Kisléta község története

A Kislétai Pénzes László ősei Kislétaiak voltak, a meglévő nyilvántartások szerin 1778 évig tudtam vissza menni. A Kislétai Pénzes Család, Kisléta is a magyar történelem része. A Kisléta község történetének feltárásához, összegyűjtéséhez a családom és Kislétai emberek iránti tiszteletem, hálám vezetett.

Friss topikok

Pénzes László:Telepi György /1800-1885/ színész, festő, a Kislétai Görög Katolikus lelkész fia./részanyag/

2013.11.17. 16:44 Pénzes László

 telepi_gyorgy_festo_szinesz_1.jpg

                                                     Telepi György /Kisléta 1800- Tard 1885/

Telepi György, eredetileg Telepianovich György színész, festőművész, díszlettervező, színházi technikus, drámaíró és fordító a Kislétai görög katolikus lelkész fiaként született 1800. október. 7-én. Az eddig fellelt dokumentumok a születés időpontjával különböző adatok szerepelnek, a valós időpontnak a Kislétai Görög Katolikus Egyház nyilvántartását lehet elfogadni. Plank Bella 1939-ben megkérte a Kislétai görög katolikus egyház születési anyakönyvi kivonatának másolatát, melyben születési időpontként 1800. október 7.-i szerepel. Szülei: apja Telepianovich Antal, anyja Turzay/Thúrzó Anna. Hat testvére született: József /1805/, Julianna /1806/, Veronika /1811/, Terézia /1814/, István-József /1816/, Borbála /1823/. A nagyapja 1795-1804 között pasztorizált a Kislétai parókiájában, utóda fia 1804-1823 között. Az apja átlagon felüli anyagi viszonyokkal és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezhetett, kedvező lehetősége volt fiának megfelelő oktatást, utazást, gazdasági pártfogókat biztosítani. A Telepianovch Telepi névrövidítést, névmagyarosítást már a nagyapja írásos gyakorlatában megfigyelhető, de véglegesen csak Györgynél maradt meg. A gyermekei pedig már Telepynek írták nevüket az akkori romantikus igényeinek megfelelően. A Telepi név a Zemplén megyei Telepócz/Telepovce kisközségre utal, ezek szerint helységnévből képzett tulajdonnév.

A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint: „Telepi György (Kisléta, 1797–Tard, 1885. aug. 12.): színész, díszletfestő, színház technikus, fordító, drámaíró. 1818-ban írnok volt Szatmár vármegyében, itt csatlakozott Megyeri Károly társaságához. 1820-tól festőként és színmesterként is foglalkoztatták. 1825-ben tagja volt a pozsonyi országgyűlési társaságának. 1829–1833 között Kassán, 1833–37-ben a budai Várszínházban játszott, mint vezértag, valamint az egy. szcenikai vezetője. 1837–39-ben a Pesti Magyar Színház alapító tagja, színész és díszítmény-felvigyázó. 1839–1841 között az operaháború miatt vidéken játszott. 1841-től 1855-ig a Nemzeti Színház tagja. Egyike volt a vándorszínészet ezermestereinek, színpadot tervezett és alakított ki. 1834-ben tervet készített a Pesti Magyar Színház számára, 1847-ben átépítette a Kolozsvári Színház színpadát, 1854-ben színpadot épített és nézőteret díszített Szabadkán. Díszletet tervezett és festett, többek között 1847-ben az aradi és 1857-ben a miskolci színház részére, továbbá technikai látványosságokat („ködfátyolképek”) is készített. Hat eredeti műve mellett 21 átültetését tartjuk számon. Színészként népszerű komikus volt. F.Sz. Szokol (Birch–Pfeiffer: A szebeni erdő); Miklós (Töpfer: Világ divatja); Kisbíró (Kisfaludy K.: Pártütők); Ugróczi (Jakab I.: Falusi lakodalom); Korlát (Goldoni: Két úr szolgája); Lumpáci vagabundus (Nestroy); Ruskó (Telepi Gy.: Borsszem Jankó).”

Telepi György kisebbik leányának Antónia-Georgina unokája Ónodyné Ágoston Éva Antónia által 2001. március 27. Színház Világnapján összeállított „Emlékezés a Családi Krónikából” megtudhatjuk, hogy Telepi György középiskoláit Nagykárolyban, majd Szatmáron végezte. Külföldön Bécsben két évig teológiára jár, tanult nyelveket, festészetet, előadó művészetet, operát, színházat látogat, tanulmányozza a színpad működését, a technikai berendezéseit. Telepi György vizuális szemléletével és páratlan műszaki, technikai érzékével és felkészültségével, sokoldalúságával vált ki kortársai közül. A sokoldalú színészt, az első magyar díszletfestőként tartják számon. Erődi Jenő szerint: „Valóságos gyöngye volt a vándortársulatoknak, mint festő, díszítő, gépész, építész, kellékes, tűz-, fény- és árnyjátékos.”

