Gencsy címer
Gencsy Ferenc /1768-1851/ altábornagy
A Gencsy címer: Egy gödény saját vérével táplálja fiókáit, alatta egy levont sisakrostélyú páncél felső, fején királyi koronával. Ettől lentebb egy címerpajzs, benne ismét egy gödény fiókáit táplálja. Az együttest barokkos díszítés fogja közre.
Az őseim, nagyapám, édesapám, nagybátyáim és családjaik munkalehetőségeit, megélhetésüket a Gencsy család biztosította. Akik az érintett időszakban a legnagyobb földbirtokosok voltak. Őseim gazdasági cselédként, napszámosként, lovas kocsisként, béresként, vadőrként, parádés kocsisként, dohánykertészként, tanyagazdaként stb. végeztek munkát. Kisléta és az őseim története elválaszthatatlan a Gencsy család történetétől.
Tiszafüred történetének leírásában és Dr. Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Szabolcs vármegye nemes családjai című műben találtam, hogy a gencsi és érmihályfalvi Gencsy család Szatmár vármegye hasonnevű Gencs helységéből származik. 1381-ben Gencsy András királyi adománylevelet kapott több szentlőrinci birtokrészre, 1428-ban Gencsy János fiaival, Istvánnal és Orbánnal, rokonaival határjáró parancsot eszközöltek ki Zsigmond királytól. A határjárást a leleszikonvent még abban az évben teljesítette. 1551-ben pedig Gencsy János és társai nyertek új adománylevelet Gencs falura. Az adomány 1587-ben és 1611-ben megújításra került. Gencsy Zsigmond Rákóczi Ferenc ezredes kapitánya, 1704-ben Mihályfalván nyert részbirtokokat. Gencsy Zsigmond tevékenyen részt vett a felkelő hadjáratokban, a fejedelem egy nemesi lovasezred parancsnokságát bízta rá. Gencsy Zsigmond hazaszeretetét, szabadságszeretetét, a fejedelemhez való hűségét 1706. július 28-án életének feláldozásával pecsételte meg. Rákóczi fejedelem és Károlyi Sándor generális gondoskodtak az özvegy Balázsi Katáról, aki 1711-ben Pálffy Jánostól oltalom levelet nyert. A fiát, Sámuelt II. Rákóczi Ferenc fejedelem tanítatta, az adománylevelekben a család anyagi biztonságról is gondoskodott, Érmihályfalván birtokot adományozott. A család idővel átszármazott Szabolcs vármegyébe és Téth, Kis-Léta, Szakoly, Balkány községben bírt földesúri joggal. Gencsy Zsigmond 1784-ben Szabolcs vármegye táblabírája. Gencsy Ferenc /1768-1851/ altábornagy, 1813-ban Galíciában hadosztályparancsnok és altábornagy. Gencsy Albert 1842-ben Új-Fehértón született, 1892-96 és 1896-1901 között országgyűlési képviselő a közlekedési bizottság tagja, jogász korában Somossy Ignácz országgyűlési képviselő mellett dolgozott, 1880-ban a felső szabolcsi evangélikus református egyház tanácsbírája lett. 1881-ben a Nyírbátori Kerület képviselőjévé választották, ettől kezdve a kerületet képviseli.
A kislétai Gencsy /Gencsy és Érmihályfalvi/ családnak az egyik ága Szabolcsból Borsodba és onnan, házasság útján, a Józsa György leszármazói, az Okolicsányiak révén jöttek az újabb korban Hevesbe, Tiszafüredre, ahol Gyula /†870/ birtokos volt. Gyula fia József /†885/ szintén tiszafüredi birtokos, leánya Ilona, Sipos Miklós császári és királyi kapitány neje ugyanitt birtokos. A Gencsy Zsigmondhoz kötődő kislétai Gencsy Károly elődei (édesapja, nagyapja) is gazdálkodással foglalkoztak, Kislétán 1800 kataszteri holdon, a község határának felén gazdálkodtak.
Lajos Miklós írása alapján Érmihályfalva, Bihar megyei kisváros a megye észak-nyugati határán terül el, fontos vasúti és közúti csomópont Nagyvárad és Szatmár között, nemzetközi határátkelő Magyarország irányában közúton és vasúton. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint 10.438 lakosa van, amelyből 8832 magyar, 1340 román, 213 cigány és 23 más nemzetiségű.
Az interneten ráleltem Gencsy Tibor / GENCSY de GENOS ET ÉRMIHÁLYFALVA/ családfájára, amelyet kiegészítettem a Rácz István által összeállított családfával.
