Kisléta község története

A Kislétai Pénzes László ősei Kislétaiak voltak, a meglévő nyilvántartások szerin 1778 évig tudtam vissza menni. A Kislétai Pénzes Család, Kisléta is a magyar történelem része. A Kisléta község történetének feltárásához, összegyűjtéséhez a családom és Kislétai emberek iránti tiszteletem, hálám vezetett.

Friss topikok

Pénzes László: Dr. Jósa István /1756-1839/, Szabolcs Vármegye és az orvostudomány kiemelkedő egyénisége.

2013.11.22. 19:28 Pénzes László

Dr. Jósa István /1756-1839/ Kisléta, Szabolcs vármegye és az orvostudomány kiemelkedő egyénisége.

 

dr_josa_istvan_festmeny_1-1.jpg

                                                         Dr. Jósa István, festmény

kisleta_josa_i_2.jpg

                                                Kislétai Ált.Isk. előtti emlékoszlop.

A Jósa család /Nagy-bányai és Németszőgyéni/ ősi családok közé tartozik. A Németszőgyéni nemességet 1583. szeptember 27-én Rudolf Királytól Jósa Antal és neje Vidosfai Katalin, valamint leánya Orsolya és testvérei Albert, György és Miklós kapták. A nemesi levelet 1584-ben Komárom, 1616-ban Nyitra vármegye hirdetette ki. A családi címer leírása; álló csücsköstalpú tárcsapajzs kék mezejében, zöld talajon szemben álló, enyhén jobbra fordult, hosszú vörös öltözetben, vörös fövegben és sárga csizmában lévő férfi, a jobb felső sarokban sárga sugaras naparctól, balról sárga félholdtól kisérve, kinyújtott jobbjában felemelt, sárga keresztvasú görbe kard, balját csípőjén nyugtatja. Sisak: jobbra fordult csőrsisak koronával. Sisakdísz: két kiterjesztett szárnyú fekete sasszárny között koronából kinövő karóként felnyúló jobb kar vörös öltözetben, sárga paszományú hajtókával, markában balra fordított görbe kard. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

 

Jósa címer az 1934-ben és

josa_cimer_3-1.jpg

                                                    2005-ben megjelent könyv borítólapján

Szabolcs-Szatmár megye múltja rendkívül gazdag híres orvosokban. Nagy magyar orvosok egész sora született vagy dolgozott itt, köztük a Jósa-dinasztia tagjai is. A család első jelentős orvosa dr. Jósa István (1756–1839). 10 éven át tevékenykedett Békés vármegyében ezt követően 50 évig Szabolcs vármegye főorvosaként. Unokája, az 1834-ben született Jósa András. A család harmadik orvos tagja, Jósa unokája, dr. Dohnál Jenő, aki 1896 és 1974 között élt és lerakta megyénkben a gyermekgyógyászati ellátás és a fertőző betegségek elleni védekezés alapjait és nem utolsó sorban Jósa András halála után rövid ideig a múzeumot is vezette. A Jósa családból Jósa Miklós /1639-1687/ Szabolcs vármegye alispánja, jószágkormányzó, hegyaljai inspektor, birtokainak központja a Kisvárdai Várban volt. Az osztrákok kivégezték, a Kisvárdai Várból kiüzentetett és az összes javait elkobozták. Jósa Miklóst „1687 év hetedik hónap, ötödik nap, életének 48-ik évében” végezték ki. „Nyíri kurucnak” vallotta magát. Az évkönyvek szerint Jósa Miklós halála után, 1687-től több mint félévszázados hallgatás következett, 1730-ig. Jósa Miklós –Ulrich Attila leírása szerint Jósa Miklósnak két fia született Mihály, és István. Jósa István megyei szolgabíró, alispáni székig jutott, jelentős birtokkal rendelkezett. Nyárádi Bozóky Klárától nyolc gyereke született; István /1723-1781/, Miklós /”1781/, Antal /+1752/ magtalannak maradtak. Leányai Borbála, Klára, Krisztina. A kivégzett Jósa Miklós fia Jósa István megyei szolgabíró, alispán emlékére a gyermekei a Nyírbátori Római Katolikus Minorita templomban fából faragott, festett díszoltárt, Fájdalmas Anya oltárát állíttatták. A Jósa családban fennmaradt hagyomány szerint, azonban nem csak a megnevezett Istvánnak, hanem a kivégzett apjának, valószínűleg a templom kriptájában eltemetett Jósa Miklósnak állították. Az oltáron elhelyezett Jósa címeren háromszoros körirat van, amely magyarul a következő: „Tekintetes Németszőgyéni Jósa István Úr Szabolcs vármegye érdemes alispánja emelte 1730-ban. Megaranyoztatták örökösei, Antal, Miklós, és István fiai, leányai és utódai Borbála /Barbara/, Krisztina és Klára 1751-ben.” A templom főoltára és mellék oltárai Lőcsén készültek. A jobboldali mellékoltárt Fájdalmas Anya Oltárnak, Pieta Oltárnak, Jósa Oltárnak is nevezik. Az oltár közepén a Pieta szobor, az egy farönkből kifaragott halott Jézust és édesanyját ábrázolja. A Pieta magyarul fájdalmat jelent és arra alkalmazzák, amikor a halott Jézus testét levéve a keresztről édesanyja, Mária ölébe helyezik. A Pieta szobor jobboldalán Szent István Király a koronával, baloldalán Szent István vértanú pálmaággal és könyvvel szobrok láthatók. A Jósa Címer feletti részen középen Páduai Szent Antalt ábrázoló festmény, jobboldalán Szent László Király, baloldalán Szent Imre Herceg /Szent István Király fia/, az oltár tetején Szent József szobor látható. A Nyírbátori Rámai Katolikus Minorita templom kriptája a 17-18. században a Jósa család temetkezési helye. A Nyírbátori Minorita templomot 2014. szeptember 15-én látogattam meg. Hálás vagyok a mindenhatónak, hogy először járhattam a templomban és megtekintethettem a külsőleg és belsőleg is felújított Római Katolikus templomot. A látottak, Földes Dóra idegenvezető lelkes, szakszerű tájékoztatója, segítőkészsége mély benyomást hagyott bennem.