A Pesti Magyar Színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. 1840. augusztus 8-áig működött ezen a néven, majd a társulat neve Nemzeti Színházra változott. A Pesti Magyar Színház név 2000. szeptember 1.-jén született újjá, az új Nemzeti Színház megépülésekor, mivel az újonnan megnyíló intézmény nem vette át nagy múltú társulat egészét. Így, bár társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és azt őrző színészekből állt, helyzete a mai napig sok küzdelemre, vitára ad okot. A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című operájával nyitott. Első igazgatója Bajza József volt. A színház Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az 1840. évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény. A Pesti Magyar Színházat alig fél esztendővel megnyitása után teljes műszaki csőd fenyegette, noha egy neves müncheni szakember nevéhez fűződnek a színház gépészeti munkálatai. Herr Schütz „gépelyei” azonban felmondják a szolgálatot. A színház vezetői Telepi Györgyre bízzák a színpadtechnikát, aki új gépészeti berendezéséket tervez és készít.

Nemzeti Színház_1.jpg

Sok színháztörténeti eseménynek volt részese, tanúja. Bánk bán első színrevitelekor együtt szerepel /Kassán 1833-ban/ Kántornéval, Dérynével, Egressyvel, Megyerivel, később ő lesz a Lear király Bolondja. Előtte senki nem játszotta magyar nyelven a szerepet. A nyersebb komikai feladatok vonzzák. A magyar realista színpad úttörői között emlegetik Lendvayékkal, Egressyvel, Megyerivel együtt. A leghíresebb szerepe volt a Hugli borbély /Két pisztoly/, ezt a bohózati alakot ötvenéves színészi jubileumán újra életre kelti a Nemzeti Színház színpadán. Ekkor Szigligeti köszönti, ezüst serleget, babérkoszorút nyújtanak neki át. A Miskolci Nemzeti Színház kortináját ő festette a Diósgyőri vár látképével. Utolsó nagy munkája 1854-ben az új Szabadkai Színház színpadának tervezése és berendezése.

Telepi Györgynek négy felesége volt Bohus Jozefa, Vermes Eszter, Csányi Zsozsó színésznők, és Kozmonszky Mária. Az első feleségétől Károly fia, a másodiktól Amália, a negyediktől Mária és Antónia nevű lánya született. Telepi Károly neves festő lett, Barabás Miklós mellett tanult, érdekes, hogy Barabás Telepinél kezdte a festői tanulmányait. Telepi György fia Telepi Károly /1828-1906/ híres tájkép- és portréfestő. Nyugdíjba vonulása után Miskolcra költözött, és Diósgyőr, később Tibolddaróc előjárója, községi bírója lett. Telepy Mária Telepi György lánya Tardon lakott, férje Szilvássy János Tardi jegyző, egy leányt és négy fiúgyermeket neveltek. Több gyereküknek Mária testvére Antónia, Plank Sándorné Egerlövő jegyzőjének felesége volt a keresztanya. Telepi György 1876-ban került özvegyen Mária leányához Tardra. Ekkor még aktív volt szerelt, festett, műfordított, Tibolddaróc oltárkép festésével is megbízták. A Tard község lakosai között igen nagy tiszteletnek örvendett. Az egyházi anyakönyvi nyilvántartásokban keresgéltem Telepi György születésével és halálozásával kapcsolatos adatokat. A református pap gyerekeként Kislétán született, ezért a református nyilvántartásban kerestem sikertelenül. A közzel múltban a Magyar Országos Levéltárban Tard község római katolikus anyakönyvi nyilvántartást tartalmazó „A 1358”-as mikrofilmet kértem ki. A halottak anyakönyvi nyilvántartásban meg találtam Telepi Györgyöt. Itt jegyzem meg, hogy a vezeték nevét pontos i-vel írta, az y –t gyakran szóvá tette, a családja az y-t használta. A nyilvántartásban a fejlécnek megfelelően a rögzítetteket igyekszem a látottaknak megfelelően visszaadni a következők szerint: Folyószám 88. A meghalás éve hava, napja: 1885. augusztus 12. Az ő hitvestársának vagy szülőinek neve és állapota: T Telepy György Kozmonszky Mária özvegye, több rövidebb szót nem tudtam elolvasni. Származása és lakhelye, ház-szám: Kis-Létha Szabolcs m., Tard 2. Életkora: 91 év. Vallása: Rk.

Telepyscan0001_1.jpg

Telepi György halotti anyakönyvi nyilvántartása

Betegsége vagy egyéb halál neve: szívszélhűdés. Részesült-e a haldoklók szentségeiben részesült. A temetés helye és napja: Tard augusztus 14. Az eltemette neve és hivatala: Mosoray Antal K. püspök, a helyi plébános segédkezett mellette. Tard 2. szám alatt lévő épületre, ahol 9 évig lakott, a jelenlegi Polgármesteri Hivatal falára 2001. október 7.-én emléktáblát helyeztek el.

Telephy emléktábla_1.jpg

Emléktábla Tardon.

Az Emléktábla szövege: „EBEN A HÁZBAN LAKOTT ÉLETE UTOLSÓ ÉVEIBEN TELEPY GYÖRGY KISLÉTA 1794-TARD 1885. SZÍNÉSZ, A VÁNDOR SZÍNTÁRSULAT VEZÉRALAKJA, DÍSZLETTERVEZŐ ÉS FESTŐJE. A MAGYAR NYELVŰ SZÍNHÁZ EGYIK MEGALAPÍTÓJA. A NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA.”

