Kisléta község története

A Kislétai Pénzes László ősei Kislétaiak voltak, a meglévő nyilvántartások szerin 1778 évig tudtam vissza menni. A Kislétai Pénzes Család, Kisléta is a magyar történelem része. A Kisléta község történetének feltárásához, összegyűjtéséhez a családom és Kislétai emberek iránti tiszteletem, hálám vezetett.

Friss topikok

Pénzes László: Dr. Pénzes János Kislétai születésű, agrárközgazdász.

2016.09.11. 15:40 Pénzes László

penzes_janos_150308_5-1.jpg
Dr. Pénzes János, Budapest, 1987.

Dr Pénzes János testvérbátyám a Kislétához tartozó Kistanyán ötödik gyerekként 1931.március 8-án született. A nyugdíjba vonulását követően 1993-ban a visszaemlékezéseit „Ami a feledés rostáján fennmaradt” címmel állította össze. A kézzel írott 69 oldalas anyag számítógépen történő leírását elvállaltam, majd Tóth Béla barátom egybefűzte. Az anyag leírásakor és a bátyámra történő emlékezésem írása előtti elolvasásakor is nagy hatással volt rám. Dr. Pénzes János okl. agrárközgadász, Kisléta díszpolgára, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Megyei Tanácsának tíz évig elnöke bemutatásakor hiteles csak akkor lehetek, ha az általa leírtakat figyelembe veszem, esetenként konkrétan idézem.
Az első fejezetben „Volt egyszer egy Kistanya”-ban részletes bemutatja a tanyát, az ott töltött gyerekéveit. Gyerekkorában a Kistanyán 20 cseléd és családja élt. Valamennyien a Gencsy uradalomnak dolgoztak; 6 uradalmi dohánykertészként, 7 béresként, 3 kocsisként 1 gépészként. A házak, amelyben laktak két, vagy három család közös pitvaros, egy-egy szobából állt. A Kistanya épületeit, működését segítő berendezéseket, fákat, fasorokat részletes felsorolta; az egymás mellet futó két akácfasor, a bekötő földút mentén lévő hatalmas jegenyefasor, nagy átmérőjű ásott kút, cselédházak elhelyezkedése, ló-, és ököristálló, szérűskert, csűr, sertésólak főzőépülettel, süllyesztett gádoros istállók, eperfák.
A Kistanyai gyerekek csoportosan gyalog, télen uradalmi lovas kocsival jártak a három kilométerre lévő Kislétai iskolába. Az iskolába járás mellett hamar megismerte a mezőgazdasági munkát, amiben rendszeresen a testvéreivel együtt részt kellett venni.
1942-ben osztálytársaival /Tóth Miska, Fazekas Sanyi, Pénzes József/ beiratkoztak a Nyírbátori polgári iskolába. A Kistanyához 12 km távolságra lévő Nyírbátorba nap, mint nap gyalog, kerékpárral, elvétve lovas kocsival mentek. Károly bátyánk ebben az időben Bokor cipészmesternél szerzett cipész szakmát, majd Budapesten munkalehetőséget, a felszabadult kerékpárt János örökölte, ezt követően rendszeresen kerékpárral járt a polgári iskolába. 1943 nyarán csúcs munka volt, a rozs, búza keresztek asztagba hordása folyt, közben igényként jelentkezett a részes aratók zsákokba szedett részek hazaszállítása. Az istállóban lévő két bivallyal a részek hazaszállítását elvállata. A rakott szekérrel elindultak hazafelé, amikor a bivalyok a megszokott úton a csibehúr tábla irányába fordultak. János a zsákokról hátul lemászott és elől jól irányba terelte a bivalyokat, majd elől akarta felmászni a szekérre, de megcsúszott és a kerék elé esett, a bal lábán át ment a kerék, fordult egyet, a hátát már csak súrolta. Pista bátyám ájultan a hátán vitte haza. Az orvoshoz mentek Nyírbogátra, Kállósemjénbe, ellátták sokáig lábadozott, komolyabb következménye nem volt. A második világháborút Kistanyán és az iskolába járva élte át. Utólag is sok élményt mesélt, amire már én is emlékszem. 1946 júniusában véget ért a polgári iskola négy éve.
penzes_janos150308_1-1.jpg
Pénzes János polgári iskolás,1942.

penzes_janos_150308_2-1.jpg

  Pénzes János érettségi tabló fényképe, 1951.