- Gencsy Zsigmond Rákóczi Ferenc egy mezei nemes lovasezred parancsnokságát bízta rá. Gencsy Zsigmond gyermeke 1/1. Gencsy Sámuel /1698-Balkány, 1752.12.19./ Felesége Újhelyi Krisztina /1709-Balkány, 1759.07.08./. Gencsy Sámuel gyermeke 1/1/1. Gencsy Zsigmond /1723-Balkaány, 1807.02.24/. Felesége Tolnay Erzsébet /1742-Balkány, 1807.06.09./. Gencsy Zsigmond gyerekei: 1/1/1/1. Gencsy Lajos /Balkány, 1764.06.07.-Balkány, 1838.06.14./, 1/1/1/2. Gencsy László /Balkány, 1763.01.14.-Balkány, 1833.01.29./, 1/1/1/3. Gencsy Mária /Balkány, 1766.05.-Balkány, 1788.09.04./, 1/1/1/4. Gencsy Ferenc /Balkány, 1768.09.16.-Alsózsolca, 1851.05.01./, 1/1/1/5. Gencsy Sámuel /Balkány, 1773.12.18.-Balkány, 1845.12.29./, felesége Losonczy Borbála /Sajószentpéter, 1786.03.13.-Balkány, 1811.11.10./. Gencsy Sámuel az 1800-as években jelentős kislétai birtokot szerzett a Gulácsy és a Barkóczy családoktól. Gencsy Sámuel gyerekei: 1/1/1/5/1. Gencsy Ferenc /Pest, 1823.12.05.-Balkány, 1885.07.30./, 1/1/1/5/2. Gencsy Zsigmond /Balkány, 1820.10.22.-Balkány, 1883.06.26./, 1/1/1/5/3. Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.- Kisléta, 1887.06.24./, felesége Szunyogh Amália /Újfehértó, 1821.08.08.-Kisléta, 1870.05.01./. Gencsy Károly vette meg Dr. Jósa István Szabolcs vármegye főorvosának 400 holdas kislétai birtokát. Gencsy Károly gyerekei: 1/1/1/5/3/1. Gencsy László /Miskolc, 1841.09.23.-Budapest, 1874.12.22./, 1/1/1/5/3/2. Gencsy Sámuel /Kisléta, 1854.04.02.-1906.10./, 1/1/1/5/3/3. Gencsy Amália /Újfehértó, 1847.09.17.-Nyíregyháza, 1888.05.06./, 1/1/1/5/3/4. Gencsy Viola /Kisléta, 1850.11.02.-Újfehértó, /, 1/1/1/5//3/5. Gencsy Albert /Újfehértó, 1842.09.14.-Nagyhalász, 1932.06.20./. Gencsy Albert gyerekei: 1/1/1/5/3/5/1. Gencsy Julianna /Budapest, 1884.07.09.- Budapest, 1956.01.16./, 1/1/1/5/3/5/2. Gencsy Károly /Budapest, 1888.12.02.-Dévaványa, 1950./, felesége Ujfalussy Eszter /Balatonalmádi, 1896.12.31.- Nyírmihálydi, 1971.11.07./. Gencsy Károly a kislétai 1800 holdas földbirtok irányítását 1923-ban vette át. Gencsy Károly gyerekei: 1/1/1/5/3/5/2/1. Gencsy Éva /Kisléta, 1919.09.16.-Charlottesville, 1997.03.19./, 1/1/1/5/3/5/2/2. Gencsy Klára /Kisléta, 1921.10.01.-Salzburg, 1990.05.19./ 1/1/1/5/3/5/2/3. Gencsy Tibor /Kisléta, 1917.05.28.-Budapest, 2007.07.20./, felesége Frein Klotilda /Budapest, 1927.07.19.-Szentendre, /. Gencsy Tibor gyerekei: 1/1/1/5/3/5/2/3/1. Gencsy Klára, Bethlen Béláné /1962-/, 1/1/1/5/3/5/2/3/2. Ráczné Gencsy Éva /1962-/.
16/1. Id. Gencsy Károly kislétai földbirtokos
Id. Gencsy Károlynak nagy érdemei voltak a kislétai gazdálkodás megalapozásában. Az utódok és az alkalmazottak nagy tisztelettel emlékeznek rá, a megye közéletének kiemelkedő vezetője volt. A kutatásaim során talált anyagokból a következőket teszem közzé.
Az egyik felmérés szerint a füredi fürdő látogatásából Szabolcs vármegye földbirtokos–dzsentri rétege sem szorult ki, ám számuk elenyésző. Közülük viszont állandó vendége volt Fürednek a földbirtokos Gencsy család: 1857-ben id. Gencsy Károly szolgájával és szobalányával Kislétáról, 1869-ben Gencsy Ferencné leányával, majd férje, Gencsy Ferenc Balkányról, 1908-ban özvegy Gencsy Béláné és Ella leánya ugyancsak Balkányról nyaralt a Balatonnál. Rajtuk kívül a reformkortól Szabolcs megye meghatározó nemesi családjai közé tartozó Elek família képviselői közül említést érdemel Elek Mihály földbirtokos, aki 1872-ben utazott Füredre Nyíregyházáról, a községi tisztviselők közül pedig 1906-ban Bartos László községi jegyző Ajakról.
