Kisléta község története

Törőcsik Mari (Pataki Mari), Soós Imre (Bíró Máté)

Törőcsik Mari (1935-2021) halála alkalmával a Duna TV 2021. április 16-án műsorra tűzte a „Körhinta” című filmet. A Monte Carloi ATP 1000 tenisztornán az egyik negyed döntőt megnézve kapcsoltam át a Duna TV-re, ahol a „Körhinta” című magyar filmet végig megtudtam nézni. A nyolcvan éves koromnál fogva hálás vagyok sorsnak, hogy megélhettem Törőcsik Mari háromszoros „Kossuth díjas” színésznő pályafutását. Az 1953-as események alapján a forgatókönyvet Sarkadi Imre „A kútban” című, 1954-ben megjelent novellája alapján Fábri Zoltán és Nádasy László írta, a film 1955-ben Fábri Zoltán rendezésében készült, 1956-ban került a mozikba. A film harmadszori megnézése mellett azért döntöttem, hogy a színésznőre, a szerepeire, munkásságára, az általam megélt szép emlékekre tisztelettel, szeretettel emlékezzek.

A „Körhinta” a magyar filmek közül is kiemelkedő, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon (1956.04.23.-05.10. között tartott) a 39 nagyjátékfilmek egyikeként tűzték műsorra, és a legnagyobb értékű „Arany Pálma” díjra jelölték. A Magyar Filmművészek Szövetsége 1968-ban beválasztotta a tizenkét legjobb film közé.

  Soós Imre (Bíró Máté). Törőcsik Mari (Pataki Mari)

A film ma esti megnézése után az az érzésem volt, hogy 1956-ban, 1980-as években és a mostani megnézésem során más-más hatást éltem meg, más-más érzéseket váltott ki. A szórakoztató, kikapcsolódó hatása, a történetének megismerése, megértése, az eszmei mondanivalója mellett most éreztem a legjobban mennyire fontos társadalmi problémát, emberek közötti érdekkülönbséget, a múlt, a történelem által táplált megszokás és a fejlődés, az új iránti törekvések közötti ellentétek hogyan jelentkeztek 1953-ban és a magyar történelem során.

A szövetkezeti mozgalom az 1880 évek második felében indult, Nyírbátorban a Takarékszövetkezet 1872-ben alakult meg. Az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló törvényt 1898-ban fogadták el. Ezt követően létrejött a HANGYA Termelő- Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetek központja. 1920-ban már vidéken, községekben is megalakultak a HANGYA Szövetkezetek. Prohászka Ottó (1858-1927) püspök szövetkezei gondolatait megismerve értjük meg igazán a szövetkezet lényegét: „Azért kell szocializmus, vagyis társas szövetkezés, mert az egyes ember meg nem állhat, s elfújja őt a gazdasági verseny, de azért is, mert az embert társadalomba teremtette az Isten, hogy ne legyen porszem, hanem hatalmas épület, hogy ne legyen széltől söpört, földön futó levél, hanem törzsökös tölgyfa. Az emberiség egy nagy test, az emberi társadalom nagy szervezet, következőleg gazdasági téren is szervezettnek, összefüggő testületnek kell lennie; ezt a célt a szövetkezés által érjük el.” (Iránytű, 41. l.) 1945 után megalakultak a földműves szövetkezetek, az általános népszövetkezetek, a termelőszövetkezetek.

Az 1945 utáni földosztást követően 1949-ben megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése. A földel rendelkező és földdel nem rendelkező emberek önként, saját kézű aláírásukkal szentesítve léptek be a szövetkezetbe, utólagos minősítés szerin több helyen erőltetett formában, de véleményem szerint a demokratikus elveket figyelemmbe vették. A rövid idő alatt tömegével létrejött különböző típusú szövetkezetek működési feltételei kezdetben erősen hiányosak voltak, ami különböző problémákat okozott. Ezért 1953-ban törvény biztosította demokratikusan a tagok kilépési lehetőségeit.

A „Körhinta” ezt az időszakot választotta témájául. Az egyéni, magántulajdonon alapuló szövetkezeti tevékenység mindig legdemokratikusabb forma volt. Magyarországon kívül más országokban még mindig megszokott gazdálkodási, tevékenységi forma. Magyarországon 1959-61-ben újra előtérbe került a szövetkezeti, termelőszövetkezeti forma, kiemelt szervezéssel, önkéntes alapon, demokratikusan általánossá vált, amely a vidék, a vidéki emberek egyre jobb megélhetését biztosította, a községek települések meghatározó tényezőjévé váltak, az elvándorlás megszűnte, a helyi munkalehetőség biztosított lett, az értelmiség aránya kedvezően növekedett, vidéken is lehetett értelmes életet megélni. A magyar mezőgazdaság, élelmiszeripar több mint húsz év alatt, 1980-as évekre világszínvonalúvá vált, elsősorban a termelőszövetkezetek a háztáji gazdálkodás integrálásával nemzetközileg is elismert eredmények valósultak meg.

A rendszerváltás után Magyarország külső ország kényszere nélkül önállóan alakíthatta a mindennapjait, alapozhatta meg a társadalom jövőjét. Ennek ellenére a demokratikusnak mondott hatalom törvénnyel, diktatórikusan felszámolta a termelőszövetkezeteket, a szövetkezeti tagokat, mint tulajdonosokat –ez esetben a magántulajdont nem tartották szentnek- nem kérdezték meg, nem dönthettek, aláírásukra nem volt szükség. A termelőszövetkezet felszámolásának, megszüntetésének megvalósítását gyakorlatilag nem ellenőrizték, helyi végrehajtók a saját kedvük és érdekük szerint valósították meg.

A korábbi termelőszövetkezeti tagokat, annak családtagjait jelentősen megkárosították: Voltak szövetkezetek ahol a tagok üzletrészét az üzletrész névértékének 10 %-ért visszavásárolták, voltak helyek ahol az újonnan alakult szövetkezet vásárolta meg, amit a törvény nem tett volna lehetővé, majd a vezetők maguk között elosztották. A szövetkezeti tagok részére a tulajdonukba marad földterületeket osztatlan közös tulajdonba helyezték el, gyakran szétforgácsolva, 2-3 hektárt is négy-öt táblába helyezték el, előfordult, hogy 2,5 aranykoronát külön táblába jelölték ki, talán azért, hogy ha kedve lenne a tulajdonosnak gazdálkodni nehogy megtudja valósítani. Volt olyan örökös, akit az osztatlan közös tulajdonról nem is értesítették. Az új szövetkezet az osztatlan közös tulajdonban lévő földterületek bérleti díját potom összegben határozta meg, például 1994-ben aranykoronánként 100 forint, Szabolcs megyében a hektáronkénti 10 aranykoronás föld esetében 1000 forint bérleti díjat jelentett.

A rendszerváltás évében (1989) a mezőgazdaság az akkori GDP 13,7 %-t állította elő, a munkaerő 17,4 %-t foglalkoztatta, az exportbevételek 22,8 %-t tette ki, addig az ezredfordulót követő évekre az agrárgazdaság súlya jelentősen mérséklődött, a GDP-ből való részesedés már 3,6-4,0 % körül alakul. A foglalkoztatottaknak az 1990 évek elején a mezőgazdaság 11 %-t, 460.000 főt adta, 2008. évre 4,5%-ra, 174.000 főre esett vissza.

Soha nem fogom tudni megérteni, hogy változás, rendszerváltás miért nem a korábbi állapothoz mérten a fejlődést, a társadalom többségének a javát szolgálja. Ezzel szemben több területen száz ével korábbi elavult, igazságtalan állapotokat állították vissza, nagyon nagy veszteség árán. Mit jelentett ez a vidékjelentős részének: A termelőszövetkezet felszámolásával nagyon sok munkahely megszűnt. A munkavállalók jelentős része munkanélküliévé vált, később időszaki napszámos, közmunkás lett. Az értelmiség aránya jelentősen lecsökkent, pedagógushiány állott elő, az iskolák színvonala csökkent. A mezőgazdaság szerkezete rossz irányba változott, az állattenyésztés sok helyen megszűnt, a teljesen gépesített növénytermesztés vált uralkodóvá. A nagymérvű EU támogatásokból a vidékre fordított mértéke szakmailag elhibázott volt, nem szolgálta a korábban megszűnt munkahelyek pótlását, a rendszerváltás előtti települések élhetősége nagyon sokat romlott. Egy példát szeretnék megemlíteni: egy 1800 fős községben két egyház együtt több mint százmillió forintot kaptak közösségépítésre, eredményét szinte nem lehetett látni. A legnagyobb bajnak tartom, hogy a pályázati pénzek felhasználása nem ellenőrzött formában történik.

Nagyon fontos feladatnak mutatkozik, hogy a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban elhibázott döntéseket, a kialakult igazságtalanságokat, a romló életkörülmények okait meg kell vizsgálni és a megfelelő következtetések alapján átlátható, a fejlődést szolgáló intézkedéseket meg kell hozni.

A Bodrogközi Állami Gazdaság Helytörténetét Ápoló Közösség szervezésében, Fazekas András, Kerchner József közreműködésével megszerveztük az állami gazdaság helytörténetének ápolása céljából a volt központi épületre emléktábla elhelyezését.

 Az emléktábla elhelyezésére emlékünnepség keretében 2018. december 15-én, szombaton 11 órakor került sor.

Az ünnepség szózattal kezdődött, majd a következő program szerin tartottuk meg: 1. Assisi Szent Ferenc imádsága: Ima-t előadta Gyulai József író, költő, nemzetközileg elismert szakember. 2. Az emléktáblát leleplezte Laczkó Sándor, Berei Ferencné volt állami gazdasági dolgozók. 3. Az emléktáblát megszentelte és megáldotta Páll Miklós görögkatolikus parókus, Bereczki Miklós római katolikus plébános. 4. Az ünnepi megemlékezést Pénzes László mondta. 

5. Az emléktáblánál három megemlékezési koszorút helyezett el Lakiné Emri Mária, Fazekas András, Rácz János, Molnár József, Joósz György, Kerchner József volt állami gazdasági dolgozók. Az emlékünnepség kötetlen beszélgetéssel az Új Bástya Rendezvény Centrum Konferenciateremben folytatódott (Szent Erzsébet utca 3.)

 A helytörténeti emlékünnepségen részvevők megnevezésével is szeretném tiszteletemet, hálámat kifejezni az összes állami gazdasági dolgozónak, az újabb találkozásunk erősítette az emlékeinket, az összetartozás érzését. Csákóné Ilike, Berei Ferencné Marika, Csoma Magdolna, Lakiné Emri Mária, Czél Lászlóné Gyöngyike, Keresztes Marika, Fazekas Andrásné, Fazekas András, Laczkó Sándor, Molnár József, Gyulai József, Rácz János, Joósz György, Kerchner József, Fedor Gyula, Novák József, Petruska János, Téglás István, Dr Takács András, Dr. Takács Andrásné, Goreczki Gábor, Fenyvesi András, Fenyvesi Andrásné Marika, Winkler János, Eiben György,

Az emlékünnepség résztvevői (részlet)

 Az ünnepi megemlékezés a következők szerin hangzott el:

„A magyar történetírásában, kutatásában résztvevők többségénél lehet olvasni, hogy a történelmünk, a helytörténetünk valós, tényszerű ismerete teszi lehetővé a jelen történéseinek megértését, hogy a múlt dicsősége képezi a jelen alapját, hogy a jelenkor közös munkája ad reményt, kitartást és alapozza meg a Szent Istváni Keresztény Magyarország, a magyar emberek nyugatos jövőjét.

A nyugdíjas éveimben, több mint 15 éve foglalkozom a szülőföldem, az iskoláim, a munkahelyeim helytörténeti anyagainak gyűjtésével, feldolgozásával. A Facebookon több helytörténettel kapcsolatos oldalt és egy blogot működtetek. „Az agrárium története” oldalra a Bodrogközi Állami Gazdaságról több részt és fényképet tettem fel.

A Bodrogközi Állami Gazdaság első elődje az Állami Gazdaságok Nemzeti Vállalata Györgytarlón 1948-tól működött, aminek ebben az évben van a 70 éve. A Sárospataki- és a Bodrogközi Állami Gazdaság egyes üzemrészeiből 1955. december 31-én megalakult a Bodrogközi Állami Gazdaság Sárospatak székhellyel, ennek is rövidesen 63 éve lesz.

A Bodrogközi Állami Gazdaság helytörténete része a Magyarország történetének, valamint Sárospatak-, Bodrogköz helytörténetének. Az állami gazdaságban dolgozók munkájukkal, tevékenységükkel valamennyien hozzájárultak az állami gazdaság történetének alakulásához.

A Bodrogközi Állami Gazdaságban 1967 és 1987 között eltöltött időt életem legszebb időszakának tekintem, felejthetetlen számomra. Utólag is, ma is hálás vagyok a sorsnak, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Bodrogközi Állami Gazdaság kollektívájához tartozhattam, részese lehetem a közös sikerélményeknek, hogy közösen alakíthattuk a helytörténetét.

Szocialista brigád kirándulása. Guggolósor Sinka István, Espák Miklós, Hornyák László, Krakomperger Gyula, Lendák István, Géczi József. Állósor Bene Ferencné Eta néni, Kasai Sándorné, Kasai Sándor, Berei Ferencné, Berei Ferenc, Laczkó Sándor, Laczkó Sándorné, Espák Miklósné, Csoma Magdolna, Lendák Istváné, Krakomperger Gyuláné, Szabóné, Julika, Hornyák Lászlóné, Berta Józsefné, Berta József. Eger, 1983.06.30.

A kiváló, példaértékű, tisztelt és szeretett állami gazdasági szakemberek közül sajnos többen a földi életről elköltöztek. Úgy érzem, hogy tiszteletünket, köszönetünket, hálánkat nem csak a temetőben, a sír mellett fejezhetjük ki, hanem egy emléktábla elhelyezésével, a Bodrogközi Állami Gazdaság helytörténeti hagyományainak ápolásával, a még élő állami gazdasági közösség összetartozásával, egymás tiszteletével, a nézeteltérések elfelejtésével is.

A TRAUTSON KÖNYVELŐIRODA a tulajdonosa a Sárospatak, József Attila utca 29. alatt lévő ingatlannak, a volt Bodrogközi Állami Gazdaság központjának. Az EMLÉKTÁBLA kihelyezéshez a tulajdonos hozzájárulása szükséges, ezért fordultam Rák Tamás és Rákné Stumf Enikő ügyvezető tulajdonosokhoz. Az állami gazdaság közössége nevében nagy megtiszteltetésnek tartom a lehetőséget, köszönetemet és hálámat ez úton szeretném kifejezni a tulajdonosoknak, hogy két levélváltás, telefonbeszélgetés után engedélyezték az EMLÉKTÁBLA kihelyezését, az ünnepélyes átadását.

Itt is szeretném a Sárospataki Művelődési Ház igazgatójának, Csatlósné Komáromi Katalinnak a köszönetemet kifejezni az ünnepség hangosításáért, a közreműködésért és a kötetlen beszélgetési programunkhoz a terem biztosításáért.

Állami gazdaságok magyarországi története

A második világháború után az állami gazdaságokat 1948-tól kezdték szervezni, feladata volt az egész ország mezőgazdasági termelésének és állattenyésztésének korszerű és minőségi alapjainak lerakása. Az állami gazdaságok száma 1954. évben 494, az 1960-as évekre a számuk 300 felett volt és a területük elérte 970.000 ha-t. A termelői árak rendezése, a szakemberellátás javulása, az eszközök és termelő berendezések növekedése jelentős eredménynövekedéssel járt.  1967 évre kialakult a nagyüzemi jellegük, megszilárdult szerkezetük. 1970-es évekre kombinátok jöttek létre. Az állami gazdaságok jelentős szerepet töltöttek be a gazdaságok közötti kooperáció és integráció szervezésében, az iparszerű termelési rendszerek kialakításában. 1980-ra 120 alá csökkent a számuk, a termelésük volumene, színvonala viszont jelentősen növekedett, a magyar mezőgazdaságban meghatározó szerepük volt.

Bodrogközi Állami Gazdaság kialakulásának története

A Bodrogközi Állami Gazdaság jogelődje volt a Sárospataki Református Főiskola Bálványos-i, Györgytarló-i birtokai.

A mai Györgytarló korábban Györgytarló-puszta és környéke Lórántffy Zsuzsanna révén került a Rákóczi család birtokába. A birtok, 4747 hold, ebből Györgytarlón 2201 hold, Bálványoson 363 hold volt. A település neve I. Rákóczi György emlékét őrzi. A fejedelemasszony a Kollégiumnak adományozta, ezért sokáig főiskolai birtokként tartották számon.

A Főiskolai Birtok irányítását a Gazdasági Választmány (GV) végezte, 1923-ban az elnöke Trócsányi József. A Sárospataki Főiskola birtokainak kataszteri jövedelme alacsony, 3 korona 39 fillér volt. Az okszerű gazdálkodás megvalósításával 1923-ban Bálványoson 363 holdat, 1926-ban Györgytarlón 800 holdat, összesen 1163 holdat saját kezelésbe vettek. A saját kezelésen kívüli területeket haszonbérletbe és feles művelésre adták ki.

A házi kezelésben vett területek központjává a Györgytarló-i Nagy-tanyát tették, ügyintéző vezetője Valádi Béla lett. Az 1927-es jelentésből kitűnik, hogy a birtokon rendes üzemtervszerű gazdálkodást folytattak (kalászos, tengeri, burgonya, dohány, takarmányok, sertéstenyésztés, tehenészet, gulya marha, legelőbérlet). A Kollégium fenntartásában fontos helyet foglalt el a birtokból származó jövedelem. A Kollégium, mint jogi személy, e szempontból mezőgazdasági birtokosnak számított. A Györgytarló-i területen, 1933 őszén 25 holdas gyümölcsöt, almát, diót telepítettek. Az 1936-38-as években a Kollégium gazdasági életének gerincét jelentő Közpénztár bevételének 72 %-a a birtokok gazdálkodásából származott. A korábbi tőke kamatoztatása helyett a fő jövedelmet a nagybirtokok gazdálkodása jelentette.

A Bodrogközi Állami Gazdaság kialakulása:

- 1948–tól az Állami Gazdaságok Nemzeti Vállalata néven, Györgytarlón, 506 holdon működött.

- 1949 márciusában megalakult a Gyümölcstermelési Nemzeti Vállalt 91 hold területtel, része volt Baksai Herszényi féle gyümölcsös és a főiskola Györgytarlói gyümölcsöse.

- 1949 decemberében az Állami Gazdaság Nemzeti Vállalatához került Páterhomok, Lápló-tanya, Piti és Katona- féle birtok.

- 1949. december 8-án a Gyümölcstermelési Nemzeti Vállalatot átvette az Állami Gazdaságok megyei Központja, így alakult ki a Bálványosi Állami Gazdaság.

- Az 1951. –évi tagosítás után a gazdasághoz került Őrszem, Érhát, Várhomok és Nyerges –tanya.

- 1951. január 1-vel megalakult a Sárospataki Állami Gazdaság szőlő és gyümölcs hasznosításával, valamint a Bálványosi Állami Gazdaság szántóföldi növénytermesztéssel.

- 1953. január 1-vel a Sárospataki Állami gazdasághoz került a Bálványosi-, és a Tolcsvai Állami gazdaság összesen 3.281 hold területtel.

- 1955.december 31-vel a Sárospataki- és a Bodrogközi Állami Gazdaság egyes üzemrészeiből megalakult a Bodrogközi Állami Gazdaság Sárospataki székhellyel.

- 1958. január 1-vel a Zemplénagárdi Állami Gazdaságot a Bodrogközi Állami gazdasághoz csatolták.

A termelőszövetkezetek területi elhelyezése (1961-62-ben) után

- 1964-ben a véglegesen kialakult Bodrogközi Állami Gazdaság a Tisza, a Bodrog folyó és a Szlovákiai határ között, Bodrogközben, alacsony ártéri talajon, kisebb homokszigeteken terül el, szétszórt formában 54 km átlóval, tíz község határában 7538 hold területtel. A talajadottságai öntés és réti talajok típusába tartoznak, de ezeken belül különböző változatok fordulnak elő. A gazdaság talajainak nagy része a nehezen művelhető talajtípusokhoz sorolható. Az éghajlati viszonyait általánosságban a szélsőség jellemzik, a csapadék mennyisége az alföldre jellemző 480-600 mm között mozog.

Javaslom, hogy a Bodrogközi Állami Gazdaság elődeivel együtt a 46 éves történéséből közösen gyűjtsük össze a meghatározó, példaértékű, a fejlődését szolgált eseményeket, a működésével összefüggő fényképeket és ápoljuk Sárospatakhoz, Bodrogközhöz kötődő helytörténetét.

Ahogyan Magyarország-, Sárospatak-, Bodrogköz történetének ugyanúgy a Bodrogközi Állami Gazdaság 46 éves helytörténetének is voltak kiemelkedő, példaértékű, fényes időszakai, elismert közösségei, személyei, amelyek-akik méltóak arra, hogy az utódok megismerhessék, amire valamennyien büszkék lehetünk.

A példaértékű, kiemelkedő, fényes időszakaiból választva a következőket:

1. A Piti-tanyán a pecsenye kacsa előállítása a törzsállománytól a keltető állomáson keresztül. A Piti-tanyai pecsenye kacsa előállításának komplex technológiáját a Szarvasi Állami Gazdaságban adaptálták a Piti-tanyai szakemberek közreműködésével. A valódi végterméket a minőségi kacsa sültet a központ alagsorában lévő ebédlőben, Szendreiné Erzsike-néniék jóvoltából gyakran fogyaszthattuk, aminek országos híre volt.
2. A Páterhomoki Tejelő Szarvasmarha Telep példaértékű eredményei a mesterséges megtermékenyítésben, a brucellózis mentesítésében, a telep korszerűsítésében, a Poligon fejőház megvalósításában is megmutatkozott.
3. A gyümölcstermesztésben: országos szinten kiemelkedő körte termesztése, a Sárospataki Jonatán almafajta, a 400 vagonos hűtőház létrejötte és üzemeltetése, gyümölcsvelő és rostoslé gyártása, tartályládás vizes ürítő házi készítése, a csökkentett lé mennyiséggel történő permetezés, a kerten belüli GEV ládák, tartályládák gépi mozgatása, üzemi előjelzésen alapuló növényvédelem.

Almaszüretelők, középen Egyed János, a csúcson Laczkó Sándorné Márta, Baksa, 1958

4. A Páterhomoki Központi Gépműhely kialakítása, működtetése, részegységek felújítása, újak gyártása. Az elektromos energiagazdálkodás mintaszerű megvalósulása.
5. Ipari Főágazat-, Budapesti Építési Főágazat kialakítása, működtetése.
6. A Bodrogközi Állami Gazdaság gesztorságával működő Borsodi Gyümölcstermesztési Rendszer, 14 üzemben 2796 ha gyümölcsös termesztését integrálta.
7. A Bodrogközi Állami Gazdaság önálló egységeinek beszámoltatási rendszerének, értékelő-elemző munkájának mintaszerű megvalósulása.
8. A Bodrogközi Állami Gazdaság átlagos állományi létszáma megközelítette az 1000 főt, ennyi embernek adott munkát, a mindenkori életszínvonalnak megfelelően biztosította a megélhetésüket. Az állami gazdaságból elkerült szakemberek minden szinten (a szakmunkástól a miniszterig) példa értékűen ellátták a munkájukat.

Nagy megtiszteltetés, lelki megnyugvást jelenthet számunkra, hogy a közösen elhelyezett EMLÉKTÁBLA előtt, a Bodrogközi Állami Gazdaság 46 éves történetére való emlékezés gyanánt közösen fejet hajthatunk, koszorút helyezhetünk el.

„A BODROGKÖZI ÁLLAMI GAZDASÁG HELYTÖRTÉNETI ÜNNEPSÉGÉT AJÁNLOM AZ ÁLLAMI GAZDASÁGI DOLGOZÓK, MAG TIBOR, DR. KIS JÓZSEF, LEHÓCZKI LÁSZLÓ, DR. RUDOLF IMRE IGAZGATÓK EMLÉKÉRE, TISZTELETÉRE!”

(A könyvről készült fénykép a valódi színt nem adja vissza)

A Kisléta Község történetéhez kapcsolódó anyaggyűjtésemet, kutatásomat befolyásolta az apai-, és anyai ágon, több nemzedéken keresztül a kislétai kötődésem, a Kisléta község helytörténetének kiemelkedő, példaértékű, fényes, szomorú időszakainak, egyéneinek megismertetése, emlékük ápolása, a kislétai ősök, a kislétai alkotó emberek, a Kislétáról elszármazottak iránti tiszteletem és hálám.

A helytörténeti anyagok gyűjtésének helyszínei Magyar Országos Levéltár Lángliliom úti Óbudai Kutatóterem, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Nyíregyháza, Nyíregyházi Jósa András Múzeum, Miskolci Herman Ottó Múzeum, Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum, a Görög Katolikus Egyház Nyíregyházi Levéltára, a Kislétai Görög Katolikus Egyház Levéltára, Kislétai Református Egyház Levéltára, Kisléta Község Önkormányzata anyakönyvi kivonatai. A digitalizált tudományos folyóiratok, napilapok, hetilapok, levéltári iratok, könyvtári kiadványok fellelhető helyei: ARCANUM Digitális Tudománytár, HUNGARICANA, MAPIRE.
 

Kisléta Községgel kapcsolatos helytörténeti tevékenységemet segítő személyek: Dr. Bene János, Helmeczi Aliz, Tóth Ákos, Szabó György, Smil Sz. Szabó, Ferber György, Tamás Péter, Jakabné Harcsa Erzsébet, Madácsi Károly, Fekete József, Angyal Géza, Angyal Gézáné, Bunyáné Bihari Erzsébet, Mikóné Ferenczi Erika, Böszörményi Albertné Julika, id. Madácsi Imre, Dr. Vörösné Papp Éva, Orosz Árpádné Gebri Katalin, Prof. Dr. Fülesdi Béla, Dr. Kustár Zoltán, Orosz Árpád, Pásztor Károly, Szerencsi Imréné, Horváth János, Farkas Viktor Oszkár, Dr. Orosz József, Birta Ferencné, Bethlen Béláné Gencsy Klára, Ráczné Gencsy Éva, Mikó Jánosné Lengyel Piroska, Rácz István, Pásztor Károly, Verba György, Pénzes József, Dr. Pénzes János, Paszternák Józsefné. Esztári Lászlóné, Ujfalusi Béláné, Orosz Mihályné, Szilágyi Imre, Esztári Mihályné Julika, Takács Györgyné Erzsike, Bunya István, Herczku Pálné, Domonkos Sándor, Pénzes Sándor Károly, Hajdu Károly, Nagy Gyöngyvér, Békési Gábor, Kovács János Csaba és sokan mások.
 

A könyv nyomdai költségét támogatták: 1. Léta Trans Műszaki kft vezetője Kelemen István Kisléta 100.000 ft. 2. KRISZ-RI 9985 Könyvelő Betéti Társa Orosz József Kisléta Bogáti u. 42. 50.000 ft. 3. Dr. Szilágyi Éva Debrecen 20.000 ft. 4. Böszörményi Albertné Kisléta 10.000 ft. 5. Böszörményi Johanna és Bettina Kisléta 10.000 ft. 6. Angyal Péter Székesfehérvár 5.000 ft. 7. Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratórium elnöke Szabó György 250.000 ft. 8. Pócspetri Iránytű Klub-zenekar tagjai Sitku Angéla, Baloghné Kövesdi Anita, Kovács Fanni, Májer Józsefné Margó, Bukta János, Balogh Béla, Sitku (Vilu) Zsolt, Tamás György, Kovács János 100.000 ft. 9. Pócspetri VILU-PET 2000 Kft. ügyvezetője Sitku Zsolt 100.000 ft. 10. Máriapócs Hungaricum Vendégház Panzió tulajdonosa Kovácsné Tamás Ildikó 100.000 ft. 11. Böszörményi Erdészeti Szövetkezet vezetője Böszörményi László Pócspetri 100.000 ft. 12. Máriapócsi Tenisz Klub tagjai: Linzenbold Sándor 5.000 ft., Linzenbold Gábor 10.000 ft., Kerékgyártó András 20.000 ft., Neményi Zsolt 20.000 ft., Orosz István 50,000 ft., Kovács János 50.000 ft. 13. Nyíregyháza Kovács Klíma és Villanyszerelés tulajdonosa Kovács Dániel 20.000 ft. 14. Fazekas András Sárospatak 20.000 ft. 15. Margit Lajos Budapest 2.500 ft. 16. Paulik András Gyöngyös 20.000 ft. 17. Böszörményi Albert Pócspetri 10.000 ft. 18. Pénzes László Budapest 1.041.000 ft.

A könyvnyomtatás költségéhez való hozzájárulóknak a Kisléta község helytörténete, a helytörténeti emlékek ápolása iránt érdeklődők nevében itt is köszönetemet fejezem ki, az anyagi áldozatvállalásuk nélkül a könyv nyomtatása nem valósulhatott volna meg.

A „Kisléta Község Történetéből” című könyv végleges formában Kovács János Csaba szerkesztő, Pénzes Katalin lektor, Varga Marcell borítótervező közreműködésével valósult meg.

