„A haza ereje a néptanítókban rejlik;
Amely nemzet nem mellőzi,
Hanem vállán hordja tanítóit,
Az kősziklára építi hazáját!” /Papp Bertalan, 1889./
Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító, a gyermekmenhely felállítója Új-Fehértón, Papp Imre és Újlaki Borbála földmíves szülőktől, több gyermekes családban 1830-ban született. Tanulmányait 5 éves korában a helybeli református iskolában kezdte meg. Az elemi iskola befejezése után, 9 évesen a legközelebbi hajdúböszörményi algimnáziumba került, ahol az anyagi áldozat elviselhető volt. 1845 őszén a Debreceni Főiskolában a felsőgimnáziumi tanulók közé iratkozott be.
A Debrecenben eltöltött két és fél év után 1848 tavaszán, 18 évesen abbahagyta a tanulmányait és beállt a harcoló honvédek közé. Bem József fővezér alatt az aradi, a temesvári és az erdélyi csatákban mint tüzér őrmester vett részt. Átélte a szabadságharc szenvedéseit, a haza jobb jövőjének reményében harcolt, küzdött, tűrt békével minden viszontagságot. A világosi fegyverletétel után Erdélyből nehéz körülmények között került vissza szülőfalujába.
Kislétai Református Egyházi Templom belső részlet, 2016./PL/
1849 őszén a Felső Szabolcsi Református Egyházmegye támogatásával elnyerte az üresedésben lévő nagy-kállói correctornak nevezett tanítóságot. Egy év múlva Balkányba hívták orgonista tanítónak, ahol három évet sikeres munkásságban töltött. A silány tanítói fizetés miatt világi pályára szeretett volna átmenni, közben katonának sorozták be. Ennek kellemetlen állapotából megint a Felső Szabolcsi Református Egyházmegye támogatásával úgy szabadult ki, hogy a meghalt kis-létai tanító helyére segédtanítói minőségben 1854-ben berendeltetett fél fizetés mellett, mivel a másik fél fizetést a tanítói özvegy részére tartották fenn. Papp Bertalan tanító fél fizetés mellett kárpótlást nyert: id. Gencsy Károly vendégszerető házánál kapott ellátást és egyéb jutalmazást. Kis-Létáról Encsencsre ment rendes tanítónak, három év után Bogáton nagyobb jövedelmű tanítóságot fogadott el, amit hat évig közmegelégedésre végzett. Ekkor fáradságos munkájával megalakult a Tanítói Özvegy Árva Gyámpénztár, ahová saját akaratából 16 évig havi 4 forintot fizetett. A bogáti időszakban feleségül vette Hetei Máriát, kilenc gyermekük született, öt gyermek érte meg a felnőttkort. Az egyházmegyei gyűlés Bezdédre rendelte, ahol buzgó tevékenységével az azelőtt elhanyagolt iskolát csakhamar virágzó állapotra juttatta. A bogáti és bezdédi tanítósága alatt tanítói munkásságáért tanítótársaitól rektorok rektora címet kapott. 1872-ben kezdeményezésére Kisvárdán megalakult a Vidéki Felekezetnélküli Népnevelési Egyesület.
Az 1880 tavaszán Papp Bertalan csere folytán visszakerült tanítónak oda, ahol életének munkásságát kezdte meg, ahol párját, Hetei Máriát megtalálta, ahol régi tanítványai ma már felnőtt emberek, községi és egyházi elöljárók, Kis-Létára, ahol közel 25 évet tevékenykedett. Kis-Létán a korábbi munkahelyén, a régi, és új ismerősök békés körében közszeretetben, megbecsülésben élve teljesítette híven tanítói kötelességét megelégedésére az egyházközségnek és egyházmegyei hatóságának. Előzékenysége, szolgálatkészsége, megbízhatósága által szívesen látott, sőt nélkülözhetetlen vendég volt úri családoknál és közönséges polgárházaknál egyaránt. Az iskolai tanításon és egyházi szolgálaton kívül társadalmi ügyek előmozdítása érdekében is aktívan közreműködött. Az egyházmegye számvizsgáló bizottságának a tanítói részről aktív közreműködője. A Nyírbátori Járás tanítótársai részére történelmi tanítást tartott. Papp Bertalan tanító a gyakorlatban mutatta meg a kisdedóvodák működését, a gyermekmenhelyek felállításának módját. A nyári szünidőben az iskola körülkerített udvarára 60-70 gyereket gyűjtött, a mezei munkásemberek gyermekeit, és foglalkozott velük. Ezen munkájáért Szabolcs megye közigazgatási bizottsága elismerését fejezte ki és jutalmazása céljából az Országos Kisdedóvó Egyesülethez felterjesztette.
