Kisléta község története

A Kislétai község története, helytörténete, kiemelkedő-, példaértékű események, egyének megismerése, emlékük ápolása a célom. Az anyaggyűjtést, a helytörténeti események-, egyének történetének összeállítását, emlékük ápolását a kislétai emberek-, őseim iránti tisztelet vezérel. .

Friss topikok

Pénzes László: Verba György okleveles építészmérnök.

2014.11.10. 21:10 Pénzes László

Verba_13-1.jpgVerba Gy _1-1.jpg

                                     Verba György, Budapest, 1952. Verba György, Budapest, 2014.10.15.

Nagyapám Pénzes György 1899 évi halála után nagymamám Farkas Anna 33 éves korában 1900. április 24.-én férjhez ment a 39 éves Verba Jánoshoz. Nagymamám gyerekei ekkor György 13 éves, Károly 10 éves, István, édesapám 3 éves. Verba Jánosnak szintén három kiskorú gyereke volt György, Mária /Orosz Mihályné/, Ilona /Tóth Jánosné/. Nagymamám Farkas Anna, Verba Jánosné az új közös családot, a három saját, a három mostoha gyerekeinek nevelését nem sokáig tudta szolgálni, mert 1909. november 17.-én, 41 éves korában, tüdőgümőkórban meghalt. A temetési szertartást Szaplonczay György Kislétai görög katolikus pap végezte. Nagymamám halálakor a saját gyerekei György 22 éves, Károly 19 éves, István, édesapám 12 éves volt. A mostoha gyerekek nem csak gyerekkorukban, hanem felnőtt korukban, családalapítást követően is szinte édestestvérként tartották a rokoni kapcsolatot. A szüleim, a családunk a mostoha gyerekekkel, családjukkal felnőttkorban is közeli rokonságban, jó kapcsolatban voltak, rendszeresen jártak egymáshoz. Verba György és felesége, Áncsák Mária keresztszüleink voltak. A gyerekek, mostoha unokatestvérek kölcsönösen keresztapának, keresztanyának szólították a szülőket. Verba Keresztanyánk, Áncsák Mária /Verba Györgyné/ testvérei voltak Áncsák János, Áncsák Péter. Áncsák János a Kislétai „Új Élet” tszcs brigádvezetőjeként 1952. december 1.-én felvett jegyzőkönyv egyik aláírója volt, melyben a Járási Mezőgazdasági Osztálytól kérték, hogy a zárszámadásban egy munkaegységre jutó 4,65 forintot emeljék fel 8 forintra, mert vannak olyan tagok, akik egy fillért sem kapnak. Az 1914-1918-as világháborúban elesett hősök „Névjegyzéké”-ben, a 288 és 289 oldalon található a 23 fő Kislétai hősi halott. Az eddigi ismereteim szerint a második sorszám alatt Verba György mostoha unokatestvérem anyai nagyapja szerepel a következők szerint: „2. Áncsák János, Kisléta, 41 éves, nős, 11. honvéd gyalog ezred, orosz fogság, 1915. április 8.” Nyugodjon békében.

Az adatgyűjtés során Verba György címére és telefonjára az interneten, a Budapesti Építészkamarai adatok között leltem rá. A sikeres telefonbeszélgetés során megállapodtunk, hogy 2014. június 24.-én Kedden 10 órakor a családi házukban találkozunk. A 70 év utáni találkozásunk alkalmával több, mint három órás beszélgetésünk felejthetetlen számomra. A közös Kislétai múltunk, őseink családi kapcsolata pluszérzéseket jelentett a beszélgetésünk során. A kérésemre összeállított anyagot, fényképeket 2014. augusztus 9.-i újbóli találkozásunkkor adta át. Ez alkalommal is három órát beszélgettünk.