 A közreműködő, segítő, támogató intézményeknek, szervezeteknek, személyeknek hálás köszönetemet fejezem ki.

A „Kisléta Község Történetéből” című könyv kereskedelmi forgalomban nem jelenik meg. A nyomdai költséghez anyagi áldozatot vállalóknak a köszönetem kifejezése mellett a könyvből egy példányt juttatok el.

Kisléta község helytörténetének feltárásában, emlékek ápolásában meglévő jelentős lemaradást közös erőfeszítéssel, kedvező hozzáállással sikerült csökkenteni. A további helytörténeti tevékenységhez anyaggyűjtéshez, kutatáshoz, emlékek ápolásához, emlékmű felállításához, emléktáblák elhelyezéséhez, emlékünnepségek szervezéséhez, Kisléta Község Állandó Helytörténeti Kiállítás megvalósulásához a szervezeteknek, intézményeknek, egyéneknek Támogatási Szerződésen keresztül támogatási lehetőséget szeretnék biztosítani. „Kicsi támogatás is szép, nemes gesztus, elkötelezettség Kisléta község helytörténetének ügye mellett.” A további támogatóknak a „Kisléta Község Történetéből” című könyvet biztosítom.

Budapest, 2021.március 03.

Telepi György (Kisléta,1800.10.07. Tard, 1885. 08.12.)

Ahogyan Magyarországnak, Szabolcs megyének úgy Kisléta községnek, a Kislétai Görögkatolikus Egyháznak is vannak kiemelkedő, példaértékű, fényes, kevésbé fényes időszakai, egyénei. A mindennapjainkban minél jobban, tényszerűen, valósághűen megismerjük történetünket, helytörténetünket, őseinket, a múltunkat, és a megfelelő tanulságokat levonjuk, annál jobban megértjük a jelen történéseit, annál tudatosabban tehetünk a jövő kedvező alakulásáért.

Telepi György a Nemzeti Színház örökös tagja, festő, díszletfestő, drámaíró, műfordító, a színészet, a színház fejlődését befolyásoló sokoldalú, szervező, irányító szakember, a Kisléta község görögkatolikus egyház lelkészének családjában 220 éve, 1800. október 7.-én született. A Kislétai Görögkatolikus Egyházközség lelkésze volt a Nagyapja (1794-1804), Édesapja (1804-1822). A Nagyapja időszakában 1794-1801 között a téglatemplom épül, az Édesapja időszakában 1820 körül a téglatemplomhoz homlokzati tornyot építenek. A templom előzménye:1753 sövényfalú, szalmával fedett, 1769 fatemplom. Telepi György a Szatmárnémeti Püspöki Liceum filozófus hallgatójaként tanult, Bécsben két évig teológiára jár, tanult nyelveket, festészetet, előadóművészetet, operát. Páratlan műszaki, technikai felkészültséggel rendelkezett.

A színészetet Szatmár Vármegyében a vándorszíntársulatnál kezdte, Debrecenben és Nagyváradon Balla Károllyal irányította a vándorszíntársulatot, volt a Kolozsvári Színháznál, Szabadkai Színháznál, a Miskolci Nemzeti Színháznál, a Pesti Magyar Színháznál, majd a Nemzeti Szinháznál. 1837-39-ben a Pesti Magyar Színház alapító tagja, a Nemzeti Színháznak 1841-1855 között tagja. A magyar színjátszás nagyjaival játszott együtt: Déryné, Egressy, Megyeri, stb. A színjátszás mellett 1847-ben a Kolozsvári Színház színpadját átépítette, 1854-ben Szabadkán színpadot építtet, nézőteret díszített, 1847-57 között a Miskolci Színház részére díszletet tervezett és festett, a Pesti Magyar Színház színpadtechnikáját a tervei alapján építik újra. „Valóságos gyöngye volt a vándortársulatoknak, mint festő, díszítő, gépész, kellékes, tűz és árnyjátékos.”

Az 1848-49-es szabadságharc után Jókai Mórné, Laborfalvy Róza kereste meg és az ő tanácsára a Borsodi hegyek közt lévő Tardonát, felesége nővére, Csányiné lakását ajánlotta Jókai Mór elrejtésére. Jókai Mór írásaiban többször foglalkozott a Tardona-i időkkel.

A Miskolci Herman Ottó Múzeum kutatója Békesi Gábor által összeállított „Maradok szeretve tisztelő barátod…” tartalmazza a műveinek felsorolását: versgyűjtemény, versnaplója, 6 színmű, 28 darab mű fordítását, átdolgozás, festményeiből, színpadképeiből 11-t sorol fel.

A Kislétán született Telepi György a vándorszínjátszás megerősödésében, a megalakult színházak fejlődésében, a színházi társulatok működési feltételeinek megteremtésében, a színházi előadásoknak a közösségek alakításában, szórakoztatásában kiemelkedően, példamutatóan részt vett. Szabadidejében festett, közéleti tevékenységet is vállalt. Emlékét különböző helyen és formában ápolják.

Telepi György szülőhelyén is büszkék lehetünk élettörténetére, munkásságára megérdemli, hogy folyamatosan ápoljuk emlékét, legyen követendő példaképünk.

Kisléta, 2020. október 11.

„Amit színpadon

A népnek hirdetünk,

Ne hazudtolja meg

                                      A cselekedetünket.” (Petőfi S.: Színészdal)

Telepi György, eredetileg Telepianovich György színész, festőművész, díszlettervező, színházi technikus, drámaíró és fordító, a Nemzeti Színház örökös tagja kislétai görögkatolikus lelkész fiaként született 1800. október 7-én. Az eddig fellelt dokumentumokban a születés időpontjával kapcsolatban különböző adatok szerepelnek, a valós időpontnak a Kislétai Görög Katolikus Egyház nyilvántartását lehet elfogadni. A nyilvántartás szerint Plank Bella 1939-ben kikérte a Kislétai Görög Katolikus Egyház születési anyakönyvi kivonatának másolatát, melyben születési időpontként 1800. október 7. szerepel. Szülei: apja Telepianovich Antal, anyja Turzay (Thúrzó) Anna. Hat testvére született: József (1805), Julianna (1806), Veronika (1811), Terézia (1814), István-József (1816), Borbála (18239. Nagyapja 1795-1804 között pasztorizált a kislétai parókiájában, utóda fia 1804-1823 között. Apja átlagon felüli anyagi viszonyokkal és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezhetett, kedvező lehetősége volt fiának megfelelő oktatást, utazást, gazdasági pártfogókat biztosítani. A Telepi névrövidítés, névmagyarosítás már a nagyapja írásos gyakorlatában is megfigyelhető, de véglegesen csak Györgynél maradt meg. A gyermekei pedig már Telepynek írták nevüket az akkori romantikus igényeknek megfelelően. A Telepi név a Zemplén megyei Telepócz/Telepovce kisközségre utal, ezek szerint helységnévből képzett tulajdonnév.

A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint: „Telepi György (Kisléta, 1797–Tard, 1885. aug. 12.): színész, díszletfestő, színház technikus, fordító, drámaíró. 1818-ban írnok volt Szatmár vármegyében, itt csatlakozott Megyeri Károly társaságához. 1820-tól festőként és színmesterként is foglalkoztatták. 1825-ben tagja volt a pozsonyi országgyűlési társaságnak. 1829–1833 között Kassán, 1833–37-ben a budai Várszínházban játszott, mint vezértag. 1837–39-ben a Pesti Magyar Színház alapító tagja, színész és díszítmény-felvigyázó. 1839–1841 között az operaháború miatt vidéken játszott. 1841-től 1855-ig a Nemzeti Színház tagja. Egyike volt a vándorszínészet ezermestereinek, színpadot tervezett és alakított ki. 1834-ben tervet készített a Pesti Magyar Színház számára, 1847-ben átépítette a Kolozsvári Színház színpadát, 1854-ben színpadot épített és nézőteret díszített Szabadkán. Díszletet tervezett és festett, többek között 1847-ben az aradi és 1857-ben a miskolci színház részére, továbbá technikai látványosságokat („ködfátyolképek”) is készített. Hat eredeti műve mellett 21 átültetését tartjuk számon. Színészként népszerű komikus volt. F.Sz. Szokol (Birch–Pfeiffer: A szebeni erdő); Miklós (Töpfer: Világ divatja); Kisbíró (Kisfaludy K.: Pártütők); Ugróczi (Jakab I.: Falusi lakodalom); Korlát (Goldoni: Két úr szolgája); Lumpáci vagabundus (Nestroy); Ruskó (Telepi Gy.: Borsszem Jankó).”

Telepi György kisebbik leányának, Antónia-Georginának az unokája, Ónodyné Ágoston Éva Antónia a 2001. március 27-i Színház Világnapjára összeállította az Emlékezés a Családi Krónikából című írást, melyből megtudhatjuk, hogy Telepi György középiskoláit Nagykárolyban, majd Szatmáron végezte. A Szatmári diákok 1610-1852 című kiadvány III. A Püspöki Líceum Hallgatói 1804-1851 című része szerint a líceum kétéves bölcseleti tagozattal rendelkezett, a hatosztályos gimnáziumtól független intézmény volt, tanulója csak a gimnázium hatodik osztályát, tehát a humanista tagozatot is elvégzett diák lehetett. 1852-től a líceum a hatosztályos gimnáziummal egyesült és nyolcosztályos főgimnáziummá alakult. A kiadvány 268. oldalán 1815 évben, az I. éves filozófusok névsorában az 544. sorszám alatt van feltüntettve: „Telepianovits Georgius, 15, gc, Ruthenus, Kiss Léta, c. Szabolcs, Antonius, parochus ibidem.” A 269. oldalon 1816 évben, a II. éves filozófusok között az 564. sorszám alatt van feltüntetve: „Telepianovits Georgius, 16, gc, Ruthenus, Kiss Léta, c. Szabolcs, Antonius, parochus ibidem.” (A tanuló neve után életkor, vallási hovatartozása, nemzete, szülőfaluja, megyéje, apja neve, foglalkozása, lakhelye szerepel). Külföldön Bécsben két évig teológiára járt, tanult nyelveket, festészetet, előadó művészetet, operát, színházat látogatott, tanulmányozta a színpad működését, technikai berendezéseit. Telepi György vizuális szemléletével és páratlan műszaki, technikai érzékével és felkészültségével, sokoldalúságával vált ki kortársai közül. A sokoldalú színészt, az első magyar díszletfestőként tartják számon. Erődi Jenő szerint: „Valóságos gyöngye volt a vándortársulatoknak, mint festő, díszítő, gépész, építész, kellékes, tűz-, fény- és árnyjátékos.”

A Pesti Magyar Színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. 1840. augusztus 8-áig működött ezen a néven, majd a társulat neve Nemzeti Színházra változott. A Pesti Magyar Színház név 2000. szeptember 1-jén született újjá, az új Nemzeti Színház megépülésekor, mivel az újonnan megnyíló intézmény nem vette át a nagy múltú társulat egészét. Így, bár társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és az azt őrző színészekből állt, helyzete a mai napig sok küzdelemre, vitára ad okot. A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című operájával nyitott. Első igazgatója Bajza József volt. A színház Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az 1840. évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény. A Pesti Magyar Színházat alig fél esztendővel megnyitása után teljes műszaki csőd fenyegette, noha egy neves müncheni szakember nevéhez fűződnek a színház gépészeti munkálatai. Herr Schütz „gépelyei” azonban felmondják a szolgálatot. A színház vezetői Telepi Györgyre bízták a színpadtechnikát, aki új gépészeti berendezéséket tervezett és készített.

Telepi György sok színháztörténeti eseménynek volt részese, tanúja. Bánk bán első színrevitelekor együtt szerepelt (Kassán 1833-ban) Kántornéval, Dérynével, Egressyvel, Megyerivel, később ő lett a Lear király Bolondja. Előtte senki nem játszotta magyar nyelven a szerepet. A nyersebb komikai feladatok vonzották. A magyar realista színpad úttörői között emlegetik Lendvayékkal, Egressyvel, Megyerivel együtt. A leghíresebb szerepe volt a Hugli borbély (Két pisztoly), ezt a bohózati alakot ötvenéves színészi jubileumán újra életre keltette a Nemzeti Színház színpadán. Ekkor Szigligeti köszöntötte, ezüst serleget, babérkoszorút nyújtottak neki át. A Miskolci Nemzeti Színház kortináját ő festette a Diósgyőri vár látképével. Utolsó nagy munkája 1854-ben az új Szabadkai Színház színpadának tervezése és berendezése.

Telepi György (1800-1885), színész, festőművész, drámaíró, fordító

Telepi Györgynek négy felesége volt: Bohus Jozefa, Vermes Eszter, Csányi Zsozsó színésznők, és Kozmonszky Mária. Az első feleségétől Károly fia, a másodiktól Amália, a negyediktől Mária és Antónia nevű lánya született. Telepi Károly (1828-1906) Barabás Miklós mellett tanulta a festészetet, és híres tájkép- és portréfestő vált belőle. (Érdekesség, hogy Barabás Telepi Györgynél, Károly édesapjánál kezdte festői tanulmányait.) Nyugdíjba vonulása után Miskolcra költözött, és Diósgyőr, később Tibolddaróc előjárója, községi bírója lett. Telepy Mária, Telepi György lánya Tardon lakott, férje Szilvássy János tardi jegyző, egy leányt és négy fiúgyermeket neveltek. Több gyermeküknek Mária testvére, Plank Sándorné Antónia, Egerlövő jegyzőjének felesége volt a keresztanya.

Telepi György 1876-ban került özvegyen Mária leányához Tardra. Ekkor még aktív volt, szerelt, festett, műfordított, Tibolddarócon az oltárkép festésével is megbízták. Tard község lakosai között igen nagy tiszteletnek örvendett. Az egyházi anyakönyvi nyilvántartásokban keresgéltem Telepi György születésével és halálozásával kapcsolatos adatokat. Mivel egy református pap gyermekeként Kislétán született, a református nyilvántartásban néztem meg először, sikertelenül. A Békési Gábor által írt Telepi György a dokumentumok tükrében című anyagból kiderül, hogy a Kislétai Görög Katolikus templomban keresztelték meg. Később a Magyar Országos Levéltárban Tard község római katolikus anyakönyvi nyilvántartását tartalmazó „A 1358”-as mikrofilmet kértem ki. A halottak anyakönyvi nyilvántartásában megtaláltam Telepi Györgyöt. A nyilvántartásban szereplő adatokat igyekszem a látottaknak megfelelően visszaadni következők szerint: Folyószám 88. A meghalás éve hava, napja: 1885. augusztus 12. Az ő hitvestársának vagy szülőinek neve és állapota: T Telepy György Kozmonszky Mária özvegye. Származása és lakhelye, ház-szám: Kis-Létha Szabolcs m., Tard 2. Életkora: 91 év. Vallása: Rk.

Telepi György halotti anyakönyvi nyilvántartása

Betegsége vagy egyéb halál neve: szívszélhűdés. Részesült-e a haldoklók szentségeiben: részesült. A temetés helye és napja: Tard augusztus 14. Az eltemető neve és hivatala: Mosoray Antal K. püspök, a helyi plébános segédkezett mellette. Tardon a 2. szám alatt lévő épület falára, ahol Telepi György 9 évig lakott (a jelenlegi Polgármesteri Hivatal) 2001. október 7-én emléktáblát helyeztek el.

                                             Emléktábla Tardon, 2013.                             Telepi György, idős korában

Az emléktábla felirata: „EBEN A HÁZBAN LAKOTT ÉLETE UTOLSÓ ÉVEIBEN TELEPY GYÖRGY KISLÉTA 1794-TARD 1885. SZÍNÉSZ, A VÁNDOR SZÍNTÁRSULAT VEZÉRALAKJA, DÍSZLETTERVEZŐ ÉS FESTŐJE. A MAGYAR NYELVŰ SZÍNHÁZ EGYIK MEGALAPÍTÓJA. A NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA.”

A kereszteltek anyakönyvében Telepi Máriának és férjének Szilvássy Jánosnak, helybeli jegyzőnek Tardon 1885. március 13-án Mária, 1887. május 13-án Gizella, 1891. július 9-én Béla nevű gyermekük született.

Felhasznált irodalom: 1. Székely György: Magyar színházművészeti lexikon – Telepi György. Budapest: Akadémiai Kiadó (1994). 2. Gyarmati Béla: Egy hajdanvolt színházi mindenes, Telepi György.

A Békési Gábor által összeállított „Maradok szeretve tisztelő barátod…” Telepi György a dokumentumok tükrében tartalmazza a műveinek felsorolását és 54 darab levelezését. Líráját versgyűjteménye, versnaplója tartalmazza. Színműveiből hat darabot, fordításokból, átdolgozásokból huszonnyolcat, szerepeiből tizenhármat, festményeiből, színpadképeiből tizenegyet sorol fel.

Színművei: 1. A tankóczi pusztavár, vagy a földalatti kísértetek (vígj. 3 felv.). 2. Hívatlan képíró (vígj. 5 felv.) 3. Borsszem Jankó, Tüneményes rege (2 felv., énekkel és tánccal, zenéje Pály Elektől) 4. A vadon titka (színj. 3 felv.) 5. A munkácsi vár 6. Erdői veszedelem Szerepei: 1. Hugli borbély (Szigligeti, Két pisztoly) 2. Kurtalábi (Bájrózsa) 3. Ugróczi (Jakab I., Falusi lakodalom) 4. Víg feri (Régi Pénzek) 5. Simplicius (Garaboncziás diák) 6. Gildenstern (Hamlet) 7. Napszámos (Árpád ébredése) 8. Korlát inas (C. Goldoni: Két úr szolgálja) 9. Szokol (Birch-Pfeiffer: A Szebeni erdő) 10. Miklós (Töpfer: Világ divatja) 11. Kisbíró (Kisfaludy K.: Pártütők) 12. Lumpacius vagabundus (Nestroy: Lumpacius vagy a 3 jómadár) 13. Ruskó (Telepi Gy.: Borszem Jankó) Stb.

A névadó Telepi György

A miskolci A város Lapja MiNap 2011. szeptember 24-i számában jelent meg a névadó Telepi Györgyről egy rövid cikk, amely a következőt írja: „Az Előhegy és a Kiss tábornok utcák között észak-déli irányú, keletről, a Lankás nyugatról a Vörös utca által határolt út. (Az 1950-es évektől Hejőcsabán volt névadó, jelenlegi helyére az 1992. évi utcanévadások és átnevezések idején került.) A névadó Kislétán született, színművész, fordító és drámaíró. 1820-tól festőként és színmesterként ismerjük, de ott volt az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen is. A Pesti Magyar Színház alapító tagja, 1841-1855 között pedig a Nemzeti Színház tagja. Az 1857. évi miskolci színházmegnyitóra ő tervezte és festette a díszleteket, megfestette a diósgyőri várat, ezt az ábrázolást a második világháborúig őrizték az utódok. 1855-től községi bíró lett Diósgyőrben, néhány emléktárgyát a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum őrzi. (1794-1885 között élt, eredeti neve Telepianovics volt, Tardon temették el. Öt eredeti munkája és számos fordítás maradt az utókorra.) D.I.”

Telepi György nyíregyházi szereplése

A Nyíregyháza Színháztörténetének Levéltári Forrásai 1813-1893 című anyagban találtam meg, hogy a Sátoraljaújhelyben tartózkodó színész-társaság igazgatói, Balla Károly és Telepi György levélben fordultak Nyíregyháza vezetőihez a társulat előadásainak megtartásáért a következők szerint:

„1839. szeptember 9. Prj_ V. A. 102/a - 10/90. No. 957 . Ta: A jelenleg Újhely városában tartózkodó színész-társaság igazgatói Nztes Balla Károly és Telepi György, "néhány színdarabjainak előadhatását városunkban megengedhetni kérik." Hat: "Hogyha városunkban előmenetelüket reménylik, 3 vagy 4 heti itt múlatás s erényes daraboknak előadása megengedtetik."

1839. szeptember 9. Prj_ V.A. 102/b - 30/110. No. 43.

5z: Az előző határozat folytán megírt főjegyzői levél: "Kedves Igazgató urak! A mai napon velünk közlött folyamodólevelük felolvastatván, hogyha az igazgatóságuk alatt levő Ns. színésztársaság városunkban valami előmenetelt reményi, régibb esmeretséginknél fogva örömmel adunk engedelmet itt, 3-4 hetekig mulathatni, s közönségünket erényes színdarabjaikkal mulattathatni - de a kocsmáitatás joga haszonbérbe lévén kiadva, minden ah-hoz tartozó jótéteményekkel, s így a nagyvendégfogadó, termével együtt is, Mlgos gróf Dessewffy Emil Úrnak, az annak kivehetése módja iránt a mostani vendégfogadóssal szükséges lesz értekezni, aki felhivattatván, úgy nyilatkozott, hogy ingyen ugyan nem, de jutányos bér mellett az ottani alkalmat(osságot) ki fogja rövid időre adhatni, ami tehát csak egyezkedés útján lészen vagy lehet a címzett társaság egyik vagy másik tagja által kieszközölhető”.

Jókai Mór tardonai elrejtése

Jókai Mór az 1948-49–es szabadságharc utáni elrejtéséről a Jókai Mór élete és kora című anyagban találtam leírást Laborfalvy Róza a Nemzeti Színház ünnepelt színésznője kereste a lehetőségét, hogy férje Jókai Mór elrejtését megoldja. „Végre a kis kövér Telepi György, a színház komikusa tanácsolta neki a legjobb helyet, Tardona községet a borsodi hegyek közt, ahol a felesége nővére, Csányiné lakik. Itt olyan biztonságban lesz, mintha az észak-amerikai prérikben volna.” Tardona a Sajó völgyétől oldalt, a hegyektől körbezárva fekszik a kis falú. Elrejtett zúg, alacsony házikók a völgykatlanban, kis patak szeli át. A falu felső végén állt a Csányi Benjáminné háza. Jókainé elfogadta Telepi György ajánlatát, majd megszervezték a leutazását. Rákóczy János vállalkozott az odafuvarozásra. A leírás szerint a bakon erős nézésű, nagy bajuszú kocsis, Rákóczy János és egy csinos szőke inas, Jókai Mór ült, hátul pedig a feltűnő szépségű, magas, sugártermetű úrhölgy, Laborfalvy Róza dobozok, táskák, bőröndök sokasága közt helyezkedett el. Csányiék, Csányi sógora, Rácz Endre, a Tardonai pap nagy szívességgel fogadták a vendégeket. A kocsist, Rákóczy Jánost másnap már Csányi, mint cselédjét a gömöri Runyára ismerőseihez vitte. Néhány nap múlva Csányi kocsija Jókainét Miskolcra szállította, aki sietett Pestre, mert játszani kellett a Nemzeti Színházban. Jókai Mór Tardonán biztonságban érezhette magát.

Jókai Mór miskolci beszéde 1883-ban: „Én Tardonán bujdokoltam. Áldottak legyenek azok a szép bükkfák, amik bennünket elrejtegettek, de még áldottabb legyen a nép, mely titkunkat megőrizte, a veszélyt elhárította rólunk, házát vendégszeretettel nyitá meg előttünk, akkor midőn a vendéglátás tilalmas volt, s szeretetével enyhité lesújtó bánatunkat. Holtamig emlékezetes marad rám nézve ez a szép vidék.” Jókai Mór a következőképpen jellemezte a magyar színház ,,mindenesét”, az első jelentős magyar színpad technikust, Telepi Györgyöt: ,,Ő volt a Nemzeti Színház kedvenc komikusa (…) gömbölyű arc, gömbölyű alak és amellett csupa elevenség, villogó szemeivel, hegyes szemöldökeivel, és kicsiny, hegyes bajuszával, mintha négy szemöldöke vagy négy bajusza lett volna, ő volt a megtestesült magyar humor”. Jókai Mór a következőt írja A barátfalvi lévita című művében: „Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr; hatszáz hold erdő birtokosa. Kis szántóföldjét maga szántotta fiaival. Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el. A falut Tardonának hívták (…)”

Hegedüs Géza (1912-1999) író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár a Kulcsra zárt szobában című regényének (Corvina Kiadó, 1969) „Üldözöttek” című fejezetében Jókai Mór, Telepi György tardonai tartózkodásával, Muraközy János gerillakapitány, bujdosó nevén Johann Fekete festő Tardonára történő megérkezésével, Jókai Mór arcképének megfestésével, Laborfalvy Róza Jókai Mór igazi nevére szóló hamis papírokkal történő megérkezésével foglalkozik. Telepi Györgyöt külön igyekszik bemutatni.

Tardona jelenleg Észak-Magyarország régióhoz, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, Kazincbarcikai kistérséghez tartozik. Teljes népessége 1041 fő (2014.01.01.), területe 12,23 km². Jókai Mór Tardonán történő tartózkodásának emlékét mintaszerűen ápolják.

Muraközy János: Jókai Mór Tardonán, 1849.

Jókai Mór Művelődési Otthon és Könyvtár, 2014.

Tisztelgésünk Telepi György előtt

Tervünk, hogy ellátogassunk Telepi György sírhelyéhez és a miskolci Színészmúzeumba, feleségemmel, Erzsikével (Dr. Herczku Erzsébet) 2013. szeptember 27-én, egy pénteki napon valósult meg. 7 óra után indultunk, első megállóhelyünk Mezőkövesden keresztül haladva, a régi 3-as főútról balra fordulva a 3 km-re lévő Tard községben a Római Katolikus Egyház temetője volt, ahol Telepi György temetkezési helye van. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Telepi György sírhelyét a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a következők szerint: „Tard, Római Katolikus Temető Telepi György: festő, díszlettervező, színész, író, Született 1800, Meghalt 1885., Telepi György 31885 Tard díszlettervező, festőművész, író, műfordító, színész. Született Kisléta 1800. október 7.” A Tard község egyik hegyoldalában lévő temetőben Telepi György a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított sírjánál egy csokor virággal a kislétaiak nevében is tiszteletünket fejeztük ki. Útban a község központja felé megálltunk a Római Katolikus Egyház templománál, ahol Telepi György is hallgatott istentiszteletet. Telepi György utolsó kilenc évét legidősebb lányánál, Telepy Máriánál, és annak férjénél Szilvássy János tardi jegyzőnél élte le. Az épület jelenleg a Polgármesteri Hivatalnak ad helyet, a falán elhelyeztt Telepi Györggyel kapcsolatos emléktábla előtt is tisztelettel emlékeztünk a kislétai születésű, korának kiemelkedő egyéniségére.

Telepi György sírhelye, Tard, 2013. 09. 27. (PL)                          Tardi Római Katolikus temető 

  Telepi György lakhelye 1876-1885 között (PL)           Tardi Római Katolikus Templom, 2013. 09. 27. (PL)

Tard községből Mezőkeresztesen keresztül az M3-as autópályán Miskolcra mentünk a Miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárának, a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Színháztörténeti és Színészmúzeumának állandó kiállításának megtekintése céljából. A budapesti indulásunk előtti napon sikerült telefonon beszélni Lábas Józsefnével, Margóval. Családjaink az 1960-as, ’70-es években baráti viszonyban voltak. 1987-ben, Budapestre való költözésünk után kapcsolatunk szinte teljesen megszakadt. Indulás előtt úgy döntöttünk, szívesen találkoznánk velük újra. A telefon beszélgetéskor Margót meghívtuk a képtár és színészmúzeum meglátogatásra, amit szívesen elfogadott. 11 óra körül érkeztünk meg miskolctapolcai lakásukra, kölcsönösen tájékoztattuk egymást az elmúlt évek alakulásáról, majd elindultunk a program megvalósítására. Ugyan 1975-től öt évig Miskolcon laktunk, bőven ránk fért Margó útmutatása. Először a Herman Ottó Múzeum Képtárához mentünk, emlékeztem, hogy valamikor az MSZMP megyei székháza volt. Az első emeleten lévő képtárat kérésünkre szívesen kinyitották. A végén jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy kár lett volna kihagyni. Telepi György olajfestményét, az 1878. évi miskolci nagy árvíz c. képet nem tudtuk megnézni, mert nem volt kiállítva, a raktárban volt, és az illetékes, Print Andrea képzőművészeti osztályvezető nem volt jelen. A tervezett reprodukálási engedélyről sem tudtunk tájékozódni, viszont kaptam egy elérhetőséget. A kiállításról engedéllyel fényképet készítettem. Remélem, legközelebb Telepi György festményét is meg tudjuk nézni.

  Munkácsi Mihály: Mennyezetkép II. (1885)(PL)                           Fényes Adolf: Szolnoki utca (1904) (PL)

A Szinva-patak mellől, ahol a kocsit hagytuk, gyalog mentünk a Miskolci Nemzeti Színház melletti Déryné utcában lévő Színháztörténeti és Színészmúzeumhoz. Beszélgetésünk során visszaemlékeztünk, hogy az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején Sárospatakról az állami gazdaság dolgozóival többször jöttünk autóbusszal a Miskolci Nemzeti Színházba; ezeket a színházprogramokat Margó szervezte. A Színészmúzeum bejáratánál szinte ismerősként fogadtak, mikor Telepi Györggyel kapcsolatban érdeklődtem. A kísérőnk megmutatta a Telepi Györggyel kapcsolatban kiállított anyagokat, és míg Margó és Erzsike végigjárták a kiállítást, én lejegyeztem Telepivel kapcsolatos dolgokat, majd engedéllyel fényképeket készítettem. Az állandó kiállításról 2010-ben készült Múzeumi vezetőből, Hódolván Tháliának… címmel két példányt vásároltam, melyeket emlékül aláírtunk.