Telepi György_2-1.jpg

Telepi György idős korában.

A kereszteltek anyakönyvben Telepi Máriának és férjének Szilvássy Jánosnak helybeli jegyzőnek Tardon 1885. március 13.-án Mária, 1887. május 13.-án Gizella, 1891. július 9.-én Béla nevű gyerek születtek.

Felhasznált irodalom: 1. Telepi György-Wikipédia. 2. Gyarmati Béla interneten megjelent írása: Egy hajdanvolt színházi mindenes, Telepi György.

Békési Gábor által összeállított „Telepi György a dokumentumok tükrébe” tartalmazza a műveinek felsorolását és 54 darab levelezését. Lírája: Telepi György versgyűjteménye, versnaplója. Színműveiből hat darabot, fordításokból, átdolgozásokból huszonnyolcat, szerepeiből tizenhármat, festményeiből, színpadképeiből tizenegyet sorol fel. Színművei: 1. A tankóczi pusztavár, vagy a földalattik kísértetek /vígj. 3 felv./. 2. Hívatlan képíró /vígj. 5 felv./. 3. Borsszem Jankó, Tüneményes rege. /2 felv., énekkel és tánccal, zenéje Pály Elektől/. 4. A vadon titka /színj. 3 felv./ 5. A munkácsi vár. 6. Erdői veszedelem. Szerepei: 1. Hugli borbély /Szigligeti, Két pisztoly/. 2. Kurtalábi /Bájrózsa/. 3. Ugróczi /Jakab I., Falusi lakodalom/. 4. Víg feri /Régi Pénzek/. 5. Simplicius /Garaboncziás diák/. 6. Gilden stern /Hamlet/. 7. Napszámos /Árpád ébredése/. 8. Korlát inas /C. Goldoni: Két úr szolgálja/. 9. Szokol /Birch-Pfeiffer: A Szebeni erdő/. 10. Miklós /Töpfer: Világ divatja/. 11. Kisbíró /Kisfaludy K. :Pártütők/. 12. Lumpacius vagabundus /Nestroy:Lumpacius vagy a 3 jómadár/. 13. Ruskó /Telepi Gy.: Borszem Jankó/. Stb.

 Emlékezés Telepi Györgyre.

„Immár hagyomány, hogy április végén, György napjához közel eső hétvégén Telepi Györgyre, a XIX. századi magyar színészet sokoldalú alakjára emlékezünk életének utolsó helyszínén, Tardon. A Herman Ottó Múzeummal és a helyi önkormányzattal közösen szervezett rendezvényen  a művész sírjánál és emléktáblájánál emlékeztünk - az ünnepek miatt idén kicsit később, május 7-én -  a színházi ezermesterre, aki színészként, díszletfestőként, színpad technikusként, színpadi szerzőként, társulatvezetőként kiemelkedő személyisége volt a vándorszínészet korának és a Nemzeti Színház alapító társulatának. A színészmúzeum állandó kiállításán - az adományozó család jóvoltából - megtekinthetők azok a jubileumi serlegek, amelyeket Nemzeti Színházi pályatársaitól kapott.

,, Ő volt a Nemzeti Színház kedvenc komikusa (…) gömbölyű arc, gömbölyű alak és amellett csupa elevenség, villogó szemeivel, hegyes szemöldökeivel, és kicsiny, hegyes bajuszával, mintha négy szemöldöke vagy négy bajusza lett volna, ő volt a megtestesült Magyar humor”  - így jellemezte a magyar színház ,,mindenesét”, az első jelentős magyar színpad technikust, Telepi Györgyöt Jókai Mór, akit a szabadságharc leverése után, 1849 őszén Telepi bújtatott Tardonán. „

Telepi György sirhely_1-1.jpg

Szerző: emgábor  2011.05.12. 13:13

Telepi Györgynek több festménye ismert, a Herman Ottó Múzeum őrzi például azt a táblaképet, amely Miskolcot mutatja az 1878, évi nagy árvíz idején. Ez az első Miskolcot ábrázoló olajfestmény. 1857-ben a Miskolci Nemzeti Színház megnyitására a díszletek mellett a színház látványos előfüggönyét is megfestette, ami a Diósgyőri várat ábrázolja. Ugyancsak a munkája volt a színház színpada és gépezete. A Gaál József Szvatopluk című történelmi szomorú játékának jelenetét a Pesti Magyar Színház részére 1839-ben festette. /Olajfestmény MSZI-SZM59.3422./ A „Hegyvidéki táj kirándulókkal 1875-ben festette /olajfestmény vászonra/. Az interneten keresgélve találtam a „Szélmalom” című olajfestményét.

Névadó Telepi György.