A Nyíregyházi Állami Mezőgazdasági Gimnázium Kertgazdasági Tagozata /1946-1951/ az ország első szakközépiskoláját 1946 szeptemberében kezdte meg. Nagylelkesedéssel vett részt a középiskola életében. Kiemelkedően tanult, sportolt, kulturális munkát végzett. A kollégiumban egy ideig Váci Mihály volt a kollégium igazgatója, aki egy életre szóló hatással volt rá. 1948-ban Gyulán, a népi táncversenyen második helyezést értek el, a kosárlabda csapattal jól szerepeltek. 1949-ben Budapesten részt vett a harmadik Világ-Ifjúsági-Találkozón. Az érettségi után, 1950-ben, három osztálytársával a Csaholci Állami Gazdaságban töltötték a közel két hónapos gyakorlati időt.
janos_lohaton_1.jpg
1950. Csaholci ÁG.

janostolok_1.jpg

Toló kapálás az osztálytársakkal, 1949.


1951-től Budapesten az Agrártudományi Egyetemet /1951-1955/ kezdte meg. Az első évben az általános képzésben vett részt, majd az Agrárközgazdasági Karon, Gödöllőn végezte a tanulmányait. Az egyetem megkezdése előtti tanfolyamon tartós barátság alakult ki Muts Rudival, Erdélyi Lajossal, Kis Jóskával, Szániel Imrével, akiket később én is megismertem. A munkájukkal valamennyien hozzájárultak a kor fejlődéséhez, véleményem szerint kiemelkedő munkát végeztek.
janos1952kiscs.jpg
Budapest, 1952. Balról: Kis József, Pénzes János, Szániel Imre, Muts Rudolf, Erdei Lajos.


Kis József a Bodrogközi Állami Gazdaság igazgatójaként, majd a Borsod-Heves megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának a vezetője volt, tudományos munkát is végzett, megszerezte az egyetemi doktori címet. Szániel Imre a Szegedi Kutató Intézet vezetőjeként szolgálta a mezőgazdaság új növényfajták iránti igényét, az elméleti és gyakorlati kutatást. Muts Rudolf a különböző beosztásai mellett a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium főosztályvezetőjeként is dolgozott. Erdei Lajos az Állatorvostudományi Egyetemen egyetemi docensként végzett munkát, megszerezte a filozófia doktori címet.
penzes_janos_150308_6-1.jpg
Pénzes János, felesége Ábrahám Erzsébet, 1953.