A Telepi György 36 éves színészi pályája emlékére adományozott serleget a következő felirattal látták el: „Telepi Györgynek, veterán színésznek életpályái tevekénységéért 1855. évi október 19.” A Nemzeti Színház ajándék serlege Telepi György 70. születésnapjára a következő felirattal van ellátva: „Telepi György a Nemzeti Színház dráma tagja 1871.” A vidéki vándorévek után többen a Nemzeti Színház tagjai lettek, néhányukat a játszóhelyükön is megidéznek. A kiállításon láttuk Nagy Ignác Tisztújítás című vígjátékának előadásáról a Fushsthaller Lajos által készített metszeteket. Az egyik metszet felső részének jobb oldalán látható Telepi György. A Múzeumi vezető tartalmazza a Színészek tízparancsolatát. A kiadvány szerint „A házirend részletével, a színészek tízparancsolatával érzékeltetjük, hogy a színtársulat erősödésével, a kőszínházak emelésével a vándorévek bohémélete halványult, s az intézményi jelleg erősödött.”

Telepi György részére 1855.10.19. (kisebbik) (PL)      70. születésnapjára, 1871. (nagyobbik) (PL)

Telepi György halálának időpontját (1885. augusztus 12.) a Tard községbeli Római Katolikus Egyház nyilvántartása pontosan rögzíti. Születési időpontjaként más-más dátum szerepel a különböző forrásokban. Wikipédia szerint „Kisléta, 1794 körül-Tard, 1885. augusztus 12.”, a Magyar Színházművészeti Lexikon szerint Kisléta, 1797, a BAZ megyei Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szerint 1800. október 7., a 70. születésnapjára a Nemzeti Színháztól kapott ajándék serlegén lévő felirat szerint „Telepi Györgynek a Nemzeti Színház drámatagja 1871.” A bejegyzések szerint az 1800. október 7. látszik valós dátumnak. Békési Gábor „Maradok szeretve tisztelő barátod…” Telepi György dokumentumainak tükrében című anyaga megerősíteni látszik, hogy a Kislétai Görög Katolikus Egyház nyilvántartása szerint 1800. október 7-én született.

  ábas Józsefné, Margó, Pénzes Lászlóné, Erzsike          Jelenet a Tisztújítás c. előadásból, 1843.(PL)

Telepi György a Vasárnapi Újságban, 1871.

A Vasárnapi Újság 18. évfolyamának 1871. április 2-i, 14. számában Telepi Györgyről megjelent cikket a következőkben közlöm:

A Vasárnapi Újság fejléce, megjelent 1853-1921 között

„Március 26-án kegyeletes ünnepélyt ült a Nemzeti Színház, egy rég nyugdíjazott tagjának ötvenéves jubileumát. Telepi György volt az ünnepelt, ki már 1855-ben, tehát ezelőtt tizenhat évvel lépett megérdemelt nyugalomba, de 74 éves kora daczára ma is elég életerővel s rugékonysággal rendelkezik arra, hogy még egyszer fellépjen ama deszkákra, melyeken ha nagyobbszerű diadalokat nem aratott is, elég vidám nevetést idézett elő arra, hogy jó emlékezetében éljen azon nemzedéknek, mely évtizedek előtt mindennapi látogatója volt Thalia Kerepesi-úti templomának, s hogy e jó emlékezet megfoghatóvá tegye azon újabb nemzedék előtt is, mely őt talán akkor látta először, midőn, utolszor lépett a közönség elé.

A napi sajtó is kész szívvel hozza meg szerény koszorúját a derék veteránnak, s mi arcképe és rövid életrajza közlésével akarjuk őt színészi jubileuma alkalmával megtisztelni.

Telepi György a múlt század fia még 1800-ben született Kis-Létán. Apja lelkész lévén, fiát is a szent szolgálatára akará nevelni, hogy egykor utódja lehessen. Közel levén Nagy-Károly, majd Szatmár, e helyeken kezdé s folytatta gimnáziumi tanulmányait. De a teológiára nem mutatott hajlamot, s inkább a polgári pályán kívánt maradni. Hogy mégis tollal keresse kenyerét, a Szatmár megyei főjegyzői irodába lépett s írnokoskodott. Nagy-Károlyban a megye székhelyén. Jó kedélyű, az élet nevetséges vonásait ellesni s tréfálni tudó ifjú volt, ép oly nagy hajlammal, mint határozott tehetséggel arra, a mit még akkor „komédiásság”-nak neveztek. Ekkor fordult meg Nagy-Károlyban Megyeri Károly színtársulata s a fiatal írnok ellenállhatatlan vágyat érze megmozdulni szívében a színészi élet iránt, mely akkor a csekély elismerés osztogatta gyér koszorúk alatt tíz annyi tövist rejtegetett, mint amennyi levele volt. Megyeriék tovább mentek a vándor pályán, de nem vitték magukkal Telepi kedvét a színészethez. Inkább maga ment utánuk, s már 1821-ben Székes-Fehérváron meg is kezdé színészi működését. Az 1825.-i híres országgyűlés alatt Pozsonyban játszott s komikai ezen által már akkor feltűnt. Egyébként is használható tagja volt a színtársulatnak. Telepi szenvedélyes festő volt, a bár a művészet ez ágában a mélyebb képzettség és iskolázás hiánya meglátszott rajta, arra nagyon is elég tehetséggel, s ügyességgel bírt, hogy az akkor igényeknek megfelelő színfalakat és díszleteket fessen. Festett is nagy szorgalommal, ügyességgel és gyorsasággal, úgy, hogy például 1837-ben, közvetlenül a Nemzeti Színház megnyitása előtt, a budai társaság azon részét, mely Székes-fehérvárra vonult, egészen ő látta el díszletekkel, s negyedfél hónap alatt tizenöt egész díszletet festett papirosból és az első rendű tagok nélkül szűkölködő társaság gyöngeségét nagyban pótolta a látványosság által. De még nem vagyunk a Nemzeti Színház megnyitásánál.

Telepi 1828-ban Debrecenben és Nagyváradon Balla Károllyal együtt igazgatott, aztán egy állandó színház reménye által kecsegtetve Kassára ment; midőn három év múlva az itteni társaság kétfelé vált, s a drámai tagok jobb részével együtt Budára jött. Buda a központi Nemzeti Színház előcsarnoka volt. Mint Szigligeti a jubileum alkalmával tartott rövid üdvözlő beszédében mondá: „Az úttörők sorsa volt: hogy tűrjenek, a jutalmat önmagukban keressék s azon magas önérzetben találják föl, hogy a magyar színészetnek nemcsak művészi, de nemzeti hivatása is van; s hogy a vándorlásnak útja végre is ide fog vezetni, a főváros állandó műcsarnokába. Ez volt eszménye, reménye, vigasza minden régi jó magyar színésznek.”

Ez volt Telepinek is, ki már Budán is a vezértagok közé tartozott, nem annyira szerepkörénél fogva, mely az alsóbbrendű burleszk komikum volt, melyet egyébiránt ép oly jól betöltött, mint az elsőrendű tagok bármelyike a magáét, mint inkább tevékenységénél fogva, mely őt a társaságnál, mint színjátszót, díszítőt, festőt, rendezőt, egyaránt nélkülözhetetlenné tette. S valóban Megyerivel, Kántornéval, Pályval, ők voltak a budai társaság vezértagjai, kik 1833-ban, most is, hát még akkor, mennyire német Budán a magyar múzsákat megtelepítették s Pestről a magyar színkedvelőket nemcsak oda csalni, de állandóan oda bilincselni képesek voltak, s így a fővárosban állandó közönséget teremtettek a nemzeti színészetnek.

1837-ben megnyílt a Pesti Nemzeti Színház s annak Telepi, 1855-ben történt nyugdíjaztatásáig folyvást tagja volt. A tréfás írásokat, jegyzőket, kántorokat, a „Londoni koldusok” klasszikus Prospektusát, a „Két pisztoly” Hugliját játszotta, s bár burleszk, az aljasba soha át nem csapó valódi kedélyes komikai érvel. Másodrangú szerepkörében mindég elsőrangú kedvencei közé tartozott közönségnek s néhány feledhetetlen alakot teremtvén, a valódi művész nevére is jogcímet nyert.

Színészi működése mellett folytatta festői s díszítői munkásságát is, és pedig úgy a Nemzeti Színháznál, mint a vidéki társulatok, s színpadok számára. S nem egy jobb vidéki színházat látott el díszletekkel és gépezetekkel.

1855-ben, leginkább hangja fogyatkozása miatt, mert elevensége még megvolt, nyugalomba lépett. De henyélni nem tudván, s csekély nyugdíja mellett módja sem igen lévén benne, megint csak hivatalt keresett magának. Talált is, Borsod megyében falusi bíróságot. E tekintélyes minőségben szolgált Diós-Győr és Tibold-Darócz községeknek.

Azon közben fia Károly, -ki, mellesleg mondva Budán mint piezi gyerek lépett föl apja „Borszem Jankó” című látványos színművének ezim szerepében, s kit festőnek neveltetett, magához hívta őt, a régi jó mese szerint törleszteni régi adóságát, mellyel a fiúk apjuknak tartoznak. Azóta fia újpesti házában éldegél a jó öreg, élvezve a jól megérdemlett, nyugalmat.

Színpadra lépésének 50-dik évfordulóján azután meglepte a vágy még egyszer föllépni a deszkákra, melyek egykor neki is egy világot jelentettek. Március 26-án lépett föl utolszor, a „Kék pisztoly”-ban, melyben oly kedvelt s annyiszor megtapsolt Hugli volt egykor. A közönség méltó szívélyességgel fogadta, s a függöny felgördültekkor, midőn gitárral kezében egy kávézó társaság között ül, élénk tapsokkal üdvözlé, melyek a „Pesten jártam iskolába, kukk” – ismeretes dal kissé fátyolozott előadása után megújultak. Az ünnepély azonban a darab első és második felvonása közt érte tetőpontját. A felvonásközi függöny csakhamar felgördült s a „Két pisztoly” egész nagy személyzetét, vegyülve a színház drámai tagjai közül még többekkel (kik ezen este Budán nem voltak elfoglalva) festői csoportozatban láttuk a félévszázados ünnepét ülő veterán körül állni. Ő állt az előtérben; balra tőle Szigligeti, ki őt pályatársai nevében üdvözlendő – jobbra Felekiné, ki neki emlékül babérkoszorút s ezüst bállikomot átnyújtandó volt. A színpadi csoportozat nemcsak népes és festői, de jelentőségteljes, mintegy allegoriai hatású is volt. A „Két pisztoly” egész személyzete azon esti kosztümjében állt ott. Pedig az tarka csoportozat, úri társaság, paraszt nép, szegénylegények, révészek, pandúrok, éji őr, rabok, gazdag színvegyületben. Mintha e csoportozat azt akarná jelenteni, hogy az érdemes veteránt a magyar nép minden osztálya, minden rétege, részvétel kíséri, s szeretettel üdvözli élete alkonyán, pályája határpontjánál, mintha fenn és alatt, a páholy, a földszint, a karzat, sőt az utca és a puszták népe is kiáltaná utána a szívélyes istenhozzád éljenjeit. Úgy is van. Szigligeti üdvöző szavait, néma, de elérzékenyült ölelését, s mint Felekiné az ünnepeltnek az emlékeket átnyujtá, zajos tapsokkal üdvözlé a színház minden zugát betöltő közönség, a taps és éljenzaj nem akart elnémulni, míg a leeresztett függöny háromszor-négyszer fel nem gördült újra, s a veterán meg nem jelent, szótlanul könnyezve s meghajolva köszönni meg a szívélyes fogadást, az utolsót. Most már pihen a fáradt veterán. S ez est emlékét sírjáig fogja őrizni szívében, s utolsó benyomása, mely lelkét eltölté, ez marad a földön. Maradjon még sokáig. –á-r-„

Telepi György festményei közül

Telepi Györgynek több festménye ismert, a Herman Ottó Múzeum őrzi például azt a táblaképet, amely Miskolcot mutatja az 1878. évi nagy árvíz idején. Ez az első Miskolcot ábrázoló olajfestmény. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárától, személy szerint Print Andrea Képzőművészeti Osztályvezető közreműködésével megkaptam a festmény nagyfelbontású fotóját. Pénzes Kata, leányom és férje Nagy István Zoltán közreműködésével, barátjuk Mallár Gabriella Debrecenből származó, jelenleg Budapesten élő grafikus, festőművész Telepi György az 1878. évi Miskolci nagy árvízről készült festményéről, az arról kapott kép alapján a családom számára másolatot készített, amelyet 2014. március 10-én születésem 73. évfordulóján kaptam meg. Telepi 1857-ben a Miskolci Nemzeti Színház megnyitására a díszletek mellett a színház látványos előfüggönyét is megfestette, ami a diósgyőri várat ábrázolja. Ugyancsak a munkája volt a színház színpada és gépezete. Gaál József Szvatopluk című történelmi szomorú játékának jelenetét a Pesti Magyar Színház részére 1839-ben festette (olajfestmény MSZI-SZM59.3422.). A Hegyvidéki táj kirándulókkal c. képet 1875-ben festette (olajfestmény vászonra). Keresgélés közben rátaláltam a Szélmalom című olajfestményére. „A jó térhatású hangulatos nézőtér külön kultúrtörténeti érdekesség a színpadnyílás homlokzatán látható portrésorozat, amelyben Telepi György színigazgató és díszlettervező örökítette meg korának nagy színészeit.” Balról jobbra a színészek Szerdahelyi József, Megyeri Károly, Fáncsy Lajos, Kántorné Engelhardt Anna, id. Lendvay Márton, Szentpéteri Zsigmond, Udvarhelyi Miklós.

Telepi György: Miskolc 1878. évi nagy árvíz                      Telepi György: Szélmalom

Telepi György: „Szvatopluk” jelenet                    Telepi György: Hegyvidéki táj kirándulókkal

Telepi György: Budapesten Török u.              Telepi György: Színészképek, Debrecen(1865)

2/1. Templombúcsú Telepi György emlékünnepséggel (2015.11.08.)

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség tagjainak, reformátusok, római katolikusok, a kislétai elszármazottak, a kislétai régi, ősi Gebri, Fekete, Pásztor, Bihari, Papp, Bencsik, Pénzes, Mikó, Popovics, Lánczi, Madácsi, Tóth, Esztári, Bokor, Angyal, Verba, Rácz, Gorzó, Szilágyi, Pataki, Áncsák, Hajdu, Böszörményi, Reszkető, Dani, Demeter, Lengyel, Truczkó, Ignácz, Farkas, Laza, Bakó, Varga, stb. családok leszármazottai, a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon lakói, a máriapócsi, pócspetri ismerősök, barátok, teniszpartnerek, vendégek jelenlétében a Szent Mihály tiszteletére tartott Templombúcsún a szentmise, a felújított templomtorony süvegének megszentelése, végleges helyére helyezése, a Telepi György emlékünnepségen szülőházára elhelyezett emléktábla leleplezése, megszentelése, koszorúzása, a szülőházában összeállított emlékkiállítás megnyitása példázza az összetartozást, a közös erőfeszítést, a görög katolikus egyház, Kisléta község történetének, az ősök, az elszármazottak emlékének ápolását, tiszteletét, az egyház, a község alkotó fejlődését.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközséget 1730 körül Olsay Mihály helynök alapította. Az egyház, a templom történetének ismeretében kézzel foghatóak az egyházközség tagjainak, Kisléta község erőfeszítéseinek, közös munkáinak mindenkori eredményei. Kisléta község a környezetében elsők között nagyközségként, önálló gazdálkodással működött. A rendelkezésre álló leírások szerint az egyházközség először 1753-ban sövényfalú, szalmával fedett templommal rendelkezett. 1769-ben fatemplom épült, 156 ember befogadására volt alkalmas. A plébániát is ekkor építették fából. 1774-ben fából készült iskolát is összeírtak, ekkor kezdték meg a kántor-tanítói lakás fából történő építését. A fatemplom, a parókia 1769-ben a község költségén épült. Az új téglatemplom 1794-1801 között valósult meg Telepi György nagyapja Telepianovch Timótus lelkészi működése (1794-1804) alatt, homlokzati tornyot 1820 körül építettek hozzá. A templom villámcsapás következtében 1905-ben leégett. Újjáépítésére 1906-ban Szaplonczay György lelkész irányításával, országos összefogással kerül sor. 1917-ben a három harangból kettőt hadi célra elreflavizáltak, egyet 1923-ban pótolt az egyház.

Szentmise, Sivadó László, Dr. Soltész János, Orosz Árpád

A szentmise résztvevői

A viharkár miatt folyamatban lévő templom felújítás Orosz Árpád lelkész szerint újabb 100 évre készül. A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség hívei, a kislétaiak, a támogatók 100 évre vonatkozó templom felújítással, az egyházközség működés feltételeinek megteremtésével a történelem részévé válnak. A Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsú keretében a felújított templomtorony süvegének megszentelése, a helyére emelése a jelenlévő ünnepelteknek felemelő érzés, felejthetetlen emlék. Köszönet és hála Orosz Árpád parókus, lelkésznek, az egyház tagjainak, minden közreműködőnek, valamennyi támogatónak, kislétainak.

Templomtorony süvegének megszentelése, helyére emelése

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség eddig nyilvántartott 29 lelkésze az egyházközség működtetése, a hívek szolgálata mellett aktívan hozzájárultak Kisléta község fejlődéséhez, Kisléta község történelmének alakulásához. A nyilvántartott lelkészek közül szeretném megemlíteni Telepi György színész, festőművész, a Nemzeti Színház örökös tagjának nagyapját Telepianovich Timóteust, aki 10 évig (1794-1804), édesapját Telepianovich Antalt, aki 18 évig (1804-1822), Barna Andrást, aki 32 évig (1836-1868), Szaploncszay Györgyöt, aki 20 évig (1890-1910), Rajkovich Pált, aki 44 évig (1918-1962), Keresztes Gábort, aki 13 évig (1962-1975), Lippai Csabát, aki 13 évig (1992-2005) szolgálta a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség híveit. A lelkészek értéket teremtő, példamutató munkáját tiszteljük, hasznosítsuk, emléküket ápoljuk.

Telepi Györgyre (Kisléta, 1800.10.07. – Tard, 1885.08.12.), aki színész, festőművész, sokoldalú színházi szakember, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Kisléta község történetéhez kapcsolódó anyaggyűjtésem kezdeti időszakában leltem rá. Ezt követően a Magyar Országos Nemzeti Levéltár 1037 Budapest, Lángliliom utca 4. szám alatti kutatóteremben, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárban, a Görög Katolikus Egyházi Püspökség Nyíregyházi Levéltárában, a Miskolci Herman Ottó Múzeumban, a Miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban, a különböző kiadványok között, az Interneten a kapcsolódó oldalakon kiemelten gyűjtöttem a hozzá kapcsolódó anyagokat, ismereteket. Gyűjtőmunkám során mindenütt segítőkész szakemberekkel találkoztam, mindez a lelkesedésemet pozitívan befolyásolta. Az általam összegyűjtött anyagok alapján összeállított írásos munkám után célul tűztem ki, hogy Telepi György kislétai szülőházára emléktáblát helyezzünk el, szülőházában emlékkiállítást hozzunk létre az emlékek ápolása, a kislétaiak ismeretének bővítése céljából.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház 2015. augusztus egyik vasárnapi szentmiséje után a templom előtti lelkészi elköszönéskor a feleségemmel, Erzsikével együtt találkoztam Orosz Árpád parókussal, az egyház lelkészével. A bemutatkozás után átadtam az általam összeállított Kisléta Görög Katolikus Egyház történetére, Telepi Györgyre vonatkozó írásos anyagot. Ezt követően kértem az Atyát, hogy szíveskedjen hozzájárulni egy emléktábla elhelyezéséhez Telepi György szülőházára 2015. október 7-én, az egyház irattárában történő betekintésemhez. Az emlékkiállítási tervemet megemlítve, az Atya felajánlotta, hogy a lelkészi lakás tanácskozó termében meg lehet csinálni, amit örömmel elfogadtam. A pozitív válaszok után az Atya javasolta, hogy a Telepi György emlékünnepsége a templombúcsú napján, 2015. november 8-án legyen, amit jónak tartottam. Az Atya odahívta a közelben lévő Bunyáné Bihari Erzsébetet, az egyházközség jegyzőnőjét és megkérte, hogy legyen a segítségemre, Erzsike beleegyezett. A Telepi György emlékünnepség után állítom, hogy Erzsike közreműködése kiemelkedően fontos volt a megvalósulásban.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház irattárában több olyan anyagot találtam, amely a templom történetére, az egyház működésére, a görögkatolikus iskola, kántor-tanítók történetére vonatkozott, az eddig rendelkezésemre álló anyagokat, ismereteket tudtam bővíteni, a Kisléta Község Története című Internetes oldal bővítésére, a kislétaiak, a kislétai elszármazottak, őseink tiszteletére, emlékük ápolására jól tudtam használni.

Az együttműködésünket a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség Testületének tagjaival, híveivel, személy szerint Orosz Árpád lelkésszel, Bunyáné Bihari Erzsébet jegyzőnővel példaértékűnek tartom, hálás köszönetem ezúton is szeretném kifejezni.

Békési Gábor philológus a Telepi Györgyöt bemutató ünnepi előadását mondja

Telepi György kislétai szülőházára elhelyezendő emléktáblát az általam meghatározott szöveggel, 2015. október 7-i időpontra Domonkos Sándor kőfaragó mesternél Nyírbogáton rendeltem meg. Az emléktábla határidőre elkészült, Telepi György születésnapjára a szülőházára felhelyezésre került. Bunyáné Bihari Erzsike a leleplezéséig gondoskodott a letakarásáról.

A Telepi György emlékünnepség Orosz Árpád parókus, Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkészének ajánlása alapján a Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsún bonyolódott le. A szentmise keretében hangzott el Békési Gábor philológus Telepi Györgyöt bemutató ünnepi előadása. A felújított templomtorony süvegének a helyére emelése előtti megszentelése után Telepi György emléktábláját Ónodi Csilla, Telepi György ükunokája leplezte le. Ezt követően az emléktáblát Sivadó László, Lakatos László görög katolikus papok, Horváth János római katolikus pap, Orosz Árpád a Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkésze jelenlétében Dr. Soltész János szentelte meg. Az emléktábla alá koszorút helyezett el: a Kisléta Község Története Internetes oldal, a leszármazottak nevében Ónodi Csilla ükunoka, a Kislétai Görög Katolikus Egyház nevében Orosz Árpád parókus, a Kislétai Önkormányzati Testület nevében Madácsi Imre polgármester.

Telepi György emléktábla megszentelése, koszorúzása

Telepi György kislétai szülőházában tervezett emlékkiállítás megvalósítása érdekében először a Miskolci Herman Ottó Múzeum philológusával, Békési Gáborral vettem fel a kapcsolatot. Békési Gábor Telepi Györgyre vonatkozó kutatási anyagát a múzeum kiadványában olvastam és ennek alapján fordultam hozzá. Békési Gábor philológussal történt első telefononbeszélgetésünk alkalmával ígéretet tett az emlékkiállítás támogatására és az ünnepi előadás megtartását is elvállalta. A Telepi György kislétai szülőházában tervezett emlékkiállítás megvalósítása az induláskori nehézségek ellenére gördülékenyen, de szerény kivitelezési formában, minimális anyagból jött létre. Békési Gábor megjegyezte, hogy kis kiállítás lesz, de szolgálhatja a célt. Ezt követően az együttműködésünk jól szolgálta a Telepi György emlékünnepség megvalósulását. Több, min 35 darab posztert készített és bocsátott az emlékkiállítás rendelkezésére.

Az általam összegyűjtött anyagból 13 darab A/4-es, 1 darab A/3-as méretű fényképmásolatot készítettem és üveges keretbe helyeztem, ezzel és a Miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyvével, Hegedüs Géza Kulcsra zárt szobában című könyvével járultam hozzá a szerény méretű emlékkiállításhoz. Ezen kívül egy kartonnyi, általam palackozott és Telepi György emlékcímkével ellátott Cabernet Sauvignon vörösbor állt az ünneplők rendelkezésére. A tervezett több festmény felhasználása helyett, egy másolati festményt, az 1878. évi Miskolci nagy árvízt állítottuk ki. A festmény eredetije a Miskolci Herman Ottó Múzeumban található. Az emlékkiállítási anyagokat a paplak tanácskozó termében Bunyáné Bihari Erzsike, Szilágyi Imre és mások segítségével, feleségemmel, Erzsikével helyeztük fel, rendeztük el.

A templomtorony felújított süvegét közben előkészítették a daru helyreemeléséhez. A jelenlévő ünneplők számára felemelő, felejthetetlen élmény volt, ahogy a templomtorony süvege emelkedett és a helyére került. A Kislétai Görög Katolikus Egyház felújított templomtornya mintaszerűen példázza, hirdeti az egyházközség híveinek, a kislétai emberek, a kislétai elszármazottak összetartozását, összefogását, a közös értékteremtő munkáját.

Telepi György emlékkiállítását egyre többen keresték fel. A máriapócsi, pócspetri ismerősöknek, barátoknak, tenisztársaknak az emlékkiállítást röviden bemutattam és a feltett kérdésekre válaszoltam. Az újabb látogatók esetében az udvaron lévő Békési Gábor philológust kértem meg, hogy a tájékoztatót tartsa meg.

A kiállított Telepi György: 1878-as Miskolci nagy árvíz             Részlet aTelepi György emlékkiállításából

Máriapócsi, pócspetri ismerősök, barátok, tenisztársak a kiállításon

A Kislétai Görög Katolikus Egyház a meghívottak részére fogadást adott. A fogadás Bunyáné Bihari Erzsike az egyházközség jegyzőjének vezetésével, közreműködésével magas színvonalon valósult meg.

Az istentiszteleten a Kisléta Község Története Internetes oldal szerkesztőjeként összekötő beszédemben mondottakat szeretném itt is rögzíteni. „A Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsú, a Kislétai születésű Telepi György színész, festőművész, sokoldalú színházi szakember, a Nemzeti Színház örökös tagja szülőházára elhelyezett emléktábla, a szülőházában összeállított emlékkiállítás meggyőződésem szerint jól szolgálja Telepi György emlékének ápolását, a kislétai ősöknek, Kisléta község történetének jobb megismerését, a ma élő kislétaiak, a Kislétáról elszármazottak iránti tiszteletet. Kívánom, hogy a kislétai példamutató ősöknek, Kisléta község példamutató történetének szelleme hassa át Kisléta község jelenét, fejlődését, jövőjét.”

"Szilánkosodik létezésünk, szálkái egyre kegyetlenebbül szúrnak: nem tompítja már a fájdalmat a kereszt felemelő kegyelme sem. Fásult hit marad helyette, s lassan szétforgácsolódik és sebez az is.” (Cseh K.)

Farkas Oszkár (Miskolc, 1936.08.25.-Nyíregyháza, 2009.10.30.)

Farkas Oszkár Miskolcon hét gyermekes családban három nővére, két bátya után 1936. augusztus 25.-én született. A három nővére családot alapított, legidősebb bátya Tibor a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum után a Debreceni Agrártudományi Egyetemen okleveles mezőgazdasági mérnöki végzettséget, Attila bátya a Szolnoki Verseghy Állami Gimnázium után a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsész karán középiskolai tanári diplomát, a húga Ibolya a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanítói oklevelet szerzett. Magda nővére 1970-ben 46 évesen, Attila bátyja 1997-ben eltávoztak az élők sorából.(3.)

Farkas Oszkár a „Memorabiliák” című önéletrajzi írásának „Csendes napok” részében a gyermekéveit is bemutatja. „ Még ennék…, de hat testvérem is éhes. Porcelán tányérom fényében nézem gyermekarcom. Anyám szedőkanalával a fazék alját kavargatja. Állva evett vagy csak úgy tett. Szeme a mi kis tányérjainkat kutatta.” „ Sürög-forog a konyha körül még karcsú, mosolygós anyám kenyeret szel, s az asztalkendő alá rejti a kést. És csak tőle, ma is csak tőle, fillérre beosztott napjaink fényleni kezdenek.” A Farkas gyermekek az apjukat ritkán látták, amikor virradt, már munkába ment, amikor megérkezett már sötét volt. A vasárnapokon a három fiú apjukkal mentek a templomban, Oszkár a kisebbik fia az apja előtt, két nagyobb fia mellette, lépésüket az apjukhoz igazítva mentek. Az apa büszke volt a három fiára.(3.)