Id. Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.-Kisléta, 1887.06.24./ halálával a Nyírvidék 1887.06.26.-ai számában foglalkozott. „A vármegyeházán kitűzött gyászlobogó jelenti, hogy a vármegyei közéletünknek egy általánosan ismert és tisztelt alakja: Id. Gencsy Károly kislétai földbirtokos meghalt. Halála, melyre hosszas betegeskedése és magas kora folytán, úgy kiterjedt családja, mint nagyszámú barátai és tisztelői el voltak készülve, e hó 24-én, pénteken következett be Kislétán, hol a 76 éves öregúr már hosszú idő óta betegeskedett. Id. Gencsy Károly fiatalabb éveiben s különösen addig, míg a vármegye székhelye Nagykállóban volt, élénk részt vett a megyei ügyek intézésében. A közgyűléseken mindig megjelent, élénk tevékenységet fejtett ki a különféle bizottmányok munkálkodásaiban, s mint a vármegyei autonómia tántoríthatatlan híve tüntette ki magát. Egy ízben ellenzéki képviselő jelöltje is volt a nyírbátori kerületnek, de Vécsey József báró ellenében kissebségben maradt. De mindenekfölött jó gazda volt, ki azzal a csaknem általános áramlattal szemben, melynek vármegyénkben és az egész országban annyi jómódú család áldozata lett, nem csak meg tudta őrizni ősi vagyonát, de sőt megszaporította is. Pedig kislétai udvara mindig, mint vendégszerető magyar ház volt ismeretes. A régi magyar életnek egy hamisítatlan, tiszteletre méltó alakja tűnt el az ő halálával. Gyermekei, széles körű rokonsága s a barátoknak és tisztelőknek nagy száma, kik ravatalát körülállják, az igaz fájdalom könnyeit hullatják koporsója felett.”
Id. Gencsy Károly elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: „Gencsy Albert s neje Gencsy Etel, leánya: Juliska, Gencsy Amália s férje Hegedüs Ede törvényszéki bíró gyermekei: Zoltán és Erzsike. Gencsy Viola és férje Nezdroviczky Jenő s gyerekei: László, Pali, Sándor, Ilona, és Károly. Gencsy Sámuel és neje Molnár Ilona s leánya Márta, vigaszt nem ismerő keserű fájdalommal tudatják, a legjobb apának, nagyapának, apósnak néhai gencsy és érmihályfalvi Id. Gencsy Károlynak folyó év június hó 24-én, élete 76-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi részei f. év június hó 27-ik napján, délután 3 órakor fognak az evangélikus református egyház szertartásai szerint, Kislétán a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Kisléta, 1887. június hó 24-én. Béke és nyugalom a kedves porokra!”
16/2. Gencsy Albert kislétai földbirtokos
Gencsy Albert kúriája
Az uradalom Gencsy Albert idejében /1893-1923/ is jelentősen növekedett. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Gencsy Albert a nyírbátori választási kerületben országgyűlési képviselő volt. Jelentős szerepet vállalt a Nyíregyháza-Mátészalka vasútvonal megépítésében. A Szabolcsi Agarász Egyletnek 1895-1913 között elnöke, az Országos Agarász Szövetség igazgatósági tagja.
A „NYÍRVIDÉK” 1903.10.04-én 40. számban megjelent Gencsy Albert Kislétai földbirtokos leányának Gencsy Juliskának és Jármy Jánosnak Kislétán 1903. szeptember 29-én tartott „Fényes esküvő”-jéről a következőkben idézett beszámoló.
„Fényes esküvő. Jármy János vármegyei tb. aljegyző múlt hó 29-én tartotta esküvőjét Gencsy Juliska kisasszonnyal, Gencsy Albert kedves leányával. Letűnt, elhanyatlott napsugaras idős képet idézte föl ez a minden izében régi magyar módi szerint megtartott lakodalmi ünnep, melyről a következő tudósítást közöljük: A múlt hó 29-én esküdött örök hűséget szíve választottjának Gencsy Julikának, Jármy János megyei tisztviselő. Két ősi régi szabolcsi úri család törzsének virágzó ifjú hajtása mindkettő. A deli vőlegény is, az angyaljóságú szépséges menyasszony is, kiket a legköltőibb szerelem fűzött egymáshoz addig is. Az ünnepélyes szertartás déli 12 órakor a menyasszonyi háznál, a polgári kötéssel kezdődött, mit az ottani anyakönyvvezető Pécely Sándor teljesíteti, szép beszédet intézve ez új párhoz, a két család legközelebbi rokonságához tartozó fényes közönség előtt. Násznagyok voltak Sárközy Aurél Kőin Komárom megye főispánja a menyasszony, — és Jármy Miklós a vőlegény részéről. Nyoszolyó asszonyok Sárközy Aarélné, özv. Gencsy Béláné, özv. Hegedűs Edéné és Nozdroviczky Jenőné úrhölgyek. A polgári kötés megtörténte után a körülbelül 60 tagból álló úri társaság 35, őszi szokás szerint selyem kendőkkel, szalagokkal, csokrokkal virágokkal fényesen feldíszített fogaton, melyek közt 15 négyes volt, a Kislétai ev. ref. templomhoz hajtatott, elöl a pálcás vőfély tisztét teljesítő Kallay Emillel s a templomtér kapujától a templomig vezető úton két oldal paronként megálló vőfélyei és koszorús leányok által képezett sorfal között, az örömapa nyomában a hófehér hosszú uszályos selyembe öltözött menyasszony fivére karján, követve vőlegényétől, belépett az ősrégi szentegyházba, hol már az esketési szertartást teljesítő helyi lelkész Szakács József, Görömbey Péter esperes és Nagymáté Albert e. megyei főjegyző társaságában várta a nászsereget. A templomi harmónium megható hangjai mellett elhelyezkedett csakhamar a padokba s aztán a vőlegény és menyasszony az úr asztala elé lépett s a hozzájuk intézett megható s költői fordulatokban gazdag beszéd és ima után, elmondta a szent esküt, s lett örökre egymásé szíve szerint.