josafa140915_7-1.jpg

                                   Nyírbátori Római Katolikus Minorita Templom, 2014.09.15. /PL/

josapieta_1-1.jpg

                                                      Fájdalmas Anya Oltár,

josafa140915_9-2.jpg

                                                           A kinagyított címer.

Jósa Miklós –a leírások szerin- a legidősebb fia, hogy mikor hagyta el Szabolcs vármegyét és ment az ősi Nyírségből Dunántúlra, Sopron vármegyébe, Csepreg várába, s mi volt a neve eddig nem ismert. Valószínűleg az apja kivégzése után, az üldöztetést elkerülendően keresett a Dunántúli rokonoknál menedéket. De lehet, hogy csak akkor távozott, mikor édesanyja, Nyáry Erzse az özvegyi fátyolt levetve, férje halála után négy évvel 1691-ben Ferenczy Ferenccel kötött házasságot. Dr. Jósa István 1756-ban Csepregen született. A születési nyilvántartást többen keresték, többek között az országos levéltárban a mikrofilmeken én magam is, de nem volt fellelhető. A Csepregen végzett kutatáskor arról adtak értesítést, hogy az ottani anyakönyvek az 1776-ban pusztított nagy tűzvésznek estek áldozatul. A feljegyzések szerint Dr. Jósa István korán árvaságra jutott, egyik rokona Jósa Ferenc neveltette, aki Békés vármegye székvárosának, Gyulának 1763-1779-ig plébánosa, Váradon kétszer volt plébános, végül 1784-ben kanonok lett, 1789. augusztus 24-én halt meg. Jósa Istvánt a neveltetője Jósa Ferenc engedte, hogy tudományos pályára lépjen, hogy hajlama az akkor még úttörő orvosi hívatásra szólítsa. A középiskola elvégzése után a külföldön is nagyhirű Nagyszombati Pázmány Egyetemen lett orvostanhallgató. Már ott kitűnt szellemi képességével. A kinyomtatott latin nyelvű fohászt, amelyet a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett bazilikában mondott el. A címlap szerint: „Nemes és tudós dr. Jósa István úr csepregi magyar, az orvosi tudomány hallgatója, 1777. augusztus havában mondotta el Nagyszombatban az egyetemi tanács és polgárság előtt, midőn az orvosi kar Cosma és Demjén szentek évfordulóját ünnepelte.” Orvosdoktori oklevelet 1778-ban nyert. Az 1777-ben kinyomtatott doktori értekezésének címe ”De Ephialti” /Boszorkány-nyomás/. Az orvos(ok) és az általuk használt terminológia tehát idővel felülkerekedett a teológusokon, és az ördögi „nyomás”-ból az ephialtesnek nevezett betegség lett: „A betegség, amelyet Lidértznek és boszorkány nyomásnak hívnak.” Ezt a tisztán betegségnévvé degradálódó terminust viszi tovább például Dr. Jósa István, Szabolcs vármegye orvosdoktora és táblabírája is 1778-ban megjelent disszertációjában. Amikor Mária Terézia a Nagyszombati Egyetemet Pestre helyezte át, Jósa István is oda került belgyógyászati tanársegédnek. Már ekkor irodalmi tökéletességgel írt latinul. A Pesti egyetemről 1778-ban Gyulára, Békésvármegye főorvosi székébe hívták meg, ahol tíz évet töltött /1777-1787/. Az első felesége, Márky Mária korán meghalt, utódok tőle nem származtak. 1781. július 22.-én újból megházasodik, Holdmézesi Kornély Antóniára esik a választása. A Gyulai Római Katolikus Egyház Házassági Anyakönyvi nyilvántartás latinul rögzítettek szerint a házasságkor Dr. Jósa István 24 éves, Kornély Antónia 17 éves. A házasságból 14 gyermek születik. A első három gyermeke Gyulán születik, Károly 1782-ben, Antónia Apollónia 1784-ben, Borbála Lucia 1786-ban. A sok gyermek közül csak ötöt nevelhetett fel. Sorrendben a következők: Károly táblabírón és királyfi fiskus született 1782-ben, Jósa Antónia Apollónia született 1784-ben /Orlay Kovách Ferencné/, Jósa Johanna Kállay Jánosné/, Jósa Péter született 1804-ben, udvari tanácsos, ker. főispán, Jósa András édesapja.  