A Miskolci „A város Lapja MiNap” 2011. szeptember 24.-i számában jelent meg a névadó Telepi Györgyről egy rövid cikk, amely a következőt írja: „Az Előhegy és a Kiss tábornok utcák között észak-déli irányú, keletről, a Lankás nyugatról a Vörös utca által határolt út. /Az 1950-es évektől Hejőcsabán volt névadó, jelenlegi helyére az 1992. évi utcanévadások és átnevezések idején került./

A névadó Kislétán született, színművész, fordító és drámaíró. 1820-tól festőként és színmesterként ismerjük, de ott volt az 1825 évi pozsonyi országgyűlésen is. A Pesti Magyar Színház alapító tagja, 1841-1855 között pedig a Nemzeti Színház tagja. Az 1857. évi miskolci színházmegnyitóra ő tervezte és festette a díszleteket, megfestette a diósgyőri várat, ezt az ábrázolást a második világháborúig őrizték az utódok. 1855-től községi bíró lett Diósgyőrben, néhány emléktárgyát a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum őrzi. / 1794-1885 között élt, eredeti neve Telepianovics volt, Tardon temették el. Öt eredeti munkája és számos fordítás maradt az utókorra./ D.I.”

Telepi György Nyíregyházi szereplése.

A „Nyíregyháza Színháztörténetének Levéltári Forrásai 1813-1893.” találtam meg, hogy Sátoraljaújhelyben tartózkodó színész-társaság igazgatói Balla Károly és Telepi György levélben fordult Nyíregyháza vezetőihez a társulat előadásainak megtartásáért a következők szerint:

„1839. szeptember 9. Prj_ V. A. 102/a - 10/90. No. 957 .

Ta: A jelenleg Újhely városában tartózkodó színész-társaság igazgatói Nztes Balla Károly és Telepy György, "néhány színdarabjainak előadhatását városunkban megengedhetni kérik." Hat: "Hogyha városunkban előmenetelüket reménylik, 3 vagy 4 heti itt múlatás s erényes daraboknak előadása megengedtetik."

1839. szeptember 9. Prj_ V.A. 102/b - 30/110. No. 43.

5z: Az előző határozat folytán megírt főjegyzői levél: "Kedves Igazgató urak! A mai napon velünk közlött folyamodólevelük felolvastatván, hogyha az igazgatóságuk alatt levő Ns. színésztársaság városunkban valami előmenetelt reményi, régibb esmeretséginknél fogva örömmel adunk engedelmet itt, 3-4 hetekig mulathatni, s közönségünket erényes színdarabjaikkal mulattathatni - de a kocsmáitatás joga haszonbérbe lévén kiadva, minden ah-hoz tartozó jótéteményekkel, s így a nagy vendégfogadó, termével együtt is, Mlgos gróf Dessewffy Emil Úrnak, az annak kivehetése módja iránt a mostani vendégfogadóssal szükséges lesz értekezni, aki felhivattatván, úgy nyilatkozott, hogy ingyen ugyan nem, de jutányos bér mellett az ottani alkalmat(osságot) ki fogja rri"id időre adhatni, ami tehát csak egyezkedés útján lészen vagy lehet a címzett társaság egyik vagy másik tagja által kieszközölhető”

Jókai Mór Tardonai elrejtése.

Jókai Mór az 1948-49 –es szabadságharc utáni elrejtéséről a „Jókai Mór élete és kora” című anyagban találtam a leírásáról. Laborfalvy Róza a Nemzeti Színház ünnepelt színésznője kereste a lehetőségét, hogy férje Jókai Mór elrejtését megoldja. „Végre a kis kövér Telepi György, a színház komikusa tanácsolta neki a legjobb helyet, Tardona községet a borsodi hegyek közt, ahol a felesége nővére, Csányiné lakik. Itt olyan biztonságban lesz, mintha az észak-amerikai prérikben volna.” Tardona a Sajó völgyétől oldalt, a hegyektől körbezárva fekszik a kis falú. Elrejtett zúg, alacsony házikók a völgykatlanban, kis patak szeli át. A falú felső végén állt a Csányi Benjáminné háza. Jókainé elfogadta Telepi György ajánlatát, majd megszervezték a leutazását. Rákóczy János vállalkozott az odafuvarozásra. A leírás szerint a bakon erős nézésű, nagy bajuszú kocsis, Rákóczy János és egy csinos szőke inas, Jókai Mór ült, hátul pedig a feltűnő szépségű, magas, sugártermetű úrhölgy, Laborfalvy Róza dobozok, táskák, bőröndök sokasága közt helyezkedett el. Csányiék, Csányi sógora, Rácz Endre, a Tardonai pap nagy szívességgel fogadták a vendégeket. A kocsist, Rákóczi Jánost másnap már Csányi, mint cselédjét Gömörbe Runyára ismerőseihez vitte. Néhány nap múlva Csányi kocsija Jókainét Miskolcra szállította, aki sietett Pestre, mert játszani kellett a Nemzeti Színházban. Jókai Mór Tardonán biztonságba érezhette magát.

Jókai Mór miskolci beszéde 1883-ban: „Én Tardonán bujdokoltam. Áldottak legyenek azok a szép bükkfák, amik bennünket elrejtegettek, de még áldottabb legyen a nép, mely titkunkat megőrizte, a veszélyt elhárította rólunk, házát vendégszeretettel nyitá meg előttünk, akkor midőn a vendéglátás tilalmas volt, s szeretetével enyhité lesújtó bánatunkat. Holtamig emlékezetes marad rám nézve ez a szép vidék.”