Kislétai Református Egyház volt Református Elemi Iskolája, 2013. /PL/
A Felső Szabolcsi Ev. Ref. Tanítók Egyesülésének közgyűlésén 1889. 10. 03-án Nyíregyházán Horváth István, az egyesület elnöke /Nyíregyházi tanító/ Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító 40 éves munkásságának tiszteletére ünnepi beszédet mondott, amely Jubiláris beszéd Papp Bertalan Kis-Létai ev. ref. tanító 40 éves jubileumára címmel 1889. 10. 13-án a NYÍRVIDÉK 41. számában jelent meg.
Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító a 40 éves jubileum alkalmára írt leveléből a következőket idézem: „Az embereknek teremtője, azok sorsának intézője, pályájuk kimutatója, abban vezetője és gondviselője, a nagyhatalom, bölcs és jó Isten, akinek örök hálával tartozom, kinek felséges szent nevét szép énekben és buzgó imákban oly sokszor és magasztosan dicsőítettem és magasztaltam, sok szép idővel, 60 esztendővel megáldott, abban állandó jó egészséggel megajándékozott, lelki s testi szükségeimről is nagy kegyelmesen gondot viselt; életem sorsában, családi életemben szeretett. A tanítói nehéz, de gyönyörűséges pályámon, mint jó atyám karjain hordozott, bölcsességgel megáldott, lankadatlan türelemmel gazdagított. S íme, megengedte, hogy jó kedvéből e pályán 40 évet ép testben, lélekben elérjek s a mai nappal át is lépjek. Csak az tudhatja legjobban, ki a tanítói pályán jó lelkiismerettel forgolódik; mily nehéz, mily test és lélekölő munka várakozik egy tanítóra; mily kevés vagy semmi az elismerés és jutalom, de annál több a nélkülözés, lenézés és bántalom; és mégis neki dolgoznia kell, hogy megélhessen, családját fenntarthassa, földi pályafutását elviselhetővé tegye.
Negyven éven át kóstoltam s ettem e nehéz, keserű kenyeret, és mégis hála a jó Istennek el nem hagyott, velem volt mind végig úgy jó, mint rossz napjaimban. Az ég ura, a jó Isten, védő szárnyaival betakart a világ és irigy emberek bántalmai alatt; őrző pásztora volt életemnek, személyemnek és szerény családomnak; nem bocsátott rám elviselhetetlen bajt és bánatot, sőt ha érdemem szerint olykor megostorozott, megcsókolva kezében az atyai veszőt, békével tűrtem és szenvedtem a vereséget, és ő ismét fiává fogadott, szeretett és minden jó szándékomban, dolgomban megsegített. Megérdemli tehát a jó Isten én tőlem, hogy őt egész életemben tiszteljem és imádjam.”
Horváth István ünnepi beszéde végén a gazdag élettörténetéből összefoglalóan kiemelte Papp Bertalan példaértékű hazafiasságát, tiszteletreméltó vallásosságát, Istenben bízó, lelkiismeretes, átlagon felüli tanítói munkásságát, a tevékeny lelke buzgalmából minden díjazás nélkül működtetett gyermekmenhelyeket. Végül a tanító kartásai nevében, ajándékként díszkötéses zsoltárt adott át.
A Nyíregyházán rendezett Tanítók Egyesületének közgyűlését követő napon Papp Bertalan ev. ref. tanító 40 éves tanítói munkásságának megünnepelése a Kis-Létai Református Iskolában folytatódott. A meghívott lelkészek, tanítók, világiak, a Kisléta egyházi, községi előjárósága, Gencsy Albert kislétai földbirtokos, egyházmegyei gondnok és családja, Nagymáté Albert kislétai református lelkész, az egyházmegye tanácsbírója, főjegyzője, Horváth István az ev. ref. tanítók egyesületi elnöke, Veres Menyhért téglási tanító jelenlétében, akik szíves készséggel vettek részt az ünnepséggel egybekötött vacsorán, mulatságon és osztoztak az általuk kiválóan szeretett és becsült 40 éve tanító és családjának igazi örömében. Az ünnepségen felolvasásra került Erdélyi István Szabolcs megye főmérnökének és Somlyódi Szoboszló járásbírónak Papp Bertalanhoz címzett és küldött leveleik. A NYÍRVIDÉK tudósítója szerint „A jelenlévők megérthették, a meg nem jelentek megtanulhatták volna, hogy a tanítói pályán van elismerés és van jutalom, van szeretet és közbecsülés, csak úgy töltse be hivatalát minden tanító, mint Papp Bertalan betöltötte.” A leírás szerint a nagyválasztékú ételekkel és italokkal gazdagon megterített asztaloknál elköltött ebéd és vacsora után Dombi és műkedvelő társai zenéje mellett sokáig tartott a táncmulatság. Közben Inczédi György és Szentgáli uraknak nevetséges mutatványai is szórakoztatták a jelenlévőket.