                                             

                    

scan00014Jósa István házas_1-1.jpg 

Dr. Jósa István és Kornély Antónia házassági nyilvántartása.

Tíz éven át a Gyulán történő működése során a tudásával, emberszeretetével már ott olyan hírnévre tett szert, hogy a betegek nem csak a szomszédos vármegyékből, hanem külföldről is gyakran felkeresték, tekintélyes vagyonának egy részét még Gyulán szerezte. Gyulán érte az a megtiszteltetés, hogy Szabolcs vármegye Karai és Rendei 1787-ben küldöttségileg hívták meg a vármegyei főorvosi székbe. Ugyanez a megtiszteltetés érte nem egészen száz év múlva unokáját, dr. Jósa Andrást is. Dr. Jósa István elfogadta a meghívást, biztosan vissza is vágyott őseinek régi fészkébe, neveltetője, Jósa Ferenc pedig már nem kötötte Gyulához, mivel akkor már Nagyváradi kanonok. Szabolcs vármegye akkori székhelyén, Nagykállóban a piactéren, a vármegye házával szemben vett házat. Nagykálló, Vármegyeháza, /Jósa András Múzeum, negatív 1385/ Jósa András unoka leírása szerint „Nagyatyám, mint megyei főorvos a XVIII. század végén Nagykállóban lakott. Az akkori tisztviselők nem fizetésért, hanem ambícióból szolgáltak és nem Kállóban, a megye székhelyén, hanem vidéken, birtokaikon laktak. Csak a többnyire két hétre is terjedő szédriákra – megyegyűlésekre – jöttek be a vármegye székhelyére, amikor a papokon, a kastellánuson /várnagy/ és a patikáruson kívül alig lakott nadrágos ember Kállóban, ahol fogadó nem volt, úgy, hogy ilyen alkalmakor 30-40 vendége is akadt nagymamámnak.” Dr. Jósa István az egyik alkalommal Ugocsára ment Dessewffyhez az akkori alispánhoz az üvegnek vélt lábak meggyógyítása céljából, a különös kúra sikerült is. Mikor Ugocsából hazatért, a kapun egy öreg zsidó üdvözölte ezen, szavakkal: „Tekintetes uram szerencsésnek tartom, hogy házamnál üdvözölhetem.” A tekintetes asszony, Jósa István felesége eladta a házat és kiköltözött a Kislétai birtokukra. A kocsi megfordult és kimentek Kislétára, ezt követően harminc évig ott lakott. Dr. Jósa István 50 évig, 1787-tól 1837-ig volt vármegyei főorvos, ebből 20 évet /1787-1807/ Nagykállóban-, 30 évet /1807-1837/ Kislétán lakott. A nagyhíre és tudása révén, Kislétán is a legöregebb napjáig a betegek ezrei keresték fel. Kislétát az orvosi tevékenységével, a tudományos munkájával, szellemi tevékenységével a térség, a megye központjává tette.