Jókai Mór: A barátfalvi lévita. „Egy nyáron, egy ősszel. egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr; hatszáz hold erdő birtokosa. Kis szántóföldjét maga szántotta fiaival. Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el. A falut Tardonának hívták /…/”

Hegedüs Géza /1912-1999/ író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár a „Kulcsra zárt szobában” című regényében /Corvina Kiadó, 1969/ az „Üldözöttek” fejezetében Jókai Mór, Telepi György Tardonai tartózkodásával, Muraközi János gerillakapitány, bujdosó nevén Johann Fekete festő Tardonára történő megérkezésével, Jókai Mór arckép festésével, Laborfalvy Róza Jókai Mór igazi nevére szóló hamis papírokkal történő megérkezésével foglalkozik. Telepi Györgyöt külön igyekszik bemutatni. Tardona jelenleg /2014-ben/ Észak-Magyarország régióhoz, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, Kazincbarcikai kistérséghez tartozik. Teljes népessége 1041 fő /2014.01.01./, területe 12,23 Km2. Jókai Mór Tardonán történő tartózkodásának emlékét mintaszerűen ápolják.

 tardonajm_1-1.jpg

                                                   Muraközy János: Jókai Mór Tardonán,

 tardonajokaimh_1-1.jpg

                                  1849. Jókai Mór Művelődési Otthon és Könyvtár, 2014.

Tisztelgésünk Telepi Györgynek.

A korábbi tervünk feleségemmel, Erzsikével /Dr. Herczku Erzsébet/ 2013. szeptember 27.-én, egy pénteki napon valósult meg. 7 óra után indultunk, az első megállóhelyünk a Mezőkövesden keresztül haladva, a régi 3-as főútról balra fordulva a 3 km-re lévő Tard község Római Katolikus Egyház temetője volt, ahol Telepi György temetkezési helye van. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Telepi György sírhelyét a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a következők szerint: „Tard, Római Katolikus Temető Telepy György: festő, díszlettervező, színész, író, Született 1800, Meghalt 1885., Telepy György 31885 Tard díszlettervező, festőművész, író, műfordító, színész. Született Kisléta 1800. október 7.” Tard község egyik hegyoldalában lévő temetőben Telepi György Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított sírjánál egy csokor virággal a Kislétaiak nevében is tiszteletünket fejeztük ki. A község központjába menve megálltunk a Római Katolikus Egyház templománál, ahol Telepi György is hallgatott istentiszteletet. Telepi György utolsó kilenc évét legidősebb lányánál Telepy Máriánál, férje Szilvássy János Tardi jegyzőnél élte le. Az épület jelenleg a Polgármesteri Hivatalnak ad helyet, falára Telepi Györggyel kapcsolatos emléktábla előtt is, tisztelettel emlékeztünk a Kislétai születésű, korának kiemelkedő egyéniségére.

Telepi130927tem_3-1.jpg

Telepi György sírhelye, Tard, 2013.09.27.

Telepi130927_4-1.jpg

Tardi Római Katolikus temető

Telepi 130927Tardház_1-1.jpg

Telepi György lakhelye 1876-1885 között.

Telepi130927Rktemp_1-1.jpg

Tardi Római Katolikus Templom, 2013.09.27.

Tard községből Mezőkeresztesen keresztül az M3-as autópályán Miskolcra mentünk a Miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárának, a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Színháztörténeti és Színészmúzeumának állandó kiállításának megtekintése céljából. A Budapesti indulásunk előtti napon Lábasék új telefonjának megkeresése után sikerült Lábas Józsefnével, Margóval beszélni. A két család az 1960-as, 70-es években baráti viszonyban voltak. 1987-ben Budapestre felkerülve a kapcsolatunk szinte teljesen megszakadt. Az indulás előtt úgy döntöttünk szívesen találkoznánk újra. A sikeres telefon beszélgetéskor Margót meghívtuk a közös képtár és színészmúzeum meglátogatásra, amit szívesen elfogadott. 11 óra körül megérkeztünk a Miskolctapolcai lakásukra, kölcsönösen tájékoztattuk egymást az elmúlt évek alakulásáról, majd elindultunk a program megvalósítására. Ugyan 1975 évet követően öt évig Miskolcon laktunk, de bőven elfért Margó útmutatása. Először a Herman Ottó Múzeum Képtárához mentünk, emlékeztem, hogy valamikor az MSZMP megyei székháza volt. Az első emeleten lévő képtárat szívesen kinyitották, amit még nem látunk. A végén jó eső érzéssel nyugtáztuk, hogy nem szabad lett volna kihagyni. A Telepi György olajfestményét: „1878. évi Miskolci nagy árvíz”-t nem tudtuk megnézni, mert nem volt kiállítva, a raktárban volt, de az illetékes, Print Andrea képzőművészeti osztályvezető nem volt jelen. A tervezett reprodukálási engedélyről sem tudtunk tájékozódni, viszont megkaptam az mail címet. A kiállításról engedéllyel fényképet csináltam. Remélem Legközelebb Telepi György festményét is meg tudjuk nézni.

Telepi130927Képtár_2-1.jpg

Munkácsi Mihály: Mennyezetkép II./1885/.

