, hogy a kiemelkedő, példaértékű életútját az utókor, a kislétai emberek megismerjék, emlékét ápolják.

Irodalmi jegyzék:

      1.Nagymáté József emlékezete. Sárospataki Lapok, 10 szám, 1888.03.05.

2. Lelkészavatás Debrecenben. Protestáns egyházi és iskolai lapok, 20 szám, 1878.03.19.
3. Aljegyzői választás. Protestáns egyházi és iskola lapok 39. szám, 1880.09.26.
4. A Szabolcs megyei bizottsági tagok választása. Budapesti Hírlap, 319. szám, 1895.11.21.
5. Nagymáté Albert esperes helyette. Mo.-i tiszticím és névtára, 1896. 15. évf.
6. Egyházi tanácsbírók választása. Nyírvidék, 39. szám, 1909.09.26. Protestáns egyházi és iskolai lapok, 30. szám, 1897.07.25.
7. Nagymáté Albert honvéd káplán, honvéd segédlelkész. Magyar Királyi Honvédség Rendeleti Közlönye, 1873.02.15. 4. szám, 1881.02.17.
8. Lelkész választása, beiktatása. Nyírvidék, 43. szám 1897.10.24.
9. A kislétai ev. ref. egyház tanítói pályázat. Néptanítók Lapja, 2. szám 1897.01.14.
10. Kislétai templom és tornyának felújítása. Nyírvidék, 17. szám, 1891.04.26.
11. Egyházmegye szétválasztása. Nyírvidék, 7. száma, 1909.02.14.
12. Határozati javaslat. Sárospataki Református Lapokat, 30. szám, 1909.07.25.
13. A Petneházy család nemes levelei. Pesti Hírlap, 155. szám, 1886.06.05. Fővárosi Lapok, 155. szám 1886.06.05. Nyírvidék, 20. szám, 1897.05.16.
14. Bojtor Istvánné: Petneházy Dávid és családja. Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2005.
15. Egy jelenet a kuruc világból, Nyírvidék, 20. szám, 1897.05.16.
16. Velkey Pál királyi felügyelő ellenőrzése. Nyírvidék, 50. szám, 1892.12.11.
17. Nyomtatott értesítőt adott ki a kislétai vegyes elemi iskola. Nyírvidék, 29. szám, 1893.07.16.

„A haza ereje a néptanítókban rejlik;

Amely nemzet nem mellőzi,

Hanem vállán hordja tanítóit,

                                    Az kősziklára építi hazáját!” /Papp Bertalan, 1889./

Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító, a gyermekmenhely felállítója Új-Fehértón, Papp Imre és Újlaki Borbála földmíves szülőktől, több gyermekes családban 1830-ban született. Tanulmányait 5 éves korában a helybeli református iskolában kezdte meg. Az elemi iskola befejezése után, 9 évesen a legközelebbi hajdúböszörményi algimnáziumba került, ahol az anyagi áldozat elviselhető volt. 1845 őszén a Debreceni Főiskolában a felsőgimnáziumi tanulók közé iratkozott be.

A Debrecenben eltöltött két és fél év után 1848 tavaszán, 18 évesen abbahagyta a tanulmányait és beállt a harcoló honvédek közé. Bem József fővezér alatt az aradi, a temesvári és az erdélyi csatákban mint tüzér őrmester vett részt. Átélte a szabadságharc szenvedéseit, a haza jobb jövőjének reményében harcolt, küzdött, tűrt békével minden viszontagságot. A világosi fegyverletétel után Erdélyből nehéz körülmények között került vissza szülőfalujába.

Kislétai Református Egyházi Templom belső részlet, 2016./PL/

1849 őszén a Felső Szabolcsi Református Egyházmegye támogatásával elnyerte az üresedésben lévő nagy-kállói correctornak nevezett tanítóságot. Egy év múlva Balkányba hívták orgonista tanítónak, ahol három évet sikeres munkásságban töltött. A silány tanítói fizetés miatt világi pályára szeretett volna átmenni, közben katonának sorozták be. Ennek kellemetlen állapotából megint a Felső Szabolcsi Református Egyházmegye támogatásával úgy szabadult ki, hogy a meghalt kis-létai tanító helyére segédtanítói minőségben 1854-ben berendeltetett fél fizetés mellett, mivel a másik fél fizetést a tanítói özvegy részére tartották fenn. Papp Bertalan tanító fél fizetés mellett kárpótlást nyert: id. Gencsy Károly vendégszerető házánál kapott ellátást és egyéb jutalmazást. Kis-Létáról Encsencsre ment rendes tanítónak, három év után Bogáton nagyobb jövedelmű tanítóságot fogadott el, amit hat évig közmegelégedésre végzett. Ekkor fáradságos munkájával megalakult a Tanítói Özvegy Árva Gyámpénztár, ahová saját akaratából 16 évig havi 4 forintot fizetett. A bogáti időszakban feleségül vette Hetei Máriát, kilenc gyermekük született, öt gyermek érte meg a felnőttkort. Az egyházmegyei gyűlés Bezdédre rendelte, ahol buzgó tevékenységével az azelőtt elhanyagolt iskolát csakhamar virágzó állapotra juttatta. A bogáti és bezdédi tanítósága alatt tanítói munkásságáért tanítótársaitól rektorok rektora címet kapott. 1872-ben kezdeményezésére Kisvárdán megalakult a Vidéki Felekezetnélküli Népnevelési Egyesület.

Az 1880 tavaszán Papp Bertalan csere folytán visszakerült tanítónak oda, ahol életének munkásságát kezdte meg, ahol párját, Hetei Máriát megtalálta, ahol régi tanítványai ma már felnőtt emberek, községi és egyházi elöljárók, Kis-Létára, ahol közel 25 évet tevékenykedett. Kis-Létán a korábbi munkahelyén, a régi, és új ismerősök békés körében közszeretetben, megbecsülésben élve teljesítette híven tanítói kötelességét megelégedésére az egyházközségnek és egyházmegyei hatóságának. Előzékenysége, szolgálatkészsége, megbízhatósága által szívesen látott, sőt nélkülözhetetlen vendég volt úri családoknál és közönséges polgárházaknál egyaránt. Az iskolai tanításon és egyházi szolgálaton kívül társadalmi ügyek előmozdítása érdekében is aktívan közreműködött. Az egyházmegye számvizsgáló bizottságának a tanítói részről aktív közreműködője. A Nyírbátori Járás tanítótársai részére történelmi tanítást tartott. Papp Bertalan tanító a gyakorlatban mutatta meg a kisdedóvodák működését, a gyermekmenhelyek felállításának módját. A nyári szünidőben az iskola körülkerített udvarára 60-70 gyereket gyűjtött, a mezei munkásemberek gyermekeit, és foglalkozott velük. Ezen munkájáért Szabolcs megye közigazgatási bizottsága elismerését fejezte ki és jutalmazása céljából az Országos Kisdedóvó Egyesülethez felterjesztette.

Kislétai Református Egyház volt Református Elemi Iskolája, 2013. /PL/

A Felső Szabolcsi Ev. Ref. Tanítók Egyesülésének közgyűlésén 1889. 10. 03-án Nyíregyházán Horváth István, az egyesület elnöke /Nyíregyházi tanító/ Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító 40 éves munkásságának tiszteletére ünnepi beszédet mondott, amely Jubiláris beszéd Papp Bertalan Kis-Létai ev. ref. tanító 40 éves jubileumára címmel 1889. 10. 13-án a NYÍRVIDÉK 41. számában jelent meg.

Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító a 40 éves jubileum alkalmára írt leveléből a következőket idézem: „Az embereknek teremtője, azok sorsának intézője, pályájuk kimutatója, abban vezetője és gondviselője, a nagyhatalom, bölcs és jó Isten, akinek örök hálával tartozom, kinek felséges szent nevét szép énekben és buzgó imákban oly sokszor és magasztosan dicsőítettem és magasztaltam, sok szép idővel, 60 esztendővel megáldott, abban állandó jó egészséggel megajándékozott, lelki s testi szükségeimről is nagy kegyelmesen gondot viselt; életem sorsában, családi életemben szeretett. A tanítói nehéz, de gyönyörűséges pályámon, mint jó atyám karjain hordozott, bölcsességgel megáldott, lankadatlan türelemmel gazdagított. S íme, megengedte, hogy jó kedvéből e pályán 40 évet ép testben, lélekben elérjek s a mai nappal át is lépjek. Csak az tudhatja legjobban, ki a tanítói pályán jó lelkiismerettel forgolódik; mily nehéz, mily test és lélekölő munka várakozik egy tanítóra; mily kevés vagy semmi az elismerés és jutalom, de annál több a nélkülözés, lenézés és bántalom; és mégis neki dolgoznia kell, hogy megélhessen, családját fenntarthassa, földi pályafutását elviselhetővé tegye.

