Kisléta község története

Szoboravatás, Kisléta, 1978.03.29.

A Kisléta község 1969-1987 közötti időszakkal /Dr. Kustár Péter református lelkész Kislétán töltött időszaka/ foglalkozva találtam meg Kovács Erzsébet Kislétán is élő, alkotó szobrászművész „Anya gyermekével” című szobrának 1978. március 29-én történő felavatását /Szabolcs-Szatmári Szemle 1978/2. szám/. A szobor leleplezésekor mondott felavatási beszédet, valamint a Képes Újság, 1984.03.31. 13. számában „Anya gyermekkel” című cikket Kisléta község helytörténetének ápolása céljából megosztom. A szoborra való hivatkozása mellett a cikk tartalma, mondanivalója is hatással volt, amely még mindig aktuális.

„ERDEI LÁSZLÓNÉ: Takács Erzsébet „Anyaság" című szobrának felavatására*

Örömmel és szeretettel üdvözlöm a megjelenteket, a Szabolcs megyei tanács, a máriapócsi tanács és Kisléta képviselőit, valamint a gyermekotthon vezetőit, dolgozóit abból az alkalomból, hogy az otthon kertjében méltó helyére kerül Takács Erzsébet „Anyaság” című szobra.

Örömöm kettős; szól a tanács nagyvonalú áldozatkészségének, amellyel a gyermekotthon lakóit és dolgozóit megkülönböztetett figyelemben részesíti, és az otthon vezetőivel együtt az életre felkészítés, a lélekformálás felelősségteljes gondjaiban az érzelmi és esztétikai nevelés fontos feladatát is szívén viseli.

Gyümölcsöző együttműködésüknek újabb jele és maradandó eredménye ez a nagyméretű, monumentális műalkotás, mely tartalmában is a legmélyebb és a legmeghittebb, halálig tarló emberi kapcsolatnak, az anyai szeretetnek örök szimbóluma.

A mű alkotója Takács Erzsébet SZOT-díjas szobrászművész. Maga is faluról, Mezőkövesdről indult, hogy merészen nekivágjon az ismeretlenségnek és koldusszegényen, de hittel telve, a buktatóktól nem mentes művészéletet válassza. Az egykori matyó hímzőlány az ország fővárosába, Budapestre került, kétkezi munkásként készült fel a nagy csatára, a művészet fellegvárának meghódítására. Ma, az ország felszabadulása után három évtizeddel se könnyű annak a kétkezi dolgozónak a dolga, aki a művészpályát választja. Takács Erzsébet nő létére, nehéz körülmények közepette, éjt, napot eggyé tevő munkával, hajthatatlan szívóssággal, töretlen lelki erővel szerezte meg a választott hivatás mesterségbeli ismereteit, vált úrrá a művészi közlés szakmai eszközein, tanulta meg az ábrázolás, mintázás, formázás és öntés fortélyait. Több mint húsz esztendeje faragja, alakítja, önti szobrait, domborműveit, plakettjeit. Közben sokáig még nehéz fizikai munkával kereste kenyerét, így nőtt jelentékeny művésszé. Tevékenységét megértő munkáskollektívák, társadalmi szervezetek támogatták; alapanyagnak követ, fát kapott, hogy szobrait megfaragja. A budapesti Láng gyáriak maguk közé fogadták, alkotómunkáját ma is több szocialista brigádjuk tiszteletbeli tagjaként folytatja.

Az üzemi közösség, a termelőmunka légköre segítette abban, hogy biztosan haladjon a modern művészet kanyargós útjain. Művészete szervesen fejlődött. Legfőbb tanítómestere a természet, műveinek örökké visszatérő témája az ember. Ihletét a legtisztább forrásból, gyermekkora környezetéből a paraszt- és munkáséletből meríti. A proletársors megedzette, elkötelezett művészként a termelőmunka légkörében útját hamar megtalálta. Hitvallója és szószólója átalakuló, formálódó munkásosztályunknak, melynek örömeit, bajait közelről, saját mindennapjaiból is ismeri.

Szobrait általában kőből, vagy fából faragja. Összefogott, szűkszavú mintázással, erőteljesen örökíti meg mai életünk megteremtőit, a parasztokat, ipari és mezőgazdasági munkásokat. Döbbenetes erővel jellemzett portréiban az egyéni vonásokon túl is magukra ismernek nézői, mert fában, kőben, ólomban vagy bronzban tenyérnyi, vagy életnagyságú művekben egyaránt napjainkat formáló élményanyagot dolgoz fel közérthetően, mégis ünnepélyesen, erőteljes, csak a lényeget, a tartalmi mondanivalót hangsúlyozó, realista formákkal.

Az élet egyetemét megjárt művész tevékenyen részt vesz minden olyan közösségi mozgalomban, amely elősegíti képzőművészetünk szocialista szellemű újjászületését, műveivel elősegíti a kultúrától eddig távolmaradottak közeledését a modern művészet sokszor bonyolult problémáihoz.

„Anyaság” című szobra is ezt akarja. A mai művészet nyelvén, egy sokat megélt művész szivárványos élmény anyagával ábrázolja az anyát, tömör, nagy formákkal, egyszerű, mély és igazi művészettel. Nem az ünnepi köntöst viselő, elvont, művészet glóriájával övezett anyát testesíti meg benne, hanem mindnyájunk anyját, az erőset, az életet adót, aki hajnalban kelve, éjfélkor fekve, gondokkal a vállán is vidáman, féltve, óva neveli gyermekét; az anyát, a szeretet soha ki nem apadó forrását, szív melegét maga körül árasztó örök emberiesség, együtt érző humánum szimbólumát.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében adom át a szobrot rendeltetésének, hogy mindenki örömét lelje benne, aki rátekint.

• Elhangzott 1978. március 29-én Kislétán, a szobor felavatása alkalmából.”

„Anya gyermekével” a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon /PL 2013./

„: Anya gyermekkel

Elválni egyszerű. Kölcsönös megegyezéssel egy-két hét, vagy hónap. A bíróság „kimondja a válást” és utána ...

Igen, a válás után kezdődik a neheze. Meg kell osztozni a lakáson és meg kell osztozni a gyermeken. Az osztozkodás, veszekedés, marakodás, huzavona, amelynek rendszerint az asszony és a gyermek vallja a kárát — még akkor is, ha övék marad a lakás. A férfi elmegy, az asszony ottmarad egyedül vagy másod, harmad, negyedmagával, a gyermekekkel.

A gyermekek váláskor még rendszerint kicsik: ápolni, nevelni, tanítani kell őket — ez mind-mind az asszony gondja. A férfi fizeti a gyermektartást — ha fizeti, ha nem, akkor behajtják rajta — esetleg időnként „a látogatás napján” visz a gyerekeknek egy zacskó cukrot vagy valami kis játékot és ezzel részéről az ügy be van fejezve. Szabad ember. Az asszony pedig viszi a gyerekeket a bölcsődébe, az óvodába, aztán rohan, hogy el ne késsen a munkából. Néha otthon kell maradnia, mert hol az egyik gyermek beteg, hol a másikkal van valami baj. A főnöke ferde szemmel néz rá, pont akkor hiányzik, amikor szükség volna a munkájára. Tovább tanulni nem tud, szakmailag elmarad. Ölik a gondok, bajok, gyötrelmek. Amire a gyerekek felnőnek, megöregszik.

A férfi, válás után, ha akar, új életet kezd. Feleségnek valót talál eleget; ha egyik nem válik be, keres másikat. Az asszony — gyermekkel — ha csinos, kellene a férfiaknak, de nem feleségnek. Feleségül venni valakit gyermekkel, vagy gyermekekkel, nem nagyon vonzó dolog. Előfordul, de kevesen vállalkoznak rá.

Nem tudom, hány édesanya neveli egyedül a gyermekeit, de biztos nagyon sok. És én csak csodálni, tisztelni tudom őket. Takács Erzsébet szobrászművésznek van egy alkotása „Anya gyermekével”: bennem örökké él ez a szobor és mindig a gyermekeiket egyedül nevelő édesanyákra emlékeztet. Egyik gyermek az anya karján, másik öleli a térdét és a három figura képzeletbeli fátyollal burkolódzik egybe, mintha összenőtek volna. Az egyedül maradt édesanyáknak és gyermekeiknek nincs más választásuk, mint az egymásba kapaszkodás, az egymásba fonódás. Ők még ma is az árvaság jelképei. Bár ma már nem fenyegeti őket veszély, nem kell félniük az éhségtől, a sorskivetettségtől, de azért a többségükben valahol ma is árvák. Ügy is hívják őket — nagyon találóan — „csonka család”. Mert a család az emberek szemében megszokottan csak akkor egész, ha együtt van benne apa, anya és a gyermek.

Elválni könnyű, de tovább élni egy édesanyának — gyermekkel — nehéz.

Nehéz sors a gyermekeit egyedül nevelő édesanya sorsa még akkor is, ha van támasza: szülők, testvérek, barátok, akik néha megértők, néha nem, de — ha kell — segítenek. Segítenek elviselni a gondokat, a fizikai terheket, de nem tudnak segíteni a lélek terheinek elviselésében. Sokszor szabadulást jelent a rossz házasság vége. De az egyedül maradás — az anyai gondokkal együtt — mindig nagy megpróbáltatás, és ezt csak az tudja, aki érzi. Az arcokon talán nem mindig látszik, de a szívekben ott van a fájdalom.

Természetesen vannak kivételek. A nők között is akadnak könnyelműek, felelőtlenek. De én most nem róluk beszélek, hanem a többségről, azokról, akik türelemmel és felelősséggel viselik sorsukat, akik szeretik a gyermekeiket és ha fáj - dalommal, szenvedéssel is, de panasz nélkül áldozzák fel fiatalságukat a gyermekeikért.

Ha teljes a család, akkor is a legtöbbet vállaló tagja az édesanya, aki összefogja a vérszerinti kötődésben élő kis közösséget. De az én szememben az anyai jelképek közül a legszebb, a legtiszteletreméltóbb a csonka család édesanyja: aki egyszemélyben családfő, kenyérkereső, gondviselő, aki néha százféle gonddal, bajjal küzdve — a szabadságról és szórakozásról lemondva — neveli gyermekeit. Lehet, hogy a hálátlan kölyök sohasem méltányolja majd az anyai áldozatot, de akkor is ő — az édesanya — a győztes, aki a pokol tűzében is képes tovább élni és tovább segíteni az életet.

Övezze hát tisztelet és társadalmi megbecsülés!"

.

Kislétai Református Egyház Temploma, belső részlet

A „Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944-II.” /Szerkesztette Szabadi István, megjelent 2016, Debrecen-Nagyvárad/ kötetben olvastam Baráth Mihály kislétai református lelkész önéletrajzát.

Baráth Mihály 1936-1968 között, 32 évig, elődje Szakáts József 1897-1936 között 39 évig, Nagymáté Albert 1876-1897 között 21 évig, összesen 82 évig kislétai református lelkészként szolgálták az Istent, az egyházat, az elemi iskolát, a gyülekezet híveit a kislétai embereket, a különböző szervezeteket, a nehéz körülményekhez viszonyítva is kiemelkedő, példaértékű munkát végeztek, Kisléta helytörténetének alakulását pozitíven befolyásolták.

A Kislétai Görögkatolikus Egyház esetében Telepi György /1800-1885/ színész, festőművész, író, a Nemzeti Színház örökös tagjának az édesapja, nagyapa 1794-1822 között 28 évig, Rojkovich Pál 1918- 1942 között 44 évig, összesen 72 évig szolgáltak Kislétán, és az Isten szolgálata mellett a kislétai emberekkel helytörténetet csináltak. 

A lelkészek hosszú távú helyben lakással, különleges tehetséggel, példamutatással tud, az Isten szolgálata mellett  a keresztény embereknek, a településnek irányt, célt mutatni, lelki támogatást adni és a közös munkálkodással egy kedvezőbb holnapot megvalósítani. A közös célok megvalósulása, a kedvező fejlődés érdekében a vezető munkájának tiszteletben tartása, a kölcsönös tisztelet, alkalmazkodás, megbocsátás, a mindennapok tetteknek szentelését elengedetlennek tartom.

A közöltek alapján is vallom, hogy a helytörténet megismerése, értékelése, megfelelő következtetések levonása segítheti a jelenkor alakítását, megalapozhatja a jövő építését. 

A Baráth Mihály kislétai református lelkész önéletrajzát megosztom, hogy emlékezzünk a Kislétán szolgált időre és tanuljunk belőle.

„Kisléta

Baráth Mihály

Születtem Csorváson (Békés vármegye) gazdálkodó családból. Atyám: Baráth András, anyám: Gergely Ágnes. Mindkét szülő római katolikus volt, de a tiszta felfogású, mondhatni lélekben megreformált katholikusok közé tartoztak, akik a jelenlegi Katholicizmus igen sok visszásságát mélyen elítélik.

Iskoláimat Gyulán kezdtem meg, mégpedig a „Szabadkai” tanyán levő pusztai iskolában, mivel ott volt birtoka édesatyámnak, amit nagyatyámtól örökölt. Az elemi iskolai ismereteket kemény küzdelmek árán szereztem meg, lévén jó másfél kilométerre tőlünk az iskola, de amit mégis igen szerettem. Ott jártam mind a 4 osztályt s innen kerültem be a gyulai róm.kath. gimnáziumba, amelyet nagyanyám házából látogattam. A jobb tanulók közé tartoztam, mégis az V. elvégzése után fejembe vettem, hogy elmegyek szerzetesnek Erdélybe a ferencesek közé, erre ösztönzött többek közt 2 iskolatársam is, akik engem megelőztek e téren. Elhatározásomat tett követte: franciskánus lettem, de első pillanattól kezdve beállt a viaskodás lelkemben: ez nem nekem való hely, el innét! Hosszú évek küzdelméből csak ez a vágy erősödött meg bennem: másutt, nem a kolostor falai közt hirdesd az Isten országát! Tudatalatti ösztön bujkált bennem s ez elemi erővel nyert érvényesülést akkor, amikor 3 esztendei papságom idején felvehettem az összeköttetést boldogemlékezetű Baltazár Dezső tiszántúli református püspökkel, akinek biztosítása, segítsége, bátorítása volt eszköz az Úristen kezében, hogy a katolikus egyházból kitérve, de a Krisztus igazi egyházával, főleg az evangéliummal összeforrva induljak el egy olyan útra, amelyen megtartóm csak a Krisztus és az ő kegyelme lehetett.

Most itt vagyok a kislétai református egyházban 1936. január 5. óta. Lélekben megerősödve, boldog családi körben hirdetem az Isten csodálatos dolgait s építem tovább az Ő útmutatása mellett elődöm, id. Szakáts József egyházát. 1935. dec. 17-én feleségül vettem hivatali elődöm Szakáts József leányát: Máriát. Nyugodt, békességes családi életünket 3 élő (egy kislányunk meghalt) fiúgyermekkel áldotta megy az Úr.

Építő munkám kemény küzdelmekkel szembe szállva kell végeznem, mivel és iskolaépítésből eredő egyházunk anyagi romlás szélén áll. Máriapócs országos búcsújáró hely erősen érezteti hatását, azon felül évek óta kikezdte egyházunkat valami álpietizmus, mely több egyháztagot elszédített. Itteni működésem óta ez az áramlat, Istennek hála, megszűnt. Megszerveztem az Ifjúsági és Leány Egyesületet, szépen virágzik Nőegyesületünk s Bibliakörünk. Iskolánkban – mivel a haza hívó szavára szinte állandóan fegyverben van, kántortanítónk- a tanítást több éven át megosztom a tényleg működő tanerővel. Azon felül ügyvezetője vagyok a helybéli Hangya Szövetkezetnek, helyi vezetője a Magyar Élet Pártja helyi tagozatának, tagja a Közellátási bizottságnak, leventeoktató egyletnek s legújabban a Bajtársi Szolgálat vezetője, valamint tagja a községi képviselőtestületnek.

Munkámat minden téren tőlem telhetőleg hívő keresztyéni és református lelkipásztori türelemmel s odaadással igyekszem betölteni, tudva, hogy erre hívott el engem az én Uram. Míg időt enged e földön: egyedül övé legyen általam végrehajtott kegyelméért a hála és dicsőség!

Kisléta, 1942. augusztus 20. „

Szabolcs vármegyében a Mária Terézia-féle úrbérrendezés 1772-ben történt meg. A Kis-Léta helységnek urbarioma harminc oldalon, 1066 sorszámmal 1773-ban készült el, amely kilenc punctomból, kézzel írott részekből és három oldal táblázatból áll. A fejléc tartalma: sorszám, kereszt- és vezetéknév, a jobbágy helynek minősége, a jobbágy helynek belső, külső mivolta (pozsonyi mérőre való, szántó, rét), esztendőbeli szolgálat, vagy robot (marhás robot, helyette kézi szolgálat), kilenced, adózások (esztendőbeli árenda, fa, fonyás, kifőzött vaj, kappan, csirke, tojás), belső házhely és rétek után kilencedet nem kell adni. A táblázatban 36 jobbágy, adózó szerepel 278 1/8 hold szántóval, 52 hold réttel, évente 429 nap marhás robottal vagy helyette 930 nap kézi szolgálat. Legtöbb jobbággyal gr. Barkóczi János rendelkezett, kilenc jobbágya közül 5 esetében 2/8-ad, 4 esetében 4/8-ad formában végezték a munkájukat. A jobbágyok szántóföldje 8-tól 17 holdig változott, a marhás robot két marhával 13–tól 26 napig változott, legtöbb szántóföldje Lengyel Istvánnak és Laza Jánosnak volt (17-17 hold). Gr. Haller Józsefnek kilenc jobbágya volt, akik 9-18 közötti holddal rendelkeztek. Egy jobbággyal rendelkeztek Dessewffy, Ary, Penczy, Zolranioid, Osvain, Baán, Pulaczanai, Nagy, Szalay.

Az Entz Géza által szerkesztett Szabolcs-Szatmár Megye Műemlékei II. kötetének 63. oldalán, Kisléta története alcím alatt szerepel, hogy a XVII. század végén 18, 1720-ban 11 jobbágyot írtak össze a faluban. A nyilvántartások szerint a jobbágyfelszabadításkor Kislétán 35 földesúr birtokán 1055 fő élt.

A nyíregyházi Jósa András Múzeum 26. kiadványa /1988/ tartalmazza: A Dél-Nyírség és a Hortobágy Melléke parasztjainak vallomását 1772-ből. Községenként kilenc kérdésre kellett választ adni. Kislétán (Kiss-Léta, Kis-Létha) a Jármy Mihály, Balasko Ferenc, Apagyi István által összeírt kilenc pontban megfogalmazott kérdésekre adott válaszokból összefoglaló jelleggel a következőket tartom fontosnak rögzíteni. Az összeírás időpontjában urbarium, contractus nem volt, melyek szerint a jobbágyok és zsellérek a földesuraiknak robotot szolgálnának, vagy adóznának. A lakosok részben örökös, részben szabad menetelű jobbágyok és zsellérek voltak, akik robotoztak, illetve napszámot szolgáltak, adózásra is kötelesek voltak.

A szabad menetelű jobbágyok különböző módon tették kötelezettségüket, adózásukat. 1. Gróf Barkóczi János excellentiájánál évente négy rénes forintot fizettek, és egész erővel két nap szántottak. 2. Báró Dessőffy Sámuel nagyságánál évente 12 napot gyalog szerben szolgáltak, 2 rénes forintot fizettek. 3. Gróf Haller József nagyságánál évente gyalog szerben kilenc napot, egész erővel szántásban szolgáltak, 2 rénes forintot fizettek. 4. Zoltany Péterné asszonynak gyalog szerben hat napot, szántásban négy napot szolgáltak, hét marjást fizettek. 5. Gencsy Zsigmond úr egy örökös jobbágya, amikor csak kellett, mindenkor robotozott, a szabad menetelű jobbágyai egész erővel hat nap szolgáltak, hét marjást fizettek. 6. Osváth Imre úrnak Gencsy Zsigmond úrhoz hasonlóan szolgáltak. 7. Báan László úrnak egész erővel tíz napot szolgáltak. 8. Gróf Klobusiczky István nagyságának évente 10 marjást fizetett. 9. Gulácsi Ambrusné asszonynak örökös jobbágya a kívánalmaknak megfelelően robotozott. 10. Madácsi György úrnak évente 4 rénes forintot fizettek. 11. Nagy Benjámin úrnak évente 6 rénes forintot fizettek. A jobbágyoknak és zselléreknek a robotra való menetelének és visszajövetelének ideje a napszámba nem számított be. A lakosok minden termésből kilencedet adtak a földesúrnak, ezen kívül minden jobbágy egy-egy zsákot és egy-egy karácsonyi tyúkot adott.

Az összeírók anyagán az időpontnak 1772. október 29. van megjelölve, főbírónak Papp János, esküdteknek Demeter Mihály, Kis Demeter, Szilágyi János, Czirják Miklós szerepel.