Verba György által életútjáról, munkahelyeiről összeállított anyagot a következőkben idézem. „ Életutam. Kislétán születtem 1931. március 19-én. Édesanyám Verba Györgyné, született Áncsák Mária, Édesapám Verba György, négy nővérem Margit, Ilona, Borbála, Julianna. A család lakhelye Kisléta, Pócsi út 38. szám alatti családi házban volt, melyet édesapám a szüleitől örökölt. Édesapám Gencsy Károly földbirtokosnál szolgált majorgazdaként a kastély mögött elhelyezkedő központi telephelyen. Feladata a magtárak, raktárak, csűrök, takarmánytárolók kezelése, a betárolt anyagok óvása, rendelés szerinti kimérése. Irányította a telephelyen elhelyezett lovas kocsisok, állatgondozók, és a szomszédos területen elhelyezett ökrös fogatok munkáját. Feladatát Neumányi Zoltán intéző irányítása, utasítása alapján látta el 1943-ban, 46 éves korában bekövetkezett haláláig.

Édesanyám a növekvő gyermekek bevonásával művelte a konvenciós földet, mely része volt édesapám bérének. Szükségképpen úgynevezett harmados földek megművelését is vállalni kellett a családnevelés, a háztartási munkák mellett a létbiztonság érdekében. Magam a nyári, iskolai szünetekben tudtam részt venni a közös munkában.

 

Verba_1-1.jpg

                                          Ilona, Unoka, Verba Györgyné, Borbála.

Verba_1-2.jpg

                                                          Verba György, Kisléta, 1956.

1947-ben édesanyám négy kataszteri hold földet kapott a földosztás keretében, melynek megművelését a család a fent leírtak szerint művelt a termelőszövetkezet megalakulásáig. A nővéreim férjhezmenetele miatt a szövetkezetben édesanyám volt tag a nyugdíjig. Nyugdíjas éveit Budapesten töltötte Ilona nővéremnél 1991-ben bekövetkezett haláláig /90 évet élt/. A testvéreim mind a négyen 1997 és 2013 közötti időszakban haltak meg 76 és 86 éves korban.

Iskolai tanulmányaimat a Kislétai Római Katolikus Iskolában kezdtem, ahol öt osztályt végeztem. 1942 nyarán részt vettem Nyírbátorban egy meghallgatáson, ahol a továbbtanulás ösztöndíj alapján történő folytatáshoz választottak ki gyermekeket. A felvételem sikeres volt. 1942. szeptember 5-én kezdhettem meg a gimnáziumi tanulást a Szatmárnémeti Kir. Kat. Gimnáziumban. Az ösztöndíj keretében biztosították az internátusi lakást, étkezést, teljes ellátást, két öltöny felsőruhát, tanszer ellátást. A megye területéről 15-en részesültünk ilyen lehetőségben. A háborús események miatt az első két évfolyamot tudtam itt elvégezni. Egy év kihagyása után a községünk görög katolikus papjának segítségével kerültem a Debreceni Piarista Gimnáziumba. Itt folytattam a további tanulást 1945/46 évfolyamtól az érettségig, 1951. június 19-ig. Az iskolát 1948-ban államosították, az új neve előbb Révai Miklós Általános Gimnázium, majd Állami Csokonai V. Mihály Általános Gimnázium lett. Az érettségi bizonyítványom ez utóbbi néven van kiállítva. 1951. június hónapban felvételiztem a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára. Sikeres felvételi vizsga után 1951. szeptember 6.-án kezdtem meg az első évfolyamot. Az ösztöndíjam 300 Ft/hó volt, ebből 50 Ft/hó diákotthonra, 200 Ft/hó a déli és esti étkezésre lett befizetve, 50 Ft/hó a jegyzetek, rajzszerek, írószerekre volt elegendő. Az egyetemi évek alatt a szakmai tárgyak mellett honvédelmi oktatásban is részesültünk. A gyakorlati oktatás két alkalommal, nyári tanulmányi szünetben, katonai táborban tartották. Az egyetemi oktatás befejezését Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem 1956. március 27.-én írta alá. A 773/1956 számú oklevelet, „Okleveles építészmérnöknek nyilvánítom” bejegyzéssel 1956. április 25-i határozat alapján kaptam meg.