Az egyetemen, 1953-ban Ámbrahám Erzsébettel megismerkedett, december 26.-án Túrkevén Házasságot is kötöttek, ahol Édesanyám, Anci, Pista bátyám feleségével is részt vett. A kollégiumban külön kis szobát biztosítottak a számukra. 1951-től az egyetemen katonai oktatásban is részesült, nyáron viszont egy hónapos katonai gyakorlaton vett részt. A diploma munkáját „Túrkeve monográfiája és munkaerőmérlege” címmel választotta, amit jeles eredménnyel védett meg. 1955 elején az Agrárközgazdasági Kar, végzős hallgatóinak képviseletében, három hallgató társával az akkori Földművelési Minisztérium minisztere Erdei Ferenc fogatta. A kiemelkedő szakember, tudós, előadó, a mezőgazdaság jó ismerője, a terület tudatos irányítója a találkozásuk alkalmával is nagy hatással volt a végzős hallgatókra.
Az egyetemi diploma kézhezvétele előtt a Gépállomások Országos Főigazgatójától állás ajánlatot kapott. A választási lehetőség Vencsellő-, Demecseri-, Nagyhalászi Gépállomás igazgatói munkaköre között volt, amelyekből a Vencsellői Gépállomást választotta /1955.03.01.-1960.12./. A Vencsellői Gépállomás működési területéhez tartozó községek a Tisza mentén helyezkedtek el, Tiszanagyfalutól Nagyhalászig. A környező 11 község szövetkezeteinek, mezőgazdasági termelőknek kellett a gépi munkát végezni. A gépállomás dinamikusan fejlődött, egyre több erő és munkagép állt rendelkezésre. A korszakra jellemző gépek napjainkban muzeális értékűek. Például: Lanz-Buldog, Zetor 25K erőgépek, kévekötő aratógépek, stb. A gépállomáson kialakított laboratórium a talajvizsgálaton, a takarmányvizsgálaton keresztül jól szolgálta a szakszerű tápanyag utánpótlást, az állatok takarmányozását. Mind nagyobb mértékben igényelték a szolgáltatásait a körzeten kívüli üzemek is. A mindennapi munka mellett Vencsellő közéletébe is aktívan bekapcsolódott, kulturális rendezvények szervezésében, tánccsoport alakításában, a labdarúgócsapat működtetésében. Első gyerekük, János Bence 1956. június 29.-én, a második gyerek László Tamás 1960. január 9.-én született. Az 1956-os események a Vencsellői időszakára estek. Az 1955. március 1.-én kezdődött igazgatói munkakör 1960 év végéig tartott.
janosfia_1.jpg
1957. Vencsellő, első szülött fiával.

janoscsaladdal_1.jpg

1969. Kisléta, Pócsi u.22., Gliba Endréné
Jánoska, Pénzes János. Pénzes Istvánné, Cirike, János, Gabi, Jóska, Évike, Julika.


Ezt követően Jámbor Miklós kezdeményezésére a Pest megyei Pártbizottságon / 1960.12.-1965.05./ politikai munkatársként dolgozott, a munkahelyére, Budapestre Szigetszentmiklósról jár be, mivel ott kaptak lakást. A kialakult munkamegosztás alapján hozzátartozott a mezőgazdasági gépállomások, a felvásárló és feldolgozó vállalatok, a pénzügyi és banki szervek és a biztosítók. Ebben az időszakban kezdte el a „Állami készletgyűjtés rendszerének továbbfejlesztése” című doktori disszertáció kimunkálását. A védés és a vizsgák letétele után 1965 elején doktorrá avatták. 1965. május elején a Pest megyei Tanács megválasztotta elnökhelyettesnek/1965.05.-1972. június 2./. A mezőgazdasági reform ekkor kezdődött meg. Aktívan részt vett az új szövetkezeti- és földtörvény kidolgozásában, majd bevezetésében, alkalmazásában. A szövetkezetek dinamikus fejlődésnek indultak, a kiegészítő tevékenységük általánossá vált. A hétvégi telkek, üdülők a Soroksári Duna-ágban, a Szentendrei szigeten, a Budai hegyekben, más területeken szaporodása felgyorsult. A dinamikusan fejlődő Pest megye esetenként súrlódásokat hozott magával. Például az új megyei irányító kórház helyszínének kijelölése. A főváros vezetőivel nem sikerült az építési területben megállapodni. Kerepestarcsa és Gödöllő között folyt a vita, míg nem hatalmi szóval döntöttek Kerepestarcsa mellett.

janosrackevetsz.jpgRáckevei Tsz-ben, Dr. Dimény Imre MÉM vezetésével, 1970.