A kislétai Papp Bertalan ev. ref. kántor-néptanító halálával kapcsolatos értesítés, gyászjelentés a NYÍRVIDÉK 1899. 05. 07-én megjelent 19. számában olvasható. Az 50 éves tanítói, a 40 éves házassági múlttal rendelkező, 70. évében, 1899. április 30-án elhunyt Papp Bertalan tanító földi maradványait a szülőfalujában, Új-Fehértón 1899. május 2-án nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. A NYÍRVIDÉK 1899. május 2-i számának vezércikkében Dr. Mezőssy Béla országgyűlési képviselő méltatta Papp Bertalan közéletünk szerény munkásának érdemeit.
A NYÍRVIDÉK 1899. november 19-én és november 26-án megjelent 47. és 48. számában Papp Bertalan ev. ref. tanító emlékezete címmel Handár Miklós ibrányi ev. ref. tanító által írt élettörténeti visszaemlékezés olvasható, amely a gyülekezetben felolvasásra került. Az összeállított élettörténeti visszaemlékezésben a keresztényi, evangéliumi szent igék vezérelték az íróját, emellett a néptanítók nehéz sorsát, elvhű munkájukat is láttatja. Papp Bertalan néptanítónak is meggyőződése volt: „A franciák és poroszok tapasztalaton alapuló hite, hogy a haza ereje a néptanítókban rejlik, hogy amely nemzet nem mellőzi, hanem vállán hordja tanítóit, az kősziklára építette hazáját.” „Tett, tanított, gyarapított észrevétlenül egészen haláláig. Nem vette észre, nem tudott róla, meg se látta senki, csak az anyagi szegénység. 69 esztendeig hányalni, vettetni az élet tengerén annyi baj, nyomor, üldöztetés, megvettetés között, mint ő élt és el nem merülni a rettenetes hullámokban, munkálkodni híven egy egész életen át, nem a megérdemelt jutalomnak, de sőt az elismerésnek is csak hiú reményein tengődve és kétségbe nem esni, biztosan haladva eljutni az életnek természetes határához.” Az író, tanító kollégája felteszi a kérdéseket: „Mindenek mellett azonban mi hirdette az ő elévülhetetlen eredményeit? Anyagi jólét? Avagy semmi talán? De, hogy nem! Hát a kereszt, melyet egész életében viselt, mely alatt összeroskadt és meghalt, könny alakban, igaz gyöngyök hulltak ravatalánál. Vajha legalább ilyenkor jönne már a társadalom, hogy szeretettel bekopogtasson az özvegyi hajlék ajtaján, s lefizetné a megboldogulttól nyert tőkének csupán kamatjait is! De Ki hallja meg a tanítók özvegyének kiáltásait! Ki érti meg a tanítók árváinak keservét!” A válasz Szent Isten! – sajnos Papp Bertalan özvegyének, árváinak nem volt elég a válasz és napjainkban sem elég a hasonló özvegyeknek, árváknak a válasz.
Kisléta község lakói büszkék lehetnek, és tisztelettel tartsák meg emlékezetükben, hogy a Kislétai Református Egyház híveinek lelkiismeretes szolgálója, a kislétai református elemi iskolába járó tanulók magas színvonalú nevelője, oktatója, a nyári szünidőben 60-70 fő gyermekmenhely működtetője, a kiváló, példaértékű Papp Bertalan ev. ref. kántor-néptanító Kislétán közel 25 évig tanított és szolgálta a református egyházat, a kislétai közösségben élő embereket.
Irodalomjegyzék:
- Papp Bertalan kis-létai ev. ref. tanító 40 éves jubileumára. Nyírvidék, 1889.10.13., 41. száma.
- Papp Bertalan ev. ref. tanító emlékezete. Nyirvidék, 1899.11.19., XX. évfolyam 47. szám.
- Papp Bertalan ev. ref. tanító emlékezete. Nyírvidék, 1899.11.26., XX. évfolyam 48. szám.
- Papp Bertalan halálozása. Nyírvidék, 1899.05.07., 19. száma.