A Szabolcs megyei 1796-ból származó pásztorösszeírás szerint Kislétán 7 fő juhász, 3 fő csordás, 12 fő számadó, a pásztorok közül 8 fő falubeli, 4 fő szomszéd falubeli.

A Vertse K. Andor által írt Szabolcs vármegye és Nyíregyháza Címtár 204. oldalán a 40. sorszám alatt Kisléta 1927. évi adatai a következők szerint olvashatóak. Az adatok mellé zárójelbe tettem a hasonló kiadású 1948-as adatokat. A Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára 979. oldalán található Kislétára vonatkozó 1924. évi adatokat szintén megjelöltem /Budapest, 1924/. Lakosainak száma 1943 fő (1919), ebből római katolikus 126 fő (275), görögkatolikus 890 fő (822), ág.h.ev 3 fő, izraelita 39 fő (5). Előjáróság: Nánási Dobos Miklós községi főjegyző, a közigazgatási tanfolyamot Debrecenben 1908-ban végezte, 1924-től kislétai főjegyző, református egyházgondnok, levente egyleti elnök, a testnevelési bizottság elnöke, régi Hajdu nemes család sarja. Községi jegyző: Arendánszky Gyula (1924). Segédjegyző: Kecskés Mihály (1924). Bagaméry Menyhért községi bíró, a község előjáróságának 30 éve dolgozik, egyházi presbiter, a családja az 1860-as években nyerte el a nemességet. Dani Péter Tv bíró. Madácsy István pénzkezelő. Mikó János közgy. Esküdtek: Pap János, Madácsy Péter, Tisza Károly, Mikó Lajos, Kulcsár Sándor. Lelkészek: Szakács József református lelkész, a teológiát Debrecenben 1889-ben fejezte be, Kislétán 1897-től működik, a Hangya elnöke és ügyvezető igazgatója, családja a Rákócziak idejében kapta a nemességet; Rojkovics Pál görögkatolikus plébános, 1915-ben szentelték fel, 1918-óta működik Kislétán, községi képviselő, 1922-ben nevezték ki parochossá, Hangya igazgatósági tag, a népművelés elnöke, ősi nemesi család sarja. Tanítók: Pázsit Sándor református, Gebri Mihály görögkatolikus, Jankó Gizella római katolikus. Postamester: Gönczy Julianna. A Posta részére összeállított Rendeletek Tárában 96.312/3 számon leltem rá, hogy 1937. április 1-jével a Kislétai Postahivatal átalakult Postaügynökséggé. 1942. november 1-jével a Kisléta Postaügynökséget Postahivatallá visszaalakították. A kislétai Postahivatal kiegészítésre került az újonnan nyílt távíró- és távbeszélőhivatalokkal, a táviratkézbesítésre felhatalmazott vasúti távíró-hivatalokkal. 1942 októberében a kislétai Postahivatalhoz Kiss Erzsébetet postaügynökké nevezték ki.

Kislétai Postahivatal 2013. /PL/

Az 1924-es adatok alapján az ebben az időszakban működő szolgáltatók a következők. Italmérők, kocsmárosok: Neufejd Menyhért, Horváth Sándor, Demeter Mihály, Karfunkel Éliás Krizsán György. Malomtulajdonos: Tatár Sándorné. Szatócsok: Horváth Sándor, Kulcsár Lajos, Neufeld Menyhért, Neufeld Ignác, Róth József, Özv. Hőnig Mórné. Cipész: Bagaméry Albert, Hoch Zoltán, Bihari István, Dekmár Sándor, Feuerstein Mór, Nagy Sándor, Sitku József. Vegyeskereskedő: Neufeld József, Neufeld Menyhért.  Kőműves: Forró József. Ács: Havas András. Gebri János. Kerékgyártó: Fekete Mihály, Milota János. Kovács, gépészkovács: Linzenbold János, Szabó Gyula, Váradi József, Angyal Géza, Bokor János.

Fekete István kovácsműhelye, Kisléta 2018. /PL/

Hentes, mészáros: Szilágyi Sándor, Grósz Miksa Cséplőgép tulajdonos: Bihari József, Kiss István Szikvízgyár: Herschkovics Sámuel Szülésznő: Tatár Károlyné Földbirtokosok: 100 hold felett Gencsy Károly 1860 hold, özv. Króhn Lászlóné 246 hold. Birtokosok: 50-100 holdig Kulcsár Jánosné, Tisza Sándor 56 hold. Kisbirtokosok: 20-50 holdig Dani Péter 20 hold, Petneházy Imre 34 hold, Demeter Sándor 26 hold, Pataky Károly 26 hold, Cs. Popovics György 26 hold, Mikó Lajos, Papp Sándor 18 hold, Fekete József 20 hold, Mihalicsku László, Egri Sándor, Tatár Sándor 25 hold, Takács Péter 16 hold, Üveges Sándor 15 hold. A község határa 3832 hold (3822), ebből szántó 3063 hold (3126), legelő 119 hold (23), (rét 188), erdő 168 hold (243), használhatatlan 202 hold (205), (kert és szőlő 47). Állatállomány: ló 240, tehén 463, bika 4, ökör 48, szamár 2, juh 118, sertés 718. Gőzcséplő és motoros szántó Hoffer 1, Schrautzgcs 1, Ford motoros szántó 1. Az 1948-as adatok szerint a jegyzői hivatal tagjai: vezető jegyző Molnár Béla, segédjegyző Hadházi Béla, irodatiszt Kónya János, jegykezelő Petneházy Vilma. Postamester Kiss Erzsébet, református lelkész Baráth Mihály, görögkatolikus lelkész Rojkovics Pál. Szövetkezetként működtek: a Hangya Szövetkezet, a Népi Szövetkezet, a Földmíves Szövetkezet.

A Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára alapján Kisléta népességének alakulása (év/népesség száma): 1785/670, 1828/1479, 1857/1294, 1870/1608, 1880/1284, 1890/1411, 1900/1655, 1910/1647, 1920/1724, 1930/1872, 1941/1899, 1949/1987, 1960/2026, 1970/1939, 1980/1762, 1990/1726. A népesség összetételére vonatkozó adatok 1880-tól találhatóak meg; ebben az évben a magyar mellett 21 szlovák, 17 rutén, 7 német, 66 egyéb van feltüntetve. 1890-ben csak 3 szlovák és 9 egyéb, 1900-ban 2 szlovák, 1 egyéb, 1920-ban 2 német, 32 cigány, 1 egyéb, 1930-ban 1 német, 2 egyéb, 1941-ben 1 német, 1980-ban 1 cigány, 1990-ben 124 cigány van feltüntetve.

1784 és 1787 között végezték az első Magyarországi népszámlálást, amely községenként is tartalmaz adatokat. Kisléta esetében név szerint a gr. Barkóczi család szerepel, továbbá 130 család, 99 ház, 670 tényleges népesség van feltüntetve. A község határa a fellelt adatok alapján (hold/év): 615/1870, 3.832/1927, 3.822/1948.

1322-ben a Hont-Pázmány nembeli Ders fia László és a Balog-Semjén nembeli Semjén Mihály fia osztoztak Léta birtok használata felet. Erdőd 1306-ban a Hont-Pázmány nembeli Bánki Lökös unokái kezén volt és beolvadt a község határába. 1322-ben Nagymartoni Pál országbíró egynegyed részben volt a falu birtokosa. Petri Lőrinc fiai 1336-ban csatolták Erdődöt az ő Léta nevű birtokukhoz. 1352 óta Léta falu Pócs tartozékaként a Guth-Keled ágak osztozkodásának tárgya volt. A Szaniszlófi ág örökölte Póccsal együtt, majd ismét visszakerült az Ecsedi ághoz. 1410-ben Parlagy, 1458-ban a Petri Ders, 1460-ban a Bogáthy, 1465-ben a Kállay családok uralták /Dr. Borovszky/

A XIV. században a Báthory-család a Tiszántúl egyik legnagyobb és országos szerepet vivő főúri családjai közé emelkedett. Ebben az időszakban Kis-Létha a Báthory család birtokaként szerepel. Az 1433-ban és 1446-ban a Báthoryak osztozkodásánál is szerepel.

A rovásadó-jegyzék 1549. évi összeállításában Szabolcs megyében megtalálható a birtokmegosztás birtokosonként és helységenként. Szabolcs megyében a legnagyobb birtokos Báthori András tárnokmester volt, 17 helységben összeírt 340 portájával, 181 jobbágyával, 91 új jobbágyával, 35 szolgájával. Az egyházi testületek közül az Egri káptalanon kívül a Váradi püspöknek és káptalannak volt Szabolcsban jelentősebb számú 226 portája, a megyei porták 5,8 %-a. Szabolcs megyében a 100 portán felüli birtok 1716 /44,4%/, 11-100 porta közti birtokok 1484 /38,4%/, 0-10 porta közti birtokok 665 /17,2%/. Kisléta /Kysleta/ birtokosai 1549-ben: 1. Báthori András 6 porta, 7 jobbágy, 1 szolga. 2. Báthori Farkas 2 porta, 5 jobbágy, 1 szolga. 3. Kállay Vitéz János 5 porta, 6 jobbágy. 4. Özv. Dersy Máténé 3 porta, 1 jobbágy. 5. Dersy Jób 3 porta, 4 jobbágy. 6. Dersy Ferenc 2 porta, 2 jobbágy. 7. Dersy Ambrus 2 porta, 5 jobbágy. 8. Császári Ferenc 2 porta, 1 jobbágy. 9. Komoróczy György 2 porta.

A megyei levéltárban található 1515. október 12-én keltezett oklevél tartalmazza Bátori András és testvérei, valamint Kölcsei László közötti birtokcserét: „A leleszi konvent tanúsítja, hogy Bátori András és testvére, valamint Kölcsei László birtokot cseréltek. A megegyezés szerint Kölcsei László a Bátori testvéreknek átadja Kölcsén levő tizenegy és fél, név szerint felsorolt, jobbágyok által lakott telkét, Farkas Mihály nemesi kúriájának negyedét, Milotán öt jobbágytelket, Nagyszekeresen tizenhat jobbágytelket, valamint Csécsén levő birtokrészt. Bátori András viszont átadja Kislétán és Encsencsen lévő birtokait és ezen felül fizet hatszáz forintot.”.

1611-ben Báthory Gábor több területével együtt Kis-Léthát is Lónyay Zsigmondnak engedte át. Lónyay Zsigmond Királytelket és Szentmihályt, valamint a hozzátartozó részbirtokokat (Acsád, Adony, Ábrány, Fejértó, Léta, Magy, Nyíregyháza fele része, Parlag stb.) 1650-ben alkotott végrendeletével Lónyay Gáborra hagyta. A Bessenyeiek Berczelt bírták. Lónyay Gábor (Nagylónyai és Vásárosnaményi nemes és gróf) Szatmár vármegyéből származik. Első ismert őse Gurg, 1060 körül; ennek utóda Jakab, Berenczei Nanes fia, szatmári főispán, 1285-ben Lónya birtokába jutott. A család 1414-ben Lök, Eszlár, Gyomán, Bagos és Szt.-Péter birtokosa. Lónyay Zsigmond, krasznai főispán, 1627-ben bárói rangra emeltetett; Lónyay Menyhért miniszterelnök 1871-ben grófi rangot nyert. András 1620-ban Kállói kapitány volt. A grófi ág Tuzsér, Eszeny és Ágtelek birtokosa, ezen felül a rétközi uradalmat is bírja.

Kisléta 1567-ben török uralom alatt állt, magyar urai Laskay Bálint, Dersfy Jób özvegye, Zay Ferenc, Szakoly György, Báthory Miklós, Komoróczy János. Ebben az időszakban összesen 10 porta volt adózó, a többit a törökök felégették. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve /XLI. 1999./ szerint az 1681-ben rögzített adatok alapján Kisléta 1674-től hódolt község volt, első hódítója Izmai Rez, 1681-ben Mahmuth Iszpaja, adó 1750 Ft. Az első török uruk egyszer kirabolta Kislétát, egy rabot ejtett. Később eladta Mahmuth Iszpaja Töröknek. A kislétaiaknak éves adóban készpénzt, 5 üszőt, vajat, egyéb javakat és a császári adót kellett adniuk.

Ary András, Samu és József, valamint az előbbi unokájának nemessége 1581-ben átruháztatott Ary Boldizsárra, ennek fiára, Jánosra és testvéreire. A család Balkány és Kis-Léta községekben bírt földesúri joggal. Címer: kékben, zöld alapon álló páncélos, veres-nadrágos és sárga-csizmás vitéz, jobbjában kivont kardot tart, a pajzs felső jobb sarkában fél ezüst-hold és a felső bal sarokban hatszögű aranycsillag ragyog. Sisakdísz: két veres, arany csillaggal megrakott sas-szárny között könyöklő s görbe kardot tartó páncélos kar. 1650-ben a falu birtokának fele része Dóry Mihály és Balkányi Pál tulajdonában van. Néhány év múlva Lövey Jánost is említik birtokosként.

Kis-Létha területét 1689-ben Barkóczy György zálogba vette, majd leányával, Krisztinával egy része Károlyi Sándor kezére kerül. Károlyi (Nagy-Károlyi gróf), a család eredete a Nyitra vármegyei kötetben van leírva. 1458-ban Gemzse és Mada birtokában találjuk; az 1549. évi összeírás alkalmával 22 porta birtokosa. Károlyi Sándor 1712-ben nyert adományt a bátori, baktai, nyíregyházi stb. uradalmakra. A kislétai Barkóczy Család a Dr. Borovszky Samu által szerkesztett könyv szerint Szabolcs vármegye nemesi családjai közé tartoztak. A leírás alapján Barkóczy /Szalai báró és gróf/ Vas vármegye hasonnevű helységéből származik. A XVI. században került a Tisza vidékére. Törzse Barkóczy László zempléni alispán /1582/ fiaitól a család három ága származott le. Barkóczy László /†1659/ Beregi főispántól az idősebb grófi és bárói ág, a Barkóczy Ferencz Zempléni alispántól az 1600-as évek elején virágzó bárói ág származik, a Barkóczy János ágának unokáival véget ért. Az idősebb ágból Barkóczy László 1655-ben bárói, fia Barkóczy Ferencz 1687-ben grófi rangra emeltetett. Az ifjabb ágból Barkóczy Zsigmond királyi táblabíró 1772-ben nyert bárói rangot. A legfelsőbb elhatározással 1887. július 17-én Hadik Endre gróf, Barkóczy János gróf unokája a Hadik-Barkóczy kettős név viselésére szerzett jogosultságot. Tagjai közül Barkóczy Ferencz 1687-ben Kállai kapitány, Barkóczy István 1667-79-ben főispán, Barkóczy János 1759-82-ben főispán, Barkóczy Ferencz 1745-61 ben Egri püspök, utóbb esztergomi érsek.

A XVII. század közepén a vármegye legnagyobb birtokosai a Rákóczyak voltak. I. Rákóczy György 1645-ben neje Báthori Zsófia után királyi adományt nyert az Ecsedi várhoz tartozó bátori, nyíregyházi, vencsellői stb. uradalmakra. Ezen uradalmakhoz a következő helységek és birtokok tartoztak: Bátor mezőváros, Léta, Levelek, Pród, Tedej, Pócs, Bakta Lórántháza, Gyulaj, Lugos, Téth, Királytelke, Vencsellő, Timár, Büd, Kisfalu, Böszörmény, Nyíregyháza, Nyír-Fejértó, Rakamaz, Szent-Mihály és Nyír-Adony (Szirmay, Szatmár vm. II. 72.). A megyei levéltár szerint I. Rákóczi György 1664. február 18-i patenslevele, amelyet kislétai táborból küldött Nagykállói várőrséghez. II. Rákócsi Ferenc három izben is megfordult Bátorban és 1708. november 17.-én Kislétán is járt. A kuruc háborúk idején a Nyírség a Rákócziak egyik fontos központja volt, mind katonai, mind gazdasági szempontból.

A szatmári békekötés után, az ország helyreállítási munkálatai közepette, a XVII. század folyamán a nemesi kiváltságokkal űzött visszaélések megszüntetése, az adóalanyoknak szaporítása céljából elrendelt nemesi vizsgálatokkal 1725-ben készült el Szabolcs vármegye, mely vizsgálatok folyamán az alábbi Kislétát is érintő családok igazolták nemességüket, az eredeti címerlevél felmutatása mellett. A családnév után zárójelbe tett évszám az adományozási évet jelenti. Farkas /1629/, Márky /1668/, Vajda /1715/. Az első nemesi vizsgálatok eredménye nem elégítette ki az intéző köröket, ezért 1755-ben új, országos nemesi összeírás rendeltetett el. Ebbe az összeírásba Szabolcs vármegye az összes birtokos- és 268 aralista-nemességen kívül még a főpapokat és a főrangúakat is felvette. A felsorolt birtokos családok közül a Kislétához kötődő családok: Báthory, Gencsy, Jósa, Lónyay.

Farkas címer

Károlyi címer

Lónyai címer

A Dr. Borovszky Samu által szerkesztett, Szabolcs vármegyéről megjelent kiadvány szerint a XVIII. század második és a XIX. század első felében Kislétának birtokosai voltak: Thassy, Agárdy, Vajda, Ujfalussy, gr. Barkóczy, Bessenyey, Tisza, Bihary, Éva, Farkas, Jósa, Márky, Mikó, Gencsy, gr. Dessewffy, gr. Haller, Gulácsi, Bogáti, gr. Hadik-Barkóczy Endre, Tatár, Brösztl Gáspár család.

Dessewffy címer

Ujfalussy címer

A Szabolcs vármegye történeti leírása szerint az Ujfalussy család a XV. században tűnik fel Kenézlő, Eszlár, Érkete földesuraként. Hasonnevű család a XVII. században telepedett le Ó-Pályi helységben, ezen kívül Balkány, Kis-Léta, Mihálydi, Martonfalva községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül Ujfalussy Mihály /1710/ szolgabíró, Újfalussy Miklós 1843-ban követ, utóbb Szatmár vármegye alispánja, 1868-ban főispán, Ujfalussy Lajos 1848-49-ben országgyűlési képviselő, Ujfalussy Sándor császári és királyi kamarás, Szatmár vármegye főispánja, Ujfalussy Zoltán megyei királyi erdőfelügyelő. A család címere: kékben zöldalapon, csőrében patkót tartó hattyú. Sisak dísz: görbe kardot tartó griff. Takarók: kékarany-veresezüst.

 A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség története

Jézus Virágvasárnapi tapasztalatai és üzenetei:

„Elhatalmasodott a képmutatás, a nép nem látja a bűnt bűnnek.

Jobbítsátok meg útjaitokat, tetteiteket.

Ne bízzatok a hazug szavakban.

Az embertársaitokat igazságosan itéljétek meg.”

A Kislétai Görög Katolikus Templom Délkeleti oldala /2013., PL./

 25/1. A hajdúdorogi püspökség létesítésének története

A hajdúdorogi püspökség megalakulása előtt a magyar görögkatolikusok magyar nyelv használatát az egyházi hatóságok régóta megtűrték. A Makói Egyházban azt követően, hogy Papp-Szilágyi püspök betiltotta a magyar nyelv használatát, 1868. április 16-án Farkas Lajos elnökletével megalakult a Görög Katolikusok Állandó Végrehajtó Bizottsága. A kongresszusokon a görögkatolikus püspökség létrehozása érdekében különböző hatóságokhoz fordultak. A fáradozásuknak annyi eredménye lett, hogy 1873. szeptember 17-én a magyar nyelvű görögkatolikus hívek részére Hajdúdorogon Danilovics János kanonok vezetésével a Munkácsi Püspökség kebelében Püspöki Külhelynökség létesült. 1896-ban, a millenniumi ünnepségek évében Farkas Pál a végrehajtó bizottság élén újabb kezdeményezésekkel állt elő sikertelenül. A Görög Katolikusok Országos Bizottságának megalakulása és kezdeményezése a magyar nyelvű püspökség létrehozására sokáig nem járt sikerrel. A hajdúdorogi egyházmegye létesítésére 1912. június 8-án kelt „Christifideles graeci” bulla, illetőleg az 1913. évi XXXV. t.-c alapján került sor. A magyar görög katolikus egyházmegye nyelvéül az ógörög nyelvet tették meg, de kimondásra került, hogy az összes magyar görög katolikusok részére alakították, beleértve a románság közé ékelődött még megmaradt magyar nyelvű görög katolikus szigeteket is. A szabolcsi, szatmári, zempléni főesperesség mellett tizenegy esperesi kerület alakult. A máriapócsi esperesi kerület esperese Damjanocics József, a hozzátartozó egyházak Kisléta mellett Biri, Kállósemjén, Levelek, Máriapócs, Napkor, Nyírbakta, Nyírgyulaj, Nyírbátor.

25/2. A görög katolikusok története

Véghső Tamás leírása szerint „a görög katolikusok azok a bizánci szertartású keresztények, akik a katolikus egyházzal teljes egységben élnek.” Az elnevezésben a „görög” szó a bizánci szertartásra, a „katolikus” pedig a Római Apostoli Székkel való egységre utal. Magyarországon mintegy 300 ezer görög katolikus hívő két egyházkormányzati egységben él. Az egyik a Hajdúdorogi Egyházmegyében nyíregyházi székhellyel, a Hajdúdorogon lévő püspöki székesegyházzal, a másik a Miskolci Apostoli Exarchátusban miskolci székhellyel és székesegyházzal. Elsőként a Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítására került sor, ahová a Kislétai Görög Katolikus Egyház is tartozik.