Negyven éven át kóstoltam s ettem e nehéz, keserű kenyeret, és mégis hála a jó Istennek el nem hagyott, velem volt mind végig úgy jó, mint rossz napjaimban. Az ég ura, a jó Isten, védő szárnyaival betakart a világ és irigy emberek bántalmai alatt; őrző pásztora volt életemnek, személyemnek és szerény családomnak; nem bocsátott rám elviselhetetlen bajt és bánatot, sőt ha érdemem szerint olykor megostorozott, megcsókolva kezében az atyai veszőt, békével tűrtem és szenvedtem a vereséget, és ő ismét fiává fogadott, szeretett és minden jó szándékomban, dolgomban megsegített. Megérdemli tehát a jó Isten én tőlem, hogy őt egész életemben tiszteljem és imádjam.”

Horváth István ünnepi beszéde végén a gazdag élettörténetéből összefoglalóan kiemelte Papp Bertalan példaértékű hazafiasságát, tiszteletreméltó vallásosságát, Istenben bízó, lelkiismeretes, átlagon felüli tanítói munkásságát, a tevékeny lelke buzgalmából minden díjazás nélkül működtetett gyermekmenhelyeket. Végül a tanító kartásai nevében, ajándékként díszkötéses zsoltárt adott át.

A Nyíregyházán rendezett Tanítók Egyesületének közgyűlését követő napon Papp Bertalan ev. ref. tanító 40 éves tanítói munkásságának megünnepelése a Kis-Létai Református Iskolában folytatódott. A meghívott lelkészek, tanítók, világiak, a Kisléta egyházi, községi előjárósága, Gencsy Albert kislétai földbirtokos, egyházmegyei gondnok és családja, Nagymáté Albert kislétai református lelkész, az egyházmegye tanácsbírója, főjegyzője, Horváth István az ev. ref. tanítók egyesületi elnöke, Veres Menyhért téglási tanító jelenlétében, akik szíves készséggel vettek részt az ünnepséggel egybekötött vacsorán, mulatságon és osztoztak az általuk kiválóan szeretett és becsült 40 éve tanító és családjának igazi örömében. Az ünnepségen felolvasásra került Erdélyi István Szabolcs megye főmérnökének és Somlyódi Szoboszló járásbírónak Papp Bertalanhoz címzett és küldött leveleik. A NYÍRVIDÉK tudósítója szerint „A jelenlévők megérthették, a meg nem jelentek megtanulhatták volna, hogy a tanítói pályán van elismerés és van jutalom, van szeretet és közbecsülés, csak úgy töltse be hivatalát minden tanító, mint Papp Bertalan betöltötte.” A leírás szerint a nagyválasztékú ételekkel és italokkal gazdagon megterített asztaloknál elköltött ebéd és vacsora után Dombi és műkedvelő társai zenéje mellett sokáig tartott a táncmulatság. Közben Inczédi György és Szentgáli uraknak nevetséges mutatványai is szórakoztatták a jelenlévőket.

A kislétai Papp Bertalan ev. ref. kántor-néptanító halálával kapcsolatos értesítés, gyászjelentés a NYÍRVIDÉK 1899. 05. 07-én megjelent 19. számában olvasható. Az 50 éves tanítói, a 40 éves házassági múlttal rendelkező, 70. évében, 1899. április 30-án elhunyt Papp Bertalan tanító földi maradványait a szülőfalujában, Új-Fehértón 1899. május 2-án nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. A NYÍRVIDÉK 1899. május 2-i számának vezércikkében Dr. Mezőssy Béla országgyűlési képviselő méltatta Papp Bertalan közéletünk szerény munkásának érdemeit.

A NYÍRVIDÉK 1899. november 19-én és november 26-án megjelent 47. és 48. számában Papp Bertalan ev. ref. tanító emlékezete címmel Handár Miklós ibrányi ev. ref. tanító által írt élettörténeti visszaemlékezés olvasható, amely a gyülekezetben felolvasásra került. Az összeállított élettörténeti visszaemlékezésben a keresztényi, evangéliumi szent igék vezérelték az íróját, emellett a néptanítók nehéz sorsát, elvhű munkájukat is láttatja. Papp Bertalan néptanítónak is meggyőződése volt: „A franciák és poroszok tapasztalaton alapuló hite, hogy a haza ereje a néptanítókban rejlik, hogy amely nemzet nem mellőzi, hanem vállán hordja tanítóit, az kősziklára építette hazáját.” „Tett, tanított, gyarapított észrevétlenül egészen haláláig. Nem vette észre, nem tudott róla, meg se látta senki, csak az anyagi szegénység. 69 esztendeig hányalni, vettetni az élet tengerén annyi baj, nyomor, üldöztetés, megvettetés között, mint ő élt és el nem merülni a rettenetes hullámokban, munkálkodni híven egy egész életen át, nem a megérdemelt jutalomnak, de sőt az elismerésnek is csak hiú reményein tengődve és kétségbe nem esni, biztosan haladva eljutni az életnek természetes határához.” Az író, tanító kollégája felteszi a kérdéseket: „Mindenek mellett azonban mi hirdette az ő elévülhetetlen eredményeit? Anyagi jólét? Avagy semmi talán? De, hogy nem! Hát a kereszt, melyet egész életében viselt, mely alatt összeroskadt és meghalt, könny alakban, igaz gyöngyök hulltak ravatalánál. Vajha legalább ilyenkor jönne már a társadalom, hogy szeretettel bekopogtasson az özvegyi hajlék ajtaján, s lefizetné a megboldogulttól nyert tőkének csupán kamatjait is! De Ki hallja meg a tanítók özvegyének kiáltásait! Ki érti meg a tanítók árváinak keservét!” A válasz Szent Isten! – sajnos Papp Bertalan özvegyének, árváinak nem volt elég a válasz és napjainkban sem elég a hasonló özvegyeknek, árváknak a válasz.

Kisléta község lakói büszkék lehetnek, és tisztelettel tartsák meg emlékezetükben, hogy a Kislétai Református Egyház híveinek lelkiismeretes szolgálója, a kislétai református elemi iskolába járó tanulók magas színvonalú nevelője, oktatója, a nyári szünidőben 60-70 fő gyermekmenhely működtetője, a kiváló, példaértékű Papp Bertalan ev. ref. kántor-néptanító Kislétán közel 25 évig tanított és szolgálta a református egyházat, a kislétai közösségben élő embereket.

Irodalomjegyzék:

1. Papp Bertalan kis-létai ev. ref. tanító 40 éves jubileumára. Nyírvidék, 1889.10.13., 41. száma.
2. Papp Bertalan ev. ref. tanító emlékezete. Nyirvidék, 1899.11.19., XX. évfolyam 47. szám.
3. Papp Bertalan ev. ref. tanító emlékezete. Nyírvidék, 1899.11.26., XX. évfolyam 48. szám.
4. Papp Bertalan halálozása. Nyírvidék, 1899.05.07., 19. száma.

Dr. Rácz Ilona érettségi és a későbbi fényképe /1973, 2005/

Dr. Rácz Ilona /1955.05.28.-2018.11.9./ a kislétai négy gyerekes családban 1955. május 28-án Nyírbátorban született. Az édesapja, Rácz István csatornaőrként dolgozott, édesanyja, született Tisza Julianna háztartásbeliként a négy gyerek nevelését látta el. A gyerekek a nyolc általános iskolai éveiket Kislétán járták ki. Dr. Rácz Ilona családja Kislétán szerény körülmények között éltek. A született négy gyerek szorgalmuk, kitartásuk, a jövőbe vetett hitük hozzájárult, hogy mind a négyen le-érettségizzenek, hárman szakmunkás vizsgát-, Ilike jogász doktori vizsgát tegyen. A szülőhelyükről valamennyien közelebb-távolabbi helyekre elkerültek, de a kislétai családi házban lakó szülők tisztelete, szeretete miatt gyakran hazalátogattak és tartották egymással, a szülőkkel a kapcsolatot. A szülők halála után a temetőben látogatják, és teszik tiszteletüket.