A szertartás bevégzése után ugyanazon rendben, mint ahogy jött, hazament a fényes társaság s ősi szokás szerint úgy d. u. 2 óra körül kezdetét vette a lakodalmi ebéd. A negyedik fogásnál megkezdte a tósztok sorát Jármy Miklós, folytatta Sárközy Aurél, mindkettő az új párért ürítve poharát, majd Újhelyi régi barátjáért az örömapáért s később az örömanyáért ivott, Görömbey esperes az örömszülőket, Nagymáté Albert az ifjú sarjadékaikban most egyesült két régi szabolcsi kurucz — Gencsy és Jármy családokat éltette, a házigazda igazán poétikus szép beszédben összes vendégeiért. Ifjú Patay a hölgyekért, Szakács József a még nem házas ifjakért emeltek poharat.
Ebéd után felzúgott aztán a Benczy Gyula zenéje s vidám derültségben s felemelő ünnepélyes hangulatban mulatott aztán az úri társaság, közbe-közbe hallgatva az ősi tárogató mélabús hangjait, mígnem egyszer csak a vőlegény násznagya az örömanyával megkezdte a táncot. A jó példát követte az ifjúság s alig végeztek el egy-egy tüzes csárdást újra kezdték a másikat kivilágos virradtig, mikor a vendégsereg szétoszlott a vendégszerető ház falai közül. Meg kell itt jegyeznem, hogy a régi magyar urak szép szokása szerint az örömapa megvendégelte a falu szegényeit s a gazdaságában alkalmazott cselédséget is. Spectator.”
Az ezredévi ünnepélyek fénypontja a vármegye közönségének 1896. évi május 11-én Nyíregyházán tartott közgyűlése volt. „Kállay András főispán a nagy számmal egybegyűlt ünneplő közönség jelenlétében megnyitván a közgyűlést, lendületes szónoklattal emlékezett meg a nap jelentőségéről. A főispán után id. Vay Ádám gróf mondott ünnepi beszédet. Mikecz János alispán előterjesztése után az egész közgyűlés az Egyház-térre vonult, hol a vármegye által emelt emlékoszlopot az alispán magas szárnyalású beszéd kíséretében adta át a város polgármesterének. A június 8-iki hódoló díszfelvonulás alkalmával a vármegyei bandériumban a következők vettek részt Liptay Béla zászlótartó vezetése alatt: Bogáthy József, Dessewffy Emil gróf, Gencsy Albert, Gencsy Béla, Gencsy Sámuel, Kállay Emil, Petrovay János, Pongrácz Jenő gróf, Vay Tibor gróf.”
Neumányi Antal tiszttartó, először gróf Lónyay rétközi, majd Elek Dezső, Gencsy Samu Újfehértói birtokát irányította. Gencsy Albert kislétai birtokát 1893-tól vezette. A birtokon mellette több segédtiszt és írnok is megfordult. A korban kiemelkedő színvonalú gazdálkodást folytattak, fejlett állattenyésztés, szőlőt 10 holdon, gyümölcsöst 40 holdon, fenyő és nyárfás 250 holdon, dohány 90 holdon volt. Nyíregyházán a Gencsy-ház, a Széchenyi utca 38. számú sarokháza. A sarokházat Novák Gyula vármegyei jegyző építette 1899 őszén Kéry Gyulával. Gencsy Albert /1841-1932/ kislétai földbirtokos 1931-ben, az akkori tulajdonostól Engel Sámueltől vásárolta meg. Felsőkereskedelmi leányiskola céljára Pisszer János tervei alapján alakították át. Az 1948. évi államosítás után általános iskola kapott helyet benne. Gencsy Albert 90 éves korában, 1932-ben özv. Jármy Jánosné, Gencsy Juliska, leánya Nagyhalászi Homok tanya birtokán halt meg, a családi sírboltban Kislétán, mint Kislétai földbirtokost helyezték örök nyugalomba.
Gencsy Albert-ház, Nyíregyháza, Széchenyi utca 38.