Több évtizedes kitartó küzdelem után Ferenc József király, mint a magyar katolikus egyház főkegyura 1912. május 6-án alapította meg a Hajdúdorogi Egyházmegyét a magyar ajkú és identitású görög katolikusok számára. Az egyházmegyéhez 162 parókia került besorolásra a munkácsi, az eperjesi, a nagyváradi, a gyulafehérvári, a fogarasi, a szamosújvári és az esztergomi egyházmegyékből. Egy hónappal később X. Szent Piusz pápa is jóváhagyta a „Christifideles graeci” kezdetű bullájával. A Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítása előtt a magyar görög katolikusok a munkácsi, eperjesi, gyulafehérvári, fogarasi, szamosújvári, nagyváradi liturgikus nyelvű egyházmegyékben éltek. A Hajdúdorogi Egyházmegye első püspökévé Miklósi István sátoraljaújhelyi parókust nevezte ki az uralkodó, a felszentelésére 1913. október 5-én Hajdúdorogon került sor.

Az első világháború előszeleként 1914. február 23-án a debreceni ideiglenes püspöki hivatalban felrobbant pokolgép megölte Miklósy püspök három közvetlen munkatársát, Jaczkovics Mihály helynököt, Slepkovszky János püspöki titkárt és Csatth Sándor jogtanácsost. A bombamerénylet szálai a román elkövetőkön keresztül az orosz titkosszolgálathoz vezettek. Ezt követően Miklósy István püspök székhelyét Nyíregyházra helyezte át.

Miklósy István püspök

Dr. Dudás Miklós püspök

A Hajdúdorogi Egyházmegye első püspöke Miklósy István 1937-ben halt meg. Utódját Dudás Miklós bazilika szerzetes személyében 1939-ben XII. Piusz pápa nevezte ki. Dudás Miklós megyés püspök 1950-ben Nyíregyházán Papnevelő Intézetet és Hittudományi Főiskolát alapított. 1965. november 19-én Rómában, a Szent Péter Bazilikában Dudás Miklós püspök magyar nyelvű Szent Liturgiát mutatott be több száz püspök előtt, akik a II. Vatikáni Zsinat tanácskozásán vettek részt. A zsinat ekkor döntött, hogy a római katolikus egyházban az addigi kizárólagos latin mellett a nemzeti nyelv is használható a liturgiában. A családunk a kislétai görög katolikus templomba járt istentiszteletre, valamennyien tapasztaltuk a változást. Dudás Miklós megyéspüspök 1972. évi halála után utódja Timkó Imre lett, aki mellé a Szentszék Keresztes Szilárd püspök személyében segédpüspököt állított. 1988-tól a Hajdúdorogi Egyházmegyét és a Miskolci Apostoli Kormányzóságot 2008-ig Keresztes Szilárd vezette. 2008-ban a Szentszék Kocsis Fülöp szerzetest nevezte ki a Hajdúdorogi Egyházmegye megyéspüspökévé és a Miskolci Apostoli Exarchátus kormányzójává.

Dr. Timkó Imre /Budapest, 1920.08.13.-Nyíregyháza, 1988.03.30./ a Hajdúdorogi Egyházmegye harmadik püspöke. Pappá Nyíregyházán szentelték 1945. december 9-én. VI. Pál pápa, 1975. január 10-én hajdúdorogi püspökké és miskolci apostoli kormányzóvá nevezte ki. 1975. február 8-án Szegedi Joachim kőrösi püspök szentelte püspökké. A hajdúdorogi püspöki időtartalma 1975-1988.

Dr. Keresztes Szilárd /Nyíracsád, 1932.07.19.-/ a Hajdúdorogi Egyházmegye negyedik püspöke. Pappá Nyíregyházán 1955. augusztus 7-én Dudás Miklós püspök szentelte, püspökké Nyíregyházán 1975. február 8-án Timkó Imre szentelte. Hajdúdorogi segédpüspök 1975-1988 között, A Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke 1988-2007 között.

Dr. Timkó Imre /1920.08.13.-1988.03.30./

Dr. Keresztes Szilárd /Nyíracsád, 1932.07.19./

A Szentatya, Ferenc Pápa a bizánci rítusú katolikusok számára 2015. március 20-án megalapította a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat. A Hajdúdorogi Egyházmegyét Debrecen székhellyel metropolitai székké emelte, amelynek első metropolitájává Excellenciás és Főtisztelendő Kocsis Fülöpöt nevezte ki. A metropolitai beiktatást S. Em. Leonardo Sandri biboros végezte el 2015. március 23-án, hétfőn. Kocsis Fülöp Szegeden 1963. január 13-án született. 1998. november 6-án tette le a szerzetesi fogadalmát Hajdúdorogon, Keresztes Szilárd megyés püspök előtt. Püspökké Keresztes Szilárd püspök Hajdúdorogon szentelte. Miskolci apostoli kormányzó 2008-2011 között, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke 2008-2015 között, Hajdúdorogi metropolita 2015-től.

A pápa a Miskolci Apostoli Exarchátust egyházmegyei rangra emelte, megtéve a Hajdúdorogi Egyházmegye szuffragáneus egyházmegyéjévé, amelynek első püspökévé Orosz Atanázt nevezte ki.

Továbbá megalapította a bizánci rítusú katolikusok számára a Nyíregyházi Egyházmegyét, Szabolcs-Szatmár Bereg megye közigazgatási területével, a Hajdúdorogi Metropolitai Széket szuffragáneuává téve. A Szentatya, Ferenc pápa 2015. október 31-én Főtisztelendő Szocska Ábelt OSBM urat, a Miskolci Egyházmegye apostoli adminisztrátorává, apostoli kormányzójává nevezte ki, a Hierarchák Tanácsában való részvételi joggal. Szocska A. Ábel OSBM Nagyszőlősön született, 1972. szeptember 24-én. 1996-ban belépett a Nagy Szent Bazil Rendbe, majd 2000. szeptember 30-án Máriapócson pappá szentelték.

Kocsis Fülöp /1963.01.13.-/ metropolita

Szocska Ábel / 1972.09.24.-/apostoli kormányzó

25/3. A Kislétai Görög Katolikus Egyház története

Páll István Az Észak-Tiszántuli románsága a 18-19. században című kiadványa szerint a Kállay család 1735-ben Kislétára görög katolikus románokat költöztetett. Egyházközségüket a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség címen a Pócsi Templomot építtető Olsay Mihály helynök 1739-ben alapította. 1753-ban sövényfalú, szalmával fedett templomot említenek. A későbbi források fatemplomról írnak, megfelelő felszereléssel el volt látva, 156 ember befogadására volt alkalmas, 1770-es években már erős felújításra szorult. Az 1774. évi összeírás szerint a mellette lévő paplakot, plébániát 1769-ben fából építették, de az összeíráskor még nem volt befejezve. A leírás szerint ablakokkal és ajtókkal gyengén volt felszerelve, kemencéje, mellékhelyiségei nem voltak, külső, belső vakolásra, meszelésre szorult. A kántortanító lakásának építését megkezdték, egy szobából, előszobából és kamrából fog állni. Ebben az időszakban egy fából készült új iskolát is összeírtak.

Belső templomrészlet Ikonosztánizonnal

Szószék /2013. PL./

A Görögkatolikus Szemle 1943. 21. száma, május 23-án ADALÉKOK c. részében foglalkozik a kislétai paróchiával. „Az 1774. évi összeírás szerint körülbelül 35 évvel korábban, tehát 1730 körül létesült a paróchia. Kegyura nincs. Az egyházi fundus kiszakítása a kegyurakat illeti; gróf Barkóczy Jánost, Klobusiczky Istvánt, Dezsőffy Sámuelt, Szentiványi Klárát, Zoltán Istvánt és Gentsy Zsigmondot. A fa templomot a paróchia felállításával egyidejűleg, 1769-ben a község költségén építették, tetőfedésre, torony vagy harangláb felállítására s majdnem teljes reparálásra szorul, a szükséges felszerelésekkel utcunque el van látva. Megfelelő kelyhe azonban nincsen, a paróchus mindezideig ólom-kelyhet használt. Egy szertartási könyv, a triodion hiányzik. Perselypénz jövedelme 4 frt.

Az 1774. évi összeírás szerint a paróchus jövedelme: a belső fundusból 1 frt., a vetésből 6 frt., stólából keresztelések után 17 krajcárjával 1 frt. 41 kr., ab oratione et aspersione lustrali in domo puerperae 5 krajcárjával 2 frt. 26 1/2 kr., felnőttek temetése után 40 krajcárjával 80 kr., kolediból 30 kr., minden gazdától és zsellértől egy, összesen 28 pozsonyi mérő párbérgabona, 50 krajcárjával, 14 frt. Bogáth leányegyházától 40 krajcár mindössze. A paróchus összes jövedelme 33 frt. 14 kr. A kántortanító jövedelme: a stólából esketések után 10 krajcárjával 56 kr., gyermekek temetéséből 10 krajcárjával 20 kr., koledából 15 kr., 14 véka párbér értéke 7 frt. Összes jövedelme 8 frt. 11 kr. A harangozó a temetések alkalmával való harangozásért kap egy esztendőben 40 krajcárt.”

A Kislétai Görög Katolikus Egyház az 1905. évben felvett leltár időszakában a Munkácsi Görög katolikus Egyházmegyéhez tartozó Szabolcs vármegyében fekvő Máriapócsi Esperesi kerülethez osztott, szabad adományozású Kislétai III. osztályú Görög Katolikus Egyházként van feltüntetve.

A misealapítványra vonatkozó adatokkal először itt találkoztam. Jósa István 1761-ben alapított szent misealapítványa elsőként van feltüntetve, az 1000 koronát az Ungvári Alapítványi Alapok kezelte, kamatának 60 korona van feltüntetve. Az elvégzendő szent misék száma 27, ideje minden hó 1-jén és a római katolikus ünnepeken, a Jósa család meghalt és élő tagjaiért. Az általam talált misealapítványok: 1. 1908. április 19. Alapító Oklevél szerint Orosz Péter 200 koronát tett a szent mise alapítványba, évenként egy szent misét tartalmazott. Aláírók: id. Orosz Péter, Szaplonczay György, Nádasy László, kezelő Munkács megyei alapítványkezelő. 2. 1917. február 8. Misealapítványi Oklevél szerint Szilágyi András 100 korona alapítvány, évenként egy mise, március 9. napján, aláírók Szilágyi András, Varga István, Lecza Jánosné, Véghseő István, jóváhagyta Miklósy István püspök, aláírta özv. Hornyák Jánosné, Szilágyi András, Szabó József, Véghseő István, jóváhagyó Damjanovics Tivadar püspök helyettes. 3. 1917. július 22. Özv. Hornyák Jánosné 200 korona alapítvány, évente egy szent mise bemutatására. A misealapítványokat a szentélyben függő misetáblázat tartalmazta, amely napjainkban már nem található ott.

Az új téglatemplom 1794-1801 között épült, Telepianovich Timótus szerzetespap, lelkész működésének időszakában /1794-1804/ valósult meg, aki Telepi György nagyapja volt, titulusa Szent Mihály főangyal, amelyhez 1820 körül téglából homlokzati tornyot építettek hozzá. A hajója és a félköríves szentélye nagy része gótikus eredetű.

1905-ben villámhárító híján, villámcsapás következtében tűz keletkezett. Az égő templomból az oltáriszentséget Neumányi Antal, a Gencsy uradalom tiszttartója mentette ki és helyezte el az iskolába, és ott folytatták a szent szolgálatokat. A „Nyírvidék” 1905. június 11-számában „Villám által felgyújtott templom” címmel jelent meg tájékoztatás: „E hó 7-én délután 3 órakor nagy vihar vonult el Kisléta község felett. A villám a vihar közben lecsapott a görög katolikus templom tornyára, s pár pillanat alatt az egész templom lángokban állott. Oltásról alig lehetett szó, mert a gyújtogató villám össze-vissza futotta a templomot, úgy, hogy az épület egyszerre lángba került s nem csak a teteje égett le, de a templom belsejébe is behatolt a tűz, úgy, hogy a felszerelés egy részét is nagy bajjal lehetett csak megmenteni. Elpusztult a templomnak nem régen szerzett szép új csillárja is.”

Neumányi Antal /1857-1952/ Trencséni nemes családból származik, először gróf Lónyay rétközi birtokán, majd Elek Dezső birtokán, később Gencsy Samu újfehértói birtokán, 1893-tól Gencsi Károly kislétai birtokán vezette a gazdaságot. Szabolcs vármegye bizottsági tagja, Kisléta község képviselője. A Kislétai Református Temetőben helyezték örök nyugalomra. A régi temető megszüntetése után az unokái a volt sírhelyénél Emlékhelyet alakítottak ki a Polgármesteri Hivatal engedélyével. Ezzel is hozzájárultak Kisléta község történetének ápolásához, őseinknek, köztük Neumányi Antalnak megérdemlő tisztelet megadásához. A sírhelyről készített fényképet tiszteletadásom jeléül közzéteszem. Példaképül szolgálhat a Kisléta községhez köthető neves emberek emlékének ápolásához.

Sikerült még kimenteni az ikonosztázon / képállvány/ királyi ajtaját. A haranglábak is elégtek, a harangok a toronyból lehullottak, a zuhanás következtében az egyik harang meghasadt. A tűzvészben a templom súlyos károkat szenvedett. A templom újjáépítésére az egész görögkatolikusság gyűjtött. 1906-ban a budapesti Rátay és Benedek Műintézetnél a baldachinos főoltár is elkészült. 1912-ben a rozsnyói festő, Ádám Gyula falképekkel díszítette a fa boltozatokat /később többször is megújították/. Az egysoros ikonosztáziont a 20. század közepén állították be.

Az 1905. évről felvett leltár négy haranggal foglalkozik: 1. harang 225 kg-os, jó állapotú, értéke 850 korona, 2. harang 130 kg-os, jó állapotú, értéke 520 korona, 3. harang 70 kg-os, jó állapotú, értéke 22 korona. A 2. és 3. 1917-ben hadi célra elreflavizáltatott, 948 koronát fizettek érte. Kislétán 1917. március 29-én felvételre került egy bizottsági jegyzőkönyv három harang /kettőt Kislétáról, 134 kg és 103 kg, egyet Pócspetriből 60 kg/ átadás-átvételéről. Jelen voltak a Kassai Katonai Hatóság részéről Ruzek Jarotslav tüzér hadnagy, mint átvevő, az egyház részéről Véghseő Miklós lelkész, mint átadó. A három harang összes súlyának 297kg van feltüntetve, kártalanítás címén a Kassai Cs. és Kir. Katonai Parancsnokság kilogrammonként 4 koronát, összesen 1188 koronát fizetett. Egy harangja maradt a templomnak, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek. 1923-ban egy 137kg-os harangot szerzett be az egyház, amely Szent Miklós tiszteletére lett felszentelve. Jelenleg ez a két harangja van a templomnak. A nagy harangon olvasható, hogy „Öntötte Egri Ferenc Gejőcsben”, található még rajta egy hármas kereszt és egy Szűz Máriát ábrázoló domborítás.

A leégett templom 1906-ban Szaplonczay György kislétai görögkatolikus lelkész vezetésével épült újjá. A templombelső három részre tagolódik: fő rész, szentély, elő hajó. Az ikonosztázionnak /képállvány/ négy alapképe van, egyik Szent Miklóst, a második a Szűz Anyát a Kisded Jézussal, a harmadik a tanító Krisztust, a negyedik a templom védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja.

A Görög Katolikus Hírlap 1906. július 21-én keltezett 29. száma az újjáépített templom szenteléséről a következőket írja: „Folyó hó 15-én szentelte fel püspöki engedéllyel Szaplonczay György kislétai esperes, lelkész az újonnan épült helybeli templomot. A belső berendezés még nincs teljesen kész, de az oltár már egészen fel van építve. Az ünnepélyes alkalomból a nép zsúfolásig megtöltötte az új templomot. Megható jelenség volt, mikor a felszentelési szertartásban a fungáló lelkész hálaimára hívta fel a népet. A hálaimát zokogva mondta el a nép, megköszönve Istennek a vett jókat és kegyelmet. Külön hálaimát mondtak azokért a jószívű adakozókért, akik a templom felépítésének költségeihez adományaikkal hozzájárultak.”

A leégett kislétai görög katolikus templom újjáépítéséhez az egész országban hozzájárultak. Az adakozókról a Nyírvidékben megjelentek közül a következőket említem meg: Rónecz Szaniszló Nyíregyháza 10 kor., Péczely Sándor Kisléta 20 kor., Dósa József Kunszentmárton 20 kor., Balogh Szilárd Rónaszék 50 kor., Vidos Lajos Szombathely 2. kor., Valter Antal Pécs 20 kor., Seifricz István Pécs 10 kor., Mladonoczky János Győr 5 kor., Mikó Menyhért Kisléta 4 kor., gr. Dessewffy Béla, gr. Majláth Béla 20-20 kor., Angyalossy Pál Kisvárda 10 kor., római katolikus plébánia Nyíradony 25 kor., Melles Demeter kanonok Darócz 10 kor., és sokan mások. Nyírvidék 1906. május 20-ai számában az addigi gyűjtés összesen 5240 korona 58 fillér. Az adakozónak minden esetben a szegény hitközség nevében hálás köszönetét fejezte ki Szaplonczay György lelkész.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház 1917-ben felvett leltára szerint: a templom 9 m magas, 9 m széles, 3 m hosszú; a torony 32 m magas, 3 széles, 3 hosszú; a sekrestye 7 m magas, 9 m hosszú, 2 m széles. A három harang súlya 225 kg, 150 kg és 100 kg. A föld ingatlan a belterülettel együtt 14 hold 69 négyszögöl. Az 1954. július 31-én felvett jegyzőkönyv szerint az egyház tisztségviselői: elnök lelkész Rojkovich Pál, jegyző Téglási György, főgondnok Demeter Miklós, algondnok Lakatos Mihály, hitelesítők Truczkó László, Truczkó József. 1954. augusztus 1-jén munkavállalási szerződést kötöttek Benke László festőművésszel a templom belső restaurálására.

Kisharang

Nagyharang

Az egyházi anyakönyvek nyilvántartása 1785-től lelhető fel. Az Országos Levéltárban az anyakönyvi adatokat tartalmazó mikrofilm számát 2013. április 9-én a levéltár egyik munkatársától tudtam meg: A 4635. A Kislétai Görög Katolikus anyakönyvek egy példányban a Nyíregyházi Püspöki Hivatal Levéltárában is megtalálhatóak, a betekintéséhez a levéltár vezetője előzetes engedélyét megadta. A levéltárban 2015. március 25-én Majkrics Tibornéval találkoztam, aki maximális segítséget adott az adatok gyűjtéséhez. A kislétai görög katolikus egyház és a templom történetéhez konkrét anyagokat biztosított: a Görög Katolikus Szemle 21. számát, a Görög Katolikus Hírlap 29. számát, az egyház iratait /1917-es leltár, jegyzőkönyv, munkaszerződés stb./, a lelkészek névsorát. Majkrics Tiborné levéltáros önzetlen segítségét hálásan köszönöm.

A Görög Katolikus Szemle IV. évfolyamának 1993. decemberi, 12. számában Kisléta ünnepe címmel jelent meg a következő: „Ebben az esztendőben kettős ünnepet ültek a Kislétaiak: a templomuk „neve napját” és a felújított ikonosztázion és templomfestés megáldásának ünnepét. A mai hívek újították fel a szép templomuk belsejét az oltártól a kórusig, még az ablakokra is képek kerültek. Mindezt dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök úr a templombúcsú napján áldotta meg a kerület papságának és a kislétai, meg a környékbeli híveknek a részvételével. A munkálatok Lippai Csabának, a lelkésznek szervezésében valósultak meg.”