Telepi130927Képtár_3-1.jpg

Fényes Adolf: Szolnoki utca /1904/

A Miskolci Nemzeti Színház melletti Déryné utcában lévő Színháztörténeti és Színészmúzeumához a Szinva-patak mellől, ahol leparkoltunk gyalog mentünk. A beszélgetésünk során visszaemlékeztünk, hogy Sárospatakról az állami gazdaság dolgozóival az 1960-as évek végén a 1970-es évek elején többször autóbusszal jöttünk a Miskolci Nemzeti Színházba, a színházprogramokat Margó szervezte. A Színészmúzeum bejáratánál szinte ismerősként fogadtak, mikor Telepi Györggyel kapcsolatban érdeklődtem. A Telepi Györggyel kapcsolatban kiállított anyagokat a kísérőnk megmutatta, Margó és Erzsike, míg végigjárták a kiállítást én lejegyeztem Telepivel kapcsolatos anyagokat, majd engedéllyel fényképeket készítettem. Az állandó kiállításról 2010-ben készült „Múzeumi vezető”-ből, „Hódolván Tháliának…” címmel két példányt vásároltam, amit emlékül aláírtunk.

A Telepi György 36 éves színészi pályája emlékére adományozott serleget a következő felirattal látták el: „Telepi Györgynek, veterán színésznek életpályái tevékenységéért 1855. évi október 19.” A Nemzeti Színház ajándék serlege Telepi György 70.-ik születésnapjára a következő felirattal van ellátva: „Telepi György a Nemzeti Színház dráma tagja 1871.” A vidéki vándorévek után többen a Nemzeti Színház tagjai lettek, néhányukat a játszóhelyükön is megidéznek. A kiállításon láttuk Nagy Ignác Tisztújítás című vígjátékának előadásáról Fushsthaller Lajos készített metszeteket. Az egyik metszet felső rész jobboldalán látható Telepi György. A „Múzeum vezető” tartalmazza a „Színészek tízparancsolata”-t. A kiadvány szerint „ A házirend részletével, a színészek tízparancsolatával érzékeltetjük, hogy a színtársulat erősödésével, a kőszínházak emelésével a vándorévek bohémélete halványult, s az intézményi jelleg erősödött.”

Telepi130927Szmúzeu_4-1.jpg

 

Telepi130927Szmúzeu_3-1.jpg

Telepi György részére 1855.10.19./Kisebbik/ 70. születésnapjára, 1871./Nagyobbik/

Telepi György halálának időpontját, 1885. augusztus 12., a Tard község Római Katolikus Egyház nyilvántartása pontosan rögzíti, a másolatot korábban bemutattam. A születésének időpontja több helyen, különböző időpont szerepel. Wikipédia szerint „Kisléta, 1794 körül-Tard, 1885. augusztus 12.”, a Magyar Színházművészeti Lexikon szerint „Kisléta, 1797-Tard, 1885. augusztus 12.”, a BAZ megyei Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szerint „Telepy György +1885 Tard díszlettervező, festőművész, író, műfordító, színész. Született Kisléta 1800. október 7.”, a 70.-ik születésnapjára a Nemzeti Színháztól kapott ajándék serlege szerint „Telepi Györgynek a Nemzeti Színház drámatagja 1871.” A bejegyzések szerint az 1800. október 7.-e látszik valósnak. Az egyházi nyilvántartást újból kutatni fogom, hátha megtalálom a bejegyzést.

Telepi130927Szmúzeum_8-1.jpg

Lábas Józsefné, Margó, Pénzes Lászlóné, Erzsike.

Telepi130927Szmúzeum_7-1.jpg

Jelenet Tisztújítás c. előadásból, 1843.

Telepi György a Vasárnapi Újság 1871. április 2., 18. évfolyam 14-ik számában.

A Vasárnapi Újságban 1871. április 2., 18. évfolyam 14-ik számában Telepi Györgyről megjelent cikket a következőkben közlöm:

 TelepiVasárnapiÚ_2-1-1.jpg

A Vasárnapi Újság fejléce, megjelent 1853-1921 között.

„Március 26-án kegyeletes ünnepélyt ült a Nemzeti Színház, egy rég nyugdíjazott tagjának ötvenéves jubileumát. Telepi György volt az ünnepelt, ki már 1855-ben, tehát ezelőtt tizenhat évvel lépett megérdemelt nyugalomba, de 74 éves kora daczára ma is elég életerővel s rugékonysággal rendelkezik arra, hogy még egyszer fellépjen ama deszkákra, melyeken ha nagyobbszerű diadalokat nem aratott is, elég vidám nevetést idézett elő arra, hogy jó emlékezetében éljen azon nemzedéknek, mely évtizedek előtt mindennapi látogatója volt Thalia Kerepesi-úti templomának, s hogy e jó emlékezet megfoghatóvá tegye azon újabb nemzedék előtt is, mely őt talán akkor látta először, midőn, utolszor lépett a közönség elé.

A napi sajtó is kész szívvel hozza meg szerény koszorúját a derék veteránnak, s mi arcképe és rövid életrajza közlésével akarjuk őt színészi jubileuma alkalmával megtisztelni.