Az orvostudományhoz tartozó írott munkái: „1. 1778. Dissertatio iaug. medica de ephialte. Budae. 2. 1797. Az igaz religiónak védelme a hitetlenség állításai ellen; iratott franczia nyelven egy bécsi egyházi pap által, most pedig vármegye orvosa és táblabirája által magyarra fordíttatott és ezet megyének s minden ifjuságának egy igaz baráttya által kinyomtattatott. 3. 1799. Cassoviae. Scutinium aquarum mineralium in possessionibus Sindlér et Lipótz i. comitatui Sárosiensi ingremiatis existentium. 4. 1823. Debrecen. A helység bábáinak oktatása, melyet készített és ugyancsak Szabolcs vármegye közhatározatából kinyomtattatott. A Szlovákiai Eperjesi Járásban lévő Szinyelipóc községet leginkább nevezetessé teszik a híres savanyúvíz-forrásai. Egy tágas rétségen fakadnak a savanyúvíz-források, az ezekből eredő patak 180 lépésre már malmot hajt. A harmadik pontban megjelölt című munkája tartalmazza a források alkotó részeit. A különböző forrásoknak különböző alkotóelemei vannak. A Lipóczi savanyúvíz a Bártfai után következik.

Dr. Fazekas Árpád szerint is Szabolcs vármegye, annak székhelye Nagykálló orvostörténeti szempontból kiemelkedő szerepe van. Dr. Jósa István 50 éves /1787-1837/ vármegyei főorvosi munkássága alapvetően meghatározta Szabolcs vármegye orvoslási-, kórházi történetét. Nagykállóban hat kórháztípusra vannak adatok: 1. Fürdőházak /1342.december 7.-től a Kállay család levéltárának perirataiban/. 2. Különös Ispotály, „tisztátalan nyavalyások”, vérbajosok számára /Dr. Jósa István megyei főorvos létesítette 1792-ben Kállósemjén és Kisléta községben/. 3. 1948-49-ben az ideiglenes Katonai Kórház vezetője Péchy Elek hadnagy volt. 4. Rabkórház 1846-1875, Megyei Rendszabályok írták elő működését 1846-ban. 5. Szükségkórház, 1863. Dr. Korányi frigyes. 6. Tébolyda, 1895-től Dr. Jósa András javaslatára működött.

Az 1807-ben történt váratlan kiköltözés a Kislétai birtokra, Jósa Istvánné már hanyatlani érezte testi erejét. Alig két év múlva súlyos csapás érte Jósa Istvánt, 1809. január 6.-án, 48 éves korában meghalt a felesége, aki munkájában támogató, vagyonában gyarapító és azt összetartó, igaz élettársa. Dr. Jósa István 1937-ben, 81 éves korában nyugalmat kívánta, április 17.-én búcsúlevet intéz a vármegyéhez. „Nemes Szabolcs vármegyében 50 egész esztendőig főorvosi hivatalom folytatását lelkem esmérete minden vádja nélkül törekvésem szerént betöltöttem, tapasztalván a nemes rendeknek irántam szakadatlan és meghálálhatatlan kegyességét, melyért tovább is esedezni bátorkodok, méltóztassanak most már kegyesen megengedni, hogy egyedül elaggott vénségemnek s gyengélkedésemnek tekintetéből hivatalomtól megválva búcsúmat vehessem, s magamat nyugalomba tehessem.” Emlékjelként egy hatalmas ezüst serleget kap. Nyugalomba ment, de pihenőhöz nem jutott, mert még mindig ostromolták a betegek, akik elől másképpen kitérni nem tudott, nagy elhatározással Bihar megyébe nagyszántói birtokára költözött. A végrendeletét azonban még Kislétán készítette el. Az általa a végrendeletben is leirt, hogy a vagyona a keresményéből áll. Ez a keresmény az akkori és a mai fogalmak szerint is jelentős vagyont jelent: Kislétán 400 hold, Nagyszántón 600 hold, Demecserben 230 hold, Magyon, Ófehértón, Napkoron ugyancsak birtokok, Nagykállóban, Kiskállóban, Napkoron szőlők, úgynevezett igen sok telkek, gyümölcsösök, salétromtelepek, udvarházak, szárazmalmok, stb. Minden hozzátartozójának testi és lelki üdvéről gondoskodva, általános örökösévé egyetlen fiát, Pétert teszi.