A visszaemlékezésében külön fejezetben „Szabolcs-Szatmár megye az 1970-es évtizedben” címmel foglalkozott az ottani munkájával. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács 1972. június 2.-án elnökévé választotta. A megyei tanácselnöki munkakört 1972.06.02.-1981.10.30. között látta el. A bevezető részben a következőket írja le: „Jól ismertem szülőmegyémet, szűkebb hazámat, hiszen ott gyerekeskedtem, ott jártam elemi, polgári, majd középiskolába. Az egyetem elvégzése után öt éven keresztül ott dolgoztam a Vencsellői Mezőgazdasági Gépállomáson. Eszmélésemtől kezdve fájóan vettem tudomásul, hogy az országnak ez a keleti térsége a legelmaradottabb. A második világháború előtt itt volt a legtöbb földbirtokos és uradalmi cseléd, ebben a megyében volt a legtöbb analfabéta. A gazdasági szerkezet hosszú történelmi szakaszban feudális jellegű volt. 1945 előtt valóságos ipari üzem nem működött. 1965-ig csak a megyeszékhelynek, Nyíregyházának volt városi rangja. A második világháborút követően még sokáig a 230 település közül csak 13 rendelkezett vezetékes vízzel. A falvak villamosítása is csak az 1940-es évek végén fejeződött be. A megye helyzetét és rangsorát a „fekete vonattal” illették hosszú időn keresztül. Az egy oldalú gazdasági szerkezet miatt több tízezer ember ingázott a Budapesti, Miskolci, Debreceni munkahelyekre. Mindezek ellenére mégis büszke voltam arra, hogy Kölcsey, Bessenyei, Krudi, Móricz, Váci - és még sorolhatnám- itt született, vagy élt és alkotott, gazdagították a magyar- és világirodalmat.” „Az országnak ezen a távol keleti részén gyönyörű szépségét mutogatja a táj és a történelmi múltra figyelmeztetnek a múzeumok és emlékhelyek. A távolról jött emberek is csodálják a szőke Tiszát, a makrancos Szamos és Túr folyó által szabdalt területeket, a Vajai és Kisvárdai vár romjait, a Szabolcsi földvár történelmet idéző különlegességeit, a Csarodai és Tákosi templom évszázados építészeti remekeit.” „Minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy a megye lakosságának segítsek az emberibb feltételek kialakításában és rész vegyek a gyorsabb ütemű fejlesztésben."
janos100307_7.jpg
1973. Nyírbátor várossá avatása.

janos100307_8.jpg

Nyíregyházi 107-es iskola átadása.


Az első feladatként az ágazatok elemzésére, a hosszú távú fejlesztési koncepciók kimunkálásra került sor. Ennek alapján egységesebbé vált a terület- és településfejlesztés felfogása, a soron lévő feladatok meghatározása. Az eredmények folyamatosan jelentkeztek. A vízmű beruházások eredményeként közel 10 év alatt 100 településen fejeződött be a vízhálózat kiépítése. A várossá fejlesztendő településeken a szennyvíz csatorna építése folyamatosan napirenden volt.
janosbalsa1975.jpg
Balsa, 1974. Törpe vízmű átadása.

janos_gavavencsellotha.jpg

Gávavencsellői Tanácsháza üzembe helyezése. 1976.

Az évtized végére a tervezett települések városi rangot kaptak, így a városok száma elérte a tízet. Ebben az időben lett város Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Záhony, Nagykálló, Tiszavasvári, Csenger. A megye iparosítása is dinamikusan fejlődött, önálló gyárak, gyáregységek jöttek létre. Az 1970-ben az iparban foglalkoztatott 35.000 fő 1980-ra 100.000 fő fölé emelkedett. Az állóeszközök értéke 4,5 milliárd Ft-ról 18,5 milliárd Ft–ra, a termelési érték 7,2-ről 32 milliárd Ft-ra növekedett. Az ipar növekedésével a települések infrastruktúrája is kedvezően alakult. Az élelmiszeripar is az alapanyagokhoz alkalmazkodva szintén fejlődött: Nyíregyházi Tejipari Vállalat, Mátészalkai Tejporgyártó Üzem, Hűtőtárolók, Alma légyártó Üzemek, stb. Az egészségügyi, oktatási, kulturális beruházások megvalósulása: Nyíregyházán 300 ágyas pavilon, Fehérgyarmaton új kórház, Kisvárdai-, Mátészalkai kórházak bővítése, korszerűsítése valósult meg. Néhány év alatt több ezer hellyel bővült az óvoda és bölcsődék férőhelye. A Nyíregyházi, Mátészalkai, Kisvárdai szakmunkásképző iskola és több általános és szakközépiskola épült. Felépült a megyei könyvtár, művelődési központ, több városban művelődési központ létesült, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház rekonstrukciója, újraindítása sikerélmény volt a Nyíregyháziaknak. A Sóstón, állandó kiállítási pavilon épült, kialakult az ifjúsági park, a vadaspark, vidámpark. Rendszeressé vált az őszi gyümölcskarnevál, a labdarúgó csapat bekerült az NB I-be.