Telepi György a múlt század fia még 1797-ben született Kis-Létán. Apja lelkész lévén, fiát is a szent szolgálatára akará nevelni, hogy egykor utódja lehessen. Közel levén Nagy-Károly, majd Szatmár, e helyeken kezdé s folytatta gimnáziumi tanulmányait. De a teológiára nem mutatott hajlamot, s inkább a polgári pályán kívánt maradni. Hogy mégis tollal keresse kenyerét, a Szatmár megyei főjegyzői irodába lépett s írnokoskodott. Nagy-Károlyban a megye székhelyén. Jó kedélyű, az élet nevetséges vonásait ellesni s tréfálni tudó ifjú volt, ép oly nagy hajlammal, mint határozott tehetséggel arra, a mit még akkor „komédiásság”-nak neveztek. Ekkor fordult meg Nagy-Károlyban Megyeri Károly színtársulata s a fiatal írnok ellenállhatatlan vágyat érze megmozdulni szívében a színészi élet iránt, mely akkor a csekély elismerés osztogatta gyér koszorúk alatt tíz annyi tövist rejtegetett, mint amennyi levele volt. Megyeriék tovább mentek a vándor pályán, de nem vitték magukkal Telepi kedvét a színészethez. Inkább maga ment utánuk, s már 1821-ben Székes-Fehérváron meg is kezdé színészi működését. Az 1825.-i híres országgyűlés alatt Pozsonyban játszott s komikai ezen által már akkor feltűnt. Egyébként is használható tagja volt a színtársulatnak. Telepi szenvedélyes festő volt, a bár a művészet ez ágában a mélyebb képzettség és iskolázás hiánya meglátszott rajta, arra nagyon is elég tehetséggel, s ügyességgel bírt, hogy az akkor igényeknek megfelelő színfalakat és díszleteket fessen. Festett is nagy szorgalommal, ügyességgel és gyorsasággal, úgy, hogy például 1837-ben, közvetlenül a Nemzeti Színház megnyitása előtt, a budai társaság azon részét, mely Székes-fehérvárra vonult, egészen ő látta el díszletekkel, s negyedfél hónap alatt tizenöt egész díszletet festett papirosból és az első rendű tagok nélkül szűkölködő társaság gyöngeségét nagyban pótolta a látványosság által. De még nem vagyunk a Nemzeti Színház megnyitásánál.

Telepi 1828-ban Debrecenben és Nagyváradon Balla Károllyal együtt igazgatott, aztán egy állandó színház reménye által kecsegtetve Kassára ment; midőn három év múlva az itteni társaság kétfelé vált, s a drámai tagok jobb részével együtt Budára jött. Buda a központi Nemzeti Színház előcsarnoka volt. Mint Szigligeti a jubileum alkalmával tartott rövid üdvözlő beszédében mondá: „Az úttörők sorsa volt: hogy tűrjenek, a jutalmat önmagukban keressék s azon magas önérzetben találják föl, hogy a magyar színészetnek nemcsak művészi, de nemzeti hivatása is van; s hogy a vándorlásnak útja végre is ide fog vezetni, a főváros állandó műcsarnokába. ez volt eszménye, reménye, vigasza minden régi jó magyar színésznek.”

Ez volt Telepinek is, ki már Budán is a vezértagok közé tartozott, nem annyira szerepkörénél fogva, mely az alsóbbrendű burleszk komikum volt, melyet egyébiránt ép oly jól betöltött, mint az elsőrendű tagok bármelyike a magáét, mint inkább tevékenységénél fogva, mely őt a társaságnál, mint színjátszót, díszítőt, festőt, rendezőt, egyaránt nélkülözhetetlenné tette. S valóban Megyerivel, Kántornéval, Pályval, ők voltak a budai társaság vezértagjai, kik 1833-ban, most is, hát még akkor, mennyire német Budán a magyar múzsákat megtelepítették s Pestről a magyar színkedvelőket nemcsak oda csalni, de állandóan oda bilincselni képesek voltak, s így a fővárosban állandó közönséget teremtettek a nemzeti színészetnek.

1837-ben megnyílt a Pesti Nemzeti Színház s annak Telepi, 1855-ben történt nyugdíjaztatásáig folyvást tagja volt. A tréfás írásokat, jegyzőket, kántorokat, a „Londoni koldusok” klasszikus Prospektusát, a „Két pisztoly” Hugliját játszotta, s bár burleszk, az aljasba soha át nem csapó valódi kedélyes komikai érvel. Másodrangú szerepkörében mindég elsőrangú kedvencei közé tartozott közönségnek s néhány feledhetetlen alakot teremtvén, a valódi művész nevére is jogcímet nyert.

Színészi működése mellett folytatta festői s díszítői munkásságát is, és pedig úgy a Nemzeti Színháznál, mint a vidéki társulatok, s színpadok számára. S nem egy jobb vidéki színházat látott el díszletekkel és gépezetekkel.

1855-ben, leginkább hangja fogyatkozása miatt, mert elevensége még megvolt, nyugalomba lépett. De henyélni nem tudván, s csekély nyugdíja mellett módja sem igen lévén benne, megint csak hivatalt kereset magának. Talált is, Borsod megyében falusi bíróságot. E tekintélyes minőségben szolgált Diós-Győr és Tibold-Darócz községeknek.