Amikor a megyétől búcsúzott 500 váltóforintos alapítványt tesz „ezen megyebeli szegény adózók ispotályára, hogy addig is kamatozzék”, - amíg megvalósul. Az első párnát Dr. Jósa István tette a kórház betegeinek feje alá. Fia Dr. Jósa Péter ügyvéd végrendeletében 1872-ben 800 váltóforintot és a Nagykálló városa a Szükség Kórház számára 1864-ben 1000 forint alapítványt tett. A Szükség Kórház alapító okmányát nem sikerült felkutatni, azonban a kórház létezésére bizonyítékok vannak. Korányi Frigyes visszaemlékezése szerint az 1860-as években roppant szárazság volt és az ezzel járó nyomor miatt javasolta a vidék elesettjei számára a Szükség Kórház felállítását Nagykállóban. A Korányi Frigyes Szükség Kórháza 1863 végén már működött. Korányi Frigyes 1864. december 27-én Pestre költözött. A Nagykállói Szükség Kórházat Jósa István unokája Jósa András vette át és 20 évig tartó igazgató-főorvosi működése alatt a 8 ágyas kis intézményt 84 ágyas, Szabolcs vármegye Nyilvános Közkórházzá fejlesztette.

josa_istvankallokorh_1-1.jpg

                       Szabolcs vármegye Szükség Kórháza, Nagykálló Internátus utca felől.

A Nagykállóban 1863-ban létrehozott Szükség Kórház /Ínség-kórház/ a vármegyében nem az első gyógyító intézmény. A Nagykállói református egyház anyakönyvében a XVIII. század végén „ispotály” volt Nagykállóban. Lehetséges, hogy ezen „ispotály” azonos Dr. Jósa István vármegyei főorvos Kállósemjében létesített „különös ispotály” –jával. Szabolcs vármegye Rendjei 1792. április 19-én 4 új kórház felállítását javasolták lueses betegek hatósági kezelése céljából a Helytartótanácshoz küldött felterjesztésükben „a Kállósemjén ugyanazon physicus által elkezdett különös ispotálynak példájához képest”. Dr. Spányi Géza „Orvos történelmi és orvos etnográfiai adatok, egészségügyi, népszokások, babonák Szabolcs vármegyében.” című könyvből idézve „ A tisztátalan ragadó nyavalyában sínylődő lakosainak száma nagyon megszaporodott. Addig is pedig, míg a négy ispotálynak, amelyekhez azonnal hozzáfogni szükséges volna, úgy ítéltetik, hogy a K. Semjéni ugyanazon physicus által elkezdett különös ispotálynak példájához képest egyenként minden helyiségek a doktorok és felcserek által megvizsgáltatván és a tisztátalan nyavalyában talált személyeket a vármegye kvártély házaiban, házbérbeadás mellett különös parasztházakban összehozván a vármegye cassájára gyógyítsák.” Dr. Fazekas Árpád Históriában megjelent „Lórencz Főorvos Emlékezete” című cikke szerint Dr. Lórencz Gyula /1846.10.06.-án Eperjesen született, 1915.04.04.-én Nyíregyházán 69 évesen halt meg/ sokoldalú orvosként, sebész-, szülész-, szemészorvos képesítéssel rendelkezett. A megyében 42 éven át gyógyított; a Nagykállói Kórházban 26 évig /1873-1899/, a Nyíregyházi Erzsébet Közkórházban 16 évig /1899.11.20.-1915.04.04/.

 

nagykallo_1-1.jpg

                                               Nagykálló, Vármegyeháza.

Dr. Jósa Istvánnak a Nagyszántói birtokán a pihenésre csak két földi esztendő jutott. Az egész életéhez hasonlóan a halála is megérdemli, hogy röviden foglalkozzam vele. Jósa András leírásából ismert nagyapja Jósa István elmúlása. 1839 tavaszán a kertben tartózkodott, mikor kérte „vigyetek fel, rosszul érzem magamat”. Az ajtónál van, mikor mondja: „fordítsatok meg, hadd lássam még egyszer a napot, mert többé nem fogok a szemébe nézni…”Megérkezik az egyik leghíresebb orvos, Sztaroveczky, aki a receptet átadja, Jósa István elolvassa, és azt mondja: Sem nem árt, sem nem használ, mert ma úgyis meghalok, de gyermekeimnek megnyugtatására beveszem.” Az ágy mellett virrasztottak, hogy teljen az idő kártyáztak, Jósa István többször beleszólt a játékba. A beszólás után egyszer felül az ágyban és mondja: „Fiam, eleget éltünk, menjünk.”Ezzel lehanyatlott, egyet sóhajtott és minden kín nélkül a másvilágon találta magát.”