A „Könnyű szívvel” részben a rongylabdával való játékra, a bicikli küllő, gumi nélküli kerekével történő karikázásra emlékszik vissza. „A mezítlábos nyár utcára csalta az eddig szobában sínylődő gyerekhadat. Csapatokat szerveztünk és önfeledten rúgtuk a selyemharisnyába, pamutzokniba tömött, rongyokból készült labdát az ablakunk alatti lankás árokparton.” „A karikázás igazi, férfias kihívás volt. Ügyességet, gyorsaságot követelt meg versenyzőitől. Futottunk is porban, betonon lelkünk szakadtáig a győzelemért. Győzni- a karikahajtásban nem elégséges csak a gyors láb, a kitartó futás. Külön tudomány! Legyen könnyű, tökéletesen kör alakú és nyolcasnak még véletlenül sem szabad volt benne lenni. A legjobb karika, a „versenykarika” a küllőit vesztett biciklikerék volt. A szabály törvény volt, amit minden körülmények között megtartottunk. Mert ez játék volt, igazi játék!”(3.)

Kondor Magdolna Farkas Oszkár felesége 1940.szeptember 18.-án Kapuváron született. A férjével együtt a Kapuvári Állami Gimnáziumban tanultak, ott ismerkedtek meg, amiből diákszerelem lett. Kondor Magdolna a Budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán végzett, Oligofrénpedagógia-Pszichopedagógia tanári oklevelet szerzett. A Farkas család Kislétán töltött időszakában, a nyugdíjba vonulásáig, 1995-ig a Kislétai Állami Általános Iskola gyógypedagógusként dolgozott. Farkas Oszkár és Kondor Magdolna házasságot Kapuváron 1960. szeptember 3.-án kötöttek, négy gyermekük született.

Farkas Oszkár feleségével és három gyerekével, Zsolt, Csilla, Viktor

Farkas Zsolt 1962. február 17,-én született, érettségi után üvegtechnikus szakmát tanult, házasságkötés után két leánya született. Farkas Erika a Nyíregyházi Főiskolán Biológia-Földrajz szakos tanári diplomát szerzett, majd felsőfokú angol nyelvvizsgát tett. Később Olaszországba Lengstein Dorfba ment dolgozni, házasságkötés után két gyermeke Oliver, Izabell született. Farkas Ágnes Közgazdasági Szakközép Iskolát végzett, házasságkötés után két gyermeke Emma, Márton született, Vámosgyörkön élnek. Farkas Zsolt 2014. szeptember 7.-én sajnos az élők sorából eltávozott.

Farkas Naddi 1963. április 23.-án betegen született, 1965. december 19.-ig élt.

Farkas Viktor 1965. május 31.-én született, a Szombathelyi Főiskolán a Művelődésszervező-Szociális Szervező Szakon végzett, Sárospatakon keramikus végzettséget szerzett, a Debreceni Egyetem Szociálpedagógusi Szak végzése folyamatban van. A Kislétai Ápoló-Gondozó Otthonban 1987-óta dolgozik, a Kislétai Asztalitenisz Sportegyesület elnöki tisztét 2016-óta látja el, a megyei I. osztályban II. helyezést elért csapat tagjai: Farkas Viktor, Pásztor Mihály, Konyhás János, Magyar Tamás, Pénzes György, Pénzes Ádám, Pénzes Géza, Újfalusi Béla, Kovács József. Házasságot kötött, egy gyermekük, Hanna az általános iskola nyolcadikos tanulója Kislétán, családiházban Kislétán élnek.

Farkas Viktorral a nyári találkozásunk a Kisléta Hajnal utcai családi házukban telefonhívásom után valósult meg, vittem magammal az addig édes apjáról összeállított anyagot. Megérkezésem után a kerámia szakmához tartozó eszközökkel, gépekkel ismerkedtem, majd a nappaliban folytattuk a beszélgetést. A beszélgetés, a kapott könyvek, később a család adatainak megküldése jelentősen hozzájárultak az édesapja élettörténetének, munkásságának teljesebb összeállításához. A találkozásunk alkalmával tapasztalt harmonikus családi életet, az édesapja, a család, az ősök emlékének ápolását, a Sárospatakon megszerzett keramikus szakmához való vonzalmát, az általa készített keramikus tárgyak változatosságát, a kislétai közösségi életben történő lelkes részvételét jó eső érzéssel nyugtáztam.

Farkas Hanna, Farkas Viktor, Farkas Viktorné 2020. (PL.)

                 Farkas Viktor keramiai alkotásai                                                    

Kislétai Asztalitenisz Sportegyesület versenyzői: 

Farkas V., Pásztor M., Konyhás J., Magyar T., Pénzes Gy.

Farkas Csilla Baktalórántházán 1966. október 1.-én született, Nyíregyházán Gyógyszerkiadó Szakasszisztensként dolgozik, férjhez menetele után, két fia született, Tamás Informatikus, Dávid Debrecenben Környezetvédelmi Mérnöki Szakon végzett, családot alapított 2020. július 4.-én.

Farkas Csilla az Édesanyjával

Farkas Oszkár általános iskolai tanári oklevelet a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett. A pedagógus pályáját Kapuváron kezdte. Szabolcs megyébe 1966-ban került, először Baktalórántházán tanított, majd a Tiszadobi Gyermekvárosban nevelőként dolgozott. Az Apagyi – Nyírtéti Állami Általános Iskola igazgatója 1973- 1975 között. A Berkeszi Gyermekotthon vezetője 1975-1980 között. 1980-tól a Kislétai Állami Általános Iskola tanáraként, nyugdíjba vonulásáig, 1996-ig 16 évig dolgozott. A családjával a Kislétai Görögkatolikus Templom melletti volt görögkatolikus tanítói lakásban, a Bogáti úton lakott. A nyugdíjas éveit Nyíregyházán élte. Az ÚT HAZÁIG című versében írja: „Nem voltam soha sehol sem idegen, /sem őshonos, csak vándor, kinek mindig valahonnan/ valahová vezetett az út. E térképtelen táj felett /nem volt utakat keresek. Nem vagyok /idegen. Hallom, hogy velem sír az útszélre taposott /virág, amíg a lélek szakadékjai felett egyensúlyoz /a szívem; Rám vigyáz.”(3.)

A második része a „Memoráblis memorale” az orgonaépítés történetével, az orgona szerkezetének, működésének ismertetésével, édesapja Farkas Károly (1904-1980) orgona-, és harmóniumépítő munkásságával foglalkozik. (8.)

Farkas Károly (1904.02.10.-Nyíregyháza, 1980.09.08.)

Farkas Oszkárnak „TEMPLOMOK ÉS ORGONÁK szolgálatában egy életen át” című könyve 2001-ben jelent meg, amely két részből áll: -Az elő része „Memorábiliák” a család különböző időszakainak életével, történéseivel, a gyerekek mindennapjaival-, a háború légihíradójával, az árván maradt leánygyerek sorsával, a lányok bújtatásával, a családi otthon feltörésével, a jegyrendszerrel, a pengő elértéktelenedésével, a cserevilággal, a stabilizációval, az új pénz hatásával foglalkozik.

A háború utáni újrakezdéssel a Memorábiliák Stabilizácó részben foglalkozva írja: „A folyók medrükbe visszatérnek. Csendesülő sodrában az időnek kimerészkedünk az élet iszamlós partjára. A boltok berozsdált lakatait, redőnyeit már olajozzák. Jelek. Életjelek. Bizonyságjelek a hányódtatás, a kétség nehéz ideje után. Apám szerszámait törölgeti. Simul-e még kezéhez a fogó, a kalapács, a sípkiszedő, a hangolókulcs? Simogatja, mint aki ismét magához akarja dédelgetni.” Az Apja ismét Szolnokra járt dolgozni az Állami Zeneiskolában. Az önálló munkák is megkezdődtek. A Dévaványai Római Katolikus Templom orgonáját kellett rendbe hoznia, a Törökszentmiklósi Római Katolikus Templom orgonáját generáljavításba kellett részesítenie. A jelentkező munkák alapján a család élete lassan, de egyre biztonságosabbá vált.(3.)

Farkas Oszkár a Memorábilis memoriale előszavában írja: „Íme egy emberpár élete családja lélektükrében. Az apa, ki családja és munkája hű szolgája volt, s az anya, ki szerető társ, családmegtartó, nevelő erő tudott lenni mind haláláig.” Az orgonaépítés története, az orgona szerkezetének és működésének ismertetése, édesapja, Farkas Károly orgona építésével, javításával öt megyében, hatvanhét egyházközség espereseinek, plébánosainak, lelkészeinek elismerő, dicsérő sorainak, nyolcvankét munkahely, templomhely összegyűjtése egyedi, különös, tiszteletre méltó, a téma iránt érdeklődőknek, az egyházközségek híveinek, felejthetetlen emlék, szép ajándék, a helytörténetüknek részévé lett. A könyv hátoldalán a következőket írja:

/8/

Farkas Oszkár apja 1980. szeptember 8.-án, 76 évesen csendesen eltávozott, az anyja 1991. szeptember 17-én, 89 évesen békésen elaludt.

Farkas Oszkár 1975-1980 között Berkeszen a II. Rákóczi Ferenc Éltalános Iskola és Gyermekotthon vezetőjeként dolgozott. A Berkeszi Gyermekotthont 1954-ben létesítették, hosszú időn keresztül jelentős szellemi, anyagi támogatással fényes időszakig jutott. A gyermekotthon Farkas Oszkár időszakában kezdett az általános iskolával közösen, egy intézményként működni. A gyermekotthon új 8 általános iskolai tanteremmel bővült 1974-ben, ezt követően II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gyermekotthonként működött, a községnek és a gyermekotthonnak közös általános iskolája lett. A több mint 300 fővel működő gyermekotthon az általános iskolával együtt a nevelés és oktatás vonatkozásában is országos szinten kiemelkedő eredményeket értek el. A megyei és országos sajtó többször foglalkozott a közös intézménnyel, az elért eredményekkel. A berkeszi gyermekotthonban rendszeresek voltak képzőművész alkotótáborok, könyvtári olvasótermet, kölcsönzőt alakítottak ki, több mint tízezer kötet ált rendelkezésre, a gyermekek közül a nyári időszakban sokan különböző táborokban vettek részt, a téli szünidőben tartalmas programokat szerveztek, az egészségnevelési napokon a berkeszi tanulók a modelliskola egészségi nevelését mutatták be. A gyermekotthonban elért eredményeket az 1980-ban megrendezett fennállásának 25 éves jubileumra érkező lakók, családtagok bizonyították. A Kelet- Magyarország 2001.11.30. számában Ladányi Tót Lajos újságíró Lengyel László igazgatóval beszélgetett a berkeszi iskola történetéről. Az „Otthon, gyermekotthon, lakásotthon” című cikk a következőképpen kezdődik: „Az enyészet az úr abban az egykor impozáns kastélyban, amelyben negyvenöt éven keresztül otthonosan mozogtak a lakói.” 1999-ben megszűnt. Sajnos nem kevesen vannak, akik életük során megtapasztalták, hogy emberi erőfeszítéssel, jelentős szellemi, fizikai, anyagi befektetéssel elért kiváló eredmények egyik napról a másikra semmivé válnak, a társadalomnak jelentős kárt okozva mindezt a részvevőknek nagyon nehéz elviselni. Vallom, hogy az ember szükségszerűsége: értelmes, értékes életet élni, a múltat valósághűen megismerni, megérteni, tapasztalatait a jelent építése, bővítése során hasznosítani, a múlt és a jelen együtt határozza meg a jövőt, a közösségek, a társadalom életminőségét.(7.)

Vay kastény, Berkeszi Gyermekotthon (1954-1999).

Farkas Oszkár a Kislétai Állami Általános Iskolában földrajz, testnevelő tanárként 1980-tól 1996-ig dolgozott. A volt tanítványai, munkatársai szívesen emlékeznek rá.

Farkas Oszkár élettörténetével, munkásságával foglalkozva, anyaggyűjtés közben, a facebookon Farkas Viktorné oldalán, Kustár Péter által feltett 1980-ban készült osztályképen többek között Farkas Oszkár is szerepel. A facebookon megosztva a sok érdeklődő, reagálás alapján úgy ítélem meg, hogy az osztálykép Kisléta község helytörténetének része. Az fényképen lévők, az érdeklődő hozzászólásaik alapján, a fényképen láthatókat sikerült megnevezni és így teljesértékűvé vált.

A tanárok ülősorban balról jobbra: Farkas Oszkár, Balogh István, Szabó Árpád, Császár Zoltán igazgató, Orosz Mihályné, Kiss Béla, Tóth Lászlóné. A lányok balról jobbra: Balogh Mária, Szúcs Erika, Orosz Márta, Kocsis Ilona, Dankó Julianna, Csordás Katalin, Bessenyei Valéria, Magyar Ildikó, Bessenyei Marika, Oláh Ilona, Vajda Éva, Bíró Mária. A fiuk balról jobbra: Szántai Miklós, Kustár Péter, Böszörményi László, Boros András, Pénzes György, Derzsi Mihály, Balázs Elek, Fekete János, Soós István, Oxi Gábor, Magyar Attila, Bunya István.

Farkas Oszkár 1982-től rendszeresen publikált: Hajdú-Bihari Napló, Pedagógusok Lapja, Kelet-Magyarország, Szabolcs-Szatmári Szemle, Kortárs, Élet és Irodalom, Kelet Felől, , Kláris, Kethano Drom, Lungro Drom és más lapokban, folyóiratokban. Több gyűjteményes kötetben is megjelentek művei: Holdrajz-óra, 1983. Ikarosz készülődik, 1987. Kezemben a piros alma, 1988. Gondjainkra bízva, 1991. István király szerelmei, 1993. Szabolcs Szatmár-Bereg Irodalmi Topográfiája, 1996. Kislexikon, 1997. Kláris-antológia, 1996. Válogatás a kortás cigány irodalom alkotóinak írásaiból a középiskolák számára, 1999. Képes irodalmi lexikon, 2001. Somnura-Jelek, 2002. Élet-naptár, 2003. Kortás írók arcképcsarnoka, 2003. Önálló kötetben megjelent művei: Királyvíz, 1975. Csorog az Isten könnye, 1997. Gyertyák-ünneplőkben, 2000. Templomok és orgonák szolgálatában egy életen át, 2001.(1.)

Mezei József kislétai születésű festő, költővel kapcsolatos anyaggyűjtésem során a Szabolcs-Szatmár-Bereg topográfiájában Mezei József után következett a Kislétához kötődő Farkas Oszkár tanár, költő. Ezt követően az élettörténetével, munkásságával kapcsolatban kezdtem anyagokat gyűjteni, nemrég fiától a Kislétán élő Farkas Viktor Oszkártól kaptam az apjára vonatkozó anyagokat. Az önálló verses köteteit terveztem, hogy megvásárlom. Az interneten történt többszöri keresgélés alapján „Csorog az Isten könnye” című könyvét a Libri-Shopline Nyrt. antikvár részlegénél 2016. február 4-én vásároltam meg. A kötetben szereplő verseit már többször olvastam.

A kötetet lektorálta Cseh Károly (1952-2013) költő, műfordító, a Magyar Írószövetség tagja a „Részleges kegyelem” című előszavában írja: „Szilánkosodik létezésünk, szálkái egyre kegyetlenebbül szúrnak: nem tompítja már a fájdalmat a kereszt felemelő kegyelme sem. Fásult hit marad helyette, s lassan szétforgácsolódik és sebez az is. A töredező lét krónikásától is csak pársoros szisszenésekre és vagy felfénylésekre futja, a veszendő igék idején.” „Szavaikat hallva-olvasva már nem is sajognak annyira elviselhetetlenül a világ szálkaszúrásai. Megváltás és feloldozás helyett ennyit adhat csak mostanában a költő. Részleges kegyelmet. Farkas Oszkár sem marad adósunk vele.”(6.)

Cseh Károly (Borsodgeszt, 1952.-Mezőkövesd, 2013.)

A „Csorog az Isten könnye” című versében írja: „Valaha emberi társakra vágytam, most: egyetlen kihűlt szobámban az utat nézem, az őszi utat. Ablakom üvegén, csorog, csorog az Isten könnye.” A verses kötetben a család tagjaihoz is gondolatokat, érzéseket, emlékeket, tiszteletet fogalmaz meg. „Anyám arca: tisztán, élesen. Szeme íriszen beragyogja a mennyt.” Csilla lányának „Halandó vagyok, mint mindannyian, de négy unokám, lányom halhatatlan csillagok.” A fazekas Viktor fiának: „Kezed nyomát az égetett agyagban bokályok, kaspók, virágok:-arcom vonásait: arcod.” Zsolt fiának: „Abban a csöndben szónak, sírásnak nincs helye. Terítsétek meg a damaszttal az asztalt, üljétek körbe a fényben.” A feleségének: „Raboddá szelídültem” című versében írja: „Rejts csak tenyeredben hű rabtartóm, fehércselédem, kinek rabja voltál valaha: raboddá szelídültem.” „Hová lesznek?” című versében: „Hová lesznek a felfűzött gyöngysorok, a szorgos kezek az alabástrom vállak, a hattyúnyak, a mellek templomi gótikája, az engedelmesen arcunkba hajló gerincek íve, a gyönyör gyehennás völgye? Szétgurulnak, s mi vaksi, pisla szemmel tapogatunk négy kopár falat.”(6.)

A verses kötet első oldala.(6.)

A „Csorog az Isten könnye címet viselő kötetének megjelenését követően a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 1998. 3. számában Futaky László a következőket írja: „Farkas Oszkártól nem idegen a gyermekversek világa, otthonosan mozog a mondókák játékos szófordulataira építő lírai eszközök műhelyében, elsősorban azonban az élet drámaian kemény tényeivel való ütközés, szembesülés készteti megszólalásra, s keres feloldódást, próbálja megtalálni a lélek békéjét az alkotási folyamatban. Az élet sebesüléseket osztó harcaiban, ahol alig van hova menekülni, kérdések foglalkoztatják, másfelől a magárahagyottság érzésével való viaskodás.” Az emberi létfeloldhatatlan diszharmóniája kapcsán mégsem a zuhanás vak mélységét érezzük, érzékeljük, hanem a felülemelkedés nemes eleganciáját.” „A Feloldozás részben a rövid kis kompozícióiban az életút végéhez közeledő, esettségében is rátarti férfi szólal meg a romlatlan ideálok igézetétől béklyózottan, megértéssel, megadással.”(4.)

Az Új-Kelet 1997.09.06.-i számában Berki Antal írja: „Farkas Oszkár érett fejjel, 1982-ben kezdett közölni. Valószínű azért, mert akkor gyűlt össze benne az a mondanivaló. amit már nem lehetett visszafojtani, ami kikövetelte magának a nyilvánosságot. A Csorog az Isten könnye című kötet is igazolja ezt a kései megszólalást. A versek mindegyike könyörgés egy jobb, tartalmasabb élet lehetőségéért.” Az újság a „Morzsolódom” című versét is közli. „ Morzsolódom, mint ujjaim között a föld, s leszek vánkosa hangyáknak, gyökereknek. Készülök én is e hitványuló időből, mert hazug eszmék kényszerzubbonyában öltöztetve kényszerek labirintusában bolyongónak képességeink… Igazulni csak magához tud itt a lélek, mert fenyeget, akár az Isten, fenyeget minket az űr.”(5.)

Farkas Oszkárt közeli barátság és munkatársi kapcsolat fűzte Ratkó József (1936-1989) József Attila-, Szabó Lőrincz-, Radnóti-, Váci Mihály-, SZOT-, Magyar Örökség díjas költőhöz, aki „biztatta, ösztönözte, s időnkét felpiszkálta alkotói kedvét”. Ratkó József „fogadott szülőföldjén”, Szabolcsban, vidéken maradt, a Kelet-Magyarország című napilapnál újságíró, végül haláláig Nagykállóban a járási könyvtár vezetője volt, a nemzedéke, az úgynevezett „hetek” legjobbjai között tartották számon.(2.)

Ratkó József (Budapest, 1936.-Debrecen,1989.)

Farkas Oszkár tanár, író, költő élettörténetével, munkásságával, az oktató-nevelői, írói, költői tevékenységével marandadandót alkotott, napjainkban is példaképként szolgál, hogy hogy lehet a háború utáni, nehéz körülmények között, az újjáépítés követően teljesértékű emberré válni, szolgálni az embereket, gyerekeket, a mindennapokat, munkájával helytörténetet csinálni. Az anyag összeállításával szerettem volna hozzájárulni a jobb megismeréséhez és az emlékének ápolásához.

Irodalomjegyzék:

            1.Bódi Zsuzsanna: Magyarországi cigány írók és költők munkássága. (Magyar Művelődési I. 2006.)

2. Katona Béla: Sz-Sz-B irodalmi topográfiája. 1996.
3. Farkas Oszkár: Memorabiliák című önéletrajzi írása.
4. Sz-Sz-Beregi Szemle: 1983. 18.évf. 1. szám, 1989. 24. évf. 1. szám, 1998. 33. évf. 3. szám.
5. Berki Antal: LAPOZGATÓ. Új-Kelet 1997.09.06.
6. Farkas Oszkár: Csorog az Isten könnye. Nyíregyháza, 1997.
7. Kelet-Magyarország napilap: 1976.06.30., 1977.09.14., 1979.07.25., 1979.12.29., 1980.05.13.
8. Farkas Oszkár: Templomok és orgonák szolgálatában egy életen át. 2001.
9. Farkas Oszkár: KIRÁLYVÍZ. 1995.
10. Arcok és énekek verses antológia - 2009.
11. Farkas Viktor által összeállított szöveges rész, beszélgetéskor elhangzottak, fényképek

Pénzes József nyugállományú ezredes
Kisléta, 1931.05.28. - Nyíregyháza, 2020.07.28.

Nyíregyháza
Északi Temető
Főbejárati ravatalozó
- 2 -
Pénzes József nyá. ezredes (1931-2020)
(Ravatalozó, 2020.08.12. 11,00)

Tisztelt Gyászoló Család ! Rokonok, Barátok, volt
Katonatársak!
Végtisztességen megjelentek!

Fájdalommal és megtört szívvel, szívből jövő együttérzéssel
állunk itt Pénzes József nyugállományú ezredes, a drága volt
férj, apa, nagyapa és dédnagyapa, a jó rokon, barát és ismerős, a
katonatárs ravatala körül, amelyen nyugszik immár porait
tartalmazó urnája.
A hír, amely életének végét adta tudomásunkra, bár nem volt
váratlan, de mégis megdöbbentően hatott számunkra. Előbb
csak annyit tudtunk, hogy 89 évesen elhunyt, majd azt is, hogy
ma veszünk Tőle végső búcsút. Nehéz felfogni a felfoghatatlant.
Nagy fájdalom terheli szívünket elvesztése miatt.
„Mi dolgunk a világon?” - teszem fel a kérdést Vörösmarty
Mihály szép verssorával. „Küzdeni erőnk szerint a
legnemesbekért” - felelek rá a nagy költő válaszsorával.
Tisztán, becsületesen, humánusan élni minden embernek
önmagával és a társadalommal szembeni legfőbb kötelessége. A
családunkért élni, dolgozni, küzdeni szintén a legfontosabb
emberi feladataink közé tartozó kötelességünk.
Nagyobb közösségért dolgozni, a szülőhely, a lakóhely, a haza
boldogulásáért céltudatos törekvéssel tenni, alkotni az egyéni
célok megvalósítása mellett, a családért való munka mellett az
igazán nemes cselekedet.
- 3 -
Az egyéni céljaink megvalósítása, a gondok, bajok mellett a
közösségért élni, dolgozni, a közösség gondját-baját, ügyesbajos
dolgait a magunké mellé venni eszményi, példás
cselekedet.
Hiszem, hogy Ő küzdött a költő szerinti „legnemesbekért”.
Ember volt Ő, ki roppant energiával küzdve tört a jobbra, és
égette önmagát hivatása és családja érdekében. Fiatal évei,
tevékeny kora gondtalan életet biztosított családja számára.
Szeretete teremtett földi javakat. Tündökölt fiatalon, ereje
teljében, ámde az évtizedek múlásával az erő egyre kopott,
elhalványult, mígnem elmúlt. Küzdelmes volt az út, mely véget
ért, fáradt teste megpihenni tért.
A búcsú, a végtisztesség percei elénk idézik alakját, tetteit,
életpályáját, tevékenysége minden örömét és bánatát.
Emlékezésül most gondoljuk vissza életének azon főbb
állomásait, amikor még közöttünk élve, járva
megtapasztalhattuk munkájának eredményeit, tartalmas emberi
értékeit, hogy mi, hátramaradók erőt meríthessünk a holnap
folytatásához.
Tisztelt Gyászoló Közösség!

Pénzes József 1931. május 28-án született az akkor 1873 lelket
számláló Kisléta községben, Szabolcs vármegyében. A
kenyérkereső 45 éves földműves apa, György és Veres Mária
háztartásbeli anya nagy örömére 11. gyermekként látta meg a
napvilágot. A keresztségben a görögkatolikus egyházközség
plébánosa, Rojkovich Pál áldotta meg. Egy lánytestvére volt,
Piroska. A családban heten élték meg a felnőtt kort.
- 4 -
A család megélhetése a közel fél falu területét birtokló gencsi és
érmihályfalvi Gencsy Károly földbirtokos gazdaságában szerzett
jövedelemtől függött. József gyerek- és serdülőkorában saját
bőrén tapasztalta meg a kiszolgáltatottság érzését.
Alapfokú ismereteit szülőfalujában, a görög katolikus elemi
népiskolában sajátította el kitűnő eredménnyel. Előmenetele
alapján a kántortanító és a lelkész javaslatára a papi hivatásra
buzdították. A szülők beleegyezésével Szatmárnémetiben
felvételizett, amely nem járt sikerrel. Tehetsége kárba ne
vesszen, előteremtették a feltételeket mindahhoz, hogy később
pedagógusi pályára léphessen, megkezdte 4 éves polgári iskolai
tanulmányait Nyírbátorban. Előbb, mint bejáró, majd
albérlőként sajátította el a középszintű műveltség
megszerzéséhez, a továbbtanuláshoz szükséges tudást. A
második világháború eseményei folytán az iskolai képzést
Nyíregyházán István testvére anyagi támogatásával folytatta,
ahol a végbizonyítványt is kezébe vehette. Történt mindez az
1947. esztendőben.
Tanulmányait a Nyíregyházi Állami Líceum és Tanítóképzőben
folytatta, ahol egy oktatási évet végzett, ugyanis a közoktatási
kormányzat a tanítóképzés reformjával az intézmény nevét
megszüntette, az oktatást más tartalommal átformálta.
A megváltozott körülmények választás elé állították.

Felelősen
döntött további életéről, még a nyár folyamán felkereste a
Reviczky Imre ezredes vezette 23. nyíregyházi honvéd
kiegészítő parancsnokságot, ahol felvételét kérte a Néphadsereg
Tiszti Iskolájába.
 5 -
Négy hónapot fizikai munkával töltött el a szülői háznál.
Október 25-én innen vonult be sorkatonai szolgálatának
megkezdésére Piliscsabára a lövész ezredhez. Az alap- és
szakkiképzést követően Várpalotán a pácéltörő tüzérosztálynál
folytatta a kiképzést, majd Nagykanizsára helyezték egy újabb
lövészezredhez szolgálatvezetői beosztásba.
1950. április ötödikétől Pécsett a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolán
volt növendék. 1951. április 4-én tiszti fogadalmat tett,
alhadnaggyá avatásával egy időben a honvédelmi miniszter
hivatásos állományba nevezte ki. Első szolgálati helyét korábbi
alakulatánál, Nagykanizsán a 49. lövészezrednél
századparancsnok-helyettesként foglalta el. Félév elteltével
alakulata a hadsereg átszervezése során áttelepült teljes személyi
állományával és technikai eszközeivel Szabadszállásra. A
rábízott feladatokat lelkiismeretesen hajtotta végre, 1952. április
4-én hadnaggyá előléptette a honvédelmi miniszter, két hét
múlva az ezred ifjúsági vezetőjévé választották meg. Családi
okok miatt kérte visszahelyezését Nagykanizsára. Elöljárói
kérelmét támogatták, 1953. újévtől a régi helyőrségben, de a 29.
lövészezrednél folytatta szolgálati feladatait, mígnem következő
év novemberétől az ezred pártszervezetének vezetését látta el.
Elöljárói úgy ítélték meg, hogy katonai, szakmai és vezetői
ismereteinek szélesítését a Zrinyi Miklós Katonai Akadémián
szerezheti meg. 1955 és 1960 között a magasabb képesítés
birtokába jutott. Közben az 1956-os események kezdetétől egy
éven át a nagykanizsai ezred egyik zászlóaljánál végzett
felvilágosító munkát.
- 6 -
Az akadémián szerzett ismeretekkel felvértezve Egerben a 6.
gépkocsizó lövészezrednél hat éven keresztül bizonyította
rátermettségét.