Édesanyja, Tisza Julianna, édesapja Rácz István

Ilike az önéletrajzában írja: „Szüleinktől örökségül kaptuk, hogy szeretetben és hitben éljünk, tisztességesen, felelősséggel jól dolgozzunk, jó emberek legyünk, akik másokon segítenek, ha szükség van rá.”

A Rácz gyerekek az édesanyjuk köszöntésén

Dr. Rácz Ilona a tanulmányi értesítő szerint az általános iskolát 1961-1969 években a Kislétai Állami Iskolában végezte, kitűnő eredménnyel. Az iskola igazgatója Danka Miklós, az osztályfőnök első osztályban Petneházi Zoltánné, a második osztályban Szabó Árpád, harmadik, negyedik osztályban Mikó Károlyné, az ötödik, hatodik, hetedik osztályban Szabó Árpád, a nyolcadik osztályban Angyal Géza volt.

A Nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumot 1969-1973 között végezte, az igazgatója Lipcsey Zoltán, az osztályfőnöke Balogh Károlyné volt. A 14./1973 számú oklevél, a gimnáziumi érettségi bizonyítvány szerint a szabályszerű követelményeknek jelesen felelt meg.

Dr. Rácz Ilona érettségi tablója /1973/

Dr. Rácz Ilona munkakönyvét a Kisléta Községi Tanács Végrehajtóbizottság Szakigazgatási Szerve 1973. augusztus 2-án állította ki, Kovács Péterné írta alá. A munkakönyv bejegyzései alapján az első munkaviszonya a Nyíregyházi Dohánybeváltó Vállalat Nyírbátori Beváltó Üzemnél 1973. szeptember 3-án, fizikai dolgozóként, címkéző munkakörben jött létre. A munkakönyv szerint a munkaviszonya november 3-án megszakadt, november 5-én újra indult és 1974. január 31-én lett vége. A Papíripari Vállalat Nyíregyházi Gyárában bérszánfejtő munkakörbe 1974. március 1-től szeptember 30-ig, havi 1500,-forintért dolgozott. A Kisléta Községi Tanácsnál, állandó lakhelyén „a közjó szolgálatát” tanácsigazgatási gyakornokként kezdte, a későbbi egész munkásságát, a közigazgatási elkötelezettségét meghatározóan 1974. október 1-től 1975. február 28-ig, ezt követően Kisléta, Pócspetri, Máriapócs Nagyközségi Közös Tanácsnál, Máriapócson 1975. március 1-től előadóként, igazgatási csoportvezetőként 1980. július 31-ig dolgozott. Áthelyezéssel tovább folytatta a közigazgatási munkáját 23 évig a Rakamaz Nagyközségi Tanács VB. Szakigazgatási Szervnél, majd a Rakamaz Városi Önkormányzatnál igazgatási csoportvezetőként, majd jegyzőként. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatalnál hét évig, 2003. augusztus 1-től 2010. október 31-ig hatósági főosztályvezetőként, osztályvezetőként, ezt követően 2010. november 1-től a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Földhivatalnál ingatlan-nyilvántartási osztályvezetőként dolgozott.

Az önéletrajzában vallja: „ A pályaválasztásban elsősorban a környezetem motivált. Arra törekedtem a munkám során, hogy tudásomat a közjó szolgálatára használjam és munkatársaimnak, más szakembereknek átadjam. Mások felfigyeltek az emberi tulajdonságaimra, arra a töretlen célkitűzésemre, hogy a tudásomat gyarapítani szeretném, hogy sok pozitív tulajdonsággal kiemelkedő kommunikációs készséggel, alapossággal, pontossággal, probléma megoldó képességgel, koordinációs készséggel, emberiességgel, szervezői-, vezetői készséggel rendelkezem.” A szakmai pályafutása, munkássága úgy alakult, hogy minden munkahelyi váltásnál az intézmények vezetői keresték meg és hívták az új munkahelyre.

Dr. Rácz Ilona a szakmai képzést adó iskoláit, tanfolyamait munka mellett végezte. A Budapesti Államigazgatási Főiskola, Tanácsakadémia Oktatási Intézete Speciális Levelező Szakon, Szakoktatási Tagozatán / Budapest XIV. kerület, Cházár András u. 3./ 1975.szeptember 1.-1982. január 30. között tanult. A végzettséget adó Oklevél XIV-623/1975/78. számon, 1978. december 10.-én lett kiállítva, a vizsgabizottság elnöke, a főigazgató mellett az intézet igazgatójaként Kis Pál írta alá. A szakdolgozat címe volt: A kiskorúakról való állami gondoskodás célja és formái. Az elsajátított szakmai tudás: polgári és családjog, államigazgatási jog, alkotmányjog, büntetőjog, ügyvitelszervezés, szabálysértés, településfejlesztés, ügyirat kezelés.

Az Államigazgatási Főiskola Budapest Kiegészítő Tagozatán kiegészítő tanulmányokat folytatott 1980-1982 között. Az igazgatás-szervezői oklevelet 349/19890-K. számon Budapest, 1982. január 30. keltezéssel adták ki. Az elsajátított tudás: polgári és családjog, polgári eljárásjog, államigazgatási jog, büntetőjog, alkotmányjog, gazdasági elemzés, szervezés-vezetés.

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Levelező Tagozaton 1986.szeptember 11.- 1991.június 17. között tanult. A szakdolgozat címe: A szabálysértési eljárási törvény és az államigazgatási eljárási törvény rendelkezéseinek összehasonlítása. A „summa cum laude” minősítést igazoló dokumentumot a Miskolci Egyetem, 14-J/ 1992. számon, 1992. február 15. keltezéssel adta ki a rektor és dékán aláírásával.

Doktorrá avatás, Miskolc /1992/

Az Igazságügyi Minisztérium Szakvizsgabizottsága a jogi szakvizsgát igazoló tanúsítványt 101153/1955/2 számon 1996. március 21. keltezéssel adta ki. A bizottság elnöke Dr. Koncz István volt.

A mindennapi munka végzése, a különböző levelezőn végzett iskolák mellett rendszeresen részt vett képzettséget adó tanfolyamokon, továbbképzéseken. A „Teljes anyakönyvi szakvizsgát” igazoló 9316 számú bizonyítványt 1976. január 16. napján a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB. Igazgatási Osztálya állította ki. Tanúsítványt szerzett: A „Közigazgatási eljárások” témakörében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatalnál /2005/, a Magyar Közigazgatási Intézetnél /2005/, a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központnál /2007/. A „Teljesítményértékelés és minősítés a közigazgatási szervek vezetésében” /2007/, a „Stratégiai tervezés” témakörében /2008/ az Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatalnál. A Közigazgatási Képzési Központ megbízásából „Korszerű oktatási módszertan” /2008/, „Teljesítményértékelési felkészítés a közigazgatásban” /2008/, a „Jogalkalmazási készségfejlesztő képzés” /2009/, a „Vizsgáztató felkészítő tanfolyam” /2009/, a „Közigazgatási versenyvizsgáról” /2009/, a „Közigazgatási alapvizsga-konzulensek felkészítő” /2011/, a PN-0008-1212-MK számú képzés” /2013/ témakörben.

Dr. Rácz Ilona eredményes munkája alapján erkölcsi és anyagi elismerésben többször részesült:

- A Kislétai Lövészklubban végzett eredményes munkájáért Oklevélben részesült 1975. január 29-én, aláíró Nagy János a lövészklub titkára.

- A Máriapócs Nagyközségi Közös Tanács a településfejlesztés érdekében végzett eredményes munkájáért elismerését és köszönetét 1980. április 17-én emléklappal fejezte ki, aláíró Orosz József tanácselnök.

- Rakamazon 1985-ben „Történelmünk 40 éve” című vetélkedőn elért I. helyezésért, a rakamazi röplabda „Tisza Kupá”-n elért II. helyezésért Oklevélben részesült.