Kisléta település az 1941. évi közigazgatási beosztás szerinti összes népesség száma 1880-ban 1284 fő, 1949-ben 1987 fő, a görög katolikus vallásúak száma 1880-ban 490 fő, 1890-ben 493 fő, 1900-ban 651 fő, 1910-ben 615 fő, 1920-ban 655 fő, 1930-ban 722 fő, 1941-ben 764 fő, 1949-ben 791 fő.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházban szolgálattevő személyek: 1. 1785-1793 Lutai János, 2. 1793-1794 Banata szerzetespap, 3. 1794-1804 Telepianovich Timóteus szerzetespap, 4. 1804-1822 Telepianovich Antal, 5. 1823-1836 Kerekes András, 6. 1836-1868 Barna András, 7. 1862-1864 Kocsis Martinián kisegítő OSBM, 8. 1867-1868 Papp Marcián kisegítő OSBM, 9. 1868-1870, 10. 1870-1878 Zsidovits János, 11. 1878 Szemán Mihály, 12. 1878-1879 Kály Bertalan, 13. 1879-1890 Vályi Sándor, 14. 1890-1910 Szaplonczay György, 15. 1910-1916 Zahonyay Zsigmond, 16. 1916 Gojdics István káplán, 17. 1917 Véghső Miklós, 18. 1918-1962 Rojkovich Pál, 19. 1962-1975 Keresztes Gábor h. lelkész, majd parókus, 20. 1975-1977 Makláry János, 21. 1978-1989 dr. Verdes Miklós parókus, 22. 1989-1992 dr. Soltész János parókus, 23. 1992-2005 Lippai Csaba parókus, 24. 2005-2007 dr. Papp Tibor parókus, 25. 2007-2009 Káplár János parókus, 26. 2009-2010 Terdik Mihály oldallagos adminisztrátor, 27. 2010-2011 Horváth Tamás parókus, 28. 2011-2013 Terdik Mihály oldallagos adminisztrátor, 29. 2013- ifj. Orosz Árpád adminisztrátor parókus.

25/4. Kislétai Görög Katolikus Egyházi Iskola története

2015. augusztus közepén részt vettem a Kislétai Görög Katolikus Egyház vasárnapi szentmiséjén. A szentmisét ifj. Orosz Árpád lelkész tartotta. Az előzetes tervemnek megfelelően sikerült találkoznom a lelkésszel, kértem a támogatását a Telepi György emléktábla elhelyezésére, az emlékkiállítás megtartására és az egyház irattárába történő betekintésem lehetőségére. A kéréseimre pozitív választ kaptam, a helyszínen lévő Bunya Jánosné Bihari Erzsébet jegyzőt megbízta, hogy segítse a munkámat. Az irattárban talált, az egyházi iskolára vonatkozó anyagokat feldolgoztam és összefoglaló jelleggel rögzítettem.

A Kislétai Görög Katolikus Egyház 1912 előtt a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyében, a Szabolcs vármegyében fekvő Máriapócsi Esperesi Kerülethez tartozott. Az 1905. évi egyházi leltár az egyházi iskolára vonatkozó adatokat is tartalmaz. Az 1774. évi összeírásban egy fából készült új iskolát is összeírtak. 1769-ben a kántortanítói lakásnak fából való építését megkezdték, ami egy szobából, előszobából és kamrából állt. A különálló iskola Tirczák Gyula püspök, Szaplonczay György lelkész időszaka alatt téglából, vályogból, zsindelytetővel, egy tanteremmel, előszobával 1903-ban épült. Méretei: 10m hosszú, 8m széles, 4m magas. Az iskolai felszerelések: órarend 1, Szabolcs vármegye térképe 1, fali térképek Magyarország 4, Európa 1, Ázsia 1, Afrika 1, Amerika 1, Ausztrália 1, természetrajzi képek 31, fali olvasótáblák 24, számológép 1, fekete tábla 1, iskolapad 16, asztal 1, szék 1, felvételi napló 1, előmeneteli-mulasztási napló 1, Néptanítók lapja 2. évf., ruhafogas 2, kályha 1, ablak 4, ajtó 2, zár 2, kulcs 2.

A Kislétai Görög Katolikus Hitközség 1920. augusztus 1-jén hitközségi gyűlést tartott. Rojkovich Pál görög katolikus lelkész, iskolaszéki elnök javasolta, hogy a hitközség új iskolát építsen. A hitközség a jelenlévő 43 aláírással a javaslatot elfogadta és felhatalmazta az iskolaszéki elnököt a terv és a költségvetés elkészíttetésére. A hitközség az építkezés költségeit önkéntes adományokra alapozta. Az ajánlatok átvételével Gebri János főgondnok, a pénz kezelésével Dani Péter és Papp János pénztárnokok lettek megbízva. A különböző intézkedések megfogalmazása mellett, rögzítésre került, hogy az új iskola alapja 1920-ban elkészüljön, az egész iskola építése 1921 tavaszán befejeződjön. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskola tervrajzát a hajdúdorogi püspök Miklósy István 1921. április 17-én, 982/1921 szám alatt jóváhagyta. Rojkovich Pál iskolaszéki elnök és Molnár Emmánuel iskolaszéki jegyző aláírásával 1921. június 6-án a Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kérvénnyel fordultak az iskola építési államsegélyének kiutalásáért. Az egy tantermes iskola megépült.

Tervrajz a Görög Katolikus Elemi Iskoláról, 1921.02.10.

A Kislétán építendő Görög Katolikus Elemi Iskola második tantermének hozzáépítésével kapcsolatos költségvetést találtam az irattárban. Az iskola bővítésére vonatkozó költségvetést a m. kir. Vallás és Közoktatási Minisztérium Műszaki Ügyosztálya 9000 pengőben 1928.12.5-én hagyta jóvá. Az elemi iskola toldalék épületének felülvizsgálati jegyzőkönyvét 1930. március 17-én vették fel. A jegyzőkönyvet a Nyíregyházi m. kir. Államépítészeti Hivatal képviseletében Grosz Zoltán kir. főmérnök, felülvizsgáló, a Kislétai Görög Katolikus Egyház képviseletében Rajkovich Pál lelkész, Papp János főgondnok írta alá. A szerződött munka tényleges befejezésének időpontja 1929. szeptember 20. A hiánypótlásokra 500 pengő lett visszatartva. Az eredeti tervtől eltérően az égetett vörös tégla helyett a „Bóni” Gyártelep mész homoktéglája lett felhasználva. 1941-ben 2 szobás tanítói lakás épült. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskola, építési államsegélyben részesült 1928-ban 7000 pengő, 1939-ben 6000 pengő, 1941-ben 2000 pengő.

Görög Katolikus Elemi Iskola, két tanteremmel, Kisléta, 1930.

Kozár Mihály kántortanító 1893. július 1-jétől dolgozott Kislétán. Az 1893. június 6-án készült Díjlevélben a következők vannak rögzítve: 1. A görög katolikus kántor-tanító Kozár Mihály Kisléta községben 1893. július 1-jétől van alkalmazva. Előzőleg 2 évig, mint segéd-tanító Ópályi községben működött. 2. A kántor-tanító javadalmazásához tartozik 16 kataszteri hold 383 négyszögöl föld, amelynek kataszteri évi tiszta jövedelme 54 frt. 12 kr. 3. Párbér minden földes gazda páronként 1 véka gabona, összesen 40 véka gabona. Zsellérek és családok fizetnek páronként ½ véka tengerit, összesen 24 véka tengeri. Összesen 75 frt. 4 kr. jelent. 4. Stóla, állítólagos jövedelem 47 frt. 5. Tandíj az egyházi pénztárból 100 frt. 6. Ismétlő iskolára 20 frt. Összes bevétel 293 frt. 64 kr. A levonások után a kántor-tanító javadalmazása 271 frt. 64 kr.

Nádasy László tanító szolgálati idejének kezdete 1896. október 1. Született 1874. október 13. Tanítói oklevelét Ungváron, egyházi jellegű iskolában 1896-ban szerezte.

Molnár Emmánuel kántor-tanító Kislétán 1912. október 1-jétől működik. 1890-ben született. Tanképesítő oklevelét Ungváron, 1905. június 17-én állították ki. Első kántor-tanítói állásának időpontja 1905. október 25. Díjlevele (kiállítva 1911. november 28.) alapján: 1. Készpénzbeli jövedelme tandíjból az adóhivataltól 300 korona, stóla jövedelem 94 korona. 2. Ingatlanok jövedelme a kántori munkáért 16 hold 383 négyszögöl szántó, rét, legelő, kert, 108,24 korona. 3. Természetbeni járandóságok 10 mázsa rozs, 100 korona, 6 mázsa tengeri, 45,60 korona. 4. Be nem számítható jövedelem, lakás, istálló, kert, ismétlői iskoladíj 40 korona. 5. Államsegély 414 korona, korpótlék 100 korona. Összesen 1001 korona 84 fillér. Katonai szolgálatra a Munkácsi Honvéd Kiegészítő Parancsnokságra vonult be. A kényszernyugdíjazási eljárás alapján 1923. november 1-jétől véglegesen nyugdíjba ment.

Erkulenz Ernő okl. építészmérnök tervrajza egy tanterem hozzáépítéséhez, 1928.09.12.

Neumányi Gizella 1917. szeptember 1-jétől 1918. június 30-ig – Molnár Emmánuel a háború alatt tényleges katonai szolgálat teljesítése miatt – segédtanítói állást lát el. Szabolcs vármegye Közigazgatási Bizottsága 2027/1918. számú levele alapján az alkalmazás idejére havi 60 korona, 1917. szeptember és október havára havi 50 korona, a többi hónapokra havi 80 korona háborús segélyt állapított meg. Az elemi népiskola tanítói oklevelét 1915-ben a Debreceni Svetits Intézetben kapta meg.

Gebri Mihály kántor-tanító az iskolánál 1922. szeptember 1-jétől működik. A kántor-tanítói oklevelet 1922. június 27-én, Nyíregyházán, 389/1922. számon állították ki, plusz kántori képzésben vett részt. Született 1902. június 25., görög katolikus, nős, hat gyereke van. A görög katolikus iskolaszéki gyűlésen, 1923. 08. 04-én, a „Néptanítók” lapjában meghirdetett pályázat után az iskolaszék kántor-tanítónak választja meg. Iskolaszéki tagok voltak: Rojkovich Pál iskolaszéki elnök, Papp János jegyző, Gebri János és Bokor Mihály gondnokok, Áncsák Sándor, Cs. Popovics György, Dani József, Dani Péter, Demeter Mihály, Lengyel Pál, Papp János, Popovics Miklós, id. Truczkó György, ifj. Truczkó János, Reszkető Mihály, Varga Péter. A Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozó Szabolcs vármegye területén a Máriapócsi Esperesi kerületbe osztott Kislétai Görög Katolikus Egyház Népiskolájánál rendszeresített kántor-tanítói állomásra megválasztott, az egyházmegyei püspöki kormány által kinevezett Gebri Mihály részére kiadott Díjlevélben szereplő adatok alapján az összes jövedelme megegyezik az elődje Molnár Emmánuel kántor-tanító jövedelmével, 1001 korona 84 fillér. A kerületi esperes Gebri Mihály kislétai kántor-tanítót 1939. december 18-án címzetes igazgatóvá nevezte ki.

Laskay Jenő nyíregyházi lakost, okleveles elemi iskolai tanítót a Kislétai Görög Katolikus Elemi Iskolához rendes tanítóvá, második tanítónak 1929. szeptember 13-ával nevezték ki. Született 1892. 06. 10., tanítói oklevelének kelte 1915. 06. 09.

Az elemi iskolák részére előírt statisztikai kimutatások közül rendelkezésre állókból összefoglalókat készítettem a következők szerint.

Statisztikai Kimutatás az 1903/04. tanévre. Kelt: Kisléta 1904. június 27. Aláírta: Nádasy László tanító, Szaplonczay György iskolaszéki elnök. Az állam a tanító fizetéséhez 214 korona arányban járul hozzá. Mindennapi iskolában négy osztályba járók 92 fő /47 fiú, 45 leány/, általános ismétlő iskolába járók 34 fő /16 fiú, 18 leány/, mindösszesen 126 fő. Az iskola bevételei: - tan- és beiratkozási díjak 200 K, - segélyek és járulékok 314 K, - községi segélyek és járulékok 27 K, - összes bevétel 565 K. Az iskola kiadásai: - fizetés készpénzben 414 K, - korpótlékok 100 K, - fűtés, világítás, tisztogatás, javítás 40 K, - szegény tanulók segélyezése 11 K, - összesen kiadás 465 K.

Statisztikai Kimutatás az 1916/17. tanévre. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskolában négy osztályba járó tanulók: 38 fő /23 fiú, 15 leány/. Aláíró: Neumányi Gizella.

Statisztikai Kimutatás az 1936/37. tanévre. A Kislétai görög Katolikus Elemi Népiskolában hat osztályba járók 118 fő /61 fiú, 57 leány/, az ismétlő, továbbképző tanulói három osztályba 51 fő /23 fiú, 28 leány/. Iskola tanszemélyzete: Rojkovich Pál I.-VI., Laskay Jenő IV.-VI., Gebri Mihály I.-III.

Statisztikai adatok 1939. október 1. Mindennapi iskolába járó tanulók 107 fő hat osztályban /60 fiú, 47 leány/, továbbképzőbe járó tanulók 48 fő három osztályban /25 fiú, 23 leány/. A feltett kérdésekre adott válaszok. Kielégítő-e a tanulók táplálkozása? válasz nem/10% jó/, ruházata? válasz nem / 15% jó/, tan- és írószerekkel ellátás? válasz nem /40% jó/.

Statisztikai adatok a mindennapi iskolába járó tanulókról az 1940., 1941., 1942., 1943. tanévben:

A Népiskolai Épületek Állapotára vonatkozó 1942. október 1-jei adatok: két tantermes 62 m², 60 m², udvar 822 m², kert 1110 m², épült 1921-ben egy tanterem, 1929-ben plusz egy tanterem, alapja kő szigetelve, fal egyik vályog, másik tégla, tető bádog, tanterem padozata deszka, belmagassága 3,8 m, állapota jó.

A tanulók táplálkozása 1940-ben 40% rossz, 50% gyenge, 1941-ben 50% rossz, 40% gyenge, 1942-ben 60% rossz, 30% gyenge, 1943-ban 30% rossz, 60% gyenge. A tanulók ruházata 1940-ben 15% rossz, 70% gyenge, 1941-ben 50% rossz, 40% gyenge, 1943-ban 40% rossz, 30% gyenge, 1943-ban 30% jó.

A 12 évet betöltött, de az elemi iskola VI. osztályát el nem végző fiatalok: 1932-ben 7 fő, 1935-ben 5 fő, 1937-ben 6 fő, 1939-ben 5 fő.

A Kislétai Görög Katolikus Iskola minden évben költségvetéssel rendelkezett, amelyet az iskolaszék hagyott jóvá. Az irattárban talált költségvetések és a jóváhagyást tartalmazó jegyzőkönyvek közül az 1926. évit ismertetem. Az 1926. évi költségvetést és az iskolai adó kivetését 1925. december 5-én hagyta jóvá az iskolaszék. Jelen voltak: Rojkovich Pál lelkész, iskolaszéki elnök, Gebri Mihály jegyző, Papp János, Dani József és Bokor Mihály gondnokok, Dani Péter, Demeter Mihály, Popovics Miklós, Cs. Popovics György, Truczkó György, Áncsák Sándor, Truczkó János, Varga Péter, Varga István, Lengyel Pál, reszkető Mihály iskolaszéki tagok. A költségvetésben bevételként szerepel: iskola mulasztási bírságból 170.000 korona, kivetendő iskolai adóból 3.302.250 korona, összes bevétel 3.472.250 korona. Kiadásként szerepel: tanítói nyugdíjra 2.040.000 korona, a tanítói ház adójára 280.000 korona, az iskola kisebb javításaira 400.000 korona, az iskolai szolga fizetésére 170.000 korona, fűtőanyagra 500.000 korona, nyomtatványokra 30.000 korona, előre nem láthatókra 52.250 korona, összes kiadás 3.472.250 korona. Az iskolai adót újból meg kellett állapítani, mert a püspök nem hagyta jóvá, mivel a tanköteles gyerekek után egy korona volt megállapítva. Az új megemelt iskolai adó 1926. július 11-én lett megállapítva: a lelkésznek fizetett 2 véka párbér esetén 2,1 korona, az 1 vékások 1,05 korona, ½ vékások 0,525 korona. A Kislétai Görög Katolikus Elemi Népiskola 1926. évi iskolai adónak „Kivetési lajstroma” szerint 183 fő részére 3.337.950 koronát tartalmaz. Az iskolai adó arany koronában van megadva, a költségvetés koronában szerepel.

Kislétai Görög Katolikus Egyház Kántortanítói lakás, 2015.

25/5. Orosz Árpád parókus köszöntése ezüst miséjén

Orosz Árpád görögkatolikus parókustól meghívást kaptam ezüst miséjére, ahol a köszöntése során a következőket mondtam.

„A „Kislétai Község Története” Információs Civil Szervezet nevében Orosz Árpád parókus, kislétai görög katolikus lelkész ezüst miséjén /2016.11.06./ tisztelettel és szeretettel, Isten áldását kérve köszöntöm a résztvevőket.

A Kislétai Görög Katolikus Egyházközség 1730 körüli alapításától, eddig nyilvántartott 29 lelkész vezetésével meghatározó szerepet töltött be; - Kisléta község történetében, - a példaértékű, fényes időszakaszainak létrejöttében, - anyagi, szellemi fejlődésében, - az itt élő emberek lelki megnyugvásában, a vallási, és közerkölcs kedvező alakulásában, - a példaértékű, híres kislétai emberek elindításában.

1. A Kislétai Görög Katolikus Templom először 1753-ban szerepel a nyilvántartásban sövényfalú, szalmával fedett templomként, utána 1769-ben fatemplom épült a helyén, majd Telepi György nagyapja 10 éves papi szolgálatának idején, 1801-re épült meg a tégla templom. Telepi György édesapjának 18 éves papi szolgálatának idején 1822-re épült meg a templomhoz a homlokzati torony.
2. A leégett templom 1906-ban épült újjá Szaplonczay György 20 éves papi szolgálatának idején. Az egyházközségnek a templom építése, szépítése, gyarapítása, felújítása, a harangok pótlása mindig adott munkát.
3. A 215 éves téglatemplom elavulása, továbbá a viharkár miatt 2015-re indokolttá vált a nagyobb mérvű felújítása, az egyházközség működésének feltételeinek újabb több mint 100 évre történő biztosítása.

Orosz Árpád parókus, lelkész vezetésével, az egyházközség híveinek, a kislétai emberek közreműködésével, a Kislétán élő emberek, elszármazottak támogatásával, a Nyíregyházi Egyházmegye kedvező hozzáállásával a templom felújítása megkezdődött. A további munkához Isten áldását kérjük.

4. A Kislétai Görög Katolikus Egyházi Iskola első alkalommal az 1774. évi összeírásban szerepel, fából készült új iskolaként. Egy tanteremmel, előszobával a görög katolikus iskola 1903-ban épült meg téglából, vályogból, zsindelytetővel.

Az új, egy tantermes iskola 1921-ben, a második tanterem hozzáépítésével 1929-ben valósult meg Rojkovich Pál 44 éves papi szolgálatának idején.

5. A Kislétai Görög Katolikus Egyházi Iskolában az 1903/04. tanévben mindennapi iskolában, négy osztályba 92 fő, általános ismétlő iskolába 34 fő, összesen 126 fő járt, egy tanító oktatott. Az 1936/37. tanévben a Görög Katolikus Elemi Népiskolában, hat osztályba 118 fő, ismétlő, továbbképzőbe 51 fő, összesen 169 fő járt, két tanító oktatott. Az 1948-as államosítás után a nyolc osztályban 299 fő tanult 9 fő pedagógussal, 1996-ban a 10 tantermes iskolában 195 fő, 2016-ban 102 fő tanul, 10 fő állandó, 4 fő óraadó tanárral. Kritikussá vált a helyzet, valamit tenni kell.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy Orosz Árpád parókus, lelkész jóváhagyásával, támogatásával, együttműködésével, az egyházközség híveivel, Bunyáné Bihari Erzsébet közreműködésével a Kislétai Görög Katolikus Egyházközség Telepianovich Timóteus szerzetespap /Nagyapa/, Telepianovich Antal pap /Édesapa/ leszármazottjának fia Telepi György színész, festőművész, író, a Nemzeti Színház örökös tagjának a szülőházára /a Parókiára/ emléktáblát helyeztünk el, valamint egy emlékkiállítást állítottunk össze.

Szocska A. Ábel OSBM apostoli kormányzó, Orosz Árpád parókus, Kisléta 2016.11.06.

2015. november 8-án a Szent Mihály tiszteletére tartott templombúcsún, a szentmisén tartottuk meg Telepi György születésének 215. évfordulójának tiszteletére az emlékünnepséget, az emléktábla leleplezését, megszentelését, koszorúzását, az emlékkiállítás megnyitását.

A kislétai születésű Mezei József – festőművész, oltárképfestő, költő, az 1848-49-es szabadságharc tüzérfőhadnagya, Petőfi Sándor barátja, harcostársa – és az 1848-49 –es szabadságharcban résztvevő kislétaiak emlékművének avatási ünnepségén, az emlékkiállításon, valamint az emlékműsoron Orosz Árpád parókus lelkész és az egyházközség hívei aktívan részt vettek.

2016. május 15-én, Pünkösd ünnepén, Krisztus mennybemenetelének, a Szentlélek kiáradásának ünnepi szentmiséjén Orosz Árpád parókus lelkész megemlékezett Mezei Józsefről, az 1848-49-es szabadságharcban részt vett kislétaiakról, az emlékmű ünnepélyes felavatásán, az emlékművön szereplő 23 fő szabadságharcos nevét felsorolva az emlékművet megszentelte.

Tisztelt Árpád Atya!