Nyíregyháza észak-alföldi régióban, nyirség központjában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekszik, megye jogú város, megyeszékhely, lakosainak száma 117.832. Nyíregyházát 1209-ben Nyír néven említik először, 1786-ban mezővárosi rangot kapott, ekkor a lakosainak száma 7.500. A 19. században a Dessewffy és a Károlyi családoktól Nyíregyháza pénzen megváltotta magát. 1837-ben különleges királyi kiváltságot kapott. A vasútvonal 1858-ban elérte a várost. 1876-ban Szabolcs megye székhelye lett. Vasúti Kapcsolatai közül a legfontosabb a 100-as, Budapest-Záhony közötti kétvágányú, villamosított fővonal, amelyből itt ágazik ki a Tokaj felé vezető 100c számú, a Mátészalka felé vezető 113-as számú és Vásárosnaményba vezető 116-os számú vasútvonal. Nyíregyháza a végállomása a Tiszalökig közlekedő személyvonatnak. Az állomás mellől indultak a Nyírvidéki Kisvasút vonatai Dombrádra és Balsára.

,
Nyíregyháza lakosainak száma a gazdasági fejlődés függvényében változott:
1900 év       1920 év      1949 év       1960 év       1970 év      1980 év       2010 év
33.204 fő     44.850 fő    56.336 fő    65.007 fő     81.949 fő    108.235 fő   117.832 fő
0%               135%         125%         115%           126%          132%          108%
Megjegyzés: az előző oszlopban lévő fő %-ban mutatja a létszámnövekedést


Az 1970-es években testvérbátyám Dr. Pénzes János Szabolcs-Szatmár megye Megyei Tanács elnöki beosztását tíz évig töltötte be. Az időszaka alatt Nyíregyháza gazdasága, kulturális, egészségügyi, sport élete, lakosainak száma dinamikusan fejlődött


Ebben az időszakban a családommal Sárospatakon dolgoztam és laktam. Nyíregyházára rendszeresen jártunk, a Nyíregyházán élő három testvéremmel, annak családjaival rendszeres kapcsolatunk volt, öröm volt számomra is, hogy Nyíregyháza és a megye pozitív változáson megy keresztül.

Az országos szervezetekkel, kormány tagjaival, minisztériumok szakembereivel folyamatos, építőjellegű kapcsolata alakult ki. A hosszú távú fejlesztési koncepció, konkrét tervek támogatásában, megvalósításában komoly segítséget biztosítottak. Minden Budapesti találkozás, a megyében történt látogatások alkalmat biztosítottak a konzultációkra, a törekvések megerősítésére. A Megyei Tanács elnökeként minden lehetőséget megragadott szülő hazája, Szabolcs-Szatmár megye, Nyíregyháza fejlődésének anyagi támogatására. Kádár János 1974 évi Moszkvába utazásakor, Záhonyban a szokásos búcsúztatása után Dr. Pénzes János megyei tanács elnöke a vasútállomás éttermében Dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterrel beszélgetett, a feladatokat sorolva a miniszter megkérdezte János mondj két olyan dolgot, amit sürgősen meg kell oldani, a válasz azonnal következett; a Tiszavasvári úti, Debreceni úti vasúti feljáró megépítése. A két felüljáró tervének véglegesítés azonnal elkészült, az építés rövidesen megkezdődött. A Nyíregyháziak közül még többen emlékeznek, amikor a két helyen hangjelzéssel működő sorompós vasúti átkelő volt, „Tizenöt percen túl is zárva tartható!” felirattal. A Nyíregyháziak nevében utólag is köszönetemet fejezem ki a döntést hozóknak, a kivitelezőknek.
janos100307-9.jpg
1976. Lázár György a kormány elnöke az almaszüreten.

janos100307_10.jpg

Kádár János átutazóban Nyíregyházán.