- A „Községi Tanácsosi” címet kétszer kapta meg, Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Elnökétől 28-2/1985.I. számon 1985. április 4-én, aláíró Tisza László tanácselnök. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal 2006.december 15-i hatállyal „Szakmai Főtanácsadói” címet adományozott, aláíró Dr. Rácz János hivatalvezető.

- A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „A Tanács Kiváló Dolgozója” kitüntetésbe részesítette 1979. november 7-én, aláíró Dr. Pénzes János Megyei Tanács Elnöke.

- A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „A Tanács Kiváló Dolgozója” kitüntetésbe részesítette 1983. november 7-én.

- A Magyar Köztársaság Önkormányzati és Területfejlesztési minisztere „Eredményes tevékenysége elismeréséül, nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Dr. Rácz Ilona asszonyt jutalomban részesítem.” Időpont Budapest, 2008. március 15., határozat száma 001/167/2008., aláírta Bajnai Gordon miniszter.

- Díszpolgári Oklevél. „Rakamaz Város Önkormányzata 104/2011/VIII.16/ KT határozatával Dr. Rácz Ilona részére Rakamaz Város megbecsülése és tisztelete jeléül Rakamaz Város Díszpolgára címet adományozza.”, aláíró Takács Ferenc polgármester.

- A Magyar Közigazgatási Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozata „Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Közigazgatásáért Díj” elismerésében részesítette 2013. június 28-án, aláíró Dr. Éliás Tünde alelnök.

Az egyik önéletrajzában írja Dr. Rácz Ilona, hogy az erkölcsi, anyagi elismerések mellett a legnagyobb kitüntetésnek és elismerésnek tartotta az emberek, ügyfelek elégedettséget kifejező elismeréseit. „Ezek az elismerések jelentősen hozzájárultak a nehézségek leküzdéséhez, a töretlen kitartáshoz, az újabb és újabb megújuláshoz, az igényesebb munkához.”

A Rakamazi Nagyközségi Tanácshoz kerülve /1980-2003/, 23 évig a folyamatban lévő munkák mellett számtalan kiemelt feladat megvalósításában vett részt. A sikerei között említi meg, hogy a település földgáz bevezetésében, a szennyvízhálózat kiépítésében, a Kálvária park kialakításában, a parkok kialakításában, az idősek otthonának-, az idősek klubjának létrehozásában, a várossá válás-, a városi rang elnyeréséhez szükséges pályázat megírásában, szervezésében, a rendszerváltás után az önkormányzati intézményi rendszer átalakításában, a gazdasági társaságok létrehozásában, az önkormányzati vagyon feltárásában, nyilvántartás létrehozásában, az önkormányzati rendeletek előkészítésében, a döntések végrehajtásának szervezésében, a pályázatok megírásában aktívan közreműködött.

A munka végzése során vallotta: „A közszolgának minden ügyet úgy kell intéznie, mintha a saját ügyét intézné.” Vezetőként is mindig az általa fontosnak tartott elvet követelte meg, várta el a munkatársaitól is. A Rakamazon eltöltött időt úgy élte meg, hogy az emberek bíztak benne, elfogadták véleményét, bizalommal fordultak hozzá.

Rakamaz Városháza

Rakamaz közterület

Dr. Rácz Ilona 2003-ban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatalnál a törvényességi főosztályra került, majd a hatósági főosztály vezetője lett. A megyében a jegyzőknek nem csak szakmai útmutatást, hanem az egységes joggyakorlatot is biztosította. Az önkormányzatoknál rendszeresen gyakorolták a jegyzői döntések felülvizsgálatát, komplex-, cél és témavizsgálatokat folytattak. Ebben a munkában is vallotta, hogy a közjót szolgálni csak jól, hittel, szívvel, magas szintű szakmai felkészültséggel szabad és mindig a segítő szándék domináljon. Az osztályhoz tartozó kisajátítási ügyek intézése révén a szakmai döntései is hozzájárulta, hogy az M3-as autópálya megyei szakasza megépüljön. A megye köztisztviselőinek szakmai fejlődését a különböző oktatásokban, szakképzésben, vizsgáztatásokban való aktív részvételével segítette. A közigazgatási alapvizsga, szakvizsga, az anyakönyvvezetői szakvizsga, az ügykezelői, titkos ügykezelői alapvizsga oktatásában és vizsgáztatásában közreműködött. A Megyei Államigazgatási Kollégium Ket. Monitoring Bizottságának elnöki munkájával is hozzájárult, hogy a megye hatósági jogalkalmazás egységesen és jó színvonalon valósuljon meg. A törvény-, kormányrendelet-, miniszteri rendelet tervezet véleményezésében, a jogalkotásokra-, jogszabály módosításokra vonatkozó javaslatokban közreműködött. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Államigazgatási Kollégium Hatósági Jogalkalmazói és Jogszabály Véleményező Bizottság tagjaként is folyamatosan végzett munkát.

Nyíregyháza Megyeháza

A megyei földhivatal ingatlannyilvántartási osztályát 2010-től vezette. A Vidékfejlesztési Minisztérium országos ingatlan-nyilvántartási munkacsoport munkájában, az egységes joggyakorlat kialakításában közreműködött.

A Magyar Közigazgatási Kamara alapító tagja, az országos összejövetelen több alkalommal a megye képviselőjeként vett részt.

A kiemelkedő, példaértékű, a közigazgatási munka eltökéltetettjeként végzett minden napi munkája mellett a származási-, az életét megalapozó-, elindító helyéről, Kisléta községről, a kislétai emberekről sem feledkezett meg. A szülei, testvéreinek látogatása mellett a Kislétai Református Egyházközség tagjaként foglalkozott az egyházközség helytörténetével, a Kisléta község helytörténeti rendezvényein rendszeres résztvevője volt. „A kislétai ev. ref. egyház rövid története” című, kézzel írott anyag másolta / általam ismeretlen a szerző/ tulajdonába került. Az anyaga között olvastam az 1908. május 15-én a református egyházi gondnok, Rády Ferenc és a községi főbíró, Mikó Lajos között létre jött szerződést / jegyezte Péczely Sándor jegyző, Tisza Menyhért/ 51 négyszögöl terület cseréjéről. Az egyházközség különböző anyagi támogatása mellett közreműködött a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat és a Kislétai Református Egyházközség között két emléktábla elhelyezésére vonatkozó, hatvanezer forint támogatási szerződés létrejöttében. Az egyik emléktáblán a Kislétai Református Anyaszentegyház helyben lakó tizenkilenc lelkipásztora 1605 és 1988 között lett feltüntetve. A Kisléta község helytörténeti rendezvényeken, a beszélgetésünk során minden esetben felajánlotta a segítségét.

Dr. Rácz Ilona nem csak vallotta, de a gyakorlatban is a közjót elkötelezetten, kiemelkedően, példa értékűen, emberközpontúan, jól, hittel, szívvel, magas szakmai felkészültséggel szolgálta. Méltó arra, hogy emlékét ápoljuk.

A mindennapi életét, a családdal-, a barátokkal-, a munkatársakkal-, az emberekkel-, a kislétaiakkal való kapcsolatát váratlanul befejezte. A végakaratának megfelelően a Kislétai Református Egyházközség szertartása szerint a szülők melletti sírhelyben helyezték örök nyugalomba. A Rakamaz Város Önkormányzata, Rakamazi Közös Önkormányzati Hivatal dolgozói a következő gyászhírrel búcsúztak tőle.

Dr. Rácz Ilona síremléke

„Igyekezzetek a városnak a jólétén, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.” /Jeremiás 29:4/

Rojkovich Pál János négygyermekes papi családban, Sáros vármegyében Eperjesen /a mai Szlovákiában lévő Presovban/ 1891. április 18-án született. Édesapja Rojkovich Sándor a Zemplén vármegyében lévő Györgyösön /mai Szlovákiában lévő Durdoson/ 1861. december 19-én született. Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte /1880-1916/. Az Eperjesi Egyházmegye papjává Vályi János megyéspüspök 1885. február 15-én szentelte. A Hajdúdorogi Egyházmegye kötelékébe 1912-ben került. Papi szolgálatot Bodrogkőváralján helyettes lelkészként /1885-1889/, Eperjesen segédlelkészként /1889-1897/, Hejőkeresztúron parókusként /1897-1916/ szolgált. A Miskolci Esperesi Kerület espereseként is szolgált /1913-1916/. Hejőkeresztúron hunyt el 1916. augusztus 22-én, sírja a görög katolikus templom kertjében található. Édesanyja Bacsinszky Hermina 1937-ben halt meg.