A szolgálati teendő ellátása mellett az Egri
Tanárképző Főiskolán 1966-ban történelem-magyar szakos
tanári diplomát szerzett. Gyöngyösön a képesítés birtokában
magasabb beosztást látott el.
A szolgálat érdekében 1967-től folyamatosan, 20 éven keresztül
a nyíregyházi 15. gépesített lövészhadosztály állományában
teljesítette a haza iránti elkötelezettségét. A rendfokozati
ranglétrán is haladva elérte szolgálatteljesítésének csúcsát, a
honvédelmi miniszter ezredessé léptette elő.
A rá vonatkozó nyugdíjkorhatár elérésével a HM hivatásos
állományban határozatlan ideig visszatartotta, egyidejűleg
Kiskunfélegyházán az MN Tartalékképző Alakulatok
Parancsnokságán biztosított részére osztályvezetői beosztást.
Széles látókört igénylő feladatát az 1989. június 1-jén
bekövetkezett nyugállományba helyezéséig becsülettel itt
teljesítette.
Pénzes József nyugállományú ezredes katonatársunk, bajtársunk
a több, mint 40 éves katonai szolgálati viszonya alatt esküje
szerint élt. Részletet idézek:

„ A katonai ismereteket elsajátítom.
Példaadóan viselkedem és a fegyelmet minden törvényes
eszközzel fenntartom. Alárendeltjeimről legjobb tudomásom
szerint gondoskodom. … Békében és háborúban egyaránt
népünk igaz fiához méltó módon viselkedem, becsülettel élek és
halok.” Idézet vége. A szöveg jellemzéseiben visszatükröződik.
Munkáját mindvégig nagy odaadással végezte. A személyi
állomány körében elismerést vívott ki magának.
- 7 -
Jó munkabírású, következetesen tevékenykedő, lelkiismeretes.
Valamennyi beosztásába gyorsan beilleszkedett. A munka
végzése során törekedett a követelményeknek megfelelő új és
hatékony módszerek keresésére és példamutató erőfeszítéseket
tett azok elterjesztésére.
Ismereteit folyamatosan gyarapította. A könyv- és újságolvasást
napi szinten művelte. A már korábban is említett katonai és
polgári képesítések megszerzése mellett szakirányú főiskolai
tanulmányokat is folytatott (1973), sőt elvégezte a vezetőképző
tanfolyamot is (1983).
Hatékonyan tervezte-szervezte az állomány oktatását,
tájékoztatását a napi eseményekről, továbbá nagy gondot
fordított a közművelődésre.
Jó emberi tulajdonságokkal rendelkezett, szerénységével,
emberközelségével, kezdeményező képességével jó kapcsolatot
teremtett nem csak a személyi állomány különböző
kategóriáival, de a területi szervekkel is. Minden beosztásában
eredményesen dolgozott és gazdag gyakorlati tapasztalatait jól
hasznosította.
A honvédelmi miniszter 14 esetben részesítette kitüntetésben,
közte két alkalommal kiérdemelte a Kiváló Szolgálatért
Érdemrendet. Ezen kívül az ifjúságért, árvízvédelemért,
vöröskeresztes munkáért emlékérmet és a haza szolgálatáért
érdemérem arany fokozatát adományozta részére. 50.
születésnapján dísztőrrel ismerte el addigi életútját.
Számos más elismerést- dicséretet, pénz- és tárgyjutalmat
vehetett át szolgálati ideje alatt.
- 8 -
Tisztelt Gyászoló Közösség!
Életének meghatározó időszaka, amikor fiatal alhadnagyként 20
évesen, szolgálati helyén a dunántúli városban megismert Vass
Marikának megkérte a kezét, szerelme igent mondott. Felelős
döntéssel elhatározták, hogy életüket összekötik. 1951.
december 22-én Nagykanizsán anyakönyvvezető elé vezette
szíve választottját. A házasságukból 1952-ben fiúgyermekük
József, és 1955-ben leánygyermekük Edit született. Gyermekei
öt unokával ajándékozták meg. Három dédunokája mosolya is
bearanyozta életét.
Katonás fegyelmezettségre, munkaszeretetre, kitartásra, egymás
iránti tiszteletre és szeretetre nevelte őket. Sorsukat az utolsó
pillanatig figyelemmel kísérte. Számukra igyekezett a
biztonságos hátteret biztosítani.
A szülői házat rendszeresen látogatta. Édesapját 1966-ban,
édesanyját 1971-ben veszítette el. 1973-ban Napkoron hobbytelket
vásárolt. A génjeiben hordozott földszeretetével virágzó
kertészetet és szőlészetet alakított ki családja örömére.
Testvéreit gyermeki ragaszkodással és tisztelettel szerette. Bár
közülük néhányan korán szétszóródtak az országban, kereste az
alkalmat a találkozásokra, szorgalmasan ápolta kapcsolatait
rokonaival. Mára már csak a temetőlátogatások maradtak:
szülőfalujában, városunkban, Debrecenben és a fővárosban.
Harmonikus kapcsolatban élt feleségével, aki Nyíregyházán a
Jósa András Múzeumnak volt alkalmazottja. Bensőséges
szeretettel gondoskodott feleségéről, mígnem gyógyíthatatlan
betegségben 2005-ben őt is örökre elvesztette.
Az unokákkal töltött idő mellett olvasási szokásairól továbbra
sem mondott le, környezete elismerte a világról alkotott
naprakész ismereteit.
- 9 -
Saját könyvtára mellett lakókörzeti könyvtárból kölcsönzött is,
alapvetően a történelem, kiemelten a hadtörténelem érdekelte.
Mellette a szépirodalmat is kedvelte.
Nyugállományba vonulása nem okozott törést életében.

Előbb a Nyírségi Nyomda foglalkoztatta két éven át polgári védelmi és
tűzvédelmi előadóként, majd a város frekventált helyén
újságárus pavilonban néhány évet dolgozott.
Kereste azt a közeget, ahol ismerősökkel, barátokkal
találkozhat. 1999-ben felkereste a sokak által Tiszti Klubként
ismert Magyar Honvédség Helyőrségi Klubját, ahol a
Honvédszakszervezet Nyugállományú tagozata nyíregyházi
csoportjának lett tagja. Négy év elteltével a tagság bizalmát
élvezve elvállalta a csoport vezetését. Csatlakozott a
nyugdíjasok megyei, majd városi szövetségéhez, ahol az
ellenőrző bizottság elnöki funkcióját éveken át betöltötte.
Később a Civil Fórumnak is tagja lett.
Munkabírását bizonyítja, hogy az intézményben működő, heti
rendszerességgel találkozó Fegyveres Erők és Rendvédelmi
Szervek Nyugdíjas Klubjának tagságát is ekkor vállalta el.
Rövidesen a közösség beválasztotta vezetőségébe. Előadásokat
tartott, rendszeres levezető elnöke volt a közgyűléseknek.
Hasznos munkát végzett a tervezés, szervezés, irányítás
területén. A régiós, városi sport- és kulturális versenyeken
eredményesen szerepelt, végezte a nyugállományúak egészségi
és szociális állapotának felmérését. Ellátta elhunyt bajtársaink
végtisztességének méltó megadásakor a gyászszertartások
szónoki teendők ellátását. Pártoló tagként támogatta a
„Segítsünk Egymáson” Alapítványt.
- 10 -
Részt vett közös koszorúzásokon, az MH 5. Bocskai István
Lövészdandár és a Hajdúhadházi Bázis rendezvényein.
Folyamatosan képezte magát, ismereteit továbbadta, környezetét
is ösztönözte a nyugdíjas élet hasznos eltöltésére. Mint kiskerttulajdonos,
fizikai munkából is kivette részét, kertes házának
környezetét karbantartotta, tapasztalatait megosztotta a
Kertbarát kör összejövetelein, házi borversenyeken zsűrizett,
régiós versenyeken-Miskolcon-arany minősítést is elért. Szívén
viselte a szlovák társ katonai nyugdíjas klub vezetőségével a
kapcsolattartást.
Az egyesület elnöksége javaslatára tevékenységét a honvédelmi
miniszter az Aranykor Ezüst, és Honvédelemért Kitüntető Cím
II. fokozatával, míg a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége
Elnöke „BEOSZ Pajzzsal” ismerte el.
Szülőfalujáról nemcsak nosztalgiázott, de anyagi-erkölcsi
támogatásával segítette mindazokat, akik igényt tartottak rá.
Gyakran megfordult a településen, kiemelt figyelmet fordított az
általános iskolai tanulókra. Résztvevője volt a Kislétáról
elszármazottak találkozójának. László nevű unokatestvérét a
családfa-kutatásban segítette.
A széleskörű ismeretség során a civilszervezetekben végzett
teendők mellett megkeresték a korábbi kormánypárt városi
szervezetének tagjai még regnálásuk idején azzal, hogy szívesen
látnák soraikban is. Kérésüknek eleget téve közöttük is
hasznosan tudta szabadidejét eltölteni.
80 és 85. születésnapján többek között köszöntötte a legfelsőbb
katonai vezetés és Nyíregyháza város polgármestere is.
- 11 -
Bármennyire is lekötötte a közösségért végzett munka, a
családdal való kapcsolattartás, özvegy emberként lakásában
egyedül élve magányosnak érezte magát. Hiányzott, hogy
valakivel napi örömeit, gondjait megossza.
Útját a szerencse egyengette. Még a gyöngyösi szolgálat alatt
találkozott először a vencsellői származású Vékony Erzsébettel,
aki szintén hivatásos katonaként szolgált. Nyugállományban és
a közösségi életben gyakrabban találkoztak, barátságuk tovább
erősödött, olyannyira, hogy elhatározták, életközösségre lépnek.
Komoly szándékkal jelentek meg Kislétán az anyakönyvvezető
előtt, aki megállapította, házasságkötésüknek akadálya nincs,
2007. szeptember 15-én Őket házastársaknak nyilvánította.
Családjaik tiszteletben tartották és elfogadták szüleik döntését.
A több, mint 12 év alatt kéz a kézben segítették megnövekedett
családjukat, együtt örültek sikereiknek. A társasági életből
jócskán kivették részüket.
Józsefnél 10 évvel ezelőtt orvosi szakrendelésen urológiai és
kardiológiai elváltozásokat állapítottak meg. Szívpanaszai és
magas vérnyomása a folyamatos gyógyszeres kezelés mellett
romlani kezdtek, eseti rosszulléteket okoztak.
Március 26-án éjszaka lakásukon rosszul lett és a mentők a Jósa
András kórházba sürgősségi betegellátási osztályra szállították.
A kardiológián szívinfarktust diagnosztizáltak. Fájdalmai szűnni
nem akartak, a körültekintő vizsgálatok daganatos betegséget
jeleztek és sajnos, rosszindulatúnak bizonyultak. Az alkalmazott
terápia egy hónap után sem volt kedvező. Súlyosbította
helyzetét a koronavírus okozta látogatási tilalom. Hozzátartozói,
de még a felesége sem találkozhatott vele. Itt teltek el a húsvéti
ünnepek.
 12 -
A kórházi ágyszám csökkentéssel egyidőben április 27-én
átszállították a Sóstói úti Kórház ápolási osztályára. Állapota
stabilizálódott, fájdalmai erős gyógyszeres kezeléssel enyhültek.
Nagy öröm volt, hogy 89. születésnapnapját külön engedéllyel
feleségével személyesen együtt ünnepelhette, fogadhatta a
telefonos jókívánságokat. A látogatási tilalom feloldásával
Erzsike nap, mint nap 10 órától az engedélyezett ideig vele volt.
Így történt ez július hó 28-án is: Amikor kitárult a kórterem
ajtaja, az imádott férj szíve utolsót dobbant. Bekövetkezett a
megmásíthatatlan esemény. Megállapították: Pénzes József
nyugállományú ezredes 10 óra 0 perckor rosszindulatú, áttétes
daganatos betegség következményeként 89 évesen örökre itt
hagyott bennünket. Azon a végzetes napon már nem tudta
feltenni szokásos kérdését: „Mikor mehetek már haza?” A
választ nem érhette meg, tartalmas élete véget ért, a nemlétbe
szenderült.
Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Közösség !
Drága halottunk útja ezzel az élet végállomásához érkezett, a
kegyetlen halál elragadta közülünk. Sajnos eljött a biztosan
tudott, de igazán sohasem várt perc. Búcsúzni kell.
A végső búcsú perceiben megrendülten állunk ravatala előtt.
Eljöttünk, hogy mély tisztelettel elköszönjünk tőle.
Itt vannak szeretett családja tagjai, az ő bánatuk a legnagyobb,
hiszen a legsúlyosabb veszteség őket érte.
Búcsúzik fia József és felesége Dr. Pénzesné Magdika, korábbi
gyermekei: Bettike és édesanyja Mária, Piroska árvaságban, a
kis Józsika és édesanyja Ica.
 13 -
Búcsúzik lánya Edit, férje Dr. Bakai István, gyermekeik:
Roland és családja a három dédunokával,
István és párja.
Búcsúzik második felesége Erzsike.
Búcsúznak unokatestvérei családjaikkal.
Búcsúzik nászasszonya özvegy Bakai Istvánné.
Búcsúznak özvegyének gyerekei: Csabi és családja,
Tamás és családja.
Búcsúznak özvegyének unokái Makara Csaba és Milán.
Búcsúzik sógornője Nagyné Vékony Katalin.
Búcsúzik a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi
Nyilvántartó Parancsnokság. Elköszönnek a volt katonatársak,
bajtársak.
Búcsúzik a Honvédszakszervezet.
Búcsúzik a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas
Szervezetek Szövetsége.
Búcsúzik a Nyíregyháza és Térsége Nyugdíjas Szövetség.
Búcsúzik az MSZP Nyíregyházi Szervezete.
Búcsúznak szomszédai.
-14 -
Búcsúznak szülőfalujának, Kislétának rá emlékező lakói.
Búcsúznak még: jelen és távollévő egykori munkatársak,
barátok, a közeli és távoli ismerősök, a végtisztességet tevő
gyászoló közösség.
Végül tisztelettel búcsúzom a Fegyveres Erők és Rendvédelmi
Szervek Nyugdíjas Klubjának tagsága és „Segítsünk Egymáson”
Alapítványa nevében.
Drága Halottunk, Tisztelt Gyászolók!
Vigasztalódjunk! Fogadjuk el a megmásíthatatlant! A halál
bármennyire ijesztő is, senkit nem szakíthat el teljesen. Ez adjon
mindnyájunknak erőt a mély gyászban, emléked ápolására,
szeretteid gyámolítására, abban a tudatban, hogy csak a tested
tért meg, de a lelked nem, így a Te életed is tovább él azon
nevelés, gondoskodásra tanítás, végtelen szeretet és odaadás
eredményeként, melyet Te adtál nekünk búcsúzóknak.
Kedves Jóska Bátyám!
Engedd meg, hogy a Te felejthetetlen Erzsikéd által választott
sorokkal erősítsem meg búcsúnkat:
Lelked, mint a fehér galamb,
csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk
már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt
a legfényesebb te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben
örökké itt maradsz.
 15 -
Katonai esküd szerint éltél, dolgoztál, szolgáltad hazádat. Tiszti
fogadalmad betartottad. Haláloddal életutad, érdemeid a
Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi
Nyilvántartó Parancsnokság parancsnoka a 14/2020 számú
parancsában a „Katonai szolgálat halottjává” minősített.
Mély tisztelettel hajtjuk meg fejünket ravatalod előtt.
Őrizze álmod a szerető emlékezés!
Nyugodj békében!

Szluk István nyá. őrnagy

Dr. Kustár Péter /Budapest, 1938.09.03. – Kisléta, 1987.09.20.//14./

Dr. Kustár Péter /1938-1987/ a Debreceni Református Teológiai Akadémia oktatója, a kislétai református egyház lelkésze, az Ószövetség-, a bibliai héber nyelvészet és a grammatika-, a Szentírás-, a Biblia magyarázatának tudósa, a teológusok-, a lelkészek exegetikai / a Biblia magyarázatának tudománya / kislétai önképzőkör vezetője, a kislétai lelkészi szolgálata során a tudományosan előkészített igehirdetés megvalósítója, a Kisléta község helytörténetével is foglalkozó, a kisplasztika-, a terrakotta szobrok készítője, a versek írója, a kislétai parókia kertben a gyümölcstermesztés művelője, a nagycsaládi-, a gyülekezeti-, a kislétai különböző közösségek harmóniájának megteremtője. A sokoldalú, kiemelkedő, példaértékű embert élettörténetének helyszínei alapján szeretném bemutatni. Dr. Kustár Péter élettörténetével kapcsolatos, legfontosabb helyszíneinek rövid bemutatásával kezdem: Budapest, Dunavecse, Kunszentmiklós, Debrecen, Bázel, Kisléta. /1./

Budapest: Magyarország fővárosa, Pest megye székhelye, az ország politikai-, kulturális-, kereskedelmi-, ipari-, közlekedési központja, a Duna két partján fekszik, XXIII kerületből áll, népessége 1970-ben 2.001.083 fő, 2019-ben 1.752.286 fő, területe 525,1 km2. Dunavecse: Dél-Alföldi régióban, Bács-Kiskun megyében, Kunszentmiklósi Járásban helyezkedik el, városi rangja van /2004/, népessége 3.769 fő /2018.01,01./, területe 66,77 km2. Kunszentmiklós: Dél-Alföldi régióban, Bács-Kiskun megyében helyezkedik el, Kunszentmiklósi Járás központja, népesség 8.248 fő /2018.01.01./, területe 172,11 km2. Debrecen: Kelet-Magyarországi régióban, Észak-Alföldi statisztikai régióban, Hajdu-Bihar megyében helyezkedik el, megyeszékhely, Debreceni Járás székhelye, megye jogú város, népessége 201.432 fő /2018.01.01./, területe 461,666 km2. Bázel: Svájc Észak-Nyugati részén, Svájc-német-francia hármas határnál, a Rajna két partján elterülő város, Basel-Stadt Kanton fővárosa, népessége 177.596 fő, területe 22,75 km”. Kisléta: Észak-Alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyírbátori Járásban, Nyíregyházától 32 km-re, helyezkedik el, jogállása község, állandó népessége 1970-ben 1.920 fő, népsűrűsége 87,8 fő/km2, a Nyírbátori Járás 20 települése közül az ötödik helyen van, területe 22 km2, nevét az oklevelek 1322-ben említik először.

Dr. Kustár Péter hét gyermekes család harmadik gyermekeként született. Az apai ágon az ősei: 1. Nagyapja Kustár János /Monor, 1847.04.23.- ?/, felesége Bán Lidia /Monor, 1853.02.10.-?/, gyermekük 1.1. Kustár József /Monor, 1876.10.15-1935/, felesége Dvornyiczky Borbála /Dunavecse, 1880.03.06.-1959/, gyermekeik 1.1/1. Kustár Manci, 1.1/2. Kustár Magdi. 1.2. Kustár János /1902-1952/, felesége Hejtzmanek Lujza, gyermekük 1.2/1. Kustár János /1932-1982/, felesége Harmat Erzsébet, gyermekeik János, Gyöngyvér. 1.3. Kustár Borbála /1904-1989/, férje Dallos Sándor. Az édesapja kilenc gyermekes családban született: 1.4. Kustár Sándor /Dunavecse,1905.05.07.-1968/ kereskedelmi alkalmazott, felesége Szabados Klára /Dunavecse, 1906.03.06.-1996/ varrónő. 1.4/1. Kustár Klára /1936.0109.-2009./, férje Dubovszky István, gyermekük Dubovszky Bernadett, férje Veres András. 1.4/2. Kustár Sándor /1937.05.06.-?/, felesége Csekei Irén, gyermekeik Sándor, Klára. 1.4/3. Kustár Péter /Budapest, 1938.09.04.-Kisléta, 1987.09.20./ felesége Barta Zsuzsanna Mária /Debrecen, 1945.-/. 1.4/4. Kustár József /1940.04.09.-1972./, felesége Fischer Anna, gyermekük Györgyi. 1.4/5. Kustár Zsuzsa /1942-/ férje Haraszti László, gyermekeik Klára, Janka, Bence. 1.4/6. Kustárt Dániel /1945.-/ felesége Miklán Rozália, gyermekeik Rozina, Emília. 1.4/7. Kustár István /1948.-/ felesége Major Erzsébet, gyermekeik Blanka, Dalma. 1.5. Kustár Lídia. 1.6. Kustár Mihály, gyermekek Mihály, Ferenc, Lujza. 1.7. Kustár Ferenc. 1.8. Kustár Imre /1912-1964/ felesége Doór Julianna, gyermekeik Judit Imre. 1.9. Kustár Károly /1919-1974/, felesége Szvoboda Magdolna, gyermekeik Károly, László, Erzsébet.

Dr. Kustár Péter gyermekei /10 fő/, unokái /25 fő/: 1.4/3.1. Kustár Zsuzsanna /Debrecen, 1964.-/ férje Dr. Bordás Lajos, gyermekeik Veronika, Boglárka, Taksony József, Koppány Levente, Keve, Blanka, Torda. 1.4/3.2. Kustár Péter /Debrecen,1966,-/ felesége Szilicsány Krisztina, gyermekeik Péter, Sára, Gergő. 1.4/3.3. Kustár Katalin /Debrecen, 1967-/ férje Barta Róbert, gyermekeik Áron, Máté, Viola. 1.4/3.4. Kustár Zoltán /Debrecen, 1968.-/ felesége Kéki Márta, gyermekeik Zsófia, Annamária, Dániel. 1.4/3.5 Kustár Gábor /Kisléta, 1970-/ felesége Almási Zsuzsa, gyermekeik Lídia, Gábor. 1.4/3.6. Kustár Ágnes /Kisléta, 1972-/ férje Beszterczey András, gyermekeik András, Ádám, Dávid, Tamás. 1.4/3.7. Kustár György / Kisléta, 1980-/ felesége Rácz Vera, gyermekeik Hanna, Balázs, Dávid. Örökbe fogadott gyermekek: 1.4/3.8. Kustár László /1982-/. 1.4/3.9. Kustár Enikő /1982-/. 1.4/3.10. Kustár Attila /1983-2001/./13./

Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse/11./

 Dr. Kustár Péter a Dunavecsei Református Polgári Fiú és Leányiskolában 1944 és 1952 között tanult. A Dunavecsei Református Elemi Iskola a református templom mellett, a református egyház tulajdonában és működésében állott. A fiúkat rektorok, a papi pályára készülő ifjak, a lányokat végzett teológusok külön oktatták. A fiúkat tanító rektorok névsora 1690-től rendelkezésre áll. A presbitérium döntése alapján az iskolát, épületével, szolgálati lakásaival együtt 1869-ben a községnek adták át. A dunavecsei község miután az elemi iskolát nem tudta fenntartani 1903-ban az államnak átadta. 1906-ban új iskolaépületet építettek. A Református Polgári Fiú és Leányiskolát 1917-ben a reformáció 400-éves évfordulóján alapították. A későbbi iskolaépület gróf Teleki József az egyházkerületi fő gondnok és Dr. Platthy György országgyűlési képviselő közbenjárására az állami támogatással, kölcsönnel építették, 1929-ban került átadásra. Az intézmény ekkor vette fel Gróf Teleki József nevét. Az 1948-as államosítás után 2001-ben épült 18 tanterem, 5 szaktanterem, 1 fejlesztő terem, könyvtár, sportcsarnok, tornaterem, sport udvar. Az iskola Petőfi Sándor nevét 1996-ban vette fel./11./

A Dunavecsei Petőfi Sándor Általános Iskola intézmény vezetőjéhez, Squor Máriához 2019. december 21.-én levélben fordultam Dr. Kustát Péternek fellelhető általános iskolai nyilvántartás rendelkezésemre bocsássa érdekében. A válaszlevelet 2020.február 25.-én kaptam meg. Mellékelten megküldésre került a Dunavecsei Állami Általános Iskola nyolcadik osztály részére kiállított ANYAKÖNYV, amely három részből áll: I. rész az Anyakönyv megnyitása 1951. december 4.-én történt, aláírta Naszály Sándor igazgató, Dienes Sándor osztályvezető. II.-III. részben rögzítésre kerül a félévi és évvégi elbírálási eredmények egyeztetése az osztályozási és mulasztási napló adataival, a tanulmányi értesítőbe bejegyzett adatokkal. Az első és a második félév adatait összeolvasta Dienes Sándor osztályvezető, Wéber Henrik, Birkás Sándor nevelők, bejegyzéseket ellenőrizte 1952. február 6.-án és 1952.június 20.-án Naszály Sándor igazgató. A 11 lapszám, 31. sorszámon tartalmazza Kustár Péter tanuló személyi adatait, az előmenetelét a félévben és évvégén./11./

Kustár Péter általános iskola nyolcadik osztályának előmenetele 1952-ben. /11./

Dunavecsei Petőfi Sándor Általános Iskola /11./

 Dr. Kustát Péter a Kunszentmiklósi Baksai Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola elődje volt, az 1950-51-es tanévtől a névváltozás következtében a Kunszentmiklósi Állami Damjanich János Általános Gimnáziumnak, amelyben a tanulást 1953-ban IV A osztályban kezdte meg, 1957. június 20-án tett érettségi vizsgát, kitűnő eredménnyel. /12./

Dr. Kustár Péter érettségi tablója, Kustár Péter alulról, balra a második sor, balról a második/12./

 Az érettségi tabló szerint igazgatója Pataky Imre, igazgató helyettese Majoros József, osztályfőnöke Toma János, ezen kívül nyolc férfi tanár, egy női tanár és 25 fiú, 5 lány osztálytársa volt.

A gimnázium elődjét 1679-ben alapították, 1767-től iskolai anyakönyvet vezettek. A fenntartó az elemi iskolás besorolásából 1814-ben kiemelte és önálló költségvetéssel rendelkezett, első nyomtatott értesítője 1854-ben jelent meg, az egyház élére 1866-ban Baksay Sándor került, 1886-ban felépült a ma is álló öreg gimnázium északi szárnya, az iskola Baksay Sándor nevét 1926-ban vette fel, a kétszintes új gimnázium 1932-ben került átadásra, az államosítására 1948. június 4-én került sor, 1962-1972 között növényvédő-gépész iskolaként működött, 1964-re felépült az iskola legújabb szárnya, 1989-ben a Baksay Sándor nevét újra felvette, a nyolcosztályos tagozat 1990-91-es tanévben indult, a Kunszentmiklósi Református Egyház tulajdonába, újra 1992. április 1-től került. /12./

Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola, Kunszentmiklós /12./

 Dr. Kustár Péter a Debreceni Református Teológiai Akadémián 1957-1962 között tanult. A teológiai évei alatt a Debreceni Egyetem Sportkör szertornász versenyzője, 1961-től a teológiai akadémia szertornász szakkörének vezetője. Az első lelkészképesítő vizsgáját jeles eredménnyel 1962. október26-án tette le, a dolgozatát „Izráel honfoglalása” címmel nyújtotta be. A második lelkészképesítő vizsgát, kitűnő eredménnyel 1963. szeptember 26-án tett, a vizsgadolgozatának címe: „A II. Krón 1-7. fejezeteinek fordítása és magyarázata.” A teológiai éveinek végén egy rövid ideig besegít Dr. Módis László mellett az Ószövetségi Tanszék munkájában, majd Aranyos Zoltán tanársegédet 1962.január 2-tól 31-ig helyettesíti. A Debreceni Nagytemplom Keleti egyházközségben 1963. augusztus 1-től Dr. Bartha Tibor mellett segédlelkész, 1963. október 27-től a Debreceni Nagytemplom Északi egyházközségben Dr. Dezső László mellett 1965 júliusáig segédlelkész. Először 1965 júliusától, mint tudományos és adminisztratív munkatárs, majd Dr. Módis László professzor mellet 1966. október 1-től az Ószövetségi Tanszék tanársegédjeként a Debreceni Református Teológiai Akadémia tudományos, oktatói, nevelői munkájában tevékenykedik. /1./

A teológiai képzés 1950. december 31-én a Debreceni Tudományegyetemből kivált és a Magyarországi Református Egyház független akadémiájaként működött tovább, a Debreceni Református Teológiai Akadémia néven. Elődei: 1912-ben létrejött a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem, melynek egyik karjaként a Református Hittudományi Kar működött, névváltozás következtében az egyetem nevei voltak Tisza István Tudományegyetem, Debreceni Tudományegyetem. A Debreceni Református Kollégium 1538-as alapítás után teológiai oktatás folyt. Utóda: a rendszerváltás után az Akadémia megkapta az egyetemi rangot, 1996-tól Debreceni Református Hittudományi Egyetem néven, jelenleg társult intézménye a Debreceni Egyetemnek, három intézete működik Teológiai Intézet tanszékeivel, Kölcsey Ferenc Tanítóképző Intézet tanszékeivel és a Kutatóintézeteivel.