A „Község az úrbéri egyezség után” című anyagban Kállósemjénnel kapcsolatban szerepel, hogy az 1872-1895 között megjelent új földbirtokosok között van Gencsy Amália (Nemeserdő), később Hegedüs Ede és neje Gencsy Amália (Nemeserdő). Jósa András leírásában olvastam, hogy nagyapja Dr. Jósa István kislétai 600 holdas birtokát az apja, Jósa Péter adta el id. Gencsy Károlynak.
16/3. Gencsy Károly kislétai földbirtokos
Gencsy Károly 1923-ban Gencsy Alberttől, édesapjától vette át a birtok irányítását. A Dr. Borovszky Samu által szerkesztett „Magyarország vármegyéi és városai” című anyag szerint Gencsy Albert birtokai Kislétán, Nagyhalászban, Szakolyban, Abonyban helyezkedtek el. Összes területe: 3.500 magyar hold, ebből szántó 3.100 hold, kaszáló 200, erdő 200 hold. Lóállománya: 47 ló, 80 koca, magyar szarvasmarha 240, juh 1000 darab. Dohánytermesztés 90 holdon, egy száraz malmot működtet. Gencsy Károly a gazdálkodás mellett szenvedélyes lovas volt, 132 versenyt nyert. A Gencsy birtok fénykora 1920-ra tehető, amikor a feleség Újfalussy Eszter apja Újfalussy Dezső, megyei főispán igen jó viszonyba került Horthy Miklós kormányzóval és Kállay miniszterelnökkel. Gencsy Károly uradalma döntően befolyásolta Kisléta község lakosságának gazdasági és szellemi fejlődését. A nagybirtokosok elsősorban árutermelést, a kisbirtokosok jelentős mértékben önellátó gazdálkodást folytattak. A Gencsy uradalomban egyre több gépet alkalmaztak, a kisebb területen gazdálkodóknak minimális gép állt rendelkezésre.
A mezőgazdasági gépek mellett Gencsy Károlyné nevén BUICK autó is szerepelt, amelyet a gépész Konyári András vezetett. A Nyírvidék 1929. június 23.-i számában a nyíregyházi Marton és Társa Autóüzeme a hirdetésében felsorolja az autótulajdonosakat, többek között Gencsy Károlynét, született Újfalussy Eszter.
Gencsy Károly időszakában kertészként Bokor Péter, majorgazdaként, a központban lévő magtárak, raktárak kezelőjeként, az állatgondozók, hajtók irányítójaként Verba György, szőlővincellérként Dankó József, erdész és vadőrként Hajdu András, Ujfalusi Ferenc végzett munkát. A Gencsy Kúria a Nemesi birtokosság területén Kislétán, a Pócsi utcában épült ki. A közelben lakott az intéző, a kovács, a kerékgyártó, a kertész, a tanyagazda, a belső cselédek, az inas, a lovász, a parádés kocsis, a tehenészek. A Pócsi utca keleti oldalán a tehénistálló, dohánypajták. A Kállói utcán volt a Barkóczi major két családdal és a dohánykertészekkel Jármi Sándor, Kocsis György, Bakó András, Bencsik András. A Hajnali utcában laktak a dohánykertészek Pénzes György, Pénzes Károly, Pénzes István és a belsőtagi kocsisok és béresek, korábban a száraz malom is itt volt.
A kislétai nevezetességek közé tartozik a XVIII. század második felében Gencsy Sámuel által építtetett, majd Gencsy Albert álal felújított kúria. Később a Gencsy család kastélyaként szerepel, a hozzátartozó kastélyparkkal. 1945 után Gencsy Károly családjának vagyonát az állam kisajátította. A költözésükről személyes emlékem van, hogy a hátsó bejáratnál, a magtárnál egy tehergépkocsi fordult ki a költözési holmikkal.
Konyári András a BUICK autóban, Kistanyai házuk előtt, 1945 előtt
A Gencsy uradalom másik központja a Gencsy tanya, Kistanya. A munkát a tanya gazda irányította, korábban Gömöry Rudolf, 1929-től 1945-ig Pénzes István. A tanyán lakott Konyári András gépész és gépkocsivezető. A gépellátásban kiemelkedő szerepe volt. A gazdálkodásban résztvevők jelentős része a Kistanyán lakott, dohánykertészek, kocsisok, béresek, mezőőrök, cselédek. A cselédek Gencsy uradalmából nem vándoroltak el, tartósan munkalehetőséget, cselédlakást kaptak. Tősgyökeres cselédek, helyi lakosok voltak név szerint a Pénzes, Pankotai, Dékmár, Bencsik, Szemán, Tóth, Toldi, Esztári család. A Magyar Statisztikai Közlemények 83. kötete szerint az 1930. évi népszámlálás szerint a Kislétához tartozó Gencsy tanya /Kis tanya/ népessége 95 fő /magyar nemzetiségű, római katolikus 45, görögkatolikus 31, református 19/ ebből férfi 48 fő, nő 47 fő. A Nagyvölgy /Barkóczy/ és Vadmegyes /Krón/ tanyák népessége 55 fő, Mocsolyatanya 16 fő.