Dr. Pénzes János Szabolcs-Szatmár megyében betöltött elnöki funkciójában sem felejtette el, hogy Kislétán született, a községet rendszeresen látogatta, a vezetőkkel, a Kislétaiakkal a kapcsolata élővé vált. Kislétán egyedül élő édesanyját gyakran kereste fel. A Szabolcs-Szatmár megye távlati koncepciójának, terveinek megvalósításával összhangban Kisléta község is részese volt a fejlődésnek. Kisléta község önálló vízműve 1975. augusztus 20.-án került átadásra, a Dr. Jósa István Állami Iskola hat tanteremmel 1982-ben épült meg. A Gencsy Kúriában 1957-ben létrehozott 20 fős Ápoló Gondozó Otthon 1976-ban két egyenként 100-100 férőhelyes pavilon résszel bővült, a férőhelyek száma 220 főre emelkedett, a foglalkoztatottak száma jelentősen megemelkedett. A Kislétát Nyírbogáttal összekötő földút az 1970-es években szilárd burkolattal lett kiépítve. A Kislétaiak, a Kislétáról elszármazottak, ha hozzáfordultak ügyes, bajos dolgaikkal a szigorú erkölcsi normáin belül mindég igyekezett segíteni.


A Nyíregyházán székelő egyházi vezetőkkel rendszeres volt a kapcsolata. A Hajdúdorogi Egyházmegye püspökével, Timkó Imrével /püspök 1972-1988/ évente találkozott, kölcsönösen tájékoztatták egymást, kiemelkedő egyházi rendezvényen a meghívás alapján részt vett. A Kislétai Görög Katolikus Egyház lelkészét, Rojkovich Pált /aki 1918-tól negyven évig szolgát Kislétán/ és gyerekeit, Istvánt, Mancit jól ismerte és tisztelete.


A Fővárosi Tanács 1981. október 30.-án funkcionális elnökhelyettesévé választotta. A munkaköréhez a fejlesztés, pénzügyi, gazdálkodási, munkaerő gazdálkodási, kereskedelmi és idegenforgalmi területek tartoztak. Aktívan rész vett a tanácsi rendszer reformjának kidolgozásában, részese volt a főváros fejlesztésének. A fővárosnál az aktív életpályája végével a tanácsi rendszer is megszűnt, bekövetkezett a politikai rendszerváltás.
Az 1980-as évek előtti fővárossal kapcsolatban a következőket írta a visszaemlékezésében: „A nagyarányú városfejlesztést kísérő feszültségek ellenére Budapest jelentősen gazdagodott és dinamikusan fejlődött. Az országban elfoglalt helye és szerepe mind jobban meghatározóvá, egyben országos viszonylatban aránytalanná vált. Nem túlzás azt mondani, hogy világvárossá nőtte ki magát, amit külföldön is elismertek és méltattak. Mindez csak úgy volt elérhető, hogy a központi szervek a vidék rovására kiemelt figyelmet és anyagi eszközöket fordítottak Budapest fejlesztésére. Ennek eredménye volt, hogy felborult az ország arányos terület és településfejlődése. Az ország lakosságának közel negyede Budapesten él, miközben a vidéki települések egy része fokozatosan elnéptelenedik. Időközben felismerést nyert a túlzott centralizáció káros hatása. Elkezdődött a fővárosi ipar decentralizálása, a vidék iparosítása, a tudományos és oktatási intézmények megyeszékhelyekre való telepítése, illetve újak építése.”