A kislétai Gebri Mihály görög katolikus kántor-tanító unokájaként végzett 25 éves papi szolgálatát, a kislétai munkáját nagyon szépen köszönjük.

Az ezüst mise alkalmával Kisléta község, a görög katolikus egyházközség jövőjének kedvező alakulása, a vallásos oktatás és nevelés, a tisztességes megélhetést nyújtó munkahelyek számának növelése, a további sikeres együttműködés érdekében a mindennapi munkájára Isten áldását kérjük, sok sikerélményt és jó egészséget kívánunk.

Dr. Kustár Péter a 18 évi kislétai gyülekezeti munkája-, a tíz gyermek nevelése-, a szobrászkodás-, a festészet-, a mintaszerű gyümölcsösi munka mellett kiemelkedő tudományos munkát is végzett, több munkatársával a kislétai találkozások szellemi, tudományos műhelyé alakult. Dr. Kustár Péter és családja által a Kislétán eltöltött 1969 és 1987 közötti időszak a Kisléta község helytörténetének, a Kislétai Református Egyház történetének kiemelkedő, példaértékű időszaknak tekinthető. Az adott időszakban a kislétaiak a tudományos munkáját, csak részben ismerhették. A halála után 32 évvel fontosnak tartom, hogy a kislétai emberek Dr. Kustár Péter református lelkészt, édesapát, tudóst, sokoldalú embert minél jobban megismerjék és emlékét ápolják.

Dr. Kustár Péter: DEKALÓGUS című munkája ugyan 1963-ban készült, azonban kislétai református templomban, a prédikációiban, a hívek találkoztak a Kustári dekalógus /tízparancsolat/ magyarázatával. A DEKALÓGUS című munkája elektronikos formában a Sárospataki Református Teológiai Akadémia gondozásában 2015-ben jelent meg. /docplager.hu 46972220-kusterpeter-dekalogus/. Az elektronikus változathoz előszót a kislétai műhely rendszeres részvevője Enghy Sándor 2015. november 2.-án írt.

Az előszót és a DEKALÓGUS tartalomjegyzékét közreadom:

„Isten és ember szövetségének alapokmánya

Sajátos előszó egy sajátos műhöz

Hónapok óta próbálok nekifohászkodni ennek az írásnak. Több művet vezettem már be, hasonló módon, de ezt most más. Mert a gyökereimről van szó és színt is kell vallanom néhány dologban. Aki e sorokat olvassa, kérem, ne sértődjön meg! Legmerészebb gondolatomban sem szeretném, ha bárkinek bármi rosszul esne, semmi jogom nincs bárkit is megbántani, még abban az esetben sem, ha esetleg bátorságom lenne hozzá. Csak hálát adni akarok és hitvallást tenni. Szubjektív módon. Mert hát hogy is lehetne bármit másképp írnom. Mondom ezt azután, hogy Emanuel Tovot hallgattam Sárospatakon a szubjektivitásról. Arról, hogy minden tudományos eredmény, a legnagyobb tudósok kutatása it is beleértve, mindenestül fogva csak szubjektív. Én ehhez hozzáteszem a következőt: bár szubjektív lenne. Úgy, hogy az ember önmagát adja, és nem csak azért publikál, tudományosan, hogy a publikációs lista szaporodjon. Igen, néha ez az érzésem, amikor egy-egy tanulmányt olvasok. Teológiai szférában még azt is hozzáteszem, hogy legtöbbször tudományos eredményeinkkel nem óhajtunk a szöveg trancsírozásán túllépve, következmények szintjén sem eljutni a gyülekezetig. Még kevésbé tekintjük hitvallásnak írásainkat. Pláne nem állásfoglalásnak a Biblia alapján, meggyőződéssel.

Nos ezért nagydolog számomra Kustár Péter életműve, mely megjelenik Dekalógus magyarázatában, mint csepp a tengerben. Ez 1963-ban látott napvilágot, a Református Egyetemes Konvent által hirdetett pályázatra, magában hordozva a műfaj és a kor sajátosságait, elmondva mindazt, ami grammatikai felismerések alapján elmondható. Bátran kimondom, aki ezt a magyarázatot nem ismeri, nem értheti sem a Dekalógust, sem az adott korban kötelezően kimondott üzenet megszólalásának logikáját, felelősségét.

Hálám először hadd szóljon Csomós József püspöknek, aki szorgalmazta ennek a műnek a közzétételét. Hálás vagyok Kustár Péter családjának, aki ebben az elektronikus formában való megjelenéshez hozzájárult, rám testálva ennek felvezetését. Hadd kezdjem személyeskedéssel. 1977-1978 körül jutottam el először Kislétára. Csomós János annyit lelkendezett Péterről, a héberről, a gondolkodásáról, hogy nem tudtam ellenállni. Aztán teljesen lenyűgözött az, amit láttam és hallottam. Például Zsuzsa a reggelijével, az ebéddel. Amikor otthon elmeséltem, máris a következő alkalommal vittem haza a receptet. A calvadosét is. Az is kislétai formában volt akkor csak az igazi. A gyerekek nevelése volt a következő csoda. Humorral, fegyelemmel, következetességgel. Még az esti imádság módját is hazahoztam. Ezért értékeltük együtt a napot, azzal a kérdéssel: na, ki milyen volt ma? És beszéltünk a jóról, meg a rosszról. A kert a szobrokkal volt a következő tanulság. Micsoda művészi megfogalmazása és megformálása volt a gondolatok testet öltött sokaságának. Soha nem láttam ilyen hajlított, egybekerekedő formákat. Ráadásul a kert és az udvar harmonikus egységében. El sem lehetett képzelni Péter szobrai nélkül azt, ami ott volt. Egyszerűen része volt a teljességnek.

Mi kicsik, hogy néhányunkat említsek –Csomós János, József, és László, Miskolczy József, Balajthy József, Kádár Ferenc és Péter, Pocsai Ferenc, Fehér János –nem győztük csodálni a nagyokat, akik mindent tudtak: Börzsönyi József, Fekete Csaba, Hadházy Antal. Ahogy ők egész nap tudtak. Számomra kislétai gondolat volt, hogy a héber ige, az nem időkategória, perfektum és imperfektum, hanem aspektus, meghatározóval, gondolati támponttal és megértendővel. Péter teljesen megbabonázott bennünket azzal, ahogy a szöveget kezelte, pipázva, tanmesékkel, alapviccekkel és mindezt halálosan komolyan.

A kérdés annyiramagával ragadott, hogy elkezdtem gyűjteni az irodalmat és a bizonyítékokat Péter tételeinek igazolására.

Csak néhányat:

Talstra, E.: Tense, mood, aspectand clause connections in Biblical Hebrew: a textual approach in Journal of  Northwest Semitic Languages, 23.,1997/2, 81-103.

Joosten, J.: Do the finite verbal forms in Biblical Hebrew express aspect? in. The Journal of the Ancient Near Eastern Society, 29.2002, 49-70.

Furuli, R. J.: A new understanding of  the verbal system of  classical Hebrew: an attempt to distinguish between semantic and pragmatic factors, Oslo, 2006.

Tsumura, D. T.: Tense and aspectof  Hebrewverbs in 2 Samuel 7:8-16-from the point of  view of  discourse grammar, in Vetus Testamentum, 60.2010/4, 641-654.

Matheus, F.: Ein jegliches hat seine Zeit: Tempus und Aspekt im biblisch-hebra ischen Verbalsystem, KUSATUB1, Kampen, 2011.

Joosten, J.: The verbal system of Biblical Hebrew: a new synthesis elaborated on the basis of classical prose, Jerusalem, 2012.

A legérdekesebb, hogy azóta sem találok jobbat, biblikusabbat. Annak ellenére, hogy a teológiai oktatásban alig látom jeleit a kislétai gondolatnak aspektus tekintetében. Nem baj, mi csináljuk, valljuk, próbálkozunk vele. A felsorolt mai irodalom után már látom, hogy Péter akkor korát messze túlhaladó módon látta a grammatika még ma is kusza útvesztőit. A héber igerendszerről, aspektusról alkotott műve akár ma is megjelenhetne és ugyanúgy korát megelőzve új lenne, s még mindig lenne mit rendbe tennie a héber igerendszer terén. Péter Dekalógusát ismerem. Végig magyaráztam annak alapján a Tízparancsolatot Pácinban, Hajdúböszörményben és Abaújszántón.

Amikor mi Péter haláláig Kislétára jártunk, ez a munka már készen volt, de csak hivatkozások szintjén foglalkoztunk vele. Akkor Sámuel volt a téma. Ami megdöbbentett Péter munkájában, az az volt, amit ma nem csinálunk. Az Ige magyarázatának tudományos módszereit elvittük a prédikációig a legapróbb részletekkel együtt. Erről áradoztunk a szószékeken valamennyien, hogy a Biblia egy nagy csoda, összefüggéseivel együtt és abban minden a helyén van. Ezért is képes arra, hogy helyre tegyen mindent.

A kislétai kapcsolatok kiállták az idő próbáját, mert akik oda jártak, a szívük mélyén együtt maradtak. Lehet, hogy alig találkozunk, de sem a feladatok, sem a távolság nem választanak el bennünket egymástól. A péteri grammatikai felfogás ott van állásfoglalásainkban, döntéseinkben, s tovább visszük és képviseljük Péter grammatikai felfogását. Ezért is vágyakozunk egymás társaságára egészen bizonyosan, a közös mércék miatt.

Nem szeretném azt megérni, hogy látom semmivé válni a kislétai csapatszellemet, vagy amikor úgy tűnik, hiába voltunk együtt, mert nem vert bennünk gyökeret a kislétai gondolatok természetessége és nem tették maradandóvá kapcsolatainkat. A sértődés, értetlenség mindig szomorú, köztünk százszorosan az lenne, mert a múlt komolyságát kérdő jelezné meg. De hát mindig is ez volt a nagy dolgok ismérve: a maradandóság minden megsemmisítő erővel szemben. Ezt átélni és megélni az igazi kiváltsága ennek az örökséghordozásnak.

Mi most Sárospatakon hitvallást teszünk a Dekalógus megjelentetésével, amikor a kislétai örökséget visszük tovább. Olyan rossz nem lehetett az, ha Bázelben lehetett belőle doktorálni, ott, ahol ilyen nevek fordultak meg akkortájt, mint Barth, Cullmann, Jenni. Igen, Péter mesélt is róluk. Nos, a Dekalógus péteri értelmezése egyszerűen fantasztikus. Átsüt rajta a grammatikai csoda. Nem lehet kihagyni. Olyan gondolkodás jelenik meg benne, mely igehirdetéseinknek vérátömlesztést jelent, ha engedjük magunkat befolyásoltatni általa. Patak hálás a Kustár életműért, a magvetésért, a gyümölcsökért. A mű közzététele állásfoglalás és hitvallás: így érdemes a szöveghez nyúlni. Másképp minek? Természetesen 1963 régen volt. Azóta sok minden változott, de a péteri úton bizonyítom, lehet tovább haladni. Sőt, számomra csak ezen az úton lehet, felelősen, gondolatainkat tisztességesen vállalva, hozzátéve a magunkét. Az Úr elvégzi, amit magára vállalt az ilyenekkel, mert ma is azokat keresi, akikkel lehet és érdemes csodát tenni. Grammatikailag is.

Hála és köszönet a gépelésért Szilágyiné Bartha Beátának.

Hála a szöveg ellenőrzéséért fiának Kustár Zoltánnak. Hála újfent a családnak, hogy magunkénak tekinthetjük ilyen formában e megjelenő művet.

Köszönet Asztalos Józsefnek a digitális formáért, Teológiánk vezetésének, Füsti-Molnár Szilveszter rektornak a honlapon való megjelenés engedélyéért, valamint Rácsok Andrásnak, az egész munka koordinálásáért. Technikailag még csak annyit: a mű nem esett át mai értelemben vett lektoráláson, a szöveg, a Szerző iránti tiszteletből változatlan maradt és csak a legszükségesebbeket javítottuk.

SÁROSPATAK, 2015. nov. 2.

Enghy Sándor”

„TARTALOMJEGYZÉK

RÖVIDÍTÉSEK

ELŐSZÓ

I.TUDOMÁNYTÖRTÉNETI BEVEZETÉS

1. Melyik korból származik a szövetség alapokmánya?
2. A történeti keret szerkezete és kora
3. AZ EXODUS 19:1–20:22

FEJEZETEINEK FORDÍTÁSA ÉS MAGYARÁZATA

A./ A szöveg fordítása

B./ A szöveg magyarázata:

1. Hely-és időmeghatározás: 19:1–2
2. Jahve tudtul adja, mi az akarata népével: 19:3–8
3. Jahve bejelenti, hogy az egész nép szeme láttára megjelenik a Sinai hegyen: 19:9–15
4. Jahve megjelenésének leírása a harmadik napon: 19:16–19
5. Izrael meggyőződik Jahve és Mózes kapcsolatáról: 19:20–24
6. Mózes és a nép együtt hallgatja meg Jahve teljes szeretetakaratát: 19:25–20:1
7. A nép ezek után teljesen megbízik Mózesben és várja Jahve további rendelkezéseit: 20:18–22

C./ A szövetség alapokmánya:

1. A szövetség alapokmányának bevezetése: 20:22.

Az első szövetségszabály: 20:2+33.

A második szövetségszabály: 20:2+4–64.

A harmadik szövetségszabály: 20:2+75.

A negyedik szövetségszabály: 20:2+8–116.

Az ötödik szövetségszabály: 20:2+127.

A hatodik szövetségszabály: 20:2+138.

A hetedik szövetségszabály: 20:2+149.

A három utolsó szövetségszabály: 20:2+15–17

III. HOGYAN ÉS MIBEN AD ELIGAZÍTÁST A SZÖVETSÉG ALAPOKMÁNYA SZÁMUNKRA

1. Egyház és a kijelentés
2. Egyház és a történelem
3. Egyház és az emberiség”

„docplager.hu  46972220-kustarpeter-dekalogus”

Gencsy címer

Gencsy Ferenc /1768-1851/ altábornagy

A Gencsy címer: Egy gödény saját vérével táplálja fiókáit, alatta egy levont sisakrostélyú páncél felső, fején királyi koronával. Ettől lentebb egy címerpajzs, benne ismét egy gödény fiókáit táplálja. Az együttest barokkos díszítés fogja közre.

Az őseim, nagyapám, édesapám, nagybátyáim és családjaik munkalehetőségeit, megélhetésüket a Gencsy család biztosította. Akik az érintett időszakban a legnagyobb földbirtokosok voltak. Őseim gazdasági cselédként, napszámosként, lovas kocsisként, béresként, vadőrként, parádés kocsisként, dohánykertészként, tanyagazdaként stb. végeztek munkát. Kisléta és az őseim története elválaszthatatlan a Gencsy család történetétől.

Tiszafüred történetének leírásában és Dr. Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Szabolcs vármegye nemes családjai című műben találtam, hogy a gencsi és érmihályfalvi Gencsy család Szatmár vármegye hasonnevű Gencs helységéből származik. 1381-ben Gencsy András királyi adománylevelet kapott több szentlőrinci birtokrészre, 1428-ban Gencsy János fiaival, Istvánnal és Orbánnal, rokonaival határjáró parancsot eszközöltek ki Zsigmond királytól. A határjárást a leleszikonvent még abban az évben teljesítette. 1551-ben pedig Gencsy János és társai nyertek új adománylevelet Gencs falura. Az adomány 1587-ben és 1611-ben megújításra került. Gencsy Zsigmond Rákóczi Ferenc ezredes kapitánya, 1704-ben Mihályfalván nyert részbirtokokat. Gencsy Zsigmond tevékenyen részt vett a felkelő hadjáratokban, a fejedelem egy nemesi lovasezred parancsnokságát bízta rá. Gencsy Zsigmond hazaszeretetét, szabadságszeretetét, a fejedelemhez való hűségét 1706. július 28-án életének feláldozásával pecsételte meg. Rákóczi fejedelem és Károlyi Sándor generális gondoskodtak az özvegy Balázsi Katáról, aki 1711-ben Pálffy Jánostól oltalom levelet nyert. A fiát, Sámuelt II. Rákóczi Ferenc fejedelem tanítatta, az adománylevelekben a család anyagi biztonságról is gondoskodott, Érmihályfalván birtokot adományozott. A család idővel átszármazott Szabolcs vármegyébe és Téth, Kis-Léta, Szakoly, Balkány községben bírt földesúri joggal. Gencsy Zsigmond 1784-ben Szabolcs vármegye táblabírája. Gencsy Ferenc /1768-1851/ altábornagy, 1813-ban Galíciában hadosztályparancsnok és altábornagy. Gencsy Albert 1842-ben Új-Fehértón született, 1892-96 és 1896-1901 között országgyűlési képviselő a közlekedési bizottság tagja, jogász korában Somossy Ignácz országgyűlési képviselő mellett dolgozott, 1880-ban a felső szabolcsi evangélikus református egyház tanácsbírája lett. 1881-ben a Nyírbátori Kerület képviselőjévé választották, ettől kezdve a kerületet képviseli.

A kislétai Gencsy /Gencsy és Érmihályfalvi/ családnak az egyik ága Szabolcsból Borsodba és onnan, házasság útján, a Józsa György leszármazói, az Okolicsányiak révén jöttek az újabb korban Hevesbe, Tiszafüredre, ahol Gyula /†870/ birtokos volt. Gyula fia József /†885/ szintén tiszafüredi birtokos, leánya Ilona, Sipos Miklós császári és királyi kapitány neje ugyanitt birtokos. A Gencsy Zsigmondhoz kötődő kislétai Gencsy Károly elődei (édesapja, nagyapja) is gazdálkodással foglalkoztak, Kislétán 1800 kataszteri holdon, a község határának felén gazdálkodtak.

Lajos Miklós írása alapján Érmihályfalva, Bihar megyei kisváros a megye észak-nyugati határán terül el, fontos vasúti és közúti csomópont Nagyvárad és Szatmár között, nemzetközi határátkelő Magyarország irányában közúton és vasúton. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint 10.438 lakosa van, amelyből 8832 magyar, 1340 román, 213 cigány és 23 más nemzetiségű.

Az interneten ráleltem Gencsy Tibor / GENCSY de GENOS ET ÉRMIHÁLYFALVA/ családfájára, amelyet kiegészítettem a Rácz István által összeállított családfával.

1. Gencsy Zsigmond Rákóczi Ferenc egy mezei nemes lovasezred parancsnokságát bízta rá. Gencsy Zsigmond gyermeke 1/1. Gencsy Sámuel /1698-Balkány, 1752.12.19./ Felesége Újhelyi Krisztina /1709-Balkány, 1759.07.08./. Gencsy Sámuel gyermeke 1/1/1. Gencsy Zsigmond /1723-Balkaány, 1807.02.24/. Felesége Tolnay Erzsébet /1742-Balkány, 1807.06.09./. Gencsy Zsigmond gyerekei: 1/1/1/1. Gencsy Lajos /Balkány, 1764.06.07.-Balkány, 1838.06.14./, 1/1/1/2. Gencsy László /Balkány, 1763.01.14.-Balkány, 1833.01.29./, 1/1/1/3. Gencsy Mária /Balkány, 1766.05.-Balkány, 1788.09.04./, 1/1/1/4. Gencsy Ferenc /Balkány, 1768.09.16.-Alsózsolca, 1851.05.01./, 1/1/1/5. Gencsy Sámuel /Balkány, 1773.12.18.-Balkány, 1845.12.29./, felesége Losonczy Borbála /Sajószentpéter, 1786.03.13.-Balkány, 1811.11.10./. Gencsy Sámuel az 1800-as években jelentős kislétai birtokot szerzett a Gulácsy és a Barkóczy családoktól. Gencsy Sámuel gyerekei: 1/1/1/5/1. Gencsy Ferenc /Pest, 1823.12.05.-Balkány, 1885.07.30./, 1/1/1/5/2. Gencsy Zsigmond /Balkány, 1820.10.22.-Balkány, 1883.06.26./, 1/1/1/5/3. Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.- Kisléta, 1887.06.24./, felesége Szunyogh Amália /Újfehértó, 1821.08.08.-Kisléta, 1870.05.01./. Gencsy Károly vette meg Dr. Jósa István Szabolcs vármegye főorvosának 400 holdas kislétai birtokát. Gencsy Károly gyerekei: 1/1/1/5/3/1. Gencsy László /Miskolc, 1841.09.23.-Budapest, 1874.12.22./, 1/1/1/5/3/2. Gencsy Sámuel /Kisléta, 1854.04.02.-1906.10./, 1/1/1/5/3/3. Gencsy Amália /Újfehértó, 1847.09.17.-Nyíregyháza, 1888.05.06./, 1/1/1/5/3/4. Gencsy Viola /Kisléta, 1850.11.02.-Újfehértó, /, 1/1/1/5//3/5. Gencsy Albert /Újfehértó, 1842.09.14.-Nagyhalász, 1932.06.20./. Gencsy Albert gyerekei: 1/1/1/5/3/5/1. Gencsy Julianna /Budapest, 1884.07.09.- Budapest, 1956.01.16./, 1/1/1/5/3/5/2. Gencsy Károly /Budapest, 1888.12.02.-Dévaványa, 1950./, felesége Ujfalussy Eszter /Balatonalmádi, 1896.12.31.- Nyírmihálydi, 1971.11.07./. Gencsy Károly a kislétai 1800 holdas földbirtok irányítását 1923-ban vette át. Gencsy Károly gyerekei: 1/1/1/5/3/5/2/1. Gencsy Éva /Kisléta, 1919.09.16.-Charlottesville, 1997.03.19./, 1/1/1/5/3/5/2/2. Gencsy Klára /Kisléta, 1921.10.01.-Salzburg, 1990.05.19./ 1/1/1/5/3/5/2/3. Gencsy Tibor /Kisléta, 1917.05.28.-Budapest, 2007.07.20./, felesége Frein Klotilda /Budapest, 1927.07.19.-Szentendre, /. Gencsy Tibor gyerekei: 1/1/1/5/3/5/2/3/1. Gencsy Klára, Bethlen Béláné /1962-/, 1/1/1/5/3/5/2/3/2. Ráczné Gencsy Éva /1962-/.