Gencsy Károlynak három gyermeke volt Tibor, Éva, Klára. Gencsy Tibor a kislétai évekről, a lovakról és a szénhordásról a Magyar Nemzetben Hanthy Kinga újságírónak 2001. április 21-én beszél. A ló, agár és puska, végig kísérte az életét. „Arra a kérdésre, végül is miért nem ment el Magyarországról, Gencsy Tibor azt feleli, „a szúnak a fába kell maradnia.” Szívesen beszél az őseiről, akik kiemelkedő katonák voltak, megemlíti, hogy Gencsy Albert az 1848-as párt képviselője volt, egyike annak a három főnek, akik hazahozták Kossuth hamvait Turinból.
Akkoriban a személyek szállítását még nagyobb távolság esetén is ló vontatott járművek végezték. A „NYÍRVIDÉK” 1924. november 7.-i számában a lap tudósítója „Súlyos szerencsétlenség a Kállói úton” címmel számolt be. A kislétai Gencsy Károly földbirtokossal Nyíregyházán történt baleset: „Tegnap este 6 óra tájban majdnem végzetessé válható baleset történt a Kállói-úton a Vásárosnaményi vasútvonal átjárójánál. Egy kétfogatú úrkocsi jött a város felé sebes trappban, amelyen Gencsy Károly kislétai földbirtokos, Gencsy Károlyné született Ujfalussy Eszter úrhölgy, Ujfalussy Lajos földbirtokos és egy huszártiszt ültek. A sötétben egy részeg taligás nekihajtott az úrkocsinak, amely nyomban felborult, a bennülők pedig kiestek belőle. A férfiak nyomban talpra ugrottak, azonban Gencsy Károlynét a taliga rúdja megütötte, ezen kívül agyrázkódást is szenvedett. Gencsy Károlynét nyomban beszállították a szanatóriumba. Sérülése szerencsére könnyebb természetű és így aggodalomra nincs ok. A vigyázatlan taligás ellen megindították az eljárást.”
1945 után Gencsy Károlyt /1888-1952/ Dévaványára telepítették ki, ott is halt meg 64 éves korában. Később Kislétára vitték földi maradványait. Felesége Újfalussy Eszter Balatonalmádiban halt meg, Nyírmihálydiban van eltemetve.
16/3/1. Gencsy Tibor /Kisléta, 1918.05.29.- Budapest, 2007.07.21./ huszár főhadnagy
„Miért nem ment el Magyarországról?
A szúnak a fába kell maradnia.” /Gencsy Tibor, 2001./
Gencsy Tibor lányai; Gencsy Klára, Gencsy Éva
Gencsy Tiborról a Jósa András Múzeum által megjelentetett önéletrajzot a következőkben közlöm. „Gencsi és Érmihályfalvi Gencsy Tibor a Szabolcs vármegyei Kislétán született 1918. május 29-én. A gimnáziumi érettségi után tényleges katonai szolgálatra, Nyíregyházára, a 4. huszárezredhez vonult be. A tartalékos tiszti iskolát 1938–39-ben végezte el, s 1940. január 1-jén tartalékos zászlóssá léptették elő. Az 1940. évi ténylegesítési próbaszolgálat után 1941. február 4-én átvették a honvédség hivatalos állományába és hadnaggyá léptették elő. A 4/5. lovasszázad I. szakaszparancsnokaként részt vett az erdélyi bevonulásban. 1941. január 16. és április 30. között Pápán ejtőernyős ugrótanfolyam hallgatója volt, közben eredeti századával részese volt a délvidéki hadműveletnek is. 1941. június 30. és november 9. között ugyanezen beosztásban, Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1942. január 6. és május 1. között Pécsett főtiszti tanfolyamon vett részt, majd december 1-jéig Alagra, a Honvéd Versenyistállóhoz vezényelték. 1943-ban Rahón síoktató tanfolyam hallgatója, majd december 1-jéig ismét Alagon versenyzett. Az egyik legeredményesebb versenylovas volt. 1943. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő, novembertől pedig a 4/I. huszárosztály rohamszakaszának vezetésével bízták meg. 1944 tavaszán ismét Alagra vezényelték, de alakulata frontra indulásának hírére visszakérte magát, s 1944. június 19-étől, mint a 4/I. huszárosztály rohamszakasz parancsnoka újból frontszolgálatot teljesített. Augusztus 25-én a lengyelországi Krzestinnél, másodszor pedig Budapestnél sebesült meg, de alosztályánál maradt. 1945. január 15-én a fővárosban elszakadt alakulatától, s jelentkezett a demokratikus honvédségbe. Szerepet vállalt a kincstári javak, s a bábolnai és a kisbéri ménes tenyész csikóinak visszaszerzésében és megmenekítésében. 