Rojkovich Pál János     

Rojkovich Pál édesanyával, Bacsinszky Herminával, testvéreivel, Máriával, Sándorral

Rojkovich Pál János testvérei: Rojkovich Mária /1886-1954/, férje Schirilla Szolon Andor /1881-1943/, Budapesten született, az Eperjesi Egyházmegye papjává 1905. augusztus 17-én Vályi János megyéspüspök szentelte fel, négy gyermekük született; Rojkovich Sándor /1887-1961/ Boldogkőváralján született, az Eperjesi Egyházmegye papjává 1911. augusztus 7-én Vályi János megyéspüspök szentelte, felesége Gerbery Anna, négy gyermekük született, Sándort 1947-ben szentelték pappá; Rojkovich Márta Anna 1892-ben született.

A Miskolci Ev. Ref. Főgimnázium Értesítője az 1905-1906-os iskolaévről /Kovács Gábor igazgató szerkesztésében/ tartalmazza Rojkovich Pál V. osztályos tanuló érdemjegyeit: vallás /3/, magyar nyelv /3/, latin nyelv /3/, görögnyelv /4/, német nyelv /4/, történelem /3/, természetrajz /3/, mennyiségtan /3/, torna /2/, írásbeli dolgozat külalakja /2/, magaviselet /2/.

Rojkovich Pál János teológiai tanulmányait Eperjesen végezte, papnövendékként a Hajdúdorogi Egyházmegye kötelékébe került, pappá Miklósy István megyéspüspök, Nyíregyházán 1915. október 14-én szentelte. A NYÍRVIDÉK 1915. október 17-én megjelent 83. száma a papszentelésről a következőket írja: „Folyó hó 14-én d. e. 8 órakor vették fel fényes ünnepség keretében az áldozó papi rendet Szilágyi P. Pál, Rojkovich Pál és Kozma János végzett papnövendékek.” A születési nyilvántartásban Pál János keresztnéven szerepel, a későbbiek során csak a Pál nevet használta.

Kriskó Sándor, Rojkovich Pál papnövendékek, Eperjes

Papi szolgálata Nyíregyházán kezdődött segédlelkészként /1915-1918/. A Nyíregyházi Evangélikus Főgimnázium 1916. és 1917. évi kiadványaiban szerepel, hogy Rojkovich Pál görög katolikus hitoktató tanárként az I-VIII. osztályban heti négy órában a görög katolikus vallástant tanította. Ezt követően nyugdíjba meneteléig 1918-tól 1962-ig, 44 évig a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség híveit, a kislétai embereket szolgálta. 1942-ben tiszteletbeli esperes, 1951-től 1962-ig a Máriapócsi Esperes Kerület esperese.

Rojkovich Pál János felesége Kutka Margit. Négy gyermekük született: István 1917-ben Nyíregyházán, Pál 1920-ban Kislétán, Márta 1922-ben Kislétán, Margit 1930-ban Kislétán. Az első gyermek Dr. Rojkovich István 1917. január 16-án született. Teológiai tanulmányait Budapesten /1936-1941/ és Rómában /1942-1943/ végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán az 1940-1941. tanévben hittudományi doktorrá avatták. Doktori értekezésének címe: Az emberi történés a próféták szemében. Nyíregyházán 1942. december 10-én Dudás Miklós megyéspüspök a Hajdúdorogi Egyházmegye papjává szentelte. Szolgálatai: az egyházmegyei irodában iktató /1943/, püspöki titkár /1944-1957/, általános püspöki helynök /1957-1970/, a Nyíregyházi Papnevelő Intézet vicerektora, a Hittudományi Főiskola tanára, a nyíregyházi parókia kanonok-adminisztrátora, a Hajdúdorogi Egyházmegye gazdasági hivatalának vezetője. Az egyházmegyei székes kápolna kanonokja /1951-1970/. Budapesten 1970. május 10-én hunyt el, sírja Nyíregyházán, az Északi temetőben található. Nőtlen.

Dr. Rojkovich István /1917-1970/ általános püspöki helynök

Második gyermekként Rojkovich Pál 1920-ban született, Kislétán. A Miskolci Tankerülethez tartozó Miskolci Kir. Kat. Fráter György Gimnáziumban az 1939-40-re vonatkozó Évkönyv szerint Rojkovich Pál a VIII./b osztályban jelessel végzett. Harmadik gyermekként 1922-ben született Rojkovich Márta, Kislétán, férjét Dr. Hudáky Aladárt Dudás Miklós megyéspüspök szentelte pappá Nyíregyházán 1941. október 1-én. Papi szolgálatai voltak Debrecenben /1941-1944/, Kállósemjénben /1945/, Piricsén /1945-1946/, Nyírbátorban /1946-1990/. Öt gyermekük /négy lány, egy fiú/ született: Márta, Katalin, Edit, Mária, Aladár. Mártának, Katalinnak, Editnek pap férjük van. Negyedik gyermekként született Rojkovich Margit 1930-ban, férjét Dr. Mosolygó Marcellt /Révaranyos, 1928. július 15.-2001. február 22./ 1953. február 1-én szentelték pappá Budapesten. Papi szolgálatai: Budapest-Kispest /1953/, Hajdúdorog /1953-1962/, Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola /1953-1962/, Nyíregyháza /1962-1974/, Görögkatolikus Papnevelő Intézet /1965-1974/, Sátoraljaújhely /1974-1989/, Miskolc /1989-1998/.

Rojkovich Pálné Kutka Margit

Rojkovich Pál papi családba született, édesapja Rojkovich Sándor /1861-1916/, testvére Rojkovich Sándor /1887-1961/, testvére, Rojkovich Mária férje Schirilla Szolon Andor /1881-1943/ papok. Rojkovich Pál gyermekei és leszármazottai közül papok lettek: fia Dr. Rojkovich István /1917-1970/; lánya Rojkovich Márta férje Dr. Hudáky Aladár, gyermekeik közül három lánynak pap férje van; lánya Rojkovich Margit férje Dr. Mosolygó Marcell, gyermekeik közül többen papok, lányaiknak pap férjük van.

Rojkovich Pál, testvére Rojkovich Sándor, unokaöccse Rojkovich Sándor

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség helyettes lelkészi munkakörének 1918. április 1-jei átvételéhez 1918. április 21-én felvett hatoldalas leltárt aláírta a házfőnök megbízásából az adminisztrátor, Seszták mint átadó, a kislétai helyettes lelkész Rojkovich Pál mint átvevő, a máriapócsi esperes hivatal részéről Mosolygó Antal ker. esperes, Kiss János egyházi gondnok. A nyíregyházi Hajdúdorogi Püspöki Iroda 1918. május 24-én, 2180/1918 nyilvántartási számon egy leltári példányt visszaküldött a Kislétai Görög Katolikus Egyházközséghez.