16/1. Id. Gencsy Károly kislétai földbirtokos

Id. Gencsy Károlynak nagy érdemei voltak a kislétai gazdálkodás megalapozásában. Az utódok és az alkalmazottak nagy tisztelettel emlékeznek rá, a megye közéletének kiemelkedő vezetője volt. A kutatásaim során talált anyagokból a következőket teszem közzé.

Az egyik felmérés szerint a füredi fürdő látogatásából Szabolcs vármegye földbirtokos–dzsentri rétege sem szorult ki, ám számuk elenyésző. Közülük viszont állandó vendége volt Fürednek a földbirtokos Gencsy család: 1857-ben id. Gencsy Károly szolgájával és szobalányával Kislétáról, 1869-ben Gencsy Ferencné leányával, majd férje, Gencsy Ferenc Balkányról, 1908-ban özvegy Gencsy Béláné és Ella leánya ugyancsak Balkányról nyaralt a Balatonnál. Rajtuk kívül a reformkortól Szabolcs megye meghatározó nemesi családjai közé tartozó Elek família képviselői közül említést érdemel Elek Mihály földbirtokos, aki 1872-ben utazott Füredre Nyíregyházáról, a községi tisztviselők közül pedig 1906-ban Bartos László községi jegyző Ajakról.

Id. Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.-Kisléta, 1887.06.24./ halálával a Nyírvidék 1887.06.26.-ai számában foglalkozott. „A vármegyeházán kitűzött gyászlobogó jelenti, hogy a vármegyei közéletünknek egy általánosan ismert és tisztelt alakja: Id. Gencsy Károly kislétai földbirtokos meghalt. Halála, melyre hosszas betegeskedése és magas kora folytán, úgy kiterjedt családja, mint nagyszámú barátai és tisztelői el voltak készülve, e hó 24-én, pénteken következett be Kislétán, hol a 76 éves öregúr már hosszú idő óta betegeskedett. Id. Gencsy Károly fiatalabb éveiben s különösen addig, míg a vármegye székhelye Nagykállóban volt, élénk részt vett a megyei ügyek intézésében. A közgyűléseken mindig megjelent, élénk tevékenységet fejtett ki a különféle bizottmányok munkálkodásaiban, s mint a vármegyei autonómia tántoríthatatlan híve tüntette ki magát. Egy ízben ellenzéki képviselő jelöltje is volt a nyírbátori kerületnek, de Vécsey József báró ellenében kissebségben maradt. De mindenekfölött jó gazda volt, ki azzal a csaknem általános áramlattal szemben, melynek vármegyénkben és az egész országban annyi jómódú család áldozata lett, nem csak meg tudta őrizni ősi vagyonát, de sőt megszaporította is. Pedig kislétai udvara mindig, mint vendégszerető magyar ház volt ismeretes. A régi magyar életnek egy hamisítatlan, tiszteletre méltó alakja tűnt el az ő halálával. Gyermekei, széles körű rokonsága s a barátoknak és tisztelőknek nagy száma, kik ravatalát körülállják, az igaz fájdalom könnyeit hullatják koporsója felett.”

Id. Gencsy Károly elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: „Gencsy Albert s neje Gencsy Etel, leánya: Juliska, Gencsy Amália s férje Hegedüs Ede törvényszéki bíró gyermekei: Zoltán és Erzsike. Gencsy Viola és férje Nezdroviczky Jenő s gyerekei: László, Pali, Sándor, Ilona, és Károly. Gencsy Sámuel és neje Molnár Ilona s leánya Márta, vigaszt nem ismerő keserű fájdalommal tudatják, a legjobb apának, nagyapának, apósnak néhai gencsy és érmihályfalvi Id. Gencsy Károlynak folyó év június hó 24-én, élete 76-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi részei f. év június hó 27-ik napján, délután 3 órakor fognak az evangélikus református egyház szertartásai szerint, Kislétán a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Kisléta, 1887. június hó 24-én. Béke és nyugalom a kedves porokra!”

16/2. Gencsy Albert kislétai földbirtokos

Gencsy Albert kúriája

Az uradalom Gencsy Albert idejében /1893-1923/ is jelentősen növekedett. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Gencsy Albert a nyírbátori választási kerületben országgyűlési képviselő volt. Jelentős szerepet vállalt a Nyíregyháza-Mátészalka vasútvonal megépítésében. A Szabolcsi Agarász Egyletnek 1895-1913 között elnöke, az Országos Agarász Szövetség igazgatósági tagja.

A „NYÍRVIDÉK” 1903.10.04-én 40. számban megjelent Gencsy Albert Kislétai földbirtokos leányának Gencsy Juliskának és Jármy Jánosnak Kislétán 1903. szeptember 29-én tartott „Fényes esküvő”-jéről a következőkben idézett beszámoló.

„Fényes esküvő. Jármy János vármegyei tb. aljegyző múlt hó 29-én tartotta esküvőjét Gencsy Juliska kisasszonnyal, Gencsy Albert kedves leányával. Letűnt, elhanyatlott napsugaras idős képet idézte föl ez a minden izében régi magyar módi szerint megtartott lakodalmi ünnep, melyről a következő tudósítást közöljük: A múlt hó 29-én esküdött örök hűséget szíve választottjának Gencsy Julikának, Jármy János megyei tisztviselő. Két ősi régi szabolcsi úri család törzsének virágzó ifjú hajtása mindkettő. A deli vőlegény is, az angyaljóságú szépséges menyasszony is, kiket a legköltőibb szerelem fűzött egymáshoz addig is. Az ünnepélyes szertartás déli 12 órakor a menyasszonyi háznál, a polgári kötéssel kezdődött, mit az ottani anyakönyvvezető Pécely Sándor teljesíteti, szép beszédet intézve ez új párhoz, a két család legközelebbi rokonságához tartozó fényes közönség előtt. Násznagyok voltak Sárközy Aurél Kőin Komárom megye főispánja a menyasszony, — és Jármy Miklós a vőlegény részéről. Nyoszolyó asszonyok Sárközy Aarélné, özv. Gencsy Béláné, özv. Hegedűs Edéné és Nozdroviczky Jenőné úrhölgyek. A polgári kötés megtörténte után a körülbelül 60 tagból álló úri társaság 35, őszi szokás szerint selyem kendőkkel, szalagokkal, csokrokkal virágokkal fényesen feldíszített fogaton, melyek közt 15 négyes volt, a Kislétai ev. ref. templomhoz hajtatott, elöl a pálcás vőfély tisztét teljesítő Kallay Emillel s a templomtér kapujától a templomig vezető úton két oldal paronként megálló vőfélyei és koszorús leányok által képezett sorfal között, az örömapa nyomában a hófehér hosszú uszályos selyembe öltözött menyasszony fivére karján, követve vőlegényétől, belépett az ősrégi szentegyházba, hol már az esketési szertartást teljesítő helyi lelkész Szakács József, Görömbey Péter esperes és Nagymáté Albert e. megyei főjegyző társaságában várta a nászsereget. A templomi harmónium megható hangjai mellett elhelyezkedett csakhamar a padokba s aztán a vőlegény és menyasszony az úr asztala elé lépett s a hozzájuk intézett megható s költői fordulatokban gazdag beszéd és ima után, elmondta a szent esküt, s lett örökre egymásé szíve szerint.

A szertartás bevégzése után ugyanazon rendben, mint ahogy jött, hazament a fényes társaság s ősi szokás szerint úgy d. u. 2 óra körül kezdetét vette a lakodalmi ebéd. A negyedik fogásnál megkezdte a tósztok sorát Jármy Miklós, folytatta Sárközy Aurél, mindkettő az új párért ürítve poharát, majd Újhelyi régi barátjáért az örömapáért s később az örömanyáért ivott, Görömbey esperes az örömszülőket, Nagymáté Albert az ifjú sarjadékaikban most egyesült két régi szabolcsi kurucz — Gencsy és Jármy családokat éltette, a házigazda igazán poétikus szép beszédben összes vendégeiért. Ifjú Patay a hölgyekért, Szakács József a még nem házas ifjakért emeltek poharat.

Ebéd után felzúgott aztán a Benczy Gyula zenéje s vidám derültségben s felemelő ünnepélyes hangulatban mulatott aztán az úri társaság, közbe-közbe hallgatva az ősi tárogató mélabús hangjait, mígnem egyszer csak a vőlegény násznagya az örömanyával megkezdte a táncot. A jó példát követte az ifjúság s alig végeztek el egy-egy tüzes csárdást újra kezdték a másikat kivilágos virradtig, mikor a vendégsereg szétoszlott a vendégszerető ház falai közül. Meg kell itt jegyeznem, hogy a régi magyar urak szép szokása szerint az örömapa megvendégelte a falu szegényeit s a gazdaságában alkalmazott cselédséget is. Spectator.”

Az ezredévi ünnepélyek fénypontja a vármegye közönségének 1896. évi május 11-én Nyíregyházán tartott közgyűlése volt. „Kállay András főispán a nagy számmal egybegyűlt ünneplő közönség jelenlétében megnyitván a közgyűlést, lendületes szónoklattal emlékezett meg a nap jelentőségéről. A főispán után id. Vay Ádám gróf mondott ünnepi beszédet. Mikecz János alispán előterjesztése után az egész közgyűlés az Egyház-térre vonult, hol a vármegye által emelt emlékoszlopot az alispán magas szárnyalású beszéd kíséretében adta át a város polgármesterének. A június 8-iki hódoló díszfelvonulás alkalmával a vármegyei bandériumban a következők vettek részt Liptay Béla zászlótartó vezetése alatt: Bogáthy József, Dessewffy Emil gróf, Gencsy Albert, Gencsy Béla, Gencsy Sámuel, Kállay Emil, Petrovay János, Pongrácz Jenő gróf, Vay Tibor gróf.”

Neumányi Antal tiszttartó, először gróf Lónyay rétközi, majd Elek Dezső, Gencsy Samu Újfehértói birtokát irányította. Gencsy Albert kislétai birtokát 1893-tól vezette. A birtokon mellette több segédtiszt és írnok is megfordult. A korban kiemelkedő színvonalú gazdálkodást folytattak, fejlett állattenyésztés, szőlőt 10 holdon, gyümölcsöst 40 holdon, fenyő és nyárfás 250 holdon, dohány 90 holdon volt. Nyíregyházán a Gencsy-ház, a Széchenyi utca 38. számú sarokháza. A sarokházat Novák Gyula vármegyei jegyző építette 1899 őszén Kéry Gyulával. Gencsy Albert /1841-1932/ kislétai földbirtokos 1931-ben, az akkori tulajdonostól Engel Sámueltől vásárolta meg. Felsőkereskedelmi leányiskola céljára Pisszer János tervei alapján alakították át. Az 1948. évi államosítás után általános iskola kapott helyet benne. Gencsy Albert 90 éves korában, 1932-ben özv. Jármy Jánosné, Gencsy Juliska, leánya Nagyhalászi Homok tanya birtokán halt meg, a családi sírboltban Kislétán, mint Kislétai földbirtokost helyezték örök nyugalomba.

Gencsy Albert-ház, Nyíregyháza, Széchenyi utca 38.

A „Község az úrbéri egyezség után” című anyagban Kállósemjénnel kapcsolatban szerepel, hogy az 1872-1895 között megjelent új földbirtokosok között van Gencsy Amália (Nemeserdő), később Hegedüs Ede és neje Gencsy Amália (Nemeserdő). Jósa András leírásában olvastam, hogy nagyapja Dr. Jósa István kislétai 600 holdas birtokát az apja, Jósa Péter adta el id. Gencsy Károlynak.

16/3. Gencsy Károly kislétai földbirtokos

Gencsy Károly 1923-ban Gencsy Alberttől, édesapjától vette át a birtok irányítását. A Dr. Borovszky Samu által szerkesztett „Magyarország vármegyéi és városai” című anyag szerint Gencsy Albert birtokai Kislétán, Nagyhalászban, Szakolyban, Abonyban helyezkedtek el. Összes területe: 3.500 magyar hold, ebből szántó 3.100 hold, kaszáló 200, erdő 200 hold. Lóállománya: 47 ló, 80 koca, magyar szarvasmarha 240, juh 1000 darab. Dohánytermesztés 90 holdon, egy száraz malmot működtet. Gencsy Károly a gazdálkodás mellett szenvedélyes lovas volt, 132 versenyt nyert. A Gencsy birtok fénykora 1920-ra tehető, amikor a feleség Újfalussy Eszter apja Újfalussy Dezső, megyei főispán igen jó viszonyba került Horthy Miklós kormányzóval és Kállay miniszterelnökkel. Gencsy Károly uradalma döntően befolyásolta Kisléta község lakosságának gazdasági és szellemi fejlődését. A nagybirtokosok elsősorban árutermelést, a kisbirtokosok jelentős mértékben önellátó gazdálkodást folytattak. A Gencsy uradalomban egyre több gépet alkalmaztak, a kisebb területen gazdálkodóknak minimális gép állt rendelkezésre.

A mezőgazdasági gépek mellett Gencsy Károlyné nevén BUICK autó is szerepelt, amelyet a gépész Konyári András vezetett. A Nyírvidék 1929. június 23.-i számában a nyíregyházi Marton és Társa Autóüzeme a hirdetésében felsorolja az autótulajdonosakat, többek között Gencsy Károlynét, született Újfalussy Eszter.

Gencsy Károly időszakában kertészként Bokor Péter, majorgazdaként, a központban lévő magtárak, raktárak kezelőjeként, az állatgondozók, hajtók irányítójaként Verba György, szőlővincellérként Dankó József, erdész és vadőrként Hajdu András, Ujfalusi Ferenc végzett munkát. A Gencsy Kúria a Nemesi birtokosság területén Kislétán, a Pócsi utcában épült ki. A közelben lakott az intéző, a kovács, a kerékgyártó, a kertész, a tanyagazda, a belső cselédek, az inas, a lovász, a parádés kocsis, a tehenészek. A Pócsi utca keleti oldalán a tehénistálló, dohánypajták. A Kállói utcán volt a Barkóczi major két családdal és a dohánykertészekkel Jármi Sándor, Kocsis György, Bakó András, Bencsik András. A Hajnali utcában laktak a dohánykertészek Pénzes György, Pénzes Károly, Pénzes István és a belsőtagi kocsisok és béresek, korábban a száraz malom is itt volt.

A kislétai nevezetességek közé tartozik a XVIII. század második felében Gencsy Sámuel által építtetett, majd Gencsy Albert álal felújított kúria. Később a Gencsy család kastélyaként szerepel, a hozzátartozó kastélyparkkal. 1945 után Gencsy Károly családjának vagyonát az állam kisajátította. A költözésükről személyes emlékem van, hogy a hátsó bejáratnál, a magtárnál egy tehergépkocsi fordult ki a költözési holmikkal.

Konyári András a BUICK autóban, Kistanyai házuk előtt, 1945 előtt

A Gencsy uradalom másik központja a Gencsy tanya, Kistanya. A munkát a tanya gazda irányította, korábban Gömöry Rudolf, 1929-től 1945-ig Pénzes István. A tanyán lakott Konyári András gépész és gépkocsivezető. A gépellátásban kiemelkedő szerepe volt. A gazdálkodásban résztvevők jelentős része a Kistanyán lakott, dohánykertészek, kocsisok, béresek, mezőőrök, cselédek. A cselédek Gencsy uradalmából nem vándoroltak el, tartósan munkalehetőséget, cselédlakást kaptak. Tősgyökeres cselédek, helyi lakosok voltak név szerint a Pénzes, Pankotai, Dékmár, Bencsik, Szemán, Tóth, Toldi, Esztári család. A Magyar Statisztikai Közlemények 83. kötete szerint az 1930. évi népszámlálás szerint a Kislétához tartozó Gencsy tanya /Kis tanya/ népessége 95 fő /magyar nemzetiségű, római katolikus 45, görögkatolikus 31, református 19/ ebből férfi 48 fő, nő 47 fő. A Nagyvölgy /Barkóczy/ és Vadmegyes /Krón/ tanyák népessége 55 fő, Mocsolyatanya 16 fő.

Gencsy Károlynak három gyermeke volt Tibor, Éva, Klára. Gencsy Tibor a kislétai évekről, a lovakról és a szénhordásról a Magyar Nemzetben Hanthy Kinga újságírónak 2001. április 21-én beszél. A ló, agár és puska, végig kísérte az életét. „Arra a kérdésre, végül is miért nem ment el Magyarországról, Gencsy Tibor azt feleli, „a szúnak a fába kell maradnia.” Szívesen beszél az őseiről, akik kiemelkedő katonák voltak, megemlíti, hogy Gencsy Albert az 1848-as párt képviselője volt, egyike annak a három főnek, akik hazahozták Kossuth hamvait Turinból.

Akkoriban a személyek szállítását még nagyobb távolság esetén is ló vontatott járművek végezték. A „NYÍRVIDÉK” 1924. november 7.-i számában a lap tudósítója „Súlyos szerencsétlenség a Kállói úton” címmel számolt be. A kislétai Gencsy Károly földbirtokossal Nyíregyházán történt baleset: „Tegnap este 6 óra tájban majdnem végzetessé válható baleset történt a Kállói-úton a Vásárosnaményi vasútvonal átjárójánál. Egy kétfogatú úrkocsi jött a város felé sebes trappban, amelyen Gencsy Károly kislétai földbirtokos, Gencsy Károlyné született Ujfalussy Eszter úrhölgy, Ujfalussy Lajos földbirtokos és egy huszártiszt ültek. A sötétben egy részeg taligás nekihajtott az úrkocsinak, amely nyomban felborult, a bennülők pedig kiestek belőle. A férfiak nyomban talpra ugrottak, azonban Gencsy Károlynét a taliga rúdja megütötte, ezen kívül agyrázkódást is szenvedett. Gencsy Károlynét nyomban beszállították a szanatóriumba. Sérülése szerencsére könnyebb természetű és így aggodalomra nincs ok. A vigyázatlan taligás ellen megindították az eljárást.”

1945 után Gencsy Károlyt /1888-1952/ Dévaványára telepítették ki, ott is halt meg 64 éves korában. Később Kislétára vitték földi maradványait. Felesége Újfalussy Eszter Balatonalmádiban halt meg, Nyírmihálydiban van eltemetve.

16/3/1. Gencsy Tibor /Kisléta, 1918.05.29.- Budapest, 2007.07.21./ huszár főhadnagy

„Miért nem ment el Magyarországról?