A Fővárosi Tanácsnál töltött időszakában minden gond és probléma ellenére a rendszerváltást megelőző évtizedben Budapest figyelemreméltóan fejlődött. Az ország kedvezőtlenebbé váló gazdasági helyzetében is megfelelően működtek az intézmények és kielégítően üzemelt a főváros. Közel 10 év alatt a főváros 120 milliárd forint összeget fejlesztésre, 260 milliárd forint összeget fenntartásokra és felújításokra fordított. A tanácsi közüzemi vállalatok is jelentős összegekkel segítették az infrastruktúra fejlesztését, a város üzemeltetését. A rendelkezésre álló fejlesztési források felhasználásával 1990 végéig 7.190 bölcsődei és 19.190 óvodai hely létrehozására, 3.026 általános és 797 középiskolai tanterem építésére került sor. A kereskedelmi boltok alapterülete 312.800 m2-el bővült, 14 szálloda építése és rekonstrukciója fejeződött be. A felépült és átadott lakások száma 143.740.

 

Dr. Pénzes János az eredményes munkája alapján kapott kitüntetései.

  1. 1964.10.26. A „Munka Érdemrend ezüst fokozata”. Adományozó Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Elnöke Dobi István, titkára Kiss Károly. Száma XIV-4/53/1964.
  2. 1970.11.07. A „Munka Érdemrend arany fokozata”. Adományozó Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Elnöke Losonczi Pál, titkára Cseterki Lajos. Száma XX-9/57/1970.
  3. 1973.03.01. „Kiváló Munkáért Érem arany fokozata”. Adományozó Magyar Honvédelmi Szövetség. Főtitkár Kis Lajos.
  4. 1977.04.04. „A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata”. Adományozó a Magyar Népköztársaság Kormánya. Honvédelmi miniszter Czinege Lajos. Száma 0122/1977 HM.
  5. 1980.11.07. A „Munka Érdemrend arany fokozata”. Adományozó Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Elnöke Losonczi Pál.
  6. 1988.11.07. „Szakszervezeti Munkáért arany fokozat”. Adományozó Szakszervezetek Országos Tanácsa. Főtitkára Gáspár Sándor.
  7. 1989.12.04. „A Magyar Köztársaság aranykoszorúval dísztett Csillagrendje”. Adományozta Magyar Köztársaság Ideiglenes Elnöke Dr. Szűrös Mátyás. Száma VI-/61/1989.
  8. 2005.08.19. „PRO COMITATU kitüntető díj”.Adományozta Szabolcs- Szatmár-Bereg Megye Közgyűlése. A Megyei Közgyűlés elnöke Gazda László.


János bátyám a felelősségteljes munkája közben is szakított időt a családjára, szüleire, testvérei, a kikapcsolódást, pihenést szolgáló vadászatra, teniszezésre. A sok történetre nem akarok kitérni, de a személyes kötődésemet szeretném érinteni. János bátyám a családba ötödik gyerekként, én kilencedik gyerekként tíz évvel később jöttem e világra. A felnőtté válásomat követően szinte nem tudok, olyan születésnapot, hogy ne találkoztunk volna és ne személyesen köszöntjük egymást és családtagjainkat. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor 1981-ben felajánlotta, hogy Nyíregyházán, a Sóstón együtt ünnepeljük az 50 éves, illetve 40 éves születésnapunkat. Később Budapesten a 60 éves, az 50 éves, majd a 80 éves és 70 éves közös születésnapunkat a kezdeményezésemre a Római Lakótelepi lakásunkban a testvérekkel, szűkebb családtagokkal közösen tettük emlékezetessé. A 85 éves, 75 éves születésnapunkon a feleségekkel együtt Veresegyházai lakásukban találkoztuk. A beszélgetés során kiemelten szerepelt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Nyíregyháza, Kisléta.
janos50_1.jpg
Nyíregyháza, 50 és 40 éves születésnap, 1981.

 

janos70eves_1-1.jpg
Dr. Pénzes János 70.-ik születésnapján köszönti Családja és Testvérei. Veresegyháza, 2001.