A munkájával, az orvostudományban kifejtett tevékenységeivel, az orvosi irodalmat gazdagított értekezéseivel, a vármegyei főorvosi székében a megye egészségügyében elért eredményeivel, a Kállósemjéni-, Kislétai Különös Ispotály létrehozásával, a Nagykállói szükség kórház létrehozásához tett hozzájárulásával, a beteg emberek szolgálatában tett erőfeszítéseivel, kiemelkedő nagy műveltségével, híres könyvtárával, széleskörű nyelvtudásával / Latin, francia, olasz, német és egyéb nyelvek anyaszintű művelése/, emberszeretetével, áldott napsugaras humorával a korának kiemelkedő, elismert orvosa, főorvosa, tudósa, az utódoknak megbecsült példakép.

Dr. Jósa István Kislétai volt lakásának és Különös Ispotály helyét emléktáblával 1973. április 24.-én, keddi napon a Felső-Tiszavidéki Intéző Bizottság és a Báthori István Múzeum emléktáblával jelölte meg. Az emléktábla ünnepélyes leleplezésén többek között jelen volt testvérbátyám Dr. Pénzes János, Kislétai születésű, az akkori Szabolcs-Szatmár megye tanácsának elnöke, Magyar János megyei főorvos, Orosz József Kisléta község tanácselnöke. A Kislétai emléktábla avatása előtt hétfőn, délelőtt Nyírbátorban a Báthori István Múzeumban Dr. Jósa István Szabolcs Vármegye első, 50 évig tartó főorvosának, 30 évig Kislétai lakosnak ünnepségeket rendeztek, mely keretén belül emlékkiállítás megnyitójára került sor.

 

josa_istvankisl_1.jpg

                                      Kisléta, Dr. Jósa István lakásának helye,2012.

josa_istvan_kisl_2.jpg

 Kisléta, Emléktábla állítva 1973.2012.

Az emléktábla avatásáról a „Kelet-Magyarország” megyei lapban 1973. április 25.-én „A Nap Hírei” részben Elek Emil fényképfelvétele, hatsoros aláírással jelent meg. Az újságot Orosz József volt tanácselnök bocsátotta a rendelkezésemre.

josa_emlekt_1-1.jpg

A felhasznált irodalom: 1 Eredetije E. Jósa Anna birtokában, Nyíregyháza. 2 Mogyoróssy János könyvében – „Gyula hajdan és most története.” 3 Dr. Papp József szent jobbi apát és nagyváradi kanonok úr szíve fáradozása által nyert adatok. 4 Mindkettő Dohnál Jenő nyíregyházai kórházi főorvos birtokában. 5 A gyulai anyakönyvi adatok Apor Vilmos báró, plébános úr szívességéből. – Kiss Lajos úr a Jósa- Múzeum jelenlegi iázgatója a „Népegészségügy” című lapban írt Jósa Istvánról. Különlenyomatként 11 oldalas kis füzet is jelent meg róla. Fenti a benne futólag említett családi adatokat kiegészíti, és részben helyesbíti. 6 Nyíregyháza város levéltára – 1809. 7 Dr. Dohnál Jenő kórház főorvos Nyíregyháza. 8 Lásd Szinnyei „Magyar Írók élete és munkái. ” 9 Ezen epizódot Jósa András „Barangolások Németországban és visszaemlékezések ” című könyvében írta meg. 10 I. L. Jósa A.: „ Barangolások Németországban ” 161. oldal. 11 Dr. Jósa András hagyatékából most unokája, dr. Dohnál Jenő tulajdona. 12. Jósa Jolán: Dr. Jósa András és elődei című 1934-ben megjelent könyv. 13. Jósa miklós-Ulrich Attila: A németsőgyéni és bánházi Jósa család története című 2005-ben megjelent könyv.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kisleta.blog.hu/api/trackback/id/tr175639506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.