Kisléta község története

A Kislétai Pénzes László ősei Kislétaiak voltak, a meglévő nyilvántartások szerin 1778 évig tudtam vissza menni. A Kislétai Pénzes Család, Kisléta is a magyar történelem része. A Kisléta község történetének feltárásához, összegyűjtéséhez a családom és Kislétai emberek iránti tiszteletem, hálám vezetett.

Friss topikok

Pénzes László: Kisléta működése Nagyközségként.

2013.12.27. 02:06 Pénzes László

Kisléta működése Nagyközségként.

Szent István király törvényei említést tesznek a „falunagyokról” vagy „falusbírákról”, azok feladatairól. A középkorban egyre erősödött a földesúri hatalomgyakorlás, visszaszorulóban volt faluszervezet autonómiája. A falu feletti földesúri uralom jellegzetes intézménye volt az úriszék, amelynek a hatalma a földesúr birtokán élő bármilyen jogállású személyekre kiterjedt. A 18. század elejétől kezdve az úriszék jogi helyzete egyre körülhatároltabbá, korlátozottabbá vált, viszont nőtt a községi önigazgatás, ezen belül a községi bírák szerepe. A folyamatban fontos állomás volt a fellebbviteli eljárások 1729. évi törvényi rendezése, II. József 1785-ös jobbágyrendelete, az 1836. évi X. törvénycikk a földesúri törvényhatóságról és az úrbéri perről. Az első községi törvény az 1871. évi XVIII. tc., melynek, passzusainak egy része a szegények ügyeinek rendezését is szolgálta, törvényi szintre emelte a községi illetőség jogintézményét. A második közösségi törvény az 1886. évi XXII. tc., ami a községi illetőség megszüntetéséig, 1948-ig hatályba maradt. A községi törvény részletesen szabályozta a helyi közigazgatás szervezetét és működését. A községeket három kategóriára osztotta. A kis- és nagyközségeken kívül ide tartoztak a rendezett tanácsú városok és a törvényhatósági jogú városok is, ezért 1950-ig a „község” jelző a mai értelemben vett helyi önkormányzati jelentéssel bírt. A nagyközség a községek egyik jogi kategóriája volt 1871 és 1950 között. Azok a községek voltak nagyközségek, amelyek önállóan alkalmaztak jegyzőt, de valamely járáshoz tartoztak, vagyis főszolgabírói felügyelet alatt álltak.

A községi illetőség jogintézménye szerepet kapott a szegényügyi igazgatásban, a rendészeti igazgatásban, ipar- és kereskedelemügyi igazgatásban, útlevélügyekben. A szegényügyi igazgatás kiemelt szerepet kapott a törvényben és a gyakorlatban is, mivel Magyarországon a munkakerülő, csavargó, munkanélküli szegények, akiket senki sem segített az összes lakosságnak 1870-ben 65 %-át, 9 millió főt, 1910-ben 50-52 %-át, 9,4 millió főt tett ki. A törvények szerint a szegények, akik szociálpolitika védőernyője alá tartoztak, pauperek /nincstelenek/, akikkel a szegényügyi igazgatás foglalkozni, ínségesek, akikről alkalmanként kellett ínségmunka, közmunka, szükségmunka biztosításával gondoskodnia főleg az államnak. A szegénységügyi igazgatáshoz tartozott továbbá: A cselédek illetősége és a cselédkönyv. A szegénységi /vagyontalansági/ bizonyítván. A munkakönyv és iparengedély. A rendészeti kényszercselekmények. A talált és elhagyott gyermekek védelme. Erkölcsi elhagyottság: a cigánygyerekek védelme. Közegészségügy, szegények kórházi ápolása. A koldulás szabályozása.

Kis-Léta, 1901. július 14.-én keltezett, Péczely Sándor jegyző, Mikó Lajos főbíró és két fő hitelesítő által aláírt Kisléta Nagyközségre vonatkozó, Kisléta község által alkotott, Szabolcs vármegye határozattal jóváhagyott szervezkedési szabályrendelet kiadására került sor. Több könyvvel együtt a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban 20013. október 14.-én Helmeczi Aliz a kézzel írott szabályrendeletet rendelkezésemre bocsátotta.

Az első paragrafus a következőt tartalmazza: „Kis-Léta község a törvény által reá ruházott teendőket, mint saját erejéből teljesíteni képes lévén, mint nagyközség szervezkedik.” A második paragrafus szerint a község két rendes képviseleti gyűlést tart március első felében és szeptember első felében, rendkívüli gyűlést bármikor tarthat. A 3. § szerint a község képviselő testületének 20 tagja van, ebből 10 fő választás, 10 fő adója alapján nyer jogosultságot. A fentieken kívül a képviselő testületnek tagjai az 1886 évi törvényben megjelölt községi elöljárók: a községi bíró, a másod, vagy törvénybíró, a községi jegyző, a hat községi esküdt, a pénztárnok, a közgyámos, a községi, vagy körorvos.

A szervezkedési szabályrendeletben felsorolásra került a segéd és szolgaszemélyzet is: jegyzői írnok, végrehajtó, községi cseléd, kézbesítő, halottkém, felesketett két éjjeliőr, út-utca biztos, községi szülésnő. A szabályrendelet tartalmazta az előjárók, a segéd és szolgaszemélyzet fizetését, napidíját is.

Az 1913. augusztus 19.-én tartott rendkívüli közgyűlésen a képviselő testület szabályrendeletben foglalkozott a község alkalmazottainak betegség esetén való ellátásáról. Jegyezte és kiadta: Péczely Sándor jegyző, Tisza Menyhért főbíró, és két hitelesítő Popovics György, Németh József.

A bejegyzés trackback címe:

https://kisleta.blog.hu/api/trackback/id/tr335710263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.