                                          A szúnak a fába kell maradnia.” /Gencsy Tibor, 2001./

Gencsy Tibor lányai; Gencsy Klára, Gencsy Éva

                                  Gencsy Tiborról a Jósa András Múzeum által megjelentetett önéletrajzot a következőkben közlöm. „Gencsi és Érmihályfalvi Gencsy Tibor a Szabolcs vármegyei Kislétán született 1918. május 29-én. A gimnáziumi érettségi után tényleges katonai szolgálatra, Nyíregyházára, a 4. huszárezredhez vonult be. A tartalékos tiszti iskolát 1938–39-ben végezte el, s 1940. január 1-jén tartalékos zászlóssá léptették elő. Az 1940. évi ténylegesítési próbaszolgálat után 1941. február 4-én átvették a honvédség hivatalos állományába és hadnaggyá léptették elő. A 4/5. lovasszázad I. szakaszparancsnokaként részt vett az erdélyi bevonulásban. 1941. január 16. és április 30. között Pápán ejtőernyős ugrótanfolyam hallgatója volt, közben eredeti századával részese volt a délvidéki hadműveletnek is. 1941. június 30. és november 9. között ugyanezen beosztásban, Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1942. január 6. és május 1. között Pécsett főtiszti tanfolyamon vett részt, majd december 1-jéig Alagra, a Honvéd Versenyistállóhoz vezényelték. 1943-ban Rahón síoktató tanfolyam hallgatója, majd december 1-jéig ismét Alagon versenyzett. Az egyik legeredményesebb versenylovas volt. 1943. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő, novembertől pedig a 4/I. huszárosztály rohamszakaszának vezetésével bízták meg. 1944 tavaszán ismét Alagra vezényelték, de alakulata frontra indulásának hírére visszakérte magát, s 1944. június 19-étől, mint a 4/I. huszárosztály rohamszakasz parancsnoka újból frontszolgálatot teljesített. Augusztus 25-én a lengyelországi Krzestinnél, másodszor pedig Budapestnél sebesült meg, de alosztályánál maradt. 1945. január 15-én a fővárosban elszakadt alakulatától, s jelentkezett a demokratikus honvédségbe. Szerepet vállalt a kincstári javak, s a bábolnai és a kisbéri ménes tenyész csikóinak visszaszerzésében és megmenekítésében. 1945 tavaszán a demokratikus honvédség kötelékében Nyíregyházán a 64. kiegészítő parancsnokság őrszázadának szervezője és parancsnoka, 1945. április 10. és 1946. március 1. között pedig a 18/III. zászlóalj 9. századának parancsnoka volt. 1949. január 24-én B-listára tették. Ezt követően rövid ideig Kislétán, szülei gazdaságában segédkezett, majd Budapesten alkalmi munkákból élt. 1950. március 6-án „illegális határátlépés és valutaüzérkedés” (megszorult helyzetbe került szülei részére értékesített valutát) miatt letartóztatták, majd két év fegyházbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után hat, ill. egy hónapra Kistarcsára, majd Csomára internálták. Ezután a Nádasdladányi tőzegkitermelésen, majd a Bakonyban, mint vadőr dolgozott. 1953-tól Budapesten, ill. Iszkaszentgyörgyön ismét alkalmi munkákból kereste kenyerét. 1955 márciusában Bakonyszentlászlón újból vadőrként helyezkedett el. 1956. január 30-án letartóztatták, s a Budapesti Fővárosi Bíróság szeptember 28-ai határozata alapján „tiltott határátlépés elősegítése, ill. aranytárgy tiltott magánforgalomba vétele és ajándékozása bűntettében” 4 év 6 hónap börtönre ítélte. 1956. november 1-jén kiszabadult, de 1957. március elején újból letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság 1957. június 12-én korábbi büntetését 3 év 6 hónapra mérsékelte, melyet Vácott és Márianosztrán töltött le. A 60-as évek második felében a TÜSPED segédmunkása volt, majd a visegrádi Gizella-majorban dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1984. december 14-ig. Nyugdíjas évei alatt továbbra is vezetett lovas túrákat, vadászokat kísért tolmácsként. Szenvedélyes vadász volt katonaként is, civilben is. A Nyíregyházi Huszártalálkozók rendszeres vendégeként igen sokat tett a magyar huszár emlékének fenntartásáért. 2007. július 21-én hunyt el Budapesten. A közel 100 darabból álló trófeagyűjteményét örökösei a Jósa András Múzeumban helyezték el tartós letétként.”

A Gencsy család sírboltját meglátogattam. A bejárati ajtó helye be van betonozva, mivel korábban feltörték és a hasznosító deszkákat elvitték. A márványtáblán „1241–1991 GENCSY ÉS ÉRMIHÁLYFALVI GENCSY CSALÁD”. Téglási Ferenc 1991-ben írt feljegyzést a kriptáról. Az akkor élő Gencsy Tibor szerint a kripta 200 éves, a kastéllyal egy időben épülhetett. A lejárata egy nyolcszögletű várbástyához hasonlít, a tetején beton csipkézettel. A lejárat mögött egy domb látható, ez a sírkamra földből kidomborodó része. A külső bejárati ajtó fölött a Gencsy család címere látható. A címer: Egy gödény saját vérével táplálja fiókáit, alatta egy levont sisakrostélyú páncél felső, fején királyi koronával. Ettől lentebb egy címerpajzs, benne ismét egy gödény fiókáit táplálja. Az együttest barokkos díszítés fogja közre. A belső ajtó vezet a sírkamrába. A kriptában az idők folyamán 12 temetkezés történt. Többek között ide van eltemetve a kastélyt építtető Gencsy Sámuel, id. Gencsy Károly, Gencsy Albert. Az utolsó temetkezés 1990. december 8-án volt. Gencsy Károlynak / 1888-1952/, a 64 éves korában elhunyt, az uradalom és kastély utolsó urának földi maradványait helyezték örök nyugalomra.

A Gencsy család kriptája, Kisléta, 2012.05.20.

16/4. A Gencsy család és a lóverseny kapcsolata

„Az ember mindenkori legnemesebb hódítása a ló.” /Buffon/

A kislétai határ kb. 50 %-a a Gencsy birtokhoz tartozott. A Gencsy birtoknak a 19. században, a 20. század első felében meghatározó szerepe volt Kisléta község gazdasági fejlődésében, a munkalehetőségek biztosításában. A földbirtok tulajdonosai, irányítói hozzájárultak Szabolcs vármegye, Kisléta környezetének gyarapodásához, a közösségi rendezvények szervezéséhez, lebonyolításához.

A nyilvántartások alapján Gencsy Sámuel /Balkány 1773.12.18.-1845.12.29./ az 1800-as években jelentős kislétai földbirtokokat a Gulácsy és a Barkóczy családoktól vásárolt. A kislétai Gencsy kastély megépítése Gencsy Sámuelhez köthető. Gencsy Sámuel fia Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.-Kisléta, 1887.06.24./ az átvett kislétai földbirtokot jelentősen gyarapította. Gencsy Károly fia Gencsy Albert /Újfehértó, 1842.09.14.-Nagyhalász, 1932.06.20./ a kislétai Gencsy földbirtokot 1893-tól 1923-ig, Gencsy Albert fia Gencsy Károly /Budapest, 1888.12.02.-Dévaványa, 1950./ 1923-tól 1945-ig irányította.

A Gencsyek a lóhoz, a lóversenyhez, a vadászathoz, lovas vadászathoz, agárversenyekhez vonzódtak, aktív résztvevői voltak. Kisléta község határának vadászati jogosultságát 1914-1924 között 100 korona éves bérleti díj fejében Gencsy Albert gyakorolta /Agrártörténeti Szemle 35. évf./. Versenylovak neveléséhez versenyistállót üzemeltettek. Gencsy Károly kislétai földbirtokos szenvedélyes lovas volt, 132 versenyt nyert. A Szabolcs-vármegyei Agarász Egylet 1842-ben alakult meg, a második világháborúig különböző formában működött. A Szabolcsi Agarász Egylet elnöke Gencsy Albert kislétai földbirtokos 1895-1913 között volt. A „NYÍRVIDÉK” Szabolcsi Hírlap 1928. augusztus 28.-i számában a nyíregyházi Korona földszinti termeiben megrendezett Őzagancs Kiállításon külön kiemelésre került Gencsy Károly kislétai kapitális őzagancsa.

Az angol telivér tenyésztése a Gencsy ménesben. A II. Világháború előtt is voltak olyan telivér mének, melyek kitűnő ugróképességű utódokat nemzettek. Ilyen ló volt Ekkehard XX: szürke, angol telivér mén, 1917-ben született a Weiselburgi ménesben. Apja Delaunay XX, francia tenyésztésű telivér, anyját Keila XX-t szintén Franciaországból importálták 4 évesen 1909-ben. Ekkehard XX versenyteljesítménye: 3 évesen hendikepben futott, 4 évesen gát és akadályversenyeken szerepelt, s akadályon versenyeket nyert. 1922-ben véget ért versenypályafutása. Ezt követően először Gencsy Károly ménesébe került fedeztetés céljából.

A „Szabolcsi Hírlap” 1934. május 25.-i számában „Nagy tűz pusztított a kislétai Gencsy uradalomban” címmel jelent meg híradás: „A híres Gencsy istálló 18 telivér lova a tűz martaléka lett. Tegnap este a Gencsy birtok kislétai gazdaságában tűz ütött ki. Az uradalom nagy istállójában, még eddig ismeretlen okokból keletkezett a tűz s percek alatt olyan veszedelmesen terjedt a szénával és szalmával megrakott istállóban, hogy az oltás is lehetetlenné vált. A Gencsy uradalomnak híres verseny istállója porig leégett s benne égett 18 darab válogatottan szép telivér ló is, 18-20 ezer pengő értében. A tűzoltók munkája mindössze arra szorítkozott, hogy az uradalom többi épületeit megmentsék, amit egész éjjeli megszakított munka után sikerült is.”

A „NYÍRVIDÉK” 1910. szeptember 18. 36. számában „Nyíregyházi lóversenyek” címmel jelent meg tájékoztatás. A nyíregyházi új lóversenytéren 1910. szeptember 25-27-én kiállítás keretében rendeztek lóversenyt. A résztvevők nevesebb istállótulajdonosok, az ország elsőrangú úrlovasai voltak. Verseny program: 1. Gazdasági Egyesület díja. Síkverseny. Résztvett Gencsy Károly Buksi és Lepka lován. 2. Elnöki díj. Síkverseny. Indult Gencsy Károly Lepka lovával. 3. Földművelésügyi Miniszter díja. Síkverseny. Indult Gencsy Károly Buksi lovával. 4. Sóstói díj. Gátverseny. 5. Kiállítási nagy akadályverseny.

A „SZAMOS” politikai napilap 1911. október 3.-ai száma 2. oldalán számol be a Szatmári lóversenyről. A gátversenyben Gencsy Károly Buksija lovával az első helyen futott be.

A „Szatmári Est” 1913. I. évfolyamában a Szatmáron tartott lóversenyről számolt be, „fővárosdit játszottunk egy kicsit.” A lóverseny programja: mezőgazdák versenye, Földművelésügyi Miniszteri díj, Szatmár város díjáért /2000 méteres síkverseny/, vadászverseny /felvonultak a lovak, adott jelre eleresztették a kutyákat, utána a lovasok/, akadályverseny, a legszebb mezőny futama /második Gencsy Károly Szépensiet lován/, az eladó lovak futama. „A nap hősének szerepét ezúttal Kállay Szabolcs vitte, három díjat nyert.” „De talán még inkább megérdemli a nap hőse címet és jelleget Gencsy Károly huszárfőhadnagy, aki az összes versenyekben elsőnek lovagolt be. Hogy ez az egyes lovaknak az érdeme-é és így véletlen szerencséje Gencsy Károlynak, hogy mindig a legjobb lovat lovagolta, vagy az ő lovaglási tudományának az óriási sikere, ehhez egy lóverseny tudósító nem bír elég szakértelemmel.”

A „Vadász- és Verseny Lap” 1918. január 18.-i száma közli az idomítás alatt lévő lovak jegyzékét. A nyilvános idomítótelep Alagon volt, idomár Berényi Ferencz. A jegyzékben szerepel Gencsy Károly lova: Lári-Fári, Lady Cornelie.

„Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szenteltetik.” /Kölcsey Ferenc/

                       Dr. Fazekas Árpád, 2010.                                           

 Dr. Fazekas Árpád plakettje

Dr. Rojkovics Pál kislétai görög katolikus lelkésszel kapcsolatban kerestem anyagokat, amikor a Magyar Marfan Alapítvány hírlevelének, a Marfan Hírmondó I. évfolyamának 3. számára (2010. november-december) bukkantam. A Marfan Hírmondó főszerkesztője, Varró Csilla Dr. Fazekas Árpád nyugdíjas nyíregyházi gyermekkardiológus főorvos úrral, orvos-történésszel beszélgetett a Marfan-szindróma kutatásáról.

A bevezető részben olvasható, hogy Fazekas Árpád Csenger községben született 1924. augusztus 5-én. Édesapja vámtiszt volt, ami a család többszöri költözését jelentette. Édesanyja a híres Bessenyei-család leszármazottja. A gimnáziumot Sátoraljaújhelyen, Munkácson, Kassán végezte, kitűnővel érettségizett. A Debreceni Tisza István Tudományegyetemen 1947. július 5-én avatták Cum laude orvosdoktorrá. Ezt követően négy évig a Debreceni Gyermekklinikán lakott és dolgozott. 1951 novemberétől a Berettyóújfalui Járási Kórház Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztályt, valamint a Fertőző Osztályt vezette. 1956 végén a munkástanácsban vállalt szerepéért munkaköréből felmentették. Ezt követően az első munkahelye Szabolcs-Szatmár megyében, Kislétán volt, ahol 1957. június 6-tól körzeti orvosként közel két évig dolgozott. Ebben az időben a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum Gépészeti szakára jártam, a doktor úrról csak halvány emlékeim vannak. A kislétaiak közül még élnek többen, akik emlékezhetnek rá, konkrét benyomásaik vannak. Kislétáról közel két év múlva Nyíregyházára helyezték körzeti orvosnak, majd a négy gyermekorvost foglalkoztató Megyei Szakorvosi Rendelőintézet főorvosa lett. Vezetésével a kórházban megalakult a Megyei Gyermekszívgondozó Intézet, amelyet húsz éven át /1968-1987/, öregségi nyugdíjazásáig vezetett. A munkavégzés közben három orvosi szakképesítést szerzett: hatósági orvostan 1948, gyerekgyógyászat 1951, gyeremekkardiológia 1980.

Arra a kérdésre, hogy mikor kezdett el az orvostörténelemmel foglalkozni a következő választ adta: „Minden rosszban van valami jó is – tartja a régi mondás. Az egyik első itteni, kislétai betegem, Dr. Rojkovics Pál görög katolikus esperes elmondta, hogy a templomának sekrestyéjében a falon Jósa István mise-alapítványa látható, 1839-ből! Így kezdtem az orvostörténelemmel foglalkozni!”

A szakmai munka mellett sok időt és energiát fordított a tudományos, helytörténeti és más, közéleti publikációkra, az azokkal kapcsolatos kutatásokra. Az egyik 2012. évi beszélgetés alkalmával a következőket mondta: „Eddig 647 kinyomtatott írásomból (benne: 19 könyv!) csak 177 az orvostudományi cikk, a többi pedig helytörténeti, orvostörténeti, kulturális, illetve az 1956-os forradalom történetével (140 cikk és 7 kötet) foglalkozó közlemény. Megírtam a megye orvostörténetét, és az 1956-os forradalom megyei vonatkozásait.” Fontosabb könyvei még: Elhurcoltak /1989/, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 150 éve, Nyíregyháza temetői, Nyíregyháza Erzsébet Kórház centenáriuma, Szlovákok közül-tirpákok közé című munkái. A Szabolcs-Szatmár megyei Orvosföldrajzi Csoportban is aktívan tevékenykedett, 1970-ben, 1974-ben, 1976-ban jó sikerült országos orvosföldrajzi konferenciát rendeztek. Dr. Fazekas Árpád 1976 óta a Magyar Földrajzi Társaság Orvosföldrajzi Szakosztályának vezetőségi tagja.

Irodalmi tevékenységének sikerét jelzi, hogy Nyíregyházán és a megyében kezdeményezésére 22 emléktáblát helyeztek ki, köztük van a Dr. Jósa Istvánnak – aki 50 évig volt Szabolcs vármegye főorvosa, melyből 30 évet Kislétán lakott – kislétai lakásának helyére elhelyezett emléktábla. Felesége, Hadas Irén irodalmi munkásságának aktív támogatója. A megyei Jósa András Múzeum részére közel ezer darabos dokumentációt adományozott.

Dr. Fazekas Árpád feleségével, Hadas Irénnel

Dr. Jósa István /1756-1839/ Szabolcs Vármegye főorvosa, kislétai lakos munkásságának, életének tanulmányozása során találkoztam Dr. Fazekas Árpád orvostörténeti munkájával és fel is használtam azt.

A sorsom úgy alakult, hogy 2017. szeptember 30-án részt vehettem a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Arany-, Gyémánt-, Vas-, Rubin Díszoklevél átadási ünnepségén feleségem, Dr. Herczku Erzsébet Arany Díszoklevél átvétele okán. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy jelen lehettem, amikor az ünnepélyes díszoklevelek kiosztásakor Dr. Fazekas Árpád elsőnek vehette át a 70 év után járó Rubin Díszoklevelet Dr. Mátyus László dékántól.

Dr. Fazekas Árpád, a Rubin Díszoklevél átvétele előtt (első sor, balra az első), Debrecen

Irodalmi jegyzék:

1. Dr. Fazekas Árpád gyermekorvos. Wikipédia.
2. Dr. Fazekas Árpád. Unokáink is olvasni fogják. 2012.
3. „Gyógyított és az igazságért is küzdött.” SZON. hu.
4. „A forradalmat senki sem szervezte, jött magától.” Új Kelet, Hétvégi beszélgetés. 1995.10.21.

„Semmire sem vagyunk jók, ha csak magunknak vagyunk jók.” /Voltaire/

Dr. Szilágyi János a Medicina Thoracalis folyóirat szerzői által 2001. július 10-én tiszteletére összeállított Szilágyi János tanár úr 75 éves című egyoldalas anyagot 2002. augusztus 4-én sajátkezű megjegyzéssel adta át Kisléta jegyzőjének: „Szakmai pályám alkonyán sok szeretettel Magyarné Lánczi Juliannának Kisléta jegyzőjének. Dr. Szilágyi János.” Egy másolati példányhoz az Önkormányzati Hivatalban jutottam hozzá, amelyet a következőkben közlök.

 Dr. Szilágyi János

„Szilágyi János tanár úr 75 éve. Geszteréden született 1926. július 10-én. Paraszt családból származik. Szülei 1936-ban költöztek Kállósemjén Újfalúrétre. Általános iskolai tanulmányait Geszteréden, Kállósemjén Újfalúréten és Kislétán végezte; a középiskolát Nyírbátorban és Nyíregyházán. 1946-ban beiratkozott a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1952-ben szerzett orvosi diplomát. Végzés után a Debreceni Állami Tbc. Gyógyintézetbe, a jelenlegi Tüdőgyógyászati Klinikára nyert kinevezést, ahol 40 évet dolgozott; 1991-ben egyetemi docensként vonult nyugállományba.

A gümőkórjárvány elleni küzdelem azon szerencsés korszakában végezhette orvosi munkáját, amikor is a nagyhatású gátlószerek birtokában úrrá lehetett lenni a rettenetes betegségen, és át lehetett térni az egyéb mellkasi megbetegedések korszerű kivizsgálására és kezelésére. Így vált számára lehetővé az egyéb légzési és keringési megbetegedésben szenvedőkkel való foglalkozás. Több hazai és külföldi gyógyintézetben végzett tanulmányúton szerzett tapasztalatok alapján kiépítette a légzés-keringési laboratóriumot és betegosztályt. Elsőként végzett az egyetemen szívkatéteres vizsgálatot és ideiglenes szívritmuskeltő beültetését. A szívkatéteres vizsgálatok mellett, munkatársaival (Dr. Mészáros Jajos, Marcz István, Dr. Kántor Erzsébet, Dr. Osváth Sándor, Kaló Ilona) rutin diagnosztikai eljárássá fejlesztette az angiokardiográfiát, valamint a retrográd balkamra katéterezést, nyitott Botall-vezeték esetén pedig az a. pulmonális és a jobb kamra retrográd katéterezést.

A vezetése alatt álló légzés-keringési laboratórium és osztály munkájának elismerése is kifejezésre jutott abban, hogy az Egészségügyi Minisztérium 1971-ben a szívsebészet országos fejlesztése keretében „Szívdecentrumot” hozott létre a klinikán. A szívdecentrum kivizsgáló bázisává pedig ezt az egységet jelölte ki. Ez tette lehetővé a Mellkassebészeti Osztályon a szívsebészeti ténykedés beindítását, a későbbiekben pedig több lépcsőben a Kardiológiai Klinika és a Szívsebészeti Klinika megteremtését. A légzés-keringési laboratórium és osztály kiépítése során a mellkasi (tüdő- és szív-) műtétre kerülő betegek preoperatív kivizsgálása mellett lehetővé vált számára a kardiopulmonális kórképek klinikai kórélettani tanulmányozása.

Kutatásának egyik fő területe az 1960-as években a ventiláció és a perfúzió viszony alakulásának tanulmányozása volt a bronchopulmonális kórképekben, ezen belül tüdőgümőkórban és a tüdő rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben. Disszertációját is ebből a témakörből írta és védte meg 1970-ben. Másik nagyobb kutatási témája a „körülírtan világos tüdő” patomorfológiai, patofiziológiai vonatkozásainak tüdőangiográfiás, hemodinamikai és differenciált légzésfunkciós diagnosztikai módszerekkel való tanulmányozása volt. 60 tudományos közlemény jelent meg tollából hazai és külföldi szaklapokban. Számos előadást tartott hazai és külföldi tudományos fórumokon. 1961-62-ben egy évet dolgozott Németországban a Megdeburgi Orvostudományi Egyetem Lostaui Tüdőgyógyászati Klinikáján, ahol a légzéskeringési laboratóriumi fejlesztésében, a hemodinamikai vizsgálatok bevezetésében vett részt. Szakmai munkásságáért itthon 1966-ban „Érdemes Orvos”, 1982-ben „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott; a Németországban végzett szakmai munkájáért a Német Egészségügyi Minisztérium pedig 1982-ben „Koch Róbert emlékérmét és Oklevelet” adományozott részére. 1989-ben „Tüdőgyógyászati, Allergológiai és Immunológiai Megbetegedések” Nemzetközi Alapítványt létesített, amelynek elnöki funkcióját mind a mai napig ellátja. A hagyományosan nagysikerű alapítvány kétévenként rendezett kongresszusai elismertek mind a hazai, mind a külföldi szakmai körökben.