A családunk körülményeiből eredően az első percektől kezdve a tagjai kötődtek egymáshoz. A közös élmények, a közös játékok, a közös gyerekkorban jelentkező mezőgazdasági munka, az iskolába járás emlékei, az egymást segítő szellemi és anyagi támogatás, az egymás iránti segítőkészség, a hétvégi telkeken történő találkozások, kertészkedések, a közös szőlő vásárlása, mustkészítés, borkészítés, borpalackozása, a közös vadászatok, különböző sportolások, a rendszeres találkozások, beszélgetések, az egész életünket végig kíséri.
János bátyámhoz történő kötődésemet erősítette, mikor Kislétán gyerekkoromban a dohánypajtában elaludtam, otthon tartózkodott, a jövetelekor felébredtem, üdvözöltük egymást, ő megölelgetett, amit nem tudok elfelejteni. Az életemet meghatározó első lépésemet ő indította el, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum Gépész tagozatára történő jelentkezésemet elindította és sikerrel is járt. A középiskolában a kollégiumi díjat ő fizette. Nyíregyházán a kollégiumban gyakran felkeresett, ami kezdetben különösen jólesett, mivel a szüleim nem tudtak hozzám bejönni.
A felelősségteljes munka mellett kikapcsolódást, pihenést jelentett számára a vers szeretete, napjainkban is számtalan verset kívülről ismer, és szívesen idézi. A nagy családunk életének változásáról a bevezetőben következőket írja: „A Horthy Magyarországon a sokgyerekes család, elsősorban a gazdasági cselédek, a szegényparasztok és munkások körében volt jellemző. Ők biztosították a népszaporulatot, a nemzet fenntartását, az értéket teremtő munkaerőt és közülük került ki az ország védő katonák döntő többsége.” Ezzel kapcsolatban idézi Váci Mihályt, akit személyesen ismert, Nyíregyházán kollégiumi igazgatója volt, az egyik leggyakrabban idézett költője „Övék az ország hogy pusztáit benépesítsék: hogy rögeikbe kapaszkodjanak: ne hordja el vihar-idő, el ne vaduljon a hon.”
A fizikai állóképességét, a kikapcsolódását a rendszeres mozgással, sporttal, kertészkedéssel oldotta meg. A középiskolában kiemelkedően kosarazott, gyerekkoromban az asztali teniszezésben sokat tanultam tőle, szívesen csinált szinte minden sportot, aktív munkája során rendszeressé vált a teniszezés. Szívesen szervezte és aktívan részt vett a tenisz összejövetelen, gyakori volt a szilveszteri teniszverseny, a teniszversenyeknek gyakori színhelye volt Nyíregyháza és Budapest.
Budapestre 1987-ben kerültem fel, a teniszezés tanulása hamar terítékre került, amit János bátyám alapvetően befolyásolt. A kezdeti időszakban felajánlotta, hogy egy-egy alkalommal teniszezünk velük, a csapatával, amit elfogadtunk, ekkor még nagy különbség volt közöttünk, János a hálónál kiválóan ütötte a labdát, azt a szintet a mai napig nem tudtam elsajátítani. Az aktív teniszezés időszakában rendszeressé vált a Veresegyházán és a Nánási úti Teniszakadémián történő két csapat közötti teniszverseny, ahol kupa, oklevél is kiosztásra került. Sajnos János bátyámat ért agyvérzés után a teniszezése elmaradt.
janos_aranydip_1-1.jpg
Dr. Pénzes János évfolyamtársaival, Aranydiploma átvételekor, Gödöllő, 2005.


Dr. Pénzes János, testvérbátyámhoz való kötődésemen túl gyerekkoromtól kezdve példakép volt számomra. A szakmája, a munkája iránti elkötelezettsége, a vezetői készsége, az erkölcsi mércéje, munkaköreinek magas színvonalú ellátása, sikerorientáltsága, az ügyek, a feladatok iránti alázata felejthetetlen számomra. A kisebb, nagyobb közösségekkel beosztottként, vezetőként mindég a fejlődést, a pozitív változást, az emberek jobb körülményeinek megvalósítását szolgálta, 85 éves születés napján úgy érzem, mondhatom hozzájárult az emberek történelmének, Pest megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Budapest főváros, Kisléta község történelmének formálásához. Gondolom, sokak nevében köszönetem fejezhetem ki.

Budapest, 2016. március 8.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kisleta.blog.hu/api/trackback/id/tr668455340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.