1945 tavaszán a demokratikus honvédség kötelékében Nyíregyházán a 64. kiegészítő parancsnokság őrszázadának szervezője és parancsnoka, 1945. április 10. és 1946. március 1. között pedig a 18/III. zászlóalj 9. századának parancsnoka volt. 1949. január 24-én B-listára tették. Ezt követően rövid ideig Kislétán, szülei gazdaságában segédkezett, majd Budapesten alkalmi munkákból élt. 1950. március 6-án „illegális határátlépés és valutaüzérkedés” (megszorult helyzetbe került szülei részére értékesített valutát) miatt letartóztatták, majd két év fegyházbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után hat, ill. egy hónapra Kistarcsára, majd Csomára internálták. Ezután a Nádasdladányi tőzegkitermelésen, majd a Bakonyban, mint vadőr dolgozott. 1953-tól Budapesten, ill. Iszkaszentgyörgyön ismét alkalmi munkákból kereste kenyerét. 1955 márciusában Bakonyszentlászlón újból vadőrként helyezkedett el. 1956. január 30-án letartóztatták, s a Budapesti Fővárosi Bíróság szeptember 28-ai határozata alapján „tiltott határátlépés elősegítése, ill. aranytárgy tiltott magánforgalomba vétele és ajándékozása bűntettében” 4 év 6 hónap börtönre ítélte. 1956. november 1-jén kiszabadult, de 1957. március elején újból letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság 1957. június 12-én korábbi büntetését 3 év 6 hónapra mérsékelte, melyet Vácott és Márianosztrán töltött le. A 60-as évek második felében a TÜSPED segédmunkása volt, majd a visegrádi Gizella-majorban dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1984. december 14-ig. Nyugdíjas évei alatt továbbra is vezetett lovas túrákat, vadászokat kísért tolmácsként. Szenvedélyes vadász volt katonaként is, civilben is. A Nyíregyházi Huszártalálkozók rendszeres vendégeként igen sokat tett a magyar huszár emlékének fenntartásáért. 2007. július 21-én hunyt el Budapesten. A közel 100 darabból álló trófeagyűjteményét örökösei a Jósa András Múzeumban helyezték el tartós letétként.”
A Gencsy család sírboltját meglátogattam. A bejárati ajtó helye be van betonozva, mivel korábban feltörték és a hasznosító deszkákat elvitték. A márványtáblán „1241–1991 GENCSY ÉS ÉRMIHÁLYFALVI GENCSY CSALÁD”. Téglási Ferenc 1991-ben írt feljegyzést a kriptáról. Az akkor élő Gencsy Tibor szerint a kripta 200 éves, a kastéllyal egy időben épülhetett. A lejárata egy nyolcszögletű várbástyához hasonlít, a tetején beton csipkézettel. A lejárat mögött egy domb látható, ez a sírkamra földből kidomborodó része. A külső bejárati ajtó fölött a Gencsy család címere látható. A címer: Egy gödény saját vérével táplálja fiókáit, alatta egy levont sisakrostélyú páncél felső, fején királyi koronával. Ettől lentebb egy címerpajzs, benne ismét egy gödény fiókáit táplálja. Az együttest barokkos díszítés fogja közre. A belső ajtó vezet a sírkamrába. A kriptában az idők folyamán 12 temetkezés történt. Többek között ide van eltemetve a kastélyt építtető Gencsy Sámuel, id. Gencsy Károly, Gencsy Albert. Az utolsó temetkezés 1990. december 8-án volt. Gencsy Károlynak / 1888-1952/, a 64 éves korában elhunyt, az uradalom és kastély utolsó urának földi maradványait helyezték örök nyugalomra.
A Gencsy család kriptája, Kisléta, 2012.05.20.
16/4. A Gencsy család és a lóverseny kapcsolata
„Az ember mindenkori legnemesebb hódítása a ló.” /Buffon/
A kislétai határ kb. 50 %-a a Gencsy birtokhoz tartozott. A Gencsy birtoknak a 19. században, a 20. század első felében meghatározó szerepe volt Kisléta község gazdasági fejlődésében, a munkalehetőségek biztosításában. A földbirtok tulajdonosai, irányítói hozzájárultak Szabolcs vármegye, Kisléta környezetének gyarapodásához, a közösségi rendezvények szervezéséhez, lebonyolításához.
A nyilvántartások alapján Gencsy Sámuel /Balkány 1773.12.18.-1845.12.29./ az 1800-as években jelentős kislétai földbirtokokat a Gulácsy és a Barkóczy családoktól vásárolt. A kislétai Gencsy kastély megépítése Gencsy Sámuelhez köthető. Gencsy Sámuel fia Gencsy Károly /Balkány, 1811.11.10.-Kisléta, 1887.06.24./ az átvett kislétai földbirtokot jelentősen gyarapította. Gencsy Károly fia Gencsy Albert /Újfehértó, 1842.09.14.-Nagyhalász, 1932.06.20./ a kislétai Gencsy földbirtokot 1893-tól 1923-ig, Gencsy Albert fia Gencsy Károly /Budapest, 1888.12.02.-Dévaványa, 1950./ 1923-tól 1945-ig irányította.