A nyilvántartások szerint a Kislétai Görög Katolikus Egyház híveit Rojkovich Pál lelkész előtt közel másfél évig Véghseő Miklós i. h. lelkész szolgálta. Piricsén 1858. december 15-én született, 1881-ben Pásztélyi Kovács János megyéspüspök a Munkácsi Egyházmegye papjává szentelte, több helyen szolgált, Kislétán 1918. február 9-én hunyt el, a helyi temetőbe helyezték örök nyugalomra, négy gyermeke volt, Istvánt 1917-ben szentelték pappá. A lelkészi munkakör átadás-átvételi nyilvántartásán az aláírása átadóként halála miatt nem szerepelhetett. Véghseő István, Végheső Miklós fia a Kökényesdi Görög Katolikus Egyháznál i. h. lelkészi munkakörben dolgozott. A levéltárban ráleltem a kökényesdi lelkész levelére, amelyet Rojkovich Pál kislétai lelkésznek 1918. július 2-i keltezéssel írt a korábban levélben felvetett kislétai templom részére beszerezni szándékozott egyházi ruhára összegyűjtött összegről. A kimutatás mellékelve volt a levélhez, mely szerint 36 fő 188 koronát ajándékozott. A levél több témát is érint. Végheső István írta többek között: „Igen sajnálom, hogy kinevezésed óta nem találkozhattam Veled, hogy az ottani viszonyok felől részletesen tájékoztassalak, mert ott sem minden arany, ami fénylik.” A cséplés utáni időarányos rész lerendezése is felvetésre került.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközséghez, mint anyaegyházhoz tartozott hosszú időn keresztül a Nyírbogáti Görög Katolikus Fiókegyház, a Pócspetri Görög Katolikus Fiókegyház. A kislétai görög katolikus lelkészi munkakört 44 évig ellátó Rojkovics Pál időszakában is a megnevezett fiókegyházak szinte végig a Kislétai Görög Katolikus Anyaegyházhoz tartoztak. Az irattári iratok alapján a 1915. január 10-én Nyírbogáton felvett jegyzőkönyvben egy újjonnan építendő görög katolikus felekezeti iskola szerepelt. Az elnöklő lelkész Zahonyay Zsigmond a kislétai anyaegyház papja volt. Megválasztásra kerültek az iskolaszék tagjai: Szász György, Hajdu András, Kursinszki István, Kovács Károly, Pável Miklós, Pahésku Miklós. Rojkovich Pál lelkész időszakából, az irattári anyagokból a következőket említeném meg: 1921-ben a nyírbogáti görög katolikus hívek által használt ideiglenes istentiszteleti helyiség leltára; 1921. március 11-i keltezésű levél Rojkovich Pál lelkésznek a Hajdúdorogi Püspöktől, mely szerint a felterjesztésnek megfelelően engedélyezi, hogy a Nyírbogáti Fiókhitközségben Tibenszky Ferenc hívő által felajánlott helyiséget ideiglenes kápolnául átalakíthassa; Rojkovich Pálnak, mint a nyírbogáti római katolikus-görög katolikus iskolaszéki elnöknek 1941. június 25-én küldött levél szerint Nyiri Margit tanítónő államsegélyben részesült.

A Pócspetri Görög Katolikus Fiókegyháznál 1905. július 30-án felvett jegyzőkönyv foglalkozik a Kislétai Görög Katolikus Anyaegyház templomának leégését követően a felújítás megsegítésével. A Pócspetri Görög Katolikus Fiókegyház tulajdonát képező 1919 korona templomalapot öt évre átengedik a Kislétai Görög Katolikus Anyaegyház templomának felújítására. A jegyzőkönyvet Pócspetri jegyzője mellett 15 görög katolikus hívő írta alá.

A kislétai görög katolikus pap családjának lakhelye átalakított formában, 2015.

Rojkovich Pál 1918. április 1-jétől a Kislétai Görög Katolikus Hitközség lelkészeként betöltötte a Nyírbogáti és a Pócspetri Görög Katolikus Fiókegyház lelkészi feladatait, az egyháztanácsok elnöki, a Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskola Iskolaszék elnöki, a Nyírbogáti Római katolikus-Görög katolikus Iskolaszék elnöki feladatait. Az irattárban található jegyzőkönyvekben a Kislétai Görög Katolikus Hitközségnek közgyűlése, később a Kislétai Görög Katolikus Egyháztanács rendes gyűlése, majd a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség Képviselőtestületének rendes gyűlése szerepel. A kislétai görög katolikus lelkész jövedelme 1918. július 30-án keltezett, Rojkovich Pál gör. kat. helyettes lelkész aláírásával ellátott kimutatás szerint 2998 korona 34 fillér, amelyből állami kiegészítés 1485 korona 34 fillér, földbérlet 420 korona, párbér 630 korona, 35 igás, 65 kézi napszám 305 korona, stóla jövedelem 250 korona. Az 1918-ban felvett leltár szerint az egyház földterülete a beltelekkel együtt 13 hold 755 négyszögöl.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség szervezeteinek neve kisebb mértékben változott, de 1912-től a magyar nyelvű püspökség létrejöttét követően folyamatosan működtek. Az egyháztanács elnöke a mindenkori lelkész, az egyháztanács tagjait a hitközségi gyűlésen választották meg. A megválasztott egyháztanács tagjai: világi elnök, főgondnok, algondnok, jegyző, pénztáros, ellenőr 2 fő, egyháztanácsi tagok 10 fő, póttagok 3 fő, tiszteletbeli tag. A 12 fős Görög Katolikus Iskolaszéket, iskolagondnokot, jegyzőt a hitközségi gyűlésen választották meg. Az Iskolaszék elnöke a mindenkori lelkész. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskolában Rojkovoch Pál lelkészi munkálkodása alatt egy kántortanító, egy másodtanító is működött, a hitoktatói munkában Rojkovich Pál aktívan részt vett. Az egyházközség szervezeteinek működése a kézzel írott jegyzőkönyvek alapján jól nyomon követhető.

A Kislétai Görög Katolikus Anyaegyházhoz és a Nyírbogáti Görög Katolikus Fiókegyházhoz, a Pócspetri Görög Katolikus Fiókegyházhoz tartozó görög katolikus hívők számának alakulása:

A három községben a népesség száma az 1880. évi 4952 főről 1949-re 7916 főre növekedett, 59,8%-al, a görög katolikus hívők száma az 1880. évi 1000 főről 1949-re 1613 főre növekedett, 61,3%-al.

Rojkovich Pál a Kislétai Görög Katolikus Egyházközséget 44 évig szolgálta lelkészként az egyházközség működtetésével, a szentmisék megtartásával, a hívők születő gyermekeinek keresztelésével, esketésekkel, temetésekkel, a lelki üdvösség szolgálatával, az elemi iskolában hitoktatással. A Kislétai Görög Katolikus Elemi iskola iskolaszéki elnökeként gondoskodott az iskola működéséről, tárgyi és személyi feltételeiről. A fa iskola helyett 1903-ban vályogból megépült egytantermes iskola újjáépítése szükségessé vált 1921-re, amely realizálódott, majd a tanulói létszám növekedése miatt a második tanterem megépítésére 1929-ben került sor, s párhuzamosan a második tanító beállítása is megvalósult. A tanítói lakás 1936-ban teljes felújításban részesült. A Kislétai Görög Katolikus Templom, a lelkészi hivatal-paplak megfelelő színvonalú állapotához szükséges karbantartás, felújítás folyamatos feladatokat jelentetett.

Kislétai Görög Katolikus Templom, 2018. /PL/

A kislétai görög katolikus hívők mellett valamennyi Kislétán élő embert, családot szolgált a népművelési, közművelődési előadásokban történő aktív részvételével, a mindennapi problémáik megoldásához nyújtott támogatásával. A Kislétai HANGYA Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1920. május 11-én alakult meg, a működésében, irányításában igazgatósági tagként, 1922-ben ügyvezető igazgatójaként vett részt. A 2. Világháború előtt a politikai rendezvényeken, választásokon véleményét megfogalmazta. A NYÍRVIDÉK 1942. december 9-én megjelent számában olvasható a Kormányzó Urunk névünnepe Kislétán c. írás. Az ünnepség a református iskolában volt, ünnepi beszédet Rojkovich Pál görög katolikus lelkész mondott, aki kiemelte, hogy „Kormányzónk Szent István bölcsességével, Szent László erejével, Nagy Lajos dicsőségével, Hunyadi hitével és Rákóczi hazaszeretetével tündöklő csillaga lett a magyar égnek.” A bemutatott színielőadások, szavalatok, énekszámok betanítását Bagaméry Erzsébet római katolikus és Bedő Piroska református tanító végezte.

Rojkovich Pál kislétai görög katolikus lelkész 1942-ben tiszteletbeli esperes lett, 1951-1962 között a Máriapócsi Esperes Kerület esperese. A NYÍRVIDÉK 1940. október 25-én megjelent számában beszámol a Máriapócsi Görög Katolikus Esperesi Kerület papsága és kántortanítósága által tartott őszi gyűlésről, amelyen részt vett Dudás Miklós püspök is. Rojkovich Pál kislétai esperes lelkész mondott prédikációt.

Rojkovics Pál /Eperjes, 1891. 04. 18.-Nyíregyháza,1969. 11. 01./a Kislétai Görög Katolikus Egyházközségnél 1918. április 1-jétől 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig szolgált, példamutatóan tisztelte a mindenkori pápát, Isten földi helytartóját, a mindenkori püspököt. Fáradhatatlanul, teljes odaadással munkálkodott, imádkozott a kislétai görög katolikus hívek lelki üdvéért, nyugalmáért, a mindennapi boldogulásukért. A mindennapi munkájában a kislétai emberek kedvezőbb jövőjét tartotta szem előtt, a görög katolikus elemi iskolában egyre jobb tárgyi és személyi feltételeket valósított meg. Családfőként példaértékű, követésre méltó családot ismerhettek meg a kislétai emberek, családok, a lelkész úr még a gyerekeknek is gyakran előre köszönt. A 44 évi kislétai munkája alapján bátran állíthatom, hogy Kisléta község helytörténetének, történelmének alakításában, fejlődésében élen járva a ma élő kislétai emberek, vezetők számára is példaértékű, követendő. Megérdemli, hogy a kislétai emberek ápolják emlékét, a mindennapi munkájukban hasznosítsák emberségét, a szervezet működtetését, vezetői módszereit, ember-centrikusságát, családcentrikusságát, vallásosságát.

Papi lelkigyakorlat Máriapócson 1936-ban Dudás Miklós OSBM vezetésével

Ülősor: Rojkovich P., Petrasovszky L., Dudás M., Molnár I., Kozma J.

Állósor: Rohály F., Kohányi I., Kocsis F., Bába M., Varga J.

Dr. Rojkovich István nagybátyja Rojkovich Sándor aranymiséjén 1961-ben

Dr. Rojkovich István nagybátyja Rojkovich Sándor aranymiséjén 1961-ben

A koromra jellemző, hogy az erősebb hidegfrontokat a szervezetem előre jelzi, elsősorban éjszaka az alvásom hiányos, gyakran csak forgolódással töltöm az időt. Ilyenkor a gondolataimban egy-egy témát részletesen áttekintek, hiányérzetem esetén az ágyból felkelek, és a számítógép elé ülök. Az ARCANUM Digitális Tudománytár, az Országgyűlési Könyvtár által üzemeltetett HUNGARICANA honlapokon a felmerült kérdésekre próbálok választ keresni. 2017. szeptember 16-án, szombat éjszaka 2 órakor ültem a számítógép elé. Keresgélés közben rátaláltam a kislétai születésű Baán Péter piarista szerzetesre, tanárra.

Baán Péter /Kisléta, 1795. 09. 09.- Kolozsvár, 1833. 05. 03./ piarista szerzetes, tanár a piarista rendbe 1814. október 9-én, 9 évesen lépett be. A novíciusi /szerzetesrendi/ idejét 1815-ben Kecskeméten kezdte meg, ahol 1816-ban, 11 évesen az I. gimnáziumi osztályban próbatanításra is alkalmazták, Temesváron 1817-ben, 12 évesen a II. grammatikai osztályt tanította. Kolozsváron 1818-1819 közt bölcsészetet, Nyitrán és Szentgyörgyön 1820-1821 között teológiát hallgatott. Kolozsváron 1822-1833 között az alapítványos convictorok felügyelőjeként dolgozott és az ottani akadémiai templomban egyházi beszédeket tartott. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című könyvében Baán Pétert piarista-gimnáziumi tanárként és hitszónokként mutatja be.

A Kecskeméti Piarista Iskola megalapítása gróf Koháry István országbíró, Kecskemét földesurának nevéhez kötődik. Az iskolában, két osztályban 118 diákkal 1716-ban kezdődött meg a tanítás. Az első rendház és iskola 1720-1726 között épült fel. A templom barokk stílusban 1735-re készült el. Az 1800-as évek elején alakult ki a hatosztályos gimnázium közel 300 diákkal.

Kecskeméti Piarista Gimnázium és a Szentháromság-templom

Kecskeméti Piarista Rendház és Kollégium

A kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum a Báthory István által 1579-ben alapított jezsuita iskola utódja. 12 szerzetes 1579. december 20-án nyitotta meg az iskolát. Az első tanévben 50 diák, 1581-től 150-200-ra, 1585-ben 230-ra növekedett a diáklétszám. A jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, Mária Terézia 1776. június 7-i rendelete alapján a piaristák /kegyesrendiek/ vették át. Az intézmény hivatalos neve Királyi Akadémiai Líceum lett, amely egyetemi rangban működött, jogi és orvosi karral. A jogi kar 1849-ben, a bölcsészeti kar pedig 1850-ben megszűnt, az orvosi kar önálló intézményé alakult, az akadémiai líceum 1850-től főgimnáziumként folytatta tevékenységét.

A kolozsvári piarista templomot a jezsuiták 1718-1724 között építették. Mária Terézia a jezsuita rend helyett a piaristákat, a Kegyes Tanítórendet hívta be, ezt követően piarista templomként, illetve akadémia templomként emlegetik. A templom hajója 42,7 méter hosszú és 25,2 méter széles, barokk stílusú. A hajóból mindkét oldalra három-három kápolna nyílik. A főbejárat feletti dombormű a Szentháromságot ábrázolja. A mellékkapuk felett a jezsuita rend alapítójának, Loyolai Ignácnak, illetve Xavéri Szent Ferencnek a szobrai találhatók.

Baán Péter kislétai születésű piarista szerzetes, tanár eddig fellelt munkái:

1. Baán Péter: Tisztelet koszorú. „Nagyméltóságú Négyesi liber báró Szepesy Ignácz erdélyi püspök úr ő Méltóságának fő pásztori hivatalába teljes hatalmú belépése ünnepén bemutatott 1820-dikában. /4-r. 8 I./Nagy- Szombatban, Jelinek bet. E.M.”
2. Baán Péter: Örömdal. „Tiszteletes érdemes Mészáros Lászlónak… érdemei iránt való hálaadatosságokból neve napján énekeltek ez isteni tudományok hallgatói 1821. /k. 8-r. 7 I./ Pozsonyban, 1821. Belnay örököseinek bet. E.”
3. Baán Péter: Örömkoszorú. „Ft. Bolla Mártonnak a Magyar és Erdély országi kegyes oskolák rendje tartománybéli igazgatójának midőn Szent-Györgyi szerzeteseinek az isteni tudományában tett előmenetelek vizsgálásán személyesen meg jelenni méltóztatnék, a tisztelet, és hála-adatosság oltárán áldoztak ugyan azon rendnek áldozó papjai. /k. 4-r. 8 I./ Pozsonyban, 1821. Belnay örök. bet. E.”
4. Baán Péter: Egyházi beszéd. „Az academicum kegyes oskolák temploma első század ünnepén élő nyelven mondott /8-r. 36 I./ Kolozsvár, 1824. A kir. lyceum bet. M.”

Kolozsvári Piarista Templom

Kolozsvár legrégebbi középiskolája a Farkas utcában található

Baán Péter kislétai születésű piarista szerzetes, tanár korán 1833. május 3-án, 37 évesen Kolozsváron hunyt el, sírja a kolozsvári piarista templomban található. A kolozsvári piarista templom /1776. október 15-ig a jezsuita rend temploma volt/ 1718-1724 között épült. Baán Péter piarista-gimnáziumi tanár és hitszónok sírjának felirata: „R.P. PETRUS BAAN E SCHO LIS PIIS SUBREGENS /HUM/ANISTAR/UM/ IN CO/NYICTU/ OBIIT 3 /MAIUS/ 1833 AET/AT/IS /37/”. A sírfeliratot Sas Péter A kolozsvári piarista /egykori jezsuita/ templom sírfeliratai című könyvében találtam meg. A Baán Péter sírfeliratához tartozó 48. sorszámú lábjegyzet: „P. Baán /Bán/ Petrus s S. Paulo /Kisléta, 1796. április 8./ 1818-1819 és 1822-1833 között a Kolozsvári ház tagja. 1818-1819 között stud. fil. Vö. KOLTAI, 1998.85.”

Baán Péter piarista szerzetes, tanár szülőföldjéhez, Kislétához fűződő kapcsolatának feltárása során a következőkre leltem rá. A Magyarország vármegyéi és városai című könyvben a Szabolcs vármegye nemes családjai és a Szabolcs vármegye községei fejezetekben felsorolásra kerültek a nemes családok. A nemesi kiváltságokkal űzött visszaélések megszüntetése céljából elrendelt nemesi vizsgálatok 1725-ben készültek el. A kislétai földtulajdonnal rendelkező nemesek is fel voltak sorolva /a nemesi oklevelek időpontja zárójelben van feltüntetve/. Az első nemesi vizsgálatok eredménye nem elégítette ki az intéző köröket, ezért 1755-ben új, országos nemesi összeírást rendeltek el. A többi birtokos család közül a könyv kiemelt 48 családot, ezek közül kislétaiak voltak Baán, Báthory, Bessenyey, Gencsy, Gulácsy, Jósa, Lónyay stb. családok. A XIX. század első felében Kislétának birtokosai voltak az Agárdy, Vajda, Ujfalusy, gr. Barkóczy, Bessenyey, Tisza, Bihary, Éva, Farkas, Jósa, Márky, Mikó, Gencsy, Gulácsy stb. családok.

A Kis Léta helységnek urbarioma /az úrbéri kötelezettségeket összefoglaló oklevél/ 1773-ban jött létre, amely 30 oldalon kilenc fejezetből, három táblázatból áll. Az oklevél 10 földesúr, 36 szabad menetelű jobbágy úrbéri kötelezettségeit tartalmazza. A földesurak között szerepel Baán László, aki egy szabad menetelű jobbággyal, név szerint Kovács Istvánnal rendelkezett. Kovács István 12 1/8 hold szántón, 3 hold réten gazdálkodott, évente 19 ½ nap marhás robottal, vagy 39 nap kézi szolgálattal kellett szolgálnia, emellett adózásokat is kellett végeznie.

Irodalomjegyzék:

1. Baán Péter-Wikipédia.
2. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
3. Sas Péter: A kolozsvári piarista /egykori jezsuita/ templom sírfeliratai.
4. Kecskeméti Piarista Iskola, Wikipédia.

A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványaiban leltem rá a Kisléta községhez kapcsolódó leletekre.

A 4000 éves színaranyból készült hajkarika

A kislétai Gencsy Albert földbirtokos kastélykertjével szemben, a vasútra vezető úttól jobbra, szántás közben egy kiszáradt réten arany ékszert találtak, melyet Gencsy Albert 1907. december 28-án a múzeumnak ajándékozott. A kislétai Dr. Jósa István unokája Jósa András, a múzeum igazgatója a NYÍRVIDÉKBEN emlékezett meg a leletről. A bronzkori, mintegy 4000 éves, színaranyból készült láncszemet Kisléta mellett Magyarországon, több helyen találtak (Gyulafehérváron, Tiszafüreden, Bodrogkőváralján, Szentesen). A kislétai arany hajkarikát Jósa András saját kezű feljegyzésével látta el.

A múzeumi leírás szerint: „A belső oldalán nyomott ovális metszetű huzalból szív alakúra hajlított arany hajkarika. Sz: 1,95 cm, H: 2,1 cm, V: 0,4 cm, 7,74 g. /Aranyleltár 30., illetve JAM 61.188k,1., régi ltsz. II.1969./”

A 400 éves Kislétai éremlelet

Az 1600-as évek végén forgalomban volt pénzérmékre a kislétai határban Takács György 46 éves juhász hívta fel a muzeológusok figyelmét. Az Ulrich Attila, Tóbiás János, Szikora István által végzett kutatás során 320 darab arany és ezüst pénzérme került elő. A lelet kezdő évszámát, 1533-at egy porosz garas jelzi, a záró évszám 1692. A leletben 109 darab 2/3 és 1/3-ad tallér van. Az eddigi szabolcsi leletekhez viszonyítva jelentős mennyiségű pénzérme került elő. A három aranypénz mellett 1 magyar, 5 külföldi egész tallér, 99 guldiner, 3 darab 1/6 és 1 darab 1/3 tallér van. Az éremlelet további részét kisebb értékű váltópénzek alkotják, amelyeknek zömét a Lengyel Királyság pénzei teszik ki. A magyar pénzek előfordulása viszonylag ritka a leletben, összesen 36 darab.

A Kislétán talált pénzérmék az 1600-as évek végének északkelet magyarországi pénzforgalmát mutatják meg. A lelet tudományos értéke azért igen nagy, mert a pénzek igazolják a korabeli források alapján rekonstruálható Szabolcs megyei, de a Szepesi Kamara fennhatósága alá tartozó területek pénzforgalmát is.

Az érméhez kapcsolódó adatok: Magyar Királyság, III. Ferdinánd /1637-1657/, 1 tallér,1658, K-B /Körmöcbánya/, 28,46 g, H: 1244

Az archeológiai értékű cserépkorsó

A Máriapócsot és Kislétát összekötő út építése során a Kislétai út 3150 szelvényénél, a Ciberés hegy nevű magaslat nyugati szélén egy nagyon szép kiképzésű magas fülű cserépkorsó került elő, amelyről Kiss Lajos múzeumigazgató megállapította, hogy az értékes lelet a Kr. előtti évezred második feléből való, hamuhalmok és ősi tűzhely mellett volt. A vörösre égett homokos földdarabok, emberi és állati csontok, egy ló csontvázának részei, nagyszámú edénytöredék és obszidián szilánkok tanúskodtak arról, hogy ezen a helyen a legősibb időkben is emberek laktak.

Az archeológiai értékű cserépkorsó a nyíregyházi Jósa András Múzeumban van elhelyezve.

A kislétai Gencsy Albert által a múzeumnak ajándékozott intarziás tajtékpipa

Az 1743-ból származó tajtékpipa valóságos műremeke ennek a kornak: „Alól öblös, felső részén, amelyen a kupak áll, szűkülő, egész formája a legfinomabb barokk elgondolás. A pipa sötét barnára sült teste ezüst lemezek berakásával rombuszalakú mezőkre van osztva és minden ilyen mezőbe liliomfaragású tajtéklapocskák vannak beleillesztve. A liliomfaragás az Anjou-liliomokra emlékeztet és a szirmok kisugárzásának középpontjában csillogó ezüst szegecseke van. A pipakupakja ezüst és kiképzésében magyar ötvösművészetünknek jellemző motívumokat fedezünk fel. Azt a peremet, amely a szár beillesztésére szolgáló nyílást köríti, ezüstlap fedi és ezen a következő gravírozás van. „Emlék Batthyánytól. 1743.””

Az 1743-ból való, Batthyány gróftól kapott művészi intarziás tajtékpipát a kislétai földbirtokos, Gencsy Albert 1927. február hónapban, 85 éves korában a szabolcsi Jósa Múzeumnak ajándékozta. Az iparművészeti szempontból felbecsülhetetlenül nagy értékű tárgy történelmi vonatkozásai is fokozzák nagy értékét.

Az egykori Gencsy kastély rokokó stílusú fehér porcelánkályhája

A XVIII. században gyártott és a kislétai Gencsy kastélyban üzemelt cserépkályha a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthonból 1960. február hónapban a Nyírbátori Múzeumba került. A porcelánkályha ritka szép iparművészeti emlék, amely teljesen ép állapotában megmaradt.

A XV. századi ép acélkard

A máriapócsi vasútállomás közelében 1884-ben árokásás közben, homoktalajban találtak egy XV. századi, ép acél kardot, amelyet Gencsy Albert országgyűlési képviselő a Nyíregyházi Múzeumnak ajándékozott. Az acélkard leírása: „A penge hossza 100 cm görbe, egy élű 7 mm vastag, 57 cm-re a keresztvastól a hegyefelé beszélesedik, úgy, hogy tokjának kiugrása van. A keresztvas „S” alakú, hossza 168 mm. A markolat 120 mm hosszú.”

A Gencsy Albert által ajándékozott acélkard a 45. számú

Irodalmi jegyzék:

1. Almássy K.-Istvánovits E.-Kurucz K.: Aranyok a Jósa András Múzeumban. Nyíregyháza, 1997.
2. Csallány Dezső: Jósa András Múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918.
3. Ulrich Attila: A kislétai éremlelet. 2006.
4. Jósa András: Szabolcs vármegye múzeum ős- és középkori tárgyainak ismertetése. Nyíregyháza, 1899.
5. NYÍRVIDÉK 1926.09.04., 1927.02.20. száma
6. NÉPSZAVA 1960.02.27. száma