A Collegium Doctorum, a magyar református teológia 2013 év IX. évfolyamában, DOKUMENTUM rovatban „A Doktorok Kollégiuma negyven évvel ezelőtti megalakulása” címmel foglalkozik a Zsinati Tanács határozataival. 1972. szeptember 18.-án meghatározta a Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktori Kollégiumának Szervezeti és Működési Szabályzatát, mely szerint a DK tagjai alkotják a DK közgyűlését, a DK tagjait első ízben a Zsinati Tanács, a továbbiakban a DK közgyűléseinek a jelölése alapján a Zsinati Tanács szótöbbséggel választja a tudomány terén folyamatosan és eredményesen munkálkodó teológiai doktorok és doktoranduszok közül. Az 1972. október 17-én tartott Zsinati Tanács megválasztotta a Doktori Kollégium tagjait. Többek között a Magyarországi Református Egyház teológiai doktorai és magántanárai közül 26 főt, közöttük van „Dr. Kustár Péter /Kisléta/”. /9./

Debreceni Református Kollégium

 Dr. Kustár Péter és Bartha Zsuzsanna Mária 1964. március 7-én házasságot Debrecenben kötött. Barta Zsuzsanna Mária édesapja lelkész, édesanyja tanítónő, hárman voltak testvérek. Édesapja Hajdúnánáson és Hosszúpályiban szolgált, az utolsó munkahelyről több mint harminc év után ment nyugdíjba. Barta Zsuzsanna Mária a Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, ezt követően a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában dolgozott. Dr. Kustár Péterrel kötött házasága után elsősorban családanyaként a gyermekek nevelésével foglalkozott. Debrecenben négy gyermekük Zsuzsanna /1964/, Péter /1966/, Katalin /1967/, Zoltán /1968/ születik. /1./

Dr. Kustár Péter a HEKS ösztöndíjával a Bázeli Egyetem /1459-ben II. Pius pápa alapította, 1532-től folyamatosan működik, magyar diákok a 18. századtól rendszeresen tanulnak az egyetemen / teológia karán 1967. november 27. és 1968.július 4. között folytatott tanulmányokat, ahol E. Jenni, H.-J. Stoebe, O. Cullmann, K. Bart előadásait hallgatta. A héber nyelvészet terén végzett kutatásait Ernst Jenni professzor irányítása és témavezetése mellett folytatja Bázelben. Az ószövetségi fő tárgy mellett újszövetségi /Oscar Cullmann/ és óegyháztörténeti /Bo Reicke/ mellék tárgyakból is vizsgázott. Ernst Jenninél a héber nyelv mellett ugaritit és akkádot is hallgatott. A tanévet azonban alapvetően a doktori értekezése megírásának szentelte. A disszertációjának címe: Aspekt im Hebraischen. A német nyelvű értekezését el is készítette, a kinn tartózkodása alatt be is nyújtotta. Bázelben 1969. október 29-én a szóbeli doktori vizsgáit letette, a doktori téziseit „insigni cum laude” minősítéssel megvédte, a doktorátussal 1969. november 11-én a hazaérkezése után az Ószövetségi Tanszéken folytatta oktatói munkáját. A disszertációja Bázelben 1972-ben jelent meg a Theologische Dissertationen sorozat /szerkesztő: Bo Reicke/ IX. köteteként. /1./

Pál-templom /református/, Bázel

 A Debrecenbe érkezését követően néhány hét múlva az egyházi főhatóság az állásából felmentette és 1969. december 7-től a Nyírségi Egyházmegyéhez tartozó Kislétai Református Egyházhoz lelkipásztornak áthelyezte. Véletlenszerűen rátaláltam Kovács Imre esperes 1969. december 2.-án keltezett levelére, amelyet Börzsönyi József kislétai református lelkésznek küldött a püspök úr nevében a „A kislétai lelkipásztori szolgálatok további vitele” tárgyában. Kérte, hogy Presbitériumot december 7-én vasárnap istentisztelet előtt 10 órára hívja össze, „vasárnap fél tíz óra tájban Dr. Kustár Péter és Feleségével gépkocsin Kislétára” érkeznek, a „presbiteri gyűlés után nevezett atyánkfia szolgál a gyülekezetben”. „A dolgot természeténél fogva és a tél, valamint a közelgő ünnepek miatt galoppozott ütemben kell csinálnunk úgy, hogy a kölcsönös átköltözésetek is reménységünk szerint már a jövő héten megtörténik.” „Isten segítségét remélve, hiszem, hogy a kedves Kisléta ezt a zökkenőt még szeretettel elhordozza és Péterék szolgálatát ott, a Tieteket pedig Debrecenben megáldja az Isten.” A presbiteri ülésen -a felvett jegyzőkönyv szerint- Kovács Imre esperes tájékoztatta a jelenlévőket a felsőbb hatóságok rendelkezéseiről, ahol jelen volt Dr. Kustár Péter, Börzsönyi József lelkészek, Pataki Károly gondnok, Madácsy István, Bagaméri Károly, Madácsi Péter, Olasz Miklós, Szilágyi Sándor, Szilágyi István, Mikó Károly, Tisza István Lánczi László, Varga Károly, Horvát Péter, Kóródi Sándor, Pataki István presbiterek. Az egyházmegye rendes közgyűlésére 1969. december 10.-ére a presbiteri küldötteket megválasztották, Dr. Kustár Péter lerlkészt, Pataki Károly gondnokot, Szilágyi Sándor pénztárost. Az 1969. december 21-i presbiteri gyűlést először Dr. Kustár Sándor vezette, ahol bejelentette, hogy Börzsönyi József lelkésztől milyen leltári tárgyakat vett át. Továbbiakban elfogadták az 1970 évi költségvetést és egyéb ügyeket tárgyaltak. /16./

Dr. Kustár Péter 31. évében, tudományosan megalapozott, alkotói tevékenység teljében a családjával, az 5 éves Zsuzsannával, a 3 éves Péterrel, a 2 éves Katalinnal, az 1 éves Zoltánnal a Kislétai Református Egyház lelkészi lakásába 1969. december 9-én, télen költözött. A kislétai gyülekezet új lelkésze a saját maga, a családja új helyzetét nem választhatta meg, de azt igen, hogy mit és hogyan végezzen el, az a tudatos döntésétől függött. /3./

Dr. Kustár Péter a Kislétai Református Egyház lelkészi szolgálatának 1969 decemberében történő megkezdése előtt -az elődétől eltekintve- a gyülekezet lelkészei tartósan szolgálták a híveket, a kislétai embereket, Baráth Mihály /1936-1968/ 32 évig, Szakáts József /1897-1936/ 39 évig, Nagymáté Albert /1876-1897/ 21 évig, a három lelkész 1876-tól 1968-ig, 92 évig. Dr. Kustár Pétert követően, 18 éve után 1987-től 2011-ig hat lelkész Koós Csaba, Pusztai Endre, Kovácsné Somogyi Katalin, Vass László, Bíró Tamás, Sipos Brigitta helybelakás nélkül látták el a gyülekezet szolgálatát. A kislétai lakónépesség református vallásúak aránya legmagasabb 1890-ben 41, 6 %, a többi időszakban 37 és 38 % között alakult, a megyei adatokhoz viszonyítva /46 és 50 %/ alacsonyabb, az országos adataihoz viszonyítva /20-22 %/ kedvezőbb. Az újabb adatok szerint, 2001 és 2011 évek alapján az országos átlag 15,91 % és 11,61 %, a megyei átlag 2001 évben 47,7 %, a kislétai 2011 évben 28 %. /16./ /15./

A Kisléta község helytörténetével foglalkozva igyekeztem a kiemelkedő, példaértékű, fényes időszakaival, egyéniével foglalkozni, megismertetni, emléküket méltóképpen ápolni. 1967-től Sárospatakon dolgoztam, családot alapítottam, ritkábban jártunk Kislétára. A helytörténeti munkában a Máriapócson élő Piroska húgommal történő emlékezéseink során több kislétai eseményre felhívta a figyelmemet, többek között a református lelkészre, Dr. Kustár Péterre, az édesanyám emlékeit is továbbította. A Kislétai Református Egyházközség történetével kapcsolatos anyag mellett feldolgoztam a Kislétán 25 évig dolgozó református kántor-néptanító Papp Bertalan /1830-1899/ és Nagymáté Albert/1849-1917/ Kislétán 21 évig szolgáló református lelkész élettörténetét, munkásságát.

Kislétai Református Egyház temploma, jobboldalt lelkészi ház, glóbusz, 1975 utáni felvétel

 Dr. Kustár Péter református lelkész Kislétán eltöltött idő /1969-1987/ 18 éve alatt Kisléta község világi helyzetét a következőkben szeretném érinteni. A Kisléta község egészséges ivóvízzel való ellátását biztosító VÍZMŰ 1975. augusztus 20.-án került átadásra. Kisléta termelőszövetkezeti község, a háztáji gazdasággal együtt, Mikó János elnök vezetésével működött, taglétszáma 414 fő. A háromközség, Kisléta, Máriapócs, Pócspetri 1975-ben egyesült szövetkezet 5267 ha területen, 1271 taglétszámmal, 447 járulékos és nyugdíjassal, Paszternák József államidíjas elnökkel, országos szinten is elismert eredménnyel, 9 évben Kiváló Termelőszövetkezeti címmel, Termelési Nagydíj kitüntetéssel, Kislétai központtal Nyírségi Dohánytermelési Rendszer 4414 ha dohánytermesztés integrálásával, jelentős ipari üzemekkel, Kislétán lakatosüzemmel működött. A három község tanácsai is 1975-től Máriapócs központtal közös tanácsként, a kislétai születésű Orosz József tanácselnök vezetésével működött. Erre az időre esett a Kállói út végén lévő cigány-telep felszámolása. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Kislétai Ápoló-Gondozó Otthona 1957. február 1-jén kezdte meg működését. A 100-100 férőhelyes pavilon 1976 évi átadásával az ellátási létszám 210 főre, a dolgozói létszám 1992 évre 182 főre növekedett. A Kislétai Állami Gyermekotthon parkját 1977-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Az új állami általános iskola hat tanteremmel 1982-ben került átadásra, később 4 tanteremmel bővült. Az általános iskola Danku Miklós /1961-1979/, Császár Zoltán /1979-2001/ igazgatók vezetésével, a tanári kar munkájának eredményeként, a felmérések alapján a tanulók /300 fő körül alakult/ a Nyírbátori Járás szintjén mindig jó eredményt értek el, a tovább tanulók, az egyetemet végeztek aránya jelentős volt. A Tanulók létszámának alakulása: 1949-ben 299 fő, 1988-ban 248 fő, 1996-ban195 fő, 2012-ben 151 fő. Takács Erzsébet szobrászművész 1974-től 1982-ig Kislétán lakott és alkotott, alkotásaiból Kislétán is volt kiállítása, a gyűjteményes kiállítása többek között a Nyíregyházi Jósa András Múzeumban 1981-ben valósult meg. Mikó János /1922-1995/ kislétai születésű termelőszövetkezeti elnök 1967-1971 között a 9-es számú választókerület országgyűlési képviselője. Dr. Pénzes János /1931-2019/ kislétai születésű 1972-1982 között 10 évig megyei tanácselnök. Dr. Fülesdi Béla 1961-1985 között 24 évig körzeti orvos, Dr. Vadász Mária 1984-1997 között 13 évig a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon orvos igazgatója, Dr. Verdes Miklós 1978-1989 között görögkatolikus lelkész, római katolikus plébános Bur Gábor, Kassa László 1969-1983 között. Az első EMLÉKTÁBLÁT Dr. Jósa István /1756-1839/ Szabolcs vármegye 50 évig volt főorvosának, első ispotály létrehozójának a Kislétán állott háza helyén 1973. április 24.-én avatták fel. A Kisléta község történetében az állandó népesség száma elérte a 2000 főt, a nyugdíjat biztosító munkahelyek száma, a szakmai-, kulturális-, sport közösségek száma, az értelmiségek aránya a korábbi időszakhoz képest a legkedvezőbb. Az 1980. évi népszámlálás szerint a helyben lakó aktív kereső 712 fő, ebből helyben 418 fő, bejáró 31 fő összesen 449 fő dolgozott, megyén belül eljárt dolgozni 294 fő. Tanár 20 fő, termelőszövetkezeti műszaki értelmiség 35 fő, orvos 2 fő, az időszakban, a termelőszövetkezetben és a háztájiban a legtöbb alma, dohány termett. A Kisléta Nyírbogát közötti földút 1981-ben lett először szilárdburkolatú. Az elszármazott emberek egy része szervezett és egyéb formában visszajártak a községbe, a lehetőségükhöz mérten Kisléta fejlődését, alakulását figyelemmel kisérték, támogatták.

Dr. Kustár Péter a kislétai és a hozzátartozó máriapócsi gyülekezetben a lelkészi szolgálatát tudományos alapossággal, hűségesen, lelkiismeretesen végezte. Az igehirdetéseit tudományos előkészítés, hosszas érlelés előzte meg, ezt követően a szószéken nagyon lényegre törőén, letisztult formában szabadon adta elő. A tömör, egy-egy gondolatot felmutató igehirdetéseit nemcsak a kislétai gyülekezet hallgatta szívesen, hanem a kéziratok, a tanítványok által legépelt formában is közkézen forogtak. A igehirdetéseiből közel háromezer leírt prédikációja / Mózes 1 .2 könyve, Sámuel, Királyok, Krónikák, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Kispróféták, Siralmak, Példabeszédek, Máté, Márk, Lukács, Cselekedetek, Római, Péter, Jakab, János levelei, Jelenések, a János evangéliumának sorozatban magyarázása/ kézirat formájában maradt fenn, amelyek egy része a tanítványok és a fiatal lelkipásztorok jóvoltából gépelt formában is elterjedt. Dr. Kustár Péter: DEKALÓGUS című munkája ugyan 1963-ban készült, azonban a kislétai református templomban, az igehirdetéseiben a hívek találkozhattak a DEKALÓGUS /tízparancsolat/ magyarázatával. A DEKALÓGUS pályamunkájának záró fejezetében írta: „Az Egyház Isten kijelentését nem közvetlenül kapja, hanem a Szentírás által. Ezért legfontosabb dolog a Szentírás pontos megértése. Annak, hogy Isten szeretetakaratát nem értettük és nem értjük világosan, nem a Biblia szövege, hanem mi magunk vagyunk az okai. Minden féle teológiai munka értelme és célja csak a Szentírás szövegének megértése és világos tolmácsolása lehet.” A kislétai gyülekezet szolgálata idején az érdeklődő teológiai hallgatók, lelkésztársak számára exegetikai, héber önképzőkört vezet, amely egyrészt segítséget nyújtott a lelkésztársaknak az Ószövetség értelmezésében, másrészt Dr. Kustár Péter nyelvészeti kutatásainak szakmai háttérműhelyeként is szolgált, igazi szellemi, tudományos műhelyé alakult. A biblia héber igerendszer megfejtésére egészen egyedüli utat talált. Ennek következetes érvényesítése, a megszokottól elszakadó fordítás gyökeres átértelmezést követelt. Ezen dolgozott, az önképzőkör is ezt a célt szolgálta. A résztvevő lelkészek közül néhányukra emlékezve: Enghy Sándor, Börzsönyi József, Fekete Csaba, Hadházy Antal, Csomós János, Csomós József, Csomós László, Miskolczy József, Balajthy József, Kádár Ferenc, Kádár Péter, Pocsai Ferenc, Fehér János. /1./ /6./

      Dr. Kustár Péter palástban       

Lelkészi iroda kegyszeres szekrénnyel, Dr. Kustár P. holland vendéggel/14./

 Dr. Kustár Péter lelkészként az MRE hivatalos fórumain, az egyházmegyei lelkésztestületi üléseken, lelkésztovábbképzésen, ószövetségi szaktanfolyamokon és a Doktorok Kollégiumán rendszeresen tartott szakelőadásokat. A különböző témájú előadásai, bibliatanulmányai, ó- és újszövetségi szövegfordításai többnyire kéziratos formában maradtak fenn. A közel 50 megtartott előadás között egy-egy tanulmány erejéig kitekintett a bibliai archeológia és qumranológia területére, foglalkozott az istentisztelet ószövetségi gyakorlatával, a Példabeszédek könyvének életbölcseletével, a Zsoltárok könyve lelkületével, valamint irt több, megjelenés nélkül maradt könyvismertetést is. Dr. Kustár Zoltán részéről összeállított publikáltalan kéziratok között 1971 és 1985 között Kislétán összeállított 12 anyag is szerepel. A kislétai református egyházközség történetével is foglalkozott, 1976-ban állította össze, amelyre Szabadi István a „Pócsi reformátusok /Templomfoglalás Máriapócson 1776/” című dolgozatában hivatkozik. „Kustár Péter kislétai lelkész 1976-os anyaggyűjtése a helyi református egyház történetéről /TtREL I.8.2.16./”. Dr. Kustár Zoltán édesapja által összeállított anyag másolatát megküldte, amelyet a Kisléta község története blogra /kisleta.blog.hu/ feltettem és megosztottam, hogy minél több kislétai ember és érdeklődő megismerhesse. /1./ /8./

Dr. Kustár Péter kislétai lelkészi munkájáról, életéről több Kislétán élő emberrel beszélgettem. A beszélgetések hozzájárultak, hogy a gyülekezet lelkészének munkáját jobban megismerjem. A szolgálata közben készült több fényképet is rendelkezésemre bocsátottak. A Pataki Sándor temetéséről készült fényképet Farkas Imréné Pataki Irén / általános iskolában volt osztálytársam/, Bécsi Gábor temetésléről készült fényképet Bécsi Gáborné, Nagy Valéria konfirmációjáról készült fényképet Nagy Lajosné /volt kislétai szomszédunk/ bocsátotta rendelkezésemre. /18./

Pataki Sándor temetése

       Bécsi Gábor temetése, Dr. Kustár Péter, Pataki Károly     

Dr. Kustár Péter, Nagy Valéria, 1976

 A református egyházközség szervezetét mintaszerűen irányította, a presbiteri üléseket évente négyszer összehívta, a jegyzőkönyveket saját kezűleg írta meg. A presbiteri gyűlésekről felvett jegyzőkönyvek tartalmazzák a megtárgyalt témákat, tájékoztatókat, a hozott döntéseket, ezek megismerése sok év távlatában is jól érzékeltetik az egyházközség életét, munkáját, az 1975 évig készültek alapján a következőket kívánom kiemelni. Az 1974. január 27.-én az egyházközség presbitériumának ülésén a 8. pontja szerint elfogadásra került tíz pontban a templom megújítására vonatkozó munkák fontossági és kivitelezési sorrendben. Az 1973. június 27.-én elfogadott templomfelújítás megvalósulását nyomon lehet követni az előkészítéstől a megvalósítás befejezéséig, átadásáig. Az egyházmegye építési tanácsadóját, Pásztor László építészmérnököt 1974. február 10.-én bízták meg az előkalkuláció készítésével és a munka műszaki ellenőrzésével. A templom felújításával kapcsolatban beérkezett ajánlatok alapján 1974. március 12.-én döntés született, hogy a különböző munkákat kivel milyen áron végeztetik el. A kőműves munkát 54.285 forintért Pénzes Sándorral, a festő és mázoló munkát /falfestés, bútorfestés/ 13.484 forintért Laza Tiborral, az asztalos munkát 14.000 forintért Nagy Imrével, a bádogos munkát 4.800 forintért, a toronysisak festését 13.000 forintért Békefalvi Sándorral. Az építészmérnök, műszaki ellenőr Pásztor László 1974. május 19.-én számolt be a templom felújításáról: a költségvetési tételek az érvényes árszabályoknak megfeleltek, a vállalt munkák anyagi-, kivitelezési minőség vonatkozásában kifogástalanul lett elvégezve, elismerését fejezte ki a vállalkozóknak, a gyülekezetnek további sikereket kívánt. /16./

A bádogos, festői munkához készített állvány, 1974.

1973. szeptember 30.-án a lelkipásztor beszámol arról, hogy Baráth Mihály nyugalmazott lelkipásztor megírta a gyülekezet utóbbi 100 év idejének történetét, a presbitérium javaslata alapján a gyülekezet Baráth Mihály lelkipásztornak 1.200 forint jutalmat ad, amelyet a délutáni istentiszteleten ünnepélyesen adták át. /16./

                      A fiatal almás, 1974, Kisléta/14./                      

  A termőre fordult almás, Dr. Kustár P., 1982/14./

 Dr. Kustár Péter lelkész 1973. december 2.-án tartott gyűlésen bejelenti, hogy a presbitérium korábbi határozatának megfelelően a parókia kertjének gyümölcsös fásítása megtörtént. 300 db Golden spur almasuháng 4.800 forintért került megvásárlásra, 290 db sövény rendszerben elültetésre került, 10 db-t visszavásároltak, a parkosításra 6 db futórózsa, 40 db bokorrózsa került vásárlásra, elültetésre. /16./ A Golden spur alma kiváló termőképességű, héja vékony, édes, enyhén savas, kissé illatos, kevésbé fagyérzékeny, házikertben sövény rendszerben jó termeszthető. A Kustár család által termesztett ízletes almát, üdítő alma levet, a hatásos calvadost /almaborpárlat/ a vendékek szívesen fogyasztották, később is szívesen emlékeztek rá és beszéltek róla. Az almatermesztés munkálataiban a család tagjai rendszeresen rész vettek, a gyermekek fiatalon csak nézegették, az almafa fejlődését, a termést adó virágzást, az alma egyre nagyobbra történő növekedését, az édesapa által végzett munkákban, később egyre több munkaművelet végzésében aktívan bekapcsolódtak. A közösen termesztett alma, szőlő, egyéb friss gyümölcs íze, édessége, zamata vonzóvá vált a gyermekeknek, szívesen fogyasztották, napjainkra felejthetetlenné, szép emlékké vált számukra.

             Almaszüret a parókia kertjében, 1984/14./     

A munka eredménye csodálatos, Dr. Kustár P./14./

 A szabolcsi-, nyírségi-, kislétai embereknek a vallási-, nemzeti ünnepek mellett a megélt akácfa, akácfasor, akácerdő minden év tavaszi, májusi virágzása, akácvirág illata, az almafa, almáskertek májusi csodálatos, színpompás virágzása felejthetetlen, szép emlék. Sokan vallják nem tavasz a tavasz akácillat nélkül. A langyos májusi estének olyan hangulatot ad, különösen az almafavirág hatásának kiegészülésével, mintha az ember egy elvarázsolt mesevilágban élne. Az alma, dohány termesztés általánossá válása, a termesztési technológia fejlődése a kislétai emberektől is újabb és újabb ismereteket igényelt, a közösségek, az emberek szellemi fejlődését, anyagi biztonságát kedvezően befolyásolta.

1974. január 27.-én tartott tájékoztató szerint az egyházközség részére 5.000 forintért elektromos harmónia került megvásárlásra, a harang villamosítása 13.000 forintért valósult meg, 1973 évi zárszámadása szerint bevétel 84.934,-forint, kiadás 44.445,- forint. Az egyházközség presbitériumi gyűlésről 1974. november 27.-én felvett jegyzőkönyv 28. pontja foglalkozik az egyházak és a községi
1976. tanács között létrejött megállapodásával, mely szerint az egyházak tulajdonában lévő temetők községi tulajdonban mennek át, a temetkezési rend érintetlenül marad, a felekezeti tagok temetkezése továbbra is díjtalan lesz, kivéve a helyfoglalásokat, az új temető rész zártkertként az egyházközségek tulajdonában marad. A községi tanács az első ravatalozót, a temető körbekerítését 1975 évben megvalósítja, a régi temetőben a fák levágása az egyházközségeket illeti meg. Egyéb témák mellett az egyházközség látogatásáról-, a számvizsgálati ellenőrzéséről felvett jegyzőkönyvek elfogadásra kerültek, hiányosságokat nem tudtak megállapítani. /16./

A kislétai lelkészi szolgálatának időszakában, Hollandiában működő testvéri gyülekezettel együttműködés alakult ki, amely levelezésben, látogatásokban, támogatásokban, szakmai egyeztetésekben nyilvánult meg. A hollandiai testvárgyülekezet Dr. Kustár Péter halála után támogatást nyújtott a Kustár család Debrecenbe költözéséhez, különböző formában segítséget adott a mindennapi élethez. /13/

Beszélgetés a Holland gyülekezet képviselőivel/14./

Dr. Kustár Péter a hívekkel /templom előtt//14./

 Dr. Kustár Péter lelkész a Kislétai Református Egyház tagjai, presbiterek mellet alkotó, emberbaráti, kapcsolatot tartott fenn a különböző szintű vezetőkkel, lelkészekkel, szakemberekkel. Kisléta község, majd a három község közös tanácselnöke Orosz József a beszélgetésünk alkalmával szívesen emlékezett Dr. Kustár Péter kislétai lelkészre, gondolatait írásban is megfogalmazta. Elmondása szerint: rendszeresen találkoztak, beszélgettek Kisléta jelenről, jövőjéről, lehetséges fejlesztésekről. A lelkész úr javasolta az 1975-ben átadott VÍZMŰ glóbuszának a központba helyezését, a szükséges terület biztosításához tevékenyen hozzájárult, a parókia környezetének rendezettsége, hasznosítása példaértékű, igazi szintfoltja volt a község központjának, az almatermesztése a legújabb szakmai követelményeket is kielégítette, elsőként alkalmazta a csepegtető öntözést, voltak, akik földi paradicsomként emlegették, sokoldalúsága felejthetetlen számára, igazi lámpásként élt Kislétán, halálával nagyűrt hagyott Kisléta község életében is. /18./

A Kislétai Görögkatolikus Egyház lelkészével, Dr. Verdes Miklóssal rendszeres kapcsolata volt, a két templombelső lambériája egy időben készült, gyakran közösen találkoztak az asztalos műhelyben Nagy Imre, Bunya János asztalosokkal, János felesége Erzsike biztosított kávé fogyasztása közben hosszas beszélgetések alakultak ki. Nagy Imre református, Bunya János görögkatolikus asztalosok közösen csinálták a református-, a görögkatolikus templom lambériáját. Nagy Imre asztalos készítette a református lelkészi hivatal, tároló szekrényeit, az elhanyagolt parókián még mindig megtalálható. A templom felújítását pályázat hiányában saját erőből, adakozásból valósította meg, állandó irányításával, közreműködésével, a kislétai szakemberek-, a hívek-, a teológushallgatók segítségével. A terrakotta szobrok készítéshez szükséges égető kemencét a Debreceni utcán lakó Papp Kálmán kőművessel készítették el. /18/

Dr. Kustár Péter „a félreeső, párszáz lelkes falúban, kislétai kicsinyke gyülekezetben”, „egy méltatlan helyen” a magas színvonalú lelkészi-, tudományos munkája mellett példát mutatott a gyülekezet híveinek, a kislétai embereknek a templom felújításához szükséges fizikai munka végzésében, a Trabantjával egyedül hozott cement zsákok helyére hordásával, az elakadt Trabant kimentésével, a parókia kertjének soha nem látott rendbetartásával, hasznosításával, mintaszerű művelésével, parkosításával, a gyerekek számára fürdő megépítésével, a terrakotta szobrainak kertbe történő elhelyezésével. /10./ Megmutatta hogyan lehet következetes, hozzáértő munkával a község központjában lévő parókia, lelkészi lakás környezetét „földi paradicsommá” alakítani. Ebben az időszakban a Kislétához hasonló nagyságú községek társadalmi munkában végzett virágültetési versenyben Kisléta község háromszor első helyezést ért el és a község jelentős pénzjutalomban részesült, gyakran elhangzott „virágos Kisléta”.

Dr. Kustár Péter családjában, Debrecenben született négy gyermek után kisléti időszakban született Gábor /1970/, Ágnes /1972/, György /1980/ és három gyermeket örökbe fogadtak Enikőt /1982/, Lászlót /1982/, Attilát /1983/. A kislétai református lelkész, a tíz gyermekes Kustár család életét, gyerekek nevelését, az elért eredményeket a kislétai emberek mellett a családot meglátogatók, a közelebbi ismerősök is mintaszerűnek, példaértékűnek, lenyűgözőnek, egyesek csodának tartották. Enghy Sándor lelkésztársa szerint teljesen lenyűgözte, amit látott és hallott, a gyermekek nevelését csoda jelzővel illette, amikor a humorral, fegyelemmel, következetességgel, az esti imádság-, a nap együtt értékelésének módjával megismerkedett. /6./ /18./ A kislétai Pénzes Istvánné / 1901-1985/, édesanyám /kilencedikként születtem/ a sok gyerekes Kustár papcsaládról nagy tisztelettel, megértéssel, elismeréssel beszélt. Többször találkozott a „nagytiszteletű asszonnyal”, elmondta neki, hogy 11 gyermeket hozott a „napvilágra”, tíz megérte a felnőtkort, előfordult /valamilyen oknál fogva/, hogy a házibaromfinak segített a nyakát elvágni.

                     A Kustár szülők a hat gyermekkel/14./                                 

Kustár család Ági konfirmációjakor/14./

 A nagycsaládok, a tízgyermekes családok gyönyörűséges, esetenként szegényes, nehézségekkel terhes, különböző korszakokban megvalósult életüket igazán, valóságosan csak akkor érthető meg, ha családfenntartóként, édesapaként, édesanyaként, gyermekként részt veszünk a család életében, megtapasztalhatjuk a gyermekkor, a felnőtté válás, a felnőttkor kölcsönösen megnyilvánuló szeretettet, megértést, őszinteséget, segítőkészséget, bátorítást, az értelmes életvitelt, a nehézségeket, netán „törcögéseket”, nézeteltéréseket.