Az utolsó, tízedik félév előtt 1955. december 31.-én megházasodtam. Feleségül vettem Herbst Ilonát, aki 1937. június 30.-án született. Édesanya Herbst Jenőné /1915-1976/, Serfőző Terézia a Heim Pál Gyermekkórházban dolgozott. A lakás hiányában 1957. decemberig a szolgálati lakásban éltünk. A feleségem édesapja Herbst Jenő a II. világháborúban meghalt. Hivatalosan eltűntté nyilvánították. Házasságunkban három gyerekünk született: Katalin 1956. október 11.-én, aki 1956. november 29.-én meghalt, György 1957. szeptember 27.-én, Gabriella 1960. február 9.-én.”

Verba_2-1.jpg

                                       Esküvő, Budapest, 1951.12.31.

Verba_2-3.jpg

Gyerekek, György, Gabriella, 1965.09.01.

A családdal, a gyerekekkel, unokákkal, a barátokkal a Kiskunlacházán, Duna parton lévő Hétvégi háznál sok kedves, kikapcsolódást, pihenést jelentő időt töltöttek el.

 

Verba_6-1.jpg

                                                            Unokákkal, Gyuri, Ádám.

 

Verba_6-2.jpg

                                         Szüret a fiával, unokájával, Hétvégi ház, 1988.

„Munkahelyem. 1956. május 3.-án kezdtem dolgozni a diploma megszerzése után. A Fővárosi Tanács Építési Igazgatóságához irányított 25 végzett embert az egyetem. Én a Fővárosi VIII. kerület Tatarozó Vállalathoz kértem magam, ahol fél évig technikusi, majd előkészítő csoportvezetést végeztem. 1956. október 1.-én bevonultam tiszti kiképzésre a Budapesti Petőfi Laktanyába. Az október 23.-i események miatt a kiképzés elmaradt. 1956. november 17.-én leszerelték az egyetemi csoport tagjait. Leszerelés után az eredeti cégnél vettem fel újra a munkát. A Fővárosi Tanács több alakalommal szervezte át a vállalatait. Az első összevonás alkalmával a kerületi tatarozókból lett 15 számozott vállalat. Az áthelyezések alapján dolgoztam a 11 és 15-ös vállalatnál építésvezetői, majd főépítésvezetői munkakörben. A második összevonást követően az 1. számú, a 4-es számú vállalatnál töltöttem be főépítésvezetői, termelési főosztályvezetői, főmérnöki, műszaki igazgatói beosztást. Műszaki igazgatói beosztásból mentem nyugdíjba 1991. április 1.-én a Délpesti ÉPIP leányvállalatától. A nyugdíjba vonulásom után még 8 évet dolgoztam a HAKO kft-nél, akinek tulajdonosa egy lengyel származású vállalkozó volt.

Verba_8-1.jpg

                                   Főv. VIII. K. Tatarozó Vállalat Dolgozói, 1956.05.01.

Verba_9-2.jpg

                                                 Ellenőrzés, Főv. 1. sz. Ép. Váll., 1983.

A vállalati munkák mellett magántervezést és kivitelezési műszaki vezetést végeztem 2007-ig. Lakáskiutalást 1957-ben kaptam a Budapest VIII. kerületi Nagytemplom utcában, ahol családommal együtt 1995. május 15-ig éltünk. Ekkor költöztünk a jelenlegi XVIII. kerületi családi házunkba.” A házasságkötés ötven éves évfordulóján, 2005. december 31.-én az együtt töltött időszakot újabb arany szertartással erősítették meg.

 

Verba_15-1.jpg

                                              Házasságkötés megerősítése, 2005.

A bejegyzés trackback címe:

https://kisleta.blog.hu/api/trackback/id/tr616885179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása