„Semmire sem vagyunk jók, ha csak magunknak vagyunk jók.” /Voltaire/
Dr. Szilágyi János a Medicina Thoracalis folyóirat szerzői által 2001. július 10-én tiszteletére összeállított Szilágyi János tanár úr 75 éves című egyoldalas anyagot 2002. augusztus 4-én sajátkezű megjegyzéssel adta át Kisléta jegyzőjének: „Szakmai pályám alkonyán sok szeretettel Magyarné Lánczi Juliannának Kisléta jegyzőjének. Dr. Szilágyi János.” Egy másolati példányhoz az Önkormányzati Hivatalban jutottam hozzá, amelyet a következőkben közlök.
Dr. Szilágyi János
„Szilágyi János tanár úr 75 éve. Geszteréden született 1926. július 10-én. Paraszt családból származik. Szülei 1936-ban költöztek Kállósemjén Újfalúrétre. Általános iskolai tanulmányait Geszteréden, Kállósemjén Újfalúréten és Kislétán végezte; a középiskolát Nyírbátorban és Nyíregyházán. 1946-ban beiratkozott a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1952-ben szerzett orvosi diplomát. Végzés után a Debreceni Állami Tbc. Gyógyintézetbe, a jelenlegi Tüdőgyógyászati Klinikára nyert kinevezést, ahol 40 évet dolgozott; 1991-ben egyetemi docensként vonult nyugállományba.
A gümőkórjárvány elleni küzdelem azon szerencsés korszakában végezhette orvosi munkáját, amikor is a nagyhatású gátlószerek birtokában úrrá lehetett lenni a rettenetes betegségen, és át lehetett térni az egyéb mellkasi megbetegedések korszerű kivizsgálására és kezelésére. Így vált számára lehetővé az egyéb légzési és keringési megbetegedésben szenvedőkkel való foglalkozás. Több hazai és külföldi gyógyintézetben végzett tanulmányúton szerzett tapasztalatok alapján kiépítette a légzés-keringési laboratóriumot és betegosztályt. Elsőként végzett az egyetemen szívkatéteres vizsgálatot és ideiglenes szívritmuskeltő beültetését. A szívkatéteres vizsgálatok mellett, munkatársaival (Dr. Mészáros Jajos, Marcz István, Dr. Kántor Erzsébet, Dr. Osváth Sándor, Kaló Ilona) rutin diagnosztikai eljárássá fejlesztette az angiokardiográfiát, valamint a retrográd balkamra katéterezést, nyitott Botall-vezeték esetén pedig az a. pulmonális és a jobb kamra retrográd katéterezést.
A vezetése alatt álló légzés-keringési laboratórium és osztály munkájának elismerése is kifejezésre jutott abban, hogy az Egészségügyi Minisztérium 1971-ben a szívsebészet országos fejlesztése keretében „Szívdecentrumot” hozott létre a klinikán. A szívdecentrum kivizsgáló bázisává pedig ezt az egységet jelölte ki. Ez tette lehetővé a Mellkassebészeti Osztályon a szívsebészeti ténykedés beindítását, a későbbiekben pedig több lépcsőben a Kardiológiai Klinika és a Szívsebészeti Klinika megteremtését. A légzés-keringési laboratórium és osztály kiépítése során a mellkasi (tüdő- és szív-) műtétre kerülő betegek preoperatív kivizsgálása mellett lehetővé vált számára a kardiopulmonális kórképek klinikai kórélettani tanulmányozása.
Kutatásának egyik fő területe az 1960-as években a ventiláció és a perfúzió viszony alakulásának tanulmányozása volt a bronchopulmonális kórképekben, ezen belül tüdőgümőkórban és a tüdő rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben. Disszertációját is ebből a témakörből írta és védte meg 1970-ben. Másik nagyobb kutatási témája a „körülírtan világos tüdő” patomorfológiai, patofiziológiai vonatkozásainak tüdőangiográfiás, hemodinamikai és differenciált légzésfunkciós diagnosztikai módszerekkel való tanulmányozása volt. 60 tudományos közlemény jelent meg tollából hazai és külföldi szaklapokban. Számos előadást tartott hazai és külföldi tudományos fórumokon. 1961-62-ben egy évet dolgozott Németországban a Megdeburgi Orvostudományi Egyetem Lostaui Tüdőgyógyászati Klinikáján, ahol a légzéskeringési laboratóriumi fejlesztésében, a hemodinamikai vizsgálatok bevezetésében vett részt. Szakmai munkásságáért itthon 1966-ban „Érdemes Orvos”, 1982-ben „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott; a Németországban végzett szakmai munkájáért a Német Egészségügyi Minisztérium pedig 1982-ben „Koch Róbert emlékérmét és Oklevelet” adományozott részére. 1989-ben „Tüdőgyógyászati, Allergológiai és Immunológiai Megbetegedések” Nemzetközi Alapítványt létesített, amelynek elnöki funkcióját mind a mai napig ellátja. A hagyományosan nagysikerű alapítvány kétévenként rendezett kongresszusai elismertek mind a hazai, mind a külföldi szakmai körökben.
Szakmai ténykedése során számos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település, ezen belül különösen Kisléta és Kállósemjén hozzáforduló betegeit gyógykezelte vagy orvosi tanácsokkal látta el. Segítette a megye fiataljainak egyetemre kerülését, tanulását. Ezen ténykedésének elismeréseként Kisléta /1990/ és Kállósemjén /2000/ községek díszpolgárukká fogadták. 1991-ben vonult nyugdíjba és visszatért szűkebb pátriájába, Kállósemjénbe. Küldetésének megfelelően a munka és család tölti be az életét. Feleségével, Dr. Bene Juliannával együtt gondozzák kertjüket, szervezik a soron következő kongresszusokat, örömmel nevelik a telkükön felváltva nyaraló unokáikat. És mindig jut idejük a tanácsért, segítségéért hozzájuk fordulókra.
Kívánjuk Szilágyi János tanár úrnak, hogy még sokáig jó egészségben szolgálja a magyar tüdőgyógyászat ügyét.”
Dr. Szilágyi János és felesége Dr. Bene Julianna
A debreceni szívsebészet történeti leírásában olvasható, hogy a Nagyerdei Népszanatóriumot Auguszta Mária Lujza /1875-1964/ osztrák főhercegnő magyar királyi hercegnének jelentős szerepével 1914-ben adták át 175 ággyal, később Auguszta Szanatóriumnak nevezték el. Az első világháborúban hadikórházként, a II. világháború után a szanatórium Állami Tüdőbeteggyógyintézetként működött. Majd TBC Klinika néven a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez csatolták, 1968-tól pedig mint Tüdőklinika működik. Ennek a kornak jeles személyisége Pongor Ferenc (1904-1993), aki 1927-1975 között dolgozott az intézetben, 1943-ban magántanári címet kapott, és az Auguszta Szanatórium igazgatója lett. 1955-ben kezdeményezésére indult el az Auguszta DOTE-hoz való csatlakozása. Kiemelkedő eredményeket ért el a chromogén mycobacteriumok mikrobiológiai és klinikai vonatkozásainak vizsgálatával. 1966-tól egyetemi tanári címet szerzett. Ezen időszakban, mint feltörekvő tüdőgyógyászok szereztek hírnevet a szakmának Dr. Szilágyi János, Dr. Kasza Lajos, Dr. Bene Julianna, Dr. Faragó Eszter, Dr. Vezendi Sándor.
A második világháború után államosított Auguszta Szanatóriumban 1948-ban létesítettek mellkassebészeti osztályt, és vezetésével Schnitzler József főorvost bízták meg, aki elsősorban a gümőkór sebészi kezelésével foglalkozott és egyéni módszert dolgozott ki a csont és ízületi tbc kezelésére, bevezette a streptomycin lokális alkalmazását. Ezen új módszerek kidolgozásáért és kiváló eredményeiért 1951-ben Kossuth díjjal tüntették ki, és további elismerésként 1952-ben állami támogatással felépült az új műtőblokk, műtét utáni őrzővel, sterilizálóval és más kiszolgáló helyiségekkel. A mellkassérült betegek ellátása során, szükség esetén a szívsérülések kezelése is megtörtént, az itt szerzett tapasztalatokat eredményesen alkalmazták a később bevezetett szívműtéteknél. „Schnitzler professzor szakmai érdeklődése a 1960-as évek elején a szívsebészet felé irányult és Szilágyi János docens irányításával a légzésfunkciós laboratóriumban bevezetett szív katéteres vizsgálatok teremtették meg a diagnosztikai hátteret a szívsebészet számára. Az első szívkatéterezést 1958-ban Szilágyi János végezte Debrecenben.”
Dr. Szilágyi János által alapított nemzetközi alapítvány halála után, kisebb szünet után újjáalakult és működik. A „Tüdőgyógyászati, Allergológiai és Immunológiai Megbetegedések” (TAIM) Nemzetközi Alapítványa 2013. augusztus 23-án és 24-én tartotta XI. Tudományos Továbbképző Fórumát. Az alapító, Dr. Szilágyi János egyetemi docens eredeti szándékának megfelelően ebben az évben is interdiszciplináris, több szakterület legújabb eredményeit bemutató programot állítottak össze. A tüdőgyógyászaton belül kiemelt szerepet kaptak a tbc, a COPD, az asztma, a tüdőrák és a pulmonális rehabilitáció aktuális kérdései.
A TAIM Nemzetközi Alapítványa által rendezett tudományos konferenciákon a Dr. Szilágyi János által 1996-ban meghirdetett pályázati felhívás alapján a nyertes pályázatok bemutatásra kerültek. A 35 év alatti pályázók anyagi elismerésben részesültek. 2017. augusztus hónapban, Debrecenben megrendezett tudományos konferencián az első pályadíjat megosztva Dr. Szegedi Márta a DE bioanyagtani és fogpótlástani tanszékének tanársegédje és Dr. Hajdú Krisztina a DE bőrgyógyászati tanszékének rezidense kapta. A Dr. Szilágyi János emlékére alapított plakettet az alapítvány kuratóriumának egyik alapító tagja, Dr. Gergely Judit senior oktató kapta.
Dr. Hajdú Krisztina a pályadíjjal
Dr. Szilágyi János emlékére alapított plakett
Dr. Szilágyi Jánosnak két lánytestvére (Mária, Gyöngyi) és két fiútestvére (Mihály, Imre) volt. Dr. Szilágyi Gyöngyi /1943-?/ körzeti orvosként dolgozott, sajnos korán meghalt. Mihály leánya, Dr. Szilágyi Éva, Debrecenben fogszakorvosként dolgozik. Mindketten Kislétán jártak általános iskolába.
Dr. Szilágyi Gyöngyi, Dr. Szilágyi János, Kisléta, 1973.
Dr. Szilágyi Éva
