Szabolcs Vármegye az ősök lakhelye.
Az apai és anyai ágon az őseim Szabolcs vármegyében születtek és éltek. Az apai ágon a szülők dédnagyapám és dédnagymamám Nagykállóban, az akkori Szabolcs vármegye székhelyén laktak és dolgoztak. Nagyapám szintén Nagykállóban született, Kislétára nősült, az özvegyül maradt anyja, dédnagymamánk, özvegy Pénzes Györgyné, Kállai Terézia Nagykállóból Kislétára költözött. Anyai ágon Nagyapám, Hajdú Pál Tiszalökön született, Kótajba lakott, nagymamám Hajdú Pálné, Bencsik Mária Kislétán született, Kállósemjénben lakott. Kállósemjénhez tartozó Gyulaházi tanyán alapítottak családot. Édesapám Kislétán alapított családot, először Kislétán, majd a Gencsy tanyán, Kistanyán, végül újra Kislétán laktak. A szüleim, a család tagjai, tizenegy gyerek szorosan kötődik Kislétához a hozzátartozó Kistanyához, Nyírbátori Járáshoz, Nyírbátorhoz, a környező községekhez, Pócspetrihez, Máriapócshoz, Kállósemjénhez, Nyírbogáthoz, Nyírgelséhez.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Magyarország északkeleti részén foglal helyet. A mai megye területe 1950-ben Szabolcs-Ung és Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegye közigazgatási egyesítésével alakult ki, az államalapítástól ezen időpontig egy sor területi változáson esett át /Frisnyák 1993: 13/. Az Árpád-kor folyamán a mai megye területén három Árpád-kori vármegye, Borsova, Szabolcs és Szatmár osztozkodott. Borsova vármegye azonban az 1241-es tatárjárás után felbomlott, a Tiszától keletre fekvő része Bereg néven önállósult, a Tiszától nyugatra fekvő harmadát pedig Szabolcshoz csatolták. Ezzel a Tiszántúl egyik legnagyobb nemesi vármegyéjévé nőtte ki magát, mely kisebb területi változásokkal egészen 1876-ig változatlan maradt /Németh 1986: 115/. A három vármegye együttes területe 15547 km2 volt, ebből Szabolcs 5968 km2-el a legnagyobb tette ki.
Szabolcs vármegye székhelye 1747-ben 129 évig Nagykálló lett. A Kállay-család engedte át azt a telket a vármegyének /évenkénti fizetség fejében/, amelyen a Kállói megyeház 1769-re felépült. Szabolcs vármegye négy főszolgabírói járásra tagolódott: Kisvárdai-, Dadai-, Nyírbátori-, és Nádudvari Járásra. A Szabolcs vármegye székhelyét 1876-ban áthelyezték Nyíregyházára.
A Szabolcs vármegyében a járások alakulása: 1. Dadai alsó járás, székhelye Tiszalök. 2. Dadai felső járás, székhelye Gáva. 3. (a korábbi Dadai közép járás) Kisvárdai járás, székhelye Kisvárda (a korábbi Kisvárdai alsó járás). 4. Nagykállói járás, székhelye Nagykálló. 5. Nyírbátori járás, székhelye Nyírbátor (a korábbi Nyírbátori alsó járás). 6. Nyírbogdányi járás, székhelye Kemecse (a korábbi Dadai felső járás). 7. Tiszai járás, székhelye Mándok (a korábbi Kisvárdai felső járás). 8. Ligetaljai járás (1907-ben szervezték), székhelye Nyíracsád, majd 1926-tól Nyíradony. 9. Nyírbaktai járás (1912-ben szervezték az egykori Nyírbátori felső járás területén), székhelye Nyírbakta, majd 1930-tól (amikor ez Lórántházával egyesült) Baktalórántháza.
A járásokhoz tartozó községek:
I. Bogdányi járás, 20 községgel, köztük 7 nagyközség: Demecser, Kemecse, Kótaj, Nagy-Halász, Nyír-Bogdány, Oros, Pazony. Körjegyzőségi székhelyek: Gégény, Kék, Ramocsaháza, Tét, Tura, Vas-Megyer.
II. Dadai alsó járás, 13 községgel, köztük 7 nagyközség: Szent-Mihály, Tisza-Büd, Tisza-Dada, Tisza-Dob, Tisza-Eszlár, Tisza-Lök, Tisza-Polgár. Körjegyzőségi székhelyek: Csobaj, Ptrügy, Tisza-Ladány.
III. Dadai felső járás, 14 községgel, köztük 10 nagyközség: Balsa, Berczel, Buj, Gáva, Ibrány, Nagyfalu, Paszab, Rakamaz, Timár, Vencsellő. Körjegyzőségi székhely: Kenézlő.
IV. Kisvárdai járás, 19 községgel, ezek közt 5 nagyközség: Dombrád, Gyulaháza, Karász, Kis-Várda, Tass. Körjegyzőségi székhelyek: Ajak, Döge, Fényes-Litke, Kanyár, Pap, Pátroha, Petneháza.
V. Nagykállói járás, 19 községgel, köztük 10 nagyközség: Apagy, Balkány, Bököny, Kálló-Semjén, Mártonfalva, Nagy-Kálló, Napkor, Nyír-Acsád, Nyír-Adony, Uj-Fehértó. Körjegyzőségi székhelyek; Hugyaj, Mihálydi, Szakoly, Szent-György-Ábrány.
VI. Nyírbátori járás, 23 községgel, köztük kilenc nagyközség: Bogát, Encsencs, Gyulaj, Kis-Léta, Mária-Pócs, Nyír-Bátor, Nyír-Béltek, Nyír-Lugos, Pócs-Petri. Körjegyzőségi székhelyek: Levelek, Nyír-Bakta, Nyír-Mada, Ó-Fehértó, Piricse, Vaja.
VII. Tiszai járás, 25 községgel, köztük két nagyközség: Mándok, Tornyos-Pálcza. Körjegyzőségek: Bezdéd, Eperjeske, Eszény, Gyüre, Kis-Báka, Kopócs-Apáti, Őr-Ladány.
Rendezett tanácsú város: Nyíregyháza, amely egyszersmind a vármegye székhelye.
Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Tiszai járást felosztották a Kisvárdai és a Vásárosnaményi járások között. Ugyanekkor a Dadai felső járás is megszűnt, de területéből néhány Nyíregyháza környéki községgel kiegészítve létrehozták az új Nyíregyházi járást. Szintén ekkor igazították az összes járás elnevezését a székhelyéhez. A tanácsrendszer bevezetésekor Szabolcs-Szatmár megye tizenegy járásra, Baktalórántházai-, Csengeri-, Fehérgyarmati-, Kemecsei-, Kisvárdai-, Mátészalkai-, Nagykállói-, Nyírbátori-, Nyíregyházi-, Tiszalöki- és Vásárosnaményi Járás oszlott.
Ezt követően 1983-ig a tizenegyből öt járás szűnt meg: a Kemecsei (1956-ban), a Csengeri (1969-ben), a Baktalórántházi és a Tiszalöki (1970-ben) végül a Nagykállói (1978-ban). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez hat járás tartozott (Fehérgyarmati, Kisvárdai, Mátészalkai, Nyírbátori, Nyíregyházi és Vásárosnaményi).