Szakmai ténykedése során számos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település, ezen belül különösen Kisléta és Kállósemjén hozzáforduló betegeit gyógykezelte vagy orvosi tanácsokkal látta el. Segítette a megye fiataljainak egyetemre kerülését, tanulását. Ezen ténykedésének elismeréseként Kisléta /1990/ és Kállósemjén /2000/ községek díszpolgárukká fogadták. 1991-ben vonult nyugdíjba és visszatért szűkebb pátriájába, Kállósemjénbe. Küldetésének megfelelően a munka és család tölti be az életét. Feleségével, Dr. Bene Juliannával együtt gondozzák kertjüket, szervezik a soron következő kongresszusokat, örömmel nevelik a telkükön felváltva nyaraló unokáikat. És mindig jut idejük a tanácsért, segítségéért hozzájuk fordulókra.

Kívánjuk Szilágyi János tanár úrnak, hogy még sokáig jó egészségben szolgálja a magyar tüdőgyógyászat ügyét.”

Dr. Szilágyi János és felesége Dr. Bene Julianna

A debreceni szívsebészet történeti leírásában olvasható, hogy a Nagyerdei Népszanatóriumot Auguszta Mária Lujza /1875-1964/ osztrák főhercegnő magyar királyi hercegnének jelentős szerepével 1914-ben adták át 175 ággyal, később Auguszta Szanatóriumnak nevezték el. Az első világháborúban hadikórházként, a II. világháború után a szanatórium Állami Tüdőbeteggyógyintézetként működött. Majd TBC Klinika néven a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez csatolták, 1968-tól pedig mint Tüdőklinika működik. Ennek a kornak jeles személyisége Pongor Ferenc (1904-1993), aki 1927-1975 között dolgozott az intézetben, 1943-ban magántanári címet kapott, és az Auguszta Szanatórium igazgatója lett. 1955-ben kezdeményezésére indult el az Auguszta DOTE-hoz való csatlakozása. Kiemelkedő eredményeket ért el a chromogén mycobacteriumok mikrobiológiai és klinikai vonatkozásainak vizsgálatával. 1966-tól egyetemi tanári címet szerzett. Ezen időszakban, mint feltörekvő tüdőgyógyászok szereztek hírnevet a szakmának Dr. Szilágyi János, Dr. Kasza Lajos, Dr. Bene Julianna, Dr. Faragó Eszter, Dr. Vezendi Sándor.

A második világháború után államosított Auguszta Szanatóriumban 1948-ban létesítettek mellkassebészeti osztályt, és vezetésével Schnitzler József főorvost bízták meg, aki elsősorban a gümőkór sebészi kezelésével foglalkozott és egyéni módszert dolgozott ki a csont és ízületi tbc kezelésére, bevezette a streptomycin lokális alkalmazását. Ezen új módszerek kidolgozásáért és kiváló eredményeiért 1951-ben Kossuth díjjal tüntették ki, és további elismerésként 1952-ben állami támogatással felépült az új műtőblokk, műtét utáni őrzővel, sterilizálóval és más kiszolgáló helyiségekkel. A mellkassérült betegek ellátása során, szükség esetén a szívsérülések kezelése is megtörtént, az itt szerzett tapasztalatokat eredményesen alkalmazták a később bevezetett szívműtéteknél. „Schnitzler professzor szakmai érdeklődése a 1960-as évek elején a szívsebészet felé irányult és Szilágyi János docens irányításával a légzésfunkciós laboratóriumban bevezetett szív katéteres vizsgálatok teremtették meg a diagnosztikai hátteret a szívsebészet számára. Az első szívkatéterezést 1958-ban Szilágyi János végezte Debrecenben.”

Dr. Szilágyi János által alapított nemzetközi alapítvány halála után, kisebb szünet után újjáalakult és működik. A „Tüdőgyógyászati, Allergológiai és Immunológiai Megbetegedések” (TAIM) Nemzetközi Alapítványa 2013. augusztus 23-án és 24-én tartotta XI. Tudományos Továbbképző Fórumát. Az alapító, Dr. Szilágyi János egyetemi docens eredeti szándékának megfelelően ebben az évben is interdiszciplináris, több szakterület legújabb eredményeit bemutató programot állítottak össze. A tüdőgyógyászaton belül kiemelt szerepet kaptak a tbc, a COPD, az asztma, a tüdőrák és a pulmonális rehabilitáció aktuális kérdései.

A TAIM Nemzetközi Alapítványa által rendezett tudományos konferenciákon a Dr. Szilágyi János által 1996-ban meghirdetett pályázati felhívás alapján a nyertes pályázatok bemutatásra kerültek. A 35 év alatti pályázók anyagi elismerésben részesültek. 2017. augusztus hónapban, Debrecenben megrendezett tudományos konferencián az első pályadíjat megosztva Dr. Szegedi Márta a DE bioanyagtani és fogpótlástani tanszékének tanársegédje és Dr. Hajdú Krisztina a DE bőrgyógyászati tanszékének rezidense kapta. A Dr. Szilágyi János emlékére alapított plakettet az alapítvány kuratóriumának egyik alapító tagja, Dr. Gergely Judit senior oktató kapta.

               Dr. Hajdú Krisztina a pályadíjjal                      

Dr. Szilágyi János emlékére alapított plakett

Dr. Szilágyi Jánosnak két lánytestvére (Mária, Gyöngyi) és két fiútestvére (Mihály, Imre) volt. Dr. Szilágyi Gyöngyi /1943-?/ körzeti orvosként dolgozott, sajnos korán meghalt. Mihály leánya, Dr. Szilágyi Éva, Debrecenben fogszakorvosként dolgozik. Mindketten Kislétán jártak általános iskolába.

Dr. Szilágyi Gyöngyi, Dr. Szilágyi János, Kisléta, 1973.                              

  Dr. Szilágyi Éva

Kislétai ev. ref. templom képeslapról, 1943

Nagymáté Albert /1849-1917/ a Kislétai Ev. Református Egyházközség lelkészi munkája / 1876-1897/ mellett a Felső-Szabolcsi Ev. Ref. Egyházmegye főjegyzőjeként, tanácsbírájaként, espereseként, Szabolcs megye megyebizottsági-, takarékszövetkezet igazgatósági tagjaként is szolgálta a híveket, a kisebb-nagyobb közösségeket.

Édesapja Nagymáté József /1813-1888/ ev. ref. lelkész a Szabolcs megyei Ramocsaházán 1813. május 8.-án született. A Sárospataki Főiskolát kitűnő eredménnyel végezte el. A klasszikus nyelvek ismerete mellett a héber nyelvben alapos jártasságra tett szert. A nagyhírű Somossy János tanár a héber nyelvtanának a sajtó alá történő tisztázását bízta rá. 1937-től három évig a Megyaszón a rektórián volt, innen 1840-ben szülőföldjére, Ramocsaházára segédlelkésznek kerül, 1842-ben lelkészé választják. Házasságot a Nyírbogáti Erdélyi Juliannával 1944-ben köt, három gyerek születik Albert, Mária, Julianna. A lelkészi munkássága alatt kiemelten foglalkozott az iskolaüggyel, a templom felújításával, a szegények sorsával. A tudományt kedvelő, szerény lelkipásztor, családapa 1888. február 12.-ben bekövetkezett halálig a gyülekezetének és családjának élt. /1/

Nagymáté Albertet Kislétai Református Egyházközség lelkészé 1876 májusában választják meg. Házasságot Szűk Borbálával kötött, három gyerek született József, Etelka, Mariska. A lelkészé avatása Debreceni Nagytemplomban 1878. március 11-én 62 társával együtt volt. Az egyházkerület főjegyzőjének esketése után a lelkészek avatása az új lelkipásztorok letérdelve, Révész Bálint püspök, az esperesek kézrátétellel, a püspök imádsága mellett fejeződött be. A Felső-Szabolcsi Egyházmegyéhez tartozó kilenc fő között szerepelt a kislétai Nagymáté Albert. /2/

A fellelt nyilvántartások szerinti tisztségeit a következőkben foglalom össze: 1880. szeptember hónapban a Felső-Szabolcsi Egyházmegye közgyűlése a főjegyző választás mellett, Nagymáté Albertet kislétai lelkészt aljegyzőnek választotta. /3/ A Felső-Szabolcsi Ev. Ref. Egyházmegye köz- és számvevőszéki gyűlése 1888. szeptember 3-6-án Nagymáté Albert kislétai lelkipásztorát főjegyzőnek, 1893. október 17-18-án, Kisvárdán tartott számvevőszéki gyűlésen tíz évre egyházmegyei tanácsbírának, egyházmegyei főjegyzőnek-, a kislétai Gencsy Albert kislétai földbirtokost, országgyűlési képviselőt szinté tíz évre egyházmegyei gondnoknak megválasztják, ekkor választják meg Gencsy Albertet, Nagymáté Albertet lelkészjelölő bizottsági tagoknak is. /6/ A Szabolcs megyei bizottsági tagok 1895. november 16-i választásán a megválasztott megyebizottsági tagok között szerepelt Nagymáté Albert kislétai lelkész is. A Szabolcs megyei bizottsági tagok között csekély számú kormánypárti tag, inkább függetlenségi pártiak vannak. /4/ Nagymáté Albert kislétai lelkész 1896-ban megbízottként esperesi feladatokat lát el, majd az esperes helyetteseként tevékenykedik. /5/ A Magyar Királyi Honvédség Rendeleti Közlöny alapján „Nagymáté Albert ramocsaházi illetőségű 1873. február 15-én a m. kir. honvéd-lelkészek II. csoportja 35. zlj. szabolcsi állományában” nyilván van tartva. A Rendeleti Közlöny 1881.02.17. 4. számában a következők vannak rögzítve: „Nagymáté Albert szab. áll. hev. hitv. honvéd-segédlelkész a 35-ik zászlóaljtól a szatmári 41-ik zászlóaljhoz.”/7/ A Balkányi Takarékpénztár Rt. /1897-1927/ igazgatósági tagjaként 18 évig, haláig tevékenykedett. A Szabolcs megyei Balkányi Ev. Ref. Egyházközség lelkészi munkakörét 1897. október 17-től 20 évig, haláláig látta el. A beiktatását, a templom kulcs, biblia, kehely átadását Elek Dániel lelkész, egyházmegyei tanácsbíró végezte. /8/

Nagymáté Albert a Kislétai Ev. Református Egyházközség lelkészi szolgálatának időszakában /1876-1897/ az egyházközség híveinek száma az 1880 évi 469 fő, 1890 évi 588 főre, 1900 évi 624 főre, 33 %-al dinamikusan növekedett, a templom és tornyának javítása megvalósult. A kislétai egyházközség-, az ev. református elemi iskola működésénék színvonala a környezetében kiemelkedő, példaértékű. A lelkészi szolgálata alatt 1800 évtől 1897-ig, 17 évig együtt dolgozott a kiváló, példaértékű kántor-néptanítóval Papp Bertalannal /1830-1899/, akinek a munkásságát megyei szinten is elismerték. A Felső Szabolcsi Ev. Ref. Tanítók Egyesülésének közgyűlésén 1889. 10. 03-án Nyíregyházán Horváth István, az egyesület elnöke /Nyíregyházi tanító/ Papp Bertalan kislétai ev. ref. tanító 40 éves munkásságának tiszteletére ünnepi beszédet mondott. Ezt követően a példaértékű néptanítót Kislétán is köszöntötték, ahol a sok köszöntő mellett jelen volt családjával Nagymáté Albert lelkész is. Többek között megalapítója a tanítói özvegy árva gyámpénztárnak, az első gyermekmenhely működtetője, a vidéki felekezetnélküli népnevelési egyesület kezdeményezője.

Kisléta református lelkészi lakás, 2013./PL/

Velkey Pál királyi tanfelügyelő 1892 decemberében végzett ellenőrzése során megállapította, hogy a kislétai ev. ref. iskola tantermei elégé tágas, felszerelésük azonban hiányos, az iskolába járást, a tanítást szorgalommal gyakorolják, az iskolaszéki elnök az iskolába járást, a tanítás menetét nagy figyelemmel és gondossággal ellenőrzi. /16/ A kislétai vegyes elemi iskola nyomtatott értesítőt adott ki. Az értesítő elején Bijkay Imre tanító egy „tanítási mintát” közöl. Ezután az elmúlt iskolai év történetére vonatkozó adatok, tanított tantárgyak, a növendékek névsora, osztályzatai következnek, végül az év folyamán az iskola javára történt adakozások szerepelnek. Az iskola 65 növendéke közül 12-en hiányosan jártak iskolába, az értesítő ezen névsorát is tartalmazza. /17/

Nagymáté Albert ev. ref. lelkész, iskolaszéki elnök a tanítói hivatal betöltésére, 1897 elején a Néptanítók Lapjának 2. számában pályázatot a következők szerint hirdetett „Fizetés: 358 frt. havonként készpénzben az egyháztól pontosan kiszolgáltatva; és egy 5 hektoliter bort termő szőlő használata. 1898 évtől a fizetés 400 frtra emeltetik. Kötelesség: az I— VI. elemi vegyes népiskola vezetése, isteni tiszteletnél, temetésnél énekvezéri teendők teljesítése.” /9/

A Kislétai Ev. Ref. Egyháztanács a templom és tornyának külső-belső kijavítását elhatározta. Nagymáté Albert lelkész és Tisza Menyhért gondnok aláírásával a Nyírvidék, 1891.04.26. 17. számában a felújítás kivitelezésére hirdetmény jelent meg. A templom és a torony javítására vonatkozó részletes költségvetést, egyéb feltételeket a Szabolcs vármegye építészeti hivatala készítette. A Közép-Szabolcsi Református. Egyházmegye Nyíregyházán 1911. április 25-26-án megtartott közgyűlésén Görömbei Péter esperes részéről kiemelésre került Nyírgyulaj és Kisléta egyházaknak örvendetes, példaértékű megújulása. A Kislétai Református Egyház Gencsy Albert gondnok 4000 korona adományával, a buzgó lelkipásztorral „nemes példaként ragyognak a hívek előtt”. /10/

Kisléta piactér, mögötte a református templom, 1943

A Felső-Szabolcsi Egyházmegye kettéválasztása ügyében először Nagymáté Albertnek és Szikszai András javaslata jelent meg, majd Korocz József vezetésével 1909 februárjában megalakul a szétválasztási bizottság és javaslatot tesz a kettéválasztásra. /11/ A Sárospataki Református Lapok V. évfolyam, 30. számában, 1909. július 25-én Nagymáté Albert egyházmegyei tanácsbíró aláírásával a „Határozati javaslat a felső-szabolcsi református egyházmegye 1909 évi július hó 27-én a kettéválás végleges tárgyában tartandó gyűlésére” címmel jelenik meg. A javaslat alapján a Felső-Szabolcsi Református Egyházmegye 95 egyháza szétválik a Nyírségi Református Egyházmegyére Nyíregyháza központtal, 47 egyházzal és Felső-Szabolcsi Református Egyházmegyére Kisvárda központtal, 48 egyházzal. A határozati javaslatot a gyűlésen jóváhagyták, ennek megfelelően a Kislétai Református Egyházközség a Nyírség Református Egyházmegyéhez tartozik. /12/

Nagymáté Albert a lelkészi munkája, a különböző tisztségek ellátása mellet a lapokban közéleti-, helytörténeti-, történeti témában írásai, tanulmányai rendszeresen megjelentek.

A Petneházy család két címeres nemes levelét Thaly Kálmán hosszú időn keresztül kutatta, kereste a Szabolcs megyében lakó Petneházyaknál, de a történelmi ereklyét nem találta meg. A Pesti Hírlap a Fővárosi Lapok számoltak be, hogy a Petneházy család két legrégebbi címeres nemes levelét Kislétán lakó Petneházy Imre tulajdonait, Nagymáté Albert ev. ref. elkész Thaly Kálmán kutatón keresztül a Magyar Tudományos Akadémiára megküldte. Az egyik címer levelet Zsigmond Király adta ki Konstancában, a másik címer levelet Mátyás király Budán 1462-ben állította ki. A Petneházy családról Nagymáté Albert által írtakon kívül több irodalmat találtam, amiket érdemes részletesen megismerni. A Pócsi református birtokos nemes családok 1670-től kezdtek Kislétára költözni és a református egyház kiszélesítésében jelentős szerepet vállaltak. Ezen nemes családok között volt a Petneháyí család is. A Petneházy család címeres nemes leveleit Thaly Kálmán az Ipolyi Arnold elnöklete megtartott történelmi társulat ülésén mutatta be, utána a Budavár 200 éves évfordulója alkalmából rendezett kiállítás rendelkezésére bocsátották. /13,14,15,16/

1462. Császár István és a Petneházy–család címere 1462.

Nagymáté Albert ev. református lelkész a helytörténeti témában gyűjtött anyagjaiból több cikk a NYÍRVIDÉK lapban jelent meg: 1. A NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA Egy jelenet a kuruc világból. 2. NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA A Petneházy család címeres nemes levelei. 3. A NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA Egy derék könyv /Írta Lukács Ödön ev. ref. lelkész: Nyíregyháza szabad királyi város története/. 4. „A magyar nemzet keletkezése” című, a Millenniumra írt munkája a „Vármegyénk őslakossága” címmel nyolc részletben 1909 évben a Nyírvidékben jelent meg. 5. Egy temetés Nyírbátorban 1631-ben. /ifj. gróf Bethlen István/. Nyírvidék, 6. szám, 1889.02.10. 6. Emléklapok Balkány nagyközség múltjából és jelenéből. Nyíregyháza, 1913. 7. Nagymáté Albert: Ádám és Éva mythosa, az indus szentkönyvek megvilágításában. Nyírvidék 40-41. szám. 1914., Egyetemes Fiológiai Közlöny 1914. XXXVIII. évf.

Nagymáté Albert haláláról a Nyírvidék napilap több formában is beszámolt. A 1917. július 3-án közölte a halálhírét, hogy hosszú szenvedése után 68 éves korában, Balkányban meghalt, temetése június 30-án megtörtént. A hagyatéki tárgyalásának körülményeiről 1919-ben számoltak be.

Nagymáté Albert /1849-1917/ a Kislétai Ev. Református Egyházközség 21 évi lelkészi munkája / 1876-1897/, egyházmegye főjegyzőjeként, egyházmegye tanácsbírájaként-, espereseként, megyebizottsági-, takarékszövetkezet igazgatósági tagjaként végzett munkája, a helytörténeti gyűjtő munkája alapján megérdemli, hogy a kiemelkedő, példaértékű életútját az utókor, a kislétai emberek megismerjék, emlékét ápolják.

Irodalmi jegyzék:

      1.Nagymáté József emlékezete. Sárospataki Lapok, 10 szám, 1888.03.05.

2. Lelkészavatás Debrecenben. Protestáns egyházi és iskolai lapok, 20 szám, 1878.03.19.
3. Aljegyzői választás. Protestáns egyházi és iskola lapok 39. szám, 1880.09.26.
4. A Szabolcs megyei bizottsági tagok választása. Budapesti Hírlap, 319. szám, 1895.11.21.
5. Nagymáté Albert esperes helyette. Mo.-i tiszticím és névtára, 1896. 15. évf.
6. Egyházi tanácsbírók választása. Nyírvidék, 39. szám, 1909.09.26. Protestáns egyházi és iskolai lapok, 30. szám, 1897.07.25.
7. Nagymáté Albert honvéd káplán, honvéd segédlelkész. Magyar Királyi Honvédség Rendeleti Közlönye, 1873.02.15. 4. szám, 1881.02.17.
8. Lelkész választása, beiktatása. Nyírvidék, 43. szám 1897.10.24.
9. A kislétai ev. ref. egyház tanítói pályázat. Néptanítók Lapja, 2. szám 1897.01.14.
10. Kislétai templom és tornyának felújítása. Nyírvidék, 17. szám, 1891.04.26.
11. Egyházmegye szétválasztása. Nyírvidék, 7. száma, 1909.02.14.
12. Határozati javaslat. Sárospataki Református Lapokat, 30. szám, 1909.07.25.
13. A Petneházy család nemes levelei. Pesti Hírlap, 155. szám, 1886.06.05. Fővárosi Lapok, 155. szám 1886.06.05. Nyírvidék, 20. szám, 1897.05.16.
14. Bojtor Istvánné: Petneházy Dávid és családja. Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2005.
15. Egy jelenet a kuruc világból, Nyírvidék, 20. szám, 1897.05.16.
16. Velkey Pál királyi felügyelő ellenőrzése. Nyírvidék, 50. szám, 1892.12.11.
17. Nyomtatott értesítőt adott ki a kislétai vegyes elemi iskola. Nyírvidék, 29. szám, 1893.07.16.