Azon közben fia Károly, -ki, mellesleg mondva Budán mint piezi gyerek lépett föl apja „Borszem Jankó”ezimű látványos színművének ezim szerepében, s kit festőnek neveltetett, magához hívta őt, a régi jó mese szerint törleszteni régi adóságát, mellyel a fiuk apjuknak tartoznak. Azóta fia Újpesti házában éldegél a jó öreg, élvezve a jól megérdemlett, nyugalmat.

Színpadra lépésének 50-dik évfordulóján azután meglepte a vágy még egyszer föllépni a deszkákra, melyek egykor neki is egy világot jelentettek. Március 26-án lépett föl utolszor, a „Kék pisztoly”-ban, melyben oly kedvelt s annyiszor megtapsolt Hugli volt egykor. A közönség méltó szívélyességgel fogadta, s a függöny felgördültekkor, midőn gitárral kezében egy kávézó társaság között ül, élénk tapsokkal üdvözlé, melyek a „Pesten jártam iskolába, kukk” – ismeretes dal kissé fátyolozott előadása után megújultak. Az ünnepély azonban a darab első és második felvonása közt érte tetőpontját. A felvonásközi függöny csakhamar felgördült s a „Két pisztoly” egész nagy személyzetét, vegyülve a színház drámai tagjai közül még többekkel /kik ezen este Budán nem voltak elfoglalva/ festői csoportozatban láttuk a félévszázados ünnepét ülő veterán körül állni. Ő állt az előtérben; balra tőle Szigligeti, ki őt pályatársai nevében üdvözlendő – jobbra Felekiné, ki neki emlékül babérkoszorút s ezüst bállikomot átnyújtandó volt. A színpadi csoportozat nemcsak népes és festői, de jelentőségteljes, mintegy allegoriai hatású is volt. A „Két pisztoly” egész személyzete azon esti kosztümjében állt ott. Pedig az tarka csoportozat, úri társaság, paraszt nép, szegénylegények, révészek, pandúrok, éji őr, rabok, gazdag színvegyületben. Mintha e csoportozat azt akarná jelenteni, hogy az érdemes veteránt a magyar nép minden osztálya, minden rétege, részvétel kíséri, s szeretettel üdvözli élete alkonyán, pályája határpontjánál, mintha fenn és alatt, a páholy, a földszint, a karzat, sőt az utca és a puszták népe is kiáltaná utána a szívélyes istenhozzád éljenjeit.

Úgy is van. Szigligeti üdvöző szavait, néma, de elérzékenyült ölelését, s a mint Felekiné az ünnepeltnek az emlékeket átnyujtá, zajos tapsokkal üdvözlé a színház minden zugát betöltő közönség, a taps és éljenzaj nem akart elnémulni, míg a leeresztett függöny háromszor-négyszer fel nem gördült újra, s a veterán meg nem jelent, szótlanul könnyezve s meghajolva köszönni meg a szívélyes fogadást, az utolsót. Most már pihen a fáradt veterán. S ez est emlékét sírjáig fogja őrizni szívében, s utolsó benyomása, mely lelkét eltölté, ez marad a földön. Maradjon még sokáig. –d-r-„

 Telepi György festményei közül.

Telepi Györgynek több festménye ismert, a Herman Ottó Múzeum őrzi például azt a táblaképet, amely Miskolcot mutatja az 1878, évi nagy árvíz idején. Ez az első Miskolcot ábrázoló olajfestmény. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárától, személy szerint Print Andrea Képzőművészeti Osztályvezető közreműködésével megkaptam a festmény nagyfelbontású fotóját. Pénzes Kata, leányom és férje Nagy István Zoltán közreműködésével, barátjuk Mallár Gabriella Debrecenből származó, jelenleg Budapesten élő grafikus, festőművész az 1878 évi Miskolci nagy árvízről készült, Telepi György festményéről kapott kép alapján a családom számára másolatot készített, amelyet 2014. március 10.-én születésem 73.-ik évfordulóján kaptam meg. 1857-ben a Miskolci Nemzeti Színház megnyitására a díszletek mellett a színház látványos előfüggönyét is megfestette, ami a Diósgyőri várat ábrázolja. Ugyancsak a munkája volt a színház színpada és gépezete. A Gaál József Szvatopluk című történelmi szomorú játékának jelenetét a Pesti Magyar Színház részére 1839-ben festette. /Olajfestmény MSZI-SZM59.3422./, a „Hegyvidéki táj kirándulókkal 1875-ben festette /olajfestmény vászonra/. Az interneten keresgélve találtam meg a „Szélmalom” című olajfestményét. „A jó térhatású hangulatos nézőtér külön kultúrtörténeti érdekesség a színpadnyílás homlokzatán látható portrésorozat, amelyben Telepi György színigazgató és díszlettervező örökítette meg korának nagy színészeit.” Balról jobbra a színészek Szerdahelyi József, Megyeri Károly, Fáncsy Lajos, Kántorné Engelhardt Anna, id. Lendvay Márton, Szentpéteri Zsigmond, Udvarhelyi Miklós.

Telepi György Miskolc 1878 évi nagy árvíz_1-1.jpg

Telepi György: Miskolcot nagy árvíz idején.

Teleoi György Vízi malom_1_1.jpg

Telepi György: Szélmalom

<img

A bejegyzés trackback címe:

https://kisleta.blog.hu/api/trackback/id/tr835639138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.