Barta Zsuzsanna Mária családanyként, négy gyermekével, férjével Dr. Kustár Péterrel 24 évesen, 1969 decemberében költözött a kislétai parókiába. Kislétán 18 évig feleségként, édesanyaként szolgálta a növekvő tízgyermekes családot. A gyermekekkel rendszeresen látogatta az istentiszteletet, az ősei kántortanítóit követve a kislétai gyülekezetben a kántori feladatokat orgonálással látta el. A nagytiszteletű asszonyként a község asszonyai, felekezettől függetlenül bizalommal fordultak hozzá. /13./

Dr. Kustár Péter és felesége Barta Zsuzsanna Mária a Kislétai Parókia udvarán/14./

 A nagytiszteletű asszony szívesen foglalkozott a kézi hímzőművészettel, a hagyományőrző mintás hímzett terítők, riselt terítők készítésével, kézi varrásával. A kikapcsolódás, a sikerélmény mellett időnként kisebb bevételt is jelentett. Az 1980-as években a kézzel festett varróládáira az egyik üzem igény tartott. /13./

Riselt terítő, hímzett terítő, minta

A nagytiszteletű asszony férjnek elhalálozása után a gyerekekkel egy évig Kislétán éltek. Kislétáról az egyházkerület és egy holland testvér gyülekezet segítségével Debrecenben kapott lakásba költöztek. Ezt követően Barta Zsuzsanna Mária egyházi özvegyi nyugdíjból, a holland gyülekezet támogatásával nevelte a még négy kiskorú gyereket. Napjainkban is Debrecenben él. /13./

A Kustár gyerekek közül hatan a 8 általános iskolát a színvonalasan működő Dr. Jósa István Állami Általános Iskolában végezték el, György az iskola éveit itt kezdte meg.

A Kustár család hét gyereke a parókia kertjében, Kisléta/14./

 Kustár Zsuzsanna,akit Kislétán Hajnalkaként ismerték. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen angol- orosz szakon tanári diplomát szerzett. A Debreceni református Gimnáziumban angoltanárként végzett munkát. Házasságot Dr. Bordás Lajos orvossal kötött. Az első gyermek megszületését követően a férje az Egyesült Államokban kutató ösztöndíjat kapott, a család kiköltözött. Először New Jersey-ben, később San Antonio-ban laktak. A hét gyermekével napjainkban is ott élnek, 2018-ban megözvegyült. Kustár Péter Nyírbátorban érettségizett, Sárospatakon a szakmunkásképzőben fazekas szakmát tanult. A sorkatonaságra történt bevonulása után másfélévre az édesapja halála miatt kedvezménnyel leszerelt, Kislétán a gyermekotthonban családfenntartóként vállalt munkát. Házasságot 1988-ban kötött, a család Debrecenben történt beköltözése után Karcagon vállalt munkát a kerámia üzemben, majd a téglagyárban. A Szolnoki Főiskola Mezőtúri Tagozatán tájgazdálkodási mérnöki oklevelet szerzett. 2002 évtől a Berekfürdői Polgármesteri Hivatalban dolgozik. Dr. Kustár Zoltán a Debreceni Református Teológiai Akadémián 1988-1991 között tanult, a Bázeli Egyetem teológiai fakultásán 1991-1992-ben ösztöndíjasként tanult, 1992-1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait. Lelkészképesítő vizsgát először 1993-ban, másodszor1994-ben tette le. 1993-1996 között a Halle Wittenberg teológiai fakultáson tanul. 1997-ben kutatói ösztöndíj Halléban, majd a doktori dolgozatát beadta. Tudományos fokozatát PhD 1998-ban kapja meg. 1998-ban adjunktusi, 1999-ben docensi kinevezést kap. Közel-keleti tanulmányúton 2000-ben volt. 2001-ben tanszékvezetői, 2003-ban rektorhelyettesi megbízást kap. Munkahelye Debreceni Református Hittudományi Egyetem, munkabeosztása egyetemi tanár, rektor. A DRHE Hittudományi Doktori Iskola törzstagja /2019/. A kutatási területe a biblia héber nyelv és irodalom Ószövetségi írásmagyarázat Profétizmus, prófétai iratok Ószövetségi szöveghagyományozás Masszóra. Kustár Ágnes a Debreceni Tanítóképző Főiskolát 1993-ban fejezte be, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán 1998-ban oligofrénia szakot végezte el, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon 2016-ban autizmus spektrum pedagógia szakot fejezte be, 2017-ben pedagógus szakvizsgát tett. A lelkész férjével és négy fiúgyermekükkel több szolgálati helyen laktak. Budapesten a Magyarországi Református Egyház Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Budapesti Tagintézményének vezetőjeként végez munkát. A tagintézmény főleg korai fejlesztéssel, illetve autista gyermekek fejlesztésével foglalkozik. Dr. Bartáné Kustár Katalin munkahelye a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Kar Tanulmányi Osztályvezetője. Kustár Gábor szobrászművész, lelkész, Fabula et Figura Műhely bábjátékosa, a Debreceni Református Kollégium Általános iskolájának vallás és rajz tanára. Kustár György Sárospataki Református Teológia Akadémia Újszövetség tanársegédje, 2003-tól gyakorló lelkipásztor, 2014 től a Miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon vallástanára, 2014-től akadémiai közösség munkatársa. Az örökbefogadott három gyerek közül Kustár László és Kustár Enikő ikerpár Németországban élnek, Kustár Attila 20 éves korában tragikus balesetben elhalálozott. /13./

A Kustár családdal, Dr. Kustár Zoltánnal a kapcsolatot 2019 év végén-levélen keresztül vettem fel. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a felvetett témák vonatkozásban kedvező hozzáállást tapasztalhattam. A Dr. Kustár Péter kislétai lelkész ünnepségével kapcsolatos személyes egyeztetésre a Kislétai Polgármesteri Hivatalban 2020. január 15.-én szerdán 15 órakkor került sor. A Dr. Kustár Zoltánnal, Kustár Gáborral, Kustár Katalinnal történt találkozásom marandandó, felejthetetlen élmény számomra. Különösen nagy hatással volt számomra a felújítás alatt álló templom, a Kustár családnak otthont adó parókia belső és külső kert megtekintésekor elhangzott megjegyzéseik, emlékeik felidézése. Az esti szürkület, sötétedés miatt a látogatás sajnos rövid ideig tarthatott, de így is éreztem a templomhoz, a lakásként szolgáló parókiához, annak kertjéhez való kötődésüket, felejthetetlen emléküket. Sokak megfogalmazása-, többek között Tamási Áron szerint is az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahová született, ahol gyermekéveit töltötte, ahol felnőtté vált. Váci Mihály szabolcsi költő az „Akác a forgó szélben” című versében vallja: „Súlyos magként hullottam én a mélybe, átjárt, feszített íze, hűvössége, s ott nyílt ki szívem, mint két sziklevélke, s most átkarolom millió gyökérrel, szívós, görcsösen tartó öleléssel, mint engem nevelt,- nem engedem én el!”

Parókia, a Kustár család otthona, Kisléta /14./

 Akik megélték, vagy megismerték Dr. Kustár Péter Kislétán 1969-1987 közötti 18 évig tartó időszakát, gyülekezeti szolgálatát, tudományos munkáját, alkotó tevékenységét, nevelési-, oktatási gyakorlatát, Kisléta község világi helyzetét, akkor elfogadják, hogy Kisléta község helytörténeteként is kiemelkedő, példaértékű, igazságos, emberi korszakhoz sorolhatjuk, hozzátehetjük „fényes, virágos” időszak volt. Dr. Kustár Péter élettörténetével, munkásságával, mindennapi alkotó tevékenységével, szellemiségével példa értékűen, kiemelkedően hozzájárult Kisléta község helytörténetéhez, kedvező alakulásához, méltó arra, hogy az utódok, a kislétai emberek, a mindenkori gyülekezet tagjai ismerjék, megismerjék, kövessék, emlékét ápolják.

Budapest, 2020.03.31.

Irodalmi jegyzék:

1 .Kustár Zoltán: Kustár Péter életrajza. Megjelent Dr. Kustár Péter: A Krónikák első és második könyvének magyarázata. Budapest, Kálvin János Kiadó, 2004, 165-167.

2. Német Áron: Kustár Péter /1938-1987/. Megjelent Baráth Béla Levente-Fekete Károly/szerkesztők/: Őrállóvá tettelek. Debreceni Református Hittudományi Egyetem, 2019, 396-403.
3. Fekete Csaba: Kustár Péter emlékezete 1938-1987. Megjelent Theologiai Szemle, 1988.1.
4. Kustár Péter: A Dekalógus magyarázata. Exodus, 1963.
5. Kustár Péter: Az Ószövetség megértése. Debrecen. 1988.
6. Enghy Sándor: Dr. Kustár Péter DEKALÓGUS munkájának elektromos változatához írt előszava. 2015.
7. Kustár Péter: A zsoltárok könyvének lelkülete és tartalmi elemei, Kisléta, 1984.
8. Kustár Péter: Kislétai református egyház története./TtREI. I.8.2.16./
9. Collegium Doctorum. Magyar Református Teológia, IX. évf,2013.
10. Miskolczy József: Párhuzamok. Példabeszédek 4:1-27. János 20:1-10.
11. Református Polgári Fiú és Leány Iskola Dunavecse Évkönyvei.
12. Kunszentmiklósi Damjanich János Állami Általános Gimnázium története.
13. Kustár Zoltán: A Kustár családról levélben közöltek. 2020.02.20.
14. Kustár Zoltán: A Kustár család fényképei. 2020.02.20.

15.A népesség száma és megoszlása vallás és nemek szerint. Statisztikai Hivatal

16. Kislétai Református Egyházközség irattári anyagok.
17. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltári anyagokból.
18. Személyes beszélgetések: Bunyáné Bihari Erzsébettel, Esztári Mihályné Kóródi Juliannával, Takács Györgyné Erzsikéve, Nagy Lajosné Piroskával, Orosz Józseffel, id. Madácsi Imrével, Szilágyi Imrével, Farkas Imréné Pataki Irénkével.

30/1. Kislétai Földmíves Szövetkezet

A NÉVJEGYZÉK című kiadvány tartalmazza a Kislétai Földmívesszövetkezet kivonatos szabályzatát a következők szerint: „A Nyíregyházi tvszk 1946.IX.24. Cg. 321 146/1 számon korlátolt felelősségű szövetkezet az 1946. szeptember 13. napján megtartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Tartama: határozatlan idő.

A szövetkezet célja, hogy a tagoknak egyéni tulajdonukat alkotó ingatlanukon folytatott okszerű gazdálkodását, a termeléshez szükséges beszerezéseket, a termények feldolgozását a kölcsönösség és a szövetkezeti ügyvitel előnyeinek biztosításával elősegítse, a tagok gazdasági, társadalmi és művelődési érdekeit egyébként is szolgálja. A szövetkezet feladata, hogy céljának megvalósítása érdekében az igénybevett Gencsi Károly birtokhoz tartozó, kisajátított, de egyéni juttatás céljára fel nem használható gazdasági felszerelést, gépeket, mezőgazdasági ipari üzemeket, gazdasági épületeket és cselédlakásokat, szövetkezeti ház céljára jutatott parkot, kastélyt, lakóházat, osztatlanul maradó rizsföldeket, továbbá mindazokat a javakat, amelyek a fennálló, vagy ezután hatályba lépő földbirtok politikai jogszabályok értelmében szövetkezeti tulajdonba jutnak, átvegye, kezelje, tagjai javára hasznosítsa.

A szövetkezet a mezőgazdasági ipari növények /cukorrépa, kender, rost-, és olajlen, rizs, napraforgó, stb./, vagy más mezőgazdasági termények termelésének előmozdítása, illetőleg a külön jogszabályokban megállapított termelési kötelezettség teljesítésének megkönnyítésének céljából az érdekelt tagok hozzájárulásával az egyéni, vagy közös gazdálkodás irányítását és vezetését is ellátja, termelési szerződések létesítésében közreműködhetik, azok létrejövetelét közvetlen kötelezettség vállalásával elősegítheti. A szövetkezet tagjai termelési érdekeit előlegek és kölcsönök folyósításával is szolgálhatja, főleg az alapszabály 48. §-ában meghatározott módozatok mellett. A szövetkezet tagjai szükségletének fedezésére nem tagoktól is vásárolhat, a tagjai által neki átadott terményeket nem tagoknak is eladhatja. A szövetkezetnél jegyezhető üzletrészek névértékét 4 forintban állapították meg. A tag a szövetkezet üzletrész kötelezettségeiért az általa jegyzett üzletrész egyszeres erejéig, az a tag pedig, akinek üzemi központi vagyonilletősége van, ezen felül vagyonilletőségével is felel. Az igazgatóság legalább 3, legfeljebb 15 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaivá választották: Laza János, Bihari István, Orosz József, Áncsák János.” A szövetkezet cégének jegyzésére jogosultakat is szabályozták.

30/2. Kislétai Általános Népszövetkezet

A Nyíregyházi tvszk 1946.XI.11. Cg. 373. 1509/1 számon nyilvántartott korlátolt felelősségű szövetkezet az 1946. október 29. napján megtartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Az alapszabály a következőket tartalmazza. Székhelye Kisléta. Tartama: határozatlan idő. A Szövetkezet célja: a tagok színvonalának emelése, jövedelmének fokozása a kölcsönös segítés alapján. A cél érdekében a szövetkezet üzletköre a következőkre terjed ki. 1. Értékesíti a tagok termelvényeit a lehetőségekhez képest az érdekeltek bevonásával. 2. Beszerzi mindazokat az anyagokat, mezőgazdasági gépeket, növényvédelmi szereket stb., amelyekre tagjainak szüksége van. 3. Mezőgazdasági termények, általában mezőgazdaságból származó nyersanyagot feldolgozó ipari üzemet létesít, illetve vesz igénybe a törvényes lehetőségeken belül. 4. Általában az összes mezőgazdasági termények vétele és eladása a mezőgazdasági üzem fenntartásához szükséges állatok, gépek stb. vétele, beszerzése, eladása, a mezőgazdasági munkások számára esetleg csere útján a szükséges alsó-felső ruházat, lábbeli, tűzifa, haszonfa, szén beszerzése. Az esetleg később alkotandó szövetkezeti boltban gyarmatáru, festék árú, vas, porcelán, üveg, olaj és különféle szesztermékek árusítása.

A szövetkezetnél jegyezhető üzletrészek névértéke darabonként 4 forint. A tag a szövetkezet kötelezettségeiért az általa jegyzett üzletrész névértékéig felelős. Az igazgatóság legalább 3, legfeljebb 10 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaivá választották: Batra János, Pál János, Petneházi Lajos, Tóth Mihály, Reszkető György, Lakatos László. A cég jegyzése is szabályozva van.

30/3. A mezőgazdasági termelőszövetkezet megalakulása

A Kislétai Állami Gépállomás megalakulásával párhuzamosan 1949 szeptemberében 90 kataszteri holdon megalakult a Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport, első elnöke Esztári Mihály. A Szabad Föld 1950. február 5-én megjelent számában már arról számolnak be, hogy hatvan család lépett be a Rákóczi termelőcsoportba. A Magyar Dolgozók Pártja kislétai szervezetének titkára, Mikó János által szervezett összejövetelen foglalkoztak a termelőcsoport létszámának bővítésével. Az összejövetelen jelen voltak: ifj. Esztári Mihály DÉFOSZ helyi szervezetének titkára, Madácsi Mária édesapja a gépállomás kovácsa, Barta János, Nagy Lajos cipész, Baán Albert szabó, Ilonka István ácsmester, Csánk László borbély, és mások. A jelenlévők többsége példával előjárva kijelentette, hogy belép a termelő csoportba.

A kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport 1951 telén alakult meg, első elnöke Bagaméri Lajos. A község először 1952-ben lett termelőszövetkezeti község. A termelőszövetkezet alapját a földnélküli fiatalok rakták le. Kezdetben a földhöz jutott cselédek, a régi gazdálkodók nem akarták a szövetkezetet. A környező községekben először megalakult szövetkezetek:

Kislétai Rákóczi Termelőcsoporti szervezők /Szabad Föld, 1950. 02. 05./

Ebben az időszakban a helyzet adta lehetőséggel a kislétai emberek is éltek, sokan eljártak tanulni, dolgozni. Munka közben szakmákat tanultak, a középiskolát, egyetemet végzettek száma ugrásszerűen megemelkedett. A cigány lakosság jelentős része is eljárt dolgozni, új élet reményében.

Az uradalmi cselédek, iparosok /uradalmi gépészek, kovácsok, kerékgyártók stb./, a község önálló kisiparosai /Linzenbold János kovács, Kárpa János ács, Szabó Péter kovács stb./ egy bizonyos átmenet után alkalmazkodtak, jól szolgálták a szövetkezet munkáját. Megjegyzem, hogy Kárpa János ács Nagykállóból, Szabó Péter kovács Nyírpazonyból került Kislétára. Kisléta községben magas volt a cséplőgéppel rendelkező tulajdonosok száma. Angyal Géza a Gergelyffy tanyán, Nemeserdőn, Újfaluréten, Tóth János, Tóth András, Barta János a környéken végezték a cséplést. A fentieken kívül cséplőgéppel rendelkezett Szabó Gyula a Debreceni utcán, Horváth Sándor a Pócsi utcán, Kiss István a Gelsi utcán. A Gencsy uradalom cséplőgépe is a községben maradt. Mikó Károly fiatalon Nyírbátorban vásárolt cséplőgépet és azzal vett részt a cséplésben. A cséplőgépeket át kellett adni a megalakult gépállomásnak, nem maradhattak magántulajdonban.

Az kislétai munkaerő közül egyre kevesebben jártak el más vidékre dolgozni, mivel a termelőszövetkezetben telepített gyümölcs, elsősorban alma, a nagyterűleten termesztett dohány, állattenyésztés, egyre több ipari tevékenység helyben biztosított munkalehetőséget.

30/4. A kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport

Az Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoporttal kapcsolatos ismeretanyagot a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltár dokumentumai alapján gyűjtöttem össze. 1952-ben az I. és II. negyedévre pénzügyi terv készült. Az üzemi kiadásokra összesen 302.016 forint, hitelfelvételként 302.016 forint szerepel. A pénzügyi tervhez különböző adatok lettek mellékelve. A közös gazdálkodásban 994 kataszteri hold szántó, 26 kh rét, legelő, 25 kh szőlő, 58 kh egyéb szerepel. A termesztett növények tavaszi kalászos 30, gumós és gyökérnövény 175, olajos növény 60, hüvelyesek 2, zöldségfélék 20, egyéb 243 kataszteri hold. Az állatállomány közül feltüntetésre került tehén 26 db, fejős tehén 12 db, növendék 20 db, ökör 4 db, igásló 10 db, tenyéssz juh 59 db. A családok száma 158, a tagok száma 272 fő. Az 1952. I. negyedévi pénzügyi tervet 1952. február 11-én keltezték, aláíró elnök Bagaméri Lajos, könyvelő Bényei Pálné, munkabizottsági tagok Andicsku József, Varga Miklós. Az első mérleget 1952. október 31-i keltezéssel készítették megadott nyomtatványon. A mérleg szerint az aktívák és passzívák összege 1.315.607 forint. Az egy munkaegységre eső részesedés 1,9 kg búza, 3,65 kg árpa, 0,55 kg kukorica, 0,9 kg kukoricaszár, 0, 16 kg cukor, 1,5 liter olaj, 1,04 kg burgonya és 4,65 forint készpénz. A mérleget Bagaméri Lajos elnök, Gebri Magdolna könyvelő, Sitku Sándor, Szilágyi Ferenc, Madácsi István intézőbizottsági tagok írták alá. A járási begyűjtési miniszteri meghatalmazott Saviczki János 1952. december 5-én „A beadási kötelezettség teljesítése a mérleg és leltárak szerint biztosítva.” megjegyzéssel írta alá.

A kimutatások között egy kézzel írt jegyzőkönyv is található, amely 1952. december 1-jén készült a kislétai Új Élet Termelő Szövetkezeti Csoport irodahelyiségében. Jelen voltak az intézőbizottság és a brigádvezetők: Szilágyi Ferenc, Andicsku József, Áncsák János, Varga Miklós, Kulcsár Lajos, Bagaméri Lajos elnök, Pásztor Miklós agronómus, Truckó József, Orosz András, Pataki Károly brigádvezetők. „Az elnök elvtárs üdvözli a megjelenteket és az intézőbizottsággal ismerteti a zárszámadással kapcsolatosan, hogy egy munkaegységre 4,65 forint esik. Ezt követően Áncsák János javasolja és kéri az intézőbizottság tagjait, a brigádvezetőket, hogy legalább 8 forint essen egy munkaegységre, mert vannak olyan tagok, hogy egy fillért sem fognak kapni, sőt még az adóságot sem járja le. Ezzel szemben kérjük a Mezőgazdasági Osztálynak a segítségét és további kérelmét”. A jegyzőkönyvet aláírta Truckó József, Áncsák János, Andicsku József, Bagaméri Lajos.

A mérleg 17. számú melléklete a 156 fő, 24.699,11 forint földjáradékát tartalmazta. Egy főre legkevesebb 12 forint, legtöbb 511,4 forint jutott. Az elnök részére 1800, a könyvelő részére 1440, az agronómus részére 1440 forintot javasolt a bizottság. A mellékletet ifjú Madácsi Péter, Sitku Sándor, Szilágyi Ferenc, Gebri Magdolna írta alá. A 228 tag részesedését a 1-6. mellékletek tartalmazták. A természetbeni juttatásokból a fejenként tartalmazott mennyiségek közötti eltérések búzánál 20-646 kg, rozsnál 36 -1168 kg, kukoricánál 6-228 kg, szálastakarmánynál 9-410 kg, takarmányrépánál 10-377 kg, burgonyánál 10-347 kg, készpénznél 51-2190 forint.

Mérleget 1958. évvel bezárólag találtam. Az elnök 1953-ban Lakatos László, könyvelő Hajdu Józsefné, munkabizottsági tagok Gorzó László, Szilágyi Ferenc, Madácsi István. 1964-ben elnök Vajda István, könyvelő Hajdu Józsefné. 1955-ben a levéltárban lévő mérlegen elnöki aláírás nincs, könyvelő Hajdu Józsefné. 1957-ben és 1958-ban elnök Szemán József, könyvelő Nagy József. A mérlegekben szereplő adatok alapján a változásokat a következő táblázatban állítottam össze.

Az 1956. évben kilépett tszcs tagok elszámolásáról Nagy Miklós könyvelő 1957. január 14-én kimutatást készített. A kimutatásban szereplő negyven fő neve mellett fel vannak tüntetve az Állami Mezőgazdasági Gépállomás és a Magyar Nemzeti Bank felé meglévő tartozások. A negyven fő a gépállomás felé 6.372, a MNB felé 63.111, összesen 69.383 forinttal tartoztak.

30/5. A Kislétai Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

A megyei levéltárban található a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet 1960. január 27-én 13 órakor megtartott alakuló üléséről készült jegyzőkönyv. Tárgyként szerepel „A TSz vezetőség beszámolója az eddig végzett munkáról, valamint a tsz vezetőség újraválasztása és a belépett tagok felvétele.” Jelen vannak: Kertész János a Megyei Tanács VB részéről, Bagaméri Béla a Járási Pártbizottság részéről, Koda János a Járási Tanács VB részéről, 370 tsz tag az új belépőkkel együtt, a tagság 75%-a. Mikó János elnök beszámolójával kezdődött az alakuló közgyűlés. A beszámoló foglalkozott a tsz 1949-től történő fejlődésével, megállapította, hogy évről évre erősödött. A beszámoló végén felolvasta a 225 család nevét, akik kérték a felvételüket, akiket a közgyűlés egyhangúan felvett a soraiba.

Áncsák Pál a közgyűlés levezető elnöke kezdeményezte a háromtagú jelölő bizottság megválasztását. Megválasztásra került Esztári Mihály, Egri Sándor, Szilágyi Ferenc. A közgyűlés egyhangúan a termelőszövetkezet igazgatóságába választotta a következőket: Mikó János, Egri Sándor, Esztári Mihály, Vass József, Besenyei Ferenc, Tamás Mihály, Ignácz János, Pallagi Piroska és Madácsi István. Elnöknek Mikó Jánost, elnökhelyettesnek Egri Sándort, az ellenőrzőbizottság tagjainak Sitku Sándort, Oláh Eleket, Fazekas Györgyöt, elnöknek Sitku Sándort választották meg. A fegyelmi bizottság elnökének Farkas Sándort, tagjainak Varga Jánost, D. Pataki Károlyt, a szociális bizottság elnökének id. Bagaméri Sándort, tagjainak özv. Popovics Györgynét, Pankotai Istvánt. A leltározó bizottság (13 fő) elnökének Mikó János lett megválasztva.

A közgyűlésről készült jegyzőkönyvet aláírta: a jegyzőkönyvvezető Nagy Lajos, a közgyűlés elnöke Áncsák Pál, az elnök Mikó János. Hitelesítők Bán Albert, Egri Sándor, a másolat hiteléül Neumányi Mária. Az alakuló közgyűlés 16 órakor került bezárásra.

Az 1963. és az 1968. évi termelőszövetkezetre vonatkozó jegyzőkönyvet Mikóné Lengyel Piroska bocsátotta a rendelkezésemre – hálás köszönet érte. Megjegyzem, hogy a Kislétai Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetre vonatkozó zárszámadó közgyűlések és a küldöttgyűlések jegyzőkönyvei a megyei levéltárban is fellelhetőek.

Az 1962. évről szóló zárszámadó közgyűlést 1963. január 23-án állattenyésztési brigádértekezlet, 1963. január 24-én Gyümölcs- és Szőlőtermelési brigádértekezlet, 1963. február 4-én Bihari, Orosz, és Tamás brigádértekezlet, 1963. február 5-én Dani és Reszkető brigádértekezlet előzte meg, amelyeknek a napirendjén szerepelt az 1962. évi munka értékelése és az 1963. évi anyagi érdekeltségi rendszer. A brigádértekezleteket a rendelkezésre álló jegyzőkönyvek szerint tanulmányoztam, melyek részletezésétől eltekintek. Az 1963. február 7-én tartott Zárszámadási Közgyűlést a jegyzőkönyv alapján igyekszem bemutatni. Napirendi pontok voltak: 1. az 1962. évi zárszámadási beszámoló ismertetése, előadó Mikó János elnök. 2. Az Ellenőrző Bizottság beszámolója, előadója Fazekas György. 3. Az 1963. évi termelési terv ismertetése, előadó Ignácz Imre. 4. Az 1963. évi premizálási javaslat ismertetése, az 1962. évi verseny kiértékelése, előadó Madácsi Károly. 5. Bejelentések, kérdések. Jelen voltak: a termelőszövetkezeti tagok 95%-a; a Járási Tanács VB részéről Balogh József VB elnökhelyettes; a Járási Tanács Mezőgazdasági Osztály részéről Raffay Zoltán mg-i osztályvezető; a Járási Pártbizottság részéről Gyarmati György, Tabi József; az OTP részéről Lórán György; a Községi Tanács részéről Hajas Györgyné, Esztári Mihály. Hozzászólók: Megyesi Kálmán, Danku Miklós, Madácsi István, Balogh József, Orosz József, Madácsi Károly, Egri Sándor, Lóránt György, Esztári Mihály.

A válaszadás után a közgyűlés a 11 pontban megfogalmazott határozati ajánlatot elfogadta. A jegyzőkönyvet aláírta Danku Miklós levező elnök, Ari Imre, Lakatos Pál hitelesítők, Tassi Julianna jegyzőkönyvvezető. A beszámolók mellékelve voltak. A beszámolóból idézek: „A közösségünk életében döntő fordulat következet be, amikor 1960. januárjában a község lakosságának döntő többsége, azaz 98%-a megértette, hogy a felemelkedés útja csakis a nagyüzemi mezőgazdaság, vagyis a termelőszövetkezet.” „Az 1960. évi beinduláskor voltak problémák, amelyeket sikerült megoldani, igen sok akkori probléma ma már csak emlék számunkra.”

Az 1962. évi gazdasági mutatókat a következőkben foglalom össze. Létszám 417 tag, ebből 159 nő, a munkában rendszeresen részt vett 311 tag, a családok száma 400. A létszámban a besegítő családtagok nem szerepelnek. Az összes földterület 3264 kataszteri hold, aranykorona értéke 17.244, egy holdra 5,28 aranykorona jut. 1962-ben szántón 44 hold szőlőtelepítés valósult meg. Egy főre 5,9 hold, egy dolgozóra 8,3 hold jut. Vetésterület: kenyérgabona 750 hold, szemes takarmány 425 hold, ipari növények 330 hold, burgonya 175 hold, szálastakarmány 86 hold, egyéb 164 hold. Terméseredmények: búza 8,37 q/kh, rozs 6 q/kh, ősziárpa 14 q/kh, kukorica 14 q/kh, burgonya 67 q/kh, cukorrépa 156 q/kh, napraforgó 4,34 q/kh, édes csillagfürt 4,8 q/kh, lucernaszéna 27 q/kh. Állattenyésztés mutatói: szarvasmarha 170 db, ebből tehén 55 db, sertés 656 db, ebből anyakoca 106 db, juh 515 db, ebből anya 295 db, ló és csikó 52 db, szaporulat borjú 52 db, malac 891, bárány 249 db, hízósertés 357 db, hízó marha 43 db, baromfi 10.000 db, tejtermelés 110.902 liter, gyapjú 2175 kg.

A termelőszövetkezet pénzgazdálkodása: az összes árubevétel 6.419.000 Ft, áru értékesítése 5.761.000 Ft, állami jóváírás 127.714 Ft. Beruházás 638.805 Ft, ebből épületre 292.034 Ft, gépvásárlásra 282.409 Ft, gazdasági felszerelésekre 48.479 Ft. A fel nem osztható szövetkezeti alap 665.166 Ft-tal, a biztonsági alap 284.417 Ft-tal növekedett. A termelőszövetkezet tiszta vagyona 7.252.000 Ft, a növekedés 1.085.000 Ft. A tagok részére felosztott részesedés összesen 4.349.000 Ft, 1961-ben 2.972.000 Ft. A teljesített munkaegység 94.916, egynek az értéke 45,81 Ft. A zárszámadás után munkaegységre 1.361.561 Ft, prémium címén 405.212 Ft, földjáradék címén 85.919 Ft, jutalmakra 18.400 Ft került kifizetésre.

A termelőszövetkezetben küldöttgyűlést három alkalommal tartottak. 1963. május 30-án megtartott küldöttgyűlésen napirenden szerepelt a tavaszi munkák, a növényápolás, az aratásra történő felkészülés, valamint a fegyelmi ügyek és egyebek. A küldött tagok 95%-ban voltak jelen, hozzászólók 9 fő, jegyzőkönyvvezető Neumányi Mária, a jegyzőkönyvet aláírta Mikó János elnök és két hitelesítő Orosz József, Dani József. A küldöttgyűlés 12 pontban fogalmazta meg határozatait, amelyből a következőket emelem ki. A 3. pontban K. K. tsz tag háztáji területét 1 kh-ról 800 ölre csökkentik, mivel a közös munkából nem veszi ki a részét. A 6. pont szerint a kiránduló tagok részére az autóbusz fizetése mellett 50-50 Ft-ot biztosítanak. A 7. pont szerint az alma elszállításához szükséges ládákra 640.000 Ft göngyöleghitelt biztosítanak. A 8. pont szerint a Zetorosok jogtalan munkaegység beírását és elszámolását attól vonják le, aki azt elszámolta, illetve igazolta. A 9. pont szerint B. A. és M. I. raktárosok 4-4 munkaegység levonásban részesülnek. A 10. pont szerint A. I. takarmányos a tsz kukoricájának eltulajdonításáért /zsebben tsz kukoricát akart elvinni/ az évi prémiumának 50%-át levonják. A 11. pont szerint B. F. tehenész 2 db borjú elhullásáért 400 Ft kártérítést köteles fizetni. A 12. pont szerint a tsz 14 nap fizetett szabadságot biztosít azon tagok részére, akik a közös munkából becsületesen kiveszik a részüket.

A küldöttgyűlésről készült jegyzőkönyv a következő mellékleteket tartalmazza: beszámoló a tavaszi mezőgazdasági munkák végrehajtásáról; kettő darab jegyzőkönyv a fegyelmi bizottsági ülésről /1963. május 16./; megállapodás a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet és Orosz Mihály és Nagy Gyula agrármérnök jelöltek között, amely 1963. február 8-án jött létre. A megállapodás szerint a tsz alkalmazza O. M. és N. Gy., mint agrármérnök jelölt gyakornokokat 1963. július 1-jétől 1963. december 31-ig. 1964. január 1-jétől december 31-ig. O. M. agrár főmérnöki /Főagronómusi/, N. Gy. agrármérnöki /agronómusi/ beosztásban. A megállapodás b. pontja szerint O. M. 1963. július 1-jétől december 31-ig havi 35 munkaegységet a tsz munkabér címén jóváír és a munkaegység tervszerinti értékének 80% -t havonta készpénzben fizeti ki. 1964. január 1-jétől terv szerint 3.200 Ft értéknek megfelelő mennyiségű munkaegységet jóváír és ennek 80%-át havonta készpénzben kifizeti.

Küldöttgyűlést 1963-ban augusztus 13-án és november 14-én tartottak még, amelyekkel nem foglalkozom, de szervesen kötődnek a termelőszövetkezet következetes működéséhez.

Az öt évvel későbbi 1968. évi küldött közgyűléseken hozott jelentősebb változást hozó határozatokat a következőkben foglalom össze. Az 1968. március 15-i határozatok: a 2. pont szerint megerősítik a termelőszövetkezet jövedelemelosztására vonatkozó készpénzes munkadíjazást /36 igen, 4 nem/. Az 5. pont szerint határozatilag megerősítik a traktorosok részére az elmúlt évben is alkalmazott munkanormákat és a 70-80 Ft-os műszak normánkénti díjazást, melynek 80%-át minden hónapban kifizetnek. A 7. pont szerint hozzájárul, hogy a termelőszövetkezet elnöke a Máriapócsi Zöldmező termelőszövetkezetben is ellássa az elnöki teendőket. Az 1968. július 24-i határozatok: A 2. pont szerint határozatilag megerősítik Nyírbátorban és Kislétán megvalósítandó borkimérő helyek megvalósítását. Az 1968. december 12-én hozott határozatok: A 4. pont szerint Madácsi Károly a személyzeti munkával kapcsolatos feladatok ellátásáért 200 Ft-os jutalomban részesüljön. A 6. pont szerint megvásárolható egy darab Volga típusú személygépkocsi 115.000 Ft-ért. A 8. pontban hozzájárulnak a Máriapócsi Zöldmező Termelőszövetkezettel közösen megépítésre kerülő 120 vagonú alma hűtőház megépítéséhez és az ezzel felmerülő költségek fizetéséhez.

Az 1968. január 26-án megtartott zárszámadó közgyűlés napirendi pontjai: 1. Az 1967. évi zárszámadási beszámoló, előadó Mikó János. 2. Ellenőrzési Bizottság beszámolója, előadó Madácsi Károly. 3. Alapszabály jóváhagyása, előadó Kovács László. 4. Az 1967. évi zárszámadási mérleg ismertetése, előadó Takács Jánosné. 5. Verseny kiértékelés, előadó Ignácz János. A készült jegyzőkönyvet Mikó János elnök, Bihari József, Orosz András hitelesítők, Neumányi Mária jegyzőkönyvvezető írta alá. A zárszámadási közgyűlés határozatában elfogadta a napirendi pontokat, valamint a 8. pontban határozatilag megerősíti a termelőszövetkezeti társulást a központi sertéshízlaló létrehozásához, amelyet hét termelőszövetkezet hoz létre társulási alapon 3.000 férőhelyes nagyságban, 70%-os állami támogatás mellett a Máriapócsi Keverőüzem mögött lévő területen.

A jegyzőkönyvhöz mellékelt „Az 1967. évi zárszámadó közgyűlés beszámolójából” a következőket rögzítem /a számok mellett zárójelben az 1962. évi szint szerepel/: a taglétszám 414 fő /417/, évközi belépések száma 26 fő, kizárt tagok 45 fő. A tagok számának kor szerinti megoszlása 60 év feletti 160 fő, 50-60 év közötti 69 fő, 40-50 év közötti 70 fő, 30-40 év közötti 64 fő, 20-30 év közötti 43 fő. Az összes árbevétel 11.175.000 Ft /6.419.000 Ft/, bruttó jövedelem 8.080.000 Ft, ebből a tagok részesedése 5.690.000 Ft /4.349.000 Ft/, felhalmozásra került 2.523.000 Ft. Az összes vagyon 33.225.000 Ft /7.252.000 Ft/, 1967. évi növekedés 2.762.000 Ft, halmozott termelési érték 17.427.000 Ft, az összes munkaegység felhasználása 80.7000 /94.916/.

A Kislétai Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet 1975. februári vezetőségi értekezletének hét napirendi pontja között szerepelt az 1974. évi zárszámadás is. A többi napirendi pont: 2. Szocialista brigádmozgalom, 3. Versenymozgalom megtárgyalása, 4. Nagycsaládosok, öregek jutalmazása, 5. Az 1975. évi szerződések jóváhagyása, 6. Be—kilépők megtárgyalása, 7.Kitüntetések jóváhagyása.

30/6. Máriapócsi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

A termelőszövetkezetek megalakulását követően a sok tsz-ből községenként egy lett, majd több község termelőszövetkezetéből alakult egy mezőgazdasági termelőszövetkezet. A máriapócsi szövetkezetekről a megyei levéltárban a Békeszerető Termelőszövetkezeti Csoport 1952. október 31-i mérlegét találtam meg, elnökként Takács Mihály, könyvelőként Lászlófi János volt feltüntetve. A Jézus Szíve Termelőszövetkezet 1956. október 31-i mérlegét is megtaláltam, aláírás nem szerepelt rajta. Az egyik családi beszélgetés alkalmával tudtam meg, hogy az elnök Gábor András volt, de nem sokáig működött. A feltüntetett adatokból a következőket rögzítettem: összes területe 1002,7 hold, ebből szántó 770,1 hold, háztáji 100,4 hold, családok száma 1148, tagok száma 1561 fő, a munkaegységeket teljesítők száma 1561 fő, teljesített munkaegység 412.898, gépállomási traktorosok 5.984, összesen 418.882. Az 1975. évi három község termelőszövetkezeteinek egyesülése előtt Máriapócson a Zöldmező Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működött, 1973-ban és 1974-ben Lazók Mihály volt az elnök. Ezt megelőzően a Máriapócsi Zöldmező Mg Termelőszövetkezet elnöki beosztásában Mikó János közel egy évig volt. Mikó János részéről a munkakör visszaadása Királyházi János részére 1969. május 30-án felvett jegyzőkönyvben történt meg. Átadók voltak a Kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet részéről Kovács László főagronómus, Gonda János közgazdász. A Máriapócsi Zöldmező Mg. Termelőszövetkezet részéről Királyházi János elnök, Lazók Mihály agronómus, Spisák István, Tóth Mihály vezetőségi tagok. Az átadás-átvételkor a felvett jegyzőkönyv szerint, 1969. július 1-jén a termelőszövetkezetnek az állóeszköz bruttó értéke 11.444.000 Ft, amelyből 3.725.000 Ft állami támogatás, 2.637.000 Ft értékcsökkenési leírás, bruttó jövedelem 7.209.000 Ft, ebből a tagok részesedése 4.583.000 Ft.

A Máriapócs, Pócspetri, Kisléta községekben működő termelőszövetkezetek 1975-ben egyesültek Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven, Máriapócs székhellyel, elnöke Paszternák József a korábbi Pócspetri szövetkezet elnöke. A megyei levéltárban lévő 1976. évi mérlegbeszámolóban a következő adatokat találtam: összes terület 5.267 hektár, ebből szántó 3.282, gyümölcsös 362, erdő 776 hektár, a szántó átlagos aranykorona értéke 11,6. Taglétszám 1271 fő, ebből 794 nő dolgozó, 447 fő járadékos és nyugdíjas, a nők aránya 372 fő (40%), alkalmazott 85 fő, szakmunkás 114 fő, betanított munkás 127 fő, középiskolát végzett 46 fő, főiskolát 15 fő, egyetemet 8 fő végzett, 19 fővel volt tanulmányi ösztöndíj. A gazdálkodással kapcsolatos adatok, zárójelben az 1989. évi adat szerepel: összes bevétel 120,2 millió /679,4/, összes ráfordítás 100,2 millió, tiszta eredmény 20 millió /35,7/ forint. Az állóeszköz értéke 135,2 millió /503,6/, készletek értéke 32,8 millió /103,3/, a vagyon 107,7 millió /298,2/, beruházás 18,6 millió forint. Növénytermesztés hozamai: dohány 177 hektár, 15,85 q/ha, kukorica 30 q/ha /100/, búza 25 q/ha /60/. A háztáji és kisegítő gazdaságból felvásárolt tej 584.282 liter, alma 17 vagon, vágómarha 34 db, sertés 101 db, növendék bika 136 db. Szociális juttatások járadékos tagoknak 237.930, nagy családosoknak 62.400, segély 46.500, házassági segély 22.00, szülési segély 309.328, betegségi segély 1.114.186 forint.

Az 1985. évi mérleg adatok alapján a 364,5 /100%/ millió forint árbevételből a növénytermesztés 77,3 /21,2%/, állattenyésztés 58,4 /16%/, ipari tevékenység 77,8 /21,3%/, építőipari tevékenység 22,2 /6%/, kereskedelmi tevékenység 6,5 /1,8%/ millió forint. Az állóeszköz bruttó értéke 229, a forgóalap összege 84,2, beruházás 25, nyereség 24,6 millió forint. A legnagyobb nyereséget az ipari tevékenység hozta: 15,5 millió forintot. Az állatállomány összetétele átlaglétszámban: szarvasmarha 1.058 db, tehén 261 db, sertés 2.344 db, juh 5.514 db, ló 96 db. A hízósertés alapanyag vásárlás 2.593 db, hízósertés értékesítése 2.977 db. A dolgozók éves létszáma 963 fő, munkadíj színvonala 56.237 forint.

A termelőszövetkezet működtetése során a különböző fórumok előre meghatározott formában és rendszerességgel valósultak meg. A vezetői értekezletek kéthavonta, előre meghatározott írásos munkaterv szerint voltak megtartva. A megyei levéltárban is megtalálható az 1988. december 28-án megtartott vezetői értekezleten felvett jegyzőkönyv szerint jelen vannak a vezetőségi tagok részéről Paszternák József elnök, Somos József termelési elnökhelyettes, Miterli János közgazdasági elnökhelyettes, Muszák Mihályné tag, Laczkóné Petróczi Olga, Gorzó István, Zelenyák Miklós, Bényei László, Heflin Antalné, Linzenbold András, Áncsák Jánosné, id. Mikó János. Tanácsi joggal részvevők Belicza Julia személyzeti vezető, Mikó Jánosné alapszervezet titkára, Királyházi János EB elnök, Kovács István belső ellenőr Kusnyér László KISZ titkár, Palóczy Lajos főkönyvelő. Elfogadott napirendi pontok: 1. Beszámoló a szociális és érdekvédelmi bizottság tevékenységéről és feladatairól. Előadó Mikó Jánosné a bizottság elnöke. 2. A küldöttgyűlések és a vezetőségi értekezletek 1989. évi munkatervének megtárgyalása. Előadó Paszternák József. 3. 1989. évi bér és jövedelem szabályozás elfogadása. Előadó Somos József, Miterli János. 4. Egyebek. A vezetői értekezleten 16 darab vezetői határozat született (a 126/1988 számtól 142/1988 számig). A határozatokban szereplő feladatokhoz határidőt, felelősöket jelöltek meg. A napirendi pontokhoz írásos anyagok készültek. A mellékelt anyagok különböző színvonalon készültek. A vezetői értekezletek szervezése, ütemezése, bizonylatolása mintaszerű. A vezetői értekezletről készült anyagokat külön dossziéba helyezték és iktató számmal látták el, az 1988. 12. 28-án tartott vezetői értekezlet iktató száma 3-6/1988.

Az 1980-as években a termelőszövetkezeti tagok száma 1400 fő, a foglalkoztatott tagok és alkalmazottak száma összesen 980 fő. A termelőszövetkezet gyenge minőségű, 11,6 aranykoronás, 5658 hektár földterületen gazdálkodott. A gabona termesztését világszínvonalon valósította meg. Az egyesüléskori hozamok többszörösére emelkedtek. A 150-200 hektáron termelt dohány a háztáji termelést jól kiegészítette, a háztáji összes termelési értéke évente 28-35 millió forint körül alakult. A téli alma termesztésében, az állattenyésztésben is kiemelkedő eredményeket értek el. A létrehozott ipari üzemek: építőrészleg, papírzsák készítő üzem, varroda, lakatos üzem, cipőfelsőrész készítő üzem, fűrészüzem, folyékony műtrágya üzem, valamint a dohánytermesztési rendszer jól kiegészítették az alaptevékenységet, földművelést, az összes termelési érték 30-36%-át állították elő.

A Kislétán működő lakatos üzem 1982- ben kezdte meg az esztergakések gyártását

A termelőszövetkezet a három községben élő emberek százainak biztosított megélhetést, munkalehetőséget. A dolgozók szociális ellátása magas színvonalú volt. A munkába járást több autóbusz biztosította. A szorgalmas, tisztességes fizikai dolgozókat jól szolgálta a felsőfokú, középfokú végzettségű szakember létszám.

                   Váncsa Jenő MÉM miniszter, 1986.                           

 Lázár György miniszterelnök, 1984.

Kisléta, Pócspetri, Máriapócs közös termelőszövetkezete a Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet országos szinten is kiemelkedő munkájáért több szakmai, erkölcsi elismerésben részesült: 1990-ig kilenc évben Kiváló Termelőszövetkezeti elismerést kapott. 1983. augusztus 19-én a MÉM Termelés Nagydíját Dr. Vendég Ferenc miniszterhelyettes adta át. 1986. május 6-án a Minisztertanács Vörös Zászlaját Váncsa Jenő MÉM miniszter adta át. 1985. április 2-án az elnök Paszternák József Állami Díjban részesült. 1984. március 14-én a termelőszövetkezetet Lázár György miniszterelnök látogatta meg.

A Máriapócsi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Sportegyesület Lovas Szakosztályának versenyzői 1980-tól 1990-ig a Területi Fogathajtó Bajnokságokon, Országos Fogathajtó Bajnokságokon több elismerésre méltó eredményt értek el. Az elért helyezések egyértelműen mutatják, hogy Kelet-Magyarországon a lovas szakosztály versenyzői az élmezőnybe tartoztak, kiemelkedően jó munkát végeztek. A Területi Fogathajtó Bajnokságot 1984-ben, az Országos Fogathajtó Bajnokságokat 1985-ben, 1986-ban, 1987-ben Máriapócson, a termelőszövetkezet pályáján rendezték meg. 2004-ben Pénzes László, Paszternák József, Kovács János közreműködésével A lótartás és a fogathajtás Máriapócsi története /1979-2004/ címmel anyag lett összeállítva. Az anyagban Váci Ernő a magyar fogathajtó válogatott kapitányának közölt Zsurmák című írásából idézek: „Léta, Petri, Pócs a helybeliek félszavas értelmezése, nekik teljes értelmű faluképet jelent. Az egykori Gencsy-birtok „Kislétai” rekord őztrófeája, a hírhedtté vált „Pócspetri” ügy, a világhírű, pápalátogatást is eredményező „Máriapócsi” könnyező Mária-kép tájegységi legendáriumának megismerése közben, egykor fogatverseny sorozatokkal is tisztelegtünk e jólelkű lakóközösség előtt.”

30/7. A Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer/1979-1990/

A gazdasági társaság, Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer néven, kislétai székhellyel az 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján négy megyére kiterjedően 60 taggal 5594 hektár dohányterületen 1979–ben alakult meg. A tagok megyénkénti elhelyezkedése: Szabolcs-Szatmár megye 45 tag 4326 hektárral, Hajdu-Bihar megye 12 tag 1078 hektárral, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2 tag 160 hektárral, Heves megye a Füzesabonyi Állami Gazdaság 30 hektárral. A vállalatok, intézmények közül tagok: a Dohányipari Vállalatok Trösztje, a Debreceni Dohánykutató Intézet, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat. A gazdasági társaság közös képviselője és székhelye a Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet, Máriapócs, Bátori út 27.

A kislétai székhellyel működő Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer tevékenységi köre volt: a korszerű dohánytermesztési technológiák kimunkálása, alkalmazásának bevezetése; a rendszerszerű dohánytermeléshez szükséges feltételek biztosítása; a tevékenységgel összefüggő gépjavítás, szervizszolgáltatás, technológiai szaktanácsadás; a dohánytermelést végző szellemi és fizikai dolgozók képzése, továbbképzése; a dohánytermeléssel kapcsolatos elemző, értékelő munka végzése; közreműködés az ágazat fejlesztésében.

A tagok vagyoni hozzájárulása a termesztett dohányterület szerint: 30-100 hektárig 50.000 forint, 101-150 hektárig 70.000 forint, 150 hektár felett 90.000 forint. A Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer szervezeti felépítése: Ügyvezető Igazgató, Technológiai Osztály, Műszaki Szolgáltató Osztály, Műszaki Ellátó Osztály, Közgazdasági Osztály. A szellemi foglalkoztatottak száma meghaladta a 15 főt, a fizikai dolgozók száma 20 fő körül alakult. A szakmai tanfolyamok megtartásának feltételeit kialakították. A képzésen, továbbképzésen 1979-ben 195 fő vett részt. A szolgáltató tevékenység keretében 1979-ben 28 darab dohánykombájnt és munkagépeit, 237 darab szárítót javítottak meg, 96 db szárító építésében, beüzemelésében vettek részt. A javítási és a belkereskedelmi tevékenységgel a megjelölt évben 5.198 millió forint árbevételt értek el.

A kislétai székhellyel működő Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer 1979-től a Máriapócsi Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet szétválásáig, 1990-ig működött. Az anyag összeállításában segítségemre volt Paszternák László a rendszer volt dolgozója, aki a régi anyagokat a rendelkezésemre bocsátotta, ezúton is hálás köszönet érte.

A koronavírus időszakát élve is foglalkozom Kisléta helytörténetével, kiemelten a Kustár időszakkal /1969-1987/. A történelmünkben, Kisléta helytörténetében is az emberek egészségügyi helyzete, lehetőségei nagyon különbözőek voltak. Úgy érzem, személyes tapasztalat alapján, hogy a második világháború után az egészségügy intézmény rendszere dinamikus fejlődésnek indult. Sokan tapasztalhattuk az áldásos előnyeit. Kisléta község helytörténete alapján, Kislétán először lakott orvos, Dr. Jósa István személyében 1807-1837 között. Szabolcs megye főorvosaként 1787-1837 között Kislétán különös betegek számára ispotájt /kórházat/ hozott létre. Dr. Jósa István főorvos időszakában olyan egészségügyi helyzet volt, hogy orvosként is a született tizennégy gyermekből csak ötöt tudtak felnevelni. Ezt követően Kislétán orvos sokáig nem lakott, nem működött, a máriapócsi-, nyírbogáti orvoshoz jártak a betegek. Kislétán körzeti orvos újra az 1950–es évek másodi részében működött. A kislétai körzeti orvosok közül a következőket említem meg: Dr. Vraukó Tamás, Dr. Fazekas Árpád, Dr. Fülesdi Béla /1961-1985 között, 24 évig/, jelenlegi körzeti orvos Dr. Szabó László. Az egészségügyben különböző szinten, különböző szakmában dolgozó szakemberek munkájának hatékonyságát meghatározza a rendelkezésre álló eszközök, felszerelések mellett az egészségügyi intézmény rendszer működése. Mivel most olvasom Edward Snowden: Rendszer című könyvét, most, itt egy idézetet megosztok: „A hírszerzésnél töltött időszakot azzal a meggyőződéssel fejeztem be, hogy az ország operációs rendszere – a kormány – úgy döntött, hogy akkor funkcionál a legjobban , amikor hibásan funkcionál.”

A Kelet-Magyarország 1972. július 23.-án megjelent, 172. számában Páll Géza újságíró által közölt „Orvos, aki egészségeseket is vizsgál” című cikket olvasva megerősödött bennem, hogy mennyire fontos a betegember az orvosa, az egészségügyi rendszerben vetett bizalma.

Dr. Fülesdi Béla Kisléta község 24 évig /1961-1985/ volt körzeti orvosa, aki a szakmája mellett ember is tudott lenni hozzájárult Kisléta helytörténetének alakításához, méltó arra, hogy emlékezzünk rá, emlékét ápoljuk.

A jegyzőlakás 1910-ben épült. Később orvosi rendelő és lakás.

„Orvos, aki egészségeseket is vizsgál

Dr. Fülesdi Béla csendes kitüntetése

Láthatóan egészséges emberek várakoznak az orvosi rendelő várójában Kislétán. Képzelt betegek? Pihenni akarnak, ezért jöttek dr. Fülesdi Béla körzeti orvoshoz? Két vizsgálat közötti szusszantásnyi szünetben a körzeti orvos pillanatok alatt eloszlatja a kételyeket. Nem ilyen emberek a rendelő látogatói: néhány éve elérték, hogy nemcsak a betegek, hanem az egészségesek is felkeresik a rendelőt. Először hívásra, később már maguktól.

— Először vonakodtak, megijedtek, amikor a papírokat kiküldtük. Azt mondták: ők nem betegek. Akkor mi szükség van rá, hogy megvizsgáljuk őket... — Dr. Fülcsdi Béla azonban nem tágított. Kitartóan magyarázta a falusi embereknek, hogy a betegség, különösen a kezdődő szakaszában, elrejtőzik, nem mindig „mutatja” magát. Ezért szeretnék, ha a falu minden lakója bizonyos időközönként eljönne a rendelőbe és meggyőződne róla, hogy nincs baj. Ha pedig valamit észrevesz az orvos, időben megkezdődhet a gyógyítás, a betegség megelőzése...

Hatszor „megszűrt” falu

Egy év alatt 10254-en fordultak meg a kislétai rendelőben, 618 beteget háznál látott el az orvos, 319-et szak- rendelésre irányított, 71-et pedig kórházba küldött. Egy- egy kislétai lakos hatszor fordult meg a rendelőben. Egy évtizedes orvosi, körzeti ápolónői, védőnői és — nem utolsósorban orvosírnoki — együttes fáradozás eredményeként elkészült Kisléta „betegségtükre”. Ez a tükör egy gondosan vezetett kartonrendszer, amely a község valamennyi lakójának leglényegesebb egészségügyi adatait, az előfordult betegséget, a gyógyulás egész „menetrendjét” tartalmazza.

S aki a gyógyító „menetrend”, a mindennapos gyógyítómunka hátterében áll: 43 éves, őszülő férfi. A debreceni klinikai helyét cserélte fel 1957-ben egy szabolcsi község körzeti orvosi posztjával. Tiszabecsen kezdett, négy évig hat község tartozott hozzá. Nem volt olyan éjjel, hogy ne hívták Volna szüléshez. Még akkor nem épült meg a fehérgyarmati kórház. Örömmel ment — fáradtan is — a kitüntetéssel diplomázott szülész szakorvos. Petróleumlámpa fényénél kellett világra segíteni az újszülöttet.

Mire kigyúlt a villanyfény Becsen 1961-ben már a jelenlegi helyén, Kislétán fogadta az első betegeket. Hat évig rendelt Pócspetriben is; 4600 ember tartozott a körzetéhez. Három éve vették le Petrit, maradt Kisléta.

Rendelője a község

Ez olyan ideális lakossági arány egy körzeti orvosnak, ahol már el lehet kezdeni a megelőző, gondozó munkát — jegyzi meg, mintha csupán ez lenne a magyarázat az 1961 óta elért szép teljesítményre. Az orvos személyisége, hivatásszeretete az, amely elindította a szenvedélyes kutatást, feltérképezést, amelyhez legalább annyira szüksége volt az egyetemen tanult orvosi tudományra, mint a falusi környezetben, Ököritófülpösön magába szívott parasztvilág természetes, őszinte levegője, a parasztemberek szeretete... Szót tudott érteni mindenkivel, s ma már nemcsak a betegségüket ismeri, hanem azt is, kinek mi nyomja a szívét, milyenek a családi körülményei, gondjai...

— Ez a mi nagy előnyünk — magyarázza. Nem a kórlapokról ismerjük a betegeket, hanem a teljes embert és a környezetét, így lehet kézben tartani a betegeket...

Dr. Fülesdi Béla rendelője olyan nagy, mint maga a falu. Megfordul a község minden házában, a tsz méregraktárában, a tejbegyűjtőben, az iskolákban, üzletekben, italboltokban. A tisztaságot, a betegségek megelőzését vizsgálja. De siet a rendelőbe, ha üzenet jön, hogy valaki szegbe lépett, vagy éppen kibírhatatlan fogfájás kínozza. Általános orvos is, amit helyben el lehet végezni, el is végzi, nem küldözgeti a betegeket feleslegesen a szakrendelőbe. Van már a rendelőjében nemcsak röntgenkészülék, rövidhullámra sem kell a távoli helyekre járniuk a betegeknek.

Állandó vendége a helyi művelődési otthonnak is, előadásain telt ház van. Előadás a serdülőkor egészségügyi problémáiról, munka és pihenés, a fogok és betegségei, beszélgetés az alkoholról...

Érdemes orvos

Meglepte-e az érdemes orvosi kitüntetés, melyet az idén egyedül dr. Fülesdi Béla kislétai körzeti orvos kapott megyénkben?

Egy polgári védelmi bemutatón volt Nyírbogáton. Fáradtan érkezett haza, az asztalán ott volt a meghívó: „július 1-én a Semmelweis-teremben...” Nagy kitüntetésnek tartja, s úgy érzi nemcsak a saját munkáját értékelték ezzel, hanem a körzeti ápolónő, a védőnő és az orvosírnokét is. Az orvosírnok a felesége, aki még éjjel is felkel és beírja a beteg lapjára, ha valami fontos eszébe jut, ami napközben kimaradt. Lehet egy apróság, néhány tizedes vérnyomás emelkedés egy idős parasztnéninél. És mégis meg lehet, hogy hihetetlenül fontos, sőt életbevágó.

— A feleségemet illeti az érdemes orvosi cím fele, — mondja mosolyogva.

Még egy epizód tartozik dr. Fülesdi Béla életrajzához. Ez év május 1-i számunkban sárguló újságlapok között lapozgatva idéztünk az 1949. május 1-én megjelent Nyírségi Magyar Népből- „Szatmári parasztfiúk készülnek az egyetemre az érettségi után: Tordai Imre, Olvasztó Sándor, Fülesdi Béla... Jó lenne megkeresni és kivallatni életük alakulásáról a már nem éppen fiatalembereket” — írtuk lapozgatásunk után.

Az ököritói parasztfiú a megye érdemes orvosa lett. Hű maradt a faluhoz. /Páll Géza/”