A Gencsyek a lóhoz, a lóversenyhez, a vadászathoz, lovas vadászathoz, agárversenyekhez vonzódtak, aktív résztvevői voltak. Kisléta község határának vadászati jogosultságát 1914-1924 között 100 korona éves bérleti díj fejében Gencsy Albert gyakorolta /Agrártörténeti Szemle 35. évf./. Versenylovak neveléséhez versenyistállót üzemeltettek. Gencsy Károly kislétai földbirtokos szenvedélyes lovas volt, 132 versenyt nyert. A Szabolcs-vármegyei Agarász Egylet 1842-ben alakult meg, a második világháborúig különböző formában működött. A Szabolcsi Agarász Egylet elnöke Gencsy Albert kislétai földbirtokos 1895-1913 között volt. A „NYÍRVIDÉK” Szabolcsi Hírlap 1928. augusztus 28.-i számában a nyíregyházi Korona földszinti termeiben megrendezett Őzagancs Kiállításon külön kiemelésre került Gencsy Károly kislétai kapitális őzagancsa.
Az angol telivér tenyésztése a Gencsy ménesben. A II. Világháború előtt is voltak olyan telivér mének, melyek kitűnő ugróképességű utódokat nemzettek. Ilyen ló volt Ekkehard XX: szürke, angol telivér mén, 1917-ben született a Weiselburgi ménesben. Apja Delaunay XX, francia tenyésztésű telivér, anyját Keila XX-t szintén Franciaországból importálták 4 évesen 1909-ben. Ekkehard XX versenyteljesítménye: 3 évesen hendikepben futott, 4 évesen gát és akadályversenyeken szerepelt, s akadályon versenyeket nyert. 1922-ben véget ért versenypályafutása. Ezt követően először Gencsy Károly ménesébe került fedeztetés céljából.
A „Szabolcsi Hírlap” 1934. május 25.-i számában „Nagy tűz pusztított a kislétai Gencsy uradalomban” címmel jelent meg híradás: „A híres Gencsy istálló 18 telivér lova a tűz martaléka lett. Tegnap este a Gencsy birtok kislétai gazdaságában tűz ütött ki. Az uradalom nagy istállójában, még eddig ismeretlen okokból keletkezett a tűz s percek alatt olyan veszedelmesen terjedt a szénával és szalmával megrakott istállóban, hogy az oltás is lehetetlenné vált. A Gencsy uradalomnak híres verseny istállója porig leégett s benne égett 18 darab válogatottan szép telivér ló is, 18-20 ezer pengő értében. A tűzoltók munkája mindössze arra szorítkozott, hogy az uradalom többi épületeit megmentsék, amit egész éjjeli megszakított munka után sikerült is.”
A „NYÍRVIDÉK” 1910. szeptember 18. 36. számában „Nyíregyházi lóversenyek” címmel jelent meg tájékoztatás. A nyíregyházi új lóversenytéren 1910. szeptember 25-27-én kiállítás keretében rendeztek lóversenyt. A résztvevők nevesebb istállótulajdonosok, az ország elsőrangú úrlovasai voltak. Verseny program: 1. Gazdasági Egyesület díja. Síkverseny. Résztvett Gencsy Károly Buksi és Lepka lován. 2. Elnöki díj. Síkverseny. Indult Gencsy Károly Lepka lovával. 3. Földművelésügyi Miniszter díja. Síkverseny. Indult Gencsy Károly Buksi lovával. 4. Sóstói díj. Gátverseny. 5. Kiállítási nagy akadályverseny.
A „SZAMOS” politikai napilap 1911. október 3.-ai száma 2. oldalán számol be a Szatmári lóversenyről. A gátversenyben Gencsy Károly Buksija lovával az első helyen futott be.
A „Szatmári Est” 1913. I. évfolyamában a Szatmáron tartott lóversenyről számolt be, „fővárosdit játszottunk egy kicsit.” A lóverseny programja: mezőgazdák versenye, Földművelésügyi Miniszteri díj, Szatmár város díjáért /2000 méteres síkverseny/, vadászverseny /felvonultak a lovak, adott jelre eleresztették a kutyákat, utána a lovasok/, akadályverseny, a legszebb mezőny futama /második Gencsy Károly Szépensiet lován/, az eladó lovak futama. „A nap hősének szerepét ezúttal Kállay Szabolcs vitte, három díjat nyert.” „De talán még inkább megérdemli a nap hőse címet és jelleget Gencsy Károly huszárfőhadnagy, aki az összes versenyekben elsőnek lovagolt be. Hogy ez az egyes lovaknak az érdeme-é és így véletlen szerencséje Gencsy Károlynak, hogy mindig a legjobb lovat lovagolta, vagy az ő lovaglási tudományának az óriási sikere, ehhez egy lóverseny tudósító nem bír elég szakértelemmel.”
A „Vadász- és Verseny Lap” 1918. január 18.-i száma közli az idomítás alatt lévő lovak jegyzékét. A nyilvános idomítótelep Alagon volt, idomár Berényi Ferencz. A jegyzékben szerepel Gencsy Károly lova: Lári-Fári, Lady Cornelie.
